Tartalomjegyzék

„Száz nappal ezelőtt a kormány arra vállalkozott, hogy felelős kormányzással egy szabad, működő és emberséges Magyarországot építsen. Olyan országot, ami képes a saját erejéből fordítani a sorsán, ahol az állam az emberekért dolgozik, ahol számíthatunk egymásra, és ahol nem ellenséget látunk abban, aki mást gondol a világról.

Ezért dolgoztunk és dolgozunk folyamatosan. Az elmúlt száz nap alatt pedig több mint száz vállalást teljesítettünk, megmutatva, hogy lehet másképp kormányozni Magyarországot. Ezeknek a vállalásoknak mutatjuk be a konkrét eredményeit az eredmenyek.kormany.hu oldalon. Megmutatjuk, mit vállaltunk, és mit értünk el száz nap alatt, hogy egy működő, emberséges, szabad és felelős országban élhessünk.

Működő Magyarország

Olyan országot építünk, ahol az állam elvégzi a rábízott feladatot: a kórházakban gyógyítanak, az iskolákban tanítanak, a vasút megbízhatóan közlekedik, a hivatalokban pedig tisztességesen intézik az ügyeket. Magyarország akkor tud előrelépni, ha jól működnek azok a rendszerek, amelyekre mindannyian építjük az életünket.

Ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy hazahozzuk az elveszettnek hitt uniós forrásokat. A kormány megtette az ehhez szükséges jogállami és korrupcióellenes lépéseket, helyreállította az együttműködést az európai partnerekkel, és ezzel megnyitotta az utat több ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrás előtt. Ez a pénz a magyar embereké, amit kórházakra, iskolákra, vasútra, vállalkozásokra és az ország fejlődésére kell fordítani.

Közben a kormány nekilátott annak a munkának, amit elődje hosszú éveken át halogatott. Lezártuk a vasútrombolás korszakát, és elindítottuk a Baross Gábor Vasútfejlesztési Programot. Elindítottuk az új InterCity- és hév-szerelvények beszerzését, megkezdtük az M3-as metróvonal meghosszabbításának előkészítését, és bezárt vasúti mellékvonalakat nyitottunk újra.

A működő Magyarországhoz működő infrastruktúra kell, ehhez pedig 500 milliárd forintos energetikai fejlesztési programot indítottunk. Meghosszabbítottuk a napelemes pályázatok határidejét, rugalmas áramtarifákkal segítjük a napenergia jobb kihasználását, és eltöröltük a szélerőművek telepítését akadályozó korlátozásokat.

Emberséges Magyarország

Olyan országot építünk, ahol minden ember számít és ahol senkit nem hagynak magára. Ahol egy gyermek jövőjét nem az határozza meg, milyen családba vagy az ország melyik részére született, egy beteg megkapja a szükséges ellátást, az idősek pedig biztonságban és méltóságban élhetnek. Egy országot, ahol megbecsüljük azokat, akik másokról gondoskodnak, támogatjuk a családokat, védjük a gyermekeket és valódi esélyt adunk azoknak is, akik nehezebb helyzetből indulnak.

Az új tanév kezdetekor iskolakezdési támogatást biztosítunk mintegy 400 ezer rászoruló gyermeknek és családjának, a fűtési szezon beköszönte előtt pedig öt százalékra csökkentjük a tűzifa áfáját, valamint kibővítjük a Szociális Tüzelőanyag Programot. Megújítjuk a szociális és gyermekvédelmi rendszert, és feltárjuk a gyermekvédelem évtizedes mulasztásait.

Elkezdtük a magyar oktatási rendszer megújítását: önálló minisztérium felel az oktatás és a gyermekek ügyéért, átalakítjuk a Klebelsberg Központ működését, és felfüggesztjük a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerét. Az oktatást érintő döntések előkészítésébe bevonjuk a szakmai és érdekképviseleti szerveket is.

Önálló tárcát kapott az egészségügy is, hogy visszakapja azt a kormányzati súlyt, amit az ágazat helyzete és a magyar emberek egészsége megkövetel. Átfogó kórházi hűtési programot indítottunk, leállítottuk az egészségügyi dolgozók arcfelismeréses megfigyelését, és beengedtük a nyilvánoságot a kórházakba.

Magyarország erejét az is megmutatja, hogyan bánunk egymással és hogyan állunk azok mellé, akiknek éppen a legnagyobb szükségük van rá. Évek alatt leépült rendszereket kell újjáépíteni: rendbe kell tenni az egészségügyet, az oktatást és a gyermekvédelmet. Újra bizalmat kell teremteni egymás között. Ehhez idő kell, szakértelem kell, kitartás kell – és mindenekelőtt felelősség.

Szabad Magyarország

Olyan országot építünk, ahol a törvény mindenkire ugyanúgy vonatkozik, ahol a sajtó szabad, a bíróságok függetlenek, a közintézmények pedig nem a hatalom, hanem az egész nemzet szolgálatában állnak. Az állam nem uralkodhat az emberek felett – az állam az emberek szolgálatában áll, hogy megvédje a szabadságukat és a jogaikat.

A kormány megígérte, hogy visszaszerzi a magyar embereknek azt a vagyont, ami az övék – ezért létrehoztuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. Az elmúlt két évtizedben elképzelhetetlen összegek tűntek el az állam ellenőrzése alól. Ezek a pénzek hiányoznak most a kórházakból, az iskolákból, az utakból, a mindennapjainkból. A hivatal széles körű jogosítványokat kapott a közvagyon védelméhez, hogy feltárja a visszaéléseket, visszaszerezze a jogellenesen elidegenített vagyont, és elősegítse a felelősségre vonást.

Az elmúlt száz napban elnémult a propaganda is: július 7-én megszűnt a közmédia korábbi, elfogult hírszolgáltatása, a propagandagépezet működtetéséért felelős vezetőket pedig menesztették. A közmédia új vezetése nyilvánosan kért bocsánatot a nézőktől és hallgatóktól az előző időszakban sugárzott valótlanságokért és az egyoldalú tájékoztatásért. A kormány megteremtette a független közmédia jogi feltételeit – a közmédia ugyanis nem a mindenkori kormányé, hanem a magyar embereké.

Megszüntettük a rendeleti kormányzást is: hat év után véget ért a különleges jogrend Magyarországon. A kormány nem hosszabbította meg a veszélyhelyzetet, ezzel helyreállította azt a jogállami működést, amelyben az országot érintő alapvető szabályokról ismét az Országgyűlés dönt.

Felelős Magyarország

Olyan országot építünk, ahol a hatalom szolgálatot jelent, a közpénz pedig nem pártpolitikai és magánérdeket szolgál, hanem mindannyiunk közös tulajdona. A döntéseknek átláthatónak, a vezetőknek számonkérhetőnek kell lenniük, a korrupció és a pazarlás pedig valódi következményekkel kell járjon. Felelősen kell gazdálkodnunk közös javainkkal, természeti kincseinkkel és az ország lehetőségeivel is – mert ezen is múlik, milyen Magyarországot hagyunk gyermekeinkre.

Megállítottuk a felelőtlen állami költekezést. A kormány már az első ülésén megfékezte a nagyösszegű állami kötelezettségvállalásokat. Erre szükség is volt: a kormányváltás után az új kormány a tervezettnél jóval magasabb hiánnyal és szűk költségvetési mozgástérrel szembesült. Egy ilyen helyzetben rendet kell tenni, és minden egyes forintnál megkérdezni, hogy valóban szükséges-e a kiadás.

Csökkentettük a politikusi fizetéseket és a juttatásokat is. Csökkentettük a kormánytagok és az országgyűlési képviselők fizetését, visszavágtuk az egyéb juttatásokat és költségkereteket. A mértékletességben ugyanis magunknak kell az élen járni.

Folyamatosan felülvizsgáljuk az állami beruházásokat és a koncessziókat, így sikerült az M6-os autópályánál már most 100 milliárd forintos megtakarítást elérni. A mohácsi híd beruházásán további 59 milliárd forintot spóroltunk meg a magyar embereknek. Átvilágítjuk a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházásait, felülvizsgáljuk a kaszinókoncessziókat és a lélegeztetőgépek ügyét, és országos ellenőrzést indítottunk az akkumulátoriparban is.

Új irányt vettünk

Egy olyan Magyarországot építünk, ahol mindenki otthon érezheti magát. Ahol nem az határoz meg valakit, hogy honnan jött, hogyan él, miben hisz, kit szeret vagy melyik pártra szavazott. Sok mindenben különbözhetünk egymástól, egyvalami azonban közös bennünk – mindannyian magyarok vagyunk. Közös a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Egyazon történelmi felelőssége van mindannyiunknak és ez az, ami igazán összeköt.

Mi pedig minden magyar kormánya vagyunk: a fővárosban élőké és a legkisebb falvakban élőké. A fiataloké és az időseké. Az itthon élőké és a határainkon túl élő magyaroké.

A századik napon már nem ígéretekkel fordulunk Önökhöz, hanem számadással. Száz nap alatt nem lehet helyrehozni mindazt, amit másfél évtized alatt elrontottak. De száz nap elég volt arra, hogy Magyarország új irányt vegyen. Ennek az eredményeit mindenki elolvashatja az eredmenyek.kormany.hu oldalon.”

Forrás:
Az első száz nap kormányzati eredményei; Magyarország Kormánya; 2026. augusztus 19.

Digitális kormányzat, mesterséges intelligencia, robotika – interjú Tanács Zoltánnal, 2026. augusztus

„…Kibontotta az aktákat és elszörnyedt: „Ez mellbevágó”

Huszonöt évig tanácsadóként kívülről javasolta állami szervezeteknek és cégeknek, min kellene változtatniuk. Most, csaknem négy hónapja, belülről látja az állam működését. Mi lepte meg a legjobban?

Állampolgárként az, hogy a hírekben sokszor láttuk, milyen furcsa szerződések és gyanús pénzköltések zajlanak, de amikor az ember a szerződéseket átvizsgálva szembesül ezzel, az mellbevágó. Szinte nincs olyan szerződéscsomag, ahol azt látnám, hogy az biztosan helyesen volt megkötve, az állam érdekeit és a közpénz védelmét szolgálta. És itt sokmilliós, milliárdos szerződésekről van szó.

Pozitívumokról be tud számolni?

Tanácsadóként, szervezőként, stratégaként pozitív élmények is érnek – az állam nagyon sok jól felkészült szakemberrel bír, akikkel az első pillanattól kezdve jól lehet együttműködni. És érnek sokkoló élmények is: hogy milyen lassú és nehézkes az adminisztráció, és mennyire érthetetlen módon ragaszkodnak a szervezetek olyan szokásokhoz, amelyeket soha senki nem kérdőjelezett meg, hogy miért van az úgy. Az informatikai szolgáltatások színvonala egyelőre alacsony – ez pont az én tárcámnál fáj különösen.

Korábban azt mondta, egyes állami szolgáltatásoknak úgy kellene működniük, mint a Revolutnak vagy a Bookingnak – vagyis a néhány érintéssel elintézhető banki, illetve szállásfoglaló alkalmazásoknak. Mi lehet az első szolgáltatás, amely eléri ezt a szintet?

Egyet azért nem emelnék ki, mert prioritási listákat próbálunk felállítani, és azok mentén haladni – a legtöbb embert érintő, gyakrabban használt ügyekkel kezdeni. Jó példát viszont tudok mondani: a személyijövedelemadó-bevallás menetével kifejezetten elégedett vagyok, a felülete és az egyszerűsége jó és hasznos. Szerintem körülbelül ez az a sztenderd, amit el kellene érni. A gyakori élethelyzeteket – lakásvásárlás, gyermekszületés, hozzátartozó elhalálozása, igazolások vagy a jogosítvány igénylése – mind sokkal kényelmesebb felületeken, lehetőleg mobilalkalmazáson keresztül kellene elintézhetővé tenni.
…
Mesterségesen kreált monopóliumnak nevezte a Kréta, a Neptun és a Poszeidon körüli helyzetet, és feljelentést is tettek. Mi lesz ezekkel a rendszerekkel: lecserélik őket, vagy az állam megpróbálja visszaszerezni felettük az ellenőrzést?

Ez egy komplex piac. A Poszeidon – másik nevén EKEIDR – iratkezelő rendszer, a Neptun a felsőoktatási tanulmányi adminisztrációt végzi, a Kréta a köznevelését. Ami közös bennük, az a mögöttük álló céges háttér: ugyanaz a cégcsoport, ugyanaz az érdekkör fejlesztette ezeket. Ezeket a rendszereket furmányos jogi háttérmunkával az állam lényegében monopolhelyzetbe hozta. Előírta például, hogy a közigazgatásban gyakorlatilag mindenhol a Poszeidont kell használni – az önkormányzatokról viszont valahogy elfeledkeztek, ott nem is ezt használják. Ezzel megölték a versenyt.

Mi a probléma ezekkel a rendszerekkel?

Ha bárki ránéz ezekre a rendszerekre, akkor rendkívül elavultak, nehezen használhatók, és semmilyen szempontból nem felelnek meg egy modern szoftver felhasználóbarát követelményeinek. A kormány most első lépésként hatályon kívül helyezte az EKEIDR újabb szervezetekre történő kötelező kiterjesztéséről rendelkező 2237/2025. kormányhatározatot. Ezzel megszűnik az a korábbi előírás, amely a közfeladatot ellátó szervezetek számára 2026. január 1-jei határidővel kötelezővé tette az EKEIDR bevezetését.

A döntés egyértelmű irányváltást jelent: a kormány a kötelezően előírt, egyetlen rendszerre épülő modell helyett a költséghatékonyságot, a verseny tisztaságát, a technológiai függetlenséget és a korszerű elektronikus iratkezelést helyezi előtérbe. Fontos ugyanakkor, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy kötelező lecserélni a Poszeidont. Azok a kormányzati szervek, amelyeknél a rendszer megfelelően működik, és annak használata költséghatékony, továbbra is használhatják azt.

A kormány 60 napon belül átfogó vizsgálatot folytat le a korábbi beszerzésekről és szerződésekről. Ezt követően 100 napon belül a kormány elé kerül az új állami elektronikus irat- és dokumentumkezelési koncepcióra vonatkozó javaslat. Az új modell nem egyetlen konkrét iratkezelő rendszer kötelező alkalmazására épül, hanem egységes műszaki, adatcsere-, biztonsági, archiválási, interoperabilitási és megfelelőségi követelményeket határoz meg. A kormányzati szerveknek ugyanakkor a felülvizsgálat időszakában is biztosítaniuk kell az elektronikus iratok jogszerű, hiteles és biztonságos kezelését.

Kilépni viszont most nem lehet belőlük, mert jogi és egyéb eszközökkel hosszú távú szerződésekbe kényszerítették az állam sok-sok szereplőjét, valamint a felsőoktatás és a közoktatás teljes egészét.

A cél az, hogy ez a piac normálisan működjön: ha ez a szállító összekapja magát, és piaci áron tudja kínálni a szoftverét, akkor el tudja majd adni a termékét. Most azt látjuk, hogy annak hírére, hogy ez nem lesz kötelező, egyes intézmények már bekértek indikatív, vagyis tájékoztató jellegű ajánlatokat a piacról, és a versenytársak negyed-, ötödáron adnak sokkal jobban fókuszált ajánlatokat. Ez mutatja meg, mekkora ez a százmilliárdos üzlet, amely kialakult. Szerény becsléseim szerint alsó hangon 50-60 milliárd forintos kárát látta ennek az állam. Szögezzük le nyugodtan: itt sok éven keresztül meglopták a magyar adófizetőket.

Nincs idő halogatásra: Magyarország beszáll a mesterséges intelligenciába

Bejelentette, hogy Magyarország mintegy 125 millió euróval csatlakozik az EU AI Gigafactory programjához. Mit kapunk ezért a pénzért, és mire lesz ez elég a magyar kutatóknak, vállalkozásoknak?

Az AI Gigafactory egy egész Európán átívelő nagy program, több szuperszámítógépes klaszter épül majd, a mostani elképzelések szerint hét. A megállapodás arról szól, hogy csatlakozunk egy lengyelországi vezetésű konzorciumhoz, a 125 millió eurót pedig két fázisban teljesítjük: 25 millió eurót az elsőben, később 100 milliót a másodikban fordítunk az infrastruktúra fejlesztésére.

Összességében – a fenti összegekkel együtt – egy 500 millió eurós keret áll rendelkezésre, hogy Magyarország mesterségesintelligencia-célú fejlesztéseket hajtson végre a következő években. Ez arra lehet elég, hogy a közigazgatás, a közszolgáltatások, a kutatási szféra és az érintett cégek számára megfelelő számítási kapacitást biztosítson a modellek fejlesztéséhez, kutatásához, alkalmazásához. Azért nagyon fontos, mert ha most nem lépünk be egy ilyen konzorciumba, akkor ezek a kapacitások bezáródnak, betelnek. Ha viszont van saját számítási infrastruktúránk, akkor mi tudjuk kontrollálni az árakat. Ha ezt nem tennénk meg, később kiszolgáltatott vásárlói szerepben lennénk, a szállítók tetszőlegesen emelgethetnék az áraikat, és sokkal kevésbé tudnánk szuverének lenni ebből a szempontból.

Épülhet ilyen központ Magyarországon is?

Egy későbbi fázisban elképzelhető, de most a megállapodás a lengyel vezetésű konzorciumhoz való csatlakozásról szól.

Arról írt korábban, hogy a mesterséges intelligencia gyorsabban fejlődhet, mint ahogy biztonságosan kezelni tudjuk. Van önben félelem?

Félni nem félek, mert azt gondolom, hogy az emberiség valahogy eddig minden kihívást megugrott, szerintem ezt is meg fogja. De az elmúlt egy-két hétben is olvashattunk arról, hogy az OpenAI – a ChatGPT fejlesztője – mesterségesintelligencia-ügynöke megszökött a tesztkörnyezetből, és feltörte a Hugging Face oldalát, vagyis a nyílt forráskódú MI-modellek legnagyobb platformjáét. Az Anthropic pedig most jelentette be, hogy neki is megszöktek a mesterségesintelligencia-ágensei, elkezdtek terjedni az interneten, és cégek oldalait törték fel. A veszély abszolút reális, de többnyire emberi hibákból történnek ilyen incidensek.

Mind a kettőre az jellemző, hogy a tesztkörnyezetet rosszul állították be, nyitva hagytak egy internetes kijárati lehetőséget, és a szoftver kiment rajta. Az OpenAI esetében az a nagyon érdekes, hogy a szoftver azt a feladatot kapta, oldjon meg kiberbiztonsági feladványokat. Ő pedig ahelyett, hogy a saját betanított bázisán dolgozva próbálta volna megtalálni a megoldást – ahogy akkor teszi, amikor csetelünk vele –, kiment az internetre, és megpróbált kész megoldást találni. Ehhez feltörte egy másik cég adatbázisát. Ráadásul a modellekbe épített, egyébként mindig jelen lévő biztonsági korlátozásokat a teszt idejére kikapcsolták, enyhítették – és miután kikapcsolták, a modell átszökött.

Nem valami megnyugtató történetek ezek.

Ilyen sztorikat hallva néha kicsit skynetes érzése van az embernek. Pont ezért fontos a szabályozás, és ebben az Európai Unió előrébb jár, mint az Egyesült Államok. Lehet, hogy Európa lassú, és azt mondják rá, nem elég innovatív, de a világ vezető tudósai éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy most lassítani kellene az MI-fejlesztéseket, amíg ki tudjuk alakítani a megfelelő kontrollokat.

Mit mondana annak a magyar ügyintézőnek, könyvelőnek, fordítónak vagy taxisofőrnek, aki attól tart, hogy néhány éven belül elveszi a munkáját a mesterséges intelligencia?

A magasan képzett munkaerőnek van esélye arra, hogy tartósan a munkaerőpiacon maradjon – és lehet, hogy az, hogy mi számít magasan képzettnek, változik majd idővel, tehát újabb és újabb képzettségeket kell megszereznünk. Nézzük a fordítói szakmát: az látszik, hogy a mindennapi munkában nincs szükség arra, hogy fordítók üljenek bárhol. Egyszerűen nincs. A szakfordítás és a könyvek fordítása viszont, ahol a finomságokra kell odafigyelni, szerintem még nagyon sokáig emberi terep marad – legalábbis ellenőrizni kell. Az MI nem kiváltani fogja ezeket a munkákat, hanem bizonyos szakmáknál elképesztő mértékben megnöveli a hatékonyságot. Az önvezetésről pedig húsz éve hallgatjuk, hogy öt év múlva egy sofőrre sem lesz szükség – és még mindig nem tartunk itt.

Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter azt mondta nekünk, hogy pár éven belül itthon is megjelenhetnek az önvezető taxik.

Megjelenhetnek, de ez nem azt jelenti, hogy tömegesen kiváltanak mindenkit. Kétségkívül ez az irány: nem kell ennyi autó, ha bármikor beülhetünk egybe, az elvisz, ahova akarjuk, aztán megy tovább. Óriási fantázia van ebben. Ilyenkor viszont mindig érdemes ránézni Kínára, amely – tetszik, nem tetszik – 20-30 évvel előttünk jár ezekben a technológiákban. Ott is megjelentek ezek a szolgáltatások, de többnyire még mindig jól kontrollált területekre vannak beszorítva, ahol a térkép annyira pontos, hogy az autó minden fát ismer, és a lámpák már úgy vannak beállítva, hogy kommunikáljanak, ha kell. Közben az is a mindennapok része, hogy drónok szállítják a pizzát a parkba, az ember pedig kiveszi egy automatából. Érdemes körülnézni, mi van a világban. Az biztos, hogy jelentős átalakulás lesz a munkaerőpiacon, méghozzá meglepő módon olyan szakmákban is, amelyekre elsőre nem gondoltunk volna.

Azt hittük például, hogy a kreatív szakmák védettek, mert az emberi kreativitás milyen fantasztikus – erre azt látjuk, hogy egy weboldal elkészítéséhez gyakorlatilag nincs szükség emberre. Én magam öt perc alatt csinálok egyet a laptopomon, pedig nem vagyok programozó. Épp most olvastam egy egyfős unikornisról – vagyis egymilliárd dollárt meghaladó értékű startupról –, amelyet teljesen MI-eszközökkel állított össze az alapítója, és most vette fel az első alkalmazottját. Át fog tehát alakulni a piac, csak lassabban, mint gondolnánk – nem azért, mert az MI nem fejlődik elég gyorsan, hanem mert a társadalmi adaptáció lassabb.
…
Megmarad a Palkovics László által létrehozott Mesterséges Intelligencia Tanács?

Szerintem nagyon sok hasznos dolog történt a mesterséges intelligencia terén az elmúlt időszakban, én egyáltalán nem az a típus vagyok, aki mindenre azt mondja, hogy minden rossz volt. Kifejezetten jó dolgok is történtek, például az AI-oktatás bevezetése az iskolákban. A tanács egy elég nagy létszámú testület, amelybe szinte minden érintettet megpróbáltak bevonni. Jelenleg vizsgáljuk a korábban létrehozott testületek működését, célját és felépítését, hogy érdemes-e ezeket továbbvinni. Úgyhogy ennél most nem tudok konkrét döntést mondani.

Győrben a humanoid robotikát Magyarország egyik lehetséges kitörési pontjának nevezte. Mi az az egy magyar termék vagy vállalkozás, amelyre 2030-ban rá szeretne mutatni azzal, hogy ez az új tudománypolitika nélkül nem jöhetett volna létre?

Konkrét terméket, konkrét vállalkozást nagyon nehéz megnevezni, mert Magyarországnak nagy hagyományai vannak a hightechgyártásban. Rengeteg autógyár van itt, az ökoszisztéma jó, az elektronikai gyártásban is nagy hagyományaink vannak, és a fejlődőben lévő űriparhoz kapcsolódóan is van néhány nagyon értékes kis cégünk, amelyek világszínvonalú termékeket állítanak elő. Egyben viszont biztos vagyok: a robotika, azon belül a humanoid robotika nagyon fontos iparág lesz a jövőben. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy tíz éven belül 30-40 ezer dolláros áron lesznek elérhetők humanoid robotok, százezer- vagy milliószámra a világban.

Nekünk erre az iparágra rá kell kapaszkodnunk, rá kell fókuszálnunk. Ez nem olyan, mint az akkumulátorgyár, ez egy valódi, nagy hozzáadott értékű iparág. Ha ide tudjuk hozni egy neves gyártó humanoidrobot-gyárát vagy alkatrészgyárát, esetleg be tudunk szállítani ebbe az értékláncba aktuátorokat – vagyis a robotok mozgását végző hajtóelemeket –, szenzorokat, motorokat, részegységeket, az nagy eredmény. A következő négyéves ciklusra ez olyan célkitűzés, amelynek szerintem ott kell lennie a radarunkon.”

Forrás:
Tanács Zoltán: Ez a tökéletes út ahhoz, hogy a Fidesz a teljes megsemmisülés irányába menjen; Rádi Balázs; Index; 2026. augusztus 18.

Közigazgatás, politika, jog

Nyílt regisztráció az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium társadalmi egyeztetési folyamataiban való részvételre

„Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium elkötelezett amellett, hogy az oktatást, a gyermekeket és a fiatalokat érintő szakpolitikai döntések előkészítése során elősegítse az érintettek érdemi részvételét.

A jó szakpolitikai döntésekhez szükség van a különböző tapasztalatok, tudások és nézőpontok megjelenésére. Ezért szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy a szakmai, tudományos, kulturális, civil és érdekképviseleti szervezetek bekapcsolódhassanak a minisztérium társadalmi egyeztetési folyamataiba.

Ennek érdekében nyílt regisztrációt hirdetünk mindazon szervezetek számára, amelyek a jövőben részt kívánnak venni az oktatási és gyermekügyi területet érintő szakpolitikai párbeszédben.

A regisztráció célja egy olyan kapcsolattartási adatbázis létrehozása, amelynek segítségével az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium közvetlenül tájékoztathassa az érintett szervezeteket a társadalmi egyeztetésekről, konzultációkról, szakpolitikai koncepciókról, stratégiákról, jogszabálytervezetekről és egyéb döntés-előkészítő folyamatokról.

A regisztráció nem jelent automatikus részvételi lehetőséget valamennyi egyeztetési folyamatban, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a szervezet értesítést kapjon a számára releváns részvételi lehetőségekről. A minisztérium a regisztráció során megadott információkat kizárólag a társadalmi egyeztetési folyamatok szervezéséhez és a kapcsolattartáshoz használja fel.

A regisztráció hiánya nem képezi akadályát a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetek véleményezésének, ez a kormany.hu-n közzétett elérhetőségen keresztül továbbra is bárki számára biztosított lesz. Azon szervezetek, amelyek esetében jogszabály előírja a véleményük beszerzésének kötelezettségét, regisztráció nélkül is megkapják a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezeteket.

Kérjük, a regisztrációs kérdőívet az alábbi LINKEN töltse ki.

Kérdés, visszajelzés esetén kérjük keressen minket a tarsadalmiparbeszed@ogym.gov.hu elérhetőségen!”

Forrás:
Nyílt regisztráció az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium társadalmi egyeztetési folyamataiban való részvételre; Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium; 2026. augusztus 17.

XXX. Országos Főépítészi Konferencia, Balatonfüred, 2026. szeptember 16-18.

„„A Balaton-vidék a természetnek olyan csodás alkotása, amelyen az emberi kéz rontani tud, de javítani nem. Mert nemcsak a víz ez, hanem a hegy, a völgy, a partok alakulása, a fák, a szőlő, a romok s a levegőég selymes és ragyogó kékje is. S ha ezen egységből csak egyet is elront az emberi önzés: a Balaton szűnik meg annak lenni, ami.”
(Eötvös Károly)

Harminc éve szolgálja a szakmai párbeszédet az Országos Főépítészi Konferencia, amelyet az ország főépítészei minden évben más helyszínen rendeznek meg. A jubileumi XXX. alkalommal, 2026. szeptember 16–18. között az eddigi hagyományoktól eltérően nem egy település, hanem a Balaton ad otthont a konferenciának, különleges környezetet biztosítva a szakmai találkozásoknak és az együttgondolkodásnak.

A konferenciát a Magyar Főépítészek – Országos Főépítészi Kollégium – Egyesület rendezi a Közlekedési és Beruházási Minisztérium Balatoni Főépítészi Főosztályának szakmai koordinációjával.

A Balaton különleges helyet foglal el Magyarország természeti, kulturális és építészeti örökségében. Egyszerre táj, közösségi tér, gazdasági erőforrás és identitásképző erő. Megőrzése, fejlesztése és a változó társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodása olyan összetett feladat, amelyben a főépítészek, az építészek, a tájépítészek, a településtervezők és a döntéshozók felelőssége kiemelkedő.

A jubileumi konferencia központi témája a térség építészeti és táji öröksége, a hely szelleméből táplálkozó építészet, a kulturális tájak megőrzése, valamint a Balaton jövőjét alakító felelős szakmai gondolkodás. A rendezvény egyben alkalmat teremt arra is, hogy közösen tekintsük át a magyar főépítészi rendszer elmúlt három évtizedének tapasztalatait, eredményeit és jövőbeli feladatait.

Szeretettel várjuk a XXX. Országos Főépítészi Konferenciára mindazokat a szakembereket és döntéshozókat, akik munkájukkal alakítják településeink jövőjét. A konferencia lehetőséget kínál a jó gyakorlatok, szakmai tapasztalatok és innovatív megoldások megosztására, a településrendezés és az urbanizáció aktuális kihívásainak közös értelmezésére, valamint az itt szerzett ismeretek helyi hasznosítására és továbbfejlesztésére.

Program”

Forrás:
XXX. Országos Főépítészi Konferencia; Magyar Főépítészek – Országos Főépítészeti Kollégium; 2026. augusztus

Önálló helyettes államtitkár felel a lakhatás ügyéért a Közlekedési és Beruházási Minisztériumban

„Önálló helyettes államtitkár felel a lakhatás ügyéért a Közlekedési és Beruházási Minisztériumban. A feladatra Martin Annát nevezték ki, aki kutatóként korábban kifejezetten a lakhatási válsággal, a megfizethető lakhatással és a lakáspolitika társadalmi kérdéseivel foglalkozott.

A kinevezésről Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter javaslatára döntött a miniszterelnök, megbízatása augusztus 15-én lépett hatályba. Martin Anna Papp Roland lakáspolitikai főosztályvezetővel dolgozik majd együtt.

Lakhatáskutató érkezik a kormányzatba

Martin Anna szakmai háttere közvetlenül kapcsolódik új feladatához. Környezeti társadalomtudományi végzettséggel rendelkezik, a Koppenhágai Egyetem és a svéd SLU közös környezettudományi mesterprogramjában szerzett diplomát, környezetmenedzsment-specializációval. Korábban Dániában, Svédországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban is élt és dolgozott, magánalapítványoknál, tanácsadói és közigazgatási területen is szerzett tapasztalatot.

Az európai RE-DWELL kutatási programban már kifejezetten a lakhatási válság és a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés kérdéseit vizsgálta. Kutatásában többek között a megfizethető lakhatással, a lakhatási bizonytalansággal, a társadalmi és területi egyenlőtlenségekkel, valamint a magyar és más európai lakhatási rendszerek problémáival foglalkozott.

A program keretében a Városkutatás Kft.-nél, a Budapesti Módszertani Szociális Központnál és a horvát CERANEO kutatóközpontnál is dolgozott. Kutatásának egyik központi kérdése az volt, hogyan lehet a lakhatási válságot nem pusztán ingatlanpiaci, hanem társadalmi és szakpolitikai problémaként kezelni.

Martin Anna kinevezése abba az irányba mutat, hogy a lakhatás a kormányzaton belül önállóbb szakpolitikai súlyt kaphat. Erre utal az is, hogy Vitézy Dávid az elmúlt napokban jelentette be a megfizethető bérlakások és kollégiumok építését célzó új lakásépítési program, Wekerle-program előkészítését.”

Forrás:
Külön helyettes államtitkár felel a lakhatásért; hely.hu; 2026. augusztus 18.

Egészségügy

Ez az út göröngyös lesz – szeptembertől nyilvánosan is elérhetővé válnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések intézményi adatai

„Szeptembertől nyilvánosan is elérhetővé válnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések intézményi adatai. A közzétételre kidolgozott új módszertant a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) szakmai háttérbeszélgetésen mutatta be a sajtó képviselőinek. A cél, hogy a nagyobb átláthatóság, a szakmai visszacsatolás és az intézményi önértékelés egyaránt segítse a fertőzések megelőzését, az egészségügyi ellátás minőségének fejlesztését és a betegbiztonság további erősítését.

Dr. Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos a háttérbeszélgetésen hangsúlyozta: „Az adatok nyilvánosságra hozatalának nem az a célja, hogy megbélyegezzünk intézményeket, vagy legjobb–legrosszabb rangsort állítsunk fel. A cél ennél sokkal fontosabb: hogy kevesebb beteg fertőződjön meg az egészségügyi ellátás során.”

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelenléte önmagában nem jelent szakmai mulasztást. A modern orvostudomány ma már olyan súlyos állapotú, idős, illetve krónikus betegséggel élő páciensek kezelésére is képes, akik ellátása jelentős fertőzési kockázattal járhat. Az invazív beavatkozások, a gépi lélegeztetés, a tartós katéterhasználat vagy más komplex kezelések önmagukban is növelhetik ezt a kockázatot.

Éppen ezért az intézményi fertőzési adatok értelmezése összetett szakmai feladat. Az eredményeket befolyásolja többek között a betegek állapota és összetétele, az intézmények eltérő ellátási profilja, valamint a fertőzések felismerésének és a mikrobiológiai vizsgálatok segítségével történő igazolásának intenzitása. Egy magasabb jelentett fertőzési mutató ezért önmagában nem jelent rosszabb betegellátást. Az az intézmény, amely intenzívebben keresi, vizsgálja és azonosítja a fertőzéseket, több esetet is találhat.

A háttérbeszélgetésen Veress István, dr. Surján György és prof. dr. Ferenci Tamás ismertette a módszertan szakmai hátterét, az intézményi adatok megfelelő értelmezésének alapelveit, valamint a kockázatkiigazítás szerepét. Az utóbbi célja, hogy az egyes intézmények az eltérő betegösszetétel miatt fennálló kockázatkülönbségét bizonyos mértékig „kiigazítsuk”, és ezáltal az intézményi eredmények megfelelő szakmai összefüggésben legyenek értelmezhetők.

A szeptemberben nyilvánossá váló adatok, eredmények nem kórházi rangsort alkotnak, hanem olyan szakmai jelzéseket adnak, amelyek segíthetik a további vizsgálatot, a fejlesztendő területek azonosítását, és ráirányíthatják a figyelmet a jól működő intézményi gyakorlatokra is.

A sajtó képviselői számos kérdést tettek fel az adatok megbízhatóságáról, az aluljelentés kockázatáról, az eltérő profilú intézmények adatainak értelmezéséről és a nyilvános adatközlés gyakorlati jelentőségéről.

A szeptemberi nyilvános adatközlés jelentős előrelépés a hazai betegbiztonság és az egészségügyi adatok transzparenciájának erősítésében. A nyilvánosság, a szakmai visszacsatolás és az intézményi önértékelés egyaránt hozzájárulhat az adatminőség javulásához, a fejlesztendő területek azonosításához és a jól működő gyakorlatok szélesebb körű alkalmazásához.”

Forrás:
Újabb fontos lépés a betegbiztonság és a transzparencia erősítésében; Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK); 2026. augusztus 13.
Lásd még:
A transzparencia nem végítélet, de göröngyös utat ígér az új tisztifőorvos; Tarcza Orsolya; Medical Online; 2026. augusztus 13.
Jön a kórházi fertőzések új, nyilvános adatbázisa, de ez nem egy egyszerű kórházi rangsor lesz; Nagy Nikoletta; Telex.hu; 2026. augusztus 12.

Átvizsgálják a kórházi beszerzéseket is – „Ki fognak dőlni a csontvázak a szekrényből”

„Tótth Árpád új országos kórházi főigazgató átvizsgáltatná a korábbi beszerzéseket, az alapellátás megerősítésével csökkentené a sürgősségi osztályok zsúfoltságát, és újra megpályáztatná a kórházak igazgatói és gazdasági vezetői posztjait. Tótth Árpád szerint mindeközben több pénzre és a jelenlegi ellátórendszer átszervezésére is szükség van.

A rendszer az utolsókat rúgja – állapította meg a magyarországi egészségügyi ellátásról Tótth Árpád a Klubrádió Másrészről című műsorában. Hozzátette azt is, hogy pluszforrások nélkül az ellátás fenntarthatatlan, de önmagában több pénz sem elég, a rendszer működését és szerkezetét is át kell alakítani. Konkrétumokat nem árult az átalakítás irányáról a műsorban, de a kórházi vezetők között máris izgalomra adott okot, hogy néhány nappal korábban – az Economx szerint – arról beszélt, hogy kórház igazgatói és gazdasági vezetői posztjára pályázatot írnak ki.

Az adásban felidézték egy magánellátásban végzett és szövődménnyel végződő csípőműtét esetét, amelyben a beteg 3,5 milliót fizetett , de miután fertőzést kapott, emiatt pedig cserélni kellett a protézist, ennek a költségét, négymillió forintot már az állami biztosító közköltségre finanszírozta. Tótth Árpád jelezte, az ő hatásköre a közkórházakra terjed ki, nem tartoznak hozzá az egyetemi klinikák és a hét egyházi fenntartású kórház sem. – A magánellátásról lehet véleményünk, csak ráhatásom nincsen – mondta.

Magyarország a gazdasági fejlettségéhez szükséges „elképesztően keveset, szégyenteljesen keveset” költ közellátásra. Az európai átlaghoz mérés szerinte félrevezető: ahol fejlett az egészségügy, ott nem 7,3 százalék, hanem kilenc és tizenegy százalék körül mozog a GDP-arányos ráfordítás. Külön kiemelte azt, amiről szinte soha nem beszélnek: az egészségügyi büdzsének kevesebb mint egy százaléka jut magának az irányításnak.
A norvég egészségügy nem attól jobb, hogy négyszer annyit költenek, hanem az, hogy hogyan – milyen elvek, milyen átláthatóság, milyen ellátási sztenderdek mentén költik el – hívta fel a figyelmet Tótth Árpád. Ellenpéldája Venezuela volt, ahol hatalmas kőolajtartalék van, mégis összeomlottak az állami szolgáltatások. A régi érvet, hogy az egészségügy pazarló, ezért nem kapjon többet, egy hasonlattal utasította el: ha van itt pazarlás, „ez a szegény ember pazarlása”, aki mindig a rossz cipőt veszi meg, mert csak arra van pénze, és két év alatt húsz párat elhord. – Innen nincs hova – mondta.

Beszélgetőtársa, Kunetz Zsombor orvos szerint viszont jobb szervezéssel a jelenlegi forrásokból is ki lehetne hozni valamivel jobb ellátást, de azt is hozzátette, hogy ez nem lenne elegendő a várólisták, a járóbeteg- vagy az alapellátás problémáinak rendezéséhez. Egy komoly szerkezetátalakítás megkezdéséhez szerinte legalább a jelenlegi finanszírozás kétszeresére lenne szükség.

Tótth Árpád szerint nemcsak a finanszírozást, hanem a magyar egészségügy szerkezetét is újra kell gondolni. Felidézte, hogy már 2012-ben azt mondta egy háttérbeszélgetésen, a magyar egészségügy problémája, hogy nem alkot valódi rendszert, nincs mindenütt egységes szakmai szabályokra épülő együttműködés az alapellátás és a szakellátás között, a beteg megfelelő helyre juttatása sokszor személyes kapcsolatokon múlik. Ez azóta nem lett jobb. Ezt kell nekünk fölépítenünk – mondta. Beszélt arról is, hogy a kórházak jelenlegi hálózata még abból az időből maradt ránk, amikor az egészségügy egyik fontos mércéje a kórházi ágyak száma volt. Ma már viszont nincs szükség minden egyes bokorban kórházra – fogalmazott Tótth Árpád. Elképzelése szerint a drága technológiát és nagy szakértelmet igénylő ellátásokat centrumokba kellene összpontosítani, miközben az egynapos műtéteket, a járóbeteg-szakrendeléseket és a diagnosztikai vizsgálatokat közelebb kellene vinni a lakossághoz. Így például egy laborvizsgálatért vagy ultrahangért nem kellene 80–100 kilométert utazni. Ez az átalakítás azonban hosszú folyamat, addig a régi intézményeknek működniük kell, ezért az ablakcserét, a fűtés korszerűsítését, a klímaberendezések telepítését vagy egy elöregedett CT cseréjét sem lehet évekre elhalasztani. – Azért vannak ezek az épületek ilyen rossz állapotban, mert ezt kispóroltuk – mondta.

A korábbi egészségügyi beszerzések felülvizsgálatát ígérte. Úgy fogalmazott: az OKFŐ-nél „ki fognak dőlni azok a csontvázak a szekrényből”, amelyekből megmutatható lesz, hogy „bizonyos érdekkörök hogyan pumpáltak ki akár 100 milliárdokat az egészségügyből” rossz beszerzési mechanizmusokon keresztül. Konkrét ügyet, céget vagy személyt nem nevezett meg, az állítását alátámasztó adatokat sem ismertette. Csak azt közölte az adásban, hogy dolgoznak ezen.

A sürgősségi osztályokon tapasztalható hosszú várakozásról Tótth Árpád azt mondta: ezen is változtatni kell. Az OKFŐ triázsadatai szerint a sürgősségi osztályokon megjelenő betegek mintegy 60 százalékát az alapellátási ügyeleteken is el lehetne látni. A cél ezért az, hogy az alapellátást az Országos Mentőszolgálattal együtt úgy szervezzék át, hogy kevesebb olyan beteg jusson el a kórházi sürgősségire, akinek az állapota ezt nem indokolja.

A főigazgató beszélt arról is, hogy ha nincs lepedő, túlórázni kell, vagy 41 fokban, légkondicionálás nélkül kell műteni, az nem feltétlenül az ott dolgozó ember hibája, hanem a rendszeré. „Rajtuk spórolt az ország” – fogalmazott. A legsúlyosabb létszámhiányt a szakdolgozóknál és segédápolóknál látja, de kevés a gazdasági, pénzügyi, beszerzési és műszaki szakember is. Rövid távon ezért szerinte meg kell állítani a szakemberek kilépését, távozását.

Miközben az OKFŐ vezetője a KlubRádió adásában többéves rendszerátalakítási terveiről beszél, az Economx szerint a kórházak vezetőit egy jóval közelebbi változás foglalkoztatja. Tótth Árpád egy július közepén tartott online értekezleten arra biztatta a jelenlegi vezetőket, hogy pályázzák meg saját állásukat. A portálnak névtelenül nyilatkozó igazgatók szerint a megbeszélés egyébként közvetlen, „kifejezetten nyugat-európai stílusú” volt, ez a mondat azonban feszültséget keltett. A vezetők cseréjének hivatalos ütemezése a beszámoló szerint nem hangzott el. Egyes vezetők úgy tudják, szeptemberben kezdődhetnek a pályázatok, mások attól tartanak, hogy egyszerre írják ki valamennyi posztot. Ennek azért lehet jelentősége, mert ha körülbelül nyolcvan vezetői állást egy időben pályáztatnak meg, annak, aki nem nyeri el újra saját posztját, rövid távon kevés másik kórházi vezetői állás maradhat, amelyre jelentkezhet. Több jelenlegi főigazgatót ráadásul csak az elmúlt egy-két évben neveztek ki határozott időre.

Bár az Economx érdeklődött az Egészségügyi Minisztériumtól, valóban valamennyi vezetői posztot megpályáztatják-e, egyeztetett-e erről Tótth Árpád Hegedűs Zsolt miniszterrel vagy Buga László államtitkárral, és miként illeszkedik a terv a korábbi ígéretekhez. A lap beszámolója szerint többszöri megkeresésre sem érkezett válasz.

Vezetőváltások ugyanakkor már történtek. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórházban és a Dél-pesti Centrumkórházban is változott a vezetés, a Szent Imre Kórház korábbi főigazgatója pedig nyugdíjba vonult. Az OKFŐ-nél a forrásanyag készítésekor négy kórház főigazgatói posztjára volt nyilvános pályázat.”

Forrás:
„Ki fognak dőlni a csontvázak a szekrényből” – Átvizsgálják a kórházi beszerzéseket is; Danó Anna; Népszava; 2026. augusztus 14.

Európai Unió

Magyarország hivatalosan is csatlakozott az EU Vidéki Paktumához

„A vidéki térségek jövője több szintű együttműködést, következetes politikai támogatást, stabil, hosszú távú finanszírozást és a helyi közösségek aktív bevonását igényli, ezért Magyarország kormánya hivatalosan is csatlakozott az Európai Unió Vidéki Paktumához (Rural Pact), elkötelezve magát a vidéki térségek 2040-ig szóló hosszú távú jövőképének tíz közös célja mellett.

A csatlakozási dokumentumot Dr. Szabó Mátyás a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium vidék- és területfejlesztési államtitkára írta alá Brüsszelben 2026. augusztus 14-én.

A 2021-ben elindult Vidéki Paktum egy olyan hivatalos keretrendszer, amely átfogó együttműködési mechanizmusa révén segíti az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű szereplők közötti koordinációt a fejlesztési célok kiegyensúlyozott, egymást figyelembe vevő megvalósítása érdekében. Elősegíti a vidéki ügyekben a hatóságok, a civil társadalom, a vállalkozások, a tudományos szféra és a polgárok együttműködését és párbeszédjét.

A kezdeményezés legfőbb célja a hazai vidék ellenállóképességének, vonzerejének és fenntartható fejlődésének a megerősítése, a többszintű partnerségek kialakítása mellett. A Vidék- Településfejlesztési Minisztérium ennek érdekében vállalja, hogy a helyi közösségek és döntéshozók, hálózatok és ernyőszervezetek között erősíti konzultációkkal és éves konferenciákkal is a tudástranszfereket, és jobban bevonja a döntéshozatalba a civil szervezeteket, valamint a helyi lakosokat.

Az új keretrendszer egységes alapot teremt a Közös Agrárpolitika, a kohéziós források és a nemzeti fejlesztési programok hatékony összehangolásához. A Vidéki Paktumhoz való csatlakozás hozzájárul a vidéki térségek kihívásainak és lehetőségeinek közös értelmezéséhez, valamint párbeszédre szolgáló fórumot biztosít a vidék jövőjének alakításában érintett szereplők számára. A szakpolitikák közötti hatékony együttműködést és a paktum nemzeti koordinációját miniszteri biztos felügyeli a jövőben.”

Forrás:
Magyarország hivatalosan is csatlakozott az EU Vidéki Paktumához; Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium; 2026. augusztus 17.
Lásd még:
Rural Pact Community Platform; European Commission

Digitális közigazgatás, digitális politika

Térképen az elmúlt öt év civil támogatásai

„Interaktív térképen foglalta össze a Miniszterelnökség a különböző állami civil támogatási programokból, valamint egyéb központi költségvetési forrásokból támogatott civil szervezetek adatait, illetve az összegeket és a kiutalás időpontját.

Az adatbázist azért hoztuk nyilvánosságra, mert a kormány fontosnak tartja, hogy a civil szervezetek a központi támogatásokat átláthatóan, szakmailag indokoltan és politikától mentesen kapják.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) által lebonyolított programokból, valamint egyéb központi költségvetési forrásokból a civil szervezetek 2022 és 2026 között nagyjából 400 milliárd forint támogatásban részesültek. Ez az összeg a célzott programokból és a központi költségvetésből a civil szervezeteket illette. A Miniszterelnökség által megkezdett átvilágítások, sajtóhírek és bejelentések azonban arra utaló jeleket tártak fel, hogy ezek a források aránytalan mértékben juthattak a korábbi kormánypártokhoz személyi, szervezeti vagy közéleti kapcsolatokkal kötődő civil szervezetekhez. Sokszor ezek a kedvezményezettek rövid szervezeti múltat, nehezen igazolható korábbi közösségi tevékenységet tudtak felmutatni, szemben az ugyanott lényegesen kevesebb juttatásból működő, helyben értékes közösségi, kulturális, szociális, sport- vagy érdekképviseleti feladatokat ellátó civilekkel.

A Miniszterelnökség egy térképen gyűjtötte össze a civil támogatási programokból, valamint a központi költségvetési forrásokból az elmúlt öt évben kiutalt támogatásokat. A vizuális segédanyag a választókerületekre lebontva mutatja, milyen helyi szervezet mikor és mennyit kapott a Városi Civil Alapból, a Falusi Civil Alapból, a Nemzeti Együttműködési Alapból, a Nemzeti Kulturális Alapból, illetve egyéb központi, egyedi civil támogatási forrásokból.

A térképen bárki ellenőrizheti, hogy egy adott térség civil szervezetei közül melyik kapott pénzt, melyik támogatási programból, illetve hogy az adott szervezet milyen nyilvános közösségi tevékenységet végez. Ezek alapján látható, ha lényeges különbség volt a helyileg elismert, valós tevékenységet végző szervezetek és a politikai vagy közéleti kapcsolódással rendelkező civilek támogatása között.

A támogatási döntésre és a közpénzek felhasználására vonatkozó adatok közérdekűek, ezért nyilvánosságra hozataluk jogszerű. A jogszabályok értelmében a civil szervezetek adatai is nyilvánosak. A most közzétett interaktív térkép a különböző forrásokból eddig is bárki számára elérhető adatokat vezeti össze és teszi átláthatóbbá.

A civilek túlnyomó többsége nélkülözhetetlen közösségi feladatot lát el: helyi közösségeket építenek, rászorulókat támogatnak, kulturális értékeket őriznek, sportolási lehetőségeket teremtenek. Sok esetben olyan feladatokat végeznek el, amelyekre az állami vagy önkormányzati intézményrendszer önmagában nem lenne képes. A térkép elkészítésével a Miniszterelnökség célja nem az ilyen szervezetek megbélyegzése volt, hanem a közpénzek felhasználásához kapcsolódó transzparencia biztosítása, valamint az esetlegesen politikai és anyagi motivációval rendelkezők kiszűrése a valós értékteremtők közül.

A térkép elérhető ezen a weboldalon. Amennyiben pontatlanságot, vagy hibát talál az oldalon, kérjük, jelezze az atlathato@me.gov.hu címen.”

Forrás:
Térképen az elmúlt öt év civil támogatásai; Miniszterelnökség / Magyarország Kormánya; 2026. augusztus 18.

Schiszler István lett az ESZFK Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője

„Schiszler István lett az ESZFK Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője, írja a hvg360.

Mint emlékeztetnek, Schiszlert már tavaly októberben az Egészségügyi Minisztérium leendő vezetői között sorolták fel a Tisza Párt szakmai konferenciáján.

Az orvosi és mérnökdiplomát is szerzett egészségügyi informatikai szakember korábban a Róbert Károly Magánkórház vezérigazgatója és a Duna Medical Center ügyvezetője is volt, illetve van egy saját vállalkozása, a BI-Logic Üzleti Intelligencia Kft., amely tavaly 205 millió forint árbevétel mellett 79 milliós nyereséggel működött, írja a lap.”

Forrás:
Új orvos-informatikus vezetőt kapott az egészségügy; Medical Online; 2026. augusztus 18.

Felfüggeszti a kormány a Poszeidon EKEIDR kötelező kiterjesztését

„Egy hónappal azután, hogy a Tudományos és Technológiai Minisztérium feljelentést tett a Poszeidon EKEIDR rendszer bevezetésével összefüggésben, hivatali visszaélés gyanúja miatt, a rendőrség nyomozást indított. A kormány most felfüggeszti az államigazgatásban központilag előírt elektronikus irat- és dokumentumkezelési rendszer, Poszeidon EKEIDR kötelező bevezetését és további kiterjesztését.

A kormány első lépésként hatályon kívül helyezi az EKEIDR újabb szervezetekre történő kötelező kiterjesztéséről rendelkező 2237/2025. Korm. határozatot. Ezzel megszűnik az a korábbi előírás, amely a közfeladatot ellátó szervezetek számára 2026. január 1-jei határidővel kötelezővé tette az EKEIDR bevezetését.

A döntés egyértelmű irányváltást jelent: a kormány a kötelezően előírt, egyetlen rendszerre épülő modell helyett a költséghatékonyságot, a verseny tisztaságát, a technológiai függetlenséget és a korszerű elektronikus iratkezelést helyezi előtérbe. Fontos ugyanakkor, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy kötelező lecserélni a Poszeidont. Azok a kormányzati szervek, amelyeknél a rendszer megfelelően működik és annak használata költséghatékony, továbbra is használhatják azt.

A kormány 60 napon belül átfogó vizsgálatot folytat le a korábbi beszerzésekről és szerződésekről. Ennek során a pénzügyi és közbeszerzési szempontok mellett vizsgálják a versenyhelyzetet, a szállítói függőségeket, a rendszerek működésének költségeit, valamint az esetlegesen felmerült költségvetési károkat és kockázatokat is.

Ezt követően, 100 napon belül a kormány elé kerül az új állami elektronikus irat- és dokumentumkezelési koncepcióra vonatkozó javaslat. Az új modell nem egyetlen konkrét iratkezelő rendszer kötelező alkalmazására épül, hanem egységes műszaki, adatcsere-, biztonsági, archiválási, interoperabilitási és megfelelőségi követelményeket határoz meg.

A kormányzati szerveknek ugyanakkor a felülvizsgálat időszakában is biztosítaniuk kell az elektronikus iratok jogszerű, hiteles és biztonságos kezelését. Az általuk alkalmazott rendszereknek meg kell felelniük a vonatkozó hazai és európai uniós követelményeknek, így többek között biztosítaniuk kell az elektronikus aláírás és bélyegző alkalmazhatóságát, valamint az iratok hiteles tárolását, archiválását és visszakereshetőségét.

A Tudományos és Technológiai Minisztérium a kormányzati szervek számára ehhez szakmai és technológiai segítséget nyújt, többek között a Digitális Kormányzati Ügynökség és a NISZ bevonásával, valamint egy szakmai munkacsoport felállításával.

A cél egy olyan korszerű állami iratkezelési rendszer kialakítása, amely nem egyetlen beszállítóhoz vagy technológiához köti a kormányzatot, hanem valódi versenyre, együttműködő rendszerekre, biztonságra és költséghatékonyságra épül.”

Forrás:
Felfüggeszti a kormány a Poszeidon EKEIDR kötelező kiterjesztését; Tudományos és Technológiai Minisztérium; 2026. augusztus 14.
Lásd még:
1260/2026. (VIII. 14.) Korm. határozat a kormányzati elektronikus irat- és dokumentumkezelő rendszerek alkalmazásáról; Nemzeti Jogszabálytár; 2026. augusztus 14.

Az európai digitális személyiadat-tárca (EUDIW) megvalósítása Németországban egyelőre csak alapfunkciókkal indul 2027-ben

„[Néhány kifejezés magyarázata a cikk után olvasható. Szerk.] 2027. január 2-től a német állampolgárok használhatják majd az állami európai digitális személyiadat-tárcát (EUDI-tárca). Induláskor azonban a funkciók köre még korlátozott lesz: a minősített elektronikus aláírások, az álnevek és a fizetések engedélyezése csak később válik elérhetővé. A fejlesztésre és az üzemeltetésre 2028 végéig mintegy 214 millió eurót irányoztak elő.

A német szövetségi kormány a még nyitott technikai előírások ellenére is kitart az EUDI-tárca német változatának tervezett indulási időpontja mellett. Ez derül ki abból a válaszból, amelyet a kormány a Bundestag Bündnis 90/Die Grünen frakciójának parlamenti kérdésére adott. A képviselők a konkrét ütemtervről, a projektirányításról, a technikai architektúráról, valamint különösen a digitális tárca költségeiről kértek tájékoztatást.

A tárca fejlesztése már 2024 nyara óta teljes erővel zajlik. A szövetségi kormány tájékoztatása szerint valamennyi eddigi mérföldkövet sikerült teljesíteni, vagy megvalósításuk a tervek szerint halad. Ezek közé tartozik egy tesztkörnyezet kialakítása, a központi irányítóegységként működő Common Codes GmbH 2026. júniusi létrehozása, valamint az első penetrációs tesztek elvégzése.

A digitális személyazonosító okmány lesz az alap

Az EUDI-tárca induláskor a személyi igazolványon vagy az elektronikus tartózkodási engedélyen alapuló digitális személyazonosító okmányt tartalmazza majd. Emellett elektronikus igazolások, igazolványok – köztük a digitális vezetői engedély – használatát is tervezik. Az EUDI Hub feladata lesz a regisztrált kibocsátók és elfogadóhelyek kezelése, illetve ezek nyilvános jegyzékének közzététele.

Az azonban, hogy 2027 januárjában pontosan mely igazolások, igazolványok lesznek ténylegesen használhatók, az egyes kiadóktól és elfogadóhelyektől függ. Nekik ugyanis saját szolgáltatásaikat is hozzá kell kapcsolniuk az EUDI-tárca ökoszisztémájához.

A szövetségi kormány a FITKO-val közösen jelenleg egy központi igazoláskiadási szolgáltatást épít ki. Ennek segítségével a NOOTS-hoz csatlakozó nyilvántartásokból származó igazolások közvetlenül bekerülhetnek majd az állampolgárok saját tárcájába. Az éles üzemet 2027 első negyedévére tervezik. Legkésőbb a második negyedévtől az első igazolásoknak is elérhetővé kell válniuk.

Az uniós előírások még nem teljesek

Több, korábban tárgyalt funkció csak az indulást követően jelenik majd meg. Ide tartozik a minősített elektronikus aláírás, az álnevek használata, a fizetések engedélyezése, valamint a különböző tárcák közötti közvetlen adatcsere is. A további fejlesztési lépésekhez a szövetségi kormány nem közölt konkrét időpontokat.

Ennek okaként arra hivatkozik, hogy az eIDAS-rendelet egyes végrehajtási jogi aktusai még nem készültek el, vagy jelenleg hiányosak. Egyebek mellett az álnevekre és a tárcák közötti kommunikációra vonatkozó specifikációk hiányoznak. Az eIDAS-szal teljes mértékben összhangban álló megvalósítás csak akkor lesz lehetséges, ha valamennyi szükséges előírás rendelkezésre áll.

A korábbi bejelentésekkel ellentétben az induláskor a zero-knowledge proofok, vagyis a zéró tudású bizonyítások sem lesznek elérhetők. A projekt ehelyett kriptográfiailag aláírt igazolásokra és szelektív adatközlésre épít. Ennek révén a digitális tárca felhasználóinak csak az adott felhasználási esethez szükséges adatokat kell majd megosztaniuk.

A teljes körű tanúsítás később következik

Az indulásra rendelkezésre kell állniuk a német Szövetségi Információbiztonsági Hivatal (BSI) TR-03189 és TR-03107 műszaki irányelvei szerinti biztonsági értékeléseknek. A TR-03189 szerinti teljes körű tanúsítást azonban a szövetségi kormány csak akkor tervezi, amikor a tárca már az eIDAS 2.0 valamennyi funkcióját támogatja.

A kormány emellett gyorsított biztonsági tanúsításra is törekszik. Terveik között szerepel több független kódaudit, egy bug bounty program, valamint a forráskód nyílt forráskódú szoftverként történő közzététele. Az adatvédelmi hatásvizsgálatot ugyanakkor még az üzembe helyezés előtt le kívánják zárni.

A tárcához tartozó alkalmazás egyelőre Android 13 vagy újabb, illetve iOS 18 vagy újabb operációs rendszert futtató készülékekre készül. A szövetségi kormány saját becslése szerint ezzel a Németországban használt mobileszközök több mint 80 százalékát elérhetik. Az állami és magánszolgáltatások igénybevételéhez ugyanakkor továbbra is fennmaradnak más hozzáférési lehetőségek.

2028-ig legalább 214 millió euróra nőnek a költségek

Az EUDI-tárca és az ahhoz kapcsolódó ökoszisztéma fejlesztésére és üzemeltetésére 2023 és 2026 között mintegy 79,3 millió eurót irányoztak elő. Ehhez 2027-ben és 2028-ban további 135 millió euró társul. A tervezett kiadások így összesen mintegy 214,3 millió eurót tesznek ki, az általános forgalmi adón felül.

Ez az összeg ugyanakkor még nem tartalmazza többek között az egyes igazolások kiállításának költségeit, az elfogadóhelyek rendszerhez való csatlakoztatását, valamint a tervezett PIN-kód-visszaállítási szolgáltatás költségeit.”

Forrás:
EUDI-Wallet startet 2027 zunächst mit Basisfunktionen; Johannes Kapfer; eGovernment; 2027. augusztus 20.
Kiegészítések:
IT-Planungsrat: A német szövetségi állam és a tartományok közös, központi politikai irányító testülete a közigazgatás digitalizációja terén; összehangolja a föderális IT-együttműködést, közös interoperabilitási és információbiztonsági szabványokat határoz meg, valamint koordinálja a digitális közigazgatási projektek megvalósítását.(Webhely)
FITKO (Föderale IT-Kooperation): A német szövetségi állam és a tartományok közös szervezete, amely központi koordinációs és végrehajtási szerepet tölt be a közigazgatás digitalizációjában, és támogatja az IT-Planungsrat döntéseinek megvalósítását. (Webhely)
NOOTS (Nationales Once-Only-Technical-System): A német közigazgatás országos adatcsere-infrastruktúrája, amely lehetővé teszi, hogy a hatóságok jogszerűen és biztonságosan osszák meg egymással a nyilvántartásokban már rendelkezésre álló adatokat, így azokat az állampolgároknak és vállalkozásoknak ne kelljen ismételten benyújtaniuk. (Lásd még)

Mesterséges intelligencia (MI)

XIV. Leó pápa: A mesterséges intelligencia korában a család az emberség első iskolája

„A Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatához intézett beszédében XIV. Leó pápa olyan jogszabályokat sürgetett, amelyek védik az emberi jogokat és az emberi méltóságot, és figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia soha nem szabad, hogy aláássa a családot, az „emberiség első iskoláját”.

A szervezet éves találkozójának témája, az „Emberi méltóság és a mesterséges intelligencia: kihívások, lehetőségek és kontroll” lehetőséget kínál arra, hogy a Hálózat képviselői elgondolkodjanak korunk egyik alapvető kérdésén. A mesterséges intelligencia rendkívüli fejlődése olyan horizontokat nyit meg, amelyeket a korábbi nemzedékek el sem tudtak képzelni. Minden technológiai eredmény azonban egy erkölcsi kérdést is felvet az emberiség számára: nemcsak azt, hogy mit tehetünk, hanem azt is, hogy mit is kellene tennünk? – kezdte beszédét XIV. Leó a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának képviselőihez augusztus 21-én, pénteken a Vatikánban.

A technológiai függőség új formái jöhetnek létre

„A megalapozott jogszabályoknak ösztönözniük kell a tudományos és technológiai kreativitást, miközben védelmezik az alapvető emberi jogokat és szabadságokat. Meg kell védeniük a felhasználókat a kizsákmányolástól, meg kell őrizniük a személyes adatok védelmét, biztosítaniuk kell az új technológiák használatának átláthatóságát, és garantálniuk kell, hogy azok erősítik a demokratikus intézményeket.” XIV. Leó ezt a meggyőződését fejtette ki a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózata képviselőinek. A jogalkotásról elmélkedve a pápa megismételte, hogy „szilárd jogi keretekre, független felügyeletre, tájékozott felhasználókra és egy olyan politikai rendszerre van szükség, amely nem hárítja el magáról a felelősségét”.

Megjegyezte, hogy az ilyen felügyelet több szinten – helyi, nemzeti és nemzetközi szinten – is működhet, elősegítve a „vonatkozó etikai keretrendszerek nyílt megvitatását, és alávetve azokat a társadalmi igazságosság közös normáinak”, biztosítva, hogy „ne legyen egyetlen ideológia vagy érdek sem, amely diktálná a mesterséges intelligencia rendszereibe ágyazott értékeket”. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia gyors fejlődése azzal a kockázattal jár, hogy a technológiai függőség új formáit hozza létre, a szegényebb nemzetek egyre inkább a gazdagabbakra támaszkodnak – mutatott rá Leó pápa.

Az uralom finom formái

„Ébereknek kell maradnunk ebben a tekintetben, nehogy az innováció az ideológiai vagy gazdasági gyarmatosítás újabb eszközévé váljon.” Sajnálatos módon „a dominancia egy finom formájával találkozunk, amikor algoritmusok döntik el, hogy ki látható, és ki marad láthatatlan, amikor a digitális platformok elszámoltathatóság nélkül alakítják a közbeszédet, és amikor a munkavállalók méltóságát a rendszerek optimalizálásának rendelik alá.” Leó pápa figyelmeztetett, hogy az ilyen fejlemények „feltárják az uralkodás és a szolgálat nélküli uralom ősi kísértésének új arcát”.

A család, mint az emberiség első iskolája

A Szentatya szerint a hatalom kultúrájával szemben az Egyház „a szeretet civilizációját” javasolja. „Egy ilyen társadalomban az emberiség első iskolája a család lenne” – szögezte le Leó pápa. „Mert a családon belül tanuljuk meg először a bizalmat a számítás előtt, a nagylelkűséget a verseny előtt, a párbeszédet a megosztottság előtt és a szeretetet a hatalom előtt.” Ennek tudatában Leó pápa hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligenciának „soha nem szabad megengedni, hogy erodálja a társadalom eme elsődleges sejtjét – akár úgy, hogy a személyeket és a kapcsolatokat adatokká és szimulációkká redukálja, akár úgy, hogy a fiatal elméket olyan tartalommal árasztja el, amely eltorzítja a vágyakat, akár olyan gazdasági modellekkel, amelyek gazdaságilag bizonytalanná teszik a családi életet.”

A házasság és a családok erősítése

„Ezért” – jelentette ki a Szentatya – „arra buzdítalak benneteket, hogy támogassatok olyan politikákat, amelyek erősítik a házasságot és a családokat, támogatják a szülőket nevelési küldetésükben, és képessé teszik a fiatalokat arra, hogy bizalommal tekintsenek a jövőbe.” „Kedves barátaim, a világnak nincs szüksége olyan mesterséges intelligenciára, amely kisebbíti az emberiséget; hanem inkább emberi intelligenciára van szüksége, amelyet megvilágosított a bölcsesség, a lelkiismeret által vezérelt politikai hatalomra és a szeretet által irányított technológiai innovációra van szüksége” – figyelmeztetett XIV. Leó. Csak így nem válik a mesterséges intelligencia az emberiség riválisává, hanem a közjó szolgájává. XIV. Leó azzal zárta beszédét, hogy ezekkel a gondolatokkal azért imádkozik, hogy a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának tanácskozása bőséges gyümölcsöt teremjen a résztvevők nemzetei és az egész emberiség számára.”

Forrás:
XIV. Leó a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatához: A család az emberiség első iskolája; Vatican News; 2026. augusztus 21.

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Már elkezdődött a kormányzati előterjesztés elkészítése a 2017 óta bezárt budapesti Planetárium ügyében

„Augusztus 20. csodálatos ünnepe és a hosszú hétvége után hétfőtől gőzerővel folytatódik tovább a munka.

A minisztériumban számos témában fogunk ősszel új jogszabályokat beterjeszteni vagy módosítani, akciókat indítani: a kiberbiztonság megerősítése, a kutatóhálózat átalakítása, a KFI törvény módosítása és új pályázatok elindítása mind napirenden vannak.

És persze ott van a Planetárium ügye, ami oly sokakat megmozgatott, amikor néhány hete meglátogattuk a 2017 óta bezárt intézményt.
A Planetárium ügyében már elkezdődött a kormányzati előterjesztés elkészítése, a KBM és a TTM munkatársaival közösen. Sok szakmai, műszaki és pénzügyi kérdést kell még tisztáznunk, mielőtt a végleges javaslat a kormány elé kerülhet.

Addig is készítettünk egy részletes nemzetközi benchmarkot arról, hogy hol helyezkedik el a világban a mi szeretett Budapesti Planetáriumunk, és milyen irányokban lenne érdemes gondolkodnunk a jövőjéről.

Az interaktív oldal tíz vezető nemzetközi intézményt hasonlít össze három kontinensről, Budapestet pedig külön viszonyítási pontként helyezi el közöttük. Meg lehet nézni a planetáriumokat térképen, részletes összehasonlító táblázatban, saját szempontok alapján rangsort is lehet készíteni, és végigkövethető az is, hogyan jutott el a műfaj száz év alatt a hagyományos csillagvetítéstől a mai komplex tudományos élményközpontokig.

Az összehasonlítás egyik érdekes tanulsága, hogy Budapest alapvető fizikai adottságai egyáltalán nem rosszak. A 23 méteres kupola nemzetközi összehasonlításban ma is komoly érték, a Népliget pedig megközelíthetőség és fejlesztési lehetőség szempontjából is különleges helyszín. A valódi lemaradás sokkal inkább a vetítéstechnikában, az interaktív tartalmakban, a kiállítási funkciókban és a működési modellben van.
Berlin például ugyanekkora, 23 méteres kupolában épített ki modern, 8K-s hibrid vetítési rendszert. Varsóban pedig a planetárium egy több mint 450 interaktív elemet kínáló tudományos központ része, amely már nem egy 45 perces programot, hanem akár többórás családi élményt jelent. Sanghaj, Chicago, New York, Hamburg, Valencia vagy az ESO Supernova pedig mind más-más érdekes választ ad arra, hogy milyen lehet egy 21. századi planetárium.

És éppen ez a legfontosabb kérdés: meddig menjünk el?

Az oldalon három lehetséges fejlesztési irány is szerepel, amelyek akár szervesen egymásra is tudnának épülni. Kormányzati döntés még nem született egyik irányba sem.

* Az első szerint már 2027-ben legalább ideiglenesen újranyithatnánk a Planetáriumot: rendbe hoznánk az épületet, megjavítanánk a meglévő Zeiss vetítőt (ha az derül ki, hogy javítható), és ideiglenes kiállításokkal ismét megnyitnánk a közönség előtt – hasonló logikával, ahogy korábban a Közlekedési Múzeumnál is történt. Kérdés persze, hogy érdemes-e ezzel az ideiglenes megnyitással néhány hónapra elérhetővé tenni az intézményt, hogy aztán újra bezárjuk, amíg a felújítás megtörténik.
* A második lépcső lehet egy teljes, 21. századi felújítás: teljesen megújult épület, modern 8K+ full-dome technológiával, valós idejű univerzum-szimulációval, új hang- és vetítési rendszerrel, többnyelvű tartalmakkal és kiegészítő szolgáltatásokkal.
* A harmadik opció pedig ennél is nagyobb fejlesztés: a Planetárium köré egy nemzetközi színvonalú Tudományos és Technológiai Élményközpont épülhetne interaktív űrkutatási, robotikai, mesterséges intelligencia-, jövőtechnológiai és természettudományos kiállításokkal, szabadtéri tudományos parkkal és a Népliget környező részeinek megújításával.

Az ideiglenes megnyitás pár hónapig működhetne és néhány százmillió forintból megoldható.

A Planetárium teljes felújítása már 2-3 évet is igénybe venne a beszerzésekkel és a kiállítások megvalósításával együtt, és előzetesen becsült költsége a 15-20 milliárd forintos tartományban mozog.

Egy a felújított Planetárium köré épített, világszínvonalú tudományos élményközpont pedig ennél is egy nagyságrenddel több pénzbe kerülhet, de pozitív hatásai is sokkal nagyobbak lennének: a következő generációknak hatalmas élményt nyújtana, nemzedékeket inspirálna a természettudományok iránt, és hatalmas turisztikai vonzerőt is jelentene, éves szinten akár tízmilliárdos többletbevételeket generálva a fővárosnak.

A kérdés tehát nemcsak az, hogy újranyissuk-e a Planetáriumot. Hanem az is, hogy milyen ambícióval tegyük ezt.
Ti mit gondoltok? Nyissuk meg minél hamarabb, akár ideiglenesen már 2027-ben? Ugorjunk rögtön a 2-3 évig tartó teljes felújításra? Vagy gondolkodjunk ennél is nagyobban?

A részletes, interaktív benchmark linkjét az első kommentben lehet megtalálni (a dark módot javaslom használni, jobban néz ki).”

Forrás:
Tanács Zoltán bejegyzése; Facebook; 2026. augusztus 22.
A világ vezető planetáriumai – Nemzetközi összehasonlítás és benchmark a Budapesti Planetárium megújításához
„Tíz intézmény, hat ország, három földrész — és Budapest. Ez a felület nyilvánosan hozzáférhető, forrásolt adatok alapján hasonlítja össze a világ legjelentősebb planetáriumait, hogy megmutassa: hol tart ma a műfaj, és hol tarthatna a Népliget.”

Élő Laboratóriumok – Agroökológiai Élő Laboratóriumi Inkubátor Program (ÉL-INK) – KAP

„Agroökológiai Élő Laboratóriumok (ÉL) hazai fejlesztését támogató képzési és mentorprogram

Az agroökológiai ÉL-ek olyan nyitott innovációs ökoszisztémák, ahol gazdálkodók, kutatók, szakértők, vállalkozások és más érintett szereplők egyenrangú partnerként dolgoznak együtt agroökológiai megoldások közös fejlesztésén, tesztelésén és értékelésén. Az ÉL-ek jellemzően erős helyi beágyazottságra, több szereplő együttműködésére, valamint a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos tudás összekapcsolására építenek, valós környezetben tesztelve az agroökológiai átmenetet támogató gyakorlatokat.

Ezek a nyitott kutatási közösségek egyre nagyobb szerepet kapnak az uniós agrárkutatási és innovációs keretprogramban, ugyanis az ÉL módszertan az agrárinnováció felgyorsítását és a fenntarthatóbb gyakorlatok gyorsabb elfogadását és terjesztését, valamint a helyi és regionális problémák közös megoldását teszik lehetővé. Számos lehetőség áll rendelkezésre ma már a hazai szereplőknek is, hogy ilyen kezdeményezésekkel részei lehessenek az európai kutatás-fejlesztésnek. Ilyen például az Európai Bizottság által 2024-től elindított Agroökológiai Partnerség, melynek keretében egy európai hálózatot épít ki agroökológiai ÉL-ek és Kutatási Infrastruktúrák részvételével vagy egyéb Horizon Europe agrárkutatási pályázati kiírások. Így lehetőséget teremtve az agroökológiai innováció nemzetközi fejlesztésére, mellyel a mezőgazdaság fenntartható átmenetét szorgalmazza. Magyarországon jelenleg három agrár ÉL működik, az ÖMKi On-farm Élő Laboratórium, az AgriKulti által működtetett Hüvelyes ÉL és a Discovery Élő Laboratórium. Azért, hogy hazánk megfelelő felkészültséggel tudjon a partnerségi forrásokból részesülni, így segítve a mezőgazdaság fenntartható pályára állítását, fontos támogatni a további hazai agroökológiai ÉL-ek létrejöttét.

Az ÉL-INK célja

* Agroökológiai innovációs projektötletek feltárása, fejlesztése és mentorálása, ÉL módszertani és kutatás-szakmai támogatással – vagyis a hazai agrárinnovációs szereplőket egy strukturált, egymásra épülő folyamaton keresztül támogassa abban, hogy kezdeti ötleteikből megalapozott, szakmailag koherens és megvalósítható agroökológiai ÉL terveket dolgozzanak ki.
* Az ÉL módszertan hazai terjesztése és alkalmazásának támogatása, innovációs közösségek és együttműködések kialakulásának ösztönzésével.
* Hazai szereplők felkészítése az Agroökológiai Partnerségben és más európai kutatási programokban (pl. Horizon) való részvételre, valamint bekapcsolásuk az EU agroökológiai hálózataiba.
* A folyamatban kiemelt szerepet kap az együttműködő partnerek bevonása is, hiszen az ÉL-megközelítés lényege, hogy a projektötletek több szereplő közös gondolkodására, gyakorlati tapasztalatára és valós környezetben történő együttműködésére épüljenek.

Tevékenységek

1. A program előkészítése: Az ÖMKi együttműködő partnereivel közösen, hazai és nemzetközi ÉL-tapasztalatokra építve alakítja ki az ÉL-INK tesztprogram szakmai kereteit. Ez biztosítja, hogy a program gyakorlati, jól követhető támogatást nyújtson az agroökológiai projektötletek ÉL-szemléletű fejlesztéséhez.

2. Agroökológiai ÉL projektötletek gyűjtése, fejlesztése és bemutatása:

Felhívás projektötletek benyújtására: A program keretében olyan agroökológiai szemléletű projektötletekkel lehet jelentkezni, amelyek valós gyakorlati problémára keresnek megoldást, és több szereplő együttműködésére, közös fejlesztésre és valós környezetben történő tesztelésre építenek. A jelentkezők között lehetnek innovatív gazdálkodók, feldolgozók, élelmiszerlánc-szereplők, vállalkozások, kutatók, tanácsadók, civil szervezetek vagy helyi közösségek.

ÉL-tréning: A kiválasztott ötletgazdák gyakorlatorientált képzésen vesznek részt, ahol megismerik az ÉL módszertan alapjait, és gyakorlati feladatokon keresztül dolgozhatnak projektötleteiken, és egy tereplátogatás során egy hazai ÉL gyakorlati működését is megismerhetik.

Mentorálás: Az ÉL-tréning elvégzése után az ötletgazdák mentorálásra pályázhatnak. A 10 kiválasztott ÉL ötletgazda személyre szabott szakmai támogatást kap ÉL-projekttervének kidolgozásához, továbbfejlesztéséhez és a záró projektbemutatóra való felkészüléshez.

Projektbemutató: A mentorálás végén a résztvevők szakmai zsűri előtt mutatják be projektterveiket. A bemutatón visszajelzést és iránymutatást kapnak tapasztalt szakértőktől, valamint kapcsolatokat építhetnek más innovatív agrárszereplőkkel.

ÉL-INK Együttműködő partnerek:

Agrárközgazdasági Intézet (AKI)
Agri Kulti
Discovery Center
Márta Gergely, expert, NAK ZTE

Várható eredmények

* Az ÉL módszertan hazai ismertsége és a részvételi kutatás gyakorlati alkalmazása erősödik.
* Kidolgozott agroökológiai ÉL projekttervek jönnek létre, amelyek keretet adhatnak új agroökológiai megoldások valós környezetben való teszteléséhez.
* A résztvevők gyakorlati tudást, személyre szabott szakmai támogatást és kapcsolatépítési lehetőséget kapnak projektötleteik továbbfejlesztéséhez.
* Magyar nyelvű módszertani útmutatók és segédanyagok készülnek, amelyek a projekt honlapján keresztül szélesebb szakmai közönség számára is elérhetővé válnak.
* Erősödnek az együttműködések, elősegítve az agroökológiai ÉL-ok hazai hálózatának kialakulását.
A program eredményei hozzájárulnak az ÉL-ok fejlesztését támogató szakpolitikai javaslatok kidolgozásához.

Kapcsolattartó személy
Jónász Gerda, Vezető kutató, PhD, Szakpolitikai kutató
gerda.jonasz@biokutatas.hu, +36 20 296 3229

A projekt Magyarország Kormánya és az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.

A kedvezményezett neve: ÖMKi Közhasznú Nonprofit Kft

A pályázati felhívás neve, kódszáma: VfKF/497-1/2025.

A projekt címe, azonosító száma: “Az ökológiai gazdálkodás kutatása, fejlesztése és szakpolitikai támogatása a fenntartható és versenyképes hazai mezőgazdaságért.”

A projekt tartalmának rövid bemutatása: A kutatási súlypontokat a 2019-2025-ös MNVH projekt eredményeire építve, az Agrárminisztérium gondozásában megjelent Nemzeti Cselekvési Terv az Ökológiai gazdálkodás Fejlesztéséért (2022-2027) c. stratégiai anyag intézkedéseit figyelembe véve határoztuk meg, ügyelve arra, hogy gyakorlatias, a hazai kihívásokhoz igazodó, ugyanakkor nemzetközi mércével mérve is előremutató és versenyképes koncepciót alkossunk. Kiemelt figyelmet fordítottunk a termékpálya fejlesztésekre, valamint az érintett szereplők széleskörű és aktív bevonására a Living Lab kutatási módszertan szerint, melyet az ÖMKi On-farm hálózatában kezdetektől fogva alkalmazunk.

A projekt kiemelten szolgálja a 2027 utáni Közös Agrárpolitika előkészítését, hiszen szakpolitikai ajánlásaival hozzájárul a fenntartható és versenyképes hazai mezőgazdaság előmozdításához, az érintettek széles körének bevonásához, valamint az ÖMKi által koordinált országos kutatás-fejlesztési hálózatok működésének folytatásához és további széleskörű együttműködések létrehozásához.

A projekt tervezett befejezési dátuma: 2027. június 30.”

Forrás:
Agroökológiai Élő Laboratóriumi Inkubátor Program (ÉL-INK) – KAP; Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet; 2026. augusztus 1.

Fenntartható fejlődés

Ürge-Vorsatz Diána: a hőhullámok miatt át kell alakítani a városainkat

„A városi hőszigetek területének csökkentésével sokat tehetünk azért, hogy a hőhullámokat hosszabb távon is el tudjuk viselni – hangsúlyozta az InfoRádió Aréna című műsorában Ürge-Vorsatz Diána fizikus, az CEU professzor, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnöke.

Az elmúlt hetekben többször is krízishelyzet volt Magyarországon a hőség miatt, a 40 fokos csúcsok pedig szinte már megszokottá váltak. Ürge-Vorsatz Diána szerint sajnos ez az új normalitás, ráadásul ez nemsokára már a normalitásnak is a hűvösebb része lesz. Jóllehet, ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden egyes nyár olyan lesz, mint a mostani, vagy ennél is rosszabb – tette hozzá a CEU professzora, abban reménykedve, hogy a mögöttünk álló „nagyon durva” hetek igazából a természetes változékonyságnak is egy szélsőséges szélsősége volt, és bár hosszú távon bizonyosan rosszabb lesz a helyzet, számíthatunk azért még kevésbé megterhelő nyarakra is.

Hogy az emberi szervezet vajon mennyire képes alkalmazkodni az egymást érő hőhullámokhoz, azzal kapcsolatban az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület alelnöke úgy fogalmazott, hogy nem gondolná, hogy itt az emberi szervezet alkalmazkodása a lényeg, hanem a társadalom alkalmazkodása, mert a legfontosabb, hogy megállítsuk az éghajlatváltozást. Mégpedig azért, mert ami most van, meg ennél talán egy kicsit rosszabbhoz is lehet még meglátása szerint alkalmazkodni. Viszont minél rosszabb, annál nehezebb – emelte ki.

A fizikus felidézte, hogy Európa legsúlyosabb hőhulláma – a mostanit megelőzően – 2003-ban volt, a francia hőhullám, ami három nap alatt 40 ezer plusz haláleset következett be. Idén ennél egy jóval rosszabb hőséghullámon sújtotta Franciaországot és a környező országokat, de „csak” pár ezres volt a többlethalálozás. Ürge-Vorsatz Diána szerint ebből arra következtethetünk, hogy tanultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy meg tudjuk akadályozni a többlethalálozásokat vagy a szenvedést, viszont sokat lehet tenni azért, hogy ezt mérsékeljük – mondta.

Az első és a legfontosabb, hogy a városainkat át kell alakítani, megszüntetve a hőszigeteket, sőt, aktív városi „légkondicionálókat” kell még inkább létrehozni, hiszen jelen pillanatban ez az úgynevezett városi hőszigethatás, ez több Celsius-fokot ad a hőhullámainkhoz, hőségeinkhez, mint a globális felmelegedés – emelte ki az egyetemi professzor, aki szerint, ha sikerülne letornázni a városi hőszigeteket, akkor pár egy-két évtizedig nem annyira éreznénk még, legalábbis a csúcshőmérsékletekben, a településeinken a globális felmelegedés hatását.

„És az a szerencse, hogy ez tipikusan az a dolog, ahol a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ráadásul fizetnek is a kecskének, hogy megegye azt a káposztát, ami meg is marad. Hiszen arról van szó, hogy zöldebbé kell tennünk a városainkat, és ha ha zöldebbek a városok, kisebb a légszennyezés, felmennek az ingatlanárak, és a mentális és fizikai egészségünk is javul bizonyítottan” – fejtette ki Ürge-Vorsatz Diána, megjegyezve, hogy egy átfogó kínai tanulmány szerint ha valaki 250 méteres környezetben lakik egy zöld területtől, akkor – még egy 90 éves ember esetében is – öt évvel meghosszabbodhat a várható életkora.”

Forrás:
Ürge-Vorsatz Diána: a hőhullámok miatt át kell alakítani a városainkat; Infostart / InfoRádió; 2026. augusztus 13.

Kevés a bátrabb klímapolitika: az új klímatörvénynek a pénzügyi rendszert is mozgósítania kell

„Egy új klímatörvény nemcsak arról dönt, mennyivel csökkentse Magyarország a kibocsátását, hanem arról is, honnan lesz pénz az ehhez szükséges beruházásokra. Gyura Gábor, a Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület igazgatója szerint ehhez a költségvetési szabályoktól a bankokon és az állami pénzügyi intézményeken át egészen a vállalati beruházásokig a teljes finanszírozási rendszert össze kell hangolni a klímacélokkal. A civil klímatörvény-tervezet többek között kiszámíthatóbb állami klímaköltésekkel, éghajlatvédelmi alappal, vállalati átállási tervekkel és a pénzügyi szereplők szorosabb együttműködésével teremtene ehhez kereteket.
Szerző: Gyura Gábor, a Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület igazgatója

Egy hiteles klímatörvény nem csupán az üvegházhatású gázok kibocsátásáról, a kibocsátáscsökkentési célokról vagy éppen a klímaalkalmazkodásról szól. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy milyen pénzügyi és költségvetési kereteket teremt a klímacélok megvalósításához, milyen víziója van a zöld gazdaságról, a bankok és egyéb pénzügyi szervezetek szerepéről. A kormányzati nyilatkozatok szerint hamarosan társadalmi egyeztetés kezdődik az új klímatörvényről – ehhez pedig érdemes a pénzügyi témákat is körbejárni.

A civil szervezetek több hónapos előkészítő munkájának eredményeként elkészült egy alapos és igen részletes klímatörvény-tervezet, amelyet a kormányzat saját nyilatkozatai szerint is kiindulási alapként kíván felhasználni a később az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslat kidolgozásához. A cikk írásakor ez tekinthető a vita alapdokumentumának, ebből érdemes kiindulni.

Ha kifejezetten a pénzügyi dimenzióra fókuszálunk, négy kérdéskör érdemel kiemelt figyelmet: mit teszünk a közpénzekkel, mi a bankrendszer és a többi pénzügyi szervezet szerepe és felelőssége, miként ösztönözzük a magánberuházásokat, és végül, hogy az egész „ökoszisztéma” hogyan működik együtt. Ezeket vesszük végig az alábbiakban – ám fontos tudnunk, hogy a civil koncepció ennél sokkal több témát fed le. A teljesebb áttekintést ebben a cikkben olvashatjuk.

Első kérdés: legyőzheti-e a klímaátállás a fiskális alkoholizmust?

Az első és talán legfontosabb kérdés, hogy megjelennek-e a klímacélok a költségvetési és fiskális szabályok között? Egy klímatörvény akkor tud valódi hatást gyakorolni a gazdaságra, ha nemcsak célokat fogalmaz meg, hanem azok finanszírozásának kereteit is beépíti az államháztartás működésébe.

Itt a szabályozás megfogalmazhat keretelveket (például az adópolitika klímapolitikával való harmonizálásáról, ami a civil javaslatokban is megjelenik), de az igazán fontos kérdés, hogy tud-e a költségvetési kiadásokra is érdemi „garanciális” szabályokat adni. A civil javaslat talán legfontosabb eleme szerint a klímasemlegesség megvalósításáig az éghajlatpolitikai célú kiadások összege nem lehetne kevesebb, mint a megelőző költségvetési évben e célra fordított összeg reálértéke. Noha arról lehet (és talán kell is) vitatkozni, hogy ez az egyszerű szabály így hatásos lehet-e, de a cél érthető. Ne lehessen könnyen „lespórolni” a klímakiadásokat, ami azért fontos, mert a politika mindig késztetést érezhet arra, hogy a több évtizedes éghajlatvédelmi folyamatban valami más, sürgetőbbnek vagy populárisabbnak látszó célra átcsoportosítson.

Hasonló elvű, de nem a klímavédelemmel foglalkozó keretszabályok már jópár éve léteznek a költségvetésre az ún. fiskális alkoholizmus ellen: amíg a bruttó államadósság meghaladja a bruttó hazai termék (GDP) 50 százalékát, az Országgyűlés olyan központi költségvetést köteles elfogadni, amely az adósság-GDP arány csökkenését biztosítja. Ezt a szabályt konkrétan az Alaptörvénybe írták, tanulva a már 2010 előtti visszatérő jelenségből, hogy a kormányok – és ez nemcsak magyar jelenség – képtelenek leszokni a tartós túlköltekezésről és a folyamatos eladósodásról. Hasonló szabályalapú megoldás a monetáris politika esetében az árstabilitási cél explicitté tétele, mely a kamatdöntéseket vezérli.

Számtalan analógia van tehát a gazdaságban – a lényeg, hogy ha van egy átfogó össztársadalmi szükséglet, mely hosszútávú és folyamatos, konzisztens odafigyelést igényel, akkor kellenek a szabályok, hogy ténylegesen minden évben kellő mértékben „költsünk” a klímavédelemre.

Csináljunk-e klímavédelmi alapot?

Az éves költségvetési előterjesztésekre vonatkozó szabályokhoz képest további lehetőség, ha „intézményesítjük” is az állami klímaköltéseket. A civil javaslatok talán legérdekesebb eleme egy új Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap létrehozása. Első hallásra ez akár új állami pénzalapnak, új bürokratikus intézménynek is tűnhet, valójában azonban a javaslat logikája egészen más. Nem új adók vagy új költségvetési kiadások létrehozásáról van szó, hanem arról, hogy a már ma is létező, jelentős részben uniós szabályok alapján klímacélokra fordítandó bevételek – például a kibocsátási egységek árveréséből származó források – egy átlátható, dedikált finanszírozási csatornába kerüljenek. A javaslat szerint ezzel könnyebben nyomon követhetővé válna, hogy Magyarország ténylegesen mennyit és mire fordít éghajlatvédelmi célokra.

Egy ilyen alapnak gyakorlati előnyei is lehetnek. A klímavédelmi beruházások – legyen szó árvízvédelmi fejlesztésekről, vízmegtartó beruházásokról, energiahatékonysági programokról vagy természet-helyreállításról – jellemzően több éves projekteket jelentenek. Ezek finanszírozását nehéz kizárólag az éves költségvetési ciklusokhoz igazítani. Egy dedikált klímaalap lehetőséget teremthet arra, hogy a források több éven keresztül is rendelkezésre álljanak, miközben kedvezményes hitelekkel, garanciákkal vagy vissza nem térítendő támogatásokkal is segítheti a beruházásokat. Ez kiszámíthatóbbá teheti a finanszírozást, és megkönnyítheti annak igazolását is, hogy az uniós klímaforrásokat valóban az előírt célokra használta fel Magyarország.

A jó hír az, hogy a „klímaköltségvetések” kapcsán semmiképp nem „nulláról” indulna a munka. Az Államadósság Kezelő Központ a korábbi zöld állampapírok kapcsán, illetve a Pénzügyminisztérium (jogelőd tárca) stábja már készített a 2026. évi költségvetéshez „zöld” átvilágítást, azaz a kiadások besorolásában vannak alapjaink.

Második kérdés: hogyan mobilizáljuk a pénzügyi rendszert?

A költségvetésen túl azonban ugyanolyan fontos, hogy a bankrendszer, a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak és egyéb pénzügyi alszektorok összességében százezermilliárd forintos nagyságrendű mérlegét is „megmozgassuk”. A törvénynek ehhez korrekt, teljesíthető, de ambiciózus elvárásokat és hozzájuk tartozó ösztönzőket érdemes a pénzügyi intézmények felé megjelenítenie.

A civil javaslat ezen a ponton két irányból próbálja mozgósítani a pénzügyi rendszert. Egyrészt az állam saját gazdaságfejlesztési eszközeit állítaná a klímaátállás szolgálatába: kedvezményes hitelekkel, garanciákkal, tőkebefektetésekkel, zöld kötvénykibocsátások támogatásával és fenntartható közbeszerzésekkel segítené a zöld beruházásokat. Másrészt általános elvárásokat is megfogalmaz a pénzügyi intézmények felé: mérjék fel finanszírozási tevékenységük éghajlati hatásait és kockázatait, részesítsék előnyben a környezeti szempontból fenntartható beruházásokat, és tegyék közzé zöld finanszírozási tevékenységük legfontosabb adatait.

Ez alapvetően jó irány, de a törvény kialakításában alaposan át kell majd gondolni a részleteket. A kockázatok azonosítása, a transzparencia erősítése vagy a zöld beruházások kedvezőbb feltételek mellett történő finanszírozásának ösztönzése jól illeszkedik a pénzügyi szabályozás elmúlt években kialakult új logikájához. Már most is számos ilyen szabály van az uniós (ún. CRR-CRD) ESG szabályozásban, illetve az MNB Zöld Programjában. A kihívás éppen az, hogy a létező, hasonló szabályokat hogyan lehet „okosan” továbbfejleszteni.

Külön figyelmet érdemelnek az állami tulajdonú vagy állami irányítás alatt álló fejlesztési, exportfinanszírozási és garanciaintézmények. Ha a Magyar Fejlesztési Bankra (MFB) vagy éppen az Eximbankra gondolunk, akkor valóban erősíthető a mandátumuk. Noha mindkét bank kialakított zöld finanszírozási programokat az elmúlt években, az új szabályozás akár prioritásként is kiemelhetné a klímavédelmi- és egyéb zöld beruházási célokat, hasonlóan sok nyugati példához.

Ennek jelentősége nem pusztán abban áll, hogy az állami intézmények több zöld projektet finanszíroznának. Fejlesztési banki és garanciaeszközökkel az állam olyan beruházások kockázatát is csökkentheti, amelyek tisztán piaci alapon még nem, vagy csak túl drágán jutnának forráshoz. Egy jól kialakított konstrukció így nem helyettesíti, hanem bevonzza a kereskedelmi bankokat és a magántőkét: az állam viseli a kockázat egy részét, a piac pedig biztosítja a finanszírozás nagyobb hányadát. Ebben az értelemben az MFB, az Eximbank és a Garantiqa, valamint a többi garanciaszervezet szerepe a klímaátállásban elsősorban katalizátori lehet.

Harmadik kérdés: na de ki fog itt beruházni?

Bármilyen támogató is a pénzügyi rendszer, a zöld hitelkínálatnak találkoznia kell a finanszírozási kereslettel is. Az emissziók nagy része a reálgazdaságban „történik”: a nagyvállalatok, kis- és középvállalatok gazdasági tevékenysége, vagy éppen a háztartások energiafogyasztása kapcsán. Az emissziók csökkenésének egyik legfontosabb része pedig, hogy beruházásokkal, például elektrifikációval vagy – az épületek kapcsán – szigeteléssel zöldítsünk. Ez a beruházási igény kell hogy kiszolgálva legyen az állami és a pénzügyi rendszer forrásainak valamilyen kombinációjával. De hogyan jutunk el ide?

A civil javaslat erre elsősorban a vállalati átállási tervekben látja a választ. A nagyobb vállalatoknak fel kellene mérniük saját éghajlati hatásaikat és kockázataikat, majd ezek alapján konkrét dekarbonizációs célokat, intézkedéseket és beruházási igényeket tartalmazó tiszta átállási tervet kellene készíteniük. Ez pénzügyi szempontból azért fontos, mert az általános klímacélokat lefordítja vállalati projektekre: megmutatja, milyen technológiacserére, energiahatékonysági fejlesztésre, elektrifikációra vagy éppen új termékek bevezetésére van szükség, és ezekhez mekkora finanszírozást kell mozgósítani.

Egy jól elkészített átállási terv így nemcsak vállalatirányítási vagy jelentéstételi dokumentum, hanem a bankokkal és befektetőkkel folytatott párbeszéd alapja is lehet. A finanszírozó számára sokkal értékelhetőbb egy számszerűsített beruházási program, mint egy általános nettó zéró vállalás. A javaslat ennek megfelelően elő is írná, hogy a tervek mutassák be az átálláshoz szükséges beruházásokat és finanszírozási megoldásokat, valamint a vezetés felelősségét a végrehajtásban.

Miközben az átállási tervek a javaslat legfontosabb, potenciálisan leghatásosabb eszközei közé tartoznak, körültekintően kellene kialakítani a részletes követelményeket. Az uniós ún. Omnibus-szabályozás miatt ugyanis az EU épp nemrég lépett vissza attól az elképzeléstől, hogy kötelezővé tegye ezeket a terveket. Nemzeti hatáskörben persze ettől még léphetünk, és kellene is lépni, mivel hazánkban sajnos rendkívül alacsony azon cégek aránya, amelyek önként tettek volna nettó zéró klímavállalást, pláne azoké, amelyek készítettek is hiteles átállási tervet.

Negyedik kérdés: kell egy csapat?

Végül az utolsó kérdés az intézményi rendszer. Milyen szerepet kap a pénzügyekért felelős minisztérium, a klímapolitikáért felelős tárca, a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi szektor? Létrejön-e olyan koordinációs mechanizmus, amely rendszeres párbeszédet biztosít a pénzügyi rendszer és a reálgazdaság szereplői között?

A civil javaslat egyik újdonsága e téren egy Klímafinanszírozási Tanács létrehozása lenne. A testületben helyet kapna a pénzügyi piacok szabályozásáért felelős minisztérium, a klímapolitikáért felelős tárca, a gazdaságfejlesztésért felelős minisztérium, valamint a Magyar Nemzeti Bank, munkájába pedig bevonnák a bankok, biztosítók, befektetési szolgáltatók, vállalkozások és egyéb szakmai szervezetek képviselőit is. Feladata nem új támogatási programok működtetése lenne, hanem annak folyamatos értékelése, hogy rendelkezésre állnak-e a klímacélok megvalósításához szükséges pénzügyi források, megfelelően működnek-e a finanszírozási piacok, és szükség esetén milyen szabályozási vagy szakpolitikai változtatásokra lenne szükség.

Ez talán kevésbé látványos eleme a tervezetnek, hosszabb távon mégis az egyik leghasznosabb lehet. A zöld átállás nem egyetlen minisztérium vagy intézmény feladata: egyszerre érinti a költségvetést, a bankrendszert, a tőkepiacokat, a vállalatokat és az önkormányzatokat. Ha ezek a szereplők csak időszakosan, egymástól elszigetelten dolgoznak, könnyen előfordulhat, hogy a finanszírozási kínálat és a beruházási igények nem találkoznak. Egy állandó egyeztetési fórum – pláne, ha egy kis szakmai stáb is támogatja – segíthet abban, hogy a szabályozás a gyakorlatban is működjön, és a klímapolitikai célok valóban finanszírozhatóvá váljanak.”

Forrás:
Kevés a bátrabb klímapolitika: az új klímatörvénynek a pénzügyi rendszert is mozgósítania kell; Gyura Gábor; Másfélfok; 2026. augusztus 13.

A klímatörvények tízparancsolata – Nemzetközi jogi és alkotmányjogi minimumkövetelmények az új klímatörvénnyel kapcsolatban

„Az új klímatörvény tartalma nem pusztán politikai döntés kérdése: alkotmányjogi, emberi jogi és nemzetközi jogi követelmények is meghatározzák, milyen szabályokat kell tartalmaznia. Dr. Sulyok Katalin, a Durham University docense, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magántanára, a civil klímatörvényt kidolgozó jogászi munkacsoport tagja tíz olyan minimumkövetelményt foglal össze, amelyek nélkül az új szabályozás jogilag aggályos maradhat. Ezek közé tartoznak a kötelező kibocsátáscsökkentési célok, a karbonköltségvetés, az alkalmazkodás, a természeti tőke védelme, valamint a társadalmi ellenőrzés és a végrehajthatóság garanciái.
Szerző: Dr. Sulyok Katalin, a Durham University docense, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magántanára, a civil klímatörvényt kidolgozó jogászi munkacsoport tagja

Az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette a 2020. évi klímatörvény 2030-as célszámát, és az Országgyűlést ambiciózusabb szabályok megalkotására hívta fel. Civil szervezetek kezdeményezésére és széles körű egyeztetésével el is készült egy közel 60 oldalas tervezet az új törvény tartalmáról (aminek tartalmát ebben a korábbi írásomban mutattam be). Ezzel párhuzamosan az Országgyűlés is felvette jogalkotási menetrendjére az új klímatörvény megalkotását, és a Kormány bejelentette, hogy várhatóan novemberben el is fogadja az új törvényt, amelynek előkészítésénél figyelembe veszik a civil tervezetet is.

De vajon mi az a minimális szabályozási tartalom, aminek mindenképp benne kell lennie a Kormány által előkészített új törvényben? Az alábbiakban bemutatom azt a tíz legfontosabb kérdést, amelyek szabályozása Magyarországnak nemzetközi jogi, emberi jogi illetve alkotmányjogi kötelezettsége, azaz ezeknek mindenképp szerepelnie kell az új törvényben ahhoz, hogy az megfeleljen a nemzetközi egyezményekből, a szokásjogból, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadó jogi követelményeknek.

A nemzetközi jog és az alkotmányjogi követelmények forrásai

Az első kézenfekvő mérce maga az alkotmányos mulasztást megállapító 5/2025. (VI. 30.) AB határozat. Ebben az Alkotmánybíróság (AB) kimondta, hogy a 40%-os 2030-as mitigációs célszám sérti a visszalépés tilalmát, továbbá, hogy az államnak a jövő nemzedékek érdekeit is védenie kell a törvényben a public trust doktrína alapján, valamint az állam éghajlatvédelmi vállalásait a klímatudomány eredményeire kell alapítania. A 2020. évi klímatörvény ugyanis egy helyen sem utalt a tudományos bizonyítékok relevanciájára.

A másik fontos emberi jogi mérce az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Verein KlimaSeniorinnen Schweiz és társai v. Svájc ügyben hozott 2024-es ítélete, amiben az EJEB egy sor konkrét tevőleges állami kötelezettséget fogalmazott meg a nemzeti klímatörvényekkel kapcsolatosan, különös tekintettel a kibocsátáscsökkentés kérdésére, amelyek az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadnak a részes államokra nézve. Bár az ítélet formálisan csak Svájcra kötelező, de a Bíróság következetes gyakorlata miatt egy magyar klímatörvénnyel kapcsolatos ügyben is ugyanezeknek a kritériumoknak teljesülését vizsgálná. Fontos másik releváns döntés a Greenpeace Nordic and Others v. Norway ügyben hozott 2025. októberi ítélete, amelyben az EJEB a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos állami kötelezettségeket értelmezte az Egyezmény 8. cikke (magánélet védelme) alapján.

A nemzetközi jogi kötelezettségek tekintetében az ENSZ Tengerjogi Törvényszékének 2024. évi klímaváltozási tanácsadó véleménye állapít meg Magyarország szempontjából is releváns éghajlatvédelmi kötelezettségeket a tengerjogi egyezmény alapján, hiszen annak hazánk is részese. A Törvényszék kimondta, hogy az egyezmény alapján minden részes állam köteles a területén szabályozni és csökkenteni az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásokat. (Ez cseppet sem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy az óceánok az egyik legnagyobb szén- és hőelnyelők a klímarendszerben, ráadásul a klímaváltozás a tengerek savasodása és melegedése révén súlyosan károsítja a tengerek élővilágát, amelyek megőrzése az Egyezmény szerint minden részes állam kötelezettsége).

Továbbá fontos jogi támpont a Nemzetközi Bíróság 2025 júliusi tanácsadó véleménye az államok éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeiről (tartalmáról lásd korábbi társszerzős írásomat). Az ENSZ legfőbb bírói szervének tanácsadó véleménye bár formálisan nem nem bír nemzetközi jogi kötelező erővel, de az abban értelmezett szabályok kötelező erejűek, így azok Magyarországra nézve is irányadó követelményeket támasztanak. A Bíróság a tanácsadó véleményben az államok éghajlatváltozással kapcsolatos egyezményes, szokásjogi és a nemzetközi jog általános elveiből fakadó jogi kötelezettségeit részletezte 133 oldalon.

I. Kötelező jogszabályban kell rendezni a kibocsátáscsökkentési vállalásokat

A KlimaSeniorinnen-ítélet szerint a kibocsátáscsökkentési célokat „nemzeti szinten kötelező erejű szabályozási keretben” kell meghatározni – tehát nem elég, ha csak stratégiákban szerepelnek, amelyek bármikor visszavonhatók, megváltoztathatók, és nem írnak elő kötelezettségeket a jogalanyok számára. Az AB is megállapította, hogy a klímatörvényen kívüli stratégiák (NÉS-2, NEKT, NFFS) gyakran ambiciózusabb célt tűznek ki, mint a hatályos kötelező jogszabály, ami feszültséget okoz a jogrendszerben. Az AB kimondta: ha egy stratégia szigorúbb célt fogalmaz meg, akkor „az elővigyázatosság és megelőzés elveinek maradéktalan érvényre juttatása ezen szigorúbb célkitűzések követését és megvalósítását követeli meg” ([101] bek.), és kívánatos, hogy a stratégiák céljai „kifejezetten összhangban legyenek” a törvénnyel ([101] bek). Tehát a jelenleg még csak stratégiákban megjelenő ambiciózusabb szabályokat törvényi szintre kell emelni.

Továbbá jelenleg még a jogilag nem kötelező stratégiák túlsúlya jellemző a hazai klímajogra, hiszen a még hatályos régi klímatörvény összesen 1 oldalas, míg számos stratégiát fogad el az állam, amelyek javarészt (jog)hatás nélkül maradnak. Ám az új klímatörvénynek ezen változtatni kell: a mitigáció, adaptáció és reziliencia főbb területeire vonatkozó legfontosabb vállalásokat és az intézkedések kereteit törvényi szinten, mindenkire nézve kötelező formában kell elfogadni.

Itt hangsúlyoznám, hogy önmagában az a tény, hogy Magyarország relatíve kis kibocsátó állam a globális kibocsátásokhoz viszonyítva, nem jelenti azt, hogy ne lenne köteles gyors és érdemi kibocsátáscsökkentésre. A Nemzetközi Bíróság és az EJEB is egyértelműen amellett foglalt állást, hogy ez a „csepp a tengerben” érvelés nem állja meg a helyét a nemzetközi jogi, illetve emberi jogi kötelezettségek kontextusában. Ennek oka, hogy minden tonna ÜHG-kibocsátással egyenes arányban nő a felmelegedés mértéke, amely szintén egyre inkább fokozza az éghajlati válság kockázatait. Tehát minden tonna további kibocsátás hozzájárul a klímakárokhoz, illetve azok kockázatához, ezért a kibocsátáscsökkentésre minden állam köteles. Ráadásul még legnagyobb kibocsátó államok sem tekinthetők a klímaválság „egyedüli” okozóinak, miközben a fejenként a globális kibocsátások 2%-nál is kevesebbet kibocsátó államok együttvéve már az összkibocsátások több mint egyharmadéért felelősek. Azaz a kis kibocsátó államok nélkül (ide tartozik Magyarország is) nem is lehetséges a klímaválság megoldása.

II. Köztes célszámok kellenek és „fejnehéz” kibocsátási pálya

Az AB a hatályos klímatörvény 40%-os 2030-as célszámát megsemmisítette, amiért az már 2023-ra teljesült is, és további kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket nem is írt elő 2030-ig, ezzel elmaradt az éghajlattudomány által megkövetelt mitigációs erőfeszítésektől, és megsértette a visszalépés tilalmát. Az új köztes célszám elfogadásának kötelezettsége a KlimaSeniorinnen-ítéletből is következik. Az EJEB hangsúlyozta, hogy nem elég a nemzeti klímatörvényben egy 2050-es nettó zéró kibocsátási célt törvénybe iktatni (amit egyébként a hatályos klímatörvény is megtett), hanem „megfelelő közbenső csökkentési célokat kell kitűzni a klímasemlegességhez vezető időszakra… amelyek alkalmasnak tekinthetők arra, hogy teljesítsék a hosszútávú semlegességi cél határidőben való teljesítését” (§549). Másszóval kellően nagy ÜHG-csökkentést írnak elő rövidtávon, amely olyan dekarbonizációs pályára állítja a gazadságot, amely mellett megvalósítható a 2050-re vállalt karbonsemlegességi cél. Ezt erősíti a Nemzetközi Bíróság megállapítása, amely szerint az államok kötelesek „mély, gyors és folyamatos” kibocsátáscsökkentésre annak érdekében, hogy teljesítsék a szokásjogi kötelezettségeiket a klímarendszer károsodásának megelőzése tekintetében (282. bek).

Ráadásul az EJEB kimondta azt is, hogy a kibocsátási pálya nem róhat „a jövő generációkra aránytalan terhet” (549. §). Ez azt jelenti, hogy „fejnehéz” csökkentési pálya kell, vagyis – az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC) tudományos bizonyítékaival összhangban – azonnali és minél érdemibb kibocsátáscsökkentésre van szükség a felmelegedés mérsékléséhez. Ennek oka, hogy a mai CO₂ kibocsátások még évszázadokig a levegőben maradnak és végig kifejtik felmelegítő hatásukat, tehát a mai tétlenségünk árát a jövő nemzedékeknek kell majd megfizetni.

A fenti idézett KlimaSeniorinnen-kritériumokban tehát az EJEB több közbenső cél elfogadását írja elő. Azaz erős érvek szólnak amellett, hogy az új 2030-as célszámon túl egy 2040-es köztes célszám törvénybe iktatására is szükség van. Ez rajzolná ki ugyanis a 2030–2050 közötti időszakra vonatkozó kibocsátási pálya pontos ívét, azaz a csökkentés ütemét. És ez az, ami meghatározza, hogy összességében mennyi ÜHG-kibocsátására kerül majd sor. Ezért is bevett megoldás 2040-es célértékek meghatározása a mitigációs vállalásoknál.

Amennyiben konkrét számszerű célérték nem is szerepelne a 2040-es időtávra, a klímatörvénynek még ekkor is rögzíteni kell e célszám meghatározásának alapelveit és módját, ahogy azt tette az Unió is a klímarendeletében, amely köti a későbbi jogalkotó mozgásterét, és ez teljesíthetné az EJEB elvárását a közbenső célok létére nézve. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az éghajlatpolitikai vállalásoknak minden esetben a legfrissebb tudományos eredményekre kell támaszkodniuk és tiszteletben kell tartaniuk a nemzedékek közötti méltányos tehermegosztás követelményét.

III. A legfrissebb éghajlatkutatási eredményekre kell alapítani az intézkedéseket

A Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy az államok kötelesek minden tőlük telhető erőfeszítést megtenni a kibocsátáscsökkentések érdekében. E gondossági kötelezettség mércéje ráadásul idővel szigorúbbá is válik, ahogy a kockázatok egyre súlyosabbak, illetve a legújabb kutatások fényében egyre inkább előreláthatóvá válnak. A legújabb tudományos eredmények tehát egyre szigorúbb intézkedéseket tesznek szükségessé. A reziliencia és adaptáció körében is fontos a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodni. A civil javaslatban éppen ezért is javasoltuk az adatalapú rendszeres felülvizsgálat kötelezettségét a reziliencia fokozása érdekében minden kulcsfontosságú szakpolitikai szektorban.

A tudományalapú klímaintézkedések egyik bevett intézményi garanciája, külföldi klímatörvényekben illetve az EU szintjén is, független kutatókból álló éghajlatváltozási tudományos tanácsadó testület létrehozása, amely javaslattevő hatáskörökkel rendelkezik. Ezért is javasoltuk a civil klímatörvény-tervezetben egy kilenc tagú Éghajlatpolitkai Tudományos Tanácsadó Testület felállítását a karbonköltségvetés és egyéb intézkedések javaslatainak kidolgozására.

IV. Karbonköltségvetés kell

A KlimaSeniorinnen-ítélet szerint az államoknak meg kell határozniuk a karbonköltségvetésüket, azaz „a szén-dioxid-semlegesség elérésének célütemezését és az ugyanerre az időszakra vonatkozó teljes fennmaradó szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét”, vagy a jövőbeli üvegházhatásúgáz-kibocsátás számszerűsítésének más ezzel egyenértékű módszerét” (550. §, a) pont). A karbonköltségvetés nélkül ugyanis nem állapítható meg, hogy egy adott időszakban mennyi az összesen kibocsátható ÜHG-mennyiség, amelyet az adott állam területén működő kibocsátók nem léphetnek túl, ha tartani akarjuk a kitűzött felmelegedési célt. A karbonköltségvetés sarokszámai nem a klímatörvényben szerepelnének, ám magát a jogintézményt, mint irányadó módszert a klímatörvénynek kell létrehoznia.

A karbonköltségvetés nem számviteli kérdés: ha a kibocsátások túllépik az adott időszakra megállapított mértéket, akkor azt nem tudjuk azzal orvosolni, hogy a következő időszakban majd kicsit jobban „spórolunk” (azaz kevesebb karbont bocsátunk ki). Hiszen a „túlköltekezés” itt többletkibocsátásként jelenik meg, amely többletfelmelegedést okoz még akkor is, ha mindeközben nagyon radikálisan csökkennének is a hazai kibocsátások. A korai kibocsátáscsökkentésnek nincs alternatívája, ha a felmelegedés korlátozása a cél.

A karbonköltségvetés a kibocsátáscsökkentés tervezési eszköze, amely lehetővé teszi a hiteles és transzparens állami vállalások megfogalmazását, és azok nyomonkövetését. E nélkül a kibocsátási célszámok könnyen üres ígérgetéssé válhatnak, hiszen nincs egy transzparens viszonyítási pont, és nem mérhető az előrehaladás (és az esetleges elmaradás sem). Éppen ezért tekintette az EJEB is az Emberi Jogok Európai Egyezményből fakadó kötelezettségnek a karbonköltségvetést.

V. A vállalati kibocsátásokat is szabályozni és csökkenteni kell

A Nemzetközi Bíróság és a Tengerjogi Törvényszék véleményei szerint az államnak kötelessége szabályozni a joghatósága alatt működő ÜHG-kibocsátókat annak érdekében, hogy azok csökkentsék kibocsátásaikat. Az EJEB a Greenpeace Nordic-ügyben ehhez hasonlóan előírta, hogy az államoknak az éghajlatra veszélyes tevékenységek engedélyezése előtt átfogó hatásvizsgálatot kell lefolytatniuk, amelynek számszerűsítenie kell „az összes várható üvegházhatásúgáz-kibocsátást, ideértve a belföldi és az exportált, értékláncvégi (Scope 3) származó kibocsátásokat is”.

A vállalatok szabályozásának egyik EU-ban is bevett módja, hogy a belső jogrendszer egy gondossági kötelezettséget ró a kibocsátókra, amely alapján a nagykibocsátó vállalkozások kötelesek minden lehetséges, elérhető és észszerű intézkedéssel törekedni a kibocsátásaik csökkentésére (lásd például francia és holland jogi megoldásokat, illetve az EU CSDDD irányelvét). A civil tervezet ennek érdekében létrehozni javasolja az éghajlat-veszélyeztetés tényállását, amely egy hasonló gondossági kötelezettséget telepít a vállalkozásokra. Erre azért van szükség, mert bár a kibocsátáscsökkentés kereteit az állam tudja szabályozni, de végső soron mégsem a jogalkotó a tényleges kibocsátó, ezért a hatékony szabályozás szükségszerű eleme, hogy a jogi kötelezettség a valódi szennyező oldalán is megjelenjen. Minden egyéb esetben a karbonköltségvetés könnyen csak papíron létezik majd, de a végrehajtására nem lesz semmilyen kötelezettség, se garancia. A jelenlegi emissziós kvótakereskedelmi rendszerben ugyanis egy vállalat akár a korábbinál még többet is kibocsáthat: ekkor a kibocsátás drágább lesz a szennyezőnek az emelkedő kvótaár miatt, de az teljesen jogszerű. A vállalati gondossági kötelezettség tehát az egyedüli hatékony jogi módja a szennyező fizet elve megjelenítésének, amely alkotmányos alapelv, és amelyet még a hatályos szimbolikus nyúlfarknyi klímatörvény is elismer.

VI. Adaptációra és rezilienciára vonatkozó szabályok is kellenek

Az AB határozat kimondta: a mitigáció [kibocsátáscsökkentés], az adaptáció és a reziliencia „egyenlő fontossággal bíró jogi eszközök” ([127] bek). Az AB épp ezért állapított meg alkotmányos mulasztást, mert a hatályos klímatörvény csak a mitigációra koncentrál, az alkalmazkodást és a rezilienciát nem szabályozza ([130] bek). Az új törvénynek önálló szabályozást kell adnia a már elkerülhetetlen klímahatásokhoz történő alkalmazkodásra is, és így irányt kell mutatnia többek között az élelmiszer-termelés, vízgazdálkodás, erdészet, területhasználat, egészségügy, katasztrófavédelem számára is.

VII. Természeti tőke védelme nélkül nem lehetséges az éghajlatvédelem

Az AB abból a tételből vezette le a nemzeti vagyontár szükségességét, hogy az Alaptörvény P) és 38. cikke szerinti nemzeti vagyon elemeit fel kell mérni és nyomon kell követni. A hagyományos GDP-mutató erre nem elegendő. A határozat szerint az új törvénynek olyan nemzeti vagyonleltárt kell létrehoznia, amely felméri a természeti tőke „állapotát (ideértve azok ismert károsodásait is), ezzel is segítve a mindenkori jogalkotót és jogalkalmazót abban, hogy a környezet és természet valós állapotának figyelembevételével hozza meg a legfontosabb … döntéseit.” ([129] bek).

Ezen túl nagyon fontos még a természetes felszínborítottság megőrzése és az antropogén területhasználat és tájhasználat (például természetes felszínek lebetonozása, természetes gyepek feltörése mezőgazdasági termelés céljára) visszaszorítása is. Ugyanis amíg a természetes felszínek fontos szénelnyelő rendszerek, addig az emberi beavatkozás hatására szénforrásokká válnak. Magyarország biológiailag aktív területének kiterjedése és minősége nem csökkenthető. A biológiailag aktív terület csökkenését eredményező beavatkozás csak akkor engedélyezhető, ha annak megfelelő pótlása legkésőbb a beavatkozással egyidejűleg megvalósul.

Az AB azt is hangsúlyozta, hogy a törvényben nem elengedő a kibocsátáscsökkentésről rendelkezni, de a természetes szénelnyelő kapacitásokat nyújtó természetes ökoszisztémák védelmét is biztosítani kell. Ez egyértelműen kijelöli az erdők megőrzésének fontosságát és az agrárium működésének újragondolását a természetes ökoszisztémák megőrzése érdekében. Ez nemcsak a mitigáció érdekében fontos, mint a szénelnyelők növelése, hiszen természetes ökoszisztémák nélkül adaptáció és reziliencia sem lehetséges. Elég csak a vizes élőhelyek vízmegtartó képességére illetve a városi hőszigetekben a zöld területek hűtő hatására gondolni.

VIII. A jövő nemzedékek érdekeit figyelembe kell venni

Az Alaptörvény P) cikke szerint az állam a természeti kincseket a jövő nemzedékek javára is kezeli; az AB ebből vezette le a public trust doktrínát: „az állam a jövő nemzedékek, mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rá bízott természeti és kulturális kincseket… Az államnak ezen kincsek kezelése… során egyaránt tekintetbe kell vennie a jelen és a jövő generációk érdekeit” ([45] bek). A KlimaSeniorinnen-ítélet ugyanezt emberi jogi nyelvre fordította: „a jövő generációkra nehezedő aránytalan teher elkerülése érdekében azonnali kibocsátáscsökkentési intézkedéseket kell hozni” (549. §).

A Nemzetközi Bíróság szintén kimondta, hogy az államok a nemzedékek közötti méltányosság alapelve értelmében kötelesek döntéseik jövőbeli előrelátható hatásait mérlegelni a döntéshozatal során. Ez a kötelezettség sokféle eljárásra is lefordítható a belső jogban. A civil törvénytervezet például a generációs hatásvizsgálat eljárását javasolja létrehozni ennek érdekében, amely a külön jogszabályban meghatározott, kiemelt éghajlatvédelmi jelentőségű intézkedések kapcsán vizsgálná azt, hogy az intézkedés milyen hatást gyakorol a jövő nemzedékek életfeltételeire, természeti erőforrásokhoz való hozzáférésére és döntési mozgásterére.

IX. Adatok nyilvánossága, transzparencia, társadalmi kontroll

A KlimaSeniorinnen-ítélet szerint az államoknak eljárási biztosítékokat kell nyújtaniuk arra, hogy a kibocsátáscsökkentési célokat, azok elfogadásának folyamatát és betartásának menetét, a társadalmi nyilvánosság ellenőrizhesse (552–554. §§). Ennek része, hogy minden releváns adatnak nyilvánosnak kell lennie, az éghajlatvédelmi döntések megalapozására szolgáló tanulmányokat is hozzáférhetővé kell tenni, és lehetőséget kell biztosítani az érintett egyének részvételére a döntések véleményezésére. A Greenpeace Nordic-ügyben az EJEB szerint a nyilvánosság bevonását a döntéshozatal olyan szakaszában kell biztosítani, „amikor még minden opció még nyitva áll a hatóságok előtt”, tehát az utólagos „lepapírozás” (amire sok példát láttunk sajnos korábban) és pro forma tájékoztatás nem felel meg e mércének.

Az új klímatörvénynek az éghajlati adatok nyilvánosságát, megismerhetőségét biztosítania kell. Ezen túl a társadalmi részvételt, azaz az érintett egyének és civil szervezetek részvételi jogait (ide értve az ügyféli jogállást és perképességet) is biztosítania kell. Ennek módja lehet különféle beszámolási kötelezettség, illetve érdemi társadalmi egyeztetési eljárások, egyeztető fórumok, amelyre nézve a civil törvénytervezet is számos megoldást tartalmaz.

X. A törvényt végre is kell hajtani

Mindegyik fenti követelmény üres ígéret marad, ha azokat a norma címzettjei nem hajtják végre. Ezért kulcsfontosságú, hogy a törvényi szabályok betartatására, illetve a vállalások nyomon követésére és ellenőrzésére megfelelő eljárásokat is biztosítson maga a klímatörvény. Az AB is hangsúlyozta: szükség van „betartható és számonkérhető (betartatható) jogi szabályozásra” ([127] bek). A KlimaSeniorinnen-ítélet is hangsúlyozza, hogy nem elég a mitigációs célokat a nemzeti klímatörvényben rögzíteni, de azok végrehajtásának megfelelőségét is vizsgálja majd az EJEB az államok elleni esetleges klímaperekben.

A jogi kikényszerítési mechanizmusoknak illetve a jogi felelősség érvényesítésének számos válfaja lehetséges, polgári jogi és közigazgatási jellegű, illetve bírói és nem bírói utak igénybevételével is. Az ezek közti választás a jogalkotó feladata. A civil javaslatban a Kvt. mintájára például javasoltuk az éghajlatveszélyeztető nagykibocsátók eltiltásának lehetőségét, illetve kártérítési felelősséget éghajlat-veszélyeztetés esetén, a mulasztási pert, illetve a jövő nemzedékek szószólójának közvetlen Alkotmánybírósághoz fordulásának lehetőségét is.

Összegzés

Hogy pontosan milyen eljárásokban és intézményekkel tesz a fenti szabályozási kötelezettségnek Magyarország eleget, abban a jogalkotónak természetesen széles mozgástere van. Többféle jó (és ugyanannyi kevésbé jó) megoldás is elképzelhető a létrehozandó intézmények, határidők és felelősök tekintetében; a nemzetközi jogi minimumkövetelményeknek több féle módon is eleget tehet az új klímatörvény. Nincs két egyforma nemzeti klímatörvény, hiszen a klímatörvénynek a klímaválság globális valóságán túl ugyanannyira figyelembe kell vennie a lokális (társadalmi és jogrendszeri) adottságokat is, miközben a már meglévő jogintézményekhez is illeszkedni kell. Azonban a magyar sajátosságok figyelembe vétele nem jelenti azt, hogy bármilyen tartalmú klímatörvény elfogadható eredmény volna. Ha az új klímatörvény nem tartalmaz érdemi szabályokat a fenti tíz kérdésre vonatkozóan, úgy a törvény Magyarország nemzetközi jogi felelősségével kapcsolatos aggályokat vethet majd fel.”

Forrás:
A klímatörvények tízparancsolata – Nemzetközi jogi és alkotmányjogi minimumkövetelmények az új klímatörvénnyel kapcsolatban; Másfélfok; 2026. augusztus 10.

Térképen is elérhetőek az e-mobilitási töltőinfrastruktúra nyilvános töltőpontjai

„A villanyautók használatának visszatérő nehézsége, hogy gazdájuk mindig időben megtalálja az útja során a megfelelő nyilvános töltőpontot. Erre elvileg az egyes szolgáltatók applikációiban, illetve az autók navigációs rendszerében is van mód, de eddig hiányzott egy minden szempontból áttekinthető és részletes térképes megoldás, amelyen az összes nagyobb töltőüzemeltető oszlopai egyszerre láthatók.

A Magyar Elektromobilitás Egyesület (ELMOB) Országos Töltőpont Regiszternek nevezett térképén jelenleg közel 2500 nyilvános állomás szerepel, amelyeken mintegy 6700 csatlakozó várja a villanyautósokat. Ez utóbbiak több mint kétharmada AC lassútöltő, és kevesebb mint harmada DC gyorstöltő a folyamatosan frissülő adatbázis szerint.

Az ingyenes szolgáltatás fejlesztői felhívták a figyelmet, hogy a többféle paraméter alapján kereshető térképen adatai a szolgáltatók rendszeréből származnak, így pontosabbak, mint az önbevalláson alapuló adatbázisok. A töltőpont regiszter nemcsak az egyes oszlopok teljesítményét és a csatlakozók számát képes megjeleníteni, hanem a villanytöltés árát is.

A térképen zölddel jelölték az olcsóbb, a pirossal pedig a drágább töltőket. A felhasználók szűrhetnek az ár, a csatlakozó típusa, valamint a teljesítménye és a szolgáltató alapján is. Egyes cégek, például a Tesla, az E.ON, a Lidl, a TEA, illetve a Shell töltőit ad-hoc árazással, közvetlenül az új szolgáltatásból is el lehet indítani. Ez azoknak jöhet jól, akik még nem regisztráltak az adott szolgáltatónál, ugyanakkor ez a módszer általában drágább.

Az összesen tizenhat szolgáltató oszlopainak feltüntetésével működő töltőpont regiszterről hiányozhat néhány kisebb üzemeltető, ám az ELMOB közleménye szerint olyan eset is előfordul, amikor az egyes nyilvános oszlopok az összesített adatbázisban szerepelnek, miközben az adott szolgáltató saját applikációjában nem.”

Forrás:
Többfunkciós térképen kereshető az összes nagyobb magyarországi villanyautó-töltőállomás; Zách Dániel; Telex.hu; 2026. augusztus 22.

Szakirodalom

Korszakváltások a magyar területfejlesztési politikában a rendszerváltástól napjainkig

„ tanulmány célja, hogy azonosítsa a magyar területfejlesztési politika rendszerváltástól napjainkig tartó időszakának elkülönülő szakaszait. Egy komplex elemzési keret került kidolgozásra, amely a hazai szakirodalomban fellelhető korszakolási modellek szintézisén, valamint szakpolitikai dokumentumok és stratégiai anyagok kvalitatív elemzésén alapul. A kidolgozott szempontrendszer integrálja a területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerének változásait, a fejlesztési források mértékét és struktúráját, a helyi és területi kormányzási szintek szerepváltozását, valamint az Európai Unió regionális fejlesztéspolitikájának irányelveit. Az elemzési keret alapján négy korszak azonosítható: a területi válságkezelés korszaka (1990–1995), az EU-csatlakozásra való felkészülés (1996–2003), a „lopakodó regionalizáció” megrekedése (2004–2009), valamint a centralizáció dominanciája (2010-től napjainkig). A tanulmány részletesen bemutatja az egyes korszakok főbb jellemzőit, különös hangsúlyt helyezve a decentralizáció és centralizáció elveinek érvényesülésére. A kutatás legfőbb elméleti hozzájárulása, hogy a többdimenziós keretrendszer kidolgozásával átfogó képet nyújt a rendszerváltást követő három évtized magyar területfejlesztési politikájának időbeli tagolódásáról. A vizsgálat gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy alapul szolgálhat további kutatásokhoz, többek között a fejlesztéspolitika eredményességének vizsgálatához, a térségi egyenlőtlenségek alakulásának elemzéséhez, valamint a kormányzási modellek hosszú távú hatásainak értékeléséhez.”

Forrás:
Korszakváltások a magyar területfejlesztési politikában a rendszerváltástól napjainkig; Madár Miklós; Tér és Társadalom; 40. évf., 2. szám; DOI: 10.17649/TET.40.2.3671; 2026; 110-131. o. (PDF)

A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai a globális értékláncok elméletének tükrében

„A tanulmány azt vizsgálja, hogyan segíthetik a globális értékláncok (global value chains, GVC) elméletének analógiái a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI) munkaerőpiaci hatásainak értelmezését. Három GVC-témakörre épít: a feladat-alapú megközelítésre, a feljebb lépésre és a földrajzi feldarabolódás határaira. A cikk arra a következtetésre jut, hogy 1. a humán hozzájárulás relatív értéke és a munkajövedelmek GDP-hez mért aránya várhatóan tovább csökken, miközben az AI által előállított hozzáadott érték növekszik; 2. a feladatalapú és az állásmegszűnésre építő előrejelzések közötti különbség idővel mérséklődik. A szerző szerint a munkaerő számos abszolút előnnyel rendelkezik ugyan, ezek megőrzése azonban csak akkor lehetséges, ha a munkavállalók és a szervezetek tudatosan úgy használják az AI-t, hogy az a humán képességeket kiegészítse, ne pedig erodálja.”

Forrás:
A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai a globális értékláncok elméletének tükrében; Szalavetz Andrea; Közgazdasági Szemle; 73. évfolyam; 2026. május; 501–521. o. (PDF)

Adósságokok – adósságkezelés a magyar egészségügyben: egy új megközelítés és eszköz az egészségpolitika szolgálatában

„Bevezetés: A kórházak növekvő és újratermelődő tartozása az egészségügyi rendszer hatékonysági problémáinak kifejezője nemcsak Magyarországon, hanem számos európai országban is. A kormányzati beavatkozások kudarca rávilágít az adósságokok pontos megértésének és a hatékony kezelési módszerek kidolgozásának fontosságára.

Célkitűzés: A tanulmány célja, hogy egy saját fejlesztésű modell keretében bemutassa az adósságkeletkezés tipizálható okait és a hozzájuk rendelhető pénzügyi hatásokat. Ezen keresztül lehetőséget kínál az egészségpolitika számára az adósságkezelési programok hatékonyságának javítására.

Módszerek: Kidolgoztuk az adósságképző okok gazdálkodási eredményre gyakorolt hatásának bemutatását és számszerűsítését. Az okok tipizálása – a kórházi menedzsment ráhatási lehetőségei alapján – külső és belső tényezőkre bontva történt. Standardizálási módszert alkalmazva vizsgáltuk egyfelől az átlagköltség és a finanszírozás eltéréseit szakmai, illetve intézményi szinten, másfelől a kórházak egyéni költségeinek eltérését az átlagköltségektől. Utóbbi tekintetében az üzemméretet, az egészségügyi dolgozók korösszetételét és az infrastruktúra üzemeltetési költségeit azonosítottuk be befolyásoló tényezőkként.

Eredmények: Bemutatunk egy olyan elemzési modellt, amelyben számszakilag értelmezhetők az egyes oki tényezők gazdálkodási eredményre – és ezen keresztül az adósságra – gyakorolt pénzügyi hatásai. Megállapítható, hogy a korábbi adósságközpontú megközelítés nem elegendő a kórházi menedzsment teljesítményének megítéléséhez, és az adósságalapú többletforrás-biztosítás nem jelent igazságos megoldást a hiányok kezelésére. A modell láthatóvá teszi az átlagköltség alatt működő kórházakat is, továbbá hozzájárul a menedzsment teljesítményének objektívebb értékeléséhez.

Következtetés: A vizsgált állami kórházak heterogén képet mutatnak, ezért csak a többkomponensű és egyidejű adósságkezelés vezethet eredményre. Az állam feladatkörébe tartozó külső okok kiszűrésével pontosabban meghatározható a kórházak saját felelőssége az adósságképződésben. A módszertan elősegítheti a finanszírozás emelésének hatékony megvalósítását, akár esetszintű ráfordítási adatgyűjtés nélkül is.”

Forrás:
Adósságokok – adósságkezelés a magyar egészségügyben: egy új megközelítés és eszköz az egészségpolitika szolgálatában;Ivády Vilmos, Kopcsó Dániel; IME Innováció Menedzsment Egészségügy; 25(2), 18-32. o.; DOI: 10.53020/IME-2026-203; 2026. augusztus 11.

Integrált stratégiai előrejelzés – új módszertan a döntési előny növelésére

„Integrált stratégiai előrejelzés – új módszertan a döntési előny növelésére

A szakpolitikai döntéshozók évtizedek óta küzdenek azzal, hogy megértsék a körülöttük változó világot, és előre jelezzék a jövőbeli fejleményeket. A felgyorsult geopolitikai változások korában azok, akik korai jelzésekkel rendelkeznek a várható eseményekről, jelentős döntési előnyre tehetnek szert. Ez a tanulmány a jövőkutatás és az előrelátó tervezés egy új, feltáró jellegű megközelítését mutatja be, amelyet integrált stratégiai előrejelzésnek (Integrated Strategic Forecasting, ISF) neveznek.

Az ISF két, a kormányzati szférában, a tudományos életben és a magánszektorban egyaránt jól ismert módszertanra épül, amelyeket a szakpolitika-alkotást és a döntéshozatalt támogató szakemberek a lehetséges jövők elképzelésére és az azokra való felkészülésre használnak. Az egyik a forgatókönyv-tervezés (scenario planning), vagyis valószerű alternatív jövőképek strukturált kidolgozása; a másik a közösségi előrejelzés (crowdsourced forecasting), amely a „tömeg bölcsességét” használja fel a jövőbeli trendek és események valószínűségének becslésére. A szerzők központi kérdése az, hogy miként növelheti a döntési előnyt a forgatókönyv-tervezés és a közösségi előrejelzés integrálása.

A szerzők először áttekintik a két alapul szolgáló módszertant, majd bemutatják az ezek egyesítéséből létrejövő új megközelítést, az ISF-et, amely a két módszer egymást kiegészítő erősségeire épít. Ismertetik az integrált stratégiai előrejelzés ötlépcsős folyamatát, majd egy feltörekvő technológiákkal kapcsolatos esettanulmányon alkalmazzák azt. Végül felvázolják a módszer további alkalmazásának és fejlesztésének lehetséges irányait, valamint bemutatják, hogyan segítheti az ISF hatékonyabban a szakpolitikai döntéshozókat a bizonytalan jövőbeli fejlemények feltérképezésében és fontossági sorrendbe állításában.”

Forrás:
Integrated Strategic Forecasting – A New Methodology to Enhance Decision Advantage; Anca Agachi, Miriam Pasternak Joergensen, Molly Hickman; Expert Insights; RAND Corporation; 2026. augusztus 17.

Törvények, rendeletek

1259/2026. (VIII. 14.) Korm. határozat az ARACHNE+ kockázatértékelő eszköz kötelező alkalmazásáról

„A Kormány
1. egyetért azzal, hogy az ARACHNE+ kockázatértékelő eszköz használata kötelező legyen a Közös Agrárpolitikából biztosított támogatások esetében a támogatási kérelmek vizsgálata és a döntések meghozatala során, annak érdekében, hogy a Közös Agrárpolitikából biztosított támogatások a lehető legkevesebb kockázattal, leginkább átlátható módon kerüljenek felhasználásra;

2. felhívja az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős minisztert, hogy az 1. melléklet szerinti ütemtervnek megfelelően
a) a Nemzeti Irányító Hatóság és a Nemzeti Kifizető Ügynökség útján gondoskodjon az érintett adatoknak az ARACHNE+ kockázatértékelő eszközbe történő folyamatos feltöltéséről, azzal, hogy annak a terület- és állatalapú támogatásokra vonatkozó gyakorlati megvalósíthatóságáról folyamatosan egyeztetni kell az Európai Bizottsággal,
b) a Nemzeti Irányító Hatóság és a Nemzeti Kifizető Ügynökség útján gondoskodjon az elmaradt adatfeltöltések végrehajtásáról, az erre vonatkozó részletes eljárásrend belső szabályozóban történő megalkotásáról, valamint az adatfeltöltések nyomonkövethetősége érdekében kéthavonta készítsen jelentést az Európai Bizottság számára,
c) a Nemzeti Irányító Hatóság és a Nemzeti Kifizető Ügynökség útján gondoskodjon az eszköz kötelező használatára vonatkozó részletes eljárásrend belső szabályozóban történő megalkotásáról; az eszköz használatára vonatkozó képzési anyag összeállításáról és a képzések megtartásáról, valamint az eszköz kötelező használatáról a Közös Agrárpolitikából biztosított támogatások esetében a támogatási kérelmek vizsgálata és a döntések meghozatala során,
d) az alkalmazás használatának nyomonkövethetősége érdekében félévente készítsen jelentést a Kormány számára az ARACHNE+ kockázatértékelő eszköz alkalmazásának tapasztalatairól.
Felelős: agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter…”

Forrás:
1259/2026. (VIII. 14.) Korm. határozat az ARACHNE+ kockázatértékelő eszköz kötelező alkalmazásáról; Nemzeti Jogszabálytár; 2026. augusztus 14.

33-34. szám, 2026. augusztus 24.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek