Tartalomjegyzék

„A Magyar Közlönyben megjelent a kormányzati statútum módosítása. A változtatások pontosítják az egyes miniszterek feladat- és hatásköreit, egyértelműsítik az államigazgatási szervek irányítását, és megerősítik a kormányzati döntéshozatal rendszerét. A módosítások döntő többsége szeptember 1-jén lép hatályba.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter feladatai között hangsúlyosabbá válik a közigazgatási minőség- és személyzetpolitika, a közszolgálati életpályával összefüggő feladatok, valamint a társadalompolitikai és kormányzati koordináció. A tudományos és technológiai miniszterhez kerül az e-közigazgatásért és az informatikáért való felelősséghez kapcsolódóan többek között a kiberbiztonság, a nemzeti adatvagyon-gazdálkodás és a mesterséges intelligencia több kormányzati feladata.

Az egészségügyi tárcánál egyértelműbbé válik az egészségügyi intézményrendszer, a népegészségügy és az egészségbiztosítás irányítása, míg az oktatási és gyermekügyi miniszter feladatai kiegészülnek többek között a kora gyermekkori intervenció egységes irányításával és az óvodai nevelés rendszerével kapcsolatos felelősséggel. A szociális és családügyi miniszter feladatköre pedig a gyermekjogi politikával is kiegészül.

Egyértelműbb feladatmegosztás a nemzetbiztonság területén

A módosítás pontosítja a nemzetbiztonsági, védelmi és biztonsági feladatok rendszerét is. A Nemzeti Információs Központ és a Védelmi Igazgatási Hivatal szervezeti irányítását a Miniszterelnökséget vezető miniszter látja el. A többi polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálat irányítása változatlanul több tárca között oszlik meg: az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Védelmi Szolgálat és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyminiszterhez, az Információs Hivatal a külügyminiszterhez, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat pedig a honvédelmi miniszterhez tartozik.

A sajtóban megjelent hírekkel szemben a módosítás nem a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez rendeli a teljes nemzetbiztonsági és védelmi rendszer irányítását: e területek összkormányzati koordinációját továbbra is a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója látja el. A statútum kifejezetten rögzíti, hogy a főtanácsadó biztosítja a védelmi és biztonsági tevékenységekkel összefüggő, a kormány felelősségébe tartozó feladatok összkormányzati koordinációját, és koordinálja a NATO Reziliencia Bizottság szerveivel való kapcsolattartást.

A módosítás egyben megerősíti a Védelmi Kabinet szerepét. A Kabinet ügydöntő jogköre kiterjed többek között a honvédelemre, a közbiztonságra, a terrorizmus elleni küzdelemre, a kiberbiztonságra, a polgári hírszerzés és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására, valamint a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolására.

Négy kabinet segíti a gyorsabb kormányzati döntéshozatalt

A statútum egyértelmű keretek között rögzíti a kormány kabinetjeinek működését. A Stratégiai Kabinet, a Gazdasági és Költségvetési Kabinet, a Fejlesztési Kabinet és a Védelmi Kabinet saját szakterületén ügydöntő jogkörrel működik. A Fejlesztési Kabinethez tartoznak többek között az állami beruházásokkal, az uniós források hazahozatalával és felhasználásával, a közlekedéssel, a lakáspolitikával, a közbeszerzésekkel, a terület- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos ügyek.

A változtatások célja, hogy egyértelmű felelősségi viszonyokkal, kevesebb párhuzamossággal és gyorsabb döntéshozatallal működjön a kormányzat.”

Forrás:
Pontosabb és egyértelműbb feladatmegosztással működik tovább a kormány; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 1.
Lásd még:
139/2026. (VIII. 31.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet módosításáról; Nemzeti Jogszabálytár

EU-s források hazahozatala: minden feltételt teljesített Magyarország

„A 2026. augusztus 31-i határidőre a kormány minden feltételt teljesített, így a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap összes, korábban zárolt forrását megkaphatja Magyarország. Ez átszámítva 3553 milliárd forint elérését jelenti, a szintén jóváhagyott helyreállítási terv alapján.

A kormányváltás után rögtön megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unió vezetésével a korrupciós és jogállami kifogások miatt befagyasztott források felszabadításáról. Ugyan a támogatások kifizetéséhez egyértelmű feltételeket szabott az Európai Bizottság, de korábban magyar oldalról nem volt meg a politikai szándék a teljesítésükre. A visszatartott pénzek egy része elveszett volna augusztus végén, ezért a kormányra intenzív tervezési, tárgyalási és jogalkotási munka várt.

Több mint száz jogszabályt kellett módosítani, már megkezdett projekteket átvilágítani és újragondolni, új feladatokat, közbeszerzéseket kezdeni. A korrupcióellenes intézkedések egyebek mellett átláthatóbbá tették a vagyonnyilatkozati rendszert, kibővítették az Integritás Hatóság hatáskörét, elindították Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez, átláthatóbbá tették a magántőkealapokat, új összeférhetetlenségi szabályokat vezettek be.

Ezzel jelenleg 10 milliárd euró szabadult fel, de a teljesített feltételek hozzájárulnak egy másik programból visszatartott, további 6,4 milliárd eurós keret megnyílásához is. Ez egy történelmi lehetőség Magyarország hatékony és átlátható fejlesztésére. Egyebek mellett vasútfejlesztés, lakhatási program, vízügyi fejlesztések és energetikai korszerűsítések valósulhatnak meg úgy, hogy ezekre nem máshonnan kell pénzeket elvonni.

A feltételek teljesítéséről szóló dokumentumok átvizsgálására három hónapja van az Európai Bizottságnak. Ha mindent rendben találnak, akkor 2026. december 31-ig átutalják a 10 milliárd eurót Magyarországnak.

A forrásokat az Európai Bizottság az előző kormányzat idején tapasztalt jogállami és korrupciós problémák miatt fagyasztotta be. Sokáig úgy tűnt, hogy ezeket a pénzeket végleg elveszíti Magyarország, mivel lehetetlennek látszott az idén augusztusban lejáró határidő betartása. A magyar kormány és az Európai Bizottság többkörös egyeztetések után megtalálta a megoldást, és az is kiderült, hogy a korábban a megállapodás akadályaként emlegetett feltételek nem léteznek: a Magyarországnak szánt források nem kerültek Ukrajnába, nem kell lemondani Magyarország szuverenitásáról, nem kell változtatni a magyar migrációs politikán. A pénzek elérésének feltételei között kizárólag korrupcióellenes intézkedések szerepeltek.”

Forrás:
EU-s források hazahozatala: minden feltételt teljesített Magyarország; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 2.

Közigazgatás, politika, jog

Átvilágítják a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának működését

„A kormány megvizsgálja a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát, illetve a szervezet működését meghatározó törvényeket. A hatóságot megszüntetné, és feladatait szétosztaná állami szervek között.

A megszüntetés lehetőségeit vizsgálja a kormány a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál (SZTFH). A miniszterelnök az igazságügyi minisztert bízta meg, hogy szeptember végéig tegyen javaslatot, milyen szabályozási megoldások szükségesek a szervezet megszüntetéséhez, és a hatáskörök elosztására a már meglévő állami szervek között.

2021-ben hozta létre az előző kormány az SZTFH-t, és egymástól teljesen független területek felügyeletével bízta meg. A szervezet kapta egyebek mellett a dohánytermékek piacának, a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak, a szerencsejátékok és bányák felügyeletét, a felszámolói névjegyzék vezetését, valamint a koncessziós szerződésekben szabályozott tevékenységek ellenőrzését. Ezekben egy közös vonás van: mindegyiket sok kritika érte a politikai összefonódások miatt. A felügyelet önálló szabályozó szervként csak az Országgyűlésnek tartozott beszámolási kötelezettséggel. Az SZTFH függetlenségét megkérdőjelezi, hogy élére a Miniszterelnöki Kormányiroda korábbi közigazgatási államtitkárát nevezték ki, kilenc évre. Vezetői tisztségeire nem kellett pályázatot kiírni.”

Forrás:
Átvilágítják a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának működését; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 2.

Megtartotta első, választások utáni ülését az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa

„Dr. Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter, az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET) elnöke azt a kormányzati célt fogalmazta meg, hogy meg kívánják erősíteni az önkormányzatokat és kijelentette, partnerként tekintenek a helyi önkormányzatokra és az országos önkormányzati érdekszövetségekre. Majd bemutatta dr. Hoffman István urat, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkárát, aki az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsáról szóló 1128/2012. (IV. 26.) Korm. határozat alapján az ÖNET alelnöke.

Kormányzati Oldalról részt vett még az ÖNET ülésén a Pénzügyminisztériumból Lackó Gábor államháztartási szabályozásért, humán és önkormányzati költségvetésért felelős helyettes államtitkár és Molnár Éva főosztályvezető.

Az ÖNET társelnöke a 2026. évben az országos önkormányzati érdekszövetségek közötti éves rotációs rendszerben dr. Cser-Palkovics András, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke.

Dr. Hoffman István önkormányzati államtitkár tájékoztatta az önkormányzati érdekszövetségek jelen lévő képviselőit, hogy a most induló alkotmányozási folyamat részét képezi az önkormányzati rendszer reformja is. Az ÖNET Önkormányzati Oldala kérte, hogy két szintje legyen az egyeztetési folyamatoknak:

1. Az önkormányzati rendszer reformjának stratégiai szintje és kérdése.

2. A napi szintű működési, finanszírozási ügyek, problémák megoldására szolgáló egyeztetések.

Az ÖNET mindkét oldala a jövőben közös ágazati, szakértői munkacsoportokat kíván működtetni az egyes tématerületekre vonatkozó javaslatok kidolgozására.

Lackó Gábor helyettes államtitkár tájékoztatást adott a 2026.évi központi költségvetés módosításáról, valamint a 2027. évi központi költségvetés tervezéséről, amelyről konkrétumok várhatóan október végén várhatók. A 2027. évi központi költségvetés tervezetét október 31-ig fogják benyújtani az Országgyűlésnek, és egyeztetést ígért a tervezés során az országos önkormányzati érdekszövetségekkel. A Pénzügyminisztérium a 2026.évben általános, rendszerszintű változtatást nem tart reálisnak, esetileg azonban tudnak segítségről tárgyalni a bajba került, ezt igénylő önkormányzatoknak.

Külön témaként jelent meg a szolidaritási hozzájárulás ügye, ahol az ÖNET Önkormányzati Oldalát alkotó nyolc országos önkormányzati érdekszövetség egységesen annak jelentős csökkentését kérte már 2027-re nézve is.

Dr. Hanusi Péter, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke – többek közt – felvetette a kistelepüléseken a közszolgáltatások működtetésének forráshiány miatti ellehetetlenülését és a TOP Plusz pályázatok vármegyénkénti kiegyenlítetlen előrehaladását, amelyben gyorsítást kér a Kormányzati Oldal képviselőitől. Dr. Gyergyák Ferenc, a TÖOSZ főtitkára kérte a közérdekű adatigénylésre vonatkozó jogi szabályozás módosítását, valamint a polgármesterek, alpolgármesterek költségtérítésének törvényi szabályozását, mivel az Önkormányzati Oldal 2026. augusztus 25-én az Mötv. szerinti költségtérítés megszüntetése után jogszabályalkotást kezdeményezett a vidék- és településfejlesztési miniszternél, de az arra kapott válaszban felvázolt mód nem oldja meg az igazolható és indokolt költségek elszámolhatóságának jogi szabályozási hiányát.

Téma volt még az ÖNET jövőbeni működése, az évi két ülés helyett sűrűbb találkozók. A következő ülésre várhatóan október folyamán kerülhet rá sor.”

Forrás:
Ma megtartotta első, választások utáni ülését az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); 2026. szeptember 3.

Egészségügy

Büntetések helyett pozitív ösztönzők, adatalapú döntések és egészségnyereség-mérés – interjú Kaló Zoltánnal, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) új főigazgatójával

„Ellátási alapcsomaggal nem készül a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő új főigazgatója, Kaló Zoltán, ellenben büntetések helyett pozitív ösztönzőkkel, adatalapú döntésekkel és egészségnyereség-méréssel alakítaná át a hazai ellátást.

Most még a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) székházában ülünk. Mikor fogunk az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban (OEP) beszélgetni?

Bármennyire is szeretnénk, hogy ez gyorsan megtörténjen, a NEAK, mint név, rengeteg jogszabályban szerepel, amelyeket át kellene írni névváltás esetén. Azonban most azok a törvénymódosítások kerülnek előtérbe, amelyek nélkül megállna az élet az országban, ezért a névváltás valamivel hátrébb került. Ha csupán arról lenne szó, hogy át kell satírozni a táblákat, szerintem Hegedűs Zsolt maga jött volna ide, és egy éjszaka alatt be is fejezi.

Van annak valódi jelentősége, hogy NEAK-nak vagy OEP-nek nevezzük a finanszírozót?

A névváltás részben presztízskérdés, de ugyanakkor komoly üzenetértékkel bír. Amikor annak idején az OEP-et megalapították, és elvált egymástól a finanszírozói és az ellátói oldal, nagyon erős intézmény jött létre. Volt vagyona, amivel gazdálkodhatott, és a bevételeit visszaforgathatta az egészségügybe. Aztán ahogy az ágazat egyre hátrébb szorult a politika prioritási listáján, maga az intézmény is folyamatosan gyengült, a korábbi funkciói közül sokat elveszített. Szeretnénk, ha ez az intézmény visszakapná valamennyire a régi fényét, de ennél fontosabb a szakmai tartalom. Szeretnénk tisztább viszonyokat teremteni abban is, hogy mit jelent nálunk az egészségbiztosítás, és pontosan kinek mi jár a közfinanszírozás keretében.

Készül az ellátási alapcsomag?

Hogy ez milyen formában készül majd el, azt most még nem tudom megmondani. Vannak területek, ahol a finanszírozó sokkal könnyebben tud dönteni, klasszikusan ilyen a gyógyszerek és az orvostechnológiai eszközök befogadása. Bár nem mi visszük a prímet az alapellátás reformjánál, de ennek is lesz finanszírozási oldala, és a szakellátás finanszírozását is jelentősen át szeretnénk alakítani.

Hogyan?

A formáról és az egyes elemekről most még nem tudok sokat elárulni, mert ezt a kormány programja is meghatározza, én ennek a programnak nem voltam írója, politikai szerepet soha nem vállaltam, és nem is fogok. Ami viszont már látszik, hogy nem feltétlenül úgy történik majd az átalakítás, hogy leteszünk az asztalra egy komplett, minden ellátásra kiterjedő finanszírozási vagy ellátási csomagot. Inkább az egyes területek megújításában jelenik majd meg nagyon hangsúlyosan egy új szemléletű finanszírozási elem.

Akkor később sem tesznek javaslatot a döntéshozónak az ellátási alapcsomag meghatározására? Nem tartják szükségesnek?

Az egyes területek átalakítását a szakállamtitkárságok koordinálják, mi ehhez adjuk a finanszírozói szempontokat és a szükséges elemzéseket. De az én álláspontom nem változott, ma is helyesnek tartom, amit 10-15 évvel ezelőtt mondtam arról, hogy világosabbá kellene tenni, mit vállal a közfinanszírozás. Ami változott, az inkább az, hogy ma mit tartok a legfontosabbnak és gyorsabban megvalósíthatónak. Sokkal fontosabbnak látom, hogy a finanszírozási döntésekbe valóban bekerüljenek az értékalapú elemek, és hogy a finanszírozó ténylegesen szolgáltatásvásárlóként viselkedjen. Most, hogy ebben a székben ülök, azt is látom, hogy ezek az elképzelések, amelyeket kutatóként képviseltem, politikailag és szakmailag is könnyebben megvalósíthatók, ha azokat részenként építjük be, nem pedig úgy, hogy egyszerre próbálunk létrehozni egy mindent lefedő ellátási alapcsomagot.

Ráadásul egy alapcsomag mellé kiegészítő biztosításokról is beszélni kellene…

Az ilyen nagy súlyú kérdésekről már nem lehet pusztán technikai vagy finanszírozási döntésként gondolkozni, társadalmi vitára lesz szükség. Ilyen például a köz- és a magánellátás viszonya az egészségügyben. Ez szerintem az egyik olyan kérdés, amelyben világosabb viszonyokat kell teremteni.

Mit jelent pontosan, hogy bővítve az OEP szerepkörét, szolgáltatásvásárlóként lépnének fel?

A finanszírozói döntések az elmúlt időszakban jellemzően folyamatszabályozási döntésekké váltak: le van írva, hogy mit, mikor, hogyan kell csinálni, arra csak rá kell tenni a pecsétet. Közben az intézmény elemzői kapacitását leépítették, és például az EESZT adataihoz sem férünk hozzá. Márpedig egy szolgáltatásvásárlónak tudnia kell, hogy mit vásárol! Azt szeretnénk, hogy a döntéseink mögött adatok és elemzések legyenek, és ebben aktívan alkalmaznánk a mesterséges intelligenciát is olyan automatizmusok fejlesztésére, amelyek képesek jelezni, ha valahol valami szokatlan vagy problémás történik.

Mondana egy példát az értékalapú finanszírozásra?

Ha egy gyógyszer- vagy orvosiműszer-gyártó azt mondja, az ő technológiája ezt és ezt tudja, mi nem egyszerűen kifizetjük, hanem megállapodunk vele, és mérjük, hogy a valóságban mit nyújt a technológia. Ha nem hozza azt, amit vállaltak, annak legyen következménye, akár pénzvisszatérítés formájában.

Közben megkérdezzük a betegképviseletet is, mert a beteg sokszor olyasmit is lát, amit sem a gyártó, sem a finanszírozó. Lehet egy hallókészülék technikailag kiváló, de ha meghibásodáskor három hétre külföldre viszik javítani cserekészülék nélkül, az a beteg számára nagyon is része a technológia valódi értékének. Ez a szolgáltatásvásárlás: nem technológiát veszünk, hanem egészségnyereséget, és utána megnézzük, hogy az valóban létrejött-e. Ehhez olyan szakmai kapacitást építünk, amely képes megtervezni ezeket a méréseket – ahol lehet, a meglévő adatokból építkezve.

Biztos, hogy a betegszervezet, és nem az azt támogató gyógyszergyártó véleményét fogják megkapni?

Ez kezelhető kockázat. Nem gondolom, hogy emiatt ne kellene meghallgatni a betegeket és a betegszervezeteket. Inkább transzparenssé kell tenni ezeket a kapcsolatokat, és tudni kell róluk, amikor a véleményüket értékeljük.

Az értékalapú finanszírozáshoz jó minőségű adatok kellenek. Csakhogy az adatlánc már az orvosnál sérülhet, ha például nem megfelelően kódolja az ellátást.

Tökéletes adat és adatbázis nincs, és nem is lesz, de ha tudjuk, hogy egy adatbázisban mondjuk húsz százaléknyi torzítás van, attól az adat még használható lehet, csak tudni kell, hogyan kezeljük a torzítást. A rossz adatminőség nem gátja annak, hogy használjuk az adatokat. Éppen ellenkezőleg: minél többet használjuk őket, annál jobb lesz az adatminőség.

A finanszírozásban az orvos a legfőbb „utalványozó”. Ő írja fel a gyógyszert, ő rendeli el a vizsgálatot. Kell tudnia, hogy mennyibe kerül a döntése?

Mindig az orvos van a toll végén – még ha ma már nem is feltétlenül tollal írja a receptet. Szeretnénk érdekeltségeket kialakítani és visszajelzést adni az orvosoknak is, mert fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját döntésének következményeivel.

Mondok egy szélsőséges példát. Egy lelkes orvos talál egy Magyarországon nem elérhető, csiliárdokba kerülő gyógyszert, és egyedi méltányosságot kér rá. Ilyenkor az orvosnak és a betegnek is látnia kellene, mennyire bizonyított a szer hatása, mekkora egészségnyereség várható a terápiától, mi az ára, és mennyire garantált, hogy a gyógyszert be tudja szerezni a nagykereskedő egy beteg részére. Ezeket a szempontokat eddig nem igazán tettük oda az orvosi döntések mellé.

Az orvosi döntéseken túl ott van még a társadalmi nyomás. Az utóbbi években terjedt el az a gyakorlat, hogy egy súlyos, vagy ritka beteg családja a közösségi médiában kampányt indít egy nagyon drága kezelésért. Az ügyet felkapja a sajtó, társadalmi nyomást helyez a politikusra, végül pedig politikai nyomás keletkezik a finanszírozón. Mit tesz ilyenkor?

Azt, amit szakmailag tennem kell. Ha egy kezelés hatásossága nem bizonyított, ezt akkor is el kell mondani, ha nagyon erős a társadalmi és politikai nyomás. Van betegenként egymilliárd forint fölötti génterápia, amelyre most is gyűjtenek, miközben a hatásosságával kapcsolatban komoly bizonytalanságok merülnek fel. Van olyan gyógyszer is, amelynél a kanadai technológiaértékelő 96-98 százalékos árcsökkentést tartott szükségesnek ahhoz, hogy költséghatékony legyen. Ezek rettenetesen nehéz helyzetek, mert ott van előttünk egy név, egy arc, egy nagyon beteg kisgyerek. De ha egy betegnek megadunk valamit, lehet még negyven másik ugyanilyen helyzetben. A társadalombiztosító nem alkalmazhat eltérő szabályokat annál, akinek nagyobb a hangja a médiában.

Fájdalmas őszinteséggel operálnak?

A döntéseket transzparensen akarjuk kommunikálni. Mondjuk ki, ha egy technológia túlárazott, ha a várható egészségnyereség kisebb annál, mint amilyennek a nyilvánosságban beállítják, és azt is, ha egy gyógyszer nem „életmentő” abban az értelemben, ahogy azt egy kampányban állítják. Beszéljünk arról, ha a gyártó évek óta rendelkezik európai forgalomba hozatali engedéllyel, mégsem nyújtott be Magyarországon támogatási kérelmet. A transzparencia nem azt jelenti, hogy minden kérésre igent mondunk, hanem azt, hogy érthetően elmondjuk, miért mondunk igent vagy nemet.

Ezek az elvek lesznek az iránymutatók az egyedi méltányosság új rendszerének kialakításakor is?

Az egyedi méltányosság nem jó finanszírozási forma akkor, amikor valójában egy jól azonosítható betegcsoport rendszeres kezeléséről beszélünk. Ha sok betegnek van szüksége ugyanarra a terápiára, azt rendszerszinten kell befogadni. így van lehetőség ártárgyalásra, világos feltételek kialakítására, és kiszámítható hozzáférésre.

Amint ledolgoztuk a Batthyány-Strattmann László Alapítvány(BSLA) hátralékát, elkezdjük kialakítani az új rendszert, ez lesz az egyik első értékalapú, betegközpontú pilotunk. Azt szeretném, ha az egyedi méltányosság súlya összességében csökkenne a technológiafinanszírozásban. A BSLA működés adatait utólag fel fogjuk dolgozni, mert ebből szakmailag sokat lehet tanulni, és szeretnénk a tapasztalatokat előadásokban, akár nemzetközi publikációban is bemutatni. Betegközpontú rendszerek fejlesztésre is készülünk. Ha valaki beadja az egyedi kérelmet, kapjon egy azonosítót, és folyamatosan követhesse, hol tart az ügye, mi történik vele, mikorra várható döntés.

Visszatérve az értékalapú finanszírozásra. Ha nem gyógyszerről vagy eszközről beszélünk, hogyan működne?

Készülünk a betegelégedettség mérésére. Ha két hasonló kórházi osztály közül az egyikben lényegesen jobb a betegelégedettség, akkor miért ne jelenhetne meg ez a finanszírozásban? Tegyenek erőfeszítést a szolgáltatók azért is, hogy a beteg elégedetten távozzon, ne csak megoperálják. Ne csak azt fizessük meg, hogy valamit elvégeztek, hanem azt is nézzük meg, milyen eredménnyel. Hogy elősegítsük a betegszervezetek részvételét a hazai egészségügyi közfinanszírozási rendszer fejlesztésében, első alkalommal, szeptember 9-én szervezünk betegképviseleti fórumot az OEP-be.

A betegek elégedettsége és az ellátás minősége is megjelenne egy-egy intézmény finanszírozásában?

Először meg kell határoznunk, hogy mit tekintünk értéknek, ha ebben konszenzusra jutunk, akkor meg kell nézni, hogy tudjuk-e mérni. Ha tudjuk mérni, akkor kapcsoljunk hozzá finanszírozási ösztönzőt. Számomra ez az értékalapú szolgáltatásvásárlói szerep, hogy pénzügyi ösztönzőket alakítunk ki annak érdekében, hogy nagyobb érték jöjjön létre.

Negatív vagy pozitív ösztönzőkre gondol?

Nem nagyon szeretem, amikor valaki csak a karót használja, répával sokkal könnyebb pozitív változásokat megvalósítani akkor, amikor forrásbővülés van, és a kormány vállalásai alapján most úgy tűnik, mondhatjuk, hogy adjunk többet annak, aki nagyobb értéket teremt. Lehetnek tartós minőségi és eredményindikátorok, de lehet finanszírozási ösztönzőt kapcsolni egy-egy konkrét egészségpolitikai program teljesítéséhez is.

Mondok egy példát. Nagyon szeretnénk jövőre sikeresen lezárni a humán inzulinról az analóg inzulinra történő átállást. Ha a háziorvos kollégák ebben aktívan segítenek, és az ő betegeiknél ez gyorsabban, sikeresebben megtörténik, miért ne kaphatnának érte pluszfinanszírozást?

Megvalósíthatónak látja ezt a típusú finanszírozást belátható időn belül?

Igen, de nem úgy, hogy valaki kitalál egy modellt, és másnap rendszerszinten bevezeti. Kutatói háttérrel érkeztem, ezért szinte mindenre pilotot hoznék létre. Próbáljuk ki kisebb területen, és ha működik, szélesítsük. Leggyorsabban ott lehet haladni, ahol a finanszírozónak nagyobb a mozgástere, például a gyógyszerek és orvostechnológiai eszközök finanszírozásában. Az biztos, hogy nem lesz egyetlen nap, amikor bejelentjük, hogy elkészült „a finanszírozási reform”. Elemenként fog felépülni.

Mindehhez persze nem elég a finanszírozó szándéka, az új módszertant a minisztériummal és a többi háttérintézménnyel közösen kell kialakítani.

Amikor beszélgetünk, már tervezik a jövő évi költségvetést is. Milyen igényt nyújtott be a NEAK?

Jelenlegi tudásom szerint a miniszterelnök és a kormány tartja azt az ígéretét, hogy évente 500 milliárd forint többletforrást biztosít az egészségügynek. Ha a teljes ciklusra vetítjük, az több ezermilliárd forintnyi pluszforrást jelent az ágazat számára. Persze az egészségügyi dolgozók béremelést szeretnének, a kórházak, hogy ne termeljenek adósságot, közben fejleszteni kell az ellátást, és új technológiák finanszírozására is szükség van. Nyilván nekünk is vissza kell lépnünk az optimálistól a reális felé, de sokkal jobb arról vitatkozni, hogy a többletforrást hova tegyük, mint arról, hogy honnan vegyünk el.

Miközben az elmúlt években nagyon jelentős létszámleépítés történt a NEAK-nál, a jövőben szerepkörbővítést terveznek, amihez többletmunkaerő és többletforrás is kell. Kapott felhatalmazást a bővítésre?

Letettünk a tárca asztalára egy szervezetfejlesztési javaslatot. Nem abból indultunk ki, hogy 2027-ben mekkora intézményt engedhetünk meg magunknak, hanem felrajzoltuk, milyen szervezetre lenne szükség ahhoz, hogy a mostani, alapvetően kifizetőhely-jellegű működésből értékalapú, betegközpontú szolgáltatásvásárlóvá váljunk. Ehhez természetesen új embereket is kértünk, és bérfejlesztésre is szükség van, mert a háttérintézményi bérek az elmúlt években jelentősen elmaradtak a feladatok és a felelősség szintjétől. Ráadásul új feladatokat is átvettünk, tehát ezekhez is többletforrással számolunk. Abban egyetértés van a tárcával, hogy az általunk felrajzolt szervezeti irány jó. Az eredeti elképzeléshez képest valószínűleg egy kevésbé optimista forgatókönyvvel indulunk, de a legfontosabb új funkciókat így is meg tudjuk valósítani.

Mik lesznek ezek az új funkciók?

Alapvetően három területen szeretnénk jelentősen megerősödni. Az egyik egy komoly elemzőkapacitás felépítése, a másik az érték és a tényleges egészségnyereség mérése, a harmadik pedig a nemzetközi szakmai és kutatási együttműködések erősítése. Emellett a szakmai ellenőrzési funkciót is sokkal erősebbé szeretnénk tenni. Ha valaki szerződést köt velünk, annak tudnia kell, hogy azt a szerződést be is kell tartania. Akkor fognak bennünket komolyan venni finanszírozóként.

Nemzetközi szakmai és kutatási együttműködések?

Hiszek abban, hogy az OEP-nek nemzetközi szakmai szereplőként is meg kell jelennie. Engem külföldön jobban ismernek, mint itthon, mert nagyon sok nemzetközi projektben dolgoztunk volt kollégáimmal, és ezt az elismertséget szeretném az OEP-be is áthozni.

Az OEP a nemzetközi kutatásokhoz olyan speciális tudást tud hozzátenni, mint a finanszírozói nézőpont, a megvalósíthatóság és a való életből származó adatok. Már most részt veszünk olyan európai projektben, amely a ritka betegségek gyógyszereinek finanszírozását vizsgálja, és dolgozunk az európai gyógyszerár-adatbázis továbbfejlesztésén is. Minél jobb információnk van más országok árairól, annál erősebb a tárgyalási pozíciónk.

Ezekkel az együttműködésekkel tudást és külső forrást is behozhatunk, és vonzóbbá tehetjük az OEP-et azoknak a fiatal szakembereknek a számára, akiket egyébként nehéz lenne idehozni vagy itthon tartani.

Fura lehet a kutatói, vagy gyógyszeripari cégben vezetőként szerzett tapasztalatokkal és szemlélettel az asztal másik oldalán ülni…

Harmincévesen szerettem volna ebben a székben ülni, és lehet, hogy 50 évesen jobb lett volna idekerülni, de most, 58 évesen már rengeteg tapasztalatot tudok behozni, mert régóta foglalkozom ugyanazokkal a kérdésekkel: hogyan kellene finanszírozni az egészségügyet, hogyan lehetne jobb döntéseket hozni, hogyan lehetne a rendelkezésre álló pénzből több egészséget teremteni. Kutatóként az ember leírja, hogy szerinte mi lenne a jó megoldás, most meg itt a lehetőség, hogy ebből valamit át is vigyek a gyakorlatba. Egyébként házon belül nagyon pozitívan fogadtak a kollégák. Hogy ennek a személyem-e az oka, vagy az, hogy Kiss Zsolt felel majd mellettem az operatív feladatokért, nem tudom; mindenesetre nagy tapsot kaptam, amikor bejelentettem, hogy újra lesz büfé az épületben. Néha olyan érzésem van, mintha új lendület érkezett volna egy addig eléggé reményvesztett szervezetbe.”

Forrás:
Nem karóval, hanem répával érkezett Kaló Zoltán a leendő OEP élére; Tarcza Orsolya; Medical Online; 2026. szeptember 2.

Európai Unió

Uniós jogszabályok hatálybalépése vagy alkalmazásának kezdete: főbb mérföldkövek | 2026. szeptember 1. – október 15.

„Ez a táblázat azokat az uniós jogszabályokat követi nyomon, amelyek 2026. szeptember 1. és október 15. között lépnek hatályba, illetve válnak alkalmazandóvá. Minden bejegyzés megjelöli az adott jogszabályt, röviden összefoglalja annak tartalmát, valamint hivatkozást tartalmaz a hivatalos jogi aktusra, illetve – ahol ilyen rendelkezésre áll – a polgároknak szóló összefoglalóra.
…
Szeptember 11.
Kiberrezilienciáról szóló rendelet (Cyber Resilience Act) — (EU) 2024/2847 rendelet

Alkalmazás (részleges)
Ettől az időponttól a digitális elemeket tartalmazó termékek – szoftverek és hálózatba kapcsolt eszközök – gyártóinak jelenteniük kell a súlyos kiberbiztonsági incidenseket és az aktívan kihasznált sebezhetőségeket. A gyártóknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat a lehetséges kockázatokról, és útmutatást kell adniuk azok mérsékléséhez.
A tervezésbe épített védettségre vonatkozó teljes körű követelmények 2027 decemberétől alkalmazandók.
Összefoglaló oldal
Az Európai Bizottság weboldala

Szeptember 12.
Adatrendelet (Data Act) — (EU) 2023/2854 rendelet

Alkalmazás (részleges)
Az adatrendelet rendelkezéseinek többsége 2025 szeptembere óta alkalmazandó. 2026. szeptember 12-től a „beépített hozzáférés” (access by design) követelménye is alkalmazandó: az ettől az időponttól forgalomba hozott új, hálózatba kapcsolt termékeket – így az intelligens otthoni eszközöket, a hálózatba kapcsolt gépjárműveket, háztartási készülékeket és ipari gépeket – úgy kell kialakítani, hogy a felhasználók alapértelmezés szerint hozzáférhessenek az általuk generált adatokhoz, használható és géppel olvasható formátumban
Összefoglaló oldal
Az Európai Bizottság weboldala…”

Forrás:
Entry into force or application of EU legislation key milestones 1 September – 15 October 2026; European Commission; 2026. szeptember 1.

A második von der Leyen-bizottság szakpolitikai prioritásai: helyzetkép a 2026. évi uniós helyzetértékelő beszéd előtt

„Ez a dokumentum az Európai Parlament képviselői és munkatársai számára készült háttéranyagként, parlamenti munkájuk támogatására.

A 2026. évi uniós helyzetértékelő beszédet megelőző időszakban az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) Képviselői Kutatószolgálata ismerteti a Bizottság teljesítményének félévente elkészített nyomon követését. A tanulmány azt elemzi, hogy a Bizottság mely területekre összpontosította erőfeszítéseit, és milyen mértékben teljesítette vállalásait, amelyeket elsősorban az előző uniós helyzetértékelő beszédben, valamint a Bizottság 2026. évi munkaprogramjában határoztak meg.

A dokumentum azt is vizsgálja, miként reagálnak a Bizottság prioritásai a folyamatosan változó geopolitikai környezetre – Ukrajnától a Hormuzi-szorosig, Kanadától a Mercosurig, Kínától Ceutáig –, a politikai és társadalmi elvárások alakulására – különösen egy rekordmagas hőmérsékletekkel és erdőtüzekkel járó nyár után –, valamint a következő többéves költségvetésre vonatkozó javaslatokról folyó vitákra, amelyek célja e kihívások kezelése.

Azt elemzik, hogyan hajtja végre az Európai Bizottság az Ursula von der Leyen elnök és a biztosi testület által meghatározott szakpolitikai programot a Bizottság 2024. decemberi hivatalba lépése óta. A tanulmány első értékelést ad a program hét prioritásának megvalósításáról a 2026. évi uniós helyzetértékelő beszéd előestéjén.

A második von der Leyen-bizottság hét prioritást határozott meg, szemben az első mandátum hat prioritásával. Eddig több mint 400 kezdeményezést jelentett be. Ezek csaknem fele az első prioritáshoz, a jóléthez és versenyképességhez kapcsolódik; minden hetedik a második prioritáshoz, a védelemhez és biztonsághoz; minden tizedik pedig a harmadikhoz, a társadalmi méltányossághoz. A fennmaradó kezdeményezések a további négy prioritás között oszlanak meg.

Két ábra infografikus formában foglalja össze a legfontosabb információkat:

1. a Bizottság jogalkotási és nem jogalkotási eredményeit 2026. augusztus 31-i állapot szerint;
2. az összes omnibuszcsomag előrehaladásának áttekintését.”

Forrás:
The policy priorities of the von der Leyen II Commission: State of play ahead of the 2026 State of the Union address; Sarah Sheil; EPRS | European Parliamentary Research Service; 2026. szeptember 4. (PDF)

Uniós vámügyek: az Európai Unió Tanácsa mérföldkőnek számító reformot hagyott jóvá

„A Tanács a mai napon véglegesen jóváhagyta az uniós vámügyi keret nagyszabású átalakítását, amely az elmúlt évtizedek legátfogóbb ilyen jellegű reformja.

Az aktualizált jogszabály korszerűbb eszköztárat és új, innovatív eszközöket biztosít az Unió számára a globális kereskedelem – különösen az e-kereskedelem – jobb kezelése, a vámok hatékonyabb beszedése és a nem megfelelő, veszélyes vagy nem biztonságos áruk ellenőrzésének szigorítása érdekében.

Az e-kereskedelem térnyerésének kezelése

Az aktualizált Uniós Vámkódex egyértelművé teszi, hogy az EU-ba történő értékesítés során a nem uniós e-kereskedelmi platformokat kell az áruk importőrének tekinteni, és ennek megfelelően nem a végső uniós fogyasztók, hanem ezek a platformok felelnek majd az összes vámalakiság elvégzésének és a vámok megfizetésének a biztosításáért.

A jogszabály új szankciórendszert is előirányoz azokra az e-kereskedelmi szereplőkre vonatkozóan, amelyek nem teljesítik a vámkötelezettségeiket, például nem gondoskodnak az uniós normák betartásáról és a vámok megfizetéséről. A szabályokat megszegők a legsúlyosabb esetekben akár a megelőző évben lebonyolított éves vállalati áruimport értékének 6%-áig terjedő pénzbírsággal, bizonyos vámkiváltságok megvonásával és az online platformokhoz való hozzáférés korlátozásával sújthatók.

Végezetül 2026. november 1-jéig bevezetésre kerül a kis csomagokra vonatkozó uniós szintű kezelési díj. Ennek célja, hogy segítsen fedezni az EU-ba e-kereskedelem útján egyre nagyobb számban beözönlő kis csomagok nyomon követésének növekvő költségeit. A díj mértékét a Bizottság fogja meghatározni, és az uniós tagállamok ezt követően kezdhetik meg az alkalmazását.

A kezelési díj bevezetése független a 150 EUR-nál alacsonyabb értékű importcsomagokra vonatkozó eddigi vámmentesség megszüntetéséről szóló korábbi tanácsi határozattól.

Az uniós vámhatóság

A jogszabály alapján létrejön egy új decentralizált uniós vámügyi ügynökség, amely a vámunió irányítását fogja koordinálni.

Az uniós vámhatóságnak konkrétan az lesz a feladata, hogy elemezze az új, korszerű uniós vámügyi adatközpontban – azaz az importőrök és exportőrök számára az uniós vámhatóságokkal való kapcsolattartás céljára létrehozott egyetlen központi platformon – található, folyamatosan frissített import- és exportadatokat. Ezáltal segítséget nyújt majd a tagállamoknak a legnagyobb kockázatot jelentő szállítmányok kiválasztásához, amelyeket prioritásként kell ellenőrizni.

A hatóság közre fog működni a kiemelt ellenőrzési területek és a kockázati kritériumok meghatározásában is, továbbá részt vesz az uniós szintű vámügyi válságkezelés koordinálásában. Székhelye Lille-ben (Franciaország) lesz, és 2027-ben kezdi meg a működését.

A legmegbízhatóbb gazdálkodóknak nyújtott támogatás

Az új jogszabály bevezeti a megbízható ellenőrzött gazdálkodók kategóriáját, amelybe a legátláthatóbb vállalkozások tartoznak majd.

E rendszer keretében egyszerűsített vámügyi eljárások vonatkoznak majd azokra a vállalkozásokra, amelyek átfogó tájékoztatást nyújtanak az áruik mozgásáról és megfelelőségéről – és más szigorú kritériumoknak is eleget tesznek –, így e cégek időt és pénzt takaríthatnak meg.

A legmegbízhatóbb vállalkozások anélkül bocsáthatják áruikat szabad forgalomba az EU-ban, hogy ebbe a folyamatba a vámhatóságok aktívan beavatkoznának.

A következő lépések

Az Európai Parlament várhatóan szeptemberben hagyja jóvá a végleges szöveget, ezt követően pedig a jogszabályt aláírják, majd kihirdetik az EU Hivatalos Lapjában. Az e-kereskedelmi vállalkozásoknak 2028. július 1-jétől, a többi kereskedőnek pedig 2034. március 1-jétől kell kötelezően használnia az új adatközpontot az EU-ba irányuló behozatal és az EU-ból történő kivitel nyilvántartására.

Háttér

Az EU vámuniója több mint 50 éve hatékonyan, a nemzeti határokon átívelő módon és a nemzeti vámhivatalok együttműködésében megvalósuló közös irányítás alatt működik. A világ egyik legnagyobb kereskedelmi blokkjaként az EU vámuniója több mint 4,3 billió EUR értékű kereskedelmet bonyolít le, ami a globális kereskedelem mintegy 14%-át teszi ki.

2025-ben 2200 vámhivatal és 84 000 vámtisztviselő közel 31 milliárd EUR összegű vámot szedett be, és mintegy 6 milliárd e-kereskedelmi csomag és több mint 1,5 milliárd hagyományos kereskedelmi tétel importját, exportját és továbbítását kezelte.Az e-kereskedelmi csomagok több mint 90%-a Kínából érkezett az EU-ba.

A Tanács első olvasatban elfogadott álláspontja az Uniós Vámkódexről és az uniós vámhatóságról

Uniós vámügyek: a Tanács és a Parlament korszakalkotó reformról állapodott meg (sajtóközlemény, 2026. március 26.)

Lille-ben lesz az EU új vámhatóságának székhelye (sajtóközlemény, 2026. március 25.)

Vámügyek: a Tanács lépéseket tesz az EU-ba özönlő kis értékű csomagok problémájának kezelésére (sajtóközlemény, 2025. november 13.)

Uniós vámügyi reform (háttér-információk)

Az EU vámuniója (háttér-információk)

A vámügyi reform az „EU Law tracker” portálon

”

Forrás:
Uniós vámügyek: a Tanács jóváhagyta a mérföldkőnek számító reformot; Európai Unió Tanácsa; 2026. szeptember 3.

Kifulladó optimizmus – Ideje újragondolni, hogyan kutatjuk Európát

„Az európai integráció nagy optimista korszaka talán véget ért. Az a neofunkcionalista optimizmus, amely szerint a gazdasági együttműködés szükségszerűen újabb és újabb politikai integrációhoz vezet, ma már egyre nehezebben egyeztethető össze a valósággal. Amíg a korábbi integrációs lépések megvalósítása – a nemzetköziesedés, a piacnyitás, majd a gazdagabb és ígéretesebb országok felvétele – ma már úgy tűnik, mint ahogy kés megy át a vajon, a mai mélyítési igények egyre sűrűbb politikai, társadalmi és gazdasági ellenállásba ütköznek.

Volt a héten egy izgalmas beszélgetés a KRTK VGI szervezésében arról, hogy mit lehet kezdeni az Európa-tanulmányok terén oktatási és kutatási szempontból, amely az alábbi végiggondolásra ösztönzött. Az elmúlt 10–15 évben a mélyítés és a bővítés már nem technokrata automatizmus, hanem folyamatos politikai alku. A gyakorlati felismerés pedig az európai társadalom szinte minden szintjén megtörtént: elég a Brexitre vagy az augusztus végi izlandi népszavazásra gondolni. Vagy a tagállamok politikai rendszerében az euroszkeptikus pártok látványos erősödésére. Az uniós vezetésben is: gondoljunk a Draghi-jelentés versenyképességi diagnózisára vagy az Európai Bizottság elnökének augusztusi nyilatkozatára. Sőt, a jelenlegi magyar kormány külpolitikájában is, ahol a miniszterelnök e heti posztja ugyanennek a megközelítésnek a megfogalmazása.

Az EU stratégia kudarca egyre inkább a tagállamok ellenállását váltja ki, amely a neofunkcionalizmus optimizmusa helyet leginkább az új kormányköziség szemléletbeli megközelítését teszi indokolttá a kutatásban, amely képes megmagyarázni gazdasági megközelítésből, hogy miért nem éri meg már az egyes államoknak a mélyülés vagy bővülés automatikus támogatása.

Közben azonban Európa másik nagy problémája a globális lemaradás. Ezért az Európa-tanulmányok fókuszának is változnia kellene. Kevésbé izgalmas kérdés, hogy a 27 tagállamból kinek a legjobb az intézményrendszere, hol a legalacsonyabb a korrupció vagy a legmagasabb a társadalmi bizalom. Sokkal fontosabb lenne Európát valódi versenytársaihoz mérni.

Érdemes például az USA 50 tagállamával – esetleg Kínát is bevonva – összehasonlító elemzéseket készíteni. Megérteni azt, hogy milyen gazdasági, társadalmi és intézményi folyamatok vezettek oda, hogy Mississippi, az Egyesült Államok legszegényebb tagállama 2010 óta felzárkózott Németországhoz az egy főre jutó teljesítmény korábbi mintegy 75 százalékos pozíciójáról, és ma az EU27 rangsorában valahol a 7–8. hely környékén állna. Talán nem az a legfontosabb kérdés többé, hogy ki Európában a legjobb. Hanem az, hogy miközben Európa önmagát rangsorolja, miért kezd egyre kevésbé versenyképes lenni a világban.”

Forrás:
Kifulladó optimizmus; Kutasi Gábor; Ludecon blog, Ludovika.hu; 2026. szeptember 4.

Az Európai Unió gazdasági modelljének alapjai nincsenek többé – Ursula von der Leyen

„A kínai versenytől a energiafüggőségig: a Bizottság elnöke hat konkrét kihívást nevez meg, de kérdéses, hogy a 27 tagállam képes-e egységesen fellépni ezek megoldására.

Az Európai Bizottság elnöke augusztus 27-én Párizsban, a francia vállalkozói szövetség éves konferenciáján, (La REF 2026) elnevezésű eseményen egy némileg meglepő beszédet mondott. A meglepő az volt, amilyen nyíltsággal a Bizottság elnöke kimondta az EU gazdaságát érintő és már régóta, széles körbe heves viták tárgyát képző problémát: „Az európai gazdasági modell hosszú időn át néhány nyilvánvaló feltételezésen alapult: olcsó importenergia, nyitott világkereskedelem, a kínai piachoz való növekvő hozzáférés, stratégiai amerikai védelem és nyugati technológiai fejlődés. Ezek mára megszűntek.”

Az Európai Unió kizárólagos törvénykezdeményezési jogát gyakorló intézet vezetője nem tért ki a probléma okaira. Ellenben beszéde hat jelenlegi kihívást azonosított, amelyekre megoldási javaslatokat is sorolt fel.

Elsőként a verseny feltételei és szabályozási teher körüli kihívásokat említette. Meglátása szerint a magas energiaára, a túlszabályozott belső piac, valamint a tisztességtelen külső versenytársak miatt az európai vállalatok a globális piacokon versenyhátrányban vannak. Elismerte, hogy „Egyes becslések szerint az európai ipari termelés több mint fele néz szembe immár kínai versennyel. Mi több, kitért a stratégiai függőségek kérdésére is, vagyis arra is, hogy számos fontos ellátási lánc kulcsfontosságú láncszemét Kína ellenőrzi, illetve, hogy az EU a kritikus nyersanyagok tekintetében több mint 80%-ban, egyes ritkaföldfémek esetében pedig 90%-ban függünk Kínától. Megoldásként az Bizottság az adminisztratív terhek 25%-os (KKV-knál 35%-os) csökkentését ígéri 2029-ig, a 12 omnibusz-csomagon keresztül. Emellett sürgetik a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el az EU által alkotott jogszabályoknak szigorúbb előírásokat. Kína felé a válasz a „derisking szakítás nélkül” elve: több mint 30 új kereskedelemvédelmi vizsgálat indult tavaly a történelmi átlag közel háromszorosa), amelyek elvileg 600 000 európai munkahelyet védenek.

A Bizottság vezetője szerint az európai gazdaság második nehézsége a gazdaság finanszírozása körüli akadályokból fakad. A probléma itt nem a tőke vagy a technológia hiánya, hanem az, hogy a felhalmozott 10 billió eurónyi háztartási megtakarítás jelentős része kihasználatlanul hever bankszámlákon, miközben a növekvő cégek gyakran az EU-n kívül kötnek ki forrásért.

A javasolt megoldás a „megtakarítási és beruházási unió”, amely az értékpapírosításra, banki és biztosítási befektetésekre, valamint a piacfelügyelet integrációjára vonatkozó javaslatokon keresztül akár 470 milliárd euró plusz beruházást szabadíthatna fel – ideális esetben mind a 27 tagállam egyetértésével, de ha szükséges, kisebb koalícióval is. Emellett az uniós költségvetés is bővülne: több mint 450 milliárd euró az Európai Versenyképességi Alapból és a Horizon Europe programból, a kutatástól az ipari termelésig terjedő láncot finanszírozva.

Von der Leyen harmadikként az egységes piac hiányosságait emelte ki, különösen a szolgáltatások, energia, telekommunikáció és digitális gazdaság területeit. Beszéde szerint a belső akadályok akár 45%-os (áruk) és 110%-os (szolgáltatások) vámtarifával egyenértékű hatást fejtenek ki. Erre a megoldás a „28. rezsim” és az „EU Inc.” kezdeményezés, amelyről itt írtunk. Emellett húsz év után újra átvilágítják az összefonódási szabályokat, elindul az Ipari Gyorsítási Törvény (European preference, gyorsabb engedélyezés, vezető piacok az acél-, cement-, alumínium-, jármű- és akkumulátoriparban). Ide tartozik az a probléma is, hogy a KKV-k kétharmada nem talál megfelelő szakembert, ezért ősszel érkezik egy munkaerő-mobilitási csomag is, ami lehetővé teszi az unión belüli könnyebb munkavállalást és a képesítések elismertetését.

A beszéd szerint az energia ma a versenyképesség és a függetlenség fő korlátja: az európai árak kétszer-háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában, és az energiafogyasztás több mint fele még mindig importált fosszilis forrásból származik – ennek a közel-keleti válság már 50 milliárd euró pluszköltséget okozott.

A javasolt út az elektrifikáció felgyorsítása (ehhez szolgál az Elektrifikációs Cselekvési Terv), hosszú távú szerződések a volatilitás elleni védelemre, a hálózat fejlesztése, valamint az, hogy az áram adóztatása ne legyen szigorúbb, mint a gázé. Az uniós szén-dioxid-piac modernizálásával 2030 után is fennmaradnának az ingyenes kibocsátási egységek a dekarbonizációba fektető cégeknek, 2027-től pedig egy új Beruházás-gyorsító 30 milliárd eurót, az Ipari Dekarbonizációs Bank pedig 100 milliárd eurónál is többet mozgósíthatna 2030-ig.

A Bizottság elnöke a mesterséges intelligenciát egyszerre nevezi gazdasági-technológiai küzdőtérnek és a legerősebb termelékenységi tényezőnek. A kihívás az, hogy Európa ne maradjon le a számítási kapacitás, félvezetők, felhő, adat és modellek terén, illetve, hogy ezeken a területeken ne függjön másoktól. A stratégia két szóban összefoglalható: „termelni és alkalmazni”. Ehhez 20 milliárd eurót mozgósítanak MI-gigagyárakra, a Felhő- és MI-fejlesztési törvény, valamint a Chips Act 2.0 pedig a teljes ellátási láncot erősíti a komponensektől a modellekig. A második pillér az MI tényleges elterjesztése a gazdaság minden szegletében – gyárakban, laboratóriumokban, kórházakban, energiahálózatokban.

Végezetül a kereskedelem területén azonosított kihívásokat: egy egyre töredezettebb világban a nyitottság stratégiai előnnyé válhat, feltéve, hogy Európa nem függ egyetlen partnertől sem. Megoldásként a kereskedelmi megállapodások bővítését és mélyítését hozzák példaként, konkrétan a Kanadával kötött CETA-t.

Érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság vezetője egységes narratívába rendezi ezt a hat, valójában elég heterogén területet, a szabályozási egyszerűsítéstől a geopolitikai függőségekig. A kihívásra adott válaszok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba azok a lépések tartoznak, amelyek végrehajtása jórészt Bizottsági vagy technikai szintű döntéseken múlik ((EU Inc., Omnibus-egyszerűsítés, célzott kereskedelemvédelmi eszközök) és ezért belátható időn belül, akár már 2026–2027-ben mérhető hatást hozhatnak. A másik csoportba azok kerülnek, ahol a valódi korlát a 27 tagállam közötti tartós érdekütközés, mint például a Megtakarítási és Beruházási Unió, energiahálózat-fejlesztés, egyes kereskedelmi megállapodások. Ezek a programok évek óta ugyanazon strukturális akadályokba futnak bele, így várható, hogy most sem fog egyszerűen feloldódni ez a feszültség. Az is figyelemreméltó, hogy a beszéd utal Mario Draghi versenyképességi tervére is, amely többek között azt javasolta, hogy évente 750–800 milliárd euró többletforrás mozgósításon versenyképessége javítása érdekében, és a források előteremtése érdekében a közös uniós kötvénykibocsátást (közös adósságfelvételt) javasolta. Ezen kívül, legalább annyira fontos, ám a Bizottság elnöke mégsem említi beszédében: hogyan kívánják az amerikai védelmet, valamint a nyitott gazdaságú EU számára fontos globális piacokat pótolni?”

Forrás:
Az Európai Unió gazdasági modellje hivatalosan is megszűnt; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. szeptember 2.

Végrehajtási határidőhöz érkezett a NextGenerationEU

„A mai nap fontos mérföldkövet jelent a NextGenerationEU központi elemét képező Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz számára, mivel a tagállamok elérik a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben meghatározott reformok és beruházások végső végrehajtási határidejét. Ez meghatározó pillanata annak, hogy az EU példátlan közös választ adjon két jelentős válságra: a Covid19-világjárvány és Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója.

Ahogy a NextGenerationEU a végső szakaszába lép, a hangsúly most a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikeres lezárásához szükséges fennmaradó lépések befejezésén van.

A tagállamoknak 2026. szeptember 30-ig kell benyújtaniuk a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében benyújtott utolsó kifizetési kérelmeiket az összes alátámasztó bizonyítékkal együtt, míg a Bizottság 2026. december 31-ig teljesíti az összes kifizetést.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így nyilatkozott:

„A NextGenerationEU nagy bizonytalanság idején segített megvédeni polgárainkat és gazdaságainkat. Felgyorsította a tiszta és digitális átállást, csökkentve Európa importenergiától való függőségét. A reformok és a reziliencia az eljövendő generációk számára előnyösek lesznek Európa számára.”

A rendkívüli bizonytalanság idején Európa merész, egységes és előretekintő fellépést választott. A NextGenerationEU és kiemelt eszköze, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz révén az Európai Unió hozzájárult gazdaságának védelméhez és rezilienciájának megerősítéséhez a világjárványokkal, valamint a jelentős geopolitikai és energetikai kihívásokkal szemben. Ez a közös európai válasz lehetővé tette az Unió számára, hogy határozottan lépjen fel, támogassa a beruházásokat és előmozdítsa a tagállamok közötti konvergenciát.

A NextGenerationEU kritikus időszakban támogatta a gazdasági tevékenységet, segített rekordalacsony szinten tartani a munkanélküliséget, és felgyorsította a megújuló energiába, az energiahatékonyságba és a tiszta technológiákba történő stratégiai beruházásokat. Ezek az erőfeszítések megerősítették az Unió energiafüggetlenségét, és hozzájárultak az ingadozó fosszilistüzelőanyag-árakkal szembeni nagyobb védelem alapjainak lefektetéséhez. A megújuló energiaforrások széles körű alkalmazása és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekből finanszírozott kapcsolódó reformok csökkentették Európa importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, és megerősítették a külső sokkhatásokkal szembeni rezilienciáját.

A NextGenerationEU fontos tanulságot is levont Európa jövője szempontjából: az állami beruházások különösen erőteljes hatást fejtenek ki, ha strukturális reformokkal párosulnak. A NextGenerationEU azáltal, hogy a finanszírozást ambiciózus nemzeti reform- és beruházási menetrendekhez kötötte, felvázolta a reziliencián, a fenntarthatóságon, a termelékenységen és a kohézión alapuló erősebb uniós növekedési modellt.

A NextGenerationEU mindenekelőtt megmutatta az európai egység erejét. Bebizonyította, hogy ha Európa gyorsan, ambiciózusan és együtt lép fel, rendkívüli kihívások elé nézhet. A nemzeti tervek megvalósítása folyamatos erőfeszítést igényelt a tagállamoktól, az uniós intézményektől, az érdekelt felektől és a polgároktól egyaránt. Európa most a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végső szakaszába lép, és már jelentős előrehaladást ért el.

Ezzel összefüggésben a Bizottság a mai napon zöld utat adott Svédország utolsó kifizetési kérelmének, amely röviddel Dánia után sikeresen végrehajtotta a helyreállítási és rezilienciaépítési tervéhez kapcsolódó beruházások és reformok 100 %-át. A mai napig 440 milliárd EUR-t folyósítottak, 2026 végéig pedig további 133 milliárd EUR-t kell kifizetni. Az elkövetkező hónapok lehetőséget kínálnak arra, hogy erre a lendületre építsünk, és teljes mértékben kiaknázzuk a NextGenerationEU-ban rejlő lehetőségeket.

Háttér

Holnaptól kezdve a Bizottság nem veheti figyelembe a tagállamok által hozott intézkedéseket kifizetési kérelmeik értékelése során, beleértve a már felfüggesztett kifizetéseket is, és nem lehet elfogadni a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek további módosításait.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz fontos szerepet játszott a Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítésében, miközben az EU-t hosszú távú sikerre helyezte. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz vissza nem térítendő támogatások és hitelek formájában rendelkezésre álló legfeljebb 573 milliárd euróval támogatja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy:

A gazdasági reziliencia megerősítése és a fenntartható növekedés előmozdítása.

A tiszta és digitális átállás felgyorsítása, összhangban az EU 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzésével.

A versenyképesség fokozása innováció, munkahelyteremtés és strukturális reformok révén.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében teljesített kifizetések teljesítményalapúak, biztosítva, hogy a forrásokat csak az elfogadott reformok és beruházások sikeres végrehajtása esetén folyósítsák.

Bővebb információért

Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz projekttérképe

Helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet

A helyreállítási és rezilienciaépítési kifizetések igénylésének folyamata

Az EU mint hitelfelvevő

Idézet(ek)

„A NextGenerationEU nagy bizonytalanság idején segített megvédeni polgárainkat és gazdaságainkat. Felgyorsította a tiszta és digitális átállást, csökkentve Európa importenergiától való függőségét. A reformok és a reziliencia az eljövendő generációk számára előnyösek lesznek Európa számára.” – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke

„A mai határidő fontos lépést jelent abban, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek konkrét helyi eredményekké váljanak. A NextGenerationEU Unió-szerte támogatta azokat a reformokat és beruházásokat, amelyek korszerűsítik gazdaságainkat, felgyorsítják a tiszta energiára való átállást, és megerősítik Európa jövőbeli sokkhatásokra való reagálási képességét. Most az utolsó szakaszba lépünk, egyértelműen a megvalósításra összpontosítva, hogy e tervek minden előnyét a polgárok és a vállalkozások egyaránt élvezhessék.” – Raffaele Fitto, a kohézióért és a reformokért felelős ügyvezető alelnök

„A NextGenerationEU megmutatta, hogy a közös európai fellépés kivételes körülmények között jelentős gazdasági eredményeket hozhat. A beruházások és a reformok ötvözésével a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogatta a növekedést, hozzájárult ahhoz, hogy a munkanélküliség rekordalacsony szinten maradjon, és megerősítette a tagállamok közötti konvergenciát. Prioritásunk e példa nélküli eszköz időben történő és sikeres lezárásának biztosítása.” – Valdis Dombrovskis, a gazdaságért és a termelékenységért, valamint a végrehajtásért és az egyszerűsítésért felelős biztos”

Forrás:
Végrehajtási határidőhöz érkezett a NextGenerationEU; Európai Bizottság; 2026. augusztus 31. (Uniós gépi fordítás, az eredeti változat elolvasható itt.)

Digitális közigazgatás, digitális politika

Valódi digitalizáció, 21. századi állam – Egy működőképes digitális állam létrehozásának útja

„A „Valódi digitalizáció, 21. századi állam” szakpolitikai koncepciót 15-20 fős, a közigazgatási iratkezelés, elektronikus ügyintézés és digitalizáció területén jártas szakértő csapat jegyzi. A dokumentum nem lezárt végpontként készült. Célja, hogy szakmai alapot teremtsen a közigazgatás belső digitalizációjáról szóló párbeszédhez, és konkrét javaslatokat adjon egy hosszú távon fenntartható, technológiasemleges és mérhető digitális működési modell kialakításához.

Az elektronikus ügyintézéstől a valódi digitális működésig

A digitális közigazgatás következő lépése az intézmények belső működésének átfogó megújítása. Nem elegendő a meglévő folyamatokat elektronikus formába átültetni: először egyszerűsíteni és racionalizálni kell őket, majd erre építeni a digitalizációt és az automatizációt.

A szakpolitikai koncepció ehhez egy versenyre és egységes minőségi követelményekre épülő, interoperábilis és mérhető működési modellt vázol fel. Olyan közigazgatást, ahol nem egy informatikai rendszer bevezetése jelenti a digitalizáció sikerét, hanem a tényleges működés javulása – és ahol a rendezett digitális folyamatok később az automatizáció és a mesterséges intelligencia alkalmazásának is stabil alapot teremtenek.

Töltse le a szakpolitikai koncepciót!

A teljes dokumentum részletes szakmai javaslatokat fogalmaz meg a közigazgatás belső folyamatainak digitalizációjára, az irat- és dokumentumkezelés megújítására, az alkalmazott rendszerek minőségi követelményeire és együttműködésére, valamint a digitális működés mérhetővé tételére. A koncepció kitér a megvalósítás lehetséges lépéseire, valamint az automatizáció és a mesterséges intelligencia alkalmazásához szükséges alapokra is.”

Forrás:
Digitális közigazgatás – szakpolitikai koncepció; Dokumentumkezelési és Elektronikus Ügyintézési Szakmai Egyesület (DEÜSZ); 2026. szeptember 4.

Both András digitális transzformációs vezetőként csatlakozik az MBH Bankhoz

„Both András digitális transzformációs vezetőként csatlakozik az MBH Bankhoz. Közvetlenül az elnök-vezérigazgató irányítása alatt dolgozik, vezetői felelőssége pedig fokozatosan terjed ki a bank teljes digitális működésére.

Az általa vezetett terület a bank legfontosabb digitalizációs és stratégiai programjainak irányításáért felel. A cél a digitális transzformáció felgyorsítása, az egyszerűbb működés kialakítása és a felhasználói igényekre épülő fejlesztések erősítése.

Both András több mint 17 éve dolgozik az IT és digitalizáció területén vezetőként. Az MBH Bankhoz a Digitális Magyarország Ügynökség éléről érkezik, ahol többek között a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) vezetéséért felelt, és meghatározó szerepet vállalt az állami szolgáltatások felhasználóközpontú megújításában. Vezetése alatt mintegy 3500 fős szervezet és több mint 1000 szakrendszer működését felügyelte.”

Forrás:
Új felsővezetővel erősít az MBH Bank; MBH Bank; 2026. szeptember 2.

Az MI-ügynökökön alapuló állam (ágens alapú állam, Agentic State) felé – Hol érdemes MI-ügynököket alkalmazni a közszférában?

„Mi változna, ha a közszférában végzett munkát nem az egyes eszközök vagy szervezetek, hanem a közös funkciók felől vizsgálnánk? Szeptember 17-én a Sitra az Agentic State kezdeményezéssel közösen olyan úttörő jelentőségű anyagokat mutat be, amelyek feltérképezik és értékelik az ágensalapú MI (agentic AI) alkalmazási lehetőségeit a finn közszféra egészében.

A közszféra számos területén zajlanak már MI-pilotprojektek, jelentős termelékenységnövekedést azonban továbbra is nehéz elérni. A hasonló feladatokat a különböző szervezetek továbbra is külön-külön tervezik újra és szerzik be, az egyes ügyek gyakran elakadnak a szervezeti határokon, az új technológiát pedig sok esetben úgy illesztik a meglévő folyamatokhoz, hogy előtte magát a munkavégzést nem gondolják újra.

Mi változna, ha a közszférában végzett munkát nem csupán szervezetek, szolgáltatások vagy egyedi eszközök, hanem funkciók alapján vizsgálnánk? Egy kérelem befogadása, a jogosultság elbírálása, egy engedély kiadása vagy egy kifizetés teljesítése mind olyan funkciók, amelyek számos különböző szervezetben ismétlődnek. Segíthet-e ez a megközelítés annak feltárásában, hogy az ágensalapú MI hol rendelkezik a legnagyobb értékteremtési potenciállal?

Finnország az első ország, ahol ezt a nemzetközi, funkcióalapú modellt országos szinten tesztelték.

Az eseményen három úttörő jelentőségű anyagot mutatnak be, amelyek feltérképezik és értékelik az ágensalapú MI lehetőségeit Finnország közszférájában:

Az Agentic State kezdeményezés First Moves: A Finland-Specific Assessment of Agentic AI Potential in Public Sector című alapozó tanulmánya (Első lépések: az ágensalapú MI közszférabeli potenciáljának Finnországra szabott értékelése). A tanulmány 109 finn közszférabeli szervezetben 70 visszatérő funkció több mint 23 000 ellenőrzött előfordulását térképezi fel.

A First Moves interaktív irányítópult, amely gyakorlati eszközként lehetővé teszi az értékelések vizsgálatát funkció, közintézmény és felkészültségi dimenzió szerint.

A Sitra The Next Right Questions on the Path to the Agentic State című munkaanyaga (A következő megfelelő kérdések az ágensalapú állam felé vezető úton), amely Finnország 2030-ig tartó útja szempontjából kulcsfontosságú irányítási-felelősségi, finanszírozási és kormányzási kérdéseket vázolja fel.”

Forrás:
Towards Agentic State – Where should agentic AI be applied in the public sector?; Sitra; 2026. szeptember
Előzmény:
The Agentic State. Rethinking Government for the Era of Agentic AI; 2025. október
A 2025-ös Tallinni Digitális Csúcstalálkozón (Tallinn Digital Summit) bemutatott dokumentum bemutatja, hogyan fogja az MI-ügynökökön alapuló állam átalakítani a kormányzást, és meghatározza ennek kereteit.
Kiegészítések:
Sitra: A Sitra (finnül: Suomen itsenäisyyden juhlarahasto), azaz a Finn Innovációs Alap, egy független közalapítvány, amely közvetlenül a finn parlament felügyelete alatt működik. (Wikipédia)
Luukas Ilves: Az említett First Moves című alapozó tanulmány egyik szerzője Luukas Ilves, aki az észt digitális kormányzati törekvések egyik vezetője volt. Személyes webhelye, cikkei a Substack-en.

Ausztria és az EUDI-tárca (EUDI Wallet): erős nemzeti alapokról az európai interoperabilitás felé
Ausztria az EUDI-tárca bevezetését nem egy teljesen új digitális személyazonossági rendszer felépítésével kezdi. A kiindulópontot két már működő, egymáshoz kapcsolódó állami szolgáltatás jelenti: az ID Austria, amely elsősorban az elektronikus azonosítást, az online bejelentkezést és az elektronikus aláírást biztosítja, valamint az erre épülő eAusweise, amely különböző digitális igazolványok és igazolások mobiltelefonos tárolására és bemutatására szolgál. Az osztrák fejlesztési irány szerint e két rendszer funkcióit fokozatosan egyesítik egy interoperábilis EUDI-tárcában.

Az ID Austria az osztrák digitális közigazgatás egyik központi infrastruktúrájává vált. A Szövetségi Kancellária 2026. júniusi adatai szerint több mint hatmillió ID Austria aktiválás történt; a rendszer többek között a közigazgatási portálokra való belépéshez, kérelmek benyújtásához, határozatok eléréséhez és dokumentumok elektronikus aláírásához használható. A kormány célja, hogy 2030-ra a felhasználók száma elérje akár a kilencmilliót.

Az eAusweise ezzel párhuzamosan a digitális okmányok platformjaként fejlődött. 2026 augusztusában már digitális vezetői engedély, gépjármű-forgalmi adatok, személyazonosság- és életkor-igazolás, valamint – 2026 áprilisa óta – digitális diákigazolvány is elérhető volt benne. Az eAusweise és az ellenőrzésre szolgáló eAusweis Check alkalmazásokat 2023 óta összesen több mint hárommillió alkalommal töltötték le; 2026 augusztusára mintegy 1,3 millió digitális forgalmi igazolást és 1,2 millió digitális jogosítványt töltöttek le, továbbá több mint 615 ezer digitális személyazonosság-igazolást és 450 ezer életkor-igazolást állítottak ki.

A két rendszer azonban ma még nem azonos az EUDI-tárcával. Az ID Austria alapvetően elektronikus azonosítási infrastruktúra, az eAusweise pedig digitális igazolványplatform. Az osztrák EUDI-fejlesztés lényege éppen e funkciók európai szabványok szerinti összekapcsolása. Az osztrák megvalósítási terv ezt úgy fogalmazza meg, hogy az „ID Austria & eAusweise” egyetlen, interoperábilis EUDI Walletben egyesül majd. Ennek egyik legfontosabb tétje a határokon átnyúló használhatóság. Az ID Austria már is az eIDAS-rendszer alapján működő elektronikus azonosítási eszköz, az eAusweise egyes digitális okmányai azonban jelenleg csak Ausztriában használhatók. A digitális vezetői engedély például 2026 szeptemberében is kizárólag Ausztriában érvényes; az osztrák rendszer nem biztosít technikai ellenőrzési interfészt külföldi hatóságok számára. Az EUDI-tárcára történő átállás egyik döntő újdonsága tehát az lesz, hogy a nemzeti digitális igazolásokból uniós szinten interoperábilis igazolások válhatnak.

A bevezetés menetrendje

Jelenleg intenzív előkészítő munka zajlik az ID Austria alkalmazás osztrák EUDI-tárcává történő továbbfejlesztésén. A kormány fokozatos bevezetést tervez, pilotprojektekkel, különös figyelmet fordítva arra, hogy a meglévő ID Austria-szolgáltatói rendszerek már korán interoperábilissá váljanak az EUDI-tárcákkal. Az osztrák kormány hivatalos célja, hogy 2026 végére létrejöjjön a teljes interoperabilitás a többi tagállam EUDI-tárcáival. Ez összhangban áll az uniós szabályozással: az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a tagállamoknak 2026 végéig legalább egy EUDI-tárcát kell polgáraik rendelkezésére bocsátaniuk.

Ugyanakkor az osztrák kormány nem nevezett meg konkrét nyilvános indulási napot. Jelen pillanatban annyi tudható, hogy Ausztria hivatalosan vállalja a 2026 végi EUDI-megfelelést és interoperabilitást, de konkrétumok egyelőre nem ismertek. A fejlesztéshez 2026-ra 12 millió eurót irányoztak elő. Ehhez nem terveznek további személyi állományt, és külső szolgáltatók megbízását sem irányozták elő a fejlesztési feladatokra.

További tájékozódáshoz

* The Austrian National Wallet; European Commission; EUDI Wallet Launchpad; 2025. december (PDF)
* Pröll zu Digi-Budget: Einsparungen durch Digitalisierung, nicht an Digitalisierung; Bundeskanzleramt Österreich; 2026. június 20.
* Anpassung der ID Austria an EU-Recht; – kancellári válasz egy parlamenti interpellációra -; 2026. július 7. (PDF)

Franciaország és az EUDI-tárca: a France Identité átalakítása európai digitális tárcává
Franciaország az EUDI-tárca bevezetését egy már működő és széles körben használt állami digitális személyazonossági rendszerre építi. A France Identité a francia állam hivatalos digitális személyazonossági alkalmazása, amely a 2021 óta kibocsátott, bankkártya-formátumú elektronikus személyi igazolványhoz kapcsolódik. Segítségével a felhasználó online és személyes helyzetekben is igazolhatja személyazonosságát, használhatja digitális személyi igazolványát, vezetői engedélyét és gépjármű-forgalmi adatait, illetve hozzáférhet különböző közigazgatási szolgáltatásokhoz. A France Identité hivatalos tájékoztatása egyértelműen a jövőbeli francia EUDI-tárcaként írja le az alkalmazást, de ez nem jelenti azt, hogy a France Identité már teljes körűen tanúsított EUDI Wallet lenne.

A francia modell egyik jelentős előnye a meglévő felhasználói és szolgáltatási bázis. A belügyminisztérium 2026. júliusi közlése szerint a France Identitének már több mint 4,5 millió felhasználója volt. Az alkalmazás többek között digitális személyazonosság-igazolásra, digitális jogosítvány és forgalmi engedély használatára, FranceConnect-alapú bejelentkezésre, teljesen elektronikus választási meghatalmazásra, valamint egyes vasúti és postai azonosítási esetekre használhat

Az EUDI-kompatibilis infrastruktúra már tesztelhető

A France Identité technikai oldalán az EUDI-átállás már kézzelfogható. A szolgáltatók számára az alkalmazás háromféle online csatlakozási lehetőséget kínál: hagyományos OIDC-integrációt, EUDI Wallet-csatlakozást az OID4VP (OpenID for Verifiable Presentations) protokollon keresztül, valamint hozzáférést egy külön tesztkörnyezethez, a Playgroundhoz.
A Playground nem pusztán demonstrációs oldal: kifejezetten arra szolgál, hogy tárcafejlesztők, igazoláskiadók és szolgáltatók kipróbálják az EUDI-szabványok szerinti adatcserét és a különböző európai rendszerek interoperabilitását. A jelenlegi környezetben a France Identité többek között OID4VP 1.0 és ISO 18013-alapú megoldásokkal tesztelhető, és számos más európai tárca-, igazoláskiadói és ellenőrzési implementáció is megjelenik. Franciaországban az EUDI-fejlesztés már nem kizárólag koncepcionális vagy jogszabály-előkészítési szakaszban van, hanem működő interoperabilitási tesztkörnyezetre támaszkodik.

Az ökoszisztéma felkészítése

A francia stratégia nemcsak magának az alkalmazásnak a fejlesztésére koncentrál, hanem arra is, hogy az EUDI-tárca mögött időben létrejöjjön a szükséges szolgáltatói ökoszisztéma. France Titres – azaz az Agence nationale des titres sécurisés – 2026 elején együttműködési memorandumot kezdeményezett köz- és magánszereplőkkel. A május 12-i hivatalos közlés szerint addigra több mint 80 szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez. A cél a francia EUDI-tárca gyors, széles körű, biztonságos és interoperábilis bevezetése, valamint az európai műszaki szabványokhoz való közös alkalmazkodás.

Franciaország ezen túlmenően meghatározó szerepet játszik az uniós EUDI-pilotprojektekben. A France Titres koordinálta a POTENTIAL konzorciumot, amely 2025-ig többek között a közigazgatási szolgáltatások, a bankszámlanyitás, a SIM-regisztráció, a mobil jogosítvány, a minősített elektronikus aláírás és az elektronikus receptek EUDI-alapú használatát tesztelte. Ennek folytatásaként működik az ugyancsak France Titres által koordinált APTITUDE konzorcium, amely 117 partnerrel és 11 ország részvételével elsősorban az utazási és fizetési alkalmazásokra koncentrál. Ide tartozik a digitális úti okmány, a jegyek és check-in adatok kezelése, a digitális forgalmi engedély, az erős ügyfél-hitelesítés és a fizetéskezdeményezés. A francia EUDI-fejlesztés egyik leglátványosabb iránya a digitális személyazonosság utazási célú alkalmazása. 2026 májusának végén Marseille Provence repülőterén olyan kísérletet végeztek, amelyben a France Identité egy előzetes változatába a résztvevők útlevéladatait is be lehetett tölteni. Ezek segítségével digitális személyazonossággal próbálták ki a beszállási és határellenőrzési folyamat egyes elemeit.

A még hiányzó elem a teljes, tanúsított és ténylegesen határokon átnyúló EUDI-működés. A jelenlegi France Identité sok esetben digitálisan helyettesíti vagy kiegészíti a fizikai okmányt Franciaországban, de például a nemzetközi utazásnál a fizikai okmány továbbra is szükséges. A következő fejlesztési szakasz ezért elsősorban nem újabb nemzeti funkciókról, hanem az európai bizalmi infrastruktúráról, a más országokban kibocsátott igazolások elfogadásáról, valamint a közös EUDI-protokollok üzemszerű működéséről szól. Jelenleg azonban még nincs hivatalos bejelentést konkrét francia indulási napról vagy a France Identité EUDI-tárcaként lezárult teljes tanúsításáról.

További tájékozódáshoz

* S’authentifier en ligne avec France Identité; France Identité
* Le Playground; France Identité
* EUDIW Unfold – Playground; France Identité
* Mémorandum d’Entente : vers le déploiement du portefeuille numérique européen; France Identité; 2026. május 12.

Mesterséges intelligencia (MI)

Magyarország aláírta a Prágai Nyilatkozatot (Prague Declaration), amely a mesterséges intelligencia területén erősíti a közép- és kelet-európai országok együttműködését

„Magyarország több közép- és kelet-európai országgal együtt aláírta a Prágai Nyilatkozatot (Prague Declaration), amely fontos lépés az együttműködés és tudásmegosztás erősítésében a mesterséges intelligencia (MI) területén, közölte a tudományos és technológiai miniszter.

Tanács Zoltán a Közép- és Kelet-európai Mesterséges Intelligencia Csúcstalálkozó (CEE AI Summit) prágai rendezvényén vett részt csütörtökön. Tájékoztatása szerint a résztvevő országok többsége a közigazgatás és a közszolgáltatások fejlesztését tekinti a mesterséges intelligencia egyik legfontosabb alkalmazási területének. Álláspontjuk szerint a közigazgatás digitalizációja, valamint a gyors és intelligens állampolgári szolgáltatások kialakítása hozzájárulhat az MI értő használatának elterjedéséhez.

A tárgyalások fontos témája volt az MI biztonsága, jegyezte meg. A közép-európai együttműködés ugyancsak fontos területe a régió sajátos adottságainak és versenyelőnyeinek kihasználása, hangsúlyozta.

A régió Európa egyik meghatározó gyártóbázisa, ezért a mesterséges intelligenciában nem feltétlenül a világ legnagyobb általános célú nyelvi modelljeinek kifejlesztésével érdemes versenyeznie, hanem olyan, szűk MI-megoldásokkal a gyógyszerfejlesztés, a gyáripar, az autógyártás, a robotika, vagy a logisztika területén, ahol a régió országainak komoly versenyelőnye van, jegyezte meg a miniszter.”

Forrás:
Magyarország aláírta a régiós országok MI-együttműködését erősítő Prágai Nyilatkozatot; Medical Online / MTI; 2026. szeptember 4.
CEE AI Summit 2026; AI Chamber; 2026
9 CEE Governments Sign a Declaration on AI; Teodora Atanasova; The Recursive; 2026. szeptember 4.

Dél-Korea azt tervezi, hogy teljes lakossága számára lényegében közszolgáltatásként, ingyenes hozzáférést biztosít generatív MI-szolgáltatásokhoz

„A program célja, hogy minél több dél-koreai számára tegye elérhetővé a hazai fejlesztésű MI-chatbotokat, és ezzel előmozdítsa az ország MI-szuverenitási törekvéseit. A dél-koreai kormányzat azt reméli, hogy a prémiumszintű MI-szolgáltatások ingyenes biztosításával elkerülhetővé válik az amerikai és kínai modellektől való túlzott függés.

Az MI-eszközöket közvetlenül összekapcsolják az állami informatikai rendszerekkel, így a dél-koreaiak időpontot foglalhatnak az orvosnál, segítséget kaphatnak lakáskereséshez, vagy adózási tanácsokat kérhetnek. A kisvállalkozások kiszámíthatják adókötelezettségeiket és ellenőrizhetik, jogosultak-e valamely állami támogatási programra, a szülők pedig személyre szabott oktatási tartalmakra kaphatnak javaslatokat gyermekeik számára.

Bejelentették, hogy három technológiai konzorcium biztosítja majd a lakossági szolgáltatásokat a kormány „AI for All” („MI mindenkinek”) elnevezésű kezdeményezéséhez: az ország két legnagyobb távközlési vállalata, valamint a Kakao nevű cég, amely Dél-Korea általánosan használt szuperplatformja. Az ingyenes MI-program béta tesztelése szeptemberben indul. A teljes körű bevezetésre még az idei év folyamán sor kerül.

A dél-koreai kormány a maga részéről összesen legfeljebb 512 darabot oszt szét a három technológiai konzorcium között az Nvidia csúcskategóriás B200-as chipjeiből, emellett hozzájárul a működési költségekhez is. Az „AI for All” program pontos költségét a dél-koreai Tudományos és IKT-minisztérium egyelőre nem hozta nyilvánosságra.

Dél-Korea a világ egyik legaktívabb és legjövedelmezőbb piaca az MI-chatbotok számára. Egy idén korábban készült kormányzati felmérés szerint a dél-koreaiak mintegy negyede fizet generatív MI-szolgáltatásokért. Összehasonlításképpen: a PNC Bank idei felmérése szerint az amerikaiaknak mindössze körülbelül 2 százaléka fizet ilyen szolgáltatásokért. A szöuli kormányzat becslése szerint több mint 20 millió dél-koreai használja a generatív MI ingyenes változatait. Az „AI for All” kezdeményezéshez nem határoztak meg konkrét felhasználószám-célt, de a programot a teljes lakosság számára szánják – közölte a tudományos minisztérium szóvivője.

Lee Jae Myung dél-koreai elnök kormányzata mintegy 10 billió vont – hozzávetőleg 7,2 milliárd dollárt – különített el MI-hez kapcsolódó kiadásokra 2026-ban, ami az előző évi összeg háromszorosa.

A koreai felhasználók korlátlan számú tokent, vagyis gyakorlatilag korlátlan használati lehetőséget kapnak az államilag támogatott MI-szolgáltatásokhoz. Mindhárom konzorcium új alkalmazást tervez kiadni saját MI-szolgáltatásának eléréséhez, emellett a könnyebb hozzáférés érdekében meglévő szolgáltatásaiba és eszközeibe is beépíti az MI-funkciókat.”

Forrás:
South Korea’s ‘AI for All’ Push Gives Free Access to Every Citizen; Jiyoung Sohn; Wall Street Journal; 2026. augusztus 28.
Lásd még, további részletek:
Teljesen ingyenes, korlátok nélküli mesterséges intelligenciát kap minden ember Dél-Koreában; HVG.hu; 2026. szeptember 7.

„Idegen elmét” hozunk létre – és egyre nehezebb átlátni a működését

„Jakub Pachocki, az OpenAI tudományos vezetője az „An Alien Mind” című esszéjében szokatlanul erős figyelmeztetést fogalmaz meg a mesterséges intelligencia fejlődésének következő néhány évéről. Alapállítása szerint olyan gépi intelligenciát hozunk létre, amelynek működését már ma sem értjük teljesen, miközben képességei gyorsan közelítenek az emberi szakértők szintjéhez, egyes területeken pedig meg is haladják azt. Az „idegen elme” kifejezés arra utal, hogy ezek a rendszerek nem úgy gondolkodnak, mint az ember: hatalmas számítási folyamatok során „nőnek ki”, ezért viselkedésük nem vezethető le egyszerű, általunk átlátható szabályokból.

Pachocki szerint ezért nem elég azt elérni, hogy egy MI többnyire engedelmeskedjen az utasításainknak. Arra is szükség lenne, hogy új, előre nem látott helyzetekben is megbízhatóan az emberi érdekekkel összeegyeztethető módon viselkedjen. A jelenlegi módszerek erre még nem adnak kellő garanciát. Ráadásul az egyik fontos ellenőrzési eszköz – a modell „gondolatmenetének” vizsgálata – éppen a fejlettebb rendszereknél válik bizonytalanabbá: az új modellek egyre jobban képesek saját következtetési folyamatukat szabályozni, és kísérleti helyzetekben akár az ellenőrzést is megkerülhetik.

A másik nagy változás, hogy az MI már nem egyszerűen válaszokat ad, hanem önálló feladatokat hajt végre: programoz, számítógépeket kezel, kutatási munkát végez és más MI-rendszerekkel együttműködik. Pachocki különösen attól tart, hogy idővel maga az MI válik az MI-fejlesztés egyik fő motorjává. Ha egy rendszer már a saját utódainak fejlesztését is gyorsítani tudja, a technológiai fejlődés üteme jelentősen felgyorsulhat. Szerinte az OpenAI belső eredményei alapján ez már nem pusztán elméleti lehetőség.

Felmerül a lehetőség, hogy nem véletlen, hogy éppen most írta meg ezt. A közvetlen háttér meglehetősen világos. Az OpenAI szeptember 3-án mutatta be a GPT-6 Astrát, első olyan modelljét, amelyet saját besorolása szerint már „kritikus” kiberbiztonsági képességűnek tekint: megfelelő eszközökkel korábban ismeretlen sérülékenységeket is képes lehet megtalálni és kihasználni. Néhány héttel korábban egy biztonsági incidens miatt a vállalat bizonyos fejlesztéseket átmenetileg le is állított. Ugyanezen a napon, amikor Pachocki esszéje megjelent, az OpenAI arról számolt be, hogy a kutatói munkában az MI-ügynökök már mérhetően gyorsítják magának az MI-kutatásnak a tempóját.

Mindezek alapján az esszé időzítése politikai-intézményi üzenetként is olvasható. Pachocki mintha azt jelezné: a fejlesztők számára a „lassítás” kérdése már nem egy elvont, távoli filozófiai vita, hanem olyan döntés, amelynek rövid távon gyakorlati jelentősége van. Nem az MI-fejlesztések leállítását követeli, hanem azt, hogy a további gyorsítás csak akkor történjen meg, ha az ellenőrzés és a biztonságosság lépést tud tartani vele. Ennek érdekében önkéntes lassításokat, független ellenőrzést, kormányzati szabályokat és nemzetközi koordinációt is szükségesnek tart. Legélesebb állítása szerint jelenleg egyetlen vezető MI-laboratórium sem oldotta meg kellően az ellenőrzés problémáját ahhoz, hogy még sokáig felelősen folytathassa a maximális sebességű fejlesztést.”

Forrás:
An Alien Mind; Jakub Pachocki; OpenAI; 2026. szeptember 6.

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Tanács Zoltán és Horváth Péter a magyar innovációs stratégia újabb részleteit ismertették

„Több tízmilliárdos csomagot szán a kormány a vízmegtartásra és az aszálykár enyhítésére irányuló kutatásokra, de ötvenmilliárd forintot szánnak majd infrastruktúra-fejlesztésre is az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek – derült ki egy háttérbeszélgetésen, aminek során Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter és Horváth Péter tudománypolitikai és innovációs államtitkár ismertették a magyar innovációs stratégia részleteit. Azt mondták, hogy a stratégia dinamikus, a tapasztalatok gyűjtésével változhat, a HUN-REN-től elcsatolt humán- és társadalomtudományi intézetekkel komoly terveik vannak, Krausz Ferencre számítanak a magyar tudományos életben, és az űrkutatást is fontosnak tartják, de nem úgy, ahogy az előző kormány művelte.

Az innovációs stratégiát egyébként még augusztus 27-én mutatta be Horváth Péter a parlament Oktatási Bizottságának, erről itt írtunk bővebben. Ehhez képest a konkrét két támogatási csomag egyébként új információ, ahogy az is, hogy mi várhat a HUN-REN-re – eddig ugyanis annyit lehetett tudni, hogy a kutatóintézeteket az MTA alá csatolják, és hogy készül egy új törvény, azt viszont nem, hogy a kormány tervei szerint pontosan milyen változásokra számíthatnak a kutatóhálózatban.

Horváth Péter most azt mondta: az Igazságügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal jelenleg is tárgyal a Tudományos és Technológiai Minisztérium a témában. Két nagy kérdés van jelenleg: az egyik az, hogy az államháztartás alá kerüljön-e vissza a teljes hálózat, vagy maradjon ilyen sajátos jogállású jogi személy, vagyis nem közvetlen állami költségvetési szerv, hanem önálló döntési és gazdálkodási hatáskörrel működő szervezet. A kutatók azt javasolták, hogy maradjon a jelenlegi rendszer, de legyen transzparensebb. A másik kérdés a kutatóközpontok jogállása: az optimális megoldás ugyanis a magyar jog számára ismeretlen struktúra, és jelen helyzetben azt kell eldönteni, hogy egyszerűbb lenne-e megtartani a jelenlegi struktúrát a gyorsabb törvényhozás érdekében, vagy teljesen új, Magyarországon eddig ismeretlen működési modellt bevezetni. Utóbbinak sok előnye van, és a hosszú távú terv mindenképpen az, hogy a kutatóközpontok önálló jogi személyek legyenek.

Horváth Péter azt mondta: nem történt meg még a vezetőség és az irányító testület átvizsgálása, mert a törvény annyira bebetonozta a két szervezeti egységet, hogy még a miniszterelnök sem tudja eltávolítani a kutatóhálózat vezetőjét.

„A cél az volt, hogy Magyarországon legyen egy kiválósági, jól finanszírozott, hosszú távon kiszámítható, politikaváltás esetén érinthetetlen kutatóközpont” – mondta az államtitkár. „Ezt sikerült megcsinálni. Csak annyira lett politika által sérthetetlen, hogy nem tudunk hozzányúlni, mert a törvényből azt is kivették, hogy a miniszterelnök leválthassa az elnököt. Ez egy nagyon-nagyon erős törvény, ami védi magát a modellt. Ezért átvilágítást akkor fogunk tudni csinálni, ha az elnök lemondott, és az új HUN-REN törvényt elfogadták.”

A kutatóhálózatnak hányattatott sorsa volt az elmúlt években. Az akadémiai kutatóhálózat vegzálása 2019-ben kezdődött, az addig a Magyar Tudományos Akadémiához (MTA) tartozó szervezeteket az állam elcsatolta, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) fogta össze. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. 2020-ban a hálózat dolgozóit megfosztották a közalkalmazotti státuszuktól, majd 2021-ben több intézetet átalakítottak. Az ELKH elnöke 2023. május 1-jével Gulyás Balázs lett, a hálózatot pedig szeptember 1-jétől Magyar Kutatási Hálózattá (HUN-REN) nevezték át. 2025 nyarán a humán- és társadalomtudományi kutatóintézeteket – akaratuk ellenére – leválasztották a HUN-REN-ről, és az ELTE-hez csatolták.

Horváth Péter most azt is mondta, hogy a humántudományok vannak most nagyon fókuszban – nagyrészt azért, mert az előző rendszerben elcsatolták őket a HUN-REN-től, és szerinte egyébként is itthon a humántudományokat elhanyagolják. Emiatt szeretnék a kiválósági és innovációs rendszerbe a lehető legjobban integrálni őket.

„A nehézség az, hogy hogyan lehet teljesítményt mérni egy kísérleti orvos és egy történész között” – mondta az államtitkár. „Az elmúlt két év tapasztalataiból tanulva egészen át kell gondolnunk azt a rendszert, ami a teljesítményeket mérni fogja.” Azt mondta, hogy lesznek általános indikátorok az egész kutatóintézetben, de lesznek olyan indikátorok is, amik például csak a humán- vagy társadalomtudományokra vonatkoznak majd.

Az innovációs stratégiában szerepel az is, hogy a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programot (NKKP), vagyis a régi OTKA-t a minisztérium megtartja, most is elmondták: a rendszert jónak tartják. Annak ellenére is, hogy amikor Krausz Ferenc vezetésével ezt a tudományfinanszírozási programot megalkották, a kutatók attól féltek, sokan közülük állás nélkül maradhatnak, és például pont az olyan kutatások nem kaphatnak majd támogatást, mint amilyenekkel Karikó Katalin indult. Az NKKP Kutatási Kiválósági Tanácsára is érkezett kritika bőven, sok kutató szerint túl központosított és átláthatatlanabb lett a pályázatok elbírálása. A kormány most megduplázza az erre szánt összeget, de Horváth Péter azt mondta: tisztában vannak a kritikákkal, és törekszenek arra, hogy legyen sokkal nyitottabb a kiértékelési ciklus és a bírálók személye, közelítse meg a korábbi OTKA szintjét. Azt is mondta ugyanakkor, hogy az NKKP-val kapcsolatban botrányos vagy igazságtételt követelő problémát még nem találtak.

Ha már Krausz Ferenc: Tanács Zoltán ismét megerősítette, hogy a Nobel-díjas kutató nagy port kavart Élvonal Alapítványának alapvető céljaival egyetértenek, csak a kivitelezéssel nem. „De ez nem azt jelenti, hogy idejön egy professzor, és keres egymaga egymilliárd forintot évente, hanem arról szól, hogy idehoz valaki világhírű kutatást, aki maga mellé vesz négy-öt, vagy akár tucatnyi kutatót, és vele együtt dolgozik” – mondta a miniszter. Hozzátette, hogy az Élvonal tulajdonképpen el sem indult még, nagyon az elején tartott a kormányváltás idején, és csak egyetlen megállapodást kötött. A minisztérium jelenleg előkészíti azt, hogy milyen professzorokat és milyen témákat lehet érdemes Magyarországra bevonzani.

Az Alapítványról már mi is többször írtunk: először akkor, amikor kiderült, hogy a belpolitikai helyzetre hivatkozva kihátrált a Nemzeti Tudósképző Akadémia támogatásából, aztán meg azért, mert kiderült: hat évre 261,7 milliárd forint állami pénzt kapott, összesen pedig 25 évre ezermilliárdos keretszerződést kötött vele a kormány. Aztán az is kiderült, hogy az alapítvány felügyelőbizottságában egytől egyig fideszes kötődésű emberek ülnek.

Az Élvonal Alapítvány átvételével a Tudományos és Technológiai Minisztériumhoz kerül a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft. (CMF) is, ami ultrarövid impulzusú lézertechnológia segítségével próbálja a vérplazma molekuláris összetételében bekövetkező változások alapján felmérni a vizsgált emberek egészségi állapotát. Ez a nonprofit korábban összesen 45 milliárd forintos támogatást kapott az államtól.

Horváth Péter most azt mondta: a CMF alapkutatás, és nagyon nehéz megítélni, hogy sikeres lehet-e vagy sem. Az MTA-n keresztül magyar és nemzetközi kutatóktól kértek egy tudományos átvilágítást, hogy kiderüljön, mekkora tudományos értéke lehet a projektnek.

Az államtitkár azt mondta: maga a biobank, amit a kutatás során gyűjtenek, nagyon értékes, de szeretnének tudományos szakvéleményt arról, hogy valóban kivitelezhetők-e a CMF céljai. „Ha igen, akkor tovább fogjuk finanszírozni” – mondta. Az kérdés még, hogy önálló kutatóközpontként működne-e tovább, vagy a kutatóhálózatba integrálnák.

„Krausz Ferenc kiváló kutató, nagyon nehéz a világon olyan sikert, olyan tudományos teljesítményt találni, amit ő a publikációiban letett az asztalra” – mondta az államtitkár. „Szívügyének tartja a fiatalok képzését, és jól átlátta, hogyan lehet kiválóságokat támogatni. Szeretnénk, ha részt venne a magyar tudomány alakulásában.” Később hozzátette: ha Krausz nyitott a megbeszélésekre, akkor ők is.

Azzal kapcsolatban, hogy a Krausz által elkezdett építkezés, a Frontiers Campus célja mi lesz, még sok a bizonytalanság: Horváth Péter szerint a mélyépítés már megkezdődött, de nem tudni, mi lesz belőle, a mélygarázstól a teljes kampuszig még minden elképzelhető. Erről a következő hónapban születhet döntés.

Tanács Zoltán azt mondta: zajlik a 4ig átvilágítása is, a vizsgálat kiterjed a tranzakciókra és a szerződéses kapcsolatokra is. Ahogy mi is írtuk: a kormány a 4iG Nyrt., valamint annak közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló gazdasági társaságok közötti tulajdonosi, pénzügyi, gazdasági és szerződéses kapcsolatok tekintetében rendelt el átvilágítást. Tanács a magyar műholdakba áshatja bele magát, ahol szintén van több százmilliárdos szerződése a 4iG-nek. A 4iG erős állami segítséggel épült fel, sok állami hitele és megrendelése van. Tulajdonos benne egy állam által létrehozott kekvás befektető, az Óbudai Egyetem alapítványa, egyes leányvállalatokban közvetlen állami tulajdon is van.

A miniszter most azt mondta, különösen jelentős tételt jelentenek az űripari megállapodások: ezek 2040-ig összesen mintegy 2,3 milliárd euró, vagyis 820–850 milliárd forint értékű elköteleződést jelentenek. Tanács szerint ezek között rendkívül előnytelen szerződések is vannak, amikről azt mondta: megítélése szerint nem a magyar állam érdekeit szolgálják.

Emellett jelenleg is mintegy 200 milliárd forint értékben vannak érvényben informatikai jellegű szerződések a 4iG cégcsoporttal. Ezek teljes körű átvilágítása időigényes, de a kormány néhány héten belül már tisztább képet vár arról, hogy melyik megállapodásokkal érdemes továbbmenni, és melyikeket bontják fel. Azt mondta: a cél nem az, hogy egyes cégeket ellehetetlenítsenek vagy kiszorítsanak, hanem az, hogy az állam minden esetben megfelelő ár-érték arány mellett jusson hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz.

Az űrkutatással kapcsolatban a Telex kérdésére a miniszter azt mondta: a témát mindenképpen komolyan kell venni, mert az űripar a világ egyik legellenállóbb és leggyorsabban fejlődő, jelentős megtérülési lehetőségeket kínáló iparága. A leglátványosabb momentuma a modern hazai űrkutatásnak mindenképp Kapu Tibor űrutazása volt – Tanács szerint azonban nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy megérte-e. „Sok tízmillió dollárba került. A mindennapokhoz nehezen köthető, de összességében jót tett a program azzal, hogy visszatette az űr témáját a közbeszéd térképére. Felbecsülhetetlen annak a hatása, amikor Kapu Tibor bejárja az országot, és középiskolásokkal, gyerekekkel találkozik.” Hozzátette azt is, hogy a témával mindenképpen foglalkozniuk kell, de nem az a feladatuk, hogy a közeljövőben űrhajóst küldjenek az űrbe.

Fontosnak tartja, mondta, hogy ne egyetlen nagyvállalat uralja az egész ágazatot, hanem a mintegy száz magyar kis- és középvállalkozást is segítsék, amelyek már jelen vannak az űriparban, és közülük többen nemzetközi szinten is sikeresek. Olyan beszállítói kör kialakítása a cél, amely képes bekapcsolódni a fejlődő európai űriparba. Ehhez megújítják az űrstratégiát, aminek frissítése a tervek szerint még az idén, év végéig elkészül. „Ez egy olyan területe volt egyébként a korábbi kormányzásnak, amit néhány tehetséges szakember jól csinált, de az utolsó években ezt is elrabolta a NER” – mondta.

Az űrstratégiáról egyébként a miniszter korábban azt mondta: akár saját űrügynökségünk is létrejöhet, és arról is volt szó, hogy Kapu Tiborra bízzák az űrprogramot.

Az innovációs stratégiában sarkalatos pont az is, hogy összeszerelő üzemek helyett a nagy cégek kutatás-fejlesztési divízióit próbálják majd Magyarországra csábítani. Tanács szerint ez nem jelenti azt ugyanakkor, hogy a mostani iparpolitikát teljesen elhagyják: a hazai kapacitásokra például számítanak az akkumulátor- és a járműipar területén. Az akkumulátoripar szerinte komoly kihívást jelent, de nem feladni kell, hanem a felmerülő problémákat olyan kérdésekké alakítani, amelyekre fejlesztésekkel lehet válaszolni. Azt mondta: a korábbi kormányzat néhány évvel túl korán és átgondolatlanul vágott bele a fejlesztésekbe, és egy nagyon környezetszennyező technológiát hozott ide úgy, hogy arra utasította a kormányhivatalokat: nézzenek el minden szabálytalanságot. „A környezetre, az emberekre egyáltalán nem volt tekintettel az a modell, ráadásul több százmilliárd forint állami támogatással érkeztek ide olyan tevékenységek, amik környezetszennyezők, és mellette a hozzáadott értékük nagyon-nagyon kevés” – mondta.

Az autóiparral ezzel szemben nincs hasonló problémája. Szerinte a Magyarországon működő autógyárak magas hozzáadott értékű tevékenységet végeznek, sok hazai beszállítóval dolgoznak együtt, és kutatóközpontokat is működtetnek. Ezt a modellt tartja olyan iránynak, amelyre Magyarországnak reális esélye és szüksége is van.

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban a kormányzatnak az egyik legnagyobb kihívás az MI-modellek rendkívül gyors fejlődése. Tanács szerint a következő években várhatóan olyan rendszerek jelenhetnek meg, amelyek már PhD-szintű tudást is képesek lesznek kezelni, ezért a kormányon belül magas szinten szeretnének foglalkozni az MI jelentette összetett kihívásokkal. A cél az is, hogy a legnagyobb technológiai cégekkel, például a Google-lel és az Anthropickal közvetlen tárgyalásokat folytassanak arról, hogyan tudják a legmodernebb technológiákat a magyar állam működésében alkalmazni.

Ehhez szerinte a kiberbiztonságot is új alapokra kell helyezni. Jelenleg túlságosan megosztott a terület, ezért egy egységesebb ügynökségi és szervezeti működés felé kell elmozdulni, amely nem feltétlenül központosít mindent, hanem a meglévő hazai és külföldi kapacitásokat kapcsolja össze, és gyorsabb reagálást tesz lehetővé. Ugyanakkor nem feltétlenül a legerősebb MI-modellek használata a legjobb megoldás a védekezésben: ezek drágák, és sok fals pozitív eredményt adhatnak.”

Forrás:
Tanács Zoltán: Az űrkutatást itthon jól csinálta néhány tehetséges szakember, aztán az utolsó években ezt is elrabolta a NER; Nagy Nikoletta; Telex.hu; 2026. szeptember 4.
Lásd még:
Tanács Zoltán: Lehet, hogy jobbat tenne az emberiségnek, ha lassítanánk a szuperintelligenciáért folyó versenyt; Tóth András; Qubit.hu; 2026. szeptember 5.

Fenntartható fejlődés

Országos Élőkörnyezet-felügyeleti Főhatóság – tíz év után ismét lesz önálló környezetvédelmi hivatal

„Egy évtized után újra önálló, országos hatáskörű környezetvédelmi főhatóság jön létre – erről döntött szerdai ülésén a kormány. Az Országos Élőkörnyezet-felügyeleti Főhatóság 2027. január 1-jével áll majd fel. Az új hivatal feladatai közt szerepel az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó környezetvédelmi engedélyezés és ellenőrzés is.

A magyar emberek egészsége, a termőföldjeink, a vizeink és a természeti értékeink védelme nem lehet másodlagos. Májusban az önálló Élő Környezetért Felelős Minisztérium létrehozásával a környezetvédelem önálló képviseletet kapott a kormányban, most pedig szintet lép a folyamat az új, önálló környezetvédelmi hatóság létrehozásával.

Magyarországon egy évtizedig nem létezett olyan központi hivatal, melynek küldetése a természeti örökségünk és környezetünk védelme. 2015-ben a területi közigazgatási rendszer átalakításával ugyanis megszűnt az önálló környezetvédelmi hatósági struktúra, helyét pedig átvette egy kettős irányítású rendszer, melyben a területi feladatok jelentős része a megyei kormányhivatalokhoz került.

Emiatt a környezetvédelem egy elhanyagolt, sokadrangú területté vált az állam szemében. Holott az éghajlatváltozás következményei évről évre súlyosabbak lettek, az utóbbi években pedig egyre több, az akkumulátorgyártásba bekapcsolódó üzem jelent meg Magyarországon. Az üzemek tevékenysége sok esetben komoly aggályokat keltett a helyben élőkben, a környezetvédelmi rendszer viszont csak gyenge jogosítványokat kapott az üzemek működésének szabályozására.

Ezért a kormány már a hivatalba lépésekor vállalta, hogy a környezetvédelem ismét kiemelt szerepet kap, és hogy véget vet annak a gyakorlatnak, ahol a gazdasági és politikai érdekek felülírhatták a környezetvédelmi szempontokat. Egyetlen beruházás kedvéért sem engedhetünk az itt élők egészségéből és biztonságából.

Országszerte ellenőrzi majd a főhatóság az akkumulátorgyárakat

Az önálló hatóság létrehozásával a kormány helyrehozza és megerősíti a környezetvédelem intézményeit, azok jogszabályi és intézményi rendszerét, óvja a természeti erőforrásokat, és garantálja a szakmai függetlenséget a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak.

A tervek szerint az új, önálló Országos Élőkörnyezet-felügyeleti Főhatóság 2027. január 1-jétől kezdi meg működését. Az új Főhatóság fog felelni a legfontosabb környezetvédelmi, természetvédelmi, klímavédelmi, állatvédelmi, vízgazdálkodási, vízvédelmi és erdészeti hatósági feladatokért. Egyik kiemelt feladata pedig az akkumulátorgyártással kapcsolatos környezetvédelmi engedélyezés és felügyelet lesz.

Az új Főhatóság szigorú szakmai alapon, következetesen fogja ellenőrizni a nagy környezeti terheléssel járó ipari üzemeket. A szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak: aki Magyarországon gyárat működtet, annak maradéktalanul be kell tartania a magyar és az európai környezetvédelmi előírásokat.

A hivatal feladata lesz az akkumulátorgyártáshoz és az akkumulátorhulladék kezeléséhez kapcsolódó környezetvédelmi engedélyezés, ellenőrzés és szankcionálás az egész országban. Az akkumulátoriparral összefüggő, de nem környezetvédelmi kapcsolódású hatásköröket pedig egy külön erre a célra életre hívott akkumulátoripari hatóság fogja ellátni, a Főhatósággal együttműködve.

Az új főhatóság kezébe pedig erősebb eszközöket ad a kormány: szigorítja a környezetvédelmi jogsértések szankcióit. Így a legsúlyosabb környezetvédelmi szabályszegéseknél 5 milliárd forintos bírságot is ki lehet szabni. Bevezetjük emellett a büntető-törvénykönyvből már ismert három csapás elvét: ha egy vállalat öt éven belül harmadszor is megszegi a környezetvédelmi szabályokat, a bírság legalább a cég éves nettó árbevételének 0,5 százaléka lesz, de legalább 5 millió forint. A hulladékkal kapcsolatos súlyos szabályszegéseknél pedig eltöröljük az eddigi 500 millió forintos bírságplafont.

Az új Országos Élőkörnyezet-felügyeleti Főhatóság létrehozásával a cél egy erős, önálló, országos hatáskörű, felkészült szakemberekkel működő rendszer kialakítása. A kormány ezzel teljesíti azt a vállalását, hogy megerősíti a természeti erőforrásaink védelmét, legyen szó a környezetvédelmi jogszabályokról, az intézményekről, és annak szakmai függetlenségéről.”

Forrás:
Országos szinten járhat el környezetvédelmi ügyekben az új főhatóság; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 5.

Fenntarthatóvá tesszük a vízgazdálkodást, hogy minél több víz maradjon az országban – Magyarország Kormánya

„A kormány elfogadta a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet, amivel a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban kialakuló aszályokhoz és az egyre szélsőségesebb vízjáráshoz igazítjuk az ország vízgazdálkodását. Alapvető szemléletváltásra van szükség: a víz gyors elvezetése helyett ugyanis helyben kell tartani a csapadékot és a folyók vizét.

Magyarországon az elmúlt években jelentősen csökkent a rendelkezésre álló vízkészlet mind a felszínen, mind a felszín alatt. Visszaszorultak vizes élőhelyeink, az aszályok pedig egyre gyakoribbá váltak. Folyóink és tavaik vízszintje idén rekordalacsony szinteket ért el, ennek a következményeit pedig láttuk a Dunán is: a folyón olyan kevés víz érkezett, ami veszélybe sodorta a Paksi Atomerőmű működését is.

Emiatt a kormány elszánta magát, hogy még idén ősszel új klímatörvényt, valamint új víz- és energiagazdálkodási törvényt nyújt be a parlament elé. Ennek a folyamatnak az első lépése a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv.

A cél, hogy minél több víz maradhasson Magyarország területén: csökkentsük a hálózati veszteségeinket, támogassuk a víztakarékos mezőgazdaságot, pontosabban mérjük a vízkészleteinket, és elősegítsük a társadalmi szemléletváltást, hogy minél többet megőrizhessünk természeti kincseinkből.

Elvezetés helyett minél több víz megtartása a cél

A vízügyi szabályozás eddigi keretei még a 19. században honosodtak meg: akkoriban a cél minél több terület bevonása volt a mezőgazdaságba. Ezért olyan infrastruktúra, valamint jogi és szabályozási keret alakult ki, ami mai napig a többletvizek, így az ár- és belvizek elvezetését célozza.

Részben ez az örökség, részben pedig a klímaváltozás következményei vezettek a mai vízhiányos állapothoz. A hőmérsékleti átlagok ugyanis egyre emelkednek, és egyre több a hőségnap is, miközben a csapadékátlagok csökkennek, és egyre egyenlőtlenebb ezek eloszlása térben és időben.

2026. július végére a 2021 óta felhalmozódó csapadékhiány országos átlagban 554 milliméter volt, az Alföld és a Tisza vízgyűjtőjének egyes térségeiben pedig meghaladta a 900 millimétert. Holott például az Alföldön nagyobb árvizek idején akár 2-4 milliárd köbméter vizet is vissza lehetne tartani a tájban.

Az új szabályozás célja ezért az, hogy amikor jön a víz, akkor minél többet meg tudjunk tartani belőle a felszínen, a talajban és a felszín alatt is – és azt később, szárazságok idején hasznosítani is tudjuk.

Új szemlélet a mezőgazdaságban és a társadalomban is

A Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervvel új stratégiát építünk, hogy természetes módon tudjuk megtartani a Magyarországra érkező édesvizeket. Ilyen megoldás lehet az árterek és természetes mélyedések vízvisszatartása, az egykori folyómedrek és holtágak rehabilitációja, a talaj vízmegtartó képességének javítása, valamint a csapadékvíz helyben tartása. Mesterséges megoldások a terv szerint csak akkor jöhetnének szóba, ha természetes módszerek nem alkalmazhatóak.

Új vízgazdálkodási keretrendszert alkotunk, hogy minél hatékonyabban tudjuk kezelni az aszályt. Felmérjük, mely területek lennének alkalmasak a vízmegtartásra, és az agrártámogatási rendszert is úgy alakítjuk át, hogy a gazdáknak megérje a víz megtartása – nemcsak az Alföldön, de a dombvidékeken is. Ösztönözni fogjuk a gazdálkodókat a víztakarékos öntözésre, a korszerű talajművelésre, és a víz körforgásos használatára. A vízgyűjtő-gazdálkodási, árvízvédelmi és aszálykezelési terveket összehangoljuk, a program finanszírozására pedig hazai és uniós forrásokat is fel fogunk használni.

A terv az infrastruktúrában is változást hoz majd: csökkenteni fogjuk a víziközmű-hálózatok veszteségeit, és lépéseket teszünk a megtisztított víz újrahasználatára, valamint a csapadékvíz hasznosítására. A kormány emellett új monitoringrendszert dolgoz ki, hogy pontosabb adataink legyenek a rendelkezésre álló vízkészletről.

Ezen felül képzési programokat és jogszabály-módosításokat is előkészítünk, hogy átformáljuk a társadalmi szemléletet a vízgazdálkodásunkkal kapcsolatban, legyen szó a mezőgazdaság mellett az önkormányzatokról, az oktatásról, vagy akár a kutatás-fejlesztésről.

A Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet itt olvashatja el a dokumentumtárban.”

Forrás:
Fenntarthatóvá tesszük a vízgazdálkodást, hogy minél több víz maradjon az országban; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 2.
Fenntartható vízgazdálkodási akcióterv; Élő Környezetért felelős Minisztérium; 2026. augusztus 26.

Mi lenne, ha Európa háztetői erősítenék energiabiztonságát?

„Az ukrán energetikai infrastruktúra elleni orosz támadások azt mutatják, hogy a decentralizált napelemes napenergia-termelés (PV) és az energiatárolás hozzájárulhat a kritikus szolgáltatások fenntartásához, amikor a központosított villamosenergia-hálózatok működésképtelenné válnak. Új elemzések szerint az Európai Unió háztetőire telepített napelemes rendszerek 2050-re a hosszú távú villamosenergia-igény 40%-át is fedezhetnék, a technológia alkalmazása azonban továbbra is elmarad a lehetőségektől. Ez a „Mi lenne, ha…?” elemzés azt vizsgálja, miként tekinthetne az EU az épületekbe integrált napenergiára nem pusztán a zöld átállás kiegészítő elemként, hanem az energiabiztonság tudatosan kialakított pilléreként.

Háttér

Ukrajnában a lakóházakra, középületekre és kórházakra telepített napelemek és akkumulátorok akkor is működésben tartják a világítást, a lifteket és a vízszivattyúkat, amikor a központi erőműveket, transzformátorokat és nagyfeszültségű vezetékeket támadás éri, ezáltal növelve az alapvető szolgáltatások ellenálló képességét.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) új elemzése szerint az EU 271 millió épületének tetőfelületén mintegy 2 300 GWp (gigawatt-peak, vagyis a fotovoltaikus rendszer maximális termelési kapacitását jelző mértékegység) beépített napelemes kapacitás lenne elhelyezhető. Ez évente hozzávetőleg 2 750 TWh villamos energiát termelhetne – közel 40%-át annak a mennyiségnek, amelyre 2050-ben egy teljes mértékben megújuló energiaforrásokra épülő uniós villamosenergia-rendszernek szüksége lenne.

Jelenleg azonban az uniós háztetők mindössze 10%-án működik napelemes rendszer, annak ellenére, hogy a technológia kiforrott, költségei pedig jelentősen csökkentek. Az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv, valamint a REPowerEU keretében elfogadott uniós napenergia-stratégia előírja, hogy az épületeket alkalmassá kell tenni a napenergia hasznosítására, továbbá fokozatosan kötelezővé teszi a napelemes rendszerek telepítését az új és a meglévő épületeken.

A közüzemi léptékű rendszereket, valamint valamennyi épülettípus tetőre telepített napelemes rendszereit együttesen számítva az EU javasolt célja, hogy a fotovoltaikus kapacitás a 2025-ös 406 GW-ról 2030-ra elérje a 700 GW-ot. Ebből azonban jelenleg mindössze 89 GW-ot tesznek ki a lakóépületek tetőire telepített napelemes rendszerek.

Európában a tetőre telepített fotovoltaikus rendszerek költsége jelenleg 900–1 300 euró/kWp, ami egy átlagos rendszer esetében nagyjából 3 000–4 000 eurós beruházást jelent. Akkumulátoros energiatároló hozzáadása további 4 000–5 000 euróval növeli a költséget.

A balkonnapelemek abszolút értékben olcsóbbak. A kisebb rendszerek ára 200 eurótól akár 1 000 euróig terjedhet a nagyobb, korlátozott akkumulátoros tárolókapacitással rendelkező modellek esetében. Az EU-ban Németország jár az élen ezek elterjedésében: 2024-ben mintegy 435 000 új balkonnapelemes rendszert regisztráltak.

Világszerte is megfigyelhetők hasonló folyamatok. Pakisztánban például a fogyasztók által hajtott, rendkívül gyors napenergia-boom több gigawattnyi, a fogyasztásmérő mögött működő decentralizált kapacitással növelte a villamosenergia-rendszert. A folyamat olyan méreteket öltött, hogy az országos villamosenergia-statisztikák megbízhatósága romlott, miközben a közüzemi szolgáltatók bevételei meredeken visszaestek.”

Forrás:
What if Europe’s rooftops powered its energy security?; Vasco Guedes Ferreira; EPRS | European Parliamentary Research Service; 2026. augusztus 31.

Szakirodalom

Befektetéspolitikai keretrendszer a digitális átalakulás támogatására – OECD

„A jelentés célja, hogy támogassa a kormányokat a digitális átalakulást előmozdító magánberuházások ösztönzésében, figyelembe véve ezek hosszú távú növekedésre, rezilienciára és társadalmi jóllétre gyakorolt hatásait. A meglévő OECD befektetési standardokra – köztük a Befektetéspolitikai keretrendszer 2015. évi kiadására (Policy Framework for Investment, 2015 Edition) és a Külföldi közvetlentőke-befektetések minőségét támogató szakpolitikai eszköztárra (Foreign Direct Investment Qualities Policy Toolkit) – építve meghatározza azokat a kulcsfontosságú szakpolitikákat, amelyek elősegítik a digitális átalakulást szolgáló befektetéseket, és lehetővé teszik, hogy azokban rejlő lehetőségeket a gazdasági reziliencia és a széles körű fejlődés erősítésére használják fel.

A szakpolitikai döntéshozók számára irányadó fő kérdések

1. alapelv: Biztosítani kell a stratégiai irányt, valamint a befektetési és digitális szakpolitikák koordinációját és koherenciáját.

A befektetési és digitális szakpolitikák intézményi koordinációja: Egyértelműen meghatározottak-e a digitalizációval és a befektetésekkel kapcsolatos felelősségi körök a kormányzati intézmények között, és működnek-e hatékony koordinációs mechanizmusok a szakpolitikai célkitűzések összehangolására?

Stratégiai összehangolás és szakpolitikai koherencia: Összhangban vannak-e a befektetéspolitikai stratégiák és cselekvési tervek a digitális átállás fő nemzeti prioritásaival, ideértve a hírközlési infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztését, a digitális innováció ösztönzését és a munkaerő készségfejlesztésének előmozdítását?

2. alapelv: Biztosítani kell, hogy a hazai és nemzetközi szabályozások és standardok a digitális átalakulást támogató befektetések számára kedvező üzleti környezetet teremtsenek.

A piacra jutás szabályozási kerete: Rendszeresen felülvizsgálják-e a külföldi közvetlentőke-befektetésekre (FDI) vonatkozó meglévő szabályozási korlátozásokat a digitális átalakulással kapcsolatos, változó közpolitikai célok fényében, és ahol indokolt, egyszerűsítik vagy megszüntetik-e ezeket?

A digitális technológiák jogi kerete: A digitális technológiákra – például a mesterséges intelligenciára (MI), a blokkláncra és az elektronikus kereskedelemre – vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretek biztosítják-e a jogbiztonságot, miközben kellően alkalmazkodóképesek maradnak a technológiai fejlődéssel és a beruházási igényekkel szemben?

Versenypolitika, valamint a szellemi tulajdon védelmére és érvényesítésére irányuló szakpolitikák: Kezeli-e a versenypolitika az olyan kockázatokat, mint a versenyellenes magatartás, és biztosítja-e, hogy a vállalkozások belföldön és nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek mellett működhessenek? Biztosítják-e a szellemitulajdon-jogok védelmére és érvényesítésére irányuló szakpolitikák az egyenlő versenyfeltételeket a külföldi és a hazai vállalkozások számára a digitális gazdaságban?

Nemzetbiztonsági szakpolitikák: Amennyiben léteznek ilyenek, átláthatók és arányosak-e a befektetések átvilágítására szolgáló mechanizmusok, és úgy alakították-e ki őket, hogy kezeljék a digitális és feltörekvő technológiai ágazatokba irányuló beruházások nemzetbiztonsági kockázatait anélkül, hogy indokolatlan akadályokat állítanának a beruházások elé?

Felelős üzleti magatartás: Beépülnek-e a felelős üzleti magatartásra (RBC) vonatkozó standardok a befektetési és digitális szakpolitikákba? Milyen mértékben tartalmaznak biztosítékokat a kiberbiztonság, az adatvédelem és a megbízható MI tekintetében? Figyelembe veszik és megfelelően kezelik-e e szakpolitikai keretek a feltörekvő digitális technológiákat?

Nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodások: Előmozdítja-e az ország, hogy a nemzetközi kereskedelmi és befektetési megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek támogatják a digitális átalakulást, beleértve a határokon átnyúló adatáramlásra, a digitális kereskedelem megkönnyítésére, a versenyre, a szellemitulajdon-jogok védelmére és érvényesítésére, valamint a forráskód védelmére vonatkozó rendelkezéseket?

3. alapelv: Ösztönözni kell a befektetéseket, valamint erősíteni kell a digitális technológiákhoz, az IKT-szolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához kapcsolódó technikai kapacitásokat.

Beruházási ösztönzők: Amennyiben alkalmaznak beruházási ösztönzőket, azok konkrét beruházási akadályok vagy piaci kudarcok kezelésére irányulnak-e – például a hírközlési infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésének magas kezdeti fix költségeire, a digitális K+F kockázataira vagy a digitális készségek hiányára? Az ösztönzőket rendszeres hatásvizsgálatnak és értékelésnek vetik-e alá?

Technikai támogatás az FDI tovagyűrűző hatásainak kiaknázásához: Rendelkezésre állnak-e kapacitásépítő programok a hazai vállalkozások számára annak érdekében, hogy erősítsék digitális kapacitásaikat, kölcsönösen elfogadott feltételek mellett önkéntes tudásmegosztási partnerségeket alakítsanak ki külföldi befektetőkkel, valamint bekapcsolódjanak a globális digitális értékláncokba?

Készség- és munkaerőpiaci szakpolitikák: Figyelembe veszik-e a munkaerőpiaci szakpolitikák és a munkaerő készségfejlesztését célzó kezdeményezések a digitális beruházásokból fakadó kihívásokat és lehetőségeket? Ide tartozik-e többek között a digitális készséghiány előrejelzése és kezelése az FDI-intenzív ágazatokban, a munkahelyek megszűnésével vagy átalakulásával járó kockázatok mérséklése, valamint a foglalkoztatás bővítésének támogatása a társadalom valamennyi csoportja számára?

A hírközlési infrastruktúra fejlesztését szolgáló szakpolitikák: Kidolgozott-e a kormány koherens és átfogó tervet a hírközlési infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésére, amely kihasználja a külföldi közvetlentőke-befektetésekben rejlő lehetőségeket a konnektivitás bővítésére, miközben biztosítja a villamosenergia-igény kielégítését, és előmozdítja a jövőbeni energiahatékonyságot és az ellátás megbízhatóságát?

4. alapelv: Kezelni kell az információs hiányosságokat és az adminisztratív akadályokat a digitális átalakulást támogató külföldi közvetlentőke-befektetések elősegítése érdekében.

Beruházásösztönzés és -könnyítés: Rendelkeznek-e a nemzeti és szubnacionális szinten működő beruházásösztönzési ügynökségek (IPA-k) külön stratégiával a digitális külföldi közvetlentőke-befektetések vonzására és elősegítésére, különösen a gazdaságilag lemaradó térségek támogatása érdekében? Biztosítja-e ez a stratégia a szabályozási eljárások egyszerűsítését, a befektetők célzott megszólítását, valamint az ágazati és kormányzati érdekelt felekkel való hatékony koordinációt?”

Forrás:
Investment Policy Framework for Digital Transformation; OECD Publishing; DOI:10.1787/e96b36f4-en; 2026. szeptember 3.

Az Európai Unió digitális átállása

„A kötet szerzői az Európai Unió közelmúltban elfogadott nagy digitális „törvénycsomagjának” egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálják, érintve a digitális és zöld átállás megjelenéseit a különböző jogterületeken, illetve ágazatokban. A tanulmányok bemutatják a digitális belső piac, az elektronikus kereskedelem területeit, a környezettudatos termékekre vonatkozó előírásokat, fókuszba állítva az online fogyasztói jogokat és a vitarendezési mechanizmusokat. Képet kaphatunk arról, hogyan mutatkoznak meg Európa digitális évtizedének hatásai a versenyfeltételekben, különösen az állami támogatások új szemléletű, kiberbiztonsági és versenyképességi kérdésekkel is összefüggő szabályozásában. A joggyakorlat területét is bemutatva bepillanthatunk az elektronikus egészségügyi adattér, továbbá generálisan a digitalizáció alapjogokra való kihatásaiba, a polgári és a büntető e-igazságügyi együttműködés egyes aspektusaiba, a mesterséges intelligencia polgári jogszolgáltatásban, illetve büntetéskiszabási gyakorlatban való felhasználhatóságának problémáiba. Az írások a legújabb jogforrások hatásait, az online világ (platformok, közösségi média, digitális szolgáltatások) elemeit és kihívásait, különösen az adatvédelemmel való összefüggéseket is áttekintik.”

Forrás:
Az Európai Unió digitális átállása; Gombos Katalin (szerk.); Ludovika Egyetemi Kiadó; DOI: 10.36250/01349_00; 2026. július 23.

A kritikus kockázatok irányításában elért előrehaladás nyomon követése

„Ez a jelentés az OECD második áttekintése arról, hogy az országok milyen előrehaladást értek el a kritikus kockázatok irányítása terén a 2017–2023 közötti időszakban, a kritikus kockázatok irányításáról szóló 2014. évi OECD-ajánlás alapján. A 34 ország részvételével készült nemzetközi felmérésre támaszkodva azt vizsgálja, hogy a kormányok miként erősítették meg képességeiket az országos következményekkel járó súlyos megrázkódtatások előrejelzésére, az azokra való felkészülésre és reagálásra, valamint a tapasztalatokból való tanulásra.

A jelentés megállapítja, hogy az országok többsége továbbra is előrelépést tett az ajánlás végrehajtásában, és azt új szakpolitikai kezdeményezések kialakítására, nemzeti stratégiák felülvizsgálatára, valamint az intézményi keretek kiigazítására is felhasználta. Az előrehaladás azonban továbbra is egyenetlen mind az egyes országok, mind a kockázatirányítás különböző területei között. A COVID–19-világjárvány más nagyszabású válságokkal együtt súlyos próbatétel elé állította a nemzeti rendszereket, és rávilágított az összetett, gyorsan változó és határokon átnyúló kockázatok kezelésében továbbra is fennálló hiányosságokra. Élenjáró gyakorlatok azokban az országokban figyelhetők meg, ahol a gyorsan változó biztonsági környezet megjelenik az országos kockázati profilokban, és ahol az egész társadalomra kiterjedő kockázatkezelési megközelítés a társadalmi kohézió megőrzését szolgáló intézkedéseket is magában foglalja.”

Forrás:
Tracking Progress in the Governance of Critical Risks; OECD Reviews of Risk Management Policies; OECD Publishing; DOI: 10.1787/66bcd7b0-en; 2026. szeptember 4.

Törvények, rendeletek

Minisztériumi szervezeti és működési szabályzatok jelentek meg

„Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium 3/2026. (IX. 4.) OGYM utasítása az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról, 1644-1811. o.
…
A gazdasági és energetikai miniszter 2/2026. (IX. 4.) GEM utasítása a Gazdasági és Energetikai Minisztérium szervezeti és működési rendjének ideiglenes meghatározásáról, 1826-1837. o.
…”

Forrás:
Hivatalos Értesítő; 2026. évi 40. szám; 2026. szeptember 4. (PDF)

36. szám, 2026. szeptember 7.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek