Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

A valóság költségvetése: takarékos állam, átlátható működés – módosítják a 2026. évi költségvetést
Tárgyszavak: Kármán András, költségvetés — 2026, Magyarország — 2026-2030, Magyarország Kormánya – 2026-2030, Pénzügyminisztérium — 2026-2030
Gyűjtőoldalon a kormányzati feljelentések: már 2 billió forintnyi közpénz elköltését vizsgálják
Tárgyszavak: digitális kormányzat — 2026-2030, korrupció elleni küzdelem, közigazgatási átláthatóság, Magyarország — 2026-2030, Magyarország Kormánya – 2026-2030
Jelenlegi formájában megszűnik a Batthyány Lajos Alapítvány, az MCC és a Kék Bolygó Alapítvány
Tárgyszavak: Batthyány Lajos Alapítvány, Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, Magyarország — 2026-2030, Magyarország Kormánya – 2026-2030, Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, Miniszterelnökség — 2026-2030

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Jelen pillanatban még nemes verseny zajlik aközött, hogy a fejünkre omlik-e a rendszer, vagy meg tudjuk állítani az összedőlését – Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára
Tárgyszavak: Egészségügyi Minisztérium — 2026-2030, egészségügyi reform — 2026-2030, egészségügyi rendszer válsága, Magyarország — 2026-2030, Svéd Tamás

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Sikeresen lezárultak az első kiberbiztonsági auditok – Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH)
Tárgyszavak: kiberbiztonsági audit, Magyarország — 2026-2030, Módosított kiberbiztonsági irányelv (NIS2), Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH)

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

A valóság költségvetése: takarékos állam, átlátható működés – módosítják a 2026. évi költségvetést

„A módosítás célja, hogy a költségvetési törvény a tényleges gazdasági és államháztartási folyamatokat tükrözze, és egyúttal erősítse a közpénzügyi gazdálkodás átláthatóságát, kiszámíthatóságát és hitelességét. A módosítástervezetet a Pénzügyminisztérium augusztus 17-én átadta a Költségvetési Tanácsnak előzetes véleményezésre, és legkésőbb augusztus 31-én tervezi benyújtani a Parlamentnek.

A 2026. évi költségvetést az előző Országgyűlés 2025 kora nyarán fogadta el, a GDP 3,7 százalékának megfelelő hiánnyal számolva. A Pénzügyminisztérium júliusban közzétett költségvetési átvilágítása szerint a kormányváltás és további intézkedések nélkül a 2026. évi hiány elérte volna a GDP 8,3 százalékát. Az óriási hiány kialakulásában az előző kormány kampánykiadásai, az állam számára előnytelen szerződések, valamint a megfelelő kontroll nélküli, pazarló költekezés játszottak döntő szerepet. A törvényben szereplő 3,7 százalékos hiánycél és a feltárt 8,3 százalékos valós hiánypálya közötti különbség mindennél világosabban mutatja, milyen költségvetést hagyott maga után az előző kormány: úgy költekeztek a választás előtt, hogy közben már az államigazgatáson belüli előrejelzések is a törvényben szereplőnél lényegesen magasabb deficitet mutattak. A számlát végül az egész országnak kellett volna kifizetnie.

Az új kormány a hivatalba lépése után néhány hónap alatt érdemben javította az örökölt költségvetési helyzetet. Az előző kormány által elveszített források ügyében megállapodást kötöttünk az uniós intézményekkel. Ez GDP-arányosan 0,5 százalékponttal, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok átalakítása pedig 0,2 százalékponttal javítják a 2026-os egyenleget. A hitelesebb gazdaságpolitika hatása már az állampapírpiaci hozamok csökkenésében is tetten érhető, ami további 0,1 százalékponttal csökkenti a hiányt. Ennek eredményeként a júliusi költségvetési leltár 7,5 százalékos várható hiánnyal számolt.

A kormány ezt a 7,5 százalékos értéket tűzi ki a felülvizsgált 2026-os deficitcéljaként, ugyanis az örökölt gazdasági helyzet, valamint az aszály és energiaválság költségei idén még nem teszik lehetővé a hiánycél további csökkentését. Ez mutatja az örökölt helyzet súlyosságát, és azt is, hogy az előző tizenhat év hibáit és rossz döntéseit néhány hónap alatt nem lehet kijavítani.

A fordulat azonban már elkezdődött: az új kormány felelős közpénzügyi magatartása érezteti hatását. Miközben 2026 áprilisáig a felhalmozott hiány rekordszintre ugrott, a május-július közötti hónapokban közel 1000 milliárd forintos többlet alakult ki. Ezt alapvetően a gondos gazdálkodás eredményezte, amely mellett egyedi hatások és átmeneti tényezők is szerepet játszottak a javulásban. Az első hónapok számai már megmutatják a különbséget a felelőtlen és a felelős állami gazdálkodás között.

A 2026. évi költségvetés módosítása a felelős gazdálkodásra épül. Mintegy 400 milliárd forintnyi, már meghozott konkrét hiányjavító intézkedést tartalmaz. Ilyen például a kormánytagok és képviselők fizetéscsökkentése, a Mohácsi Duna-híd költségeinek mérséklése, valamint a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése. Ezek a döntések a túlárazások és a pazarlások visszaszorítását, a szükségtelen támogatások és propagandakiadások megszüntetését, az állam működésének és beruházásainak ésszerűsítését szolgálják. Tehát nem forráskivonásról van szó.

A takarékosabb állami működés érdekében megvalósítandó további lépések ezen felül mintegy 300 milliárd forint megtakarítást eredményeznek majd az év utolsó hónapjaiban. Illetve szintén a korábbi indokolatlan és politikailag motivált túlköltések megakadályozását szolgálják. A tárcánkénti lebontásról az egyes szerződésekhez tartozó összegek alapján október közepéig dönt a kormány. Így idén összesen mintegy 700 milliárd forinttal takarékosabb állami működést valósítunk meg. Ennyit számít, ha az állam elkezdi felülvizsgálni a korábbi szerződéseket, visszafogja a pazarló kiadásokat és minden egyes elköltött adóforintnál újra a közérdeket teszi az első helyre.

A számos ponton terhelt energetikai és mezőgazdasági infrastrukturális örökség által felerősített aszály és energiaválság kezelésére a kormány 500 milliárd forintos Havária Alapot hoz létre. Az Alap elkülönített fedezetet biztosít döntően az aszály és az energiaellátás előre nem látható költségvetési következményeinek a kezelésére, ezáltal is erősítve a költségvetés átláthatóságát. Az előző években elhalasztott vagy elmaradt fejlesztések miatt ma olyan problémákra is azonnal forrást kell biztosítani, amelyek kezelését évekkel korábban meg kellett volna kezdeni. A magyarországi energiaellátás biztonsága, az aszály általi károk mérséklése olyan célok, amelyek elérése előtt nem állhat költségvetési akadály.

A módosított költségvetés tartalmazza az új kormány első szociális intézkedéseit is: 400 ezer rászoruló gyermek 100 ezer forintos iskolakezdési támogatását, a vényköteles gyógyszerek áfamentessé tételét, a tűzifa áfakulcsának 27-ről 5 százalékra csökkentését, valamint a szociális tűzifa keretének megduplázását.

A kormány elkötelezett az államadósság-ráta csökkentése mellett. Az örökölt magas hiány és az előző kormány által tervezettnél lényegesen alacsonyabb nominális GDP miatt ugyanakkor az adósságráta 2026-ban átmenetileg 74,6 százalékról 77,5 százalékra emelkedhet. A ráta csökkenése 2026 után indul majd újra, amelyre vonatkozó konkrét középtávú tervet a kormány a 2027-re vonatkozó költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan októberben hozza majd nyilvánosságra.”

Forrás:
A valóság költségvetése – A kormány módosítja a 2026. évi költségvetést; Magyarország Kormánya; 2026. augusztus 24.
Lásd még:
Kármán András bejegyzése; Facebook; 2026. augusztus 24.

Gyűjtőoldalon a kormányzati feljelentések: már 2 billió forintnyi közpénz elköltését vizsgálják

„A kormány eltökélt, hogy felderítse a közpénzek jogszerűtlen, pazarló és gondatlan felhasználásának eseteit az elmúlt két évtizedből. A kormány hivatalba lépésével egy időben megkezdte a Miniszterelnökség és a tárcák átvilágítását, a vizsgálatok közben feltárt visszaélések ügyében pedig számos feljelentést tett. Ezeket ezentúl egy folyamatosan frissülő weboldalon lehet nyomon követni.

Az atlathato.kormany.hu oldalon keresztül érhető el az összesítés az eddig megtett 21 feljelentésről. A vizsgálatok összesen 2103 milliárd forintot, azaz több mint 2 billió forintnyi közpénz felhasználását érintik. Ennek az összegnek jelenleg több mint felét az Eximbank ügyei teszik ki. A 21 feljelentésből 11 ügyben már nyomozás is indult.

A weboldalon elolvasható a feljelentésekben szereplő ügyek rövid leírása, az érintett összeg, és hogy melyik minisztériumnál tárták fel a gyanúra okot adó dokumentumokat. A teljes összeg nagyságrendje szinte felfoghatatlan, ezért az oldal azzal szemlélteti ezt, hogy 70 teljes kórház felújítására vagy 30 ezer mentőautó vásárlására futotta volna belőle, illetve a nettó mediánfizetéssel számolva csaknem 403 ezer év alatt lehetne megdolgozni ezért a 2 billió forintért.

Az oldal a feljelentésekben szereplő összegeket mutatja, de ez eltérhet a nyomozások során és a bírósági eljárásokban kimondott végső értéktől.

Az atlathato.kormany.hu oldal másik funkciója az elmúlt öt év civil támogatásait foglalja össze, erről ebben a cikkben olvashat.”

Forrás:
Gyűjtőoldalon a kormányzati feljelentések: már 2 billió forintnyi közpénz elköltését vizsgálják; Magyarország Kormánya; 2026. augusztus 26.

Jelenlegi formájában megszűnik a Batthyány Lajos Alapítvány, az MCC és a Kék Bolygó Alapítvány

„Augusztus 31-től a tényleges közfeladatokat az állam veszi át a Fidesz-közeli szervezetektől.

„Jelenlegi formájában augusztus 31-től megszűnik az MCC, valamint a Fidesz univerzumot pénzelő Batthyány Lajos Alapítvány és Áder János közpénzszivattyúzó szervezete, a Kék Bolygó Alapítvány is” – jelentette be Magyar Péter csütörtökön a közösségi oldalára feltöltött videójában.

A kormányfő elmondása szerint erről a Miniszterelnökség tájékoztatta az érintett alapítványokat. „A tényleges közfeladatokat az állam átveszi, a közvagyon és a közpénz pedig visszakerül a magyar emberekhez” – közölte. Hozzátette, az érintett alapítványok a jövőben más formában folytathatják munkájukat, szabadon szerveződhetnek, gyűjthetnek támogatást és működtethetnek programokat.

„Ami most véget ér, az a különleges kekva-státusz, az ehhez kapcsolódó állami rendelkezés és finanszírozás” – a jelezte. Emlékeztetett: az Orbán-kormány közpénzből felépített vagyonokat, ingatlanokat, cégeket és közfeladatokat szervezett ki olyan alapítványokba, amelyek fölött az állampolgárok ellenőrzése többé nem érvényesülhetett.

„Úgy próbálták közvagyonnal együtt bebetonozni a saját rendszerüket, hogy egy kormányváltás után is ők dönthessenek arról, mi történik azzal, ami valójában a magyar embereké” – fogalmazott Magyar Péter. Szerinte ezek az ország legnagyobb fideszes kifizetőhelyei voltak, de az állam által ezekbe az alapítványokba juttatott vagyon most visszaszáll a magyar államra.

A kormányfő azt ígérte, hogy a valódi oktatási, kutatási feladatokat, a klímavédelmi, kulturális és közösségi programokat tovább viszik, a korrupcióra alkalmas szerkezetet viszont felszámolják…”

Forrás:
Jelenlegi formájában megszűnik a Batthyány Lajos Alapítvány, az MCC és a Kék Bolygó; HVG.hu; 2026. augusztus 27.
Lásd még:
A Magyar Állam látja el a jövőben a Batthyány Lajos Alapítvány feladatait; kormany.hu; 2026. augusztus 27.
A Magyar Állam látja el a jövőben a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány feladatait; kormany.hu; 2026. augusztus 27.
A Magyar Állam látja el a jövőben a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány feladatait; kormany.hu; 2026. augusztus 27.

Közigazgatás, politika, jog

Dr. Hoffman Istvánt a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium önkormányzatokért felelős államtitkárává nevezték ki

„Augusztus 29-ei hatállyal a köztársasági elnök, a miniszterelnök javaslatára új államtitkárt nevezett ki a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumba.

Dr. Hoffman István a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára.
Jogász, egyetemi tanár, a helyi önkormányzatok és a közigazgatás működésének nemzetközileg is elismert szakértője. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 2004-ben summa cum laude minősítéssel szerzett jogász diplomát. 2008-ban PhD-fokozatot szerzett summa cum laude minősítéssel „A kistérségek helye a magyar közigazgatási rendszerben” című értekezésével, 2014-ben habilitált, majd 2023-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia doktora (DSc) címet.

PhD hallgatóként a szociális ügyekért felelős minisztériumban is dolgozott köztisztviselőként, 2009 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója, 2019 óta egyetemi tanára. Emellett 2020 óta a lengyelországi lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem részfoglalkozású rendkívüli egyetemi tanára is.

Szakmai érdeklődésének középpontjában a helyi önkormányzatok működése, a közszolgáltatások szervezése, a szociális jog és igazgatás, a területfejlesztési jog, valamint a modern államszervezés és közszolgáltatás-fejlesztés kérdései állnak. Több mint négyszáz magyar és idegen nyelvű tudományos publikáció szerzője, emellett az önkormányzati és közigazgatási jog területén a jogalkalmazói gyakorlatban is széles körben használt nagykommentárok és kézikönyvek szerzője.

Pályafutása során jelentős tapasztalatokat szerzett a kormányzati igazgatásban, a minisztériumi munkában, a tudományos kutatásban és a felsőoktatásban egyaránt. 2025 óta tagja a European Group for Public Administration (EGPA) Vezető Bizottságának (Steering Committee), amely Európa egyik legjelentősebb közigazgatás-tudományi szervezetének irányító testülete. Emellett aktív szerepet vállal a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési és tudományos bizottsági munkájában is.

Köszönöm, hogy vállalta ezt a felelősségteljes feladatot, és munkájával hozzájárul a magyar önkormányzatok megerősítéséhez, a települések fejlődéséhez és a helyi közösségek szolgálatához.”

