Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

E-közigazgatás 2017 konferencia – 2017. február 28.
Tárgyszavak: 2014-2020, adatpolitika, digitális építésügy, digitális kormányzati szolgáltatások, dokumentumkezelés, e-építésügy, e-kormányzat, e-közigazgatás, e-ügyintézés, elektronikus kormányzat, fejlesztéspolitika, konferencia, kormányhivatali informatika, KÖFOP, közadatok újrahasznosítása, közigazgatási felhő, közigazgatási háttérszolgáltatások, Központi Érkeztetési Rendszer (KÉR), Magyarország, nyílt adatok, önkormányzati ASP, PSI, szeüsz, szoftverfejlesztés

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

E-közigazgatás 2017 konferencia – 2017. február 28.

„08:20 Regisztráció
08:50 – 09:00 Megnyitó az IIR és a nap elnöke részéről
Nap elnöke: Keringer Zsolt, Osztályvezető, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Informatikai, Minőségügyi és Gondnoksági Kabinet

09:00 – 09:40
Az e-ügyintézési törvény 2017 januárjában hatályba lépő módosításai, új elemei
* A legújabb végrehajtási rendeletek – miben hoznak változást az új VHR-ek a korábbi rendeletekhez képest?
* Az elektronikus személyi igazolvány előnyei
* Mely szakaszban tart az e-aláírás fejlődése?
* Az előírások gyakorlati alkalmazása, a jogszabályoknak való megfelelés nehézségei
* Hol tart az e-azonosítás kérdése? Hol használják? Mik a tapasztalatok?
Előadó: Felkérés alatt

09:40 – 10:20
Dokumentumkezelési, elektronizálási kihívások és megoldások
* Milyen folyamatok zajlanak le a dokumentumkezelés során a közigazgatásban?
* Hogyan támogatják hatékonyan a munkafolyamatokat az egyes alkalmazások?
* Alkalmazások közötti integráció
* E-ügyiratkezelő szoftverek a hatékony közigazgatás érdekében
* Az adatok digitalizálása, dokumentumarchiválás
* E-aláírás, ügyfélkapu az önkormányzatoknál és hivataloknál
* Az eIDAS rendelettel kapcsolatos főbb változások
* Elektronikusan hitelesített üzleti megoldások a közigazgatási intézmények számára
* Elektronikus számlázás és e-archiválás kérdése
* A tanúsítványok jövője, várható fejlesztések és módosítások
Előadó: Felkérés alatt

10:20 – 10:45 Kávészünet

10:45 – 11:15
A Központi Érkeztető Rendszer
* Az EKÜR és a KÉR
* A KÉR felépítése, munkafolyamata
* Eredmények, tapasztalatok, együttműködés
* A továbbfejlesztés irányai
Előadó: Surányiné dr. Temesi Mária, Főosztályvezető, KÉR-KEKKH

11:15 – 11:45
KÖFOP projektek tervei, céljai a jövőre nézve
* A KÖFOP projektek összefoglalása
* Kitűzött célok és tervek a jövőt tekintve
Előadó: Felkérés alatt

11:45 – 12:25
Felhőszolgáltatások a közigazgatásban
* Felelős felhőhasználat a kormányzatban
* Mi a szerepe a privát felhőnek?
* Milyen szabályrendszer támogatja a közigazgatási felhőszolgáltatást?
* Virtualizáció, biztonság és ügyfélélmény biztosítása
* Privát és publikus felhőszolgáltatások a közigazgatásban
Előadó: Felkérés alatt

12:25 – 13:25 Ebédszünet

13:25 – 14:00
E-építésügy
* Az OÉNY működtetése
* ÉTDR
* E-építési napló
* E-közmű
* E-tanúsítás
Előadó: Both András, Infokommunikációs igazgató, Lechner Tudásközpont

14:00 – 14:25
Felvezető előadás – tapasztalatok az ASP2 projekt első fázisával kapcsolatban
* Önkormányzati ASP2 projekt és hatásai
* Milyen irányok várhatóak a fejlesztésben? Rendszercsatlakozás vagy interfészes kapcsolat?
* Hogyan biztosítják a felhasználóbarát használatot?
* Miként lesz megoldva az alkalmazások közötti integráció?
* Az önkormányzatok kötelező csatlakozása 2017. január 1-től – eredmények, tapasztalatok a konzorcium szemszögéből?
Előadó: dr. Rupp Zoltán, Projektigazgató, NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.

14:25 – 15:05
KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS – ASP, EKOP/ÁROP, KÖFOP
Moderátor: dr. Rupp Zoltán, Projektigazgató, NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.
* 2017. január 1-i ASP csatlakozással kapcsolatos tapasztalatok
* EKOP/ÁROP projektek tapasztalatai – felmerülő kérdések
* Mik a tanulságok a KÖFOP projektekre vonatkozóan?
* Eddigi KÖFOP előrehaladás, eredmények és tapasztalatok
Résztvevők:
Keringer Zsolt, Osztályvezető, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Informatikai, Minőségügyi és Gondnoksági Kabinet
Vágujhelyi Ferenc, Elnök, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács

15:05 – 15:30 Kávészünet

15:30 – 16:00
Szoftverfejlesztés a közigazgatásban
* Régen a számviteli programot maguknak írták a cégek, ma már csak használják. Erre tart a „közigazgatási szoftver” is?
* Meg lehet formálisan fogalmazni a közigazgatási feladatot? (Lehet a méltányosság norma?)
* Alapműveletek: hitelesség (állapottér meghatározása), műveletek állításokkal és az implikáció.
* Az ügyviteli rendszertől a közigazgatási döntéstámogató szakértői rendszerig.
* Mit vegyünk, mit fejlesszünk?
* Kié a norma és a gyakorlat tudása? Kié lesz?
* Lehet az informatikus a közigazgatás gazdája?
* Hogyan foglalják vissza a közigazgatást a jogászok és az igazgatásszervezők?
Előadó: Vágujhelyi Ferenc, Elnök, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács

16:00 – 16:30
A kormányhivatalok és kormányablakok fejlesztése
* Mennyire bizonyul hatékonynak ez az ügyintézési felület?
* A dolgozók és az ügyfelek által tapasztalható előnyök és hátrányok
* Milyen önkormányzati ügytípusok kerültek át a kormányablakhoz?
* Hogyan oldják meg az elektronizálást?
* Mik az elképzelések és a célok a jövőre nézve? Középtávú fejlesztési koncepció
Előadó: Dr. Urbán Viktor, Elnök, Intelligens Társadalomért Országos Szövetség

16:30 – 17:00
SZEÜSZ-ök megvalósulása, hatékonysága – hogyan működnek a gyakorlatban?
* Mely SZEÜSZ-ök valósultak meg eddig? A SZEÜSZ-ök gyakorlati elterjedése. Mik a tapasztalatok a bevezetett szolgáltatásokkal kapcsolatban?
* Hogyan alkalmazzák ezeket az önkormányzatok, a hatóságok?
* Hogyan viszonyulnak az ügyfelek a SZEÜSZ-ökhöz?
* A tervezés szakaszában tartó szolgáltatások
* SZÜF – Személyes Ügyintézési Felület
Előadó: Engedélyeztetés alatt

17:00 – 17:25
A közigazgatás adatainak hasznosítása
* Kinek és miért fontosak a közigazgatás adatai?
* Milyen jogszabályok szabályozzák a közigazgatás adatainak hasznosítását?
* Hogyan áll a kormányzati adatpolitika elfogadása?
* Milyen kormányzati adatpolitikai intézkedések várhatók?
* Lesz-e Magyarországon kormányzati adatportál?
* Hogyan hasznosítják a közadatokat az okos városok?
Előadó: Sikolya Zsolt, Szakértő, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács

17:25 A konferencia vége”

Forrás:
E-közigazgatás 2017 konferencia; IIR Magyarország

Közigazgatás, politika

A kórházak működtetése lesz olcsóbb

„A kórházak pénzügyi-számviteli egységesítése egy korábbi folyamat folytatása, amellyel az intézmények működtetése lesz olcsóbb – mondta az egészségügyért felelős államtitkár csütörtökön újságíróknak egy más témában tartott sajtótájékoztató után.

A Magyar Idők írt arról csütörtöki számában, hogy a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) veszi át április 1-jétől a kórházak pénzügyi-számviteli feladatait, az érintett területen dolgozókkal együtt. A cikk szerint ezzel az ország 109 kórházából, azon belül is a gazdasági területről „kiemelik” a pénzügyeseket, akiknek a jövőben a fenntartó lesz a munkáltatójuk, miközben fizikailag továbbra is az adott kórházban dolgoznak majd.

Ónodi-Szűcs Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta, a tervek szerint április elsejétől az ÁEEK átveszi a kórházakban dolgozó pénzügyi-számviteli alkalmazottakat, és munkabérüket az ÁEEK költségvetéséből finanszírozzák. Ez egy újabb könnyítés lesz az intézményeknek – emelte ki az államtitkár.

Egyben nyomatékosította: az egészségügyben a kancellári rendszer bevezetése lekerült a napirendről, nincs olyan döntés, amely a kancellária elveit továbbviszi. Továbbá hangsúlyozta, hogy a kórházi menedzsmentek döntési jogkörét nem tervezik megváltoztatni, azokért továbbra is az egyes intézmények a felelősek.

Ónodi-Szűcs Zoltán azt mondta: a témában voltak egyeztetések a Magyar Kórházszövetséggel, az ütemezésről azonban még nem egyeztettek. Szeretnék egységesíteni a kórházi folyamatokat az önálló kórházi menedzsment döntési jogának csorbítása nélkül – magyarázta.

Az államtitkár értetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a kórházigazgatók kétkedve fogadták a döntést, hiszen – mint mondta – ezzel a kórház működtetése lesz olcsóbb.

2010 után a kórházak megörökölt adósságállományuk csökkentése érdekében évente konszolidációban, illetve működési támogatásban részesültek. A tavaly évvégén juttatott 70 milliárd forintos adósságcsökkentéssel együtt eddig mintegy 300 milliárd forintot adott a kormány az egészségügyi szolgáltatók számára – közölte ennek kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-vel.

Hozzátették: a kormány kiemelt feladatának tekinti az egészségügyi ellátórendszer szervezési és működési, illetve a finanszírozási és gazdálkodási problémáinak megoldását jelentő intézkedések bevezetését. Ezen intézkedések keretében legfontosabb a területi ellátásszervezési központ létrehozása, melynek célja, hogy egy egységes irányítási rendszer jöjjön létre, amely hozzájárulhat a betegellátás színvonalának növeléséhez.”

Forrás:
A kórházak működtetése lesz olcsóbb; Emberi Erőforrások Minisztériuma; 2017. január 5.

Központosítják a kórházak pénzügyi rendszerét

„Lehet, hogy nem áprilistól, hanem később, de mindenképpen átveszi a kórházak pénzügyi-számviteli feladatait és az érintett területen dolgozókat a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) – erősítette meg a Magyar Idők információját az egészségügyi államtitkár.

Ónodi-Szűcs Zoltán tegnap újságírók előtt azt mondta, egységes pénzügyi-számviteli rendszernek kell működnie a kórházakban, ezt szolgálja a tervezett intézkedés, amellyel azonban semmilyen módon nem csorbul a kórházi menedzsment döntési jogköre. Jelezte, azért április 1-jét jelölték meg céldátumként, mert akkor indul az új pénzügyi év, erről azonban majd azután döntenek véglegesen, ha beérkeznek a kórházaktól a dolgozók létszámára és a pénzügyi-számviteli területen végzett munkára vonatkozó adatok. Az államtitkár azt mondta, bár az átszervezés időpontjáról valóban nem egyeztettek a kórházszövetséggel, az átalakításról tárgyaltak a kórházigazgatókat tömörítő szervezettel.

A kórházszövetség ugyanakkor tegnap éppen azért hívott össze rendkívüli elnökségi ülést, mert bár a szándékról valóban tudott, arról volt szó, hogy a lépést velük közösen készíti elő az ágazat vezetése. A testület most levélben kért részletes tájékoztatást az államtitkártól a tervezett lépésekről, és jelezte, hogy a körlevél elbizonytalanította a pénzügyi területen dolgozókat. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, amely tegnap szintén elnökségi ülést tartott, ugyancsak további részleteket kért a tervezett intézkedésről. A szervezet részéről azt mondták lapunknak, addig ők sem alakítanak ki álláspontot.

Ónodi-Szűcs Zoltán a kórházak pénzügyi-számviteli folyamatának egységesítése melletti érvként hozta fel: ez garanciát jelenthet arra, hogy végre felszámolják azokat az anomáliákat, amelyeket az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is feltárt tavalyi vizsgálataiban. Emlékezetes, az ÁSZ pénzügyi és vagyongazdálkodási szabálytalanságokat, valamint folyamatos likviditási problémákat talált több vizsgált intézményél is, ami a számvevők szerint a nem megfelelő vezetés, illetve a nem elégséges tulajdonosi kontroll következménye.

Az ÁSZ-nál ezért is üdvözölték a tervezett kórházi kancelláriákat. Bevezetésüket a kormány azonban a választások utánra halasztotta, és Ónodi-Szűcs Zoltán most az mondta, hogy a pénzügyi-számviteli terület átszervezése nem a kancelláriák irányába vezető lépés. Ezzel ugyanakkor nagyobb kontroll alá helyezik a kórházakat, és egy hónapja még maga az államtitkár is arról beszélt, hogy meg fogják erősíteni a térségi ÁEEK-központokat, amelyek lehetnek akár a kancellária gyökerei is.”

Forrás:
Központosítják a kórházak pénzügyi rendszerét; Haiman Éva; Magyar Idők; 2017. január 6.

Újabb szakokat csatoltak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez

„…Február 1-jével a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez csatolják a bajai Eötvös József Főiskola két intézetét – tudta meg az eduline. A Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet, valamint a Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet átszervezését – amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma az eduline kérdésére megerősített – a belügyminiszter kezdeményezte, méghozzá a vízügy globális és nemzetbiztonsági jelentőségére hivatkozva.

A vízügyi szakemberek száma egyébként is a szakmai igények alatt marad – írta a döntésről az erőforrástárca, amely azt közölte: az Eötvös József Főiskola közalkalmazottait február 1-től a közszolgálati egyetem veszi át, ahogy a tárca fogalmazott, „az átadással érintett jogviszonyok tekintetében az EJF által vállalt szerződéses garanciák, kötelezettségek teljesítésének feltételei továbbra is változatlanul érvényesülnek”.

Az épületet is viszi a közszolgálati egyetem
Az NKE fenntartói testülete már november 4-én döntést hozott arról, hogy az intézmény befogadja a két intézetet és azok képzéseit. Az EJF nemrég felújított bajai épülete szintén a budapesti egyetem vagyonkezelésébe kerül, ahogyan két mérőtelep is. Ez arra utalhat, hogy a képzés – legalábbis egyelőre – marad a Bács-Kiskun megyei városban.

Melicz Zoltán, az EJF rektora az eduline kérdésére közölte: pedagógusképzés és gazdálkodási területen az intézmény tovább folytatja tevékenységét, egyelőre a felújított Bajcsy-Zsilinszky úti épületben, később a Szegedi úti campusra költöznek vissza.

Mi lesz a bajai főiskolával?
A bajai főiskola vesztesége nagy: nemcsak azért, mert ötből két intézetet elveszít, hanem azért is, mert az a kettő országosan unikálisnak számít. Az 1962-ben indított bajai vízügyi képzések nélkül az egyik utolsó állami főiskolán – a Pető András Főiskolán és a bajai főiskolán kívül az összes állami főiskola alkalmazott tudományok egyeteme címet kapott tavaly – csak olyan szakok maradnak, amelyek számos más felsőoktatási intézményben is megtalálhatók.

A vízügyi képzések elvétele alighanem a jelentkezői létszámon is érzékelhető lesz. A főiskola egyébként sincs irigylésre méltó helyzetben, a felsőoktatás Budapest-centrikussága, a bolognai rendszer bevezetése, a minimumponthatárok emelése és a demográfiai folyamatok elsősorban a kisebb vidéki főiskolákat hozták nehéz helyzetbe. Bár tavaly 2015-höz képest Baján nőtt a felvettek száma, a kicsit több mint 200 fővel így is fele annyi gólyát vehet fel az intézmény évente, mint 2011-ben.

A döntéssel kapcsolatban megkerestük az NKE-t is, ahonnan időközben megkaptuk a választ. Ebben a következő áll: „Az átadás-átvétel folyamatban van. A képzéseket még az Eötvös József Főiskola hirdeti meg, de már az NKE-n, a Víztudományi Karon kezdik meg a tanévet a hallgatók és az oktatók”. A levélből az is kiderült, hogy a képzés Baján marad, és a két intézet egy karként fog tovább működni. A felvételizőknek néhány változásra készülniük kell, az NKE ugyanis büntetlen előéletet igazoló dokumentumot kér a hallgatóitól, illetve egy esküt is kell tenni az első félév megkezdése előtt. Fontos változás még, hogy állami ösztöndíjas hallgatók az NKE-n közszolgálati ösztöndíjat kapnak…”

Forrás:
A legnagyobb csendben csatolt el szakokat a kormány: tovább hízik a közszolgálati egyetem; Nagy Barnabás; eduline.hu; 2017. január 7.

Mégsem lesz egyszerűbb az adóbevallás

„…Lapunknak elmondta: a törvényhozó fő célja az adóadminisztráció csökkentése volt. Ezt azonban nem sikerült megvalósítani a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bevallástervezetével, inkább bonyolódott a rendszer. Szerinte mindössze négyszázezer adózónak éri meg ezt választania. A törvény szerint ugyanis az adóhatóság a rendelkezésre álló adatokat bevallástervezetként csak azoknak a magánszemélyeknek küldi meg elektronikusan, akiknek van ügyfélkapujuk – ám ez csak az adózók tíz százalékát jelenti. A többieknek kérniük kell, hogy papíralapon küldjék el nekik. Csakhogy papíralapú bevallástervezet már van: ez az M30 jelű munkáltatói igazolás. Angyal József nem érti, miért kellene kérvényeznie a NAV-tól a magánszemélynek azt a bevallástervezetet, amit a munkáltatójától automatikusan megkap papíralapon. Hiszen a két tervezetben ugyanazoknak az adatoknak kell szerepelniük.

– Év közben a munkáltatók, azaz a kifizetők havonta információt szolgáltatnak az adóhivatalnak a magánszemélyek jövedelem- és járulékadatairól. Tehát a hatóságnál év végén halmozottan rendelkezésre állnak a bevalláshoz szükséges adatok, akkor is, ha év közben a magánszemélynek több munkahelye is volt. A szakértő szerint az érdemi adminisztrációcsökkentés azt jelentené, ha megszüntetnék a jelenlegi két párhuzamos nyilvántartásból az M30 jelű nyomtatványt és a kilépőadatlapot. Az évközi jövedelemről a NAV adná ki az igazolást. Ezt az igazolást nem az ügyfélkapuval bíró magánszemélyeknek, hanem a munkáltatóknak küldené meg Ha a magánszemély elfogadná a bevallástervezetet, akkor erről a munkáltatójának nyilatkozna. Ha módosítani akar rajta, akkor a magánszemély ezt is kérhetné – javasolta Angyal József…”

Forrás:
Mégsem lesz egyszerűbb az adóbevallás; Horváth Attila; mno.hu; 2017. január 5.

Változás lehet a Klebelsberg Központ (KK) élén?

„Vezetőváltás lesz még januárban a Klebelsberg Központ (KK) néven működő szervezet élén – értesült a Magyar Nemzet több egymástól független forrásból. Úgy tudjuk, Pölöskei Gáborné már ebben a hónapban távozhat elnöki pozíciójából.

Pölöskeiné 2016 márciusában érkezett az akkor még Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (Klik) nevezett szervezet élére, miután a korábbi elnöktől, Hanesz Józseftől közös megegyezéssel megvált az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A szervezet addigra már komoly adósságokat görgetett maga előtt, és az akkoriban kirobbant pedagógustiltakozásokon sokat bírálták a túlcentralizáltsága miatt is. Így Pölöskeinére várt a feladat, hogy átalakítsa az óriásszervezetet, amire miniszteri biztosi mandátumot is kapott a kormánytól. Végül a Klik 198 tankerületéből az idei évvel 59 tankerületi központ lett, amely nemcsak az iskolák fenntartásáért, de már a működtetéséért is felel. Emellett sikerült konszolidálni a Klik adósságát is, miután a kormányzat belátta, hogy 2016-ban is alultervezték a büdzséjét, és 38 milliárdos gyorssegélyt biztosítottak a szervezetnek.

Lapunk írásban is kereste a KK sajtóosztályát, hogy meg tudja-e erősíteni Pölöskeiné távozását, amint megkapjuk a választ, frissítjük cikkünket. Ugyanakkor volt olyan a KK működésére rálátó forrásunk, aki meglepődve fogadta a hírt.

Pölöskeiné szakmai megítélése vegyes, lapunknak többen kifejezetten rátermett, tapasztalt szakemberként nyilatkoztak róla, mások szerint viszont azért kell távoznia a KK éléről, mert elégedetlenek voltak a munkájával.

Szakközépiskolai tanárból Klik-elnök
Pölöskei Gáborné – aki egyébként Áder János köztársasági elnök húga – életrajza szerint tizennégy éven át dolgozott biológia-földrajz szakos tanárként a Petrik Lajos vegyipari szakközépiskolában. 1999-től kezdve az Oktatási Hivatalnál dolgozott különböző beosztásokban, és volt Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának a főosztályvezetője is. Később az Emmi főosztályvezetői pozícióját is betöltötte, majd helyettes államtitkára lett. Utóbbi pozíciójából került a Klik elnöki székébe.”

Forrás:
Távozhat Pölöskeiné a Klik éléről; mno.hu; 2017. január 6.

A jogszabályoknak megfelelően működött az államháztartás információs rendszere, de a belső szabályozás hiányos

„A jogszabályi előírásoknak megfelelően működtette a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a Magyar Államkincstár az államháztartás információs rendszerét 2014-ben és 2015-ben, a működés belső szabályai azonban nem biztosították az elszámoltatható feladatellátást – állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ).

A számvevőszék csütörtöki tájékoztatása szerint az államháztartás információs rendszere és a hivatalos statisztikai szolgálat között az adatok átvétele, a statisztikai adatok előállítása az előírásoknak megfelelően történt. Az ÁSZ megállapította, hogy az államháztartás információs rendszere biztosította az adatok megfelelő előállítását. Az adatszolgáltatások támogatták az államháztartás pénzügyi folyamatainak tervezését, az előirányzatok kialakítását, a költségvetés végrehajtását és ellenőrzését.

A 2014. évi zárszámadás alapját képező éves beszámolóval kapcsolatos adatszolgáltatás a kialakított kontrollok révén hozzájárult az államháztartás információs rendszerének megfelelő működéséhez, biztosította a beszámoló adatok törvényjavaslatban szereplő adatokkal való egyezőségét.

A működési folyamatok részletes belső szabályozottságának hiánya ugyanakkor kockázatnövelő tényezőként jelentkezett – hangsúlyozta közleményében a számvevőszék. Hozzátették, az NGM és a kincstár belső szabályzatai nem biztosították a hatásköri és felelősségi viszonyok egyértelmű lehatárolását, nem tartalmazták az ellátandó feladatok részletes bemutatását sem, így az nem garantálta a feladatellátásban részt vevő szervezeti egységek számára a jogszabályok szerinti feladatellátás feltételeinek kialakítását.

A statisztikai rendszerrel történő összhang biztosítása érdekében az NGM kialakította a költségvetési tervezést megalapozó adatbázisokat, a tájékoztatási eszközöket, továbbá fejlesztette a költségvetési tervezési módszerekhez illeszkedő adatbázisokat és működtette az államháztartási statisztikai célú adatbázist.

A KSH az Országos Statisztikai Tanács bevonásával megfelelően ellátta a hivatalos statisztikai szolgálat szakmai irányításával kapcsolatos feladatait. A hivatalos statisztikai szolgálat kialakítása és működése, az adatgyűjtések és adatátvételek végrehajtása biztosította az adatok megfelelő előállítását. A szolgálat egyes szerveinél feltárt belső szabályozási hiányosságok ellenére a feladatellátás során érvényesült a statisztikai tevékenység önállósága és a tájékoztatás függetlensége – közölte az ÁSZ.”

Forrás:
A jogszabályoknak megfelelően működött az államháztartás információs rendszere; Magyar Idők/MTI; 2017. január 5.

A viszonylagos pénzbőség ellenére kis mértékben emelkedett költségvetési intézmények lejárt tartozásainak állománya

„Novemberben újabb egymilliárd forinttal 81,3 milliárd forintra emelkedett a költségvetési intézmények lejárt, kifizetetlen adóssága.
…
Az összes tartozásból 22,8 milliárd a 30 nap alatti, míg a 30-60 nap közötti késedelmet 12,2 milliárd forint kifizetése szenved és 46,2 milliárd forintnál, már 2 hónapnál régebben tartoznak a beszállítóknak. A 81,3 milliárd forintból 3 milliárd az állammal szembeni tartozás, a szállítóknak szolgáltatóknak viszont 78,2 milliárddal tartoznak a közintézmények – ebből 3,2 milliárdot tesz ki az államháztartáson belüli cégekkel szembeni tartozás.

A tartozásállományból 64,8 milliárd forint (az összes tartozás 79,7 százaléka a) az egészségügyi intézményeknél halmozódott fel, ami azért érdekes mert a kórházak elvileg átestek egy újabb konszolidáción. A nemfizetők toplistáján néhány kivételtől eltekintve kórházak találhatóak immár évek óta. A legnagyobb adós az ország legnagyobb egészségügyi intézménye a MH Egészségügyi Központ vagyis a Honvédkórház, amely területei ellátási kötelezettségén túl a fegyveres testületeke és a politikai elit egészségügyi ellátásáért felelős amit a magyar kórházi átlagnál magasabb színvonalon látnak el – ez tükröződik a tartós működési hiányban is.

Ugyanakkor folyamatosan nem fizető adó közintézmények listáján találhatóak a kormányhivatalok, ezek összesített adóssága az előző havi 6,5 milliárdról 5 milliárdra csökkent – de az ez az ötmilliárd is is elég a második legnagyobb állami adós címéhez. A különböző megyei hivatalok között nagy különbségek vannak a legnagyobb adós Pest Megyei Kormányhivatal amely tartósan milliárd forintot meghaladó összegek tartozik beszállítóinak. Novemberben csökkent a Pest megyeiek adóssága, de így is meghaladta a 1,5 milliárdot.

A rendőrség is visszaküzdötte magát a tartósan nem fizető intézmények közé ami az elmúlt hónapokban nem volt jellemző: ennek ellenére november végén már 1,5 milliárd forintnyi lejárt kifizetetlen számla halmozódott a rendszerben és tűzoltóság-katasztrófavédelem adóssága és közelíti a fél milliárd forintot. Az államkincstár adatai szerint a 644 költségvetési szervből 377 küzdött lejárt adóssággal november végén – közölte a Magyar Államkincstár.”

Forrás:
Úszik a pénzben az állam – mégsem fizetnek a közintézmények; Papp Zsolt; Napi.hu; 2017. január 5.

Közigazgatási, politikai informatika

Németországban újabb területen nyitják meg a közigazgatási adatokat: ingyenes lett a domborzati LiDAR adat

„Európa országaiban egyre jobban elterjed az a módszer, hogy az állami pénzből készített, távérzékelés alapú domborzati LiDAR adatokat ingyenesen bocsátják a felhasználók rendelkezésére. A múlt hónapban Németországban először Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány is beállt a sorba, azaz már ők is „open data policy”-tól, nem pedig a közvetlen értékesítéstől remélik a társadalmi és gazdasági hasznot.

Régi gondolat, hogy egy állam közvetetten úgy is elérhet profitot, ha bizonyos adatokat ingyenessé tesz, ezzel pedig ösztönzi az ezekre épülő vállalkozásokat és kutatócsoportokat. Ezt nevezik a „nyílt adatok politikájának”, vagy más néven „open data policy”-nek. Néhány európai ország – így pl. Anglia, Szlovénia, Dánia és Finnország már ingyen szolgáltat számos távérzékelési adatot, köztük az egyik legmodernebb, leghasznosabb, de csak nagy költséggel elkészíthető LiDAR (Light Detection and Ranging) pontfelhőt és az abból levezetett domborzati modelleket.

Ezek az adatok lézerszkennelés során jönnek létre. Egy repülő folyamatosan lézerjelekkel szórja a felszínt, ahol a kibocsátott és visszaverődött jel időkülönbségéből megállapítja egy-egy pont távolságát. A végső adatban elkülöníthetők többek között az egyes tereptárgyak a kopár talajfelszíntől, vagy az épületek a vegetációtól, így egy rendkívül részletes és precíz 3D adatbázis jön létre a felmért terület objektumairól. Számos esetben alkalmazzák őket az árvízvédelemtől kezdve az épületmodellezésen keresztül egészen az erdőtömeg-becslésig.

Nem véletlen, hogy számos állami szerv vagy magáncég komoly összegeket áldoz arra, hogy a saját illetékességi vagy munkaterületét felméresse ezzel a módszerrel, azonban ezeknek az adatoknak a beszerzése komoly költségekkel jár, így nem mindenki engedheti meg magának. Amennyiben viszont ingyenesen elérhetők, úgy számos új munkahely és kutatócsoport jöhet létre az adatok a kezelésére. Közvetetten tehát, de az adat így is gazdasági hasznot termel – nem is beszélve arról, hogy a széleskörű felhasználás jobb döntések és új szakmai megoldások kialakítását teszi lehetővé.

Németországban először Észak-Rajna-Vesztfália döntött úgy, hogy ingyenesen elérhetővé teszi a jó minőségű, akár 0,5 méter/pixel felbontású modell létrehozására alkalmas LiDAR adatokat. Bár a legtöbb német szövetségi tartomány szép bevételeket szerzett a nyers és levezetett adatok árusításával, azok mégsem térültek meg. Szász-Anhalt pl. átlagosan évi 132 350 eurót, azaz csaknem 41 000 000 Ft bevételt könyvelt el, de Bréma Szabad Hanzaváros tartomány pl. átlagosan évi 600 eurós, azaz nem egészen 190 000 Ft-os bevételre tett szert. Egy ilyen felmérés azonban rendkívül költséges, így még a legjobb esetben sem térültek meg a költségei. Ennek az oka az, hogy ahhoz, hogy a felmérés profitábilis legyen, az állam csak magas egységárral árulta az adatokat, azonban azok egy idő után már nem voltak frissek, hiszen van olyan felmérés, ami csaknem 10 éves állapotot mutat. Ezért akik megvették volna az adatokat, inkább hasonló költségen saját maguk is felmérették a számukra érdekes területet. Így az állam is elesett a profitszerzés lehetőségétől és a LiDAR adatok is csak a tehetősebb vállalatok kezében voltak.”

Forrás:
Terjed az open data policy – Németországban ingyenes lett a domborzati LiDAR adat ; Deák Márton; Lechner Tudásközpont; 2017. január 6.
A Lechner Tudásközpont ismertetése alapjául szolgáló eredeti cikk: First Open LiDAR in Germany; Martin Isenburg; rapidlasso GmbH; 2017. január 3.
Lásd még: LIDAR (lézer alapú távérzékelés); Wikipédia

KÖFOP támogatási szerződéseket kötött a Lechner Tudásközpont

„2016. december 21-én a Lechner Tudásközpont két, európai uniós forrásból finanszírozott kiemelt projektre kötött támogatási szerződést. Az E-építés keretrendszer és a 3D alapú adat infrastruktúra kialakítása című építésügyi projektek célja az építésügyi eljárások elektronizálása és az ügymenetek gyorsítása és hatékonyságának növelése.

Az építésügy fejlesztése érdekében a Lechner Tudásközpont konzorciumvezetőként kötött támogatási szerződést a 1004/2016. (I. 18.) a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Operatív Program éves fejlesztési keretének megállapításáról szóló kormányhatározat, valamint annak módosításai „Az adminisztratív terhek csökkentése” című, KÖFOP-1.0.0-VEKOP-15 kódszámú pályázati felhívása alapján.

Ennek megfelelően a Lechner Tudásközpont 2016 szeptemberében két építésügyi („E-építés keretrendszer – innovációval a magyar emberek szolgálatában”, valamint „3D alapú adat infrastruktúra kialakítása”) projektre nyújtott be támogatási kérelmeket, majd december 21-én aláírták a vonatkozó támogatási szerződéseket. Ezzel a lépéssel az e-közigazgatás kiszélesítése keretében elindulhat a hazai építésügyi folyamatok széles körű elektronizációja, melynek következtében az ügyfelek adminisztrációs terhei csökkennek és az ügyintézők munkája is ésszerűsödik.

Az E-építés keretrendszer – innovációval a magyar emberek szolgálatában projekt átfogó célja az építésügyi hatósági eljárások átfutási idejének és költségének csökkentése, a lakosságot és a vállalkozásokat sújtó építési adminisztratív terhek minimalizálása, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének növelése. A 3D alapú adat infrastruktúra kialakítása projekt tervezett eredményeként elektronizálásra kerülnek a közműegyeztetéshez és térségi tervezéshez kapcsolódó folyamatok, az ügyfelek gyorsabban jutnak hozzá a szükséges adatokhoz.

A cél egy olyan térinformatikai rendszer létrehozása, amely épít a már kialakított informatikai rendszerekre és az azok létrehozása során megszerzett tapasztalatokra, ugyanakkor lefedi a teljes – a projektek előkészítésétől a kivitelezés lezárásáig tartó – építési beruházási folyamatot, és felhasználja a főbb szabványokat, valamint az új típusú, elsősorban 3D technológiákat.

Míg az E-építés keretrendszer támogatási összege 7 762 000 000 Ft, addig a 3D Magyarország projekt 9 750 000 000 Ft forrásból gazdálkodhat, melyeket 100 százalékban vissza nem térítendő támogatásként az Európai Unió Európai Szociális Alapja és Magyarország költségvetése a Széchenyi 2020 keretében társfinanszírozásban biztosít.”

Forrás:
KÖFOP támogatási szerződéseket kötött a Lechner Tudásközpont; Lechner Tudásközpont; Keserű Dávid; Lechner Tudásközpont; 2017. január 6.
Lásd még: KÖFOP-1.0.0-VEKOP-15 – Az adminisztratív terhek csökkentése; Széchenyi 2020
1004/2016. (I. 18.) Korm. határozat a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program éves fejlesztési keretének megállapításáról; eGov Hírlevél

Nagy sikereket arat Ferenc pápa csevegő robotja

„Ferenc eddig is több „unortodox” lépéssel lepte meg híveit és a világ közvéleményét. Nincs ez másképp’ a manapság egyre divatosabb csevegő robotok (chat bot) terén se.
A VentureBeat oldalán megjelent beszámoló emlékeztet rá: sok celebritás és közszereplő használja már a Facebook Messenger csevegőrobotját (példaként említve olyan hírességeket…Barack Obama vagy Elon Musk), és most erre az útra lépett Róma püspöke, Ferenc pápa is. A csevegőrobot (röviden említve: a bot) neve Missiobot, és egy Egyesült Államokban működő szervezet, a Pontifical Mission Societies működteti. Ahogy a bot magáról állítja: mintegy a pápa „személyes Vöröskeresztjeként”.

Ahogy elkezd valaki csevegni a Missiobottal, mintha Ferenc pápával beszélgetne, és hamar előkerülnek a mosolygós emojik és szívecskék is a beszélgetés során. A szerző szerint a pápa kifejezetten vidám jelenség ebben a megjelenési formában is. Nem olyan szinten persze, mint egy „dumaszínházas” (stand-up comedy) nevettető, de láthatunk képeket arról, ahogy próbál elkapni egy baseball labdát, sikertelenül, majd jóízűen nevet saját ügyetlenségén.

Más csevegőrobotokhoz képest a Missiobotnak erősebb „személyisége” van, és sokkal derűsebben lehet vele beszélgetni, mint más Facebook Messenger botokkal. Ami nem is meglepő azok a tapasztalatok után, amelyek a főpap – elődeihez mérten különösen – „unortodox” megnyilvánulásai mutatnak. A Missiobot történeteket mesél, beszélgetős stílusban, a pápa hangján megszólalva, kiegészítve fényképekkel, videókkal, hangfelvételekkel és írott szövegekkel.

A pápa saját Vöröskereszt szolgálata ugyanakkor nem csupán mosolyogtatni tud. Gyerekekre vigyázó apácákat támogat Nairobi nyomornegyedeiben, kerekesszékeket szerez be és osztja szét zambiai gyerekeknek, vagy éppen forrásokat gyűjt arra, hogy kubai gyerekeket baseballozni tanítson. Mindegyik projektet szerzetes nővérek vezetik.

Minden olyan történet, amely ezekről a projektekről szól, Ferenc pápa biztatásával ér véget. A segítségnyújtásra három lehetőséget ajánlva: 7 dolláros adománnyal, a történet megosztásával vagy egyszerűen azzal támogatva a projekteket, hogy az oldal látogatója elhelyezi a misszió logóját a saját profilképén. ”

Forrás:
Pope Francis has a Facebook Messenger bot, and it’s kind of funny; Khari Johnson; VentureBeat; 2017. január 6.

Informatika, távközlés, technika

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2017. évi felügyeleti tervéből: barangolási (roaming) díjak és hálózatsemlegeség

„…II. Az NMHH Hivatalának hatáskörébe tartozó, elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos piacfelügyeleti ellenőrzések
1. HPF1/2017 – Roaming szolgáltatással kapcsolatos előírások szolgáltatók általi teljesítésének ellenőrzése
Az Uniós Roaming Rendelet 6a. cikke előirányozza a kiskereskedelmi barangolási (roaming) többletdíjak eltörlését. A Roaming rendelet előírásainak teljesülését az idei, 2016-os évben is
folyamatosan figyelemmel követjük, és a jövő évben is indokolt ezt tenni, ugyanis a roaming rendelet a jövő évben teljesítendő kötelezettségeket is ró a szolgáltatókra.

A Roaming Rendelet 6f. cikk (1) bekezdése meghatároz egy átmeneti időszakot (2016. április 30. napjától 2017. július 14. között), mely időszak alatt az egyes szolgáltatók még többletdíjat
alkalmazhatnak a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtásáért. E többletdíj nem lehet több, mint a Roaming Rendelet 6. e cikkében meghatározott maximális ár. Az átmeneti időszak fő célkitűzése az volt, hogy előkészítse a roaming rendelet második, jelentősebb lépését, mely szerint 2017. június 15-től a szolgáltatók a belföldi kiskereskedelmi áron felül
főszabályként semmilyen többlet díjat nem számíthatnak majd fel. Így a szolgáltatók nem kérhetnek majd többletdíjat a mobilhívások kezdeményezéséért és fogadásáért, az SMS-üzenetek küldéséért és fogadásáért, valamint a szabályozott barangolás idején igénybe vett adatátviteli szolgáltatásokért.
…
2. HPF2/2017 – Hálózatsemlegességi intézkedésekkel kapcsolatos előírások szolgáltatók általi teljesítésének ellenőrzése
A hálózatsemlegességi intézkedésekkel kapcsolatos előírásokat és kötelezettségeket meghatározó TSM Rendelet célja olyan Unión belül közös szabályok létrehozása, amelyek biztosítják az internethozzáférési szolgáltatások nyújtása során a forgalom tekintetében az egyenlő és megkülönböztetéstől mentes bánásmódot, és a végfelhasználók kapcsolódó jogait. A TSM Rendeletben előírt intézkedések megfelelnek a technológiasemlegesség elvének, azaz egy meghatározott technológiatípus alkalmazását sem írják elő vagy részesítik előnyben, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok
feladatává teszi a követelmények teljesülésének nyomon követését és betartásának biztosítását.

A vizsgálat célja, hogy Hatóság ellenőrizze a megkülönböztetés-mentes, a mindenkori technológia fejlettségi szintnek megfelelő minőségben nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatások folyamatos
rendelkezésre állását. A tervfeladat elsősorban azt célozza meg, hogy a Hatóság nyomon kövesse, hogy a szolgáltatók hogyan építik be az általuk alkalmazott szerződési feltételekbe és eljárásaikba a Rendelet közvetlen hatállyal bíró követelményeit, illetve milyen lépéseket tesznek azok érvényesülése érdekében.

A TSM Rendelet értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak évente jelentést kell közzétenniük nyomkövetési tevékenységeikről és az annak keretében nyert megállapításaikról, és e jelentéseket be kell nyújtaniuk a Bizottságnak és a BEREC-nek [Body of European Regulators for Electronic Communications]. A tervfeladat végrehajtása ennek a jelentésnek az előkészítését is szolgálja…”

Forrás:
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2017. évi felügyeleti terve. Elektronikus hírközlés, posta; Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság; 2016. december 12. (pdf)
Telecoms Single Market (TSM) rendelet/Uniós roaming rendelet, AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/2120 RENDELETE (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról

Gyorsabbá és olcsóbbá válhat a távközlési infrastruktúra építése

„A hírközlési törvény kétszeri módosítása után gyorsabbá és olcsóbbá válhat a távközlési infrastruktúra építése. A szolgáltatók szerint ez is kell hozzá, hogy 2018-ra ténylegesen kiépülhessenek a szupergyors hálózatok.

Magyarország 2018-ra vállalta, hogy hazai és uniós forrásokból közel 3 ezer településen, mintegy 885 ezer háztartásban biztosítja a legalább 30 Mbit/sec sebességű világhálós kapcsolatot. Tavaly ősszel zárult le meg a Szupergyors Internet Programhoz (SZIP) kapcsolódó uniós pályázat, ahol 139 támogatási szerződés aláírásával 21 kis- és középvállalkozás, illetve 5 nagyvállalat kezdhette meg a beruházások tervezési munkálatait.

A közműtársaságoknak is meg kell osztani az infrastruktúrájukat
A fejlesztés felgyorsításához hiányzó uniós irányelvek tavaly júliusban kerültek bele az egységes hírközlési törvénybe. A törvény azt szabályozza, hogy a hazai hálózatüzemeltető társaságoknak, beleértve a közművállalatokat is, milyen feltételekkel kell a távközlési cégek számára használatba adni az infrastruktúrájukat. A december végi módosítás ennek egyenes folytatása, amely a kötelezettség teljesítése során felmerülő jogviták rendezését könnyíti.

Ez azért fontos lépés, mert a közműhálózatokat üzemeltető társaságokat eddig nem kötelezték arra, hogy – meghatározott feltételek mellett – a hírközlési hálózatokat üzemeltetők számára is használatba adják az infrastruktúrájukat.

Az uniós irányelv alapvető célja, hogy csökkenjenek a nagy sebességű elektronikus hírközlési hálózatok kiépítési költségei, ezzel is ösztönözve és felgyorsítva a szélessávú fejlesztéseket. Az előírások jelentős mértékben enyhíthetik az építésekkel érintett területeken élők kellemetlenségeit, valamint a hálózatépítések koordinálását ösztönözve mérsékelhetik a kiépítés költségeit.

A módosítás reményeink szerint hatékonyabbá teheti a hálózatfejlesztési építési munkák összehangolását, és hozzájárul az engedélyezési eljárások tényleges rövidüléséhez – válaszolták megkeresésünkre a Magyar Telekom Kommunikációs Igazgatóságán. Hozzátették, fontosnak tartják a szabályozás arányosságra, a méltányos árképzés lehetőségére, a kereskedelmi szerződések előnyben részesítésére vonatkozó elveit, amelyek tekintetbe veszik a beruházásokkal kapcsolatos gazdasági elvárások teljesíthetőségét, a technológia- és a versenysemlegességet.

A SZIP keretében a Magyar Telekom 46 járásban nyert el területeket, ahol 110 ezer háztartáshoz juttatja el a 30 Mbit/s sávszélességű internetet. Ezért 12 milliárd forint támogatást kap – tájékoztatott korábban Szabó János, a Magyar Telekom vezérigazgató-helyettese. Saját hálózatfejlesztési programjukkal az év végére 2,7 millió háztartáshoz érnek el, minimum ezzel a sebességgel.

Nem húzható a végletekig az építési engedélyek kiadása
A módosítás alapvetően tisztább, szabályozottabb keretek közé terelte az eddigi folyamatokat, így a korábbiakhoz képest sokkal rövidebb idő alatt eljuthatunk az építési engedélyek megszerzéséhez – emelte ki Budai J. Gergő, az Invitel Csoport vezérigazgató-helyettese.

Az építésügyi eljárás az új elvárások szerint legfeljebb 60 nap lehet összesen. A tulajdonosi hozzájárulások megadását is konkrét határidők – 30, illetve 45 nap – közé szorítja a módosítás, ezt korábban a végletekig húzhatták. A közterületek igénybevétele is egyszerűsödik, a jövőben nem kell megkülönböztetni a közterületet az alapján, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonban áll. A közterület igénybevételéért sem kell díjat fizetni, csak helyreállítani az eredeti állapotot.

A jogvitákat eddig leginkább a közös eszközhasználatra – például távközlési oszlopok, villanypóznák – vonatkozó szabályok váltottak ki. Mostantól ezt nagy sebességű távközlési hálózat építése során csak objektív műszaki okokra hivatkozva lehet visszautasítani, üzleti vagy egyéb megfontolásokból nem. A jövőben ha az igénylő és az infrastruktúra tulajdonosa nem tud az igénybevétel feltételeiben megegyezésre jutni, a vitát a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elé lehet terjeszteni, amely záros határidőn belül meg kell, hogy állapítsa az igénybevétel feltételeit.

Jöhet az egységes villanypózna-díj?
Az Invitelnél úgy látják, hogy az áramszolgáltatók máris a korábbinál drágábban mérnék az infrastruktúra igénybevételének díját. A vezérigazgató-helyettes bízik abban, hogy ez átmeneti helyzet, és az új szabályozásnak köszönhetően a korábban is alkalmazott, reális piaci áron vehetik igénybe az áramoszlopokat. Ha ez mégsem így valósul meg, akkor szükségét látná egy egységes, kötelező árképzési rendszernek az áramszolgáltatói infrastruktúra igénybevételére vonatkozóan.

Az Invitel az utóbbi két évben jelentős infrastruktúra-fejlesztést valósított meg, a tervezettnél 40 ezer háztartással többet fedett le. Szolgáltatási területének több mint felén érhető el gyors internetszolgáltatás. Elindultak az új generációs szélessávú hálózatok kiépítésére kiírt tenderen is, és tavaly 11 járás közel 100 településére vonatkozóan 1,95 milliárd forint értékű európai uniós forrást nyertek el. Ennek keretében Óföldeákon tavaly szeptember végén át is adták a első megvalósult SZIP fejlesztését. Terveik szerint 2017-ben további ötvenezer háztartást fednek le szélessávú hálózattal a program keretében.

További módosításokra lehet szükség
A decemberi törvénymódosítás pontosított folyamatokkal, határidőkkel, szankciókkal, precízebben rögzített eljárási szabályokkal segíti az együttműködést a hírközlési és más infrastruktúraszolgáltatók között. A hatóság létre is hozhatja a megállapodást a felek között, ha amúgy valamelyik fél miatt az nem jönne létre – emelték ki az intézkedés jelentőségét a UPC Magyarországnál.

Ők is úgy látják, hogy a szélessávú fejlesztések minél gyorsabb megvalósulását jelenleg leginkább az építésügyi engedélyezéssel és az áramszolgáltatói hozzájárulással, szabványosítással, és annak árazási és időzítési feltételeivel összefüggő tényezők akadályozzák. Ezek felszámolásához további intézkedések kellenek még.

A UPC Magyarország 2016-ban több milliárd forint értékben végzett hálózatfejlesztési beruházásokat, melyek kisebb részben pályázati forrásokból, de jelentősebb részben saját beruházásból valósultak meg. A szolgáltató a harmadik negyedév során több mint 3,9 milliárd forintos beruházással 32 ezer új háztartás számára tette elérhetővé a szélessávú hálózatot, illetve növelte a hálózat kapacitását a már lefedett körzetekben.

A szabályozó hatóság véleménye
Az NMHH a változtatások szükségessége kapcsán kérdésünkre kiemelte, hogy a hírközlésben a legbonyolultabb és legköltségesebb elem jelenleg is az úgynevezett passzív infrastruktúra – a hírközlési vezetékek továbbítására szolgáló oszlopok, kábelalagutak – telepítése. Mivel ezek megoszthatók, a plusz engedélyezések és költségek elkerülése érdekében célszerű a közös használatuk.

Ha a hírközlési szolgáltató megkeresi egy tervezett építési munka miatt egy közmű (víz, gáz, elektromos) hálózat üzemeltetőjét, akkor ez utóbbi – ha neki is fejlesztési tervei vannak az adott területen – a jövőben köteles egyeztetni a hírközlési szolgáltatóval a tervezett építési munkáik összehangolásáról. A jövőben például már nem csak lehetőség, hanem kötelezettség lesz, hogy a hírközlési szolgáltató kérésére csatornázáskor egyidejűleg a hírközlési alépítményt is elhelyezzék, így később nem lesz szükség egy esetleges újabb burkolatbontásra vagy forgalomkorlátozásra.

Nagyon fontos új rendelkezés, hogy a közterület tulajdonosa köteles tűrni az elektronikus hírközlési építmény elhelyezését, tehát a hozzájárulást semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. Mind az állami tulajdonú ingatlanok, mind az önkormányzati tulajdonú ingatlanok esetében a hozzájárulások kiadása határidőhöz kötött. A magántulajdonban lévő ingatlanok igénybevétele esetében, ha elérhetetlennek bizonyul a tulajdonos vagy tisztázatlan a tulajdonosi helyzet, a hatóság pótolhatja a tulajdonosi hozzájárulást.

A módosított szabályozást egyébként a szolgáltatókkal ellentétben az NMHH-nál elegendőnek és megfelelőnek látják. A témához kapcsolódóan megtudtuk azt is, hogy az NMHH már dolgozik a hírközlési infrastruktúra átfogó térinformatikai nyilvántartó rendszerén, a Hír-Közmű fejlesztésen. A többéves projekt célja, hogy a hatóság a piac pontosabb ismeretével hatékonyabb szabályozási és versenyélénkítési döntéseket hozhasson.”

Forrás:
Mitől épülhetnek gyorsabban a szupergyors hálózatok?; Sági Gyöngyi; Bitport; 2017. január 5.

Szakirodalom

Távközlés, internet, televíziószolgáltatás, 2016. III. negyedév

„2016 III. negyedévében a mobiltelefon-előfizetések száma meghaladta a 11,7 milliót, ezen belül a havidíjas előfizetések aránya tovább növekedett. A telefonbeszélgetésre fordított idő több mint négyötödét mobiltelefonról kezdeményezték. A mobilhálózat adatforgalma 42%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Tovább nőtt az internetelőfizetések száma: 2016 III. negyedév végén több, mint 8,7 millió volt, aminek 68%-a mobilinternet-előfizetés volt. A televíziószolgáltatás előfizetéseinek száma meghaladta a 3,5 milliót, ezen belül a digitális előfizetői csomagok aránya 70% volt.

Kapcsolódó adatok

Táblázatok (.xls)

Táblák (STADAT) – Évközi adatok – Információ, kommunikáció

Tájékoztatási adatbázis − Információ, kommunikáció

”

Forrás:
Távközlés, internet, televíziószolgáltatás, 2016. III. negyedév; Központi Statisztikai Hivatal; 2016. december 9. (pdf)

A digitális kultúra kora

„Ahogy újabb technikai eszközök, megoldások és azok bevezetése kerül szóba, évről évre kíváncsian fürkésszük a jövőt: mi lesz a következő nagy durranás? Érhetnek-e még nagy meglepetések minket, vagy valóban semmi nem állhat a fejlődés és a társadalmi hasznosulás és elfogadás közé? Hol van az emberi befogadóképesség határa, és van-e ilyen egyáltalán?

Mint minden társadalmi kérdés felvetése és megválaszolása – főleg gazdasági, politikai és persze technikai vonatkozásokkal ötvözve –, messzire vezethet a száraz, de korántsem unalmas infokommunikációs tényektől. Évindító beszélgetésünk inkább elméleti szempontból feszegeti tudásunk határát, más síkra emelve az információs technológia kapcsán felmerülő kérdéseket.

Csótó Mihállyal, az Óbudai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont tudományos munkatársával nem a trendekről vagy divatról, hanem a mögöttes mechanizmusokról, a döntési utakról, összességében a digitális kultúráról beszélgettünk.

A szakirodalomból úgy tűnik, hogy a digitális kultúra kifejezés rendkívül széles területet ölel fel…
– Valóban, természetéből adódóan nehéz kiemelni egy-egy részét, illetve talán felesleges is, hiszen ha nagyon elkülönítünk a témában egy részterületet, azzal elveszíthetjük a teljes kép felvázolásának lehetőségét. A kutatásainkkal kapcsolatban a kulcsmondat valahogyan így írható le: miként viszonyul a társadalom a technológiához, esetünkben (hiszen „digitális” kultúráról beszélünk) az információs technológiához. Rövid, tömör, érthető kérdés, milliónyi elágazással… Ilyen elágazás lehet például a fejlesztéspolitika területe is, amely (stratégiákban kijelölt irányokon, illetve akcióprogramokon keresztül) nagyban befolyásolja a társadalom által elérhető, egyben bevezetni érdemes technológiát – itt leginkább a közigazgatásról vagy az egészségügyről beszélek, mint olyan területekről, ahol jelenleg is komoly háttérfejlesztések zajlanak hazánkban, de ezek természetesen a privát szférát is érintik. Lehetséges, hogy felhasználói szinten – egyelőre – észre sem vesszük a megvalósult fejlesztéseket, mármint azokat, amelyek mondjuk az európai uniós viszonyrendszerben, a magyar fejlesztéspolitikában is megvalósulnak, mivel például a sokat szidott hazai közigazgatás digitális útra terelése csak számos terület egyidejű és összehangolt fejlesztésével valósítható meg.

Egy ilyen komplex fejlesztés kisebb lépéseit sajnos nem érzékeli az ügyintéző állampolgár – remélhetőleg amikor a számos projekt eredménye összekapcsolódik, valóban érezhető változást hoznak majd a mindennapokban. De említhetünk olyan infrastruktúra-fejlesztéseket, amelyek megfoghatóbbak. Például a Szupergyors Internet Programot, melynek célja a nagy sávszélességű hálózatok fejlesztése az egész országban.

Ez ráadásul – amellett, hogy viszonylag sokat hallhatunk róla manapság a sajtóban is – egy viszonylag jól mérhető fejlesztés, amely fontos, mivel jelentős egyenlőtlenségek vannak jelenleg is Magyarországon az elérhető internetkapcsolat minőségét illetően. Ami a legfejlettebb városok lakói számára természetes, az közel sem annyira egyértelmű a Viharsarokban vagy Dél-Somogyban. A megvalósítás technikai része ugyanakkor mindig egyszerűbb vagy inkább egyszerűbben tervezhető, mint a társadalmi felfedezés és befogadás, a szabályozásról nem is beszélve. Mindenesetre a többéves kerettervek, stratégiák és programok, amelyek a fejlesztési projektek alapját képezik az unióban és világszerte egyaránt, mindinkább igyekeznek technológiasemlegesek maradni.

Hogyan tud egy technológiai alapú, több évre előre tekintő terv technológiasemleges lenni?
– Semmi paradox nincs ebben, csupán nem könnyű így tervezni. Egyszerűen nem tudható biztosan, milyen technológiát hoz a fejlődés mondjuk három-öt-hét év múlva. A fejlesztések irányait és céljait látjuk most is (ha már a közigazgatást említettem, ott például a jobb, ügyfélközpontú közszolgáltatások), de hogy az valójában miként lesz kivitelezhető, milyen újabb eszközökkel, technikai megoldásokkal, azt pontosan nem tudhatjuk. A technológiasemlegesség éppen azt jelenti, hogy nem kötjük magunkat valami olyan megoldáshoz, amely akár néhány éven belül elavulhat – nem a technológia fontos, hanem a szolgáltatás minőségének fenntartása, illetve javítása.

Természetesen mindig van olyan technológia, amelyről látható, hogy „nagy durranás” lesz. Az internet térhódítását az 1990-es évek fordulóján nem volt annyira nagy kunszt megjósolni, ha szabad így fogalmazni, amikor az egyetemeken, zártabb körben remekül használták, már tudható volt, hogy ez szélesebb társadalmi körben is megállja majd a helyét. Ha egy csodás kommunikációs platformot megnyitunk, világos, hogy rendkívül gyorsan elterjed a társas lények között. Ha a technológiai fejlődésre tekintünk, mondjuk öt-hét évre előre, sok olyan technológia vagy megoldás létezik, amely már ma is működik, megvalósítható, hamarosan piacra dobható, és a korábbi befogadási mintákból és a felhasználási területekből viszonylag jó következtetéseket tudunk levonni a fogadtatásukra. De ismét visszautalva a közigazgatásra: amikor például a 2000-es évek közepén az előző programozási időszak uniós fejlesztési forrásainak tervezése történt (amely alapján még 2014-ben is felhasználtak fejlesztési pénzeket), még sehol sem voltak például az okostelefonok… Nem volt szó arról, hogy a telefonunk segítségével mondjuk erkölcsi bizonyítványt igényelhetünk pár perc alatt. Nem volt látható, hogy mire a tervezett időszak, a hét-nyolc év lezárul, addigra a lakosság fele használ ilyen eszközt, és mindez alapvető igénnyé válik.

Tehát ha technológiasemlegességről beszélek, így értem: bár egészen jó pontossággal felmérhetjük, mit hoz a jövő, a célok meghatározásakor (illetve leginkább az ahhoz vezető eszközrendszer kapcsán) fontos a rugalmasság beépítése. És folyamatosan alkalmazkodni kell, mert a változások üteme is jelentősen felgyorsult, ami nem utolsósorban kiemeli a szabályozási kérdések fontosságát is. Elég, ha a megosztáson alapuló gazdaság, a sharing economy különböző megnyilvánulási formáit tekintjük, amelynek legszembetűnőbb képviselője az Uber.

Ha digitális kultúráról beszélünk, természetesen nem feledkezhetünk meg a humán tényezőről sem. Ha ezt a fejlesztéspolitikára fordítjuk le, azt mondhatjuk, hogy megkerülhetetlen a digitális állampolgárok képzése. Ma hazánkban az európai átlag alatti a rendszeres internethasználók száma, az internetezők körében pedig az internethasználat minőségi mutatói, mint például az elektronikus banki vagy e-kereskedelmi szolgáltatások használata, európai összevetésben szintén alacsony. Feltételezve, hogy mindkét területen vannak még tartalékaink, azokat, akik billegnek a digitális társadalom határán, vagy mondjuk már internet-, de még nem haladó felhasználók, vélhetően kimozdíthatjuk egy a meghatározott, az életminőséget kedvezően befolyásoló irányba. Magyarországon jelenleg ez kiemelt stratégiai fontosságú cél az infokommunikáció területén, de különböző civil kezdeményezések is vannak a témában.

Nemrégiben egy, gazdálkodók körében végzett kutatásom is megerősítette azt, hogy az internethasználat, illetve annak minősége nagyon sokdimenziós kérdés, amelyet nem lehet pusztán néhány demográfiai jellemzővel körülírni. Éppúgy, mint ahogyan a digitális írástudás sem csupán eszközhasználatot jelent (vagy kellene, hogy jelentsen). Természetesen, ha valaki nem ért egy adott eszközhöz, akkor félve nyúl hozzá, és nem is láthatja az abban rejlő lehetőségeket, de egy kütyü magas szintű kezelése nem jelenti automatikusan azt, hogy az azon keresztül elérhető információval is magas szinten bánunk. Ez pedig elvezet az információs és média írástudáshoz, illetve annak sok összetevőjéhez, a szövegértéstől az információ több forrásból való ellenőrzésének igényéig. Attól, hogy valaki tud olvasni, még nem biztos, hogy meg tudja állapítani egy weboldalról, hogy az kamuhíreket közvetít-e vagy sem. És előfordulhat, hogy attól, hogy valaki mesteri Facebook-posztoló vagy Instagram-guru, még áldozatul eshet különböző adathalász üzeneteknek vagy vírusos állományoknak. Nem árt tudatosítani, hogy az intenzív vagy magabiztos használat nem feltétlenül egyenlő a hatékony használattal.

Elmaradott vagyok, ha nem szeretném, hogy a hűtőm diktálja a bevásárlásaimat?
– Mit jelent az pontosan, hogy elmaradott? Én rettenetesen funkcionalista tudok lenni, használok többféle okoseszközt, de szerintem, ha valaki valamilyen technológiát vagy újdonságot nem akar alkalmazni, csak azért, mert az a valami egy trendi új dolog, azzal nincsen semmi probléma. Sőt, úgy vélem, alapvetően a többség ilyen. Fontosnak tartom viszont, hogy az esetleges elutasítás tudatos legyen, mérlegelésen alapuljon.
Feltehetjük úgy is a kérdést, hogy miért ne hagyjuk, hogy a hűtő küldje el a bevásárlólistát? Ha az a pár perc megtakarítás nekem megéri (és az adataimat a folyamat közben nem használják manipulatív célra), akkor miért ne? De ha mindig a szomszéd kisboltban vásárolok, ahol az eladó már évek óta ismer engem (jobban, mint a hűtőm valaha is fog), akkor egyáltalán nem érzem szükségét ennek a funkciónak. Nem is olyan régen a keverőtárcsás mosógépek forradalmi újításnak számítottak, de a mai gépek már nemcsak szárítanak, hanem távolról beprogramozhatók, akárcsak a fűtés, az árnyékolás vagy az irodaházak elektronikája. Ezek okoseszközök egy olyan társadalomban, amely törekszik, vagy legalábbis igyekszik arra törekedni, hogy minél hatékonyabban működjön, és – akár emberi, akár más – erőforrást takarítson meg.

Vagyis azzal, hogy beengedjük ezeket az innovációkat a hétköznapjainkba, egyre tudatosabbá válunk?
– Így valahogy, de inkább „hatékonyabbak”, és talán nem is annyira az egyén szintjén. A digitális kultúra fogalmában a kultúra a kulcsszó, amelyet szokás a legeslegtágabban minden nem öröklött információként értelmezni, más megközelítésben pedig túlélési stratégiának. Ha így tekintünk rá, és elismerjük, hogy a világ szerencsés részében élünk, igazából ez a túlélési stratégia manapság inkább életvezetési stratégia. Így, kicsit leegyszerűsítve ezt a gondolatsort, a digitális kultúra az a szükséges és kívánt, ideális mennyiségű technológia beépítése a mindennapjainkba, amelynek segítségével a leghatékonyabban érhetjük el a céljainkat. Általánosságban nem mondhatjuk, hogy létezik ideális, vagyis általános érvényű, normatív szempontból megszabható „megfelelő mennyiségű” technológia, hiszen valakinek valóban szüksége lehet három okostelefonra (bár ez azért ritka), valakinek pedig más innováció, mondjuk egy viselhető egészségügyi eszköz jelenti a létszükségletet. Mindenesetre minden korszakban voltak olyan társadalmi csoportok, amelyek nehezebben vagy később kezdték el alkalmazni az újításokat. És emellett időről időre előtörnek a morális pánikreakcióink, hogy ez és ez az újítás totális elbutuláshoz vezet, vagy kiirtja az emberiséget, vagy átveszi az uralmat felettünk…

Oktatható ez a fajta tudatosság? Miért érzem azt, hogy lassan el- vagy inkább visszakanyarodunk a korai edukáció felé?
– Mert az oktatás és a tanulás szinte az összes kapcsolódó cikk, hír, tanulmány alapján is a legfontosabb tényező, beszéljünk bármilyen társadalmi alrendszerről. Ha például a különböző divatos e-felkészültségi vagy versenyképességi országrangsorokat nézzük, a legsikeresebb országok között olyanok szerepelnek, melyeknek az oktatási rendszere is jól működik, amelynek szintén folyamatosan alkalmazkodnia kell a kor követelményeihez.

Az eredményesség megítélése ugyanakkor nem könnyű, az leginkább az oktatási rendszerből kikerülők kompetenciáin keresztül ítélhető meg, azaz egy mai reform hatásait nem fogjuk rövid távon érzékelni, rendkívüli felelősség tehát az oktatási rendszert megfelelően kialakítani és működtetni. Hasonlóan fontos az egészségügy, ahol azonban egy-egy változás talán könnyebben körvonalazható és mérhető – vagy meggyógyulok, vagy nem, vagy gyorsabb a betegkezelés, vagy nem. Az oktatásban a kompetenciaméréseken évekig dolgoznak a szakemberek, aztán évekig alkalmazzák őket, az igazi érték az idősoros adatokban van, a legjobb esetben is több év telhet el a tendenciák feltárásával. És aztán erre reflektálni is kell, az eredmények és az esetleges, időközben bekövetkező változásoknak megfelelően.
…
DKHT
Az Óbudai Egyetemen 2015 januárjában alakult meg a Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont (DKHT) az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ részeként. A DKHT az információtechnológia emberi oldalával foglalkozik, az információs társadalom kulturális jelenségeivel, kutatásik kiterjednek a digitális kultúra tanulmányozásától kezdve az oktatási szférán, a telekommunikációs piacon és a munkaerőpiacon át egészen a vidékfejlesztésig.
Működése során egy-egy kiemelt területen nyitott műhelyeket biztosít nem csupán az egyetem, de más intézmények vendégkutatói, dolgozói, diákjai számára is. A műhelyek számos tevékenységet (alapkutatások, mentorálás, pályázatok és projektek gondozása stb.) folytatnak. Jelenleg digitális vidékfejlesztés, okos város, ifjúságügy és ICT4D területeken futnak projektek.”

Forrás:
A digitális kultúra kora; B. Szabó Edina; Innotéka; 2017. január 5.

Mérlegen a hazai városok okosodása

„A fejlett világban szemléletváltás történt a városfejlesztés terén. Szinte az összes kormányzat napirendre vette a Smart City projektek elindítását, városaik átalakítását úgy, hogy azok képesek legyenek hatékonyan integrálni és alkalmazni a legújabb technológiákat, miközben megfelelnek a kor elvárásainak is: polgáraikat bevonják a döntéshozatali folyamatba, a szolgáltatásokat összekötik egymással, a mindebből keletkező adatvagyont újrafelhasználhatóvá teszik és így tovább. A világ számos táján, de még a térségben is több példát láthattunk arra, hogy egy város következetesen kidolgozott Smart City koncepcióval rendelkezik, Magyarországon ezidáig egyet sem. Most ezen változtatna a kormány: több ezer milliárd forintnyi forrás állhat rendelkezésre, a városokat ösztönzik a piaci és uniós lehetőségek kihasználására.

De mi fán terem pontosan a Smart City? Bár magát a kifejezést nem lehet egy mondatban leírni, hiszen ahány város, ahány szakértő, annyi értelmezés van jelen a témában; vannak azonban közös vonások, amik igazak az összes sikeres projektre. Egy okos város hatékony szolgáltatásokat, modern digitális, illetve fizikai infrastruktúrát, valamint számos kifejlesztett intelligens, önfenntartó rendszert üzemeltet és hoz létre. Az ilyen városokat proaktív technológiai megújulás jellemzi, aktív, önfenntartó lakossági rendszereket működtetnek, és rendszerint kommunikálnak a lakossággal: visszajelzéseket kérnek és kapnak a szolgáltatásokról, a közutak állapotáról, a jogalkotásról, a közbiztonságról – azaz bevonják az embereket a város, a várost pedig az emberek életébe, és végig a két fél szerves kapcsolatára építenek, ahol mindkét szereplő egyre több információval rendelkezik a másikról.

Jól működő, gazdaságilag fenntartható Smart City-t építeni azonban nem könnyű. Érthető okokból nem lehet egy az egyben átültetni Barcelona koncepcióját például Szegedére és fordítva, hiszen minden város egészen specifikus jellemzőkkel rendelkezik. A kihívás tehát adott a magyar városoknak: felmérni erőforrásaikat, és kidolgozni egy következetes, koncepciózus okos város tervet.

A kormányzati szándék megvan
Nem véletlenül beszélünk most erről, az utóbbi időben érezhetővé vált a kormányzat támogatása ezen a téren. 2014 végén kormányhatározatot adtak ki a Digitális Nemzet Fejlesztési Program koncepciójának elkészítéséről, majd közel egy évvel rá egy másik kormányhatározatban a Lechner Tudásközpontot jelölték ki a Smart City feladatok szakmai koordinálójaként. Feladatuk, hogy a kidolgozott okos város irányelv mentén koordinálják a hazai városokat, összegyűjtsék a jó tapasztalatokat és megoldásokat, hangolják össze a különböző fejlesztéseket és szakmai kontrollt biztosítsanak, mindezzel segítve a városokat egy következetes stratégia és koncepció létrehozásában, hogy a végeredmény több olyan magyar város legyen, ami elindul egy olyan úton, mint nyugat-európai társaik évekkel ezelőtt. Több önkormányzat is Okos Város Programként utal a folyamatra közgyűlési dokumentumokban, mindenesetre dedikált források és direkt állami felügyelet eddig nem volt jelen a hazai Smart City fejlesztések kapcsán, a jogszabályok alapján a Lechner Tudásközpontnak tanácsadásra és a városokkal való önkéntes konzultációra van lehetősége: pénzek fölött egyelőre nem bábáskodik.

Így állnak most a hazai települések
A megnevezett cél, hogy egy több éves produktív folyamat induljon el, így látványos eredmények még nincsenek. A Lechner Központtól megtudtuk, hogy jelenleg több hazai megyei jogú város is dolgozik a koncepcióján, ezen felül is vannak hazai települések, elsősorban megyei jogú városok és fővárosi kerületek, ahol készülnek vagy előkészítés alatt vannak hasonló stratégiák. Szolnok, Miskolc és Kaposvár idén beléptek a Nyitott és Agilis Okos Városok nevű nemzetközi kezdeményezésbe, a Lechner pedig kiadta az Okos Város Példatárat, amely segítséget nyújt az önkormányzatok mellett piaci, akadémiai és civil szereplőknek is az okos fejlesztések tervezésében és az együttműködések kialakításában.

Azoknak a településeknek, akik jelzik részvételi szándékukat, egy sor felmérést és vizsgálatot kell elvégezniük: meg kell nézniük, hogy az eddigi, valamint jövőben tervezett projektjeik mennyiben felhasználhatóak a Smart City fejlesztések során, összhangba kell hozniuk az Integrált Településfejlesztési Stratégiát, valamint a Településfejlesztési Koncepciót a tervezett okos megoldásokkal, és így tovább.

A struktúra azonban eltér az olyan támogatási konstrukcióktól, mint a kormány két éve dübörgő Modern Városok Programja. Dedikált forrásra eddig nem lehetett számítani, így a hazai városok sem kapnak például költségvetési támogatást tervezett okos projektjeikre, és a miniszterelnököt sem láthatjuk hétről-hétre kezet fogni a városatyákkal a kilobbizott beruházások szentesítéseként. A Lechner Tudásközponttal kapcsolatban álló városok a projektek költségét több forrásból, nemzetközi szinten az EU2020, illetve egyéb operatív programok, országos szinten pedig a Széchenyi 2020, valamint egyéb helyi és piaci forrásokból fedezik, de alapvetően a városvezetésre van bízva, hogy ezeket milyen hatékonysággal kutatja, használja fel (Miskolc egy kapcsolódó Smart City fejlesztését például az MVP-be suvasztották be).

Egy májusi, budaörsön rendezett konferencián az infokommunikációért felelős helyettes államtitkár szavaiból kiderült, hogy csak a Széchenyi 2020 keretében 1231 milliárd forint áll rendelkezésre olyan projektekre, amelyek az okos város koncepciójába illenek. Közép- és hosszútávú sikeresség szempontjából azonban kulcskérdés, hogy a Smart City fejlesztési programjába kezdő város hatékonyan, saját költségvetéséből és piaci, illetve operatív programok forrásainak a felhasználásával hajtsa végre koncepcióját, fenntartható üzleti modellt hozzon létre, és lehetőség szerint használja ki a visszatérítendő támogatási forrásokat.

A stratégiai dokumentumok kialakításában a Lechner Tudásközpontnál figyelembe vették, átdolgozták a brit Smart City szabványt, az EU Smart City Ranking és a Smart Cities Council modelljét, illetve az ISO szabványt is. A dokumentum alapján egy – hazai szinten – rendkívül progresszív stratégiát dolgoztak ki.

Jól működő külföldi projektek
Vancouver elindított egy „Greenest City Action Plan-re” keresztelt programot, aminek a részét képezte egy 30 millió dolláros digitális stratégia kidolgozása, valamint több Smart City projekt is. A várost a legélhetőbb települések közt tartják számon, a programmal több neves díjat is bezsebeltek.

A Kínában található Nanjing a világon elsőként fogadott el okos város koncepciót. Azóta számos eredményt értek el, többek között az adatkezelés, a rendszerintegrálás, valamint a különböző, több funkciós IT projektek terén. A város Ázsia egyik „Smart City” motorja.

San Fransisco-ban közösségi autókölcsönzés működik, a polgárok egy online platformon visszajelzéseket küldhetnek a városi szolgáltatásokról, jelentkező problémákról, valamint a ház körüli munkákat is kiszervezhetik a lakók a közösség tagjainak ellenszolgáltatás fejében.

Barcelonában különleges szenzorokkal monitorozzák és szabályozzák a városi forgalmat, okosították a parkolási lehetőségeket, a közlekedési lámpákat, és szabályozzák a zajszintet is. Előjöttek egy intelligens öntözőrendszerrel, ami felméri, hogy mekkora csapadékkal számolhatnak az adott időpontban, így gazdálkodva a szükséges vízmennyiséggel. A város pedig nem tartotta meg magának a technológiát – a sokoldalú platformot nyílt forráskódként közzétette a Githubon, így az okos megoldásokban gondolkozó városvezetések tanulmányozhatják a katalán példát.

Londonban rengeteg okos projektet indítottak az utóbbi években. Ilyen például az elektronikus jegyrendszer, amivel a tömegközlekedést tették könnyebbé az emberek számára, a smart autóbérlés, az „okos lakónegyed”, az áruszállítás fejlesztése, vagy éppen a London Datastore névre hallgató óriási nyilvános adatvagyon.

Erőforrás, megfigyelés, adatok
Kérdéses ugyanakkor, hogy a hazai városoknak lesz-e kellő erőforrása ahhoz a komplex munkához, ami előfeltétele egy sikeres Smart City koncepció végrehajtásának. Szemléltetésül a folyamat során a városok külön szervezetet állítanak fel több helyi szereplő bevonásával, tematikus munkacsoportokat alapítanak meg, amik fókuszcsoportos beszélgetéseket, részvételi kutatásokat, nyitott adatbázisokat készítenek, living labeket, hackathonokat szerveznek és így tovább, miközben ezt hatékonyan is kell kommunikálniuk a polgárok felé. Nehéz elképzelni, hogy azok a magyar városok, amik még csak nem is hallottak korábban az említett fogalmak többségéről, és számottevő tapasztalatuk sincs a területen, hogyan fognak eleget tenni a javaslatoknak és elvárásoknak (és hogyan osztják be erőforrásaikat). Vajon tényleg hackathonokra járhatunk a közeljövőben Nyíregyházán, vagy éppen Körmenden?

A másik probléma a rengeteg begyűjtendő adatból fakad. A folyamat során nagyon sok adattípust (lakossági, gazdasági, környezeti stb) szereznek be a városok, amelyből óriási adatvagyon keletkezik, ennek pedig kérdéses a felhasználása, valamint egyáltalán az, hogy végül milyen mértékben osztják meg a polgárokkal egy nyitott platformon ezeket az információkat. Nemzetközi szinten is komoly aggályokat vetett fel az okos város és a surveillance (megfigyelés) kapcsolata, ami hosszútávon könnyen a túlzott megfigyelést és hatalmi kontrollt elősegítő panoptikus rendszert segítheti kiépíteni, tökéletesíteni.

A kép azonban nem fekete-fehér, számos szakértő a Smart City gazdaságra, társadalomra, szolgáltatásokra ható pozitív hatását emeli ki. A vita eldöntése nem a cikk célja, mindenesetre érdemes figyelemmel követni a Smart City potenciális közép- és hosszútávú hatásait.

Kilátások
Magyarországon okos városok nincsenek, egyelőre csak okosodó városokról beszélhetünk. Elindultak néhol pozitív folyamatok, egy-egy fejlesztés, például energetikai, vagy közlekedési korszerűsítés, azonban a városok még nagyon messze állnak az ideálisnak vélt állapottól.

Felvettük több várossal is a kapcsolatot, hogyan képzelik el településük Smart City koncepcióját, illetve milyen projekteket futtattak eddig. A cikk megjelenéséig két város válaszolt: Pécsen a T-Systems Magyarország interaktív utastájékoztatási rendszert hozott létre a helyi járatú autóbuszokon, amit 500 millió forintból, főleg fejlesztési forrásokból fedeztek. Szeged pedig a Zöld város program keretén belül lakossági fórumokat és partnerségi egyeztetéseket tartott, az év során meghirdették a készpénzmentes város, illetve az open data programot is. Mindkét megyeszékhelyen felvették a kapcsolatot a Lechner Tudásközponttal, és elkezdték a Smart City koncepció kialakítását. Ugyanakkor nem csupán a települések, hanem a piaci szereplők, vagy éppen egy ország nagykövetsége is tud jó példát mutatni. A holland követség kiemelt feladatának tekintette az ország EU-elnöksége kapcsán, hogy támogassa Magyarországon a Smart City kezdeményezések beindulását. Arról, hogy milyen további projektek futottak országszerte, hogyan képzelik el a nagyobb és kisebb hazai városok a fejlesztéseket, mit gondolnak az adatnyilvánosságról és a közösségi tervezésről, külön blogbejegyzésben fogunk beszámolni.

Kérdés, hogy most, mikor érzékelhető a kormányzati támogatás az ügy mögött, illetve a városokat külön szorgalmazzák a piaci lehetőségek kiaknázására, hogyan fog alakulni a magyar városok “okosodása”, és mi lesz a több közgyűlési jegyzőkönyvben is megemlített Okos Város Program sorsa. Vajon eljön a régóta várt adatrobbanás? Közösségi tervezéssel, a polgárokat és egyéb szereplőket bevonva jönnek létre a jövő parkjai, terei? A lakók visszajelzéseket küldhetnek a szolgáltatásokról, közösségi terekről, amit a döntéshozók figyelembe vesznek regnálásuk során? Számos nyitott kérdés van a hazai városok okosodása körül, amik egyenlőre válaszra várnak; ugyanakkor látjuk, hogy elindult valami, ami valóban okos és következetes tervezéssel, az erőforrások hatékony beosztásával, a nemzetközi aggályok figyelembevételével eredményre vezethet. A cikk a 2016-os év végéig felálló struktúrát és a jövőbeli kilátásokat igyekezett bemutatni a széles körben eddig nem ismert Smart City kapcsán. A folyamatot továbbra is figyelemmel kísérjük, hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezünk a témában…”

Forrás:
Smart City 1.0 – mérlegen a hazai városok okosodása; K-Blog; 2017. január 5.

Törvények, rendeletek

A Modern Városok Program támogatói okiratai

„Kaposvár, Miskolc, Érd, Kaposvár, Veszprém, Zalaegerszeg, Szolnok, Nyíregyháza, Székesfehérvár anyagai.”

Forrás:
A Modern Városok Program támogatói okiratai; Miniszterelnökség; 2017. január 4. (ZIP-fájl)

Hét aktuális jogszabályváltozás az NMHH-nál

„Az év vége és az újév több területen is változást hoz a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) eljárásaiban és szabályozási tevékenységében. Változnak a filmek art besorolásának és a rádióberendezések forgalmazásának szabályai, és szigorodnak a feltöltős SIM-kártyákra vonatkozó előírások. Csökkennek a szolgáltatók adminisztratív terhei, módosul a helyi és körzeti televíziók műsorszórási jogosultsága, valamint könnyebb lesz az elektronikus hírközlő hálózatok elhelyezése. A hatóság közzétette idei felügyeleti terveit is.

1. Az NMHH-hoz kerül a filmek art besorolásának feladata
…
2. Három évvel meghosszabbította a törvény a helyi és körzeti digitális televíziók jogosultságait
…
3. Csökkennek a hírközlési szolgáltatók adminisztratív terhei
Az elektronikus hírközlési és a postai szolgáltatók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében január 1-jétől a felügyeleti díjfizetéssel összefüggő adatszolgáltatási enyhítések lépnek életbe. Az előző évben elért árbevételről a jövőben már csak évente egyszer, a számviteli beszámoló és az adóbevallások benyújtásának határidejéhez igazodva, május 31-ig kell adatot szolgáltatniuk. Megszűnik tehát a jelenlegi előzetes és végleges adatszolgáltatási kötelezettség.
A szolgáltatók számára kedvező változást jelent az a módosítás is, hogy ha egy szolgáltató nem a teljes évben nyújt szolgáltatást, akkor a felügyeleti díjat is csak abban az időtartamban kell arányosan megfizetnie, ameddig az NMHH hatósági nyilvántartásában szolgáltatóként szerepelt.

4. A szolgáltatók a működésüket érintő rendkívüli eseményeket ezentúl az Adatkapun jelentik be
Az NMHH rendeletben szabályozza, hogy az informatikai, az elektronikus hírközlési és a postai ágazat ügyeleti rendszerébe bevont szolgáltatóknak a hálózatuk működését, a szolgáltatásuk nyújtását ellehetetlenítő vagy jelentős mértékben veszélyeztető ún. rendkívüli eseményeket 2017. január 1-től a hatóság internetes szolgáltatásán, az Adatkapun keresztül kell bejelenteniük.

5. Törvénymódosítással a Szupergyors Internet Programért
2016. december 20-ától hatályos az az elektronikus hírközlésről szóló törvénymódosítás, amely elsősorban elősegíti az országos széles sávú lefedettséget célzó Szupergyors Internet Program keretében, uniós támogatással megvalósuló hálózatfejlesztéseket, emellett hatékonyabbá tehet minden nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatépítést. A módosítás továbbra is más hálózatos közműveknél (villamos áram, gáz, távhő stb.) meglévő szabályozási mintákat alapul véve könnyíti az elektronikus hírközlő hálózatok elhelyezését, és a meglévő – főként a jogvitát érintő – szabályok pontosításával, kiegészítésével segíti a jogalkalmazást, ezzel gyorsítva az eljárást. A műszaki megvalósítást az NMHH felügyeli és szükség esetén hatósági jogvitás eljárásban hoz döntést.

6. Szigorodni fognak a feltöltős SIM-kártyákra vonatkozó szabályok
…
7. Rádióberendezések forgalmazása: az NMHH-rendelet alá tartoznak a GPS-ek és a set-top-boxok is
Az európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (RED) összhangban idén változnak a rádióberendezések megfelelőség-igazolásának, elismerésének, forgalomba hozatalának, forgalmazásának és üzembe helyezésének részletes szabályai, amelyeket az NMHH rendeletben szabályoz. A rendelettervezet társadalmi egyeztetése decemberben lezárult, a végleges jogszabály megjelenése januárra várható. Kikerülnek a szabályozás alól a rádiós berendezésnek nem minősülő eszközök – ilyenek a vezetékes telefonok és a faxok –, ugyanakkor az előírásokat alkalmazni kell majd többek között a rádió és televízió vevőkészülékekre – például a set top boxokra – és a különféle navigációs rendszerek vevőire – például a GPS-ekre.
A korábbi szabályozásnak megfelelően legyártott, 2017. június 12-ig forgalomba hozott rádióberendezéseket továbbra is lehet forgalmazni és használni.”

Forrás:
Hét aktuális jogszabályváltozás az NMHH-nál; Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság; 2017. január 2.

Új elnöke van a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottságnak

„A miniszterelnök 6/2017. (I. 6.) ME határozata a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság elnökének felmentéséről és új elnökének kijelöléséről
1. A Kormány ügyrendjéről szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat 56/G. pont (2) bekezdése alapján
a) dr. Homolya Róbertet a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság elnöki tisztségének ellátása alól – 2016. december 31-ei hatállyal, más fontos megbízatására tekintettel – felmentem,
b) dr. Vitályos Eszter Zsuzsannát, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárát a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság elnökévé – 2017. január 1-jei hatállyal – kijelölöm.
2. Visszavonom a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság elnökének kijelöléséről szóló 17/2014. (I. 31.) ME határozatot…”

Forrás:
A miniszterelnök 6/2017. (I. 6.) ME határozata a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság elnökének felmentéséről és új elnökének kijelöléséről; Magyar Közlöny; 2017. évi 2. szám; 2017. január 6.; 56. oldal (pdf)

A Kormány 1005/2017. (I. 3.) Korm. határozata a magyar építőipart érintő szabványügyi előírások felülvizsgálatáról

„A Kormány
1. felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy a közérdek és az egyes, az építésügyi és azon kívüli ágazatok érdekeinek érvényesítése, valamint a szabványokban megnyilvánuló magas szintű szakmai irányítás biztosítása érdekében az igazságügyi miniszter bevonásával készítsen előterjesztést a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény olyan módosításáról, amely biztosítja a szaktárcák fokozottabb szerepvállalását és felügyeleti jogkörének megteremtését a Magyar Szabványügyi Testület működésében;
Felelős: nemzetgazdasági miniszter igazságügyi miniszter
Határidő: 2017. március 31.

2. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel együttműködve az épített környezet létrehozása és fenntartása érdekében az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. bevonásával dolgozzon ki egy középtávú építésügyi szabvány- és szabályozásrendezési munkaprogramot; a munkaprogram térjen ki az építésügyi területen végzett tervezési, építési, vizsgálati és üzemeltetési tevékenységekre, valamint az építési termékekre és technológiákra kiterjedő követelményekre, szabványokra és irányelvekre;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter nemzetgazdasági miniszter
Határidő: 2017. május 31.

3. felhívja az igazságügyi minisztert, hogy a szerzői jogok okozta nehézségek kiküszöbölése és a szabványokhoz való hozzáférés segítése érdekében vizsgálja felül a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a kapcsolódó jogszabályok szabványokkal kapcsolatos rendelkezéseit, tekintetbe véve a nemzetközi kötelezettségeket;
Felelős: igazságügyi miniszter
Határidő: 2017. május 31.

4. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy hozza létre az építésügyet érintő műszaki szabályozási dokumentumok egységes nyilvántartását lehetővé tevő közhiteles nyilvántartást, amelyet a Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft. üzemeltet és fejleszt;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2017. október 31.

5. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az ellentmondásmentes, koherens és azonos terminológián alapuló működés érdekében a 4. pontban megjelölt feladat esetében a koordinációs feladatok elvégzésére jelölje ki az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-t;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2017. október 31.

6. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy készítse elő a 4. pontban foglalt feladatok elvégzéséhez szükséges jogszabályi hátteret.
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2017. október 31.”

Forrás:
A Kormány 1005/2017. (I. 3.) Korm. határozata a magyar építőipart érintő szabványügyi előírások felülvizsgálatáról; Magyar Közlöny; 2017. évi 1. szám; 2017. január 3.; 42. oldal (pdf)

A nemzetgazdasági miniszter utasítása kormánybiztos kinevezésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kiemelt informatikai projektjeinek összehangolásával kapcsolatos feladatok ellátására

„A nemzetgazdasági miniszter 3/2017. (I. 5.) NGM utasítása miniszteri biztos kinevezéséről
A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 38. § (1) bekezdése és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontja alapján a következő utasítást adom ki:

1. § A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 38. § (2) bekezdése alapján 2017. január 16. napjától 2017. július 16. napjáig terjedő időtartamra a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kiemelt informatikai projektjeinek összehangolásával kapcsolatos feladatok ellátására miniszteri biztossá Kalocsai Kornél urat nevezem ki.
2. § A miniszteri biztos az 1. § szerinti feladatkörében:
a) áttekinti a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tervezés alatt lévő és megvalósítás előtt álló informatikai projektjeit, valamint megvizsgálja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tervezett és folyamatban lévő fejlesztéseit, melyek alapján javaslatot tesz az azokkal kapcsolatos további feladatokra, intézkedésekre,
b) áttekinti a Nemzeti Adó- és Vámhivatal projektjeinek belső szabályozását és az ehhez kapcsolódó szakemberállományát, melyek alapján javaslatot tesz a projektek megvalósításához szükséges belső működési rendszerre, valamint
c) javaslatot tesz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kiemelt informatikai projekt-struktúrájának jövőbeli koncepciójára.

3. § A miniszteri biztos tevékenységét a parlamenti és adóügyekért felelős államtitkár útján a nemzetgazdasági miniszter irányítja…”

Forrás:
A nemzetgazdasági miniszter 3/2017. (I. 5.) NGM utasítása miniszteri biztos kinevezéséről; Hivatalos Értesítő; 2017. évi 1. szám; 2017. január 5.; 100. oldal (pdf)

2. szám, 2017. január 9.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Szakirodalom

Törvények, rendeletek