Skip to main content

11. szám, 2013. március 11.

Tartalomjegyzék

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Közigazgatás, politika

Rendkívül súlyos a magyar korrupciós helyzet

„Az elmúlt években a korábbinál sokkal súlyosabbá vált a korrupciós helyzet a különböző uniós, állami és önkormányzati pályázatok területén − vélik a lapunknak név nélkül nyilatkozó piaci szereplők. Véleményük szerint önkormányzati területen ma már alig van olyan közbeszerzés vagy egyéb tender, amelyhez ne kapcsolódna legalább a helyi „baráti” vállalkozók helyzetbe hozása. A nagy infrastrukturális beruházásoknál szinte mindig felmerülnek olyan „ajánlott” kivitelezők, amelyeknek a munkák egy részét „illik” felajánlani − fogalmazott egy pályázatíró cég munkatársa. Az ilyen tenderekhez „természetesen” mindig kötődtek háttéralkuk és egyéb, nehezen ellenőrizhető pénzmozgások, a piaci szereplők szerint azonban az elmúlt időszakban felborult a korábbi politikai „konszenzus”, több helyen egyre gátlástalanabb igényeket fogalmaznak meg a megrendelők vagy a döntéshozók.

Nem ritka például, hogy egy-egy „jól beágyazott” tanácsadó cég szolgáltatásainak igénybevételén múlik a pályázat pozitív elbírálása (akár magasabb, állami szinteken is), aminek az ára, hogy vastagabban fog a ceruza a sikerdíj megállapításakor. A tapasztalatok szerint utóbbi tétel az elnyert támogatási összeg normál esetben 3-4 százaléka, aki azonban biztosra akar menni, inkább ennek duplájával számol. A sikeres pályázatok jó részénél felmerülnek ilyen „mellékköltségek”, a piacon olyan esetekről is hallani, amikor egy, a pályázatíró szerint minden szempontból megfelelő dokumentációt dobnak vissza az állami szervek, jelezve, hogy „más megoldás azért elképzelhető” a végeredmény módosítására. A csúszópénzek átadása is sokkal szofisztikáltabb formákat ölt, mint korábban, vagyis a készpénzátadások helyett mind többször merül fel egy-egy baráti cég szolgáltatásainak adott összegű igénybevétele és egyéb „kreatív” megoldások. Forrásaink szerint az ilyen ügyletekben inkább a kisebb (vagy legalábbis magyar tulajdonú) tanácsadó cégek érintettek, a nagyobb, nemzetközi hátterű vállalatok jellemzően nem kívánják kockáztatni kiépített és bejáratott márkaneveiket.

Homok a gépezetben
A korrupcióval fertőzött városokat, településeket érintő üzleti ügyek nem az önkormányzati bizottságok és nem a politikusok szintjén valósulnak meg − mondta egy másik, név nélkül nyilatkozó szakértő. Az egyik önkormányzat volt pénzügyi és közbeszerzési grémiumának elnöke hangsúlyozta, több olyan esetről hallott, amikor egy-egy magánszemély (többnyire ügyvédek) magas rangú politikusra hivatkozva „kente meg” a közbeszerzési eljárásban érintetteket, ám maga a hivatkozott tisztségviselő nem is volt tisztában azzal, hogy nevével visszaélnek. A bizottságok szintjéig sok esetben már nem is érnek el a korrupciós ügyletek, inkább a kiírásokhoz kapcsolódó kritérium megfogalmazásánál „kerül homok a gépezetbe” − tette hozzá a nyilatkozó. Szerinte a kenőpénz összege projekt- és személyfüggő. Egyetért a Transparency International korábbi felmérésével, ez alapján minden vélt korrupciós eljárás ötöde mögött fedezhető fel az ügylet szereplőinek tényleges korrumpálása. Forrásunk olyan esetről is hallott, amikor egy állami cég a közbeszerzésen hivatalosan pályázatot nyert alvállalkozótól követelt időről időre nagy összegeket azért, hogy a teljesített feladat fejében megkapja a kiszámlázott összeget. A zsarolásnak többféle eszközét is ismertették lapunkkal. Példaként említették az időhúzást, az engedélyeztetési eljárások késleltetését. Erre az önkormányzati és járási hivatalok tökéletesen alkalmasak.

Egy másik szakértő a települések fejlesztési pályázatait emelte ki mint a korrupció melegágyát. Már-már közhelyszerű az a megállapítás, hogy több pályázatot már eleve egy-egy cég arculatára formázva írják ki. Nem véletlen tehát, hogy a 3-4000 pályázati kiírásra mindössze 1600 jelentkező fut be…”

Forrás:
Sokkal súlyosabbá vált a helyzet – a nokiás dobozos módszer már a múlté; Kiss Melinda, Leszák Tamás, Tóth Kata; Napi Gazdaság; 2013. március 6.

A közigazgatás átalakításának utolsó lépései – beszélgetés Zöld-Nagy Viktóriával

„Megtörtént a járási hivatalok kialakítása, biztonságosan és jól működik az új rendszer, amiről folyamatosan érkeznek a pozitív visszajelzések. Megkezdődött a kormányablakok munkatársainak képzése és március 2-ig kellett megalakítani a közös önkormányzati hivatalokat. Zöld-Nagy Viktória helyettes államtitkár nyilatkozott a még előttük álló feladatokról és felmerülő kérdésekről.

A járási rendszer kialakításakor szem előtt tartották, hogy az ügyintézés ne kerüljön a korábban megszokottnál messzebb az állampolgároktól: ennek egyik eszköze az állandó és időszakos ügysegédek alkalmazása. A kijáró vagy állandó jelleggel egy adott településen működő ügysegédi hálózattal az összes olyan településen elérhetővé válnak a járási hivatalok, ahol korábban nem volt lehetőség ügyintézésre. Az ügyfelek szempontjából lényegtelen, hogy államigazgatási vagy önkormányzati típusú az általuk rendezni kívánt ügy, a lényeg az, hogy megnyugtatóan elintézhessék. Vannak azonban olyan államigazgatási ügyek, amiket nem lehet minden településen elintézni, hiszen megoldásukhoz magas szintű szakmai ismeretek kellenek, mutatott rá a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára.

A járási rendszer szervezeti kialakítása folyamatos, már január 1-jét követően is változott az időszakos és állandó ügysegédi rendszer, amely során a kormányhivatalok figyelemmel vannak az önkormányzatok igényeire: biztosította a hallgatókat Zöld-Nagy Viktória.

A leendő kormányablakok közel kétezer-ötszáz elsőfokú, kérelemre induló hatósági eljárást tudnak majd befogadni. A különböző ügytípusok beható ismeretére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzésén készülnek fel az ügyintézők.

Hallgatói kérdésre Zöld-Nagy Viktória elmondta, hogy a járások kialakításáról szóló megállapodások már tavaly október végéig rendezték az önkormányzatoktól átkerülő kapacitás, így az ingatlanhasználat és személyzeti állomány kérdéseit is.

A 9853 átvett köztisztviselő esetében az egyik legfontosabb célkitűzés az volt, hogy illetményük automatikusan biztosítva legyen, ne csökkenhessen. A volt köztisztviselők esetén ezt a járástörvény garantálja, amely alól az alapilletmény-eltérítés sem volt kivétel. A korábban is a kormányhivatal kormánytisztviselőjeként dolgozó kollégák esetében azonban ez nem garancia, hiszen az eltérítést február huszonnyolcig kell megállapítania a munkáltatónak az előző évi teljesítmény alapján, ugyanakkor minden kormánytisztviselő esetén cél, hogy az illetmény elehetőség szerint ne csökkenjen – válaszolta kérdésre a helyettes államtitkár.

A járási rendszer kialakítása, a hivatalok működtetése plusz költségvetési források bevonása nélkül történt, mutatott rá Zöld-Nagy Viktória: az önkormányzatok részére biztosított külön normatívákból csoportosították át azokat, amiket a járási hivatalok által átvett feladatok elvégzésére kaptak.

A járási rendszer jól működik, és nagy igény mutatkozik az ügysegédek rendszerére is, nyilatkozta a szakértő. A közigazgatás szervezetrendszerét érintő aktuális kérdés a kis önkormányzatok közös hivatalainak kialakítása is: erről március elejéig kellett döntenie az önkormányzatoknak. Azon önkormányzat esetében, amely az önkormányzati törvény alapján nem működtethet önálló polgármesteri hivatalt és nem döntött közös hivatalhoz tartozásról sem, a megyei kormányhivatal vezetője dönt a közös hivatalhoz tartozásról. A döntést a kormánymegbízottak április 1-jéig hozzák meg.

2013 számos szakmai évnyitó programja közül kiemelkedő jelentőségű volt az európai területi társulások jóváhagyó hatóságainak találkozója, amit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium második alkalommal rendezett meg. A társulási forma célja a különböző tagországok jogrendszeri anomáliáinak feloldása egy önálló, közös, határon átnyúló együttműködést megvalósító jogi szervezet létrehozásával. A rendezvény egyben a Közép-európai Kezdeményezések magyar elnökségének első nemzetközi eseménye volt.

Az európai területi társulásban a közjogi szervezeteknek – hazánkban főként önkormányzatok vesznek részt ilyen társulásban – jóváhagyást kell kérniük a tagállamtól: ezek a jóváhagyó testületek jellemzően minisztériumok, bíróságok, Franciaországban pedig a prefektusok. Magyarországon a jóváhagyó hatóság feladatait a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium látja el. A rendezvény célja, hogy a jóváhagyó hatóságok találkozzanak és kicseréljék szakmai tapasztalataikat, megbeszéljék a felmerülő aktuális kérdéseket. ”

Forrás:
A közigazgatás átalakításának utolsó lépései – beszélgetés Zöld-Nagy Viktóriával; OrientPress; 2013. március 4.

Közigazgatás és az emberek: törekvések és félreértések

„ A Pécsi Akadémiai Bizottság IX. osztálya a Jövő Közigazgatásáért Alapítvány közreműködésével 2013. március 21-én konferenciát rendez, Közigazgatás és az emberek: törekvések és félreértések címmel a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székházában.

A konferencián való részvétel ingyenes de előzetes regisztrációra szükség van. Jelentkezni 2013. március 14-ig a kovacs.eniko@ajk.pte.hu címre küldött elektronikus levélben lehet.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Dr. Fábián Adrián
a PAB IX. osztályának titkára

Dr. Csefkó Ferenc
A Jövő Közigazgatásáért Alapítvány
Kuratóriumának elnöke

PROGRAM
10.00 – Megnyitó
Levezető elnök: Dr. Kiss László alkotmánybíró, egyetemi tanár, PTE ÁJK

Köszöntő: Dr. Fábián Adrián, a PAB IX. osztályának titkára

10.10 – Közigazgatás és az emberek kapcsolata egykor és ma
Dr. Fábián Adrián tanszékvezető egyetemi docens, dékán-helyettes, PTE ÁJK

10.40 – Hatóság és ügyfél viszonya Magyarországon
Dr. Ivancsics Imre decan emeritus, PTE ÁJK

11.20 – Települési igazgatás és a helyi lakosság kapcsolata
Dr. Csefkó Ferenc címzetes egyetemi docens, PTE ÁJK

11.50 – ebéd

12.40 – Gyermek (diák) az átszervezett közoktatásban
Dr. Rózsás Eszter egyetemi docens PTE ÁJK

13.10 – A magyar közigazgatás és az emberek új találkozási pontja: a járási hivatal
Dr. Fekete Géza járási hivatalvezető, Sellyei Járás

13.40 – Anomáliák az állam és az emberek viszonyrendszerében: korrupció, protekció és a többi…
Dr. Horváth Csaba egyetemi docens PTE ÁJK

14.10 – A konferencia zárása”

Forrás:
Közigazgatás és az emberek: törekvések és félreértések; Pécsi Közjogi Műhely; 2013. február 28.

Különösen a kistelepüléseket érinti keményen a forráselvonás

„”Tisztelt Lakosság! A 2013-as év az önkormányzat és a lakosság számára is igen kemény esztendőnek ígérkezik. Elnézést ezért a puritán megfogalmazásért, de ez jutott elsőként eszembe, amikor megláttam, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat településünk ez évben.” A fenti pár sor Fodor Zoltántól, a Pest megyei Szentmártonkáta független polgármesterétől származik, aki a 2013. februári önkormányzati újságban azt próbálja megmagyarázni a helyi lakosoknak, hogy idén miért is gazdálkodhat a település a tavalyinál 30 százalékkal kevesebb forrásból.

Szentmártonkáta esete tökéletesen illusztrálja, hogy az eddig példamutatóan gazdálkodó kistelepülések a legnagyobb vesztesei az önkormányzati rendszer változásának, miután sokkal több forrást vontak el tőlük, mint amennyi feladat náluk maradt.

Mennyi is az annyi?
Szentmártonkáta tavaly 488 millió forintból gazdálkodhatott, idénre ez az összeg 342 millióra csökkent. Azért nem 300 millióra, mivel a település 2012-ben 42 millió forintot meg tudott takarítani. Ha ez nem lett volna, akkor 40 százalékkal csökkent volna egyik évről a másikra a település költségvetése.

Bár az alapfokú oktatási intézmények átvételével a pedagógusok bérének kifizetése átkerült az államhoz, Szentmártonkáta esetében ez 59 milliót tett ki, a működtetés – rezsi, karbantartás, takarítás stb. – maradt az önkormányzatoknál. Az állam teljes mértékben magához vonta a személyi jövedelemadó korábban az önkormányzatok részére visszaosztott (8 százaléknyi) részét is, Szentmártonkáta esetében ez 31 milliós kiesést jelent idén. A befolyó súlyadó 60 százalékával sem a település gazdálkodhat az idéntől, az iparűzésiadó-bevétel esetében is több mint 20 millióról kénytelen lemondani. A településnek mellesleg nem volt hitele, így nem tudott „jól járni” az önkormányzati adósságkonszolidációval sem.

Korábban az hangzott el, bizonyos feladatok a létrejövő járási hivatalokhoz kerülnek el. De ez csak a körzetközponti jegyzők esetében igaz, akiknek a településén található általában a járásközpont is. A nem körzetközponti jegyzőktől viszont csupán csekély szociális és gyámügyi feladat került el. „Mondhatnánk, hogy szinte minden maradt a régiben – legalábbis a feladatok területén –, viszont az anyagi lehetőségeink alaposan és meglátásom szerint aránytalanul meg lettek nyirbálva” – fejti ki álláspontját a polgármester.
…
A helyi önkormányzatok csaknem 3200 milliárd forintból gazdálkodhattak 2012-ben, amihez a központi költségvetés – állami támogatás és helyben maradó személyi jövedelemadó révén – 1140 milliárd forintot biztosított. Ez majdnem megegyezett a 2011-es támogatási összeggel, akkor 3100 milliárdból gazdálkodhattak az önkormányzatok, 1130 milliárd forintnyi központi kiegészítéssel.

Idénre a kiegészítés összege 636 milliárdra csökkent, az önkormányzatok esetében pedig a költségvetés további 1400 milliárd forint saját forrással számol, amiből 118 milliárdot tesz ki a helyi önkormányzatok működésének általános támogatása. A csökkenéshez hozzá kell tenni, hogy az önkormányzatok feladatköreit időközben jelentősen megnyirbálták, például kevesebb államigazgatási funkció maradt náluk – a felálló járási hivatalok ezek egy részét átvették –, a közoktatás területén pedig az óvodai ellátás maradt önkormányzati hatáskörben. Így úgy tűnik, hogy indokolt is lehet a forráselvonás, mivel a feladatok egy részét átvette az állam. Ez azonban koránt sincs így. Különösen a nem központi települések járnak 2013-ban igazán rosszul, ahogy a fenti példa is mutatja.

150 milliárd hiányzik
Röviden lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy pontosan mennyi forrást vontak ki az önkormányzati rendszerből: az elvett feladatokon felül további 150 milliárddal kapnak kevesebbet az önkormányzatok – fejtette ki Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke. Szerinte a forráselvonás a kisebb településeket érinti rosszabbul. Ők egy kisebb összegből kevesebbet tudnak megfogni. Ráadásul eredetileg az szerepelt a tervekben, hogy az önkormányzati adósságkonszolidáció során a teljes, 95 milliárdos hitelállományt kifizeti az állam, de végül csak 74 milliárdot vállalt át. Az önkormányzatok idén már nem normatív, hanem feladatalapú támogatást kapnak, az így rendelkezésre álló finanszírozás pedig sok esetben a meghatározott feladatok ellátására sem elegendő. A 3154 magyarországi település közül a MÖSZ elnöke szerint körülbelül ezer küzdhet finanszírozási gondokkal.

Gémesi szerint az érintett települések egy része nem tudja majd törvényesen megcsinálni március 15-ig a költségvetését, „trükközni kényszerülnek”, mivel az önkormányzatok nem tervezhetik büdzséjüket hiánnyal, és hitelt sem vehetnek már fel. Mindenki igyekszik megoldást találni a kialakult helyzetre, az önkormányzatok egy része kozmetikázza majd költségvetését, például egy telekeladással – emelte ki a gödöllői polgármesteri posztot is betöltő Gémesi. Szerinte egy kompenzációs rendszer adhatna megoldást a finanszírozási nehézségekre. A Belügyminisztériumnál elkülönítettek egy 24 milliárdos keretet, valamint egy 20 milliárdos szerkezetátalakítási támogatást a helyhatóságok számára, a MÖSZ elnöke szerint azonban egyelőre még nem dolgoztak ki megfelelő mechanizmust ennek felhasználására…”

Forrás:
Kiakadt a polgármester: „Elnézést ezért a puritán megfogalmazásért”; Nagy Gergő; HVG.hu; 2013. március 9.

Totális zavart okoz az időjárásadó terve

„Az érintettek szerint alapvetően elhibázott a meteorológiai szolgáltatásokról szóló törvénytervezet, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium tett közzé a kormányzati honlapon. A javaslat – mint azt elsőként a hvg.hu megírta – az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) monopóliumává tenné az időjárás-előrejelzést, a szervezet működését pedig azokkal fizettetné meg, akik a jogszabály alkotói szerint haszonélvezői az előrejelzéseknek. A repterek és kikötők üzemeltetőinek, illetve a médiaszolgáltatóknak a tervezet szerint kötelező – és adók módjára behajtható – meteorológiai szolgáltatási díjat kellene fizetniük.

Kimaradtak ugyanakkor a mezőgazdasági termelők, a strandok, sípályák és a szabadtéri színpadok, pedig nekik is fontos lehet, milyen idő lesz (mezőgazdasági szervezetek számára egyébként az OMSZ-nak kötelessége és kizárólagos joga lenne adatokat szolgáltatni, ezek szerint ingyen). A tervezet első verziójában ugyanakkor számos bizonytalanság található: sok esetben nem egyértelmű, pontosan kinek és mi alapján kellene a díjat megfizetnie.

Nem az fizet, akinek kellene
Hardy Mihály, a Budapest Airport kommunikációs igazgatója a hvg.hu érdeklődésére azt mondta: a tervezet alapvetően elhibázott, hiszen a repülőtérre szabná ki a meteorológiai szolgáltatási díjat, pedig az időjárási információkat nem ők szolgáltatják a légitársaságoknak, hanem a légi irányítást végző Hungarocontrol Zrt. Az ő embereik ülnek a toronyban és ők adják meg a repülőtér körzetében lévő gépeknek a meteorológiai adatokat, amelyeket több forrásból, részben az OMSZ-től, részben viszont más szolgáltatóktól szereznek be.

A Budapest Airport esetében a meteorológiai szolgáltatási díj – amit az utasok által fizetett reptéri illeték egy százalékában határoznának meg – évente „néhány százmillió forintot” jelentene. Ez komoly érvágás lenne a repülőtérnek, amelyre tavaly már kiszabtak több mint kétmilliárd forint telekadót, illetve amely a Malév csődje miatt is veszteséget kénytelen elkönyvelni. Hardy Mihály szerint a meteorológiai díjat végső soron az utasok fizetnék meg, amivel még kevésbé lesz versenyképes a budapesti légikikötő.

Nem létező illeték
Más esetben sem egyértelmű, hogy kinek kell meteorológiai szolgáltatási díjat fizetnie. A kormányzati oldalon közzétett javaslat szerint a közforgalmú kikötőknek, ami a hajózási törvény szerint azt jelenti, hogy a meghirdetett feltételekkel bárki igénybe veheti a kikötőt (vagyis a zártkörű jachtkluboktól nem szednének pénzt). Rutai Andrea, a Tihanyi Vitorlásiskola Kft. ügyvezetője szerint például az ő kikötőjük ugyan elvileg nyitott, de a működési engedélyükben nem közforgalmi, hanem kishajós kikötő szerepel, így nem egyértelmű, vonatkozna-e rájuk a törvény.

A kikötők esetében még az is nehezen értelmezhető, hogy pontosan mi után kellene befizetni a díjat. A törvénytervezetben a „kikötői illeték” egy százalékában határozzák meg, de a hvg.hu által megkérdezett kikötő-üzemeltetők sem értik, ez mit takarhat. A balatoni kikötők ugyanis nem kikötői illetéket szednek a hajósoktól, hanem díjat kérnek az általuk nyújtott szolgáltatásokért, mint például a kikötő használata, az áramszolgáltatás, a vontatás, a hajók vízre bocsátása és kiemelése vagy a téli tárolás.

Kapócs Ferenc, a Balatoni Hajózási Zrt. kereskedelmi igazgatója a hvg.hu-nak azt mondta: a balatoni önkormányzatok tulajdonában lévő cég már így is nehéz helyzetben van a tízszeresére nőtt hatósági eljárási díjak miatt, így biztosan nem tudna évente többmilliós meteorológiai szolgáltatási díjat fizetni. A cég ugyan folyamatosan kap adatokat az OMSZ-től, de fizet is érte. Amikor pedig veszélybe került a balatoni obszervatórium működése, anyagilag is segítették a fennmaradását, hiszen szükségük van a szolgáltatásaira.

Az OMSZ mint médiaguru
A legszélesebb, díjfizetésre kötelezett kör a médiaszolgáltatóké lenne. A közszolgálati és a nagyobb, országos kereskedelmi tévéknek és rádióknak, illetve az internetes portáloknak az éves reklámbevételük fél százalékát kellene befizetniük az OMSZ-nak. A tervezet úgy van megfogalmazva, hogy kitételei nem opcionálisak, vagyis annak is fizetnie kellene, aki soha nem közöl időjárás-előrejelzést. Ráadásul a médiacégeknek minden évben be kellene nyújtaniuk egy összesítést a bevételeikről, vagyis az OMSZ rendelkezne a legpontosabb adatokról a médiapiaci szereplők anyagi helyzetéről.

A tervezet egyik furcsasága, hogy „kizárólagos állami meteorológiai tevékenység” lenne nem csak az adatok gyűjtése és az előrejelzések készítése, hanem „az állampolgárok tájékoztatása a levegőkörnyezet múlt, jelen és várható jövőbeli állapotáról élet- és vagyonvédelmi kockázatokat jelentő időjárási helyzetekben”. Ezt szó szerint értelmezve tilos lehet például az OMSZ tájékoztatása nélkül, az ablakon kitekintve megállapítani és az újságban megírni, hogy esik a hó, hiszen ez a „levegőkörnyezet” jelenbéli állapotáról szóló tájékoztatás egy balesetveszélyes szituációban.

Ezzel kapcsolatban a Vidékfejlesztési Minisztérium az Origónak azt írta: „a tényszerű tájékoztatás nyújtását a már bekövetkezett, vagy épp folyamatban lévő időjárási események vonatkozásában a tervezet nem kívánja megtiltani, a szabályozás célja kifejezetten a meteorológiai veszélyjelzés, figyelmeztetés és riasztás kiadásának szabályozása”. A tárca szerint ugyanis néhány magán meteorológiai szolgáltató indokolatlan riasztások kiadásával tünteti fel magát szakmailag ”

Forrás:
Totális zavart okoz az időjárásadó terve; HVG.hu; 2013. március 6.
Lásd még:
Az újságok megúsznák a médiaadót, a hírportálok nem?; Napi Gazdaság; 2013. március 6.

Közigazgatási, politikai informatika

Kiemelt program a végponti kapcsolatok fejlesztése érdekében a közoktatásban

„Az Új Széchenyi Terv keretében megjelent a TIOP 1.1.3-12/1 jelű, „Végponti kapcsolatok fejlesztése a közoktatásban” című kiemelt konstrukció.

A projektjavaslat benyújtása a kiírás honlapon történő megjelenésétől számított 30. napig lehetséges.”

„A foglalkoztatás bővítéséhez elengedhetetlen a munkaerő-piac kínálati oldalának fejlesztése és ehhez az oktatás minőségének javítása. Ezt szolgálja a KözHáló Program, amely 2004-ben azzal a céllal jött létre, hogy védett és egységes informatikai hálózatot alakítson ki a közoktatási intézmények részére. A KözHáló Program fontos eredményeket ért el, azonban napjainkra a Programmal szemben támasztott elvárások jelentősen megváltoztak, miközben a Program működési modellje és követelményrendszere ehhez csak részben tudott igazodni. A szolgáltatást komoly, és bizonyos esetekben megalapozott, kritikák érik, amelyek az alábbi okokra vezethetők vissza:

  • a biztosított sávszélesség korlátossága,
  • a KözHáló szolgáltatásainak nem megfelelő kihasználása.

Ezt a helyzetet kívánja orvosolni a jelen pályázati felhívás, amely a KözHáló Programot műszakilag, szervezetileg teljesen új alapokra helyezi, és fenntartható működési modellt teremt számára. A konstrukció olyan, az európai irányelvekkel egyező dedikált beruházást valósít meg, amely a hazai közoktatási intézményeket a jelenleg üzemelő, korszerű kutatóhálózathoz csatlakoztatja, valamint a hazai közoktatási intézmények informatikai infrastruktúráját a hálózati szolgáltatás minőségén és a szolgáltatások új alapokra helyezésén keresztül fejleszti. A támogatás közvetlen célja, hogy az érintett intézmények adathálózati csatlakoztatásához 5 év távlatában infrastrukturális háttér jöjjön létre, mind az adathálózat, mind az arra épülő szolgáltatások tekintetében, illetve a közoktatás és a felsőoktatás közötti infrastrukturális és szolgáltatási szinergiák megerősödjenek. A javaslat közvetett célja, hogy hosszútávon is fenntartható működési modellt munkáljon ki, amely példaértékű lehet Európa más országai számára is. Ezen túlmenően a javaslat célja, hogy az Európai Unió FP7, illetve a majdani Horizon 2020 keretprogram alapvető célkitűzéseivel való illeszkedést támogassa.”

Forrás:
Kiemelt program a végponti kapcsolatok fejlesztése érdekében a közoktatásban; Nemzeti Fejlesztési Ügynökség; 2013. március 5.
Kapcsolódó dokumentumtárak: TIOP-1.1.3-12/1 Végponti kapcsolatok fejlesztése a közoktatásban (Központi szolgáltatás-fejlesztés a közoktatási hálózatban)

A NISZ Zrt. fejleszti a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat végpontjait

„Az Új Széchenyi Terv keretén belül zajlik az NHP – Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekthez kapcsolódó fejlesztés megvalósítása, melynek során a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ Zrt.) végzi a kormányzati intézmények kommunikációs eszközeinek korszerűsítését. Az EKOP 2.2.4 számú, „Kormányzati intézmények telephelyein végberendezések modernizációja” elnevezésű projekt költségvetése 1 milliárd forint, a forrást az Európai Unió biztosítja. A NISZ Zrt.-nek, mint a projekt kedvezményezettjének elsődleges célja az, hogy a kormányzati intézmények infrastruktúrájába integrálja az elérhető legkorszerűbb elektronikus hírközlési szolgáltatásokat és eszközöket, ezzel tovább erősítve az állam hatékony működésének feltételeit.

Az érintett intézmények kommunikációs eszközparkjának cseréje magában foglalja a hálózati berendezések modernizációját, az elérési hálózat sávszélességének növelését és a kormányzati célú távközlési szolgáltató támogató rendszereinek funkcionális fejlesztését, melyek együttesen járulnak hozzá a korábban létrehozott Nemzeti Távközlési Gerinchálózat magasabb szintű kihasználáshoz. Ennek eredményeképpen a hagyományos csatornákról fokozatosan a modern online platformokra kerül át az intézményi kommunikáció, mely jelentősen csökkenti a költségvetés információs és kommunikáció-technológiai célokra fordított kiadásait.

A hálózati eszközök korszerűsítése öt nagyobb eszközcsoportra terjed ki: új hálózati berendezések kerülnek a budapesti központi telephely végpontjaihoz, ezzel párhuzamosan sor kerül a Kormányablakok végpontjainak modernizációjára, lezajlik a redundáns kapcsolatok kialakítására alkalmas hálózati eszközök beszerzése és telepítése a Legfőbb Ügyészség részére, valamint a járási hivatalok végpontjaihoz kerülnek telepítésre új hálózati eszközök. A projekt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatás szervezeti reformjaként a járási hivatalok 2013. január 1-én zökkenőmentesen elindulhattak.

A 2013. december 27-én záruló EKOP 2.2.4 számú projekt az öt eszközcsoportban összesen 1034 db új eszköz beszerzését és telepítését, illetve 180 elavult hálózati berendezés cseréjét foglalja magában.

A megvalósuló fejlesztések összhangban állnak a Magyary Zoltán Program stratégiai célkitűzéseivel, melyek értelmében megvalósul az állami működés hatékonyságának és a közszolgáltatások színvonalának emelése. A projekt során megújuló kormányzati kommunikációs eszközpark olyan modern infrastruktúrát biztosít, mely a jövőben lehetővé teszi újabb intézmények csatlakozását és új szolgáltatások bevezetését is.”

Forrás:
A NISZ Zrt. fejleszti a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat végpontjait; Infoter.eu; 2013. március 5.

Megjelent a PSZÁF okostelefonra fejlesztett alkalmazása

„A Mobil PSZÁF alkalmazás segítségével egy mozdulattal hozzáférhetők a legfrissebb felügyeleti vonatkozású hírek, bárhol ellenőrizhető, hogy egy adott pénzügyi szolgáltató engedéllyel végzi-e tevékenységét, néhány perc alatt tájékoztatás kérhető pénzügyi kérdésekben ügyfélszolgálatunktól, valamint hírlevelünkre feliratkozva az Önt érdeklő témákban megjelenő friss hírekről automatikusan értesülhet. Kövesse nyomon a Mobil PSZÁF verzióváltásait, a közeljövőben új szolgáltatásokkal bővül az alkalmazás!

Az alkalmazás elérhető a következő operációs rendszereket futtató okostelefonokra: iOS és Android”

Forrás:
Megjelent a PSZÁF okostelefonra fejlesztett alkalmazása; Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete; 2013. március 6.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Balla László

A ponte.hu alapítója, tulajdonosa a magyar közigazgatás számos informatikai fejlesztésében vett részt a 90-es évek végétől, többek között az első kormányzati portál kialakításában és később a szerkesztőségi rendszer szállításában. Ma is több honlap mögött dolgozik a portálmotorjuk – köztük olyan holnapok vannak, amelyek az Év Honlapja díjat is elnyerték.

Akik ismertük, tudtuk, hogy mindig lehetett számítani Lacira, szerénysége, örök optimista és vidám természete miatt mindenki szerette.
Kislányod, feleséged, családod mellett mi is búcsúzunk Tőled, Laci!

Kleinheincz Gábor

Informatika, távközlés, technika

Öt éven belül duplázódhatna a hazai szoftver export

„…A folyamatosan növekvő szoftver exportnak köszönhetően az informatikai, távközlési és elektronikai szektor volt az egyetlen az összes hazai iparág között, amely a válság éveiben is folyamatosan növekedni tudott. Ez a növekedés a KSH legfrissebb adatai szerint 2012 mindegyik negyedévében folytatódott. A szoftver export piac hazai hozzáadott értéke kiugróan magas, szinte teljes egészében magyar szellemi teljesítményről van szó, amelyet a vállalatok meghatározó import nélkül állítanak elő kizárólag a magyar szakemberek munkájára alapozva. A hazai szoftver export piacon az egy munkahelyre eső átlagos bevétel mértékét körülbelül 20 millió forintra lehet becsülni, ami vélhetően az egyik legmagasabb érték a termelő szektorban.A hazai IKT szektor 20 000 vállalkozása 80 000 embernek ad munkát szállítói oldalon. A vevői oldali informatikai munkahelyekkel illetve a számítástechnikai gyártó munkahelyekkel együtt több, mint 150 000 főt foglalkoztat, így a szektorban foglalkoztatottak aránya alapján Magyarország a harmadik helyen áll az Európai Unióban. Az IKT szektor a gazdaság egyik legnagyobb hozzáadott értéket teremtő ágazata – közel 10 milliárd eurós nettó árbevétel mellett több mint 1 milliárd euró adót fizet be a magyar költségvetésbe.

Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalatok Szövetsége (IVSZ) elnöke szerint megfelelő fejlesztéspolitikai és exportprogram segítségével a 180 milliárd forintos magyar szoftver export piac öt év alatt megduplázható lenne, sőt 2025-ig a teljes IKT szektor duplázhatna. Magyarország kormánya egy stratégiai megállapodás keretében hatékonyan ösztönözhetné a hazai szoftver export növekedését, ami a lehető legkisebb ráfordítással járulhatna hozzá a teljes magyar – 70 milliárd eurós – exportra vonatkozó duplázási tervei sikeréhez.

Hogyan?
Az IVSZ szerint a szoftver export megduplázása 10 000 új munkahely létrehozásával érhető el, ennek egyik feltétele pedig az IKT végzettségű mérnökök képzésének növelése évi 2 000 fővel, valamint a szakképzés és felnőttképzés megfelelő átalakítása. A piaci igények és képzési tartalmak összehangolását az IVSZ szakmai mentorként kívánja segíteni.

Laufer Tamás szükségesnek tartaná a 2011-ben megszüntetett adókedvezmény visszaállítását, amely arra adott lehetőséget, hogy a szoftverfejlesztés költségeit a vállalatok leírhassák társasági adóalapjukból.

Szükség lenne az Európai Unió 2014-2020-as költségvetési időszakában az IKT eszközök használatával megvalósuló innovációk kiemelt támogatására is. Itt nem csak klasszikus IKT megoldások fejlesztése jöhet szóba, hanem más iparágak automatizálása, meglevő értéklánc-rendszerek innovatív megújítása, például az egészségügyben, az idegenforgalomban, a mezőgazdaságban, valamint a közlekedésfejlesztésben és a gépiparban…”

„…A felmérés eredményeként kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a szektor hozzáadott érték teremtő képessége kiemelkedően magas. A magyarországi kb. 1000 milliárd forintos IKT exportból a szoftver és IKT szolgáltatás export több mint 180 milliárd forintot tesz ki. Ez más szektorokkal ellentétben szinte teljes egészében hazai hozzáadott érték, olyan magyar szellemi tevékenység, mely alapvetően import nélkül, kizárólag emberi munkán, hazai tudásbázison alapul.

Jelenleg 50 vállalat exportál évi 100MHUF forint felett, ebből 7 multinacionális vállalat (jellemzően magyarországi fejlesztőközpont), 7 már külföldi tulajdonos által felvásárolt magyar vállalkozás és 37 magyar tulajdonú vállalkozás.
…
A felmérésben különbséget tettünk a szolgáltatás forgalom és a szoftver forgalom között, hiszen ezek fejlesztéséhez más eszközök szükségesek. A multinacionális vállaltok klasszikus szoftverfejlesztői tevékenységét szolgáltatáshoz soroltuk, hiszen a szoftvert nem Magyarországról exportálják, legfeljebb csak itt készítik. Ennek alapján a szolgáltatás export 120 Mrd, a szoftver export 60 Mrd forint volt. Míg a szolgáltatás exportot döntően a multinacionális vállalatok dominálják, addig a szoftver exportot a magyar tulajdonú vállalkozások.
…Ezt az eredmény az iparág célzott fejlesztési program, speciális adókedvezmények nélkül érte el. Természetesen az általános EU-s pályázati alapokat sok IKT vállalkozás kihasználta, de úgy gondoljuk hogy célzott iparági fejlesztéssel, megfelelő, az innovációt támogató kedvezményekkel reális a következő 2014-2020-as időszakban az export volumenét több mint kétszeresére bővíteni. Ez a cél jól beleillik a kormányzat által a jelenleg 70 Mrd euró export megduplázását célzó stratégiába…”

Forrás:
Öt éven belül duplázódhatna a hazai szoftver export; Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége; 2013. március 6.
Az IVSZ érdekvédelmi tevékenységének fókuszában az exportőrök és az innovatív KKV-k érdekképviselete – összefoglaló az export felmérés eredményéről; Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége; 2013. március 6.

Magyar szoftvert használ az EU gyógyszerkutatási programja

„Magyar cég szállít szoftvert az Európai Unió újonnan létrehozott, innovatív gyógyszerkutatási platformja, a European Lead Factory (ELF) számára.

Az idén januárban létrehozott, 30 nemzetközi résztvevőből – neves, gyógyszeripari nagyvállalatok mellett kis- és közepes cégekből (kkv), valamint egyetemekből, kutatóintézetekből – álló konzorcium egyetlen magyar tagja a magántulajdonban lévő ChemAxon Kft.

Az ELF által megvalósítandó, 196 millió eurós összköltségvetésű kutatási program az európai gyógyszeripar versenyképességének javítását, a gyógyszerfejlesztés folyamatának gyorsítását és biztonságosabb, hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztését tűzte ki céljául. A projekt egyrészt az EU 7. keretprogramjának támogatásával, másrészt a résztvevők nem anyagi hozzájárulásával valósul meg.

A ppp (public-private partnership) együttműködés eredményeképpen a konzorcium létrehoz egy félmillió molekulát tartalmazó új vegyületkönyvtárt, részben a gyógyszeripari nagyvállalatok által biztosított kismolekula-adatbázis, részben a résztvevő kkv-k és felsőoktatási intézmények által újonnan szintetizált vegyületek segítségével. Ez a tudásbázis valamennyi résztvevő, továbbá közintézmények számára lesz elérhető.

A ChemAxon saját szoftverkomponenseinek felhasználásával fejleszt ki egy úgynevezett crowd-sourcing (közösségi ötletbörze) kezdeményezést támogató portált, amelyen keresztül a résztvevők hozzáférnek az adatbázishoz. Ezen belül a ChemAxon szoftvercsomagja támogatja majd a vegyület-előállítási javaslatok tudományos értékelését.

A kémiai szoftvereket fejlesztő magyar cég egy uniós pályázat nyerteseként került be a projektbe. A társaság neve nem ismeretlen a gyógyszeriparban, számos vállalat használja a szoftvereit. A vegyületek kémiai-fizikai tulajdonságainak elemzésére alkalmas programokat a gyógyszerkutatás mellett más területeken, egyebek közt az agrár-, a textil- vagy az élelmiszeriparban, továbbá oktatási célra is alkalmazzák.

ChemAxon Kft.-t 1998-ban alapították. Az elektronikus céginformációs rendszer adatai szerint a társaság a 2011-es évet 1,14 milliárd forint árbevétel mellett 279 millió forint adózás utáni eredménnyel zárta, az előző évi 625 millió forint árbevétel és 18 millió forint nyereség után.”

Forrás:
Magyar szoftvert használ az EU gyógyszerkutatási programja; HVG.hu/MTI; 2013. március 7.

Továbbra sem ismert a a magyarországi digitális átállás menetrendje

„A folyamatban lévő televíziós digitális átállás részleteiről tájékoztatta a hét elején az országgyűlés eseti bizottságát a projekt levezénylését végző Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság. A nyilvánosság számára zárt meghallgatáson a honatyák részletekbe menő tájékoztatást kaptak nem csak a támogatási programról, hanem az analóg adók lekapcsolásának tervezett menetrendjéről is, amiről egyelőre éppen csak az érintetteknek nincs fogalmuk.

A hatóság által a meghallgatásról kiadott sajtóközlemény egyetlen dátumot említ továbbra is: ez a jogszabályban meghatározott 2014. december 31-i végső dátum, ameddig a folyamatnak végbe kell mennie. A hatóság által kiadott tájékoztatás csupán általánosságokat tartalmaz a folyamatról, így többek közt említést tesz az Antenna Hungária által üzemeltetett földfelszíni sugárzású digitális platform előnyeiről, valamint az előfizető végberendezések szükséges cseréjéről, annak körülményeiről.

A földfelszíni sugárzású tévéadás digitális átállása Magyarországon az említett dátumnál várhatóan jóval hamarabb bekövetkezik majd. A hatóság korábban többször is hangsúlyozta, hogy szigetszerű analóg lekapcsolást tervez, vagyis bizonyos régiók előbb, mások később térhetnek át teljes digitális vételre. A folyamat már tavaly megkezdődött egy jelképes lépéssel: a barcsi m1 átjátszóadó tavaly október végi lekapcsolása óta azonban semmi előrelépés nem történt, más analóg adókat egyelőre nem iktatott ki az Antenna Hungária.

A digitális átállási folyamat ütemezésével kapcsolatos fontosabb mérföldkövek ismerete nem kizárólag az érintett tévénézők számára fontos információ, hanem a műsorellátási lánc összes szereplőjének, ezen belül is elsősorban az Antenna Hungáriának, valamint azoknak a cégeknek, melyek az átállás során felszabaduló frekvencia-erőforrásokat hasznosíthatják.

A lekapcsolást követően az Antenna Hungária és a mobilpiaci szereplők számára egyaránt hozzáférhetővé válnak olyan, úgynevezett digitális hozadék frekvenciák, melyekkel a műsorszóró a tartalomkínálatát bővítheti, a mobilszolgáltatók pedig a szélessávú mobilnet-szolgáltatás lefedettségét növelhetik. Utóbbi kiemelten fontos szempont az Európai Unió digitális stratégiája kapcsán is, a nemzetközösség ezért már korábban előírta a tagállamoknak, hogy az érintett frekvenciákat legkésőbb 2013. január 1-ig értékesíteni kell. Hazánk tavaly novemberben átmeneti mentességet kért a határozat végrehajtása alól.

A digitális átállási folyamat lesz a témája a kétnapos, március 19-én kezdődő Digitális Korrektúra konferenciának, ahol a hatóság képviselői és a műsorterjesztési lánc érintett szereplői egyaránt részt vesznek majd.”

Forrás:
Még mindig tabu a digitális átállás menetrendje; Koi Tamás; HWSW.hu; 2013. március 7.

Adalék a magyar információtechnológia történetéhez

„…Computerworld: Több mint három évtizedet töltött a SZÜV-nél, hogyan került a vállalathoz?
Dr. Kondricz József: Ideiglenes szándékkal. 1957-ben végeztem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán, 2 évet töltöttem a PM-nél, majd 1959-ben átmenetileg a KSH GAV-nál (gépi adatfeldolgozó vállalat) helyezkedtem el, így kerültem bele az egész számítástechnikai folyamatba. Tudni kell, hogy az 1956-os események hatással voltak a munkaerőpiacra is, az egyetemisták egy része disszidált, az itthon maradtakra egyszerre 2-3 állás is jutott. Én is válogathattam a Belügyminisztérium pénzügyi osztálya, a nagykanizsai MNB-fiók, és a PM adóosztálya között, de úgy gondoltam, hogy Budapesten maradok, a SZÜV pedig jó ugródeszka lesz. Így is történt, 1960-ban már főállásban dolgoztam, egészen 1990-ig.

CW: Minek köszönhető a vállalat sikere?
KJ: A ma is működő SZÜV sikerességének mindössze 3600-ad része esik rám – ugyanis körülbelül ennyi fő dolgozott a vállalatnál. Sikerünk kulcsa az volt, hogy a legalacsonyabb pozíciótól a legmagasabbig egy család voltunk, a vezetés pedig olyan szakmailag képzett korrekt garnitúra volt – százas nagyságrendben –, amivel én még nem találkoztam sem előtte, sem utána.

CW: Mekkora kihívás volt az információtechnológia hajnalán egy ilyen cégnél dolgozni, ráadásul közgazdasági végzettséggel?
KJ: Büszke vagyok arra, hogy 31 éven keresztül részt vehettem abban a folyamatban, amely a hagyományos (lyukkártya-rendszerű) adatfeldolgozásból fejlődött ki, létrehozva a modern informatikai rendszereket. Számomra az országos számítóközpont- és számítógép-hálózattal rendelkező bérmunkavállalatának – a KSH Számítás – technikai és ügyvitelszervező vállalata a tanulás és a tapasztalatszerzés nagy lehetőségét jelentette. Alapító tagja voltam annak a vállalatnak, melynek feladatköre, a jövőt illető fejlesztési területei világosan meghatározásra kerültek az alapítók részéről. Ezek a gondolatok – a teljesség igénye nélkül – a következőkben foglalhatók össze:
– adatfeldolgozási szolgáltatás nyújtása a népgazdaság minden ágát érintően,
– szakemberképzés az adatfeldolgozás területeit érintően,
– számítóközpontok, hálózatok építése,
– szervízszolgáltatás,
– számítógépek és kellékek forgalmazása,
– számítógép alkatrészek forgalmazása,
– nyomdaipari szolgáltatás.
Ezeken a területeken az 1980-as évektől lassan, de folyamatosan megjelent a verseny. Új számítóközpontok alakultak, és bérmunkairodaként kezdtek el működni, ráadásul a nagyobb gazdálkodó vállalatok, pénzintézetek önálló adatfeldolgozási bázist építettek ki – mindez végül lényegesen átalakította a piacot. Új területeket kellett keresni, új szolgáltatásokat kellett ajánlani a megmaradt és jövőbeli partnereknek. A konkrét kihívást a következő területek jelentették:
– a hagyományos adatfeldolgozást ki kellett váltani egy új, hatékonyabb, gazdaságosabb feldolgozással, a táv-adatfeldolgozással,
– meg kellett teremteni vállalaton belül a modern technikai eszközöket működtető szakemberek kiképzését is,
– biztosítani kellett az új eszközök beszerzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat,
– fel kellett készíteni a partnerek szakembereit az új technika igényeinek kielégítésére.

CW: Hogyan lehetett talpon maradni az akkori világban egy vállalat élén?
KJ: Hatalmas vállalat voltunk, sikerünk vezetési stílusunknak volt köszönhető, amivel mindenki elégedett volt, nem volt konfliktusunk sem a legmagasabb vezetéssel, sem a minisztériummal. Egyszerre diplomáciával és politikai érzékkel kellett rendelkezni ahhoz, hogy ez könnyen menjen.

CW: Mi volt az Ön titka?
KJ: Nem avatkoztam bele abba a területbe, amihez nem értettem. A műszaki döntéseket mindig a műszaki szakemberek javaslata alapján hoztam. A különböző variációkból a jót – ha nem is mindig a legjobbat – ki tudtam választani. A nagy döntésekért a 31 év alatt sem szemrehányást, sem felelősségre vonást nem kaptam. A saját szakterületemen pedig mindvégig lelkiismeretesen dolgoztam.

CW: Komolyan vették-e a szocializmusban a nagyvállalatok az informatikát?
KJ: Az 50-60-as években a hagyományos adatfeldolgozás, lyukkártya-, lyukszalag-, mágnesszalag-alapú feldolgozások voltak dominánsak, az informatika jóval később jelent meg; a 90-es évektől lehetne önálló egységről beszélni. Legelterjedtebb a könyvelés, bérszámfejtés, készletgazdálkodás, termelésirányítás területén volt.

CW: A vasfüggöny mögött lehetett tanulni, tájékozódni, fejlődni?
KJ: A SZÜV nagyon kedvező helyzetben volt ezt illetően, válogathattunk a külföldi utak között, hiszen nagyon sok külföldi, főleg nyugati cégektől vásároltunk, engedéllyel. Így szakembereink a nyugati és a keleti gépekhez egyaránt értettek. A szakmai kiképzés mindig a műszakiakat, programozókat és rendszerszervezőket érintette. A tanulmányútjainkhoz a szakmai szervezetek támogatását maximálisan megkaptuk. Az ágazati számítóközpontok is hasonlóan jó ellátásban részesültek, mint a SZÜV, legfeljebb mi időben korábban kaptuk meg a lehetőségeket.

CW: Milyen volt akkor vállalatot vezetni?
KJ: Könnyebb volt, mert a tervgazdálkodás miatt tudta az ember, mit kell csinálnia. Az éves terveink reálisak voltak, lehetett teljesíteni, még akár túlteljesíteni, megvolt a minimum 3 éves, középtávú fejlesztési tervünk is. A másik könnyebbsége az volt, hogy a jogszabályok nem változtak – nem hetente, hanem évente sem –, így középtávon is lehetett tervezni költségekre, beruházásokra, árbevételre. A dolgozóknak hosszú távon biztosított volt a munkahelye.
Mint magánember az a véleményem, napjainkban nagyon rövid távon gondolkodnak az emberek, céljuk minél hamarabb meggazdagodni, a legkisebb ráfordítással és adófizetéssel. Persze tisztelet a kivételnek. Hiányoznak a szakemberek, a megbízható munkaerő, leginkább emberi magatartás és szakmai hozzáértés szempontjából. Emellett a kutatás-fejlesztés területén kevés pénz áll rendelkezésre, ami hatékony felhasználás esetén is csak kis eredményeket ad.

CW: Mi történt a rendszerváltással a vállalat életében?
KJ: 990-ben a vállalati tanács már nem erősített meg a pozíciómban, mert másképp képzelték el a jövőt, mint én. A társasági törvény megjelenésével egy időben a SZÜV megkezdte a központjainak társaságokká történő átalakítását rt. és kft. formákba, ám ragaszkodtunk az állami többséghez. A tervek szerint a vállalatok 51 százalékát az állami tulajdon képviselte, 49 százalékban a partnereink – külföldieket is beleértve – tették ki volna. A vezérigazgatóság továbbra is központi irányítószervként működött volna, és ez alatt történt volna a fejlesztés is.
Azonban a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény 1990-es módosítása lehetővé tette, hogy az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok bizonyos feltételek meglétekor önálló vállalattá alakulhattak, a vagyon pedig ellenszolgáltatás nélkül az új kft. vagy rt. tulajdonába került, az irányítási rendszer nélkül. Tiltakoztam a folyamat ellen, ami gyakorlatilag a vállalat szétosztását jelentette, amit minden érintett vezető elhárított, mondván nem tehet semmit. A nyugdíjazásomat kértem. Noha megváltunk egymástól, ezt követően mégis olyan döntés született, hogy a SZÜV-öt nem lehet szétszedni; privatizálni kell, de egyben.

A Számalk és a Szaldó mindezt sikeresen tudta véghez vinni. Több mint húsz év után is azt állítom, hogy a kidogozott stratégiánk túlélte a múltat. Ám a SZÜV-nek az akkori személyi és jogi adottságok már nem kedveztek, és hirtelen sokan hitték, hogy vezérigazgatók vagy osztályvezetők lehetnek. A vállalat tortúrája jól tükrözi az egész magyar privatizálás vonalát…”

Forrás:
Generációkon átívelő hozzáállás; Sós Éva; Computerworld; 2013. március 7.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Az Európai Bizottság a digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíciót indít útjára

„José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke a mai napon azzal a kéréssel fordult az európai digitális profilú vállalkozásokhoz, a kormányokhoz, valamint az oktatási és képzési ágazat szereplőihez, hogy csatlakozzanak a digitális munkahelyteremtés érdekében kialakított nagykoalícióhoz és segítsék az Európában 2015-re várható, mintegy 900 000 információs és kommunikációs technológiai (IKT-) állás betöltését. A napjainkban tapasztalható magas munkanélküliség ellenére a digitális munkahelyek száma évről évre több mint 100 000-rel nő, amely növekedéssel azonban a frissen diplomát szerzett IKT-szakemberek, illetve az IKT területén szakképesítéssel rendelkező munkavállalók száma nem tud lépést tartani.

Neelie Kroes, a digitális menetrendért és Antonio Tajani, az ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős alelnökök, továbbá Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért, valamint Androulla Vassiliou, az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős biztosok szintén részt vettek a nagykoalíciót útjára indító, mai brüsszeli rendezvényen, amely része a Bizottság Európa versenyképességének növelését célzó törekvéseinek.

Barroso elnök így nyilatkozott: „A mai napon elinduló nagykoalíció kiemelkedő szerepet játszik abban, hogy Európa gazdasága újra megerősödjön és álláshoz tudjuk segíteni kontinensünk közel 26 millió munkanélkülijének egy részét. Elismeréssel adózom azon vállalkozásoknak, amelyek itt és most csatlakoztak a kezdeményezéshez. Amennyiben együtt, közös erővel, meg tudjuk fordítani a jelenlegi tendenciát és be tudjuk tölteni az egyre növekvő számú, üresen maradó IKT-pozíciót, azzal az egész gazdaságra jótékony hatást gyakorolhatunk. Célunk, hogy ezen állások betöltéséről gondoskodva minden európai polgár aktív részese lehessen a jövő IKT-forradalmának.”

Európa nem engedheti meg magának, hogy kiaknázatlanul hagyjon ilyen foglalkoztatási lehetőségeket. A mai bejelentés az új munkahelyekre, gyakornoki programokra, képzési helyekre, induló finanszírozásra, az ingyenes online egyetemi képzésekre vonatkozó és még több, főleg a technológiai vállalkozások, a kormányok, az oktatási intézmények, a szociális partnerek, a foglalkoztatási szolgáltatók és a civil társadalmi szervezetek részéről érkező vállalásokra épít, melyeket Neelie Kroes alelnök Davosban, a Világgazdasági Fórumon gyűjtött össze (lásd: IP/13/52).

Az érdekelt felek eredeti vállalásaihoz a nagykoalíciót aláíró 15 vállalkozás és szervezet is csatlakozott. Az említett vállalások előhírnökei között kell megemlíteni a fiatalok számára létrehozott új, online tanulási platformot, az úgynevezett Academy Cube-ot (Akadémiai kocka), valamint az intelligens energiahálózatok kiépítésével foglalkozók számára meghirdetett új képzési modult.

A Bizottság a következő, kulcsfontosságú területekre kíván összpontosítani:

  • megfelelő digitális képzések – biztosítani, hogy a képzési programok igazodjanak az üzleti igényekhez;
  • mobilitás – gondoskodni arról, hogy a szakképesítéssel rendelkezők eljussanak oda, ahol igazán szükség van rájuk, így elkerülve egyes települések szakember-hiányát és -többletét;
  • tanúsítás – egyszerűbbé tenni a képzettségek munkaadó felé történő igazolását, függetlenül attól, hogy az állásra jelentkező melyik országban szerezte azt;
  • figyelemfelkeltés – tudatosítani az emberekben, hogy a digitális ágazat jól fizető és érdekes karrierlehetőséget biztosít mindkét nem számára;
  • innovatív tanulás és oktatás – bővíteni oktatási és képzési rendszereink profilját annak érdekében, hogy minél több embert hozzásegíthessünk a sikerhez szükséges képzettséghez.

Barroso elnök felkérte a szervezeteket is, hogy kövessék a koalíció mellett már elkötelezettek példáját. A Bizottság szerepe vitathatatlan, de csak valamennyi érdekelt fél aktív közreműködése mellett lehet biztosítani az ágazati szervezésű képzéseket, a munkaerő mobilitásának elősegítését, a képesítések tanúsítását, az iskolai és egyetemi tantervek fejlesztését, az ismertség növelését és kedvező környezet kialakítani az induló vállalkozások számára.

A Bizottság emellett „Startup Europe” néven olyan egységes platformot teremt, amely összegyűjti az induló és bővülni kívánó internetes vállalkozásokat támogató eszközöket és programokat…”

Forrás:
Az Európai Bizottság a digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíciót indít útjára; Európai Bizottság; IP/13/182, 2013. március 4.

Egyre népszerűbb árellenőrző a mobiltelefon

„Minden tizedik magyar mobiltelefonáló arra is használja készülékét, hogy összehasonlítsa különböző termékek árait. Vásárlási döntéseikhez az emberek hazánkban mobiltelefon segítségével leginkább személyes használatú elektronikai készülékekről és háztartási eszközökről tájékozódnak. Többek között ezt állapítja meg a Nielsen fogyasztói információkat és ismereteket szolgáltató vállalat.

„A vásárlás okostelefonnal még világszerte gyerekcipőben jár, viszont az okostelefonok használói sok országban, ha nem is vásárolnak, árakról és termékekről növekvő számban tájékozódnak mobilról” – írja elemzésében a Nielsen.

A felmért európai országok válaszadói között átlag 6 százalék teljes mértékben, míg 12 százalékuk részben használja mobilját termékek árainak összehasonlítására. Azt is feltárta a Nielsen kutatása tizenegy kiválasztott termékcsoporttal kapcsolatban, hogy hányan tájékozódnak mobiltelefonjuk révén különböző árucikkekről. Legtöbben éppen magát a mobiltelefon termékkategóriát említették, amelynél a magyar válaszadók 10 százaléka használja készülékét informálódásra is.

Személyes használatú elektronikus készülékekre 5, háztartási eszközökre 4 százalék jut. 3-3 százalékos a mutató élelmiszernél és italnál, egészség megőrzését szolgáló termékeknél és gyógyszernél, háztartási elektromos készüléknél, autónál, valamint ékszernél és dísztárgynál. 2-2 százalék nevezte meg a testápló szereket és a ruházati cikkeket, míg 1 százalék a kozmetikumokról és a bőrápoló szerekről informálódik mobiltelefonja segítségével.”

Forrás:
Egyre népszerűbb árellenőrző a mobiltelefon; HVG.hu/MTI; 2013. március 8.

Egy hetes Internet Fiesta a könyvtárakban

„Az internet által nyújtott lehetőségekkel, mindennapi használatával ismerteti meg az érdeklődőket az Internet Fiesta elnevezésű országos rendezvénysorozat, amelynek könyvtárak adnak otthont március 20. és 27. között.

A látogatók egyebek mellett a netes vásárlásról, az e-ügyintézésről, a közösségépítésről és a világháló veszélyeiről hallhatnak előadásokat, internetes játékokat próbálhatnak ki és vetélkedőkön vehetnek részt. Az előadásokon, bemutatókon szó lesz majd a netes viselkedés íratlan szabályairól, az álláskeresésről, a netes szlengről, a különböző blogokról és fórumokról is. Az idei Fiesta célja az internet mindennapi használatának népszerűsítése. A programok alkalmat adnak arra is, hogy a könyvtárosok és a meghívott előadók bemutassák az egyre szélesebb körben használt internet alkalmazások és közösségi oldalak lehetőségeit, a közösségépítés módozatait – közölte Kristóf Hajnalka sajtófelelős.

A részt vevő könyvtárak mintegy 200 programmal várnak minden korosztályt. A legnagyobb kínálat eddig Tolna megyéből, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből és Budapestről érkezett. A programokról a fiesta.kjmk.hu oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők részletesebben. Az Internet Fiestát 2001 óta tartják meg minden évben a rendezvényhez csatlakozó könyvtárakban azzal a céllal, hogy minél több emberrel ismertessék meg az internet világát és elősegítsék a digitális írástudás elterjedését.”

Forrás:
Egy hetes Internet Fiesta a könyvtárakban; SG.hu/MTI; 2013. március 10.

Szakirodalom

A nyílt adatok gazdasága : A kormányzati és közadatok megnyitásával felszabadítható haszon

Az egész világon mindenütt Nyílt Kormányzati Kezdeményezéseket indítanak a kormányzatok és közigazgatási szervezetek. A kutatás szerint 2011. októberére 28 országban létesült nyílt adatok portálja. A közigazgatás irányítói most kezdik felismerni, hogy az adatok megnyitása milyen hasznot hozhat. Például a 27 uniós tagország gazdaságára a nyílt adatok közvetlen hatása 32 milliárd euróra tehető, és a becsült éves növekedési ütem 7 százalék. Azonban nagyon kevés kormányzat alkalmaz megfelelő intézkedéseket a nyílt adatokból kinyerhető gazdasági haszon elérésére. A politikai vezetés támogatása, az elérhetővé tett adatok kiterjedtsége és frissítésük üteme, az adatok könnyű elérhetősége, a felhasználói közösség részvétele, mindez egyaránt meghatározza egy Nyílt Adat Program érettségét. A Capgemini Consulting 23 országot elemzett és értékelt adott paraméterek szerint, hogy meg tudja állapítani rangsorukat.

Forrás:
The Open Data Economy : Unlocking Economic Value by Opening Government and Public Data; Capgemini Consulting; 2013. február 7. (pdf)