Forrás:
Dr. Lőrincz Viktória – TISZA bejegyzése; Facebook; 2026. augusztus 28.
Lásd még:
Dr. Hoffman István; ELTE Állam- és Jogtudományi Kar

Azonnali egyeztetést kezdeményeznek az önkormányzati szövetségek

„2026. augusztus 25-én ülésezett az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET) Önkormányzati Oldala. Az országos önkormányzati szövetségek elnökei sajnálattal állapították meg, hogy bár a Kormány megalakulása óta az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsáról szóló 1128/2012. (IV. 26.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat) 1.3. pontjában foglaltak szerinti jogkörében írásban többször kezdeményezték az ÖNET ülésének összehívását, erre a mai napig nem került sor.

Dr. Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter 2026. július 30-án megkereste az országos önkormányzati érdekszövetségek elnökeit, hogy tegyenek javaslatot az ÖNET ülésének előkészítéseként a napirendi pontokra és az ehhez kapcsolódó szakmai anyagaikat küldjék meg. Az Önkormányzati Oldal az ÖNET napirendjének javasolta az önkormányzatokat érintő, azonnali intézkedéseket igénylő kérdések megoldására, a biztonságos működés, valamint az állam és az önkormányzatok közötti feladat- és forrásmegosztás újraszabályozására, az azonos stratégiai irányok kijelölésére vonatkozó egységes szövetségi javaslatcsomag megtárgyalását, amelyet a vidék-és településfejlesztési miniszternek 2026. augusztus 6-án megküldött.

Az Önkormányzati Oldal ismételten kezdeményezi az ÖNET ülésének soron kívüli és haladéktalan összehívását a szövetségi javaslatcsomag megtárgyalására. Az ülés összehívását különösen indokolttá teszi a Korm. határozat 1.1. b) pontja szerinti konzultációs kötelezettség keretében az Országgyűlésnek benyújtásra kerülő 2026. évi központi költségvetést módosító törvényjavaslat önkormányzatokat érintő pontjainak egyeztetése, amelynek napirendi pontként történő megtárgyalását az Önkormányzati Oldal kezdeményezi.

Az ÖNET Önkormányzati Oldala kinyilvánítja, hogy partnerséget ajánlva nyitott az egyeztetésre és konstruktív együttműködésre Magyarország Kormányával.”

Forrás:
Azonnali egyeztetést kezdeményeznek az önkormányzati szövetségek; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); 2026. augusztus 25.
Lásd még:
Megérkezett a meghívó az ÖNET ülésére; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); 2026. augusztus 26.

Szakképzési Párbeszéd – regionális szakmai fórumsorozat indul ősszel

„Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium Szakképzésért és Felnőttkori Tanulásért Felelős Államtitkársága ősszel Szakképzési Párbeszéd című regionális szakmai fórumsorozatot indít. A cél a szakképzésben érintett szereplők tapasztalatainak, javaslatainak a megismerése.

A fórumsorozat országszerte 13 helyszínen valósul meg és előzetes regisztráció után lehet részt venni. A vezetett beszélgetések során a résztvevők megoszthatják a szakképzés működésével kapcsolatos tapasztalataikat, és javaslatokat tehetnek a feltárt problémák megoldására.

„A szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkárság az elmúlt közel 100 napban, a külső szervezetekkel lefolytatott egyeztetések során összeállította a szakképzésben strukturálisan jelenlévő problémák térképét. Most azok véleményét és tapasztalatát szeretnénk megismerni, akik nap mint nap a szakképzésben dolgoznak, és közelről látják annak erősségeit, kihívásait és lehetőségeit. A feltárt problémákra végül közös megoldási javaslatokat alakítunk ki a résztvevőkkel…” – fogalmazott Naderi Zsuzsanna Szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkár.

Minden fórumon 30 fő számára biztosított a részvétel, további 5 fő pedig várólistára kerülhet. Túljelentkezés esetén a szervezők a területi, szakmai és szerepköri arányosságot is figyelembe veszik.

2026. szeptember 3-ig lehet regisztrálni a fórumokra az alábbi űrlap kitöltésével:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeRq8vMLSJdxaWBrFAoknOosWAJVrInF6oSLFNabaJNdXt70A/viewform”

Forrás:
Szakképzési Párbeszéd – regionális szakmai fórumsorozat indul ősszel; Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium; 2026. augusztus 25.

Egészségügy

Jelen pillanatban még nemes verseny zajlik aközött, hogy a fejünkre omlik-e a rendszer, vagy meg tudjuk állítani az összedőlését – Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára

„„Már az is eredmény lesz, ha sikerül a repülőt kihúzni a dugóhúzóból” – vélte Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára lapunknak adott interjújában.

Akasztják már a hóhért?

Akasztják, de legalább ki lehet próbálni, hogy amit az ember nagy szájjal, kibicként bekiabált, az hogy néz ki akkor, amikor odajut a dolgok közelébe.

Volt már olyan pillanat az elmúlt száz napban, amikor azon kapta magát, hogy ugyanazt a mondatot mondja, amit a korábbi államtitkároktól hallott és utált?

Nem, olyan még azért nem volt.

Visszavágyik a műtőbe?

Az egy-két naponta előfordul.

Tudott meg valamit az egészségügy működéséről, amit kamarai vezetőként nem tudott vagy félreértett?

Hatalmas meglepetés még nem nagyon ért. Viszont tanulnunk kell a közigazgatás működését, a szabályrendszert, a nyelvet és azt, hogy szabályos eljárás mellett mi mennyi ideig tart. Azoknak, akik kívülről érkeztek, ez komoly kihívás.

Szerepe szerint a miniszter általános helyettese, a minisztérium parlamenti munkájának a koordinátora, a politikai válaszok jóváhagyója. Döntéshozó, vagy inkább a tárca arca?

Mindkettőből egy kicsi. A tárca arca azért egyértelműen a miniszter. Az én szerepem a kommunikáció mellett egyfajta összekötő, mediátori feladat. Emellett nálam csapódnak le azok az ügyek, amelyek nem tartoznak egyértelműen egyik szakállamtitkársághoz sem. Például én szerveztem meg az életkezdeti etikai döntésekről, így többek közt a szívhangrendeletről szóló társadalmi egyeztetést, amelyen húsz szakmai és húsz társadalmi szervezet vett részt. A következő fontos ügy számomra az életvégi döntések és a palliatív ellátás megerősítése, hogy a méltóságteljes elmúlás ne tabu legyen, hanem rendezett és támogatott része az egészségügynek. Ebben az egészségügyi rendszerben ez nagyon sokszor félbemaradt, háttérbe szorult, nem kapott kellő hangsúlyt. Márpedig mindnyájan születünk és meghalunk, s az életünk vége elég fontos epizód. Ezzel a következő hónapokban aktívabban szeretnénk foglalkozni.

Azt is vállalja, hogy jelentős egészségügyi jogszabály többé nem kerül érdemi társadalmi vita nélkül a parlament elé?

Minden olyan kérdésben, amelynek valódi jelentősége van, meg fogjuk kérdezni azokat, akiknek az adott ügyhöz közük van.

Az új kormányzat hivatalba lépésekor azt mondták: lejárt a titkolózás ideje. Ennek egyik első látványos eleme szeptembertől a kórházi fertőzési adatok nyilvánossága. De mit tud ezzel kezdeni a beteg?

Az adatok nyilvánosságra hozatalával az is jár, hogy el kell magyaráznunk, érthetővé kell tennünk őket – ez is szerepel a terveink között. Nem is azt várjuk, hogy a betegek a nyers adatokat kezdjék böngészni, hanem hogy lehetőséget teremtsünk a széles nyilvánosság – egyúttal a szakma – számára a kórházi fertőzéses információk megismerésére. A számok önmagukban nem érdekesek, és amúgy sem lehet egyszerűen összehasonlítani egy intenzív osztályt, infektológiát és geriátriát működtető kórház fertőzési adatait egy olyan intézményével, ahol például főként tervezett sebészeti beavatkozások zajlanak. A cél az, hogy olyan adatokat közöljünk, amelyek valóban használhatók.

Eljuthatunk egyszer oda, hogy a beteg ezek alapján válasszon kórházat? Például lássa, hol milyen eredménnyel végeznek csípőprotézis-műtéteket?

Hosszabb távon igen. Nemcsak a fertőzéseket, hanem más eredményességi mutatókat is érdemes nyilvánossá tenni: például egy adott műtét szövődmény- vagy újraoperációs arányát. Ennek az intézményekre is ösztönző hatása lehet. Aki egy összehasonlításban hátul marad, meg tudja nézni, mit csinálnak másként azok, akik előtte járnak, és ebből tanulhat.

Csakhogy a fertőzési statisztikák minőségével is vannak problémák. Korábban egy konferencián az Okfő vezető munkatársa tartott arról előadást, hogy az adatközlés nem megbízható. Hogyan lehet akkor ezekből korrekt összehasonlítást készíteni?

Én kevésbé azt tartom jellemző problémának, hogy valaki pontatlanul tölti ki az adatokat. Fontosabb, hogy nem mindenhol keresik ugyanolyan intenzitással a fertőzéseket. Van egy egyszerű szabály: aki nem mér hőmérsékletet, nem talál lázat. Ha valaki kevesebb mintát vesz a lázas betegektől, kevesebb fertőzést és rezisztens kórokozót fog kimutatni. Ezért a mi feladatunk olyan egységes protokollokat kialakítani, amelyek mellett az adatok valóban összehasonlíthatók. Ne járjon jobban az az intézmény, amely azért talál kevesebb fertőzést, mert kevésbé keresi azokat. A módszertanon még van mit tisztítani.

A baleseti intézetben például hónapok óta barna víz folyik a csapból. Ez hogyan fér össze a fertőzések visszaszorításával?

A barnás elszíneződés részben éppen annak köszönhető, hogy a vízhez olyan baktériumölő anyagot adnak, amely közben valamennyire oldja a csövekben lévő rozsdát. Optikailag nyilván nem mutat a legjobban, de az általam ismert vizsgálatok szerint attól, hogy barna, nem válik fertőzővé a víz – ellenkezőleg, kevésbé az.

Kórházi realityt is ígértek, nevezetesen, hogy a kórházak állapotának a felméréséhez beengedik az újságírókat, kamerákat. Ez a vállalás ön szerint hol tart? A gyakorlatban még mindig nehézkes bejutni újságírónak az intézményekbe.

Őszintén remélem, hogy a nyitottabb szemlélet, amit mi képviselünk, eléri a kórházakat is. Már nincs szükség az Okfő vagy a tárca engedélyére, hogy a kórházban lehessen forgatni, fényképezni – természetesen nem a betegeket –, és meg lehet mutatni a körülményeket. A dolgozók is megszólalhatnak. Nyilván nem adhatnak ki betegadatokat, de őszintén beszélhetnek arról, milyen körülmények között dolgoznak.

Politikai értelemben ez elég kockázatos játék.

A választás eredménye is azt mutatja számomra, hogy a nyilatkozatstop, a kórházak elzárása a nyilvánosságtól, az orvosok, egészségügyi dolgozók elnémítása jóval nagyobb politikai kockázatot hordozott. Egyszóval még politikai szempontból is fontosabb érdek, hogy látható legyen a valóság. A csontvázak kidőlése nem meglepetés, hiszen eddig is tudtuk, hogy ott vannak a szekrényben. Most csak láthatóvá válnak. Készül egy országos leltár is arról, hogy honnan indulunk. Bizonyos épületeknél a munkánk valódi versenyfutás lesz: mi érünk oda előbb, vagy az enyészet?

Ön egy parlamenti válaszában azt mondta: a kritikus ellátóhelyek hűtése csak 48 százalékban megfelelő a szükséges 96 helyett. Néhány nap múlva egy intenzív osztály állt le elromlott klíma miatt. Mennyi pénzből, mikorra lesz meg a 96 százalék?

Ha egy idős ember kiszáradva kerül be a kórházba, és harmincfokos kórterembe fektetik, ahol negyven betegre jut egy ápoló, aki nem tud mindenkit időben megitatni, akkor melyik helyiség nem kritikus? A klímaváltozás következtében várhatóan egyre forróbb nyarak miatt klimatizáltnak kellene lenniük a kórtermeknek, a váróknak, gyakorlatilag minden helyiségnek, ahol betegellátás zajlik, sőt az sem várható el, hogy az ügyeletes orvosnak, ápolónak, ha adódik lehetősége némi pihenésre, akkor ezt az időt átforrósodott helyen tegye. Magyarán szerintem itt a „kritikus ellátóhelyekről” folytatott diskurzus félrevisz. A megoldásra nem lehet egyéves ígéretet tenni. Ehhez egy új egészségügyi infrastruktúra kell. A János-kórház például nem klimatizálható egyszerűen: jelen formájában a környék elektromos hálózata sem bírná azt el. Sok intézmény rosszul szigetelt, nagy belmagasságú pavilonokból áll. Nyáron hűthetetlen, télen kifűthetetlen. Ezek közül lesz, amit fel kell újítani, és lesz, amit le kell bontani, ki kell váltani. Ez optimista becsléssel is három-négy-öt kormányzati ciklus.

Addig sokan meghalnak.

Ha nem javítunk a rendszeren, akkor pedig még többen fognak meghalni. A változásnak vannak gyorsabb, s vannak időigényesebb részei. Például orvost sem lehet hat évnél rövidebb idő alatt beállítani, mert ennyi ideig tart az egyetem. Épületet sem lehet varázsütésre előállítani. Amit lehet, azt el kell kezdeni: felújítani, átalakítani, kiváltani. Ez már pluszráfordításból zajlik is.

Bezárás vagy betegbiztonság?

Az országleltár vége vélhetőleg az lesz, hogy nem lehet minden településen minden ellátást fenntartani.

Most jön a szómágia: nem bezárás lesz, csak funkcióváltás, szünetelés vagy átszervezés?

Ha van egy düledező, rothadó csövekkel, vállalhatatlan vizesblokkokkal, hatalmas belmagasságú, nyáron hűthetetlen, télen kifűthetetlen kórtermekkel bíró, a XXI. századi betegellátásra alkalmatlan kórház, és a szomszéd telken felépül helyette egy korszerű intézmény: a régit bezárhatjuk-e? Ha az új intézmény nem a szomszéd telken, hanem ötszáz méterre, öt kilométerrel vagy tíz kilométerrel arrébb épül meg, bezárhatjuk-e a régit? Ha van három rossz állapotú intézmény egymás közelében, lehet-e egyet felújítva megtartani, és kettőt kiváltani? Ha egy településen bezárt a bánya, kiszáradt a folyó, elköltöztek az emberek, nincs kit ellátni, a dolgozók is messziről járnak be: fenn kell-e tartani a kórházat azért, mert egyszer kórház volt? Ha harminc kilométeres körzetben évek óta alig születik gyermek, a környéken nincs gyermekgyógyászati háttér, nincs újszülött-koraszülött intenzív, és kevés a tapasztalt szülész, akkor mindenáron nyitva kell tartani a szülészetet? Ha egy kórház vagy osztály egy olyan betegség ellátására szakosodott, mely mára már gyakorlatilag nem létezik – fekete himlő, gyermekbénulás, kruppos roham miatt lélegeztetésre szoruló gyermekek –, akkor használhatjuk-e végre másra? A valódi kérdés tehát az, hogy hozzáigazítható-e az egészségügy ahhoz az országhoz, ahhoz az évszázadhoz, ahol ma élünk: a népességeloszláshoz, a megváltozott betegségekhez és a gyógyítás mai modern, fekvőbeteg-intézményeket sokkal kevésbé igénylő lehetőségeihez. Vagy marad a tabu, és ahol az elmúlt évezredben ispotály vagy kórház állt, arra a telekre más, mint kórház, soha többé nem építhető.

Magyarul: szükségszerűen lesznek bezárások.

A jelenlegi rendszer azért sem tartható fenn, mert egyszerűen nem tudunk a jelenlegi emberi erőforrással, szakdolgozó- és orvosszámmal annyi ellátóhelyet nyitva tartani, amennyi most – papíron – létezik. Szerencsére nem is szükséges, sőt. Ha egy szülészeten nem jut minden napra szülés, nincs mögötte gyermekgyógyászati háttér, nincs elég tapasztalt orvos, akkor az az üzem a betegbiztonság szempontjából veszélyes lehet. Ezért is kell bizonyos ellátásokat centrumokba szervezni. További ok például a méretgazdaságosság, a nagy értékű és helyigényű műszerek, eszközök, s a használatukhoz szükséges szaktudás és karbantartás centralizációja.

Hány helyen lesz ebből funkcióváltás, és hány fekvőbeteg-intézmény szűnhet meg?

Ezt az országleltár előtt nem tudom megmondani. Az év végéig kell elkészülnie, és lesz róla beszámoló.

Addig azt kell elhinnünk, hogy „valamilyen ellátás” szinte mindenhol marad.

Azért ennél erősebbet állítunk: mindenhol lesz és marad ellátás, ezen belül szándékunk szerint az alapellátás és a járóbeteg-ellátás, a „betegközeli” ellátások erősödni fognak. Fekvőbeteg-ellátásból lehet kevesebb.

A mentőket hogyan érinti a kormányzati nyitottság?

Nyilvánosan elérhetővé tettük a valódi kiérkezési időket. Szakítunk az előző kormány abszurd gyakorlatával, melynek során onnantól mérték a kiérkezés idejét, hogy a mentő mikor szabadult fel és indult el. Mi azt akarjuk: attól induljon a mérés, hogy a hívás mikor érkezett be. A beteg szempontjából ugyanis ez számít. A sürgős eseteknél az lenne a cél, hogy lehetőleg minél hamarabb, bárhol az országban 15 percen belül kiérjen a mentő. Ettől a most megismerhetővé vált – korábban letagadott – adatok alapján még messze vagyunk.

Hol tartanak a négymilliárdos arcfelismerő kórházi kamerák beszerzésének vizsgálatával?

A vizsgálat állásáról nincsenek pontos információim. A kamerákat, ahol lehetett, leszerelték, ahol a beléptetőrendszerrel egybe vannak építve, ott letakarták azokat.

Lesz nyilvános jelentés a vizsgálatról?

Szerintem igen, de el kell jutnunk odáig. Az egészségügyben még számos korábbi beszerzést, szerződést lehet és kell majd vizsgálni. Nem végtelen a kapacitásunk, egyszerre nem megy minden. Most például a mentőautó-beszerzések vannak napirenden. Az elmúlt 16 év összes mutyija nem az első száz nap alatt fog előkerülni.

A várólisták rövidítése is az első száz nap egyik nagy vállalása, augusztus közepére ígértek koncepciót. Hol van?

Azt ígértük, hogy a kormány asztalára leteszünk egy javaslatot. Időre el is készült, és a kormány hamarosan tárgyalja.

A nagy várólistákon hónapról hónapra mind több a sorállók száma. Mikor fordulhat meg a trend?

Konkrét vállalásunk, hogy 2027 végére a műtéti várólisták hat hónapon belüliek legyenek, a járóbeteg-ellátásban pedig ennél jelentősen rövidebb várakozási időt vállaltunk. Ott lesz nehezebb gyors eredményt elérni. Azon is dolgozunk, hogy a várólisták értelmezhetők legyenek: a páciens követni tudja, hogy az ő ellátása hol tart. Ennek a programnak egy-két hónapon belül el kell indulnia. Legkésőbb jövő nyáron megnézzük, milyen ütemben halad, és ha nem kellően gyors, változtatunk az ellátás szervezésén, hogy a vállalás teljesíthető legyen.

A pluszműtétekhez elsősorban nem is műtő kell, hanem szakember. Van már konkrétum a szakdolgozóknak ígért béremelésről?

Dolgozunk rajta.

Időben ez mit jelent?

Azt, hogy néhány hónapon belül látszania kell az ütemezésnek és az összegszerűségnek is. Arra törekszünk, hogy ez még az idén érzékelhető legyen.

Közben a kormány a kiadások visszafogását várja a tárcáktól, köztük az egészségügyitől is. Meglesz az ágazatnak ígért évi plusz 500 milliárd forint?

Annak meg kell lennie. Az egészségügy súlyosan alulfinanszírozott ágazat. Nem reális elvárás, hogy még ez a terület adjon vissza a központi költségvetésnek. Ha vannak irracionális költések, olyan összegek, amelyek nem viszik előre a betegellátást, azokat természetesen vissza kell forgatni – de a betegellátás, az egészségügy más területeire.

És ha mégsem érkezik meg az az 500 milliárd?

Akkor nem fogjuk tudni teljesíteni a vállalásainkat. És akkor minek vagyunk itt?

A kórházak közben újratermelik az adósságot. Lesz az idén újabb konszolidáció?

Minden valószínűség szerint igen, de a célunk az, hogy ebből a sajátos működésből, amelyben a kórházak folyamatosan adósságot görgetnek maguk előtt, minél előbb kiszálljunk. Ehhez megemelt és értékalapú finanszírozás kell. Az adósságnak több szinten ittuk a levét. Késedelmi kamatokat fizettünk. Csökkent a beszállítói választék, mert cégek tönkrementek vagy kivonultak az országból. A kórházak pedig sokszor attól rendeltek, akinek még nem tartoztak olyan sokkal. A kiválasztás elsődleges szempontja pedig az lett, hogy minél olcsóbb legyen valami, nem az, hogy mennyire tartós, vagy mekkora egészségnyereséget lehet vele elérni.

Gyógyszerügyben önálló, erős gyógyszerhatóságot ígértek; ezzel hol tartanak?

Elkezdődött az új, önálló gyógyszerészeti hatóság kiválása a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központból.

A háziorvosok fele már 60 feletti, 40 évnél fiatalabb pedig mindössze 400 körzetben gyógyít. Melyik intézkedésük fordíthat ezen a trenden?

Ezt a rendszert át kívánjuk alakítani. Több kompetenciát adunk a háziorvosoknak és a mellettük dolgozó szakdolgozóknak; azt szeretnénk, hogy az orvos minél több helyben elérhető vizsgálatot és kezelést végezzen. A cél az, hogy a háziorvos ne csak kapuőr legyen, aki beutalót ír, hanem ha lehetséges, befejezett ellátást tudjon nyújtani, és hangsúlyosan részt vegyen a megelőzésben is.

A kompetenciabővítés egy tollvonás lenne.

A tollvonás, vagyis a jogszabály átszabása önmagában nem ér semmit, ha nincs mögötte képzés, eszköz, fogyóanyag, informatikai háttér és finanszírozás. Nem elég azt mondani egy háziorvosnak vagy szakdolgozónak, hogy csinálhat valamit. Tudnia kell, hogyan csinálja, legyen hozzá eszköze, és érje meg neki. Ha az alapellátás több feladatot el tud látni helyben, hatalmas terhet vehet le a járóbeteg-szakellátásról, és közvetve a kórházakról is. Korábban kiosztottak sok eszközt, amelyekből lehet, hogy több ma is kicsomagolatlanul áll valahol, mert nem járt mellé oktatás, reagens, fogyóanyag vagy finanszírozási ösztönző.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a háziorvosi ügyelet korábbi szabályozását. Ma milyen szabály védi az orvost, és mi lesz az új modell?

Zajlanak erről az egyeztetések az alapellátási államtitkárság, az Országos Mentőszolgálat és az érintettek között. Olyan rendszert kell kialakítani, amely alkotmányos, tisztességes ellátást nyújt, és a sürgősségi osztályokról is levesz terhet.

A pécsi ügy után, amikor egy sürgősségi ellátóhelyen egy szakdolgozó súlyosan bántalmazott egy beteget, országos betegbiztonsági rendszert ígértek: mikor lesz ilyen, milyen bejelentőrendszerrel, s mi lesz a szankció?

Meg kell szűnjön az a rendszer, amiben a hasonló anomáliákat szőnyeg alá söpörték, kéz kezet mosott, elnézték, ha valaki durva, csak azért, mert nélküle nem volt meg az ügyelet. Nyilván ez egy nagyon szélsőséges eset volt, de az sajnos nem ritka, hogy valaki barátságtalan a betegekkel, a hozzátartozókkal, vagy nem úgy viselkedik, ahogy az egyébként helyes lenne. De mi olyan rendszert szeretnénk építeni, ahol a kollégák erre felhívják egymás figyelmét. Ehhez kapnak segítséget kiégés ellen, megfelelő oktatást, megfelelő visszajelzéseket. Az kell, hogy ha valaki hibát, veszélyt vagy rossz gyakorlatot lát, azt jelezhesse. És ezért ne retorzió érje, hanem a rendszer tanuljon belőle. A minisztériumban már dolgozunk mindezek kialakításán.

Ez ebben a hierarchikus rendszerben elég idealistán hangzik.

Nehéz lesz, igen. De szükséges. Az lenne a normális, hogy egy ápoló vagy szakdolgozó is rászólhasson egy orvosra, ha veszélyt lát, az orvos pedig nyitott legyen ezekre a visszajelzésekre.

Három éve „koncepciós eljárásnak” nevezte a rohamtempóban átnyomott kamarai törvényt. Most száz nap után sincs kihirdetett törvény a kamarai jogok visszaállításáról.

Az első száz napunk még a vártnál is zsúfoltabb lett, de igyekszünk ezt a fontos vállalást is mielőbb teljesíteni. A törvény tervezetét már elkészítettük, és hamarosan tárgyalja az Országgyűlés.

Mikor kerülhet vissza az etikai ügyek intézése a Magyar Orvosi Kamarához?

Jelenlegi szándékunk szerint 2027. január 1-jétől.

Ön korábban arról beszélt, hogy az orvosok sokszor csak több munkahellyel tudnak jól keresni. Államtitkárként dolgozik még orvosként?

Államtitkárként nem is szabad. Még a magyar orvosi kamarai tagságom is megszűnt az összeférhetetlenségi szabályok miatt. Ez az egyetlen állásom. Korábban nem hittem igazán, hogy lehet sokkal többet dolgozni annál, mint amikor orvosként három munkahelyen plusz a Magyar Orvosi Kamarában dolgoztam. De már látom, lehet.

Egy év múlva miből fogja egy beteg észrevenni, hogy kormányváltás történt az egészségügyben?

Egy kórházban már abból is, hogy nincs arcfelismerő beléptetőkamera, lehet beszélni, nyilatkozni, panaszkodni. Elindul a betegvisszajelző rendszer, és annak nyomán valóban látványos változások kezdődhetnek. Elindítjuk az alapellátási reformot. De a leggyorsabban valószínűleg a digitalizáció lesz érzékelhető. Ha össze tudjuk kötni az adatbázisokat, az ember a telefonján megnézheti a leleteit, a rendszer jelezheti neki, hogy a kora és a neme alapján milyen szűrővizsgálat lenne esedékes, felajánlhat öt helyet, az ember rábök az egyikre, és lefoglalhatja az időpontot. Ez gyorsabban megvalósítható, mint a kórházak átépítése.

Mondjon néhány olyan dolgot, amelynek a hiányát 2027 augusztusában már személyes kudarcnak tekintené.

Ha addigra az orvosi kamara nincs visszahelyezve minden eredeti jogába, lemondok, az egészen bizonyos. A másik: ha addigra még nem kezdtük el újratárgyalni az életvégi döntéseket, s az élő végrendelet nem került fel valamilyen értelmezhető és életképes formában a palettára, s nem vált elérhetővé a kezelőorvosok számára, akkor szintén eléggé szomorú leszek. Dőljön meg az a társadalmi tabu, hogy a halálról márpedig nem beszélünk, miközben mindenki tudja, valahol ott vár ránk az út végén.

Amikor idekerült, nem voltak ennél konkrétabb sarokpontjai?

Nem igazán, mert én aránylag hosszú távban gondolkodom. Nem fogunk csodát tenni négy év alatt. Négy év múlva nem lesz minden fantasztikus, a magyar egészségügy még nem fog a világ élvonalához tartozni, de már önmagában azzal hatalmasat lépünk előre, ha kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá, működőképesebbé, betegközpontúbbá és fenntarthatóbbá tesszük a rendszert. Ha el tudunk indítani egy folyamatot, amely, ha minden jól megy, 12-15-20 év múlva elvezet oda, hogy tisztességes egészségügyünk legyen. Jelen pillanatban még nemes verseny zajlik aközött, hogy előbb a fejünkre omlik-e a rendszer, és majd onnan kell építkezni, vagy meg tudjuk állítani az összedőlését, s innen kezdhetjük az átépítést. Az ágazat vezetésének ideje jelentős részében tűzoltással kell foglalkoznia: hol romlott el a klíma a legnagyobb melegben, hol mondott fel a személyzet számos tagja, hol szűnik meg éppen egy ellátás. Ezért nehéz azt mondani, hogy 2027 augusztusára csodák lesznek. A jelenlegi helyzetben az is eredmény lesz, ha sikerül kirántani a repülőt a dugóhúzóból.”

Forrás:
Svéd Tamás: Jelen pillanatban még nemes verseny zajlik aközött, hogy a fejünkre omlik-e a rendszer, vagy meg tudjuk állítani az összedőlését; Danó Anna; Népszava; 2026. augusztus 29.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Új funkciókkal gazdagodott a megújult Tárhely (DÁP)

„ Újabb frissítést kapott a Tárhely, ezek az újdonságok.

Ahogy a júliusi frissítéskor ígértük , a Tárhely augusztusban is új funkciókkal gazdagodik. Íme, a legutóbbi frissítésben érkezett új funkciók.

Keresési előzmények a szűrőknél és a naplónál

A mindennapi használat megkönnyítése érdekében a rendszer – a böngésző támogatásával – megjegyzi a korábban használt keresési és szűrési kifejezéseket, így kevesebb időt kell ugyanazon feltételek ismételt megadásával töltened. A funkció a Beérkezett üzenetek, a Tartós tár és az Elküldött üzenetek felületein, valamint a Napló használata során lesz elérhető.

Fiókválasztó: olvasatlan üzenetek automatikus frissítése

A fiókválasztó lenyitott állapotában az egyes fiókokhoz tartozó olvasatlan üzenetek száma automatikusan frissül. Ennek köszönhetően mindig naprakész információ áll rendelkezésedre anélkül, hogy a felületet újra kellene töltened.

Kiemelten figyeltünk arra is, hogy az automatikus frissítés ne zavarja meg a folyamatban lévő műveleteket. Így, ha éppen egy fiók megjelenítési nevét szerkeszted, a háttérben futó frissítések nem szakítják meg a munkafolyamatot, így a módosításokat fennakadás nélkül végezheted el.

A Tárhely ősszel várhatóan újabb frissítést kap, az új funkciókról akkor is természetesen időben beszámolunk majd.

Elindult a Digitális Állampolgárság Program Facebook-oldala, ahol beszámolunk a DÁP új funkcióiról, választ adunk a leggyakrabban felmerülő kérdésekre, tippeket adunk a még simább és biztonságosabb DÁP-élményhez, mesélünk a háttérben zajló fejlesztési folyamatokról és jelezzük az esetleges fennakadásokat, karbantartásokat.”

Forrás:
Új funkciókkal gazdagodott a megújult Tárhely; IdomSoft Zrt.; 2026. augusztus 19.

Közös kód, közös jövő – szakpolitikai ajánlások egy nyílt, interoperábilis digitálisdemokrácia-ökoszisztéma létrehozására

„Európai helyzetkép, magyar előzmények és szakpolitikai ajánlások egy nyílt, interoperábilis digitális demokrácia ökoszisztéma létrehozására – A Szabad Piac Alapítvány szakpolitikai ajánlása

Magyarországon a digitális állampolgárság és a digitális demokrácia bizonyos alapjai már léteznek, de a valódi, rendszerszintű elektronikus közvetlen- és részvételi demokratikus gyakorlatok csak elszórtan alakultak ki. A probléma nem pusztán technológiai: egyszerre keresztezik egymást intézményi, politikai, módszertani és bizalmi hiányok. Hiányoznak a stabil, átlátható, visszacsatolásra épülő digitális alrendszerek, amelyekben az állampolgárok nem csupán ügyfelei, hanem aktív alakítói is lehetnek a közszolgáltatásoknak, a helyi döntéseknek és a demokratikus joggyakorlásnak.

Európában és a világ számos pontján ezzel párhuzamosan a nyílt forráskód, az interoperabilitás, a digitális közjavak, a hozzáférhető közérdekű adatok, a közérthető fogalmazás, a co-design (közös tervezés) és a co-delivery (közös megvalósítás) modellek egyre inkább a demokratikus innováció alapfeltételeiként jelennek meg.

Az Open Government Partnership (melynek jelenleg 28 európai ország is tagja) olyan nemzetközi kezdeményezésként mutatja az állami átláthatóság, a polgári részvétel és az elszámoltathatóság erősítését célzó együttműködési programok innovatív realitását, mely során kormányzatok a nyitott és hatékony közügyek intézését célzó konkrét reformokat civil szervezetekkel közösen tervezik és valósítják meg.

Az Interoperable Europe, az OSOR, az EUDI Wallet, a Decidim, a CC-DEMOS, az Open Source Programme Office-ok, a Digital Commons EDIC, a Sovereign Tech Agency, a European Civic Tech Hub, az EU Civic Tech Hackathon és az észt digitális demokrácia példái mutatják, hogy az európai digitális demokrácia következő fejlődési szakasza nem egyszerű online konzultációkról, hanem nyílt, biztonságos, auditálható, interoperábilis és fenntartható demokratikus infrastruktúrákról és sokszínű módszertani gazdagsággal létrehozott társadalmi részvételi folyamatok szisztematikus működtetéséről szól.

Észtország különösen fontos tanulságul szolgál Magyarország számára. Az észt modell világossá teszi, hogy a digitális demokrácia nem egyetlen alkalmazásból vagy szavazási rendszerből áll, hanem egymásra épülő digitális identitásból, állami szolgáltatási infrastruktúrából, e-részvételi portálokból, önkormányzati részvételi rendszerekből, kiberbiztonsági garanciákból és hosszú távú társadalmi bizalomépítésből. Ugyanakkor az észt tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a digitális részvétel önmagában nem oldja meg a demokratikus részvétel minden problémáját: külön figyelmet kell fordítani a digitális szakadékra, a politikai bizalomra, a rendszer auditálhatóságára és a papíralapú vagy személyes részvételi alternatívák fenntartására.

Hazánkban szerencsére nem a nulláról kell indulni – habár az állam lemaradása a korszerű, digitális részvételi struktúrák és a demokratikus működtetésüket szavatoló szabályozás terén tetemes, ráadásul a múltban több dimenzióban szándékos akadályok létrehozásával korlátozta a digitális demokrácia innovációk társadalmi hasznosulását, megvalósulását, mégis, rendelkeznek olyan alapok, melyek mentén jó tempóban kapaszkodhatunk.

Hazánk 2016-ban alaptalan sértettségből felmondta tagságát az OGP-ben, ezzel együtt került a süllyesztőbe közös munka számos eredménye, többek között a jogszabálytervezetek társadalmi véleményezésére kifejlesztett társadalmi véleményezést digitálisan támogató portál.

Az elmúlt 16 év során lezajlott demokratikus visszacsúszás ellenére, hazai civil szervezetek lényegi tapasztalatokat szereztek digitális technológiákra épülő, demokrácia szolgáltatásokat biztosító rendszerek kialakításával és működtetésével. Ezek a platformok valós társadalmi-demokratikus igényekre reflektálva születtek, gyakran a hiányosan ellátott állami-demokratikus funkciók civil kompenzáló alternatívájaként biztosítják a részvételt, vagy az elvárható demokratikus szolgáltatási funkciót (közadat igénylő rendszer, petíciós platform).

Mindazonáltal önkormányzati szinten tetten érhető (pl Budapest részvételi ökoszisztémája) a tudatos technológiai- , politikai- és jogi- összhangból fakadó, a részvétel terén előremutató szolgáltatások. A szaporodó átláthatósági vállalások, közösségi költségvetési és más részvételi programok előremutató példákkal szolgálnak egy részvételibb, demokratikusabb működési módra. Az erősödő és a lényegi részvétel kiszélesítését igénylő társadalmi folyamatok, valamint a digitális szolgáltatások fejlődése egyaránt aktív, rendszerszintű átalakítását igénylik az eddigi zárt technológiai és policy megközelítéseknek.

Reménykeltő a jelenlegi kormányzat eddig kommunikált álláspontja is az érdemi társadalmi részvétel kapcsán. Az intézményesülési szándék és az eddigi híradások szerint hamarosan konkrét intézmény segíti majd a társadalmi párbeszédet. További információk hiányában egyelőre a komoly szándék és az akarat látszik a megújulásra, ami kétségtelenül az egyik legreménykeltőbb és üdvözlendő lépése az új kormánynak a demokratikus párbeszéd kultúra és a részvételi demokratikus folyamatok helyreállítása, fejlesztése érdekében.

A dokumentum fő szakpolitikai állítása, hogy Magyarországon kiemelten fontos állami oldalról megerősíteni és teret biztosítani a digitális demokratikus innovációknak és a működésükhöz szükséges nyílt, interoperábilis, demokratikusan ellenőrizhető digitális demokrácia ökoszisztémának.

A tanulmány elérhető itt. (PDF)”

Forrás:
Közös kód, közös jövő; Madarász Csaba; Szabad Piac Alapítvány; 2026. július 29.

Téradatok a mindennapokban – Címadatok: több mint házszám

„A címadatok egy ingatlan, épület, telek, lakás vagy más helyszín pontos és egységes azonosítását szolgáló információk összessége. Ezek közé tartozik például a település, közterülete neve, jellege, házszám, épület-, lépcsőház-, emelet- és ajtójel, valamint az irányítószám. Ezeket a közhiteles Központi Címregiszter (KCR) tartja nyilván.

A szabályosan rögzített címadatok biztosítják, hogy ugyanazt a helyet a különböző hatóságok, szolgáltatók és informatikai rendszerek egyértelműen, félreértések nélkül tudják azonosítani, ezért fontos, hogy az új épületek címei, az átnevezett közterületek vagy megváltozott házszámok mielőbb bekerüljenek a nyilvántartásba. Ez azonban önmagában még nem elegendő: a módosításoknak a többi állami és piaci rendszerben is minél gyorsabban meg kell jelenniük.

Miért fontos, hogy pontosak legyenek ezek az adatok?

A megbízható címadatokra számos mindennapi szolgáltatás épül, a postai és futárszolgáltatás, a közműellátás, a segélyhívás, a választási rendszer, a térinformatikai szolgáltatások és az elektronikus ügyintézés is. Ha a címadatok hibásak vagy hiányosak, előfordulhat, hogy egy küldeményt vagy akár egy hivatalos bírósági értesítést nem lehet kézbesíteni, ami a hatósági és üzleti folyamatokban is problémákat okozhat.

Mi köze a címadatoknak a téradatokhoz?

Egy cím önmagában csak leíró adat. Ahhoz, hogy a térben is pontos helyet jelöljön, térbeli koordinátát – vagyis geometriát – kell hozzá rendelni. Ez lehet például egy épület bejáratának koordinátája vagy geometriai középpontja. Ez különösen fontos lehet például egy nagy bevásárlóközpont esetében, ahol ugyan egyetlen cím tartozik az épülethez, de a két bejárat között akár több száz méter is lehet. Egy segélyhívásnál ez az információ sokat számíthat.

A cím földrészlete területén belül megadott geometria, valamint a cím és a helyrajzi szám kapcsolatának adatait a Lechner által fejlesztett és üzemeltetett Elérési Hely Adatbázis (EHA) tartalmazza. Ez az adatbázis adja a Helyrajziszám-kereső alkalmazás alapját is.

A Lechner Tudásközpont téradat-stratégiájának egyik célkitűzése, hogy a hazai téradatokból minél nagyobb társadalmi és gazdasági érték szülessen. 2026-ban új szintre lépett az adatnyitás is: több adatbázis már nemcsak böngészhető és beépíthető, hanem letölthető is az inspire.lechnerkozpont.hu felületről.

Ősszel pedig érkezik a Nemzetközi Téradat-konferencia 2026, ahol hazai és európai szakemberek közösen gondolkodnak a téradatok jövőjéről. A konferenciáról bővebben: https://lechnerkozpont.hu/cikk/nemzetkozi-teradat-konferencia-2026-kozos-gondolkodas-a-nemzeti-teradat-okoszisztema”

Forrás:
Téradatok a mindennapokban – Címadatok: több mint házszám; Lechner Központ; 2026. augusztus 14.

Kutatás: a DÁP használata még nem épült be a mindennapokba

„A Königsberg Consulting kutatása szerint a digitális ügyintézés technológiai feltételei adottak, de a bizalmatlanság, az információhiány és a társadalmi különbségek továbbra is korlátozzák a használatot.

Július 9-én megújult a Tárhely felülete, miközben a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) szolgáltatásai is folyamatosan bővülnek.

A Königsberg Consulting kutatása szerint a digitális ügyintézés terjedésének már nem kizárólag technológiai akadályai vannak:
* a használathoz érthető előnyök,
* megfelelő tájékoztatás
* és az állami szolgáltatásokba vetett bizalom is szükséges.

A tanácsadó cég szerint a digitális átállásról csak akkor alkotható valós kép, ha a hozzáférés mellett a használatot, a távolmaradás okait és a bizalmat is mérik. A Panelstory közreműködésével, az idei szja-bevallási időszakban végzett, állításuk szerint reprezentatív kutatás alapján a válaszadók 72,7 százaléka használ okostelefont vagy más, internetezésre alkalmas okoseszközt. A technikai háttér tehát a lakosság jelentős részénél rendelkezésre áll. Ehhez képest az okoseszköz-használók 45 százaléka töltötte le a DÁP alkalmazását, és mindössze 10,6 százaléka mondta, hogy rendszeresen használja is azt.

A letöltések száma elfedi a valódi problémát?

A Königsberg közleménye szerint a DÁP-ot letöltők több mint 95 százaléka sikeresen aktiválta a fiókját, vagyis csak kis részük akadt el a regisztrációnál. A telepítőknek ugyanakkor csupán 32,7 százaléka tekinti magát rendszeres, aktív felhasználónak. A legnagyobb különbség tehát nem a letöltés és az aktiválás, hanem az aktiválás és a tényleges használat között látható. A letöltési és regisztrációs adatok ezért önmagukban kedvezőbb képet adhatnak a program társadalmi beágyazottságáról, mint amilyet az aktív használat mutat – írták az elemzésben. A telepítést elsősorban a közvetlen gyakorlati haszon ösztönzi. A DÁP-ot letöltők 48,4 százaléka az Ügyfélkapuhoz vagy a magyarorszag.hu szolgáltatásaihoz való hozzáférést nevezte meg elsődleges indokként.

Az EESZT egyszerűbb elérését 16 százalék, az adóbevallás könnyebb jóváhagyását 10,6 százalék említette. „Az adatok alapján nem önmagában az új technológia vonzza a felhasználókat, hanem azok a konkrét ügyek, amelyeket nélküle nehezebben vagy több lépésben tudnának elintézni” – világítottak rá az elemzésben. A távolmaradók döntését ezzel szemben nem lehet pusztán eszközhiánnyal vagy digitális kompetenciahiánnyal magyarázni. A DÁP-ot nem telepítők 30,1 százaléka a személyes vagy papíralapú ügyintézést részesíti előnyben a kutatás szerint.

További 14,6 százalék nem tudja pontosan, mire használható az alkalmazás, 14,5 százalék pedig biztonsági aggályok miatt marad távol. A kutatás nem a DÁP műszaki biztonságát vizsgálta, hanem a felhasználók biztonságérzetét. „Ez azért lényeges, mert egy technikailag biztonságos rendszer sem válik széles körben elfogadottá, ha az emberek nem bíznak az adatkezelésben és az azt működtető intézményekben” – magyarázta a cég közleményében.

A digitális állam nem attól sikeres, hogy hányan telepítenek egy alkalmazást, vagy hány új funkciót jelentenek be. Attól sikeres, hogy új társadalmi csoportokat von be, önálló ügyintézést tesz lehetővé, és közben képes bizalmat teremteni – fűzte hozzá a kutatáshoz Kádár Krisztián, a Königsberg Consulting ügyvezetője és partnere a közlemény szerint. „Kutatásunk alapján ma inkább az látszik, hogy a DÁP elsősorban a már digitálisan aktívakat szolgálja ki. A biztonsági fenntartásokat nem lehet pusztán műszaki tájékoztatással elintézni. Az elmúlt években sokakban gyengült az állami intézményekbe vetett bizalom, ezért nem szívesen adnak újabb adatot vagy hozzáférést az államnak. A fejlesztések mellé ezért átlátható adatkezelésre, rendszeres nyilvános mérésre és hiteles intézményi kommunikációra is szükség van” – folytatta.

A digitális átállás társadalmi különbségeket hagy érintetlenül?

A DÁP elterjedtségében jelentős társadalmi különbségek mutatkoznak. A 18–34 évesek 56,4 százaléka telepítette az alkalmazást, a 60 év felettieknél azonban 30,8 százalék ez az arány. A felsőfokú végzettségűek 52,6, az alapfokú végzettségűeknek pedig 36,1 százaléka töltötte le a DÁP-ot. A szolgáltatás jelenleg nagyobb arányban éri el azokat, akik életkoruk és végzettségük alapján eleve nagyobb valószínűséggel mozognak otthonosan a digitális térben – állapították meg. A különbség az önálló ügyintézésben is megjelenik. A 60 év felettiek ötöde segítséget kér az eSZJA használatához, míg a 18–59 évesek körében ez mindössze néhány százalék.

Az elemzésben úgy vélik, ha az állam a digitális csatornákat teszi alapértelmezetté, miközben az idősebb és alacsonyabb végzettségű csoportok egy része továbbra is közvetítőre szorul, a felületfejlesztés önmagában nem oldja meg a hozzáférési különbségeket. „Célzott tájékoztatásra, könnyen elérhető segítségre és a személyes ügyintézés valódi alternatívájának fenntartására is szükség van”.

Königsberg: Az eSZJA elterjedtsége nem azonos a digitális önállósággal

Részletezték, hogy az idén vagy tavaly adóbevallást készítők mintegy háromnegyede az eSZJA felületén hagyta jóvá vagy egészítette ki a NAV által elkészített tervezetét. Könyvelő segítségét 21,1 százalék vette igénybe, papíralapon pedig 5,2 százalék készítette el a bevallását. Az elektronikus felület tehát széles körben használt, de az adatok azt is mutatják, hogy a lakosság egy része továbbra sem önállóan intézi a bevallását. Ugyanebben a körben a megkérdezettek több mint 80 százaléka elégedett az eSZJA felületével. „A magas elégedettség ugyanakkor nem teszi okafogyottá az önállóság és a tudatosság kérdését. Egy kényelmes, automatizált szolgáltatás csökkentheti az adminisztrációs terheket, de attól még nem biztos, hogy a felhasználó érti, ellenőrzi és saját döntése alapján kezeli az ügyét” – írták a közleményben.

A Königsberg Consulting szerint a digitális állam tényleges használatáról ma csak korlátozott, nyilvánosan ellenőrizhető kép áll rendelkezésre. „A letöltési és regisztrációs összesítések nem mutatják meg, hogy kik, milyen gyakran, milyen ügyeket és milyen eredménnyel intéznek. A korábban nyilvánosan elérhető monitoringadatok eltűnése tovább nehezíti a folyamatok követését”.

A cég ezért rendszeresen publikált, társadalmi csoportok, szolgáltatások és használati gyakoriság szerint bontott adatsorokat sürget. Átlátható mérés nélkül nem dönthető el, hogy az új funkciók valóban új ügyintézői rétegeket vonnak-e be, vagy főként a már digitálisan aktívak kényelmét növelik.

A Königsberg Consulting a Panelstory közreműködésével 2026. április 14–28. között, az adóbevallási csúcsidőszakban végzett mintegy ötszáz fős lakossági kutatást. Az adatfelvétel részben online, részben hagyományos papíralapú önkitöltős kérdőívvel történt. Saját meghatározásuk szerint a minta nem, életkor, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentatív.”

Forrás:
Kutatás: a DÁP használata még nem épült be a mindennapokba; Index.hu; 2026. augusztus 28.

Műholdvezérelt mezőgazdaság: automatizáció és állapotfelmérés centiméteres pontossággal

„Hazánkban a Lechner Tudásközpont Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma által működtetett GNSSnet.hu hálózat az egész országra kiterjedően biztosít centiméteres pontosságú helymeghatározást – valós időben. A szolgáltatást mára messze nem csak a földmérők hasznosítják, hanem több más szektor, így a mezőgazdaság is, ahol a precíziós helyadatok számos előnyt biztosítanak.

Segítségükkel már évekkel ezelőtt megvalósulhatott a szántóföldi önvezető járművek alkalmazása: a határban ugyan nincs nagy forgalom, mégis, az önvezető gépeknek nagyon pontos útvonalak mentén kell közlekedniük, hogy ne tapossák le a haszonnövényeket, ne tévedjenek rá másik gazda földjére stb.

Mezőgazdasági adatgyűjtés is folyamatosan zajlik a GNSS segítségével. Térképezhető a növényzet állapota, fejlődése, valamint a talaj minősége, illetve a hasznosítható víz- és tápanyagtartalma egyaránt. Így a „jó gazda szeme” akár már a karosszékből vagy az íróasztal mellől is „érlelheti a veteményt”. A GNSS adatok és a mesterséges intelligencia együttműködése a modern mezőgazdaság több kihívására is segíthet megoldást adni:
* optimalizálható az eszközök használata, ami a mezőgazdaságot sújtó egyre erősebb munkaerőhiányt automatizálással váltja ki
* nagymennyiségű üzemanyag, vetőmag, növényvédőszer takarítható meg azáltal, hogy csak a szükséges földtáblarészeken kell beavatkozni
* az egyre súlyosabb öntözővízhiányt is csökkentheti a csak valódi locsolási igények hatékony kielégítésével
* mindez közvetve csökkentheti az éghajlatváltozás káros hatásait és segítheti az alkalmazkodást a megváltozó klímaadottságokhoz.

Nem véletlen, hogy ma már ezres nagyságrendben vesznek igénybe gazdák precíziós mezőgazdasági szolgáltatásokat. Ne vegyük hát udvariatlanságnak, ha egy bringatúrán a traktorból nem integet vissza senki, és ne ijedjünk meg, ha automata permeteződrónokkal találkozunk a kukoricás környékén.

A témában ajánljuk a Pencen üzemelő Kozmikus Geodéziai Obszervatórium vezetőjével készült podcastunk meghallgatását is: https://www.youtube.com/watch?v=LLlNY0rn4wo&t=3s

A műholdalapú térinformatikai technológiák közel 35 éves magyarországi múltja során óriási tudás- és adatállomány halmozódott fel. A Lechner célja, hogy a hazai téradatokból minél nagyobb társadalmi és gazdasági érték jöjjön létre, miközben javul az adatok minősége és hozzáférhetősége. A hazai téradat-közösség együttműködésének serkentése érdekében szervezzük meg Nemzetközi Téradat-konferencia 2026 eseményünket, amelyre szeretettel várunk.

Időpont: 2026. október 8.

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, K épület – Díszterem

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a konferencia honlapján lehet 2026. szeptember 30-ig, illetve a rendelkezésre álló férőhelyek betöltéséig.
”

Forrás:
Műholdvezérelt mezőgazdaság: automatizáció és állapotfelmérés centiméteres pontossággal; Lechner Tudásközpont; 2026. augusztus 27.

Mesterséges intelligencia (MI)

Segítsék a közigazgatást a digitális technológiák humanizálásával! – Leó pápa a közigazgatás-tudomány szakembereihez

„A Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet (IIAS) európai tagozata, az EGPA 2026. augusztus 24. és 27. között rendezte meg éves konferenciáját Rómában a La Sapienza állami egyetemen. A háromnapos konferencia végén XIV. Leó pápa csütörtökön délben fogadta az Intézet 500 tagját az Apostoli Palota Kelemen-termében és angol nyelvű beszédet intézett hozzájuk, melyben kérte, hogy „a közigazgatástudomány szakemberei segítsék a közigazgatást a digitális technológiák humanizálásával.

A Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet az 1929-es gazdasági válság után született

Az Önök Intézetét 1930-ban alapították a világot sújtó nagy gazdasági válság után azzal a céllal, hogy „szüntelenül szóljon a politikai hatóságok lelkiismeretéhez, hogy a társadalmi életet a korok folyton változó körülményeihez igazítsák, és hogy megvalósítsák a Teremtő Bölcsességének szándékait és terveit” – kezdte beszédét a Szentatya, a XII. Pius pápától vett idézettel, mellyel elődje 1950. augusztus 5-én szólt a VIII. Nemzetközi Közigazgatástudományi Kongresszus résztvevőihez Rómában.

Az emberi élettel kapcsolatos döntéseket szabad-e gépekre bízni…?

Az éppen véget ért konferencia témája erős felhívást intézett a digitális korban élő világunkhoz, hogy őrizzük meg az egyensúlyt a digitális technológiák használatában. Ez a felhívás csatlakozik ahhoz, amelyet a mesterséges intelligencia korában az ember védelméről szóló enciklikámban fogalmaztam meg – utalt Leó pápa a „Magnifica humanitas” kezdetű körlevelére. Nem tehetjük meg, hogy nem nézünk szembe ezzel a valósággal, amely közvetlenül befolyásolja életmódunkat, és amely áthatja a társadalmi élet minden szintjét. A mesterséges intelligencia újdonságainak fejlődési sebessége arra késztet minket, hogy megkérdezzük, vajon a jövőben lehetséges lesz-e irányítani ezeket a gépeket, vajon az emberiség nem kockáztatja-e azt, hogy saját találmányainak áldozatává válik. Napjaink egyik súlyos problémája annak a felismerése, hogy az emberi élettel kapcsolatos döntéseket gépekre bízzák.

Fontos meghatározni azt az etikát, amely e fontos eszközök használatát kíséri

Ezzel a nyugtalanító helyzettel szembesülve üdvözlöm a találkozót, amelynek célja, hogy megerősítse az emberi intelligencia pótolhatatlan jellegét ezekkel a technológiai eszközökkel szemben. Gondolataik és munkájuk segíthet a hatóságoknak abban, hogy az emberiség javát szolgáló döntéseket hozzanak ezen a területen. „Az óvatosság, a szigorú ellenőrzés, sőt néha a mesterséges intelligencia alkalmazásának lassítása nem jelenti a haladás ellenzését, hanem az emberiség családjának felelősségteljes gondozását” (Magnifica Humanitas, 106. pont). Éppen ezért fontos meghatározni azt az etikát, amely e fontos eszközök használatát kíséri, amelyek sajnos nagy gazdasági és technológiai szereplők kezében összpontosulnak, és amelyeket az állam nehezen tud ellenőrizni. Biztosítanunk kell, hogy az emberiség családjának java ne váljon magánérdekek áldozatává.

Segítsék a közigazgatást a digitális technológiák humanizálásával!

Leó pápa arra buzdítja a konferencia tagjait, hogy folytassák tovább kutatásaikat és találják meg a módját és eszközeit annak, hogyan segíthetik a közigazgatást a digitális technológiák humanizálásával, hogy azok az élet és a béke szolgálatában állhassanak. Pontosan erre buzdított minket Ferenc pápa, amikor felhívta a figyelmet e technológiák felelősségteljes használatára: „Kötelességünk, hogy szélesítsük látókörünket, és hogy a műszaki-tudományos kutatásokat a béke és a közjó felé irányítsuk, az ember és a közösség átfogó fejlődésének szolgálatában.” (Üzenet a Béke 57. Világnapjára, 2024. január 1.). A Szentatya tudatában van a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet nehéz feladatának, hogy küldetésük nem könnyű, sőt időnként a csüggedés is erőt vehet rajtuk. Éppen ezért imádkozik a Mindenhatóhoz, hogy támogassa őket, hogy továbbra is elszántan folytathassák nemes feladatukat és mindnyájukra Isten bőséges áldását adta és zárta a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet európai tagozata római konferenciája tagjaihoz intézett beszédét.

A római La Sapienza Egyetem által 2026. augusztus 24. és 27. között megrendezett EGPA 2026 konferenciára mintegy 600 résztvevő érkezett. A több mint 70 országból érkező közel 900 pályázattal az esemény az EGPA közösség növekvő globális elkötelezettségét tükrözi. A rekordokat döntő tavalyi, 2025-ös glasgow-i konferenciát követően – amely az EGPA történetének legnagyobbja volt – az EGPA továbbra is erősíti szerepét, mint vezető fórum, amely összeköti a közigazgatási közösséget Európában és azon túl is.”

Forrás:
Leó pápa a Nemzetközi Közigazgatástudományhoz: Humanizáljuk a digitális technológiát!; P. Vértesaljai László SJ; Vatican News; 2026. augusztus 29.

A szabályozástól az állami kapacitásig: a lengyel MI-törvény a geopolitikai verseny közegében

„Az elemzés a mesterségesintelligencia-rendszerekről szóló, 2026. július 3-i törvényt az állami kapacitás kiépítésének kiindulópontjaként vizsgálja. Különös figyelmet fordít a Mesterséges Intelligencia Fejlesztéséért és Biztonságosságáért Felelős Bizottságra, az egyedi állásfoglalásokra és a szabályozási tesztkörnyezetekre. Ezek az eszközök csökkenthetik a jogbizonytalanságot, támogathatják az innovációt, és olyan ismeretekkel láthatják el a közhatalmi szerveket, amelyek a technológiák valós környezetben történő alkalmazására és a technológiai függőségekre vonatkoznak.

A szerző Lengyelország megközelítését az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió közötti verseny összefüggésében is elhelyezi. Az Egyesült Államok a magántőkét a technológiai rendszer kulcsfontosságú rétegei feletti ellenőrzéssel kapcsolja össze; Kína az MI-modellek fejlesztését az iparral, az adatokkal és az infrastruktúrával hangolja össze; az Európai Unió pedig szabályozási erejét MI-gyárakba és gigagyárakba irányuló beruházásokkal egészíti ki. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a jogalkotás önmagában nem teremt stratégiai előnyt.

A lengyel politika sikere attól függ majd, hogy sikerül-e egységes rendszerbe kapcsolni a felügyeletet, a számítási kapacitást, az adatokat, a közbeszerzést és a nemzetbiztonsági szempontokat. Ehhez erős műszaki szakértelemre lesz szükség a szabályozó hatóságon belül, továbbá az MI-vel kapcsolatos függőségek átfogó feltérképezésére, a védelmi és nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazásaira vonatkozó elkülönült irányítási rendszerre, valamint arra, hogy a szabályozási tesztkörnyezeteket összehangolják az infrastruktúrával és a valós piaci, illetve társadalmi igényekkel. A szuverenitás nem autarkiát jelent, hanem azt a képességet, hogy az állam megalapozott döntéseket hozzon, és ellenőrzést gyakoroljon saját függőségei felett.”

Forrás:
B. Sajduk – From Regulation to State Capacity: Poland’s AI Act amid Geopolitical Competition; Błażej Sajduk; KBN Analysis no. 4 (142) / 2026; Katedra Bezpieczeństwa Narodowego, Instytut Nauk Politycznych i Stosunków Międzynarodowych, Uniwersytet Jagielloński; 2026. augusztus 3.
Megjegyzés:
Mesterséges Intelligencia Fejlesztéséért és Biztonságosságáért Felelős Bizottság, azaz KRiBSI (Komisja Rozwoju i Bezpieczeństwa Sztucznej Inteligencji), amely Lengyelország nemzeti piacfelügyeleti hatósága, amelyet az EU MI-rendeletének alkalmazására és érvényesítésére hoznak létre. (Most van megvalósulóban.)

A hozzáférés szabályozásától a cselekvőképesség ellenőrzéséig: MI-modellek, kiberbiztonság és a technológiai szuverenitás új logikája

„A kommentár azt vizsgálja, hogyan változik a mesterséges intelligenciáról alkotott kép: a puszta termelékenységi eszköz helyett egyre inkább olyan, cselekvőképességet biztosító infrastruktúraként tekintenek rá, amely képes feladatokat végrehajtani, eszközöket használni és a felhasználók nevében cselekedni. Az Anthropic Claude Fable 5 és Claude Mythos 5 modelljeihez való korlátozott hozzáférés példája azt mutatja, hogy a fejlett MI-modelleket egyre inkább stratégiai képességként és a nemzetbiztonsági politika tárgyaként kezelik.

A szerző érvelése szerint a központi kérdés már nem csupán az, hogy ki férhet hozzá egy modellhez, hanem az is, hogy mit tehet a modell, milyen adatokhoz és eszközökhöz férhet hozzá, és ki ellenőrzi a műveleteit. A szöveg bemutatja a nyílt súlyú (open-weight) modellek és a teljesen nyílt forrású megoldások közötti különbséget, összehasonlítja a zárt és a nyílt modellek kockázatait, kiemeli a kisebb, specializált modellek kiberbiztonsági előnyeit, valamint áttekinti mindennek Lengyelországra vonatkozó következményeit.

A szöveg központi állítása szerint az MI kiberbiztonsága nem egy „biztonságos modell” kiválasztásával teremthető meg, hanem úgy, hogy a modell köré biztonságosan működő rendszert tervezünk.”

Forrás:
Od kontroli dostępu do kontroli sprawczości. Modele AI, cyberbezpieczeństwo i nowa logika suwerenności technologicznej; Błażej Sajduk; Komentarz KBN nr 6 (123); Katedra Bezpieczeństwa Narodowego, Instytut Nauk Politycznych i Stosunków Międzynarodowych, Uniwersytet Jagielloński; 2026. július 10.

A hozzáférés szabályozásától a cselekvőképesség ellenőrzéséig: MI-modellek, kiberbiztonság és a technológiai szuverenitás új logikája

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Formálódik az új tudományos és innovációs stratégia, nagyjából mindent meg fog változtatni

„„Lépten-nyomon bombákba ütköztünk a programokban, rengeteg bombát hagytak itt nekünk” – mondta Horváth Péter államtitkár Hankó Balázsnak Magyarország új tudományos és innovációs stratégiájának bemutatásakor az Országgyűlés Oktatási Bizottságának szerdai ülésén. A volt kulturális és innovációs miniszter azt sérelmezte, hogy bár szerinte sok olyan program van, amit érdemes megtartani a régi rendszerből is, az új kormány ezt nem teszi meg, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikai és innovációs államtitkára szerint azonban az érintett szektorokban nagyjából mindenhez hozzá kellett nyúlniuk. Az új stratégiai javaslat többek között érinti a kutatásfinanszírozás átalakítását, az oktatás és a tehetséggondozás fejlesztését, a HUN-REN kutatási hálózatot, az innováció és a startupok támogatását, valamint a visszatérést az uniós Horizont kutatási programhoz és az Európai Kutatási Tanácshoz (ERC).

Az államtitkár azt mondta, Magyarország tudományos mutatói enyhén szólva is alacsonyak, az Európai Unióban a 20-22. helyen vagyunk szinte minden tudományt és innovációt mérő statisztikában. A kormány célja az, hogy ezen javítsanak, nagyjából a 15. helyet látják reálisnak most. Alapvetően a nagy kihívások alapján fogják meghatározni a stratégiát, vagyis a környezet, az egészség és a technológia mentén haladnak.

Az államtitkár szerint az elmúlt három hónap munkájából kirajzolódott, hogy a legnagyobb probléma az oktatással van, ezen belül is a tehetséggondozással, a tudásátalakítással és az innovációs oktatással, ezekre fogják a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Ahhoz viszont, hogy a stratégia meg tudjon valósulni, a finanszírozást is meg kell teremteni.

Magyarország kutatás-fejlesztésre költött összege ezermilliárd forint felett van jelenleg, de ez még mindig kevés – mondta Horváth Péter. Jelenleg a GDP 1,38 százalékát költjük innovációra, az EU-s átlag viszont 2 százalék felett van, a fejlett országokban pedig ez az arány 3-4 százalék. A ciklus végére el akarják érni a 2 százalékot, 8 éven belül pedig a 3-at.

Volt egy törés a finanszírozásban 2021 környékén, ez egyrészt a pandémiának tudható be Horváth szerint, másrészt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól (NKFIH) megvont támogatásoknak. „Történelmi bűn volt, amikor az NKFIH-tól hatalmas összeget vontak el, és a mai napig nem adták vissza” – mondta. Az államtitkár szerint „68 milliárd forint volt a legtöbb, amit egy év során kivontak a magyar kutatásból, ezt vissza kell állítani mindenképpen”.

Ezen felül a hosszabb távú finanszírozást is fontolgatják az NKFIH rendszerében: korábban kutatók gyakran panaszkodtak arra, hogy az egyéves pályázatok nem adnak lehetőséget a hosszabb és nagyobb, esetleg interdiszciplináris kutatások támogatására, a többéves pályázati ciklus ezt a problémát részben megoldaná.

Horváth Péter részletesen kifejtette, hogy a stratégia hogyan és mibe nyúlna bele a tudomány és a technológia területén. Az oktatásban például szerinte két erős beavatkozási pontra van szükség: az egyik az innováció, a másik a kiválósági programok. Előbbinél az innovációs oktatás hosszú távon már az alaptantervben, középiskolás szinten is megjelenik majd. Utóbbinál már a középiskolából az egyetemek és a kutatás felé akarják terelni a gyerekeket, a felsőoktatásban pedig a tehetséges diákokat segítenék. „Ezekben a különböző programokban már nem állunk rosszul, vannak jó példák, ezt mindenképpen tovább fogjuk vinni” – mondta az államtitkár.

Az MTA alá kerül a HUN-REN, jöhet az Alkalmazott Kutatási Hálózat

Horváth azt mondta, hogy a vizsgálatok során az egyetemi és az akadémiai kutatást találták a legstabilabbnak, annak ellenére, hogy például a HUN-REN kutatási hálózat helyzetének megoldása egy nagy, előttük álló probléma. Ez kétségkívül az egyik olyan pont, ami a hazai tudományos közösséget a legjobban érdekli – a kutatóhálózatnak ugyanis hányattatott sorsa volt az elmúlt években. Az akadémiai kutatóhálózat vegzálása 2019-ben kezdődött, az addig a Magyar Tudományos Akadémiához (MTA) tartozó szervezeteket az állam elcsatolta, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) fogta össze. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. 2020-ban a hálózat dolgozóit megfosztották a közalkalmazotti státuszuktól, majd 2021-ben több intézetet átalakítottak. Az ELKH elnöke 2023. május 1-jével Gulyás Balázs lett, a hálózatot pedig szeptember 1-jétől Magyar Kutatási Hálózattá (HUN-REN) nevezték át. 2025 nyarán a humán- és társadalomtudományi kutatóintézeteket – akaratuk ellenére – leválasztották a HUN-REN-ről, és az ELTE-hez csatolták.

Horváth Péter szerint két fontos problémát kellett megoldaniuk a HUN-REN átalakításával kapcsolatban: az egyik a bölcsész- és társadalomtudományi kutatóközpontok elcsatolása, ami az államtitkár szerint „megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan, és azonnali beavatkozást igényel”, és orvosolni kell a humán tudományok „teljes megszégyenítését”. A másik probléma a vezetési struktúra: megszakadt a kommunikáció a hálózat és a vezetőség között, amire megoldást kell találni. Nem is annyira nehéz kitalálni, hogy milyet, Tanács Zoltán ugyanis korábban már javasolta az elnöknek, hogy mondjon le.

Ezt most Horváth Péter is megerősítette a Telexnek: azt mondta, hogy a törvényalkotási ciklus végén, az ősz második felében a HUN-REN teljes vezetését le fogják váltani, nem számítanak a továbbiakban a munkájukra, és egy új struktúrájú elnöki és irányító testületet hoznak létre. A HUN-REN innovációs feladata viszont folytatódni fog, a tulajdonában álló innovációs cég, a Hunrentech Kft. változatlanul dolgozik tovább, ahogy eddig.

A megoldás, úgy tűnik, az lesz, hogy az MTA alá kerül megint a kutatóhálózat, és MTA Kutatóhálózat lesz a neve. A tervek szerint egy nagy szabadságot kapó, de nagyon magas minőségi kritériumokat is elváró rendszerként integrálódik, remélhetőleg heteken belül elkészül az erre vonatkozó törvény.

„Van azonban még egy nagy kérdés, aminek a sorsában egyelőre nem vagyunk biztosak: a Bay Zoltán Kutatóhálózat. Ez valószínűleg egy nagy alkalmazott kutatási hálózat részévé válik majd, de erről jelen pillanatban még nem született végleges döntés” – mondta a Telexnek az államtitkár.

Az innovációs stratégiában ezt is részletesebben ismertette: azt mondta, egy Magyar Alkalmazott Kutatási Hálózatot akarnak létrehozni, aminek a Bay Zoltán Kutatóhálózat az előzménye. Úgy látják, a Bay-hálózat egyik legnagyobb problémája a megfelelő állami finanszírozás hiánya volt, mert az alkalmazott kutatásban is szükség van állami finanszírozásra, ezért egy 40–30–30 százalékos finanszírozási egyensúlyt alakítanának ki, amelyben az állami, az ipari és a pályázati források megfelelő arányban járulnak hozzá a működéshez.

A cél, hogy 2031-re egy 11 fókuszált intézetből álló, kétezer fős kutatási hálózat jöjjön létre. Az első két lépésként a 2012-ben felszámolt Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (Vituki) újjáépítését, illetve egy mesterségesintelligencia-kutatóintézet létrehozását említették. Emellett egy új programot is bejelentenek, amelynek keretében 100 új MI-kutató, illetve 100 MI-professzor Magyarországra hívását vagy itthoni munkájának elindítását tervezik.

Túl sok pénz egy ember kezében – eldőlt az Élvonal Alapítvány sorsa is

Az utóbbi időben egy másik intézkedéssorozat is nagy port kavart a tudományos életben: a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) megszűnésével a Tudományos és Technológiai Minisztérium átvette a Krausz Ferenc vezette Élvonal Alapítványt is. Az Alapítványról már mi is többször írtunk: először akkor, amikor kiderült, hogy a belpolitikai helyzetre hivatkozva kihátrált a Nemzeti Tudósképző Akadémia támogatásából, aztán meg azért, mert kiderült: hat évre 261,7 milliárd forint állami pénzt kapott, összesen pedig 25 évre ezermilliárdos keretszerződést kötött vele a kormány. Aztán az is kiderült, hogy az alapítvány felügyelőbizottságában egytől egyig fideszes kötődésű emberek ülnek.

Horváth Péter most a Telexnek azt mondta: az alapítvány megvalósulásával szakmai szempontok alapján nem ért egyet. „Nem értek egyet azzal, hogy a kutatóközösséget nem vonták be a döntésekbe, nem volt társadalmi vita, és az az összeg, amit az alapítvány kapott, és ami összemérhető a teljes magyar kutatóhálózat hároméves finanszírozásával, elfogadhatatlan” – mondta. Ugyanakkor az alapítvány célkitűzéseit maximálisan támogatják, mind a kiválóságok, mind a frontier kutatások esetében. „Ezek a motívumok meg is maradnak a mi stratégiánkban, de az alapítvány elképesztően túlzó volt, és sem szakmailag, sem közösségi szempontból nem vitatták meg.”

Nem értenek egyet azzal, hogy mindennek egy kézben, a mostani rendszerrel párhuzamosan kell futnia – mondta az államtitkár. A terv az, hogy az Élvonal feladatait integrálják az NKFIH alá, a feladatok nagy része megmarad, de a költséget erősen, realisztikus szintre csökkentik. „Az Élvonal a tervezett büdzsé egytizedét sem tudta másfél év alatt frontier kutatásokra fordítani, túlzó összeg volt ez, racionalizálva kívánjuk folytatni.”

Az Élvonal Alapítvány átvételével a Tudományos és Technológiai Minisztériumhoz kerül a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft. (CMF) is, ami ultrarövid impulzusú lézertechnológia segítségével próbálja a vérplazma molekuláris összetételében bekövetkező változások alapján felmérni a vizsgált emberek egészségi állapotát. Ez a nonprofit korábban összesen 45 milliárd forintos támogatást kapott az államtól. „A CMF Krausz Ferenc saját kutatásait finanszírozza. Tekinthetjük úgy, mint egy kutatóközpontot vagy egy nagy kutatócsoportot, amelynek a tudományos értékelését még el fogjuk végezni.” Az államtitkár azt mondta, hogy pénzügyi átvilágítást már tartottak a CMF-nél, ott mindent rendben találtak.

A kormány szerint az előző rendszer egyik bűne volt, hogy Magyarország elszeparálódott az Európai Unió kutatási rendszerétől. A stratégia kidolgozói a DG RTD, a DG SANTE és az Európai Kutatási Tanács (ERC) vezetőivel is tárgyaltak, és állításuk szerint megegyeztek azokban a sarokpontokban, amik mentén Magyarország újra bekapcsolódhat az ERC-be és a Horizont-programokba – utóbbiba a tervek szerint október 31-től már a magyar egyetemek is újra teljes értékű résztvevőként szállhatnak be. A kormány technológiai attaséi irodát hoz majd létre, megerősíti az NKFIH nemzetközi irodáját, a Nemzeti Innovációs Ügynökségnél pedig szintén megerősített nemzetközi egységgel segíti a magyar kutatók visszaintegrálódását. A V4-ekkel is szorosabbra fűznék a kapcsolatot, többek között közös bírálásokkal és ERC-felkészítő programokkal, amikben az MTA is részt venne.

Bővül a finanszírozás, javítják a HUN-REN és az egyetemek infrastruktúráját

Horváth Péter azt mondta: már sikerült megegyezni arról, hogy az NKFIH-alapot megduplázzák, nagyjából 40 milliárd forintos lépésekben a következő három év során. A cél az, hogy 2029-re 225 milliárd forintra hozzák fel a finanszírozást, ami utána az innovációs járulékkal tovább fog növekedni.

Az államtitkár négy fő támogatási kategóriáról beszélt: a legalacsonyabb ezek közül a tehetséggondozás, amit 2029 végére 20 milliárd forinttal támogatnak majd. Jövőre már 10 milliárd forintot szán erre a kormány, ebből fogják finanszírozni az olyan programokat, mint amilyen például a Nemzeti Tudósképző Akadémia is, vagyis azokat, amik eddig eseti finanszírozást kaptak vagy a finanszírozási szerződésük végénél járnak.

A másik pillér a kiválósági kutatások támogatása lesz. Horváth Péter szerint a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP, leánykori nevén OTKA) már most is nagyon stabil rendszer, nemrég átesett egy reformon, de eddig csak 40 milliárd forintot tudtak rákölteni. Ezt véleménye szerint meg kell duplázni, és ez lesz az egyik kiemelt fókuszpontjuk is.

A harmadik csatorna az, hogy hogyan tudják a kutatók a kutatásaikat az ötlettől a megvalósításig vinni, erre fognak szolgálni a misszióvezérelt pályázatok, amik első köre már lezajlott. A cél az, hogy erre 60 milliárd forintos keretösszeg álljon rendelkezésre. A korai innovációt ugyanígy állami szinten akarják segíteni, és szeretnék, ha a magántőke is megjelenne a szektorban.

A kiválósági képzések is átalakulnak: a minisztérium tárgyalásokat folytatott „a szakma teljes palettájával”, ahogy Horváth Péter fogalmazott, és vertikális bővítésben állapodtak meg, vagyis az eddig elhanyagolt bölcsész- és társadalomtudományok irányába is szélesítik a lehetőségeket. A pénzügyi alapot ehhez a tehetséggondozáshoz már megteremtették, és a szervezetek már pályázhatnak arra, hogy tehetséggondozást végezzenek.

A finanszírozás terén a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz (GINOP Plusz) nevű uniós program felszabadított forrásaira is építenének: a következő hetekben részletesen is bemutatják majd, hogyan költenék el a gazdasági és innovációs növekedést szolgáló pénzeket. A kormány szerint jelentős összegek maradtak és állnak rendelkezésre, a cél pedig ezek minél gyorsabb és hatékonyabb felhasználása. Ennek részeként 210 milliárd forintos tudományos és innovációs csomagot jelentenek be.

Az alapkutatás területén a HU-rizont programot a nagy érdeklődés miatt folytatnák, de megemelt költségvetéssel és más keretek között: a programra nyolcszoros túljelentkezés érkezett. A misszióvezérelt programokra 50 millió forintot csoportosítanának, a Seal of Excellence programra pedig 10 milliárd forint jutna. Az innovációs pillér részeként egy 9 milliárd forintos oktatási csomagot is terveznek, aminek a célja, hogy a magyarországi problémákra minél gyorsabban tudományos megoldásokat találjanak.

A negyedik nagy terület a kutatási infrastruktúra fejlesztése: a HUN-REN és az egyetemek infrastruktúráját is jelentősen fejlesztenék, erre 50 milliárd forintot fordítanának. A korai stádiumú vállalkozásoknál a kockázati tőke bevonását is támogatnák, három kiemelt területen: az úgynevezett deep tech vagy mélytechnológia, a life sciences, azaz az élettudományok és az általános technológiai fejlesztések, vagyis a general tech területén.

A stratégia fontos eleme az innovációs szféra érdekképviseletének átalakítása is. A Nemzeti Innovációs Ügynökség jelenlegi feladata, hogy kapcsolatot tartson az innovációs szereplőkkel, a tervek szerint azonban Nemzeti Innovációs és Technológiai Ügynökséggé alakulna. Emellett több, egy-egy szektorral közvetlen kapcsolatot tartó ügynökséget is létrehoznának, például a mesterséges intelligencia, az űrkutatás és a biotechnológia területén. Ezek feladata az adott szektor szereplőinek támogatása és a kormányzati munka segítése lenne. A startupoknak is hasonló, külön erre a területre fókuszáló ügynökséget hoznának létre. Horváth Péter azt is mondta: az összeszerelő üzemek helyett a kutatás-fejlesztési szektort akarják elhozni Magyarországra.

Horváth szerint alapvetően három pillérre épül majd a kutatás és az innováció finanszírozásának bővítése. Az első az alapfinanszírozás növelése, amibe már eddig is 60 milliárd forintot vontak be. A második az Élvonal Alapítvány korábbi pénze, ez a jövő évtől kezdődően 55 milliárd forint plusz forrást jelenthet. A harmadik pedig az újabb állami források bevonása: a Pénzügyminisztériumnak és a Miniszterelnökségnek is be kellett látnia, hogy egy ország akkor lehet sikeres, ha fejleszti a tudásbázisát, ezért további forrásokat szabadítanak fel a fejlesztésekre. Emellett az EU is segítséget nyújt: a jelenlegi GINOP és annak 2028-tól induló utódprogramja keretében is rendelkezésre állnak majd a szükséges pénzügyi keretek.

Az MTA-ról ugyan viszonylag kevés szó esett a stratégia ismertetésekor, de Horváth Péter azt mondta, hogy nem azért, mert ne lenne jó és aktív a kapcsolat, épp ellenkezőleg. Az akadémiát átalakítani nem akarják, olyan tudományos grémiumnak tekintik, ami segít a kormányzati döntésekben. „Valójában ott tömörül minden olyan tudós, aki a tudományos stratégiánk alapja. Szerintem soha nem volt a minisztériumnak annyira erős kapcsolata az akadémiával, mint most” – mondta az államtitkár.

Az innovációs stratégia jelenleg egy javaslat, de hamarosan már az implementációs fázisba érkezik. „Megmutattuk a miniszterelnöknek a javaslatainkat, beépítettük a visszajelzését, megmutattuk a társtárcáknak is. Innentől kezdve ez a javaslat úgy fog tovább élni, mint törvényhozási lépések és finanszírozási lépések” – mondta az államtitkár. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem fog még változni: tovább fogják fejleszteni az MTA-val, és egy tudományos tanácsadó testülettel is meg fogják vitatni. „De alapvetően innentől kezdve egy implementációs fázisba lépünk, ahol elkezdjük a rövid távú lépéseket megvalósítani.””

Forrás:
Ősszel lecserélik a HUN-REN teljes vezetését, a kutatóhálózat visszakerül az MTA alá; Nagy Nikoletta; Telex.hu; 2026. augusztus 27.

Szinte teljes nagytakarítást hajt végre a kormány az egyetemi alapítványok vezetésében

„Szinte teljes nagytakarítást hajt végre a kormány az egyetemi alapítványok vezetésében: a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagság 98 százalékát lecserélik, miközben a testületek jogköreit is alaposan megnyirbálják. Az új vezetők egyik legfontosabb feladata már a megszüntetés előtt álló alapítványok átvilágítása és felszámolásuk előkészítése lesz.

Teljesen megújulnak az egyetemi alapítványok kuratóriumai és felügyelőbizottságai – közölte az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) által fenntartott egyetemek kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok újraválasztásával kapcsolatban kiírt pályázata sikeres volt, a rövid határidő ellenére több mint 1200 pályázat érkezett, amelyből 660 pályázat felelt meg a pályázati kiírás tartalmi és formai követelményeinek – írt a tárca. A kuratóriumokban és a felügyelőbizottságokban összesen 168 szabad hely betöltéséről született döntés, ezzel a tagság 98 százaléka lecserélődött.

A kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok kijelöléséről a szenátusok véleményének figyelembevételével, valamint az Állami Számvevőszék feddhetetlenségre, függetlenségre és pártatlanságra vonatkozó vizsgálatát követően az alapítói jogokat gyakorló miniszter döntött. A kijelölt kuratóriumi tagok összeférhetetlenségének vizsgálatát az Integritás Hatóság végzi a jogszabályban meghatározottak szerint – tudatta a tárca, megjegyezve: a kiválasztás során cél volt, hogy a kuratóriumokba ne kizárólag felsőoktatási szereplők kerüljenek be, hanem a jogi, pénzügyi kompetencia is megjelenjen.

Közölték azt is, hogy a megszüntetés előtt álló kekvák alapító okiratainak módosítása jelenleg folyamatban van. A módosítás célja, hogy a kuratóriumok jogkörei a törvény által meghatározott minimumra szűküljenek, több döntés az alapítói jogok gyakorlójának jóváhagyásához kötött legyen, és a legfontosabb döntési jogosultságok az alapítói jogok gyakorlójának hatáskörébe kerüljenek vissza.

A tárca rögzítette: az új kuratóriumok feladata elsősorban az alapítványok átvilágításához szükséges adatszolgáltatás biztosítása, valamint a kekvák megszüntetésével kapcsolatos feladatok ellátása. Az új tagok kijelölésével párhuzamosan zajlik a kekvák által fenntartott egyetemek alapító okiratainak és szervezeti és működési szabályzatainak jogszabályon alapuló áttekintése. Ennek célja, hogy az akadémiai szabadság maradéktalan érvényesítése érdekében az intézmények működése 2026. október 31-ig teljeskörűen megfeleljen az új jogszabályi előírásoknak.

A minisztérium célja, hogy az egyetemek a jövőben nagyobb szakmai és intézményi önállóság mellett, világos felelősségi és elszámoltathatósági keretek között működhessenek.

Az új egyetemi modell kialakítása érdekében a tárca egyeztetéseket folytat oktatókkal, hallgatókkal és az oktatást, kutatást támogató egyetemi polgárokkal, továbbá felsőoktatási intézményekkel, szakszervezetekkel, hallgatói önkormányzatokkal és felsőoktatási szakértőkkel is.

A felsőoktatás megújításának célja egy olyan kiszámítható, szakmailag önálló és versenyképes egyetemi rendszer kialakítása, amelyben az intézményi autonómia, a minőségi működés és az elszámoltathatóság egymást erősítve érvényesül – hangsúlyozta a minisztérium.

Ahogy arról beszámoltunk, július elején derült ki, hogy a kormány nyílt pályázatot hirdetett a kuratóriumi és felügyelőbizottsági helyekre. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter szerint a cél, hogy a felsőoktatási intézmények irányításában „a szakmai alkalmasság, az átláthatóság és az intézményi közösségek véleménye egyaránt érvényesüljön”.”

Forrás:
Nagytakarítást jelentett be a minisztérium, szinte senki nem marad a helyén; Kaszás Gábor; Index.hu; 2026. augusztus 28.

Fenntartható fejlődés

Országos mintaprogram lehet Kaposvár szivacsváros-fejlesztése

„Forróság és aszály, majd felhőszakadás és villámárvizek – a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a város mikroklímájának javítása érdekében a szivacsváros-koncepció mentén programot alkottak és újabb nyolc beruházás megvalósítását készítették elő Kaposváron.

A somogyi vármegyeszékhelyen nyolc helyszínen valósítanak meg a vízmegtartással és a csapadékvíz-hasznosítással kapcsolatos beruházást. A projektekről Szita Károly, Kaposvár polgármestere beszélt a közösségi oldalán közzétett videóban.

Átfogó fejlesztésekkel a víz- és az energiaellátás biztonságát alapozták meg

A településvezető hosszan sorolta az elmúlt évek intézkedéseit és fejlesztéseit, amelyeknek célja az energia- és a vízellátás biztonságának megteremtése. Ezek között említette, hogy itt működtetik az ország egyik legkorszerűbb hulladékgazdálkodási rendszerét, a város számos közintézményére telepítettek napelemet, hogy így biztosítsák az óvodák, iskolák fenntartható üzemeltetését.

A távfűtés árának szinten tartásáért biomasszával üzemelő fűtőművet építtettek. Szita Károly kitért a közösségi közlekedést érintő fejlesztésekre is, a helyi buszflottát elektromos járművekre cserélik, amelyeket tárolókapacitással ellátott napelempark segítségével üzemeltetnek. Új ivóvízkutakat fúrnak az ellátás biztonságának fenntartására.

Az országban elsőként építették ki a város egészében az okos közvilágítást

Kaposváron az energiahatékonyság jegyében okos közvilágítási rendszert alakítottak ki. Mintegy 1,7 milliárd forint önkormányzati forrásból Kaposvár történetének legnagyobb közvilágítási rekonstrukciós programja valósult meg. A kivitelezés a város utcáin működő összes, azaz 9628 lámpa cseréjét és 175 új lámpa telepítését foglalta magában, utóbbival a töröcskei zártkerti városrészt „kapcsolják be” a közvilágításba. A modern LED-es fényforrásoknak és az okos megoldásoknak köszönhetően Kaposvár évi 550 millió forint közvilágítási költségének 40 százaléka megtakarítható. A fejlesztés révén egy központi rendszerben lehet figyelni és az igényeknek megfelelően szabályozni a lámpatestek fényerejét.

Az országban elsőként építették ki a város egészében az okos közvilágítást

Kaposváron az energiahatékonyság jegyében okos közvilágítási rendszert alakítottak ki. Mintegy 1,7 milliárd forint önkormányzati forrásból Kaposvár történetének legnagyobb közvilágítási rekonstrukciós programja valósult meg. A kivitelezés a város utcáin működő összes, azaz 9628 lámpa cseréjét és 175 új lámpa telepítését foglalta magában, utóbbival a töröcskei zártkerti városrészt „kapcsolják be” a közvilágításba. A modern LED-es fényforrásoknak és az okos megoldásoknak köszönhetően Kaposvár évi 550 millió forint közvilágítási költségének 40 százaléka megtakarítható. A fejlesztés révén egy központi rendszerben lehet figyelni és az igényeknek megfelelően szabályozni a lámpatestek fényerejét.

A Kapos folyót is bevonják a projektbe

A tervek között szerepel, hogy látogathatóvá tennék a Kapos folyó belvárosi szakaszát. A Jókai liget Kapos-parti részén fenékküszöb kialakításával biztosítanák a folyó állandó vízszintjét, a világítás kiépítésével, farönklépcsők elhelyezésével nyújtanának kellemes környezetet az arra sétálóknak – részletezte a fejlesztést a városvezető.
A komplex program megvalósítására az év elején pályázatot nyújtottak be, amelyet a tervzsűri megvizsgált, és országos mintaként ajánlott. A kaposvári önkormányzat arra vár, hogy a kormány döntsön a pályázatról, a városvezető reményei szerint megkapják a lehetőséget, hogy elképzeléseiket pályázati forrásból megvalósíthassák – fűzte hozzá.

Zöldítik a főteret

Illik Kaposvár fenntarthatósági törekvései közé a főtér fejlesztésének most bejelentett projektje is. A klímaváltozás hatásainak mérséklését szem előtt tartva megújul Kaposvár főtere. A Kossuth téren félmilliárd forint európai uniós pályázati támogatásból finanszírozott munkálatok részeként korszerűsítik a szökőkutat, növelik a zöldfelületek nagyságát, a konténernövények számát, valamint több, és a városi környezethez jobban alkalmazkodó növényt ültetnek.”

Forrás:
Országos mintaprogram lehet Kaposvár szivacsváros-fejlesztése; Sándor Csilla; Magyar Építők / MTI; 2026. augusztus 26.

Kibocsátás-csökkentés, iparvédelem és a zöld átmenet finanszírozása egyszerre?

„A Green Policy Center részéről köszönjük, hogy a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mindenkinek, így civil szervezeteknek és think tankoknak is lehetőséget adott, hogy jelezhessük észrevételeinket az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere (EU ETS) reformjával kapcsolatos magyar tárgyalási álláspont kialakításához. Ez a hazánkban eddig szinte precedens nélküli lépés jelentős előrelépés a kiegyensúlyozottabb és szakmailag megalapozott kormányzás felé. A tárca felé megküldött észrevételeinket alább mutatjuk be.

A teljes július 17-i bizottsági csomaghoz készült első gyors reakciónk, amely elsősorban az elektrifikációra és a nemzetközi, civil kontextusra tér ki, itt érhető el. E cikkhez képest az alábbiak már egy részletesebb, mélyebb elemzést tartalmaznak az EU ETS-re nézve. Ugyanakkor még folytatjuk az elemzést és hamarosan egy még részletesebb anyaggal jelentkezünk.

Az EU ETS az Unió klímapolitikájának legrégebbi, 2005 óta hatályos intézkedése, amely a nagy erőművek, távfűtőművek, ipari létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátását terheli meg plusz költséggel, hogy megérje azok csökkentésébe beruházni. A kvóták tőzsdei eladásából befolyt bevételből pedig a tagállamok, illetve e célra létrehozott uniós alapok további kibocsátás-csökkentési beruházásokat finanszíroznak. Az elmúlt bő 20 év alatt a rendszer elérte a hatálya alá tartozó kibocsátások megfelezését, miközben tekintettel van az uniós ipar versenyképességére.

A most kezdődő, a 2040-ig tartó időszakra vonatkozó reformok kapcsán a legfontosabb pontjaink röviden az alábbiak:

Kiemelten fontosnak tartjuk a magyarországi zöld átmenethez elérhető pénzügyi támogatások minél magasabb szintjét, amiben a bizottsági javaslat sok üdvözlendő elemet tartalmaz. Az ipar zöldítésére jutó pántlikázott források 50%-os arányát azonban 40%-ra csökkentenénk a többi ágazat javára.

Az EU ETS teljes kvótamennyisége csökkenésének 2040-es uniós célhoz igazítása elfogadható, a piaci stabilitási tartalék felvizezését azonban nem támogatjuk, hiszen az lerontja a rendszer klímavédelmi erejét.

Az ipari versenyképességet védő ingyenes kiosztás terén ugyan némi könnyítést elfogadhatónak tartunk a jelenlegi realitások fényében (főleg a javasolt beruházáshoz kötés mellett), de a bizottsági javaslat pár ponton túl messzire megy e téren.

A hulladék-égetés, légiközlekedés, tengeri hajózás terén javasolt hatály-kiterjesztésekre nézve nem látunk magyar ellenérdeket.

Az elemzésünk alább tölthető le: LETÖLTÉS”

Forrás:
Kibocsátás-csökkentés, iparvédelem és a zöld átmenet finanszírozása egyszerre?; Koczóh Levente András; Green Policy Center; 2026. augusztus 24.

Szélenergia-pályázatok: részletek és határidők

„Zöld utat kapnak az elmúlt évtizedben gyakorlatilag hátráltatott fejlesztések a szélenergia-pályázatok kiírásával. A kormány célja, hogy a telepítés ösztönzésével több hazai és megújuló forrást vonjon be az energiatermelésbe, amely ezzel olcsóbbá és stabilabbá válik.

Ezeket a beruházásokat részben az európai uniós Helyreállítási Alapból (RRF) megnyílt forrásokból finanszírozná a kormány, de ehhez nagyon szoros határidőket kell teljesíteni. Az intézkedési csomagról kezdett társadalmi egyeztetés lezárult, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium most összesíti az érkezett javaslatokat, észrevételeket. A tervek szerint a hónap végéig a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) legalább 700 MW kapacitásra ír ki pályázatot, a következő négy évben pedig összesen további 4000 MW teljesítménnyel bővítenék a rendszert.

A pályázóknak legalább 15 MW szélerőművi teljesítményt és minimum 15 MVA betáplálási igényt kell vállalniuk. Ez azt jelenti, hogy a lehetőséggel a nagyobb léptékű beruházásokat kívánja ösztönözni a kormány. Előnyt jelent, ha a szélerőművi telepek létesítésére alakult projektcégek vételi jogot ajánlanak fel a tulajdonrész legfeljebb 30 százalékára egy kormányhatározattal kijelölendő állami cégnek vagy önkormányzatnak, ezzel biztosítva a működés átláthatóságát és a hosszabb távú együttműködést a helyi közösséggel.

A pályázathoz szükséges ajánlati biztosíték és a teljesítési biztosíték bankgaranciával is igazolható, a pénzbeli letét kötelezettségének elengedése növelheti a vállalkozókedvet. Az eljárás gördülékenységét növeli, hogy enyhítik a pályázat érvénytelenítéséhez szükséges feltételt: az eddigi 10 százalék helyett a pályázók felének kizárásáig érvényes maradhat a tender. Az pedig az átláthatóságot segíti, hogy szigorúbban kérik majd számon a projektek megvalósítását.

Az eddigi nyolc helyett 25 olyan könnyített térséget jelöl ki a kormány, ahol gyorsabb ügyintézéssel ösztönzi a szélerőművek létesítését. Ezeken a területeken a megújuló erőművek környezetvédelmi engedélyezésének ügyintézési határideje 30 nap, az építési engedélyezésé 20 nap lesz. Egyes, már folyamatban lévő eljárásoknál legfeljebb 50 napos határidőt rögzítenek.

A területek kiválasztásakor a szakemberek mérlegelték az energetikai adottságokat, azaz a megtermelt energia becsatolásának lehetőségét az országos hálózatba, illetve a hálózat tervezett bővítését. Figyelembe vették a természetvédelmi, tájvédelmi és honvédségi szempontokat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben a térségekben mindenképpen vagy bárhol épülhetne szélerőmű. A könnyített térségekben sem engednek a biztonsági szabályokból, és nem vonatkoznak az enyhítések a Natura 2000 és más védett természeti területekre, a kiemelt tájvédelmi és világörökségi helyszínekre, a védett madár- és denevérfajok kiemelt előfordulási helyeire, valamint a honvédelmi és katonai területekre és azok védőövezeteire.

Huszonöt járásban jelöltek ki könnyített térségeket. Ezek a járások: az Aszódi, Bácsalmási, Dunaújvárosi, Enyingi, Gyöngyösi, Győri, Kisbéri, Kiskunhalasi, Komáromi, Körmendi, Kőszegi, Monori, Mosonmagyaróvári, Nagykanizsai, Oroszlányi, Pécsi, Sárbogárdi, Sárvári, Soproni, Székesfehérvári, Szombathelyi, Várpalotai, Vasvári, Zalaegerszegi és Zalaszentgróti járás. Az önkormányzatok egyszeri és folyamatos díjat is kaphatnak a termelés után.

A pályázatok 2026. augusztus 31-ig kerülnek kiírásra, és várhatóan az idei évben bírálják el őket. A szélenergia jobb kihasználása mellett a kormány energiafejlesztési tervének része az energiatároló kapacitások bővítése, a villamosenergia-hálózat fejlesztése, valamint az okosmérők és fogyasztásvezérlő rendszerek népszerűsítése is.”

Forrás:
Szélenergia-pályázatok: részletek és határidők; Magyarország Kormánya; 2026. augusztus 25.
Megjegyzés: Az MVA (Megavolt-amper) a látszólagos teljesítmény mértékegysége a váltakozó áramú villamosenergia-rendszerekben.

Kiberbiztonság

Sikeresen lezárultak az első kiberbiztonsági auditok – Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH)

„A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához (SZTFH) beérkezett és mára teljeskörűen feldolgozott auditjelentések alapján 2026. június 30-ig összesen 2194 szervezet teljesítette az első kiberbiztonsági auditot. Az érintett szervezetek közel 90%-a sikeresen megfelelt az audit követelményeinek, mintegy 10%-uk pedig a legmagasabb értékelést, az „Elhanyagolható kockázattal megfelelt” minősítést kapta.

Az auditkötelezettség teljesítése az Európai Parlament és a Tanács NIS2 irányelvéből fakadó jogharmonizációs kötelezettségből eredeztethető, az audit lefolytatása a hazai jogba átültetett uniós kiberbiztonsági szabályozás végrehajtásának fontos állomása. Ennek keretében a Magyarország kiberbiztonságáról szóló törvény alapján kétévente auditon kell részt venniük a kiemelten kockázatos vagy kockázatos tevékenységet végző, középvállalati méretet elérő vagy meghaladó szervezeteknek – ideértve a többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezeteket is.

A kötelezettség emellett a mikrovállalkozások kivételével kiterjed az elektronikus hírközlési, bizalmi és DNS-szolgáltatókra, a legfelső szintű doménnév-nyilvántartókra, valamint a doménnév-regisztrációt végző szolgáltatókra is.

A kiberbiztonsági auditokat az SZTFH által nyilvántartott auditorok végezhették el, akiknek az audit lezárását követő 7 napon belül meg kellett küldeniük az elkészült jelentést a Hatóság részére.

Az adatokból látható, hogy a vállalati rendszerek távoli elérését lehetővé tevő megoldások és azok biztonságos működtetése fontos volt az auditált szervezetek részére, azonban gyakran hiányosságok mutatkoztak a rendszerek megfelelő dokumentáltsága tekintetében.

Az auditok ugyanakkor nem csupán a megfelelés ellenőrzését szolgálják, hanem fontos visszajelzést is adnak a további fejlesztési lehetőségekről. A munka ezért az auditok lezárásával nem ér véget. A Hatóság a jövőben is kiemelt figyelmet fordít a kiberbiztonsági követelményeknek való megfelelés nyomon követésére, és továbbra is elkötelezett a magas színvonalú feladatellátás mellett.”

Forrás:
Sikeresen lezárultak az első kiberbiztonsági auditok; Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH); 2026. augusztus 6.

Szakirodalom

A második űrkorszak: hogyan alakítják át a piacok, a technológia és a hatalmi viszonyok a végső határvidéket

„Az űr az ipargazdaság új pillérévé válik, és egyre nagyobb jelentőséggel bír a földi élet szempontjából is. Ahogy pedig az űr gazdasági értelemben egyre központibb szerepet tölt be, úgy válik egyre fontosabbá nemzetbiztonsági és stratégiai szempontból is.

A második űrkorszak: hogyan alakítják át a piacok, a technológia és a hatalmi viszonyok a végső határvidéket

A 20. század folyamán az űrinfrastruktúrát szinte teljes egészében államok finanszírozták és építették ki, mivel az űrkutatás egyszerre szolgálta a nemzeti presztízst, a tudományos ambíciókat és a katonai versengést.

Az elmúlt évtizedekben azonban alapvetően megváltozott az űr elérésének gazdaságtana: az újrafelhasználható hordozórendszerek, a kisebb műholdak, a számítástechnika fejlődése és a korszerű gyártási technológiák együttes hatására meredeken csökkent a hasznos terhek Föld körüli pályára juttatásának költsége.

Ma már magánvállalatok építik azt az infrastruktúrát, amely korábban kizárólag az állami űrprogramokhoz tartozott, az űrkutatás és az űr gazdasági hasznosításának finanszírozásában pedig a tőkepiacok váltak meghatározó szereplővé.

A következő időszakban az űr várhatóan az új ipari gazdaság egyik kulcsfontosságú pillérévé válik. Ahogy az űr gazdasági hasznosításának határai egyre kijjebb tolódnak, várhatóan fokozódik a verseny a Föld körüli pályákhoz való hozzáférésért, az indítási kapacitásokért és az űralapú szolgáltatásokért. Ezzel párhuzamosan az űr nemzetbiztonsági jelentősége is tovább nőhet, és a geopolitikai versengés újabb színterévé válhat.

Legújabb jelentésünkben részletesebben is bemutatjuk a kialakulóban lévő orbitális gazdaság fejlődési irányait és lehetőségeit.”

Forrás:
The Second Space Age: How Markets, Technology, and Power Are Reshaping the Final Frontier; Goldman Sachs; 2026. augusztus 12.
Megjegyzés:
Az orbitális gazdaság az űrgazdaság Föld körüli pályákhoz kapcsolódó szegmense, avagy egyszerűbben a Föld körüli pályák gazdasága. Azaz elsősorban az alacsony Föld körüli pályán (Low Earth Orbit (LEO)) zajló gazdasági tevékenységek kereskedelmi és ipari ökoszisztémája.

Inkubátorok és innovációgyorsító programok a közszféra innovációjának szolgálatában

„Az innovációs kihívásokra adott megoldások gyorsított kidolgozásának támogatása a kormányzatokban.

Az összetett társadalmi és technológiai átalakulások közepette a kormányzatok egyre inkább inkubátorprogramokhoz és innovációs gyorsítóprogramokhoz fordulnak annak érdekében, hogy közintézményeik biztonságos keretek között kísérletezhessenek, gyorsan cselekedhessenek, és működésükbe rugalmasabb, jövőorientáltabb megközelítéseket építhessenek be.

Ez a tanulmány 128 közszférabeli inkubátor- és innovációs gyorsítóprogramot elemez, azt vizsgálva, hogy ezek milyen mértékben képesek segíteni a kormányzatokat az intézményi szűk keresztmetszetek kezelésében, valamint az átalakulást hozó változások jobb előrejelzésében és az azokra adott hatékonyabb válaszok kialakításában.

A vizsgált esetek arra utalnak, hogy az inkubátor- és innovációs gyorsítóprogramok a közszféra innovációját elősegítő eszközökként működnek: támogathatják a közintézmények olyan (újra)tervezését, amely révén azok eredményesebben képesek kezelni az összetett kihívásokat és alkalmazkodni a folyamatosan változó reformfolyamatokhoz.

A tanulmány megvizsgálja, miként igazították az inkubátor- és innovációs gyorsítóprogramokat a közszféra sajátosságaihoz, áttekinti a leggyakoribb akadályokat és támogató tényezőket, valamint olyan tervezési keretrendszert javasol, amely öt kulcsfontosságú dimenzióra épül: a stratégiai célra, az ökoszisztémával való együttműködésre és koordinációra, a szervezeti környezetre, a teljesítménymechanizmusokra, valamint az értékteremtésre.

Végül a tanulmány lépésről lépésre követhető megközelítést kínál ahhoz, hogy a kormányzatok ezeket a programokat saját intézményi és működési környezetükhöz igazíthassák.”

Forrás:
Incubators and accelerators for public sector innovation: Helping governments fast-track solutions for innovation challenges; OECD Working Papers on Public Governance, No. 95; OECD Publishing; DOI: 10.1787/5851d693-en; 2026. augusztus 24.

35. szám, 2026. augusztus 31.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom