Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Átadták a Fekete Gábor-díjat a hazai e-közigazgatásban elért kiemelkedő szakmai teljesítményekért
Tárgyszavak: digitális kormányzati szolgáltatások, Fekete Gábor-díj, Magyarország, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT)
Alapjaiban formálják át 2026-tól az állami intézmények és vállalatok szoftvergazdálkodási gyakorlatát
Tárgyszavak: digitális kormányzati szolgáltatások, Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ), Digitális Magyarország Ügynökség (DMÜ), Magyarország, Nemzeti Informatikai Eszközkezelési Rendszer (NITEK), szoftvergazdálkodás

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Átadták a Fekete Gábor-díjat a hazai e-közigazgatásban elért kiemelkedő szakmai teljesítményekért

„2026. március 10-én ünnepélyes keretek között átadták a Fekete Gábor-díjat a hazai e-közigazgatásban elért kiemelkedő szakmai teljesítményekért. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács és a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület által alapított díj a hazai elektronikus közigazgatási szolgáltatások, fejlesztések, és a területen dolgozó szakemberek elismerését szolgálja, emléket állítva a 2023 nyarán 60. életévében elhunyt Fekete Gábornak, a magyar elektronikus közigazgatási intézményrendszer kiemelkedő alakjának.

Vágujhelyi Ferenc ünnepi köszöntőjében kiemelte: az informatika és a digitalizáció a közigazgatásban soha nem lehet technológiai központú és öncélú. Az egyes fejlesztésekkel és az ügyintézési folyamatok egyszerűsítésével az állampolgárok és a vállalkozások, vagy éppen a közigazgatásban dolgozók mindennapi életét és munkáját kell könnyebbé és hatékonyabbá tennünk.

Dr. Sántha György, a Magyary Egyesület elnöke elmondta, a hazai közigazgatás tervszerű racionalizálást Magyary Zoltán 1931-ben kezdte meg kormánybiztosként. A közigazgatás digitális átalakítása is már több mint 30 éve zajlik. Ennyi idő alatt több szakmai irányzat megjelent, de minden esetben egy hatékonyabb, rugalmasabb és mindenki számára igazságosan – helytől és időtől függetlenül – elérhető szolgáltató rendszer kialakítása volt a cél, amelynek egyszerre lehet nyertese a polgár, a vállalkozás és az állam. Ezen elvek szerint élt és alkotott Fekete Gábor, akiről illő, hogy az utókor is méltó módon megemlékezzen.

Fekete Zsuzsanna a család nevében megköszönte az alapítóknak, hogy szívükön viselik a hazai elektronikus közigazgatásban dolgozó szakemberek és szakmai műhelyek áldozatos munkájának elismerését, mivel tevékenységük nélkülözhetetlen egy korszerűbb, de mindeközben emberarcú és ügyfélközpontú közigazgatás megvalósításához.

A Fekete Gábor-díj 2025 díjazottjai

Elektronikus közigazgatási életmű díj: Dr. Deák Rita

Több évtizedes munkássága szektorok közötti hidat jelent: az állami, a nonprofit és a piaci szféra kereszteződésében dolgozott, így megismerhette az egyes ágazatok eltérő működési logikáit. Olyan egyedi holisztikus szemlélettel rendelkezik, amely különösen értékes a digitális közigazgatás fejlesztésében.

Az év elektronikus közigazgatási szakembere: Bányai Zsolt, vezérigazgató, IdomSoft Zrt.

Szakmai felkészültségével és széleskörű tapasztalatával jelentősen hozzájárult a hazai közigazgatás komplex digitális szemléletváltozásához. Elévülhetetlen érdemei vannak a Digitális Állampolgárság Program kialakításában, annak közigazgatási, piaci és társadalmi elfogadásának megalapozásában és kiterjesztésében.

Az év elektronikus közigazgatási szolgáltatása: EgészségAblak mobilalkalmazás, ESZFK Nonprofit Kft.

Az EgészségAblak applikáció a hazai közigazgatásban egyedülálló módon egy komplett ágazathoz – az egészségügyhöz – kapcsolódó digitális ügyintézési és tájékoztató felület, amely valós időben segíti és támogatja az állampolgárokat a teljes betegéletút menedzsmentjében. Segítségével nyomon követhetők a vizsgálatok, kezelések, szűrőprogramok, és személyre szabott javaslatok segítik a megelőzést.

További információk a díjátadóról és a díjazottakról a www.feketegabor-dij.magyary.hu oldalon olvashatók.

————
Fekete Gábor, a díj névadója: Fekete Gábor (1963-2023) kiemelkedő szerepet vállalt a magyar e-közigazgatási intézményrendszer felépítésében és a kormányzati informatika fejlesztésében. Szakmai felügyelete alatt született meg az e-ügyintézés új koncepciója és törvényi szabályozási kerete, továbbá ekkor jöttek létre azok a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások, amelyek a papírmentes közigazgatási működésnek jelenleg is fontos alapjai.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács: A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács a Kormány informatikai és hírközlési ügyekben véleményező, tanácsadó szerve. Feladatkörében eljárva véleményt formál a Kormány és szervei jogszabály-tervezeteiről, valamint javaslatokat dolgoz ki a Kormány stratégiai jelentőségű informatikai céljaihoz.

A Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület: A 2005-ben létrejött szakmai civil szervezet célja, hogy az e-közigazgatás témakör tudományos művelésével, kutatásokkal, ajánlások megfogalmazásával, szakmai rendezvényekkel és publikációkkal járuljon hozzá a hazai közigazgatás digitális átalakulásához, az ügyintézési folyamatok optimalizálásához, a folyamatos ismeretterjesztéshez és – mindezeken keresztül – a társadalmi-gazdasági lét feltételeinek javításához.”

Forrás:
Átadták a Fekete Gábor-díjat; Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület / Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács; 2026. március 10.

Alapjaiban formálják át 2026-tól az állami intézmények és vállalatok szoftvergazdálkodási gyakorlatát

„Egy kormányrendelet alapjaiban formálják át 2026-tól az állami intézmények és vállalatok szoftvergazdálkodási gyakorlatát. Hunyady Lajos (IPR-Insights) írása.

Jelentős mérföldkőhöz érkezett a hazai közigazgatási és állami szektor informatikai működése. 2025. december 30-án jelent meg a 467/2025. és a 468/2025. kormányrendelet, melyek alapjaiban formálják át az állami intézmények és többségi állami tulajdonú vállalatok szoftvergazdálkodási rutinját. A rendeletek célja egy átláthatóságra és a központosított beszerzési stratégiára alapozott tudatos és költséghatékony modell bevezetése.

Az alábbiakban összefoglaljuk, mely szervezeteket érintik az új szabályok, milyen konkrét kötelezettségekkel kell számolni, és ilyen határidőkre kell felkészülniük a döntéshozóknak.

Az új szabályozás elsődleges célja, hogy korlátozza a párhuzamos beszerzéseket, és optimalizálja a szoftverfelhasználást. A változások nem csak a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó összes költségvetési szervet, azok területi és helyi szerveit érinti. Köteles alkalmazni minden, a Magyar Nemzeti Bank többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság, valamint azok a cégek is, melyekben az állam többségi tulajdonnal rendelkezik, és amelyeknek a beszerzési forgalma elér egy bizonyos küszöbértéket.

A szervezeteket beszerzési volumenük alapján három kategóriába sorolták: Alap licencforgalmú kategóriába sorol minden intézményt, amely az elmúlt négy évben bármilyen szoftverlicenc beszerzést indított a rendelet által meghatározott kiemelt gyártóktól. Ha egy szervezet beszerzéseinek nettó értéke az elmúlt 4 évben meghaladta a 100 millió forintot, jelentős, ha a 400 millió forintot, akkor kiemelt licencforgalmú szervezetnek minősülnek. Minél magasabb kategóriába sorolnak egy céget, annál több feladat hárul rá a megfeleléssel kapcsolatban.

Alap, hogy tudjuk, mit vettünk

Minden érintett szervezetnek részletes és naprakész szoftverlicenc-nyilvántartást kell vezetnie, és azt évente kétszer – május 31-ig és november 30-ig – köteles jelenteni a Digitális Magyarország Ügynökségnek (DMÜ). A kiemelt és jelentős forgalmú szervezeteknek ki kell jelölniük szoftverlicenc-felelőst is, akinek személyéről tárgyév április 15-ig kell tájékoztatni az ügynökséget.

Az érintett intézményeknek a DMÜ útmutatásai alapján ki kell dolgozniuk belső gazdálkodási szabályzatukat. A szabályzatokat első alkalommal szeptember 30-ig kell benyújtani a DMÜ-nek jóváhagyásra. A kiemelt licencforgalmú szervezeteknek emellett minden év szeptember 30-áig szoftverlicenc-gazdálkodási jelentést kell készíteniük a tárgyévről a DMÜ részére. A jelentős licencforgalmú szervezetek ez alól mentesülnek.

Módosul a beszerzési folyamat is. Minden szoftverlicenc-beszerzéshez kell DMÜ jóváhagyása. Az ügynökség az igény műszaki tartalmát nyolc munkanapon belül elbírálja, és ha megfelelőnek találja, benyújtható a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) rendszerébe.

A 468/2025. kormányrendelet egy új elemet vezet be a licencgazdálkodásba, a Nemzeti Informatikai Eszközkezelési Rendszert (NITEK). Ez egy olyan elektronikus platform, amely ellátja a csatlakozó szervezetek informatikai eszközeinek és szoftverlicenceinek egységes, teljes életút-menedzsmentjét. Az érintett szervezetek 2027. december 31-ig kötelesek regisztrálni a rendszerben, és ugyanezen határidőig fel is kell tölteniük a már használatban lévő eszközeik adatait. A 2026. február 1-je után megvalósuló beszerzések adatait azonban már a teljesítést követő 10 munkanapon belül rögzíteni kell.

A NITEK használata nem ingyenes: a szoftverlicenc-beszerzések után be kell fizetni a beszerzési érték 1,5 százalékát szoftverlicenc-gazdálkodási díj címén.

Ezekre a határidőket kell figyelni

A felkészülésre nem áll rendelkezésre sok idő, hiszen a rendeletek többsége 2026. január 1-jén hatályba lépett. A legfontosabb határidők:

● 2026. január 31.: A DKÜ közzétette az NITEK adatszolgáltatáshoz szükséges technikai útmutatókat az Integrált DKÜ Portál Rendszer oldalán(https://idpr.dkuzrt.hu/home).

● 2026. február 1.: Ekkortól kell az újonnan beszerzett eszközökről és licencekről folyamatosan – a beszerzést követő 10 munkanapon belül – adatot szolgáltatni.

● 2026. március 31.: A DMÜ közzéteszi az érintett szervezetek és a kiemelt gyártók (pl. Microsoft, Oracle, SAP stb.) listáját.

● 2026. április 15.: Ki kell jelölni a szoftverlicenc-felelőst.

● 2026. május 31.: és november 30.: Az éves adatszolgáltatások határideje.

● 2026. szeptember 30.: A szoftverlicenc-gazdálkodási szabályzat és az éves jelentés benyújtása.

● 2027. december 31.: A már használatban lévő, de korábban beszerzett IT-eszközök és licencek teljes körű feltöltésének végső határideje a NITEK rendszerbe.

Ha valaki mulaszt, leállítják a beszerzéseit

Az adatszolgáltatás elmaradását a DMÜ azzal szankcionálhatja, hogy a hiányosságok pótolásáig nem hagyja jóvá a mulasztó szervezet éves informatikai beszerzési és fejlesztési terveit. Ha egy cég nem akar ilyen helyzetbe kerülni, már idén az első félévben érdemes megkezdeni a a stratégiai tervezést és a felelősök kijelölését annak ellenére, hogy bizonyos adatszolgáltatásokra 2027 végéig van türelmi idő.

Összességében a 2026. január 1-jén hatályba lépett rendelkezések a korábbiaknál rendszerezettebb és tudatosabb informatikai gazdálkodást várnak el az érintett szervezetektől. A feladat összetett, a felkészülési határidő rövid. De amiatt is érdemes mihamarabb lépni, mert a licencgazdálkodás többé nem csupán technikai kérdés, hanem szigorúan szabályozott megfelelőségi feladat is.

Az ügynökségek folyamatosan teszik közzé a segítő útmutatókat és a kiemelt gyártók listáját, így az első nagy mérföldkőhöz, a 2026. március 31-i határidőhöz közeledve már minden szükséges információ rendelkezésre fog állni a sikeres átálláshoz.

A szerző az IPR-Insights International Zrt. licencaudit-tanácsadója.”

Forrás:
Radikális fordulat várható a kormányzati IT-gazdálkodásban; Bitport; 2026. március 13.

Közigazgatás, politika, jog

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara veszi át az egyéni vállalkozók nyilvántartását a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól

„Jövőre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara veszi át az egyéni vállalkozók nyilvántartását a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól. Az erről szóló törvényt 119 igen szavazattal, 16 nem ellenében és 26 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. A kormány és az iparkamara szerint a változásnak köszönhetően csökkennek a vállalkozások adminisztrációs terhei.

A kormány és az iparkamara március elején kötött megállapodásának célja a közfeladatok elosztásának optimalizálása, így segítve a gazdasági növekedést, mondta parlamenti expozéjában Fónagy János, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.

Kiemelte: a jelenlegi szabályozás több, egymástól elkülönülten eljáró szerv, a Nemzeti Vámhivatal, a kormányhivatal, a gazdasági kamarák bevonásával biztosítja az egyéni vállalkozókat érintő nyilvántartási, tájékoztatási és ellenőrzési feladatokat, amelyek esetenként nehezen átláthatók.

„A törvényi szintű feladat és hatásköri rendezés teremti meg annak alapját, hogy az egyéni vállalkozók ügyei egy kamarai alapú, egyablakos rendszerben legyenek intézhetőek. Az egyéni vállalkozók és egyéni cégekről szóló 2009. évi 115-ös törvénymódosítás arra irányul, hogy az egyéni vállalkozók nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat a kamara vegye át jövő év január elsejétől, hogy a vállalkozókat minél kevesebb adminisztrációs kötelezettség terhelje. A módosítás meghatározza a kamara és a területi kamarák közötti feladatmegosztást is. Az egyéni vállalkozói nyilvántartási és tájékoztatási feladatok egy ablakos kamarai kezelésével jelentős adminisztrációcsökkentés és hatékonyságnövekedés érhető el.”

A törvény megteremti az építőiparban működő teljesítésigazolási szakértői szerv jogi kereteit is. Ez a szervezet egyebek mellett elősegíti a lánctartozások megakadályozását – tette hozzá a miniszterhelyettes. Fónagy János azt is elmondta, hogy a módosítás alapján a Kamara kidolgozza a felnőttképző intézmények szakmai minősítésének rendszerét. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is azt közölte, hogy az új törvénynek köszönhetően csökkennek az adminisztrációs terhek, hiszen 2027 januárjától az egyéni vállalkozók egyablakos rendszerben intézhetik az alapítással, módosítással és szüneteléssel kapcsolatos ügyeiket.”

Forrás:
Az iparkamarához kerülnek a vállalkozók adatai – részletek; Herczeg Zsolt; Infostart / InfoRádió; 2026. március 11.

Megjelent a minősített klasztermenedzsment szervezetek támogatását célzó új pályázat

„Az NGM új pályázati felhívással támogatja a hazai klaszterek működését és fejlődését. A 2026. március 12-én megjelent GINOP Plusz-1.1.6-25 „Minősített klasztermenedzsment szervezetek támogatása” című felhívás keretében az iparági vagy innovációs minősítéssel rendelkező klaszterek klasztermenedzsment szervezetei 20 millió és 120 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak.

A támogatás maximális intenzitása 85 százalék, amelyhez 25 százalék előleg is igényelhető, a projektek megvalósítására pedig legfeljebb 36 hónap áll rendelkezésre.

A pályázati konstrukció szorosan kapcsolódik a Magyarország 2030-ig szóló Klaszterfejlesztési Stratégiájához, amelynek egyik kiemelt intézkedése a klaszterek minősítési rendszerének megújítása. Ennek részeként 2025 februárjában jelent meg a GINOP Plusz 1.1.5-24 „Klaszter minősítés” című felhívás.

A minősítési eljárást a Nemzeti Fejlesztési Központ végzi, a jelentkező klaszterek az adottságaik és eredményeik alapján három kategóriába kerülhetnek: regisztrált klaszter, iparági klaszter vagy innovációs klaszter.

„A klaszterek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a hazai kis- és középvállalkozások együttműködésen alapuló módon erősítsék versenyképességüket és nemzetközi jelenlétüket. Az új támogatási konstrukció célja, hogy a minősített klasztermenedzsment szervezetek még hatékonyabban segítsék a vállalkozásokat a fejlődésben és a piacra lépésben” – hangsúlyozta Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozások fejlesztéséért, technológiáért és védelmi iparért felelős államtitkára.

A támogatás az alábbi tevékenységekre fordítható:

· klasztermenedzsment szolgáltatások biztosítása a klasztertagok számára,

· információs technológia fejlesztése,

· képzések szervezése,

· eszközbeszerzés,

· nemzetközi piacra jutást támogató klasztermenedzsment szolgáltatások,

· tanácsadási tevékenységek,

· rendezvények és szakmai események szervezése,

· a projekt szakmai megvalósítását támogató egyéb tevékenységek.

A felhívás a palyazat.gov.hu oldalon érhető el, a támogatási kérelmek 2026. április 10-től nyújthatók be.”

Forrás:
Megjelent a minősített klasztermenedzsment szervezetek támogatását célzó új pályázat; Nemzetgazdasági Minisztérium; 2026. március 12.
Lásd még:
Megjelent a „Minősített klasztermenedzsment szervezetek támogatása” című (GINOP Plusz- 1.1.6-25 kódszámú) felhívás; Pályázati Portál; 2026. március 12.
Klaszterfejlesztési stratégia 2023-2030; Területfejlesztési miniszter; 2023. november 20.

Európai Unió

Elmaradó reform? – Patthelyzetben a jövő uniós költségvetése

„Az Európai Unió következő, 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keretéről szóló tárgyalások jelenleg stratégiai patthelyzetben vannak. A Bizottság ambiciózus reformjavaslata jelentősen átalakítaná az uniós költségvetés szerkezetét, különösen a közvetlen uniós források arányának növelésével és a hagyományos kohéziós és agrárpolitikai eszközök visszaszorításával – ezzel jelentős stratégiai hátrányt okozva a közép-kelet-európai országok számára. A jelenlegi vita nem csupán a források elosztásáról szól, hanem arról is, hogy az EU milyen irányban kívánja alakítani gazdasági és innovációs politikáját – az elénk táruló kép pedig nem sok jóval kecsegtet. A tárgyalások jelenlegi állása alapján egyre valószínűbb, hogy a radikális költségvetési reform helyett a meglévő rendszerhez közelebb álló kompromisszum születik, ami a tagállamok érdekeit nézve a lehető legjobb változat.

A reform érdeklődés hiányában elmarad

Az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről (Multiannual Financial Framework – MFF) szóló tárgyalások rendszerint az integráció egyik legfontosabb politikai pillanatának számítanak, ugyanakkor történelmileg ritkán eredményeznek valódi szerkezeti változást az uniós költségvetés működésében. A megszokott intézményi dinamika szerint az Európai Bizottság egy módosított, de alapvetően a korábbi keretre épülő javaslatot terjeszt elő, az Európai Parlament nagyobb költségvetési ambíciókat szorgalmaz, a nettó befizető tagállamok a költségvetési fegyelem mellett érvelnek, míg a nettó kedvezményezettek a kohéziós és agrárforrások védelmére törekednek. Csak kivételes helyzetekben – például a belső piac kiteljesítésének időszakában vagy a COVID–19 járvány nyomán létrehozott NextGenerationEU csomag esetében – jön létre olyan politikai konszenzus, amely valóban új költségvetési logikát tett lehetővé, az pedig más lapra tartozik, hogy ez az új logika inkább ártott, mint használt az EU gazdasági stabilitásának.

A 2028–2034-es költségvetési ciklusra vonatkozó bizottsági javaslat eredetileg hasonlóan ambiciózus reformot kívánt elindítani. A javaslat jelentős változásokat irányozott elő az uniós költségvetés szerkezetében, a finanszírozás összetételében és a források felhasználásának módjában. A tárgyalások első hónapjai azonban azt mutatják, hogy a tagállamok között komoly politikai és szakpolitikai nézetkülönbségek állnak fenn, és egyelőre nem rajzolódik ki olyan közös stratégiai vízió, amely egy valóban „szakpolitika-vezérelt” uniós költségvetés alapját képezhetné. Több nettó befizető tagállam már a javaslat bemutatását követően a költségvetés méretének korlátozását sürgette, miközben a kohéziós politika és a közös agrárpolitika kedvezményezettjei joggal tartanak attól, hogy a reform a hagyományos politikák forrásainak csökkenéséhez vezethet.

A tárgyalási folyamatot tovább bonyolítja, hogy a Bizottság által javasolt szerkezeti átalakítások jelentős mértékben átrendeznék az uniós költségvetés működési logikáját. A jelenlegi rendszerben a források többsége előre meghatározott tagállami allokációk alapján kerül elosztásra, különösen a kohéziós politika és a közös agrárpolitika keretében. A bizottsági javaslat ezt az arányt jelentősen csökkentené: a tagállamok számára szánt források aránya a jelenlegi mintegy 66 százalékról 46 százalékra csökkenne, miközben a jelenlegi egyharmados arányból a teljes költségvetés kétharmadára emelkedne azoknak a támogatásoknak az aránya, amelyeket az uniós intézmények közvetlenül, versenyalapú pályázatok útján osztanak szét – ezek a közvetlen uniós források.

A költségvetési struktúra átalakulása és az innovációs politika szerepe

A Bizottság reformjavaslatának egyik központi eleme az, hogy az uniós költségvetés nagyobb mértékben támogassa az EU stratégiai gazdasági céljait, különösen a versenyképesség erősítését, a technológiai szuverenitást és az ipari kapacitások fejlesztését. Ennek részeként jelentős szerepet kapna az új Európai Versenyképességi Alap, amely az innovációs ökoszisztéma különböző szakaszait – az alapkutatástól az ipari alkalmazásig – összekapcsoló finanszírozási keretet hozna létre.

A javaslat szerint ez az eszköz szoros kapcsolatban működne a Horizont Európa kutatási és innovációs program következő generációjával. A Bizottság célja egy olyan integrált innovációs lánc kialakítása, amely biztosítja, hogy az európai kutatási eredmények könnyebben eljussanak a piaci alkalmazás szintjére. Ez a megközelítés illeszkedik ahhoz a szélesebb stratégiai célhoz, hogy az EU csökkentse technológiai függőségét és erősítse globális versenyképességét. Ráadásul a tervek szerint ezeknek a közvetlen programoknak a keretében már lehetőség lenne infrastruktúra fejlesztésre is, ami a korábbiakban nem volt jellemző a közvetlen forrásokra.

A tagállamok és a kutatási közösség részéről ugyanakkor több aggály is felmerült ezzel kapcsolatban. Egyes kormányok attól tartanak, hogy a Horizont Európa program – különösen annak együttműködésen alapuló kutatást támogató második pillére – fokozatosan iparpolitikai célok finanszírozásának eszközévé válhat. A kutatói szervezetek szintén arra figyelmeztettek, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a hosszú távú tudományos kutatás forrásai rövid távú politikai vagy gazdaságpolitikai prioritások alá rendelődnek. A Bizottság ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a reform célja nem az alapkutatás háttérbe szorítása, hanem az innovációs ciklus teljes spektrumának megerősítése.

Valójában ez a vita nem új keletű: az európai és nemzetközi innovációpolitika egyik visszatérő dilemmája az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közötti arányok meghatározása. Az alapkutatás kétségtelenül a tudományos áttörések, a hosszú távú tudásképzés és a radikális innovációk nélkülözhetetlen bázisa, ugyanakkor a jelenlegi geopolitikai környezetben egyre erősebben érvényesül az a szakpolitikai elvárás, hogy a kutatási ráfordítások gyorsabban és közvetlenebbül járuljanak hozzá a termelékenységhez, a technológiai önállósághoz, az ipari kapacitások megerősítéséhez és végső soron a versenyképességhez. A globális versenyben ugyanis nem elegendő a tudományos kiválóság önmagában; az válik meghatározóvá, hogy egy adott gazdasági térség milyen hatékonysággal képes a tudományos eredményeket piacképes technológiává, ipari megoldássá és stratégiai előnnyé alakítani. Ebben az összefüggésben szakpolitikai szempontból indokolható, hogy az alkalmazott kutatás és a hasznosulás-orientált innováció erősebb prioritást kapjon, feltéve, hogy ez nem az alapkutatás leépítését, hanem a kutatási-innovációs értéklánc tudatosabb összekapcsolását jelenti. A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy alapkutatás vagy alkalmazott kutatás, hanem az, hogy az európai finanszírozási rendszer mennyiben képes a kettő közötti átmenetet intézményesen és pénzügyileg is megerősíteni. Az eredmény egyelőre kétséges, jelenleg mindkét fél inkább elégedetlen a megoldási javaslattal.

A Horizont Európa jövőjéről szóló tárgyalások egy másik fontos kérdése a hazánkhoz hasonló, úgynevezett „widening” országokat érintő politika sorsa, amely a kevésbé fejlett kutatási rendszerekkel rendelkező tagállamok innovációs kapacitásainak erősítését célozza. Ez különösen fontos a közép- és kelet-európai országok számára, mivel az EU-n belül jelentős különbségek vannak a kutatási teljesítmény és a pályázati sikeresség terén. A widening intézkedések jövője azonban egyelőre bizonytalan, mivel a kérdést a szélesebb költségvetési tárgyalások részeként kezelik, és nem született még politikai megállapodás arról, hogy ezek az eszközök milyen szerepet kapnak a következő kutatási keretprogramban. Ha a tárgyalások jelenlegi állapotát nézzük, lehetséges, hogy semmilyet, ami tovább fokozná a “widening” országok és a korábbi tagállamok közötti, a jelen helyzetben is hatalmas lehívási különbségeket.

A status quoval csak nyerhetünk

A költségvetési reformmal kapcsolatos politikai bizonytalanság mögött részben az áll, hogy az EU rendelkezésére álló források nem növekednek jelentős mértékben. A NextGenerationEU program jelentős adósságát el kell kezdeni törleszteni, ennek figyelembevételével pedig a rendelkezésre álló uniós források reálértéken valójában csökkenni fognak. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt strukturális reformok valójában forrás-újraelosztást jelentenek a meglévő költségvetési kereten belül, ami elkerülhetetlenül politikai konfliktusokat generál a tagállamok között, az Ukrajnának szánt források jelentős arányairól nem is beszélve.

A tárgyalások nehézségét tovább fokozza, hogy az EU-n belül nincs egyértelmű konszenzus a közös stratégiai célokról. A tagállamok eltérően ítélik meg például az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott gazdasági verseny kezelését, a zöld átmenet prioritásait, vagy az EU geopolitikai szerepének erősítését. Bár több stratégiai dokumentum – például a Draghi-jelentés vagy az egységes piac jövőjéről szóló Letta-jelentés – igyekszik irányt mutatni az EU gazdasági stratégiájának megújításához, ezek a javaslatok egyelőre nem kristályosodtak egységes politikai vízióvá. Ennek okaként nevezhető meg az is, hogy az EU jelenlegi vezetői minden lehetséges erejükkel arra törekednek, hogy az Uniót geopolitikai szereplőként pozícionálják, emiatt pedig nem marad energiájuk az uniós integráció célját és legfontosabb előnyét jelentő egységes belső piac további mélyítésére.

Mindez azt eredményezi, hogy miközben az Európai Bizottság egy új és saját felfogásában versenyképesség-központú költségvetési modellt kíván létrehozni, a tagállamok egy része továbbra is a hagyományos újraelosztási politikák védelmére koncentrál. A jelenlegi tárgyalási dinamika ezért azt a kockázatot hordozza, hogy a végső megállapodás egy kisebb ambíciójú, politikailag kompromisszumos, de szerkezetében korlátozott változásokat hozó költségvetési keret lehet, és az Európai Unió ezzel nyerne a legtöbbet.

Az új költségvetési modell ugyanis egy olyan időszakban kíván jelentős átalakításokat végrehajtani, amikor az Európai Unión belül nincs közös stratégiai válasz a kontinens legfontosabb kihívásaira – legyen szó a globális gazdasági versenyről, az iparpolitikai irányváltásról vagy a geopolitikai feszültségekről, illetve az uniós vezetés irányai a legkevésbé sem bírnak a tagállamok egyöntetű támogatásával. Egy ilyen helyzetben egy radikálisan új, az aránytalanságokat tovább mélyítő költségvetési logika inkább új feszültségeket generálna a tagállamok között, mintsem valódi közös cselekvési képességet teremtene. Ebben az értelemben a jelenlegi rendszer fennmaradása annak felismerését is jelenti, hogy az európai költségvetés átalakítása csak akkor lehet sikeres, ha azt egy világos közös stratégiai irány és valódi politikai konszenzus támasztja alá – ha valaha lesz ilyen. Ezek hiányában pedig a reform előrelépés helyett csak kockázatot jelentene az európai integráció számára, ezt pedig a tagállamok szemmel láthatóan maguk is felismerték.”

Forrás:
Elmaradó reform?; Petri Bernadett; Öt perc Európa blog; Ludovika.hu; 2026. március 11.

A növekedés árnyékában – Hogyan maradhat versenyben az EU a világ nagyhatalmai között?

„Az Eurostat legfrissebb adatai alapján az EU csak mélyreható reformokkal őrizheti meg súlyát a globális versenyben.

Néhány napja tette közzé az Eurostat az Európai Unió tavalyi gazdasági növekedésére vonatkozó adatait. 2025-ben a világ három legnagyobb gazdasága – az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína – különböző gazdasági teljesítményt tudtak felmutatni. Nagyon eltérő kihívásokkal kellett, hogy megküzdjenek. A három nagyhatalom hatalom (bár egyes szerint vitatható, hogy az EU még az lenne-e) reál GDP-je emelkedett, de eltérő okokból. A politikai változások, az iparban bekövetkezett változások, valamint a hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok esetében a kormányzati leállás is nyomot hagyott.

Az Európai Unió 2025-ben fellendülést mutatott fel 2024-hez képest, ám ezek nagyon egyenetlenek. Tavaly az EU-ban a reál GDP 1,5%-kal nőtt 2025-ben, ami valamivel erősebb, mint a 2024-es 1,1%. Első ránézésre ez biztatónak tűnik, de az országok közötti különbségek szembetűnők. Írország kiemelkedett a GDP hatalmas, 12,3%-os ugrásával, amit Málta és Ciprus követtek, mindkettő stabil, 3% feletti növekedéssel. Németország, a régió gazdasági növekedésének meghatározója, Magyarország legfontosabb gazdasági partnere teljesített a leggyengébben: alig mutatott növekedést, mindössze 0,2%-kal javult a mutató. A többnyire jól teljesítő finn gazdaság is hasonló helyzetben találta magát, szintén 0,2%-kal növekedett a gazdaságuk. Sajnos Magyarország is lemaradt az átlagtól a maga 0,4%-os növekedéssel. Ennek ellenére minden egyes EU-tagállamnak sikerült legalább némi GDP-növekedést elérnie 2025-ben, ami mindenképpen sikernek számít. A hivatalos adatok szerint a háztartási és kormányzati kiadások nagy szerepet játszottak ebben a stabil növekedésben, akárcsak a szilárd üzleti és állami beruházások (bruttó állóeszköz-felhalmozás). A magasabb munkavállalói bérek valószínűleg több pénzt juttattak a munkavállalókhoz, ami erős háztartási fogyasztást biztosított és segített fenntartani a különböző mértékű növekedést.

Az EU növekedésének lassulása elsősorban Németország gazdaságához köthető. A német gazdaság az EU gazdaságának hatalmas részét teszi ki, tragikus lassulási üteme számos országot visszatartott, megakadályozva, hogy az EU még magasabb számokat érjen el. Az eset felhívja a figyelmet a megosztottságra: míg néhány észak- és közép-európai ipari központ küzdött, a szolgáltatásokra és a technológiára összpontosító, gyorsan növekvő gazdaságok – mint például Írország és Málta – előre törtek. Ugyanakkor a kereskedelem és az adóssági ráták is lényeges tényezők: az EU nagymértékben támaszkodik az importra és az exportra, de a nettó kereskedelmi mérlegek és a magánszektor adóssága továbbra is jelentős a régióban. Ha ezeket a problémákat nem kezelik megfelelően, azok továbbra is fékezni fogják a jövőbeli növekedést.

Az Amerikai Egyesült Államok gazdasága 2,2%-kal bővült 2025-ben, ami kissé elmarad a 2024-es 2,8%-os ütemtől. A fogyasztás továbbra is növekedett, a vállalkozások pedig relatív megfelelő ütemben ruháztak be, így az év összességében szilárdnak tűnt. A negyedik negyedévben azonban a GDP alig mozdult, éves szinten mindössze 1,4%-kal nőtt – ami jóval alacsonyabb a harmadik negyedévi 4,4%-hoz képest. A hivatalos adatok szerint ennek oka a szövetségi kormány októbertől november közepéig tartó leállása. A Gazdasági Elemző Hivatal becslése szerint ez az egyetlen esemény egy teljes százalékponttal csökkentette a negyedév növekedését. Ezzel szemben a magánszektor tovább növekedett. A magán belföldi vásárlóknak történő reál végső értékesítés 2,4%-kal nőtt a negyedik negyedévben. Az infláció nem mozdult sokat: a Personal Consumption Expenditures (PCE) árindex 2,6%-kal emelkedett az év során, ami megegyezik a 2024-es adatokkal. Az élelmiszerek és az energia nélkül a mag PCE 2,8%-ot ért el, ami alig alacsonyabb, mint a tavaly mért adat.

Nem meglepő, hogy a leginkább figyelemre méltó növekedést Kína tudta felmutatni, elsősorban az innováció révén. Kína gazdasága 5,0%-kal nőtt 2025-ben, teljesítve a kitűzött célokat. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a növekedés az első negyedévben 5,4%-kal kezdődött, majd negyedévenként lassult, majd a negyedik negyedévben 4,5%-on zárt. A kormány „új minőségű termelőerők” iránti törekvése kifizetődő volt, különösen a csúcstechnológiás gyártásban, hiszen az adatok szerint ez az ágazat 9,4%-kal növekedett, így például a 3D-nyomtatók gyártása 52,5%-kal ugrott meg, de az ipari robotok és az új energiahordozók is szépen teljesítettek a maguk 28, illetve 25,1%-kával. A szolgáltatások meghaladták az ipart, 5,4%-kal nőttek, szemben a feldolgozóipar 4,5%-os és a mezőgazdaság 3,9%-os növekedésével. Ugyanakkor a beruházások megtorpantak. Az összes állóeszköz-beruházás 3,8%-kal csökkent, amit az ingatlanfejlesztés hatalmas, 17,2%-os visszaesése okozott, hiszen a kínai ingatlanpiac problémái nem enyhültek. Az árak tekintetében a fogyasztói infláció stagnált – nulla változás az évben –, ami a gyenge belföldi keresletre utal. A demográfiai adatok tovább súlyosbították a kihívást. Kína lakossága 3,39 millióval csökkent, a természetes növekedési ütem pedig -2,41 ezrelékre esett vissza.

Összefoglalva: 2025 a rugalmasság éve volt a világ legnagyobb gazdaságai számára. Az USA – átmeneti politikai zavarok ellenére – fenntartotta belsőkereslet-vezérelt növekedését, míg Kína tovább erősítette pozícióját a csúcstechnológiai ágazatokban, még a szerkezeti és demográfiai kihívások ellenére is. Ezzel szemben az Európai Unió teljesítménye egyszerre bizonyult stabilnak és sebezhetőnek: a növekedés ugyan visszatért, de az országok közötti egyenlőtlenségek, a német gazdaság lassulása és a szerkezeti problémák korlátozták a régió dinamizmusát.

A globális versenyfutás jelenlegi trendjei arra figyelmeztetnek, hogy az EU-nak elengedhetetlen a gazdasági és iparpolitikai stratégiák újragondolása. Ha a blokk nem erősíti meg innovációs bázisát, nem fokozza a kritikus nyersanyagok, energiahordozók és technológiai fejlődés területén önállóságát és nem kezeli hatékonyabban belső szerkezeti törésvonalait, gazdasági és ezzel együtt politikai súlya is tovább csökken a két másik nagyhatalomhoz képest. A jelenlegi adatok tehát nemcsak a kilábalás jeleit hordozzák, hanem egyértelmű figyelmeztetést is: a globális gazdasági térben való jelenlét fenntartásához az Európai Uniónak mélyreható, hosszú távú reformokra és határozott stratégiai irányváltásra van szüksége.”

Forrás:
A növekedés árnyékában; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog; Ludovika.hu; 2026. március 11.

Példák a nemzeti érdek érvényesítésére I.: Az üres székek válsága – Európai Unió

„Noha az európai közvélemény egy része valós vagy tettetett felháborodással fogadja a magyar kormány Európa-politikájának egyes lépéseit, talán érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a sokszor egymással versengő nemzeti érdekek mindig is az európai integráció meghatározó tényezőjének számítottak. Ezekre a szempontokra hivatkoztak az elmúlt hetven évben azok, akik az integrációt alapvetően a tagállamok együttműködésének képzelték el. Ugyanakkor azok számára, akik egy föderális Európát tűztek ki célul, a nemzeti érdekek leküzdendő akadályként jelentek meg, amely a haladás útjában áll és gátolja annak diadalra jutását.

Hatvan éve, 1966 januárjában oldódott meg a luxemburgi kompromisszummal az európai integráció első nagy krízise, az úgynevezett üres székek válsága. A franciák által kirobbantott konfliktus nem csupán azért volt korszakot meghatározó, mert az európai integráció elindulása utáni időszak első nagy válsága. Hanem azért is – és talán ezért is lehetett ennyire nagy hatású -, mert sok jelentésréteggel bírt, a szakpolitikai újraelosztás vitás kérdéseitől az integráció stratégiai irányairól folyó vitáig.

Az üres székek válságának előzménye tulajdonképpen maga a Római Szerződés, amely előírta, hogy 1966. január elsejétől az Európai Gazdasági Közösség döntéshozatala az addigi konszenzusos döntéshozatalról minősített többségi döntéshozatalra kell, hogy átálljon. A Szerződés szövegezése után bekövetkező franciaországi rendszerváltás eredményeként az addigi föderális Európát támogató IV. köztársaság helyett már a Charles de Gaulle által vezetett, a kormányközi együttműködés támogató V. köztársaság erős kételkedéssel viszonyult ehhez a menetrendhez. A határidő közeledtével egyre nyilvánvalóbbá vált ellenkezése.

Ehhez, a föderális átalakuláshoz fűződő fokozódó ellenérzéshez adott további muníciót 1965-ben a közösségi mezőgazdasági politikai tervezett reformja, amelyet Franciaország a maga érdekei számára hátrányosként azonosított. Valós problémaként jelentkezett a francia álláspont érvényesítése számára, hogy amennyiben a tárgyalások elhúzódnak 1966 elejéig, akkor a január elsején életbe lépő döntéshozatali változások miatt a franciák kénytelenek lesznek – kisebbségben maradva – elfogadni egy számukra hátrányos megoldást.

A nemzeti érdekük számára kedvezőtlen helyzet kialakulásának megakadályozásának érdekében a francia elnök addig példátlan lépésre szánta el magát: 1965. július elsejétől visszahívta képviselőit a Tanács üléseiről. Franciaország távollétét innentől kezdve fél éven át üres székek jelezték a Tanácsban folyó munka során. Ennél is fontosabb azonban, hogy de Gaulle ezzel lebénította az Európai Gazdasági Közösség döntéshozatalát, hiszen a konszenzuson alapuló döntéshozatali rendszerben a jelen nem lévő tagállam nem adja támogatását a döntési javaslathoz, így a döntés meg nem születettnek tekintendő.

A döntéshozatali bénultság fél évig tartott. Végül – hosszas egyeztetések után – a luxemburgi kompromisszum oszlatta el az európai integráció teljes szétesésének rémét. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a válság megoldását nem a közösségi intézmények tudták elérni, nagy frusztrációt okozva ezzel az önmagát az integráció hajtómotorjaként definiáló Bizottságnak. A kompromisszum végül Franciaország és a vele szemben álló öt másik tagállam – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország – között kovácsolódott ki és ők is írták alá.

A megállapodás lényege, hogy ugyan az Európai Gazdasági Közösség 1966. január elsejétől az eredeti menetrend szerint formailag átáll a minősített többségi döntéshozatalra, ténylegesen azonban mégis megőrzik a konszenzusos döntéshozatalt. A luxemburgi kompromisszum ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben egy tagállam valamely döntés során úgy érzi, hogy a javaslat elfogadásával lényeges nemzeti érdeke sérül, akkor vétózhat. A javaslat ebben az esetben nem tekinthető elfogadottnak.

A luxemburgi kompromisszum 1985 végéig maradt hatályban, amikor a tagállam állam- és kormányfői megállapodtak abban, hogy továbbiakban eltekintenek a vétó használatától. Döntésüket az Egységes Okmány formalizálta, amely bevezette a közösségi politikák esetében a minősített többségi döntéshozatalt.

Az eset, bár első a sorban, de korántsem egyetlen. Jól mutatja, hogy az integráció keretében együttműködésre szövetkező tagállamok is hajlandók mindent megtenni, amennyiben alapvetőnek tekintett nemzeti érdekeik érvényesítéséről van szó.”

Forrás:
Példák a nemzeti érdek érvényesítésére I.: Az üres székek válsága; Navracsics Tibor; Öt perc Európa blog; Ludovika.hu; 2026. március 12.

Digitális közigazgatás, digitális politika

A foglalkoztatási adatok is elérhetők a Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban

„ A legújabb frissítéssel az Adattárcában már a foglalkoztatásoddal kapcsolatos fontos adataidat is megtalálod.

A Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban már elérhetők a NAV-nál nyilvántartott foglalkoztatási, bér- és járulékadatok is, így egyszerűen ellenőrizheted és szükség esetén megoszthatod a munkaviszonyoddal kapcsolatos információkat.

Milyen adatokat láthatsz?
Foglalkoztatási adatok

Az Adattárcán belül munkáltatónként jelennek meg az aktív jogviszonyaid adatai, például:

a foglalkoztatód neve

a jogviszony típusa

FEOR-08 kód

heti munkaórák száma

a jogviszony kezdete

(ha van ilyen) a biztosítás szüneteltetésének kezdete és vége.

Az alkalmazásban lekérdezhetők emellett azon munkavégzéseid adatai is, amelyek nem eredményeznek biztosítási jogviszonyt, például:

egyszerűsített foglalkoztatás

háztartási alkalmazotti munkaviszony

iskolaszövetkezeti tagság

nyugdíjas szövetkezeti tagként végzett munka.

Bér- és járulékadatok

Az alkalmazásban ellenőrizhetők a bér- és járulékadatok is, például:

a bevallási időszak

az összevont adóalapba tartozó jövedelmek összege

az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett kedvezmények és

a fizetendő társadalombiztosítási járulék.

Miért fontos ez?

Az új funkció segítségével ellenőrizheted, hogy a munkáltatód a szerződésednek megfelelően jelentett-e be, és rendben történik-e a járulékfizetés utánad. Ez azért fontos, mert a bejelentett jogviszony és a befizetett járulékok a társadalombiztosítási jogosultságok és a későbbi nyugdíj szempontjából is meghatározók.

Ha hibás adatot találsz, az alkalmazás segítséget nyújt abban is, hogy miként jelentheted ezt be.”

Forrás:
A foglalkoztatási adatok is elérhetők a Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban; IdomSoft / Digitális Állampolgárság Program; 2026. március 11.
—

„Tovább bővült azoknak a kormányzati rendszerekben nyilvántartott adatoknak a köre, melyeket le lehet kérdezni a DÁP applikáción keresztül – ezúttal a foglalkoztatási adatokkal.

A DÁP alkalmazás adattárca funkciója számtalan esetben jöhet jól, akár ha éppen nincs kéznél a TAJ-kártya vagy az adókártya, amikor a számukat elő kéne túrni valahogyan, akár ha mondjuk a saját tulajdonú gépjármű alvázszámát vagy a biztosítási kötvényszámát kellene beírni valahová. Egyes adatokról ráadásul hitelesített, digitálisan aláírt PDF dokumentumok is készíthetők, jóllehet ezek még sehol sem helyettesítik az okmányalapú és egyéb okiratalapú igazolást.

Ezeket az adatokat az alkalmazás Adattárca nevű funkcióján keresztül lehet elérni, mely most egy újabb lekérdezési lehetőséggel bővült, így a verziófrissítést követően a DÁP-felhasználók már saját foglalkoztatási adataikat is megtekinthetik benne.

Ez praktikusan a munkahely, a munkakör, a munkába állás ideje valamint a bér- és járulékadatok kilistázásából áll – utóbbit értelemszerűen a legutóbbi bevallási időszak, azaz az előző havi bérszámfejtés alapján mutatja meg az applikáció.

Fontos, hogy ezeket az információkat nem a DÁP üzemeltetője tárolja és kezeli, hanem a vonatkozó adatbázisokból kérdezi le az applikáció – jelen esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adatbázisát hívja meg.

A NAV-nak egyébként régóta van saját applikációja, melyben a fenti foglalkoztatási adatok köre éppúgy lekérdezhető, illetve megtekinthető többek közt az adószámla egyenlege vagy befizethető vele a rövidesen esedékessé váló gépjárműadó.

A nemes egyszerűséggel csak NAV-Mobilnak hívott app pont ugyanazzal a dizájnnyellvel készült, mint a DÁP, ami nem véletlen, idővel pedig az adóhivatal saját applikációja az állampolgárok többsége számára voltaképpen irrelevánssá is válhat a DÁP funkcióinak bővítése miatt.”

Forrás:
Már azt is megmondja a DÁP applikáció, hogy mennyit keresel; Koi Tamás; HWSW.hu; 2026. március 11.

Földmérési szabályzatok a Lechner honlapon – Jelentősen bővült a digitálisan hozzáférhető földmérési szakirodalom

„Jelentősen bővült a földmérési szakirodalom digitális hozzáférése: a Lechner Tudásközpont honlapján immár 270, 1908 és 2023 között készült földmérési, geodéziai és térképezési szabályzat érhető el ingyenesen. Az online gyűjtemény célja, hogy átfogó és könnyen kereshető szakmai hátteret biztosítson a gyakorló földmérők, szakértők és kutatók számára.

Az aktív földmérők, az igazságügyi földmérő szakértők, illetve a földmérő szakmatörténettel foglalkozó szakemberek munkáját segítő, az eddig digitálisan elérhető 32 db szakmai szabályzat helyett, már 270 db földméréssel, geodéziai munkákkal, kataszteri és topográfiai térképezéssel kapcsolatos szabályzat, utasítás, útmutató és azok mellékletei kerültek feltöltésre a Lechner Tudásközpont oldalára. A szakmai munkát szabályozó dokumentumok az 1908-2023 közötti időszakot ölelik fel, melyek cím, típus (szabályzat, utasítás, útmutató, egyéb), jelzet, évszám, és azonosítószám alapján kereshetők, és ingyenesen letölthetők pdf formátumban.

A publikációt megelőzte egy a könyvállományban és a Lechner egyéb irataiban történő selejtezés, rendszerezés, így jelen ismereteink szerint a rendelkezésünkre álló összes dokumentum szkennelése megtörtént. Ha további ide vonatkozó szakmai anyag kerül a birtokunkba, azt folyamatosan publikálni fogjuk, illetve szívesen várunk olyan magántulajdonban, gyűjteményben lévő szabályzatokat, utasításokat, melyek még nem szerepelnek a feltöltöttek között, de a földmérés és ingatlan-nyilvántartás szakterülethez kapcsolódóan hasznosak és fontosak. Ezzel kapcsolatban keressék közvetlenül Dudás Jánost a janos.dudas@lechnerkozpont.hu e-mail címen.

A dokumentumok elérhetők az alábbi linken:

https://lechnerkozpont.hu/oldal/szabalyzatok”

Forrás:
Földmérési szabályzatok a Lechner honlapon; Lechner Tudásközpont; 2026. március 9.

Európai uniós támogatás segítette a Nemzeti Információs Központ PNR szakrendszere üzembiztonságának fenntartását

„A Belső Biztonsági Alap Plusz Program keretében az Európai Unió támogatásával és a magyar állam társfinanszírozásával a Nemzeti Információs Központ (NIK) 306,72 millió forint összegű vissza nem térítendő támogatást nyert, amely a nemzeti utasadat-információs tevékenységet kiszolgáló „Passenger Name Record” (PNR) informatikai rendszer üzemeltetési költségeihez járult hozzá.

A NIK a „Bűnügyi adat- és információcserét szolgáló működési támogatás” felhívás keretében a BBA_PLUSZ-1.3.1-24-2024-00002 azonosítószámú, „A Nemzeti Információs Központ PNR szakrendszerének működési támogatása” című projekt kedvezményezettjeként az utasadat-információs egység feladatainak ellátásához, a PNR rendszer folyamatos üzemszerű működtetéséhez szükséges karbantartások elvégzéséhez kiegészítő támogatásban részesült.

A PNR rendszer célja az Európai Unió és Magyarország biztonságát közvetlenül befolyásoló kockázatok hatékonyabb kiszűrése érdekében az utazási adatokból származó információk értékelése, elemzése, és ennek révén biztonsági fenyegetések, kockázatok felismerése, korai előrejelzése, továbbá a szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmények felderítésének és nyomozásának, illetve a terrorista törekvések és tevékenységek elhárításának elősegítése.

A projekt a PNR rendszer üzemeltetéséhez szükséges szakértői támogatáshoz járult hozzá, amely magában foglalta a szükséges műszaki és technikai módosítások bevezetését, a frissítések és konfigurációk során felmerülő problémák kezelését, a légitársasági adatfeldolgozási hibák elhárítását, valamint a gyártói támogatás hatékony igénybevételének biztosítását.

A projekt megvalósításának helyszíne: Budapest.

A projektről további információt a https://www.palyazat.gov.hu/eredmenyek/tamogatott-projektek/3880100201 és a https://nik.gov.hu/bba-plusz oldalakon olvashatnak.”

Forrás:
Európai uniós támogatás segítette a Nemzeti Információs Központ PNR szakrendszere üzembiztonságának fenntartását; Nemzeti Közleménytár / Nemzeti Információs Központ; 2026. március 11.

Technika, tudomány, MI

Eltérő tempó, eltérő szabályok: stratégiai kihívások az uniós MI-rendelet bevezetésében

„Az Európai Unió mesterséges intelligencia rendelet (EU AI Act) bevezetésének készültségi foka a tagállamok szintjén jelentős eltéréseket mutat, ami komplex és fragmentált szabályozási környezetet eredményez. Bár a jogszabály egységes keretet hivatott biztosítani az AI-rendszerek szabályozására, a nemzeti hatóságok kijelölésének módja, az intézményi struktúrák és a végrehajtási mechanizmusok sokfélesége komoly kihívások elé állítja a tagállamokat (vagy tagállamok kormányzatait). A Deloitte elemzése szerint a 2026–2027-es időszakban egy kifejezetten aszimmetrikus uniós szabályozási környezet alakulhat ki.

Az EU AI Act több kulcseleme – különösen a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok kijelölése – a rendelet nemzeti szintű átültetését igényli. A jogszabály értelmében az alapvető jogok védelméért felelős hatóságokat 2024. november 2-ig kellett volna kijelölni, ennek ellenére a tagállamok többsége csak a határidőt követően tett eleget kötelezettségének. Az egyéb nemzeti kompetenciájú hatóságok (national competent authority – NCA), így például a piacfelügyeleti hatóságok (market surveillance authorities – MSA) és az egységes kapcsolattartó pontok (single point of contact – SPC) kijelölésére 2025. augusztus 2-ig volt lehetőség, ám 2025 decemberéig a tagállamok kevesebb mint fele zárta le ezt a folyamatot.

A Deloitte elemzése szerint 2025 decemberéig mindössze öt ország – Dánia, Magyarország, Olaszország, Málta és Szlovénia – fogadott el átfogó nemzeti jogszabályt az EU AI Act végrehajtására. Más tagállamok meglévő törvények módosításával, illetve részleges szabályozási megoldásokkal tesznek eleget kötelezettségüknek, míg a többség még a jogalkotási folyamat különböző szakaszaiban jár. Az elfogadott és tervezett intézményi modellek erősen tükrözik az egyes országok eltérő szabályozási hagyományait és AI-irányítási prioritásait.

A kijelölt vezető piacfelügyeleti hatóságok és kapcsolattartó pontok kompetenciái széles spektrumot fednek le: a kommunikációtól és digitalizációtól a gazdaságon és adatvédelmen át egészen a kiberbiztonságig. Ez a sokféleség a hatóságok közötti koordinációban, a végrehajtási mechanizmusokban, a szankciórendszerben és az innovációt támogató struktúrákban is megmutatkozik.

Szabályozási aszimmetria és üzleti kockázatok

„Az EU AI Act bevezetésének széttagolt jellege valós kihívások elé állítja az Európában működő vállalkozásokat. Az egységes szabályozási keret ellenére a nemzeti megközelítések különbözősége, a határidők csúszása és a hatóságok eltérő felépítése egy olyan mozaikszerű tájat hoz létre, amelyben a cégvezetőknek rendkívül körültekintően kell navigálniuk. Egy komplex, akár szabályozási aszimmetriával járó időszak elé nézünk, amely a 2026–2027-es években lesz igazán érezhető” – mondta Szöllősi Zoltán, a Deloitte Consulting üzletág partnere.

A késedelmek hátterében több tényező áll: az AI-irányítás integrálásának komplexitása a meglévő nemzeti keretekbe, a speciális szakértelemmel rendelkező munkaerő hiánya a hatóságoknál, valamint az uniós szintű harmonizált szabványok és technikai specifikációk lassú kidolgozása. Az érdekelt felek széles köre miatt a velük folytatott konzultációk szintén meghosszabbítják a jogalkotási folyamatokat.

Mindez ideiglenes piacfragmentációhoz vezethet, ugyanis az Unió teljes területén működő vállalatok eltérő megfelelőségi követelményekkel, végrehajtási mechanizmusokkal és hatósági elvárásokkal szembesülhetnek attól függően, hogy mely tagállamban működnek vagy hol történik egy esetleges jogsértés. Ez befolyásolhatja a megfelelőségi stratégiákat, a dokumentációs gyakorlatot, a szabályozói kapcsolattartást és a végrehajtási kockázati szinteket is.

„Az implementáció eltérései a vállalatoktól proaktív és adaptív megközelítést igényelnek. Kiemelten fontos a releváns tagállamok szabályozási folyamatainak nyomon követése, a korai párbeszéd kezdeményezése a kijelölt hatóságokkal, valamint a rugalmas megfelelőségi stratégiák kidolgozása. Azok a cégek, amelyek gyorsan képesek alkalmazkodni ehhez a változatos környezethez, versenyelőnyhöz juthatnak az AI-technológiák etikus és szabályszerű bevezetésében” – tette hozzá Dr. Barta Gergő, a Deloitte vezető AI-szakértője.

Proaktív felkészülés a 2026–2027-es időszakra

Az EU AI Act végrehajtása egy dinamikusan fejlődő szabályozási környezetet hoz létre, amely 2026–2027 folyamán tovább formálódik. A jelenlegi minták eltérő nemzeti megközelítéseket vetítenek előre, ami kérdéseket vet fel az egységes piaci jogérvényesítés következetességével kapcsolatban.

Az uniós szintű koordinációs szervek – így az Európai AI-tanács és az AI-hivatal – hatékonyságának kulcsszerepe lesz abban, hogy mérsékeljék a nemzeti eltérésekből fakadó kockázatokat. Ugyanakkor a szabályozási késedelmek nem csökkentik az AI-irányítás stratégiai jelentőségét: a vállalatoknak megbízható technológiai partnereket kell választaniuk, szerződéses biztosítékokat kell kialakítaniuk, és olyan belső kontrollmechanizmusokat kell bevezetniük, amelyek túlmutatnak a puszta jogszabályi minimumon.

Az érintett szervezetek és vállalatok számára ajánlott a releváns tagállamok implementációs státuszának folyamatos nyomon követése, különös tekintettel azokra az országokra, ahol tevékenységet folytatnak. Emellett indokolt a kapcsolatfelvétel a kijelölt hatóságokkal – különösen azokban az államokban, ahol szabályozói tesztkörnyezet (regulatory sandboxes) jönnek létre – annak érdekében, hogy időben megismerjék az elvárásokat és a gyakorlati végrehajtás módját. A rugalmas, több országra skálázható megfelelőségi stratégiák kidolgozása alapvető fontosságú lesz az átmeneti időszakban.”

Forrás:
Eltérő tempó, eltérő szabályok: stratégiai kihívások az EU AI Act bevezetésében; Deloitte; 2026. március 11.

Úton a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok ésszerűsítése felé – Európai Unió Tanácsa

„A Tanács ma megállapodott a mesterséges intelligenciára (MI) vonatkozó egyes szabályok egyszerűsítését célzó javaslattal kapcsolatos álláspontjáról.

A javaslat az uniós egyszerűsítési program úgynevezett „Omnibus VII” jogalkotási csomagjának részét képezi. A csomag két rendeletjavaslatot tartalmaz, amelyek célja az EU digitális jogalkotási keretének, valamint az MI-re vonatkozó harmonizált szabályok végrehajtásának egyszerűsítése.

„Az MI-re vonatkozó szabályok egyszerűsítése alapvető fontosságú az EU digitális szuverenitásának biztosításához. Elnökségként sürgősséggel dolgoztunk ezen a javaslaton, és gyors megállapodásra jutottunk annak érdekében, hogy elősegítsük az MI-rendelet időben történő alkalmazását. A javaslat nagyobb jogbiztonságot teremt, arányosabbá teszi a szabályokat, és biztosítja az egységesebb végrehajtást a tagállamok között. Készen állunk arra, hogy társjogalkotóinkkal együtt dolgozzunk azon a közös célon, hogy támogassuk vállalatainkat, előmozdítsuk az innovációt, és versenyképesebb Európát építsünk.” – Marilena Raouna, a Ciprusi Köztársaság európai ügyekért felelős miniszterhelyettese

A Bizottság azt javasolta, hogy a magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának ütemezését legfeljebb 16 hónappal módosítsák, hogy a szabályok akkor kezdjenek alkalmazandóvá válni, amikor a Bizottság megerősíti, hogy a szükséges szabványok és eszközök rendelkezésre állnak. A Bizottság emellett további célzott módosításokat is javasolt az MI-rendelethez: bizonyos, a kkv-knak biztosított szabályozási mentességek kiterjesztését a kisebb közepes vállalatokra (small mid-caps, SMC-kre) is; a követelmények csökkentését nagyon korlátozott számú esetben; az érzékeny személyes adatok torzítások feltárása és mérséklése céljából történő kezelésének lehetőségének kiterjesztését; az MI-hivatal hatásköreinek megerősítését; valamint az irányítási széttagoltság csökkentését.

A Tanács által bevezetett fő módosítások

Az elnökség a javaslatot a lehető legmagasabb prioritással kezelte. A tagállamok osztották a sürgősség érzetét, és ennek megfelelően összességében megőrizték a bizottsági javaslat fő irányát.

A Tanács szövege ugyanakkor egy új rendelkezéssel egészíti ki az MI-rendeletet, amely megtiltja azokat az MI-gyakorlatokat, amelyek beleegyezés nélküli szexuális vagy intim tartalom, illetve gyermekek szexuális bántalmazását bemutató anyag létrehozására irányulnak. A szöveg emellett rögzített ütemezést vezet be a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó szabályok halasztott alkalmazására: az új alkalmazási időpont 2027. december 2. lenne az önálló magas kockázatú MI-rendszerek esetében, és 2028. augusztus 2. a termékekbe beépített magas kockázatú MI-rendszerek esetében.

A tanácsi szöveg emellett visszaállítja azt a kötelezettséget, hogy a szolgáltatók nyilvántartásba vegyék az MI-rendszereket a magas kockázatú rendszerek uniós adatbázisában abban az esetben is, ha úgy ítélik meg, hogy rendszereik mentesülnek a magas kockázatú besorolás alól. Ugyancsak visszaállítja a szigorú szükségesség követelményét a személyes adatok különleges kategóriáinak a torzítások feltárása és korrekciója céljából történő kezelésére.

Ezen túlmenően a szöveg 2027. december 2-ig halasztja azt a határidőt, ameddig a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak létre kell hozniuk az MI-szabályozási tesztkörnyezeteket. Egyúttal pontosítja az MI-hivatal hatásköreit az olyan, általános célú MI-modelleken alapuló MI-rendszerek felügyeletével kapcsolatban, amelyeknél a modellt és az adott rendszert ugyanaz a szolgáltató fejlesztette ki; ennek során felsorolja azokat a kivételeket, amelyek esetében továbbra is a nemzeti hatóságok rendelkeznek hatáskörrel, ideértve a bűnüldözést, a határigazgatást, az igazságügyi hatóságokat és a pénzügyi intézményeket.

Végül a tanácsi szöveg új kötelezettséget ír elő a Bizottság számára: útmutatást kell adnia annak érdekében, hogy segítse az ágazati harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó, magas kockázatú MI-rendszerek gazdasági szereplőit az MI-rendelet magas kockázatú rendszerekre vonatkozó követelményeinek való megfelelésben, mégpedig úgy, hogy ez a lehető legkisebb megfelelési terhet jelentse.

A következő lépések

A Tanács tárgyalási megbízásának mai jóváhagyását követően az elnökség megkezdi a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel.

Háttér

2024 októberében az Európai Tanács arra szólította fel valamennyi uniós intézményt, tagállamot és érintett szereplőt, hogy kiemelt fontossággal vigyék előre ezt a munkát, különösen az Enrico Letta (Much more than a market) és Mario Draghi (The future of European competitiveness) jelentéseiben azonosított kihívásokra reagálva. Az ezt követő, 2024. november 8-i budapesti nyilatkozat pedig „egyszerűsítési forradalom” elindítására szólított fel, világos, egyszerű és intelligens szabályozási keret biztosításával a vállalkozások számára, valamint az adminisztratív, szabályozási és jelentéstételi terhek drasztikus csökkentésével, különösen a kkv-k esetében.

2025 februárja óta, válaszul az uniós vezetők akkori és későbbi üléseken megfogalmazott felhívásaira, a Bizottság tíz „omnibusz” csomagot terjesztett elő, amelyek célja a fenntarthatósággal, a beruházásokkal, a mezőgazdasággal, a kisebb közepes vállalatokkal, a digitalizációval és a közös előírásokkal, a védelmi felkészültséggel, a vegyi termékekkel, a digitális kérdésekkel — köztük az MI-vel —, a környezettel, a gépjárműiparral, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal kapcsolatos meglévő jogszabályok egyszerűsítése. 2025. november 19-én a Bizottság benyújtotta hetedik omnibuszcsomagját, a digitális omnibuszt, amely két javaslatból áll: az egyik az EU digitális jogalkotási keretének egyszerűsítését, a másik az MI-re vonatkozó harmonizált szabályok végrehajtásának egyszerűsítését célozza. Ez a kezdeményezés annak a tágabb politikai célnak a része, hogy az EU versenyképessége erősödjön a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése és az EU-n belüli működésükhöz kedvezőbb feltételek megteremtése révén.

Javaslat az (EU) 2024/1689 és az (EU) 2018/1139 rendeletnek a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok végrehajtásának egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról (a mesterséges intelligenciáról szóló digitális omnibusz csomag) {SWD(2025) 836} – Regulation on the simplification of the implementation of harmonized rules on artificial intelligence (Digital omnibus on AI), Commission proposal, 17 November 2025 (PDF)
Az uniós szabályok egyszerűsítése (háttér-információ)
A mesterséges intelligenciáról szóló rendelet (háttér-információ)”

Forrás:
Council agrees position to streamline rules on Artificial Intelligence; Európai Unió Tanácsa; 2026. március 13.
Lásd még:
Frissíti az EU az AI Act-ot a Grok-botrány miatt; IT Business; 2026. március 12.
Az Európai Unió be fogja tiltani a meztelenítést lehetővé tevő alkalmazásokat; SG.hu; 2026. március 13.
A nemi alapú erőszak új formája, hogy az AI levetkőzteti a nőket; Európai Néppárt Képviselőcsoportja; 2026. március 10. (uniós gépi fordítás)

Az egészségügyi adatvagyon hasznosításán dolgoznak a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben

„Orvosok, egészségügyi szakemberek és termékfejlesztők bevonásával dolgozik a Rényi AI kutatócsoport, hogy a hazai egészségügyi adatok feldolgozásával és hasznosításával értékes eszközöket kínáljanak az ágazat irányításához, az ellátásszervezéshez és a betegellátáshoz. Munkájuk végső nyertese a beteg lehet, aki gyorsabb diagnózist és célzottabb terápiát kaphat, jobb életminőséghez juthat, és kevesebb szövődménnyel kell számolnia.

Európai összehasonlításban is óriási adatvagyon halmozódott fel a magyar egészségügyben. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) több mint 15 évre visszamenőleg gyűjti az állam által finanszírozott ellátási eseményeket. Évente 50 millió járóbeteg-eset, több mint 2 millió fekvőbeteg-ellátás, tízmilliós nagyságrendű képalkotó és laborvizsgálat, valamint százmilliót meghaladó vénykiváltási adat keletkezik ebben a rendszerben. Ezzel párhuzamosan az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) 2017-es indulása óta több milliárd egészségügyi dokumentumot (ambuláns lapokat, zárójelentéseket, leleteket, e-recepteket) rögzített.

Ennek a gigantikus adathalmaznak az átláthatóvá tételén dolgozik a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben a Rényi AI nevet viselő kutatócsoport Miklós Dezső főigazgató-helyettes irányításával. A mesterséges intelligencia ma már elérhetővé tette azokat az eszközöket (strukturált adatkinyerés, prediktív modellezés, hálózatelemzés), amelyek révén a strukturált és strukturálatlan adatok, a széttöredezett dokumentumtömeg elemezhető életút-adatbázissá alakítható. A csoportnak mára világos víziója és elemeire bontott megvalósítási terve van arra, hogyan lehet a magyar egészségügy gazdag, de jelenleg még alulhasznosított adatvagyonát valódi prevenciós, prediktív és döntéstámogató erőforrássá formálni.

A Rényi kutatói szerint a NEAK adatállománya alkalmas a hasonló betegéletutak megtalálására, a szűrőprogramok finomhangolására és protokolljainak pontosítására. A szűrések látogatottsága ugyanis radikálisan befolyásolja egy-egy régió adott betegségre visszavezethető (például prosztatadaganatos) halálozási arányait. Ha a rendszerből láthatóvá válnak az időbeli mintázatok, az ellátási módok vagy a rizikópontok, akkor a mesterséges intelligencia hosszabb távon képes arra, hogy egy adott beteg életútja alapján előre jelezze a kockázatos eseményeket – például egy elmaradó kontrollvizsgálat veszélyét.

Így a fejlesztés túlmutat az adatok átláthatóságának biztosításán és hozzájárulhat a tényadatokra támaszkodó szakmapolitikai döntések megalapozására. A cél a betegadatok betegéletúttá szervezése, majd ezek gyakorlati hasznosítása az egyéni betegellátásban, a klinikai döntéstámogatásban, az igazgatási folyamatokban és a népegészségügyben egyaránt. A háziorvosi rendelőben is megjelenhet a kezelőorvos képernyőjén egy áttekinthető, időrendbe szervezett kórtörténet, amelyet nemcsak a háziorvos, hanem a mentőszolgálat, az ügyelet vagy a szakorvos is azonnal használhatna.

A fejlesztés során létrehozandó szoftverek az egészségügy minden szintjére kínálnának döntéstámogató eszközöket. A lakosság részére precíziós szűrés és megelőzés válna elérhetővé; a betegellátásban a beteg teljes kórtörténetére épülő döntéstámogatás valósulna meg, lehetővé téve a precíziós orvoslást; az ágazatirányításban a tervezést, a kapacitás- és finanszírozási döntéseket adatvezérelt módon lehetne megvalósítani; és a kutatás is új MI-elemző eszközökhöz jutna az orvostudományi vizsgálatok elemzéséhez.”

Forrás:
Az egészségügyi adatvagyon hasznosításán dolgoznak a Rényi kutatói; HUN-Ren Magyar Kutatás Hálózat; 2026. március 11.

Fenntartható fejlődés

Megalakult az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország

„Az Európai Bizottság ma bemutatta az új Citizen Energy Package javaslatát. A csomag szerint 2030-ra a közösségi formában telepített megújulóenergia-kapacitást akár a tízszeresére is lehetne növelni. Ehhez több mint 16 millió háztartás, 630 ezer kis- és középvállalkozás és 300 ezer közintézmény is kapcsolódhatna. A kezdeményezés tétje Magyarország számára is kézzelfogható, a helyben megtermelt és helyben felhasznált energia csökkentheti a rezsiterheket, mérsékelheti a külső energiafüggőséget, és erősítheti a helyi közösségek energiabiztonságát. Ezzel egy időben Magyarországon is új mérföldkőhöz érkezett az energiaközösségek ügye, megalakult az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország.

A Citizen Energy Package egy európai kezdeményezéscsomag, amely azt célozza, hogy a lakosok, helyi közösségek és önkormányzatok ne csak fogyasztói, hanem aktív szereplői is legyenek az energiatermelésnek.

Az Európai Bizottság javaslata szerint 2030-ra akár tízszeresére, 9 gigawattról 90 gigawattra nőhetne a közösségi megújulóenergia-kapacitás Európában.

Az energiaközösségek csökkenthetik a rezsiterheket, mérsékelhetik a külső energiafüggőséget és erősíthetik a települések energiabiztonságát.

Az újonnan megalakult Energiaközösségek Szövetsége Magyarország levélben fordul az energiaügyi miniszterhez, az európai uniós ügyekért felelős miniszterhez és a nemzetgazdasági miniszterhez, nagyobb szakmai és pénzügyi támogatást kérve az energiaközösségeknek.

A kezdeményezés egy európai együttműködéshez kapcsolódik: a REScoop.eu és partnerei több országban is hasonló felhívással fordulnak az uniós és nemzeti döntéshozókhoz.

Az energiaközösségek lényege, hogy a helyben megtermelt energia helyben hasznosuljon, és előnyei is a közösségnél maradjanak. A közösen telepített napelemek, energiatárolók és más megújuló megoldások mellett energiahatékonysági fejlesztéseket és szemléletformáló programokat is ösztönözhetnek. Így a résztvevők csökkenthetik energiaszámláikat és nagyobb kontrollt szerezhetnek saját energiaellátásuk felett. Ez választ jelenthet az energiaszegénység kérdéseire is, miközben erősödik az ellátásbiztonság, mérséklődik a külső energiafüggőség, és több gazdasági erőforrás marad helyben.

Az Energiaközösségek Szövetsége célja, hogy összefogja a hazai energiaközösségeket, erősítse közös fellépésüket a döntéshozók, a piaci szereplők és a nyilvánosság felé, valamint támogassa a közösségi alapú energiatermelés szélesebb elterjedését Magyarországon.

„A globális bizonytalanságok világosan megmutatják, hogy nagyobb függetlenségre van szükség az energiatermelésben. Az Európai Bizottság mostani javaslata azt jelzi, hogy ebben a közösségi energiatermelésnek fontos szerepe lehet. Azért hoztuk létre a Szövetséget, hogy támogassuk a hazai energiaközösségeket, képviseljük érdekeiket a döntéshozók és más piaci szereplők felé, és aktívan bekapcsolódjunk a közösségi energia nemzetközi együttműködéseibe is” – mondta Éger Ákos, az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország elnöke.

„A Szövetség egy nemzetközi mozgalom része – a REScoop.eu és partnerei több országban egyszerre fordulnak az uniós és nemzeti döntéshozókhoz. Itthon a Szövetség levélben fordul az energiaügyi miniszterhez, az európai uniós ügyekért felelős miniszterhez és a nemzetgazdasági miniszterhez, azt kérve, hogy a hazai energiapolitikai és fejlesztési programokban nagyobb szakmai és pénzügyi támogatás jusson az energiaközösségeknek.” – mondta Fabók Márton, az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország elnökségi tagja, a Szolidáris Gazdaság Központ képviseletében.

„Az energiaközösségek egyik legnagyobb ereje, hogy közös cél mentén hozzák össze a helyi lakosokat, önkormányzatokat és vállalkozásokat. Ha egy település szereplői együtt dolgoznak a helyben megtermelt energia jobb hasznosításán, az nemcsak gazdasági előnyt jelent, hanem erősíti a közösséget és a helyi önrendelkezést is” – ezt igyekszünk a Bábolna Energiaközösségben a gyakorlatban is megmutatni” – emelte ki Gerendás Szabolcs, az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország elnökségi tagja.

A Szövetség létrejötte fontos lépés abba az irányba, hogy a közösségi energia Magyarországon is láthatóbb és szélesebb körben elérhető megoldássá váljon. A kezdeményezés célja, hogy egyre több településen, intézményben és helyi közösségben jelenjenek meg olyan együttműködések, amelyek egyszerre erősítik a helyi gazdaságot és Magyarország energiabiztonságát.

További információ Éger Ákos, 00 36 20 9946577, akos.eger@ekszovetseg.hu

Az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország alapító energiaközösségei:

Alsómocsoládi Községfejlesztő és Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft.

Bábolna Energiaközösség Nonprofit Kft.

KESZ Közösségi Energia Szolgáltató Nonprofit Kft.

Kisteleki Energiaközösség Nonprofit Kft.

Martfűi Energiaközösség Nonprofit Kft.

NRG7 Energiaközösségi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Pannonhalmi Apátsági Energiaközösség Nonprofit Kft.

PVN Energiaközösség Nonprofit Kft.

Szolidáris Gazdaság Központ

”

Forrás:
Megalakult az Energiaközösségek Szövetsége Magyarország; Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ); 2026. március 10.

Az Európai Bizottság intézkedései az energiafüggetlenségért és a megfizethető energiáért

„Az Európai Bizottság a mai napon előterjesztette az első olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a hazai tisztaenergia-megoldásokba történő beruházások fellendítése, a reziliencia növelése és az energiaárak csökkentése. A jelenlegi geopolitikai helyzet ismét emlékeztet bennünket az Európa importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függésével kapcsolatos kockázatokra. A polgárok és az iparágak jogosan aggódnak a magas energiaárak miatt. Továbbra is a tiszta energiaforrások a legmegfizethetőbbek és legbiztonságosabbak, és az egyetlen középtávú válasz az áringadozásnak való kitettségünk csökkentésére.

Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki saját energiaforrásainkból, Európának lépésváltásra van szüksége energiarendszerében és infrastruktúrájában. A Bizottság tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégiája (Clean Energy Investment Strategy) segíteni fog a jelenleg rendelkezésre álló magántőke és a szükséges beruházások közötti szakadék áthidalásában. Segíteni fogja a projektek kockázatmentesítését, és mozgósítani fogja a hálózatok, az innovatív tisztaenergia-technológiák és az energiahatékonyság magánfinanszírozását. A Bizottság ezt a stratégiát az Európai Beruházási Bank Csoporttal szoros partnerségben fogja megvalósítani, amely a következő három évben több mint 75 milliárd EUR összegű finanszírozást kíván biztosítani a tiszta energiára való átállás célkitűzéseinek támogatására. Az EBB csoport legfeljebb 500 millió EUR indikatív összegű kötelezettségvállalást tesz a Stratégiai Infrastrukturális Beruházási Alap számára. Ez alaptőkét biztosít a konkrét energiainfrastruktúra-projektekbe történő beruházásokhoz, pénzügyi lökést adva az európai hálózatokról szóló csomag célkitűzéseinek.

Az olcsóbb energia kulcsfontosságú iparunk és versenyképességünk támogatásához. Európának azonban olyan energiarendszerre is szüksége van, amely a polgárokat helyezi a középpontba, hogy megfizethetőbb energiát biztosítson és támogassa a legkiszolgáltatottabb fogyasztókat. A állampolgári energiacsomaggal (Citizens Energy Package) a Bizottság konkrét intézkedéseket javasol az energiaszámlák csökkentése, a polgárok tiszta energia termelésére és megosztására való felhatalmazása, valamint az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében. A fogyasztók számára előnyös lehet a szolgáltatóváltás felgyorsítása, a villamosenergia-számláikra kivetett adók és illetékek csökkentése, valamint az energiaszámlákkal és -szerződésekkel kapcsolatos átláthatóbb tájékoztatás.

A saját fejlesztésű, tisztaenergia-technológiák kulcsfontosságúak a megbízható és megfizethető energia biztosításához, valamint az EU vezető szerepének megerősítéséhez a nettó zéró technológiák terén. Az európai tartalom megerősítése és egy szilárd uniós ellátási lánc kiépítése elengedhetetlen lesz az importfüggőségek csökkentéséhez és a stratégiai autonómia biztosításához. A kis moduláris reaktorokra vonatkozó stratégia olyan intézkedéseket javasol, amelyek lehetővé teszik az e technológiát alkalmazó uniós tagállamok számára, hogy a 2030-as évek elején bevezessék az első működő kis méretű moduláris reaktorokat. A stratégia támogatni fogja az ipart fejlesztésük és bevezetésük felgyorsításában, különösen a kis méretű moduláris reaktorokkal foglalkozó európai ipari szövetség munkája révén. A Bizottság az Innovációs Alapból 2028-ig további 200 millió EUR összegű InvestEU-kiegészítést fog fontolóra venni az innovatív nukleáris technológiák kezdeti kereskedelmi egységei bevezetésének kockázatmentesítési garanciák révén történő támogatására. A mai stratégia jövőképet vázol fel egy valóban méretezhető európai ellátási lánc kiépítésére. Ez elengedhetetlen az EU technológiai és ipari vezető szerepének biztosításához, valamint a megfelelő készségek fejlesztéséhez és a szabályozási együttműködés megerősítéséhez, a legmagasabb szintű biztonsági előírások biztosítása mellett.

A javasolt intézkedések megvalósítják a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési tervet, amelynek célja Európa versenyképességének megerősítése, az energiafüggőség csökkentése és a megfizethetőség növelése a háztartások számára. A Bizottság kellő időben további intézkedéseket fog előterjeszteni.

Háttér

A csomagban meghatározott kezdeményezések az energiabiztonság, a versenyképesség és a megfizethetőség növelésére irányuló hosszú távú és folyamatos erőfeszítésekből erednek. Ezen erőfeszítések további fokozása érdekében a Bizottság októberben intézkedéseket vázolt fel az energiaárak csökkentésére az iparágak és a fogyasztók megsegítése érdekében.

A 2025 februárjában elfogadott, megfizethető energiáról szóló cselekvési terv intézkedéseket terjesztett elő az energiaszámlák rövid távú csökkentésére, ugyanakkor strukturálisabb intézkedésekre irányult az európai energiarendszer korszerűsítése, a stabil és kiszámítható energiaköltségek biztosítása, a hatékonyság növelése és a megújulóenergia-termelés bővítése érdekében, biztosítva, hogy a vállalkozások versenyképesek maradjanak, miközben a fogyasztók megfizethető energiából részesülnek. Az EU számos ilyen fellépés terén előrelépést ért el, és megkezdte azok első helyszíni hatásainak kimutatását. Decemberben előterjesztette az európai energiahálózati csomagot, amelynek célja az EU energiainfrastruktúrájának korszerűsítése és az energiabiztonság növelése. Az EU az infrastruktúrához nyújtott pénzügyi támogatást is növeli. A 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret részeként a Bizottság a CEF energiaügyi költségvetésének ötszörös, 5,84 milliárd euróról 29,91 milliárd euróra történő emelését javasolta.

A mai csomaggal együtt ezek a kezdeményezések a tiszta energiára való átállás új szakaszát jelentik, ahol az ipari erő és az energia megfizethetősége kölcsönösen erősítik Európa hosszú távú versenyképességét és rezilienciáját.

További információért

Megfizethető energia

Az ipari akcelerátorprogramról szóló jogszabály – Belső piac, ipar-, vállalkozás- és kkv-politika

A Bizottság stratégiát indít a tiszta energiával kapcsolatos beruházások felgyorsítására – Energiaügy

Memo Q&A a tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégiáról

A Bizottság stratégiát terjeszt elő Európa első kis méretű moduláris reaktorainak a 2030-as évek elejére történő hálózati elérhetővé tételére – Energiaügy

Feljegyzés a kis moduláris reaktorokra vonatkozó stratégiáról

A Bizottság minden európai polgár számára előmozdítja a megfizethető és tiszta energiához való hozzáférést

A Bizottság újólag megerősíti elkötelezettségét az energiahatékonyság finanszírozásának fellendítése mellett – Energiaügy

Tájékoztató

Idézet(ek)

„Az iráni helyzet egy egyszerű igazságra emlékeztet minket. A hazai tiszta energia az egyetlen tartós megoldás az EU számára, hogy megtörje a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség és az áringadozás ciklusát. A mai napon elfogadunk egy csomagot, hogy előrelépést érjünk el erőfeszítéseink terén, és támogatjuk a polgárokat az alacsonyabb energiaszámlák elérésében. Biztosítani akarjuk a megfelelő befektetési feltételeket ahhoz, hogy a magántőkét tiszta, megfizethető és hazai energiarendszereinkbe irányítsuk. A mai lépés további előrelépést jelent.” – Teresa Ribera, a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős ügyvezető alelnök

„Mivel az energiát régóta geopolitikai eszközként használják, az erős európai nukleáris ipar kialakítása nemcsak gazdasági lehetőség, hanem alapvető fontosságú iparunk dekarbonizációjához és Európa energiafüggetlenségének megerősítéséhez is. Ennek elérése érdekében a Bizottság az Innovációs Alap által támogatott InvestEU-garanciakiegészítést kíván kidolgozni a beruházási kockázat csökkentése érdekében. Gyakorlati intézkedéseket is előirányoz a tagállamok közötti és az iparon belüli együttműködés fokozására, amelyek célja, hogy a 2030-as évek elejére lehetővé tegyék az első európai kis méretű moduláris reaktorok bevezetését” – Stéphane Séjourné, a jólétért és az iparstratégiáért felelős ügyvezető alelnök

„A magas energiaárak még mindig súlyos terhet rónak polgárainkra és vállalkozásainkra, és a Közel-Keleten kiújult válság tovább növeli a bizonytalanságot. Mindaddig, amíg Európa függ az importált fosszilis tüzelőanyagoktól, továbbra is ki leszünk téve a globális volatilitásnak. Ezért energiafüggetlenségünk megerősítése elengedhetetlen a tisztább, biztonságosabb és megfizethetőbb energiarendszer megvalósításához. A ma előterjesztett javaslatok, amelyek célja, hogy csökkentsük polgáraink energiaszámláit, felgyorsítsuk az energetikai infrastruktúrába történő beruházásokat, és támogassuk az olyan innovatív tiszta technológiákat, mint a kis méretű moduláris reaktorok és az antimikrobiális rezisztencia, újabb fontos mérföldkövet jelentenek ebben az irányban.” – Dan Jørgensen, az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos<”

Forrás:
A Bizottság intézkedéseket terjeszt elő az EU energiafüggetlenségének és megfizethetőségének növelése érdekében; Európai Bizottság; 2026. március 10.
(Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_26_555)

Kérdések és válaszok a tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégiáról – Európai Bizottság

„Mit kíván elérni a tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégia?

A tiszta energiára való átállás megvalósításához 2030-ig évente 660 milliárd euró összegű beruházásra lesz szükség, amely a következő évtizedben évi 695 milliárd euróra emelkedik. Bár a közfinanszírozás katalizátorként létfontosságú szerepet játszik, nem lesz elegendő ezeknek az igényeknek a kielégítésére. A tiszta energiára való átálláshoz a magántőke lényegesen nagyobb mértékű mozgósítására lesz szükség, és ilyen tőke már létezik. Az intézményi befektetők több mint 12 billió euró értékű eszközt irányítanak Európában, és olyan hosszú távú, stabil hozamra törekednek, amelyet az energiaprojektek nyújthatnak. A fő kérdés az, hogy ezt a tőkét hogyan lehet hatékonyan a tiszta energiára való átállásba irányítani.

A tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégia célja, hogy négy egymást kiegészítő intézkedéscsomag révén kezelje ezt a kihívást. Ezek célja a tőkepiacokhoz való hozzáférés javítása, a befektetések célzott kockázatmentesítése, valamint strukturált együttműködés kialakítása a pénzügyi közösséggel. Az ebben a stratégiában szereplő kezdeményezések valamennyi tisztaenergia-technológiára irányulnak.

Az intézkedések végrehajtására az EBB-csoporttal partnerségben kerül sor, amely a következő három évben több mint 75 milliárd EUR összegű finanszírozást kíván nyújtani, pénzügyi termékeinek és tanácsadási szolgáltatásainak teljes körére támaszkodva.

Hogyan fogja a stratégia mozgósítani az intézményi befektetőket a tiszta energiára való átállás finanszírozása érdekében?

Annak érdekében, hogy vonzza az intézményi befektetőket, például a nyugdíjalapokat, a biztosítókat és az állami befektetési alapokat – amelyek jelenleg portfólióiknak csak kis részét fordítják tiszta energiára -, a stratégia testre szabott pénzügyi mechanizmusokat javasol.

Az egyik megközelítés a jövőbeli bevételi források – például a szabályozott hálózati díjak vagy a megújuló energiával kapcsolatos kifizetések – értékpapírosítását foglalja magában, magas színvonalú, forgalomképes értékpapírokká alakítva azokat, amelyek az intézményi befektetők által igényelt hosszú távú és stabil hozamot kínálják.

Egy másik megoldás a hibrid kötvények használata, amelyek lehetővé teszik a hálózatüzemeltetők és az energiavállalatok számára, hogy az adósságkorlátok túllépése nélkül szerezzenek tőkét, vonzóbbá téve ezeket a beruházásokat a kockázatkerülő intézmények számára.

Végezetül az új stratégiai infrastrukturális beruházási alap az infrastrukturális alapok és az eszközkezelők mellett közvetlenül a projektekbe fog társberuházásokat eszközölni. Ezen eszközök szabványosításával és megbízható hitelminősítések biztosításával a stratégia célja, hogy jelentős új tőkeforrást szabadítson fel az energetikai átálláshoz.

Hogyan járul hozzá ez a stratégia a villamosenergia-hálózat üzemeltetői tőkéhez való hozzáférésének javításához?

A villamosenergia-hálózat üzemeltetői (átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők) a tőkehiány, a likviditási korlátok és a piac széttagoltsága miatt tartós nehézségekkel szembesülnek a hosszú távú tőkéhez való hozzáférés terén.

Ennek kezelése érdekében a stratégia beavatkozási köre kettős. Egyrészt intézkedéseket vezet be a villamosenergia-hálózat üzemeltetői pénzügyi helyzetének megerősítésére azáltal, hogy egy új, legfeljebb 500 millió EUR összegű, az EBB által támogatott stratégiai infrastrukturális beruházási (SII) alap révén fellendíti a saját tőkét, és javaslatot tesz egy bevételi értékpapírosítási eszközre. Másrészt a stratégia növelni fogja a bankok hitelezési kapacitását azáltal, hogy kiterjeszti a hitelek értékpapírosítását, és az EBB által támogatott közvetített hitelezés révén támogatja a kisebb szereplőket.

Ezek az intézkedések összhangban vannak a Draghi-jelentés ajánlásaival, és biztosítják, hogy a hálózatbővítés lépést tartson a megújuló energia fokozott elterjedésével, megelőzve a jövőbeli szűk keresztmetszeteket.

Foglalkozni fognak-e az energiahatékonysági kezdeményezésekkel a stratégia keretében?

Annak ellenére, hogy kulcsfontosságú szerepet játszik az EU tiszta energiára való átállásában, az energiahatékonyság továbbra is alulfinanszírozott, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a lakásépítési ágazat esetében. E hiány megszüntetése érdekében a stratégia kísérleti programot vezet be, amelynek célja, hogy 2026-ban 500 millió EUR összegű beruházást mozgósítson. Az „energia mint szolgáltatás” modellek bővítésére összpontosít, ahol a szolgáltatók energiahatékonysági fejlesztéseket hajtanak végre előzetes költségek nélkül a végfelhasználók számára, és a költségeket a keletkező energiamegtakarítás egy részéből fedezik.

Emellett a Bizottság az EBB csoporttal együtt azon dolgozik, hogy megerősítse az Európai Beruházási Alapon (EBA) keresztül nyújtott InvestEU fenntarthatósági garanciát a kkv-k dekarbonizációs és hatékonysági projektjeinek támogatása érdekében, csökkentve a pénzügyi intézmények kockázatait.

A jövőt illetően a Bizottság ki fog dolgozni egy energiahatékonyság-gyorsító eszközt is, amely az Európai Versenyképességi Alap eszközeit felhasználhatná a beruházási portfóliók összevonására és bővítésére, javítva a tőkepiacokhoz való hozzáférést a hatékonyságvezérelt kezdeményezések számára.

Miről szól a közelgő Energiaátállási Beruházási Tanács (ETIC)?

A 2026 második negyedévében induló Energiaátmeneti Beruházási Tanács (ETIC) állandó platformként fog szolgálni a politikai döntéshozók, a tagállamok és a pénzügyi intézmények, köztük az Európai Beruházási Bank (EBB), a nemzeti fejlesztési bankok és a magánbefektetők közötti párbeszédhez.

Alapvető célja, hogy az uniós energiapolitikákat és finanszírozási eszközöket összehangolja a befektetők igényeivel. Az ETIC rendszeresen megvitatja az energiával kapcsolatos beruházásokat, megosztja a tapasztalatokat, azonosítja a szűk keresztmetszeteket, és javaslatokat tesz az optimális finanszírozási megoldásokra. A magántőke mozgósításának fellendítése érdekében külön munkacsoport fog összpontosítani az állami bankok által vezetett finanszírozási mechanizmusok javítására. Az energetikai beruházási kihívásokra összpontosítva az ETIC el fogja kerülni a következő hosszú távú uniós költségvetés – például az Európai Versenyképességi Alap – jövőbeli irányítási kereteivel való átfedéseket.

Milyen szerepet fog játszani az EBB csoport a stratégiában?

Az EBB csoport (EBBG) kulcsfontosságú partner a stratégia végrehajtásában, mivel pénzügyi kapacitást és technikai szakértelmet biztosít a projektek kockázatmentesítéséhez és a magántőke bevonásához. Az EBBG a következő 3 évben várhatóan 75 milliárd EUR összegű hitelt, garanciát, hibrid- és zöldkötvény-beruházást, kockázati hitelt és saját tőkét biztosít. Támogatná többek között a tiszta energia előállítását, az elosztási infrastruktúrát, az energiahatékonyságot, a nem fosszilis alapú rugalmassági megoldásokat és az innovatív technológiákat.

A hálózat számos eszközből fog állni. Az EBB csoport például az új Stratégiai Infrastrukturális Beruházási Alapon (SII-alap) keresztül legfeljebb 500 millió EUR összegű alaptőkét biztosít konkrét infrastrukturális projektekbe történő beruházásokhoz. Az EBBG együtt fog működni a Bizottsággal az üzemeltetői értékpapírosítási eszköz kidolgozásában, és továbbra is hibrid kötvényeket fog vásárolni az üzemeltetők adósságkorlátainak enyhítése érdekében.

Az EBB csoport emellett bővíteni fogja új kezdeményezését annak érdekében, hogy megerősítse a helyi bankhálózatok azon képességét, hogy közvetített hitelezés révén hitelt nyújtsanak a kis elosztó szolgáltatóknak.

Ami az energiahatékonyságot illeti, az EBB legfeljebb 500 millió EUR összegű beruházást fog mozgósítani az „energia mint szolgáltatás” modellekre és a kkv-k dekarbonizációs programjaira irányuló kísérleti programon keresztül, míg az InvestEU fenntarthatósági garancia – amelyet az Európai Beruházási Alapon keresztül nyújtanak – javítani fogja a kisebb vállalkozások hozzáférését.

Ami az innovációt illeti, az EBB az InvestEU keretében támogatható kockázatitőke- és tőkeinstrumentumokon keresztül fog hozzájárulni. A finanszírozáson túl az EBB az InvestEU tanácsadó központon keresztül technikai segítséget nyújthat a hitelképes projektek strukturálásához, biztosítva az uniós energia- és éghajlat-politikai célkitűzésekkel való összhangot.

Melyek az innovatív tisztaenergia-technológiák kockázatmentesítésére irányuló intézkedések?

Az élvonalbeli tisztaenergia-technológiák döntő fontosságúak a hosszú távú dekarbonizáció szempontjából, de magasabb pénzügyi kockázataik gyakran eltántorítják a magánbefektetőket. Ennek leküzdése érdekében a Bizottság az EBB csoporttal együtt fokozni fogja az innovatív tisztaenergia-technológiák és -megoldások, például a hosszú távú energiatárolás, az úszó szél- és napenergia, az óceánenergia, az agrovoltaika és a geotermikus energia támogatását. Az EBB csoport az InvestEU-n keresztül központi szerepet játszhat a kockázati hitel és a saját tőke révén, segítve az innovációkat a fejlesztés és a piaci bevezetés közötti „halálvölgy” áthidalásában. Ezek a lépések felgyorsítják a kereskedelmi hasznosítást, és csökkentik az ígéretes, nagy potenciállal rendelkező technológiák finanszírozási költségeit.

Bővebb információért

Sajtóközlemény

A Bizottság stratégiát indít a tiszta energiával kapcsolatos beruházások felgyorsítására – Energiaügy”

Forrás:
Kérdések és válaszok a tiszta energiával kapcsolatos beruházási stratégiáról; Európai Bizottság; 2026. március 10.
(Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/qanda_26_557)

Kérdések és válaszok a kis moduláris reaktorokra (SMR) vonatkozó stratégiáról – Európai Unió

„Melyek a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) fő előnyei?

A kis méretű moduláris reaktorok mérete és teljesítménye kisebb, mint a hagyományos atomreaktoroké. Moduláris kialakításuk lehetővé teszi, hogy teljesen megépítsék őket egy gyárban, majd a működési helyükre szállítsák, vagy a helyszínen összeszereljék őket egy másik helyszínen gyártott alkatrészekből.

A kis moduláris reaktorok három fő kategóriába sorolhatók:

1) könnyűvizes kis méretű moduláris reaktorok, amelyeket jellemzően meglévő vízhűtéses atomreaktorokból fejlesztettek ki;

2) Fejlett moduláris reaktorok (AMR-ek), amelyek innovatív koncepciókat és új generációs (IV. generációs) terveket alkalmaznak különböző hűtőközegekkel (folyékony fém, olvadt só vagy magas hőmérsékletű gáz) vagy új nukleárisüzemanyag-típusokkal; és

3) A jellemzően 10 megawattnál kevesebb villamos energiát előállító mikroreaktorok hosszú üzemanyag-feltöltési ciklussal rendelkeznek, és szállíthatók. A szükséges kezdeti beruházás várhatóan alacsonyabb lesz, mint a nagy reaktoroké, azzal a rugalmassággal, hogy a kereslet növekedésével ugyanazon a helyen több modult lehet hozzáadni.

Amint a maguk nemében első kis méretű moduláris reaktorok üzembe állnak, a további blokkok építési idejének rövidebbnek kell lennie, mint a hagyományos atomerőművek esetében.

Mi a kis méretű moduláris reaktorok szerepe a tiszta energiára való átállásban?

Azon tagállamok számára, amelyek úgy döntenek, hogy az atomenergiát is beépítik a keverékükbe, a kis méretű moduláris reaktorok a hagyományos nagy méretű atomreaktorok mellett kulcsfontosságú elemmé válnak. Segíthetnek a rugalmas, biztonságos és hatékony energiarendszer támogatásában, miközben egyre nagyobb arányban integrálják a tiszta villamos energiát.

A kis méretű moduláris reaktorok nemcsak a tiszta villamos energia, hanem a dekarbonizált hő megbízható forrásaként is szolgálhatnak a városi körzetek és a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző konkrét iparágak, többek között a vegyipar, az acélgyártás, az olajfinomítók, a tengeri közlekedés, a védelem és a távfűtés számára, miközben enyhítik a villamosenergia-hálózatokra a növekvő kereslet miatt nehezedő nyomást, többek között az adatközpontok részéről, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogéntermelést is. Emellett a kis méretű moduláris reaktorok villamos és hőenergiát hozhatnak olyan régiókban, ahol a gazdasági, földrajzi vagy hálózattal kapcsolatos korlátok miatt a hagyományos erőművek használata gazdaságilag nem életképes.

A kis méretű moduláris reaktorok megerősíthetik az EU energiabiztonságát és autonómiáját is azáltal, hogy csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, miközben kiegészítik a megújuló energiaforrásokat. Ezért a kis méretű moduláris reaktorok jelentős lehetőséget jelentenek Európa következő ipari áttörésére, miközben fenntartják a nukleáris biztonságra, védelemre és biztosítékokra vonatkozó legmagasabb szintű normákat az európai polgárok és a környezet védelme érdekében.

A kis méretű moduláris reaktorok (és a fejlett moduláris reaktorok) támogatása hozzá fog járulni az EU nukleáris ágazatában a világszínvonalú kompetenciák fenntartásához és továbbfejlesztéséhez is, lehetővé téve számunkra, hogy az elkövetkező években sikeresen versenyezzünk a globális piacon.

Mennyi időbe telik az első kis méretű moduláris reaktorok megépítése és üzembe helyezése?

Az EU-ban már megkezdődtek a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos első projektek előkészítő munkálatai. Az első kis méretű moduláris reaktorok bevezetése és működtetése Európában már a 2030-as évek elején megtörténhet. E projektek sikere a tőkéhez való hozzáféréstől, a hatósági jóváhagyásoktól, az erős ellátási láncok kialakításától, valamint a szükséges emberi erőforrásoktól függ.

Az átfogó erőfeszítés részeként versenyképes európai ellátási láncot kell kialakítani annak érdekében, hogy valamennyi kis méretű moduláris reaktorral kapcsolatos projektben biztosított legyen a magas szintű helyi tartalom és az európai hozzáadott érték.

Mi a kis méretű moduláris reaktorok szerepe az EU orosz nukleáris üzemanyagok behozatalától való függőségének csökkentésében?

Az EU-ban bevezetni tervezett kis méretű moduláris reaktorok mindegyike nyugati technológiákon alapul, és várhatóan az EU-ban vagy a hasonlóan gondolkodó partnerországokban előállított üzemanyagokat fognak használni. Ezáltal hozzájárulnának az EU Oroszországból származó energiaimporttól való függőségének csökkentéséhez.

Az EU-ban folyamatban van az úgynevezett IV. generációs fejlett moduláris reaktorok kialakítása, amelyek közül néhány a zárt üzemanyagciklus koncepcióján alapul. Ez azt jelenti, hogy újrahasznosítás révén újrahasznosíthatják a nukleáris anyagokat. Ezek a reaktorkialakítások jelentősen javítanák az üzemanyag-felhasználást, és hozzájárulnának a nagy aktivitású radioaktív hulladék minimalizálásához, összhangban a körforgásos gazdaság célkitűzéseivel. Emellett csökkentené az új üzemanyagok beszerzésének szükségességét is.

Finanszírozza-e az EU a kis méretű moduláris reaktorokat?

A közfinanszírozás célja a rendelkezésre álló magántőke mozgósítása olyan megfelelő eszközök révén, mint például a maga nemében első JFGK-projektekbe és az első kereskedelmi egységek telepítésébe történő beruházások kockázatmentesítésére vonatkozó garanciák.

Az Innovációs Alap keretében a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos projektekre vonatkozóan folyamatban lévő pályázati felhívás eredményének fényében az Európai Bizottság 2028-ig további 200 millió EUR összegű ideiglenes InvestEU-kiegészítést fog fontolóra venni az innovatív nukleáris technológiák kezdeti kereskedelmi egységei Unión belüli bevezetésének – kockázatmentesítési garanciák révén történő – további támogatása érdekében.

Emellett az új Scaleup Europe Alap, amelynek célja, hogy a stratégiai technológiai területeken beruházzon a legígéretesebb európai vállalatokba, segíthet az innovatív nukleáris technológiák gyorsabb bevezetésében.

Az elmúlt évtizedekben az Euratom kutatási és képzési programja olyan kutatási tevékenységeket támogatott, amelyek a kis méretű moduláris reaktorok javát szolgálják. Ezek a kezdeményezések elősegítették a tagállamok közötti együttműködést, valamint megerősítették a szakértelmet és a know-how-t az uniós nukleáris ágazatban. 2024-ben öt Euratom kutatási projekt indult a kis méretű moduláris reaktorok biztonságával kapcsolatban, összesen 30 millió EUR értékben. A Bizottság arra számít, hogy 2026–2027-ben az Euratom kutatási és képzési programja, valamint a 2028–34-es többéves pénzügyi keret keretében 15 millió euróval folytatja a kis méretű moduláris reaktorok biztonságával kapcsolatos kutatás finanszírozását. Emellett az innovatív nukleáris technológiákra, köztük a kis méretű moduláris reaktorokra vonatkozó, jelenleg tervezési szakaszban lévő közös európai érdeket szolgáló fontos projekt kulcsszerepet fog játszani a K+F tevékenységek támogatásában, és az elkövetkező években elő fogja mozdítani az európai együttműködést ezen a területen.

Hogyan befolyásolják a kis méretű moduláris reaktorok a munkahelyteremtést és az európai gazdaság versenyképességét?

A kis méretű moduláris reaktorok számos uniós országban és különböző üzleti területeken – többek között a mérnöki tudományok, a fejlett anyagok és a robotika területén – képesek teljes értékláncok mozgósítására, valamint a pénzügyi érdekelt felek mozgósítására. Megerősíthetik az EU kutatási és innovációs vezető szerepét, új technológiai ismereteket és szakképzettséget igénylő munkahelyeket, valamint hosszú távú exportkapacitást hozhatnak létre.

Milyen szerepet fog játszani a nemzetközi együttműködés a kis méretű moduláris reaktorok és a fejlett moduláris reaktorok európai fejlesztésében?

Alapvető fontosságú a rövid távon kis méretű moduláris reaktorok telepítését tervező partnerországokkal való nemzetközi együttműködés, valamint a nemzetközi szervezetekkel, például a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel és az OECD nukleáris energiaügynökségével való együttműködés. A stratégia szerves részét fogja képezni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal, valamint a déli szomszédságunk partnerországaival való szoros együttműködés.

A bevezetéshez legközelebb álló kis méretű moduláris reaktorok némelyike nem uniós eredetű, és az uniós piac továbbra is nyitva áll a nem uniós szereplők előtt. Ugyanakkor az európai tartalom megerősítése és egy szilárd európai ellátási lánc kiépítése elengedhetetlen lesz az importfüggőségi képességek csökkentéséhez és e kulcsfontosságú technológia stratégiai autonómiájának biztosításához. Az Európai Unió, a tagállamok és a partnerországok közötti ipari együttműködés mellett lehetőség van a szabályozási keretekről folytatott fokozott párbeszédre is.

Milyen mértékben vesz részt az uniós ipar a kis méretű moduláris reaktorok bevezetésének alakításában?

Az uniós ipar a kis méretű moduláris reaktorok európai bevezetésének hajtóereje. Az Európai Bizottság 2024 februárjában elindította a kis méretű moduláris reaktorokkal foglalkozó európai ipari szövetséget, amely közel 400 szervezetet, köztük vállalatokat, kutatóintézeteket, kormányzati szerveket és nem kormányzati szervezeteket tömörített.

A szövetség elsődleges célja, hogy megkönnyítse a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos projektek kidolgozását, és optimális feltételeket teremtsen azok Unión belüli és kívüli bevezetéséhez. A szövetség tagjai tavaly szeptemberben elfogadták a szövetség stratégiai cselekvési tervét, amely a következő öt évben (2025–2029) végrehajtandó konkrét intézkedések ütemterve. A cél az, hogy a 2030-as évek elejére az első kis méretű moduláris reaktorok működjenek az EU-ban.

További információért

Sajtóközlemény

Kis méretű moduláris reaktorok

Kis moduláris reaktorokkal foglalkozó európai ipari szövetség – Belső piac, ipar-, vállalkozás- és kkv-politika

A Bizottság stratégiát terjeszt elő Európa első kis méretű moduláris reaktorainak a 2030-as évek elejére történő online elérhetővé tételére – Energiaügy”

Forrás:
Kérdések és válaszok a kis moduláris reaktorokra (SMR) vonatkozó stratégiáról; Európai Bizottság; 2026. március 10.
(Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/qanda_26_556)

Szakirodalom

Az OECD „Going Digital” mérési ütemterve 2026-ra

„Az OECD digitális mérési ütemtervének (az ütemterv) célja, hogy támogassa és ösztönözze a digitális mérési tevékenységek összehangolt megközelítését a nemzetközi statisztikai rendszer kulcsfontosságú szereplői között. Tíz intézkedést tartalmaz, amelyek célja az országok digitális átalakulás és annak hatásainak nyomon követésére való képességének fejlesztése. Az ütemterv tükrözi azt a felismerést, hogy a nemzeti statisztikai rendszereknek alkalmazkodniuk és bővülniük kell ahhoz, hogy megfelelően tükrözzék gazdaságaink és társadalmaink digitalizációját, a lebontott adatok pedig bizonyítékalapot szolgáltatnak annak azonosításához, hogy hol léteznek digitális szakadékok, és kik vannak a leginkább kitéve a technológiai változások okozta zavaroknak. Kiemeli továbbá az új, kiegészítő adatinfrastruktúrák szükségességét, amelyek képesek a digitális tevékenységek és adatfolyamok időben történő nyomon követésére, bárhol is történjenek.”

Forrás:
The OECD Going Digital Measurement Roadmap 2026; OECD Digital Economy Papers; No. 382; OECD Publishing; DOI: 10.1787/b455e132-en; 2026. március 13.

Az Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az MI által támogatott kormányzáshoz – 2. rész

„A tanulmányt 2025-ben publikálták olyan szakértők, akik évek óta foglalkoznak a digitális kormányzás kérdéseivel. A tanulmány megírása során arra keresték a választ, hogyan tudnák a kormányzatok úgy bevezetni a mesterséges intelligenciát, hogy elkerüljék az új technológia alkalmazásából fakadó kezdeti bizonytalanságot, és már rövid távon is élvezni tudják annak hatékonyságnövekedést kínáló előnyeit. A kutatócsoport ehhez kidolgozott egy keretrendszert, melyet négy ország példáján keresztül teszteltek: a keretrendszer működőképességét vizsgálták Észtországban, Szingapúrban, Indiában és az Egyesült Királyságban. Az Algoritmikus Állami Architektúra keretrendszert bemutató cikksorozatunk második részében az ASA keretrendszer elméleti megalapozása után most a gyakorlat felé fordulunk: a kapcsolódó tanulmány alapján a keretrendszer működési tapasztalatait ismertetjük a felsorolt négy országban alkalmazott modellek bemutatásával. Lássuk, milyen sikereket értek el, milyen buktatókba ütköztek, és hogy mit tanulhatunk tapasztalataikból!

Észtország: Átfogó ASA implementáció

Észtország X-Road ökoszisztémája kiváló példája annak, hogy miként lehet az ASA keretrendszert érett és integrált módon implementálni. Az ASA alapozó rétegében (digitális közinfrastruktúra) egy decentralizált adatcsere-rendszer kapcsolja össze a különböző adatbázisokat, miközben megőrzi az adatok szuverenitását. Észtország az úgynevezett „Data Embassy” koncepcióval erősítette meg infrastruktúráját: a vele szövetséges országokban elhelyezett adatközpontok biztosítják a szolgáltatások folytonosságát üzemzavarok esetén is.

Az intelligencia réteg szintjén (adatalapú döntéshozatal) az észt statisztikai hivatal integrálja a különböző szervek közötti információkat, hogy valós idejű mutatókat állíthasson elő. Az észt munkanélküli biztosítási alap OTT rendszere több mint 100.000 ügyfélrekordot elemez a foglalkoztatási útvonalak előrejelzésére és a szolgáltatásnyújtás optimalizálására.

A folyamat rétegben (algoritmikus kormányzás) kifinomult algoritmikus kormányzást valósítanak meg: az automatizált adóbevallási rendszer előre kitölti az adóbevallásokat, az e-Bíróság ügyviteli rendszere kategorizálja és irányítja a jogi ügyeket, miközben fenntartja a bírói felügyeletet. A határon átnyúló automatizált adórendszer pedig Finnországgal közösen valósít meg egy joghatóságok közötti algoritmikus kormányzást.

A szolgáltatási rétegben (GovTech) Észtország 2024 decemberére elérte, hogy valamennyi kormányzati szolgáltatás digitálisan elérhető legyen. Kiemelkedő innovációnak számít például az e-Residency program (elektronikus állampolgárság), amely a digitális személyazonosságot és szolgáltatásokat (start-up indítás, adózás, bankolás stb.) kiterjeszti a nem észt állampolgárokra is világszerte, valamint a „Személyes Állam” koncepció, amely személyre szabott szolgáltatásnyújtást kínál egyéni életkörülmények alapján.

Szingapúr: Stratégiai integráció központosított kormányzással

Szingapúr Smart Nation kezdeményezése kapcsán egy erősen központosított irányítással megvalósuló, átfogó ASA implementációt figyelhetünk meg. Az alaprétegben a National Digital Identity system (Nemzeti Digitális Azonosítási rendszer), a Singapore Government Technology Stack (szingapúri kormányzati technológiai verem) – szabványosított mikroszolgáltatásokat kínálva – és a Smart Nation Sensor Platform – IoT eszközöket kötve össze a városi infrastruktúrával – működik együtt.

Az intelligencia rétegben a GovTech Adattudományi és MI Divíziója működtet ágazatokon átívelő elemzési platformokat, mint például az adatelemzésre és gépi tanulásra szolgáló Analytics.gov, a Transcribe beszéd-szöveg átalakító platform, valamint a Városi Tervezési Analitikai platform, amely térinformatikai és demográfiai adatokat egyesít.

A folyamat rétegben az IRAS adórendszer automatikusan értékeli a kockázatokat és ennek megfelelően irányítja az ügyeket, míg Szingapúr közlekedésirányítási algoritmusai valós idejű adatok alapján állítják a jelzőlámpák időzítését. A szolgáltatási rétegben olyan integrált alkalmazások működnek, mint a LifeSG, amely a polgárok életeseményei (pl. születés, iskolakezdés) köré csoportosítja és szabja személyre a szolgáltatásokat, radikálisan javítva ezzel a felhasználói élményt, valamint a Business Grants Portal, mely egységes elérést biztosít a kormányzati programokhoz.

India: Erős alapok egyenetlen rétegfejlesztéssel

Indiában az ASA keretrendszer részleges implementációjára került sor, ami az egyes rétegekben eltérő fejlesztési szinteket eredményezett. Az alapréteg rendkívül erős: az Aadhaar, a világ legnagyobb biometrikus azonosító rendszere és az erre épülő India Stack (API keretrendszer) lehetővé tette a „jelenlét nélküli”, „papírmentes” és „készpénzmentes” tranzakciókat. A szolgáltatási réteg jelentős innovációt mutat olyan alkalmazásokon keresztül, mint a DigiLocker (biztonságos dokumentumtárolás), az UPI (több mint 10 milliárd havi tranzakciót feldolgozva) és az ONDC (nyílt e-kereskedelmi infrastruktúra).

Ugyanakkor az intelligencia réteg alulfejlett maradt. Olyan ágazati kezdeményezések ellenére, mint a National Health Stack, a szektorokon átnyúló adatintegráció és elemzési képességek korlátozottak. A folyamat réteg komoly kihívásokkal néz szembe: az ellátások elosztására és a szolgáltatási jogosultságra vonatkozó algoritmikus rendszerekből hiányzik az átláthatóság, bevezetésükre felügyelet nélkül került sor, olyan rendszerhibákat okozva, amelyek elsődlegesen a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat érintik hátrányosan.

Nagy-Britannia: Erős szolgáltatási innováció fejlődő infrastruktúrával

Az Egyesült Királyság digitális kormányzati transzformációját tekintve különutas ASA implementációról beszélhetünk: az Egyesült Királyság a szolgáltatási és folyamati innovációra fókuszált, „megfeledkezve” az alapozó rétegről, ami egyszerre eredményezett látványos sikereket és komoly strukturális kihívásokat.

A szolgáltatási rétegben erősen megjelenik a felhasználó-központú működés, amit a GOV.UK egységes felületén és a Design System-en keresztül is láthatunk. Olyan kulcselemek, mint a GOV.UK Notify és a GOV.UK Pay, újrafelhasználható infrastruktúrát biztosítanak a különböző minisztériumok számára.

A folyamat réteg is innovatív pályán van: a Service Standard felhasználó-központú tervezést biztosít formális értékeléseken keresztül, az Algorithmic Transparency Recording Standard Hub dokumentálja a különböző algoritmikus rendszereket. A Mesterséges Intelligencia Inkubátorház (i.AI) weboldala különféle MI-alapú megoldásokat mutat be, amelyek a közszolgálatban dolgozók munkáját segítik. A Parlex és Lex eszközök lehetővé teszik a szakpolitikusok és kutatók számára, hogy a mesterséges intelligencia segítségével jobban megértsék a jogszabályokat és nyomon kövessék a parlamenti folyamatokat, ezáltal hatékonyabbá téve a döntéshozatalt. Egy másik figyelemre méltó alkalmazás, a Consult, automatizálja a nyilvános konzultációk feldolgozását, ami jelentősen felgyorsítja a kormányzati ügyintézést.

Az intelligencia és az alapréteg azonban rendkívül töredezett. A brit modell egyik legnagyobb gyengesége, hogy a modern szolgáltatások mögött gyakran elavult és költséges technológiai háttér áll. Egy 2025-ben kiadott kormányzati jelentés szerint a közszféra nagy része digitálisan még mindig kiforratlan az elavult alapozó infrastruktúra miatt.

Bár bizonyos szervek fejlett analitikát használnak, az országos adatkörnyezet nem koordinált és hiányzik belőle az interoperabilitás, illetve nem teszi lehetővé az egységes visszakövethetőséget, ami akadályozza a mesterséges intelligencia (MI) széleskörű és hatékony alkalmazását. A töredezettség leküzdése érdekében 2025 januárjában az Egyesült Királyság jelentős változtatásokat hajtott végre: a korábban különálló digitális és adatügyi szervezeteket egy kiterjesztett Kormányzati Digitális Szolgáltatás (GDS) alá vonták össze.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy míg egyes államok, mint például Észtország, az alapozó infrastruktúrára építettek, mások – többek között az Egyesült Királyság – a szolgáltatásnyújtás innovációjára helyezték a hangsúlyt. Az ASA-modell implementációja Észtországban a legérettebb, ahol az egyes rétegek között szoros az integráció. Szingapúr modellje a párhuzamos rétegfejlesztésre és a stratégiai koordinációra épül központosított irányítás megvalósítása mellett. Indiában a rétegek fejlődése nem egyenletes, ami kockázatokat rejt magában a sérülékeny társadalmi csoportokat tekintve. Az Egyesült Királyság a szolgáltatási és folyamati innovációt helyezte előtérbe az alapozó infrastruktúra előtt, így egy elavult és töredezett alapra építkezett. A tanulmány rámutat arra, hogy a legsikeresebb modellek (Észtország, Szingapúr) egyensúlyt tartanak a technikai képességek és a kormányzati felügyelet között mind a négy rétegben, míg a részleges implementációt bemutató országokban (India, UK) strukturális kihívásokkal küzdenek a digitális kormányzást illetően.

Cikksorozatunk harmadik, egyben utolsó részében szakpolitikai ajánlásokat mutatunk be az ASA keretrendszer kapcsán.”

Forrás:
Az Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az AI-támogatott kormányzáshoz – 2. rész; Königsberg Consulting; LinkedIn; 2026. február 20.
Előző rész:
Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az MI által támogatott kormányzáshoz; eGov Hírlevél

11. szám, 2026. március 16.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Technika, tudomány, MI

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom