Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Nagyon jelentős átalakulás zajlik a magyar közigazgatásban, 1990 óta talán a legnagyobb – Vitézy Dávid
Tárgyszavak: korszerű közigazgatás, közigazgatás átalakítása, Közlekedési és Beruházási Minisztérium — 2026-2030, Magyarország — 2026-2030, Vitézy Dávid

Közigazgatás, politika, jog

A magyar közbeszerzési rendszer lényege, hogy a közbeszerzések túlárazását segítse – Integritás Hatóság
Tárgyszavak: Integritás Hatóság, korrupció, közbeszerzések, Magyarország — 2026-2030
Új struktúrában, új vezető a Várkapitányság és a Steindl Imre Programiroda élén
Tárgyszavak: közigazgatási személyi ügyek — 2026-2030, Közlekedési és Beruházási Minisztérium — 2026-2030, Magyarország — 2026-2030, Steindl Imre Programiroda, Várkapitányság
Vitézy Dávid az autópálya-koncesszióról: Az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot fizettek ki Mészáros és Szíjj László magántőkealapjainak
Tárgyszavak: autópálya-koncesszió, kiszervezés, korrupció, Közlekedési és Beruházási Minisztérium — 2026-2030, magántőkealap, Magyarország — 2026-2030, Vitézy Dávid

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Nagyon jelentős átalakulás zajlik a magyar közigazgatásban, 1990 óta talán a legnagyobb – Vitézy Dávid

„Nagyon jelentős átalakulás zajlik a magyar közigazgatásban, 1990 óta talán a legnagyobb, és ennek az első hullámait látjuk, érzékeljük, mondta Vitézy Dávid a Közlekedési és Beruházási Minisztérium állománygyűlésén, amiről Facebookon osztott meg videót. A miniszter azt kérte a tárca 1700 jelenlévő dolgozójától, hogy változtassák meg a magyar közigazgatás sokszor évtizedes reflexeit, és hozzanak létre egy olyan minisztériumot, amely minden döntését szakmai alapon, a közérdek mentén hozza meg.

„Nem azt vonom kétségbe, hogy ez a jelenlévő dolgozóknál így történt, de mivel mindannyian itt élünk Magyarországon, pontosan tudjuk, hogy a kormányzati döntéshozatalban nagyon gyakran más szempontok is megjelentek” – mondta. Hozzátette, hogy a korrupciónak nincsen olyan szintje, amit elfogadnak és megengednek, zéró tolerancia van ezzel szemben. Felhívta a dolgozók figyelmét, hogy ha valaki jelenleg is ilyen működést tapasztal, azt tegye szóvá és jelentse be.

Azt is mondta, hogy a cél, hogy ezt a típusú működést – ami sok ágazatra jellemző volt, és nem gondolná, hogy az állami beruházások kivételek voltak – megváltoztassák, részben azért, mert a választók április 12-én nagyon egyértelműen erre szavaztak, de azért is, mert Magyarország az elmúlt néhány évben fejlettségi csapdába került.

„Látjuk, ahogy a csehek és a lengyelek hagynak le bennünket, az európai felzárkózás, amiben annyira bíztunk húsz évvel ezelőtt, elakadt néhány évvel ezelőtt” – mondta. „Ebből csak akkor fogunk tudni kitörni, ha a piaci mechanizmusokat, a gazdaság kitisztítását, a valós teljesítmények elismerését és a valós versenyt vissza tudjuk hozni a magyar gazdaság működésébe.””

Forrás:
Vitézy Dávid: A korrupcióval szemben zéró tolerancia van; Nagy Nikoletta; Telex.hu; 2026. július 4.

Közigazgatás, politika, jog

A magyar közbeszerzési rendszer lényege, hogy a közbeszerzések túlárazását segítse – Integritás Hatóság

„A rendszernek nem hibája, hanem a lényege az, hogy a közbeszerzések túlárazását segíti – állapította meg az Integritás Hatóság. A testület több mint háromszáz oldalon át sorolta példákkal bemutatva, hogy a szabályok betű szerinti betartása is a pénz elfolyásához vezet.

Az, hogy a magyar közbeszerzési szabályok nem képesek leszorítani az árakat és csökkenteni a korrupciós kockázatot, nem a rendszer hibája, hanem pont a lényege. Azaz nem arról van szó, hogy néhány részletkérdést ki kellene javítani, hanem gyakorlatilag teljesen újra kellene írni a szabályokat, mert azok a mostani formájukban támogatják a túlárazást. Ez az összkép rajzolódik ki az Integritás Hatóság most közzétett, 2025-ről szóló jelentéséből (pdf-ben ide kattintva tölthető le). A dokumentum 322 oldalon át elemzi a helyzetet, ezekben nagyrészt végig a problémákat sorolja. A testület javaslatokat is leírt, mit kellene tenni, hogy működőképes lehessen a rendszer, de ez az 56 pont együtt azt jelenti, hogy az alapokig visszabontva kellene elkezdeni egy újjáépítést.

A jelentés szerint annak, hogy a közbeszerzési rendszer nem képes ellátni a feladatait, az egyik legfontosabb, méltatlanul alulértékelt oka az, hogy hiányzik a tulajdonosi szemlélet. Az eljárások előkészítése gyenge, a jog meg sem követeli azt, hogy egy közbeszerzés elindításának első lépésénél összehasonlítható piaci adatok alapján készítsen a kiíró becslést az árról, elég megnézni a korábbi szerződéses árakat vagy átláthatatlan szempontok mentén kiválasztott szereplőktől bekérni árajánlatokat. Így már az eljárás megindításakor rögzíthetnek egy torz árszintet. Az ellenőrzések pedig nem vizsgálják azt, hogy a becsült érték, a beszerzési konstrukció vagy az elért ár megfelel-e a piaci realitásoknak.

Irányított, túlárazott közbeszerzések

Ebből a szempontból az építőiparban a legrosszabb a helyzet, ott az IH szerint a szerződések mintegy harmada volt 2022 és 2025 között túlárazott, a vizsgált négy év alatt nagyjából 500 milliárd forint túlárazást találtak.
Majdnem ugyanennyire rossz az arány az orvosi eszközöknél és a szállodák, éttermek, valamint a kiskereskedelem beszerzéseinél, csak ott a kisebb értékek miatt mindössze 90, illetve 25 milliárd forint volt a túlárazás.
Az alkalmassági és a szerződéskötési feltételeket pedig úgy határozzák meg sokszor, hogy az indokolatlanul szűkíti a versenyt. Ennek az egyik legfontosabb példája az, ha túl általános vagy épp túlspecifikált műszaki követelményekkel zárnak ki a versenyből olyan jelentkezőket, akik egyébként szintén jó ajánlatot tehetnének. A jelentés több pontján is visszatér az a megállapítás: sok esetben annyi a lényeg a közbeszerzésben résztvevők és az eljárásokat ellenőrzők számára is, hogy a jog betűjét betartsák, de eközben a működési és integrációs kockázatok fennmaradnak.

Fölösleges keretbeszerzések, örök nyertesek

Egy jó versenyhelyzet például azt jelentené, hogy a közbeszerzéseken indulók minőségben egymás fölé, árban pedig egymás alá licitálnának, ebből egy idő után annak kellene következnie, hogy változatos, melyik cégek nyernek a pályázatokon. Ehhez képest a Nemzeti Kommunikációs Hivatal 2021 és 2025 között 695 különböző szerződést kötött a New Land Media Kft.-vel, 673-at a szintén Balásy Gyulához tartozó Lounge Designnal és 315-öt a Lounge Eventtel.
És ezek csak a leginkább kiugró példák, összesen 13 olyan párost azonosított az IH, amikor ugyanaz a kiíró ugyanazzal a céggel minimum 200 szerződést kötött.

Itt szokott előjönni a keretmegállapodásos eljárások problémája is, hiszen sok esetben itt nem külön-külön lefolytatott pályázatokról volt szó, hanem egy korábbi keretmegállapodás alapján kötött új szerződésekről. Az IH szerint ilyen eljárást indokolatlanul széles körben alkalmaznak – 2025-ben az összes eredményes eljárásban elnyert pénz 59 százaléka ment el valamilyen keretmegállapodás alatt –, gyakran olyan beszerzéseknél, ahol ez a módszer nem megfelelő a pénz hatékony felhasználására.

További 20 olyan esetet is találtak, amikor egy cég képtelen volt veszíteni, és – legalább 15 beadott ajánlatból – csakis nyert. Ezek azonban sokkal kisebb összegekről szóltak, például a legtöbb, 67 sikeres pályázatot beadó Szemp Air szúnyoggyérítő cég 497 millió forintot nyert el. Vagyis inkább arról volt szó, hogy kisebb részpiacokat le tudott uralni egy-egy vállalat.

Az álverseny álversenyzői

Az eljárásoknak 19,6 százaléka volt egyajánlatos, ami enyhe növekedést jelent, de ennél sokkal több eset van, amikor csak papíron létezik verseny. Ennek gyakori példája az, amikor egy-egy szereplő csak azért indul egy pályázaton, hogy fenntartsák a verseny látszatát, de valójában nem célja nyerni. Csak 2025-ben 19 olyan eset volt, amikor egy cég legalább húsz alkalommal úgy nyert közbeszerzést, hogy a második helyezett mindig ugyanaz lett. Ennek a tavalyi csúcstartója a Tömb 2002 építőipari vállalat, amely két riválisa közül az egyiket (Uniszol Zrt.) 46-szor, a másikat (Emil és Társai Kft.) 42-szer utasította maga mögé – ez jól mutatja, hogy nem csak az igazán ismert nagy neveknél létezik ez a probléma.

De a nagyok sem maradnak le a listáról: az MVM Next 30 olyan pályázatot nyert egy év alatt, amelyben az E2 Hungary Zrt. lett a második, és a Strabag–Swietelsky-páros is összehozta ezt 22-szer, azaz átlagosan majdnem kéthetente. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden ilyen eset valóban arról szólt volna, hogy a második meg sem próbált nyerni, de az, hogy ennyire sokszor előfordul az azonos eredmény, jelzi, hogy kockázatok léteznek.

Arra is rámutat a jelentés, hogy az összeférhetetlenség szabályait hibásan ellenőrzik. Elvileg ugyanis megtörténik az ellenőrzés, csakhogy ezeket eljárásonként külön, elszigetelten végzik. Azt nem tudják megtalálni így, ha nem egy egyedi esetben összeférhetetlen a pályázat valamelyik szereplője, hanem például több eljárásban, ugyanannak a céghálónak az ügyeiben van jelen előkészítőként vagy bírálóbizottsági tagként.

Meglepetés: a NER által leuralt szektorokban a legnagyobb a baj

A dokumentum részletesen bemutatja néhány különösen problémás szektor helyzetét is. Ilyen például az építőipar, ahol külön kiemelik, hogy az egykori Építési és Közlekedési Minisztérium, amely az állami építéseknél megkerülhetetlen szereplő lett, mennyire nem volt együttműködő a hatósággal. Például a vasútfejlesztéseknél több jel mutat arra, hogy a pályázatok nyertesei olyan alvállalkozói láncolatokat építettek ki, amelyben felesleges vállalkozások is szerepet kaptak, azonban ezt a kockázatot nem tudta az IH megvizsgálni, annyi információt tartott vissza a minisztérium.

Az építőiparban egyébként is jellemzőek a tervező és a kivitelező közötti összejátszások, valamint az, hogy egy cégre szabják a feltételeket. Gyakoriak az ajánlattevők összejátszásai, és az sem segít, hogy sokszor különböző szektorokba tartozó feladatokat összevonnak, például egy konyhatechnológiát nem külön rendelnek meg, hanem hozzácsapnak az általános magasépítési munkához.

Rossz a helyzet az informatikában is. Ott 2018 óta a Digitális Kormányzati Ügynökség központosított rendszerén futnak szinte kivétel nélkül a kormányzati beszerzések, ezzel majdhogynem lehetetlenné téve azt, hogy a kisebb és új szereplők bekapcsolódhassanak a versenybe, jelentős a kartellezés és a túlárazás kockázata. Majdnem teljesen eltűnt a verseny a kommunikációban is, de kiemelkedő kockázatok vannak a közétkeztetésben és az ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások – vagyonvédelem, takarítás, épületüzemeltetés, zöldterület-gondozás – közül a nagyobb értékűeknél.”

Forrás:
A nulláról kellene újraépíteni a magyar közbeszerzési rendszert, hogy ne a pazarlást segítse; Sztojcsev Iván; HVG; 2026. július 2.

Új struktúrában, új vezető a Várkapitányság és a Steindl Imre Programiroda élén

„Vitézy Dávid felmentette a Steindl Imre Programiroda eddigi vezetőjét, Szinay Attilát, és a Várkapitányság is új vezetési struktúrában működik tovább. A közlekedési és beruházási miniszter vasárnapi bejelentése szerint a Várkapitányság, és a Kossuth téri épületek beruházói feladatait ellátó Steindl programiroda vezetését is Ambrus György építőmérnök veszi át.

Ambrussal korábban már a Budapest Fejlesztési Központban (BFK) is dolgoztak együtt, „ahol vezető szerepet vállalt a Diákváros mesterterv előkészítésében, korábban pedig többek közt a MOME Campus vagy a nyilvános futópályája révén méltán népszerű Atlétikai központ megvalósítását is irányította.” Az elmúlt években pedig saját projektmenedzsment cégében ingatlan- és városfejlesztési szakértőként dolgozott.

„Óriási feladatok állnak előttünk, bérlakásépítési program, rozsdaövezetek rehabilitációja, a budai Vár elindult fejlesztéseinek új funkciókkal való megtöltése és befejezése, kiemelt kulturális beruházások és múzeumok fejlesztése. Ebben számítok az új vezetés és az új intézményi struktúra munkájára” – írta posztjában Vitézy.

A Várkapitányság korábban az Orbán-kormány több fontos presztízsberuházását felügyelte, így például a Citadella idén befejeződött rekonstrukcióját, vagy a Budai Vár felújítását, újjáépítését is. A Várkapitányság építési projektjei végül tavaly nyáron kerültek át a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumhoz. A Várkapitányságnál csak a turisztikai, kulturális, üzemeltetési és biztonsági feladatok maradtak, közben az IT, a pénzügy-számvitel, a beszerzés és ügyvitel egy része is a MÁV Szolgáltató Központhoz került.”

Forrás:
Vitézy új vezetőt nevezett ki a Várkapitányság és a Steindl Imre Programiroda élére; Pupli Anna Sára; Telex.hu; 2026. július 5.

Vitézy Dávid az autópálya-koncesszióról: Az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot fizettek ki Mészáros és Szíjj László magántőkealapjainak

„„Az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot fizetett ki a magyar állam az autópálya-koncesszió keretében a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó magántőkealapnak, miközben érdemi nagyberuházásból alig néhány valósult meg” – írja videója alatt Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter.

A koncesszió egy 24000 milliárdos szerződés, ami alapján 35 évig szinte minden autópálya működtetését és fejlesztését a magyar állam átengedte a nyerteseknek, azaz a két NER-es vállalkozó magántőkealapjainak.

„Egy koncesszió arra épül, hogy van egy 35 éves szerződés, egy jól felkészült cég kockázatot vállal, működteti, fejleszti az autópályákat, és ha jól csinálta, a végén visszanyeri a pénzét. Ehhez képest ez egy fejnehéz koncesszió, ahol a magyar állam csak önti bele a közpénzt, több mint ezer milliárdot, miközben valójában a koncesszor még be sem épített ennyit” – magyarázta Vitézy, hozzátéve, hogy elkezdtek ugyan építkezni az M1-es autópályán, volt néhány felújítás, de ezer milliárd forintnyi műszaki tartalom nem jött létre. „Ez valójában nem egy koncesszió, hanem egy közpénz-kicsatornázási eszköz annak alapján, amit láttunk.”

A miniszter mélyebb vizsgálatot ígért, hozzátéve, hogy az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást folytat az autópálya-koncesszió miatt, mivel azt nem tartják jogszerűnek. ”

Forrás:
Vitézy Dávid az autópálya-koncesszióról: Az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot fizettek ki Mészáros és Szíjj László magántőkealapjainak; Bódog Bálint; 444.hu; 2026. július 4.

Egészségügy

Feljelentést tettem egészségügyi miniszterként – Dr. Hegedűs Zsolt bejegyzése

„Feljelentést tettem egészségügyi miniszterként.
Az egészségügyben a közpénzek védelme, a betegek érdeke és az intézmények felelős működése nem lehet alku tárgya.
A mai napon feljelentést tettem a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányságon hűtlen kezelés gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen. A beadvány a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és a Medcenter Kft. közötti ügyben feltárt körülmények alapján készült.
Álláspontom szerint az ügyben olyan döntések és mulasztások történhettek, amelyek a kórháznak jelentős vagyoni hátrányt okozhattak.
Fontos hangsúlyozni: a büntetőjogi felelősség megállapítása a hatóságok és a bíróság feladata. Nekem miniszterként az a kötelességem, hogy ha közpénzt, betegellátást vagy állami intézményt érintő súlyos visszásság gyanúja merül fel, akkor megtegyem a szükséges jogi lépéseket.
Az egészségügyben minden forintnak a betegek gyógyulását, az ellátás biztonságát és az intézmények működését kell szolgálnia.
Nem lesz következmények nélküli, ha bárki a közvagyonnal felelőtlenül bánik.”

Forrás:
Dr. Hegedűs Zsolt bejegyzése; Facebook; 2026. július 4.
Az egész ügy hátteréhez, lásd:
Hűtlen kezelés gyanújával indul eljárás a Medcenter-ügyben – a több százmilliós tartozásból 14,5 milliárdos kockázat lett; Kun J. Viktória; eLitMed.hu; 2026. július 3.

A rendszer kapacitásai sok helyen elérték a magyar egészségügyi rendszer teljesítőképességének határait

„Növekvő szakemberhiány, egyre több betöltetlen háziorvosi praxis és sokasodó betegpanaszok jelzik: komoly kihívásokkal küzd a magyar egészségügy. A betegek mindennapi tapasztalatai egy túlterhelt rendszer képét rajzolják ki.
…
A szakdolgozók kevesen vannak, alacsony a fizetésük, egyes becslések szerint 35 ezer ápoló hiányzik a magyar ágyak mellől, a háziorvosi rendszer is kiürül, kórházi osztályokról orvosok garmadája távozik. Egyre inkább az látszik, hogy a rendszer leterhelt, amelyben a betegek és az ellátók is egyre szorosabb kényszerpályán mozognak.

Gyorsuló ütemben üresednek ki a praxisok

A legfrissebb adatok szerint 2018 és 2026 között látványosan nőtt a tartósan betöltetlen háziorvosi és házi gyermekorvosi praxisok száma. Míg 2018 végén még 334 ilyen körzet volt, 2026 közepére ez a szám 944-re emelkedett.

2021 után különösen meredek az emelkedés. 2021 és 2023 között 578-ról 679-re nőtt az üres praxisok száma, majd 2024-re 840-re ugrott, 2025 év végére pedig 930-ra.

Ez azt jelenti, hogy alig néhány év alatt több mint megduplázódott az ellátatlan körzetek száma. Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi elemző egy, az adatokat ismertető Facebook bejegyzésében arra hívta fel a figyelmet: a 2023-ban elindított ügyeleti reformot követő két évben 251-gyel nőtt a betöltetlen praxisok száma, miközben korábban hasonló mértékű növekedéshez közel négy év kellett.
Teameket a praxisokba

A magyar egészségügyi rendszer jövője nem a kórházakban, hanem az alapellátásban dől el – ezzel az üzenettel kezdte előadását Cserni István háziorvos, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan Tagozat tagja az IME konferenciáján. A szakember szerint a háziorvosi rendszer ma már olyan strukturális problémákkal küzd, amelyek nem egyszerűen finanszírozási kérdések, hanem az egész ellátórendszer működését veszélyeztetik.

A számok önmagukért beszélnek. Magyarországon jelenleg több mint 6300 háziorvosi praxis működik, miközben a háziorvosi társadalom látványosan öregszik. Az előadásban ismertetett adatok szerint a több mint 5500 praktizáló háziorvos több mint fele már betöltötte a 60. életévét, 40 év alatti orvosból pedig alig hét százalék dolgozik a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a következő években várható nyugdíjazási hullámra nincs elegendő utánpótlás.

A humánerőforrás-hiány nem áll meg az orvosoknál. A háziorvosi praxisokban dolgozó mintegy 8200 szakdolgozó túlnyomó többsége középfokú végzettségű, diplomás ápolóból és emelt kompetenciájú szakemberből alig néhány száz dolgozik az alapellátásban. Egy háziorvosra átlagosan mindössze 1,17 szakdolgozó jut, miközben az OECD-országokban az ápoló-orvos arány ennek több mint kétszerese.A szakember nemcsak diagnózist állított fel, hanem reformjavaslatokat is ismertetett. Elképzelése szerint a jövő nem az egyszemélyes praxisoké, hanem a nagyobb, teamalapú rendelőké lehet, ahol több orvos, diplomás ápolók, dietetikusok, gyógytornászok és más szakemberek közösen látnák el a betegeket. Ez nemcsak a munkamegosztást javítaná, hanem vonzóbbá is tehetné a pályát a fiatal orvosok számára. A reform egyik legfontosabb eleme a finanszírozás teljes átalakítása lenne.

Ügyelet: centralizáció és feszültség

Az ügyeleti rendszer átalakítása az elmúlt évek egyik legnagyobb strukturális beavatkozása volt az alapellátásban. A cél a hatékonyság és az egységesebb működés volt, a kritikus hangok szerint azonban a centralizáció sok helyen új terhelést helyezett az orvosokra és az ellátási hálózatokra, mint például a sürgősségi ellátásra vagyis, ahogy a köznyelv hívja az SBO-kra.

Az új modellben az ügyeleti ellátás megszervezése az Országos Mentőszolgálathoz került, és országosan egységes működés lépett életbe. A cél az volt, hogy átláthatóbbá váljon a betegút, csökkenjen a párhuzamos ellátások száma, valamint a mentés és az ügyelet szorosabban együttműködjön. A rendszer egyik legfontosabb eleme, hogy a betegeknek elsőként a 1830-as ügyeleti telefonszámot kell hívniuk, ahol egészségügyi szakemberek döntenek arról, elegendő-e telefonos tanácsadás, személyes ügyeleti vizsgálatra van szükség, vagy azonnal mentőt kell küldeni. A változás ugyanakkor sok beteg számára azt jelentette, hogy megszűnt a korábban megszokott, településen működő ügyelet. Számos kisebb városban és községben bezártak az ügyeleti pontok, az ellátás néhány nagyobb központba koncentrálódott. Ez elsősorban a vidéki lakosság számára jelentett változást: sok esetben már nem néhány kilométert, hanem 20–30 kilométert kell utazni egy ügyeleti rendelőig, ami autó nélkül vagy rossz közlekedési kapcsolatok mellett komoly nehézséget okozott

A betegélmény: kiszámíthatatlanság és túlterheltség

A hivatalos statisztikák mellett a rendszer megítélését egyre inkább a mindennapi tapasztalatok alakítják. Az elmúlt hónapokban több, lapunkhoz eljuttatott beszámoló hosszú várakozási időkről, nehezen elérhető ellátásról, kommunikációs feszültségekről és időnként ellátásszervezési hiányosságról szólt.
…
Szakemberhiány és kiégés

Az egészségügyi dolgozók oldaláról a kép legalább ennyire komplex. Az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora magas, sok praxisban nincs utánpótlás, a kórházakban pedig a szakdolgozói hiány és a túlterheltség strukturális problémává vált.

A szakmai szervezetek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a humánerőforrás-krízis nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem évek alatt halmozódott fel.

Az egészségügyi rendszer megítélése végső soron nem kizárólag statisztikai kérdés. A betegek számára az ellátás minőségét nem az országos átlagok, hanem az egyéni élmények határozzák meg.

Egy jól működő rendszerben a rossz élmények kivételek maradnak. A mostani helyzetben azonban egyre többször merül fel az a benyomás, hogy ezek nem elszigetelt esetek, hanem egy nagyobb, strukturális válság tünetei mutatkoznak az ellátás minden szintjén.”

Forrás:
Nem elromlott, de széthullik – Megszólaltak a betegek a magyar egészségügyről; Koncsek Rita; Economx; 2026. július 3.
(Terjedelmi okokból a rengeteg példát kihagytunk. Elolvashatók az eredeti cikkben.)

1216/2026. (VII. 2.) Korm. határozat a célzott egészségügyi várólista-csökkentő és kapacitásbővítő program előkészítéséről

„A Kormány
1. célul tűzi ki a várakozási idők jelentős mértékű csökkentését a közfinanszírozott járó- és fekvőbeteg-szakellátásban;

2. felhívja az egészségügyi minisztert, hogy az 1. pontban foglalt cél elérése érdekében – az érintett szakmai szervezetek és háttérintézmények bevonásával – dolgozza ki, és terjessze a Kormány elé a célzott egészségügyi várólista-csökkentő és kapacitásbővítő programról szóló előterjesztést, amelyben határozza meg a várólista-csökkentés személyi és tárgyi feltételeit, az esetlegesen szükséges kapacitásbővítés mértékét és módját, valamint mindezek költségvetési forrásigényét.
Felelős: egészségügyi miniszter
Határidő: 2026. augusztus 15.”

Forrás:
1216/2026. (VII. 2.) Korm. határozat a célzott egészségügyi várólista-csökkentő és kapacitásbővítő program előkészítéséről; Nemzeti Jogszabálytár; 2026. jálius 2.

Európai Unió

Mit hoz az ír elnökség? És miért nem lesz egyszerű dolga?

„Az uniós költségvetés jövőjéről szóló tárgyalások része egy új mutatórendszer, amely a támogatott gazdálkodók számától az „európaiösszetartozás-érzésig” mindent mérni fog. Az ír elnökség előtt álló feladat ezért nem csupán pénzről szól – hanem arról is, hogy ki dönti el, mi számít „jó teljesítménynek” Brüsszelben.

Ciprus után 2026 második felében Írország vette át a Tanács soros elnökségét, amely Litvániával és Görögországgal alkotja az elnökségi triót. Az ír elnökség munkájának mottóját az „Erő az egységben” adja, amelynek három fontos pillére van: a versenyképesség növelése, és az uniós értékek megerősítése, valamit az EU biztonságának megőrzése. A versenyképesség területén elsődleges célul a szabályozási teher csökkentését tűzték ki, elsősorban az úgynevezett „Omnibus” egyszerűsítési csomagokon keresztül. A második prioritás az egységes piac további integrációja, vagyis az „EU Inc.” javaslat kidolgozása és napirendre tűzése, amely a vállalkozásindítást és -bővítést kívánná megkönnyíteni uniós szinten. Ide tartozik a Megtakarítási és Beruházási Unió felgyorsítása is, amely az európai tőke mozgósítását célozná produktívabb beruházások felé. A harmadik terület a kereskedelempolitika és a gazdasági biztonság, a „támogatás–védelem–partnerség” hármas elve mentén. Ez a gyakorlatban az ellátási láncok rezilienciájának erősítését jelenti az egyre bizonytalanabb geopolitikai környezetben. Negyedikként az energiaátmenetet említik, az európai hálózatfejlesztési csomag lezárásával és egy energiabiztonsági csomaggal a láthatáron. Az ötödik pillér a digitális átállás és a mesterséges intelligencia területe: ide tartozik egy tervezett MI-csúcstalálkozó, valamint a tenger alatti távközlési kábelek biztonságának és beruházásainak felkarolása. Mindezek mellett az elnökség támogatná a fenntartható mezőgazdaságot és halászatot, az Erasmus+ program oktatási mobilitását, illetve a félvezető- és biotechnológiai beruházásokat is – vagyis a versenyképességi napirend a gyakorlatban szinte minden szakpolitikai területet érint, ami önmagában jelzi, mekkora súlyt fektet rá Dublin.

A költségvetési tárgyalások jelenlegi állása

Bár az ír elnökség külön nem említi prioritásként, de az uniós versenyképességi célok elérése nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e időben tető alá hozni a 2028–2034-es MFF-et, amelyet számos tagállam még a franciaországi elnöki választások előtt, vagyis 2027 tavasza előtt szeretne megszavazni. Az ír elnökség ugyan csak 2026 végéig tart, de így is nagy feladat hárul rá, hogy előmozdítsa a tárgyalásokat, azzal a végső céllal, hogy mielőbb megszülethessen az átfogó politikai megállapodás.

A sietséget mi sem mutatja jobban, mint a 2026-os év júniusa, amely e tekintetben rendkívül sűrű időszaknak bizonyult. A Ciprusi Elnökség június 11-én nyújtotta be a felülvizsgált „tárgyalási dobozt”, amely már konkrét számadatokat is tartalmazott, majd június 18–19-én az Európai Tanács ülésén a tagállami vezetők ennek alapján folytattak eszmecserét. Eközben a Tanács több ágazati programról is részleges álláspontot fogadott el, ami felhatalmazást ad az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások megkezdésére. Ilyenek például a nemzeti és regionális partnerségi tervek (NRPP) új rendszere, az Európai Versenyképességi Alap (ECF), a Globális Európa külső finanszírozási eszköz, a Horizon Europe kutatási keretprogram, a kohéziós alapok (ERFA, Kohéziós Alap, Interreg, ESZA+), valamint az igazságügyi program. Ezek együttesen a jövő évtized uniós költségvetésének gerincét adják, így nem túlzás azt állítani, hogy a nyár folyamán a Tanács gyakorlatilag lerakta a tárgyalási alap nagy részét. Az ír elnökség várhatóan ugyanezt az erőltetett munkát fogja tovább vinni. A folytatás most a Parlamenttel való intézményközi egyeztetéseken múlik. A cél, hogy 2026 végére megszülethessen a politikai megállapodás, 2027-ben fogadják el a jogszabályi aktusokat, és a források 2028 januárjától zökkenőmentesen eljussanak a kedvezményezettekhez. Ismerve a korábbi MFF-ciklusok történetét, ez a forgatókönyv leginkább optimista alapesetnek tekinthető – a hasonló tárgyalások gyakran csúsznak, és a jelenlegi geopolitikai és költségvetési feszültségek fényében ez most sem zárható ki.

A teljesítménymérési keret: bürokráciacsökkentés vagy új adminisztratív teher?

A június 26-án elfogadott teljesítménymérési keretről szóló rendelet (performance framework regulation) talán a legkevésbé látványos, ám hosszú távon az egyik legmeghatározóbb eleme a csomagnak. Deklarált célja, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának nyomon követését, mérését és értékelését egységesítse. Vagyis, hogy a jövőben ne 30–40 különböző jelentéstételi logika szerint fusson a rendszer, hanem egy közös keret mentén.

A rendelet egységesíti az úgynevezett horizontális elveket, mint például a „jelentős károkozás elkerülése” (DNSH) környezetvédelmi elv vagy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, valamint bevezet egy háromszintű „uniós együttható” rendszert (0%, 40%, 100%) a kiadások klíma-, környezet- és szociálpolitikai hozzájárulásának számszerűsítésére. Mi több, egy egységes intervenciós terület-listát és teljesítménymutató-készletet alkotott meg. Az egyik legkézzelfoghatóbb újítás talán a 2028-ra ígért „egységes kapu” (Single Gateway) lesz: egy nyilvánosan elérhető weboldal, amely egy helyen mutatná be a költségvetés végrehajtását, a pályázati lehetőségeket és a kedvezményezettek adatait. Az „egyszeri adatszolgáltatás” elve pedig – legalábbis a szándék szintjén – a párhuzamos jelentéstételi kötelezettségek felszámolását célozná.

A mutatók listája (a rendelet I. melléklete) meglehetősen részletes: a mezőgazdaságban a támogatott fiatal gazdálkodók számától az elkerült üvegházhatásúgáz-kibocsátásig, a digitális átállásban a gigabit-hálózatba bekapcsolt ingatlanok számától a szabadalmi bejelentésekig, a közigazgatásban az érintettekkel való konzultálásig terjed a paletta. Ez a részletesség egyfelől dicséretes törekvés az átláthatóságra, másfelől viszont felveti a kérdést: vajon egy ilyen mennyiségű és mélységű adat begyűjtése és nyomon követése nem éppen azt az adminisztratív terhet termeli-e újra, amelyet a rendelet állítólag csökkenteni hivatott? A mutatók pontos módszertanát egyébként a Bizottság csak 2026. november 1-jéig dolgozza ki a tagállamokkal konzultálva – ami azt sugallja, hogy a rendszer részletei valójában még csak formálódóban vannak, miközben a nagy elvi keretet már elfogadták.

Ahol a viták várhatók

Néhány mutató és mechanizmus különösen vitatható. Elsőként említhetők a szubjektív, önbevalláson alapuló mutatók: az Erasmus+ vagy az ifjúsági mobilitási programok esetében például az egyik sikerkritérium azon résztvevők aránya, akik úgy érzik, nőtt az „európai összetartozás érzésük”. Ez a fajta „puha” indikátor módszertanilag nehezen számszerűsíthető, és akár a politikai indoktrináció gyanúját is felvetheti. Hasonlóan érzékeny terület a demokratikus részvétel mérése azon az alapon, hogy a polgárok mennyire érzik úgy, „számít a hangjuk” – ezt jellemzően kérdőíves felmérésekkel mérik, aminek megbízhatósága önmagában is vita tárgya lehet.

Másodikként a különleges adatkategóriák kezelése érdemel figyelmet. A rendelet lehetővé teszi bizonyos személyes, sőt különleges kategóriájú adatok (például etnikai származás vagy egészségügyi állapot) felhasználását egyes mutatók kiszámításához. A romák, fogyatékossággal élők vagy menekültek integrációját mérő indikátorok hasznossága vitathatatlan a szakpolitika szempontjából, ugyanakkor adatvédelmi aggályokat és – paradox módon – éppen a célzott csoportok megbélyegzésének kockázatát is felvetik. Hasonlóan kényes a nemi alapú erőszak áldozatainak számának nyomon követése, ahol sem az adatok begyűjtése, sem azok közzététele nem egyszerű és rendkívül kényes személyiségjogi kérdéseket vet fel.

Harmadrészt a „sebezhetőség” fogalmának mérése is éles viták tárgya lehet. Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS2) lakossági terheinek ellensúlyozására bevezetett mutatók, mint például a sebezhető háztartások energiaszegénységből való kimozdulása kritikus fontosságúak. Csakhogy a „sebezhetőség” definíciója és mérési módszertana tagállamonként eltérhet, így könnyen kelthet igazságtalansági érzetet azokban a régiókban, ahol szigorúbb kritériumokat alkalmaznak. Negyedikként a migrációs politika hatékonysági mutatóit érdemes kiemelni: a ténylegesen visszatérők száma vagy a kiadott visszatérési határozatok aránya biztosan éles vitát váltanak majd ki. Végül a nemek közötti egyenlőség mérésére bevezetett pontozási rendszer (0, 1, 2 pontszám) is kérdéseket vet fel különösen olyan, látszólag távoli szakpolitikai területeken, mint az infrastruktúra-fejlesztés, ahol a forráselosztás egy ilyen mutatótól való függése sokak számára erőltetettnek tűnhet.

Amit az EU sikerként adhat el

A várható viták ellenére a keretrendszer számos olyan elemet is tartalmaz, amely vélhetően szélesebb társadalmi elfogadottságra számíthat. Az „egységes kapu” gondolata önmagában szimpatikus lehet a polgárok szemében, hiszen egy helyen lehetne átlátni, hova és milyen eredménnyel jutnak el az uniós források. A nemek közötti egyenlőség egységes mérési módszertana, a környezetvédelmi DNSH-elv érvényesítése, valamint a munkakörülményekre és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeire való hivatkozás mind olyan alapelvek, amelyek nehezen vitathatók. Ráadásul a mutatók között számos, a mindennapokhoz közvetlenül kapcsolódó terület szerepel: a támogatott rákszűréseken részt vevők száma, a szegénység és hajléktalanság elleni küzdelem indikátorai, a munkahelyteremtés – különös tekintettel a nőkre és fiatalokra –, vagy éppen az energiaszegénységben élő háztartások támogatása. Ezek olyan, jól érzékelhető életminőségi hatások, amelyek mögé politikai táboroktól függetlenül is könnyebb felsorakozni.

Összességében úgy tűnik, a legnagyobb elfogadottságra azok az intézkedések számíthatnak, amelyek egyszerre csökkentik a bürokráciát – az „egyszeri adatszolgáltatás” elvén keresztül –, és amelyeknél egyértelműen látszik, hogyan javítja az uniós forrás a mindennapi életminőséget, a biztonságot vagy a környezet állapotát. Mindezt összevetve az ír elnökség előtt egy kettős feladat áll: egyszerre kell lezárnia egy rendkívül technikai, ám politikailag korántsem semleges tárgyalási folyamatot, és közben olyan mutatórendszert elfogadtatnia, amely a szándék szerint az átláthatóságot szolgálná, a gyakorlatban azonban maga is új törésvonalakat nyithat a tagállamok és a társadalmi csoportok között. A következő tárgyalások nem csupán számokról fog szólni, hanem arról is, mennyire sikerül az uniós költségvetést egyszerre hatékonnyá, átláthatóvá és politikailag elfogadhatóvá tenni.

Ez az egész teljesítménymérési keret Magyarország szempontjából nem elvont adminisztrációs gyakorlat, hanem közvetlen tétje van a hazai fejlesztéspolitikának. A következő hónapok vitái az 2028–2034-es MFF kapcsán azt is meghatározzák, mekkora forrás jut majd például magyar kohéziós vagy vidékfejlesztési programokra. Fontos, hogy a kifizetéseket az Európai Bizottság saját megfogalmazása szerint is a feltételességi mechanizmus fogja keretbe szorítani, amely a jogállamisági kritériumok, valamint a teljesítménymérési keretek teljesítéséhez kötik a hozzáférést. Az új teljesítménymérési keret, amely a mutatókon és „uniós együtthatókon” keresztül fogja mérni, hova és milyen hatással jutnak el az uniós pénzek, olyan témákat is érint, amelyek Magyarországon különösen érzékenyek lehetnek. A menekültek integrációját mérő mutatók, illetve a nemek közötti egyenlőség pontozásos rendszere olyan szempontokat emelnek be a forráselosztásba, amelyek a hazai politikai diskurzusban rendre vitatottnak számítanak. Ezzel párhuzamosan a migrációs hatékonysági mutatók (visszatérési arányok, kiadott határozatok száma) olyan terület, ahol Magyarország álláspontja a szigorúbb határvédelem irányába mutat, így itt a keretrendszer módszertana akár szövetségesre is találhat a magyar kormányban. Összességében tehát a magyar érdek két, egymással nem teljesen összeegyeztethető szálon fut: egyfelől a források nagyságának megőrzése és a feltételesség lazítása, másfelől bizonyos társadalompolitikai mutatók tartalmi elutasítása. Ez a kettősség valószínűleg az őszi tárgyalási szakaszban is meghatározó marad.”

Forrás:
Mit hoz az ír elnökség? És miért nem lesz egyszerű dolga?; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. július 3.

A V4 visszatért! Európa geopolitikai egyensúlya ismét Közép-Európában dőlhet el

„Korábban arról írtam, hogy a magyar külpolitikai szempontjából a Visegrádi Együttműködés hosszú ideig meghatározó szereplője volt a közép-európai politikai koordinációnak, ám az elmúlt évek geopolitikai és ideológiai törésvonalai meggyengítették ezt a szerepet. A 2026. június 23-ai gödöllői találkozón egyértelművé vált, hogy az együttműködés mind a négy ország számára továbbra is kiemelt jelentőséggel bír.

Bár a találkozóra a szokásosnak mondható V4 elnökség rotációja miatt került sor, a gödöllői csúcstalálkozó az elmúlt években tapasztalt nemzetközi események és az ebből fakadó ideológiai-politikai ellentétek (amelyek sokszor személyes ellentétek is voltak), valamint az elmúlt hónapokban tapasztalt magyar belpolitikai változás miatt kiemelt jelentőségű volt. Az elmúlt években tapasztalt politikai válság megbénította a kiváló lehetőségek előtt álló együttműködést; így mielőtt a konkrét részletek és eredmények ismertetésére térnék, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy függetlenül a napirendre tűzött kérdések tartalmától a legjelentősebb eredménynek az tekinthető, hogy a négy ország miniszterelnökei egyszerre ismét közös tárgyalóasztalhoz tudtak ülni. (Az egyeztetést megelőzően legutóbb 2024. február 27-én a cseh V4-elnökség szervezésében tartottak hivatalos találkozót a visegrádi országok miniszterelnökei. A most zárult magyar elnökség egy éve alatt eddig elmaradt a miniszterelnöki találkozó, főként nem stratégiai és politikai következményekkel járó szakmai vagy szimbolikus találkozókra korlátozódott az intézményes párbeszéd: egy államfői, egy házelnöki, 8 szakminiszteri és mintegy 100, főként szakértői szintű találkozóra került sor az államigazgatás különböző területein.)

Ahhoz, hogy Közép-Európát újra hangolják, megkezdték a bizalom visszaépítését, ami már önmagában szintén sikerként könyvelhető el. Magyar Péter miniszterelnök, valamint Orbán Anita külügyminiszter korábbi nyilatkozataikban is kiemelték Magyarország nyugati intézményekhez való visszatérését, erősítve a regionális és EU-s együttműködéseket. Ezt a találkozón is megerősítette a magyar fél.

A találkozó maximálisan elérte egyik fő célját, ami a magas szintű politikai párbeszéd újraindítása volt. Ezen kívül konkrét együttműködési területeket is meghatároztak. Ezen a ponton fontosnak tartom megjegyezni, hogy az együttműködés erőssége a közös érdekek megtalálása, valamint az azok mentén való kooperáció. A négy ország méretbeli különbségeiből, valamint részben a földrajzi elhelyezkedésükből fakadóan (tekintve az országok szomszédait, valamint azok politikáját) továbbra is adódhatnak stratégiai különbségek, azonban ahogyan azt a találkozón is leszögezték, a jövőben nem a különbségekre kell koncentrálni, hanem pont azokra a területekre, amelyekben közös az érdek, így a Visegrádi Együttműködés visszanyerheti régi erejét. (A V4 a 2010-es évek második felében például az Európai Unió egyik legtöbbet emlegetett politikai blokkjává nőtte ki magát. Brüsszelben, Berlinben és Párizsban egyaránt figyelni kellett arra, mit gondolnak a visegrádi országok a migrációról, az uniós hatáskörökről vagy az integráció jövőjéről.)

Azon túl, hogy a magas szintű politikai párbeszéd újraindításra került a négy ország között és megkezdődött a bizalom helyreállítása, a négy kormányfő megállapodott, hogy újraindítják a V4-ek rendszeres konzultációit az Európai Tanács, valamint az Európai Unió Tanácsának ülései előtt, illetve a közös érdekek hatékony érvényesítése céljából koordináltan lépnek fel az Európai Unió különböző fórumain. Bár a Visegrádi Együttműködés soha nem hagyta el hivatalosan az Európai Tanács ülései előtti álláspontok összehangolásának gyakorlatát, a csúcstalálkozók előtti rendszeres konzultációk gyakorlatilag megszűntek Oroszország 2022-es, teljes körű ukrajnai inváziója után. A háborúval kapcsolatos eltérő nemzeti reakciók – különösen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok, az Ukrajnának nyújtott katonai segítség és az uniós szankciók tekintetében – aláásták a szisztematikus koordinációhoz szükséges politikai kohéziót.

További kulcsfontosságú kérdésekben is körvonalazódott egyetértés, amelyben egyértelműen konszenzus született: a vezetők megállapodtak abban, hogy szorosan koordinálják álláspontjaikat az Európai Unió 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keretéről folytatott tárgyalások során, különös tekintettel a kohéziós és a közös agrárpolitikai források megőrzésére és védelmére. Történelmileg a V4-országok gazdaságai nagymértékben támaszkodtak az EU regionális fejlesztési és strukturális alapjaira, hogy áthidalják a Nyugat-Európával fennálló gazdasági szakadékot. Mivel az Európai Bizottság javasolja e források egységes nemzeti tervekbe történő összevonását, a V4-országok arra összpontosítanak, hogy megőrizzék a kohéziós célokra elkülönített forráskereteket, hogy megakadályozzák a regionális egyenlőtlenségek további mélyülését.

Szlovákia arra készül, hogy július 1-jén átvegye a V4-csoport rotációs elnökségét. Ennek apropóján Robert Fico szlovák miniszterelnök kijelentette, hogy az ipari versenyképesség lesz a legfőbb prioritás. Figyelmeztetett arra, hogy a magas villamosenergia-árak aláássák az európai ipart. Hozzátette, hogy a négy ország közösen fog lobbizni az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének módosításáért.

Ezekkel kapcsolatban a kormányfők Gödöllőn megállapodtak abban, hogy felkérik az illetékes minisztereiket és az EU-s tárgyalópartnereiket, hogy állítsák vissza az együttműködési csatornákat az uniós politikák területén annak érdekében, hogy helyreállítsák a visegrádi országok korábbi hatékony koordinációs keretrendszerét.

A miniszterelnökök ezeken túlmenően egyetértettek abban, hogy a szoros regionális együttműködés különösen fontos a regionális közlekedési és energetikai infrastruktúra fejlesztése terén, elsősorban az észak–déli tengely mentén. Ezzel kapcsolatban Magyar Péter egy konkrét Varsó–Prága–Pozsony–Budapest nagy sebességű vasúti vonalra adott javaslatot. Ezen túlmenően leszögezték, hogy a régió versenyképességének növelése érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a határokon átnyúló kiberbiztonság és a digitális közszolgáltatások területén.

A Visegrádi Együttműködés bővítése vissza-visszatérő napirendi pont az együttműködés történetében. A találkozón megállapodtak abban, hogy érdekegyezés esetén érdemes erősíteni az együttműködést európai uniós vagy harmadik országokkal, így visszatérni a V4+ formátumhoz egy-egy specifikus területen. Fico és Babiš ezzel kapcsolatban azt javasolták, hogy a V4+ formátumot használják fel arra, hogy Írországot bevonják a költségvetési tárgyalásokba, Ausztriát és Németországot pedig az ipari versenyképességi és szén-dioxid-árazási politikákba.

A találkozót követően egyértelműen arra következtethetünk, hogy a V4 visszatért, sőt erősíthető, hiszen a megújulás ösztönzői mindig politikaiak voltak és a közös politikai akarat most létezik. A négy ország újra meghatározta azokat az együttműködési területeket, amelyek mentén a V4 visszatérhet régi önmagához. Donald Tusk is úgy fogalmazott: ,,ha mindig szem előtt tartjuk, hogy ami összeköt minket, az erősebb annál, ami elválaszt minket, akkor Európa elkezd majd ránk figyelni.” A lengyel miniszterelnök továbbá emlékeztetett arra, hogy amikor a V4 a múltban szolidárisan lépett fel, példát mutatott azoknak az országoknak, amelyek ellentétben álltak az EU-val vagy olyan nagyobb tagállamokkal, mint Németország és Franciaország. Érvelése szerint „a V4 is az egyik legnagyobb hatalom lesz, ha a csoport visszatér a kölcsönös lojalitáshoz”. A megújulás gátja az elmúlt években a külpolitikában tapasztalt ellentét volt, amelyre ráerősítettek a politikai, olykor személyes ellentétek is. Létezhet-e tehát így tartós közép-európai politikai egység, amikor a régió országai a kontinens legfontosabb biztonságpolitikai kihívásait alapvetően eltérően értelmezik? Az elmúlt évek alapján erre a kérdésre negatívabb csengésű választ tudnánk adni, azonban az elmúlt csúcstalálkozó ezt alapvetően változtatta meg. Az együttműködési szándék jelenleg tapintható, valamint egyértelműen látszódik, mert a kormányfők szándéka, hogy félre tudják tenni az ellentéteiket annak érdekében, hogy megerősítsék államaik és régiójuk pozícióját (ahogyan az egy valóban pragmatikus kormányzástól várható). Tehát létrehozható egy erős közép-európai politikai egység, amelynek tartósságát az adja, hogy a most megtárgyalt napirendi pontok közös gyakorlati projektekké válnak.”

Forrás:
A V4 visszatért! Európa geopolitikai egyensúlya ismét Közép-Európában dőlhet el; Nyilas Laura; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. július 1.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Újra nyilvánosan elérhetőek az építési engedélyek mögött álló tervek! Újra elérhető az ÉTDR nyilvános felülete

„2026. június 30. napjától újra elérhetők az építésügyi hatósági engedély és tudomásulvétel iránti eljárások általános tájékoztató adatai.

A 2013. január 1. és 2024. augusztus 15. között megjelenített információk szintén megtekinthetők, a 2024. augusztus 16. és 2026. július 28. közötti időszakban keletkezett ügyekben csak általános adatok láthatók, nyilvános tervlapok (helyszínrajz, utcai homlokzat vagy látványterv) ezekben az eljárásokban nincsenek.

Nyilvános tervlapok a 2026. július 28. napját követően indult ügyekben jelennek meg.

Az ÉTDR Nyilvános felületén megjelenítendő adatok körét az építésügyi hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről szóló 281/2024. (IX.30.) Korm. rendelet 11. § (4) és (5) bekezdése határozza meg.

Budapest, 2026. június 30.

Közlekedési és Beruházási Minisztérium
Építésügyi Igazgatási Főosztály”

Forrás:
Újra elérhető az ÉTDR nyilvános felülete; Építésügyi portál; 2026. június 30.
—

„Újra nyilvánosan elérhetőek az építési engedélyek mögött álló tervek!
Lázár János 2024 augusztusában döntött úgy, hogy megszünteti az ÉTDR-t, azaz az elektronikus építéshatósági rendszer nyilvános felületét. Ez a rendszer tette lehetővé, hogy bárki egyszerűen megtekinthesse az építési engedélyek mögött álló terveket. A cél egyértelmű volt: az online térben is minél erősebb titokfalat húzni a kíváncsiskodó szemek elé a kastélytulajdonosok érdekében.
Az egész döntés tökéletes példája volt annak, hogy milyen az, amikor néhány magánember akarata teljesen felülírja a közérdeket, a miniszter pedig visszaél a hatalmával. A hatalmi gőg addigra már annyira elhatalmasodott a tárcán, hogy a vonatkozó kormányrendelethez indoklásként mindössze annyit fűztek hozzá:
„A kormányrendelet szerinti módosítás célja az építésügyi hatósági eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszer (ÉTDR) tájékoztatási felületének megszüntetése.”
Az új kormány a kastélytulajdonosok helyett a közérdeket kívánja képviselni, ezért miniszterként az egyik első kormányülésre beterjesztett javaslatom az ÉTDR nyilvános elérhetőségének visszaállításáról szólt. A kormány a hónap elején el is fogadta a javaslatot, most pedig már a kommentek között található linken újra bárki online megtekintheti majd a kiadott építési engedélyek mögött álló terveket, mindössze néhány kattintással.”

Forrás:
Vitézy Dávid bejegyzése; Facebook; 2026. július 2.
—

„Ismét nyilvánosan elérhetőek az építési tervek, újra bárki megnézheti, hogy milyen beruházások formálják közvetlen lakóhelyünk, településeink szerkezetét és arculatát.
A Közlekedési és Beruházási Minisztérium előterjesztését elfogadva a kormány arról döntött, hogy visszaállítja az az építésügyi hatósági rendszer nyilvános felületét, így pár kattintással bárki tájékozódhat a folyamatban lévő beruházásokról és építkezésekről.
Az Építésügyi és örökségvédelmi hatósági eljárások elektronikus lefolytatását Támogató Dokumentációs Rendszer, azaz az ÉTDR két fő feladatot tölt be. Egyrészt ezen a felületen zajlanak az építésügyi és az örökségvédelmi hatósági eljárás iránti kérelmek, itt történik az építési, bontási, fennmaradása és használatbavételi, örökségvédelmi engedélyek benyújtása, bejelentése és ügyintézése. A rendszer állampolgárok és szakemberek számára is egyszerű, KAÜ-s belépéssel teszi lehetővé a hatósági ügyek könnyebb, gyorsabb intézését.
Az ÉTDR másik funkciója mostantól újra az, hogy bárki számára megismerhetővé tegye a folyamatban lévő építkezéseket és beruházásokat, elérhetővé tegyen építési engedélyeket, látványterveket, helyszínrajzokat. Az elmúlt két évben ez a hiányosság súlyosan korlátozta egy-egy építkezés kapcsán például a szomszédok jogait, hogy ügyfélként bejelentkezzenek az eljárásokba, hiszen nem fértek hozzá az ehhez szükséges információkhoz. De értelemszerűen el volt zárva az építkezések és beruházások nyilvánossága mindenki más elől is, aki egyszerűen azt szerette volna megtudni, hogy lakóhelyén milyen, a településképet érintő változások történnek.
Az ÉTDR helyreállított nyilvánossága ezért nem csupán hatósági kérdés, hanem ahhoz járul hozzá, hogy mindenki sokkal inkább sajátjának érezhesse azt a települést, ahol él. Az építési, beruházási információkhoz való puszta hozzáféréssel városaink, településeink fejlődése végre nem olyasmi, ami egyszerűen velünk történik meg, hanem az a folyamat, amit saját otthonunkért felelősséget vállalva figyelemmel követhetünk. Az ÉTDR-hez hasonló felületek, összekapcsolják egymással a városlakókat és beruházókat, akiknek sokkal inkább érdekében áll, hogy a helyben élők kedvében járjanak fejlesztéseikkel, hiszen a nyilvánosság folyamatosan nyomon követheti a városkép alakulását a tervektől és engedélyektől az átadásig.
Az ÉTDR mostantól ismét lehetőséget ad a beruházásokkal kapcsolatos alapvető információk megismerésére, lehetőséget teremt az építkezések által érintett szomszédok számára, hogy jogaikat érvényesíthessék, és mindenki számára követhetővé teszi, hogy milyen irányban változik a város, amelyben él.”

Forrás:
Szemerey Samu bejegyzése; Facebook; 2026. július 1.

Kataszteri és térképészeti ügynökségek adatminőségi szakértői – új impulzusok a készülő Téradat Stratégia számára

„Május 27-28. között az európai kataszteri és térképészeti ügynökségek adatminőségi szakértői gyűltek össze Rigában, Lettországban az EuroGeographics Quality Knowledge Exchange Network (QKEN) plenáris ülésén, amelyet a lett Állami Földhivatal Szolgálat és a Lett Térinformatikai Ügynökség közösen szervezett.

A rendezvényen Magyarországot Palya Tamás, a Lechner Tudásközpont ingatlan‑nyilvántartási koordinátora, a QKEN munkacsoport alelnöke képviselte. A 14 ország szakértőit tömörítő, mintegy 20 fős csapat ezúttal olyan témákat tárgyalt, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a hazai Téradat Stratégia előkészítéséhez, különösen az open data, az adatminőség és a nemzetközi jó gyakorlatok kérdésköréhez.

A találkozó időzítése különösen kedvező, hiszen a Lechner Tudásközpont 2026 őszére országos szakmai konferenciát szervez a Téradat Stratégia bemutatására. A rigai esemény így nemcsak nemzetközi tudásmegosztási fórumként, hanem a hazai stratégiaalkotás egyik fontos előkészítő állomásaként is értelmezhető.

Open data és adatbiztonság: a Téradat Stratégia egyik kulcsterülete került fókuszba

A munkacsoport ülésének egyik központi témája az open data volt. A résztvevők négy különböző szereplő — adatgazda, felhasználó, állam és rosszindulatú adatfelhasználó — szemszögéből vizsgálták a nyílt adatok előnyeit, kockázatait és gazdasági hatásait:

mi az open data előnye, hátránya, részletessége, elkészítési és biztonsági költsége,

milyen adatok legyenek nyíltak,

miért fontos az adatbiztonság,

valamint a metaadatok szerepe.

Ezek a kérdések a magyar Téradat Stratégia egyik legfontosabb pillérét alkotják, hiszen a nyílt adatok gazdasági és társadalmi haszna, valamint a fenntartható működés feltételei a hazai szakmai diskurzus középpontjában állnak. Ennek köszönhetően az ülésen elhangzottak közvetlenül támogatják a magyar stratégiaalkotást, tekintettel arra, hogy friss nemzetközi trendek és módszerek váltak elérhetővé, erősödtek a szakmai kapcsolatok, több ország jelezte részvételi szándékát a 2026‑os magyar konferencián, illetve megerősítést nyert, hogy a téradat‑fejlesztés európai iránya összhangban van a hazai törekvésekkel.

A rigai esemény így nemcsak szakmai fórum volt, hanem stratégiai jelentőségű mérföldkő a Téradat Stratégia előkészítésében.

Nemzetközi jó gyakorlatok: AI, drónok, árvízmodellezés, kataszteri megoldások

A rigai ülésen számos olyan előadás hangzott el, amelyek közvetlenül inspirálhatják a hazai téradat‑fejlesztést:

AI‑alapú út‑ és épületdetektálás (Spanyolország)

árvízmodellezés és kockázatkezelés (Németország)

drónos adatgyűjtés és validálás (Lettország)

kataszteri térképek nyílt adatként való kezelése (Lettország)

helységnév‑kezelés és fenntartás (Írország)

generalizációs eljárások több nagyítási szinten (Egyesült Királyság)

Ezek a példák jól mutatják, hogy a téradat‑szolgáltatások fejlesztése Európa‑szerte egyre inkább a minőség, a nyitottság és az automatizáció irányába mozdul.

Összességében elmondható, hogy Magyarország egyre meghatározóbb szereplő a nemzetközi téradat‑szakmában, ugyanis a QKEN munkacsoport hosszú távú tervei között szerepel, hogy 2028-ban Budapesten tartják a következő személyes találkozót, amelyet a háromévente megrendezett Spatial Data Quality (SDQ) konferenciával közösen szerveznének. Ez tovább erősíti Magyarország regionális szerepét a téradat‑minőségügyi együttműködésekben.”

Forrás:
Nemzetközi szakmai egyeztetés Rigában: új impulzusok a készülő Téradat Stratégia számára; Lechner Tudásközpont; 2026. július 1.

Mesterséges intelligencia (MI)

A Microsoft vezérigazgatója éles kritikát fogalmazott meg: nem engedhetjük, hogy a MI-óriások felfalják a gazdaságot

„A Microsoft vezérigazgatója éles kritikát fogalmazott meg a mesterséges intelligencia körül kialakult erőviszonyokról, és azt mondta, hogy az iparágnak ki kell érdemelnie a társadalom bizalmát.

Satya Nadella kulcsszerepet játszott a mesterséges intelligencia fellendülésének elindításában, most azonban kemény üzenetet fogalmazott meg azoknak a vállalatoknak, amelyek ma ezt a folyamatot vezetik. A Microsoft vezérigazgatója ezzel csatlakozik ahhoz az egyre erősödő törekvéshez, amely szembeszáll a mesterséges intelligencia óriásaival, az OpenAI-jal és az Anthropic-kal. Egy interjúban felvázolta elképzelését a MI fejlődésének következő szakaszáról, amely olcsóbb modellekre, nagyobb felhasználói ellenőrzésre és olyan kommunikációra épül, amely képes elnyerni a társadalom bizalmát.

Nadella rendkívül éles kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, ahogyan a mesterséges intelligencia fölényéért folyó verseny alakult. Szerinte vállalatok egy szűk köre sajátítja ki ennek a világformáló technológiának az értékét, miközben folyamatosan súlyos figyelmeztetéseket fogalmaznak meg a biztonsági kockázatokról és a munkahelyek megszűnéséről, arra hivatkozva, hogy korlátlan terjeszkedésükhöz hatalmas erőforrásokra van szükségük. „Nem lehet azt mondani, hogy minden szellemi munkát végző alkalmazott állása megszűnik, hogy ez akár fegyverré is válhat, és ezért minden rendelkezésre álló erőforrást adatközpontok építésére fogunk felhasználni” – mondta Nadella a The Wall Street Journalnak. Előrejelzése szerint a társadalom nem fogja eltűrni, hogy csupán néhány modell és néhány vállalat „végezze el a világ összes tanulását”.

Bár közvetlenül nem nevezte meg az OpenAI-t, az Anthropicot vagy az Alphabethez tartozó Google-t, vagyis azt a három vállalatot, amely jelenleg a legfejlettebb zárt MI-modelleket fejleszti, egyértelművé tette, hogy a Microsoft olyan irányba szeretné terelni a MI-versenyt, amelyben a jövőt nem kizárólag az élvonalbeli modelleket fejlesztő vállalatok határozzák meg és irányítják.

Néhány hét leforgása alatt a Microsoft olcsó MI-modellek egész sorát mutatta be, amelyek célja, hogy leszorítsák az árakat azoknak az ügyfeleknek, akiket már sokkolnak a rohamosan emelkedő MI-költségek. A vállalat bemutatta a Copilot Cowork nevű autonóm MI-ügynököt is, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hosszabb feladatok végrehajtása közben különféle MI-modellek közül válasszanak, köztük olcsóbb megoldásokat is. A Microsoft azt is mérlegeli, hogy szolgáltatásai között elérhetővé tegye a kínai DeepSeek egy változatát. A rendkívül alacsony költségű MI-szolgáltatót az OpenAI és az Anthropic azzal vádolta, hogy a legjobb modelljeiket lemásolta, illetve úgynevezett desztillációval átvette azok tudását. Egy ilyen lépés jelentősen növelhetné a kínai vállalat modelljének használatát, ami az OpenAI és az Anthropic rovására történhetne, miközben mindkét vállalat egy elhúzódó árháború lehetőségével néz szembe.

Nadella részéről figyelemre méltó fordulat, hogy csatlakozik ahhoz az egyre erősödő kezdeményezéshez, amely a mesterséges intelligenciáért folyó versenyt el szeretné mozdítani attól az iránytól, amely kizárólag egyre nagyobb képességű csúcsmodellek fejlesztésére összpontosít. A Microsoft az OpenAI egyik legrégebbi partnere, és milliárd dollárokat fektetett abba, hogy a vállalat a mai óriássá válhasson. Évekig tartó feszültségek után a két cég nemrég olyan megállapodást kötött, amely lehetővé tette az OpenAI számára, hogy más nagy technológiai vállalatokkal is bővítse együttműködését. A Microsoft tavaly emellett több milliárd dolláros megállapodást kötött az Anthropickal is.

Nadella szerint minden vállalat számára jut hely, és úgy véli, hogy új, rendkívül sikeres cégek is megjelennek majd ezen a piacon. A Microsoft szóvivője közölte, hogy a vállalat továbbra is ápolja sikeres partnerségeit az OpenAI-jal és az Anthropickal, és Nadella MI-piac újragondolására irányuló törekvése nem egy olyan játszma, amelyben az egyik fél nyeresége szükségszerűen a másik veszteségét jelenti.

Az Anthropic vezérigazgatója, Dario Amodei rendszeresen beszél arról, hogy a mesterséges intelligencia milyen munkahelyvesztést okozhat. Tavaly például azt jósolta, hogy az új MI-rendszerek 2029-re a belépő szintű állások felét is megszüntethetik. Az OpenAI vezetője, Sam Altman szintén jelentős munkahelyvesztést vetített előre, bár nemrég azt mondta, örül annak, hogy ebben tévedett. Az OpenAI több szakpolitikai javaslatot is közzétett annak érdekében, hogy az emberek jobban megértsék a mesterséges intelligencia lehetséges előnyeit. Mindkét vezető súlyos figyelmeztetéseket fogalmazott meg a biztonsági kockázatokkal kapcsolatban, az Anthropic pedig konfliktusba került a Fehér Házzal egy nagy teljesítményű új modell széles körű kiadásának lehetséges veszélyei miatt.

A Microsoft saját MI-rendszereinek fejlesztésében lemaradt versenytársai mögött. A Recon Analytics piackutató vállalat szerint 2025 második felében a Copilot előfizetői egyre inkább más megoldásokat, például a Google Gemini rendszerét részesítették előnyben. Mivel a Microsoft nem rendelkezik igazán versenyképes élvonalbeli modellel, úgy döntött, hogy jelentős pénzügyi erőforrásait inkább arra használja fel, hogy azokhoz a vállalatokhoz csatlakozzon, amelyek a modelleket széles körben hozzáférhető, árversenyben kínált termékekké kívánják tenni. Az Axios korábban arról számolt be, hogy a Microsoft fontolgatja a DeepSeek egyik változatának elérhetővé tételét a Copilot platformon.

Nadella interjúja, amelyben ismertette a MI-verseny átalakítására vonatkozó terveit, egy június 14-én megjelent esszéjét követi, amelyben felvázolta, hogyan működhetnek a jövő mesterséges intelligenciára épülő vállalatai. Az interjúban elmondta, hogy a MI alkalmazásának új modellje sokkal demokratikusabb lesz, előnyei szélesebb körben oszlanak majd meg a társadalomban, miközben a vállalatok elkerülhetik, hogy egy szűk környi élvonalbeli modelltől váljanak függővé.

Nadella bírálta azokat a vállalatvezetőket is, akik a mesterséges intelligenciát elsősorban a munkahelyek megszüntetésével elérhető költségcsökkentés eszközének tekintik. „Nem. Inkább gondolkodjunk azon, hogyan szervezzük át a munkaköröket” – mondta. A MI teljesítményének egyik alapvető mérőszámára utalva kijelentette, hogy a vállalatoknak egyszerre kell rendelkezniük úgynevezett „token tőkével”, vagyis házon belüli MI-képességekkel, valamint emberi tőkével is. A MI-vállalatoknak szerinte olyan receptet kell adniuk, amely megmutatja, hogyan valósítható meg ez az átállás. „Igen, ez rengeteg változáskezelést igényel, sok átalakulással és kiszorulással jár, de létezik rá módszer” – mondta.

Nadella a mesterséges intelligenciát olyan tudásmotorként írta le, amely segít a vállalatoknak jobban kihasználni munkatársaik képességeit és saját adataikat, miközben különböző árú és eltérő képességű modellek széles választékát használhatják. „Ezek a modellek mind ugyanabban a vevő által irányított rendszerben fejlődnek és javulnak” – mondta. Úgy véli, hogy a vállalatok valódi értékét a bennük felhalmozott hallgatólagos tudás fogja jelenteni, amely egyszerre emberi és MI-alapú. A jövő vállalatai folyamatos tanulási rendszerekké válnak, ahol az emberi bölcsesség és a MI által létrehozott tokenek együtt működnek. A szellemi tulajdon védelme pedig kulcsfontosságú lesz annak érdekében, hogy a vállalatok ne váljanak könnyen helyettesíthetővé.

Nadella szerint azonban a MI-verseny jelenlegi problémáinak megoldásához nem elegendő egy jobb kommunikációs stratégia. „Önmagában semmilyen történet vagy narratíva nem lesz elegendő, mert most már valóban bizonyítanunk kell” – mondta Nadella, hangsúlyozva, hogy az embereknek érezniük kell, hogy továbbra is rendelkeznek döntési szabadsággal és gazdasági lehetőségekkel. „Most már el kell végeznünk azt a nehéz munkát, amellyel kiérdemeljük a társadalom felhatalmazását.””

Forrás:
Satya Nadella: „Nem engedhetjük, hogy a MI-óriások felfalják a gazdaságot”; SG.hu; 2026. június 26.

OpenAI: Európának országonként kell felkészülnie az MI munkaerőpiaci hatásaira

„Nincs minden európai országra egyformán alkalmazható megoldás arra, hogyan kell kezelni a mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatását – jelentette ki az OpenAI vezető közgazdásza.

A vállalat frissen közzétett jelentése szerint Németországban van a legtöbb olyan munkahely, amelyet a leginkább fenyeget az automatizáció, míg Luxemburgban a legmagasabb azoknak a foglalkozásoknak az aránya, amelyek a mesterséges intelligencia hatására akár bővülhetnek is. „Az Európai Unió tagállamainak saját terveket kell kidolgozniuk arra, miként kezeljék a mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatását” – mondta hétfőn az OpenAI vezető közgazdásza. „Az unió egészére nem létezik olyan megoldás, amely minden országban egyformán alkalmazható a mesterséges intelligencia kapcsán” – jelentette ki Ronnie Chatterji az MI és a munka jövője című rendezvényen.

Az európai országok jelenleg azt próbálják felmérni, miként kezeljék a mesterséges intelligencia várható hatásait a munkahelyekre és a foglalkoztatásra. Az OpenAI hétfőn közzétett új jelentése szerint az Európai Unión belül Németországban, Görögországban és Olaszországban található a legtöbb olyan munkahely, amelynek „magas az automatizálási potenciálja. Ezzel szemben Luxemburgban, Svédországban és Hollandiában a legnagyobb azoknak a foglalkozásoknak az aránya, amelyek a mesterséges intelligencia révén várhatóan növekedhetnek.

A jelentés szerint az Európai Unióban a foglalkoztatottak valamivel kevesebb mint fele, vagyis 47 százaléka rövid távon nem számíthat közvetlen változásra. A foglalkoztatottak mintegy 14 százaléka olyan munkakörben dolgozik, amely viszonylag nagy rövid távú automatizálási potenciállal rendelkezik, további körülbelül 12 százalék pedig olyan foglalkozást végez, amely a mesterséges intelligencia hatására növekedhet, mivel az alacsonyabb költségek szélesebb körű hozzáférést tesznek lehetővé, vagy több projekt megvalósítását teszik gazdaságossá. A vállalat vezető közgazdásza Brüsszelben arról beszélt, hogy az egyes uniós országok gazdasági szerkezete eltérő szakpolitikai megközelítéseket tesz szükségessé.

„Ha egy olyan országra gondolunk, amelynek gazdasága nagymértékben a szolgáltatási szektorra épül, illetve egy olyanra, amely elsősorban a feldolgozóipartól függ, akkor a mesterséges intelligencia egészen más hatást gyakorol rájuk” – mondta Chatterji. Hozzátette, hogy olyan intézkedéseket, mint a nemzeti felkészülési tervek vagy a MI-ismeretek fejlesztésére helyezett hangsúly, valószínűleg az adott ország sajátos jellemzőihez kell igazítani. A közgazdász szerint az egyes országok nemzeti felkészülési terveit úgy kell tekinteni, mint amelyek kiegészítik az Európai Unió intézkedéseit, nem pedig helyettesítik azokat.

Hozzátette, hogy a brüsszeli intézmények jelentős szerepet játszhatnak annak meghatározásában, mely átképzési programok működhetnek azoknál a munkavállalói csoportoknál, amelyek munkakörei akár teljesen el is tűnhetnek. „Annak tényleges megállapítása, hogy mi működik, költségvetési forrásokat és kísérletezést igényel. Ezt gyakran az állami támogatások és a bizonyítékokon alapuló kutatások finanszírozása segíti elő, nem csupán maguknak a programoknak a bevezetése” – mondta Chatterji.”

Forrás:
OpenAI: Európának országonként kell felkészülnie az MI munkaerőpiaci hatásaira; SG.hu; 2026. június 30.

A jegybankok jegybankjaként ismert Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) aggodalommal figyeli az MI-iparba áramló elképesztő összegeket

„A jegybankok jegybankja szerint a hyperscaler felhőszolgáltatók féktelen beruházási hulláma aggasztóan emlékeztet a dotkomlázra. A jegybankok jegybankjaként ismert Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) aggodalommal figyeli a mesterséges intelligenciába áramló elképesztő összegeket, és arra figyelmeztet, hogy az AI-lufi esetleges kipukkanása globális recessziót is kiválthat.

A BIS 2026-os éves jelentésében a jelenlegi AI-beruházási őrületet több korábbi befektetési hullámhoz hasonlítja, köztük az 1800-as évek csatorna- és brit vasútmániájához, az 1920-as évek villamosítási eufóriájához, valamint az 1990-es évek dotkom-lufijához.

A jelentés szerint: „Valamennyi eset közös jellemzője az volt, hogy egy valódi technológiai áttörés a végül kereskedelmi szempontból indokolhatónál jóval nagyobb tőkebeáramlást vonzott.” Majd a folytatásban: „Ezek az időszakok végül a beruházások visszaesésével zárultak, ami világgazdaság-szintű recessziókat idézett elő. A jelenlegi AI-beruházási boom mérete és üteme, valamint a jelentős termelékenységnövekedésbe vetett várakozások hasonlóságot mutatnak ezekkel a korábbi példákkal, ami rövid távon jelentős, lefelé mutató kockázatokra hívja fel a figyelmet.”

A The Register korábban már beszámolt arról, hogy az Amazon 2026-ra 200 milliárd dollár, a Microsoft 190 milliárd dollár, a Google mintegy 180 milliárd dollár, míg a Meta akár 140 milliárd dollár tőkekiadással számol. Emellett az Oracle is hatalmas összegeket fektet be a mesterséges intelligenciába.

A BIS becslése szerint az öt legnagyobb „hyperscaler” felhőszolgáltató 2026-ban együttesen több mint ezermilliárd dollárt költ AI-hoz kapcsolódó tőkebefektetésekre (CapEx). Tekintettel a memóriachipek árát érintő inflációs nyomásra és arra, hogy a versenytársak folyamatosan túl akarják szárnyalni egymást, ez a becslés teljesen hihetőnek tűnik. (hyperscaler: a mintegy tíz legnagyobb, multinacionális, jellemzően globális léptékű felhőszolgáltató: Amazon, Google, Microsoft, Alibaba stb. – a szerk.)

„Ezek a kötelezettségvállalások gyorsabban növekednek, mint e vállalatok nyeresége és szabad pénzárama, ezért egyes cégek további finanszírozás érdekében hitelfelvételre kényszerülnek. Ez a beruházási verseny részben abból a feltételezésből fakadhat, hogy végül csupán néhány, technológiai fölénnyel rendelkező szereplő uralja majd a piacot”, állítja a jelentés.

Az intenzív verseny annak a veszélyét hordozza, hogy a technológiai óriások túl sok erőforrást kötnek le olyan beruházási projektekben, amelyek megtérülése továbbra is bizonytalan, így valamennyi szereplő sérülékennyé válhat, ha az AI nem hozza a várt eredményeket.

Ennek oka, hogy a verseny által folyamatosan felhajtott beruházások csökkentik a technológiai ágazat teljes gazdasági többletét, amely kedvezőtlen forgatókönyvek esetén akár negatívvá is válhat. A jelentés így fogalmaz: „A vártnál gyengébb megtérülés hirtelen finanszírozási visszahúzódást idézhet elő, amely a jelenlegi tőkebefektetési boomot elhúzódó beruházási összeomlássá alakíthatja, jelentős tovagyűrűző hatásokkal a pénzügyi feltételekre.”

A BIS egy közelgő „kínálati oldali akadályra” is figyelmeztet, amely olyan problémákból eredhet, mint a villamosenergia-ellátás korlátai, a chiphiány és a villamos hálózati csatlakozások szűk keresztmetszetei.

Az AI-adatközpontok már jelenleg is felfelé hajtják az energiaárakat és az egyéb inputköltségeket, ami az inflációra is átterjedhet. A jelentés szerint: „Előre tekintve ezek az átmeneti hiányok tovább fokozhatják a túlberuházásokat, mivel a vállalatok hosszú távú szerződésekkel igyekeznek biztosítani a jövőbeni kapacitásokat, ami még inkább kiszolgáltatottá teszi őket a kereslet esetleges elmaradásának.”

Ha az infláció ismét megugrana, vagy az AI által vezérelt beruházási hullám összeomlana, a makrogazdasági következményeket tovább súlyosbíthatnák a már meglévő pénzügyi sérülékenységek. Az infláció megfékezése érdekében végrehajtott kamatemelések a jelentés szerint egy hosszú ideje tartó, túlzott kockázatvállalási időszak után az eszközárak hirtelen zuhanását válthatják ki, ami destabilizáló makrogazdasági és pénzügyi visszacsatolási folyamatokat indíthat el.

Az AI-vállalatok egyre növekvő eladósodottsága, valamint a hitelpiacokon betöltött egyre jelentősebb szerepük miatt a velük kapcsolatos befektetői optimizmus hirtelen megfordulása súlyos, tovagyűrűző pénzügyi hatásokkal járhat. A BIS hozzáteszi: „A sérülékenység kiterjed a beszállítói ökoszisztémára is, beleértve a mérnöki, beszerzési és kivitelezési vállalkozókat, amelyek mérlege általában jóval gyengébb, ezért különösen kitettek annak, ha a hyperscalerek visszafogják tőkebefektetéseiket.”

A jelentés szerint a kockázatokat tovább növeli az AI-szektor finanszírozásának átláthatatlansága. A vállalatok egymásba fonódó magánfinanszírozási konstrukciókat – úgynevezett körkörös finanszírozási rendszereket – alakítanak ki, miközben az adatközpontok létesítményeire kötött bérleti szerződések feltételeit gyakran nem hozzák teljes egészében nyilvánosságra.

Mindez annak fényében különösen figyelemre méltó, hogy bár a kísérleti AI-projekteket futtató vállalatok alkalmazotti szinten bizonyos hatékonyságnövekedésről számolnak be, csak nagyon kevesen tudnak kimutatható termelékenységi javulást felmutatni azoknál az AI-rendszereknél, amelyeket már nagy léptékben, éles üzemi környezetben is bevezettek.

A szaksajtó hosszú ideje foglalkozik az AI-iparág működési dinamikájával és az abban rejlő kockázatokkal, amint azt a cikkben hivatkozott korábbi írások is bemutatják. Most úgy tűnik, hogy a pénzügyi szektor döntéshozóit is egyre jobban aggasztja az AI-beruházási láz generálta veszély.”

Forrás:
A BIS szerint, ha kipukkad az AI-lufi, a világgazdaságot is magával ránthatja; IT Business; 2026. június 30.
Eredeti cikk: How the AI bubble could pop and take down the global economy, according to the BIS; Paul Kunert; The Register; 2026. június 29.

Lehet, hogy hamarosan algoritmusokkal drágább lesz kódoltatni, mint szoftverfejlesztőket alkalmazni

„A Gartner szerint a tokenhasználat emelkedése és a fizetési konstrukciók átalakítása oda vezethet 2028-ra, hogy algoritmusokkal drágább lesz kódoltatni, mint szoftverfejlesztőket alkalmazni.

Egy átlag fejlesztő bérköltségét is meghaladhatják az MI-alapú kódoláshoz tartozó vállalati költségek – figyelmeztet a Gartner pár napja kiadott jelentése. A tanácsadónál úgy látják, a kódok előállításához szükséges tokenhasználat növekedése, illetve a szolgáltatói árazási modellben már most érezhető változás két éven belül oda vezethet, hogy a költségcsökkentés reményével bevezetett algoritmusok többe kerülnek majd, mint amennyit ugyanezért a munkáért húsvér programozóknak kéne fizetni.

A jelentés megállapítja, hogy a generatív MI-eszközök bevezetése a legtöbb helyen már túllépett a kísérleti fázison, a döntéshozók azonban rendszerint alábecsülik a skálázódás pénzügyi terheit. Nitish Tyagi, a Gartner vezető elemzője szerint a programozók érthető módon a gyorsaságot és a kényelmet preferálják a költséghatékonysággal szemben, így a menedzsmentre hárul a feladat, hogy elkerüljék azt a kellemetlen szituációt, amikor az IT-büdzsé gyorsabban apad el a vártnál, a remélt termelékenységnövekedés helyett pedig csak a számlák tornyosulnak.

A tanácsadó cég nevéhez hűen igyekszik olyan tanácsokkal ellátni a fejlesztésekért felelős vezetőket, amelyekkel a már most érezhető probléma nem hízik kezelhetetlenné a közeljövőben. A Gartner szerint ilyen lehet többek között a differenciált modellhasználat, azaz ágyúval ne lőjjünk verébre, az egyszerűbb feladatokat mindenképpen kisebb, olcsóbb modellekkel végeztessük el. Szintén kímélheti a költségeket a „bemeneti oldal” optimalizálása, tehát az algoritmus instruálásánál csak lényegi adatokkal dolgozzunk, ami alapból csökkentheti a tokenigényt. Fontos megemlíteni a tokenekkel kapcsolatos limitek felállítását, és a fogyasztás folyamatos, automatizált monitorozását is. Az ezekből a riportokból leszűrt tapasztalatok pedig segíthetnek feltárni azokat a felesleges, „túlfogyasztó” folyamatokat a projektekben, amelyeket érdemes lesz elkerülni, megváltoztatni a jövőben.

Gyorsan tele lesz a token

Az MI-kódolással kapcsolatos költségnövekedések egyik alapvető oka az, hogy az irdatlan pénzeket beruházó szolgáltatók elkezdtek átállni a becsalogató fázisról a pénztermelő működésre. A jellemzően nem túl drága előfizetéses modelleket egyre több helyen cserélik le tokenalapú elszámolásra, ami nem ritkán pánikszerű reakciókat okoz a felhasználói oldalon. A váltás szembesítette a fejlesztőket azzal, hogy egy-egy kérdésük megválaszolásához mekkora erőforrásokat kell mozgósítani (pl. tárhely, GPU-idő stb.), de néhol ez a folyamat komoly tanulópénzzel jár.

A témával kapcsolatban pár nappal ezelőtt a Bitport is készített egy bővebb kisokost, amely egyetlen kattintással érhető el az érdeklődők számára.”

Forrás:
MI-kódolás: többe kerülhet a leves, mint a hús; Bitport.hu; 2026. június 29.

Az MI munkahelyekre gyakorolt hatása körüli vita egyre zavarosabb

„Az AI-hoz kapcsolódó munkahelyvesztéstől való félelmek minden alkalommal felerősödnek, amikor egy újabb vállalat jelent be leépítéseket. 2026 májusáig a cégek közel 90 000 olyan állás megszüntetésérőt adtak hírt, amelyet a mesterséges intelligenciával hoztak összefüggésbe, és egyes becslések szerint az Egyesült Államokban a következő öt év során akár az állások 15 százalékát is kiválthatja az AI.

A technológiai iparág ígéretei, miszerint az AI új munkahelyeket is teremt majd, aligha csillapítják ezeket az aggodalmakat – különösen annak a generációnak a körében, amely azon tűnődik, vajon lesz-e egyáltalán, aki felveszi őket, mire lediplomáznak.

A Ramp és a Revelio Labs nemrégiben közzétett jelentése – amelyek rendre a vállalatok AI-kiadásait, illetve közel 22 000 cég munkaerő-állományára vonatkozó adatait követik nyomon – árnyalja ezt a borúlátó képet.

A jelentés szerint azok a vállalatok, amelyek jelentős összegeket fordítanak mesterséges intelligenciára, gyorsabban növelik a létszámukat, még azokban a belépő szintű munkakörökben is, amelyekről sokan úgy vélik, hogy az AI miatt eltűnésre vannak ítélve. A tanulmány szerint az úgynevezett „magas intenzitású alkalmazók” – vagyis azok a cégek, amelyek az első három hónapban átlagosan havonta 30 dollárt költenek alkalmazottanként AI-re – 10,2%-os létszámnövekedést értek el.

A foglalkoztatás szinte minden területen emelkedett, beleértve a mérnöki, értékesítési, adminisztratív, ügyfélszolgálati, pénzügyi, marketing- és kutatói munkaköröket is. A legerősebb munkahelybővülés a magas intenzitású alkalmazók körében az információs szektorban volt tapasztalható, amelybe a szoftverfejlesztő, internetes, médiával foglalkozó és egyéb technológiaközeli vállalatok tartoznak.

A kedvező jelek ellenére az adatok korántsem olyan rózsásak, mint elsőre tűnnek. A minta erősen a technológia-orientált, szellemi munkát végző vállalatok felé torzít, amelyek közül sok kockázati tőkével támogatott és eleve gyors növekedési pályán van. Emiatt nehéz megállapítani, hogy valóban az AI ösztönzi-e a munkaerő-felvételt, vagy csupán olyan cégeknél jelenik meg, amelyek egyébként is bővülnek. „Ez a tanulmány nem bizonyítja, hogy az AI minden esetben munkahelyeket teremt” – ismerik el a szerzők. „Ugyanakkor cáfolja azt az állítást, hogy az AI széles körű munkahelyvesztéshez fog vezetni.”

A jelentés azt az állítást is megkérdőjelezi, hogy az AI minden pályakezdő állást megszüntet. A Goldman Sachs friss kutatása szerint az AI az elmúlt egy év során már havonta nettó mintegy 16 000 munkahely megszűnéséhez vezetett, és ennek legnagyobb vesztesei a Z generációhoz tartozó és a belépő szintű munkavállalók voltak. A technológia-orientált vállalatok esetében azonban a jelentés szerint a belépő szintű dolgozók létszáma 12%-kal nőtt.

Mit lehet ebből levonni következtetésként? Talán azt, hogy az AI nem feltétlenül a munkaerő kiváltásának eszköze, hanem sok esetben inkább a vállalatok növekedésének motorja lehet.

„A szoftver- és technológiai vállalatok számára az AI olcsóbbá vagy gyorsabbá teheti az alapvető tevékenységeket: a programkód írását, a hibakeresést, a belső eszközök fejlesztését, a műszaki dokumentáció elkészítését és a termékfejlesztés támogatását” – olvasható a jelentésben. „Az ezekben a munkafolyamatokban elérhető alacsonyabb előállítási költségek növelhetik az egész vállalat bővítésének megtérülését, nem csupán a mérnöki csapatét.”

Azok a vállalatok azonban, amelyek csak előfizetéseket vásárolnak és kísérleti projekteket futtatnak, de nem hajtanak végre tartós beruházásokat az AI területén, jellemzően nem tapasztalnak létszámnövekedést – a jelentés szerint.

Mindez annak a lehetőségét vetíti előre, hogy tovább szélesedik a szakadék azok között a vállalatok között, amelyek rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal – például tőkével, műszaki szakembergárdával, alapítói kapcsolatrendszerrel és megfelelő vezetői kapacitással –, amelyek révén az AI alkalmazását valódi üzleti eredményekké tudják alakítani, és azok között, amelyek megrekednek az előfizetések és kísérleti projektek szintjén. Más szóval, a jelentés arra utal, hogy elsősorban azok a vállalatok profitálhatnak a legtöbbet az AI-ből, amelyek már eleve kedvező erőforrásokkal rendelkeznek.

A tanulmány szerzői szerint ez a különbség a jövőben tovább mélyülhet: „Azok a vállalatok, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a lehetőségekkel, lemaradhatnak.””

Forrás:
Az AI munkahelyekre gyakorolt hatása körüli vita egyre bonyolultabb; IT Business; 2026. június 30.
Eredeti cikk: The AI jobs debate just got messier; Rebecca Bellan; TechCrunch; 2026. június 29.

Forward Deployed Engineer (FDE), azaz ügyfélhez kihelyezett fejlesztőmérnök – új munkakör születik az MI nyomán

„Új leányvállalatot hoz létre a Microsoft, melynek feladata a (nagy)vállalati ügyfelek mesterséges intelligencia-felhasználásának, illetve integrációs folyamatainak a támogatása lesz.

A mesterséges intelligencia megoldásokban utazó nagy technológiai óriások és iparági úttörők egyik kiemelt célja annak támogatása, hogy a (nagy)vállalati partnerek minél gyorsabban és hatékonyabban tudjanak az igényeiknek megfelelő AI-platformokat bevezetni és használni. Erre a trendre építve most a Microsoft is létrehozta saját támogatócégét.

A vállalat csütörtöki közleménye alapján a Microsoft Frontier Co. 2,5 milliárd dolláros büdzséből jön létre és mintegy hatezer alkalmazottat – jórészt mérnököket, illetve sales-szakembereket – integrál, akik az igényfelmérést követően a projektek helyszíni megvalósítását segítik majd az ügyfeleknél (ez a forward-deployed engineering, azaz FDE-modell).”

Forrás:
Új céggel támogatja a vállalati AI-implementációt a Microsoft; Koi Tamás; HWSW.hu; 2026. július 3.
Lásd még:
Forward Deployed Engineer; Wikipédia

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Megalakult a HUNARMA – Magyar Kutatásmenedzsement Egyesület

„Mérföldkőhöz érkezett a hazai kutatásmenedzsment közösség: 2026. június 17-én hivatalosan is megalakult a HUNARMA (Hungarian Association of Research Managers and Administrators), amelynek célja a kutatásmenedzsment és kutatásadminisztráció területén dolgozó szakemberek összefogása, szakmai fejlődésük támogatása, valamint a magyar kutatási és innovációs ökoszisztéma erősítése.

Az alakuló ülést a Budapesti Corvinus Egyetem látta vendégül, ahol mintegy 150 regisztrált résztvevő vett részt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Prof. Dr. Bruno van Pottelsberghe rektor, aki kiemelte a kutatásmenedzsment stratégiai jelentőségét a tudományos életben. Köszöntőt mondott Dr. Horváth Péter államtitkár is, hangsúlyozva a kutatást támogató szakemberek nélkülözhetetlen szerepét és a kormány részéről a szakma támogatását, és a szakmabeliekkel történő párbeszéd fontosságát irányozta elő. Az esemény alkalmából külön üdvözlő üzenetet küldött Prof. Dr. Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is, támogatásáról biztosítva az újonnan létrejött egyesületet.

A nyitóelőadások során Dr. Tamás Veronika bemutatta a HUNARMA kezdeményezésének hátterét, Zsár Virág a kutatásmenedzsment szerepéről és fejlődési lehetőségeiről beszélt európai és hazai kontextusban, míg Fekete Judit ismertette az egyesület küldetését és jövőképét.

Az alakuló közgyűlés elfogadta az egyesület alapszabályát, majd megválasztotta a tisztségviselőket. A HUNARMA elnöke munkatársunk, Zsár Virág, a HÉTFA Kutatóintézet Kft. vezető nemzetközi tanácsadója lett. Szakmai koordinációs alelnöke Fekete Judit (Budapesti Corvinus Egyetem), működési és pénzügyi alelnöke Dr. Tamás Veronika (ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont) lett. Az elnökség tagjai Kocsis-Kiss Mónika (MATE), Petrovics Nándor (Budapesti Corvinus Egyetem), Tiziana del Viscio (HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) és Bárányné Dr. Németh Julianna (ELTE TTK Biológiai Intézet).

A HUNARMA megalakulása a kutatásmenedzsment szakma hazai megerősítésében és elismertségének növelésében kiemelt jelentőséggel bír. Ezen túlmenően a kutatást támogató szakemberek hazai közösségének építésében és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében is fontos szerepe lesz.

A HÉTFA Kutatóintézet az elmúlt években kutatásaival, elemzéseivel és szakpolitikai javaslataival aktívan hozzájárult a kutatásmenedzsment szakma hazai és európai helyzetének feltárásához, valamint a szakma elismertségének, képzési lehetőségeinek és professzionalizációjának erősítéséhez. Büszkék vagyunk arra, hogy ezek az erőfeszítések hozzájárulhattak a HUNARMA megalakulásához és a magyar kutatásmenedzseri közösség megerősödéséhez.

Az Egyesület munkáját a következő oldalakon kísérhetik figyelemmel:

LinkedIN: https://www.linkedin.com/company/120904661

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61591168173520

E-mail: hunarmaegyesulet@gmail.com”

Forrás:
Megalakult a HUNARMA – Magyar Kutatásmenedzsement Egyesület; Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ; 2026. június 26.

Ismét állami tulajdonba kerülhet a ZalaZONE járműipari tesztpálya, első lépésként teljes körűen át fogják világítani

„Legkésőbb júliustól ismét állami tulajdonba kerülhet a ZalaZONE járműipari tesztpálya, amelynek működését és gazdálkodását az új fenntartó első lépésként teljes körűen átvilágítaná. A lépés a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok visszavételéről szóló jogszabályok részeként valósulhat meg. A ZalaZONE továbbra is fontos szerepet tölthet be Magyarország tudományos, innovációs és gazdasági fejlődésében.

A ZalaZONE járműipari tesztpálya legkésőbb júliustól ismét állami tulajdonba kerül – jelentette be közösségi oldalán Nagy Márta, a Tisza Párt zalaegerszegi országgyűlési képviselője, miután a Parlamentben egyeztetett Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszterrel.

A képviselő beszámolója szerint a miniszter a múlt héten személyesen is ellátogatott a ZalaZONE-ba, ahol a tesztpálya szakmai vezetésével tárgyalt a jövőbeli tervekről.

Tudományos minisztérium felügyelheti

Nagy Márta emlékeztetett arra, hogy a ZalaZONE jelenleg közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (kekva) fenntartásában működik. A Tisza-kormány által elfogadott jogszabályok alapján azonban ezek az intézmények fokozatosan visszakerülnek állami tulajdonba, így a járműipari tesztpálya is legkésőbb júliustól ismét az államhoz kerül.

Az átvételt követően jelölik ki azt a tárcát, amely a szakmai irányításért felel majd. A képviselő szerint erre jelenleg a legesélyesebb a Tudományos és Technológiai Minisztérium, ugyanakkor erről még nem született végleges döntés.
Teljes átvilágítással kezdhet az új fenntartó

A bejegyzés szerint az új fenntartó első feladata a ZalaZONE működésének részletes vizsgálata lesz. Ennek során áttekintik a kapcsolódó cégek
* gazdálkodását,
* a működés hatékonyságát,
* a létesítmény kihasználtságát és finanszírozását is.

Nagy Márta ezt azzal indokolta, hogy az előző kormányzat idején több jelentős állami beruházásnál is felmerült a közpénzek nem megfelelő felhasználásának gyanúja, ezért indokoltnak tartják az átfogó ellenőrzést.

A képviselő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a ZalaZONE kutatás-fejlesztési infrastruktúraként fontos szerepet tölthet be Magyarország és Zala vármegye tudományos, innovációs és gazdasági fejlődésében, amennyiben felelős módon működtetik.

A kekvák visszavételének része a döntés a ZalaZone-ról

A ZalaZONE állami tulajdonba vétele annak a szélesebb folyamatnak a része, amelynek keretében a kormány több közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működő intézményt is visszavesz állami irányítás alá.

A korábban elfogadott törvények értelmében az érintett alapítványoknak át kell adniuk az általuk kezelt állami vagyont. A kormány ezt azzal indokolta, hogy ismét közvetlen állami ellenőrzés alá kívánja vonni az érintett vagyonelemeket, és egységesebb működési, illetve elszámoltatási rendszert alakítana ki. A jogszabályok elfogadását a Parlament korábban jóváhagyta, így a folyamat több intézményt és vagyonelemet is érint.”

Forrás:
Állami kézbe kerül a ZalaZONE – teljes átvilágítás jöhet az ország egyik legfontosabb járműipari központjában; Világgazdaság; 2026. június 25.

Fenntartható fejlődés

Mérőplatformok segítik a Balaton folyamatos megfigyelését

„A Balaton négy részmedencéjében egy-egy tóközépi mérőplatform támogatja a tó vízminőségi, vízmennyiségi és meteorológiai folyamatainak megfigyelését. A platformok az „Átfogó környezeti megfigyelő és tájékoztató rendszer a Balatonon” című projekt keretében épültek ki.

A napelemes energiaellátású állomásokon többféle mérő- és adatgyűjtő eszköz működik. A műszerek többek között a vízszintet, a víz- és léghőmérsékletet, a relatív páratartalmat, a szél sebességét és irányát, valamint a vízminőség egyes jellemzőit mérik. A platformokon légköri kiülepedést vizsgáló berendezések is találhatók, amelyek segítségével a levegőből a tóba jutó anyagok mennyisége is vizsgálható.

A mérések hozzájárulnak a Balaton vízkészlet-változásainak nyomon követéséhez, az algásodással összefüggő folyamatok észleléséhez, valamint a szél hatására kialakuló jelentős vízszintkülönbségek (kilendülés) megfigyeléséhez. A meteorológiai adatok emellett különböző számítások és modellek bemenő adataiként is felhasználhatók.

A mérési eredményeket az állomások központi adatgyűjtő és felügyeleti rendszerbe továbbítják, így a platformok működése és a beérkező adatok távolról is folyamatosan ellenőrizhetők. A platformok óránként szolgáltatnak adatot a mért vízminőségi paraméterekről, így azonnal információval rendelkezhetünk az esetleges kedvezőtlen változásokról, a https://atfogobalaton.vizugy.hu/#/home oldalon pedig nyomon követhetjük ezeket.

A szigetüzemű kutatóállomások adatai, valamint a legutóbbi helyszíni mérések és a klorofill koncentrációk alapján a Balaton vízminőségével nincs probléma, a vízoszlopban az évszaknak megfelelően alacsony az algák mennyisége, még a felszíni vízvirágzás idején is.

A felszerkezeteket és a műszereket minden évben a tavaszi időszakban helyezik ki, majd a jegesedés előtt eltávolítják. A platformok jellemzően április 1. és október 31. között üzemelnek. Működtetésükről és a vízügyi mérésekről a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gondoskodik, a meteorológiai adatgyűjtésben pedig a HungaroMet vesz részt. A platformok további kutatási és viharjelzési berendezések elhelyezésére is lehetőséget biztosítanak.”

Forrás:
Mérőplatformok segítik a Balaton folyamatos megfigyelését; Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF); 2026. június 26.

Szakirodalom

2026/16. Okos falvak

„Jelen infojegyzet az európai vidék- és településfejlesztés egy évtizede kibontakozó innovációját, az okos falut mutatja be: a
fogalom mibenlétét, evolúcióját, a támogatási forrásokat és néhány megvalósult okosfalu-projektet.”

Forrás:
2026/16. Okos falvak; Samu Nagy Dániel; Képviselői Információs Szolgálat; Infojegyzet, 2026/16.; 2026. július 3.

Törvények, rendeletek

Társadalmi egyeztetés a „megye” és a „kormánymegbízott” megnevezésekről

„TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ
A törvénytervezet célja a területi közigazgatás megnevezéseinek felülvizsgálata, valamint a hatályos jogszabályok terminológiájának módosítása oly módon, hogy a jelenleg alkalmazott „vármegye” és „főispán” elnevezések helyébe ismét a „megye”, illetve a „kormánymegbízott” megnevezések lépjenek.
A tervezet nem érinti a területi közigazgatás szervezetrendszerét, feladat- és hatásköreit, kizárólag a jogszabályokban szereplő elnevezések módosítását valósítja meg. Ennek érdekében a törvény számos ágazati jogszabály terminológiai módosítását tartalmazza annak érdekében, hogy a jogrendszer egységes, egyértelmű és a közigazgatási szervek működésével összhangban álló fogalomhasználatot alkalmazzon.
A módosítás célja a közigazgatási terminológia közérthetőségének, átláthatóságának és egységességének erősítése, valamint annak biztosítása, hogy a jogszabályokban alkalmazott elnevezések megfeleljenek a korszerű, ügyfélközpontú közigazgatás követelményeinek.”

Forrás:
Társadalmi egyeztetés a „megye” és a „kormánymegbízott” megnevezésekről; Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium; 2026. július 3.

27. szám, 2026. július 6.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek