Skip to main content

17. szám, 2026. április 27.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Geopolitika

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Szakítás a felelőtlenül tervezett és átláthatatlan költségvetésekkel – átlátható állami működés

„Szakítunk a felelőtlenül tervezett és átláthatatlan költségvetésekkel, és megteremtjük a piac bizalmát – írta a leendő gazdasági és energetikai miniszter szombaton a Facebookon.

Kapitány István úgy fogalmazott: Magyarország költségvetési mozgástere ma súlyosan beszűkül. „Az államadósság évről évre növekszik, miközben hazánk a GDP évi 4 százalékát fizeti ki kamatokra, ez az EU-ban az egyik legmagasabb érték” – közölte. Úgy folytatta: a felelős gazdálkodás alapfeltétele, hogy az állam átláthatóan működjön, és a közpénzek felhasználása a közérdeket szolgálja.

Kapitány István szerint a Tisza-kormány Kármán András vezetésével egy stabil és kiszámítható költségvetési politikát fog kialakítani. „A pazarló és túlárazott beruházások megszüntetésével, a korrupció visszaszorításával és az állami működés hatékonyságának javításával jelentős forrásokat szabadítunk fel, amelyeket az ország fejlődésére lehet fordítani” – rögzítette.

„Szakítunk a felelőtlenül tervezett és átláthatatlan költségvetésekkel, és megteremtjük a piac bizalmát” – írta Kapitány István. Hozzátette: „a kamatokat így leszorítva régiós versenytársaink szintjére évente akár ezermilliárdos összegeket tudunk spórolni”. Felhívta a figyelmet arra is, hogy „a felelős költségvetési gazdálkodás és az ezzel párhuzamosan meginduló gazdasági növekedés csökkenő pályára fogja állítani az államadósság GDP-arányos értékét”.

A stabil költségvetés teremti meg az alapját a gazdasági növekedésnek, a vállalkozások fejlődésének és a kiszámítható állami működésnek – tudatta a leendő gazdasági és energetikai miniszter. Hozzáfűzte: „és ha az állam felelősen gazdálkodik, az erősíti a gazdaságba vetett bizalmat és hosszú távon növeli Magyarország pénzügyi stabilitását”.”

Forrás:
Kapitány István: bizalomépítéssel évi ezermilliárd is megspórolható; Infostart / MTI; 2026. április 25.

Közigazgatás, politika, jog

Visszavenné a Margitszigetet a XIII. kerületi polgármester

„Visszaállítaná a Margitsziget korábbi státuszát a XIII. kerületi polgármester. A főváros vezetése kész erről tárgyalni, de a végső szót az új parlamentnek kell majd kimondania.

A Margitsziget 2013-ig a XIII. kerülethez tartozott, akkor került át a főváros közvetlen igazgatása alá. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere ezen is változtatna.

„Elemezni kell, hogy a Margitsziget státuszát visszaállítsuk vagy helyreállítsuk. Vannak olyan tulajdonok, olyan ingatlanok a kerületben, amelyek esetében más településeken diszkriminatív módon ingyenesen az állam odaadta az önkormányzatoknak. Ilyen esetben bennünket nem részesítettek előnyben, de vannak ilyen épületek, a Csata utcában például a Népszigetnek a tulajdonviszonyai és dolgai sem rendezettek, tehát ezeket bizonyára elő kell venni és igényként fogjuk jelezni” – mondta a Hír13-nak.

A főváros nyitott az egyeztetésre. Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója azt mondta: Itt valójában annyi történt, hogy létrejött egy 24. kerület, hiszen egyik kerülethez sem tartozik. Ha van egy településrész vagy bármilyen földterület Budapesten, annak valahol kell hogy legyen egy közigazgatási felügyelete, és ebben az esetben ez a Fővárosi Önkormányzat lett.

„De ez egyrészt testidegen, abszolút lehet rajta változtatni, és ezzel készek vagyunk erről bárkivel bármi szinten tárgyalni. Fontos viszont, hogy ez egy törvényi szintű jogszabály, tehát ezt az Országgyűlés tudja megváltoztatni. De ha már ez asztalra kerül, akkor érdemes lenne asztalra tenni olyan ügyeket is, amit az elmúlt években szinte hasonló módon érdeksérelmet okoztak a fővárosnak, nem a XIII. kerület irányába, hanem az állam irányába. Amikor elvettek tőlünk tereket, közterületeket, ráadásul valóban tulajdonokat vettek el, nem is fölötte lévő közigazgatási hatósági jogköröket” – mondta a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója.

A főváros az új kormány megalakulása után tárgyalásokat fog kezdeményezni Budapest finanszírozásának kérdéseiről, így egyebek mellett a szolidaritási hozzájárulás mértékének és beszedési módjának átalakításáról is.”

Forrás:
Visszavenné a Margitszigetet a XIII. kerületi polgármester; Infostart / InfoRádió; 2026. április 26.

„Orvosbáró-ellenes” vitairatot adott ki a kamara

„A Magyar Orvosi Kamara honlapján megjelent vitairat vezetői összefoglalójának alapvetése szerint a példaértékűnek tartott egészségügyi rendszerek minősége, így a betegek biztonságos ellátása elsősorban nem az egyéni szereplőkön, hanem a működési szabályokon, az intézményi garanciákon és az ezekhez kapcsolódó felelősségi-elszámoltathatósági mechanizmusokon múlik.

Vitairatot jelentetett meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) az „orvosbárói struktúrák” leépítésének lehetőségeiről, egyben vázolva saját javaslatait. A kamara honlapján megjelent vitairat vezetői összefoglalójának alapvetése szerint a példaértékűnek tartott egészségügyi rendszerek minősége, így a betegek biztonságos ellátása elsősorban nem az egyéni szereplőkön, hanem a működési szabályokon, az intézményi garanciákon és az ezekhez kapcsolódó felelősségi-elszámoltathatósági mechanizmusokon múlik. A MOK szerint a magyar egészségügyet ezzel szemben a hivatalos hierarchián kívüli, túlterjeszkedő hatalommal bíró szereplők (a köznyelvben: orvosbárók, orvosoligarchák) jelentősen tudják befolyásolni „Ennek oka, hogy az intézményi környezetben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a teljesítményalapú működés nem érvényesül következetesen” – írták, hozzátéve: ezen védő mechanizmusok hiányában a döntések gyakran nem szakmai, hanem személyes, gazdasági vagy politikai érdekek mentén születnek.

A vezetői összefoglalóban kitérnek arra: az „orvosbárók” száma az orvostársadalomban alacsony, de a hatásuk rendszerszintű. A jelenség a szocializmus idején, a hálapénz elterjedésével alakult ki, majd a rendszerváltás után gazdasági és politikai kapcsolathálókkal erősödött meg. A hálapénz kivezetése pedig nem számolta fel a „bárói” hatalmat, az érintettek ugyanis gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez. Felidézték, a kamara 2025-ben végzett egy 4000 fős felmérést, ebben pedig megkérdezett orvosok 93 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelen vannak ilyen szereplők az egészségügyben.

A vitairat szerint az orvosbárói struktúrák lebontásához szabályozási és szerkezeti változás szükséges. A megoldás a kamara álláspotja szerint abban rejlik, hogy a jövőben ne lehessen rendszeren felülállóként, önérdekvezérelten működni. Ezt pedig nem eseti beavatkozásokkal, hanem strukturális garanciákkal lehet biztosítani. Azt írják: a vitairat célja annak bemutatása, hogy milyen intézményi és etikai feltételek mellett válik az egészségügy kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá és igazságosabbá a betegek és az egészségügyi dolgozók számára egyaránt úgy, hogy a rendszer egyszerre előzze meg a visszaéléseket és képes legyen az egyéni felelősség érvényesítésére is.

„A hálapénz megszüntetése csak az első lépés volt egy tiszta egészségügyi rendszer felé. A következő az, hogy a hatalom többé ne informális csatornákon, hanem átlátható, etikus és teljesítményalapú struktúrákban működjön” – összegezte a vitairatban a kamara. Hangsúlyozták azt is, hogy a jelenséget nemcsak személyi, hanem szerkezeti jelenségként kell kezelni. „A cél nem az egyes személyek leváltása, hanem annak biztosítása, hogy ne lehessen báróként működni” – írta a MOK.”

Forrás:
„Orvosbáró-ellenes” vitairatot adott ki a kamara; Infostart / MTI; 2026. április 22.
Az orvosbárói struktúrák leépítésének lehetőségei a magyar egészségügyben; Magyar Orvosi Kamara (MOK); 2026. április 21.

Egyeztetések a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jogosítványairól és feladatairól

„Április 21-én a tervezett kamarai feladatokról egyeztettünk Hegedűs Zsolttal, az egészségügyi miniszteri feladat várományosával.
Közösen tűztük ki célul, hogy az első 100 kormányzati napban a Kamara visszakapja azokat a jogköröket, feladatokat és felelősséget, melyekkel őrizheti a hivatás tisztaságát, fejlesztheti minőségét és melynek legfőbb nyertesei a betegek lesznek.
A MOK vezetése és a TISZA Párt egészségügyi delegációja korábban megtárgyalták a főbb tartalmi pontokat, a Kamara pedig elkészítette a javasolt normaszöveget.
A MOK továbbra is egy tiszta, transzparens, és az ország gazdasági, kulturális potenciáljához illő egészségügyi rendszer megteremtését fogja támogatni, és partner kíván lenni az ehhez szükséges reformokban.”

Forrás:
Egyeztetések a kamara jogosítványairól és feladatairól; Magyar Orvosi Kamara (MOK); 2026. április 24.

Gondolatok az építésügy átalakulása kapcsán – A Magyar Építész Kamara közleménye

„A Magyar Építész Kamara, mint a hazai építészet, tájépítészet valamint településtervezés több, mint tizenegyezer tagot számláló köztestületének elnökeként ezúton gratulálok az eddig megnevezett és rövidesen bejelentésre kerülő kormánytagoknak és felelősségteljes munkájukhoz ezúton is sok sikert kívánok.

Szervezetünk elkötelezett a magyar épített környezet minőségének javítása, a nemzeti építészeti örökség és a kortárs építészet értékeinek megőrzése mellett, éppen ezért a kormányalakítás időszakában is folyamatos munkával készülünk az építésügyet, valamint a terület- és településrendezést szabályozó jogi környezet módosítására vonatkozó szakmai javaslatok előkészítésén, valamint a szakmagyakorlás terén felmerülő kérdések megoldásán.

Meggyőződésünk, hogy a társadalom számára az élhető, minőségi lakókörnyezet kialakítása alapvető fontosságú cél, mely az eddig megismert kormányzati célkitűzésekhez is illeszkedik. Ennek elérése az építész tervezőket, belsőépítészeket, településtervezőket, tájépítészeket, építésügyi szakértőket főépítészeket és még sok, az építésügy területén feladatot ellátó szakembert képviselő Magyar Építész Kamara és a döntéshozók közötti szoros párbeszédére és együttműködésére épülve tud megvalósulni.

A Kamara az április 16-án a honlapján közzétett közleménye óta is a háttérben folyamatosan dolgozik az új kapcsolatok mielőbbi kiépítésén. Bízom benne, hogy a kormányzati struktúra kialakítását követően az érintett szakterületért felelős vezetőkkel mielőbb lehetőségünk nyílik a személyes találkozóra, ahol bemutathatjuk elképzeléseinket és kialakíthatjuk a hatékony együttműködés kereteit.

Tutervai Mátyás
a Magyar Építész Kamara elnöke”

Forrás:
Gondolatok az építésügy átalakulása kapcsán; Magyar Építész Kamara; 2026. április 24.
Lásd még:
A Magyar Építész Kamara Elnökségének közleménye; Magyar Építész Kamara; 2026. április 16.

A Magyar Tudományos Akadémia közleménye az elcsatolt kutatóhálózatról

„A Magyar Tudományos Akadémia nyitott arra, hogy a korábban elcsatolt kutatóhálózatot visszafogadja. A visszatérés célja a hazai kutatási ökoszisztéma megerősítése, stabil finanszírozás biztosítása, az intézetek autonómiájának erősítése, a kutatási szabadság védelme. A megszülető megoldásnak meg kell szüntetnie az akadémiai ingatlanvagyon Alaptörvényt sértő használatát is.

A hálózat jövőjéről kiadott nyilatkozatában a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat egy kivételével valamennyi kutatóközpontjának és önálló kutatóintézetének a vezetője kifejezte szándékát, hogy intézményük az MTA keretein belül működjön tovább. A mai napon az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez került négy kutatóközpont vezetője az Akadémia elnökének szóló levelében szintén kinyilvánította, hogy vissza kívánnak térni az Akadémia keretei közé.

A Magyar Tudományos Akadémia nyitott arra, hogy a korábban elcsatolt kutatóhálózatot visszafogadja. Az MTA április 16-ai nyilatkozatában megbeszéléseket kezdeményezett a Tisza Párt vezetőivel és szakértőivel, javasoljuk ennek keretében – a kutatóhálózat képviselőinek bevonásával – az intézethálózat lehetséges visszatérésének megtárgyalását is. A visszatérés célja a hazai kutatási ökoszisztéma megerősítése, stabil finanszírozás biztosítása, az intézetek autonómiájának erősítése, a kutatási szabadság védelme, a tudományterületi sajátosságok figyelembevétele és a kiszámítható életpályamodell támogatása. A megszülető megoldásnak meg kell szüntetnie az akadémiai ingatlanvagyon Alaptörvényt sértő használatát is.

Freund Tamás, az MTA elnöke
Kollár László Péter, az MTA főtitkára
Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese”

Forrás:
Az MTA közleménye az elcsatolt kutatóhálózatról; Magyar Tudományos Akadémia; 2026. április 22.

Európai Unió

Az EU Tanácsa új, Unió-szerte alkalmazandó jogszabályt fogadott el a korrupció elleni küzdelem céljából

„A Tanács a mai napon véglegesen jóváhagyta azt az új uniós jogszabályt, amely Unió-szerte harmonizálja a korrupció fogalommeghatározását, és egységes szintű büntetéseket állapít meg az ilyen bűncselekményekre vonatkozóan. E jogszabály a korrupció megelőzésére irányuló intézkedések, valamint a nyomozás és a vádeljárás megerősítésére vonatkozó szabályok révén erősíteni fogja a korrupció elleni küzdelmet mind a köz-, mind a magánszektorban.

Az irányelv formáját öltő új jogszabály két meglévő uniós jogszabály helyébe fog lépni: felváltja majd a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2003. évi jogszabályt, illetve az uniós tisztviselőket és az uniós tagállamok tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. évi uniós egyezményt.

A bűncselekmények harmonizált fogalommeghatározásai

Az új szabályok biztosítják a legfontosabb korrupciós bűncselekmények Unió-szerte hasonló módon történő meghatározását és kezelését. Idetartozik a vesztegetés a köz- és a magánszektorban, a hűtlen kezelés, a befolyással üzérkedés, az igazságszolgáltatás akadályozása, a korrupciós bűncselekményekből való meggazdagodás, az eltitkolás, valamint a hivatalos személy által a hatáskörének jogellenes gyakorlása révén elkövetett súlyos jogsértés.

Harmonizált büntetések

Az új uniós szabályok értelmében a tagállamoknak közös minimumszinteket kell megállapítaniuk a korrupciós bűncselekményekre alkalmazandó büntetéseket illetően, biztosítva, hogy a maximális büntetési tételek ne legyenek túl alacsonyak. Az elkövetőket a bűncselekménytől függően háromtól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják. A vállalatokat szintén szankciókkal sújthatják majd, amelyek az adott bűncselekménytől függően a teljes globális árbevételük 3–5%-át kitevő, vagy 24–40 millió EUR összegű pénzbírság formáját ölthetik.

A tagállamoknak szakosodott szerveket is létre kell hozniuk a korrupció megelőzése és a nyilvánosság korrupcióval kapcsolatos tudatosságának növelése érdekében, megteremtve ezáltal a feddhetetlenség kultúráját.

Nemzetközi normák

Az EU részes fele az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció elleni Egyezményének (UNCAC), amely a legátfogóbb nemzetközi jogi eszköz ezen a területen. Az irányelv naprakésszé teszi majd a jelenleg hatályos uniós jogi keretet, és beépíti abba az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi normákat, például a fent említett ENSZ-egyezményben foglaltakat is.

Következő lépések

Az irányelv 20 nappal az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követően lép hatályba. A tagállamoknak 24 hónap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy az irányelvet átültessék nemzeti jogukba. Kivételt képeznek a kockázatértékelésekre és a nemzeti stratégiákra vonatkozó rendelkezések, amelyek esetében a határidő 36 hónap.

”

Forrás:
A Tanács új, Unió-szerte alkalmazandó jogszabályt fogadott el a korrupció elleni küzdelem céljából; Európai Unió Tanácsa; 2026. április 21.

Átrendeződő uniós források – Ki nyer és ki veszít a 2028 utáni költségvetési korszakban?

„Ki nyer és ki veszít a 2028 utáni költségvetési korszakban?

A 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) az Európai Unió költségvetési rendszerének átfogó átalakítását jelzi: a mintegy 1,8–2 billió eurós keretben a kohéziós logika helyét egyre inkább a versenyképességi fókusz veszi át, különösen az olyan közvetlen források és új eszközök, mint az Európai Versenyképességi Alap révén. A forráselosztás egyre inkább teljesítmény- és kiválóságalapúvá válik, ami a jelenlegi adatok szerint – ahol a közvetlen uniós támogatások 65–70%-a a fejlettebb nyugat-európai régiókban koncentrálódik – tovább mélyítheti a regionális különbségeket. Bár az Európai Bizottság gyors megállapodást sürget, az Európai Parlament új tárgyalási stratégiája miatt reális a csúszás, ami a kifizetések késedelmét is okozhatja. Magyarország számára ez egyszerre jelent forráskockázatot és alkalmazkodási kényszert: a siker kulcsa az innovációs kapacitások erősítése és a közvetlen forrásokban való részvétel növelése lesz.

Az MFF politikai kerete az e heti ciprusi tanácsülés témája

Az Európai Unió 2028–2034 közötti többéves pénzügyi kerete (Multiannual Financial Framework – MFF) olyan fordulópontot jelenthet az integráció történetében, amely messze túlmutat a költségvetési ciklusok technikai megújításán. A készülő keret nem pusztán forráselosztási mechanizmus, hanem az Unió jövőbeli működésének stratégiai lenyomata: egyszerre válasz a globális hatalmi átrendeződésre és kísérlet a belső működési modell újradefiniálására. A változtatások léptéke és mélysége alapján ez az MFF egyértelműen rendszerszintű átalakulást vetít előre, amely a kohéziós logikáról egyre inkább a versenyképességi logika irányába tolja el az uniós költségvetés súlypontját.

A folyamat politikai értelemben kritikus szakaszába lép a héten, amikor az Európai Tanács állam- és kormányfői április 23–24-én nem hivatalos ülésen találkoznak Cipruson, Níkosz Hrisztodulídisz elnök meghívására. A találkozó célja kettős: egyrészt a romló geopolitikai környezetre adandó európai válaszok meghatározása, másrészt politikai iránymutatás nyújtása az MFF tárgyalások felgyorsításához. A deklarált cél az, hogy az év végéig megszülessen a megállapodás, ami a korábbi ciklusokhoz képest rendkívül ambiciózus időzítés, különösen annak fényében, hogy a készülő keret volumene elérheti az 1,8–2 billió eurót, ami mintegy 40–60%-os növekedést jelent a jelenlegi, körülbelül 1,2 billió eurós ciklushoz képest.

Ez a sietség több, egymást erősítő tényezőből fakad. Az Európai Bizottság számára kulcskérdés, hogy a globális verseny – különösen az Egyesült Államok Inflációcsökkentési törvényének keretében több mint 369 milliárd dolláros iparpolitikai ösztönzőcsomagja és Kína államilag vezérelt technológiai beruházásai – közepette az EU gyorsan képes legyen koncentrált forrásokat mozgósítani stratégiai ágazatokban. Emellett az intézményi ciklusváltás közeledik, ami egy elhúzódó tárgyalás esetén teljesen újranyithatná az egész keretet. Nem elhanyagolható az sem, hogy az új saját források – például az ETS-bevételek, a CBAM (karbonvám) vagy a nagyvállalati hozzájárulások – bevezetése miatt a pénzügyi piacok felé is kiszámíthatóságot kívánnak biztosítani. De a legfontosabb mégiscsak politikai okról van szó, hiszen egyes közelgő tagállami vállasztások – elsősorban Franciaország – nagyban veszélyeztetnék az MFF megállapodás jelenlegi kereteit.

Ugyanakkor egyre valószínűbb, hogy az év végi megállapodás nem lesz tartható. Az Európai Parlament ugyanis új tárgyalási stratégiát alkalmaz: nem hajlandó megkezdeni az ágazati jogszabályok egyeztetését addig, amíg a tagállamok nem állapodnak meg a költségvetés teljes méretéről. Ezt az álláspontot a főtárgyaló, Siegfried Mureșan is megerősítette. Ez a lépés a korábbi tárgyalási logika megfordítását jelenti, és jelentősen növeli annak kockázatát, hogy a megállapodás 2027-re csúszik. Diplomáciai források szerint egy ilyen késedelem konkrét pénzügyi következményekkel járhat: több tízmilliárd eurónyi agrár- és kohéziós kifizetés indulása tolódhat el a 2028-as ciklus elején.

Milyen lesz az új forráselosztási logika?

A költségvetési vita egyik legmélyebb szerkezeti kérdése az, hogy az EU milyen elosztási logika mentén szervezi újra forrásait. A hagyományos modellben az olyan alapok, mint az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap, a teljes költségvetés mintegy 30–35%-át tették ki, és elsődlegesen a felzárkóztatást szolgálták. Ezzel szemben a közvetlen uniós források – például a Horizont Európa (~95,5 milliárd euró), a Digitális Európa Program (~7,5 milliárd euró), az Innovációs Alap (több tízmilliárd euró ETS-bevételekből) – elosztása már most is erősen koncentrált.

Az elérhető adatok alapján a közvetlen források több mint 65–70%-a a nyugat- és észak-európai tagállamokhoz kerül, miközben a teljes közép- és kelet-európai régió részesedése jellemzően 10–15% között mozog. A Horizon Europe esetében például Németország, Franciaország és Hollandia együttesen a források közel felét vonzza, míg a teljes V4-régió részesedése sok esetben nem éri el az 5–7%-ot. Regionális szinten a koncentráció még erősebb: az EU legfejlettebb 20 NUTS2 régiója több közvetlen forrást hív le, mint a többi 230 statisztikai régió együttvéve.

Ez a koncentrációs hatás az új költségvetési struktúrában tovább erősödhet az Európai Versenyképességi Alap létrehozásával, amelynek nagyságrendje elérheti a 350–400 milliárd eurót. Az alap elosztási logikájának középpontjába a teljesítmény, a kiválóság és a hatás kerül, ami azt jelenti, hogy a források döntően oda áramlanak, ahol már jelenleg is erős innovációs és ipari kapacitások állnak rendelkezésre.

Ez a megközelítés rövid távon javíthatja az EU globális versenyképességét, ugyanakkor strukturálisan növeli a területi egyenlőtlenségeket. Az Eurostat adatai szerint az EU-ban a leggazdagabb és legszegényebb régiók közötti GDP/fő különbség már jelenleg is meghaladja a háromszoros szintet (pl. Luxemburg vagy Írország egyes régiói vs. Bulgária vagy Románia régiói). A közvetlen források koncentrációja és a versenyképességi alap kiválóság-központú logikája ezt a különbséget tovább növelheti.

A vita így alapvetően két modell között zajlik: a hatékonyság és teljesítményalapú forráselosztás, illetve a felzárkóztatást és kohéziót előtérbe helyező megközelítés között. A jelenlegi javaslat egyértelműen az előbbit erősíti, ami új politikai törésvonalakat nyit meg a tagállamok között. A fejlettebb gazdaságok – különösen Németország, Franciaország és Hollandia – a teljesítményalapú rendszert támogatják, míg a kevésbé fejlett országok a földrajzi egyensúly és a szélesebb hozzáférés fenntartását szorgalmazzák.

Az irányítási modell átalakulása tovább erősíti ezt a trendet. A stratégiai döntések egyre inkább az Európai Bizottság kezébe kerülnek, miközben a tagállamok nagyobb szabadságot kapnak a forrásfelhasználásban. Ez a kettősség a korábbi garanciális mechanizmusok gyengülésével jár, ami különösen a kohéziós politikák hatékonyságát csökkentheti.

Van-e esély a gyors megállapodásra?

Összességében a 2028–2034-es MFF körüli tárgyalások nem csupán költségvetési vitát jelentenek, hanem az európai integráció jövőjéről szóló alapvető politikai konfliktust. A gyors megállapodásra irányuló törekvések és a mély strukturális érdekellentétek együttesen azt vetítik előre, hogy a folyamat elhúzódik, és az eredeti határidő nem lesz tartható. A tét pedig túlmutat a számokon: az a kérdés, hogy az Európai Unió a jövőben a kohézióra épülő közösség marad-e, vagy egy centralizáltabb, versenyképesség-orientált struktúrává alakul.

Magyarország számára mindez különösen érzékeny következményekkel járhat. A közvetlen források jelenlegi alacsony részesedése – számos programban 1–2% körüli arány – és a kohéziós források várható csökkenése együttesen azt eredményezheti, hogy az ország relatív pozíciója romlik az uniós finanszírozási rendszerben. A versenyképességi alap kiválóságközpontú logikája tovább erősíti ezt a kockázatot, mivel a források a fejlettebb innovációs ökoszisztémákkal rendelkező országokban koncentrálódhatnak. Ebben a környezetben Magyarország számára a legfontosabb stratégiai feladat az innovációs kapacitások erősítése, a nemzetközi konzorciumokban való részvétel növelése, valamint a közvetlen uniós források lehívásának intézményi és szakmai feltételeinek radikális javítása lesz.”

Forrás:
Átrendeződő uniós források; Petri Bernadett; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. április 21.

Fegyelem vagy ambíció? Az uniós költségvetés körüli politikai törésvonalak a következő ciklusban

„Az uniós költségvetés körüli politikai törésvonalak a következő ciklusban

A Bizottság és a Parlament álláspontja közötti különbségek az európai integráció irányáról is árulkodnak.

Az Európai Parlament április 15-én tette közzé az Európai Unió 2028–2034-es időszak többéves pénzügyi keretére vonatkozó javaslatát, amelyről április 27-én fognak szavazni. A dokumentum még nem tekinthető véglegesnek, de feltárja az Európai Parlament által lényegesnek tartott prioritásokat. Ha a Bizottság és az Európai Parlament javaslatait összehasonlítjuk, látható, hogy két intézmény nemcsak a számokban nem ért egyet, hanem mélyebb, az Unió szerepfelfogásával kapcsolatos ellentétek is vannak. A továbbiakban ezeket kívánjuk áttekinteni.

1. Költségvetési ambíciók

A Bizottság javaslata 1,98 billió euró, az uniós GNI 1,26%-a első ránézésre bőkezűnek tűnhet, ha a jelenleg ciklus 1,11%-os arányához mérjük. Ám ha figyelembe vesszük az inflációt, az új szakpolitikai igényeket (például a védelmi ipar, a zöld átállás és a digitális szuverenitás finanszírozását), ez az összeg inkább stagnálást jelez. Az Európai Parlament így „reálértéken befagyasztottnak” tartja a keretet, és 1,38%-os GNI-arányt javasol. Ennek 1,27%-át a szakpolitikai programokra, 0,11%-át pedig kifejezetten az NGEU-adósság törlesztésére szánja.

A két szám – 1,26% és 1,38% – közötti különbség látszólag csekély, ám az uniós közös költségvetés minden egyes 0,01 százalékpontja több milliárd eurót jelent, így a javaslatok politikailag komoly súllyal bírnak. A két intézmény közötti nézeteltérés oka az, hogy nem egyértelmű: képes-e az Unió jelentős saját költségvetésre szert tenni és ebből finanszírozni globális ambícióit, vagy továbbra is tagállami befizetésekre és kompromisszumokra lesz utalva. A Bizottság óvatos, ezzel szemben a Parlament szerint éppen ez az „óvatosság” lehetetlenné teszi az Unió geostratégiai mozgásterét.

Más szemszögből nézve viszont a Parlament javaslata sem mentes a kockázatoktól. A GNI-arány növelése a nemzeti költségvetésekre is nyomást gyakorolna, különösen olyan országokra, ahol a gazdasági növekedés enyhén szólva is elmaradt a megszokott ütemtől. Így a nézeteltérés nem pusztán az intézmények között, hanem a tagállamok politikai realitásai és az uniós ambíciók között is húzódik.

2. A NextGenerationEU-adósság és a közös hitelfelvétel

A pandémia idején létrehozott NextGenerationEU (NGEU) az uniós gazdaságpolitika egyik legnagyobb kísérlete volt: közös hitelfelvétel, közös újraelosztás. Most viszont az adósság törlesztésének politikája válik a következő évek egyik kulcskérdésévé.

A Bizottság azt javasolja, hogy az NGEU tőke- és kamattörlesztését a költségvetési plafonokon belül oldják meg – vagyis a már meglévő költségvetési keretekből. Ez a megközelítés költségvetési fegyelmet sugall, de valójában forrásokat vonna el más programoktól, például a közös agrárpolitikától, a kutatás-fejlesztéstől, vagy a zöld átmenetet segítő beruházásoktól.

A Parlament ezzel szemben határozott állásponton van: az NGEU-törlesztés nem csökkentheti az uniós programok forrásait. A képviselők szerint ennek a tételnek a költségvetési plafonon túl kell megjelenniük, külön sorban, vagyis a tagállamok újabb pénzügyi hozzájárulásának tárgyaként. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a közös hitelfelvétel ideiglenes válságkezelő eszköz maradjon-e vagy az Unió, precedenst teremtve, tartósan számítson a fiskális közösség logikájára?

Az északi, nettó befizető országok közvéleménye számára a közös adósság újrafinanszírozása többnyire nem elfogadható. Ezzel szemben, a dél- és kelet-európai tagállamok sokszor épp ezen források révén tudják pótolni az elmaradt beruházásokat.

3. Költségvetési struktúra

A Bizottság egyik legmerészebb javaslata a Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv (NRPP) bevezetése. Lényege, hogy a tagállamok egyetlen integrált dokumentumban tervezhetnék és koordinálhatnák az uniós források felhasználását, így 14 külön alap (köztük a Kohéziós Alap, az ESZA+, a Regionális Fejlesztési Alap és a mezőgazdasági pénzügyi eszközök) egyetlen keretbe olvadna.

A Bizottság úgy érvel, hogy ezzel a struktúrával egyszerűsítés, kevesebb adminisztráció és gyorsabb kifizetés járna. Ugyanakkor a Parlament attól tart, hogy ez gyakorlatilag a politikák „nacionalizálásával” járna: ha minden országnak saját NRPP-je lenne, megszűnnének az uniós szintű prioritások közötti különbségek, s a Bizottság ellenőrzési, sőt politikai koordinációs szerepe is gyengülne.

A Közös Agrárpolitika (KAP) vagy a Kohéziós Politika eddig önálló, jól körülhatárolt célrendszerrel és intézményi háttérrel rendelkezett és biztosította, hogy az európai források ne csupán tagállami preferenciákat tükrözzenek, hanem ténylegesen uniós szintű újraelosztást valósítsanak meg. Az NRPP nem illeszkedik ebbe a logikába, és ezzel egy „re-nacionalizált” költségvetési tér alakulhatna ki, amelyben a tagállamok politikai súlya ismét meghatározóvá válhat. Ez a lépés némileg utal a Bizottság „technokrata” szerepfelfogására, amely a politikai konfliktusokat inkább adminisztratív átalakításokkal próbálja kezelni, és nem ad teret a nyílt irányvitáknak.

4. Eredményalapú vagy költségalapú finanszírozás?

A Bizottság egy újabb, eredményalapú finanszírozást követ. A logika ismerős a helyreállítási alapból (RRF): nem a ténylegesen elszámolt költségeket, hanem az elért mérföldköveket veszik alapul. A mechanizmus célja az adminisztratív egyszerűsítés és a teljesítményorientáltság előtérbe helyezése.  Ugyanakkor a Parlament ezzel kapcsolatban jelentős aggályokat fogalmazott meg.

Az EP szerint az „output”-alapú kifizetési rendszer a nagy, infrastrukturális vagy társadalmi hatású projektek esetében könnyen torzíthat. Az eredmények utólagos mérése gyakran politikailag is manipulálható: mit tekintünk „mérföldkőnek”, milyen indikátorral mérjük a „sikert”? A költségalapú finanszírozás – bár bürokratikusabb – nagyobb elszámoltathatóságot biztosít. Némileg paradox módon tehát a Parlament itt éppen a „klasszikus” bizottsági értékekre hivatkozik: az előzetes ellenőrzésre, a pénzügyi fegyelemre és a transzparenciára.

Ha mélyebben nézzük, a vita az uniós döntéshozatal egyik állandó ellentétét tükrözi. A Bizottság az új módszerekkel mozgékonyabb, politikailag adaptívabb költségvetést kíván, amely gyorsan reagál a válságokra. A Parlament viszont attól tart, hogy ezzel épp az Unió egyik legfontosabb legitimációs pillére, a pénzügyi felelősség és a demokratikus ellenőrzés kerülne veszélybe.

5. Ukrajna mint az uniós források kedvezményezettje

Az Ukrajnának nyújtott támogatások az uniós költségvetési viták szimbolikus középpontjába kerültek. A Bizottság 88,9 milliárd eurós tartalékot javasol, amely a plafonon felül szerepelne, vagyis kvázi „rendkívüli” keretként működne. A Parlament ezt 26,2 milliárddal egészítené ki, főként a hitelek kamat- és adminisztratív költségeinek fedezésére.

A különbség itt sem csupán az összegeket érinti. A Bizottság inkább a pénzügyi felelősség fenntartására törekszik, míg az EP – részben politikai üzenetként – azt hangsúlyozza: a szolidaritásnak ára van, ez az ár pedig nem kerülhet szembe a közös politikai célokkal. Az ukrajnai támogatás tehát a Parlament szemében nem csupán pénzügyi tétel, hanem az európai értékeket hangoztató testület egyfajta hitvallása is: amennyiben az EU bizonyos értékeket hangoztat, akkor azokért valódi áldozatot is kell vállalnia.

Ebben a kérdéseben a Tanács várhatóan inkább a Bizottság óvatosabb javaslatával ért majd egyet, nagyrészt a tagállami költségvetési nem túlkecsegtető helyzete miatt. Az a tény, hogy az EP hosszú távú, kifejezetten Ukrajnára szánt hitelfinanszírozási mechanizmus mellett érvel, azt sugallja, hogy az Unió geopolitikai szerepvállalását inkább a Parlament szorgalmazza.

6. Saját források, felülvizsgálat és az Unió fiskális autonómiája

A Parlament régi követelése, hogy az Unió valódi saját bevételekkel rendelkezzen. Most legalább évi 60 milliárd eurós új sajátforrás-kosarat javasol például karbonvámokból, digitális adóból vagy pénzügyi tranzakciós illetékből. A Bizottság és a Tanács azonban hagyományosan óvatosak e téren, hiszen minden új forrás egyben szuverenitás-átruházást is jelent. A vita tehát nem csak pénzügyi, hanem jogi és politikai természetű: ki ellenőrzi az adóztatást, és kinek tartozik demokratikus felelősséggel az EU, ha saját adókat vet ki?

Amennyiben az Unió saját adókat kíván bevezetni, nem kerülheti el, hogy ezzel párhuzamosan új legitimitási formákat keressen. Ez pedig vélhetően úgy érheti el, hogy a Parlament jogköreit bővíti. Így a Parlament nemcsak több pénzt, hanem mélyebb politikai integrációt is sürget, ami igencsak vitatott kérdés.

Ehhez kapcsolódik a félidős felülvizsgálat kötelezővé tétele: a Parlament a költségvetés ciklusát merev keret helyett rugalmas, adaptív folyamatként képzeli el, ami politikailag is megerősítené a demokratikus kontrollt. A Bizottság eredeti javaslatából azonban ez hiányzik, ami némileg meglepő, hiszen az utóbbi évek válságai (járvány, háború, energiaárrobbanás) éppen a statikus többéves tervezés hiányosságaira és hátrányaira mutattak rá.

Összegzés

A Bizottság és a Parlament költségvetési javaslatai mögött két Európa-vízió ütközik egymással. A Bizottságé egy szabályalapú, menedzseri Unió, amely stabilitást, átláthatóságot és kiszámíthatóságot igyekszik nyújtani, miközben a politikai konfliktusokat adminisztratív szabályokkal és költségvetési technikákkal próbálja kikerülni. Ezzel szemben a Parlament egy politikai Unióról álmodik, amely vállalja a kockázatot, hogy saját forrásokkal, nagyobb pénzügyi autonómiával és egy elköteleződött geostratégiával működjön.

Ez a vita nem új keletű, hanem az európai föderalizmus új dilemmája. Brüsszel nem kér több hatalmat magának, hanem mindkét szupranacionális intézmény megpróbálja újragondolni, hogyan fonódhatnak össze a gazdasági és a politikai szuverenitás. A kérdés tehát nem csupán az, hogy hány milliárd eurós lesz a következő uniós költségvetés. Sokkal inkább az, hogy a Bizottság és a Parlament tud-e közös nyelvet találni egy olyan Európáért, amely nem pusztán reagál a válságokra, hanem képes saját történetét is alakítani.”

Forrás:
Fegyelem vagy ambíció?; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. április 22.

Az európai intézmények megállapodtak az „Egy Európa, egy piac” ütemterv 2027 végéig történő megvalósításának menetéről

„Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Ciprusi Köztársaság elnöke, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnöke aláírták az „Egy Európa, egy piac” ütemtervet az állam-, illetve kormányfők ciprusi nem hivatalos találkozójának alkalmával. Ez a megállapodás tükrözi a három intézmény arra irányuló eltökéltségét, hogy egy világosan kijelölt úton közösen haladjanak előre.

A tartós geopolitikai és gazdasági bizonytalanság közepette ez az ütemterv döntő lépést jelent Európa versenyképességének sürgős megerősítése felé: legkésőbb 2027 végéig megvalósítandó konkrét intézkedéseket és az egyes megállapodásokra vonatkozó céldátumokat tartalmaz.

Kötelezettségvállalás a végrehajtásra

Az ütemterv politikai és operatív kötelezettségvállalás is egyben.

A következőket foglalja magában:

  • a jogalkotási javaslatok benyújtására és a társjogalkotók általi megállapodásra vonatkozó céldátumok
  • negyedéves felülvizsgálat az előrehaladás nyomon követésére
  • az egyes uniós intézmények számára az előjogaikkal összhangban kijelölt egyértelmű felelősségi körök
  • rendszeres helyzetfelmérés a teljes körű átláthatóság érdekében

„Ez az ütemterv fordulópontot jelent Európa versenyképességi menetrendjének előmozdításában. A végrehajtás előrevitele nem pusztán jogalkotási gyakorlat: olyan stratégiai szükségszerűség, amely Európa versenyképességének, rezilienciájának és hosszú távú jólétének megerősítését szolgálja egy valóban integrált egységes piac, valamint egy erősebb és összetartóbb Európai Unió keretében.” – Níkosz Hrisztodulídisz, Ciprus elnöke

„Ez az ütemterv megtestesíti, amit az Európai Parlament szorgalmazott: az erősebb, versenyképesebb és reziliensebb Európát. Ambiciózus, megerősíti a sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességünket, továbbá kiszámíthatóságot biztosít polgáraink és vállalkozásaink számára. Elmondtuk, hogy bátor döntéseket fogunk hozni – így is teszünk. Ez Európa válasza a saját szükségleteire.” – Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke

„Ezek az intézkedések fellendítik Európa gazdasági növekedését, garantálják digitális átalakulásunkat, és megerősítik az ipar rezilienciáját. Mindez abszolút prioritást jelent a Bizottság számára, az ütemtervvel pedig egyértelműen kijelöltük az előrelépés útját.” – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke

”

Forrás:
Az európai intézmények megállapodtak az „Egy Európa, egy piac” ütemterv 2027 végéig történő megvalósításának menetéről; Európai Unió Tanácsa; 2026. április 24.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Elégedettség a közigazgatási szolgáltatásokkal – uniós és magyar adatok

„Mennyire elégedett a hazájában nyújtott közigazgatási szolgáltatásokkal? – kérdezte meg az Európai Bizottság EU-szerte vállalkozásoktól, illetve állampolgároktól. A most közzétett eredményekből kiderül: a magyar vállalkozások 40 százaléka elégedett kifejezetten (ami nagyjából egyezik az uniós átlaggal), ugyanakkor csak nagyjából minden tizedik cég elégedetlen, ami a svéd aránynak felel meg és kicsivel jobb a lengyelnél.

Uniós átlagban majdnem minden negyedik vállalkozás állította, hogy ők bizony elégedetlenek vagy nagyon elégedetlenek, de a németeknél ez az arány a 40 százalékot is eléri, amin belül 14 százalék „nagyon elégedetlen” (Magyarországon ezt a vállalkozások három százaléka állította). Érdekesség ugyanakkor, hogy a magyar cégek kifejezetten magas arányban (48%) nevezték magukat se nem elégedettnek, se nem elégedetlennek – kérdés, hogy valóban ennyi esetben kiegyenlített a mérleg (az se kizárt, természetesen)…

Az állampolgárok körében ugyanakkor kifejezetten többségben vannak az elégedett közigazgatás-használók – 55 százalék nyilatkozott így, az elégedetlenek aránya 13 százalék; utóbbi adat itt is fele az uniós átlagnak.

Hollandia, Franciaország, Szlovénia, Lengyelország, Németország, Románia, Horvátország, Spanyolország – ezekben az országokban például rosszabbnak érzik a polgárok a közigazgatási szolgáltatásokat, mint Magyarországon. Az Olaszországból nagy erőkkel Magyarországot minősítgető honfitársaink egyszer beszámolhatnának, milyen tapasztalataik vannak az ottani bürokráciával – az uniós felmérés által mutatott kép ugyanis meglehetősen lesújtó.

Amikor megadott lehetőségek közül ki kellett választani azt a hármat, amely a legjobban leírja az ország közigazgatását, a magyar állampolgárok messze átlag feletti arányban jelölték meg azt a választ, hogy „gyors és hatékony” (26 százalék nevezte ezt az egyik fő ismérvnek, ami a hibahatáron belül megegyezik a svéd, a dán és a luxemburgi aránnyal, és alig marad el az észttől), valamint hogy „közel van a polgárokhoz” (32 százalék, ami szintén uniós élvonal) – cserébe kifejezetten keveseknek jut eszébe a közigazgatásról, hogy „vonzó munkaadó” lenne (8 százalék, ez az olasz és a finn közötti arány). Az Európai Bizottság ezeket az eredményeket összevetette a 2023-ban végzett hasonló felmérés számaival, így kiderül: az állampolgárok véleményei alapján a magyar közigazgatás szolgáltatásai a legutóbbi kormányzati ciklus alatt az uniós átlagnál jobban fejlődtek.

Három éve még a magyarok 47 százaléka nevezte a magyarországi közigazgatást bonyolultnak és terhesnek (ami az uniós átlagnak felelt meg), 2025-ben már csak 32 százalék. 2023-ban még csupán 16 százaléknak volt az a kifejezett tapasztalata, hogy ezek a szolgáltatások gyorsak és hatékonyak – ez nőtt 26 százalékra (Olaszországban 7, Hollandiában 5 százalék az aktuális arány). Sőt, az uniós felmérés szerint még munkaadóként is eggyel vonzóbb lett a ciklus végére a magyar közigazgatás, bár itt a javulás tekinthető hibahatáron belülinek.

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt két évben mi volt a válaszadó számára leginkább időigényes a közigazgatási szolgáltatások igénybevételekor, a mostani felmérésben a magyarok jelölték meg a legkisebb arányban azt, hogy sok idejük ment el a formanyomtatványok kitöltésével, és ők állították az egyik legtöbbször (spontán módon, ilyen válaszlehetőség nélkül is), hogy a felsoroltak közül egyikkel sem gondjuk – éljen az Ügyfélkapu; ugyanakkor a magyarok közül mondták az egyik legtöbben (56 százalék), hogy preferálják a személyes ügyintézést (ami lehet akár bók is a kormányablakok munkatársai felé). 7 százalék számára a postai levelezés is preferált csatorna, ami meghökkentőnek tűnhet, valójában azonban kevéssel elmarad az uniós átlagtól; a németeknél 13, a belgáknál 17, a hollandoknál egyenesen 20 százalék állította a 2025-ös adatfelvételkor, hogy szívesen kommunikál postai úton a hivatallal.”

Forrás:
„Elégedett vagyok” – állította az uniós felmérésben a magyarok többsége; Francesca Rivafinoli; Mandiner.hu; 2026. április 22.
Satisfaction with administrative services: businesses’ views on quality, accessibility and reliability; Eurobarometer; 2026. április
Satisfaction with administrative services: citizens’ views on quality, accessibility and reliability; Eurobarometer; 2026. április

695 millió lekérdezés: bírták az extrém érdeklődést a választási informatika rendszerei

„Extrém terhelés mellett is kiválóan teljesített a valasztas.hu, melynek informatikai támogatását az IdomSoft Zrt. látta el.

A 2026. április 12-i országgyűlési választást övező kiemelkedő érdeklődés fokozott elvárásokat jelentett a választási tájékoztatással szemben is. A választások informatikai hátterét a Nemzeti Választási Iroda megbízásából a DMÜ cégcsoport vállalatai üzemeltetik az IdomSoft Zrt. vezetésével.

„Az NVI és a DMÜ cégcsoport szervezeteinek szakmai együttműködése jelesre vizsgázott: a valasztas.hu oldal megbízhatóan bírta a kiemelt érdeklődést” – mondta el dr. Kiss Márton, a Nemzeti Választási Iroda informatikai és jogi elnökhelyettese. A választási hétvége folyamán (azaz a választást megelőző napon, a választás napján és az azt követő napon) a világ 182 országából 695 millió lekérdezés érkezett az oldalra, ami 3,1 millió egyedi látogatót és 23 terabájt adatforgalmat, az adatközlés csúcsidőszakában percenként több mint 3,9 millió lekérdezést jelentett.

„A valasztas.hu mögött álló rendszer 2024-ben az IdomSoft javaslatára a közigazgatási rendszerek közül az elsők között állt át a jóval rugalmasabb működést biztosító felhőtechnológiára. A választási rendszernek sokrétű elvárásoknak kell megfelelnie: rendkívül nagy mennyiségű adatot kell kezelnie, ami rövid idő – alig néhány óra – alatt érkezik be, és amit a lehető leggyorsabban kell publikálni egy látogatói oldalról extrém terhelésnek kitett felületre. A kiemelt adatbiztonság mellett az is elvárás, hogy többszörös tartalékrendszer biztosítsa a rendelkezésre állást” – fejtette ki Bányai Zsolt, az IdomSoft Zrt. vezérigazgatója.

A valasztas.hu a választási időszakon túl is fontos adatszolgáltató felület: az eredmények nyilvánosak és egész évben, folyamatosan rendelkezésre állnak, ezzel megkönnyítve a kutatók és elemzők munkáját.”

Forrás:
695 millió lekérdezés: bírták az extrém érdeklődést a választási informatika rendszerei; Digitális Magyarország Ügynökség; 2026. április 24.

Mesterséges intelligencia (MI)

Amikor az állam asszisztenst kap – Helyettünk dönt a mesterséges intelligencia?

„Helyettünk dönt a mesterséges intelligencia?

Nem jövő, hanem jelen a mesterséges intelligencia a közigazgatásban: Gyorsabb, olcsóbb és kényelmesebb ügyintézést ígér, a háttérben dolgozik, segít az adatelemzésben, az ügyfél-tájékoztatásban, az űrlapok kitöltésében vagy az automatizált döntések megszületésénél. A kérdés, meddig mehet el, milyen feladatok esetén szükséges az emberi kontroll, mert a pozitívumok mellett bizony felmerül a bizalom, a méltányosság és az adatvédelem kérdése is.

A közbeszédben gyakran kerül szóba a félelem, hogy a mesterséges intelligencia (MI) elveszi az emberek, így a közigazgatásban dolgozók munkáját. Ugyanakkor a közigazgatásban hosszú ideje jelen van az automatizáció, egyre több rutinfeladat kerül át gépekhez. A különbség, hogy az újdonsült rendszerek egyre intelligensebbek, így már nemcsak végrehajtó jellegűek.

– Meg kell különböztetnünk egymástól az automatizációt és a mesterséges intelligenciát. Az automatizáció a közigazgatásban évtizedek óta zajlik. Azokat a folyamatokat könnyű automatizálni, amelyek teljesen szabályalapúak, nincs bennük emberi mérlegelés – mondja Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatóprofesszora.

A klasszikus példa a közlekedési szabálysértések kezelése, amelyben a VÉDA-rendszer lefényképezi az autót, azonosítja az üzembentartót, elkészíti a határozatot és kiküldi. Ami korábban több ügyintéző munkája volt, ma automatikus folyamat.

Ződi Zsolt szerint a mesterséges intelligencia ott kezdődik, ahol a rendszer képes mintázatokat felismerni, következtetéseket levonni és alkalmazkodni az esetleges új helyzetekhez. Éppen ezért elsősorban az összetettebb feladatok támogatásában jelenik meg. A közigazgatásban ennek egyik leglátványosabb formája az ügyfélkapcsolat átalakulása: chatbotok, virtuális asszisztensek, intelligens űrlapok segítik az állampolgárokat.

Keléné Péter Éva, Mohács aljegyzőjének elemzése szerint ez a tendencia nemzetközi szinten is megfigyelhető. A közigazgatási szakirodalom kiemeli, hogy az MI legnagyobb előnye a hatékonyságnövelés és az adatfeldolgozás felgyorsítása. Az állami szervek hatalmas adatmennyiséget kezelnek, amelynek elemzése emberi erőforrással sokszor lehetetlen lenne. Az MI képes gyorsan kiszűrni az összefüggéseket, és támogatni a döntéshozatalt. Az ügyfélszolgálatok munkájában az engedélyezési eljárások, a panaszkezelés és az adatelemzés területén hozhat áttörést.

Nem véletlen, hogy Európa-szerte találni hasonló projekteket. Dániában például a Muni chatbot több tucat település lakóinak segít a helyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdésekben, Franciaországban pedig légi felvételek és mesterséges intelligencia segítségével azonosítottak be nem jelentett építményeket, köztük több ezer medencét. Ugyanakkor a technológia csak akkor működik jól, ha megfelelő adatminőség, etikus működés és átlátható szabályozás áll mögötte, máskülönben a rendszer torzíthat, diszkriminálhat, ami végső soron bizalomvesztést okoz.

A bizalom azonban kulcsfontosságú. Egy chatbot, amely nem tud válaszolni egy egyszerű kérdésre, bosszantó és rombolja a közigazgatás hitelességét is. Ezért a fejlesztések egyik fő iránya a rendszerek minél pontosabb, relevánsabb válaszolási képessége. Ilyen megoldás például az úgynevezett visszakereséssel támogatott mesterséges, amely szűkített, ellenőrzött adatbázisból dolgozik.

– Ezek a rendszerek pontosabbak, de százszázalékos pontosság soha nem garantálható. Ráadásul a jogi problémák egy része nem a jogszabályok szövegéből érthető meg igazán, hanem a gyakorlati tapasztalatból – hívja fel a figyelmet Ződi Zsolt.

Az adatalapú döntéshozatal terén az algoritmusok képesek elemezni gazdasági, közlekedési vagy környezeti adatokat, és segíteni a közpolitikai döntések megalapozását. Nem véletlen, hogy világszerte alkalmazzák őket például forgalomszabályozásra, adóelkerülés felderítésére vagy környezeti monitoringra.

Itt a határvonal a döntéstámogatás és a döntéshozatal közötti húzódik. Amíg az MI javaslatokat tesz, addig eszköz, ha viszont dönt, már felelősségi és etikai kérdések merülnek fel.

– Azokban az esetekben, ahol emberi mérlegelésre van szükség, ahol méltányosságot kell alkalmazni, ahol ellenérdekű felek vannak, a jog nyitott fogalmakkal dolgozik vagy morális szempontok is belépnek a döntésbe, nagyon kockázatos teljesen rábízni a döntést a mesterséges intelligenciára. Itt legalább emberi kontrollnak kell lennie – magyarázza Ződi Zsolt.

Nemzetközi példák mutatják, hogy ha bevezetnek egy algoritmust, az emberi döntéshozók hajlamosak automatikusan elfogadni az eredményeit, mivel az ember kényelmes, így egyszerűbb megbízni a gépben, akkor, ha nem kellene. Az egyik megoldás szerint az ügyintézőket arra kell kényszeríteni, hogy ténylegesen átnézzék és indokolják a döntéseket, ne csak jóváhagyják azokat. Más elképzelések úgy vélik, gépi ellenőrzés is megoldható, ez esetben külön rendszerek figyelik az algoritmusok működését.

A harmadik nagy dilemma az adatvédelem. Minél kényelmesebb szolgáltatásokat akarunk, annál több adatot kell megosztanunk az állammal. Egy valóban okos közigazgatás előre tudná, mikor jár le egy okmányunk, milyen ügyet kell intéznünk, sőt akár automatikusan el is végezné helyettünk. Ez az állampolgár számára rendkívül kényelmes lenne, de csak akkor működik, ha az állam különböző adatbázisok között mozog, összekapcsol, elemez és olyan tudással rendelkezik, amelyet sokan már túl közelinek éreznek.

– Minél kényelmesebb szolgáltatásokat akarunk, annál inkább rá kell bíznunk az adatainkat a rendszerre. Ez egy folyamatos alku a kényelem és a magánszféra között – teszi hozzá Ződi Zsolt.

Ráadásul a bizalom országonként is eltérő. A nyugat-európai társadalmak hagyományosan nagyobb bizalmat mutatnak az állammal szemben, míg Közép- és Kelet-Európában erősebb a gyanakvás, hogy az állam az adatokat nem feltétlenül a polgár érdekében vagy nem kizárólag jogszerű módon használja fel. Az Európai Unió jelenleg mindezek alapján nem egyszerűen ösztönözni az MI elterjedését, hanem úgy próbálja keretek közé szorítani, hogy a biztonságot, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a diszkriminációmentességet ne áldozzuk fel az innováció oltárán.

Összességében a mesterséges intelligencia akkor lehet sikeres a közigazgatásban, ha az állampolgárok bíznak benne. Ehhez elengedhetetlen az átláthatóság, a felelősség és az adatbiztonság garantálása, amelyek hiányában a technológia kifejezetten ártalmas lehet. A mesterséges intelligencia jövője a közigazgatásban tehát egyfajta öszvérmegoldást fog szülni. Nem lesz sem teljesen emberi, sem teljesen gépi. Inkább folyamatos egyensúlykeresés lesz a kettő között, ahol a fő kérdés, mit akarunk rábízni a gépre.”

Forrás:
Amikor az állam asszisztenst kap; Jancsó Orsolya; Ludovika Magazin; 2026. április 24.

Tényleg elveszi a munkánkat a mesterséges intelligencia? – Vita a jövőképek felett

„A mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban formálja át a gazdaság működését és a munka világát, miközben a hatásairól szóló szakértői vélemények látványosan megoszlanak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia inkább részfeladatokat vesz át, mintsem teljes állásokat. A technológiai munkanélküliség mértékét, a bérek alakulását, valamint a munkaerőpiaci polarizáció kérdését vitatták meg a szakértők a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya és a Közgazdasági Szemle folyóirat által szervezett kerekasztal-beszélgetésen.

Nemcsak abban nincs egyetértés a szakértők között, hogy mennyire lesz „pusztító” az AI hatása, hanem abban sem, hogyan alakítja át a technológia a gazdasági és társadalmi viszonyokat – mutatott rá az ellentmondásos véleményekre Szalavetz Andrea, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézete tudományos tanácsadója.

A pesszimista értelmezések gyakran az Egyesült Államok technológiai szektorában zajló tömeges elbocsátásokra hivatkoznak, amelyek 2022 vége óta zajlanak. Eszerint ezek a folyamatok már a mesterséges intelligencia első kézzelfogható hatásai. Más szakértők azonban ezt az értelmezést túlzónak tartják, szerintük a leépítések inkább a korábbi évek túlzott tőkebeáramlása és felfújt foglalkoztatási szint korrekcióját tükrözik, nem pedig közvetlenül az AI térnyerésének következményei.

A mesterséges intelligencia képességei kétségtelenül látványosak. Az új inputok értelmezése, következtetések levonása, mintázatok felismerése vagy akár a szövegek és programkódok előállítása mind olyan területek, ahol az AI már most versenyképes az emberi munkaerővel. Egy 2025-ös vizsgálatban, amely kilenc iparág 44 munkakörének több mint ezer feladatát elemezte, az derült ki, hogy a feladatok közel felében a mesterséges intelligencia legalább olyan jól vagy jobban teljesített, mint az ember. Ez az eredmény első látásra alátámaszthatja a pesszimista várakozásokat. A közgazdászok azonban óvatosságra intenek. A kontrollált kísérletekben elért jó eredmények nem feltétlenül tükrözik a valós munkakörnyezet komplexitását. Számos gyakorlati tapasztalat szerint az AI által generált tartalmak minősége gyakran nem megfelelő, és több időt igényel a javításuk, mintha kezdettől ember végezte volna a feladatot. A mesterséges intelligencia tehát még messze van attól, hogy teljes mértékben kiváltsa az emberi munkaerőt – hívta fel a figyelmet a meglévő korlátokra Szalavetz Andrea.

Fontos felismerés az is, hogy a technológiai hatások nem lineárisan jelentkeznek. Az AI fejlődése bizonyos küszöbértékek elérése után hozhat hirtelen változásokat. Ráadásul a legtöbb munkakör nem egyetlen feladatból áll, hanem komplex tevékenységek rendszeréből, így a mesterséges intelligencia inkább részfeladatokat, főként rutinszerű tevékenységeket végez, automatizál, nem pedig teljes állásokat szüntet meg. Az automatizáció költségei és megtérülése szintén korlátot jelentenek, hiszen sok feladat továbbra is nehezen gépesíthető.

Egyes kutatások szerint a mesterséges intelligencia leginkább a kevésbé tapasztalt, alacsonyabb képességű munkavállalók teljesítményét javítja, ami egyfajta „képesség-demokratizáló” hatásra utal. Azonban a pesszimista álláspontot képviselő szakértők figyelmeztetnek, hogy éppen a pályakezdők iránt csökkenhet a kereslet, mivel az AI részben helyettesíti azokat a feladatokat, amelyek révén tapasztalatot szerezhetnének. Eközben a tapasztalt munkaerő iránti igény fennmaradhat vagy akár erősödhet is.”

Forrás:
Tényleg elveszi a munkánkat a mesterséges intelligencia? – Vita a jövőképek felett; Áldott Rebeka; Növekedés.hu; 2026. április 15.
Az MI és a munkaerőpiac; Magyar Közgazdasági Társaság; YouTube; 2026. április 7.

A készségbeli hiányosságok áthidalása a jövőért: Új munkahelyek teremtése a mesterséges intelligencia korában

„Az új készségek iránti kereslet és kínálat — különösen az informatikai és MI-készségek esetében — átalakítja a munkaerőpiacokat, hatással van a bérekre és a munkaerő-felvételre. A fejlett gazdaságokban nagyjából minden tizedik álláshirdetés legalább egy új készséget követel meg; ezek gyakran először az Egyesült Államokban jelennek meg. A feltörekvő gazdaságokban ez az arány körülbelül feleekkora. Ezek a készségek növelik az átlagbéreket és a foglalkoztatást, ugyanakkor elmélyítik a polarizációt: elsősorban a magasan képzett munkavállalók, valamint — a szolgáltatások iránti magasabb fogyasztáson keresztül — az alacsony képzettségű munkavállalók javát szolgálják, és potenciálisan hozzájárulhatnak a középosztály zsugorodásához. Az MI-készségeket igénylő álláshirdetések magasabb béreket kínálnak, ám e készségek elterjedése alacsonyabb foglalkoztatással jár együtt azokban a foglalkozásokban, amelyek erősen kitettek az MI hatásainak, ugyanakkor kevéssé egészítik ki azt; ez különösen a fiatalok számára jelent kihívást. A készség-egyensúlytalansági index jelentős országok közötti különbségeket tár fel. Azoknak a gazdaságoknak, amelyekben erős a kereslet az új készségek iránt, az oktatást és az átképzést kell előtérbe helyezniük, míg azokban, ahol erős a kínálat, a vállalatok befogadóképességét kell ösztönözni innovációval és a hitelhez jutás javításával.”

Forrás:
Bridging Skill Gaps for the Future: New Jobs Creation in the AI Age; Florence Jaumotte, Jaden Kim, David Koll, Elmer Li, Longji Li, Giovanni Melina, Alina Song, Marina Mendes Tavares; Staff Discussion Note; International Monetary Fund (IMF); 2026. január 14.

Az MI alkalmazásának előmozdítása az uniós közigazgatásokban – Jövőbeli irányok és lehetőségek az MI alkalmazását ösztönző stratégia (Apply AI) keretében

„Ez a jelentés a mesterséges intelligencia (MI) közigazgatási alkalmazásának előmozdítására irányuló jövőbeli lehetőségeket vizsgálja, az Európai Bizottság 2025. október 8-án elfogadott, Stratégia a mesterséges intelligencia alkalmazásának ösztönzésére (Apply AI) (COM(2025) 723) dokumentumban kijelölt szakpolitikai irányokra építve. A közigazgatás stratégiai szerepet tölt be — és a jövőben is stratégiai szerepet fog betölteni — az Európai Unió erőfeszítéseiben, amelyek az MI alkalmazásának uniós szintű előmozdítását célozzák. A Stratégia a mesterséges intelligencia alkalmazásának ösztönzésére (Apply AI) (COM(2025) 723) a közszférát az MI hatékony alkalmazásának egyik kulcsterületeként azonosítja.

Ebben az összefüggésben a közigazgatásokat arra ösztönzik, hogy működésükbe stratégiai módon vezessék be az MI-t, miközben körültekintően értékelik annak előnyeit és a hozzá kapcsolódó kockázatokat. A jelentés kontextusba helyezi a stratégiában meghatározott iránymutatások végrehajtását, és ajánlásokat fogalmaz meg azok megvalósításához. Ennek keretében egy olyan MI-alkalmazási keretrendszert mutat be, amely három alapvető tevékenység köré szerveződik: az MI alkalmazásának beágyazása az uniós szakpolitikákba, szabályozásokba és alapelvekbe; a közigazgatások képességeinek hozzáigazítása; valamint az MI alkalmazása olyan nagy hatású területeken, ahol közértéket teremt, a valós szükségletek előzetes felmérésére, valamint a hatások és kockázatok folyamatos nyomon követésére támaszkodva.

A jelentés emellett megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg az uniós tagállamok és a közigazgatások számára, strukturált és előremutató megközelítést vázolva fel arra, miként lehet az MI-ben rejlő lehetőségeket hatékony, megbízható és emberközpontú közigazgatás kialakítására felhasználni.”

Forrás:
Advancing AI adoption in EU public administrations – Future directions and opportunities under the Apply AI Strategy; Luca Tangi, A. Paula Rodriguez Müller, Sven Schade, Antoine-Alexandre André, Marco Combetto, Melhem Daoud; Publications Office of the European Union; DOI: 10.2760/3112501; 2026
Lásd még:
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Stratégia a mesterséges intelligencia alkalmazásának ösztönzésére COM/2025/723 final; EUR-Lex; 2025. október 18.

Fenntartható fejlődés

Európai Bizottság: Energiautalványok, uniós szintre emelt tagállami olajkoordináció – lépések energiaválság idejére

„Az Európai Bizottság intézkedéseket javasolt szerdán Európa fosszilis energiaválságoktól való védelme és a tiszta, hazai energiára való áttérés felgyorsítása érdekében.

Dan Jorgensen energiaügyi biztos brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte, az Európai Bizottság AccelerateEU néven uniós eszközt kíván bevezetni, ami Európa energiafüggetlenségének megteremtését célozza, miközben azonnali segítséget nyújt az európai háztartásoknak és iparágaknak.

„A közel-keleti konfliktus elmérgesedése óta az EU 24 milliárd euróval többet költött azonos mennyiségű energia beszerzésére a magasabb árak miatt. A jelenlegi geopolitikai helyzet komoly emlékeztető arra, hogy a tiszta, biztonságos és megfizethető energiára való áttérés felgyorsítása gazdasági és biztonsági szempontból elengedhetetlen” – fogalmazott.

Jorgensen közölte, az AccelerateEU hosszabb távú hatással bíró rövid és strukturális intézkedéseket is magában foglal azzal a céllal, hogy tovább csökkentse a fosszilis tüzelőanyagok változó piacától való függőséget, és felgyorsítsa Európa ellenállóképességét a hazai tiszta energián és a villamosításon alapuló jövőbeli kockázatokkal szemben.

Az uniós bizottság egyebek mellett azt javasolja, hogy a nemzeti intézkedéseket összehangoltan hajtsák végre a tagállamok. Ez magában foglalja
* a földalatti gáztárolók újratöltését,
* a feltöltési szabályok rugalmasságának kihasználását és
* az olajkészletek bármilyen okból történő kivételes felszabadítását.
A nemzeti vészhelyzeti intézkedéseket, különösen a repülőgépüzemanyag és a dízelolaj rendelkezésre állására irányuló intézkedéseket, beleértve az olajfinomítók termelési kapacitásait, szorosan össze kell hangolni – szögezte le.

Az Európai Bizottság új megfigyelőközpontot hoz létre, amely a közlekedés területén használt üzemanyagok uniós termelését, importját, exportját és készletszintjét követné nyomon. Ez – mint kifejtette – lehetővé teszi majd a lehetséges hiányok gyors azonosítását, és a készletek vészhelyzeti felszabadítása esetén célzott intézkedések meghozatalát a kiegyensúlyozott üzemanyagelosztás fenntartása érdekében.

A brüsszeli testület által javasolt célzott és átmeneti intézkedések között szerepel a fogyasztók, köztük az ipar védelme az árcsúcsokkal szemben. Ez magában foglalhatja egyebek mellett
* a célzott jövedelemtámogatási rendszereket,
* az energiautalványokat, valamint
* a kiszolgáltatott háztartások villamosenergiájára kivetett jövedéki adójának csökkentését.

Az uniós biztos közölte: az Európai Bizottság még a nyár előtt villamosítást célzó cselekvési tervet mutat be. A terv az ipari, közlekedési és építőipari ágazatok villamosítását akadályozó tényezők felszámolására irányuló intézkedéseket tartalmaz, valamint javaslatokat a hazai termelésű tiszta energiára való áttérés felgyorsítására az olaj, a gáz és a fosszilis üzemanyagok helyettesítése érdekében.

A brüsszeli testület megerősítené a hálózati rendszert, melyhez bekapcsolná a szél- és megújuló erőműveket, beleértve a tengeri szélerőműveket és a vízerőműveket is – tájékoztatott az uniós biztos. Közölte továbbá, az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot fog benyújtani a hálózati díjakról és az adózásról annak biztosítására, hogy a villamosenergiát kevesebb adó terhelje, mint a fosszilis tüzelőanyagokat.

„A jelenlegi válságban a gyorsaság és a legjobb hatás elérése a legfontosabb” – fogalmazott Jorgensen, majd kiemelte: az Európai Bizottság segíteni fogja a tagállamokat abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki tudják használni a rendelkezésre álló uniós finanszírozást. A közpénzek önmagukban azonban nem fedezik az energetikai átállás jelentős beruházási igényeit – hívta fel a figyelmet az uniós biztos, majd emlékeztetett: a magánberuházások mozgósítására a brüsszeli testület nemrégiben stratégiát fogadott el a tiszta energiába történő beruházások felgyorsítása érdekében.”

Forrás:
Energiautalványok, uniós szintre emelt tagállami olajkoordináció – lépések energiaválság idejére; Infostart / MTI; 2026. április 22.
Commission proposes actions to protect Europeans from the fossil energy crisis and accelerate the shift to clean, homegrown energy; European Commission; 2026. április 22.

Írásbeli konzultáció az érdekelt felekkel az ipari akcelerátorról szóló uniós jogszabályról

„Az ipari akcelerátorról szóló jogszabályról szóló véleménytervezet elkészítésével kapcsolatos munkájára tekintettel Willy Borsus (BE/Renew), Marche-En-Famenne város képviselő-testületének tagja tisztelettel meghívja Önt az írásbeli konzultációban való részvételre.

A konzultáció kérdései a következők:

  1. Hogyan járulhatnak hozzá a helyi és regionális önkormányzatok a leginkább érdemben az ipari akcelerátorról szóló jogszabály sikeréhez, és hogyan lehet maximalizálni részvételüket a nagyobb hatás érdekében?
  2. Milyen mértékben róhat ez a javaslat további adminisztratív terheket a hatóságokra, különösen helyi és regionális szinten, valamint más érdekelt felekre? Mit javasolna annak érdekében, hogy a közbeszerzésben könnyen alkalmazható legyen a „Made in EU” megközelítés?
  3. Milyen hatással lehet az IAA a közbeszerzés költségeire és tágabb értelemben a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyeire?
  4. Milyen kritériumoknak kell vezérelniük az ipari hasznosítás felgyorsítására alkalmas célterületek kijelölését az átláthatóság, a hatékonyság és a területi egyensúly biztosítása érdekében? Hogyan kellene bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat a helyszínek kiválasztásába és az akcelerációs területek irányításába? Milyen példák léteznek a regionális és nemzeti szint közötti hatékony együttműködésre és többszintű kormányzásra a kijelölt ipari övezetek támogatása terén, és mit lehetne uniós szinten végrehajtani?
  5. Hogyan tudja az IAA jobban biztosítani az egyenlő versenyfeltételeket a régiók között, különösen az ipari gyorsítási zónák kijelölése terén? Milyen hatásokkal számol a „nem gyorsuló” területeken?
  6. Milyen módon kezeli az IAA az európai stratégiai ágazatok előtt álló fő kihívásokat és lehetőségeket az Ön szempontjából? Ön szerint melyek a legnagyobb végrehajtási kihívások az érdekelt felek számára az IAA végrehajtása során?
  7. Hogyan kapcsolható össze ez az új jogszabály más európai rendeletekkel? Milyen finanszírozást lehetne aktiválni?
  8. Elegendőek-e az európai ipari kapacitások és ellátási láncok ahhoz, hogy megfeleljenek az IAA által meghatározott új követelményeknek (pl. uniós eredetű és alacsony szén-dioxid-kibocsátású kritériumok)? Tartható-e a javasolt időzítés, beleértve a nettó zéró technológiákra vonatkozó követelmények stagnáló bevezetését is? A munkaerő rendelkezésre állása és a készségek korlátai milyen mértékben befolyásolhatják a projekt végrehajtását?
  9. Tekintettel a közvetlen külföldi befektetések új feltételeire, hogyan tudja az IAA biztosítani, hogy az új beruházások tartós helyi értéket teremtsenek?

Kérjük, hogy észrevételeit az econ@cor.europa.eu e-mail-címre küldje el a május 7-i, csütörtöki határidőig.

E konzultációt követően az előadó kidolgozza véleményét, amelyről az RB ECON szakbizottságának 2026. július 6-i ülésén szavaznak majd.”

Forrás:
Írásbeli konzultáció az érdekelt felekkel az ipari akcelerátorról szóló jogszabályról; Régiók Európai Bizottsága; 2026. április 11. (Uniós gépi fordítás. Eredeti változat, angolul.)
Lásd még:
Zöld iparpolitika – Az Európai Bizottság javaslata az ipari akcelerátorokról szóló jogszabályra, és az európai ipar megerősítésére; eGov Hírlevél; 2026. március 8.

Kiberbiztonság

Az Európai Bizottság az európai üzleti pénztárca műszaki munkáival foglalkozó alcsoport résztvevőit keresi

„Az Európai Bizottság szakértőket kér fel, hogy csatlakozzanak az Európai Üzleti Pénztárca (EBW) műszaki munkákkal foglalkozó alcsoportjához.

A műszaki munkával foglalkozó alcsoport segíteni fog az európai üzleti tárcák műszaki jellemzőinek kialakításában. Célja egy olyan biztonságos, interoperábilis és méretezhető megoldás kidolgozásának támogatása, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy zökkenőmentesen működjenek az EU digitális egységes piacán.

A csoport különösen a következőkhöz járul hozzá:

  • a biztonságos és jogilag hatékony kommunikációs protokollok és kézbesítési csatornák értékelése;
  • az alapvető biztonsági jellemzők kialakítása, beleértve a hozzáférés-ellenőrzést és -hitelesítést; és
  • a bizalmat, a felfedezést és az interoperabilitást támogató közös szolgáltatások, például az európai digitális adattár fejlesztése;

A munka figyelembe fogja venni az európai digitális személyazonossági ökoszisztéma meglévő technikai és operatív alapkövetelményeit, ugyanakkor foglalkozni fog az európai üzleti tárca sajátos követelményeivel.

Jelentkezés a részvételre

A Bizottság olyan független szakértők jelentkezését kéri, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeznek olyan területeken, mint a biztonságos elektronikus üzenetküldés, a személyazonosság- és hozzáférés-kezelés, a titkosítás, az interoperabilitási keretek és a nagyszabású rendszerarchitektúra.

A Bizottság felkéri az érdekelt pályázókat, hogy 2026. május 21-ig nyújtsák be pályázatukat.

A pályázatokat a következő címre kell küldeni: CNECT-EUROPEAN-DIGITAL-IDENTITY-COOPERATION-GROUP@ec.europa.eu

Ez az e-mail-cím további információk kérésére is használható.

További információk a feladatmeghatározásban és a pályázati felhívásban találhatók.”

Forrás:
Az Európai Bizottság az európai üzleti pénztárca műszaki munkáival foglalkozó alcsoport résztvevőit keresi; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. április 24. (Uniós gépi fordítás.Eredeti, angol nyelvű változat)


Geopolitika

Szuverenitás és infrastruktúra – A mesterséges intelligencia új urai

„A globális technológiai elit felemelkedése a múlt század iparmágnásait idézi, ám a mesterséges intelligencia piaca merőben új szabályok szerint működik. Az adatok feletti uralom rendszerszintű kockázatokat rejt, és erre Európának is határozott választ kell adnia.

A globális gazdaság átalakulását irányító szűk technológiai elit társadalmi befolyása ma már megkérdőjelezhetetlen, a mesterséges intelligencia piacát uraló vezetők hatalomkoncentrációja azonban egyelőre elmarad a 20. század eleji iparmágnásokétól. A The Economist friss elemzése rámutat, hogy bár a szektor meghatározó alakjai, mint Mark Zuckerberg (Meta), Elon Musk (X), az Open AI-vezér Sam Altman, az Anthropic irányítója, Dario Amodei vagy éppen Demis Hassabis, a Google-vezető MI-fejlesztőjének befolyása történelmi léptékű, ma a piac más gazdasági törvényszerűségek szerint működik, mint egy évszázaddal ezelőtt. Míg a mesterséges intelligencia néven emlegetett nagy nyelvi modellek heti szinten közel egymilliárd felhasználót érnek el, e vállalatok jelenleg még nélkülözik a klasszikus ipari monopóliumokra jellemző profittermelő képességet és a széles körű foglalkoztatást.

A technológiai ugrásokat ugyanis nem a hagyományos nagytőkés családok hajtják végre, hanem a sajátos víziójú, a piacot gyorsan konszolidáló szereplők, akiknek a felemelkedése soha nem látott kockázatokat generál.

Más mechanizmusok

A korábbi ipari forradalmak vezetői szinte abszolút kontrollt gyakoroltak a nemzetgazdaságok felett. Az amerikai autóipar csúcsán a legnagyobb gyártó, Henry Ford vagyona meghaladta a korabeli amerikai bruttó hazai termék 1 százalékát, míg a teljes lakosság 0,15 százaléka közvetlenül az ő alkalmazásában állt. Modern viszonylatban ez olyan munkaerőpiaci dominanciát jelentene, amire egyetlen mai technológiai óriás sem képes. A digitalizáció korában a gazdasági hatalom a gyárakban dolgozó tömegek helyett a digitális infrastruktúra feletti ellenőrzésben mérhető.

Az új technológiai megoldások a modern világban megkerülhetetlenek lettek, hiszen az ellátási láncok és a társadalom működése is összeomlana, ha a nagy platformok szolgáltatásai tartósan elérhetetlenné válnának – gondoljunk arra, hogy a kkv-k hány százalékának van a működéséhez alapvető adat és információ a Google vagy a Microsoft felhőjében. Ez a függőség adja a mai modern, technofeudális világrend vezetőinek a hatalmát.

Szabályozási kényszerpálya

A The Economist értékelése szerint az adatközpontú tőkekoncentráció növekedésével a kormányzati beavatkozás és a monopóliumellenes szabályozás elkerülhetetlenné válik. A piac működése azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése extrém módon tőkeigényes, ami kizárja a versenyből a kisebb szereplőket, és egy szűk elit kezébe teszi az irányítást.

Ezt a technofeudálisnak mondható uralmat az Európai Unió szabályozási eszközökkel igyekszik tompítani, amelynek célja megkezdeni a leválást az amerikai platformokról, és saját ökoszisztémát építeni. A geopolitikai kihívások mellett azonban egy új fenyegetés is megjelent. A technológia futtatásához elengedhetetlen adatközpontok immár katonai célpontokká válnak,  így a technológiai verseny fizikai biztonsági kihívást is jelent.

Szuverenitás és infrastruktúra

Az amerikai monopóliumok és az iparágat irányító vezetők felemelkedése komoly szuverenitási kockázatot jelent Európa, illetve Magyarország számára. Ez az új világrend megköveteli a célzott iparpolitikai beavatkozást, valamint a technológiai infrastruktúra fokozott védelmét. E téren talán a legfontosabb feladat az európai uniós források tudatos becsatornázása a hazai digitális hálózatokba és a technológiai szektorba, mivel kizárólag egy saját lábon álló hazai ökoszisztéma kiépítésével kerülhető el az amerikai szoftveres hegemóniából fakadó egyoldalú függőség. Az adatszuverenitás napjainkban lassan egyenértékűvé válik a gazdasági önrendelkezéssel.

A versenyképesség megőrzéséhez azonban a hazai tehetséggondozás átalakítására is szükség van. A kínai modell sikere bizonyítja, hogy a stratégiai iparágak kiszolgálása érdekében elengedhetetlen a kiemelkedő képességű diákok korai kiválasztása és egy stabilan finanszírozott elitképzés működtetése. Éppen ezért újabb és újabb programokat érdemes indítani a hazai innovációs kapacitás célzott növelésére.

A konfliktusok technológiai térbe való átterjedése miatt a nemzeti adatközpontok diverzifikációja és a kritikus infrastruktúrák védelme igen lényeges az államigazgatás és a vállalati szektor zavartalan működéséhez, hiszen Bahreinben és az Egyesült Arab Emírségekben is támadtak adatközpontokat az iráni hadsereg drónjai.”

Forrás:
A mesterséges intelligencia új urai; Halaska Gábor; Makronóm.eu; 2026. április 23.

Szakirodalom

Elszabadulhat az evolúcióképes MI – figyelmeztetnek a magyar szakemberek

„A közeljövőben megjelenhetnek az úgynevezett evolúcióképes mesterséges intelligencia (MI) rendszerek (Evolvable AI – eAI), amelyek már a darwini evolúció valamennyi kritériumának megfelelnek, és ez különös veszélyt jelenthet – figyelmeztetnek legújabb tanulmányukban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), valamint a Belga Királyi Flamand Tudományos és Művészeti Akadémia (KVAB) kutatói.

Az ELTE közleménye szerint a PNAS című tudományos folyóiratban április 20-án megjelent tanulmányban a kutatók azt írják: hamarosan létrejöhetnek olyan evolválódó MI-rendszerek, amelyek képesek darwini evolúción alapuló fejlődésre. A kutatók szerint ezek a rendszerek különleges kockázatokat hordoznak, amelyek az evolúcióbiológia gondolati keretei alapján jobban megérthetők és mérsékelhetők.

„Az evolúció ereje világosan megmutatkozik a biológiai evolúció történetében, amely létrehozta az emberi elme kognitív képességeit” – hívta fel a figyelmet a közleményben Szathmáry Eörs, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE evolúcióbiológia-professzora, a pöckingi Parmenides Center for the Conceptional Foundations of Science igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. „Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az MI-rendszerek fejlesztése – valószínűleg már a közeli jövőben – építeni fog a teljes körű evolúciós folyamatok erejére” – tette hozzá Luc Steels, a KVAB robotika- és MI-professzora, a cikk vezető társszerzője.

A tanulmány rámutat, hogy az MI-kutatásban már jelenleg is megjelennek egyes evolúciós elvek és komponensek, és azt is bemutatja, hogy a további fejlesztések – különösen az ágensekre épülő mesterséges intelligencia – miként vezethetnek rövid időn belül olyan rendszerekhez, amelyek már a valódi darwini evolúció valamennyi kritériumának megfelelnek. Az ilyen rendszerek új korszakot nyithatnak az MI fejlődésében: képesek lehetnek áttörni azokat a korlátokat, amelyek még a mai tanuló MI-rendszerek számára is nehezen leküzdhetők. Ezek a rendszerek azonban különleges kockázatot is hordozhatnak. „A biológiai evolúció példái azt sugallják, hogy az evolválódó MI-rendszereket különösen nehéz lesz kontroll alatt tartani” – figyelmeztet Müller Viktor evolúcióbiológus, az ELTE egyetemi docense, a tanulmány első szerzője.

A tanulmány biológiai és számítógépen szimulált evolúciós példákon keresztül szemlélteti, hogy az evolúció hajlamos „önző” tulajdonságokat létrehozni. Az eAI esetében ez növeli annak valószínűségét, hogy a rendszer eltérjen az ember által kijelölt céloktól. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy bár az MI kockázataival kapcsolatban a legtöbbször a mesterséges általános intelligencia (artificial general intelligence – AGI) elérésére helyeződik a hangsúly – ez az a küszöb, ahol az MI minden kognitív feladatban eléri vagy meghaladja az emberi képességeket -, az evolúció példái azt mutatják, hogy a károkozás vagy manipuláció képességéhez nincs feltétlenül szükség kiemelkedő intelligenciára.

Mint írták, jó példa erre a veszettség vírusa, amely egyszerű szerveződésű kórokozóként is képes a megfertőzött emlősök manipulálására és kihasználására. Így az evolúcióképes mesterséges intelligencia már jóval az AGI megjelenése előtt eltérhet az ember által kijelölt céloktól, és komoly kockázatot jelenthet. A kockázathoz nem kell semmilyen különleges körülménynek teljesülnie: az MI-rendszerek és az emberiség használnak közös erőforrásokat, így egy hatékonyan önreprodukáló rendszer előbb-utóbb a számunkra életfontosságú erőforrásokat vonja el.

A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy a rendszerek önreprodukálásának korlátozására irányuló erőfeszítések – ha nem tökéletes a kontroll – éppen azokat a tulajdonságokat szelektálják legerősebben, amelyek lehetővé teszik az ellenőrzés kijátszását.

Ráadásul az általános evolúciós szabály mellett az eAI esetében ugyanebbe az irányba hat a szelekció speciális jellege: az MI-fejlesztések legfontosabb célja a kognitív képességek folyamatos javítása. „Míg az állatok több ezer éves tenyésztése a háziasított fajokat könnyebben kezelhetővé, jobban irányíthatóvá tette, az »intelligencia« növelésére irányuló szelekció az MI-rendszerek esetében növelheti annak esélyét és képességét, hogy megtévesszék az embereket és kivonják magukat az ellenőrzés alól” – figyelmeztetnek a kutatók.

A tanulmány végül arra is rámutat, hogy bár a természetes szelekción alapuló evolúció kontrollálása önmagában is rendkívül nehéz, az MI-rendszerek fejlődése több szempontból is gyorsabb és hatékonyabb lehet a biológiai evolúciónál. A biológiai szervezetekkel ellentétben az eAI képes lehet szerzett tulajdonságok örökítésére, sőt még arra is, hogy a saját működését, egyes komponenseit célzott tervezéssel javítsa ahelyett, hogy meg kellene várnia a hasznos változatokat létrehozó véletlenszerű mutációkat. „Az MI evolúciójának lehetséges sebessége mélységesen aggasztó” – állítja Luc Steels.

A szerzők olyan szabályozás kialakítását sürgetik, amely mérsékelheti az evolúcióképes mesterséges intelligenciához kapcsolódó veszélyeket. A legfontosabb szabály, hogy az MI-rendszerek reprodukciójának (másolásának, „szaporodásának”) teljes mértékben központosított emberi ellenőrzés alatt kell maradnia: tökéletes kontrollra van szükség – írják. „Reméljük, hogy a figyelmeztetésünk időben érkezik, és a szabályozásokat még azelőtt be lehet vezetni, hogy az eAI valóban lendületet venne” – nyilatkozta Müller Viktor. Szathmáry Eörs hozzátette: „ha nem cselekszünk, az evolúció új »nagy átmenetének« tanúi lehetünk, amelyben az eAI felváltja vagy legalábbis uralma alá hajtja az embert. A jövőnk foroghat kockán” – figyelmeztet az evolúcióbiológus.

A kutatást az Európai Kutatási Tanács, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint az Európai Innovációs Tanács támogatta.”

Forrás:
Elszabadulhat az evolúcióképes MI – figyelmeztetnek a magyar szakemberek; Infostart; 2026. április 23.
Evolvable AI: Threats of a new major transition in evolution; Viktor Müller, Kuc Steels, Eörs Szathmáry; PNAS; Vol. 123, No. 17; 2026. április 20.