Tartalomjegyzék

„Új korszak a vidékfejlesztésben: indul a Szent István Program. Új korszakot nyit a kormány a hazai vidék fejlődésében: indul a Szent István Vidékfejlesztési Program. Olyan hosszú távú, részvételi alapú fejlesztési modell jön ezzel létre, amiben a helyi közösségek nem csak kedvezményezettjei a fejlesztéseknek, de aktív alakítói is saját térségük jövőjének.

A fejlesztési döntések előkészítésében egyszerre jelenik meg a helyi tudás, a közösségi részvétel, a szakmai megalapozottság és az országos fejlesztéspolitikai szempont is.

A program hosszú távú terveket készít majd elő a térségek helyi szempontjai alapján. A cél, hogy egymásra épülő folyamatként valósuljon meg a fejlesztési igények feltárása, a térségi stratégia kialakítása, a projektek szakmai előkészítése és a források felhasználása. Így a fejlesztések nem elszigetelt beruházásokként, hanem az adott térség adottságaira, problémáira és lehetőségeire építve valósulhatnak meg.

A Szent István Program célja, hogy megerősítse a helyi partnerségeket és a vidéki térségek önálló tervezési képességét, és tartósan javítsa a vidéki élet minőségét. Támogatást kaphatnak a programban többek között közlekedési és mobilitási megoldások, utak és a közvilágítás korszerűsítése, a megújulóenergia- és vízmegtartási beruházások, az egészségügyi és gyermekellátási fejlesztések, valamint a közösségi és turisztikai célú beruházások.

A program ugyanakkor nem váltja ki a Magyar Falu Programot, a LEADER együttműködéseket vagy más hazai és európai uniós fejlesztési programokat – hanem azokkal összehangoltan, azokat kiegészítve működik. Egy olyan új együttműködési és fejlesztés-tervezési rendszert alakítunk ki ezzel, amely hosszú távon a magyar vidékfejlesztési politika meghatározó elemévé válhat, és hozzájárulhat a 2028 utáni hazai és európai uniós vidékfejlesztési rendszer szakmai megalapozásához is.

Tíz mikrotérségben indul a kísérleti program

Az új modell a gyakorlatban tíz, eltérő adottságú vidéki mikrotérségben indul majd el a program első ütemében. A kiválasztás során a települések fejlettségi és jövedelmi helyzete mellett figyelembe vették a településszerkezetet, a gazdasági karaktert, a természetföldrajzi adottságokat, valamint az energia- és fejlesztési potenciált is.

A tíz térség között találhatók aprófalvas, alföldi, domb- és hegyvidéki, valamint eltérő gazdasági karakterű – többek között mezőgazdasági, ipari és turisztikai – térségek. A kiválasztás egyik meghatározó alapját a 2024. évi egy lakosra jutó bruttó SZJA-köteles jövedelem, valamint a 105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet szerinti 2024. évi komplex fejlettségi mutató jelentette.

A kísérleti térségek:

Zalakaros vidéke,
Harkány vidéke,
Bács vidéke,
Pásztó vidéke,
Medgyesegyháza vidéke,
Igal vidéke,
Tiszaújváros vidéke,
Gyöngyös vidéke,
Nyírbátor vidéke és
Gönc vidéke.

A tíz mikrotérség összesen 100 települést és 97 288 állandó lakost foglal magában. Az érintett térségek egy főre jutó átlagos jövedelme 308 629 forint, ami 36,7 százalékkal marad el az országos átlagtól.

A kiválasztott térségekben fejlesztési testületek jönnek létre, ahol helyi szereplők és szakemberek együtt kialakítják a térségi fejlesztési stratégiát, összegyűjtik a helyi igényeket és szakmailag előkészítik a megvalósítható projektjavaslatokat. A testületek munkáját térségi koordinátorok is segítik.

A szakmailag már előkészített projektjavaslatokról a helyi lakosság is véleményt mondhat: a térségben élő, 16. életévüket betöltött állandó lakosok sorrendbe rendezhetik a megvalósítható fejlesztéseket, így a végső prioritások kialakításában megjelenik a helyi közösség véleménye is.

A kísérleti szakasz után jön az országos program

Az első tíz mikrotérség tapasztalatai adnak alapot a módszertan értékeléséhez és véglegesítéséhez. A második szakaszban pedig előkészítik jogilag és szervezetileg a program országos kiterjesztését, és létrejön az Országos Vidékfejlesztési Hálózat, ami a térségi szereplők szakmai támogatását, a módszertani segítségnyújtást és a jó gyakorlatok megosztását koordinálja majd.

A cél, hogy 2027. augusztus 20-ával megkezdődhessen a program országos bevezetése. Az országos szakaszban az arra jogosult vidéki térségekben lehetőség nyílik fejlesztési testületek létrehozására, és a programhoz való csatlakozásra. A program a teljeskörű szakaszában mintegy 2174 települést és 1 millió 850 ezer embert érinthet.

A Szent István Vidékfejlesztési Program nem egy egyszeri támogatási konstrukció, hanem egy új, hosszú távú fejlesztési modell alapja. A vidék jövőjét érintő döntéseket ugyanis a helyi közösségek aktív részvételével, szakmai megalapozottsággal és országos fejlesztéspolitikai koordináció mellett kell meghozni.”

Forrás:
Új korszak a vidékfejlesztésben: indul a Szent István Program; Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium; 2026. szeptember 9.

A digitális államvezetés kiáltványa, 2026 – Jó kormányzás az algoritmikus korszakban

„A modern kormányzás középpontjában válság bontakozik ki. Az algoritmikus eszközök átalakítják az állam működését és azt is, hogy mire képes, miközben a 19. században kialakított intézményeket soha nem arra tervezték, hogy a 21. századi technológia sebességével és léptékében születő döntéseket irányítsák. Az emberek, a vállalkozások és az állam közötti kapcsolat alapját adó digitális infrastruktúrák, adatok, platformok és alkalmazások mára túlságosan összetetté váltak ahhoz, hogy a hagyományos kormányzási modellekkel megfelelően kezelhetők legyenek. Milyen intézményekre és milyen kormányzási megközelítésre van ehhez szükség? E kiáltvány arra tesz kísérletet, hogy meghatározza a digitális állam kormányzásának alapvető építőelemeit – azokat az alapelveket, amelyekre ennek a rendszernek épülnie kell.

A digitális államvezetés egyetlen alapvető kérdésre keresi a választ: mi szükséges ahhoz, hogy az algoritmikus korszakban jól lehessen kormányozni?

Az alapoktól indulunk: a cselekvőképesség és a legitimitás kettős feltételéből. Erre építve tíz alapelvet fogalmazunk meg, amelyeknek irányt kell szabniuk a 21. századi állam megtervezésének, működtetésének és továbbfejlesztésének.

A cselekvőképesség legitimitás nélkül az elnyomás veszélyét hordozza: ha egy állam képes megfigyelni, ellenőrizni és kikényszeríteni a szabályok betartását, de működése nem vitatható, és nem vonható felelősségre azért, ahogyan mindezt teszi, akkor valójában hatékony autoriter rendszert épített ki.

A legitimitás cselekvőképesség nélkül nem más, mint elszámoltatható tehetetlenség: lehet egy államnak bármilyen erős demokratikus felhatalmazása, ha nincs meg a képessége arra, hogy megértse és befolyásolja azokat a rendszereket, amelyek polgárai életét alakítják. Ilyenkor a legitimitása papíron létezik, de nincs tényleges ereje arra, hogy éljen vele.

Ellenállóképes közösségi jövőt kell építenünk: olyan társadalmi berendezkedést, amely nagy léptékben teszi lehetővé az emberi boldogulást, és amelyben a technológia megerősíti a közhatalom cselekvőképességét, miközben védelmet teremt az általa okozott kockázatokkal szemben. Nem olyan technológiára van szükség, amely kiszorítja magát a közhatalmat – vagy azokat az embereket, akiknek a szolgálatára létrejött.

Az itt bemutatott Tíz alapelv ennek a megközelítésnek a tervezési magját adja. Olyan feltételeket fogalmaznak meg, amelyeknek a 21. századi kormányzati intézményeknek képesnek kell lenniük érvényt szerezni, és amelyekre az általuk kormányzottaknak joggal kell tudniuk hivatkozni. Minden egyes alapelv olyan követelményt nevez meg, amelynek hiánya egy meghatározott és felismerhető kormányzási kudarc veszélyét idézi elő.

A digitális államvezetés tíz alapelve itt olvasható.

A digitális államvezetés az államot tekinti kiindulópontnak. Nem valamiféle intézményi lojalitásból, hanem azért, mert jelenleg egyedül az állam rendelkezik a legitimitáshoz szükséges feltételek teljes együttesével: demokratikus felhatalmazással, amely lehetővé teszi a kormányzottak beleegyezését; alkotmányos struktúrákkal, amelyek biztosítják az elszámoltathatóságot és a döntések felülvizsgálhatóságát; valamint azzal a jogi folytonossággal, amely hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a felelős mérlegelést és döntéshozatalt. Egyetlen platform, nemzetközi szervezet vagy civil társadalmi szereplő sem rendelkezik mindezekkel egyszerre.

Egy mélyebb kérdés azonban továbbra is nyitva marad: lehetséges, hogy az algoritmikus korszakban a jó kormányzás magának az államnak az újragondolását követeli meg – határainak, működési léptékének, valamint annak újragondolását is, hogy tulajdonképpen kiknek a szolgálatára hivatott.”

Forrás:
The Digital Statecraft Manifesto 2026 – Governing Well in the Algorithmic Age; 2026. szeptember 8-10.
Lásd még:
A digitális államvezetés tíz alapelve
Jó kormányzás az algoritmikus korban: a digitális államvezetés alapjai

Közös célokban állapodtak meg a V4-ek az uniós költségvetési tárgyalásokra

„Versenyképesség, energiaválság, uniós költségvetés – ezek voltak a visegrádi négyek pozsonyi találkozójának legfontosabb napirendi pontjai. A V4-kormányfők az EU-t elnöklő ír miniszterelnökkel, Micheál Martinnal együtt tárgyaltak a szlovák fővárosban.

Csütörtökön Pozsonyban találkoztak a visegrádi csoport országainak miniszterelnökei az Európai Unió Tanácsát elnöklő Írország kormányfőjével. Micheál Martin az ír elnökség prioritásairól tárgyalt a lengyel kormányt elnöklő Donald Tuskkal, a cseh kormányt vezető Andrej Babišsal, Robert Fico szlovák miniszterelnökkel, valamint Magyar Péter kormányfővel.

Az ír elnökség célja idén ősszel az új, 2028 és 2035 közötti hétéves ciklus költségvetés-javaslatának megalkotása, a visegrádi országok pedig szeretnék, hogy mind a közös agrárpolitika, mind a kohéziós alap számára minél több forrás jusson a következő ciklusban is.

A V4-ek szintén megállapodtak abban, hogy az energiakérdés kulcsfontosságú az EU-ban, az országok iparának védelmében pedig szükséges az uniós kibocsátáskeresdelemi rendszer (ETS) módosítása. Szintén napirendre került az energiaárak kérdése is, ahol Robert Fico szlovák kormányfő kiemelte: az üzemanyagárak nem egyedi problémát jelentenek országonként, így közös fellépésre van szükség, hogy kezelni tudják a kőolajválság következményeit.

Egy erős V4 Európát is megerősíti

Magyar Péter miniszterelnök megköszönte Szlovákia miniszterelnökének, Robert Ficónak, hogy a magyar V4-elnökséget követően egyből megszervezte a V4-ek találkozóját.

„A V4 egy nagyon fontos regionális együttműködés, hiszen mondhatom mindannyiunk nevében, hogy erős Európa nem létezhet erős Közép-Európa nélkül, és ez nem létezhet erős országok nélkül” – mondta a kormányfő. Magyar Péter üdvözölte a szlovák fél javaslatát arról, hogy az Európai Tanács üléseit még intenzívebb koordinációs egyeztetések előzzék meg, valamint megköszönte a pozsonyi kormány konstruktív hozzáállását a Duna vízszintjének stabilizálásában.

„Egy újonnan megerősödött V4 Európát is megerősíti: amit a V4-ek vállalnak, azt keresztül fogják vinni, és azt be fogják tartani. Beszélve például a határvédelemről, büszkék vagyunk arra, hogy megvédjük a határainkat, és hogy Európa legbiztonságosabb térségében élünk” – hangsúlyozta a miniszterelnök.

Az uniós költségvetésről beszélve Magyar kiemelte: a kohéziós alap az elmúlt évtizedekben több nyugat-európai ország, így például Írország vagy Spanyolország fejlődéséhez is jelentősen hozzájárult, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a következő költségvetési ciklusban se csökkenjen az erre szánt tétel.

Ezen felül a kormányfő szeretné, ha az európai intézmények konkrét javaslatokkal állnának elő arról, hogyan segítenék a következő költségvetési ciklusban a vállalatok versenyképességének javítását. „Cégek tucatjai mennek tönkre szerte a kontinensen, mert nem tudják kifizetni az energiaárakat. Ezért amikor a versenyképességről beszélünk, konkrét javaslatokat akarunk látni, számszerűen, hogy mennyi és milyen támogatást kapnának a cégek itt Közép-Európában – akár a fosszilis energiáról való átállásra, akár új tárolókapacitások bevezetésére.”

Magyar Péter reméli, hogy az Európai Tanács októberi találkozóján előre tudnak lépni a hétéves költségvetés ügyében, a magyar kormánytól pedig az európai partnerek konstruktív, de őszinte hozzáállásra számíthatnak. ”

Forrás:
Közös célokban állapodtak meg a V4-ek az uniós költségvetési tárgyalásokra; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 10.

Közigazgatás, politika, jog

Újra megyék és kormánymegbízottak lesznek a közigazgatásban

„Döntött az Országgyűlés: vége a főispánok korának. A történelmi kifejezések helyett októbertől újra megyéknek hívják a megyéket, és kormánymegbízottnak a kormánymegbízottakat. A névmódosítás mellett a képviselők megszavazták a miniszterelnök fizetésének csökkentését is.

Az előző kormány még 2022-ben nevezte át a megyéket vármegyékre, a kormánymegbízottakat pedig főispánokra. A kormány szerint viszont ezek a kifejezések szimbolikus korlátot jelentenek a modern közigazgatási és önkormányzati törekvések előtt. Ezért az Alaptörvény 17. módosítása során a kormány kezdeményezte, hogy a vármegyéket ismét megyének nevezzék, a fővárosi és megyei kormányhivatalok vezetőit pedig főispánok helyett újra kormánymegbízottnak hívják.

„A modern közigazgatás dolga az, hogy tisztességesen, magas színvonalon és minden magyar embert egyformán szolgáljon. Ez fog tekintélyt adni, nem a történelmi díszlet” – indokolta a névváltoztatást júliusban Magyar Péter miniszterelnök.

A kedden megszavazott törvény szerint módosítják az összes érintett jogszabály azon pontjait, ahol említésre kerül a két kifejezés. A névváltozás nem érinti a területi közigazgatás szervezetrendszerét, feladat- és hatásköreit. A módosítások után így egységes, közérthető és korszerű lesz a fogalomhasználat az ügyintézés és szabályozás során.

A változásokról indított társadalmi egyeztetés hatásvizsgálati lapja szerint a névcserék 577 millió forintos kiadást jelentenek a költségvetésnek. A régi-új megnevezések a legtöbb törvényben 2026. október 1-jétől lesznek hatályosak, ez alól csak a jogi személyek nyilvántartásáról szóló 2025. évi LIX. törvény a kivétel – ott a vármegyéket 2027. január 1-jével nevezik át megyékké.

Az átnevezések mellett, a törvényjavaslat részeként döntött az Országgyűlés arról is, hogy csökkenni fog a miniszterelnök fizetése. Korábban az illetményt a házelnök fizetéséhez kötötték, mostantól azonban az illetmény havi bruttó összege – ha a miniszterelnök országgyűlési képviselő is – a képviselői tiszteletdíj összegének 1,91-szerese lesz. Képviselői megbízatás nélkül a miniszterelnököt a képviselői tiszteletdíj 2,91-szerese illeti majd meg.

A kormány költségcsökkentési tervének célja, hogy az állam a saját működésén is spóroljon. Ennek részeként vágták vissza a nyár folyamán az országgyűlési képviselők javadalmazását és juttatásait, a megyei önkormányzatok közgyűléseinek elnöki fizetéseit, valamint a kormánytagok és állami vezetők fizetését is.

A keddi döntés alapján a miniszterelnök havi fizetése a képviselői tiszteletdíjjal együtt számolva bruttó 3 810 624 forint lesz, az eddigi 5 120 117 forint helyett.”

Forrás:
Újra megyék és kormánymegbízottak lesznek a közigazgatásban; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 8.

Dr. Bíró-Nagy András felel az európai uniós ügyekért a Miniszterelnökségen

„Magyar Péter miniszterelnök felkérésére 2026 szeptemberétől Dr. Bíró-Nagy András veszi át a Miniszterelnökség európai uniós ügyeinek irányítását. Ezzel párhuzamosan továbbra is ellátja szakpolitikai államtitkári feladatait.

A továbbiakban Dr. Bíró-Nagy András a Miniszterelnökség szakpolitikáért és európai uniós ügyekért felelős államtitkáraként folytatja munkáját.

Dr. Bíró-Nagy András politológus, nemzetközi kapcsolatok szakértő, a politikatudományok doktora. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen és a London School of Economicson végezte. Szakmai és tudományos munkásságának kiemelt területe az európai integráció, Magyarország európai uniós tagsága, valamint a hazai és európai közpolitika. Korábban az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosának kabinetjében dolgozott politikai tanácsadóként. Legutóbbi könyve („20 év az Európai Unióban”) Magyarország uniós tagságának elmúlt két évtizedét értékeli. Angolul és spanyolul felsőfokon, németül és portugálul középfokon beszél.

Dr. Bíró-Nagy András 2026 májusa óta dolgozik a Miniszterelnökségen szakpolitikáért felelős államtitkárként. Kibővített feladatkörében a kormányzati szakpolitikai koordináció mellett az európai uniós ügyek koordinációjáért, Magyarország uniós kapcsolatainak erősítéséért és a magyar érdekek hatékony európai képviseletéért is felel.”

Forrás:
Dr. Bíró-Nagy András felel az európai uniós ügyekért a Miniszterelnökségen; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 7.

Egészségügy

„Hol van az ígért pluszpénz?” – Még nem látszik a fordulat a magyar egészségügyben

„Több pénzt kap az egészségügy a módosított 2026-os költségvetésben, de a számokból egyelőre nem látszik a Tisza választások előtti ígérete, miszerint azonnal hozzálátnak a felzárkóztatáshoz. Az Egészségbiztosítási Alap kerete ugyan 167 milliárd forinttal nő az eredeti idei előirányzathoz képest, ám ennek jelentős része a gyógyszerkiadásoknál jelenik meg. A háziorvosi és a fekvőbetegkassza nem nő, a szakdolgozói béremelésnek pedig nincs azonosítható fedezete. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szerint az ígéret teljesülését nem is pusztán nominális forintösszegekben, hanem az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányának növekedésében kellene mérni. Ebben egyelőre nem látszik, hogy megtörtént volna a megígért felzárkózás első lépése.

Nem kezdődik el 2026-ban olyan ütemben az egészségügy közfinanszírozásának felzárkóztatása, amilyet a Tisza a választások előtt ígért – legalábbis a parlament elé került módosított költségvetés számaiból ez látszik. A vállalás szerint 2030-ra a GDP 7 százalékára emelnék az állami egészségügyi finanszírozást, és addig minden évben legalább 500 milliárd forinttal növelnék az ágazatra fordított állami forrásokat. Hegedűs Zsolt még a választások előtt arról beszélt, hogy a felzárkóztatás már az első kormányzati évben megkezdődik. Ez két, egymással összefüggő vállalás. Az évi 500 milliárdos többlet eszköz lenne ahhoz, hogy az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított aránya fokozatosan emelkedjen. A pusztán nominálisan növekvő egészségügyi költségvetés ugyanis még nem jelent felzárkózást: ha közben nő a GDP, emelkednek az árak, a bérek és az egészségügyi szolgáltatások költségei, akkor több forintból is változatlan maradhat, sőt csökkenhet az ágazat nemzetgazdaságon belüli súlya.

Dózsa Csaba szerint ezért az egyik legfontosabb mérce éppen az, hogy GDP-arányosan nő-e az egészségügyi közkiadás. Ebből a szempontból a 2026-os módosított költségvetésből nem igazolható az ígért felzárkózási pálya megkezdése. Számítása szerint ha az évi 500 milliárdos vállalás már az új kormány hivatalba lépését követően időarányosan elindul, akkor az év második felében nagyjából 250 milliárd forintnyi érdemi többletnek kellene megjelennie az ágazatban. Ha ez nincs, akkor idén elmarad a felzárkózás első lépése, azt áttoljuk majd jövőre – mondta. A módosított költségvetésben az Egészségbiztosítási Alap eredeti 2026-os kiadási előirányzata 4945 milliárd forint volt, ezt most több mint 5112 milliárd forintra emelik. Ez 167 milliárd forintos nominális többlet. Ha nem az eredeti 2026-os előirányzathoz, hanem a 2025-ös tényleges, 4902 milliárd forintos kiadáshoz viszonyítunk, akkor 210 milliárd forintos növekedést kapunk. Ám egyik szám sem azonos automatikusan a választási ígéretben szereplő új forrással.

Dózsa Csaba szerint a Pénzügyminisztérium által többletként kimutatott összegbe könnyen bekerülhetnek olyan tételek is, amelyeket az egészségügy az ígérettől függetlenül is megkapott volna: az infláció miatti korrekció, korábbi béremelések áthúzódó hatása, új gyógyszerek és terápiák finanszírozása vagy az intézmények működőképességének fenntartásához nélkülözhetetlen év közepi konszolidációs támogatások. Az 500 milliárd csak akkor jelent érdemi plusztámogatást, ha az amúgy is minden évben érkező, legalább inflációt követő emelések megtörténnek, és afölé jön az 500 milliárd, ami nagyságrendileg biztosítaná az évenkénti félszázalékos GDP-arányos felzárkózást – mondta Dózsa Csaba. A betegellátás nagy kasszáin alig látszik emelés. A részletes költségvetési sorok megmutatják, miért fontos ez a különbségtétel. Az E-Alapon belül a gyógyító-megelőző ellátások módosított előirányzata mintegy 3004 milliárd forint. Az új kormány hivatalba lépése előtt várható 2955 milliárdhoz képest ez mindössze körülbelül 49 milliárd forintos emelés. Arra, hogy a konkrét kasszák között pontosan mekkorák a különbségek a Portfolio minapi elemzése is utal: a háziorvosi ellátás 296,5 milliárd forintos kerete nem változik. A mentés E-Alapból finanszírozott 45 milliárdos előirányzata ugyancsak változatlan. A fekvőbeteg-szakellátás 762,6 milliárdos kasszája szintén nem nő. A járóbeteg-szakellátás 220,6 milliárdról 221,1 milliárdra emelkedik, vagyis mindössze mintegy 500 millió forinttal.

Ezzel szemben a nagyértékű gyógyszerfinanszírozás 195 milliárdról 243,3 milliárdra, azaz 48,3 milliárd forinttal nő, a gyógyszertámogatás pedig 434 milliárdról mintegy 474 milliárdra emelkedik, ami körülbelül 40 milliárdos többlet. A gyógyító-megelőző ellátás célelőirányzata 974 milliárdról 1044 milliárdra nő, itt tehát mintegy 70 milliárdos emelkedés látható.

A számokból tehát nem az következik, hogy az egészségügy egyáltalán nem kapott többletforrást. Hanem az, hogy a pluszpénz nem egyenletesen jelenik meg az ellátórendszerben, és a betegellátás több alapvető kasszáján egyáltalán nem, vagy csak minimálisan látható emelés. Különösen feltűnő, hogy miközben jelentősen nőnek a gyógyszerkiadások, változatlan marad a háziorvosi és a fekvőbeteg-finanszírozás.

Mit jelent mindez a potenciális betegnek?

Ha nem nő érdemben a kórházak, szakrendelők és az alapellátás mozgástere, kevesebb lehetőség marad pluszműtétekre, hosszabb rendelési időre, szakemberek megtartására, újak alkalmazására, illetve eszközpótlásra vagy a kieső kapacitások helyreállítására. S pláne nem érdemi innovációra, technológiai megújulásra. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy beteg tovább vár vizsgálatra vagy műtétre, nehezebben talál működő szakrendelést, illetve nagyobb eséllyel találkozik túlterhelt személyzettel és szűkös intézményi kapacitással.

Dózsa Csaba szerint az alulfinanszírozottság már most sem pusztán azt akadályozza, hogy az intézmények több beteget lássanak el. Sok helyen maga a jelenlegi szolgáltatási szint fenntartása is rendkívül nehéz. Ennek okai között a létszámhiányt és az elmaradó eszközpótlást említette. A kormány több olyan vállalást is tett – például a várólisták csökkentését –, amelyhez nem elég új szabályokat alkotni vagy finanszírozási ösztönzőket bevezetni. Ahhoz tényleges szabad kapacitásra, megfelelő számú orvosra és szakdolgozóra, működő eszközökre és jobb intézményi finanszírozásra is szükség van, hogy a szolgáltatók a jelenlegi ellátáson túl többet nyújtsanak. A másik hiányzó nagy tétel a szakdolgozók bérrendezése. A módosított 2026-os költségvetésben nem látható a korábban ígért 20–25 százalékos emelés forrása. A szakdolgozói kamara múlt hétvégi kongresszusára írt üzenetében Svéd Tamás parlamenti államtitkár is azt ígérte, hogy a jövő évre tervezett 500 milliárdos egészségügyi többlet csaknem felét fordítanák a szakdolgozói béremelésre és az új bérrendszerre.

Dózsa Csaba szerint azonban legalább ennek kezdetét októberre vagy novemberre lett volna jó időzíteni. A közgazdász ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az ágazat finanszírozási problémáját nem lehet kizárólag béremeléssel vagy a gyógyszerkassza növelésével kezelni. Szerinte már év közben 8–10 százalékkal emelni kellett volna a kórházi és szakellátási finanszírozás alapdíjait. Ez szerinte azonnal mérsékelné az intézmények alulfinanszírozottságát és lassítaná az adósság újratermelődését. Az intézmények így maguk dönthetnék el, hogy a többletből röntgent kell cserélniük, új dolgozót kell felvenniük vagy éppen egy műtő klímaberendezését kell megjavítaniuk. Hozzátette: az intézményvezetők tudnak felelősen gazdálkodni, ha van egy pici mozgásterük.

Dózsa Csaba szerint azonban legalább ennek kezdetét októberre vagy novemberre lett volna jó időzíteni. A közgazdász ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az ágazat finanszírozási problémáját nem lehet kizárólag béremeléssel vagy a gyógyszerkassza növelésével kezelni. Szerinte már év közben 8–10 százalékkal emelni kellett volna a kórházi és szakellátási finanszírozás alapdíjait. Ez szerinte azonnal mérsékelné az intézmények alulfinanszírozottságát és lassítaná az adósság újratermelődését. Az intézmények így maguk dönthetnék el, hogy a többletből röntgent kell cserélniük, új dolgozót kell felvenniük vagy éppen egy műtő klímaberendezését kell megjavítaniuk. Hozzátette: az intézményvezetők tudnak felelősen gazdálkodni, ha van egy pici mozgásterük.”

Forrás:
„Hol van az ígért pluszpénz?” – Még nem látszik a fordulat a magyar egészségügyben; Danó Anna; Népszava; 2026. szeptember 8.
Lásd még:
Benyújtotta a kormány az új 2026-os költségvetést – Mennyi plusz pénzt kap az egészségügy?; Csiki Gergely; Portfolio.hu; 2026. szeptember 1.

Mérhető célok, nyilvános kórházi teljesítmény, az adatok alapján átszervezett kapacitások és erősebb állami ellátás – egy új egészségügyi működési modell elemei körvonalazódnak

„Az Országos Kórházi Főigazgatóság most mérhetővé tenné, mit teljesítenek valójában az intézmények.

Mérhető célok, nyilvános kórházi teljesítmény, az adatok alapján átszervezett kapacitások és erősebb állami ellátás – egyelőre nem kész kormányprogram, de a Portfolio csütörtöki Private Health Forumán elhangzottakból egy új egészségügyi működési modell több eleme is kirajzolódott. Az OKFŐ már az intézményvezetőkkel szembeni új követelményrendszeren dolgozik, és azt is mérhetővé tenné, mit teljesítenek valójában a kórházak.

A konferencia délelőtti beszélgetésében több piaci szereplő kiszámíthatóbb viszonyokat és egyértelműbb állami vállalásokat sürgetett. Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezető igazgatója szerint reális, mérhető és számon kérhető célokra lenne szükség. Példaként a várólistákat említette: nem elég azt mondani, hogy „ledolgozzuk” őket, meg kell határozni egy konkrét – például 90 vagy 180 napos – célt, amelynek teljesülése már számon kérhető. „Nem kell nagyot ígérni, és nem kell butának nézni a betegeket” – fogalmazott.

A délelőtti panelen Soós Miklós, az Istenhegyi Géndiagnosztika csoport ügyvezetője ehhez kapcsolódva az állami és a magánellátás közötti határok egyértelműbb meghatározását sürgette: világossá kellene tenni, mi tartozik az általános ellátásba, és mi az, ami azon kívül marad.

Szakítani kellene azzal a korábbi vezetési kultúrával, amelyben nem az intézmények teljesítménye volt a vezetők legfontosabb mércéje – jelezte a rendezvényen Tótth Árpád országos kórház-főigazgató, aki szerint: „A legtöbb kórházban és a legtöbb szolgáltatónál egyetlen célfüggvény volt, hogy nálad balhé ne legyen, vagy ha balhé van, ne tudjanak róla”. Mint mondta, lényegében a „balhé nélkül lehozott napok száma” működött teljesítménymutatóként. Ezt váltaná fel egy olyan rendszer, amely több szempont alapján vizsgálná az intézmények működését. Tótth Árpád beszélt a kezelések eredményességéről, a betegforgalomról, a betegelégedettségről és a gazdasági mutatókról is. Ehhez azonban szerinte előbb a szakmának kell megállapodnia arról, hogy az egyes területeken mi tekinthető jó teljesítménynek.

Kiderült az is, hogy az OKFŐ új intézményvezetői követelményrendszeren is dolgozik. A kórházi vezetők pályáztatása és teljesítményértékelése önmagában nem új: már az ÁEEK korábbi szabályzata is előírta az intézményvezetői teljesítményértékelési rendszer működtetését. A Tótth Árpád által elmondottak alapján az látszik újdonságnak, hogy az OKFŐ a vezetőkkel szembeni elvárásokat szorosabban kötné az intézmények mérhető teljesítményéhez és az egészségpolitikai célokhoz.

Az országos kórház-főigazgató szerint az adatokat nem kizárólag az egészségügyi irányítás számára kellene hozzáférhetővé tenni. „Férjenek hozzá az ellátók, férjenek hozzá a kutatók, férjenek hozzá a civil szervezetek, a betegszervezetek, és mindenki elemezze” – mondta. A különböző elemzéseket és eredményeket szerinte ütköztetni kell, hogy kialakulhasson a szakmai konszenzus arról, mi tekinthető megfelelő teljesítménynek.

Ennek első elemei – szerinte – már láthatók. Az OKFŐ közzétette a rezidensek, azaz szakorvosjelöltek intézményenkénti és szakterületenkénti adatait, amelyeket háromhavonta frissítenek. Készülnek a sürgősségi osztályok betegforgalmának és várakozási idejének publikálására, valamint a humán reprodukciós ellátás eredményességi mutatóinak rendszeres bemutatására is.

Tótth Árpád arról is beszélt: vizsgálják, hol teremtenek valódi értéket a jelenlegi kapacitások, és hol tart fenn az ország olyan struktúrát, amely már nem felel meg a mai betegellátásnak. Szerinte a jelenlegi intézményrendszer egy része egy száz évvel ezelőtti közlekedési, logisztikai és orvostechnológiai környezethez igazodik, miközben a digitalizáció és a telemedicina egészen más ellátásszervezést tesz lehetővé.

Az országos kórház-főigazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem egyszerű intézménybezárásokban gondolkodik. „Nem az, hogy bezárjunk intézményeket, nem akar senki se Karthágót játszani, hogy utána felszántjuk, meg behintjük sóval” – fogalmazott. Ehelyett szerinte olyan ellátást kell telepíteni ezekbe az intézményekbe, amely a mai szakmai és technológiai lehetőségek mellett valóban szolgálja az adott térség lakosságát.

Az adatoknak Tótth Árpád szerint az átalakítások eredményének bemutatásában is szerepük lehet. Ha például egy ellátást egy kisebb intézményből centrumba szerveznek, nem elegendő azt állítani, hogy ettől jobb lesz: mérni kell, mi történt a betegekkel az átszervezés után, és az eredményt meg kell mutatni a nyilvánosságnak. „A számok akkor jók, hogyha azt a képet mutatják vissza, amit mi is megélünk” – fogalmazott.

A technológiai hátteret részben az Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központnak (ESZFK) kell megteremtenie. Schiszler István, az ESZFK ügyvezetője szerint szeptember végére állhat össze az adatfelhasználást és a lakossági digitális szolgáltatásokat is érintő fejlesztési terv.

Schiszler István szerint Magyarországon nem feltétlenül az adatok hiánya a legnagyobb probléma. A laboratóriumok két éve strukturáltan továbbítják az eredményeket, ám amikor azt vizsgálta, mire használta ezeket az egészségügyi irányítás, alig talált erre példát. Pedig az adatokból követhető lenne például a gondozott cukorbetegek HbA1c-értékének vagy a koleszterincsökkentő gyógyszereket szedők lipidszintjének változása. „Nagyjából nem tudtak nekem példát mondani, hogy milyen adatkérés érkezett volna” – mondta.

Szigeti Szabolcs, a Semmelweis Egyetem EKK Egészségpolitikai Tanszékének oktatója arra figyelmeztetett, hogy „önmagában az adatgyűjtésből még nem lesz jobb egészségügy. Világos betegutakra, felelősségi körökre, célokra és olyan menedzsmentre van szükség, amely az adatok alapján képes beavatkozni. „A legfontosabb szerintem, hogy ne csak adatot gyűjtsünk, hanem azt a menedzsmentvilágot, folyamatokat építsük ki, amelyekben ezek az adatok felhasználásra kerülnek” – mondta. Szigeti egy másik korlátra, a szűkös forrásokra is figyelmeztettet. Példaként idézte, hogy a magyar egészségbiztosító működési költséghányada mindössze 0,2 százalék, miközben más társadalombiztosítóknál nemzetközileg 4–6 százalék körüli arány is előfordul. A betegregiszterek és teljesítménymérési rendszerek működtetése is erőforrást igényel.

A konferencia különböző paneljeinek egyik legérdekesebb „találkozási pontja” az állami és a magánellátás jövőbeli viszonya volt. Miközben a magánszolgáltatók világosabb állami vállalásokat és kiszámíthatóbb határokat sürgettek, Tótth Árpád arról beszélt, hogy az állami járóbeteg-szakellátás megerősödésének szerinte a magánellátás igénybevételében is meg kellene mutatkoznia. Úgy fogalmazott, az OKFŐ vezetése akkor lehet sikeres, „ha el tudjuk érni, hogy a járóbeteg-szakellátásban a magánellátók aránya 30 százalék alá vagy akár 20 százalék alá csökken”. A megszólalásból ugyanakkor nem derült ki, hogy a főigazgató pontosan milyen mutató alapján számított arányra gondolt. Hozzátette: nem a magánellátás adminisztratív visszaszorításáról beszél: a csökkenést attól várná, hogy az állami rendszer ismét képes legyen megoldani azoknak a betegeknek a problémáját, akik ma a magánellátást veszik igénybe.”

Forrás:
A legtöbb kórházban eddig az is teljesítmény volt, ha nem volt balhé; Danó Anna; Népszava; 2026. szeptember 10.

Megerősítve kapja vissza jogosultságait a Magyar Orvosi Kamara

„2023-ban egy politikai konfliktus miatt az előző kormányzat gyakorlatilag ellehetetlenítette a Magyar Orvosi Kamara működését. Az egy nap alatt elfogadott törvénymódosítás megszüntette a kötelező kamarai tagságot, és az etikai eljárásokat az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz helyezte át. Ezek az intézkedések alapjaiban és tartósan meggyengítették az orvostársadalom önálló érdekérvényesítő erejét.

A kamarai jogosultságok megnyirbálása óta nincs olyan érdekképviseleti fórum, ahol az orvosok megfogalmazhatják kifogásaikat, érveiket és javaslataikat az ágazat működésével kapcsolatban. A testület elvesztette a szakmai véleményezés jogát is, amely az egészségügyet érintő jogszabályok, szakmai irányelvek és minősítési rendszerek megalkotásakor kötelezően megillette.

Ezeket a hiányosságokat a betegek is megérezhették: mivel nem volt egy közös fórum, amely a szakmai érdekekért vagy jobb munkakörülményekért harcolt volna, az orvosokat sokszor indokolatlan és átgondolatlan feladatok elé állították. Ez rontotta az ellátás minőségét, biztonságát és elérhetőségét is.

Az új kormány felülvizsgálta a 2023-as módosításokat, és úgy döntött, hogy helyreállítja a Magyar Orvosi Kamara köztestületi működéséhez szükséges feladat- és hatásköröket, valamint megerősíti az egészségügyben működő mindhárom szakmai kamara köztestületi szerepét. Kiterjesztik a szakmai működési jogosítványaikat, és növelik részvételüket a szakmai döntések előkészítésében is. A jövőben csak az folytathat orvosi tevékenységet, aki tagja a Magyar Orvosi Kamarának. A kötelező tagság visszaállítása érinti a felsőfokú szakirányú szakképzéssel rendelkező egészségügyi dolgozókat is.

A módosításokról készülő törvényjavaslat célja, hogy megerősítse a szakmai önkormányzatiságot, tovább javítsa a betegbiztonságot és a szakmai minőséget. Olyan kiszámítható kereteket teremt, amelyek hosszú távon fenntartják az egészségügyi szakmai kamarák és az állam közötti intézményes együttműködést.

Az előterjesztés tervezetét társadalmi egyeztetésre bocsátja a kormány.”

Forrás:
Megerősítve kapja vissza jogosultságait a Magyar Orvosi Kamara; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 7.

Európai Unió

Az Európai Unió helyzete 2026-ban – Mire számíthatunk?

„Mire számíthat?

Az Európai Unió helyzetéről szóló beszéd az Európai Bizottság elnökének az Európai Parlament szeptemberi plenáris ülésén elhangzó éves beszéde, amelyben az elnök ismerteti az Unió következő évi célkitűzéseit.

Ursula von der Leyen elnök idei beszédében szó lesz az elnök terveiről és az előttünk álló év legjelentősebb kezdeményezéseiről, amelyek az Unió eddigi eredményeire épülnek.

Ezen az oldalon 2026. szeptember 16-án Ön élőben követheti az Unió helyzetéről szóló beszédet.”

Forrás:
Az Unió helyzete 2026-ban; Európai Bizottság; 2026. szeptember
State of the Union 2026 – Documents; Európai Bizottság; 2026. szeptember (már elérhető a beszéd PDF-ben)
Korábbi évértékelő beszédek:
Ursula von der Leyen elnök korábbi beszédei; Európai Bizottság

Brüsszeli pénzcsata: Németország vezetésével erősödik az ellenállás az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós terve ellen

„Németország vezetésével erősödik az ellenállás az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós terve ellen. A dublini kohéziós miniszteri találkozó előtt már nem csak a főösszegről folyik vita: eldőlhet, mennyi marad felzárkóztatásra, agrártámogatásra, védelemre, és milyen feltételek kísérik a kifizetéseket.

A következő hétéves uniós költségvetésről szóló vita a nyári előkészítés után szeptemberre nyílt politikai összecsapássá vált. Friedrich Merz német kancellár szeptember 9-én, António Costa európai tanácsi elnökkel folytatott berlini tárgyalása után ismét világossá tette: Berlin nem fogadja el változtatás nélkül az Európai Bizottság csaknem 2000 milliárd eurós javaslatát. Németország Dániával, Hollandiával, Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal együtt több száz milliárd eurós csökkentést sürget.

A Bizottság 2028 és 2034 között az uniós bruttó nemzeti jövedelem átlagosan 1,26 százalékát költené közös célokra. A terv a jelenlegi költségvetéshez képest jóval nagyobb mozgásteret adna a védelemnek, a stratégiai technológiáknak, az energiafüggetlenségnek, a migráció kezelésének és a válságkezelésnek. A nettó befizetők viszont azt mondják: miközben a tagállamok saját büdzséjükben takarékoskodnak, az Unió sem növelheti automatikusan a közös kiadásokat.

A kohézió kerülhet az alku középpontjába

A legnagyobb szerkezeti változás a nemzeti és regionális partnerségi tervek létrehozása lenne. Ezekbe összesen 865 milliárd eurót rendeznének, egyetlen keretben fogva össze a kohéziós, agrár-, szociális és több más támogatási formát. Mintegy 450 milliárd euró jutna gazdasági, társadalmi és területi felzárkóztatásra, legalább 218 milliárd a kevésbé fejlett régióknak, 300 milliárd pedig a mezőgazdasági termelők és halászok jövedelemtámogatására.

A Bizottság szerint az új rendszer egyszerűbbé és rugalmasabbá tenné a pénzek felhasználását, mert a tagállamok és a régiók egyetlen átfogó terv alapján kapnának forrást beruházásokra és reformokra. A kritikusok attól tartanak, hogy ezzel gyengülhet a régiók önálló beleszólása, miközben a nemzeti kormányok és a Bizottság közötti alku szerepe erősödik. A kohéziós politika hívei ezért garanciákat követelnek arra, hogy a felzárkóztatási cél ne szoruljon háttérbe az új prioritások mellett. Ebből a szempontból különösen fontos lesz a szeptember 14–15-i dublini informális kohéziós miniszteri találkozó.

Az ír uniós elnökség által összehívott tanácskozás napirendjén már kifejezetten a 2028 utáni rendszer finanszírozása, végrehajtása és szerkezete szerepel. A kelet- és dél-európai államok számára ez az egyik első alkalom, amikor közösen próbálhatják megvédeni a kohéziós politika súlyát a takarékosságot sürgető északi tagállamokkal szemben.

A nettó befizetők nem azt állítják, hogy az új feladatokra ne kellene többet költeni. Merz is a versenyképességet és a védelmet sorolja a legfontosabb közös célok közé. A konfliktus abból fakad, hogy Berlin és szövetségesei ezeket részben a meglévő kiadások átrendezéséből finanszíroznák. Ha a csaknem 2000 milliárdos főösszeget több száz milliárddal csökkentik, miközben a katonai és technológiai programok súlya nő, akkor a hagyományos nagy tételek, mindenekelőtt az agrár- és kohéziós kiadások kerülnek nyomás alá.

Budapestnek most más helyzetből kell tárgyalnia

Magyarország számára a vita továbbra is alapvető gazdasági kérdés. A kevésbé fejlett régióknak járó források, az infrastruktúra-fejlesztések, a vállalkozási támogatások és a közös agrárpolitika pénzei a következő ciklusban is jelentős szerepet játszhatnak. A Bizottság azt ígéri, hogy minden tagállam legalább a jelenlegihez hasonló hozzáférési lehetőséget kap, és a kevésbé fejlett térségek számára külön minimumot biztosít.

A magyar pozíció ugyanakkor 2026 tavasza óta lényegesen megváltozott. A Magyar Péter vezette kormány az Orbán-korszakban befagyasztott pénzek felszabadítását egyik első európai feladatává tette. Budapest szeptember 9-én hivatalosan értesítette a Bizottságot arról, hogy teljesítette a jogállamisági feltételrendszerhez kapcsolódó korrekciós intézkedéseket. A bejelentés alapján mintegy 4,2 milliárd eurónyi kohéziós forrás válhat ismét elérhetővé, ha Brüsszel elfogadja a magyar intézkedéseket. A kormány augusztus végén azt is közölte, hogy teljesítette a helyreállítási alap fennmaradó mérföldköveit, ezek értékelése szintén folyamatban van. Ez azért fontos a következő hétéves keret szempontjából, mert a Bizottság nem gyengítené a jogállamisági feltételeket.

A tervezet szerint a nemzeti és regionális partnerségi tervekhez is alapjogi, átláthatósági és jogállamisági biztosítékok kapcsolódnának, miközben a feltételességi rendelet továbbra is az egész uniós költségvetést védené. Magyarországnak tehát nemcsak a források nagyságáról, hanem a hozzáférés szabályairól is érdeke megállapodni.

A másik nagy vita a közös finanszírozásról szól. A Bizottság új saját bevételi forrásokat javasol, és csaknem 400 milliárd eurós válsághitelkeretet is létrehozna. A hat takarékos nettó befizető viszont ellenzi, hogy a koronavírus-járvány idején alkalmazott nagy méretű közös hitelfelvétel állandó módszerré váljon. Costa ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy új saját források nélkül a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomás túl nagy lehet. A többéves pénzügyi keretet a tagállamoknak egyhangúlag kell elfogadniuk, majd az Európai Parlament hozzájárulása is szükséges. Ez minden fővárosnak komoly alkuerőt ad. Az EU-s vezetők 2026 végére szeretnének politikai megállapodást, de a távolság a jelenlegi álláspontok között jelentős. A szeptemberi egyeztetések így már nem technikai előkészítést jelentenek: megkezdődött a döntés arról, milyen feladatokra és milyen feltételekkel költ majd az Európai Unió a következő évtized elején.”

Forrás:
Brüsszeli pénzcsata: hat nettó befizető több száz milliárdos vágást követel 2028 után; Rónay Tamás; Népszava; 2026. szeptember 11.

Az uniós többéves pénzügyi kerete (Multiannual Financial Framework, MFF) és az eltérő tagállami érdekek

„Noha a többéves pénzügyi kerettervek (Multiannual Financial Framework) elfogadása sohasem volt az európai uniós döntéshozatal rutinfeladata, 2025 nyarán, amikor az Európai Bizottság bemutatta a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó tervezetét, rögtön érezni lehetett, hogy még a szokásosnál is bonyolultabb egyeztetések következnek.

Az eddigi MFF-tervezetek körüli viták jórészt a költségvetés főösszege, annak növelésnek mértéke, illetve az egyes szakpolitikákat megillető összegek körül zajlottak. A költségvetés mérete a föderalista / szuverenista, illetve a befizető / költségvetés-függő országok dimenziójában bírt jelentőséggel. Az MFF összegének növelését általában a föderális Európát szorgalmazó politikusok és uniós intézmények, valamint az uniós költségvetés támogatásaitól függő országok szorgalmazták. Velük ellentétben a nettó befizetők, valamint a kormányközi Európa hívei az összes szinten tartását, esetleges csökkentését tartották volna jónak.

Hasonlóképpen, a szakpolitikák támogatásának mértéke egyben azok helyét is kijelölte az európai belpolitika napirendjén. Éppen ezért a programok támogatása és annak mértéke komoly politikai üzenettel is bírt az országok és az intézmények számára.

A Bizottság által tavaly nyáron bemutatott tervezet a szokásoktól eltérően három fronton is összecsapásokat generált. Az első a költségvetés szerkezetét érinti azzal, hogy a hagyományos szakpolitikai finanszírozás helyett négy nagy alapot hoz létre, megszüntetve olyan nagy hagyományú – és a tagállamok által fontosnak tartott – szakpolitikák önálló fejezeti finanszírozását, mint például a közös mezőgazdasági- és vidékfejlesztési politika vagy a kohéziós politika.

Ez a terv rögtön kiváltotta az úgynevezett kohéziós országok tiltakozását, melyek a számukra létfontosságú szakpolitikák elsorvadásának első jelét látták a Bizottság javaslatában. A következő pont, ami konfliktust váltott ki a tagállamok és az uniós intézmények között, a pénzügyi keretterv főösszege. A Bizottság javaslata 2.000 milliárd eurós költségvetést tartalmaz, hangsúlyozva, hogy ehhez nemcsak a tagállami befizetések, hanem a saját bevételek növelése is szükséges. A nettó befizető tagállamok ezzel szemben a kiadások csökkentésének és a fokozottabb ellenőrzésnek a jelentőségét hangsúlyozzák.

Végül a harmadik konfliktusmező ezekhez a kérdésekhez kötődően a centralizáció és a tagállami beleszólás kérdésben jelenik meg. A tagállamok jelentős része úgy látja, hogy a Bizottság az új szerkezettel és a megnövelt összegű költségvetéssel – támaszkodva az Európai Parlament követeléseire – valójában a saját hatalmát akarja kiterjeszteni a tagállamok kárára, és így utat nyit a centralizáltabb, az uniós intézmények által uralt Európai Unió felé.

Az így kialakult érdekstruktúrában három nagy csoport áll ellentétben egymással. A kohéziós országok nem értenek egyet a szerkezettel, el tudják fogadni a megemelt főösszeget, ha az nem az ő megnövelt befizetéseiket, hanem saját forrásokat takar, és megosztottak politikai nézeteiknek megfelelően a centralizáció kérdésében.

A nettó befizetők megosztottak a szakpolitikai átalakítás kérdésében, ellenzik a költségvetés összegének növelését és az ellenőrzés erősítésére hívják fel a figyelmet, és általában ellenzik a centralizációt. Az uniós intézmények közül pedig a Bizottság és az Európai Parlament mindháromban az eredeti tervezetben szereplő javaslatokat támogatja.

Az ír elnökség eltökélt szándéka, hogy 2026 végére megállapodást érjen el, hiszen 2027 a francia és a németországi választások miatt fokozott kockázatokat hordoz. A politikai idénynyitónak is nevezhető, szeptember 3–4-i dublini informális miniszteri tanács ugyanakkor nem hozott áttörést. Olyannyira, hogy Piotr Serafin költségvetési biztos is elismerte, hogy nagy volt a feszültség a tagállamok között a tanácskozás során.

A Bizottság erőfeszítéseivel párhuzamosan Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke európai körútján próbálja szondázni a tagállamok véleményét, hogy aztán az Általános Ügyek Tanácsának szeptember 22-i ülésén a miniszterek az ír elnökség irányításával ismét nekifussanak a magállapodás megkötésének.”

Forrás:
Ír ambíciók, nemzeti érdekek; Navracsics Tibor; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. szeptember 10.
Lásd még:
Az EU hosszú távú költségvetése; Európai Tanács / Európai Unió Tanácsa

Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) – eljött a számvetés ideje

„Ki teljesített, mire ment el a pénz, hol tart Magyarország a helyreállítási alap célegyenesében?

Lejárt 2026. augusztus 31-én az Európai Unió történetének legnagyobb pénzügyi kísérlete, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) teljesítési határideje. Szeptember 1-jétől a tagállamok újabb lépéseit a Bizottság már nem veszi figyelembe, tervmódosításra sincs többé mód. Öt év után eljött a számvetés ideje: ki teljesített, mire ment el a több száz milliárd euró, mi marad mindebből az utókorra?

A mérleg önmagában is beszédes. A határidő lejártáig a Bizottság mintegy 440 milliárd eurót fizetett ki, az év végéig további, akár 133 milliárdnyi forrás érkezhet, feltéve, hogy a tagállamok szeptember 30-ig benyújtják az utolsó kifizetési kérelmeiket. A Bizottság oldalán a végső határidő december 31., addig kell kiutalnia minden fennmaradó eurócentet. Hosszabbítás nincs, ezt Valdis Dombrovskis és Raffaele Fitto biztos több alkalommal is egyértelművé tette. Az eszköz logikája ugyanis nem a klasszikus, számlaalapú kohéziós támogatásé, ahol évekig lehet tologatni a határidőket, hanem a teljesítményé: pénz csak eredményért jár, így minden kifizetés előre rögzített mérföldkövek és célok teljesítéséhez kötött. A tagállami előrehaladást a Bizottság nyilvános eredménytáblája, a Recovery and Resilience Scoreboard követi nyomon, amely tagállamról tagállamra mutatja a lehívási arányt és a teljesített mérföldköveket.

A teljesítésben nagy a szórás. A mezőny élén Svédország végzett, amely a tervében vállalt beruházások és reformok 100 százalékát teljesítette, nem sokkal Dánia után. A nagy kedvezményezettek közül Franciaország és Ausztria a keretének mintegy 84–85 százalékát hívta le, Olaszország pedig, a legnagyobb kedvezményezettként, a 79 százalékos szintet tartja, bizonyítva, hogy a legnagyobb boríték sem feltétlenül jelent lassúságot. A sor másik végén a késve induló, adminisztratív korlátokkal küzdő tagállamok állnak, amelyeknek az utolsó hónapok valódi hajrát hoztak. A lemaradás oka jellemzően nem a szándék hiánya, hanem a szűkös végrehajtási kapacitás, a bürokratikus szűk keresztmetszetek és a változó politikai környezet. Sok tagállam ráadásul a program végére csoportosította át a forrásait, ami a záró évet különösen zsúfolttá tette. A részletes, országonkénti kép a Scoreboardon és az Európai Parlament Kutatószolgálatának friss elemzéseiben is nyomon követhető.

Az RRF nem pusztán vészhelyzeti segély volt, hanem közös modernizációs program, és a kiadási szerkezet ezt tükrözi. A források mintegy 41 százaléka zöld, klímacélokat szolgáló beruházásokba, nagyjából 25 százaléka digitális átalakításba áramlott, ami mindkét esetben meghaladja a kötelező minimumot; emellett a tagállamok átlagosan a keretük negyedét fordították szociális célokra. A számok mögött kézzelfogható eredmények állnak: több mint 28 millió megawattóra energiamegtakarítás, 5,6 millió háztartás bekötése nagy kapacitású internethálózatba, és közel 9 millió ember védelme klímakockázatokkal szemben. A közvetlen hasznon túl az eszköznek jelentős átgyűrűző hatása is van, hiszen az egyik tagállam beruházása a másiknál csapódik le megrendelésként, és a Bizottság becslése szerint a NextGenerationEU önmagában akár 1,4 százalékkal is növelheti az EU idei GDP-jét. Ahogy Dombrovskis fogalmazott, 2026 „a teljesítés éve”, az az esztendő, amelyben eldől, mennyi valósul meg a papíron vállaltakból.

A magyar történet külön fejezet, 2026 nyaráig pedig a legborúsabb is volt: az uniós tagállamok közül sokáig Magyarország volt az egyetlen, amely eredményalapú kifizetéshez egyáltalán nem jutott hozzá. A korábbi terv az energiaárak elszállása és a megváltozott gazdasági környezet miatt teljesíthetetlenné vált, ezért Magyarország átdolgozott helyreállítási tervet nyújtott be, amelyet a Tanács 2026. július 10-én hagyott jóvá. Az új terv mintegy 10 milliárd euróról szól, nagyjából 6,5 milliárd vissza nem térítendő támogatásból és 3,5 milliárd hitelből. A forrás azonban továbbra is feltételhez kötött: a 27 „szupermérföldkő” teljesítéséhez, amelyek a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és az uniós pénzek védelmének garanciáit foglalják magukban. A magyar mozgástér ráadásul szűkebb volt a legtöbb tagállaménál, hiszen amíg mások évek alatt dolgozhattak a vállalásaikon, addig itthon néhány hónap maradt a záró hajrára.

Az augusztus 31-i határidőn Vitézy Dávid építési és közlekedési miniszter bejelentette, hogy Magyarország valamennyi mérföldkövet és szupermérföldkövet teljesítette, több mint száz új jogszabályt fogadva el a záró hetekben. A kormányzati kommunikáció szerint ezzel megnyílt az út a mintegy 3650 milliárd forintnyi forrás előtt. A brüsszeli megerősítés ugyanakkor még várat magára: a mérföldkövek tényleges teljesítését a Bizottság a szeptember 30-ig benyújtott kifizetési kérelem alapján, utólag értékeli, és több elemzés is óvatosságra intett a végső elszámolással kapcsolatban. A tét nem kicsi: sikeres értékelés esetén Magyarország lehívhatja a teljes keretét, ellenkező esetben akár a korábban felvett előfinanszírozás visszafizetése is felmerülhet. A következő hetek tehát nem a politikai bejelentésekről, hanem a technikai igazolásról szólnak majd.

Az RRF kifut, a mintája viszont megmarad. A közös hitelfelvétel és a „pénzt csak eredményért” elve új sablont adott az uniós költségvetési gondolkodásnak: a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret és a védelmi beruházásokat finanszírozó SAFE is ebből a logikából építkezik. A tapasztalatok azonban vegyesek: a teljesítményalapú modell valóban felgyorsította a reformokat, ám a merev határidők és a bonyolult feltételrendszer több tagállamot is a végső hetek kapkodásába kényszerített. A valódi kérdés ezért már nem az, hogy az RRF sikeres volt-e, hanem hogy a közösen finanszírozott, eredményhez kötött modellből mit érdemes átemelni a következő évtizedbe és mit nem. A számvetés lezárul, a kísérlet öröksége viszont csak most kezd igazán megmutatkozni.”

Forrás:
Lejárt az idő: az RRF végszámlája; Taraczközi Anna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. szeptember 8.

Hatalmi harc Brüsszelben – meghiúsították Kaja Kallas tervét

„Németország, Olaszország és Franciaország ellenállása miatt elmaradt egy magas szintű szakértői testület felállítása. Az uniós külügyi főképviselő számára ez nem pusztán személyes kudarc: megmutatja, milyen nehéz közös védelmi politikát építeni ott, ahol a tagállamok, a Bizottság és a NATO egyszerre őrzi saját szerepét.

Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője szeptember elején még úgy készült, hogy egy magas szintű szakértői csoporttal ad új lendületet az Európai Unió védelmi gondolkodásának. A testületet szeptember 1-jén, az írországi Wicklow-ban tartott informális védelmi miniszteri találkozón jelentette be, első ülését pedig szeptember 7-re tervezték Brüsszelben. Néhány órával a rajt előtt azonban az Európai Külügyi Szolgálat közölte: a kezdeményezést nem viszik tovább, mert több tagállam szerint jelenleg nem ez a megfelelő út.

A visszalépést Németország, Olaszország és Franciaország ellenállása előzte meg. A három nagy tagállam kifogásai nem voltak teljesen azonosak, de ugyanabba az irányba mutattak: a nemzeti kormányok nem akarták, hogy a külügyi főképviselő a megfelelő előzetes politikai egyeztetés nélkül új szereplőt hozzon létre egy olyan területen, ahol a hatáskörök eleve érzékenyen oszlanak meg a tagállamok, az uniós intézmények és a NATO között.

A szakértői csoport már indulás előtt politikai üggyé vált

Kallas eredeti elképzelése egyfajta védelmi „Draghi-jelentés” elkészítése volt. A nyolctagúra tervezett testület korábbi politikai és katonai vezetőket vont volna be, hogy azonosítsák Európa legfontosabb konvencionális képességhiányait, és javaslatokat tegyenek azok gyorsabb felszámolására. A csoport vezetésére Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkárt szánták, a lehetséges tagok között pedig korábbi védelmi miniszterek és magas rangú biztonságpolitikai szereplők neve szerepelt.

A tartalmi célokat aligha vitatta bárki. Az ukrajnai háború, az orosz hibrid műveletek, a lőszer- és légvédelmi hiányok, valamint az amerikai biztonsági szerep kiszámíthatatlansága miatt az európai katonai képességek fejlesztése az EU egyik központi kérdésévé vált. A vita abból lett, ki jogosult megmondani, milyen irányban történjen ez, és milyen intézményi keretben szülessenek az ajánlások. Olaszország lépett fel a leghatározottabban. Rómát nemcsak az zavarta, hogy a tagállamokat későn vonták be az előkészítésbe, hanem a tervezett személyi összetétel is. Az olasz helyre Roberta Pinotti korábbi balközép védelmi minisztert választották volna, amit Guido Crosetto jelenlegi tárcavezető politikailag elfogadhatatlannak tartott. Franciaország szintén azt kifogásolta, hogy a kezdeményezésről nem folyt megfelelő miniszteri egyeztetés, s felmerült a már működő uniós és NATO-struktúrák megkettőzésének a veszélye is.

Berlin ellenállása stratégiai természetű. A német kormány a katonai képességtervezésben továbbra is a NATO-t tekinti elsődleges keretnek, ezért óvatos minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely párhuzamos uniós struktúrát építhet. Ez nem jelenti az európai védelmi együttműködés elutasítását: Németország gyors fegyverkezést, közös beszerzéseket és erősebb európai védelmi ipart támogat, de a parancsnoki, tervezési és koordinációs rendszert nem akarja leválasztani az atlanti szövetségről.

Kallas mozgástere már korábban is szűkült

A mostani ügy azért fájdalmas a főképviselő számára, mert egy régebbi intézményi vita közepén történt. Az Európai Külügyi Szolgálat 2010 óta próbál önálló diplomáciai központként működni, miközben külpolitikai ügyekben a Bizottság, az Európai Tanács és a tagállamok is jelentős szerepet tartanak fenn. A lisszaboni szerződés eleve kettős pozíciót hozott létre: a főképviselő egyszerre irányítja az uniós diplomáciai szolgálatot és alelnöke az Európai Bizottságnak.

A hatásköri feszültségek 2026-ban ismét felerősödtek. Franciaország júniusban olyan reformelképzelést tett le az asztalra, amely három lehetséges irányt vázolt fel az uniós külpolitika átszervezésére. Az egyik a külpolitikai feladatok erősebb bizottsági integrációját, a másik az Európai Tanács nagyobb szerepét, a harmadik éppen Kallas pozíciójának a megerősítését vetette fel. Berlinben eközben szintén támogatást kapott az a gondolat, hogy ritkítani kell a Bizottság és a külügyi szolgálat közötti párhuzamosságokat. A most elbukott védelmi csoport nem csak egy rosszul előkészített szakértői kezdeményezés volt. Kallas ezzel saját napirendet és elemzői kapacitást próbált volna teremteni egy olyan politikaterületen, amely egyre nagyobb költségvetési és stratégiai súlyt kap. A tagállami ellenállás viszont jelezte, hogy a külügyi szolgálat önálló védelmi központtá válását a nagy fővárosok nem támogatják.

Az Európai Külügyi Szolgálat a kudarc után sem mondott le a témáról. Brüsszeli tisztviselők szerint más együttműködési formákat keresnek a tagállamokkal, mert a katonai képességhiányok feltárását és gyors kezelését továbbra is sürgetőnek tartják. Valószínű azonban, hogy a következő próbálkozás jóval szorosabb előzetes egyeztetéssel készül majd, és kevesebb lehetőséget hagy arra, hogy a fővárosok kész helyzet elé állítva érezzék magukat.

A történet egyben az európai védelempolitika alapvető ellentmondását is megmutatja. A tagállamok egyre többet beszélnek közös beszerzésről, katonai iparról, légvédelemről és stratégiai önállóságról, de a döntési jogköröket továbbra is szigorúan nemzeti kézben tartják. Az EU-nak ezért nemcsak pénzt és fegyvereket kell találnia, hanem működőképes politikai munkamegosztást is. Kallas mostani veresége elsősorban ennek hiányát tette láthatóvá.”

Forrás:
Kallas megtorpedózott terve ismét felszínre hozta Brüsszel védelmi hatásköri harcait; Rónay Tamás; 2026. szeptember 11.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Új funkciókkal bővült a közadatportál

„2026. augusztus 31-re teljesültek az Európai Bizottság által szabott feltételek a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap feloldásához. Ezek között az egyik kiemelkedő mérföldkő, a közpénzek átlátható felhasználása volt, mely az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.), valamint a Központi Információs Közadat-nyilvántartás részletszabályairól szóló 499/2022. (XII.8.) Korm. rendelet módosításának 2026. augusztus 26. napi hatálybalépésével vált teljessé az alábbiak szerint:

– bővült a közzétételre kötelezettek köre,

– bővült a közzétételi kötelezettség alá eső adatok köre,

– egyértelművé vált az önkormányzatok által nyújtott támogatásokra vonatkozó adatok közzététele.

A jogszabályi változásoknak megfelelve, a közzétételre kötelezettek egy modernebb, felhasználóbarát a Központi Információs Közadat-nyilvántartás felületre küldik be az adatszolgáltatásaikat, mely – a fokozott átláthatóság érdekében- egyszerre támogatja a nyilvántartásban kereső felhasználók és az adatszolgáltatók munkáját. A meglévő üzleti funkcionalitás megtartása mellett új keresési lehetőségekkel, kibővített adatkörrel, továbbfejlesztett exportfunkciókkal és teljes körű többnyelvű működéssel bővült a nyilvántartás felülete.

A fejlesztések:

I. Az általános keresési és szűrési funkciók fejlesztése – az egész adatkészlet korlátozás nélkül szűrhetővé válik.

II. A tömeges letöltés biztosítása – a korábbi, tételenkénti kézi letöltést egy, az összes szűrt adatot tartalmazó, sorok számának korlátozásával rendelkező tömeges fájl váltja fel (CSV, PDF, XLSX). A teljes adatbázis kérésre elérhető, hogy megvédjük a rendszert a túlterheléstől.

III. Az összehasonlíthatóság biztosítása – a letöltött adatok szabványosított szerkezetet követnek elválasztójeles CSV). Az egyedi azonosítók (pl. adószám, EKR-eljárás vagy szerződésazonosító) garantálják az adatok összekapcsolhatóságát.

IV. Csoportosíthatóság biztosítása – az adatok XLSX- és CSV-fájlokban szűrőfeltételek és kiválasztott mezők (pl. a kedvezményezett hivatalos neve, szervezet típusa, a szerződés tárgya) szerint csoportosíthatók.

V. Gépolvashatóság biztosítása – az exportált adatok automatizált feldolgozásra alkalmas, szabványosított CSV-szerkezetet követnek.

Ezekkel a fejlesztésekkel egyszerűbben, átláthatóbban és hatékonyabban kereshet bármely felhasználó a közzétett adatok között. Könnyebben megismerhetők és összehasonlíthatók a közpénzek felhasználására vonatkozó, jogszabály alapján közzétett adatok, többek között az egyes támogatások, szerződések, vagyonhasznosítási ügyletek és egyéb kifizetések legfontosabb jellemzői.

További információk: Központi Információs Közadat-nyilvántartás”

Forrás:
Új funkciókkal bővült és átláthatóbb lett a Nemzeti Közadatportál; Tudományos és Technológiai Minisztérium; 2026. szeptember 8.
Lásd még:
Nemzeti Közadatportál
Központi Információs Közadat-nyilvántartás

Európai helyzetkép a 2026. december 24-i EUDI Wallet-határidő előtt

„Az Authologic 2026. szeptemberi elemzése azt vizsgálja, milyen tényleges használati bázisra épülhet az Európai Digitális Személyiadat-tárca (EUDI) bevezetése. A kutatás 39 európai piac 54 digitális személyazonosító alkalmazását elemzi, elsősorban a 2026. júliusi aktív használat, a 2023 júliusa óta mért telepítések és a tagállami kormányzati közlések alapján. A kép rendkívül egyenetlen: miközben egyes országokban a digitális azonosítás mindennapos gyakorlattá vált, másutt jelentős különbség van az alkalmazások letöltése és tényleges használata között.

A legnagyobb elérést nem a klasszikus digitális tárcák, hanem a bejelentkezésre és hitelesítésre használt alkalmazások mutatják. A balti államokban közösen használt Smart-ID havi aktív felhasználói az érintett országok felnőtt népességének mintegy 41 százalékát érik el, Hollandiában pedig a DigiD 38 százalék körül áll. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az európaiak által ma ténylegesen használt elektronikus azonosítási eszközök többsége nem digitális dokumentumok és igazolások tárolására, hanem azonosításra és szolgáltatásokba való belépésre szolgál. Az EUDI Wallet ezzel szemben alapvetően digitális igazolások tárolására és bemutatására épül, vagyis a tagállamok nem egyszerűen meglévő rendszereiket folytatják tovább.

Különösen tanulságos a telepítés és az aktív használat közötti eltérés. A széles körű terjesztés önmagában nem hoz rendszeres használatot.

A 2026. december 24-i uniós határidő előtt a tagállami felkészültség átláthatósága is korlátozott. Az elemzés szerint augusztus végéig a 27 tagállamból mindössze hét közölt konkrét tárcaindítási időpontot, húsz pedig nem. Tizennyolc országban még az alkalmazás hivatalos neve sem volt ismert, és a tanulmány egyik tagállamban sem talált olyan, dátummal alátámasztott hivatalos információt, amelyből a tanúsítás előrehaladottsága egyértelműen megállapítható lenne.

Nyilvánvaló, hogy az EUDI Wallet sikere nem pusztán jogszabályi megfelelési vagy technológiai kérdés lesz. A tagállamoknak olyan szolgáltatásokat, használati helyzeteket és ösztönzőket kell kialakítaniuk, amelyek a tárcát a mindennapi digitális ügyintézés részévé teszik. A 2026-os határidő ugyanis csak a tárcák rendelkezésre bocsátását írja elő; tényleges társadalmi elterjedésüket nem garantálja.

Fontos megjegyzések:
* Minden szám SimilarWeb-becslés, nem hivatalos statisztika, és eszközöket, nem személyeket mér.
* A tagállamok nem tekintik irrelevánsnak a meglévő bázist, számos esetben a meglévő alkalmazást szánják a tárcához vezető útnak; ami nem öröklődik automatikusan, az a bizalmi szint és a hitelesítésadat-formátum.
* A módszertani korlátok ellenére, az átfogó volta miatt hasznos a tanulmány.”

Forrás:
Where Europe’s identity apps actually reach | eID Adoption Race H1 2026 [Analysis]; Dominika Cepek; Authologic; 2026. szeptember 3.

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Magyarország tudományos és innovációs stratégiája – dr. Horváth Péter tudománypolitikai és innovációs államtitkár tájékoztatója

„…Dr. Horváth Péter tájékoztatója

DR. HORVÁTH PÉTER államtitkár (Tudományos és Technológiai Minisztérium): Köszönöm szépen. Ma Magyarország tudományos és innovációs stratégiáját szeretném önöknek bemutatni. Mielőtt elkezdeném, szeretnék egy rövid bemutatkozást tartani, az államtitkárságomnak egy rövid bemutatását. Két helyettes államtitkárom jött velem: Kubinyi Enikő professzor asszony, aki az ELTE-ről jött, nagyon magas, azt gondolnám, hogy egy high profile kutató, ERC-győztes, viselkedéstannal, agykutatással foglalkozik; illetve dr. Gódor István mérnök, aki több mint negyven világszabadalommal bír, és a technológiát és az innovációt viszi, mindannyiunk telefonjában benne van az általa jegyzett szabadalom, amit használunk mindennap; én magam Horváth Péter vagyok, daganat- és AI-kutató. Mindhárman az aktív kutatásból és iparból jöttünk át három hónapja a minisztériumba, a Tudományos és Technológiai Minisztériumba azért, hogy kidolgozzuk és utána végrehajtsuk azt a stratégiát, amit nem mi alkottunk, hanem mi alkottunk közösen azzal a körülbelül tízezer kutatóval és több ezer innovátorral, akiket az elmúlt három hónapban megszólítottunk, begyűjtöttük az inputokat, és közösen szintetizáltuk azt a stratégiát, amit ma be szeretnék mutatni. Ez nem egy végleges stratégia, de mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy ez elkészüljön, és ha elkészül és bemutattuk a különböző társminisztériumainknak és a miniszterelnöknek is és most az Oktatási Bizottságnak és ha egyetértünk országosan, akkor elkezdjük ezt a stratégiát megvalósítani. Akkor bele is kezdenék ebbe; egy kis prezentációval is készültünk…”

Forrás:
Jegyzőkönyv az Országgyűlés Oktatási Bizottságának 2026. augusztus 26-án, szerdán, 10 óra 01 perckor az Országház Klebelsberg Kunó gróf termében (félemelet 10.) megtartott üléséről; Oktatási Bizottság, Országgyűlés; 2026. szeptember (PDF)
Szerkesztői megjegyzés:
Az Oktatási Bizottság üléséről, amely 2026. augusztus 26-án volt, már beszámoltunk sajtóhírek alapján. A mostani héten vált elérhetővé a fenti hivatalos, teljes jegyzőkönyv.
Korábbi cikkünk:
Formálódik az új tudományos és innovációs stratégia, nagyjából mindent meg fog változtatni; eGov Hírlevél; 2026. augusztus 30.

Európai Innovációs Rendelet (EU Innovation Act) – az Európai Bizottság javaslata

„A Bizottság a mai napon új európai innovációs intézkedéscsomagra tett javaslatot, hogy segítse Európa leginnovatívabb ötleteinek kidolgozását, finanszírozását és bővítését Európában. Az induló és növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó uniós stratégia és az uniós versenyképességi iránytű keretében indított kulcsfontosságú kezdeményezésként a javaslat erősíteni fogja az EU hosszú távú versenyképességét, jólétét és technológiai szuverenitását.

Európa bővelkedik világszínvonalú kutatásban, tehetségben és kreativitásban. Az innovátorok azonban eltérő szabályokkal szembesülnek az uniós országokban, és gyakran nehezen jutnak finanszírozáshoz. Ennek eredményeként az Európában kidolgozott ötleteket mások és másutt is túl gyakran váltják gazdasági sikerre. Az európai innovációs intézkedéscsomag célja, hogy ezen változtasson azáltal, hogy megkönnyíti az innovatív európai vállalkozások számára a határokon átnyúló növekedést és a globális versenyt.

Az uniós innovációs ökoszisztéma megerősítése

A javaslat az európai innovációt hátráltató két fő kihívás kezelésére összpontosít.

Először is segíteni fogja az innovatív vállalkozásokat a finanszírozáshoz való hozzáférésben. Számos induló és növekvő innovatív vállalkozás rendelkezik innovatív ötletekkel, szabadalmakkal és egyéb szellemi tulajdonnal, de ezeket az eszközöket gyakran nehéz értékelni, ami megnehezíti a beruházások vonzását.

Az európai innovációs intézkedéscsomag elő fogja mozdítani a szellemi tulajdon értékének közös uniós keretét. Emellett olyan digitális piacot hoz létre, amely összekapcsolja a szellemi tulajdon vevőit és eladóit, és szakértői támogatást nyújt a vállalatoknak abban, hogy ötleteiket piacra vigyék.

Ezek az intézkedések várhatóan mintegy 35 millió EUR összegű igazgatásiköltség-megtakarítást eredményeznek, és évente 10,2 milliárd EUR összegű további finanszírozást szabadítanak fel a szellemitulajdon-jogok által támogatott kockázati tőke és adósság révén.

Másodszor, közös kutatási és fejlesztési (K+F+F) közbeszerzési eljárást hoz létre, amely nagyobb jogbiztonságot nyújt és segíti az új technológiák gyorsabb piacra jutását, beleértve azokat a technológiákat is, amelyek segíthetnek a közös társadalmi kihívások – például az egészségügy, az oktatás és a tiszta mobilitás – kezelésében. Megkönnyíti továbbá a különböző tagállamok közbeszerzői számára, hogy közösen végezzenek R&D beszerzéseket.

Ezek az intézkedések várhatóan évi 1 milliárd EUR megtakarítást eredményeznek a közbeszerzők számára, és további 25,92 milliárd EUR éves nyereséget a vállalatok számára.

Innovációbarátabb szabályozási keret

Az európai innovációs intézkedéscsomaggal párhuzamosan a Bizottság a szabályozói tesztkörnyezetekre vonatkozó konkrét javaslat révén segíteni fogja az innovátorokat abban, hogy felgyorsítsák az innovatív ötletek piaci megoldásokká való átalakítását.

A szabályozói tesztkörnyezetek lehetővé teszik a vállalatok, a kutatók és a hatóságok számára, hogy ellenőrzött környezetben és a szabályozók felügyelete alatt korlátozott ideig teszteljenek új termékeket, szolgáltatásokat vagy technológiákat. Ez segít az innovátoroknak abban, hogy megértsék, hogyan alkalmazandók a szabályok a gyakorlatban, miközben a hatóságok számára lehetővé teszi annak megértését, hogy a szabályokat hogyan lehet felülvizsgálni.

Az uniós jog egyes területein már léteznek szabályozói tesztkörnyezetek, de Európa-szerte nincs közös megközelítés, ami széttagoltságot és bizonytalanságot okoz.

A tanácsi ajánlásra irányuló új javaslat célja, hogy ezt megváltoztassa azáltal, hogy közös uniós referenciakeretet hoz létre a szabályozói tesztkörnyezetekre vonatkozóan az uniós jogszabályok hatálya alá még nem tartozó területeken. A program a tagállamokban és a meglévő uniós kezdeményezésekben levont tanulságokra fog épülni. Ez nagyobb teret biztosít az innovátorok számára az új megoldások teszteléséhez, miközben biztosítja a közérdekek védelmét.

Bővebb információért

Kérdések és válaszok

Tájékoztató az európai innovációs intézkedéscsomagról

Az európai innovációs intézkedéscsomagra irányuló javaslat

Javaslat tanácsi ajánlásra a szabályozói tesztkörnyezetekről

Az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó uniós stratégia – Kutatás és innováció

Idézet(ek)

„Az európai innovációs intézkedéscsomaggal a széttagoltságot szemtől szemben kezeljük: egy keret a szellemitulajdon-jogok értékelésére, egy digitális piac, amely összeköti a vevőket és az eladókat, valamint egy egyszerűbb útvonal az élvonalbeli kutatásra és fejlesztésre irányuló közbeszerzések számára. És ez még csak a kezdet. 2028-ra valódi egységes piacot hozunk létre, ahol az ötletek gyorsabban terjednek, a finanszírozás szabadabban áramlik, és Európa stratégiai autonómiája erősödik. Ezt az Európát építjük.” – Ekaterina Zaharieva, az induló innovatív vállalkozásokért, a kutatásért és az innovációért felelős biztos”

Forrás:
A Bizottság új európai innovációs intézkedéscsomagot javasol az innovatív európai ötletek globális növekedésének és versenyképességének elősegítése érdekében; Európai Bizottság; 206. szeptember 9.

Kérdések és válaszok az Európai Innovációs Rendeletről (EU Innovation Act)

„Miért fontos a R&D beszerzés?

A kereskedelmi hasznosítást megelőző K+F közbeszerzés lehetővé teszi a közbeszerzők számára, hogy szükségleteik kifejezésével ösztönözzék a kutatást és az innovációt. Irányítja az új megoldások kutatását, fejlesztését és tesztelését. Támogathatja továbbá a sikeresen kifejlesztett megoldások kis mennyiségben történő előállítását és szállítását, hogy azok jobban megfeleljenek a közszféra igényeinek.

Ez nemcsak a társadalmi kihívások kezelését és a közszolgáltatások gyorsabb korszerűsítését teszi lehetővé a közszféra számára; emellett lehetőséget teremt az európai innovatív vállalkozások számára – amelyek részt vesznek a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs beszerzésekben –, hogy vezető szerepet szerezzenek az új piacokon. Az innovatív megoldások iránti erős európai piaci kereslet fontos a növekedés és a munkahelyteremtés megteremtéséhez, valamint Európa versenyképességének megerősítéséhez.

Annak érdekében, hogy elegendő keresleti vonzerőt biztosítson az innovációk piacra viteléhez, Európának jelentősen fokoznia kell a beruházásokat, többek között a K+F+I beszerzések révén. Az EU-ban a R&D közbeszerzés 17 milliárd eurót, azaz az összes éves közbeszerzési kiadás ~0,6%-át teszi ki, míg a világ más vezető gazdaságai 5–8-szor többet ruháznak be, és éves közbeszerzési kiadásaik 3–5 %-át már most is a R&D közbeszerzésre fordítják.

Mit fog tenni az európai innovációs törvény (KHV) a K+F+I közbeszerzések terén?

Jelenleg nincsenek közös uniós szabályok a nagyszámú R&D közbeszerzésre vonatkozóan. Ez Unió-szerte jogbizonytalanságot és a tagállamok közötti széttagoltságot teremt.

Az európai innovációs jogszabály közös szabályokat hozna létre a R&D közbeszerzésre vonatkozóan, hogy a közbeszerzők Unió-szerte működhessenek. Ez jogbiztonságot nyújtana a közbeszerzők számára a R&D-beszerzések végrehajtása során, beleértve a több tagállamból származó közbeszerzőkkel közös, határokon átnyúló R&D-beszerzéseket is, valamint a vállalatok és más gazdasági szereplők számára a R&D-beszerzésekben való részvételhez. A közbeszerzők abban is biztosak lehetnek, hogy betartják az állami támogatási szabályokat, amikor betartják a KHV-ban a R&D közbeszerzésre vonatkozó szabályokat. Állami támogatás esetén a KHV szerinti R&D közbeszerzés a legtöbb esetben úgy tekinthető, hogy összhangban van az uniós állami támogatási szabályokkal, amelyek számos lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ilyen támogatás ne minősüljön támogatásnak vagy összeegyeztethető támogatásnak.

Hogyan fogják támogatni a KHV R&D közbeszerzési szabályai az európai vállalatokat?

A javasolt KHV biztosítaná, hogy az innovatív gazdasági szereplők valamennyi típusa (beleértve az egyetemeket, az induló innovatív vállalkozásokat, a növekvő innovatív vállalkozásokat és a nagyvállalatokat) részt vehessen a K+F+I közbeszerzésekben, hogy innovatív ötleteiket kihozzák a laboratóriumból és bejuttassák a piacra.

A javasolt szabályok a következők révén támogatnák az európai gazdasági szereplőket:

annak biztosítása, hogy a közbeszerzők arányos pénzügyi követelményeket, ár-érték arányon alapuló odaítélési kritériumokat, funkcionális vagy teljesítményalapú előírásokat, agilis szerződésmódosításokat és innovációbarát szellemitulajdon-jogi feltételeket alkalmazzanak;

annak biztosítása, hogy a közbeszerzők legfeljebb két hónapon belül értékeljék ajánlataikat; és

annak biztosítása, hogy a közbeszerzők uniós preferenciát alkalmazzanak a K+F-beszerzés során.

Hogyan fognak működni az uniós preferenciaszabályok?

A KHV-rendeletre irányuló javaslatban szereplő uniós preferenciaszabályok előírják a közbeszerzők számára, hogy megkülönböztetésmentes módon nyissák meg a K+F közbeszerzéseket az uniós tagállamokból és olyan harmadik országokból származó ajánlattevők előtt, amelyekkel az Unió releváns nemzetközi megállapodásokat kötött. Ma e harmadik országok közé tartoznak az EGT-országok és a nyugat-balkáni országok, mivel az Unió és más országok közötti nemzetközi kereskedelmi megállapodások nem biztosítanak hozzáférést a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs közbeszerzésekhez. Mivel a K+F-hez szoros K+F-együttműködésre és helyszíni tesztelésre van szükség a közbeszerzőkkel, az uniós preferenciaszabályok azt is előírják, hogy a K+F-hez kapcsolódó kutatási és fejlesztési tevékenységek legalább 50 %-át e jogosult országok egyikében kell lebonyolítani.

Ha a R&D közbeszerzéshez való hozzáférés ajánlattevőkre való korlátozása azt eredményezné, hogy a követelményeknek megfelelő ajánlattevők száma elégtelen vagy aránytalan költségekkel járna, a közbeszerzők a R&D közbeszerzésekhez való hozzáférést olyan országok számára is megnyithatják, amelyek közbeszerzési megállapodást kötöttek az EU-val, még akkor is, ha ez a megállapodás nem terjed ki a R&D közbeszerzésekre. Indokolt közrendi biztonsági okokból a közbeszerzők korlátozhatják a R&D közbeszerzéshez való hozzáférést az uniós tagállamok olyan ajánlattevőire, amelyek nem állnak harmadik ország vagy harmadik ország ellenőrzése alatt álló jogalany ellenőrzése alatt.

A R&D közbeszerzési szabályok több bürokráciát és adminisztratív költséget fognak eredményezni?

Nem, épp ellenkezőleg. A javasolt rendelet csökkenti mind a közbeszerzők, mind a gazdasági szereplők adminisztratív terheit és egyéb költségeit. A K+F+I közbeszerzésre vonatkozó közös szabályok Unió-szerte csökkentik mind a közbeszerzők, mind a gazdasági szereplők adminisztratív és jogi költségeit. A közbeszerzők várhatóan évente 1 milliárd EUR-t takarítanak meg, míg a gazdasági szereplők várhatóan évente 25,9 milliárd EUR további nyereségre tesznek szert. A R&D eljárások kiterjedt digitalizálása tovább fogja csökkenteni a költségeket, mivel a R&D eljárásokat digitálisan, elektronikus formátumban fogják lefolytatni a Tenders Electronic Daily portálon és – amint rendelkezésre állnak – az uniós digitális közbeszerzési piacon keresztül.

Kötelezőek-e a R&D közbeszerzési szabályok a közbeszerzők valamennyi típusa számára?

Nem. A javasolt rendeletben a R&D közbeszerzési szabályok nem lennének kötelezőek a védelmi közbeszerzők számára. A védelem területének jellemzői és sajátosságai nagyon érzékenyé teszik a R&D-t ezen a területen. Ezért a katonai vagy érzékeny biztonsági beszerzések esetében a védelmi közbeszerzők nem kötelesek betartani a R&D közbeszerzési szabályokat, bár dönthetnek úgy, hogy így tesznek.

Mi történik a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéssel az európai innovációs intézkedéscsomagban?

A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés (PCP) a K+F+I beszerzések egy sajátos típusa. A PCP-k esetében a közbeszerzők összehasonlítják a különböző szolgáltatók alternatív megoldásainak előnyeit és hátrányait. A R&D szolgáltatások beszerzése szakaszokban történik (például megoldástervezés, prototípus-készítés, termékfejlesztés, tesztelés és első bevezetés) az innovációk kockázatainak lépésről lépésre történő csökkentése, valamint a versengő szolgáltatók számának csökkentése érdekében, miután konkrét mérföldköveken értékelték érdemeiket. A PCP a szellemitulajdon-jogok tulajdonjogát is a K+F-szolgáltatókra hagyja annak érdekében, hogy innovációikat szélesebb piacokon is értékesíthessék.

2007 óta a PCP sikeresnek bizonyult a K+F+I közbeszerzés megvalósításában, hogy ösztönözze az Európában jelentős mértékben gyártott első prototípusok és termékek korlátozott körének kifejlesztését és első telepítését, és segítse az induló vállalkozásokat a közbeszerzési piacra való belépésben és növekedésben. A Bizottság a jövőben is elő kívánja mozdítani a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés szélesebb körű elterjedését.

Eddig csak egy bizottsági közlemény ismertette azokat az elveket, amelyek alapján a közbeszerzőknek végre kell hajtaniuk a PCP-t. Az európai innovációs törvény javítani fogja a jogbiztonságot azon közbeszerzők számára, akik szélesebb körben kívánják alkalmazni a PCP-t azáltal, hogy uniós szintű eljárást biztosít a R&D beszerzésre, amely a R&D beszerzésre bevezetett PCP eljárás elemein alapul. Az európai innovációs jogszabály lehetővé teszi a kísérleti közös projektnek nem minősülő R&D beszerzések számára, hogy indokolt esetben eltérjenek attól, hogy a szellemitulajdon-jogok tulajdonjogát a szerződő felekre bízzák, vagy hogy szakaszos versenyalapú fejlesztést alkalmazzanak.

Mi lesz a kompetenciaközpont szerepe?

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalán (EUIPO) belül létrehozott kompetenciaközpont támogatja és előmozdítja a szellemitulajdon-jogok által támogatott finanszírozást és a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi hasznosítását. Önkéntes uniós keretet fog kidolgozni a szellemitulajdon-jogok értékelésére és közzétételére, uniós szintű digitális partnerkereső platformot fog létrehozni és fenntartani a szellemitulajdon-jogok engedélyezésének és átruházásának megkönnyítése érdekében, és hozzá fog járulni a szellemitulajdon-jogok elidegenítését támogató másodlagos piac kialakításához.

A kompetenciaközpont a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos technikai szakértelem, piaci bizonyítékok és adatelemzés biztosításával az érintett állami és magán pénzügyi érdekelt feleket is támogatni fogja a szellemitulajdon-jogokkal támogatott pénzügyi eszközök kidolgozásában és végrehajtásában. Hozzájárul a szellemitulajdon-jogok által támogatott finanszírozásra vonatkozó tényadatok adatbázisának fejlesztéséhez, felhasználva az állami és magánszektorbeli érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott meglévő forrásokat és információkat, valamint létrehozza és kezeli a szellemitulajdon-értékbecslők önkéntes uniós tanúsítási rendszerét.

Végezetül különböző figyelemfelkeltő, kapacitásépítési és egyéb támogató szolgáltatásokat fog nyújtani a szellemitulajdon-jogok által támogatott finanszírozással és kereskedelmi hasznosítással kapcsolatban, többek között egy uniós szintű ügyfélszolgálaton keresztül.

Miért az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) felel majd a kompetenciaközpontért?

Az EUIPO az EU szellemi tulajdonnal foglalkozó központi ügynöksége, és a lajstromozási tevékenységeken túl fokozatosan új felelősségi köröket is szerzett. Ez a változás azt tükrözi, hogy a nyilvántartási hivatalból szakpolitikai támogató ügynökséggé alakult át. A szellemi tulajdonnal támogatott finanszírozással kapcsolatos felelősségi körök kijelölése logikus folytatása ennek a fejleménynek.

Az EUIPO jelentős műszaki szakértelemmel, kiterjedt kutatási képességekkel és a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó megbízható digitális infrastruktúrákkal rendelkezik.

Kulcsfontosságú hálózatokat és képzési platformokat is kezel, beleértve az Ideas Powered for Business Network-et és az IP Academy-t.

Az EUIPO nagyfokú bizalmat élvez a vállalkozások, a szellemi tulajdonnal foglalkozó szakemberek és a nemzeti szellemi tulajdoni hivatalok körében, semlegessége és technikai hitelessége pedig a pénzügyi intézmények megbízható partnerévé is teszi. Ez a tapasztalat teszi ezt az uniós ügynökséget a legalkalmasabbá arra, hogy a szellemitulajdon-jogok által támogatott finanszírozás és a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi hasznosításának felügyelője legyen.

Kötelező lesz-e a szellemi tulajdon értékelési módszertana?

Nem, a használata nem lesz kötelező. Az uniós intézmények, ügynökségek és szervek azonban fel fogják használni az uniós pénzügyi programok irányításában, ahol a szellemi tulajdont képező eszközök értékelése szükséges elem.

Melyek lennének a szellemi tulajdon értékelésére vonatkozó uniós keret fő elemei?

A keret túlmutatna a szellemi tulajdon értékelésén; magában foglalná az uniós vállalkozások támogatását annak érdekében, hogy segítsék őket megfelelő szellemitulajdon-eszközeik bankképes eszközosztályokká történő átalakításában. Ez a támogatás segítséget nyújtana a vállalkozásoknak szellemi tulajdont képező eszközeik közzétételében (azaz a banki hitelezésre alkalmas eszközök azonosításában), az uniós vállalkozások innovációs potenciáljuk alapján történő átvilágításában, segítené ezeket a vállalkozásokat szellemi tulajdont képező eszközeik értékének meghatározásában, és a szellemi tulajdonra vonatkozó értékelési jelentéseket olyan információkká alakítaná át, amelyekre a pénzügyi intézményeknek szükségük van a hitelezési döntések meghozatalához. A keret digitális eszközöket is biztosít a szellemi tulajdon értékeléséhez és a szellemi tulajdon értékbecslőinek hálózatához, valamint az akkreditációra vonatkozó iránymutatások elkészítéséhez.

Szabályozott piac lesz a piac?

Nem, ez egy uniós szintű, többnyelvű, digitális kapcsolatteremtő platform lesz, amely csak a befektetőket és a brókereket köti össze a szellemi tulajdon birtokosaival, beleértve azokat is, amelyek uniós pénzügyi programok támogatásával szellemi tulajdont hoztak létre. Az IP-eszközök vásárlása vagy a licencszerződések a platformon kívül, nem pedig a platformon kerülnek megkötésre. Ez a platform csak az átlátható, hatékony és hozzáférhető szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyleteket könnyíti meg, javítja a piaci likviditást és támogatja a teljes mértékben működő másodlagos piac kialakulását. Segíteni fogja továbbá a szellemitulajdon-jogokban gazdag, nemteljesítő vállalkozásokat abban, hogy elidegenítsék szellemitulajdon-eszközeiket.

Ki veheti igénybe az EUIPO szolgáltatásait?

Az EUIPO különböző szolgáltatásai valamennyi uniós székhelyű kis- és középvállalkozás, közepes piaci tőkeértékű vállalat és növekvő innovatív vállalkozás számára elérhetők lesznek. E szolgáltatások elsődleges kedvezményezettjei a következők lesznek:

a tagállamokban letelepedett innovatív vállalkozások, beleértve az innovatív induló vállalkozásokat, a növekvő innovatív vállalkozásokat és a spin-off vállalkozásokat, amelyek innovatív és versenyképes teljesítményét a szellemitulajdon-jogok tulajdonjoga vagy felhasználása és kereskedelmi hasznosítása vezérli;

kutatók, egyetemek, állami kutatószervezetek, kutatási és technológiai infrastruktúrák, közbeszerzők, tudás- és technológiatranszferrel foglalkozó szakemberek és más, a tagállamokban letelepedett szervezetek, amelyek érdekeltek a szellemi tulajdont képező eszközök kereskedelmi hasznosításában.

A kompetenciaközpont egyes tevékenységei (pl. az új pénzügyi eszközök kifejlesztésével és a szellemi tulajdon értékelésével kapcsolatos tevékenységek) az intézményi és lakossági befektetők, valamint az egész pénzügyi közösség (azaz a pénzügyi intézmények) számára is előnyösek lesznek, amelyek hajlandóak befektetni olyan vállalkozásokba, amelyek erős szellemi tulajdoni portfólióval és innovációs potenciállal rendelkeznek.

Javaslat tanácsi ajánlásra a szabályozói tesztkörnyezetek Unió-szerte történő kialakítására és működtetésére vonatkozó közös elvekről

Mi az a szabályozói tesztkörnyezet?

A szabályozói tesztkörnyezet olyan strukturált keret, amely lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy ellenőrzött környezetben, egy vagy több illetékes hatóság felügyelete alatt korlátozott ideig kísérletezzenek egy innovációval, és amely bizonyítékokon alapuló szabályozási tanulást eredményez. Az ellenőrzött környezet jelenthet fizikai, digitális vagy hibrid környezetet – laboratóriumon belül vagy kívül – vagy más módon szimulált környezetet, amelyben szabályozói tesztkörnyezetek hozhatók létre.

A szabályozói tesztkörnyezeteket általában eseti alapon hozzák létre, egyértelműen meghatározott alkalmazási körrel. Ide tartozhatnak a tesztelési szakaszban a meglévő szabályoktól való ideiglenes, jól meghatározott eltérések. A hatóságok arra vonatkozóan is iránymutatást nyújthatnak a résztvevőknek, hogy a tesztelt innovatív termékekre vagy szolgáltatásokra hogyan vonatkoznak a jogi szabályok és követelmények, ezáltal csökkentve a jogbizonytalanságot.

Miért most tesz javaslatot a Bizottság tanácsi ajánlásra?

Ez a javaslat a korábbi tanácsi következtetésekre épül, amelyek hangsúlyozták a szabályozási kísérletek és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát. Mivel a szabályozói tesztkörnyezetek használata Unió-szerte növekszik, az ajánlás célja a következetesebb megközelítés ösztönzése a nemzeti különbségek tiszteletben tartása mellett. A tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal a Bizottság biztosítani kívánja valamennyi tagállam aktív részvételét, ugyanakkor elegendő rugalmasságot kíván biztosítani a különböző szabályozási keretek, erőforrások és innovációs érettségi szintek tükrözéséhez.

A javasolt ajánlás segíteni fogja a tagállamokat a szabályozói tesztkörnyezeti keretek kidolgozásában és végrehajtásában, valamint a szabályozásból való tanulás hatékonyabb előmozdításában. Alapvető fontosságú a következetesség minimális szintje az egész Unióban. A tagállamok és a Bizottság közötti, szakpolitikai területeken átívelő párbeszéd megerősítése szintén elősegíti a szabályozásból való tanulás maximalizálását.

Hogyan segítik a szabályozói tesztkörnyezetek az induló vállalkozásokat?

Európa globális versenyképessége nemcsak a finanszírozáshoz, a tehetséghez és az infrastruktúrához való hozzáféréstől függ, hanem az innovációval lépést tartó szabályozástól is.

E kihívás kezelése érdekében a Bizottság 2025 májusában elfogadta az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó uniós stratégiát. A stratégia intézkedéseket határoz meg annak érdekében, hogy az uniós szabályozási keret innovációbarátabbá és agilisabbá váljon.

Az egyik fontos eszköz a szabályozói tesztkörnyezetek használata.

A szabályozói tesztkörnyezetekre vonatkozó információkhoz való könnyebb hozzáférés és azok Unió-szerte következetesebb működésének biztosítása különösen előnyös lehet az induló vállalkozások és a kisvállalkozások számára. Ezek a vállalatok gyakran korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy eligazodjanak a különböző nemzeti szabályokban és eljárásokban.

A szabályozói tesztkörnyezet a dereguláció egyik módja?

A világos fogalommeghatározás mellett ugyanilyen fontos megérteni, hogy mi a szabályozói tesztkörnyezet. A szabályozói tesztkörnyezet célja nem a dereguláció, hanem a szabályozás minőségének javítása és az innováció támogatása. Ideiglenes keretről van szó, amely lehetővé teszi a kísérletezést, nem pedig a szabályozási környezet tartós megváltoztatásáról. A szakpolitikai célkitűzések és a jogi követelmények tiszteletben tartásának biztosítása érdekében még kísérleti körülmények között is megfelelő biztosítékoknak kell érvényben maradniuk. Ez magában foglalja például az olyan technológiák tesztelésére vonatkozó biztonsági követelményeket, mint az önvezető járművek.

A javaslat egyik fő célkitűzése a tagállamok és a szabályozói tesztkörnyezetekben részt vevő szervezetek támogatása, biztosítva, hogy az engedélyezett kísérletek előmozdítsák az innovációt, miközben megőrzik a bizalmat, és védik az alapvető jogokat és értékeket. Jogi és etikai biztosítékokat kell bevezetni – például az adatgyűjtéssel, az átláthatósággal, a versennyel és az alapvető jogok védelmével kapcsolatban –, és megfelelően kell kezelni az egészséggel, a biztonsággal vagy az alapvető jogokkal kapcsolatos kockázatokat.

További információért

Sajtóközlemény – Európai innovációs jogszabály

Tájékoztató az európai innovációs intézkedéscsomagról

Az európai innovációs intézkedéscsomagra irányuló javaslat

Javaslat tanácsi ajánlásra a szabályozói tesztkörnyezetekről

Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés – Kutatás és innováció

Az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokra vonatkozó uniós stratégia – Kutatás és innováció”

Forrás:
Kérdések és válaszok az európai innovációs intézkedéscsomagról; Európai Bizottság; 2026. szeptember 9. (Uniós gépi fordítás, az eredeti változat elolvasható itt.)

Fenntartható fejlődés

A klímaváltozáshoz alkalmazkodik a fásítási program

„Átgondolt fásítási programot indít a kormány, hogy olyan erdőket hozzon létre, amelyek évtizedek múlva is ellenállnak a szárazságnak, megőrzik a vizet és élőhelyet biztosítanak. A program része, hogy vissza nem térítendő támogatást biztosítanak a telepítések ösztönzésére.

Magyarország területének nagyjából egyötöde erdő, Nógrád megyében a legnagyobb az erdők aránya, az Alföldön a legkisebb. Az elmúlt száz évben tudatosan növelték az erdőterületek nagyságát, így gyakorlatilag megduplázták az 1920-ban mért 12%-ot. Ennek köszönhetően az úgynevezett élőfakészlet, azaz az erdők faállományának több mint fele 40 évesnél fiatalabb.

Ezzel a 20 százalékos aránnyal Magyarország az Európai Unióban a kedvezőtlenebb mutatóval rendelkező tagállamok közé tartozik: Lengyelországgal, Romániával, Franciaországgal és Törökországgal esik egy kategóriába. De nemcsak ez indokolja, hogy a kormány fásítási programot indítson.

Vízmegtartás erdőkkel

Az idei aszályos nyár arra figyelmeztet, hogy minden eszközzel javítani kell a környezet vízmegtartó képességét. Az erdők tárolják a nedvességet, a fák gyökérzetükkel megkötik a talajt, mindkét tulajdonság segít a talajerózió és az elsivatagosodás elleni küzdelemben. A fák gyökereikkel elérhetik a talajvízszintet, kipárolgásuk és lombkoronájuk tagoltsága miatt akár csapadékgeneráló hatásuk is lehet.

Az erdő talaja hatékonyan tudja felfogni és a felszín alá szivárogtatni a csapadékkal érkező vizet, ezzel javítva a terület vízmegtartó képességét, lassítva és mérsékelve a vízfolyásokon érkező árhullámokat. A lombkorona és az aljnövényzet árnyékolja a felszínt, így a szikrázó napsütés lassabban tudja kiszárítani a talajt, csökkentve az erdőtüzek esélyét.

Fásítás vissza nem térítendő támogatásból

A kormány új erdőtelepítési és fásítási programot indít, amelyben vissza nem térítendő támogatással, civil szereplők bevonásával ösztönzi a településeket, az állami erdőgazdaságokat és a vízügyi szerveket, hogy földterületükre erdőket telepítsenek. A támogatás aránya függ az ültetendő fajtáktól, előnyben részesítik a tölgy-, bükk- és más keménylombos erdők ültetését. Ezzel is a klímaváltozáshoz, a melegebb és szárazabb időjáráshoz alakítják a természetes növénytakarót.

Az erdőgazdálkodók szakmai támogatására több milliárd forintot fordít a kormány, hogy segítse a fafajcserét és az invazív fajok visszaszorítását. Az erdők szerkezetének átalakítása javíthatja az aszállyal és tűzzel szembeni ellenállást. A program célja, hogy 2030-ra több erdő legyen az országban, több fa a településeken és több zöldfolyosó a tájban.”

Forrás:
A klímaváltozáshoz alkalmazkodik a fásítási program; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 7.

Kiberbiztonság

Kiberrezilienciáról szóló uniós rendelet (Cyber Resilience Act, CRA) – elindult az egységes Jelentési Platform

„Az Európai Unió Kiberbiztonsági Ügynöksége (ENISA) üzembe állította az Egységes Jelentési Platform (Single Reporting Platform, SRP) első működő változatát.

Az Ügynökség azért fejlesztette ki, működteti és tartja fenn az online eszközt, hogy a gyártók és a nyílt forráskódú szoftverek gondozói teljesíteni tudják a kiberrezilienciáról szóló uniós rendelet (Cyber Resilience Act, CRA) alapján rájuk háruló új jelentéstételi kötelezettségeket az aktívan kihasznált sérülékenységekkel és a súlyos incidensekkel kapcsolatban. Az egész EU-ra kiterjedő, hatékonyabb sérülékenységkezelést támogató SRP lehetővé teszi, hogy a felhasználók egyetlen bejelentést tegyenek, és az abban szereplő releváns információk eljussanak valamennyi illetékes hatósághoz.

A platform első szakaszának elkészülte fontos mérföldkő a CRA végrehajtásában. Egyben támogatja azt is, hogy az EU összehangoltabban kezelje a digitális elemeket tartalmazó, az uniós piacon forgalmazott termékeket érintő kiberbiztonsági kockázatok bejelentését és kezelését. A CRA ezért a végfelhasználók védelme és a közös, hálózatba kapcsolt digitális ökoszisztéma kiberfenyegetésekkel szembeni védelme szempontjából is meghatározó jelentőségű.

Juhan Lepassaar, az ENISA ügyvezető igazgatója így fogalmazott:

„A digitális termékek sérülékenységeit a rosszindulatú szereplők gyakran kihasználják arra, hogy megzavarják vagy akadályozzák az olyan kritikus szolgáltatások működését, mint az egészségügy, az energiaellátás, a közlekedés vagy a távközlés. Az aktívan kihasznált sérülékenységekkel és a súlyos incidensekkel kapcsolatos jelentéstétel és információmegosztás egyszerűsítése hozzájárul egy ellenállóképesebb digitális egységes piac kialakításához.”

Mi a Cyber Resilience Act szerinti Egységes Jelentési Platform?

A CRA az EU horizontális szabályozási kerete, amely a digitális elemeket tartalmazó termékek teljes életciklusára kötelező kiberbiztonsági követelményeket vezet be. A rendelet jelentéstételi kötelezettségei 2026. szeptember 11-től alkalmazandók a gyártókra, míg a fő kiberbiztonsági követelmények 2027. december 11-től válnak alkalmazandóvá.

Az ENISA megbízást kapott az Egységes Jelentési Platform kifejlesztésére és működtetésére. Az SRP közös elektronikus jelentési mechanizmusként támogatja az új kötelezettségek teljesítését.

A platform lehetővé teszi, hogy a gyártók és a nyílt forráskódú szoftverek gondozói egyetlen felületen teljesítsék a CRA szerinti jelentéstételi kötelezettségeiket. Az ENISA a következő hónapokban az üzemeltetési tapasztalatok és a felhasználói igények alapján tovább fejleszti és bővíti a platform funkcióit.

Az ENISA köszönetet mond mindazoknak az érintetteknek, akik közreműködtek a platform fejlesztésében, biztonsági átvizsgálásában és tesztelésében. Közéjük tartoznak a nemzeti CSIRT-ek, a CRA szakértői csoport, egyes gyártók és más felhasználók is, akik visszajelzéseikkel hozzájárultak a platform funkcionalitásának, biztonságának és használhatóságának javításához.

Milyen előnyöket kínál az SRP?

A gyártók és a nyílt forráskódú szoftverek gondozói mostantól egyetlen platformon keresztül tehetik meg bejelentéseiket.

A bejelentés benyújtását követően az azt elsőként fogadó, koordinátorként kijelölt számítógép-biztonsági incidenskezelő csoport (CSIRT) továbbítja az információkat azoknak a többi tagállami CSIRT-nek, amelyek országában az érintett termék szintén elérhető. A bejelentés ezzel egy időben az ENISA számára is hozzáférhetővé válik.

Ez az összehangolt megközelítés segíti az illetékes CSIRT-eket abban, hogy gyorsabban és hatékonyabban jussanak hozzá a szükséges információkhoz, ezáltal hamarabb intézkedhessenek a kiberbiztonsági kockázatok mérséklése és a kiberreziliencia erősítése érdekében.

A CRA és az SRP egységesebb megközelítést tesz lehetővé a sérülékenységek és incidensek bejelentésében az EU egész területén, és egyben hozzájárul a kiberfenyegetési környezet és a kialakuló tendenciák jobb megértéséhez.

Az SRP azt is lehetővé teszi a nemzeti CSIRT-ek és más illetékes hatóságok számára, hogy összehangolják tevékenységüket, a kapott információk alapján intézkedjenek, és csökkentsék az érintett sérülékenységekből eredő kockázatokat.

A platform kialakításánál alapvető szempont volt, hogy jól használható és felhasználóbarát legyen, ugyanakkor valamennyi biztonsági követelménynek megfeleljen.

Kik számára készült a platform?

szeptember 11-től a gyártók kötelesek bejelenteni azokat az aktívan kihasznált sérülékenységeket és súlyos incidenseket, amelyek hatással vannak a digitális elemeket tartalmazó termékek biztonságára.

A CRA 24. cikkének (3) bekezdése értelmében ezek a jelentéstételi kötelezettségek a nyílt forráskódú szoftverek gondozóira is vonatkoznak, amennyiben részt vesznek digitális elemeket tartalmazó termékek fejlesztésében. Ez a rendelkezés 2027. december 11-től alkalmazandó.

A platformot az uniós CSIRT-ek is használják majd az érintett bejelentések fogadására és továbbítására.

Milyen útmutatók és segédanyagok érhetők el?

Az ENISA útmutatói az SRP használatához

A platform olyan biztonsági intézkedéseket tartalmaz, amelyek védik a benyújtott információk bizalmas jellegét.

Az ENISA többféle támogató anyagot is készített a gyártók és a nyílt forráskódú szoftverek gondozói számára. Ezek között megtalálhatók a gyakran ismételt kérdések és válaszok, felhasználói kézikönyvek, oktatóvideók, az SRP fogalomtára, valamint az EU különböző nyelvein elérhető külön tájékoztató kiadvány.

Az ENISA szükség szerint folyamatosan frissíti és bővíti ezeket az anyagokat.

Külön ügyfélszolgálat is rendelkezésre áll azokhoz a jelentéstétellel kapcsolatos kérdésekhez, amelyekre a közzétett útmutatók nem adnak választ.

Az Európai Bizottság útmutatói az SRP-hez

A CRA szerinti jelentéstételi kötelezettségekkel kapcsolatban az Európai Bizottság további útmutatókat is közzétett. Ezek közé tartozik a Cyber Resilience Act – Reporting obligations című tematikus weboldal, továbbá a CRA alkalmazásáról szóló bizottsági útmutató 9.1. szakasza, valamint a rendelet végrehajtásával kapcsolatos gyakran ismételt kérdések 5. szakasza.

Útmutatók a kiberreziliencia erősítéséhez

Az ENISA azon is dolgozik, hogy az uniós piacon előmozdítsa a biztonság már a tervezésben (secure by design) és a biztonságos alapbeállítások (secure by default) elveinek alkalmazását.

E munka fontos elemei közé tartozik a Secure by Design and Default Playbook című gyakorlati útmutató kiadása, valamint a termékbiztonsággal kapcsolatos rendszeres technikai tájékoztatók közzététele.

Az Ügynökség a kis- és középvállalkozásokat is támogatja a CRA végrehajtására való felkészülésben. Ennek keretében létrehozta a KKV-k kiberreziliencia-érettségét értékelő modellt, amely egyszerű és gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogy a vállalkozások azonosíthassák a fejlesztendő területeket, és megerősíthessék kiberrezilienciával kapcsolatos gyakorlataikat.

Hamarosan felmérés is indul a KKV-k CRA-hoz kapcsolódó beruházásairól.

További információ

Single Reporting Platform

Product Security – The Single Reporting Platform (SRP)

The SRP – Frequently Asked Questions

Product Security | ENISA

ENISA Secure by Design and Default Playbook – A practical guide to secure by design and default principles for SMEs

”

Forrás:
The CRA Single Reporting Platform is launched; EU Agency for Cybersecurity (ENISA); 2026. szeptember 11.

Szakirodalom

Háttér-információk az Európai Unió 2027 utáni többéves pénzügyi keretéről – 2026. szeptember

„Ez az összefoglaló olyan, a tudományos szféra, az agytrösztök, más uniós intézmények és szervek, valamint az érdekelt felek által készített dokumentumokból nyújt válogatást, amelyek segítséget nyújthatnak az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága tagjainak ahhoz, hogy naprakészen kövessék a 2028-ban kezdődő következő többéves pénzügyi keretről folytatott vitát.

A dokumentumot havonta készíti az Európai Bizottság Költségvetési Főigazgatósága (DG BUDG) Költségvetési Támogató Egysége és az Európai Parlament Kutatószolgálata.”

Forrás:
Background information on the post-2027 MFF – September 2026; Hopp Balázs, Schwartz András; Budgetary Support Unit, European Parliamentary Research Service; 2026. szeptember 7.

Stratégiai előretekintés a nagy társadalmi kihívások regionális kezeléséért

„Főbb megállapítások

A stratégiai előretekintés és a regionális fejlődés kölcsönhatását vizsgáljuk.

A tanulmány kiemeli a stratégiai előretekintés szerepét a szakpolitikák értékelésének és nyomon követésének eszközeként.

A stratégiai előretekintést olyan szakpolitikai eszközként elemezzük, amely elősegítheti a helyalapú megközelítés érvényesítését a nagy társadalmi kihívások kezelésében.

A nagy társadalmi kihívások új lehetőségtereket nyitnak meg, amelyeket a régiók a stratégiai előretekintés segítségével tárhatnak fel.

A stratégiai előretekintést az éghajlatváltozás regionális kezelésének szolgálatába állítjuk.

Összefoglaló

A nagy társadalmi kihívások (Grand Societal Challenges, GSC-k) újfajta előretekintési képesség kialakítását követelik meg a regionális szakpolitikai döntéshozóktól. Ez azt a képességet jelenti, hogy a döntéshozók képesek kezelni a bizonytalanságot, összehangolni a különböző érintetteket, és a fejlődést hosszú távú társadalmi célok felé terelni. A tanulmány amellett érvel, hogy a stratégiai előretekintés – amennyiben a teljes szakpolitikai ciklusban alkalmazzák – alapvető eszköze e képesség kiépítésének, valamint annak, hogy a régiók felkészüljenek az átalakulást támogató rezilienciára.

A kutatás abduktív, kvalitatív, összehasonlító esettanulmány-módszert alkalmaz, és három regionális előretekintési folyamatot vizsgál: a finnországi Helsinki–Uusimaa régióban, Skóciában és a spanyolországi Baszkföldön. Az elemzés három, egymással összekapcsolódó dimenzióra épül: a helyi adottságokon alapuló közös helyzetértelmezésre, az előretekintési képességre, valamint az önreflexióra és a nyomon követésre.

A tanulmány elsődleges hozzájárulása nem új előretekintési elemek bevezetésében rejlik, hanem abban, hogy e már ismert dimenziókat a teljes szakpolitikai cikluson végigvezetve, egymással összekapcsolva teszi gyakorlati szempontból alkalmazhatóvá a nagy társadalmi kihívásokra irányuló regionális politikában.

Az eredmények arra utalnak, hogy mindhárom régió felhasználja az előretekintést a válságok által megnyitott lehetőségek azonosítására, valamint arra, hogy saját erőforrásait és adottságait a kihívások által meghatározott fejlesztési prioritásokhoz igazítsa. A régiók ugyanakkor eltérő helyet foglalnak el a reorientáció és az átalakulás közötti skálán.

Helsinki–Uusimaa és Skócia elsősorban a reorientáció példáját mutatja: meglévő innovációs rendszereik erőforrásait és képességeit új célok szolgálatába állítják. Ezzel szemben Baszkföld esetében erőteljesebb átalakítási szándék figyelhető meg, amely mélyrehatóbb szerkezeti átrendeződésben is megmutatkozik. A különbségeket egyaránt befolyásolják a már meglévő intézményi erőforrások és az adott nagy társadalmi kihívás sajátosságai.

A tanulmány hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a távolság a transzformatív innovációról folyó elméleti vita és a stratégiai előretekintés regionális szakpolitikai alkalmazása között. A szakpolitikai döntéshozók számára gyakorlati tapasztalatokra épülő felismeréseket kínál, amelyek segíthetik őket az előretekintési képesség kiépítésében, és ezáltal az összetett, az adott térség sajátosságaihoz kötődő társadalmi kihívások kezelésében.”

Forrás:
Building anticipatory capacity for transformative resilience: Lessons from UK and EU applying strategic foresight in grand societal challenge-oriented regional policy; Francesco Cappellano, Cristian Matti, Matjaz Vidmar; Technology in Society; Volume 88; DOI: 10.1016/j.techsoc.2026.103453; 2026. szeptember
Megjegyzés:
Abduktív eljárás: Nem azonos sem a tisztán deduktív, sem a tisztán induktív eljárással: a kutató az empirikus megfigyelések és az elméleti magyarázatok között iteratívan mozog, és azt a magyarázatot keresi, amely a megfigyelt jelenségeket a legjobban értelmezi.

A digitális államvezetés tíz alapelve

„A DIGITÁLIS ÁLLAMVEZETÉS TÍZ ALAPELVE

01 A KÖZÉRDEK ELSŐDLEGESSÉGE

A kormányzásban alkalmazott digitális rendszereknek a közérdeket kell szolgálniuk mint az államvezetés alapvető iránytűjét. Ennek kell lennie annak az elsődleges mércének, amely alapján a kormányzási megoldásokat megítéljük, és ehhez kell visszatérni akkor is, ha ezt a célt magánérdekek térítik el, vagy a technikai logika szorítja háttérbe.

02 AZ EMBER ÉS A GÉP KIEGÉSZÍTŐ VISZONYA

A jó kormányzás az algoritmikus korszakban olyan hibrid környezetek tudatos megtervezését és aktív irányítását igényli, amelyekben az emberi mérlegelésre és a gépi képességekre egyaránt szükség van. Nem elfogadható sem az irányítás nélküli automatizálás, sem az olyan kormányzás, amely nem rendelkezik a szükséges technikai képességekkel.

03 KORMÁNYOZHATÓSÁG MÁR A TERVEZÉSBEN

A közhatalmi kormányzásban alkalmazott rendszereket kezdettől fogva úgy kell megtervezni, hogy kormányozhatók, vitathatók és működésük szempontjából érdemben értelmezhetők legyenek. Ezeknek olyan alapvető tervezési követelményeknek kell lenniük, amelyek a rendszer teljes életciklusa során és valamennyi lehetséges működési konfigurációban érvényesíthetők. Nem lehetnek pusztán az üzembe helyezés után rájuk kényszerített korlátok.

04 RENDSZERSZINTŰ KOHERENCIA

A digitális infrastruktúrát, az adatokat, az algoritmikus rendszereket és a platformokat egységes rendszerként kell kormányozni, úgy, hogy a végponttól végpontig fennálló elszámoltathatóság a hardverrétegtől egészen az általa lehetővé tett döntésekig visszakövethető legyen.

A rendszerszintű koherencia egyaránt segít elkerülni a túlzott központosítás veszélyeit, ahol az elszámoltathatóság kizárólag felülről lefelé érvényesül, és a szabályozatlan széttagoltságot, amely felmorzsolja az elszámoltathatóságot.

05 HIBRID INTÉZMÉNYEK

Az algoritmikus rendszerek sebességéhez és léptékéhez igazodó kormányzás új intézményi formákat kíván, amelyek folyamatosan képesek fenntartani a legitimitást.

Ezek az intézményi formák hibrid jellegűek: a gépi képességek kiterjesztik az emberi mérlegelés hatókörét és pontosságát, miközben ott, ahol az elszámoltathatóság ezt megköveteli, az emberi döntési jogkör továbbra is alapvető marad.

Ilyen intézményeket nem lehet pusztán az ipari korszak intézményeiből levezetni, és nem hozhatók létre sem kizárólag emberi intézményekkel, sem önmagukban működő algoritmikus rendszerekkel.

06 ALKALMAZKODÓ KORMÁNYZÁS

A kormányzási rendszereknek követniük kell, hogy az ember és a gép közötti munkamegosztás változásával ténylegesen hogyan oszlik meg a döntési jogkör és az elszámoltathatóság, és ehhez folyamatosan hozzá kell igazítaniuk saját működésüket.

A merev keretrendszerek strukturálisan kudarcra vannak ítélve. Az alkalmazkodóképesség ezért a technikailag koherens kormányzás egyik meghatározó tulajdonsága.

07 EMBERKÖZPONTÚSÁG ÉS ÁLLAMPOLGÁRI CSELEKVŐKÉPESSÉG

A digitális államvezetés mércéje és végső célja egyaránt az ember.

Minden kormányzási rendszernek fenn kell tartania azok tényleges képességét, akikre hatással van, hogy megértsék, vitassák és alakítsák az őket irányító rendszereket. Ennek tartalmi, nem pusztán formális lehetőségnek kell lennie, és közösségi szinten is érvényesülnie kell, nem csupán egyéni jogként.

A cél olyan politikai közösség kialakítása, amely a digitális rendszereken keresztül és azokkal együttműködve is képes önmagát kormányozni.

08 ELSZÁMOLTATHATÓ ÉS VISSZAKÖVETHETŐ HATALOM

A közhatalom csak akkor tekinthető legitimnek, ha elszámoltatható: azonosítható emberek gyakorolják, akik szankcionálhatók vagy leválthatók; és ha megszakítatlan felhatalmazási láncon keresztül visszavezethető azokhoz, akiket képvisel.

Ez a két feltétel rendszerint együtt sérül. Így történik akkor, amikor döntési jogköröket emberi jelenlét nélkül ruháznak át algoritmikus rendszerekre; amikor az állam saját ellenőrzésén kívül álló infrastruktúrától válik függővé; amikor platformok sajátítanak ki kormányzási funkciókat; vagy amikor a joghatóság az államhatárokon át, illetve azokon belül úgy töredezik szét, hogy a felelősség már nem állapítható meg egyértelműen.

09 IDŐBELI FELELŐSSÉGGEL GYAKOROLT ÍTÉLŐKÉPESSÉG

A legitimitás időben is kiterjed.

Nem tekinthető teljesen legitimnek az a döntés, amely ellehetetleníti, hogy a jövőben vitatható vagy felülvizsgálható legyen. A döntések idővel felhalmozódó hatásait ugyancsak a legitimitás szempontjából kell értékelni.

A digitális rendszerek közvagyonnak tekintendők: olyan javaknak, amelyeket a jelen és a jövő közösségeinek érdekében, bizalmi felelősséggel kell kezelni.

10 AZ ÁT NEM RUHÁZHATÓ MAG

Bizonyos kormányzati döntések – így az alapvető jogok meghatározása, a kényszerítő közhatalom gyakorlása, a visszafordíthatatlan következményekkel járó döntések, valamint a kontextusérzékeny erkölcsi mérlegelést igénylő döntések – technikai képességeiktől függetlenül nem ruházhatók át legitim módon algoritmikus rendszerekre.

Az egyéni döntések szintjén a legitimitás megköveteli, hogy magában a döntési aktusban jelen legyen egy emberi döntéshozó, aki felelősséggel tartozik a döntésért, és akihez az visszavezethető.

Összesített, rendszerszinten pedig folyamatos ellenőrzésre van szükség, amely képes felismerni azokat a mintázatokat és következményeket is, amelyeket egyetlen elszigetelt döntés önmagában nem tesz láthatóvá.”

Forrás:
The Ten Princioples of Digital Statecraft; The Digital Statecraft Academy
A dokumentumot a Digital Statecraft Academy (DSA) adta ki, és a 2026. szeptember 8–10. között Barcelonában megrendezett Data for Policy 2026 konferencián mutatták be.
A kiáltvány élő dokumentum, amelyet arra szántak, hogy a közös szakmai munka és a gyakorlati alkalmazás tapasztalatai alapján folyamatosan továbbfejlődjön – ahogyan korábban az 1.0-s változat is.
A jelenlegi változat a „Governing Well in the Algorithmic Age: The Foundations of Digital Statecraft” („Jó kormányzás az algoritmikus korsban: a digitális államvezetés alapjai”) című tanulmány érvrendszerét sűríti össze, amely részletesebben fejti ki azt az interdiszciplináris gondolatmenetet, amely A digitális államvezetés tíz alapelve mögött áll.
Lásd még:
Jó kormányzás az algoritmikus korban: a digitális államvezetés alapjai; eGov Hírlevél; 2026. július 26.

Törvények, rendeletek

További három minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata jelent meg

„Az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter 6/2026. (IX. 11.) AÉM utasítása az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról, 1860-1950. o.
…
A belügyminiszter 8/2026. (IX. 11.) BM utasítása a Belügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról, 1951-2083. o.
…
A szociális és családügyi miniszter 3/2026. (IX. 11.) SZCSM utasítása a Szociális és Családügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról, 2084-2223. o.”

Forrás:
Hivatalos Értesítő; 2026. évi 42. szám; 2026. szeptember 11. (PDF)

37. szám, 2026. szeptember 14.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek