Tartalomjegyzék

„…Van legalább néhány szent ügy a kohézió irányában érdekelt országok között, ami mindig megmarad és amiben mindig lehet egymásra számítani?

A szent ügy a kohéziós politika, ami megint csak egy vitatott politika a nettó befizetők által. Svédország, Finnország, Dánia, Hollandia, Németország, Ausztria, ezek az országok azt mondják, hogy a kohéziós politika nem tudta hozni a tőle várt eredményeket, hiszen ha megnézzük, a legfejlettebb és a legfejletlenebb régió között gyakorlatilag ugyanakkora, ha nem nagyobb a fejlettségi szakadék, és a kohéziós politika így, ebben a formában csak pénzszórás. A Kohézió Barátai ezt értelemszerűen egyrészt mindenképpen szeretnék megőrizni, másrészt pedig ők úgy gondolják, hogy a területfejlesztési politikában, a regionális fejlesztési politikában ennek igenis nagyon komoly hatása tud lenni. Aztán valóban van egy törésvonal a Kohézió Barátai között is, mert a déli országok és a közép-európai országok is nagyon komoly vitában vannak egymással. A déliek nehezen bocsátják meg a keleti bővítést, de abban mindenképpen konszenzus van, hogy a kohéziós politikát védeni kell, és ebben Magyarország is ott jár alapvetően az élvonalban, amely a diplomácia minden eszközével próbálja hétévente, amikor az új hétéves pénzügyi kerettervet meghatározzák, a kohéziós politikának a számait megőrizni.

Van a kohéziós politika jelenlegi formája ellenzőinek bevett magyarázatuk arra, hogy miért nem csökkennek a különbségek?

Azért, mert azt mondják, hogy a tagállamok nem célzott fejlesztéseket hajtanak végre, hanem általában vagy ágazati fejlesztések mennek vagy egymással párhuzamosan futó, egymással kapcsolatban nem lévő ágazati fejlesztési programok futnak, és sok esetben a szinergiákat sem találja meg a fejlesztéspolitika, vagy pedig a kohéziós pénz, mivel úgymond ingyen jön, ezért klientúraépítésre használhatják fel és nem elsősorban a hasznosulást, a felzárkózást teszik meg feladatként, hanem a pénz szórását, a pénz egyenletes vagy éppen egyes régió számára kitüntetett jelentőségű szétosztására. Emellett azért van egy általános elégedetlenség az északi országok polgárai között, hogy ők adják az általuk kemény munkával megszerzett pénzt és ezt a déli országok elpazarolják.

Az Európai Bizottság irányába egy nehezedő nyomás tapasztalható, három képviselő éppen bizalmatlansági indítványra gyűjt. Ez komoly nyomás Ursula von der Leyenre?

Ez nagyon veszélyes ránk, magyarokra nézve, hiszen az ok, ami miatt gyűjtik az aláírást az, hogy az Európai Bizottság aláírta Lengyelországgal az újjáépítés és ellenállóképességi nemzeti programról szóló dokumentumot. Még nem nyíltak meg a pénzügyi lehetőségek, kifejezetten a bizottság hangsúlyozta is, hogy Lengyelországnak teljesíteni kell a korábban megszabott politikai kritériumokat ahhoz, hogy pénzhez jusson, de a liberális frakció három, méghozzá meglehetősen nagy tekintélynek örvendő képviselője aláírásgyűjtést kezdeményezett a bizalmatlansági indítvány elindításáért. Ez egy politikai nyomásgyakorlás, de tekintve azt, hogy én úgy látom, hogy a mostani bizottsági elnök, Ursula von der Leyen sokkal inkább tart az Európai Parlamenttől, mint a korábbi, Jean-Claude Juncker, ebből adódóan ez nagyon komoly politikai nyomás lehet von der Leyenre, és én attól félek, hogy a mi tárgyalásaink is ennek a kárát láthatják.

Azért komoly politikai nyomás, mert arra irányul, hogy ne írja alá a lengyelekkel?

Igen.

Vagy hogy legyen keményebb Magyarországgal?

Alapvetően, hogy ne írja alá a lengyelekkel, de ez magában foglalja azt, hogy akkor a magyarokkal se írja alá.

Miért érzékenyebb Ursula von der Leyen a politikai nyomásgyakorlásra, mint Jean-Claude Juncker volt?

Egyrészt ez a személyiségben rejlik, másrészt pedig a státuszában a két bizottsági elnöknek. Jean-Claude Juncker 1974 óta az európai politikában lévő, 16 vagy 18 éven keresztül nagykoalíciós miniszterelnök, aki mindenkit ismert a nyugat-európai politikában, első számú politikusként jegyzett vezető volt. Ursula von der Leyen pedig, fogalmazzunk úgy, hogy a német politika első vonalának középmezőnyéből jött, és ráadásul ő nem is csúcsjelölt volt. Jean-Claude Juncker csúcsjelölt volt, és ez is erősebbé tette a pozícióját a parlamenttel szemben.

Elvileg a bizalmatlansági indítvánnyal meg lehet buktatni egy bizottsági elnököt?

Elvileg igen. Volt erre egy kísérlet 1999-ben, mikor Jacques Santer bizottsága ellen indítottak el egy bizalmatlansági indítványt, az egyik biztosának korrupciógyanús ügyei miatt, de akkor lemondott, mielőtt a bizalmatlansági eljárás kiteljesedett volna.

Milyen kimenetelre lehet számítani ebben?

Most nem fog szerintem elindulni a bizalmatlanság indítvány. Lehet, hogy össze is gyűjtik az aláírást, de nem fog elindulni, de ez egy Damoklész kardja a bizottság feje fölött.

A bizottság elnökére nehezedő politikai nyomás a mi ügyünket hogyan fogja érinteni?

A mostani tárgyalások alapján nekünk úgy tűnik, hogy nem elsősorban politikai érvekkel kell megküzdenünk, hanem inkább értelmezési viták és ilyen jellegű aprómunka körül forog a tárgyalás menete. Nyilvánvalóan el fogunk jutni arra a pontra is, amikor a politikai kérdések is szóba kerülnek, hiszen a mi tárgyalásainkkal párhuzamosan több eljárás folyik Magyarország ellen. Van egy 7-es cikk szerinti eljárás, ami az Európai Parlament kezdeményezésére indult el, a másik a jogállamisági feltételrendszerrel kapcsolatos eljárás, ami egy új eszköze az Európai Bizottságnak. Most úgy vagyunk a kezdeti stádiumában ennek az eljárásnak, hogy valójában még meg sem kaptuk azt a pénzt.

Milyen fogalmakat és kivel kell a tárgyalásnak ezen a szakaszában tisztáznia és kinek? Ez az ön dolga?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kiválóan működő rendszert örököltem. Ágostházy Szabolcs államtitkár vezetésével már több éve működik az az államtitkárság, amely ezeket a tárgyalásokat folytatja, a technikai szinteket. Erre jön egy politikai szint, amely eddig a Miniszterelnökséghez kötődött, Gulyás Gergely miniszter úrnak volt a feladata az, hogy a politikai kapcsolattartást az Európai Bizottsággal biztosítsa, és ez az, ami most hozzám került, az Európai Bizottsággal, illetve tágabb értelemben az európai uniós forrásokat meghatározó politikai környezettel való napi kapcsolattartás.

Nyilván nem a technikai kapcsolattartás része a fogalomtisztázás. Ez valószínűleg politikai, nem?

Természetesen eljuthat politikai szintre, vagy azt is mondhatjuk, hogy végső soron el fog jutni, de most azért még jobbára technikai szinten történő egyeztetésekről van szó.

Olyan politikai cselekmény, mint az úgynevezett gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos népszavazás, ez oszt-szoroz ebben a megállapodásrendszerben?

Én szeretném ezt leválasztani erről. Az eddigi tárgyalásaim során is én mindenkinek azt mondtam, és nem találkozott antipátiával az, hogy az a két nagy pénzcsomag, tehát egyrészt a többéves pénzügyi keret, másrészt pedig a gazdasági újjáépítési alaphoz kötődő pénzek, valójában Magyarország tagsági jogviszonyával összefüggésben áll. Vagyis azt senki sem vitathatja, hogy mivel Magyarország az Európai Unió tagja, ezért jogosult ezekre a pénzekre. Azzal kapcsolatban lehet vita, hogy milyen feltételekkel, kötjük-e ezt feltételekhez. A gyermekvédelmi törvényről, a jogállamisági kritériumrendszerről szeretném leválasztani ezeket a tárgyalásokat.

De hatalmában áll leválasztani a tárgyalásokat?

Ez egy nehéz kérdés. Nyilvánvalóan nem mindenkinél nem mindig, és én sem gondolom, hogy én olyan lehengerlő érveket tudok mondani, amit nem ismernének az Európai Bizottságban, de én úgy gondolom, hogy ma az Európai Bizottságnak is bizonyos fokig érdeke, hogy legyen egy olyan feszültségmentes övezete a Magyarország‒Európai Bizottság kapcsolatrendszernek, ahol a bizottság is tudja érvényesíteni a prioritásait és mi is meg tudjuk valósítani a céljainkat. Én szeretném megtalálni valahol ezt a zónát, és a nagypolitikai vitáktól elhúzni egy kicsit a források körüli vitát. Persze azért ez nem mindig sikerül és az Európai Parlament részéről biztos, hogy nem minden tekintetben találok értő fülekre. De például az Európai Néppártnál nem annyira reménytelen ez a dolog az eddigi tárgyalásaim alapján, ott is és a bizottságnál is talán valamilyen eredményt el fogok tudni érni.

Milyen előnyt lehet ígérni a néppártiaknak meg a bizottságnak ahhoz, hogy másképp álljanak ehhez a tárgyaláshoz, mint korábban álltak?

Hogy azt bebizonyítjuk, hogy a megfogalmazott aggályokat komolyan vesszük és releváns válaszaink vannak, azaz együttműködő partnerek vagyunk. Azt nem tudom ígérni, mint ahogy egyik tagállam sem tudja ígérni, hogy könnyű vagy altruista partner lennénk. Az Európai Unió nem altruizmusról szól. Itt azért a nemzetállamok vagy a tagállamok elő-előfordul, hogy alávetik magukat egy közösségi akaratnak, de akkor egy másik ponton annak elkérik az árát. Itt a nemzeti érdekérvényesítés azért alapvetően egoista játék, mégis az európai integráció legnagyobb bravúrja az elmúlt hét évtizedben az, hogy mégis sikerült elérni azt, hogy a nemzeti egók egy uniós közös érdekben is tudjanak találkozni egymással. Ez sokszor fájdalmas lemondást jelent egy-egy tagállam részéről, de annak tudatában teszi meg ez a tagállam, hogy egy következő számára fontos ügyben viszont ő majd visszakapja ennek a bónuszát, hogy ő most engedett, és ebből a szempontból Magyarországgal szemben nagyon megromlott a hangulat. Úgy gondolják, hogy Magyarország az a tárgyalófél, miközben a tények nem ezt bizonyítják, amelyik mindig csak a saját szempontjait akarja érvényesíteni és közben nincsen tekintettel az Európai Unió szempontjaira. Én úgy gondolom, hogy talán így sikerül kialakítani egy olyan együttműködési területet, ahol tudjuk bizonyítani, hogy ez nem így van.

Annak mi az oka, hogy Magyarországgal szemben megromlott a hangulat?

Szerintem itt két történet van. Az én számításom szerint a hangulat megromlása arra vezethető vissza, hogy mi 2004. május 1-jén beléptünk az Európai Unióba, elértük a célunkat és hirtelen nem tudtuk meghatározni, hogy egészen pontosan milyen politikát folytassunk. A belépési folyamat egyik legfontosabb pontja az volt, hogy lehetőség szerint mindenben vegyük át az uniós szabályozást, most pedig meg kellett volna jelenni a nemzeti érdekkel és el kellett volna kezdeni játszani ebben a térben. Ezt nem mindig tudtuk, de ez érthető, hiszen új játékosok voltunk. 2006-tól érezhetően romlott a bizalmi szint a különböző konvergenciaprogramok hitelességének problémájával. 2010-ben kétharmados többséget szerzett a Fidesz, és az Európai Unió olyan országaiban, ahol két-hárompárti koalíciók vagy éppen kisebbségi kormányok irányítanak hagyományosan, a kétharmados többség inkább félelmetesnek tűnt, mint nagyszerű lehetőségnek, és amikor 2010-től mi valóban nekiláttunk a kétharmados többségre támaszkodva a jogrendszer átalakításának, akkor ők ezt fenyegetésként élték meg. Mindezek olyan fokú bizalmatlanságot kezdtek ébreszteni, amely aztán az elmúlt 12 évben eljutott odáig, hogy ma már minden új dolog, ami Magyarországról jön, az legalábbis aggályt vált ki, nem is annyira a bizottságnál, mint inkább a parlamentnél, illetve az egyes tagállamokban.

Az volt a probléma, hogy ők nem szoktak hozzá a kétharmados kormányzáshoz vagy az, hogy azt gondolták, hogy túl erős lesz Magyarország és majd kinyílik a szeme?

Mind a kettő.

Hogy áll most hozzánk Németország, ami az Európai Unió közmondásos vezető ereje?

A német–magyar kapcsolatoknak van egy alapvető specialitása a hagyományos felálláshoz képest. A két Németország egyesülése a nyugatnémet politikai gondolkodási tradíció dominanciáját hozta magával, és ebből adódóan ma Németország geopolitikai identitása nem közép-európai, hanem nyugat-európai. Ebből adódóan Magyarország számukra a hagyományos felfogástól eltérően nem a természetes környezetük egyik országa, hanem a nyugatiak számára kicsit ijesztő kelet-európai törékeny demokrácia, és ezt a média tökéletesen közvetíti is, még ha a német politikai elitnek ennél árnyaltabb is a felfogása. De a helyzet az, hogy távol került egymástól furcsa módon geopolitikailag Magyarország és Németország.

De Németország nem akar a határain kívül egy nyugodt zónát, bennünket is beleértve?

Akar, de a Visegrádi Négyek együttműködését is ilyen értelemben ő aggodalommal szemlélte, mert mindent gyanúsnak talált, ami az általa sokszor még mindig posztkommunista országokból jön kezdeményezésként. Akar ő egy nyugodt területet, de azt szeretné, hogy az a nyugodt terület ne a saját törvényei szerint legyen nyugodt terület, hanem a II. világháború utáni nyugatnémet politikai felfogás szerint legyen nyugodt terület.

Ezzel együtt kell élnünk? Együtt lehet ezzel élni?

Szerintem ez egy kulturális dolog, ami változik, csak nem biztos, hogy egy-két év alatt. Már ma is a német cégek jelenléte például nagyon sokat számít abból a szempontból, hogy Magyarországról milyen képet alakít ki a német elit. Ez az évek során változni fog. Az sem kizárt, hogy Németország visszacsúszik a közép-európai geopolitikai identitásba, majd idővel Ausztria is esetleg identitást válthat, de ez évek, évtizedek kérdése.

Mit tudott elérni a Néppárt kongresszusán, ahol mint kereszténydemokrata reaktivált képviselő vett részt?

Amit el tudtam érni, az nagyon kezdeti stádium, én azért is akartam mindenképpen kimenni, hogy mint ahogyan annak idején, amikor Julianus barát visszament az Uralhoz megnézni, hogy az ott hagyott magyarok hogy érzik magukat. Megnéztem, hogy az a kapcsolatrendszerem mennyire él még, amit én 2019-ben ott hagytam, és azokkal az emberekkel találkoztam, akikkel 2014 és 2019 között intenzívebben működtem együtt. Ezek közé tartozott Manfred Weber is, akivel együtt csináltuk meg annak idején a Discover EU nevű programot, ami a 18 éveseknek ingyen vasúti jegyet ad és ezzel segíti az ő Európa-barátságuk kialakulását, éppen ezért ez az egy nap arra volt jó, hogy újra felvettük a kapcsolatot, amit innentől kezdve majd folytatni fogunk. Az ő számukra azért volt fontos, mert azzal, hogy a Fidesz elhagyta a Néppártot, a magyar kapcsolatrendszerük minimálisra szűkült. Hölvényi György európai parlamenti képviselő van ott a KDNP-ből, ő aktív is, de most megpróbálunk felépíteni az Európai Néppárttal, illetve az Európai Néppárt tagszervezeteivel egy olyan együttműködést, amely azért lehetővé teszi a magyar érdekek megjelenítését a Néppárton belül is.
…
Ágostházy Szabolcsot már említette és ott van még Bóka János is, aki az Európa-politikával összefüggő ügyekben a miniszterelnök munkájának támogatásáért felelős miniszterelnöki biztos. Milyen ennek az Európával való foglalkozásnak a munkamegosztása?

És most már az Igazságügyi Minisztériumban államtitkár is, de ugyanúgy megtartja azt a feladatát is, hogy a miniszterelnök politikai képviseletét ellássa az Európai Tanácsot előkészítő ülésezések során. Ezt uniós szaknyelven serpának hívják, de most már az Igazságügyi Minisztérium államtitkáraként Varga Judit miniszter asszonynak is rendelkezésére kell állnia. Az Európa-politika a miniszterelnök és az Igazságügyi Minisztérium. Az én részem valahol ott kezdődik, ami a tagsági jogviszonyból eredő források megszerzését, felhasználását, az ezzel kapcsolatos ellenőrző munkát jelenti, azaz nekünk azt kell bizonyítanunk majd, ha meglesznek ezek a források, az Európai Bizottság felé, hogy ezeket prudens módon, jól és szabályszerűen használjuk fel.

És ott van még a területfejlesztés, ami a másik nagy portfolió. Itt öt kormánymegbízott dolgozik a keze alá, mi a munkamegosztás? Milyen elvek szerint? Magyarországnak egymástól egészen eltérő fejlettségű területei vannak.

Így van. Én három ligát szoktam megkülönböztetni a magyarországi fejlesztéspolitika szempontjából, létezik Budapest, amely az első ligában focizik, nem a többi magyarországi régióval, hanem Béccsel, Prágával, Párizzsal, ami tényleg a legjelentősebb. Budapest fejlettségéből adódóan nem is jogosult már például kohéziós forrásokra, hiszen az EU-átlaghoz olyan mértékben közelít, mint a többi főváros általában. Van a második liga, a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli régió, ami Czunyiné Bertalan Judit kormánybiztos keze alá tartozik és az északnyugat-magyarországi gazdaságfejlesztési övezetnek hívják. Ez a régió magyar mércével a legfejlettebb zóna, de valójában neki nem a többi magyarországi régióval kell versenyeznie, hanem Burgenlanddal, Pozsony környékével, Baden-Württemberggel, Bajorországgal, Lombardiával és szintén óriási versenyképességi nyomás alatt van. Sajnos a többi régió a harmadik csoportba tartozik, akiknek egyszerre kell felzárkózniuk a nemzeti átlaghoz is és ezzel együtt az európai uniós átlaghoz is, ez az északkelet-magyarországi régió, a dél-alföldi régió és a dél-dunántúli régió, amelynek szintén külön-külön kormánybiztosai vannak. Az északkelet-magyarországinak Szabó Tünde, a dél-alföldinek Bányai Gábor, a dél-dunántúlinak Moring József, és ott van a közép-magyarországi régió, ahol Budapest és Pest megye egy régióba tartozik, itt pedig Láng Zsolt a kormánybiztos. A kormánybiztosok feladata nem az, hogy uralják ezeket a területeket.

Nem ő mondja meg, hogy ki mennyi pénzt kap?

Nem, ők koordinálnak. Az a célunk, hogy azonosítsuk azokat az igényeket, amelyek a különböző régióknál különbözőképpen jelennek meg. Ma Magyarországon erősen centralizált fejlesztéspolitika létezik, amely csak ágazati logikát ismer. Egy győri vállalkozó pont ugyanarra pályázhat, mint egy szarvasi vállalkozó, ugyanakkor lehet, hogy teljesen más problémáik vannak. A győrinek a legnagyobb problémája, hogy elmegy a munkaereje, a szarvasinak meg, mondjuk, éppen egy beruházás. Ha ezeket sikerülne a következő hétéves pénzügyi keretterv idejére szétszálaznunk és a területi dimenziót be tudnánk hozni az uniós források elosztásába, akkor egy óriásit tudnánk előrelépni.

Azt látják már, hogy például Láng Zsolt, akinek egy agglomeráció kétszáz településsel tartozik a portfoliójába, ezt milyen elvek szerint fogja megoldani?

Konzultáció, koordináció, tárgyalások.

Mikor kezdődik?

Még nincsenek irodáink sem. Amint a hajléktalan státuszból kibillenünk és lesznek irodáink, akkor elkezdjük, de érdemlegesen szerintem szeptembertől tudunk elkezdeni.

Veszprém, Európa kulturális fővárosa projekt 2023-as projekt?

Így van. Csütörtökön fog indulni a Magyar Mozgókép Fesztivál, ez már az egyik emblematikus rendezvénye lesz. Programokban jól állunk, infrastruktúránál van egy kicsi csúszásunk, részben az áremelkedések miatt, és ott le is kellett mondanunk egy-két beruházásról, de én abban bízom, hogy 2023-ban sikerül megvalósítani a zömét az infrastrukturális beruházásainknak is.

Mint miniszter, mint a terület országgyűlési képviselője és mint az uniós pénzek koordinációjáért felelős miniszter tud a kulturális főváros ügyben lépni valamit, vagy az egy teljesen más dolog?

Tudok, miniszterként cseles módon a portfolióm részévé vált az Európa kulturális fővárosa programsorozattal kapcsolatos összehangoló munka, de itt igazából az a munka volt nekem fontos, amit idáig csináltam, most már nagyjából sínen van, a szakemberek most már csinálják. A költségvetés, jogi környezet, minden biztosítva van, most már a művészeké a szó, akik kialakítják a koncepciót és csinálják a programokat. ”

Forrás:
Navracsics Tibor: szeretném a nagypolitikai vitáktól elhúzni az uniós források körüli vitát; Exterde Tibor; Infostart / InfoRádió; 2022. június 8.

Közigazgatás, politika

Schmidt Jenő: segítség nélkül akár a közvilágításon is spórolhatnak az önkormányzatok

„ Elképzelhető, hogy éjfél és hajnali négy között nem lesz közvilágítás egyes kistelepüléseken, ha az érintett önkormányzatok nem kapnak valamilyen kompenzációt a rezsicsökkentés utáni időszakban – mondta a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke.

A kormány által szombaton bejelentett intézkedéscsomag részeként a településeknek is piaci áron kell majd beszerezniük a villamos áramot, a kedvezményes, rezsicsökkentett ár csak a lakosságnak jár majd. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke szerint ez 2-2,5-szeres áramár-emelkedést jelent, az eddigi kilowattonkénti 38 forintos ár 70 forint felett lesz.

Mint Tab polgármestere fogalmazott, ez minden önkormányzatot érint, ebből 300 település nagyon nagy fogyasztó, de ott van a legtöbb adóbevétel is, és ki tudják fizetni, ám nagy érvágás lesz a költségvetésüknek, az összes többi önkormányzatnak pedig pótlólagos támogatásra lesz szüksége.

„Esetleg másban kell gondolkodnunk, például fel kell okosítanunk a közvilágítást, és 11 órától minden második lámpa fog égni, vagy éjjel egytől le kell kapcsolni az egészet hajnal négyig” – vetítette előre az egyik forgatókönyvet az elnök, és jelezte, kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen nem könnyű a villanyszámlán spórolni, mert olyan, egész nap a lakosságot szolgáló intézményeket működtetnek, mint a bölcsődék, óvodák, egészségügyi és szociális ellátók. „Három hónap múlva már égni fog a talaj mindenki alatt” – tette hozzá.

Schmidt Jenő akár a közvilágítást lekapcsolásánál is súlyosabb lépéseket is el tud képzelni, mert „amikor az embernek szorít a bukszája, akkor minden megfogott forint az forint”. A földgáznál már eddig is a jelentősen megemelkedett piaci árat fizették az önkormányzatok, most a villamos energia következik, és szerinte ezt a költségnövekményt ott nem tudják kigazdálkodni, ahol nincs saját bevétel, márpedig a kétharmadunknál nincs.

A TÖOSZ elnöke egyetért Cser-Palkovics Andrással, Székesfehérvár polgármesterével, aki a hír hallatán úgy nyilatkozott, hogy akkor innentől viszont az állam ne avatkozzon abba bele, hogy az önkormányzatok milyen adókat emelnek, illetve a kkv-knek nyújtott iparűzésiadó-kedvezmény is legyen a múlté.

„A gazdasági önállóság tekintetében nagyon fontos, hogy attól hívunk önkormányzatnak valamit, hogy önkormányozhat.

Ha nincs gazdasági önállóság, akkor azt a nullát mindannyian el tudjuk kormányozni” – jelentette ki Schmidt Jenő. Jelen állás szerint június 30-ig van díjemelési stop, de meglepné, ha a kormányzat megengedné, hogy minden önkormányzat szabadon emelje az adókat és a díjakat. Úgy véli, hogy az iparűzési adó kedvezményét január elsejétől megszüntetik (ezt erősítette meg Varga Mihály pénzügyminiszter is a 2023-as költségvetés átadásakor), ugyanakkor szerinte ez csak a nagyobb településeknek segít, a kisebbeknek nem sokat.

„Nekik előbb-utóbb óhatatlanul kompenzációra lesz szükségük. Megint meg lehet csinálni nagyon trükkös módszerrel, hogy elveszik a nagyoktól és átadják a kicsiknek, az egyharmadát majd biztos finanszírozza a kormányzat a Belügyminisztériumon keresztül, a kétharmadot meg majd az önkormányzati szektor előteremti, ahogy tudja” – mondta Schmidt Jenő. ”

Forrás:
Schmidt Jenő: segítség nélkül akár a közvilágításon is spórolhatnak az önkormányzatok; Kalapos Mihály; Infostart / InfoRádió; 2022. június 8.

Dr. György István válaszlevele a TÖOSZ elvárásaival és kezdeményezéseivel kapcsolatban

„A Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára levélben válaszolt a „TÖOSZ elvárások és kezdeményezések” című dokumentumra, melyet az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban fogalmazott meg a TÖOSZ Küldöttgyűlése.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége 2022. május 24-én megtartott Küldöttgyűlése az 5/2022. (V. 24.) küldöttgyűlési határozatával fogadta el a „TÖOSZ elvárások és kezdeményezések” című dokumentumot, amelyet megküldtünk tájékoztatásul, a további szükséges intézkedések megfontolása és megtétele érdekében az érintett szaktárcák részére.

Dr. György István válaszlevele ITT olvasható”

Forrás:
Dr. György István válaszlevele a TÖOSZ elvárásaival és kezdeményezéseivel kapcsolatban; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége; 2022. június 8.

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke: a Covid utáni dermedtség állapotában vagyunk

„Vége van a felmondási tilalomnak, tapasztalnak mozgást az orvosoknál és a szakdolgozóknál?

Egyelőre adatokat gyűjtünk. Nagy mozgást nem tapasztalunk. Nyilván izgatottan várjuk az eredményeket. Saját kis kórházamban nincs mozgás. Az elmúlt bő két évben rengeteg minden történt az egészségügyben, többször voltunk ilyen helyzetben, akár a jogállási törvény bevezetésekor, vagy amikor az oltásokról kellett dönteni a munkatársaknak, hála istennek, nem volt nagy mozgás, minden munkatársra nagy szükségünk van, reméljük, hogy megmaradunk és tudunk tovább dolgozni minél többen. Vannak hiányok, ápolói, orvosi területen és más munkatársaknál is, úgyhogy nagyon szeretnénk, hogy minél többen maradjunk.

Mitől függ ön szerint, hogy elindulnak-e a dolgozók?

Nagyon nehéz időszak után vagyunk, nagyon sokan fáradtak, kiégtek, ez a bő két év nagyon sok erőt kivett a munkatársakból, rengeteg tapasztalatot is szerzett mindenki, de nagyon sok sikerélmény mellett sok kudarcélmény is érte az ágazatban dolgozókat. Nagyon sokat változtatott a jogállási törvény, az ápolóknál van egy bérfeszültség, ezek sokat jelentenek. A helyi kultúrától nagyon sok függ, mert az, hogy valaki megmarad-e a munkatársi körben egy adott kórházban, azért nagyon sokban felelős a helyi kultúra, amiért sokat tehetünk a magunk helyein.

Mi a gyakorlat? Akik elmennek, a szakmát hagyják el vagy csak az adott ellátási helyet?

Összességében a vártnál sokkal kevesebben mentek el, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Nehéz időkben nagyon szépen kitartottak a munkatársaink a rendszerben. Az elvándorlásnak hosszú története van a magyar egészségügyben, nagyon sokan külföldre mentek, ez a fajta áramlás most jelentősen lecsökkent, a rezidensek maradnak, nagy munka van abban az elmúlt bő évtizedben, hogy a rezidensösztöndíjakkal, most az orvosbéremelésekkel sokan maradtak. Az ápolók között is volt hullám, amikor sokan külföldre mentek, ez most jóval kisebb mértékű, az ágazatból is elmentek nem kevesen, ez egy súlyos gond, főleg az ápolóknál, hogy a pult mögötti munkák kényelmesebbek, nem műszakosak, ezek vonzók voltak. Ebben is sokat változtatott a Covid, illetve kétségtelen tény, hogy van, aki ágazaton belül is magánellátások felé mozog. Nagyon sokszínű a kép.

Milyen szakmák vannak most az egészségügyi ellátásban, amelyek különösebben érintettek?

Igen, sok olyan terület van, ahol súlyosabb a hiány. Most a szülészet egy ilyen izgalmas terület, az egész szülészet átalakulására nagy szükség van. Az az éjszakai pluszmunka, amit a szülő nők igényeltek egy-egy választott orvostól, most a paraszolvencia kivezetésével nem tud ugyanúgy működni.

Magyarán azt már nem lehet megbeszélni, hogy az orvos éjszaka kettőkor is ugorjon, ha elindul a szülés?

Igen, ez valójában nem nevezhető paraszolvenciának, ez egy olyan plusz szolgáltatás, amit jelen pillanatban nem tud finanszírozni a rendszer. Amikor nagyon fontos a modern szülési kultúra, akkor ez egy rendezendő kérdés egy ilyen társadalomban. Nagyon sok előnye van a jogállási törvénynek, az orvosbéremelésnek, a paraszolvencia kivezetésének, ezek hatalmas eredményei az elmúlt bő évnek, de vannak olyan felvetődő új kérdések, amikkel kell foglalkoznunk. Például azzal, hogy az orvosválasztásban vagy az intézményválasztásban, aki extra munkát végez, az kap-e ezért valamilyen pluszdíjazást, illetve hogyan tudja a kapcsolati tőkén kívül kiválasztani az orvosát intézetben vagy járóbeteg-ellátásban is a beteg.

Ez egy bizalmi kérdés, hogy az ember szeretné azt, hogy az vezesse a szülést, aki az egész terhességet gondozta.

Ezért kell ebben nagyon finom szabályzást létrehozni. Ez egy fontos, kitárgyalandó projekt, amire megoldást kell találni. De mondhattam volna a sürgősségi orvoslást, ami nagyon régen küzd emberhiánnyal, főleg szakorvoshiánnyal, és van még számtalan terület, ahol hiányok vannak. Az alapellátásban például, akár a házi gyerekorvosok esetében vagy az alapellátó orvosok esetében a hátrányosabb térségekben különösen jelentős hiányok vannak, nem beszélve a nővérkérdésről. Az emberi erőforrás nagyon súlyos kérdése a mai magyar egészségügynek is.

A paraszolvencia betiltásával egy időben rendezték az orvosi béreket, egy éve nagyjából. Bevált a rendszer?

Fantasztikus nagy előrelépés volt, nagyon hálásak vagyunk érte, jókor jött, a Covidban lévő feszültségben. Ez stabilizálta az orvoskart, valóban értelmiségi élet élhető ebből a bérből. A fiatal orvosoknál is egy sokkal nyugodtabb életformára ad ez lehetőséget, különösen, miután az ügyeleti díjakat is stabilizálták, ugyanakkor látjuk, hogy finomszabályzásra szükség van. Például a szabad orvosválasztásban vagy az eredmények, a leterheltségek figyelembe vételével vagy akár különböző hátrányos szakmák vagy hátrányos helyzetű területek privilegizálásával, esetleg magasabb díjazásával, Illetve idetartozik az, hogy az orvosok és ápolók között hagyományosan körülbelül olyan 50 százalékos volt a bérmegoszlás, és ez egy fenntartható, jó arány volt. Ez most lecsökkent 30 százalék alá, és ez nyilván belül feszültséget jelent.

A teljes orvosi kar elégedett a paraszolvencia kivezetésével és a bérrendezéssel? Mert az elmúlt harminc évben minden kormány egészségügyi szakpolitikusa azt mondta, hogy ezt azért nem lehet megcsinálni, mármint a paraszolvencia kivezetését, mert van egy nagyon erős orvoskari réteg, amely ebbe nem megy be és meg fogja fúrni.

Valóban van egy körülbelül 10 százaléknyi réteg, amely a paraszolvenciának körülbelül a 90 százalékát kapta, ezt mutatják a kutatások, és az ő életük most megváltozott. Nyilván az ő esetükben az a bér, amit a bértábla alapján kapnak, kisebb, sok esetben jelentősen kevesebb, mint amennyit korábban kaptak. Ez egy új helyzet, amihez igazodniuk kellett ezekben a szakmákban dolgozóknak. Én azt látom, hogy legtöbben igazodtak. Van, aki aztán magánellátásból vagy más módon egészíti ki. Összességében az orvosi karnak a nagyobb része esetében ez egy jelentős előrelépés volt.
…
Most már orvosszakmailag tiszta, hogy az állami ellátásban és a magánellátásban milyen szakmák milyen engedéllyel, milyen feltételek mellett dolgozhatnak?

Még nem mondom, hogy tiszta. A nagyobb magánellátók is keresik a helyüket és egyre többféle ellátást végeznek, ugyanakkor látnunk kell, hogy a közellátást végzők viszik a munkának a mindennapos, nehéz részét, ők viszik el a szövődményeket, a közellátók intenzív osztályai gyógyítják azokat, akik ráfizetéses betegek. A magánellátók nyilvánvalóan jellegükből adódóan mindig nagyon figyelnek a profitra, arra, hogy azokat az ellátásokat végezzék, amelyből a bevételük több lesz, mint a kiadásuk. Ezt a közellátók nem tehetik meg, ebből adódóan kialakulnak azok a saját profilok, amire a fizetőképes kereslet nagyobb, a maradékot mindig is az államiak fogják végezni. Roppant fontos, hogy ez ne maradék elven történjen, hanem meg tudja tartani kellő bérrel, mindenféle más feltétellel az állami ellátás a legjobb szakembereit. Egyébként a magánellátásnak is ez nagyon fontos érdeke, mert ott lehet megedződni, ott lehet megtanulni a szakmát. Itt egy nagyon gondos, jó aránynak kell működnie.

Azt hogyan tudják megszervezni, ha egy orvos a munkaerejét két állami között osztja meg? Ez működik?

Nagyon nagy szükség van erre, nagyon sok területen hiány van. Az, hogy az ellátás eljusson a kiskórházakba, fontos, hogy odamenjen az orvos a centrumból és kivigye a szaktudását. A Bethesdából is a kollégáink akár környező megyéknek a kórházaiba kijárnak szakrendelni azért, hogy segítsék ott az ellátást, egy kicsivel talán több bevételre is szert tesznek, de sok ebben a jószolgálati elem.

Nekik is csak 24 órából áll a napjuk.

Igen, nyilvánvaló, hogy józanul kell megosztani a szaktudásukat. Ha egy gyereknefrológusunk, aki a veséhez speciálisan ért, egy napot egy héten Salgótarjánban tölt, akkor nem kell egy csomó nógrádi embernek bejönni a Bethesdába, hanem ott megkapja az ellátást, és mi is jól járunk, mert ugyanaz a szaktudás az egyébként legmagasabb progresszivitási szinten hozzánk kerülő betegnél már helyben megvan és ugyanazon elvek alapján gyógyítjuk. Ez egy nagyon fontos modell, és a megyei integrációnak, amiről most nagyon sok szó van, ez lenne a legfontosabb eleme, hogy ezek az együttműködések kialakuljanak mind a két irányba, a kiskórházakból legyen meg a továbbképzési és a rutinszerzési tapasztalat a centrumokban, a centrumok munkatársai pedig vigyék el a tudásukat és tapasztalatukat lakosságközelbe. Az egész kórházi szerkezet átalakulásában ez a két irány nagyon fontos, ezért jobb, ha egy integráltabb rendszerben működünk, az állami rendszernek ez a potenciális előnye nagyon világosan megvan.

Megvannak ezek a centrumok, amelyek képesek lennének megszervezni ezeket az ellátási hálózatokat?

Igen, a vidéki egyetemek, a fővárosi nagykórházak és az egyetem, néhány megyének a kiemelt nagy kórháza abszolút alkalmas arra, hogy ilyen szerepet betöltsön. Ezeknek a bejáratása nagyon fontos lehetőség és feladat az elkövetkezendő időben.

Már van rá egy engedély, utasítás miniszteriális szinten, vagy azért csinálják, mert azt látják, hogy ez jó és majd megvárják, hogy a hivatalos rendszer is ezt az utat szabja meg?

Elindult a rendszer integrálódása, elsősorban gazdasági, szervezési oldalról a városi kórházak és megyei kórházak között. Errefelé próbáljuk mi a magunk szerény eszközeivel befolyásolni a rendszert, hogy erre az alapra utána ez a szakmai munka épüljön rá, ez a betegútrendszer-építés. A nemzetközi modellek is ezt támogatják, általában az az elv, hogy körülbelül egymillió főre érdemes ellátást szervezni, mert ott már olyan központok létesíthetők, ahol a szaktudás, a technológia egy központban érhető el, ugyanakkor lakosságközelbe levihető, és ez mutatja, hogy a kiskórházakra is szükség van meg a nagy központokra is, mert lakosságközelbe le kell vinni sok járó- vagy fekvőbeteg-ellátást.

Ott kell lennie az épületnek, ott kell lennie az eszköznek?

Igen, és az alapellátással közvetlen kapcsolatot kell tudni tartani, ugyanakkor egy-egy ilyen egyetemi vagy térségi központban erre megvan a nemzetközi gyakorlat és szakirodalom, és nagyon sok esetben Magyarországon is így alakultak ki a központok. Mondok egyet: a Gyerekszív Központ Budapesten a Kardiológiai Intézetben el tudja látni a legmodernebb módon a szívbeteg gyerekeket modern katéteres beavatkozásokkal, diagnosztikával, szívműtétekkel, és ebből nem kell több, sőt, még tudnak a környező országokban is dolgozni. Van, amiből pedig egy kicsivel több kell, például a gyereknefrológiai központból, de abból se kell egyáltalán minden megyében.

Az működik vagy működőképes, hogy az állami ellátásban dolgozó orvos eleve a magánellátásba irányítja a betegét? Mert hallunk ilyen híreket, amit a betegek nagyon nehezen emésztenek meg.

Igen, ez nem jó irány, és nagyon határozott ebben az egészségpolitika és a politika is, hogy válassza szét a magánellátást és az állami ellátást a rendszer. Sok eleme is megvan ennek, ugyanakkor ez az éles határ fontos, hogy valóban ne legyen ezzel visszaélés. A másik eleme ennek a kérdésnek az, hogy az államin belül is nagyon fontos megerősítő tényező lenne az emberi erőforrás megtartására, ha elkülönítetten azt az extra szolgáltatást, ami a magánellátásban megvan, meg lehetne adni a betegeknek. Ez egy olyan eleme pillanatnyilag a rendszernek, ahol további érzékeny, finomszabályozásra szükség van.

Van egy egységes, elektronikus szolgáltatási tér, ebben az ember láthatja, hogy milyen beavatkozásokat végeztek rajta. Ugyanazt a beavatkozást az államiban is lekönyvelhetik meg a magánban is?

Az EESZT az elmúlt évek egyik legnagyobb előrelépése és további lehetőségeket jelent, azt, hogy egyre inkább látunk mindent tisztán, mert azért van ebben sok finomítandó. A lehetőség megvan, a gyakorlat egyre inkább működik, és ezért összevethetők egyre inkább ezek az adatok, és ilyen formában az említett gondok kiküszöbölhetők lehetnek. Ezen dolgozni kell, hogy ez a gyakorlatban is így megvalósuljon.

A Kórházszövetségnek van mandátuma arra, hogy ezekben az ügyekben javaslatot tegyen az egészségügyi kormányzatnak?

Múlt héten volt a Kórházszövetség konferenciája, ott választottak engem is újra elnöknek, és nagyon sokat beszélgettünk, nagyon jó terep ez arra, hogy döntéshozók, különböző hatóságok vezetői, illetve kórházvezetők és a saját munkatársaink sokat beszélgessünk. Azt tapasztaltuk, hogy nagyfokú nyitottság, érdeklődés volt, és egy olyan hangulat alakult ki, hogy meg tudjuk egymással osztani a gondolatainkat. Nyilván a döntés ott van, de rengeteg tapasztalat nálunk van, és erre figyelem van és érdeklődés, amit köszönünk, és igyekszünk ezzel élni.

A háziorvos és a házi gyermekorvosi ellátások racionalizálásával foglalkoznak? Nagyon sokan eleve a kórházba viszik a gyereket, mert nem tudják elérni a háziorvost, mert az nyakig van a munkában.

Nagyon izgalmas kérdés lett az egész alapellátás és a szakellátás kapcsolata. Sok dolog változott a Covidban, részint a koronavírus-járvány alatt sok háziorvos sokkal inkább online kapcsolatban volt a betegekkel, de nagyon heterogén volt a rendszer. Átalakulóban van az alapellátás, egy praxisközösségi modell alakul ki, de nincsenek fix viszonyok. Az alapellátás megerősödése nagyon fontos a kórházaknak is. Nagyon sok olyan eset kerül a sürgősségi osztályainkra, az ambulanciáinkra, amik az alapellátásban megoldhatók volnának. Egy kicsit az egész rendszernek vissza kell a járvány, a katasztrófamedicinából térni a rendes kerékvágásba, hogy a betegeket minél inkább ott lássák el, és nemcsak orvoskérdés ez, hanem sok más szakember, például a gyerekellátásban a védőnők és mások is jelen vannak.

Nagyjából ugyanabban az arányban kellene a két alapellátási, a felnőttet meg a gyereket megerősíteni, vagy a gyereknél nagyobb a baj?

Ez egy nagyon izgalmas és fontos kérdés. Magyarországon nagyon családbarát rendszer alakult ki az elmúlt száz évben, az, hogy házi gyerekellátás működik, azt jelenti, hogy optimális esetben egy család az újszülöttől 18-19 éves korig gyerekspecialistánál gyógyíthatja a gyerekét. Ezek olyan szakemberek, akik mélyen képzettek, sok évig tanulták a gyerekellátást. Ez nem mindenhol így van a világon. Egyértelműnek látszik, hogy ez a magyar modell eredményesebb munkát hoz létre, és ezt muszáj megtartani, de ennek most nagy gátja az, hogy nagyon kevés a házi gyerekorvos. Ezért vegyes praxisokban kénytelenek ellátni a háziorvosok a gyerekeket, de ennél feltétlenül jobb volna, ha pótolni tudnánk a házi gyerekorvosokat. Van erre is kormányzati akarat, évente beiskolázunk negyven olyan szakembert kifejezetten a háziorvosi praxisokat feltöltésére, de egyre többen nyugdíjba mennek és kiesnek az ellátásból a házi gyerekorvosok, és azt is látjuk, hogy ez a negyvenfős keret kevés ahhoz, hogy ezt a rendszert helyreállítsa.

Eddig főleg az orvosokról beszéltünk. A szakszemélyzet helyzetét hogyan kell javítani?

A legfontosabb az ápolók és a szakdolgozók kérdése az egészségügyben, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon. Ez egy olyan segítő szakma, amihez nagyon sok tudás kell. A világ ma nem tudja ezeket az embereket az ágyakhoz odaállítani. Keletről és délről importálja a nyugati világ is az ápolókat, így működnek a rendszerek. Ezt mi nem tehetjük meg, nem tesszük meg és ebből is adódóan hiány van ápolókból. A korfa nagyon rossz, a fiatal ápolók vannak, a középgeneráció és az idősebbek viszik a hátukon, nyilván közben megfáradva, megbetegedve, a rendszert. Tehát az ápolók anyagi megbecsülése, társadalmi megbecsülése, az értéküknek a helyretétele roppant fontos dolog. Szerintem társadalmilag is az egyik legkritikusabb kérdés. Túl keveset beszélünk róla.
…
A hazai finanszírozás reformját honnan kell elkezdeni? A covidos évek alatt teljesen más ellátások voltak. 2019-től?

Még korábbra lehet visszamenni. Van egy bázisfinanszírozási alapja a magyar egészségügynek, ami a kilencvenes évek elejéig volt, és most visszatért a Covid alatt. Ennek az a lényege, hogy az ellátásra kapnak egy fix összeget a kórházak, abból kell gazdálkodniuk, függetlenül attól, hogy éppen mennyi és milyen súlyosságú beteget látnak el. Ez 2020 tavaszán visszatért, és azóta ez a rendszer működik, ami nagyon gyors és jó lépés volt. Visszatérve a történetre, a 90-es évektől Magyarországon bevezették az úgynevezett teljesítményfinanszírozást, és karbantartották ezt a rendszert, magyarul azt, hogy mennyibe kerül egyfajta ellátás, egy súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb beteg mibe kerül, és azt igyekezett a finanszírozó különböző korrekciókkal megfizetni. A 2000-es évek eleje, közepe körül ez a karbantartás megszűnt, közben bevezettek egy úgynevezett teljesítményvolumen-korlátot, ami ráadásul még egy plafont jelentett a kifizetésekre intézményenként, és súlyosan deformálta a rendszert. A szakmai lobbiérdekek bizonyos ellátásokat magasabb finanszírozási kategóriába toltak, a különböző területi lobbiérdekek pedig a kórházak között ezt a teljesítményvolumen-korlátot osztották el nem mindig igazságosan. Ez a súlyosan deformált rendszer volt az, amivel bekerültünk a Covidba. Most új helyzet van, a teljesítményfinanszírozásra hatalmas szükség van, minél előbb vissza kell hozni ezt az elemet is, miközben egy bizonyos bázist meg kell tartani, hiszen a biztonságot az is megadja. Mondok egy példát. A mi kis kórházunkban körülbelül dupla annyi járóbeteget látunk el, mint amit az átalányfinanszírozás, a bázis fedezni tud, és 1,2-1,3-szorosát annak a fekvőbetegszámnak, amit finanszíroz, vagyis sokkal több teljesítményt végzünk, mint amit kifizet a rendszer. Vissza kell adni azt az elemet és korrigálni kell a hibákat. Vannak erre számítások és elmondott szándékok is az egészségpolitikában. Sőt, tovább kell vinni aztán a rendszert, meg kell a költségszámításokat csinálni, de egyből nem lehet, ennél sokkal sürgősebb a beavatkozás, de ezeket is el kell indítani. Hozzáteszem azt, hogy a modern finanszírozási elvekben van egy új elem, az eredmény alapú finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a kimenet, hogy hogyan gyógyult a beteg, az is kapjon ebben szerepet, hogy egy-egy esetet komplexen hogyan látott el a rendszer. Az egész finanszírozási rendszerünknek az életszerűvé tétele, karbantartása, a torzító elemeknek a kivezetése és mindenekelőtt a tiszta bázis alapú finanszírozásnak a mielőbbi átalakítása nemcsak igazságossági alapon, hanem a rendszer motiválása miatt is, hogy a rendszer valóban újra pörögjön fel. Jelenleg kisebb a teljesítménye a rendszernek, mint amire szükség volna. A Covid utáni dermedtség állapotában vagyunk. Ahhoz, hogy igazán egy kórház motivált legyen a rengeteg munkára, ami felhalmozódott, egy fixen megkapott finanszírozás gazdaságilag nem motiváló környezet.

Például a technológiai fejlődés árának vagy az amortizációnak vagy a bérköltségnek ebben a karbantartásban részt kell kapnia?

A bérköltség beépítése mindig egy nagyon izgalmas dolog. Most nagyon helyesen azt a plusz bért, amit az orvosok kaptak, fix összegként kapja meg a kórház, és az ilyen jellegű bázisok fenntartásának van értelme, hiszen az egy állandó költség, ami nem függ a teljesítménytől. Nyilván a technológia, az amortizációpótlás egy másikfajta szükséglet és költség, amit a megfelelő technológiai szinthez igazítva ki kellene elégíteni. Ez rendszerszerűen nincs benne a finanszírozásban, lényegében a fenntartónak a dolga, és fontos eleme a finanszírozáskérdésnek. Ezekre az elemekre kellene rátevődni újra a teljesítmény-eredmény jellegű motiváló és egyúttal igazságosságot javító elemeknek megfelelően karbantartva. Ez egy nagy reformszükséglet. Van erre szándék, ahogy beszélgetünk a finanszírozóval, illetve az egészségpolitikusokkal, gyorsan kell lépni és utána korrigálni és finomítani a rendszert.

Azt mondja, hogy van rá szándék, de előterjesztések, anyagok, háttéranyagok, számítások vannak már rá?

Igen, azt tapasztaljuk, hogy vannak műhelymunkák, amelyek nagyon megalapozottak, akár a társadalombiztosítónál, akár egészségpolitikusoknál, egészségpolitikai csoportoknál, a fenntartó szervezetnél is, az országos kórházfőigazgatónál, tehát foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Véleményük szerint kórházmegszüntetés, ágyszámcsökkentés a reformnak lehet-e része? Ettől minden politika szokott rettenetesen félni, mert a helyi politikus a testével fogja megvédeni a kórházát.

Kórházat megszüntetni nem szabad. Ahhoz, hogy a kórházrendszer megfelelően működjön, a meglévő infrastruktúrákra szükség van, ugyanakkor ezeket fel kell újítani, meg helyenként ki kell cserélni. Az más kérdés, hogy mit kell csinálniuk: mindig helyi, az integrált rendszernek a helyi szükségleteihez igazított megoldást kell adni. Van, ahol sürgősségi ellátásra van jobban szükség, van, ahol képtelen elmozdulni a hátrányos helyzetű térségekben a beteg, rosszabb a mobilitása és el kell vinni ezekbe a kisebb kórházakba is olyan ellátást, amit helyileg kell elérni. Ahol a kórházhálózat gyorsan elérhető, sokkal inkább specializált feladatokat tudnak esetleg a kiskórházak elvégezni. Mindenki azt csinálja, amire ott szükség van, és ehhez nyilván megint csak finanszírozási elemek és motiváció is szükséges, és ez egy nagy munka.

De azt csinálja, amire szükség van, vagy olyan ellátást próbál a saját kórházába szervezni a gazdasági főigazgató, amit jobban finanszíroznak, hogy aztán ne kelljen az év szeptemberében azt mondania, hogy elfogyott a finanszírozásom, várom az állami pénzt?

Valóban, ezek csapdák, igen. Jelen pillanatban, amikor bizonyos értelemben hiánygazdálkodás van, muszáj néznie a rendszer fenntarthatóságát egy gazdasági igazgatónak, és elmozdul sokszor abba az irányba, ami a finanszírozási szükséglet szerint jónak látszik. Fontos az, hogy itt a finanszírozás egy szabályzó lehetőség, amivel a népegészségügyi igényekre kellene tudni reagálni.
…
Két év Covid után vagyunk. Van olyan tapasztalatuk, ami a kórházak hosszú távú működtetését is fogja befolyásolni, vagy a járványkórházi rendszer, az olyan, amit majd akkor kell megint csinálni, amikor megint járvány van?

Nagyon máshogy működünk sok szempontból, mint előtte. Ebben nagyon sok pozitív elem is van. Egyik napról a másikra tudtuk átalakítani a struktúránkat, tudtuk átképezni az embereinket a rendszerben, tudtuk átalakítani a betegfogadásunkat, ki is zsigerelte ez az embereket, fáradtak és hektikusak, de ez a tudás benne van a rendszerben. Az, hogy a rendszer szabályozható, rugalmasabban állítható, ez kétségtelen tény. Izgalmas dolog az, hogy ugyanakkor a nyugalmat, a békét, az organikus fejlődést feltétlenül biztosítani kell, de sokat tanultunk a belső kultúránkban is, rugalmasságot tanultunk, és a központi szabályzásban is kialakultak azok a módszertanok, amelyek gyorsan igazítani tudnak bennünket egy esetleges újabb váratlan helyzethez.

Nem tartanak attól, hogy a központi szabályozó azt fogja látni, hogy ez ebben a rendszerben is ment tulajdonképpen, nem kell itt semmit csinálni?

Nyilván létezhetnek ilyen reflexek, de azért jó párbeszédben tudunk lenni az egészségpolitikusokkal és a döntéshozókkal, és én azt hiszem, hogy most izgalmas helyzet van, mert új pozíciót kapott az egészségügy irányítása.

Az egy katonai rendszer.

Igen.

És a járvány alatt is ott volt a központ.

Igen. Nagyon nagyot teljesített a Belügyminisztérium és az operatív törzs, amely az egészségügyet irányította, abban, hogy a járványt átvészeltük és nagyon sok mindenkit meg tudtunk gyógyítani. Nyilván számunkra nem volt nagyon könnyű helyzet, hogy a különböző irányítási pozíciók több minisztériumban voltak. Ebben a helyzetben, hogy a Belügyminisztériumban van az egészségügy irányítása, az egypólusú vezetés, egy jó lehetőség. Az más kérdés, hogy nyilván a kultúra jelen pillanatban sok szempontból idegennek látszik, és nagyon fontos ebben a rugalmasság, az, hogy a Belügyminisztérium jellegéből adódóan nyilván alapvetően egy katonás, utasításos rendszer.

Lehet annak előnye.

Lehet előnye és szükséges is ez, ugyanakkor azért azt látni kell, hogy az orvosok, akik a rendszerben kulcsszereplők, inkább művészszerű emberek, akiknek a szabadságfoka, az alkotó energiának a felszabadulása egy más típusú kontaktot is igényel. A Kórházszövetségnek ebben nagyon nagy a szerepe, és ezt igyekszünk is vállalni a szerepet, hogy olyan terepet biztosítsunk, hogy a hierarchikus, utasításos rend mellett legyen egy hálózatos, kapcsolatokra épülő közeg is az egészségügyben, mert enélkül… Ez egy nyitott rendszer, innen bárki odamegy, ahova akar, akár Nyugatra, akár a magánellátásba. Nagyon fontos a kultúrának, a megtartó képességnek, a jó érzésnek a megérzése. Ez jelenleg nincs veszélyeztetve, de ebben a rendszerben nagyon fontos, hogy az első pillanattól gondoljunk arra, hogy milyen kultúrába jön most be egy belügyminisztériumi gondolkodás.

A Bethesda egy református intézmény, ez jelentett valamit a két covidos évben?

Igen, nagyon sokat. Nekem nagyon nagy élményem volt, hogy mi közösségként tudtunk dönteni, nagyon gyorsan tudtuk megérteni egymást és reagálni, tettre készek voltak az emberek, és ehhez nagyon sokat számított az a református, keresztény, emberi és közösségre építő identitásunkban való létezés. Csodálatos volt, ahogy egy hétvége alatt át tudtuk a kórházat teljes konszenzussal alakítani, ahogy munkahelyeket váltottak. Minden pedagógus elment a gyerekeinket oktatni, bejöttek a saját gyerekeink, rokonaink önkéntesként takarítani, vagy portásnak, hogy ki tudjuk venni az ellátásból azokat, akik veszélyeztetettek. Otthon munkára tudtuk átállítani az összes várandósunkat, aki távkommunikációval meg jelentések írásával, de közben az anyagi biztonságot nem elvesztve tudott dolgozni. Ezek nagyon jó élmények voltak, és abból a közösségi létből tudtak nagyon gyorsan megvalósulni, hogy értjük egymás szavát, és ebben nagyon fontos szerepe van annak, hogy egy ilyen kultúrában élünk, amiben egyházi kórházként élünk… ”

Forrás:
Velkey György: a Covid utáni dermedtség állapotában vagyunk; Exterde Tibor; Infostart / InfoRádió; 2022. június 10.

Legalább fél évvel tovább igényelhető a falusi csok

„Reggel közzétett értesülésünket megerősítve Gyopáros Alpár bejelentette, a kormány egyelőre ez év december 31-ig meghosszabbította a falusi csok igénylésének lehetőségét, az eredeti június 30-i határidőt fél évvel kitolva. A modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos ezt részben a támogatási forma eredményességével, részben pedig azzal indokolta, hogy a kistelepülések jelentős részén még mindig csökken a népességszám.

Gyopáros Alpár sajtótájékoztatóján felidézte, hogy a falusi csok a Magyar falu program része, amely 2019-ben a falvakban élő emberek életminőségének javítása érdekében indult, hosszú távú célja pedig az volt, hogy megmentsék azokat a településeket, amelyeken rohamosan csökkent a népességszám az elmúlt évtizedekben. A kormánybiztos jelezte: ezt a speciális otthonteremtési és családtámogatási formát

2019. júliusi indulása óta több mint 31 ezer család igényelte, összesen 170 milliárd forint értékben.
Ez alatt a körülbelül három év alatt a falusi csokos kistelepülések közül 1223-ban megállt a népességfogyás, sőt döntő többségükben lakosságszám-növekedést tapasztaltak.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és a Belügyminisztérium adatai alapján az látható, hogy a falusi csokos településeken 2017 és 2019 között a népességfogyás 0,93 százalékos volt, 2019 és 2021 között viszont ez a szám 0,37 százalékra csökkent – vagyis a népesség még mindig fogy.”

Forrás:
Legalább fél évvel tovább igényelhető a falusi csok; Pintér Balázs, Magyar Nemzet; 222. június 8.

Európai Unió

118 régió és helyi önkormányzat csatlakozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó uniós küldetéshez

„Az Európai Bizottság ma bejelentette az első 118 régiót és helyi önkormányzatot, amelyek részt vesznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó, „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” elnevezésű uniós küldetésben, amely támogatni fogja az európai zöld megállapodást és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát.

Ezek a régiók és helyi önkormányzatok ma aláírják a küldetés működési szabályzatát a Régiók Bizottságának az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó uniós küldetésről szóló első fórumán. Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia javítása terén tevékenykedő további 17 magánvállalat, szolgáltató központ, kutatóhálózat és helyi akciócsoport támogatja majd a szabályzatot, és a küldetés barátaivá válnak. A 118 aláíró 18 tagállamból érkezett, 6 további fél pedig az EU kutatási és innovációs programjához, a Horizont Európához társult vagy potenciálisan társult országokból származik.

A klímaváltozás már most is érezteti hatását Európában: gondoljunk csak a gyilkos hőhullámokra, a pusztító szárazságoktól kezdve az erdőtüzekre vagy az emelkedő tengerszint által erodált tengerpartokra. Ezek nemcsak a környezetet és a gazdaságot érintik, hanem az európai polgárok egészségét is. Az éghajlati és időjárási szélsőségek gyakorisága és súlyossága egyre nő, ezért fel kell gyorsítanunk az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát kiépítő megoldásokat. A küldetésekhez való alkalmazkodás célja legalább 150 régió és közösség támogatása az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára való átállás felgyorsításában 2030-ig. Az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” küldetés segíteni fogja ezeket a régiókat és helyi önkormányzatokat abban, hogy jobban megértsék és kezeljék az éghajlati kockázatokat, jobban felkészüljenek rájuk és a rezilienciát erősítő, innovatív megoldásokat dolgozzanak ki.

Az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” küldetés 370 millió euró összegű finanszírozásban részesül a Horizont Európa programból a 2021–2023-as időszakban. A kutatási és innovációs cselekvések a szélsőséges időjárási események által érintett területek újjáépítésére, az árterek helyreállítására, a vertikális gazdálkodásra, a biztosítási megközelítések prototípusaira, illetve a viharoknak vagy hőhullámoknak ellenállni képes, „tökéletesen alkalmazkodott” városok létrehozására irányulnak. Lehetőség van közös kezdeményezések kiépítésére is más uniós küldetésekkel és programokkal. A küldetés emellett hálózatépítésre és a bevált gyakorlatok régiók és helyi hatóságok közötti cseréjére is lehetőséget biztosít, valamint támogatást nyújt a polgárok bevonásához.

Az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága arra ösztönzi valamennyi tagállam többi pályázóit, hogy váljanak a küldetés új aláíróivá. Ez lehetővé teszi az alkalmazkodási intézkedések lehető legszélesebb körű alkalmazását Európában, és utat nyit az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens jövő felé.

A Bizottság és a Régiók Bizottsága tagjai a következőket nyilatkozták:

Frans Timmermans, az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök elmondta: „Bár az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások globálisak, jogszabályaink nagy része pedig európai, helyi szintű változásokra van szükségünk: városonként, környékenként, utcánként. Változás csak akkor következik be, ha a legalacsonyabb szintről felfelé haladva történik. Legyen szó a közterületek környezetbarátabbá tételéről, a vízmegtartó rendszerek fejlesztéséről vagy az otthonok szigeteléséről, a városok és a régiók már most munkálkodnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó innovatív ötletek kidolgozásán. Az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” küldetésben részt vevő több mint 100 régió és közösség igazi úttörő lesz, és európaiak milliói számára fogja megmutatni, hogy a zöld, tiszta és egészséges jövő mindenki számára lehetséges.”

Mariya Gabriel, a kutatásért és az innovációért felelős biztos így nyilatkozott: „A küldetés a régiókat és a helyi önkormányzatokat fogja az innováció élvonalába állítani az Európa reziliensebb kontinenssé válására való átállás során. A küldetéshez való csatlakozás révén a résztvevők teljes mértékben hozzáférnek a kutatásban és az innovációban rejlő lehetőségekhez, és felgyorsítják a kifejlesztett megoldásoknak a társadalom számára történő átadását.”

Vasco Alves Cordeiro, a Régiók Európai Bizottságának első alelnöke hozzátette: „Európa régiói az éghajlati válság hatásainak szemtanúi. Legyen szó a tengerszint emelkedéséről, árvizekről vagy hőhullámokról, mi azon dolgozunk, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek segíthetnek az emberek védelmében és a természet megóvásában. A küldetéshez való csatlakozás lehetővé teszi, hogy több mint 100 régió és közösség élen járjon az eredmények elérésében a helyi éghajlat-politikai fellépés terén.”

Háttér-információk

2022. március 14-én a Bizottság felkérte az uniós régiókat és helyi hatóságokat, hogy csatlakozzanak a küldetéshez. A mai bejelentést követően az új aláírók élvezni fogják majd a 2023 elején működésbe lépő küldetésvégrehajtási platform előnyeit. Együtt kidolgozzák az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciához vezető utakat, miközben hozzáférnek az éghajlatváltozással kapcsolatos adatokhoz és az éghajlati kockázatértékelések módszereihez, és személyre szabott iránymutatást kapnak a hatékony alkalmazkodási intézkedésekről.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó küldetés 2021 szeptemberében kezdődött az uniós küldetésekről szóló közlemény elfogadásával, amelyet a küldetések egyedi végrehajtási terveinek jóváhagyása követett. Négy másik uniós küldetés a klímasemleges és intelligens városokkal, az óceánok és vizek helyreállításával, az egészséges talajjal, illetve a rákkal kapcsolatos globális kihívásokkal foglalkozik. A Horizont Európa küldetéseire vonatkozó munkaprogramot 2021. december 15-én tették közzé. A küldetések támogatják a Bizottság prioritásait, többek között az európai zöld megállapodást, a digitális korra felkészült Európát, az európai rákellenes tervet és az új európai Bauhaus kezdeményezést.

További információk

Uniós küldetés az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásért

Tájékoztató: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló küldetés

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

Uniós alkalmazkodási stratégia

A Horizont Európa uniós küldetései”

Forrás:
118 régió és helyi önkormányzat csatlakozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó uniós küldetéshez; Európai Bizottság; 2022. június 7.

Felszólította a kettős üzemanyagár felfüggesztésére Magyarországot az Európai Bizottság

„Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa szerdán felszólította Magyarországot, hogy függessze fel a külföldi rendszámú autók eltérő árú üzemanyagának értékesítését, ellenkező esetben kötelezettségszegési eljárást indítanak – derül ki a Reuters által látott európai bizottsági levélből.

Magyarország korábban bejelentette, hogy a 7,5 tonnát meghaladó tömegű és a 3,5 tonna feletti külföldi rendszámú teherautók nem jogosultak literenkénti 480 forintos (1,31 dollár) támogatott üzemanyagra, hanem piaci árat kell fizetniük.

Breton szerint ez azt jelenti, hogy a más EU-tagországokból származó rendszámú járműveknek az üzemanyagért 50-60 százalékkal többet kell fizetniük, mint a magyar rendszámú járműveknek, ami közvetett diszkriminációnak és az uniós szabályokat sértőnek minősül.

Arra kérem Önt, hogy adja meg válaszát ezen intézkedések indokoltságára és érvényességére, amelyek sérthetik az európai jogot – fogalmazott a magyar technológiai miniszternek írt levelében az Európai Bizottság belső piaci biztosa.

Arra is kérem Önt, hogy függessze fel az intézkedések alkalmazását mindaddig, amíg nem biztosítják az uniós joggal való összeegyeztethetőségüket – írta Thierry Breton.

Breton szerint az EU végrehajtó testülete fenntartja magának a jogot, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson, amely végül jogi lépésekhez és pénzbírságokhoz vezethet Magyarország ellen.

Magyarország az üzemanyag-fogyasztás megugrásával és a megnövekedett tranzitforgalommal indokolta intézkedését, mivel az a fogyasztás nem várt növekedéséhez vezetett. Gulyás Gergely május 26-án jelentette be, hogy a következő naptól csak a Magyarországon forgalomba helyezett autókba vásárolhatnak rögzített áron üzemanyagot, a külföldön forgalomba helyezett autók pedig piaci áron juthatnak hozzá.

Tekintettel arra, hogy Európában a legalacsonyabbak az üzemanyagárak Magyarországon, a turizmus erősen megemelkedett a határ menti üzemanyag-vásárlás érdekében, így a turizmus az ellátásbiztonságot is lekezdte veszélyeztetni – mondta Gulyás Gergely. Itt érdemes megjegyezni, hogy az OMV egyik finomítója is leállt, és éppen a napokban derült ki, hogy rövidesen nem is indul újra, vagyis az ellátás biztonsága valóban veszélyben foroghat.”

Forrás:
Üzemanyagárak ügyében küldött levelet Magyarországnak az Európai Unió biztosa; Világgazdaság; 2022. június 8.

A 2023. évi uniós költségvetés: lehetővé teszi az EU-nak, hogy továbbra is tevékenyen alakítsa változó világunkat

„A Bizottság a mai napon 185,6 milliárd eurós éves uniós költségvetést javasolt 2023-ra, amelyet a Next Generation EU keretében a becslések szerint 113,9 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatás egészít ki. Az uniós költségvetés a jövőben is jelentős beruházásokat fog mozgósítani Európa stratégiai autonómiájának fokozása, a folyamatban lévő gazdasági helyreállítás lendületének megőrzése, a fenntarthatóság biztosítása és a munkahelyteremtés érdekében. A Bizottság továbbra is prioritásként kezeli a zöld és a digitális átállást célzó beruházásokat, miközben ügyel arra, hogy elegendő források álljanak rendelkezésre a közelmúltbeli és jelenlegi válságokból eredő sürgető szükségletek kielégítésére.

Johannes Hahn, az uniós költségvetésért felelős biztos így nyilatkozott: „Továbbra is jelentős pénzforrásokat irányzunk elő az európai helyreállítás támogatására, valamint a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelésére. A költségvetés változatlanul fontos eszköz, amelynek révén az EU egyértelmű többletértéket tud nyújtani az emberek életében. Segít Európának abban, hogy irányt szabjon változó világunknak, melyben vállvetve munkálkodunk a békéért, a prosperitásért és európai értékeink érvényesüléséért.”

A Next Generation EU-val kiegészített 2023. évi költségvetési tervezet az uniós tagállamok és világszerte valamennyi partnerünk legfontosabb helyreállítási szükségleteit hivatott kielégíteni. Ezek a pénzügyi eszközök a jövőben is az Európai Unió újjáépítését és modernizálását szolgálják, és megerősítik Európa erős globális szereplői és megbízható partneri státuszát.

Az Ukrajna elleni orosz háborúból eredő szükségletekkel kapcsolatos módosításokra irányuló javaslatait a Bizottság az Európai Tanács 2022. május 31-i következtetéseivel összhangban az idei év folyamán fogja benyújtani, miután alaposabban felmérte, hogy a háború következtében mely területeken kell pótlólagos pénzforrásokat biztosítani belső és külső viszonylatban egyaránt.

A költségvetés a gazdaság fenntartható helyreállítása és Európa jövőbeli sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességének növelése szempontjából lényeges politikai prioritásokat tükrözi. E célból a Bizottság a következő költségvetési kötelezettségvállalásokat javasolja:

103,5 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatás a Next Generation EU-ból a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a koronavírus-világjárványt követő gazdasági helyreállítás és növekedés támogatására és az ukrajnai háború által támasztott kihívások kezelésére;

53,6 milliárd euró a közös agrárpolitikára és 1,1 milliárd euró az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra, egyrészt Európa mezőgazdasági termelői és halászai számára, másrészt pedig – tekintettel arra, hogy a világ élelmiszer-ellátásában várhatóan hiányok fognak fellépni – az agrár-élelmiszeripari és a halászati ágazat rezilienciájának növelése, valamint a válságkezeléshez szükséges mozgástér biztosítása érdekében;

46,1 milliárd euró regionális fejlesztésre és kohézióra – a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elősegítése jegyében –, valamint a zöld átállást és a kiemelten fontos uniós projekteket támogató infrastruktúra támogatására;

14,3 milliárd euró globális partnereink és érdekeink támogatására, ebből 12 milliárd euró a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI – Globális Európa), 2,5 milliárd euró az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) és 1,6 milliárd euró humanitárius segítségnyújtás keretében;

13,6 milliárd euró kutatásra és innovációra, ebből 12,3 milliárd euró a Horizont Európára, az Unió kiemelt kutatási programjára – ez a terület plusz 1,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapna a Next Generation EU-ból;

4,8 milliárd euró az európai stratégiai beruházásokra, ebből 341 millió euró az InvestEU kiemelt prioritásaira (kutatás és innováció, a zöld és a digitális átállás, egészségügy, stratégiai technológiák), 2,9 milliárd euró a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztésére az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében, és 1,3 milliárd euró a Digitális Európa programra, amely az Unió digitális jövőjét alakítja – az InvestEU további 2,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapna a Next Generation EU égisze alatt;

4,8 milliárd euró az emberekbe, a társadalmi kohézióba és az értékekbe irányuló befektetésekre, amelyből 3,5 milliárd euró oktatási és mobilitási lehetőségek megteremtését, 325 millió euró az európai művészek és alkotók támogatását, 212 millió euró pedig a jogérvényesülés, a jogok és az értékek előmozdítását szolgálná;

2,3 milliárd euró környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekre, ebből 728 millió euró az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, 1,5 milliárd euró pedig az Igazságos Átmenet Alap számára annak biztosítása érdekében, hogy a zöld átállás mindenki számára előnyös legyen – az Igazságos Átmenet Alap további 5,4 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapna a Next Generation EU-ból;

2,2 milliárd euró a világűrrel kapcsolatos kiadásokra, főként az európai űrprogramra, amely összefogja az Unió e stratégiai területen végzett tevékenységét;

2,1 milliárd euró határaink védelmére – ebből 1,1 milliárd euró az Integrált Határigazgatási Alap, 839 millió euró pedig (teljes uniós hozzájárulás) az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) költségvetéséhez tartozna;

1,6 milliárd euró a migrációval kapcsolatos kiadásokra, ebből 1,4 milliárd euró a migránsok és a menedékkérők támogatására, összhangban értékeinkkel és prioritásainkkal;

1,2 milliárd euró a védelmi kihívások kezelésére, ebből 626 millió euró az Európai Védelmi Alap keretében a képességfejlesztés és a kutatás támogatására, 237 millió euró pedig a katonai mobilitás támogatására;

927 millió euró az egységes piac zökkenőmentes működésének biztosítására – ebből 593 millió eurót kapna az Egységes piac program, és közel 200 millió euró segítené a csalás elleni küzdelemmel, az adózással és a vámüggyel kapcsolatos munkát;

732 millió euró az emberek szükségleteire adott átfogó egészségügyi válaszra „az EU az egészségért” program keretében – emellett 147 millió eurót kapna az uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU) annak érdekében, hogy válság esetén gyorsan lehessen operatív segítséget nyújtani;

689 millió euró a biztonsági feladatok ellátására – ezen belül 310 millió euró jutna a terrorizmus, a radikalizálódás, a szervezett bűnözés és a kiberbűnözés elleni küzdelmet célzó Belső Biztonsági Alap számára;

138 millió euró a biztonságos műholdas összeköttetésekre az újonnan javasolt uniós biztonságos konnektivitási program keretében;

a csipekről szóló európai jogszabályban foglaltak megvalósítását lehetővé tevő költségvetési források biztosítása a Horizont Európa keretében és más programokból történő átcsoportosítás útján.

A 2023. évi költségvetési tervezet az állam-, illetve kormányfők által 2020 végén elfogadott hosszú távú uniós költségvetés részét képezi – ideértve a hosszú távú költségvetés későbbi technikai módosításait is –, és célja, hogy annak prioritásait a tárgyévben teljesítendő konkrét feladatokká alakítsa. A források jelentős része ezért az éghajlat-politikai törekvéseket szolgálja, összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy a hosszú távú költségvetés és a Next Generation EU helyreállítási eszköz 30%-a erre a szakpolitikai prioritásra irányuljon.

Háttér-információk

A 2023. évi uniós költségvetési tervezet tartalmazza egyrészt a Next Generation EU keretében a tőkepiacokon felvett hitelekből finanszírozandó kiadásokat, másrészt azokat a saját forrásokból finanszírozott kiadásokat, amelyeket a hosszú távú költségvetés felső határai alá tartozó előirányzatok fedeznek. Ez utóbbiak esetében programonként két összeg szerepel a költségvetési tervezetben: a kötelezettségvállalások és a kifizetések. A kötelezettségvállalások az adott évben szerződésben leköthető forrásokat, míg a kifizetések a ténylegesen kifizetett összegeket jelentik. A 2023. évi uniós költségvetési tervezet 185,6 milliárd euró kötelezettségvállalást és 166,3 milliárd euró kifizetést irányoz elő. Minden összeg folyó árakon értendő.

A Next Generation EU kifizetései – és azok a finanszírozási igények, amelyekre az Európai Bizottság piaci finanszírozást fog keresni – az előrejelzettől eltérhetnek, és az idővel változó pontos becsléseken fognak alapulni. A Bizottság továbbra is közzéteszi a féléves finanszírozási terveket, amelyekben tájékoztatást ad az elkövetkező hónapokban tervezett kibocsátások volumenéről.

Folyó árakon 807 milliárd euró összegű költségvetésével a Next Generation EU hozzá fog járulni a koronavírus-világjárvány okozta gazdasági és társadalmi károk helyreállításához, és segíteni fog abban, hogy megfelelő válaszintézkedéseket hozzunk a jelenlegi és jövőbeli válságokra, mint például az ukrajnai háborúra. A Next Generation EU ideiglenes helyreállítási eszköznek a Covid19-válság utáni újjáépítéshez nyújtott hozzájárulása révén az EU környezetkímélőbb, digitálisabb és a sokkhatásokkal szemben ellenállóbb lesz, így felkészültebben nézhet szembe a jelen és a jövő kihívásaival. A Next Generation EU szerinti szerződéseket/kötelezettségvállalásokat 2023 végéig lehet megkötni, a hitelfelvételhez kapcsolódó kifizetéseket pedig 2026-ig kell teljesíteni.

További információk

Kérdések és válaszok: a 2023. évi költségvetési tervezet

Éves költségvetési dokumentumok

A 2021–2027 közötti hosszú távú uniós költségvetés és a Next Generation EU

Az EU mint hitelfelvevő”

Forrás:
A 2023. évi uniós költségvetés: lehetővé teszi az EU-nak, hogy továbbra is tevékenyen alakítsa változó világunkat; Európai Bizottság; 2022. június 7.

Az Európai Bizottság üdvözli az egységes uniós töltőre vonatkozó politikai megállapodást

„A Bizottság üdvözli az Európai Parlament és az uniós tagállamok között ma reggel elért gyors ideiglenes politikai megállapodást az egységes töltési megoldásról szóló, 2021 szeptemberében elfogadott bizottsági javaslatról. 2024-től valamennyi új okostelefont, táblagépet, digitális fényképezőgépet, kézi játékkonzolt, fejhallgatót, headsetet, hordozható hangszórót, e-könyv-olvasót, billentyűzetet, egeret, hordozható navigációs rendszert és fülhallgatót USB-C töltőcsatlakozóval kell felszerelni. A laptopok esetében a határidő 2026 lesz.

Az egységes piac erejét kihasználva ezek az új, régóta várt szabályok erőforrás- és szén-dioxid-megtakarítást eredményeznek majd, miközben lehetőséget biztosítanak a technológiai innovációra.

Margrethe Vestager, a digitális korra felkészült Európáért felelős ügyvezető alelnök így nyilatkozott: „Fiókjainkban ezentúl nem lesz többé különböző töltőkből álló kábelsaláta. Nekünk fogyasztóknak valódi előnyt jelent egy egységes töltő használata, emellett pedig a környezetünkre is pozitív hatással lesz. Ezért örömmel nyugtázzuk, hogy a társjogalkotók közötti tárgyalások gyors lezárását követően a mai napon megállapodás született az egységes töltőről.”

Thierry Breton, a belső piacért felelős biztos hozzátette: „A józan ész diktálta, hogy egységes töltő álljon rendelkezésre a mindennapi életünkben használt elektronikus eszközökhöz. Határozott politikai elkötelezettségünknek köszönhetően kevesebb mint 9 hónap alatt sikerült megállapodásra jutnunk. Az európai fogyasztók egyetlen töltőt tudnak majd használni valamennyi hordozható elektronikai eszközükhöz, ami jelentős lépést jelent a fogyasztók kényelemének növelése és a hulladék csökkentése felé. A ma reggel elért megállapodás mintegy 250 millió euró megtakarítást fog eredményezni a fogyasztók számára. Lehetővé teszi továbbá új technológiák – például a vezeték nélküli töltés – megjelenését és fejlesztését anélkül, hogy az innováció a piac széttagoltságát okozná és a fogyasztók számára kényelmetlenséget eredményezne.”

A társjogalkotók által ma elért megállapodás megerősíti és kiterjeszti a Bizottság javaslatát:

A töltőcsatlakozó és a gyorstöltési technológia harmonizálásra kerül: mindenekelőtt az USB-C lesz az egységes port. Ily módon a fogyasztók ugyanazzal az USB-C töltővel márkától függetlenül bármilyen készüléket fel tudnak tölteni. Emellett a gyorstöltési technológia harmonizálása hozzá fog járulni ahhoz, hogy a különböző gyártók ne tudják indokolatlanul korlátozni a töltési sebességet, és segíteni fog abban is, hogy a töltési sebesség a készülékkel kompatibilis bármilyen töltő esetében garantáltan ugyanaz legyen. Ezek a szabályok mostantól a fent említett elektronikus eszközök széles körére vonatkoznak. A piac Bizottság általi rendszeres értékelését követően e szabályok a jövőben további eszközökre is kiterjedhetnek majd.

A töltő és az elektronikus eszköz egymástól független értékesítése: a fogyasztók töltő nélkül is vásárolhatnak majd új elektronikus eszközöket. Ezáltal csökkenni fog a szükségtelenül beszerzett vagy nem használt töltők száma. Az elért eredményeket és az intézkedés esetleges kiterjesztését a kábelekre a végrehajtás során értékelik majd.

Szélesebb körű tájékoztatás a fogyasztók számára: a gyártóknak minden releváns információt meg kell adniuk a töltési teljesítményről, beleértve az eszköz által igényelt teljesítményre vonatkozó információkat és azt, hogy a készülék támogatja-e a gyorstöltést. Ez megkönnyíti a fogyasztók számára annak ellenőrzését, hogy a meglévő töltőik megfelelnek-e az új készülékük követelményeinek, illetve segítséget nyújt számukra a kompatibilis töltő kiválasztásában.

A harmonizált, vezeték nélküli töltési megoldásokhoz vezető út kialakítása: a technológia gyors fejlődése miatt és a piac esetleges jövőbeli széttagoltságának korlátozása érdekében a Bizottság értékelni fogja a rendelkezésre álló különböző technológiákat a lehetséges jövőbeli harmonizáció érdekében, és felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy a megfelelő megoldást harmonizált szabvánnyá tegyék.

A ma elért megállapodás azt is biztosítja, hogy az egységes töltőmegoldásokat késedelem nélkül alkalmazni lehessen, mivel a technológiai megoldások széles körben elérhetők, és az ipar számára bőséges idő állt rendelkezésre az alkalmazkodáshoz. Ezért a hivatalos elfogadástól számítva egy 24 hónapos átmeneti időszak kerül bevezetésre annak érdekében, hogy az egységes töltő mindenki számára valósággá váljon az intézkedés által érintett termékek valamennyi kategóriája tekintetében, kivéve a laptopokat, amelyek esetében az átmeneti időszak 40 hónap lesz.

Háttér-információk

2020-ban mintegy 420 millió mobiltelefont és egyéb hordozható elektronikus eszközt értékesítettek az Unióban. A jelenleg forgalomban lévő, egymással nem kompatibilis töltők miatt azonban a fogyasztók több mint egyharmada számolt be arról, hogy problémákkal szembesült. A fogyasztók évente mintegy 2,4 milliárd eurót költenek további önálló töltőkre. Ugyanakkor az ártalmatlanított és fel nem használt töltőkkel évente közel 11 000 tonna elektromos hulladék keletkezik.

A Bizottság 2009 óta támogatja a mobiltelefonok és a hasonló elektronikus eszközök egységes töltőmegoldását. Noha az ágazati résztvevőkkel egy önkéntes megközelítés alapján folytatott, évekre visszamenő együttműködés révén a Bizottság elérte, hogy az utóbbi tíz évben 30-ról 3-ra csökkent a mobiltelefon-töltők száma, a teljes harmonizáció ennek révén nem született meg. Ami a töltők eszközöktől való függetlenítését illeti, eddig nem volt jogalap egy ilyen gyakorlat kialakítására. Mivel jelentős környezeti előnyökkel jár, fontos, hogy a harmonizáció a töltőaljzatra is kiterjedjen. Emellett a töltési protokoll harmonizációja biztosítja, hogy mindkét rendelkezés garantálja a teljes interoperabilitást, és a fogyasztók és a környezet számára a legnagyobb előnyöket biztosítsa. Ezeket az előnyöket növelni fogja az érintett termékkategóriák listájának kibővítése. Ami a vezeték nélküli töltést illeti, a jövőbeli harmonizáció érdekében a Bizottság figyelemmel fogja kísérni a technológiák fejlődését és a piac dinamikáját.

További információk
Sajtóközlemény az elektronikus eszközök egységes töltési megoldásáról szóló bizottsági javaslatról
Tájékoztató az elektronikus eszközök egységes töltési megoldásáról szóló bizottsági javaslatról”

Forrás:
A Bizottság üdvözli az egységes uniós töltőre vonatkozó politikai megállapodást; Európai Bizottság; 2022. június 7.

Közigazgatási, politikai informatika

Válogatás a Közbeszerzési Értesítő friss, digitális és szakpolitikai hirdetményeiből – 2022. június 13.

[Megtartottuk az egyes tételek eredeti helyesírását. Szerk.]

Ajánlati/részvételi felhívás

AF – SQL és CIS szoftverbeszerzés (1516)
Ajánlatkérő: Oktatási Hivatal
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Informatikai rendszertámogatás beszerzése
Ajánlatkérő: Legfőbb Ügyészség
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Ajánlati Felhívás ( Live Guide Klímavéd. alkalmazás továbbfejlesztés 2 )
Ajánlatkérő: NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
IIDR bevezetése, továbbfejlesztése, integrációja (Integrált Irat- és Dokumentumkezelő Rendszer)
Ajánlatkérő: Legfőbb Ügyészség
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 113.805.000,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/109, 2022.06.08.
AF – EFOP 4.1.11 IKT eszközök – 7 részben (1500)
Ajánlatkérő: Klebelsberg Központ
Közbeszerzési Értesítő: 2022/109, 2022.06.08.

Tájékoztató az eljárás eredményéről

Tájékoztató az eljárás eredményéről
Ajánlatkérő: Klebelsberg Központ
Nyertes: EKRÉTA Informatikai Zrt.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 11.400.000.000,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Interdiszciplináris együttműködések II. (A felsőoktatási képző intézmények és a környezetükben működő IKT vállalkozások közötti együttműködés)
Ajánlatkérő: Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség
Nyertes: OKT-FULL Tanácsadó Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 32.950.000,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Tájékoztató az eljárás eredményéről (IT eszközök beszerzése a TINLAB projektben (2))
Ajánlatkérő: Miskolci Egyetem
Nyertes: ETIAM Korlátolt Felelősségű Társaság
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 1.588.980,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Informatikai rendszer fejlesztése
Ajánlatkérő: Soproni Egyetem
Nyertes: SMP Solutions Zrt.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 240.073.806,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/108, 2022.06.07.
Naplógyűjtő, -elemző és riasztó r. EPS-sel bővítés
Ajánlatkérő: Magyar Nemzeti Bank
Nyertes: Noreg Információvédelmi Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 17.337.160,- Ft
Közbeszerzési Értesítő: 2022/111, 2022.06.10.

Informatika, távközlés, technika

A bölcsész szakon végzett nőkből kerül ki végül a legtöbb informatikus

„Érdekes kutatás eredményeit közölte a napokban a No Fluff Jobs, ami a nők IT-piaci esélyeit és lehetőségeit vizsgálta – nem csupán a már a szektorban dolgozó nők, hanem azok között is, akik szakmai karrierjüket ezen a területen képzelik el a jövőben. A felmérés egyik meglepetése az volt, hogy a jelek szerint nem a műszaki végzettséggel rendelkezők közül kerül ki végül a legtöbb informatikus, hanem egy eredetileg teljes más szakirány felé elindultakból.

Ez nem más, mint a bölcsészet, amely szakirányon végzett nők körében kimagaslóan magas (35,7%) az érdeklődés az informatikai iparág iránt. Ez egészen konkrétan több mint kétszer magasabb arányt jelent, mint a természettudományos szakokon (16%) vagy társadalomtudományi szakokon (14,3%) végzettek esetében. Érdekes módon a műszaki-mérnöki felsőfokú tanulmányokat folytatókat közül csak alig (5,4%) akad olyan, aki végül informatikus lesz majd – ennél kevesebben már csak a művészként végzettek közül (3,5%) szegődnek át erre a területre.

A felmérés szerint sokan átképzés útján kerültek a szektorba, de figyelemre méltó az autodidakta módon tanult személyek száma is. Mindkét forma lehetőséget ad a nők számára, hogy a munka, a gyermeknevelés és a családi teendők mellett újratervezzék időbeosztásukat, és eséllyel induljanak el az IT-pályán.

Arra a kérdésre, hogy mi ösztönözhet az IT-szektorban való munkavállalásra, a válaszadók egyértelműen a magasabb fizetést jelölték meg (69,7%), de éppilyen fontos szempont a távmunka lehetősége (67,4%), illetve az, hogy az informatikai terület izgalmas lehetőségeket rejt (61,8%).

A további érdekes megállapításokat tartalmazó teljes kutatás a No Fluff Jobs weboldaláról tölthető le.”

Forrás:
A bölcsész szakon végzett nőkből lesz a legtöbb végül informatikus; Prog.hu; 2020. május 30.

Veszélybe kerülhet a semleges net Európában?

„Több tucat jogvédő szervezet fordult nyílt levélben szerdán az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy az EU végrehajtó szerve bírálja felül korábbi álláspontját, miszerint adott kereteken belül akár méltányolható lenne, ha a legnagyobb internetes adatforgalmat bonyolító technológiai cégek hozzájárulnának az uniós távközlési infrastruktúrák kiépítési és karbantartási költségeihez.

Az Európai Unió eddig elért netsemlegességi törekvéseit zárójelbe tenné, ha az Európai Bizottság úgy döntene, hogy a legnagyobb internetes forgalmat bonyolító, jellemzően amerikai technológiai és szórakoztatóipari óriásoknak (Meta, Netflix, Google stb.) valamilyen formában hozzá kell járulniuk a kontinensen működő telekommunikációs hálózatok építési, bővítési és karbantartási költségeihez – hívja fel a figyelmet egy a legfelsőbb szintű uniós döntéshozóknak címzett nyílt levél, melyet több tucat civil jogvédő szervezet jegyez.

A nyílt levél válasz arra a májusi bizottsági állásfoglalásra, melyben Margrethe Vestager, a Bizottság digitális portfólióért is felelős alelnöke kifejtette, hogy számos nagy technológiai cég, globális technológiai multi óriási hálózati forgalmat generál, eközben azonban a hálózat kiépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségekhez semmilyen módon nem járulnak hozzá, Európa pedig megfontolja, hogy ezen a helyzeten változtasson.

A legnagyobb európai telkócégek, élükön többek közt olyan multikkal, mint a Deutsche Telekom vagy az Orange, közel egy évtizede lobbiznak az uniós döntéshozóknál annak érdekében, hogy költségeikhez valamilyen módon járuljanak hozzá a nagy forgalmú hálózathasználók.

Az iparági szereplőket tömörítő ETNO korábban ismertetett tanulmány szerint tavaly a Meta, az Alphabet, az Apple, a Microsoft, az Amazon és a Netflix együttesen a globális internetforgalom mintegy 54%-át generálták, ami – szerintük – jelentősen aránytalan helyzetet teremt az infrastruktúra-kihasználtság és a fejlesztési, fenntartási költségek relációjában.

A jogvédők szerint azonban azáltal, hogy a tartalomszolgáltatók és egyéb, a hálózatot intenzíven használó szolgáltatócégekre többletköltséget helyezne Európa, alapjaiban sérülnének az uniós netsemlegességi irányelvek: a hatályos uniós netsemlegességi szabályozás lehetőséget biztosít az uniós állampolgárok számára, hogy az internetszolgáltatójuktól megvásárolt sávszélességet úgy használják fel, ahogy nekik tetszik – legyen szó netflixezésről, facebookozásról, youtube-ozásról, vagy bármilyen kis helyi szolgáltatás használatáról – emelik ki nyílt levelükben a jogvédők. A szervezetek hozzáteszik, a helyi távközlési cégeket az előfizetők egyszer már kompenzálták azért, hogy a hálózataikon keresztül elérhetővé tegyék ezt az adatfolyamot, az ETNO lobbija pedig szimplán arról szól, hogy kvázi ugyanazért a tevékenységért két helyről szeretnének bevételt szerezni az infrastruktúra-tulajdonosok.”

Forrás:
Veszélybe kerülhet a semleges net Európában?; Koi Tamás; HWSW.hu; 2022. június 8.

Digitális transzformáció: stratégia és technológia

Kiberdiplomácia, kiberszuverenitás a 2022-es Infoparlamenten

„…Diplomaták a kibertérben

Az egyik trendformáló téma egyértelműen a biztonság. Alig lábaltunk ki a modern időszak egyik legsötétebb járványidőszakából, máris a kontinens utóbbi évtizedeinek legdrámaibb katonai konfliktusa közelében találtuk magunkat. Egy háború pedig ma már nemcsak a fizikai, de a kibertérben is zajlik, és az Infoparlament is a digitalizáció szemüvegén keresztül vizsgálja ezt a kérdést.

Az emberiség sajnálatos módon bőven halmozott fel tapasztalatot arra nézve, hogyan kell a fizikai háborúkat megvívni, illetve hogyan kell ezeket a diplomácia eszközeivel elkerülni, illetve lezárni. Arról viszont még sokkal kevesebb a tudás, hogy miként zajlik mindez a kibertérben. A konferencia egyik legérdekesebbnek ígérkező panelbeszélgetése éppen ezért a kiberdiplomácia és a kiberhadviselés kérdéseit járja körül.

A téma még annyira új, hogy még általánosan elfogadott definíciója sincs kiberdiplomáciának. „A kibertérben végzett diplomácia nagyjából azt fedi le, amit a hagyományos diplomácia végzett a történelem során: államok, nemzetközi szervezetek egymás közti viszonyának rendezését, az együttműködés harmonizálását, egy adott ország számára a saját érdekeinek képviseletét, akár más országokkal, akár nemzetközi szervezetekkel szemben. A kiberdiplomácia egy ország vagy országcsoport kibertéri tevékenységének szabályozását, rendezését, nemzetközi környezetben történő működését segíti elő”, adja meg saját definícióját dr. Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának kibervédelmi szemlélője, az érintett szekció egyik résztvevője.

Szorosan összefügg a kiberdiplomáciával a kiberszuverenitás kérdése is. Csak látszólagos az ellentmondás a kibertér határok nélkülisége és az országok hagyományosan az államhatárok közé szoruló szuverenitása között. Ahogy Kovács László magyarázza: „Az országoknak nemcsak a fizikai, hanem a kibertérben is biztosítaniuk kell szuverenitásukat, vagyis meg kell védeniük saját értékeiket, érdekeiket. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája is tartalmazza, hogy az ország szuverenitását a kibertérben is meg kell őrizni. Értelemszerűen itt nem az országhatárokon belüli kibertérről beszélünk: minden olyan kibertéri cselekmény, esemény, amelyeknek magyar vonatkozásai vannak, érinti a magyar kiberteret, eredetétől függetlenül. A szuverenitás pedig ebben az esetben is azt jelenti, hogy egyetlen másik fél se kényszerítse Magyarországra az akaratát a kibertérben vagy a kibertéren keresztül. Legyen az országnak önálló mozgási és cselekvési szabadsága az online térben is – ezt jelenti a kiberszuverenitás.”

Jogában áll – de érdekében is?

A kiberdiplomácia eszköztára nem igazán különbözik a hagyományos diplomácia eszközeitől. Nemzeti és nemzetközi szabályozás, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés a legfontosabb, akár a nagy technológiai cégekkel, akár más országokkal szemben kell megvédeni az érdekeket. A GDPR például kiváló példája annak, hogy nemzetközi szabályozással a legnagyobb nemzetközi techcégek is pozitív irányba befolyásolhatók.

A nehézséget az okozza, hogy a nemzetközi jogi környezet – például a háborús vagy humanitárius jogokat szabályozó egyezmények – fizikai konfliktusokra íródtak, ezért az elveik sok esetben nehezen húzhatóak rá a kibertérre. Ugyanakkor komoly akadémiai kutatások folynak ezen a téren, úgy az egyetemeken, mint kutatóintézetekben, már legalább másfél évtizede. A NATO 2016-ban deklaráltan ellenséges katonai hadműveletnek ismerte el a kibertámadást, amelyre – adott esetben, adott körülmények között – a válaszcsapás a fizikai térben is megtörténhet. És itt rögtön felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire van egyenlő arányban, ha kritikus infrastruktúrát fertőző vírussal történő támadásra ballisztikus rakétákkal érkezik válasz? A Tallinnban működő, a NATO által fenntartott kutatóközpont egyebek mellett azt vizsgálja, hogy mennyire értelmezhető a kibertérben a hadviselésre kitalált nemzetközi jog. Munkájuk eredménye lett a 2013-ban kiadott, majd négy évvel később frissített Tallinni Kézikönyv (Tallinn Manual).

De még ha joga is van egy országnak a kibertérben megvédenie magát, adódik a nehézség, hogy az interneten keresztül végrehajtott támadásokról ritkán lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy honnan erednek, és még ritkábban lehet bizonyítani, hogy nemzetállamok vagy azok szervei, intézményei állnak-e a támadás mögött. És ha még sikerül is a támadó beazonosítása (attribúció), egyből felmerül a politikai attribúció kérdése is – vagyis hogy a megtámadott országnak politikailag érdekében áll-e megnevezni a támadót. „Egyáltalán nem biztos, hogy az attribúciónak van olyan visszarettentő ereje, ami miatt megéri alkalmazni”, ismeri el Kovács László. Jellemző, hogy a NATO is mindössze egyetlen esetben élt ezzel az eszközzel – a kiberdiplomáciának az is feladata, hogy ebben is megteremtse a helyes egyensúlyt…”

Forrás:
Új korszakban új válaszok kellenek; Schopp Attila; IT Business; 2022. június 8.

Kiberdiplomácia

„Kötetünk betekintést nyújt a kiberdiplomácia alapjaiba: rávilágít az olyan alapvető, a kérdéskör megértéséhez elengedhetetlenül szükséges fogalmak közötti különbségekre, mint a kiberdiplomácia, a digitális diplomácia vagy az e-diplomácia; elemzi az Európai Unió kiberdiplomáciai lépéseinek elméleti hátterét, és felfedi az egyes uniós lépések mögötti mozgatórugókat is. Az olvasó részletesen megismerkedhet a három nagyhatalom kiberpolitikájának alapjaival, valamint a három vezető európai állam utóbbi években elért kiberdiplomáciai eredményeivel. A kötet kitér a külgazdasági kapcsolatok kiberdiplomáciai vonatkozásaira, valamint olyan új típusú problémákat is felvillant, amelyek az adatbiztonsággal vagy a mesterséges intelligenciával kapcsolatosak.
Hasznos olvasmány lehet nemcsak a területen jártas és a kiberbiztonság iránt érdeklődő szakközönség számára, hanem mindenkinek, aki a világ problémáit és a mögöttes mozgatórugókat szeretné megérteni, különösen ebben az új, ötödik geopolitikai dimenzióban.”

Forrás:
Kiberdiplomácia; Molnár Anna, Molnár Dóra (szerk); Ludovika Egyetemi Kiadó; ISBN: 9789635316496; 2022
Szerzők: Molnár Anna, Mártonffy Balázs, Nyáry Gábor, Molnár Dóra

Ismét nyert a magyar kiberbiztonsági diákcsapat

„Megismételte tavalyi sikerét, és idén is elnyerte a bostoni White Hat Conference kiberbiztonsági versenyének első díját a Nemzeti Közszolgálati Egyetem csapata.

A Cybercrime Investigation Competition május 31. és június 1. között zajlott a Boston University szervezésében rendezett 2022 White Hat Conference részeként. A változatlan összetételben felálló, Fifty Shades of Grey Hat elnevezésű magyar csapat minden tagja – Tóth Rebeka, Mile Márió és Dienes Zoltán – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági mesterképzéses hallgatói, akik munkájuk mellett készültek a versenyre. A magyar csapat meggyőző fölénnyel, 80,4 százalékos teljesítménnyel nyerte a versenyt; a második helyezett CIC Cyber Terriers csapat 58,7 százalékos teljesítményt ért el.

A verseny a tavalyihoz hasonló forgatókönyv szerint zajlott: a résztvevőknek egy elképzelt, de a valóshoz nagyon hasonló kiberbűncselekményt kellett felderíteniük, dokumentálniuk, majd bíróság elé vinniük. Az első részben egy „capture the flag” típusú feladatsort kellett megoldani, vagyis egy rendelkezésükre bocsátott számítógépen kellett nyomok és bizonyítékok után kutatniuk. Ezek alapján egy részletes, írásos szakvéleményt kellett írniuk, amelyben részletezniük kellett az események lefolyását, listázni és elemezni a megtalált bizonyítékokat, illetve további jogi-bűnügyi lépéseket is kérhettek a vizsgálat folytatásához. Mindezek után a három legmagasabb pontszámot elért csapat egy próbaperben vett részt, ahol neves bírák előtt kellett bizonyítaniuk igazukat.”

Forrás:
Ismét nyert a magyar kiberbiztonsági diákcsapat; Honvédelem.hu/Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2022. június 12.

A Delta Systems több mint 500 millió forintos honvédelmi közbeszerzést nyert el

„A Delta Technologies leányvállalata, a Delta Systems Kft. által vezetett konzorciumok nyerték a Honvédelmi Minisztérium több mint félmilliárd forintos informatikai közbeszerzését – jelentette be a társaság a Budapesti Értéktőzsde honlapján.

Az „MH Katonai Kibertér Műveleti képesség munkakörnyezetének megvalósítása – informatikai eszközök beszerzése – Szerverek és szolgáltatások”, valamint az „MH Katonai Kibertér Műveleti képesség munkakörnyezetének megvalósítása – informatikai eszközök beszerzése – Vmware szoftverlicencek bővítése” elnevezésű központosított közbeszerzési eljárásokban nyertek a konzorciumok.

A szerződéseket teljes egészében a konzorciumvezető teljesíti, így a nettó több mint 544 millió forintos szerződéses érték a Delta Systems Kft. bevételét képezi – írták.

Az informatikai holding számos közbeszerzés nyertese, ezért korábban jelentősen megemelte várható eredményeit. A Delta Technologies Nyrt. még májusban azt közölte, hogy csoportszintű árbevétele a 2021-2022-es üzleti évben a 22-26 milliárd forint közötti tartományba várható, ami jelentősen meghaladja a stratégiai tervben közzétett 17,2 milliárd forintot. A kiemelkedő árbevétel hatására a csoportszintű nettó eredmény is pozitív tartományba kerül várhatóan. A nettó eredmény a féléves jelentésben közzétett mínusz 323 milliárd forinttal szemben plusz 720 millió és 1 milliárd forint között alakulhat – ismertették.

Legutóbb április végén nyert közbeszerzést a Delta Systems, amikor több mint 2,4 milliárd forintos notebook-beszerzést nyert el a Klebelsberg Központ által kiírt pályázaton.

A Delta Technologies 2021-ben megtöbbszörözte, az előző évi 2,5 milliárd forintról 13 milliárd fölé növelte árbevételét. Ugyanakkor mindkét évben veszteséges volt, 2020-ban 205 millió, 2021-ben 129 millió forint adózás utáni negatív eredményt könyvelt el.”

Forrás:
A Delta Systems több mint 500 millió forintos honvédelmi közbeszerzést nyert el; IT café / Delta Technologies Nyrt.; 2020. június 9.

Szakirodalom

Eredményes információbiztonsági rendszerek kialakítása és bevezetése

„…Kutatásom legfőbb célja az volt, hogy megvizsgáljam a szervezetek információbiztonságának kialakítását, a bevezetett IBIR [Információbiztonság Irányítási Rendszer] és védelmi intézkedések összhangjának szempontjából, továbbá megmutassam azt, hogy létezik olyan IBIR modell, amelynek megvalósítása eredményesen védi a szervezet által kezelt információt. Ennek keretén belül célul tűztem ki, hogy
1. meghatározzam az információbiztonsági rendszerek problémáit és feltárjam azok forrását;
2. kidolgozzak egy olyan IBIR modellt, amelynek bevezetése biztosítja a szervezetek jogszabályi és szabvány követelményeknek megfelelő információbiztonságát;
3. meghatározzam az IBIR követelményeinek olyan minimális mennyiségű szabályzatra és eljárásrendre bontásának módját, amely biztosítja a szervezet struktúrájához való illeszkedést;
4. meghatározzam azt a bevezetési módot, amelynek alkalmazásával az általam kidolgozott IBIR modell megvalósítása elősegíti a munkafolyamatok zavartalan végrehajtását, a tervezett biztonsági szint elérése mellett;
5. kidolgozzak egy integrált incidenskezelési munkafolyamatot, amely hatékonyan kezeli az IT szolgáltatási, biztonsági, adatvédelmi és információbiztonsági események kezelését.
A kutatásnak nem célja a vonatkozó jogszabályok, szabványok és keretrendszerek teljes körű feltérképezése és bemutatása.”

Forrás:
Eredményes információbiztonsági rendszerek kialakítása és bevezetése; Dombora Sándor; Óbudai Egyetem, Biztonságtudományi Doktori Iskola; A doktori védés időpontja: 2022-VI-30 13:45,helye: Óbudai Egyetem – Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar – 1081 Budapest, Népszínház utca 8. Tanácsterem (fszt. 45)
Az értekezés letölthető PDF-ben

Kibernyomozói kézikönyv

„A számítástechnika nyújtotta előnyöket mindennapi életünkben szinte észre sem vesszük, természetesnek tartjuk. A számítógép egyszerre van jelen a munkánkban, és teret hódít otthonainkban is. A technika, technológia vívmányaival a bűnelkövetések eszköztára is bővült. Ma már nemcsak a kibertérbeli támadásokban, hanem a valós térben elkövetett, tradicionális bűncselekményekben is szerepet kapnak.
A számítástechnikai rendszerekben kezelt elektronikus adatok a bűncselekmények bizonyítékai, amelyek megszerzése, megváltoztathatatlanságuk biztosítása új eszközöket, új módszereket igényel. Ez azt jelenti a jogalkalmazók számára, hogy meg kell ismerkedniük az új típusú bűncselekményekkel, azok eszközeivel, az elektronikus adatok bizonyítékként való felhasználásával.
A több szerző által jegyzett kötetünk a kiber- és az informatikai nyomozók képzéséhez készült, de a téma iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújt.”

Forrás:
Kibernyomozói kézikönyv; Nagy Zoltán András (szerk.); Ludovika Egyetemi Kiadó; ISBN: 9789635316090; 2022

Fizetési rendszer jelentés 2022

„…Ugyan a koronavírus-járvány kisebb-nagyobb hullámok formájában továbbra is meghatározó részét képezte a mindennapoknak, a pénzforgalom területén jelentkező hatásai már korlátozottabban éreztették a hatásukat, mint a megelőző évben. A kedvező folyamatok eredményeképpen pedig jelentősen bővült a hazai kártyaelfogadói infrastruktúra, valamint egyre több fogyasztó vette igénybe az innovatív elektronikus fizetési megoldásokat, így elsősorban a fizetési kártyákra épülő mobiltárcás szolgáltatásokat. Összességében az elektronikus fizetés lehetőségének hiánya jellemzően már nem akadályozza a fejlődést, ugyanakkor további előrelépés várható az Azonnali fizetésre épülő végfelhasználói szolgáltatások, így a QR-kód alapú fizetésindítás, illetve a fizetési kérelem terjedésétől.

A forgalom esetében annak ellenére visszatértek a pandémia előtti tendenciák, hogy az újra és újra kiújuló járványhullámok okán 2021-ben is velünk maradt a korlátozások egy része. A kártyás vásárlások mellett az átutalási forgalom is kimagasló bővülést mutatott, az Azonnali fizetés ráadásul elérte azt a szintet, amelyet a kártyás forgalom évek óta mutat. A kártyás vásárlások darabszáma esetében a 21 százalékos éves növekedés még a 2020-as kisebb mértékű bővülés, és ezáltal a szokottnál alacsonyabb bázis ellenére is impozánsnak tekinthető. Az Azonnali fizetés esetében pedig – a csonka év hatását kiszűrve (az azonnali fizetési szolgáltatás 2020. március 2-án vált elérhetővé az ügyfelek számára) – darabszámban közel 23 százalékos bővülés tapasztalható. Mindazonáltal 2021-ben is jelenős különbségek voltak megfigyelhetők az egyes fizetési helyzetek között. A legfontosabb változást az eredményezte, hogy a fogyasztók fokozatosan visszatértek a fizikai térbe, illetve az utazási korlátozások feloldásával jelentősen növekedett a külföldi tranzakciók száma is.

Az MNB egyik legfőbb pénzforgalmi célkitűzése az elektronikus tranzakciók további dinamikus növekedésének támogatása, amelyet az azonnali fizetési ökoszisztéma fejlődésének harmadik fázisában azon szabályozási lépésekkel és fejlesztésekkel kíván megvalósítani, amelyek a minden fizetési helyzetben könnyen használható végfelhasználói megoldások gyorsabb terjedéséhez szükségesek. Annak érdekében, hogy az Azonnali fizetés valóban minden fizetési helyzetben releváns alternatívát jelentsen az ügyfelek számára, a kapcsolódó fizetési folyamatok további egyszerűsítésére és gyorsítására van szükség. Ennek elérése érdekében az MNB elsősorban a hazai QR-kód szabványban és a fizetési kérelemben rejlő lehetőségek mind hatékonyabb kiaknázására törekszik. Ezen belül az MNB fő célkitűzése, hogy megszüntesse a piaci töredezettséget a QR-kód olvasási, valamint a fizetési kérelem fogadási képesség szabályozásával. Emellett szabályrendszert dolgoz ki a kereskedelmi fizetési helyzetekben használható arculati elemekre, elősegítve azt, hogy a fogyasztók egységes megjelenés mellett könnyen tudják azonosítani azokat a helyzeteket, ahol elérhető a szolgáltatás. A mindennapi használhatóság fokozása érdekében pedig a tranzakciók sikerességét jelző pozitív visszajelzés szabályozása és technikai egységesítése is tervben van.

A bankok kínálatában megjelenő csomagáras számlatermékek ellenére még mindig általános akadályt jelent az elektronikus tranzakciók további térhódítása számára a kedvezőtlen banki árazási szerkezet az átutalások kapcsán. Ezt támasztja alá az is, hogy a bankok pénzforgalmi bevételein belül továbbra is az átutalások kezdeményezéséhez kapcsolódó tételek adják a legnagyobb részt. Ennek eredményeként az ügyfelek még a csekélyebb elektronikus fizetési forgalmuk mellett is jellemzően magas banki költségekkel kell, hogy szembesüljenek. Az elektronikusan aktív ügyfeleknek, azaz a lakosság körülbelül harmadának már jelenleg is megéri csomag alapú árazást alkalmazó számlacsomagra váltani a banki költségek számottevő csökkentése érdekében…”

Forrás:
A Pénzügyi Stabilitási Tanács állásfoglalása a fizetési rendszerről; Magyar Nemzeti Bank; 2022. június 8.
Fizetési rendszer jelentés 2022 (PDF)

Törvények, rendeletek

Nyitrai Zsolt a kiemelt társadalompolitikai ügyekben a miniszterelnök munkájának támogatásáért felelős miniszterelnöki biztos

„1. § A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 220. § (1) bekezdés b) pontja alapján Nyitrai Zsoltot jelen utasítás hatálybalépésének napjától a Kit. 220. § (2) bekezdése szerinti időtartamra a kiemelt társadalompolitikai ügyekben a miniszterelnök munkájának támogatásáért felelős miniszterelnöki biztossá (a továbbiakban: miniszterelnöki biztos) nevezem ki.

2. § A miniszterelnöki biztos
a) a kiemelt társadalmi ügyek kormányzati stratégiájával, annak végrehajtásával kapcsolatban intézkedési
javaslatokat tesz,
b) érvényesíti és figyelemmel kíséri a kiemelt társadalmi csoportok céljait, törekvéseit,
c) javaslatot tesz szociálpolitikai és idősügyi intézkedésekre, és részt vesz azok végrehajtásában,
d) figyelemmel kíséri a kiemelt társadalmi csoportok, civil szervezetek, érdekképviseletek ügyeinek
a kormányzaton belüli előrehaladását,
e) összehangolja a Kormány kiemelt társadalmi ügyekben folytatott tevékenységét és kommunikációját,
f ) ellátja a Kormány kiemelt társadalmi partnereivel való kapcsolattartását és egyeztetését,
g) érvényesíti a kiemelt társadalmi csoportok érdekeit az élelmiszermentésben és más karitatív ügyekben,
h) erősíti és eszközökkel segíti a civil szervezetek, érdekképviseletek és a Kormány közötti kétoldalú párbeszéd megvalósulását.

3. § A miniszterelnöki biztos feladatai ellátása érdekében
a) a feladatkörébe tartozó ügyekkel kapcsolatban az érintett minisztériumok, szervezetek képviselőivel
egyeztetéseket folytat,
b) a Kormány tagjaival és a civil szervezetekkel szorosan együttműködve részt vesz a feladatához kapcsolódó testületek ülésein.

4. § A miniszterelnöki biztos tevékenységét a miniszterelnök a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter útján irányítja.

5. § A miniszterelnöki biztos tevékenységét a Miniszterelnöki Kabinetiroda szervezetében működő titkárság segíti.

6. § A miniszterelnöki biztos tevékenységének ellátásáért a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 32. § (2) bekezdése szerint alkalmazni rendelt 31. § (2) bekezdése szerinti díjazásra és juttatásokra jogosult…”

Forrás:
A miniszterelnök 3/2022. (VI. 9.) ME utasítása a kiemelt társadalompolitikai ügyekben a miniszterelnök munkájának támogatásáért felelős miniszterelnöki biztos kinevezéséről és feladatairól; Hivatalos Értesítő; 2022. évi 29. szám; 2022. június 9.; 1902. o. (PDF)

Héjj Dávid a kormányzati egyeztetések koordinálásáért, valamint az Országos Beruházás Monitoring rendszer működtetéséért felelős kormánybiztos

„1. A Kormány a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 12. § (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva Héjj Dávidot e kormányhatározat hatálybalépésétől a Kit. 219. § (3) bekezdése szerinti időtartamra a kormányzati egyeztetések koordinálásáért, valamint az Országos Beruházás Monitoring rendszer működtetéséért felelős kormánybiztossá (a továbbiakban: kormánybiztos) nevezi ki.

2. A kormánybiztos az 1. pont szerinti feladatkörében eljárva
a) koordinálja a miniszterelnök feladatkörébe tartozó ügyekben szükséges társadalmi és kormányzati
egyeztetéseket, valamint
b) a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 30. § (3) bekezdése alapján ellátja az Országos Beruházás Monitoring rendszer működtetésével kapcsolatos feladatokat.

3. A kormánybiztos a feladatának ellátásához szükséges – személyes adatnak nem minősülő –
a) adatok, információk, elemzések rendelkezésére bocsátása céljából bármely – a Kormány irányítása vagy
felügyelete alá tartozó – központi államigazgatási szervet, e szerv vezetőjét, annak helyettesítésére jogosult tisztségviselőt közvetlenül megkereshet, illetve
b) adatot, információt, elemzést – a minősített adat védelméről szóló törvény és a minősített adatot kezelő szerv minősített adatok kezelésére vonatkozó szabályzata szerint – megismerhet.

4. A kormánybiztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja.

5. A kormánybiztost tevékenységének ellátásában a Miniszterelnökségen működő titkárság segíti.

6. A kormánybiztos az 1. pont szerinti feladatköre ellátásáért a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 31. § (2) bekezdése szerinti díjazásra és juttatásokra jogosult…”

Forrás:
1283/2022. (VI. 7.) Korm. határozat a kormányzati egyeztetések koordinálásáért, valamint az Országos Beruházás Monitoring rendszer működtetéséért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól; Nemzeti Jogszabálytár
Magyar Közlöny; 2022. évi 94. szám; 2022. június 7.; 3834. o. (PDF)

Vecsei Miklós a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztos

„1. § A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 220. § (1) bekezdés b) pontja alapján – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét elismerve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét – Vecsei Miklóst jelen utasítás hatálybalépésének napjától a Kit. 220. § (2) bekezdése szerinti időtartamra a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztossá (a továbbiakban: miniszterelnöki biztos) nevezem ki.

2. § A miniszterelnöki biztos közreműködik a stratégia végrehajtásának kormányzati koordinációjában, így különösen

a) az érintett minisztériumok stratégia végrehajtásával kapcsolatos tevékenységének alapvető irányaira történő javaslattételben,

b) az érintett minisztériumok célzott területi felzárkózással kapcsolatos tevékenysége koordinálásában,

c) a stratégiával kapcsolatos kormányzati programok és intézkedés végrehajtásában és ellenőrzésében, az új intézkedésekre, programokra és azokhoz kapcsolódó források felhasználására való javaslattételben, valamint a felhasznált támogatások hasznosulásának nyomon követésében,

d) a roma integráció fejlesztésével kapcsolatos egyes feladatok ellátásában,

e) a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó európai uniós források hazai felhasználásának megtervezésében.

3. § A miniszterelnöki biztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja.

4. § A miniszterelnöki biztos tevékenységét a Belügyminisztérium szervezetén belül 5 fős titkárság segíti.

5. § A miniszterelnöki biztos tevékenységének ellátásáért a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 32. § (2) bekezdése szerint alkalmazni rendelt szerinti díjazásra és juttatásokra jogosult…”

Forrás:
A miniszterelnök 2/2022. (VI. 7.) ME utasítása a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztos kinevezéséről és feladatairól; Hivatalos Értesítő; 2022. évi 27. szám; 2022. június 2.; 1896. o. (PDF)
Nemzeti Jogszabálytár

24. szám, 2022. június 13.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Európai Unió

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Digitális transzformáció: stratégia és technológia

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Európai Unió

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Digitális transzformáció: stratégia és technológia

Szakirodalom

Törvények, rendeletek