Tartalomjegyzék

„A magyar gazdaságról szóló viták rendszerint makroökonómiai mutatók mentén zajlanak: növekedés, beruházás, infláció, költségvetés, foglalkoztatás. Ezek valóban fontosak, de nem mutatják meg, hol keletkezik valójában a gazdasági teljesítmény, és ami ennél is lényegesebb: merre tart, és merre tarthat a fejlődési pálya.

Meggyőződésünk, és ebben széleskörű konszenzust érzékelünk, hogy Magyarország ma stratégiai válaszút előtt áll. A következő három-öt év döntései nem technikai részletkérdések lesznek, hanem arról szólnak majd, hogy tudatosan vállaljuk-e egy mélyebb, hosszabb távú pályaváltás rövid távú terheit és kockázatait egy fenntartható, magasabb növekedési pályáért cserébe – vagy a stagnálás menedzselését választjuk. A mi határozott álláspontunk, hogy a gazdaság a létező kereteit kitöltötte, mostantól a kereteket kell kitolnia, váltanunk kell.

A közgazdaságtan ismert törvényein túl ehhez a váltáshoz érdemes megvizsgálnunk azokat az új gondolatokat is, amelyek a közgazdaságtanban megjelentek az elmúlt időszakban.

Ezeket legjobban a London Consensus című, 2025-ben megjelent tanulmánykötet foglalja össze, mely szerint a 20. század végére kialakult gazdaságpolitikai gondolkodás egyik alapvető tévedése az volt, hogy a jólét kérdését az elosztás problémájára szűkítette. A neoliberális ortodoxia szerint elegendő a növekedést biztosítani, a pozitív hatások pedig az adórendszeren és a jóléti államon keresztül „lecsorognak”, azaz a termelési és az újraelosztási rendszerek szétválaszthatóak.

A gyakorlat azonban mást mutatott nemzetközi szinten: a növekedés hasznai még számos fejlett országban is egyre inkább koncentrálódtak, a regionális különbségek pedig mélyültek. Az egyenlőtlenség nem pusztán elosztási, hanem szerkezeti kérdéssé vált.

Dani Rodrik erre a problémára ad választ a produktivizmus fogalomrendszerével a tanulmánykötetben. A kiindulópontja egyszerű: nem ott kell beavatkozni, ahol a jövedelmeket már kiosztották, hanem ott, ahol azok keletkeznek. Az úgynevezett „előosztás” (predistribution) logikája szerint a gazdaság akkor igazságos, ha maga a termelési szerkezet hoz létre stabil, produktív és jól fizető munkahelyeket. A gazdaságpolitika nem korlátozódhat a csúcstechnológiai szektorokra, a cél a termelékenység széles bázisú emelése, melyhez „jó munkahelyek” (good jobs) kellenek méltó jövedelemmel és hosszútávú fejlődési lehetőséggel. Ezek egyszerre gazdasági és társadalmi értelemben kulcsfontosságúak: növelik a termelékenységet, erősítik a középosztályt és fenntartják a demokratikus stabilitást.

Magyarország számára ez a szemlélet különösen releváns lehet. A gazdaság duális szerkezete – egy szűk, magas termelékenységű exportorientált szektor és egy széles, alacsonyabb hatékonyságú hazai gazdaság – nem pusztán adottság, hanem hosszú évtizedek gazdaságpolitikájának következménye. A produktivizmus logikája éppen ennek meghaladását kínálja: olyan gazdaságpolitikát, amelyben nemcsak a csúcs növekszik, hanem az egész gazdaság emelkedik, és ezáltal a csúcs növekedése is fenntarthatóbb.

Az elméletnek legalább három olyan gyakorlati vonatkozása van, melyet érdemes megfontolnunk:

Partnerség: Az állam a gazdasági fejlettség magasabb szintjén egyre inkább katalizátorként és a keretek megteremtőjeként kell működjön. A szabályozási kiszámíthatóság, a transzparens versenypolitika és a minőségi intézmények fontosabbak minden egyedi beavatkozásnál. (Erről a kérdésről többszintű beszélgetés folyt az kormányzattal az elmúlt másfél évben és úgy látjuk egyre inkább azonos irányba gondolkodunk. Például az MKIK is átvett és átvesz olyan feladatokat, melyeket egy köztestület jobban el tud végezni, mint az állam.)

Minőség: A kevesebb sok esetben több: nem csak a pénz mennyisége, hanem a felhasználásának a minősége is számít.

Termelékenység: A siker mércéje a hozzáadott érték, nem a volumen. Nem elég dolgozni – jól kell dolgozni.

De hol is tartunk most és mit tanulhat ebből Magyarország?

I. Amit jól csináltunk: a 2010 utáni eredmények

Minden reális diagnózisnak az elért eredmények számbavételével kell kezdődnie. A 2010 utáni gazdaságpolitika számos területen valódi áttöréseket hozott és ezeket nem szabad sem tagadni, sem lebecsülni.

Az adórendszer gyökeres átalakítása – az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a munkáltatói terhek csökkentése, a kisvállalkozói adózás egyszerűsítése – jelentős lépés volt a versenyképesebb környezet felé. A foglalkoztatáspolitika eredményei kiemelkedők: a 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája megközelíti a 76 százalékot, a 30-59 éves korosztályban pedig meghaladja a 88 százalékot – ezekkel az adatokkal Magyarország az EU élmezőnyébe került. A közfoglalkoztatás és az aktív munkaerőpiaci eszközök rendszere, bármennyi vitát keltett is, valóban visszahozta a munkakultúrát olyan rétegek számára, amelyek korábban tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. A közmunkát végzők számára pedig vezet út a versenyszférába képzéseken, oktatáson és megfelelő ösztönzésen keresztül. A munka méltósága nélkül nem lehet egészséges társadalmakat fenntartani és fejleszteni, mely tétel gazdaságpolitikai jelentőségét ma már számos nemzetközi szintű közgazdász is megerősíti.

Az extenzív fókuszú növekedési stratégia – amelynek lényege, hogy a munkaerő, a kapacitások és az infrastruktúra folyamatos mennyiségi bővítésén keresztül növelje a termelést, növekedjen a gazdaság – önmagában nem rossz vagy jó, hanem a gazdasági fejlődés elengedhetetlen része. A gazdaság csak így tud eljutni arra a szintre, amelyről aztán az intenzív, tudásalapú fejlődés elindítható. Erről írt egyébként egy alapos elemzést Philippe Aghion, a legutolsó Nobel emlékdíj egyik díjazottja is a magyarul is megjelent Teremtő rombolás című könyvében. Dél-Korea, Tajvan vagy a többi kelet-ázsiai fejlődési csodák gazdaságtörténetei egyértelműen mutatják: a felzárkózás első szakasza szükségszerűen extenzív, a kérdés az, mikor és hogyan következik be a váltás a következő szakaszra.

Fontos felismerés ehhez, amelyet nyomatékosan hangsúlyozni kell: egy társadalom egyszerre lehet munkaalapú és tudásalapú, sőt, önmagában hosszú távon egyik sem elegendő. Nem ellentmondás, hanem egymást erősítő stratégia, ha a munkakultúra, a fegyelem és a foglalkoztatottság magas szintje mellé tudásintenzív iparágak, innovatív vállalkozások és magasabb hozzáadott értékű termelési funkciók épülnek fel.

II. Ami probléma: a gazdaságban alacsony a jelentősebb értékteremtéshez kapcsolódó profit aránya

A sikerek elismerése mellett szembe kell nézni azzal, hogy a 2020-as évek közepére egyre élesebben rajzolódik ki egy strukturális probléma: a vállalkozások sokszor nem a termelékenység és az innováció felé, hanem a gazdasági pozícióból, szabályozási különbségekből és a támogatási rendszerekből elérhető járadékok maximalizálása irányába fordultak. Ezt akkor is vizsgálni kell, ha ennek okai részben a Covid-járványban, illetve az orosz-ukrán háborúban keresendők.

A tünetek jól azonosíthatók: a termelékenység az EU-átlag körülbelül 70 százalékán stagnál, a teljes tényezőtermelékenység növekedése évek óta évi fél százalék körül mozog. Az is kétségtelen, hogy egész Kelet-Közép-Európa termelékenysége nagyjából a 65-75% sávban mozog, de a mi célunk az kell legyen, hogy ebből kitörjünk. A tőke egyre inkább a biztonságosabb állampapír, az ingatlan és a különböző betéti pozíciók felé áramlik az innovatív beruházások helyett. A hazai KKV-szektor működési logikáját sok esetben nem a növekedési ambíció, hanem a túlélés és az alkalmazkodás logikája vezérli.

Nem arról van szó, hogy a szereplők rosszul döntenek – hanem arról, hogy a rendszerben kialakult ösztönzők ezeket a döntéseket jutalmazzák. Ezt meg kell változtatni, mert a részintézkedések finomhangolása nem hozhat érdemi fordulatot.

Különösen figyelmeztető, hogy Magyarország a közepes jövedelmű gazdaságok csapdájának jeleit mutatja: az összeszerelésen alapuló, exportra épülő, extenzív növekedési modell elérte a határait, miközben az innovációs kapacitás és az intézményi minőség, amelyet a következő fejlődési szakasz megkövetelne, még csak alapjaiban létezik. A sikeresen felzárkózó országok mindannyian végrehajtottak egy alapvető intézményi fordulatot: részben vagy egészben áttértek a teljesítményt jutalmazó rendszerekre. Ez számunkra még egy elvégzendő feladat.

III. Egy tízmilliós ország stratégiai korlátai és lehetőségei

Magyarország mérete stratégiai adottság. Egy tízmilliós belső piaccal rendelkező ország soha nem tud teljesen önálló növekedési modellt fenntartani: az exportorientáció nem opció, hanem gazdaságpolitikai kényszer. A belső piac korlátai nem teszik lehetővé a méretgazdaságosság kihasználását és a technológiai szintek fenntartásához szükséges K+F-beruházásokat anélkül, hogy a gazdaság a világ többi részéhez szorosan kapcsolódna.

A kis méret azonban nemcsak korlát – egyben stratégiai fókuszáló erő is lehet. Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia, Svájc mind azzal az alapfelismeréssel élnek, hogy a belső piac szűkössége miatt a magas hozzáadott érték csak a nemzetközi értékláncokba való mély integráció révén érhető el. Egy kis gazdaságnak nem megengedhető, hogy sok területen közepes legyen: a szűkös erőforrások miatt a stratégiai fókusz nem luxus, hanem túlélési feltétel.

Ahol tartunk: a különböző gazdasági komplexitási és fejlettségi indexek szerint Magyarország nem rossz, de nem is kiemelkedő pozícióban van. A WIPO Globális Innovációs Indexén 2025-ben a 36. helyen áll 138 ország között. Az Oeconomus-féle Oeco-Index szerint, amely gazdasági, társadalmi és politikai szempontokat egyaránt figyelembe vesz, Magyarország a 35. a világon és a 18. az EU-ban – megelőzve Olaszországot, Lengyelországot és Romániát. A Harvard Gazdasági Komplexitási Indexén (ECI) az ország a legjobb adatforrások szerint a 30-40. sávban helyezkedik el, ami azt jelenti: az exportszerkezet relatíve fejlett, de az önálló innovációs tartalom és a tudásintenzív exporttermékek aránya még elmarad a régió legjobb teljesítőitől.

Ezek az adatok együttesen azt mondják: jó alapokon állunk, de nem mindegy, merre indulunk el innen.

IV. Gazdaságfilozófiai alapvetések egy sikeres gazdaságpolitika alapjaként

Meggyőződésünk, hogy bármely gazdaságpolitika meghatározáshoz szükséges a gazdaságfilozófiai alapokat tisztázni, ami aztán az alapja lehet a sikeres gazdaságpolitikának. Éppen ezért megvizsgáltuk, mik is a sikerkritériumok. A cél egyértelműen a stabil növekedés. Ehhez viszont szükség van szemléletváltásra – újra kell értelmezni a magyar gazdaság hosszú távú pozícióját a globális rendben. Magyarország a jövőben nemcsak a munkaerejével és ipari kapacitásaival tud hozzájárulni a világpiaci értékláncokhoz, hanem pénzügyi, technológiai és tudásalapú rendszereivel is, tehát a tudáson a fókusz.

A magyar gazdaság a létező kereteit összességében sikeresen kitöltötte, mostantól a kereteket kell kitolnia.

Ennek alapján fontos meghatározni azokat az alapvetéseket, amelyek szükségesek a sikeres gazdaságpolitika kialakításához. Ennek lényege, hogy most, amikor a magyar gazdaság sikeresen abszolválta az extenzív növekedési szakaszt, válaszút elé érkezett. A kérdés az, milyen személetváltás szükséges. Elemzéseink szerint, az alábbi tényezők meghatározóak egy sikeres gazdaságpolitika számára:

1. Új szövetség szükséges az állam és a vállalkozók között. Az állam legyen innovációs katalizátor a vállalkozáspolitikában, olyan normatív kereteket kínálva, amelyből valódi fejlődés fakad

2. A teljesítmény értékelése. Azok a társadalmak tudtak sikeresek lenni, melyek képesek motiválni és értékelni a vállalkozói teljesítményt.

3. Tudás alapú gazdaság és humán tőke. A technológia importálás ma már nem elegendő, viszont a hazai tudás és K+F infrastruktúra még nem elég fejlett. Az áttöréshez az állam, az egyetemek (kutatóintézetek) és vállalatok közti kapcsolatokat kell erősíteni. Ennek része, a posztgraduális képzés támogatása. Feladat, hogy ezt a munkavállalók önérdekévé is tegye a gazdaságpolitika, azaz a humántőke-megtérülés tudatosítását kell ösztönözni- erősíteni.

4. Innováció, méret és fejlődés. Szakítani szükséges azzal a beidegződéssel, hogy az innováció csak a nagyvállalatoknál lehetséges, ugyanis az innováció legkönnyebben a fiatal, dinamikus vállalkozásoknál jön létre. Az európai nagyvállalatok küzdenek a saját bürokráciájukkal. Sajnos nem véletlen, hogy a kontinentális Európából egy sincs a világ 25 legnagyobb óriásvállalata között.

5. Az innováció nyertesei. A kutatások azt mutatják, hogy az innovációnak minden résztvevő fél nyertese. Példának okán egy finn tanulmány szerint a vállalkozók kapják az innovációból származó nyereség legnagyobb részét (44%), őket követik a kék gallérosok (26%), majd a fehérgallérosok (22%), végül pedig a feltalálók (8%). Az innováció tehát nem csak a feltalálónak, hanem rajta kívül mindenkinek hasznot hoz a cégen belül. Ők a tudásukat és a munkaerejüket teszik bele a vállalkozásban kvázi kockáztatott tőkeként, melyért tőke jellegű megtérülést is kaphatnak.

6. A vállalkozó, mint társadalmi érték. A gazdaságpolitika alapsejtje a vállalkozás. Ők a tudásukkal, kockázatvállalóképességükkel teremtik meg a vagyont, de a hazai kis- és középvállalkozói szektor nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értéket is teremt, gondoljunk csak a lokális ökoszisztémákra. A vállalkozások nem egyszerűen profittermelő egységek, hanem intézményesülő alkotói közösségek, ahol a tudás, a kapcsolati tőke és a kultúra is értékké válik. Ezért is különösen fontos a tisztességesen megszerzett magántulajdon szentsége.

7. A gazdaság, mint nemzeti érdekszövetség. A nemzetgazdaságról jellemzően érzelmi alapon gondolkodik a társadalom, de még a vállalkozók egy része is, pedig a megfelelő minőségi elvárások megléte mellett a nemzetgazdaságot, beleértve az államot és a „többi vállalkozót” is, az a racionális döntés, hogy egymást támogassák.

8. Materiális és immateriális gazdaság. Az új technológiák miatt a korábbi iparági kategorizálás helyett vagy mellett megjelent a materiális gazdaságot lassan meghaladó méretű immateriális gazdaság, mint kategória – és az immateriális gazdaság alapja a tudás.

VI. A sikeres vállalkozók viszik előre az országot

Van egy alapigazság, amelyet a gazdaságpolitikai vitákban ritkán mondanak ki elég határozottan: a magyar gazdaságot a sikeres vállalkozók viszik előre. Azok az emberek, akik kockázatot és bizonytalanságot vállalnak, tőkét mozgatnak, munkahelyeket teremtenek, exportpiacokat nyitnak meg, és évről évre bizonyítanak a piacon – ők a gazdasági növekedés valódi motorjai.

Nélkülük nincs adóbevétel, nincs foglalkoztatás, nincs felzárkózás.

A Magyar Nemzeti Bank és az MKIK közös Innovációs Koalíció kutatásai meggyőzően igazolják: a hazai innovációvezérelt vállalatok – mintegy 1100-1200 cég, az összes működő társas vállalkozás negyed százaléka – a 2010-es évtizedben a gazdasági növekedés közel egynegyedét és a bruttó export tizenhárom százalékát adták. Munkatermelékenységük 44 százalékkal magasabb a nem innovatív társaikénál. Ezek a vállalkozók és az általuk épített cégek nem kedvezményezettjei a gazdaságnak – hanem annak legfontosabb hajtóerői.

A példák is azt mutatják, hogy azok a társadalmak tudnak sikeresek lenni, amelyek megfelelő szinten képesek motiválni és értékelni a vállalkozói teljesítményt. Mert a teljesítményt jutalmazni szükséges!

VII. A vállalkozói habitus újraértelmezése: a hősi vállalkozók kora lejárt

A gazdaságpolitikai vitákban ritkán kerül szóba, pedig az egyik legfontosabb tényező: a vállalkozói habitus. A rendszerváltás utáni első generáció vállalkozói egy alapvetően bizonytalan, intézményi szempontból instabil környezetben tanultak meg boldogulni. Ez az adaptáció értékes volt a túlélés szempontjából – de olyan magatartásmintákat rögzített, amelyek nem kedveznek a skálázódásnak, az innovációnak és az intézményi bizalomnak.

A magyar vállalkozói kultúrában erősen él a hősi vállalkozó képe: az az egyén, aki egyedül, saját erejéből, a rendszer ellenére épít fel valamit. Ez a narratíva sok szempontból tiszteletre méltó – de gazdaságpolitikai szempontból komoly problémákat takar. A hősi vállalkozó modellje mikromenedzsmentre épül, nem épít szervezeti rendszereket, és a vállalat növekedése szorosan kötődik az alapító személyes kapacitásához. Ez 5-20 főig jól működhet, de a középvállalati méretet igénylő transzformációt nem teszi lehetővé.

A következő fejlődési szintet nem az egyéni hősök, hanem a jól szervezett csapatok és a bizalmon alapuló hálózatok fogják elérni.

A mentorálási programok, a szakképzési együttműködések és a vállalkozói közösségek erősítése ennek a kultúraváltásnak az eszközei. Az intézményi bizalom helyreállítása – állam és vállalkozók, vállalkozók és vállalkozók között – megkerülhetetlen előfeltétel. Ehhez szükséges az előbb említett állam és a vállalkozók közötti újfajta megállapodás, aminek az alapja a kiszámítható szabályozás, a sikeres vállalkozók elismerése és nem utolsó sorban védelme.

VIII. Mesterséges intelligencia és a technológiai ugrás lehetősége

A modern infokommunikációs technológiák, a mesterséges intelligencia és más infrastrukturális elemek új lendületet adnak a hálózatosodásnak és az értékláncok kialakulásának. A mesterséges intelligencia és a digitális technológiák elterjedése alapvetően megváltoztatja a gazdasági fejlődés lehetséges pályáit. Az MI nem csupán egy újabb technológia, hanem egy általános célú technológia, amely az egész gazdaságban növeli a termelékenységet, ha megfelelően alkalmazzák, mivel számos másodlagos innovációra ad lehetőséget. Ez egyszerre jelent lehetőséget és kényszert: lehetőséget, mert a technológiai ugrás révén egyes fejlődési szakaszok átléphetők; kényszert, mert a lemaradás tartós versenyhátrányba vezet.

Magyarország ebből a szempontból sajátos helyzetben van. A kockázatitőke-befektetések alacsony szintje, az alacsony K+F ráfordítás és az innovációs kultúra korlátai valós hátrányok. Ugyanakkor az ország meglévő ipari komplexitása, a munkafegyelem kultúrája és a digitális infrastruktúra alapjai jó kiindulópontot nyújtanak – ha az ösztönzési rendszer is megfelelő irányba mutat. A vállalkozók pedig képesek lesznek a technológiát megújítani, mert el tudják hinni arról, ami még nincs azt, hogy majd lesz!

Meggyőződésünk, hogy az a gazdaságpolitika, amely ma nem veszi figyelembe a mesterséges intelligencia hatásait, már ma elavult. De az MI nem önmagában megoldás: az emberek, a vállalkozók és az intézmények minősége dönti el, hogy az ország él-e ezzel a lehetőséggel. Nem elég ezért csak a mérnöki típusú tudást fejleszteni, az embert is egyre jobban kell értsük.

IX. Öt tétel a jövőre

A kamarai műhelymunkák és a gazdaságpolitikai vitaanyagok alapján öt megfontolandó strukturális felismerést fogalmazunk meg:.

A mennyiség helyett a minőség felé kell elmozdulni. A GDP-növekedés önmagában nem jó cél, ha az alacsony hozzáadott értékű tevékenységek bővülésén alapul.

Az állam dolga a keretek megteremtése, nem a szereplők helyettesítése. Az állam katalizátor, nem vállalatvezető. A szabályok minősége fontosabb az egyedi döntéseknél. Az állam és a vállalkozók között kötendő új szerződés alapja lehet ennek a váltásnak.

Az erőforrások hatékony felhasználását, az értékteremtést kell jutalmazni. Ehhez az ösztönzőrendszereket újra kell tervezni, mely során a vállalkozók értékteremtő képességének elismerése kulcskérdés.

Egy tízmilliós ország csak nemzetközi integrációban lehet sikeres. A belső piac mérete nem teszi lehetővé a méretgazdaságosság kihasználását önálló növekedési modellben.

Az intézményi minőség hosszú távon fontosabb, mint az egyszeri programok. Egy jó szabály néha többet ér tíz jó pályázatnál. Az intézményi kiszámíthatóság kulcsfontosságú.

A finanszírozási oldal erősítése terén a Széchenyi Kártya Program például bizonyítottan hatékony eszköznek bizonyult: 2015 és 2025 között becslések szerint mintegy 4500 milliárd forinttal járult hozzá a GDP-szinthez. Ehhez ugyanakkor évtizedek építkezésére volt szükség.

Továbbá, a mennyiségi szórás helyett inkább minőségi allokáció szükséges: a forrásoknak oda kell kerülniük, ahol a legnagyobb termelékenységi és innovációs hatást képesek kiváltani. Ez nem a szereplők közötti kizárást jelenti, hanem azt, hogy a támogatási és finanszírozási rendszerek egyre inkább a teljesítményt, a növekedési képességet és a piacképességet ösztönözzék. Ehhez sokszor idő és türelem kell.

X. A stratégiai döntés nem halasztható

A következő három-öt év döntései meghatározzák, hogy Magyarország a magas jövedelmű gazdaságok körébe lép-e a következő évtizedben, vagy tudatosan / tudattalanul a stagnálás menedzselését választja. A jelenlegi, implicit pálya – az összeszerelésen alapuló ipari modell és a biztonságos periféria kombinációja – rövid távon stabilitást ad, de hosszabb távon legfeljebb évi két-három százalékos növekedést és folyamatos relatív lecsúszást eredményez az EU-tól.

Magyarország előtt nem egyetlen, zárt fejlődési modell áll, sokkal inkább egy egymásra épülő, egymást erősítő folyamatokból álló fejlődési pálya rajzolódik ki.

Valódi felzárkózási potenciál akkor nyílhat meg, ha az ország hiteles és következetes lépéseket tesz egy „okos”, de nem túlméretezett, minél digitálisabb állam kialakítása felé. Egy ilyen állam nem csupán az adminisztratív működés racionalizálására képes, hanem arra is, hogy Magyarországot regionális szolgáltató központtá emelje, illetve hosszabb távon a magasabb hozzáadott értékű, tudásalapú export irányába mozdítsa el – vagyis olyan termékek és szolgáltatások exportjára, amelyek „a magyar agy” teljesítményén alapulnak.

Mindez azonban nem valósulhat meg intézményi és gazdaságpolitikai újrahangolás nélkül. Biztató, hogy ennek az iránynak már ma is láthatók a körvonalai, például a NAV digitalizációs rendszere vagy az Igazságügyi Minisztérium fejlett, MI alapú jogszabálykereső megoldásai formájában.

Egy ilyen fordulat nem fájdalommentes. A jelenlegi gazdaságnak vannak nyertesei, akik egy nagyobb mértékben versenyző modellben pozíciókat veszíthetnek. Hosszú távon azonban a hozam egyértelmű: egy magasabb növekedési pályára álló, innovatívabb, válságállóbb és méltányosabb gazdaság mindenki számára több értéket teremt. Tehát nem az a kérdés, hogy van-e jobb, hatékonyabb út. Van! A kérdés az, hogy vállaljuk-e ennek jobb, hatékonyabb útnak a rövid távú költségeit és, hogy a sikeres vállalkozókat partnernek tekintjük-e ezen az úton.
—
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – köztestületként – a kamarai törvény értelmében az egész magyar gazdaság általános érdekvédelmét látja el, nem csupán vállalkozásokat képvisel. Ez a státusz felelősséget jelent: a kamara feladata, hogy a részérdekeken túl a magyar gazdaság egészének hosszú távú érdekeit tartsa szem előtt.
A fenti gondolatok ebből a nézőpontból, a kamara perspektívájából való véleményünket fogalmazzák meg és egy olyan műhelymunka egyik állomását is jelentik, amely során a magyar gazdaság több meghatározó szereplőjét is megkérdeztük. Jelen írás ugyanakkor nem a kamara hivatalos álláspontja, hanem a kamara vezetőinek egy olyan szakmai véleménye, amelynek célja az érdemi közpolitikai vita elősegítése.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, köztestületi feladatából fakadóan, ebben a folyamatban aktív partnere kíván lenni a vállalkozói közösségnek, a kormányzatnak és minden olyan szereplőnek, aki a minőségi növekedés és az intézményi megújulás mellett elkötelezett. Az egész magyar gazdaság érdeke ezt kívánja – és mi ezt képviseljük.

A teljes cikk itt olvasható: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260402/palyamodositas-kontra-stagnalas-a-magyar-gazdasag-elott-allo-strategiai-dontesek-828048”

Forrás:
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara; 2026. április 2.
A cikk szerzői: Nagy Elek, MKIK elnök | Pintér-Péntek Imre, MKIK általános alelnök | Balog Ádám, MKIK gazdaságfejlesztésért felelős alelnök

A Föld éghajlati rendszere soha nem látott mértékben billent ki az egyensúlyából

„Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) figyelmeztetése szerint a föld éghajlati rendszere soha nem látott mértékben billent ki az egyensúlyából. Az óceánok drasztikus hőelnyelése már közvetlen veszélyt jelent a globális ellátási láncokra és a makrogazdasági stabilitásra.

A hivatalos mérések óta a legmelegebb tizenegy év volt a 2015 és 2025 közötti időszak, amit az ENSZ meteorológiai szervezete, a WMO, a frissen közölt adatai rögzítenek.

A szervezet március végén kiadott átfogó jelentése egy ennél is súlyosabb, rendszerszintű problémára világít rá, a föld energiamérlegének felborulására. Pedig a stabil éghajlat alapja, hogy a beérkező napsugárzás és a bolygó által kibocsátott energia egyensúlyban van. Az üvegházhatású gázok koncentrációja azonban az elmúlt 800 ezer év legmagasabb szintjére ugrott, megbontva ezzel egy a sok évezredes stabilitást. A jelentés alapján az energiamérleg hiánya az 1960-as évek óta folyamatosan nő, és tavaly abszolút csúcsot döntött. Maga a folyamat a globális gazdaság alapjait és a termelési környezetet forgácsolja szét, hiszen az egyensúly hiánya extrém kilengéseket okoz az időjárásban.

Az óceánok a gazdaság pufferei

A felszíni hőmérséklet emelkedése, amit a mindennapokban tapasztalunk, csupán apró részlet, hiszen az a bolygót érő többletenergia mindössze egy százaléka. A WMO elemzése rávilágít, hogy a csapdába esett hő több mint kilencvenegy százaléka az óceánokba jut, amelyek gigantikus hőtárolóként funkcionálnak. Az óceánok az elmúlt két évtizedben a teljes energiafelhasználás tizennyolcszorosát nyelték el évente. Ez a felfoghatatlan hőmennyiség alapjaiban alakítja át a tengeri áramlatokat és a globális időjárási rendszereket. Az óceánok melegedésének az üteme 2005 és 2025 között több mint a duplájára gyorsult, a vízfelszín savasodása és a tengeri hőhullámok – amelyek 2025-ben az óceánok 90 százalékát érintették – súlyos csapást mérnek a tengeri ökoszisztémákra és a halászatra, megingatva az élelmiszer-ellátási láncok egyik legfontosabb pillérét.

Megbénuló logisztika és agrársokkok

E kockázatok gazdasági lecsapódása immár a jelen valósága, hiszen az intenzív hőhullámok és a trópusi ciklonok tavaly is dollármilliárdos károkat okoztak a nemzetgazdaságoknak. A jégtakarók és a gleccserek gyorsuló olvadása tartósan emeli a tengerszintet, ami a globális kereskedelmet bonyolító kikötői infrastruktúrák működését fenyegeti. Emellett a mezőgazdasági termelést érő sorozatos sokkok, az elhúzódó aszályok az élelmiszerárak drasztikus volatilitásához vezetnek. A jelentés külön rámutat, hogy az éghajlat vezérelte élelmezésbiztonsági válságok dominóhatást indítanak el, fokozzák a társadalmi instabilitást és felgyorsítják a migrációs folyamatokat. A hőhullámok miatt a globális munkaerő harmada folyamatosan termelékenységi kockázatokkal néz szembe, ami a vállalatok profitabilitását is rontja.

Geopolitika és versenyképesség

A klímaváltozás hatásainak az elemzése ezen a ponton már szigorúan makrogazdasági és biztonságpolitikai kategória. Amikor az ENSZ főtitkára a WMO jelentése kapcsán úgy fogalmaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk destabilizálja a globális biztonságot, az egyértelmű jelzés a piacoknak. Európa számára, amely eleve kiélezett globális ipari versenyben próbálja megőrizni a technológiai pozícióit, az extrém időjárás okozta ellátásilánc-szakadások és a növekvő üzleti biztosítási díjak egyre elviselhetetlenebb terhet jelentenek. Az egyre sűrűsödő infrastruktúra-kiesések éppen akkor érik az európai ipart, amikor a kontinens az olcsó keleti energiáról való leválás időszakát éli.

Szűkülő mozgástér

A WMO által vázolt végletesen kibillent globális egyensúly a Kárpát-medencére is hat. Régiónk kitettsége a hőhullámoknak és a pusztító aszályoknak az elmúlt szezonokban bebizonyította, hogy az uniós agrárium hagyományos modellje hosszú távon finanszírozhatatlan. A stratégiai konklúzió egyértelmű: a vízgazdálkodás radikális megújítása, az öntözési infrastruktúra kiterjesztése és a klímareziliens ellátórendszerek kiépítése ma már a nemzetgazdaság egyre fontosabb területe. A klímaváltozás a hazai energiapolitikát is át kell alakítsa, az egyre szélsőségesebb nyári csúcsfogyasztások megkövetelik a jelentős energiatárolói kapacitások és a rugalmas okoshálózatok gyors kiépítését.”

Forrás:
Végletesen kibillent a klímaegyensúly; Halaska Gábor; Makronóm.eu; 2026. április 3.

Közigazgatás, politika, jog

80 milliárd forintnyi többletforrást biztosítana az egészségügyi ellátórendszer finanszírozására a kormány

„A módosítás célja, hogy érdemben, és a felmerült ráfordításokkal arányosan javítsa az egészségügyi ellátások finanszírozását, javítva a betegek hozzáférési esélyeit és az egészségügyi szolgáltatók gazdálkodását.

A társadalmi egyeztetés során az észrevételeket a kozigazgatasiegyeztetes@bm.gov.hu szervezeti e-mail-címre küldhetik meg 2026. április 10-ig.”

Forrás:
eü szakellát tb finansz. sz. 9/1993.(IV. 2.) NM r., 10/2012.(II. 28.) NEFMI r.; Belügyminisztérium; 2026. április 2.

Európai Unió

Az Unió igyekszik fellendíteni a határokon átnyúló szolgáltatásokat, de kevés sikerrel

„* Az Európai Unióban a szolgáltatásnyújtás csupán 20%-a zajlik határokon keresztül
* Az Unió egységes piacán az akadályok 60%-a több mint 20 éve áll fenn
* Az Unió nem tesz eleget a tartós akadályok felszámolásáért

Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint az Európai Bizottság nem volt elég aktív azoknak a jelentős akadályoknak a felszámolásában, amelyekkel a szolgáltatásaikat az Unió egy másik országában nyújtó uniós vállalkozások régóta szembesülnek. Az Unió pénzügyi ellenőrző szervének bírálata szerint a Bizottságnak nincsenek egyértelmű céljai és stratégiai ambíciója; észrevételezi ugyanakkor, hogy felelősek maguk az uniós tagállamok is, mert szabályozási vagy közigazgatási intézkedéseik akadályozzák a szolgáltatások egységes piacának integrációját. Ellenőrzésünk témájában a közelmúltban több kritikus tanulmány is született, így csak 2024-ben az európai versenyképesség jövőjéről szóló Draghi-jelentés, valamint a Letta-jelentés az egységes piac jövőjéről.

Az uniós országokban a gazdasági teljesítmény, illetve a GDP mintegy 70%-át a szolgáltatások teszik ki, az építkezésektől és a közlekedéstől az építészetig, az informatikai és a foglalkoztatási szolgáltatásokig, ám mindezeknek csak 20%-át nyújtják határokon átnyúló módon. A Letta-jelentés szerint a szolgáltatások egységes piacában rejlő lehetőségek teljes kiaknázásához még jelentős akadályokat kell felszámolni. A gondokat alapjában a nemzeti engedélyezési és tanúsítási követelmények jelentős eltérései, a más-más nemzeti szabályozás, a nehézkes adminisztratív eljárások és a munkavállalók külföldre küldésének korlátai okozzák: mindezek tartósan fennálló akadályok, amelyek megnehezítik és költségessé teszik a vállalkozások számára a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást.

„Az uniós vállalkozásoknak mindmáig igen nehéz a dolguk, ha határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra adják a fejüket” – jelentette ki Hans Lindblad, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – „A Bizottság továbbra sem elég aktív az akadályok felszámolásában.”

A szolgáltatások egységes piaca előtt álló, 2002-ben feltárt akadályok mintegy 60%-a még 2023-ra sem szűnt meg, és továbbra is akadályozta az üzleti tevékenységet és az árversenyt. A Bizottság tett ugyan lépéseket a probléma kezelésére, de 2025-ig sem stratégiailag összefogott megközelítéssel nem rendelkezett, sem a potenciálisan legzavaróbb akadályok megfelelő kezelésére nem volt eljárása. Nem sokat változott a helyzet azóta sem, hogy a Bizottság 2025-ben elfogadta egységes piaci stratégiáját, amelynek eszközei valószínűsíthetően nem lesznek eredményesek.

A Bizottság igyekezett megkönnyíteni a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást az uniós országok számára, ám a vállalkozások továbbra sem jutnak hozzá minden szükséges információhoz, hogy valamely más uniós országban kezdhessenek szolgáltatásnyújtásba. Ráadásul az Unió éves gazdaságpolitikai koordinációs mechanizmusa, az ún. európai szemeszter sem ösztönzi a szolgáltatások jelentős szabályozási reformját, és kevés ország használta fel a Covid19 utáni helyreállítási alapokat a szolgáltatási ágazatok reformjára és a szabályozási akadályok felszámolására.

Összességében a szolgáltatások egységes piacán a szabályok érvényesítése gyengének volt mondható. Elsődleges eszközeként a Bizottság a kötelezettségszegési eljárást alkalmazta, de nagy nehézségekbe ütközött ennek során. Nem mondható, hogy mindig gyorsan járt volna el, amikor valamely ország megsértette az uniós szolgáltatási irányelvet. Nehézkesen dolgozta fel a vállalkozások által az uniós szabályokat állítólagosan megsértő országokkal szemben benyújtott panaszokat: ezek rendezése néha nagyon elhúzódott, ami hátrányos helyzetbe hozta a kisvállalkozásokat.

Számos vizsgálat mutatott rá, hogy a jelenlegi akadályok felszámolása jelentős előnyökkel járna. A Bizottság azonban nem tud teljes körű és naprakész képet alkotni a határokon átnyúló szolgáltatások előtt álló akadályokról, és nem elemezte kellően azok felszámolásának költségeit, előnyeit és hatását.

A Számvevőszék több módját javasolja annak, hogy a Bizottság eredményesebben biztosítsa a szolgáltatások egységes piacának működését. A Bizottságnak világosabb és ambiciózusabb stratégiát kell kidolgoznia, aktívabban kell kihasználnia az európai szemeszter lehetőségeit, és jobban kell ösztönöznie a tagállamokat a szükséges reformok végrehajtására. Egyértelműbbé kell tennie továbbá a jogszabályokat, a szabálysértések területén a jelentős hatással járó esetekre kell összpontosítania, jobb eszközökkel kell megkönnyítenie a határokon átnyúló szolgáltatásokat, valamint értékelnie kell a szolgáltatások egységes piacának kiteljesítése terén születő eredményeket.

Háttér-információ

Az Európai Unióban az egyéneknek és a vállalkozásoknak joguk van ahhoz, hogy megkülönböztetés és indokolatlan korlátozások nélkül nyújtsanak és vegyenek igénybe határokon átnyúló szolgáltatásokat. A szolgáltatások szabad mozgása előmozdítja a versenyt és a növekedést, és erősíti az Unió egységes piacát. A szolgáltatási irányelv az uniós szolgáltatáskereskedelem legjelentősebb nemzeti akadályainak felszámolására irányuló fő jogalkotási eszköz.

A határokon átnyúló kereskedelem intenzitását illetően 2023-ban az import és az export a nagy- és kiskereskedelmi ágazat árbevételének 0,4%-át, az építőiparénak 0,8%-át, a jogi és számviteli szolgáltatásokénak 4,6%-át, a mérnöki szolgáltatásokénak 6,6%-át, a közlekedésének 8,1%-át, a számítógépes szolgáltatásokénak 15%-át, a rekláménak és piackutatásénak pedig 31,8%-át tette ki. A Bizottság saját elemzésének becslése szerint további ambiciózus reformok 2027-ig 2,5%-os többletnövekedést eredményezhetnek az Unió GDP-jében.

13/2026. sz. különjelentés: „A szolgáltatások egységes piaca: Továbbra sem elégségesek a határokon átnyúló szolgáltatások előtt álló akadályok felszámolására irányuló bizottsági intézkedések” című jelentés a Számvevőszék honlapján érhető el, a főbb tények és megállapítások egyoldalas áttekintésével. Ezt a jelentést a szolgáltatási irányelvről szóló 2016. évi különjelentés előzte meg.

Kapcsolódó hivatkozások

* Különjelentés 13/2026: A szolgáltatások egységes piaca – Továbbra sem elégségesek a határokon átnyúló szolgáltatások előtt álló akadályok felszámolására irányuló bizottsági intézkedések
* Fő tények és megállapítások”

Forrás:
Az Unió igyekszik fellendíteni a határokon átnyúló szolgáltatásokat, de kevés sikerrel; Európai Számvevőszék; 226. március 25.

Problémás az uniós tanácsadó szervek részvétele a szakpolitikai döntéshozatalban

„* A véleményeket néha túl későn adják ki ahhoz, hogy befolyásolni tudják az uniós döntéshozatalt
* Nem készül szisztematikus értékelés arról, hogy a vélemények mennyiben épülnek be a jogszabályokba
* A vélemények megfogalmazását segítő szakértők kiválasztása nem átlátható

Az Európai Számvevőszék ma közzétett különjelentése szerint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága gyakran túl későn adja ki véleményeit ahhoz, hogy azok befolyásolni tudják az uniós szintű döntéshozatalt. Mindkét testületet azzal a céllal hozták létre, hogy hidat képezzenek a szakpolitikai döntéshozók, illetve a társadalom tagjai és más érdekelt felek között. A számvevők szerint azonban nem értékelik szisztematikusan, hogy a vélemények hogyan tükröződnek a végleges uniós jogszabályokban, és a vélemények kidolgozásában részt vevő szakértőket nem átlátható kritériumok alapján választják ki.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot (EGSZB) és a Régiók Európai Bizottságát (RB) az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hozta létre uniós tanácsadó szervekként. Az EGSZB a munkáltatók, a munkavállalók és a civil társadalom képviselőiből áll. Az RB a helyi és regionális önkormányzatok választott képviselőinek részvételét biztosítja az uniós döntéshozatalban. Az EGSZB és az RB saját kezdeményezésre is adhat tanácsot, de kötelezően konzultálni kell velük, amikor az Európai Bizottság bizonyos területeken jogalkotási javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé (ezek az úgynevezett kötelező felkérések). Véleményeik ugyanakkor nem kötelező erejűek.

„Tanácsadói szerepük révén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága növeli a szakpolitikai döntéshozatal legitimitását és elősegíti az abban való demokratikus részvételt” – fejtette ki Katarína Kaszasová, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. –„ Hozzájárulásuknak azonban időszerűbbnek kellene lennie, és szisztematikusan értékelniük kellene munkájuk hatását.”

A számvevők a stratégiai tervezéstől a hatás méréséig a vélemények kidolgozásának teljes folyamatát megvizsgálták, ellenőrzésük a 2019 és 2024 közötti időszakra irányult. Megállapították, hogy mindkét bizottság egyértelmű szabályokkal és iránymutatásokkal rendelkezik, amelyek egységes minőséget és szabványosítást biztosítanak. A vélemények kidolgozásában elsősorban a bizottságok tagjai vesznek részt, de azt szakértők is támogathatják. A szakértők nem részesülnek díjazásban munkájukért, de jogosultak útiköltség-térítésre, valamint az utazás és az ülések idejére járó átalányösszegű ellátmányra. Mindkét bizottság széles körben alkalmaz szakértőket, de azokat egyik sem átlátható kritériumok alapján választja ki. A számvevők szerint ez felveti az elfogultság kockázatát, rontja az átláthatóságot, és reputációs kockázatot jelent. A szakértők kiválasztása kapcsán előre meghatározott és nyilvánosan hozzáférhető kritériumokat kellene alkalmazni. Létre kellene hozni továbbá egy központi szakértői nyilvántartást is (ilyennel jelenleg csak az EGSZB rendelkezik), amely rögzíti a bizottságoknál végzett korábbi munkájukat és a szakterületeiket.

Az időzítés döntő fontosságú, amikor arról van szó, hogy egy vélemény milyen hatást gyakorolhat a szakpolitikai döntéshozatalra. A vélemények azonban nem mindig jutnak el időben az uniós jogalkotókhoz ahhoz, hogy befolyásolni tudják az uniós döntéshozatalt. A 2019–2024-es időszakban az EGSZB a kötelező felkérések 84%-a esetében nyilvánított véleményt a parlamenti bizottsági szavazás előtt, míg az RB az esetek mindössze 74%-ában tartotta be ezeket a határidőket. Egyik bizottság sem rendelkezik olyan automatizált eszközzel, amely következetesen és szisztematikusan nyomon követné a határidők betartását, tájékoztatást nyújtana a közeledő intézményi és politikai határidőkről, illetve automatikus figyelmeztetést adna ki a késésben lévő véleményekről. Végezetül, bár a bizottságok nyomon követik véleményeik utóéletét, főként a láthatóságra és a volumenre összpontosítanak, nem pedig a hatásra. A számvevők minőségi és végeredmény-alapú mutatók bevezetését javasolják, például annak mérését, hogy a vélemények milyen mértékben jelennek meg a végleges jogszabályokban.
…
Kapcsolódó hivatkozások
* Különjelentés 12/2026: Az Unió tanácsadó szervei – A vélemények kidolgozását célzó eljárások adottak, de továbbra is nehéz az időszerűség biztosítása és a hatás mérése
* Fő tények és megállapítások”

Forrás:
Nem mérik szisztematikusan, hogy mekkora hatást gyakorolnak az uniós tanácsadó szervek a szakpolitikai döntéshozatalra; Európai Számvevőszék; 2026. március 26.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Akadálymentes jövő a fizetésben: A Qvik áthidalja a látássérült emberek biztonsági szakadékát

„A hazai elektronikus pénzforgalom fejlődése új fejezethez érkezett, amely nemcsak a sebességet és a költséghatékonyságot növeli, hanem döntő lépést jelent a pénzügyi inklúzió felé is. Az Infoalap kutatása rávilágít arra, hogy a 2024. szeptember 1-jén elindított Qvik fizetési rendszer olyan alternatívát kínál, amely kulcsfontosságú a látássérült emberek önálló és biztonságos fizetése szempontjából, különösen az érintőképernyős POS terminálok okozta kihívások fényében.

A probléma gyökere: Az érintőképernyő mint akadály

A készpénzmentes társadalom felé vezető úton az érintőképernyős POS terminálok elterjedése komoly akadálymentességi problémát idézett elő a látássérült felhasználók számára. Amikor a fizetendő összeg meghaladja a PIN-kód nélküli limitet, a terminál sík, fizikai visszajelzést nem adó felületén kellene megadniuk a kódot. Ez a helyzet kényszerűségből gyakran a PIN-kód kiszolgáltatásához vezet (például az eladónak vagy egy kísérőnek diktálva), ami súlyos biztonsági kockázatot jelent, és sérti a felhasználó önállóságát és magánszféráját.

A Qvik megoldása: Biztonság és ellenőrizhetőség a megszokott környezetben

A Qvik rendszer alapvetően egy olyan okos átutalási mechanizmus, amely mentesíti a vásárlót az eladó adatainak és a fizetendő összegnek a manuális begépelése alól a banki mobilalkalmazásában. A rendszer lényege, hogy a fizetéshez szükséges összes információt (az eladó neve, bankszámlaszáma, vételár, tranzakciós azonosító) egyetlen lépésben átadja a vásárló telefonjának, ahol azok egy előre kitöltött átutalási sablonban jelennek meg a banki alkalmazáson belül.

Ez a folyamat a látássérült emberek számára azért kiemelten fontos, mert:

Saját eszköz, saját segítőtechnológia: A fizetés jóváhagyása nem a kereskedő POS terminálján, hanem a vásárló saját mobiltelefonján történik. Itt a megszokott szoftveres környezetben, a saját maga által beállított segítő technológiák (például képernyőolvasó programok) felhasználásával, önállóan tudja ellenőrizni az eladó adatait és az összeget.

Biztonságos jóváhagyás: Ha az információkat megfelelőnek találja, a fizetést a telefonján lévő banki alkalmazásban, a megszokott módon (például biometrikus azonosítással vagy a telefon saját billentyűzetén megadott kóddal) hagyhatja jóvá. Így a PIN-kódja soha nem kerül illetéktelen kezekbe.

Nincs szükség kártyára: A Qvik használatához nem szükséges bankkártya megléte, a tranzakció közvetlenül a bankszámlák között történik.

Pontosított adatátvitel és gyors likviditás

A Qvik négyféle adatátviteli megoldást kínál (QR-kód, link, NFC, fizetési kérelem), amelyek közül az NFC kapcsolat különösen gördülékeny élményt nyújt, elegendő csupán összeérinteni a vevő mobiltelefonját az eladó POS termináljával, és a tranzakcióhoz szükséges adatok automatikusan átadódnak a két készülék között. Fontos technológiaiszempont, hogy a Qvik fizetés esetén az adatátadás iránya fordított a bankkártyás fizetéshez képest: nem a vásárló banki adatai kerülnek át a POS terminálra, hanem a POS terminál (vagy a kereskedő telefonja) küldi át a fizetéshez szükséges adatokat a vásárló telefonjára. A tranzakció a vevő számára ingyenes, a kereskedőnek pedig 30-50%-kal kedvezőbb költségű, mintha kártyás vásárlás történne.

A Qvik használata esetén is a bankszámlák közötti már megszokott és kedvelt azonnali fizetés történik, ami azt jelenti, hogy a fizetett összeg 5 másodpercen belül megjelenik az eladó bankszámláján.

A Qvik tehát nem csupán egy újabb kényelmi funkció, hanem egy olyan technológiai híd, amely valódi egyenlőséget és biztonságot teremt a fizetési helyzetekben az okostelefont használó látássérült emberek számára is. A tanulmány megtekinthető az Alapítvány weboldalán.

Qvik fizetés Magyarországon (letöltés)
”

Forrás:
Akadálymentes jövő a fizetésben: A Qvik áthidalja a látássérült emberek biztonsági szakadékát; Informatika a Látássérültekért Alapítvány; 2026. április 1.

Schleswig-Holstein lépésről-lépésre cseréli le a Microsoft rendszereit nyílt forráskódú megoldásokra

„A hárommilliós tartomány lépésről-lépésre cseréli le a Microsoft rendszereit nyílt forráskódú megoldásokra. A projekt célja hogy csökkentse függőségét az amerikai technológiai óriásvállalatoktól és nagyobb ellenőrzést szerezzen saját adatai felett. A nagyszabású átállás technikai hibákkal és jelentős szervezeti kihívásokkal jár.

Schleswig-Holstein radikális technológiai átalakítása élő kísérletet kínál Európa számára arra, miként lehet megszüntetni a függőséget az amerikai Big Tech vállalatoktól. De nem zajlott zökkenőmentesen a kis német tartomány kísérlete, hogy megszakítsa kapcsolatát a Microsofttal. Amikor a helyi önkormányzat pénzügyi részlegének tisztviselői tavaly szeptemberben alternatív nyílt forráskódú rendszerekre költöztették e-mail fiókjaikat, az üzenetek elkezdtek rossz postaládákba érkezni. Egyes bírák és rendőrök pedig egyáltalán nem kaptak e-maileket. Ez néhány rendkívül megterhelő hét volt Sven Thomsen informatikai vezető számára, egészen addig, amíg a hibát ki nem javították.

Mindez azonban egy szélesebb törekvés része volt. Egy olyan „digitális szuverenitás” iránti törekvésé, amely az északnémet tartományt európai tesztesetté tette, miközben egyre több vezető állítja, hogy a kontinensnek csökkentenie kell függőségét az amerikai technológiai óriásvállalatoktól. „A lényeg az, hogy függetlenné váljunk a központosított, monopolhelyzetben lévő szolgáltatóktól” – mondta Thomsen. „Lépésről lépésre erre törekszünk.” Az elképzelést egyszerre fogadták szkepticizmussal, gúnnyal és elismeréssel. Egy német informatikai blogger Schleswig-Holsteint az Asterix francia képregényhőshöz és annak „kis, hajthatatlan gall falujához” hasonlította, amely ellenáll a római hódítóknak. A hárommillió lakosú tengerparti régió körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdett el gondolkodni azon, hogy megszünteti függőségét a Microsofttól. Akkoriban a motiváció nagyrészt pénzügyi volt, a tisztviselők ugyanis elégedetlenek voltak a licencek költségeivel és az egyetlen szolgáltatótól való függéssel.

Ma, a transzatlanti szövetségben jelentkező feszültségek és Donald Trump Európával kapcsolatos fenyegetései miatti aggodalmak közepette a helyi tisztviselők már annak szükségességét is látják, hogy saját fejlesztésű megoldásokat hozzanak létre, amelyek megvédik a régió adatait az amerikai bíróságok kiterjedt hatáskörétől. Egyesek arra is figyelmeztetnek, hogy fennáll a „kill switch” vagy „hátsó ajtó” jellegű funkciók kockázata, amelyek lehetővé tehetnék, hogy az amerikai szoftvereket távolról irányítsák. „Oroszország ukrajnai inváziója után mindenki tudatában lett annak, mennyire függünk az energiaszállítás területén” – mondta Dirk Schrödter, a tartomány digitalizációs minisztere. „Szerintem ma már mindenki felismeri, hogy a digitális világban is hasonló függőségeink vannak.”

Számos európai ország jelenleg különböző formákban próbál „leválni” az amerikai technológiáról. Az osztrák fegyveres erők felhagytak a Microsoft Office használatával, Dánia hasonló terveket jelentett be, Franciaország pedig arra utasította tisztviselőit, hogy hagyjanak fel a Zoom használatával, miközben saját biztonságos üzenetküldő alkalmazást indított a WhatsApp vagy a Signal helyettesítésére. A kieli kezdeményezés azonban az egyik legambiciózusabb és legelőrehaladottabb Európában. Kiel Schleswig-Holstein tartomány fővárosa, és leginkább éves vitorlásversenyéről ismert. Schrödter szerint a projektet más közintézmények és a magánszektor is szorosan figyeli. „Tulajdonképpen egy mintát, szinte egy forgatókönyvet dolgozunk ki arra, hogyan lehet ezt megvalósítani” – tette hozzá.

A projekt körülbelül két évvel ezelőtt lépett a legkomolyabb szakaszába, amikor a kormányzat úgy döntött, hogy aktívan megkezdi az összes Microsoft termék és szolgáltatás lecserélését nyílt forráskódú alternatívákra. Ezek olyan szabadon hozzáférhető szoftverek, amelyekre a fejlesztők építhetnek és amelyeket módosíthatnak. Ismert példák közé tartozik a Linux operációs rendszer, a Firefox internetböngésző és a VLC médialejátszó. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek ingyenesek. Bár Schleswig-Holstein csak tavaly 15 millió eurót takarított meg a Microsoft licenceken, a megtakarítás jelentős részét főként német informatikai szolgáltatókra költi, akik segítenek az alternatív termékek bevezetésében és a kormányzati igényekhez igazításában.

Schrödter, aki a német jobbközép Kereszténydemokrata Unió tagja, és inspirációként Friedrich Hayek és William Baumol közgazdászokra hivatkozik, részben úgy tekint a projektre, mint a monopolhelyzetek felszámolására és a verseny felszabadítására irányuló törekvésre. „Többé nem a világ más részein finanszírozzuk a technológiai fejlődést. Ehelyett közpénzeket használunk arra, hogy itt, saját hazánkban finanszírozzuk azt és erősítsük a digitális gazdaságot.”

Az átállás tavaly kezdődött igazán komoly formában. Az első nagy lépés a Microsoft Office lecserélése volt egy nyílt forráskódú megfelelőre. Ez nagyrészt problémamentesen zajlott. A Teams videokonferencia szoftvert egy OpenTalk nevű program váltotta fel. Ezután következett az e-mail rendszer, amelynél a Microsoft Exchange és Outlook helyett az Open-Xchange és a Thunderbird nyílt forráskódú alternatíváira álltak át. Az átállás 44 ezer fiókot és mintegy 110 millió elemet érintett, köztük e-maileket és naptárbejegyzéseket. Az első 29 ezer fiók átvitele problémamentesen zajlott. Ezután azonban meghibásodás lépett fel, amely bár csak időszakosan jelentkezett, komoly fejfájást okozott. „Ez visszarepített minket a kőkorszakba” – mondta Michael Burmeister, az egyik regionális bíróság igazgatója és egy bírói egyesület szóvivője. „Vissza kellett térnünk a telefon és a fax használatához.” Hozzátette: „Szerencsénk volt, hogy nem történt komoly jogállamisági jogsértés.”

A probléma oka a tartomány adatközpontjában jelentkező hiba volt, ahol egy komponens nem továbbította megfelelően az adatcsomagokat. „Technikai hiba volt, egy hibás konfiguráció” – mondta Thomsen. „Nem az új szoftver vagy a szoftverszolgáltató hibája volt, de majdnem három hetünkbe került.” A visszaesés ellenére a tartomány folytatja a projektet. Idén a Windows operációs rendszerről Linuxra szeretnének áttérni. További tervek között szerepel a Cisco által gyártott telefonrendszer lecserélése a Kamailio és az Asterisk nevű nyílt forráskódú alternatívákra.

A tisztviselők arra törekszenek, hogy az új rendszereket MI-alapú asszisztensekkel integrálják a Llama segítségével, amely a Meta nyílt nagy nyelvi modellje, és amely szerintük nagyobb ellenőrzést és bizalmasabb működést biztosít. A jövőben a francia Mistral technológiájának használatát is tervezik. A tartomány már korábban is helyi adatkezelést alkalmazott a Dataport segítségével, amely egy speciális informatikai szolgáltató több északnémet tartomány számára. A belátható jövőben azonban a hardverek többsége továbbra is amerikai gyártású marad. Schrödter és Thomsen is HP laptopokat használ, miközben telefonjaik Apple és Samsung készülékek.

A kritikusok szerint a Schleswig-Holstein tartományi kormány alkalmazottai funkcionalitásbeli veszteséget tapasztalnak a megszokott Microsoft termékek egyszerűsége és hatékonysága után. Sven Neumann, a helyi rendőrszakszervezet vezetője becslése szerint a rendőrök hetente két vagy három plusz órát töltenek az új rendszer hiányosságainak kezelésével, ami veszélyeztetheti a projekt iránti jóindulatot. „Szerintem vigyáznunk kell, nehogy túlterheljük a kollégákat” – mondta. „Nem kell sok ahhoz, hogy valaki felrobbanjon, és azt mondja: ez az egész egy nagy hülyeség.” Példaként München esetét említette, amely 2017-ben felhagyott egy 13 évig tartó projekttel, amelynek célja a Linux bevezetése volt a Windows helyett, miután technikai problémák jelentkeztek és a politikai támogatás is elhalványult. Schrödter különösen nagy felháborodást váltott ki az e-mail válság idején azzal a megjegyzéssel, hogy „biciklizni sem lehet megtanulni pusztán azzal, hogy az ember nézi”. Egyesek ezt úgy értelmezték, mintha a dolgozókat hibáztatná a kellő lelkesedés hiányáért.

Egyes szakértők és nagy technológiai vállalatok arra figyelmeztetnek, hogy a nyílt forráskódú szoftverek nagyobb kiberbiztonsági kockázatot jelenthetnek. Egy nagy visszhangot kiváltó, 2021-es incidens során hackerek, köztük kínai állami támogatású csoportok, több mint egymillió támadást indítottak világszerte vállalatok ellen egy addig észre nem vett sebezhetőség révén a Log4j nevű nyílt forráskódú szoftverben. Thomsen szerint a kiberbiztonság kezelése az új rendszerben bonyolultabb. A Microsofttal való egyetlen kapcsolat helyett most több mint fél tucat szolgáltatóval kell koordinálniuk. Ugyanakkor azt állítja, hogy a nyílt forráskódú szoftverek nem eleve sérülékenyebbek. Szerinte éppen a kód nyilvános jellege teszi lehetővé a könnyebb ellenőrzést és terheléses vizsgálatot. „Felbérelhetek egy harmadik felet, és azt mondhatom neki, hogy ellenőrizze a következő rendszert. Ehhez nincs szükség a szoftverfejlesztő együttműködésére.”

Schrödter visszautasítja azt az elképzelést, hogy Schleswig-Holstein projektje bátor vagy kalandos vállalkozás lenne. Az olyan termékek, mint az Open-Xchange e-mail szerver „nem valamilyen egzotikus megoldások”, mondta, hanem olyan rendszerek, amelyeket már több mint 220 millió felhasználó használ. A digitalizációs miniszter tisztában van felelősségével, de nem tekinti ezt bátorságot igénylő feladatnak. Inkább így fogalmazott: „Meg kell győződve lenned arról, hogy jó úton jársz, hogy a helyes dolgot teszed, és az ellenállás ellenére kitartóan kell haladnod előre.””

Forrás:
Egy német tartomány, Schleswig-Holstein megpróbál elszakadni a Microsofttól; SG.hu; 2026. április 3.

Technika, tudomány, MI

Kína szabályozná a digitális virtuális embereket, és betiltaná a gyermekeket célzó függőséget keltő szolgáltatásokat

„Kína új szabályokkal szorítaná keretek közé a virtuális embereket

Kína Kibertér-felügyelete pénteken olyan szabályozási tervezetet tett közzé, amely szorosabb ellenőrzés alá vonná a digitális virtuális emberek online fejlesztését. A javaslat kötelező címkézést írna elő, és betiltaná azokat a szolgáltatásokat, amelyek megtéveszthetik a gyerekeket vagy erősíthetik a függőséget.

A tervezet szerint minden virtuális emberi tartalmat jól látható „digitális ember” címkével kellene ellátni. A szabályok azt is megtiltanák, hogy az ilyen rendszerek „virtuális intim kapcsolatokat” kínáljanak 18 év alattiaknak. A dokumentumot május 6-ig bocsátották nyilvános véleményezésre.

A javaslat emellett tiltaná, hogy mások személyes adatait beleegyezés nélkül használják fel virtuális emberek létrehozására. Azt is kizárná, hogy ilyen rendszerekkel kerüljék meg a személyazonosság-ellenőrzést. Mindez jól mutatja, hogy Peking az MI gyors fejlődése mellett is fenn akarja tartani a kontrollt.

A tervezet szerint a virtuális emberek nem terjeszthetnek olyan tartalmakat, amelyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot, az államhatalom felforgatására uszítanak, elszakadást propagálnak vagy gyengítik a nemzeti egységet.

A szolgáltatóktól azt is elvárnák, hogy lépjenek fel a szexuális utalásokat tartalmazó, horrorisztikus, kegyetlen vagy etnikai, illetve regionális alapú megkülönböztetésre ösztönző tartalmakkal szemben. Emellett szükség esetén közbe kellene lépniük, és szakmai segítséget kellene biztosítaniuk, ha egy felhasználónál öngyilkossági vagy önsértő hajlam jelei mutatkoznak.

Kína a múlt hónapban közzétett új ötéves szakpolitikai tervben egyértelművé tette, hogy gyors ütemben akarja bevezetni a mesterséges intelligenciát a gazdaság egészében. Ezzel párhuzamosan azonban szigorítja a gyorsan bővülő ágazat irányítását is, hogy biztosítsa annak biztonságosságát és az ország szocialista értékeivel való összhangját.

A kibertér-felügyelet honlapján megjelent elemzés szerint az új szabályok célja, hogy megszüntessenek egy szabályozási rést a virtuális emberi szektorban, és egyértelmű határokat szabjanak az ágazat egészséges fejlődésének.

„A digitális virtuális emberek irányítása már nem pusztán iparági normák kérdése, hanem stratégiai jelentőségű tudományos problémává vált, amely a kibertér védettségét, a közérdeket és a digitális gazdaság magas színvonalú fejlődését is érinti” – áll az elemzésben.”

Forrás:
China moves to regulate digital humans, bans addictive services for children; Reuters; 2026. április 3.
Lásd még:
国家互联网信息办公室关于《数字虚拟人信息服务管理办法（征求意见稿）》公开征求意见的通知 (Az Állami Internetes Információs Hivatal közleménye a „Digitális virtuális személyekre vonatkozó információs szolgáltatások szabályozásáról szóló szabályzat (véleményezési tervezet)” nyilvános véleményezéséről); Kína Kibertér-felügyelete / Cyberspace Administration of China; 2026. április 3.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Svédország visszatér a papír alapú oktatáshoz

„Svédország a romló teszteredmények miatt ismét bevezeti a könyveket az oktatásban, a kormány szerint az olvasás, az írás és a számolás alapjait nyomtatott tankönyvekkel lehet a legerősebben megalapozni. A digitalizáció továbbra is része marad az oktatásnak, de csak későbbi életkorban és tudatosabban alkalmazva.

2024-ben a svéd kormány bejelentette, hogy az ország iskolái visszatérnek az alapokhoz, és ismét nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan készségek, mint az olvasás és az írás, különösen az alsóbb évfolyamokon. A könyveket – amelyek az utóbbi időben nagyrészt háttérbe szorultak – újra bevezetik a tantermekben, és a diákok ismét a régi módon tanulnak írni, kézzel, ceruzával vagy tollal, papírlapokra. A svéd kormány emellett azt is tervezi, hogy az ország összes iskolájában megszünteti a mobiltelefonok használatát. Az oktatási hatóságok jelentős összegeket fektetnek be a változtatásokba. Csak tavaly az oktatási minisztérium 80 millió eurót különített el tankönyvek és tanári kézikönyvek vásárlására. A körülbelül 11 millió lakosú országban az a cél, hogy minden diák minden tantárgyhoz rendelkezzen saját nyomtatott tankönyvvel. A kormány emellett 50 millió eurót fordított szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek beszerzésére a tanulók számára.

Ezek a lépések látványos fordulatot jelentenek a korábbi évtizedekhez képest, amikor Svédország – sok más országhoz hasonlóan – a fizikai könyveket a háttérbe szorította, és inkább táblagépeket és digitális tananyagokat vezetett be annak érdekében, hogy a diákokat felkészítse az online világban való életre. Talán nem meglepő módon a skandináv ország lépései szélesebb körű vitát indítottak el a digitális technológia szerepéről az oktatásban, amely messze túlmutat az ország határain.

Miért döntött Svédország a fordulat mellett? Linda Fälth, a Linnaeus Egyetem tanárképzésével foglalkozó kutatója elmondta, hogy a tankönyvekbe való újbóli befektetés és a digitális eszközök hangsúlyának csökkentése több tényező eredménye volt. Ezek közé tartozott az a kérdés is, hogy vajon a tantermek digitalizációja valóban bizonyítékokon alapuló döntések eredménye volt-e. „Szélesebb körű kulturális újragondolás is zajlott” – közölte Fälth. „Svédország korábban a digitális oktatás élharcosának tekintette magát, idővel azonban egyre több aggodalom merült fel a képernyőidő növekedése, a figyelemelterelés, az elmélyült olvasás visszaszorulása, valamint az olyan alapvető készségek gyengülése miatt, mint a tartós figyelem és a kézírás.”

Fälth megjegyezte, hogy a reform támogatói szerint „az alapvető készségeket – különösen az olvasást, az írást és a számolási képességet – először szilárdan meg kell alapozni, és erre a fizikai tankönyvek gyakran alkalmasabbak”. 2000 és 2012 között a svéd diákok eredményei a standardizált teszteken folyamatosan romlottak olvasásból, matematikából és természettudományból. Bár 2012 és 2018 között sikerült javítaniuk, 2022-re ismét visszaestek az eredmények.

Nem teljesen világos, hogy a romlás pontosan mekkora része tulajdonítható a digitalizációnak, ugyanakkor bizonyos kutatások arra utalnak, hogy az olvasást tanító analóg tananyagok előnyösebbek lehetnek a képernyős tanulással szemben. Ez azonban inkább az ismeretközlő szövegekre igaz, nem pedig a narratív szövegekre. A narratív szövegek történetet mesélnek el, legyen szó fikcióról vagy valós eseményekről, míg az ismeretközlő szövegek célja, hogy logikus és tényszerű módon tájékoztassanak, leírjanak vagy megmagyarázzanak egy adott témát.

A svéd tisztviselők hangsúlyozzák, hogy a digitális technológiát nem távolítják el teljesen az iskolákból. Inkább arról van szó, hogy a digitális eszközöket „csak olyan életkorban szabad bevezetni az oktatásba, amikor azok segítik és nem akadályozzák a tanulók tanulását”. A digitális kompetencia megszerzése továbbra is fontos cél marad, különösen a magasabb évfolyamokon.

Az informatikai iparág történelmileg mindig is támogatta a digitális tanulás szélesebb körű alkalmazását, mivel az oktatás átalakítójának tekintette magát. Az 1980-as években az Apple segített abban, hogy a számítógépek megjelenjenek az iskolákban. Később az internet használata, majd a mobil eszközök integrálása tovább alakította az oktatás világát. Oktatási szakértők szerint mindez hozzájárulhat egy interaktívabb, könnyebben hozzáférhető és az egyéni tanulói igényekhez jobban igazodó tanulási élményhez.

Napjainkban pedig olyan technológiai óriásvállalatok, mint a Google, a Microsoft és az OpenAI arra ösztönzik az iskolákat, hogy az MI használatához kapcsolódó műveltséget tanítsák. Az oktatásban dolgozók egy része úgy véli, hogy az iskoláknak fel kell készíteniük a diákokat azokra a munkaadókra, akik elvárják a digitális jártasságot. Ez különösen releváns lehet az MI korszakában. A Pew Research Center felmérése szerint a tinédzserek több mint 50 százaléka már használt MI-alapú chatbotot iskolai feladatokhoz. Egy 2023-as felmérés szerint az oktatók 30 százaléka azt mondta, hogy diákjaik az órán töltött olvasási idő legalább felét digitális formában töltik.

Ennek azonban lehetnek hátrányai. Kutatók szerint a digitális kijelzőn történő olvasás a papíron való olvasáshoz képest nagyobb mentális terhelést jelenthet, különösen a fiatalabb diákok számára. Tanulmányok összefüggést találtak a túlzott digitális használat és a gyengébb szövegértés, a rosszabb emlékezeti teljesítmény, valamint a szemfáradás között. Az oktatási technológia korlátai a COVID-19 világjárvány idején váltak különösen nyilvánvalóvá. Amikor az online tanulás általánossá vált, szakértők elkezdték megkérdőjelezni, hogy a technológia ígéretei valóban megvalósultak-e. Pam Kastner olvasásfejlesztési tanácsadó és a Mount Saint Joseph Egyetem óraadó professzora egy LinkedIn bejegyzésben azt írta: „A technológia eszköz, nem tanár.” Szerinte az olvasás kognitív struktúrája alapvetően a nyomtatott szövegekhez alkalmazkodott.

Jonathan Haidt, aki ismert kritikusa a gyermekek okostelefon- és közösségi média használatának, februárban azt írta: „Lehetséges, hogy az egyik legköltségesebb hiba az oktatás történetében az volt, amikor számítógépeket és táblagépeket tettünk az általános iskolában tanuló diákok padjára.” Jared Cooney Horvath idegtudós és oktató többször bírálta az oktatásban alkalmazott digitális eszközök túlzott használatát. Szerinte a Z generáció – vagyis az a nemzedék, amely nagyjából 1997 és 2012 között született, és amelynek tagjai életük szerves részeként nőttek fel a digitális technológiával – a modern történelemben az első generáció, amely bizonyos kognitív mutatókban rosszabb eredményeket ér el, mint az előző nemzedék. Idén januárban azt mondta, hogy mindez egy olyan gyermeknemzedék kialakulásához vezetett, amely kognitív szempontból kevésbé fejlett, mint a szülei.

Mindazonáltal kérdéses, hogy más országok követik-e Svédország példáját. Naomi Baron, az American University nyelvészeti professzora szerint ennek egyik oka a pénzügyi ösztönzőkben rejlik. „A kereskedelmi tankönyvkiadók erősen a digitális tananyagok felé terelték a piacot, nagyrészt pénzügyi okokból, miközben általában figyelmen kívül hagyták azokat a kutatásokat, amelyek az olvasás megértését hasonlítják össze a nyomtatott és a digitális formában.” Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egyes pedagógusok már felismerték, hogy a digitális technológia akár ronthatja is az oktatás minőségét. A tanárokat különösen aggasztja az MI túlzott használatának esetleges káros hatása.

Ezzel párhuzamosan néhány szülő az utóbbi időben hálózatokba szerveződött, és egymást tanítják arra, hogyan lehet kilépni az iskolák által kiosztott laptopok és digitális eszközök rendszeréből, és visszatérni a nyomtatott tankönyvekhez, valamint a tollal vagy ceruzával papírra történő íráshoz. A szülők olyan bizonyítékokra hivatkoznak, amelyek szerint a tanulók jobban megőrzik az információt, ha papíron olvassák. Ez a reakció egyre erősödő ellenállást jelezhet a digitális technológiával szemben az oktatásban, amelyet a túlzott képernyőidővel és a fiatalokra gyakorolt esetleges káros hatásokkal kapcsolatos aggodalmak táplálnak, beleértve a függőséget okozó figyelemelterelést is.

„A cél nem a visszafordulás, hanem az egyensúly újrakalibrálása” – szögezte le Fälth. Ezt a megközelítést erősítette meg a Svéd Oktatási és Kutatási Minisztérium is. A minisztérium szerint „a svéd kormány úgy véli, hogy a digitalizáció alapvetően fontos és hasznos, ugyanakkor a digitális eszközök iskolai használatát körültekintően és megfontoltan kell megvalósítani”. Más szóval a cél nem a digitalizáció elutasítása. A megközelítés ennél árnyaltabb. A lényeg az, hogy megfontoltan határozzák meg a technológia szelektív és egymást követő alkalmazásának határait a tanulók oktatási fejlődésének különböző szakaszaiban. Ez azt jelenti, hogy a digitális technológiát későbbi életkorban vezetik be, miután a diákok már elsajátították az alapvető olvasási és egyéb készségeket.”

Forrás:
Svédország visszatér a papír alapú oktatáshoz; SG.hu; 2026. április 2.

Fenntartható fejlődés

Debrecenben jön létre az első magyar energiaszövetkezet

„Nagyvállalati szereplők részvételével szövetkezeti formában működő energiaközösségek szervezésébe kezdett a VOSZ és az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT). A jelentős energiamegtakarítással kecsegtető szövetkezetekből megyénként egyet kívánnak életre hívni, az első ilyen energiaközösség megalakítását a napokban jelentették be Debrecenben.

A projekt helyileg is kötődik a már meglévő ökoszisztémához. A szükséges energiát ugyanis elsősorban a Debrecen Déli Iparparkjában létrehozandó napelempark szolgáltatja majd, az energiatáró kapacitások kialakításához pedig az ugyancsak ott működő CATL által gyártandó rendszerek jöhetnek számításba.

A kezdeti befektetések költségét mintegy ötvenmilliárd forintra becsülik, aminek forrása Gyalog Zsolt szerint a Jedlik Ányos program lehet.

Energiaközösség – amikor nem kell, gyorsan add el

Az energiaközösség működésének egyszerű, de szemléletes példája, amikor a szövetkezeti tagnak erre van szüksége, akkor elektromos autóját kedvezményesen tankolhatja meg a szövetkezet töltőállomásán, amikor viszont otthoni napenergia-termelő rendszerében neki keletkezik feleslege, akkor azt autójával beviheti a közös töltőállomásra, ahol kvázi eladja.

A számítások azt mutatják, hogy egy ilyen energiaközösségben – attól függően, hogy csak a fogyasztást hangolják össze, vagy a megújulók fejlesztésével jelentős mennyiségű szénhidrogénnel előállított energiát is kiváltanak – 5-35 százalék közötti energiamegtakarítást lehet realizálni. Vagyis a rendszer egyszerre lehet környezet- és pénztárcabarát.

A VOSZ-OSZT koncepció elsősorban a megújuló energiák optimális felhasználását, a napközbeni ingadozás és a szezonális hatás kivédését célozza, amit az egy területen elhelyezkedő felhasználók fogyasztásának összehangolásával kívánnak elérni.

Már régen van, de még sincsen

Bár az EU már 2006-ban hozott létre egészen nagy léptékű energiaközösséget Dél-Kelet-Európában, működő energiaközösséget egyelőre nem látni túl sokat, de azért akad rá példa.
A törvényi szabályozás összehangolásának és a megfelelő támogatásoknak hiánya egészen tavalyig komoly akadályát képezte Magyarországon is annak, hogy az addig megalakult mintegy húsz energiaközösség valóban érdemben meg tudja kezdeni működését.
Úgy tűnik azonban, hogy a szövetkezeti törvény tavalyi módosításával ezeket az akadályokat sikerült elhárítani.

Kósa Lajos OSZT-elnök szerint a szövetkezeti forma azért lehet optimális az energiaközösségek számára, mert a tőkearányos – tőkeérdekelt – szavazati joggal szemben itt az egy tag, egy szavazat elv működik: így határozzák meg az üzleti tervet és így osztják fel a nyereséget is. Ez biztosítja, hogy a nagy energiaszolgáltatók ne kerüljenek monopolhelyzetbe a szervezeten belül és belső viták miatt ne válhasson működésképtelenné szervezet.

Ebben a rendszerben ugyanis minden tagnak az az érdeke, hogy amikor felkapcsolja a lámpát, akkor legyen villany, az éppen felesleges energiát pedig stabil áron tudja eladni.

Bár a főszerep az övék, nem csak a megújulók jöhetnek szóba

A megújuló energiákon túlmenően jól jöhetnek az energiaközösségeknek a hibrid erőművek is. Ezek Palkovics László mesterséges intelligencia stratégiáért felelős kormánybiztos szerint az AI energiaigényének kielégítésében is óriási szerepet vihetnek. De mintául vehető projekt lehet például Kósa Lajos szerint a kolozsvári RDE, ami hulladékból nyer ki energiát oly módon, hogy a szemétből előállított granulátumot molekuláris lebontással gázzá alakítja. Egy tonna felaprózott hulladékból 400 köbméter gáz nyerhető, amiből 1,1-1.15 megawattóra állítható elő. Az éves termelés több mint 18 ezer megawattóra.

Az OSZT-elnök úgy véli, ha a kolozsvári projekt – aminek mellesleg egy magyar mérnök a megálmodója – valóban hozza az elvártat, akkor Magyarországon is érdemes megfontolni a szemét ilyen formán történő hasznosítását. Annál is inkább, mivel az EU direktívái szerint a hulladéknak elvileg már most is csak egy kisebb hányada deponálható, a többit hasznosítani, újrahasznosítani kellene. ”

Forrás:
Szénhidrogénhiány esetén jól jöhet az energiaszövetkezet – Debrecenben alakul az első; Dombi Margit; Világgazdaság; 2026. március 31.

Milyen hatással van a zöld átállás a munkaerőpiacra?

„Az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának gondozásában megjelent elemzés szerint a zöld átállás inkább strukturális átalakulással jár a munkaerőpiacra tekintettel, semmint a munkahelyek elvesztésével.

A zöld vagy a digitális átállás esetében gyakran merül fel kérdésként, hogy a mintegy negyven–ötven – de ha a 2. vagy 3. ipari forradalomtól számoljuk, már akár több, mint száz – éve jól működő gazdasági modellel miért hagyunk fel csak azért, mert új technológiák törnek be a piacra és új politikai ideológiák irányítják a közvéleményt. Persze ez nem ennyire fekete vagy fehér, a kritikusok ugyanakkor gyakran megfogalmazzák, hogy ezek a fundamentumok jelentős hatással bírnak nem csak a gazdaságra, de a társadalomra is – többek között azért, mert megváltozik a munkaerőpiac és már nincs akkora szükség a régi, hagyományos hivatásokra a gépek világában.

Az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága éppen ezért egy olyan tanulmány kidolgozását kezdeményezte, amely alátámasztja vagy pedig megcáfolja ezt a teóriát a zöld átállás vonatkozásában. Az bizonyos, hogy az EU nettó klímasemlegességi céljaihoz kapcsolódó gazdasági átalakulás – különösen a megújuló energia, az energiahatékonyság és az elektromobilitás területén – jelentős szerkezeti változásokat indít el a foglalkoztatásban, miközben új munkahelyek jönnek létre és mások fokozatosan eltűnnek.

Egyik legfontosabb állításként kiemelhető az elemzésből, hogy a zöld átállás nem tömeges munkahelyvesztést, hanem strukturális átalakulást hoz az EU munkaerőpiacán. A fő kihívást nem az állások száma, hanem a készségek gyors átalakítása és a munkaerő mobilitása, alkalmazkodóképessége jelenti. Évente akár 150–500 ezer munkavállaló átképzése válhat szükségessé 2050-ig, ugyanakkor ez kevesebb, mint 1%-a a munkaképes korú népességnek. A munkahelyek csökkenését a különböző modellek 0,03–0,09% közé teszik.

Mindemellett a munkaerő-kereslet szerkezete jelentősen átalakul. A magas képzettségű szakemberek (IT, mérnökök, menedzserek) mellett növekvő igény mutatkozik középfokú szakképzettséget igénylő, különösen műszaki (gépész, villanyszerelő) és építőipari munkakörök iránt is. A legnagyobb átalakulás az olyan kulcságazatokban várható, mint az elektromos autógyártás, valamint a megújuló – ezen belül is hatványozottan a szél és nap – energia. Az átképzés költsége éves szinten 350 millió és 1,4 milliárd euró között alakulhat 2025 és 2050 között, amelynek jelentős részét a vállalatok viselik, miközben a teljes gazdaságra gyakorolt hatás korlátozott marad (többnyire -0,05% EU szinten) az előrejelzések szerint.

A zöld átállás okozta kihívás és annak sikeressége tehát nagymértékben függ attól, hogy az oktatási rendszerek képesek-e időben reagálni a változó igényekre; ellenkező esetben rövid távon jelentős szakemberhiány alakulhat ki.
Továbbá problémaként merül fel, hogy a munkahelyek megszűnése és létrejötte térben sokszor nem esik egybe – nagyon jó példa erre a multinacionális vállalatok európai munkavállalóinak helyettesítése indiai munkavállalókkal. A regionális egyenlőtlenségek is növekedhetnek, különösen a fosszilis iparágaktól függő térségekben. Az átképzés önmagában nem elegendő, mivel a munkaerő földrajzi és szakterületek közötti mobilitása nélkül a kínálat és a kereslet közötti eltérések fennmaradhatnak.

Hazai példaként említhető a Mátrai Erőmű esete, ahol a lignitalapú termelésről gázturbinás erőművé alakítás zajlik jelenleg is annak érdekében, hogy a klímavédelmi célok, illetve az ország villamosenergiát érintő ellátásbiztonsága párhuzamosan teljesüljön. (Az Európai Bizottság 2022-ben kiadott, az EU taxonómiát kiegészítendő rendelete által a földgáz deklaráltan az átmenetet segítő energiahordozók közé tartozik.) Az új technológia hatványozottan igényel új ismereteket, képességeket, emellett a korábban közvetlenül és közvetve mintegy 10 ezer munkavállalót foglalkoztató vállalatnak társadalmi szempontból is nagy kihívást jelent az átállás.

Az oktatási rendszereket tehát úgy kell átalakítani, hogy azok rugalmasan és gyorsan reagáljanak a zöld és digitális készségek iránti növekvő keresletre, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás megerősítésére. Az aktív munkaerőpiaci politikáknak célzott átképzési és elhelyezkedést támogató programokkal kell segíteniük a munkavállalók átképzését az új ágazatokba. Az igazságos átmenetet biztosító intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a leginkább érintett régiók támogatására és gazdasági szerkezetük diverzifikálására. Mindemellett a vállalatok kulcsszerepére tekintettel ösztönözni kell a munkahelyi képzésekbe és készségfejlesztésbe történő beruházásokat is.

Összefoglalóan elmondható, hogy a zöld átállás munkaerőpiaci hatásai kezelhetők és összességében pozitívok lehetnek, amennyiben a szakpolitikák időben és célzottan támogatják a készségek fejlesztését és a munkaerő alkalmazkodását, mivel a legnagyobb kihívást nem a munkahelyek hiánya, hanem a megfelelő készségek rendelkezésre állása fogja jelenteni.”

Forrás:
Milyen hatással van a zöld átállás a munkaerőpiacra?; Felde-Tóth Bettina; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. április 1.

Fordulópont a globális áramtermelésben – a napenergia győzelme

„A globális áramtermelésben fordulóponthoz érkeztünk, a napenergia részesedése most először haladta meg az atomenergiáét. Ami egy évtizede még drága zöldalternatívának tűnt, mára a legolcsóbb piaci megoldássá vált, letarolva a hagyományos energiahordozókat.

A legfrissebb adatok és becslések szerint a napenergia immár a világ áramellátásának mintegy 10 százalékát adja, amivel a történelem során először előzte meg a 9 százalékon álló atomenergiát. Ez a trónfosztás több mint egy szimbolikus zöldgyőzelem, egy jelentős piaci átrendeződés eredménye. Az atomenergiára ugyanis évtizedekig a stabil, nagyüzemi karbonmentes áramtermelés megingathatatlan alapköveként tekintettek, míg a napenergiát csupán drága és megbízhatatlan kiegészítőnek tartották. A technológiai fejlődés és a tömeggyártás azonban olyan méretgazdaságossági robbanást idézett elő az elmúlt években a napelemek világában, amit a piac is rendre alulbecsült. Ezt a dinamikát jól mutatja, hogy míg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) korábban csupán 120 gigawattos globális napenergia-bővülést prognosztizált 2024-re, ennek közel az ötszöröse, majdnem 600 gigawatt épült ki – írja a Deutsche Welle elemző anyaga. Az újonnan hálózatra kapcsolt globális energiakapacitások 72 százalékát már a napenergia adta, amíg a szén csupán 3, az atomenergia pedig mindössze egyetlen százalékot tudott kihasítani az új beruházásokból.

Brutális áresés

A paradigmaváltás legfőbb hajtóereje a jelentős költségcsökkenés. A napenergia ugyanis mára kilépett a támogatásokra szoruló, mesterségesen életben tartott technológiák sorából, és a legolcsóbb piaci opcióvá vált. A napsütötte régiókban a gigantikus napelemparkok már kilowattóránként egyetlen eurócentes áron képesek áramot termelni. Bár ez a kiegyenlített energiaköltség (LCOS) még nem feltétlenül tartalmazza a rendszerszintű integrációs díjakat, a nemzetgazdasági léptékű elosztóihálózat-bővítéseket és a jövőbeli újrahasznosítást, a nagyságrendi különbség így is mellbevágó. Különösen, mert ebben az említett egy centben a beruházási és a működtetési költségek is benne vannak. Összehasonlításképpen: az atomenergia költsége 14–49 eurócentes (régiótól és technológiától függően), míg a szénalapú termelésé 15–29 között mozog. Még az akkumulátoros tárolás beépítésével járó két-három centes felárral együtt is a napenergia toronymagasan a legköltséghatékonyabb alternatíva. A hatékonyabb modulok és a globális tömegtermelés egy évtized alatt mintegy 90 százalékkal nyomta le az árakat, így a befektetők számára a napenergia a klímavédelmin túl immár profitorientált döntés is.

Kína nyomasztó dominanciája

A napenergia diadalmenetének ugyanakkor van egy markáns geopolitikai vetülete, amely komoly fejtörést okoz a nyugati világnak. A gyártási kapacitások feletti uralom ugyanis az ázsiai nagyhatalom kezében összpontosul. Kína a világ napelemgyártásának több mint 80 százalékát ellenőrzi, és a belső piaca is elképesztő tempóban bővül. Csak az elmúlt évben 315 gigawatt kapacitást telepítettek, ami önmagában meghaladja az Egyesült Államok teljes napenergia-hálózatának méretét. Ez a rohamtempójú villamosítás ráadásul a kínai energiamixet is átalakítja: az igencsak szennyező szén aránya az elmúlt évtizedben 70-ről 56 százalékra esett.

Hálózati csapdák

Az olcsó áram nemcsak a hagyományos erőműveket szorítja ki, hanem a fűtés és a közlekedés terén is forradalmat indított el, hiszen az elektromos autók és a hőszivattyúk terjedésével a villamosítás korába léptünk. A fosszilis energiahordozókkal szemben egy saját napelemmel táplált hőszivattyúval 30, míg egy elektromos autóval az üzemeltetési költségek akár 80 százalékkal is alacsonyabbak lehetnek.

Ez a folyamat azonban 2050-re várhatóan megduplázza a globális áramigényt, ami óriási infrastrukturális csapdákat rejt. Az olcsó termelés ugyanis önmagában keveset ér, ha a hálózatok nincsenek felkészítve a befogadására. Az időjárásfüggő termelés ingadozásainak kezeléséhez jelentős hálózatfejlesztésre, éjszakai ellátást biztosító ipari energiatárolókra és okos, digitalizált rendszerekre van szükség, amelyek automatikusan összehangolják a fogyasztást a termelési csúcsokkal.

Stratégiai mozgástér

Európai összevetésben a hazai helyzet kifejezetten kedvező, de a feladat hatalmas. Magyarország Spanyolországgal, Görögországgal és Ciprussal együtt abba a szűk elit klubba tartozik, ahol a napenergia már a nemzeti villamosenergia-szükséglet több mint 20 százalékát fedezi. Ez a termelési siker azonban gyorsan versenyhátránnyá válhat, ha nem lépünk tovább a puszta kapacitásbővítésen. A stratégiai konklúzió egyértelmű: a jövő nyertesei nem azok lesznek, akik a legtöbb külföldi napelemet telepítik, hanem azok, akik a legrugalmasabb hálózatot építik ki mögé.

Számunkra a legfőbb kihívás a sötétszélcsendes – nálunk jellemzően a novembertől januárig tartó ködös, szélcsendes és napsütésmentes, akár több hétig húzódó – időszakok áthidalása és a rendszer stabilitásának megteremtése. Ha a hazai gazdaságpolitika képes felgyorsítani az akkumulátoros tárolókapacitások telepítését és az okoshálózatok fejlesztését, akkor a napenergia versenyelőnyt jelenthet a magyar ipar számára. Ellenkező esetben az olcsó energia csak a hálózatokat fogja túlterhelni, növelve a kiszolgáltatottságunkat egy egyre turbulensebb globális piacon.”

Forrás:
Trónfosztás az energetikában: a napenergia győzelme; Halaska Gábor; Makronóm.eu; 2026. április 2.

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Az ENISA nyilvános konzultációt indít a tervezet uniós digitális pénztárca tanúsítási rendszeréről

„Az ENISA nyilvános konzultációt indított az uniós digitális tárcák (uniós digitális személyiadat-tárca) tanúsítási rendszerének tervezetéről, amelyet az e célra létrehozott ad hoc munkacsoporttal együttműködésben dolgozott ki.

Az európai digitális személyazonossági keretrendszer létrehozásáról szóló rendelet elfogadását követően az Európai Bizottság felkérte az ENISA-t, hogy támogassa az európai digitális személyazonosságot szolgáló tárcák (EUDI-tárcák) tanúsítását, ideértve a kiberbiztonsági rendelettel összhangban álló európai kiberbiztonsági tanúsítási rendszer jelölt változatának kidolgozását is.

A nyilvános konzultáció célja a javasolt rendszer alapelveinek és általános felépítésének megerősítése, valamint észrevételek gyűjtése a jelölt rendszertervezet elemeire és mellékleteire vonatkozóan. A válaszok benyújtásának határideje 2026. április 30.

Közelgő webinárium

Az ENISA 2026. április 8-án, szerdán, 15:00 és 16:30 (CEST) között webináriumot szervez az EUDI-tárcákra vonatkozó jelölt rendszertervezet bemutatása, valamint a kapcsolódó kérdések megválaszolása érdekében.

Nemzeti EUDI-tárca tanúsítási rendszerek

Az ENISA 2026 februárjában két évre szóló, 1,6 millió euró összegű hozzájárulási megállapodást írt alá az Európai Bizottsággal az EU digitális személyazonossági tárcák nemzeti tanúsítási rendszereinek fejlesztéséhez, bevezetéséhez és végrehajtásához nyújtott támogatásról. A Digitális Európa munkaprogram (DEP) 2025–2027 keretében finanszírozott megállapodás az alábbi tevékenységi területeket határozza meg, amelyek támogatásában az ENISA közreműködik:

a tagállamok nemzeti tanúsítási rendszereinek kidolgozása;

a tagállamok és a tanúsítási ökoszisztéma tudásának, készségeinek és kölcsönös bizalmának erősítése;

a tagállamok és a tanúsítási ökoszisztéma kapacitásának és működési hatékonyságának növelése;

a nemzeti tanúsítási rendszerekről az európai kiberbiztonsági tanúsítási rendszerre való átállás megkezdése és hatékony támogatása.

A tagállamoknak 2026 végéig legalább egy tanúsított EU digitális személyazonossági tárcát kell rendelkezésre bocsátaniuk. Az ENISA támogatni fogja az Európai Bizottságot és a tagállamokat a digitális azonosítás területén alkalmazandó kiberbiztonsági kontrollok meghatározásában, elősegítve azok időben történő, uniós szintű bevezetését.

Mi az az EUDI-tárca?

A digitális tárcák használata meghatározó lépést jelent a zökkenőmentes és biztonságos azonosítás felé mind a fizikai, mind a digitális térben. Használatuk hozzájárul a felhasználók magánszférájának, valamint személyes adataik védelméhez. A tanúsítási rendszer azt hivatott igazolni, hogy minden egyes tárca megfelel a magas szintű védettségi követelményeknek.

A digitális tárcák megvalósításai 2026-ig csak ritkán estek át formális tanúsítási eljáráson. A tanúsítási rendszerek kidolgozása annak igényére ad választ, hogy létrejöjjön egy koherens kiberbiztonsági keretrendszer, amely megkönnyíti a gyártók számára a megfelelést, növeli az átláthatóságot, és támogatja a digitális termékek és szolgáltatások biztonságos használatát.

Az EU digitális személyazonossági tárcák témája a 2026. évi Európai Kiberbiztonsági Tanúsítási Konferencián is napirendre kerül, amelynek címe: „A bizalom építése tanúsítással: a védettségi állításokat bizonyítani kell, nem csupán megígérni”, és amelyet 2026. április 15-én, Cipruson rendeznek meg.

További információ

Draft candidate EUDIW Scheme v0.4.614 for Public Review – European Union Cybersecurity Certification

EUDI Wallet – European Union Cybersecurity Certification – European Union

EU Digital Identity Wallet: A leap towards secure and trusted electronic identification through certification | ENISA

”

Forrás:
ENISA advances the certification of EU Digital Wallets; European Union Agency for Cybersecurity (ENISA); 2026. április 3.

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

A digitális kereskedelem jövője és a globális kereskedelmi rendszer reformja körüli vita megbénította a Kereskedelmi Világszervezet tanácskozását

„Lejárt a digitális importokra vonatkozó régóta érvényben lévő vámtilalom, ami azt jelenti, hogy az országok elvileg vámot vethetnek ki a streaming szolgáltatásokra, a szoftverekre és az elektronikus kereskedelmi tranzakciókra.

A digitális kereskedelem jövője és a globális kereskedelmi rendszer reformja körüli vita komoly patthelyzethez vezetett a Kereskedelmi Világszervezet legutóbbi miniszteri találkozóján. A kameruni Yaoundé városában tartott négynapos tanácskozás eredetileg vasárnap zárult volna le, ám a tárgyalások jóval tovább folytatódtak, mert a résztvevők egyre sürgetőbben keresték a megoldást a szervezet reformjára és a digitális vámok kérdésére. A vita középpontjában az úgynevezett e-kereskedelmi moratórium állt. Ez egy hosszú ideje fennálló megállapodás, amely megtiltja az országoknak, hogy vámot vessenek ki digitális termékekre és szolgáltatásokra. A szabályozás olyan területeket érint, mint a streaming szolgáltatások, a szoftverek vagy az online kereskedelmi tranzakciók.

A delegációk egy része már a hazautazásra készült, sokan azonban kivártak, mert remélték, hogy megszületik a kompromisszum. Több tisztviselő szerint a tárgyalások egy olyan megoldás felé haladtak, amely négy évvel hosszabbította volna meg a moratóriumot, és tartalmazott volna egy körülbelül egyéves úgynevezett kifutási időszakot is, amely lehetőséget adna a vállalatoknak az alkalmazkodásra. Az Egyesült Államok azonban ennél jóval hosszabb időszakot szeretett volna. Az amerikai tárgyalók tízéves kötelezettségvállalást próbáltak elérni a digitális vámok tilalmára. Washington szerint a digitális gazdaság stabil működéséhez kiszámítható szabályokra van szükség, és a rövid időre szóló megállapodások bizonytalanságot teremtenek a vállalatok számára.

A tárgyalások végül akkor akadtak el, amikor Brazília az utolsó pillanatban megvétózta a moratórium meghosszabbítását. A brazil lépés gyakorlatilag blokkolta az egész folyamatot, mivel a WTO szabályai szerint az ilyen döntésekhez minden tagállam egyetértése szükséges. Bár az ország a digitális vámtilalom miatt kieső bevételek lehetőségére hivatkozott, más országok diplomatái szerint Brazília tárgyalói úgy érezték, hogy mezőgazdasági aggályaikat nem hallgatták meg, és elégedetlenek voltak azzal, ahogyan ezek kezelésére törekedtek. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az Egyesült Államok a digitális vámokról szóló megállapodást összekapcsolta a szervezet átfogó reformprogramjával. Washington jelezte, hogy ha nem születik megfelelő megállapodás a moratóriumról, akkor akár a WTO reformjára vonatkozó munkaterv támogatását is visszatarthatja. Ez a lépés jelentős nyomást helyezett a tárgyalókra, ugyanakkor sok ország szerint tovább nehezítette a kompromisszum megtalálását.

A tárgyalások végül hétfő hajnalban értek véget anélkül, hogy megállapodás született volna. Ngozi Okonjo-Iweala, a WTO főigazgatója közleményben jelentette be a kudarcot. Mint fogalmazott: „Elfogyott az időnk. Néhányan már elérték a repülőjárataikat, néhányan átütemezték azokat, és néhányuknak hamarosan indulniuk kell.” A főigazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tárgyalások nem voltak teljesen eredménytelenek. „Röviden szólva nagyon közel vagyunk egy yaoundéi megállapodáscsomaghoz, amely fontos lenne a tagok és a szervezet jövője számára. Nagyon keményen dolgoztunk itt, és nagyon közel jutottunk, de még nem értünk teljesen a végére” – mondta. Okonjo-Iweala azt javasolta, hogy a miniszteri találkozón kidolgozott tervezetek szolgáljanak alapul a további egyeztetésekhez, amelyeket a WTO genfi központjában folytathatnak. Ezek között szerepel a szervezet reformját célzó munkaterv és a digitális vámok moratóriumának meghosszabbítása is.

A vita hátterében egy régóta fennálló strukturális probléma áll. A WTO működésének egyik alapelve a teljes konszenzus, vagyis minden tagállam egyetértése szükséges az új szabályok elfogadásához. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen ország is megakadályozhat egy megállapodást, még akkor is, ha a többség támogatja azt. A digitális kereskedelem egyre nagyobb szerepet játszik a világgazdaságban, ezért a moratórium jövője különösen fontos kérdés. Ha az országok vámokat kezdenének kivetni digitális termékekre és szolgáltatásokra, az jelentős hatással lehetne a globális technológiai iparra, az online kereskedelemre és a digitális szolgáltatások árára. A tárgyalások kudarca ezért nemcsak egy konkrét megállapodás elmaradását jelenti, hanem azt is mutatja, hogy a globális kereskedelmi rendszer reformja továbbra is nehéz és lassú folyamat. A következő hetekben a WTO tagállamai Genfben folytatják az egyeztetéseket, abban a reményben, hogy sikerül áthidalni a fennmaradó nézetkülönbségeket és új lendületet adni a szervezet működésének.

Az amerikai kereskedelmi képviselő, Jamieson Greer már a miniszteri konferencia elején megadta az alaphangot, amikor megvédte Donald Trump elnök vámrendszerét, amelyet a hibás rendszer szükséges korrekciójának nevezett. „A WTO által megtestesített globális kereskedelmi rend súlyos és tartós egyensúlytalanságokat felügyelt és erősített, ami ipartalanításhoz, függőséghez és kilátástalansághoz vezetett” – mondta. Greer – aki a Szilícium-völgy és a Wall Street nyomása alatt állt – egy azonnali prioritásra összpontosított: a digitális vámok végleges tilalmának rögzítésére. Az úgynevezett e-kereskedelmi moratórium meghosszabbítása, amelynek lejárata éppen a miniszteri konferencia utánra esett, elérhető célnak tűnt. India most először nem ellenezte a kétéves hosszabbítást. Az Egyesült Államok és szövetségesei azonban tovább akartak menni, Washington tízéves kötelezettségvállalást követelt.

Greer ezt a kérdést a WTO reformjának próbakövének nevezte, és azt mondta, hogy ez a „legalacsonyabban csüngő gyümölcs”, figyelmeztetve arra, hogy a kudarc a szervezet cselekvésképtelenségét leplezi le. „A kereskedelmi tárgyalások jövője valószínűleg plurilaterális lesz” – figyelmeztetett az amerikai kereskedelmi vezető. „Ha az intézményes beépítés útja el van zárva, az országok akkor is tárgyalni fognak kereskedelmi partnereikkel – de nem a WTO keretében.” A tárgyalások során egyfajta pingpong taktikát alkalmaztak: Washington ismételten a digitális vámokról szóló előrelépést kötötte össze a szélesebb körű reformtörekvésekkel, így a moratórium gyakorlatilag az intézmény jövőjéről szóló csatává vált. „Ez az a módszer, amely megöli az ügyeket – minden kérdést önmagában kellene megítélni” – mondta egy nyugati tisztviselő a konferencia folyosóján.

Mivel ismét elbukott a meggyengült Világkereskedelmi Szervezet reformja, egyre több koalíció alakul, hogy megkerülje az intézmény konszenzuson alapuló szabályrendszerét. Az évek óta tartó patthelyzet és a nagyhatalmak szabályszegései után egyes országok összefogtak egy vészforgatókönyv kidolgozására. Ha a 166 tagállam nem tud megegyezni, kisebb csoportok saját, úgynevezett plurilaterális megállapodásokat köthetnek a WTO keretrendszerén kívül, gyakorlatilag megkerülve a szervezet konszenzuson alapuló szabálykönyvét. „Már most is léteznek plurilaterális megállapodások a WTO-ban” – mondta a fent idézett diplomata. „Lesz még több is, és ez része annak a reformprogramnak, amelyet remélhetőleg a tagok hamarosan Genfben jóváhagynak.”

A négy napos találkozó során tárgyalások zajlottak a világ legnagyobb kereskedelmi tömbjei között is – az Európai Unió és a tizenkét országot tömörítő indo-csendes-óceáni CPTPP között, amelynek tagja Kanada, Ausztrália, Mexikó és az Egyesült Királyság is – annak feltérképezésére, hogy létrehozható-e egy digitális kereskedelmi szövetség teljesen a WTO keretein kívül. A fejlemények jelentős változást jeleznek. Az országok már nem várnak arra, hogy a rendszer megoldást nyújtson – inkább megpróbálnak megkerülő utakat találni.”

Forrás:
A digitális vámok körüli vita megbénította a WTO tárgyalásait; SG.hu; 2026. március 31.

Szakirodalom

A mesterséges intelligencia alkalmazásának néhány alapkérdése a közigazgatási eljárásjog szemszögéből

„A tanulmány első lépésként megkísérli meghatározni a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) fogalmát, amely úgy értelmezhető, hogy az MI-t az emberi elme utánozása, helyettesítése vagy felülmúlása céljából hozták létre és fejlesztették ki. Ezt követően elemezzük az MI csoportosítási lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a jelenlegi szakirodalom nagy része a gyenge (szűk) MI alkalmazásával foglalkozik (csevegőrobotok fejlesztése, gépi tanulás, robotika). Munkánk második része az MI jelenlegi szabályozására összpontosít: megvizsgálja az Európai Unió jogforrásait, különös tekintettel arra a tényre, hogy 2024. március 13-án az Európai Parlament – világszerte elsőként – átfogó mesterséges intelligencia szabályozást fogadott el. Végül a magyarországi MI-re vonatkozó rendelkezéseket vizsgáljuk az Alaptörvény rendelkezéseinek fényében és a közigazgatási eljárásjoggal összefüggésben.”

Forrás:
A mesterséges intelligencia alkalmazásának néhány alapkérdése a közigazgatási eljárásjog szemszögéből; Patyi András, Pollák Kitti, Fekete Orsolya; Jog-Állam-Politika; 2025/1.3; DOI: 10.58528/JAP.2025.17-1.3

Az állam szerepe a globális kihívások között

„A 21. században megjelenő globális folyamatok új kihívások elé állítják a gazdaságokat és társadalmakat. Közülük számos a komplexitása vagy kiterjedtsége miatt az egyéni szerepvállaláson túl közösségi, költségvetési fellépést is igényel. A legjelentősebb, globális szinten egy irányba ható és a vizsgálatunk tárgyát képező kihívások az idősödés, a klímaváltozás, a digitalizációs forradalom, a biztonságpolitika felértékelődése, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek növekedése, az államadósság emelkedő terhei, valamint a globalizáció hatása az adóbevételekre. Az esszében azt vizsgáljuk, hogy ezek az egyidejűleg zajló, a költségvetési kiadásokat növelő, illetve bevételcsökkentő, nagyléptékű folyamatok milyen hatást gyakorolnak az állami költségvetésekre.”

Forrás:
Az állam szerepe a globális kihívások között; P. Kiss Gábor, Szőke Katalin, Novák Dóra; Hitelintézeti Szemle; 25 (1).; 133-152. o.; DOI: 10.25201/HSZ.25.1.133; 2026

A fonógépektől a szilíciumig: Innováció, alkotó rombolás és közpolitika

„Ez az esszé áttekinti a 2025. évi Nobel-díjas közgazdászok, Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt hozzájárulását az innovációvezérelt gazdasági növekedés megértéséhez, munkájukat a modern növekedéselmélet és az empirikus bizonyítékok szélesebb körű fejlődésének keretébe helyezve. Az esszé rámutat arra, hogy az ipari forradalom miért jelentett átmenetet a tartós, önmagát erősítő technológiai fejlődés irányába, és hogy a Mokyr által a tudásra, kultúrára és intézményekre helyezett hangsúly hogyan egészíti ki Aghion és Howitt Schumpeter modelljét, amely az innovációt a vállalatok piacra lépésének, kilépésének és technológiai leváltásának versenyképes folyamataként formalizálja. Az esszé e keretrendszerek segítségével értelmezi a fejlett OECD-gazdaságokban a termelékenység 2000-es évek közepe óta megfigyelhető, széles körű lassulását, és azzal érvel, hogy az ezt magyarázó legfontosabb tényezők az alkotó rombolás gyengülése, a csúcstechnológiák lassúbb terjedése, a vállalati dinamizmus csökkenése, valamint a kedvezőtlen szakpolitikai környezet.”

Forrás:
A fonógépektől a szilíciumig: Innováció, alkotó rombolás és közpolitika; Égert Balázs; Hitelintézeti Szemle; 25 (1).; 101-132. o.; DOI: 10.25201/HSZ.25.1.101; 2026

A stratégiai autonómia újfajta közgazdaságtana: az európai válaszút

„A tanulmány a stratégiai autonómia fogalmát értelmezi újra a rendszerelmélet szemszögéből és az európai gazdaság perspektívájából. Érvelése szerint a jelenlegi, uralkodó megközelítés – miszerint az európai stratégiai autonómia a belső mennyiségi növekedés erősítését követeli meg – egyre törékenyebb feltételezéseken nyugszik a gazdasági reziliencia és függetlenség tekintetében. Ezzel szemben a dolgozat amellett foglal állást, hogy az európai stratégiai autonómia valódi megvalósítása a minőségi növekedés – sőt a nemnövekedés – irányába történő elmozdulást igényel, amely a fenntarthatóságot és a rendszerszintű alkalmazkodóképességet helyezi előtérbe az expanzióval szemben. A tanulmány a „zombijelenség” metaforáján keresztül illusztrálja a mennyiségi gazdasági növekedésen alapuló stratégiai autonómia tévútjellegét. A rendszerelméleti és posztnövekedési megközelítés összekapcsolása révén az elemzés a stratégiai autonómia átfogó újragondolására hív, mint olyan transzformatív folyamatra, amely egyszerre követel meg gazdasági és fogalmi megújulást a válaszúton álló Európától.”

Forrás:
A stratégiai autonómia újfajta közgazdaságtana: az európai válaszút; Kovács Olivér; Közgazdasági Szemle; 73(3); 241-270. o.; 2026

Az állami tulajdonlást erősítő jó gyakorlatok

„Az állami tulajdonú vállalkozások (SOE-k) felelősségteljes, elszámoltatható és integritáson alapuló irányítása a jó vállalatirányítási gyakorlatok révén fontos ahhoz, hogy ezek a vállalkozások hozzájárulhassanak a versenyképességhez, a gazdasági rugalmassághoz és a fenntartható fejlődéshez. Ez a jelentés gyakorlati útmutatást nyújt a kormányok számára az erős és hatékony állami tulajdonosi politikák kidolgozásához. Az OECD állami tulajdonú vállalatok vállalatirányításáról szóló iránymutatásaira és a nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva a jelentés felvázolja egy átfogó tulajdonosi politika legfontosabb elemeit, és lépésről lépésre bemutatja annak kidolgozását, végrehajtását és nyomon követését. A jelentés célja, hogy támogassa a döntéshozókat az állami tulajdon professzionálisabbá tételében, az aktív és tájékozott tulajdonosi gyakorlatok biztosításában, valamint olyan szilárd politikák kialakításában, amelyek növelik az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hosszú távú értékteremtést az állami tulajdonú vállalatok portfóliójában.”

Forrás:
Good practices for strengthening state ownership; OECD; OECD Business and Finance Policy Papers, No. 100; OECD Publishing; DOI: 10.1787/b5afe67e-en; 2026. április 1.

Egyes digitális ügyintézési megoldások eljárásjogi és jogvédelmi következményei a magyar elektronikus adóigazgatási eljárásokban

„A disszertációban a magyar elektronikus adóigazgatási eljárások során érvényesülő adózói jogvédelmi eszközöket, valamint adózói jogok gyakorlását és adókötelezettségek teljesítését vizsgáltam a digitális adóigazgatási térben és ezzel összefüggésben alakítottam ki hipotéziseimet. Kutatásomat a megfelelő ügyintézéshez való jog elméleti keretéből építettem fel, valamint konkretizáltam az adójogviszonyra és e körben érvényesülő eljárásjogi alapelvekre és jogokra, továbbá digitális eljárásjogi modellekre. A digitális adóigazgatásra közösségi jog szempontjából az eIDAS rendelet (interoperabilitás, elektronikus azonosítás, személyes adatok védelem stb.), a nemzetközi szakmai szervezet (BRITACOM, ICC, OECD) által meghatározott keretek, melyek elemzési és viszonyítási alapot biztosítottak (maturity modell, CTC-k, vállalati szabványok, stb.). Továbbá a magyar digitális ügyintézés fejlődése (Ket., Eüsztv., Dáp. tv.) és adóigazgatási eljárásjog (Air.) is „kéz a kézben” a digitális transzformáció útjába tolta adóhatóságokat és adózókat, így kiemelt jelentősége van a jogvédelemnek. Gyakorlati példán, azaz az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás rendszerén keresztül az elektronikus azonosítás (Ügyfélkapu+, DÁP-mobil azonosítás), a képviselő választás szabadsága jogintézményeinek, valamint az adózói jogok és kötelezettségek teljesítése során biztosított elektronikus szolgáltatások ismertetésével mutattam be a jogvédelmi eszközök érvényesülését. A digitális adóigazgatás nem pusztán kommunikációs mód, hanem az eljárásjogi garanciák érvényesülésének tere, ahol a jogvédelem hozzáférhetősége és tényleges gyakorlása dől el. Az adóhatóság digitális szolgáltatásai minőségének, szintjének növekedése lehetőséget teremt a magasabb minőségű adózói jogok gyakorlására és adókötelezettségek teljesítésére, ha erre az adóhatóság lehetőséget biztosít.”

Forrás:
Egyes digitális ügyintézési megoldások eljárásjogi és jogvédelmi következményei a magyar elektronikus adóigazgatási eljárásokban; Szalóki István; Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; a doktori védés időpontja: 2026. április 14., helye: Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar A/19. és Cisco Webex Meetings

14. szám, 2026. április 7.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kibervédelem, kiberbiztonság, védelem és biztonság

Nemzeti EUDI-tárca tanúsítási rendszerek

Digitális geopolitika és geoökonómia, űrgazdaság

Szakirodalom