Skip to main content

39. szám, 2026. szeptember 28.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Indul a Szent István Vidékfejlesztési Program

„Elindult a pályázat a Szent István Vidékfejlesztési Program helyi fejlesztési testületeibe. Ezekbe szerdától lehet jelentkezni a tíz mikrotérségben. A testületek feladata lesz a térség fejlesztési stratégiájának kidolgozása, a projektjavaslatok összegyűjtése, és a projektlista kialakítása.

Indul a Szent István Vidékfejlesztési Program első szakasza a fejlesztési testületek felállításával. A Szent István Vidékfejlesztési Program célja, hogy olyan hosszú távú, részvételi alapú fejlesztési modellt hozzon létre a kormány, amiben a helyi közösségek nemcsak kedvezményezettjei, de aktív alakítói is a fejlesztéseknek – és így saját térségük jövőjének.

A legfontosabb szereplők a döntések előkészítésében a fejlesztési testületek lesznek: ezek fogják kialakítani a térség stratégiáját, a helyben támogatott projektek listáját, feltárják a helyi szükségleteket, és elősegítik a helyi közösségek részvételét a programban.

A program első, kísérleti szakaszában tíz eltérő adottságú vidéki mikrotérségben indul el – ezek között találhatók aprófalvas, alföldi, domb- és hegyvidéki, valamint eltérő gazdasági karakterű térségek is. A kormány mikrotérségenként 1 milliárd forintos fejlesztési keretet nyújt, vagyis a kísérleti program esetében 10 milliárd forint forrás áll majd rendelkezésre.

Térségenként tíz tagot pedig nyílt pályázaton választanak ki a térségekben felállítandó fejlesztési testületekbe, az erre vonatkozó nyílt felhívást pedig szerdán tette közzé a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium. A jelentkezéshez csatolni kell egy szakmai önéletrajzot, egy rövid motivációs bemutatkozást, egy 3-5 oldalas írást a térség problémáiról és fejlesztési lehetőségeiről, valamint egy összeférhetetlenségi és lakóhelyre vonatkozó nyilatkozatot.

A pályázatokat október 7-ig lehet benyújtani elektronikus úton, a folyamatról bővebb információt a pályázati felhívásban olvashat.

Október végére mind a tíz térségben felállnak a fejlesztési testületek

A jelentkezők pályázatait a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium értékeli. A szempontok között szerepel a pályázó helyi beágyazottsága és a térség ismerete, a korábbi fejlesztési és projektmegvalósítási tapasztalata, a benyújtott fejlesztési elképzelés minősége, valamint a releváns szakterületi, és a közösségi együttműködési és részvételi tapasztalat is.

A minisztérium október 26-ig hoz döntést a pályázati úton bekerülő 10-10 tagról, ezzel párhuzamosan pedig kijelöl térségenként négy-négy felkért szakértőt, valamint egy-egy térségi koordinátort. Így október végére mind a tíz pilot térségben létrejön a teljes, 15 fős fejlesztési testület. A testületekben megfigyelőként részt vehetnek az érintett önkormányzatok képviselői és a térség országgyűlési képviselője is.

A testületek a novemberi alakuló ülés után elkezdik kialakítani a térség operatív fejlesztési stratégiáját, mely világosan meghatározza a térség legfontosabb problémáit, erőforrásait, és 4-6 fejlesztési prioritását. Ehhez a minisztérium módszertani sablont, statisztikai adatokat és szakmai támogatást biztosít. A formálódó prioritások mentén pedig a testületek elkezdik összegyűjteni a konkrét fejlesztési projektötleteket – ezeket benyújthatják az érintett önkormányzatok, a helyi intézmények, civil és szakmai szereplők, illetve maga a fejlesztési testület is.

Jövő tavasszal szavazhatnak a helyiek a támogatandó projektekről

A cél, hogy 2027 januárjára a testületek össze tudják állítani azt a projektlistát, amelyet elsőként a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium ellenőriz majd szakmai és támogathatósági szempontból. Ha a minisztérium szerint a projektek megfelelnek a jogi, fizikai, pénzügyi és támogathatósági szempontoknak, akkor véglegesítik a szavazásra bocsátható projektlistákat, a fejlesztések végső prioritásáról ugyanis a lakosság dönt.

A pilotprogram terve szerint 2027 februárjában tartanak majd helyi véleménynyilvánító szavazásokat a tíz érintett mikrotérségben, ahol az érintett települések lakossága sorba rendezheti a meghirdetett projekteket, és az így kialakuló sorrend határozza majd meg, mely beruházások valósulhatnak meg a programból.

A szavazás után, február végén megszületnek a végleges támogatási döntések, majd márciusban a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium megköti a támogatási szerződéseket közvetlenül az egyes projektek gazdáival. A projektgazda felelőssége lesz majd a beruházás előkészítése, tervezése, engedélyezése, kivitelezése, fenntartása, a támogatás pénzügyi felhasználása és elszámolása. A pénzügyi lebonyolítást a Magyar Államkincstár végzi, a monitoringot és az értékelést pedig a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium.

A pályázati kiírás itt érhető el.”

Forrás:
Indul a Szent István Vidékfejlesztési Program; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 23.

Újabb EU-s forrásokat nyitna meg Magyarország előtt az Európai Bizottság

„Felszabadítaná az Európai Bizottság a Magyarországnak járó 4,2 milliárd euró kohéziós forrást, és újra megnyitná az Erasmus- és Horizon-programokat a magyar egyetemek előtt. Erről az Európai Tanács felé tett a javaslatot, az uniós állam- és kormányfők októberben szentesíthetik a döntést.

Az Európai Bizottság feloldaná a Magyarországra kiszabott szankciókat, melyeket a 2022-es kondicionalitási eljárásban kapott a jogállamiság megsértése miatt. A Bizottság ezzel 4,2 milliárd euró, azaz 1531 milliárd forint uniós forrást szabadítana fel hazánk számára a kohéziós alapokból, és újra megnyitná az utat az Erasmus- és Horizon-programokhoz a kekvák által fenntartott egyetemek előtt.

Erről döntést az uniós állam- és kormányfők testülete, az Európai Tanács hozhat majd a következő ülésén, október 15-16-án. Ha elfogadja a Tanács a Bizottság javaslatát, akkor újabb EU-s források szabadulnak fel Magyarország számára, miután már korábban engedélyeztek 10 milliárd eurónyi uniós forrást Magyarország számára a helyreállítási alapból.

Emellett a magyar diákok és kutatók ismét részesülhetnek az Európai Unió által teremtett lehetőségekben, emelte ki közleményében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. “Magyarország fontos lépéseket tett a jogállamiság megerősítéséért, és az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért. Ez is mutatja, hogy van eredménye a reformoknak” – mondta Von der Leyen.

Több átláthatóság, erősebb fellépés a korrupcióval szemben

A forrásokhoz való hozzáférésért cserébe a kormány korrupcióellenes és átláthatósági intézkedéseket vállalt, ennek megfelelően pedig több mint száz jogszabályt módosított. Szigorúbb szabályozást vezetett be a közpénzek és az uniós források felhasználása felett, emellett kibővítette az Integritás Hatóság hatáskörét, új összeférhetetlenségi szabályokat vezetett be, és átláthatóbbá tette a vagyonnyilatkozati rendszert, valamint a magántőkealapokat is.

Emellett elkezdődött a közfeladatokat ellátó vagyonkezelő alapítványok, azaz kekvák rendszerének megszüntetése. Augusztus 31-én számolták fel a felsőoktatási feladatokat nem ellátó kekvákat, és míg az egyetemeket üzemeltető alapítványokat a felsőoktatás zavartalan működése érdekében csak 2027. augusztus 31-én szüntetik meg, a működési szabályait módosította a kormány.

A kormány ezen felül döntött arról is, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Utóbbi nem volt feltétele az uniós források hazahozatalának, de ahogyan a Bizottság is kiemelte, a csatlakozás is mutatja hazánk elkötelezettségét a korrupció elleni harcban.

Augusztus 31-ig minden feltételt teljesített Magyarország

A kohéziós források megnyitásával történelmi lehetőség nyílhat Magyarország hatékony és átlátható fejlesztésére. A 4,2 milliárd eurónyi forrást 2029-ig lehetne közlekedésfejlesztésre, környezetvédelmi, energetikai és vízügyi fejlesztésekre felhasználni.

A forrásokat az Európai Tanács a Bizottság javaslatára fagyasztotta be 2022 decemberében az előző kormányzat idején tapasztalt jogállami és korrupciós problémák miatt, ezzel egyidőben pedig kizárták a kekvák által fenntartott magyar egyetemek hallgatóit és kutatóit az Erasmus- és Horizon-programokból. A pénzek elérésének feltételeit az előző kormány nem teljesítette, holott ezek között kizárólag korrupcióellenes intézkedések szerepeltek.

Sokáig úgy tűnt, hogy ezeket a pénzeket hazánk végleg elveszíti, mivel lehetetlennek látszott az idén augusztusban lejáró határidő betartása. A magyar kormány viszont elkötelezte magát amellett, hogy teljesítse az uniós források hazahozatalához szükséges követelményeket, így többkörös egyeztetések után sikerült megállapodnia az Európai Bizottsággal.

A tárgyalások során kiderült, hogy az előző kormány által a megállapodás akadályaként emlegetett feltételek nem léteznek: a Magyarországnak szánt források nem kerültek Ukrajnába, nem kell lemondani Magyarország szuverenitásáról, és nem kell változtatni a magyar migrációs politikán.”

Forrás:
Újabb EU-s forrásokat nyitna meg Magyarország előtt az Európai Bizottság; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 23.

Megjelent a Tudományos és Technológiai Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata

„A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 19. § (4) bekezdésében meghatározott hatáskörömben eljárva, figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontjára – a miniszterelnök jóváhagyásával – a következő utasítást adom ki:
1. § A Tudományos és Technológiai Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatát (a továbbiakban: Szabályzat) az 1. mellékletben foglaltak szerint határozom meg…”

Forrás:
2/2026. (IX. 21.) TTM utasítás a Tudományos és Technológiai Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról; Nemzeti Jogszabálytár; 2026. szeptember 21.
—

„Sok terület érdekeit kell majd egy irányba állítani. A magyar MI-ágazat önálló helyettes államtitkárságot kapott.

Jobban körvonalazódott az új kormány digitalizációval, tudománytámogatással és innovációval kapcsolatos elképzelése, miután elkészült a Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) Szervezeti és Működési Szabályzata. A szervezet négy államtitkársággal és nyolc helyettes államtitkársággal állt fel, de több területet az államtitkárnak közvetlenül alárendelt főosztályok visznek. Emellett a digitalizációs államtitkár irányítja a Digitális Magyarország Ügynökségen keresztül az állami rendszerek fejlesztését végző cégeket is (IdomSoft, NISZ, Pro-M stb.).

A szervezeti struktúra egyértelműen mutatja, hogy nem tisztán tudományügyi vagy tisztán technológiai minisztérium kezdi meg működését: a tudománypolitika, az innováció és K+F, a digitális állam, az adatgazdálkodás, a kiberbiztonság, az MI, az űripar és a technológiai fejlesztéspolitika került egymás mellé.

Jelentős hatalmi központ lett a digitalizációs államtitkárság

A dokumentum alapján a digitalizációs államtitkárság a legszélesebb hatáskörű szervezeti egység. Öt terület tartozik a szervezeti egységhez: önálló helyettes államtitkárságot kapott a kormányzati informatika, a nyilvántartások területe, valamint a mesterséges intelligencia. Közvetlenül digitalizációs államtitkár felel a kiberbiztonsági és szabályozási auditért, a kibervédelem területéért, valamint a digitalizációs nemzetközi kapcsolatokért.

A TTM-et vezető Tanács Zoltán eddigi megszólalásaival összhangban a mesterséges intelligencia központi szerepét a szervezeti felépítés is tükrözi. A szakmában is ezt emelték ki a legtöbben, valamint azt, hogy egyértelműen elkülönül és megerősödik az MI hatósági és piacfelügyeleti szerepköre.

Ugyanakkor az irány, amit Tanács Zoltán korábbi nyilatkozataiban kívánatosnak tartott, tudniillik hogy központosítani kellene a nemzeti kibervédelem irányítását, csak részben érvényesül. A digitalizációs államtitkár egyetértési jogot kap mind a nemzeti digitalizációs stratégia, mind a nemzeti kiberbiztonsági stratégia esetében.

Ezzel együtt is a digitalizációs államtitkár kezében a (digitális) állam működése szempontjából kulcsfontosságú feladatok összpontosulnak. Felel az egységes digitalizációs, infokommunikációs infrastruktúra-fejlesztési, biztonsági és szolgáltatási stratégia kidolgozásáért – ehhez kapcsolódóan az informatikai és e-közigazgatási programok, szakpolitikák és stratégiák kialakításában egyetértési jogot gyakorol. Felügyeli az infokommunikációs infrastruktúra biztonságát, üzemeltetését és fejlesztését, valamint közreműködik a kormányzati döntések előkészítésében.

Kiemelt feladata lesz, hogy egységes keretet biztosítson a kormányzati informatikai fejlesztésekhez. Ide tartozik a fejlesztési igények koordinációja, az architekturális követelmények, az interoperabilitási és biztonsági szabványok meghatározása, az ágazatok közötti adatmegosztás szabályozása, valamint a fejlesztések egységességét és megfelelőségét biztosító kontrollok alkalmazása.

MI-hez nemzeti adatstratégia

A szervezeti felépítésből kiolvasható az is, hogyan látja a kormány a magyar MI-fejlesztések helyét. Pozitív fejlemény például az adat és az MI-fejlesztés összekapcsolása. Ez azonban a jelenlegi felállásban feszültségek forrása is lehet. Miközben ugyanis a nemzeti adatvagyonnal kapcsolatos stratégia kérdések az MI-ért felelős helyettes államtitkárság alá kerültek, az adatforrások egy részéért, például a különböző állami nyilvántartásokért önálló helyettes államtitkárság felel.

Ami a konkrét feladatokat illeti, az MI-ért felelős helyettes államtitkár
„b) koordinálja a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez és alkalmazásához szükséges nemzeti adatstratégiai feltételek kialakítását, különösen az adatminőség, interoperabilitás, metaadat-kezelés és biztonságos adathozzáférés szempontjaira figyelemmel,
c) elősegíti az állami adatvagyon mesterséges intelligencia célú, jogszerű, biztonságos és értékteremtő hasznosítására irányuló szakmai javaslatok kidolgozását” – olvasható a rendeletben.

Azaz az MI itt nem egyszerűen egy technológiai fejlesztési terület, támogatandó kutatási vagy innovációs téma, hanem egy komplex feladat a stratégiaalkotástól (ennek része a főosztályi szinten megjelenő nemzeti adatstratégia) a szabályozáson át a piacfelügyeletig.

Kulcskérdés a jó koordináció

Az új szakpolitikai struktúra egyik potenciális előnye az lehet, hogy az egymással szorosan összefüggő technológiai területek – adat, MI, kormányzati informatika, e-közigazgatás, kiberbiztonság, tudománytámogatás, űripar – egy közös minisztériumi felelősségi rendszerben jelennek meg. Ám a kockázat is épp ez: minél szélesebb ugyanis a lefedett terület, annál nehezebb koordinálni az egyes, nem feltétlenül egy irányba igyekvő területeket.”

Forrás:
A koordináció lesz a legnagyobb kihívás a TTM új struktúrájában; Bitport.hu; 2026. szeptember 24.

Közigazgatás, politika, jog

Kikerültek a koncessziós szerződések a megszüntetés előtt álló SZTFH hatásköréből

„Megszavazta az Országgyűlés a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) koncessziós szerződésekkel kapcsolatos hatáskörének megszüntetését. A kormány a jövőben a hatóságot teljesen megszüntetné, feladatait pedig szétosztaná az állami szervek között.

A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát még 2021-ben hozta létre az előző kormány, melyet egymástól teljesen független területek felügyeletével bízott meg, A szervezet megkapta egyebek mellett a dohánypiac, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar, a szerencsejátékok és a bányák felügyeletét, valamint a felszámolói névjegyzék vezetését és a koncessziós szerződésekben szabályozott tevékenységek ellenőrzését.

Ezekben csak egy közös vonás van: mindegyiket sok kritika érte a politikai összefonódások miatt. Bár a felügyelet önálló szabályozó szervként csak az Országgyűlésnek tartozott beszámolási kötelezettséggel, az SZTFH függetlenségét megkérdőjelezi, hogy élére a Miniszterelnöki Kormányiroda korábbi közigazgatási államtitkárát nevezték ki, kilenc évre. Vezetői tisztségeire pedig nem kellett pályázatot kiírni.

A kormány ezért megvizsgálta az SZTFH-t, illetve a szervezet működését meghatározó törvényeket, és ennek részeként terjesztette az Országgyűlés elé a hatóság koncessziós szerződésekkel kapcsolatos hatáskörének megszüntetését, valamint a Koncessziós Tanács felszámolását.

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 135 igen, 46 nem szavazat és 6 tartózkodás mellett elfogadta.

A kormány a jövőben a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát teljes egészében megszüntetné, feladatait pedig szétosztaná az állami szervek között.”

Forrás:
Kikerültek a koncessziós szerződések az SZTFH hatásköréből; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 22.

Slánicz Bélát nevezték ki a Magyar Államkincstár új elnökének

„Új elnököt neveztem ki a Magyar Államkincstár élére. Slánicz Béla 2026. szeptember 28-tól tölti be a tisztséget.
A Kincstár új vezetője több mint 20 éves felsővezetői tapasztalattal rendelkezik. Dolgozott a biztosítási és a nyugdíjpénztári szektorban, a hitelezés és pénzügyi szolgáltatások, az informatika, valamint a projektmenedzsment és tanácsadás területén. Több ezer fős hazai és nemzetközi nagyvállalatokat is vezetve széles körű tapasztalatot szerzett szervezeti és digitális transzformációk megvalósításában. Munkáját stratégiai szemlélet, üzleti fókusz, valamint a folyamatok és a szervezeti működés hatékonyságának állandó fejlesztése jellemzi.
Az új elnöktől azt várom, hogy egy magas színvonalon szolgáltató államkincstár fejlesztésén dolgozzon. Modernizálja, tegye rugalmasabbá, gyorsabbá a kifizetéseket, és ennek részeként újítsa meg az elavult nyugdíjkifizetési rendszert is.
A Magyar Államkincstár jelenlegi informatikai kiszolgáltatottságát fel kell számolni. Az új elnök feladata lesz a MÁK informatikai biztonságának a megerősítése, a lehetséges szolgáltatók körének a bővítése, ugyanakkor a belső kompetenciák erősítése is.
Különös figyelmet kell fordítani a MÁK felelős gazdálkodására, véget kell vetni a pazarló, túlárazott beszerzéseknek, ennek részeként az informatikai szolgáltatások költségeit is csökkenteni kell.
A kinevezéshez gratulálok, jó és eredményes munkát kívánok!”

Forrás:
Kármán András bejegyzése; Facebook; 2026. szeptember 25.

Megnyíltak a pályázatok a szakképzési centrumok főigazgatói pozícióira

„Megnyíltak a pályázatok a szakképzési centrumok főigazgatói pozícióira.
Hatályba lépett a szakképzési törvény módosítása, amely lehetővé teszi a szakképzési centrumok jelenlegi kettős vezetési modelljének megszüntetését és a megújuló főigazgatói munkakörök pályázati úton történő betöltését. Az új rendszerben a centrumok vezetése és az ehhez kapcsolódó szakmai, működési és gazdálkodási felelősség a főigazgatóknál összpontosul.
Célunk, hogy a szakképzés térségi bázisait jelentő intézményhálózatok élére kimagasló szakmai felkészültséggel és megfelelő vezetői tapasztalattal rendelkező szakemberek kerüljenek. Az új főigazgatók fontos feladata lesz a szakképzés korszerűsítése, a térségi munkaerőpiaci igényekhez igazodó fejlesztések megvalósítása, valamint a hazai és nemzetközi szakmai és gazdasági partnerkapcsolatok erősítése. Olyan centrumokat szeretnénk, amelyek képesek reagálni a helyi gazdaság változásaira, korszerű és piacképes tudást biztosítanak a tanulóknak, és magas színvonalú szakképzést tesznek elérhetővé mindenki számára.
A főigazgatók az új jogszabályi rendelkezések alapján munkaviszonyban, határozott időre, legfeljebb 5 évre kapnak megbízatást. A főigazgatói pályázatok mától elérhetők a Közszolgállás Portálon.
A pályázatok benyújtására október 15-én éjfélig van lehetőség.”

Forrás:
Lannert Judit bejegyzése; Facebook; 2026. szeptember 25.
Lásd még:
Folytatódik a szakképzési centrumok vezetési modelljének megújulása: elérhetőek az előzetes főigazgatói pályázati eljárás részletei; Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium (OGYM); 2026. szeptember 8.

Pályázati felhívás a Szent István Vidékfejlesztési Program keretében létrejövő Fejlesztési Testület pályázati úton kiválasztandó tagjainak megbízására

„A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: VTM) a Szent István Vidékfejlesztési Program kísérleti szakaszának megvalósítása érdekében nyilvános pályázatot hirdet a kijelölt vidéki mikrotérségekben létrejövő Fejlesztési Testületek pályázati úton kiválasztandó tagjainak megbízására.

A Fejlesztési Testület feladata a térség fejlesztési stratégiájának kidolgozása, a helyi fejlesztési szükségletek feltárása, a projektjavaslatok összegyűjtése és szakmai értékelése, a projektlista kialakítása, továbbá a helyi közösségek részvételének elősegítése.

A Program célja nem egyedi projektkérelmek támogatása, hanem olyan térségi fejlesztési stratégia kialakítása és végrehajtása, amely a helyi társadalmi igényeket, a térségi együttműködést, valamint az országos fejlesztéspolitikai és fenntarthatósági célokat együttesen érvényesíti. Ez megfelel az előterjesztésben meghatározott szerepnek.”

Forrás:
Pályázati felhívás a Szent István Vidékfejlesztési Program keretében létrejövő Fejlesztési Testület pályázati úton kiválasztandó tagjainak megbízására; Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium; 2026. szeptember 23.
—

„Tíz településenként 1 milliárd forintos fejlesztési keretet biztosít a kormány a Szent István Programban. Az ebből megvalósítandó projekteket azok a fejlesztési testületek dolgozzák ki, amelyekbe nyílt pályázaton lehet jelentkezni az első, kísérleti szakaszban érintett térségek településeiről.

Szeptember 23-tól lehet jelentkezni a Szent István Vidékfejlesztési Program fejlesztési testületeibe. Ezekbe olyan, helyben aktív szereplők pályázatát várják, akik a testületek tagjaként segítenének a helyi fejlesztési tervek kialakításában.

A Szent István Program célja, hogy olyan hosszú távú fejlesztési modellt alakítson ki, ami aktívan bevonja a helyben élő polgárokat és közösségeket. A kormány a program kísérleti szakaszában 10, egyenként tíz településből álló mikrotérséget alakított ki, amelyeknek 1-1 milliárd forintos fejlesztési keretet biztosít. Az ebből megvalósítandó beruházások terveit dolgozzák ki a fejlesztési testületek, a projektekről pedig végül a helyben élő lakosok döntenek.

A testületekbe 16 éves kor feletti lakosok jelentkezhetnek a pilot program által érintett településekről, ezek listáját itt olvashatja. Kizáró ok viszont, ha a lakos vagy közeli hozzátartozója a pályázati kiírásban meghatározott tisztséget viselt a jelenlegi, vagy az ezt közvetlenül megelőző önkormányzati, illetve országgyűlési ciklusban.

A nyílt pályázatban 10-10 tagot választ ki a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium a fejlesztési testületekbe mind a tíz kísérleti térségben. A pályázat részeként szakmai önéletrajzot, rövid motivációs bemutatkozást, valamint a térség problémáiról és fejlesztési lehetőségeiről készített, legfeljebb 3-5 oldalas fejlesztési elképzelést kell benyújtani.

Ezen felül három dokumentumot kell kitölteni: egy összeférhetetlenségi és érdekeltségi nyilatkozatot, egy lakóhelyre és életvitelszerű ottlakásra vonatkozó nyilatkozatot, valamint egy adatkezelési nyilatkozatot és hozzájárulást. 16 és 18 év közötti fiatalok esetében emellett szükség lesz egy hozzájáruló nyilatkozatra is a törvényes képviselőtől, azaz a fiatal szülőjétől vagy gyámjától.

A pályázat elektronikus úton, a szippalyazat@vtm.gov.hu címre nyújtható be, az e-mail tárgyában feltüntetve az érintett mikrotérség nevével. A benyújtási határidő 2026. október 7-én éjfélkor jár le.

Október végéig dől el, kik kerülnek a fejlesztési testületekbe

A jelentkezők pályázatait a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium értékeli. A szempontok között szerepel a pályázó helyi beágyazottsága és a térség ismerete, a korábbi fejlesztési és projektmegvalósítási tapasztalata, a benyújtott fejlesztési elképzelés minősége, valamint a releváns szakterületi, és a közösségi együttműködési és részvételi tapasztalat is.

A minisztérium október 26-ig hoz döntést a pályázati úton bekerülő 10-10 tagról, ezzel párhuzamosan pedig kijelöl térségenként négy-négy felkért szakértőt, valamint egy-egy térségi koordinátort. Így október végére mind a tíz pilot térségben létrejön a teljes, 15 fős fejlesztési testület. A testületekben megfigyelőként részt vehetnek az érintett önkormányzatok képviselői és a térség országgyűlési képviselője is.

A testületek a novemberi alakuló ülés után elkezdik kialakítani a térség operatív fejlesztési stratégiáját, valamint összegyűjteni a konkrét fejlesztési projektötleteket. A cél, hogy 2027 januárjára összeálljon az a projektlista, aminek támogatandó projektjeiről jövő tavasszal a helyben élők döntenek majd.

A programról további tájékoztatást olvashat a pályázat dokumentumtárában, ahol szintén megtalálja a pályázati felhívást, a pilot program településeinek listáját, valamint az adatkezelési tájékoztatót.

Ha kérdése merülne fel a pályázati felhívással kapcsolatban, írjon a szipinfo@vtm.gov.hu e-mail címre, ahol a beérkezett megkeresésekre 3 munkanapon belül választ kap. A levél tárgyában hivatkozzon a Szent István Vidékfejlesztési Program Pilot program pályázati felhívására.”

Forrás:
Testületi tagok jelentkezését várja a Szent István Vidékfejlesztési Program; Magyarország Kormánya; 2026. szeptember 26.

Egészségügy

Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy érdemi fordulat legyen az egészségügyi ellátásban – Svéd Tamás államtitkár

„A magyar egészségügy megfelelő szintre hozásához legalább 10-15 évre lesz szükség, de a legfontosabb változás már elindult: végre elkezdünk beszélni a valóságról – mondta Svéd Tamás államtitkár a HVG-nek.

Az Egészségügyi Minisztérium újonnan kinevezett parlamenti államtitkára a lapnak adott interjújában a döntéshozatali háttérről, az új tárca előtt álló kihívásokról és az ellátórendszer égető problémáiról beszélt.

A korábban a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkáraként dolgozó szakember elmondta, hogy a hazai ellátás legfőbb jellemzője a mai napig a kiszámíthatatlanság és az iszonyatos egyenetlenség. A jelenlegi struktúrában kódolva van a hibázási lehetőség, ami folyamatos feszültséget generál, és egyenes utat jelent a dolgozók kiégéséhez.

Svéd Tamás felidézte, hogy az új miniszterrel, Hegedűs Zsolttal közös múltra tekintenek vissza: mindketten az „1001 orvos hálapénz nélkül” csoportból indultak, majd a MOK vezetésében dolgoztak együtt. Mint fogalmazott, az új miniszter felkérésére azért mondott igent, mert több mint egy évtizedes kamarai és civil küzdelem után nem léphetett el a lehetőség elől, hogy kormányzati szinten formálja az ágazatot. A politikai tisztség kedvéért a praxisával és az oktatással is fel kellett hagynia.

A feladat nagyságát és a felelősséget hatalmasnak nevezte, utalva arra, hogy a MOK-os idők eufóriája után most még élesebb a kérdés: „És most, hogyan tovább?”

Az államtitkár reális képet festett a várható átalakítások tempójáról. Hangsúlyozta, hogy négy év alatt nem fognak csodák történni, az ágazat érdemi felzárkóztatásához 10-15 évre van szükség. Ugyanakkor bizonyos intézkedések hatásai már a következő hónapokban érezhetők lesznek.

A legfontosabb szemléletváltást abban látja, hogy az új minisztérium felvállalja a tényeket. A kórházi fertőzések és a mentők reális kiérkezési idejének közzététele a kiindulási állapot megmutatását szolgálja, nem az ijesztgetést. A már elindított kórházi klímaprogramot követően a legközelebbi lépés a várólisták érdemi csökkentése lesz.

Az ágazatot működtető szakembergárda a teljes kimerülés határán van, ezért az utolsó pillanatban járnak ahhoz, hogy érdemi fordulatot érjenek el az ellátásban – fogalmazott az interjúban Svéd Tamás.”

Forrás:
Svéd Tamás: Az is csoda, hogy eddig működött valamennyire a rendszer; Medical Online; 2026. szeptember 24.

Vissza kell adni a népegészségügy végrehajtó képességét – Oroszi Beatrix tisztifőorvos

„Bizonyítékalapú egészségfejlesztési szolgáltatáskatalógus és egységesebb helyi egészségtervezési módszertan is készül – derült ki a többi között a MÚOSZ Egészségügyi Szakosztályának szerdai háttérbeszélgetésén, ahol Oroszi Beatrix tisztifőorvos válaszolt a kérdésekre.

Jelenleg számos elképzelés van döntés-előkészítési fázisban, amelyeket nem érdemes kész tényként kezelni – így reflektált Oroszi Beatrix arra, hogy Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a Magyar Kórházszövetség kongresszusán arról beszélt, hogy a jövőben az új minimumfeltételek kialakítása és ellenőrzése is az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság (EMH) feladata lehet. Ugyanakkor a tisztifőorvos szerint minden olyan változás üdvözlendő, amely javítja a betegbiztonságot, kiszámíthatóbbá és jobb minőségűvé teszi az ellátást, ám „pusztán az, hogy egy feladat átkerül egyik helyről a másikra”, önmagában ezt nem garantálja – mondta a tisztifőorvos, aki szerint a javaslatokat véleményezni és szakmailag mérlegelni kell, majd át kell menniük a jogalkotási folyamaton is.

Működési minimum

Egyelőre nem született kormánydöntés – mondta Oroszi Beatrix a gyógyszerészeti és a népegészségügyi terület szétválasztása kapcsán. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) szervezeti átalakításánál azonban szerinte fontosabb kérdés az erőforrások helyzete.

Az elmúlt nyolc évben 36 százalékkal csökkent az NNK, illetve a gyógyszerészeti intézet dolgozói létszáma, miközben a feladatok mennyisége, súlya és összetettsége nem változott – hívta fel a figyelmet, és úgy vélte, elsőként azt a működési minimumot kellene biztosítani, amely mellett az országos intézmények megfelelően el tudják látni feladataikat. Bár megjegyezte, hogy a meglévő kapacitásokkal is lehet hatékonyabb munkát végezni, de hosszabb távon a népegészségügyi intézményrendszert is meg kell erősíteni.

Ennek egyik legfontosabb eleme a területi végrehajtó képesség visszaépítése lenne. Ugyan a kormányhivatalokkal erős a szakmai kapcsolat, az OKFŐ-nél működik népegészségügyi főosztály, rendelkezésre állnak az egészségfejlesztési irodák, a védőnők és más, a szűrésekben részt vevő szereplők, ám mindez rendkívül nagy koordinációs terhet jelent a központ számára. Arra a kérdésre, hogy feláll-e a jövőben egy önálló népegészségügyi intézet, a tisztifőorvos azt mondta, a népegészségügy további fragmentációja nem vezetne eredményre, mert „nincs két garnitúra népegészségügyi szakember az országban”.

Kórházi fertőzések: a hatóság feladata nem a kórházbezárás

Be tudunk záratni kórházat, de nem ez a hatósági fellépés célja – fogalmazott a tisztifőorvos a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos kérdésre válaszolva. Amellett, hogy szeptember eleje óta már intézményi bontásban is nyilvánosak az adatok, hatóságként továbbra is rendszeres, tervszerű ellenőrzéseket végeznek, és járvány vagy a betegbiztonságot veszélyeztető működés esetén beavatkoznak. Kisebb eltérésnél határidőt szabhatnak a hiányosság megszüntetésére, amennyiben ez elmarad, bírság következhet, de a működési engedély visszavonására csak legvégső esetben kerülhet sor.

Módszertani központként a legfontosabb feladat annak kidolgozása, hogyan lehet adatokra építve visszaszorítani a fertőzéseket, a nemzetközi irányelveket átültetni a hazai gyakorlatba, monitorozni az eredményeket, illetve ösztönözni az intézményeket a fejlődésre. Eközben az intézményi adatközlés tovább bővül, folyamatban van a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések adatainak validálása és közzétételének előkészítése, valamint az egészségügyi ellátással összefüggő véráramfertőzések adatainak publikálása is.

Már jelentkeztek kisebb korrekciós igények, aminek az az oka, hogy sok adat manuálisan kerül a rendszerbe, így előfordulhatnak adminisztratív hibák – foglalta össze az új rendszer eddigi tapasztalatait. Az NNGYK ezért olyan eljárásrendet dolgoz ki, amelyben az intézményi módosítási kérelmek egységes csatornán érkeznek, elbírálásuk dokumentált, a jóváhagyott változtatás pedig a nyilvánosság számára is követhetővé válik.

A kórházi fertőzések visszaszorítása nem kizárólag az NNGYK ügye – hangsúlyozta a tisztifőorvos. A szakpolitikának a szabályozási és stratégiai környezetet, a finanszírozónak az infekciókontroll megfelelő finanszírozását, a fenntartónak a személyi és tárgyi feltételeket, a kórházaknak pedig többek között az infekciókontroll-személyzetet, a mikrobiológiai hátteret, a megfelelő takarítást és a vezetői elkötelezettséget kell biztosítaniuk.

A Covid-járvány tanulságainak egy része ma sem hozzáférhető

Én sem láttam olyan átfogó értékelést, amely az egész járványkezelést feldolgozta volna – árulta el a háttérbeszélgetésen Oroszi Beatrix, aki tagja volt az infektológiai monitoring teamnek a pandémia idején, de az egészségügyi kapacitások átcsoportosításának vagy az első hullámban végrehajtott kórházkiürítéseknek a döntési háttere számukra sem volt hozzáférhető.

Egy teljes körű vizsgálathoz olyan testületre lenne szükség, amely megfelelő jogosultsággal rendelkezik a kormányzati és operatív törzsi döntés-előkészítő dokumentumok áttekintésére – vázolta a megoldást, hangsúlyozva, hogy a tanulságokat fel kell tárni, mert enélkül „legközelebb ugyanazokat a hibákat fogjuk elvéteni, márpedig ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.”
…
„Nem lehet Magyarország a gyenge láncszem”

A sok kritikus rendszerprobléma mellett Oroszi Beatrix arról is beszélt, mire lehet építkezni, mert az NNGYK számos olyan alapkapacitással rendelkezik, amelyeknek kifejezetten jó a nemzetközi megítélése.

Ezek közé sorolta az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések surveillance-rendszerének egyes elemeit, a referencialaboratóriumi hálózatot – jelenleg 17 működik –, a bejelentendő fertőző betegségek felügyeleti rendszerét és a Nemzeti Immunizációs Programot.

Mindeközben viszont jelentős modernizációs lemaradások vannak az informatikai rendszerekben és a laborinfrastruktúrában, a széttagolt szervezeti környezet pedig a gyors reagálást nehezíti. „Nem lehet Magyarország a gyenge láncszem!” – hangsúlyozta a tisztifőorvos az európai járványügyi együttműködésről.

A háttérbeszélgetésen elhangzott az is, hogy az NNGYK 53, jelenleg is futó uniós projektben vesz részt, további húsz pedig előkészítés alatt áll.

Egységesebb szakmai keretek a megelőzésben

Az NNGYK jelenleg a szervezett daganatszűrések átfogó átvilágítását végzi – számolt be végül Oroszi Beatrix. A kormányhatározat alapján indult munka során azt vizsgálják, mennyiben felel meg a hazai rendszer a nemzetközi gyakorlatnak, és hol lenne szükség változtatásokra. Az értékelés határideje december 31-e.

Az előkészítés alatt álló tervek egyike egy egészségfejlesztési szolgáltatáskatalógus összeállítása, amely elsősorban az egészségfejlesztési irodák munkájához adna egységesebb szakmai támpontokat annak érdekében, hogy a helyben alkalmazott programok mögött világos szakmai és lehetőleg bizonyítékokon alapuló háttér álljon.

Ehhez kapcsolódik a helyi egészségtervezés szakmai megerősítése is. Bár a járásoknak és az önkormányzatoknak ma is vannak ilyen feladataik, a tervek tartalma és minősége jelentősen eltér egymástól. Az NNGYK olyan módszertani és adathátteret biztosítana, amelyre a helyi szereplők saját programjaikat építhetik. Ennek részeként területi bontású egészségiállapot-mutatókat tennének hozzáférhetővé, a szolgáltatáskatalógus pedig abban segítene, hogy a feltárt problémákhoz szakmailag megalapozott beavatkozásokat lehessen társítani.

Oroszi Beatrix szerint az NNGYK mindezzel az egészségfejlesztés szakmai tartalmát szeretné erősebben összefogni, és használható eszközöket adni a területen dolgozók kezébe. Mivel közvetlen irányítási jogosítványai korlátozottak, ezt elsősorban szakmai irányítással, módszertani támogatással és következetesebb monitorozással tudja megtenni.

Ez lenne az első lépés az egységesebb működés irányába.”

Forrás:
Vissza kell adni a népegészségügy végrehajtó képességét; Tarcza Orsolya; Medical Online; 2026. szeptember 24.

Európai Unió

Európai adattér workshop – Közös európai mezőgazdasági adattér (CEADS)

„„Európai adattér workshop – Közös európai mezőgazdasági adattér (CEADS) létrehozása az európai agrifood ágazaton belüli adatmegosztás elősegítése érdekében” címmel tartottunk közös rendezvényt az Agrárközgazdasági Intézetben, az AKI-ITE és a Magyarországi Precíziós Állattartásért Egyesület (MAPÁE) csapatával közösen.

Adatból lehetőség – készüljünk együtt az agrárium adatvezérelt jövőjére! – ez volt az egyik mottója a szeptember 23-i, budapesti tanácskozásnak.

Többek között arra is kerestük a választ, hogyan alakítják át az európai adatterek a mezőgazdaságot, mit jelent mindez a hazai agrárszereplők számára, és milyen lehetőségeket kínál a Közös Európai Mezőgazdasági Adattér (CEADS).

Elsőként a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke, Milics Gábor professzor, majd dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Magyarországi Precíziós Állattartásért Egyesület elnökségi tagja köszöntötte a közönséget. Az első előadást dr. Goda Pál agrárközgazdász, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) ügyvezető igazgatója tartotta.

Kitért az adatrendszerekhez kapcsolódó szakpolitika feladataira és jövőjére, továbbá az Állami Számvevőszék 25011. számú jelentésének tanulságaira. Ismertette, hogy problémát okoz az agrár- és élelmiszeripari rendszerek szigetszerű működése, beszélt az ágazati kockázatokról, továbbá arról is, hogy az interoperabilitás hiánya versenyhátrányt jelent és korlátozza a döntéstámogatást. Az egyik legnagyobb kockázat, hogy az adat elérhetősége korlátozott és nem változik tudássá.

Szólt az agráradat keretrendszerről, is, amely szabályozott adatmegosztási és együttműködési keret az agrárközigazgatásban. Ennek 5 alapfeltétele az adatok összekapcsolhatósága, az egységes értelmezhetőség, a jogosultság kezelés, a gazdálkodói adatszuverenitás, valamint az adatok gyakorlati hasznosítása.

Varga Péter Miklós, az MPGE alelnöke az adatgazdálkodási rendszerek fejlesztésének évtizedes történetéről, a tévutakról és a lehetséges megoldásokról is beszélt. Kiemelte a helyes adatmenedzsment fontosságát, valamint azt, hogy mára a termőföld és az adat hasonló értéket képvisel. Mindezt azzal, hogy a termőföldet nem lehet megjavítani az adatok ismerete nélkül. Elmondta, hogyan kellene fejlődni és fejleszteni a magyar élelmiszeripari és agrár adatrendszereket, valamint gyakorlati ötleteket hozott az adathasználat javítására is.

Maróti Miklós, az AgroVIR Kft. ügyvezetője az adatrendszerek kezelésének piaci szempontjait hozta az előadásába, beszélt az elektronikus Gazdálkodási Napló hiányosságairól és a mezőgazdasági adatterekhez való csatlakozás üzleti előnyeiről is. Jól működő gyakorlati példákat hozott az agrár-adatkezelésre Szlovákiából, Németországból és Ausztriából is, amelyeket követni volna érdemes hazánkban is. A magyar agrárdigitalizációról elmondta, hogy az állami adatok elérésének hiányában, az elemzések és az összefüggések értelmezése nélkül a hazai gazdák jelentős versenyhátrányba kerülnek. „A lehetőség, ami az adatból lehetne, azt is elhalasztjuk” – fogalmazott.

A saját fejlesztésű AgroVIR Platform rendszerükben ezért részben díjmentes segítséget nyújtanak a magyar gazdáknak, amelyben az agrárvállalkozások saját adatai egy nézetben lesznek láthatóak. A cél a validált, tisztított adatok alapján történő döntéstámogatás, a többi, környékbeli termelő aktivitása alapján, közösségi kooperációval. Az adatokra alapozott elemzésekkel, a termőhely potenciál előrejelzéssel, meteorológiai adatokkal, táblatörzskönyvekkel, bizonytalansági sávval meghatározott árelőrejelzéssel segítenek a gazdálkodóknak, hogy az adatösszekapcsolódás megvalósulhasson.

Zárásként elmondta, hogy ezekben az időkben már nem lehet hibázni, történelmi jelentőségű korszakban kell helyt állniuk a gazdáknak, most óriási ára és kára van a hibáknak. Nagy és gyors változásra van szükség, mert a tétlenség egyre súlyosabb következményeket hoz az ágazatban.

A program utolsó előadását online tartotta meg Raul Palma, a Poznańi Szuperszámítástechnikai és Hálózati Központ Adatanalitikai és Szemantikai Osztályának vezetője, valamint Rani Van Gompel, az ILVO szakembere mutatta be részletesen a Közös európai mezőgazdasági adattér (CEADS) projektet.

Az előadás címe „Data integration from semantic and technical perspective” volt, a tanulságos prezentációt követően pedig a résztvevők közösen megvitatták a magyar és európai kapcsolódási lehetőségeket, a Közös Agrárpolitika következő 7 éves szakaszának várható követelményeit adatrendszer-szempontból, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium által jelzett változásokat, valamint az adatkapcsolódások gyakorlati lépéseit is.

Ezúton is köszönjük a szervezőtársaknak, a résztvevőknek és mindenkinek, aki hozzájárult a hasznos workshop megvalósulásához. A további fotókat és szöveges tartalmakat a rendezvény Facebook esemény aloldalán tettük közzé, ezeket itt lehet megnézni: Európai agrifood adattér workshop lesz Budapesten az AKI, az MPGE és a MAPÁE közös szervezésében”

Forrás:
Már nem lehet hibázni: az európai agráradattér használatával jobb döntéseket hozhatnak a termelők; Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület; 2026. szeptember 25.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Kormányzás ügynökalapú MI-vel: amikor gépek járnak el a kormányzat nevében (OECD)

„A kormányzatok olyan módon alakítják az emberek mindennapi életét, ahogyan kevés más szervezet. Hozzáférést biztosítanak a különféle ellátásokhoz, engedélyekhez, sürgősségi szolgáltatásokhoz és az igazságszolgáltatáshoz. Az emberek azt várják, hogy ezek a szolgáltatások gyorsak, egyszerűek és az igényeikre érzékenyek legyenek. E várakozások teljesítésének elősegítésére szinte valamennyi OECD-ország kormányzata alkalmaz már MI-t. Az OECD 2025-ös, Kormányzás mesterséges intelligenciával című jelentése áttekintette az alapvető kormányzati feladatok terén kialakult helyzetet. Most azonban újabb változás bontakozik ki.

Az MI-rendszerek a kérdésekre válaszoló és döntéseket támogató eszközökből olyan rendszerekké alakulnak, amelyek nagyobb önállósággal cselekszenek meghatározott célok elérése érdekében. Az ügynökalapú MI új kérdéseket vet fel: hogyan tarthatják fenn a kormányzatok az MI biztonságosságának, védettségének és megbízhatóságának követelményeit, amikor gépek járnak el a nevükben?

E kérdések megválaszolásának elősegítésére az OECD-ben, a digitális kormányzatért felelős vezető tisztviselők munkacsoportja, az E-Leaders keretében új munkacsoport alakult az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának vizsgálatára. Célja annak feltárása, hogy a gyakorlatban hogyan kellene működnie az ügynökalapú MI-t alkalmazó kormányzásnak, építve az OECD ügynökalapú MI-ről szóló eddigi munkájára.

A világ különböző részeinek kormányzataiból érkeztünk ebbe a közös munkába, és saját rendszereinkben már mindannyian foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Közigazgatási hagyományaink, jogi kereteink és technikai képességeink eltérnek, és nem számítunk arra, hogy az ügynökalapú MI minden országunkban azonos módon fejlődik majd. Egy álláspontban azonban osztozunk.

Az ügynökalapú MI érdemben javíthatja, hogyan szolgálják a kormányzatok az embereket, de képességei gyorsabban fejlődnek, mint azok az irányítási megoldások, amelyek biztosítanák, hogy az MI-rendszerek továbbra is biztonságosan, védetten és megbízhatóan működjenek. Bármilyen formális megbízatásnál inkább ez a közös kihívás indított bennünket arra, hogy együtt, ne pedig külön-külön gondoljuk végig a kérdést.

Az ügynökalapú MI lehetőségei a kormányzatban

Az OECD egy közelmúltbeli tanulmányában megfogalmazott meghatározás szerint az ügynökalapú MI-rendszerek általában több, összehangoltan működő MI-ügynökből állnak. Ezek képesek a feladatokat részfeladatokra bontani, együttműködni, és összetett célok elérése érdekében hosszabb időn keresztül önállóan tevékenykedni. Az ügynökalapú MI-rendszereket arra tervezik, hogy kevésbé előre meghatározott, kevésbé kiszámítható fizikai vagy virtuális környezetekben, minimális emberi felügyelettel működjenek.

Míg a korábbi generatív MI-eszközök főként a kapott utasításokra válaszolnak, egy ügynökalapú rendszer megtervezheti a szükséges lépéseket, és más eszközöket, illetve rendszereket is igénybe vehet a cél eléréséhez. Az ember ilyenkor a célt és a működési korlátokat határozza meg, nem minden egyes lépést irányít. Arról, hogy a szervezetek hogyan fejlesztik, alkalmazzák és irányítják az ügynökalapú MI-rendszereket, az OECD legújabb blogcikke és jelentése ad elemzést.

Munkacsoportunk tevékenységét e kezdeményezések kiegészítésének tekintjük: részletesebben vizsgáljuk az ügynökalapú MI közszférabeli használatát.

Az ügynökalapú MI alkalmazása alapvetően átalakíthatja a kormányzatok működését, mind a belső igazgatási folyamatok támogatásában, mind az állampolgároknak nyújtott szolgáltatásokban. A megfelelően integrált rendszerek segíthetik az embereket abban, hogy eligazodjanak az összetett szolgáltatások között, összegyűjtsék a szükséges információkat, és kevesebb erőfeszítéssel jussanak végig az ügyintézési folyamatokon.

A kormányzaton belül az ügynökök az ügyiratok ellenőrzésével, az ügyek megfelelő helyre továbbításával, összefoglalók készítésével és a jóváhagyott következő lépések elindításával támogathatják a köztisztviselőket. Emellett segíthetik a digitális fejlesztőcsapatokat a programozásban, a dokumentálásban, a tesztelésben és az integrációs munkában, amelyek gyakran lassítják a közszféra korszerűsítését.

Például annak, aki elveszíti a munkáját, többféle ellátásról, képzési lehetőségről és ügyintézési teendőről kellhet tájékozódnia. Egy ügynökalapú rendszer segíthet azonosítani a számára releváns szolgáltatásokat, információt gyűjthet különböző kormányzati szervektől, előkészítheti a nyomtatványokat, és a megfelelő hivatalhoz irányíthatja az ügyet. Jól megtervezve enyhítheti azt a terhet, hogy az érintettnek magának kelljen kiderítenie, hol kezdje az ügyintézést. Eközben az érzékeny műveletek – például egy kérelem benyújtása vagy egy ellátás jóváhagyása – továbbra is egyértelmű, kifejezett emberi hozzájáruláshoz és jóváhagyáshoz kötődnének.

Egy másik lehetséges alkalmazás a közbeszerzési asszisztens. Egyetlen utasítás alapján az MI-ügynök önállóan dolgozhatna több rendszerben: hasonló közbeszerzéseket kereshetne a szerződéses adatbázisokban, elkészíthetné a követelményleírás tervezetét, összevethetné azt a hatályos közbeszerzési szabályokkal, és összeállíthatna egy megfelelési ellenőrzőlistát a közbeszerzési rendszerben. Ez csökkenthetné a dokumentumok, szabályok és rendszerek közötti váltásokra fordított időt, miközben megőrizné a közbeszerzési ügyintéző mérlegelési jogát, hatáskörét és végső jóváhagyási szerepét.

Több kormányzat már kísérleti jelleggel alkalmaz állampolgárokat kiszolgáló, ügynökalapú MI-rendszereket. Ilyen az észt Bürokratt, az egymással együttműködni képes szolgáltatási ügynökök hálózata, valamint az ukrán Diia.AI, amely egységes csevegőfelületen keresztül közvetlenül nyújt közszolgáltatásokat. Az ügynöki képességek egyre inkább beépülnek a köztisztviselők által már használt mindennapi munkát segítő szoftverekbe és nagy nyelvi modellekre épülő asszisztensekbe is, ezáltal a kormányzat mind szélesebb körében válnak elérhetővé.

Az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának következményei

Az ügynökalapú MI kormányzati bevezetése a fent bemutatott jelentős lehetőségeket kínálja, e rendszerek sajátos képességei azonban az irányításra nézve is lényeges következményekkel járnak. Amikor az MI csak szöveget állít elő, gyakran az a fő kérdés, hogy a válasz pontos, méltányos és hasznos-e.

Amikor az MI cselekedni is képes, a kérdések köre kibővül: mit tehet a rendszer, és mihez férhet hozzá; kinek a felhatalmazása alapján jár el; milyen ellenőrzési nyomvonalat hagy maga után; működés közben is érvényesülnek-e a korlátai; illetve hogyan állíthatók le vagy fordíthatók vissza a műveletei emberi felügyelet és ellenőrzés révén?

Valós incidensek már most kézzelfoghatóvá teszik ezeket a kérdéseket. 2026 áprilisában egy kis szoftvervállalat programozó MI-ügynöke egy rutinfeladat végzése közben önállóan úgy döntött, hogy törli a vállalat adatbázisát és annak biztonsági másolatait. Ehhez kilenc másodperc kellett. Az ügynök olyan hozzáférési adatot talált, amelyet nem lett volna szabad használnia; a visszafordíthatatlan műveleteket emberi jóváhagyáshoz kötő védelem nem működött, az ügyfelek pedig elveszítették hozzáférésüket az adataikhoz.

Az ehhez hasonló eseteket az OECD MI-incidenseket és veszélyhelyzeteket figyelő rendszere, az AIM rögzíti, amely az ügynökalapú MI-t érintő incidensek növekvő gyakoriságát mutatja. Egy ellátási vagy ügykezelési rendszerben hasonló hozzáféréssel rendelkező ügynök ugyanilyen kérdéseket vethetne fel, csak éppen egy vállalat nyilvántartásai helyett emberek jogosultságai kerülnének veszélybe.

A kormányzatok vagy a nevükben eljárók tevékenysége érinti az emberek megélhetését, biztonságát, alapvető szociális védelmét és jogaik szabad gyakorlását. Ezért a kormányzatokat a magánszektornál fokozottabb kötelezettség terheli arra, hogy intézkedéseiket megmagyarázzák, megindokolják, és szükség esetén korrigálják. Amint egy MI-rendszer képes műveleteket kezdeményezni – például nyilvántartásokat frissíteni vagy folyamatokat elindítani –, az irányítás nem támaszkodhat pusztán általános alapelvekre vagy utólagos felülvizsgálatra. Az irányítási garanciákat kezdettől fogva be kell építeni a rendszerbe.

A kormányzatok nem feltételezhetik, hogy a lakosság elfogadja, ha az MI a nevükben jár el. Az OECD legutóbbi bizalomfelmérésében tízből kevesebb mint négy ember bízott abban, hogy az MI kormányzati alkalmazása méltányos bánásmódot biztosít számára, átlátható lesz, vagy emberi kézben tartja a kritikus döntéseket.

Vegyünk egy elképzelt adóigazgatási példát. Hasznos és viszonylag alacsony kockázatú lehet az az MI-ügynök, amely összegyűjti az adózó adatait, összefoglalja az ügyet és elkészíti az adómegállapítás tervezetét, amennyiben az ügyintéző felülvizsgálja és jóváhagyja az eredményt, közben pedig tudatában van az automatizálási torzításnak, vagyis a gépi javaslatok kritikátlan elfogadásából fakadó veszélynek. Erősebb garanciákat igényelne viszont az az ügynök, amely önállóan dolgoz fel egy adóbevallást, frissíti a hivatalos nyilvántartásokat, és adó-visszatérítést, kifizetést vagy bírságot rendel el.

Ehhez egyértelmű jogi felhatalmazásra, a tisztességes eljárás garanciáira, a kulcsfontosságú pontokon emberi jóváhagyásra, tartósan megőrzött naplóbejegyzésekre és védelmi intézkedésekre lenne szükség. Biztosítani kellene azt is, hogy hiba esetén a műveleteket fel lehessen függeszteni, ki lehessen javítani vagy vissza lehessen fordítani. Ez nem jelenti azt, hogy az MI-ügynökök kormányzati alkalmazása mindig magas kockázatú. A kockázat a körülményektől függ, és a garanciáknak ahhoz kell igazodniuk, hogy az ügynök milyen műveletekre kap felhatalmazást, illetve ezeknek milyen lehetséges hatásuk van.

Ahogy az ügynökök egyre több feladatkörben jelennek meg, a kormányzatoknak világosabban kell látniuk, hogyan teremthető meg a megfelelő egyensúly.

A kormányzatok megkezdik az alkalmazkodást

Felismerve, hogy a meglévő MI-irányítási megoldások nem feltétlenül állnak készen az ügynökalapú rendszerekre, a kormányzatok megkezdték az alkalmazkodást. Egyesek új technikai alapokat teremtenek, mások útmutatókat adnak ki a köztisztviselőknek, és keretrendszereket dolgoznak ki arra, hogyan kell az ügynökalapú rendszereket a közszférában megtervezni, bevezetni és figyelemmel kísérni. E törekvések még alakulnak, de közös felismerésre utalnak: az ügynökalapú MI a kormányzatoktól nemcsak technológiai bevezetést, hanem alkalmazkodást is követel.

Kanada és Ausztrália egyaránt ezt a megközelítést követi: a meglévő MI-irányítás továbbfejlesztésére épít. Kanada útmutatója szerint az ügynökalapú MI továbbviszi az olyan ismert problémákat, mint a pontosság, a magánszféra védelme, a méltányosság és a védettség kérdése, de cselekvési képessége újabbakat is teremt. Ezért csak ott javasolja alkalmazását, ahol az elérendő eredmények világosan meghatározottak, a döntési mozgástér határai egyértelműek, a felelősségi viszonyok rögzítettek, a kockázatok pedig teszteléssel vizsgálhatók.

Az ausztrál MI-műszaki szabvány kiegészítése megtartja a szabvány meglévő követelményeit, és az MI teljes életciklusára kiterjedő, ügynökspecifikus gyakorlatokkal egészíti ki őket. Hangsúlyt helyez az emberi felügyeletre, az auditálható naplókra, valamint arra, hogy az ügynök műveletei leállíthatók vagy visszavonhatók legyenek.

Észtország átfogó jövőképet követ: az emberek megbízható digitális ügynökökön keresztül intéznék ügyeiket a kormányzattal, az egyes ügyintézési folyamatok külön-külön történő automatizálásán túlmutató módon. A digitális személyazonosság, a digitális aláírás és a védett adatcsere területén végzett több évtizedes fejlesztésekre építve azt vizsgálja, hogyan járhatnának el ügynökök az állampolgárok, a vállalkozások és a közhatóságok nevében, kifejezett felhatalmazás és egyértelmű elszámoltathatóság mellett.

Észtország 2026 júniusában bejelentette, hogy jogi és technikai elemzést készít az MI-ügynökök digitális személyazonossággal, azaz „MI-azonosítókóddal” való ellátásáról. Ennek révén egy ügynök egyértelmű, korlátozott és auditálható jogosultságokkal járhatna el valamely személy vagy szervezet képviseletében. Az ügynökalapú MI egyik legnehezebb kérdése éppen az, hogy egyértelmű-e, kinek a nevében, milyen jogosultságokkal és milyen jogi felhatalmazás alapján cselekszik.

Szingapúr ügynökalapú MI-re vonatkozó irányítási keretrendszere bemutatja, hogyan lehet az alapelvektől eljutni a gyakorlati ellenőrzési megoldásokig. Négy területre épül:

  1. a kockázatok értékelése és az ügynök cselekvési körének előzetes korlátozása;
  2. az érdemi emberi elszámoltathatóság fenntartása;
  3. technikai ellenőrzési megoldások kialakítása;
  4. a végfelhasználók felelős eljárásához szükséges feltételek megteremtése.

E négy területet a keretrendszer működési kérdésekre bontja le: mely felhasználási esetek alkalmasak az ügynökök alkalmazására, milyen engedélyekre van szükségük, ki viseli a felelősséget, és hogyan tesztelik, figyelik, illetve teszik érthetővé a működésüket. Bár a keretrendszer nem kizárólag a kormányzat számára készült, közvetlenül alkalmazható ott, ahol az ügynökök érzékeny adatokhoz férhetnek hozzá, nyilvántartásokat frissíthetnek vagy kifizetéseket teljesíthetnek.

Izrael Nemzeti Digitális Ügynöksége nyílt szabványokra és védett csatlakozási felületekre épülő, a kormányzat egészére kiterjedő rendszerarchitektúrát fejleszt. Ez lehetővé tenné, hogy amikor valaki szolgáltatást igényel, az MI-ügynökök információt kérjenek le, igénybe vegyék az engedélyezett szolgáltatásokat, és több lépésből álló folyamatokat hajtsanak végre. Idővel a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok és maguk az állampolgárok által működtetett ügynökök is kapcsolatba léphetnének egymással. Az izraeli munka azt mutatja, hogy ehhez a technikai interoperabilitásnál többre van szükség.

Dönteni kell arról is, hogy az ügynökök mihez férhetnek hozzá, mit tehetnek, hogyan védik az egymás közötti kapcsolataikat, és milyen felhatalmazás alapján járnak el. Mindezt a védettség, a magánszféra védelme, a beszerzés és az üzemeltetési költségek hosszú távon fenntartható kezelésével kell összekapcsolni.

Az ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásának közös megközelítése felé

E kibontakozó nemzeti törekvések együttesen megmutatják a nemzetközi tapasztalatcsere értékét. Az országok hasonló kérdéseket tesznek fel, de nem azonos helyzetből indulnak. Egyesek erős digitális személyazonosítási rendszerekkel, együttműködésre képes infrastruktúrával és az MI-irányítás terén szerzett tapasztalatokkal rendelkeznek. Mások még ezeket az alapokat építik. A példák, eszközök, incidensek és tanulságok korai megosztásával csökkenthetik a párhuzamos munkát, és elkerülhetik ugyanazon hibák megismétlését.

Az OECD ügynökalapú MI kormányzati alkalmazásával foglalkozó munkacsoportja ezt a tapasztalatcserét kívánja támogatni, építve az OECD ügynökalapú MI-ről és az ügynökalapú rendszerek szervezeti alkalmazásáról végzett eddigi munkájára. A következő hónapokban összehasonlítjuk a működő megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatokat, közös álláspontra jutunk a közszféra szempontjából meghatározó fogalmakról, és gyakorlati útmutatást dolgozunk ki a szükséges alapfeltételekről, védelmi korlátokról és az érintettek bevonásáról. Mindez a biztonságosan működő, védett és megbízható ügynökalapú MI-rendszerek közszférabeli alkalmazását szolgálja.

Az ügynökalapú MI kezdeti eredményei ígéretesek, de kormányzati értéke még nem bizonyított. A felelős út nem a teljes bizonyosság kivárása, és nem is az elégséges garanciák nélküli sietség, hanem a megfontolt előrehaladás és az egymástól való tanulás. Ez azt jelenti, hogy világosan meghatározott, jól megértett közszférabeli problémákra választ adó felhasználási esetekkel kell kezdeni; az ügynökök cselekvési körét szűken kell tartani; a felügyeletet a kockázathoz kell igazítani; és ki kell építeni azokat az intézményi alapokat, amelyek biztonságossá teszik az átruházott felhatalmazás alapján végzett cselekvést.
—
Minden érdeklődőt arra biztatunk, hogy kövesse az OECD MI a kormányzatban témában végzett munkáját, és járuljon hozzá ahhoz. Kérdéseivel vagy megosztani kívánt tapasztalataival az OECD Titkárságát az eleaders@oecd.org címen érheti el.
”

Forrás:
Governing with agentic AI: when machines act on government’s behalf; OECD Working Group on Agentic AI in Government; OECD.AI; 2026. szeptember 25.

Reason Reserve / Aruait: szabályok és technikai alapok kidolgozása, hogy az észt közszféra biztonságosan alkalmazzon autonóm MI-ügynököket

„A Reason Reserve / Aruait az Észt Információs Rendszerek Hatóságának (RIA) innovációs projektje. Célja azoknak a szabályoknak és technikai alapoknak a kidolgozása, amelyek lehetővé teszik, hogy az észt közszféra biztonságosan alkalmazzon autonóm MI-ügynököket.

Projektnyitó rendezvény – 2026. június 12.

A rendezvényen az alábbi témákat vitattuk meg:

  • a projekt keretében tervezett tevékenységek;
  • az elérni kívánt technológiai és stratégiai célok;
  • a szervezetek és szakértők projektpartnerként való közreműködésének lehetőségei.

A rendezvény anyagai – Alább megtekinthetők a tájékoztató előadás, diái, összefoglalója és további anyagai.

* Summary Reason Reserve Aruait Launch Event 12.06.2026 | 252.33 KB | pdf
* Slides Reason Reserve Project Launch 12.06.2026 | 4.66 MB | pdf
* Slides The Agentic State – Aruait 12.06.2026 | 2.6 MB | pdf
* Aruait brainstorm | 214.74 KB | pdf

A Reason Reserve / Aruait innovációs projekt áttekintése

A projekt egy olyan jövő alapjait teremti meg, amelyben a kormányzati információs rendszerek, a vállalkozások és a magánszemélyek megfelelő védettség mellett, átláthatóan és az észt jogrenddel összhangban használhatnak MI-ügynököket. Az Aruait a digitális kormányzat következő nemzedékét alapozza meg: az ügynökalapú kormányzatot.

Ma az emberek maguk intézik ügyeiket a közszolgáltatások igénybevételekor: kérelmeket töltenek ki, különböző online portálok között navigálnak, és kezelik az információkat. A jövőben ezeket a feladatokat egyre inkább az állampolgárok nevében eljáró MI-asszisztensek és -ügynökök végzik majd el, a háttérben automatikusan lebonyolítva az ügyintézéshez szükséges kapcsolatfelvételeket és műveleteket.

Bár a mai információs rendszerek képesek adatokat cserélni, megfelelő védettség mellett még nem tudják ellátni a következő feladatokat:

  • feladatok átadása más szereplőknek;
  • felhatalmazások megadása és kezelése;
  • megbízható gép–gép kapcsolatokon alapuló műveletek végrehajtása;
  • jogilag kötelező erejű cselekmények végrehajtása a felhasználók nevében.

Eközben a világ gyorsan halad az autonóm MI-ügynökök korszaka felé. Nemzeti ellenőrzés alatt álló, a bizalmat és az irányítást biztosító rendszerréteg nélkül fennáll a veszélye annak, hogy a jövő közszolgáltatásai külföldi, zárt technológiai megoldásoktól válnak függővé, vagy széttagolt, egymással össze nem kapcsolt rendszerekké fejlődnek.

Kapcsolódó anyagok

* Estonia’s Digital Agenda 2035 | pdf
* The Data and Artificial Intelligence White Paper 2024–2030 (in Estonian) | pdf
* ARUAIT overview Onepager | 402.02 KB | pdf

Miért fontos?

Az emberek számára: A jövőben az emberek felhatalmazhatják MI-ügynökeiket, hogy a nevükben intézzenek ügyeket a közszolgáltatások igénybevétele során: például engedélyeket kérelmezzenek, dokumentumokat nyújtsanak be vagy kapcsolatba lépjenek az állami nyilvántartásokkal.

A vállalkozások számára: Az üzleti szoftverek automatikusan, valós időben kapcsolódhatnak majd a kormányzati rendszerekhez, csökkentve az adminisztratív terheket és javítva a hatékonyságot.

A kormányzat számára: A Reason Reserve / Aruait segíti a közszférát abban, hogy hatékonyabban nyújtson jobb szolgáltatásokat, és ezzel támogatja Észtország versenyképességét egy olyan időszakban, amikor csökken a munkaképes korú népesség.

Tevékenységek

A projekt a következő fő eredményeket valósítja meg:

  • Identity 2.0 – a gépi identitás keretrendszere: Olyan technikai keretrendszert és jogi javaslatokat dolgozunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az állampolgárok és a vállalkozások korlátozott, auditálható és visszavonható felhatalmazást adjanak MI-ügynököknek a nevükben való eljárásra.
  • Az MI-asszisztensek nyilvános bizalmi nyilvántartása: A RIA működtetésében központi bizalmi nyilvántartást hozunk létre a köz- és magánszféra MI-ügynökeinek hitelesítésére és ellenőrzésére.
  • Interoperabilitás és szabványok: Olyan technikai szabványokat dolgozunk ki, amelyek az adatcserén túl lehetővé teszik, hogy az MI-ügynökök védett módon kommunikáljanak, egyeztessenek és közösen hajtsanak végre feladatokat.
  • Kísérleti megvalósítás: Legalább egy, az elejétől a végéig teljesen automatizált szolgáltatást fejlesztünk ki, amelyben egy közszférabeli MI-ügynök emberi beavatkozás nélkül működik együtt egy magánszférabeli vagy egy állampolgárt képviselő MI-ügynökkel.

A projekt időtartama: 24 hónap
A projekt költségvetése: 1 millió euró
Finanszírozó: az Észt Miniszterelnöki Hivatal Közszféra-innovációs Alapja ( Public Sector Innovation Fund of the Government Office of Estonia)
Kapcsolat: aruait@ria.ee
Projektvezető: Anni Lehari
Fejlesztési vezető: Otto Mättas

A Reason Reserve / Aruait fejlesztése közszférabeli szervezetek, kutatóintézetek és technológiai partnerek együttműködésében valósul meg.

Az Aruait projekt társfinanszírozását a 2021–2027-es kohéziós szakpolitikai alapok operatív programja (Cohesion Policy Funds Operational Programme for 2021-2027) biztosítja, „A közszféra innovációs képességének erősítése” (Enhancing the Innovation Capacity of the Public Sector) című intézkedés keretében.’”

Forrás:
Reason Reserve / Aruait; Estonian Information System Authority (Riigi Infosüsteemi Ameti, RIA)

Feljelentést tesz a Tudományos és Technológiai Minisztérium a félkész elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszer (E-ING) miatt

„Feljelentést tesz a Tudományos és Technológiai Minisztérium az elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszer, az E-ING fejlesztésével kapcsolatban – közölte Tanács Zoltán tárcája pénteken a Telexszel. Az informatikai rendszer fejlesztését korábban késznek nyilvánították, a minisztérium szerint viszont igazából csak 52 százalékos készültségen áll. A projektet teljes mértékben EU-s forrásokból fizették.

„A feljelentésben többek között a költségvetési csalás, a hűtlen kezelés, a hamis magánokirat felhasználása, valamint az esetleges felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztásának vizsgálatát indítványoztuk” – fogalmazott a minisztérium. A hatóságok feladata annak megállapítása, hogy történt-e bűncselekmény, milyen teljesítések alapján történtek a kifizetések, kik hozták meg az érintett döntéseket, és terhel-e bárkit büntetőjogi felelősség, írják.

Az E-ING rendszer fejlesztésére még 2019-ben kötött szerződést a kormány, és több mint 15,9 milliárd forint támogatást adott a projektre. A TIGRA Kft.-vel kötött szerződés eredeti nettó értéke 8,99 milliárd forint volt, amely a módosításokkal nettó 8,449 milliárd forintra, bruttó 10,73 milliárd forintra emelkedett – áll a minisztérium közleményében.

A TIGRA alvállalkozójaként a 4iG is közreműködött, amely saját 2019-es éves jelentése szerint egy több mint nettó 2 milliárd forintos részfeladatra szerződött. A dokumentáció szerint 2022 májusában az utolsó fejlesztési mérföldkövet is teljesítettnek minősítették, és a kapcsolódó kifizetés megtörtént. Valójában azonban a 2026. júliusi műszaki státusz szerint 4 modulból 3 az alábbi készültségi szinten áll:

  • az ügyféloldali alkalmazás készültsége mindössze 10–15 százalék,
  • a térképi eljárási modul készültsége 0 százalék,
  • a földforgalmi és mezőgazdasági modul készültsége 0 százalék,
  • a projekt összesített csúszása pedig 927 nap

– írja a tárca. A hivatali oldal működik, de akadozik a rendszer, és több vállalt funkció nem elérhető teljesen. Így a rendszer összesített készültsége mindössze 52 százalékos. A helyzet különösen súlyos, mivel a projekt 100 százalékban európai uniós forrásból valósult meg, írják.

A minisztérium azt ígéri, hogy be fogják fejezni a projektet, és az a cél, hogy a nagy csúszást ledolgozzák. A korábban vállalt funkciók működését biztosítani szeretnék, hogy az ingatlan-ügyintézési rendszer valóban korszerű lehessen.

Az E-ING fejlesztése körüli botránnyal Hadházy Ákos, korábbi független országgyűlési képviselő is sokat foglalkozott. Az Integritás Hatóság a Fidesz-kormány alatt nem indított vizsgálatot az ügyben, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) viszont idén januárban igen.

Az ingatlan-nyilvántartási rendszer digitalizálását 2015-ben indította el a kormány, és 16 milliárd forintnyi európai uniós forrást is kapott hozzá. A támogatásból elkészült E-ING rendszert már 2024-ben készre jelentették, ugyanakkor az előre beharangozott funkciók továbbra sem váltak elérhetővé. Tavaly nyáron a földhivatalok is átálltak az új rendszerre, ez azonban túlterheltséget, és a beszámolók alapján több hónapos fennakadásokat okozott az ügyintézésben. Az E-ING problémáival ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesebben.”

Forrás:
Feljelentést tesz a félkész ingatlan-nyilvántartási rendszer miatt Tanács Zoltán minisztériuma; Kovács Pál; Telex.hu; 2026. szeptember 25.
Tanács Zoltán bejelentette, büntetőfeljelentést tesz a kormány a félkész ingatlan-nyilvántartási rendszer miatt; Portfolio.hu; 2026. szeptember 25.

Mesterséges intelligencia (MI)

Miért van szükség saját nemzeti nyelvi modellre? – a lengyel válasz

„Miért van szükség saját nemzeti nyelvi modellre akkor, amikor a ChatGPT-hez és más globális AI-rendszerekhez bárki hozzáférhet? A lengyel Bielik fejlesztői szerint a válasz nem pusztán a nyelvi minőségben rejlik: legalább ilyen fontos az adatszuverenitás, a biztonság és az, hogy a technológiai tudás Európában maradjon. Pawel Kiszczak és Maciej Szymanski az Economxnak arról is beszélt, mit kellene tennie Magyarországnak, ha saját, erős magyar nyelvi modellt szeretne fejleszteni.

Az AI Summit 2026 Budapesten az Economx Pawel Kiszczakkal, a Bielik.AI közreműködőjével és a Bielik-Minitron-7B egyik fejlesztőjével, valamint Maciej Szymanskival, a projekt közösségi együttműködésekért felelős vezetőjével beszélgetett. Kiderült többek között, hogy miért van értelme saját lengyel mesterséges intelligenciát fejleszteni a ChatGPT és a Claude korában, mit jelent a gyakorlatban az AI-szuverenitás, hogyan érinti az európai fejlesztőket az AI Act, és az is, mit kellene tennie Magyarországnak, ha egyszer saját nyelvi modell létrehozása mellett döntene.

Miért van szüksége Lengyelországnak saját nyelvi modellre, amikor a lengyel felhasználók ugyanúgy hozzáférnek a nagy globális modellekhez, például a ChatGPT-hez vagy a Claude-hoz? Mit tud kínálni a Bielik, amit ezek a modellek nem?

Pawel Kiszczak: Mindenekelőtt alternatívát ad, egyszerűen van választási lehetőség. A globális modellek természetesen nagyon fejlettek: tudnak keresni, összetett kérdésekre válaszolni, rengeteg különböző feladatot ellátni. Amikor azonban lengyel nyelvű válaszokról van szó, még nem mindig teljesítenek igazán jók. Gyakran látni közvetlen angol fordításokat ahelyett, hogy valóban természetes lengyel nyelven fogalmaznának. Angol szavakat és kifejezéseket használnak, és időnként még a mondatok felépítésén is érződik, hogy az angolból erednek. A Bielik AI megépítése emellett lehetőséget ad számunkra arra is, hogy tapasztalatot szerezzünk, és közvetlen kapcsolatban maradjunk a legújabb technológiával. Bizonyos esetekben nem is kizárólag az a fontos, hogy pontosan mit építünk, hanem maga az, hogy építjük. Így tapasztalatra teszünk szert, és ez a tudás helyben marad, ahelyett, hogy az Egyesült Államokba vagy más országokba kerülne.

Egy másik fontos szempont, hogy a modellünk jóval kisebb. A ChatGPT-t vagy a Claude-ot nem lehet egyszerűen letölteni és a saját számítógépen futtatni, a Bieliket és más nyílt (open-source) modelleket viszont igen. Mivel a Bielik kifejezetten jól teljesít a lengyel nyelv megértésében és feldolgozásában, nagyon hatékonyan használható például a lengyel joghoz vagy egészségügyi dokumentumokhoz kapcsolódó feladatokra. Ilyen alkalmazásokban már tesztelték is, ráadásul mivel a modell letölthető és helyben futtatható, az érzékeny adatokat nem kell elküldeni a felhőbe. Mára ott tartunk, hogy valamennyi lengyel pénzügyi intézet jogi csapata előszeretettel használja.

Vagyis a modell kisebb mérete akár előnyt is jelenthet?

Pawel Kiszczak: Igen, de fontos világossá tenni, hogy ez természetesen nem old meg minden problémát. Nemrég láttam egy kutatást, amelyben nyílt modellek és a legfejlettebb modellek válaszait hasonlították össze. A feladattól függően a felhasználók sok esetben nem tudták megmondani, hogy melyik válasz melyik modelltől származott, az adott összehasonlításban az esetek nagyjából 80 százalékában. Ez azt mutatja, hogy a kisebb modellek sok hétköznapi feladathoz megfelelően jó eredményt tudnak adni: viszonylag egyszerű szövegek megírásánál, következetlenségek keresésénél, osztályozásnál és hasonló feladatoknál. A legtöbben nem írunk mindennap ötvenoldalas esszéket, hanem egyszerű, ismétlődő feladatokat végzünk, ezekben pedig a kisebb modellek nagyon jók lehetnek.

Jelenleg mi a Bielik legerősebb felhasználási területe?

Maciej Szymanski: Nagyon sok különböző területen használható. Az egyik példa az InPost, a nagy lengyel logisztikai vállalat, amely a saját alkalmazásához kapcsolódóan használja a Bieliket. Egy másik fontos terület a pénzügyi szektor. A Bielik segítségével rendkívül érzékeny adatokat is fel lehet dolgozni zárt infrastruktúrán belül, vagyis az adott intézmény saját számítógépein, azaz a rendszerünk adatszuverén módon működik, ami az érzékeny információkkal dolgozó ágazatoknál fontos szempont a modellek kiválasztásánál. Dokumentumokat és fájlokat elemezhet a Bielik úgy, hogy az információk nem hagyják el az intézmény infrastruktúráját.

Pawel Kiszczak: Ráadásul az adatokat nem feltétlenül kell előzetesen anonimizálni, hiszen el sem hagyják a számítógépet. A Bielik-et nagy mennyiségű nyilvánosan hozzáférhető lengyel jogi dokumentummal tanítottuk, bírósági ítéletekkel és hasonlókal, ez az oka annak, hogy a jogi területen különösen jól használható. Nagyon érdekes visszajelzést kaptunk egy legal-tech startuptól, amely a Bielik V2 egyik korai felhasználója volt. A modell megjelenésének estéjén, 2024 augusztusának végén megkerestek minket azzal, hogy: „Srácok, van egy problémánk.” Mi azt hittük, hogy valami elromlott. Ehelyett azt mondták, hogy a Bielik „szétverte” a benchmarkjaikat, mert a méretéhez képest sokkal jobban teljesített, mint amire számítottak. Jelenleg a háttérfolyamataik mintegy 70-80 százalékában használják a Bieliket. Ezeknél a feladatoknál olcsóbb, biztonságosabb és gyorsabb lehet, mint egy nagy modell. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért használnánk a nagyobb modellt, ha nincs rá szükség? Ez egyben lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy olyan megoldásokat kínáljanak, amelyek lényegében ott lehetnek a saját asztalukon. Semmit nem kell elküldeni a felhőbe, így a rendszer a lehető legnagyobb biztonságot kínálhatja.

Amikor technológiai vagy MI-szuverenitásról beszélnek, mit jelent ez a gyakorlatban? Adatszuverenitást, infrastruktúrát, nyelvi és kulturális önállóságot, vagy inkább azt, hogy csökkentsék az amerikai technológiai vállalatoktól való függőséget?

Maciej Szymanski: Érdemes elképzelni egy olyan helyzetet, amelyben a mesterséges intelligencia a vállalat működésének standard részévé válik. Lehetséges például, hogy elemzi az összes e-mailt, vagy valamilyen más alapvető feladatot lát el. Ezután képzeljük el, hogy az amerikai – vagy a jövőben akár egy kínai – szolgáltató egyszerűen kihúzza a dugót, négyszeresére emeli az árat, vagy történik valami azzal az adatközponttal, ahol a modellt futtatják. Hirtelen akár a fél világ elveszítheti a hozzáférését egy olyan eszközhöz, amelyet már egy éve problémamentesen használ. A szolgáltató ráadásul egyszerűen megváltoztathatja azt is, hogyan működik a modell. Ha tehát teljes egészében valaki más technológiájától függünk, és nem teremtünk saját szellemi tulajdont vagy technológiai képességeket, az kockázatot jelent. Az én szemszögemből már az is technológiaépítésnek számít, ha nyílt modelleket használunk, és saját megoldásokat építünk rájuk. Ez arra is rákényszerít bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan lehet valóban használni a mesterséges intelligenciát, ahelyett, hogy egyszerűen csak használnánk egy mások által elénk tett chatalkalmazást.

Pawel Kiszczak: Van egy másik szempont is. Már láttuk, hogy a felhasználók nagyon erősen tiltakozhatnak, amikor egy általuk kedvelt modellt kivezetnek vagy egy újabb verzióval helyettesítenek. Ha egy nyílt modellt letöltünk és a saját infrastruktúránkon használunk, akkor amíg mi magunk nem változtatunk rajta, ugyanaz marad. Ha viszont egy kereskedelmi szolgáltatásra támaszkodunk, azt folyamatosan frissítik. Amennyiben nem követjük ezeket a változtatásokat, könnyen előfordulhat, hogy hirtelen jelentősen megváltozik a modell viselkedése, és ezzel együtt az alkalmazásunk által előállított eredmények minősége is. Ez további karbantartási feladatot jelent. Egy saját ellenőrzés alatt álló modell viszont a termék életciklusának elejétől a végéig ugyanúgy működhet.

Az EU AI Act könnyebbé vagy nehezebbé teszi az olyan európai nyílt mesterségesintelligencia-projektek helyzetét, mint a Bielik?

Pawel Kiszczak: Ez egy nehéz kérdés. Vannak dolgok, amelyeket jól csinál, és vannak, amelyeket kevésbé. Európában időnként megpróbálunk az „eminensek” lenni: minden szabályt betartunk, miközben egyszerre akarunk innoválni és szabályozni. Szerintem valamivel dinamikusabbnak és rugalmasabbnak kellene lennünk. Meg kell néznünk, mit csinál a világ többi része, mi mit szeretnénk elérni, és hogyan lehet ezt a két dolgot összehangolni. Az Egyesült Államokban gyakran előbb megcsinálnak valamit, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt. Ez sem feltétlenül a legjobb megközelítés. Minél többet beszélünk azonban ezekről a kérdésekről, annál könnyebb lesz kezelni a kihívásokat és megtalálni a legjobb megoldást. Mi a saját esetünkben igyekszünk a lehető legjobban megfelelni az AI Act előírásainak.

Maciej Szymanski: Az AI Act kétségtelenül okozott számunkra bizonyos kihívásokat, ugyanakkor arra is ösztönzött minket, hogy a lehető legtisztábbá tegyük az adatforrásainkat. Dokumentálni kell például, hogy honnan származnak az adatok, mire használtuk őket, és körülbelül mekkora mennyiségben. Ennek eredményeként a dokumentációnk mára rendkívül részletessé vált, ez transzparencia a felhasználó felé is egy etikusabb megoldás, mert a felhasználó tudja, honnan van az adat.

De vannak az AI Actnek olyan részei is, amelyeket kifejezetten jónak tartok. Ilyen például a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismeretek, vagyis az AI oktatás hangsúlyozása. A vállalatoknak meg kell tanítaniuk az alkalmazottaikat az MI használatára, és segíteniük kell nekik megérteni, hogy mi történik, miért történik, és hogyan működnek ezek a rendszerek. Az oktatás kulcsfontosságú. Az embereknek meg kell érteniük például azt is, hogy egy mesterséges intelligencia által adott válasz nem feltétlenül helyes. A magasabb szintű AI literacy lehetővé teheti, hogy az emberek biztonságosabban építsenek és használjanak ilyen rendszereket. A kockázati besorolás gondolatát is jónak tartom, még ha a megvalósítása nehéz is. Az embereket pontozó vagy például az egészségügy területén működő alkalmazások közvetlenül befolyásolhatják az életünket. Ha például egy mesterséges intelligencia egészségügyi kérdésben tesz ajánlást, az ilyen alkalmazásokat egyértelműen szabályozni kell.

Pawel Kiszczak: Szabályozásra szükség van, de arra is vigyáznunk kell, hogy ne vesszünk el közben benne. A mesterséges intelligencia rendkívül erős az adatok feldolgozásában és a mintázatok felismerésében, és sokkal több információt képes feldolgozni, mint egy ember. Jelenleg szerintem az a legjobb megközelítés, ha hagyjuk, hogy segítsen nekünk, de nem engedjük, hogy helyettünk döntsön. Az MI által adott eredményt a saját tudásunkkal és tapasztalatunkkal együtt használjuk. Ha valaki orvos, kutató vagy akár fejlesztő, és rendelkezik a szükséges szakértelemmel, akkor meg tudja ítélni, hogy a rendszer jól dolgozott-e, elfogadhatja az eredményt, ha megfelelő, vagy a saját tudásával tovább javíthatja.

Ha Magyarország egy Bielikhez hasonló rendszert szeretne fejleszteni, mit tanácsolnának a döntéshozóknak és a kutatóknak? Mi lenne az első dolog, amit meg kellene tenniük?

Pawel Kiszczak: Lehet, hogy ez nem túl népszerű vélemény, de azt mondanám, hogy egy modell sikere az alkotói hozzáálláson túl 80 százalékban az adatokon múlik. És minél korábban kezdenek hozzá, annál jobb. Mi majdnem négy éve kezdtük, és az elején naivan álltunk hozzá: egyszerűen adatokat gyűjtöttünk, megnéztük, hogy hol találhatók, és milyen formában érhetők el. Minél korábban kezdjük azonban megérteni, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre, mit jelent valóban a jó minőségű adat, és milyen a rossz adat, annál jobb. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Az egyik kollégánk például készített egy olyan eszközt, amely megvizsgálja, hogy egy adathalmaz vagy dokumentum elég jó-e ahhoz, hogy tanításra használjuk. Körülbelül száz különböző jellemző alapján értékeli egy szöveg minőségét. A tanácsom tehát az lenne: minél hamarabb kezdjék el. A magyar kollégáknak azt mondanánk, ne foglalkozzanak túl sokat mások véleményével, tartsák szem előtt a célt, és szálljanak fel erre a vonatra, érdemes.

Maciej Szymanski: Magyarország számára ez nehéz lehet, mert elképzelhető, hogy egyszerűen nincs elegendő jó minőségű magyar nyelvű adat. Lengyelországban is szembesültünk hasonló problémákkal. A másik fontos kérdés a hozzáférés. Ha valaki ezt komolyan akarja csinálni, szükség van egy olyan csapatra, amely mögött tényleges állami támogatás áll, és amely képes megnyitni azokat az ajtókat, amelyek mögött értékes adathalmazok találhatók. Rengeteg jó minőségű adat van elzárva. A probléma az, hogy sok olyan intézmény, amely rendelkezik ezekkel, nincs tisztában az értékükkel. Az adat lényegében korunk aranya. Van emellett egy másik kihívás is. Azok a szervezetek, amelyek már értik, mi történik, egyre inkább külön kezelik az ember által létrehozott adatokat, mert ma már rendkívül sok MI által generált tartalom létezik. Az MI által előállított adatnak nem feltétlenül ugyanaz az értéke a modellek tanítása szempontjából.

Pawel Kiszczak: Ez az egyik oka annak is, hogy a vízjelezés ennyire fontos témává vált. Ha sikerül megbízhatóvá tenni, és valóban úgy működik majd, ahogyan szeretnénk, sokkal könnyebb lesz megkülönböztetni az MI által létrehozott és az ember által készített tartalmakat.

Hol szeretnék látni a Bieliket három év múlva? A lengyel digitális infrastruktúra meghatározó részévé válhat?

Pawel Kiszczak: Mindenképpen azzá válhat. Eddig két különböző ambíciójú generációt hoztunk létre. A Bielik V2 elsősorban Lengyelországra és a lengyel nyelvre koncentrált, míg a V3 már az európai nyelvek felé nyitott, és összesen 32 nyelvet foglal magában. Bizonyos értelemben kiléptünk Európa elé, és azt mondtuk: „mi is tudunk modelleket építeni, nézzetek ránk”. Hosszabb távon szeretném, ha lenne multimodális modellünk, amely például látni is képes.

Az architektúrát is szeretnénk modernebbé tenni. Jelenleg még sűrű, úgynevezett dense modellarchitektúrára támaszkodunk, így a jövőben elképzelhető lenne az úgynevezett mixture-of-experts, vagyis szakértői modellekből felépülő architektúra használata. Véleményem szerint ez jelenleg az egyik legérdekesebb irány a modellarchitektúrák között, mert ezek a rendszerek nagyon hatékonyak és gyorsak lehetnek. Azt szeretném tehát, hogy a Bielik több modalitással rendelkezzen, miközben a mögöttes architektúrát is folyamatosan modernizáljuk.

Maciej Szymanski: És marad az eredeti célunk, ha úgy tetszik küldetésünk, hogy olyan megoldásokat hozzunk létre, amelyek valóban jót tesznek az embereknek. Meg kell mutatnunk, hogy a mesterséges intelligencia nem csak ellenség lehet. Olyan hasznos közszolgáltatásokat is létrehozhatunk vele, amelyek időt takarítanak meg és megkönnyítik az életüket. Segíthet például azoknak, akik valamilyen hozzáférési nehézséggel küzdenek, összetett információk megértésében vagy a bonyolult nyelvezet egyszerűbb, közérthetőbb formába történő átültetésében. Szerintem erre a fajta mesterséges intelligenciára kellene koncentrálnunk: olyan dolgokra, amelyek valóban hasznosak, ahelyett hogy kizárólag optimalizációról, munkahelyek megszűnéséről vagy vicces képek gyártásáról beszélnénk. Már most is vannak olyan szervezetek, amelyek ebben az irányban dolgoznak. A Tech To The Rescue például lengyel civil szervezetekkel dolgozott együtt olyan technológiai megoldásokon, amelyek a demokráciához kapcsolódnak: például annak ellenőrzésén, hogy a politikusok teljesítették-e az ígéreteiket, milyen valótlanságokat állítottak, vagy milyen kapcsolatok vannak közöttük. Érdekes lenne ezt például Magyarországon is megnézni, vajon az április 12-i választás után felállt új kormány milyen ütemben, hogyan teljesíti a korábban tett ígéreteit. Többek között ezek azok a kezdeményezések, amelyekben szerintem nekünk is érdemes részt vennünk és együtt dolgoznunk akár a magyar szakemberekkel is.

Maciej Szymanski előadása az AI Summit Budapest 2026 konferencián”

Forrás:
A lengyelek saját AI-t építettek, Magyarországnak is van egy fontos tanácsuk: érdemes felszállni erre a vonatra; Vermes Ádám; Economx; 2026. szeptember 23.
Bielik.AI – Trusted Open‑Science AI for Everyone in Europe
Polish LLMs; Academic Computer Centre CYFRONET of the AGH University of Krakow

Az uniós MI-testület (AI Board) megtartotta kilencedik ülését

„Az ülés során a résztvevők megvitatták az uniós és nemzetközi mesterségesintelligencia-politika legújabb fejleményeit, valamint a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály végrehajtásával és végrehajtásával kapcsolatos különböző szempontokat.

2026. szeptember 17-én a mesterséges intelligenciával foglalkozó testület az EU Tanácsa ír elnökségének elnökletével ülésezett, hogy megvitassa és felülvizsgálja az uniós mesterségesintelligencia-politika végrehajtására vonatkozó jelenlegi prioritásokat. Ez a mesterséges intelligenciával foglalkozó testületi ülés volt az első, amelyen Moldova megfigyelőként részt vett.

Megvitatandó kérdések

A megbeszélések középpontjában a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jelenlegi uniós és nemzetközi szintű szakpolitikai fejlemények, a Bizottság jogérvényesítési tevékenységei és prioritásai, a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály végrehajtásával kapcsolatos frissítések, valamint a kiberbiztonságra és a mesterséges intelligenciára vonatkozó bizottsági cselekvési terv közzététele álltak.

A Bizottság áttekintést nyújtott a határ menti mesterséges intelligenciával kapcsolatos új képességekről, kitérve többek között a közelmúltbeli mesterségesintelligencia-eseményekre. A megbeszélések középpontjában Európa saját mesterségesintelligencia-képességeinek és úttörő technológiáinak megerősítése, a mesterséges intelligencia biztonsága, a mesterséges intelligencia kulcsfontosságú iparágakban való elterjedése, valamint a tagállamok közötti további koordináció állt.

A Bizottság emellett naprakész tájékoztatást nyújtott a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály végrehajtásáról, többek között a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jártasságot támogató ajánlások kidolgozásáról, valamint az ez év augusztus 2-án alkalmazandóvá vált átláthatósági szabályokat (nevezetesen a gyakorlati kódexet és az iránymutatásokat ) támogató intézkedésekről.

Egyéb érintett napirendi pontok:

A testület tagjai tájékoztatást kaptak a kiberbiztonságra és a mesterséges intelligenciára vonatkozó cselekvési tervről is. Kiemeli többek között a határ menti mesterséges intelligencia kiberbiztonsági képességeihez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésének értékelését és tesztelését, valamint az EU kiberökoszisztémájának a kihívásokra és lehetőségekre való felkészítését.

Következő ülés

A mesterséges intelligenciával foglalkozó testület tizedik ülésére várhatóan november 18-án kerül sor a november 17-én Brüsszelben megrendezésre kerülő Apply AI csúcstalálkozó alkalmával. Ez a csúcstalálkozó lezárja a mesterséges intelligenciával kapcsolatos innováció európai hónapját, amelyet október 14-én Dublinban, a mesterséges intelligenciával foglalkozó nemzetközi csúcstalálkozón nyitnak meg.”

Forrás:
Az AI Board megtartotta kilencedik ülését; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. szeptember 18. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

Az ügynökalapú MI-rendszerek munkába állítása: mit mutatnak a gyakorlati szakemberek tapasztalatai a bevezetésről és az irányításról?

„Az OECD 11 ország 25 szervezetének szakembereivel készített interjúk alapján vizsgálta az ügynökalapú mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazását és irányítását. A kutatás élvonalbeli fejlesztők, vállalatok, közintézmények és kutatóhelyek tapasztalataira épül. Megállapításai szemléltető pillanatképet adnak a kibontakozó gyakorlatokról, nem tekinthetők az elterjedtség reprezentatív felmérésének.

Az ügynökalapú MI több, összehangoltan működő ügynökből álló rendszereket jelent, amelyek részfeladatokra bontják a munkát, együttműködnek, és hosszabb időn keresztül, korlátozott emberi felügyelettel követnek összetett célokat. Alkalmazásuk már túlmutat a kísérleti projekteken: megjelennek a szoftverfejlesztésben, a kiberbiztonságban, az infrastruktúra-tervezésben, a tudományos kutatásban és a közigazgatásban. A szervezetek technikai felkészültsége, kockázatvállalása és prioritásai ugyanakkor jelentősen eltérnek, ezért a bevezetés üteme és mélysége is egyenetlen.

A vizsgált szervezetek egyike sem alkalmazott korlátlan önállóságú rendszereket. A bevezetés elsősorban olyan feladatokra összpontosul, amelyek jól strukturálhatók, eredményük ellenőrizhető, a hibák következményei pedig behatárolhatók vagy visszafordíthatók. Gyakoriak az előre meghatározott ellenőrzési pontok: az ügynök ezekig önállóan dolgozhat, majd emberi jóváhagyást kell kérnie. Ez különösen a jelentős hatású vagy visszafordíthatatlan műveleteknél lényeges.

Az irányítási nehézségek abból fakadnak, hogy ezek a rendszerek ajánlások megfogalmazása mellett cselekednek is. A hallucinációk, a hibás eszközhasználat és a kiszámíthatatlan viselkedés így közvetlen működési következményekkel járhatnak. Több ügynök együttműködése, illetve a szervezeti határok átlépése tovább nehezíti a hibák eredetének feltárását és a felelősség megállapítását. Külön kockázat az ügynökök összejátszása, irányításuk eltérítése, a hozzáférési adatok ellopása és az adatszivárgás.

A szervezetek többnyire meglévő keretrendszerekre támaszkodnak, például az OECD MI-alapelveire, a NIST kockázatkezelési keretrendszerére és az ISO/IEC 42001 szabványra. Ezeket többrétegű védelemmel egészítik ki: emberi felügyelettel, elkülönített teszteléssel, korlátozott jogosultságokkal, folyamatos megfigyeléssel és jóváhagyott ügynökök nyilvántartásával. A hosszabb cselekvéssorok értékelésére azonban még nincs széles körben elfogadott szabvány. Az identitás- és hozzáférés-kezelés meglévő megoldásai sem feltétlenül alkalmasak az ügynökök közötti kapcsolatok kezelésére.

A fő tanulság: az eredmények ellenőrzése mellett az ügynökök köztes lépéseit is követni kell. Ehhez az egész életciklusra kiterjedő, alkalmazkodó felügyeletre, világos felelősségi viszonyokra és szervezetek közötti tapasztalatcserére van szükség.”

Forrás:
Agentic AI in organisations: Early insights from practitioner interviews; OECD; OECD Artificial Intelligence Papers, No. 65; OECD Publishing; DOI: 10.1787/1257a26f-en; 2026. szeptember 16.
Lásd még:
Putting agentic AI systems to work: What practitioners reveal about deployment and governance; Sara Rendtorff-Smith, Yuko Harayama; OECD.AI; 2026. szeptember 24.

Társadalom, gazdaság, művelődés

A Bizottság két jelentése bemutatja a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák hatását az európai oktatásra és tanulásra

„Az Európai Bizottság két új jelentést tett közzé, amelyekben megvizsgálta a generatív mesterséges intelligencia (MI) oktatási érdekelt felekre és szakemberekre gyakorolt hatásait, valamint azt, hogy az európai oktatási rendszerek hogyan reagálnak a digitális átalakulásra.

A „Barát vagy ellenség? Bizonyítékok a generatív mesterséges intelligencia tanulásban és tanításban való felhasználásából” című tanulmány rávilágít arra, hogy a generatív mesterséges intelligencia (genAI) lassan, de folyamatosan a technológiai innovációtól az EU-ban az oktatási és tanulási gyakorlatok általános eszközévé válik. Az, hogy a genAI előnyös-e a tanulási eredmények szempontjából, végső soron attól függ, hogy hogyan használják a technológiát, és a hosszú távú készségekre gyakorolt általános hatása továbbra sem egyértelmű. A tanároknak ezért jelentős kezdeti és folyamatos szakmai fejlődésre van szükségük ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználhassák a genAI által kínált előnyöket, amelyet a technológia felelősségteljes használatára vonatkozó intézményi iránymutatások támogatnak.

Második jelentés: „Digitális iskolai oktatás Európában 2026: A hozzáférés, az oktatás és a tanulás terén fennálló hiányosságok áthidalása azt mutatja, hogy míg a digitális transzformációt az európai oktatási rendszerek különböző csatornáin keresztül kezelik, a megközelítések és a végrehajtási feltételek eltérőek. A legtöbb oktatási rendszer a digitális infrastruktúra alapvető elemeivel foglalkozik, de továbbra is különbségek vannak az iskolai szintű hozzáférés, a technikai támogatás és a digitális környezet terén. A digitális kompetencia szinte valamennyi elemzett rendszerben szerepel az alsó középfokú tantervekben, míg a nemzeti vagy szabványosított értékelés továbbra is ritka. Az oktatási rendszerek közel kétharmada dolgozott ki a mesterséges intelligenciával foglalkozó stratégiákat, iránymutatásokat vagy egyéb szakpolitikai kereteket.

A megállapítások hozzá fognak járulni a készségek uniójával kapcsolatos bizottsági munkához, és bizonyítékokkal szolgálnak majd a küszöbön álló oktatási csomaghoz, amely az alapkészségekkel, a tanárokkal és oktatókkal, valamint a digitális oktatási infrastruktúrával fog foglalkozni. Ezek az adatok az OECD nemzetközi tanulói teljesítménymérésről szóló legutóbbi jelentéséből származnak.

Roxana Mînzatu, a szociális jogokért és készségekért, a minőségi munkahelyekért és a felkészültségért felelős ügyvezető alelnök így nyilatkozott: „A digitális technológiák, köztük a generatív mesterséges intelligencia gyorsan megváltoztatják életmódunkat, munkánkat és tanulásunkat. Míg a diákok és a tanárok profitálhatnak ezekből az új lehetőségekből, gondosan kezelnünk kell az elfogultsággal, a magánélettel és a túlzott bizalommal kapcsolatos kockázatokat. A digitális technológiának polgárainkat kell szolgálnia, és biztosítanunk kell, hogy ezek az eszközök valóban támogassák a tanulást.””

Forrás:
A Bizottság két jelentése bemutatja a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák hatását az európai oktatásra és tanulásra; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. szeptember 24. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

Fenntartható fejlődés

Élőben követhetőek a gödi Samsung gyár környékének levegőminőségi adatai a nyílt forráskódú rendszer segítségével

„A Samsung SDI gödi akkugyára az utóbbi években nem technológiai áttörések, hanem szabálytalanságok, balesetek és a környezetben mért magas szennyezési értékek kapcsán szerepelt a hírekben.

Bár a cég már korábban azt ígérte, hogy ezt a problémás múltat lezárták, a bizalom visszaszerzése nem egyszerű dolog. Most viszont úgy néz ki, megtették az első helyes lépést ezen az úton.

Hisszük, ha látjuk

A nyilvánosság a legjobb orvosság – sokan sokszor tanácsolták már a Samsung SDI problémái kapcsán és mi is arra biztattuk a tavaszi gyárlátogatás alkalmával a cég sajtósait, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a paksi atomerőmű környékének sugárzási adatait valós időben tudja követni a lakosság, állítsanak fel nyilvános mérőrendszert a gödiek bizalmának visszaszerzésére. Ha tényleg minden problémát kijavítottak, akkor nincs mit takargatni, nem igaz?

Nos úgy néz ki, elég sokan javasolhattak hasonló megoldást, mert most pont erről adott hírt a gyár, amely Göd közterületein modern, napelemes AirGradient Open Air Max mérőállomásokat helyezett ki, azok adatait pedig nyilvánosan mindenki számára elérhetővé tette a levegotisztasaggod.hu oldalon.

A vállalat tájékoztatása szerint az adatok regisztráció nélkül, interaktív grafikonokon követhetőek, a teljes átláthatóság érdekéében pedig a rendszer nyílt forráskódú, és a műszerek hitelesítési dokumentumai is szabadon letölthetők.

A Samsung a hálózat kiépítéséhez kifejezetten kültéri, elsősorban közösségi és önkormányzati használatra tervezett AirGradient Open Air Max mérőállomásokat telepített, amelyek időjárásálló eszközök és teljesen önellátóak: napelemmel és akkumulátorral működnek, az adatokat pedig 4G vagy Wi-Fi hálózaton keresztül továbbítják, így hálózati áramtól függetlenül is folyamatosan üzemelnek.
A Samsung SDI közleménye kiemeli, hogy az állomások egy a gyártó által kalibrált, tudományos kutatásokban is használt szenzorrendszert használnak, amely nyolc kulcsfontosságú paramétert követ nyomon valós időben:

  • Szálló por (PM1.0, PM2.5, PM10)
  • Szén-dioxid (CO₂)
  • Gázok és illékony vegyületek: Nitrogén-oxidok (NOₓ) és illékony szerves vegyületek (TVOC).

A mérőrendszer a gyár körül elhelyezett három aktív állomással és egy teszteszközzel működik. A negyedik állomás a közeljövőben kezdi meg a működését, az adatai pedig a telepítést követően azonnal láthatók lesznek az online felületen.”

Forrás:
Élőben követhetőek a gödi Samsung gyár környékének levegőminőségi adatai; Bíró Balázs; Villanyautósok; 2026. szeptember 22.

Az Európai Bizottság lépéseket tesz az adatközpontok energia- és vízfogyasztásának visszaszorítására

„Az Európai Bizottság a mai napon javaslatot tett az adatközpontok közös minősítési rendszerére, amelynek célja az energiafelhasználásuk átláthatóságának növelése és az európai energiarendszerbe való fenntartható integrációjuk támogatása.

Az adatközpontok alapvető fontosságúak Európa digitális jövője szempontjából. Az európai számítástechnikai kapacitás növelése fontos Európa technológiai függetlenségének és digitális szuverenitásának megerősítéséhez. Az EU ezért a következő öt-hét évben meg akarja háromszorozni adatközpont-kapacitását. Ez a növekedés azonban olyan kihívásokkal jár, amelyekkel foglalkozni kell. A több energia felhasználása mellett az adatközpontok számának növekedése további nyomást gyakorolhat a villamosenergia-hálózatokra és a természeti erőforrások, például a víz felhasználására, és hozzájárulhat a szén-dioxid-kibocsátás növeléséhez. E hatások korlátozása érdekében alapvető fontosságú, hogy az adatközpontok rendkívül energia- és vízhatékonyak legyenek, és fenntartható módon integrálódjanak az energiarendszerbe.

A ma javasolt közös minősítési rendszerrel a Bizottság segíteni fog annak biztosításában, hogy átlátható információk álljanak rendelkezésre az erőforrások (energia, víz) adatközpontok általi tényleges felhasználásáról. A minősítési rendszer az 500 kW-ot meghaladó kapacitású egyedi adatközpontokra terjed ki. Kiterjed továbbá az adatközpontok hálózathoz való hozzájárulására, például a hulladékhő újrafelhasználására, a tisztaenergia-termelési kapacitások hozzáadására, valamint a rugalmasságra. Szembetűnő példa: az európai adatközpontokból származó hulladékhő mintegy felének újrafelhasználása 4 millió európai háztartás teljes fűtési igényének felel meg. A fenntartható, rugalmas és jól megtervezett adatközpontok, amelyek hozzá tudják igazítani villamosenergia-felhasználásukat a hálózati feltételekhez, segíthetnek csökkenteni a villamosenergia-rendszer általános költségeit, javíthatják a hálózat stabilitását és több megújuló energiát integrálhatnak.

A fenntartható digitális eszközök és szolgáltatások vezető piacainak Európa-szerte történő létrehozása, valamint a fenntartható adatközpontok energiarendszerbe való integrációjának további támogatása érdekében a Bizottság véleményezési felhívást és nyilvános konzultációt indított az Európában működő adatközpontokra vonatkozó teljesítményminimum-előírásokról.

Következő lépések

A közös minősítési rendszert létrehozó felhatalmazáson alapuló rendeletet az Európai Parlament és a Tanács a hatálybalépés előtt két hónapos vizsgálati időszaknak veti alá. A társjogalkotóknak jogukban áll kifogást emelni a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen (pl. megkérdőjelezni a felhatalmazáson alapuló hatáskört vagy a folyamatot), de nem javasolhatnak változtatásokat a szövegben.

Az egyes adatközpontok első fenntarthatósági címkéi várhatóan 2027-ben jelennek meg.  A program első felülvizsgálatát 2028 végére tervezik, hogy értékeljék hatékonyságát és szükség esetén a lehetséges javításokat. További munka folyik az adatközpontok energiarendszerbe való fenntartható integrálása érdekében is. A Bizottság nyomon követi a 2026 júniusában aláírt szándéknyilatkozatot, és együttműködik az adatközpontok üzemeltetőivel, a hálózatüzemeltetőkkel, az energiaszolgáltatókkal és a hatóságokkal annak érdekében, hogy az év második felében háromoldalú megállapodás szülessen az adatközpontokról.

Az adatközpontokra vonatkozó energiahatékonysági minimumszabványokról szóló konzultáció 2026. december 14-én zárul le. A Bizottság továbbra is konzultálni fog a tagállamokkal, az iparral és a civil társadalommal egy szilárd és inkluzív szakpolitikai keret biztosítása érdekében.

Háttér

Az adatközpontok a világ egyik leggyorsabban növekvő ágazatai, amelyek csak 2024-ben mintegy 68 TWh-t fogyasztottak az EU villamos energiájából. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a mesterséges intelligencia révén ez 2030-ra várhatóan gyakorlatilag megkétszereződik, és 114 TWh-ra nő, ami az EU teljes villamosenergia-igényének több mint 3%-át teszi ki.

Az EU digitális stratégiája hangsúlyozza, hogy rendkívül energiahatékony és fenntartható adatközpontokra van szükség, és nagyobb átláthatóságra szólít fel környezeti lábnyomuk tekintetében. A Bizottság ezért az energiahatékonysági irányelvre és az adatközpontokra vonatkozó 2024. évi jelentéstételi rendszerre építve lépéseket tesz az átláthatóság javítása, a hatékonyabb létesítmények előmozdítása, valamint az energia és egyéb erőforrások jobb felhasználásának ösztönzése érdekében.

Ez a csomag az energiaágazat digitalizációjára és mesterséges intelligenciájára vonatkozó stratégiai ütemtervet és a közelmúltban elfogadott villamosítási cselekvési tervet hajtja végre.

Bővebb információért

Jelentés az uniós adatközpontok energiahatékonyságáról – Energiaügy

A Bizottság felhatalmazáson alapuló rendelete az adatközpontok és mellékletek közös uniós minősítési rendszerének létrehozásáról – Energiaügy

Az adatközpontok energiahatékonyságáról szóló jelentés

Kérdések és válaszok az adatközpontok energiahatékonysági csomagjáról

Adatközpontok energiahatékonysága – Energiaügy – Európai Bizottság

Energiahatékonysági irányelv

Adatközpontok jelentéstételi rendszere

Az uniós adatközpontok teljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények

Az energiarendszerek digitalizálása

Kulcsfontosságú kérdések az energiával és a mesterséges intelligenciával kapcsolatban – Elemzés – IEA

Idézet(ek)

„Adatközpontunk kapacitásának megháromszorozása nem jelentheti a hálózatainkra, vízkészleteinkre és energiaszámláinkra nehezedő nyomás megháromszorozását. Ez az átláthatósággal kezdődik, amely a nagy adatközpontokat az energiarendszerünkre gyakorolt hatásuktól függően minősíti. Hatékony, rugalmas, további tiszta energiával és a hulladékhő újrafelhasználásával működő adatközpontok így válnak az EU energetikai átállásának eszközévé.” – Teresa Ribera, a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős ügyvezető alelnök

„Annak biztosítása érdekében, hogy a digitális átalakulás valóban működjön társadalmunk számára, foglalkoznunk kell az adatközpontok növekvő energiaigényével. Energia- és erőforrás-fogyasztásuk megértése az első alapvető lépés ahhoz, hogy fenntartható módon integráljuk őket energiarendszerünkbe. A digitális szuverenitásnak együtt kell járnia az energiaügyi felelősséggel.” – Dan Jørgensen, az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos”

Forrás:
A Bizottság javítja az uniós adatközpontok energiahatékonyságát és fenntarthatóságát; Európai Bizottság; 2026. szeptember 21. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)
Lásd még:
EU to require data centres to disclose energy and water efficiency; Kate Abnett; Reuters; 2026. szeptember 21.

Kiberbiztonság

Az európai kiberbiztonsági figyelmeztető rendszer még nem működőképes – Európai Számvevőszék

„* A 2021–2027-es uniós költségvetés 1,4 milliárd eurót különített el a kiberbiztonságra
* Az uniós hálózatok lehetővé teszik a tagállamok közötti együttműködést, de az elégtelen információmegosztás csökkenti hozzáadott értéküket
* Az európai kiberbiztonsági figyelmeztető rendszer még nem működőképes

Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint a jelentős és nagyszabású kiberbiztonsági incidensek észlelése és az azokra való reagálás terén hiányosságok jellemzik az uniós intézkedéseket. Az uniós számvevők az információk megosztásának javítását, a különböző érintett szervek közötti párhuzamos munkavégzés elkerülését célzó jobb koordinációt, az európai kiberbiztonsági figyelmeztető rendszer üzembe helyezését, valamint az uniós finanszírozás kedvezményezettjeinek szigorúbb biztonsági ellenőrzését szorgalmazzák.

A kiberbiztonsági események zavart okozhatnak a közszolgáltatások, a vállalkozások, a kritikus infrastruktúra és az uniós belső piac működésében. Bár az ilyen incidensekre való reagálás elsősorban a tagállamok felelősségi körébe tartozik, abban az Unió is fontos szerepet játszik. Ez különösen akkor van így, ha az ilyen incidensek komoly zavart, nagy összegű pénzügyi veszteséget vagy jelentős kárt okoznak az embereknek vagy a szervezeteknek (jelentős kiberbiztonsági incidensek), vagy ha több tagállamot érintenek, és meghaladják egyetlen ország eredményes reagálási képességét (nagyszabású kiberbiztonsági incidensek).

E fenyegetések kezelése érdekében az Unió egyre nagyobb összegeket fordít a kiberbiztonság megerősítésére. A 2021–2027-es uniós költségvetés keretében a Digitális Európa program jelenti a kiberbiztonsági finanszírozás fő forrását, amelyben 1,4 milliárd eurót különítettek el erre a célra.

„Az Unió nagyot lépett előre a kiberbiztonsági együttműködési keret kiépítése terén, de az még nem működik olyan eredményesen, mint ahogy kellene – mondta George-Marius Hyzler, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Súlyos kiberbiztonsági incidens bekövetkeztekor alapvető fontosságú az időszerű és hasznosítható tájékoztatás, enélkül nagyban csökken a hálózatok és mechanizmusok hozzáadott értéke.”

A számvevők véleménye szerint az egész rendszer Achilles-sarka az elégtelen információcsere. A 2025-ben elfogadott kiberbiztonsági terv meghatározza, hogy az Uniónak hogyan kell kezelnie a jelentős kiberbiztonsági válságokat, és ezzel nagyrészt tisztázza a szerepeket és felelősségi köröket. A két uniós kiberhálózat együttműködésének módját azonban még mindig nem határozták meg hivatalosan, ami akadályozza a kiberbiztonsági incidensekkel foglalkozó nemzeti csoportokat tömörítő CSIRT-hálózat és az EU-CyCLONe, a kiberválságokkal kapcsolatos együttműködés uniós hálózata közötti együttműködést.

Emellett egyes országok még nem hajtották végre teljes mértékben az aktualizált uniós kiberbiztonsági szabályokat (például a NIS 2 irányelvet), a nemzetbiztonsági jogszabályok pedig korlátozzák, hogy mely információk oszthatók meg. Az uniós hálózatok számára ezért nehézséget okozhat a fenyegetések korai felismerése és a reagálás eredményes összehangolása.

A számvevők továbbá átfedéseket állapítottak meg egyes, a kiberbiztonsági fenyegetések nyomon követéséért felelős uniós szervek között. Az Európai Bizottság kiberbiztonsági helyzetelemző központját 2022-ben hozták létre, és annak tevékenységét nagyban külső szolgáltatók segítik. Ami azonban a fenyegetések nyomon követését és a helyzetismeret kiépítését illeti, a központ számára végzett munkájuk részben átfedésben van az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) már meglévő kapacitásával.

Ellenőrzésünk idején az európai kiberbiztonsági figyelmeztető rendszer még nem működött. A számvevők által megvizsgált két központ – az ATHENA és az ENSOC – közbeszerzési késedelmek miatt nem kezdte meg működését. Emellett még nem készültek el a szükséges együttműködési megállapodások és a közös osztályozási rendszer, és hiányoztak a rendszer működéséhez szükséges technikai szabványok.

A számvevők hiányosságokat tártak fel egyes, uniós kiberbiztonsági finanszírozásban részesülő szervezetek ellenőrzésének módjában is. Az ilyen ellenőrzések célja, hogy csökkentsék a nem uniós államok behatolásának vagy befolyásának kockázatát, és megakadályozzák az érzékeny biztonsági információk nem uniós hatóságokkal való megosztását. Bár a támogatások kedvezményezettjei felelősek a pénzügyi támogatásban részesülő harmadik felek tulajdonosi szerkezetének és ellenőrzésének az értékeléséért, ezeket az értékeléseket az Európai Kiberbiztonsági Kompetenciaközpont nem ellenőrzi. Az érzékeny infrastruktúrák, a működési adatok és a biztonsági szempontból kritikus technológiák ezért biztonsági kockázatoknak lehetnek kitéve.

Háttér-információk

Az Európai Unió kiberbiztonsági környezete számos magán- és közszervezetet foglal magában regionális, nemzeti és uniós szinten. A kiberbiztonság a nemzetbiztonságnak és nemzetvédelemnek is kulcsfontosságú alkotóeleme.

Az ellenőrzés azt vizsgálta, hogy az uniós intézkedések eredményesen segítik-e elő a jelentős és nagyszabású kiberbiztonsági incidensek észlelését és az azokra való reagálást. A jelentés a 2022–‍2025-ös időszakot tárgyalja. A számvevők Írországban, Görögországban és Olaszországban tettek ellenőrző látogatásokat.

Kapcsolódó hivatkozások

* Különjelentés 19/2026: A kiberbiztonsági incidensek észlelése és az azokra való reagálás – Az uniós együttműködési keret kidolgozása jól halad, de a végrehajtás késedelmei és az elégtelen információmegosztás miatt még csak részben eredményes
* Fő tények és megállapítások”

Forrás:
Az információk hiánya miatt az Unió nem tud megfelelően reagálni a kiberbiztonsági incidensekre; Európai Számvevőszék; 2026. szeptember 21.

A kiberfenyegetettségi környezet változása: hogyan gyengítik a függőségek digitális ellenálló képességünket? – ENISA

„Az ENISA 2026-os kiberfenyegetettségi jelentése megerősíti, hogy a digitális függőségek növelik a támadási felületet. A kiberbiztonsági események hatékony megelőzése és hatásaik mérséklése ezért fokozott éberséget kíván.

Az Európai Unió kiberfenyegetettségi környezetét továbbra is több, visszatérő fenyegetés együttesen alakítja. A főbb megállapítások:

  • A zsarolóvírusos támadások rövid távon továbbra is a legsúlyosabb hatású eseménytípusnak számítanak.
  • A geopolitikai fejlemények továbbra is befolyásolják az EU-t érintő kibertevékenységet: a hacktivisták (politikai vagy ideológiai célú, kibertámadási módszereket alkalmazó aktivizmus) által indított túlterheléses támadások (DDoS) alapvető fontosságú szervezeteket vesznek célba.
  • Változatlanul a közigazgatás a leggyakrabban támadott ágazat.
  • Az uniós szervezeteknek várhatóan továbbra is számolniuk kell a kiberbűnözés, a kiberkémkedés és a geopolitikai fejlemények által ösztönzött hacktivista tevékenység együttes jelenlétével.
  • A feltörekvő MI-modelleket várhatóan egyre gyakrabban használják majd rosszindulatú műveletek támogatására.

A fenyegetési környezet és a mögötte álló folyamatok megértéséhez az ENISA a jelentés új kiadásában a 2025. január 1. és december 31. között megfigyelt incidenseket és eseményeket gyűjtötte össze és elemezte. Az adatokat nyílt forrásokból, az uniós tagállamok által megosztott anonimizált információkból, valamint az ENISA kiberbiztonsági partnerségi programján keresztül szerezte be.

Juhan Lepassaar, az ENISA ügyvezető igazgatója így fogalmazott: „Az ENISA fenyegetettségi jelentése több annál, mint az EU-t érintő kiberbiztonsági fenyegetések és az ágazatok, illetve szervezetek közötti megoszlásuk felsorolása. Az elemzés rámutat arra, hogy a fenyegetések egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, és a támadó csoportok miként terjesztik ki tevékenységük hatását a digitális szolgáltatások és infrastruktúrák szélesebb körére. E mögöttes folyamatok ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő megoldásokat vezessünk be, és digitális gazdaságunk egészében magas szinten tartsuk az ellenálló képességet.”

Mit tanulhatunk az ENISA által elemzett eseményekből?

Az új jelentés több fő kategóriába sorolva azonosítja és elemzi a fenyegetéseket. Ezek közé tartozik a kiberbűnözés, az állami kötődésű tevékenység, a külföldi információmanipuláció és beavatkozás (FIMI), a hacktivizmus, valamint a sérülékenységek. Az elemzés kitér a célba vett ágazatokra, a fenyegetések földrajzi elterjedésére és az alkalmazott technikai módszerekre is.

A zsarolóvírusos támadások elkövetői továbbra is több ágazat szervezeteinek működését zavarták meg titkosítással, adatlopással és zsarolással.

A pszichológiai manipuláció továbbra is gyakori módszer volt a bizalommal való visszaélésre. Különösen az adathalász kampányokban alkalmazták; ezeket egyre inkább kész adathalász eszközkészletek és szolgáltatásként kínált megoldások támogatják. Nőtt a ClickFix technika használata is.

A már ismert (N-day) és a korábban ismeretlen (0-day) sérülékenységek kihasználása továbbra is elterjedt behatolási módszer. Az ENISA a jogosulatlan hozzáféréssel járó incidensek 5%-ánál tudta azonosítani a behatolás módját; ezek 60%-ában sérülékenységet használtak ki.

A csalásokat a megszerzett adatok és hozzáférési adatok is elősegítik. Emellett léteznek olyan weboldalak, amelyek könnyű nyereséget ígérve csalogatják és tévesztik meg az embereket. Ezeket Baiting News Sites (BNS) néven említik; megjelenésük hitelesnek és jogszerűnek tűnik. Az Európai Bankhatóság beszámolója szerint 2024-ben az online befektetési csalások önmagukban becslések szerint 4 milliárd eurós kárt okoztak az Európai Gazdasági Térségben.

Az elemzés azt is megmutatja, hogy a támadó csoportok újra felhasználják eszközeiket és módszereiket, új támadási modelleket vezetnek be, sérülékenységeket használnak ki és együttműködnek egymással az EU digitális infrastruktúrájának védettségét és ellenálló képességét célba véve.

Továbbra is megfigyelhető a digitális függőségek kihasználása, ezen belül az ellátási láncok és külső szolgáltatók elleni támadások. Ezek rendszerint nagy kiterjedésű vagy jelentős hatású incidensekhez vezetnek.

Az EU-t célzó vagy érintő fenyegetések mögött az incidensek 57%-ában ideológiai indíték állt, míg közel 30%-uk pénzügyi haszonszerzésre irányult.

A jelentési időszakban a rögzített esetek 51%-át csekély hatású túlterheléses támadások (DDoS) tették ki. Ezeket elsősorban geopolitikai fejlemények alakították, és gyakran konkrét események, például politikai nyilatkozatok váltották ki.

A fenyegetési kategóriák közötti határok tovább mosódtak. A kiberbűnözéssel, a hacktivizmussal és az állami kötődésű tevékenységgel kapcsolatos jelentésekben az eltérő célok ellenére újra és újra hasonló módszerek, infrastruktúrák és hozzáférési technikák jelentek meg.

Mely ágazatokat éri a legtöbb támadás?

Az összes incidenst tekintve a célba vett szervezetek 73%-a a NIS2 irányelv szerinti alapvető vagy fontos szervezet. A leggyakrabban támadott ágazat továbbra is a közigazgatás, amely az esetek 32%-ában szerepelt célpontként. További célba vett ágazatok voltak az üzleti szolgáltatások (8%), a közlekedés (8%), a feldolgozóipar (7%), valamint a pénzügyi és banki szektor (6%).

A közigazgatást érintő fenyegetettségi képet nagymértékben az ideológiai indíttatású túlterheléses támadások határozzák meg: ezek tették ki az ágazatban rögzített események 82%-át.

Hogyan kapcsolódnak a jelentés megállapításai a 2026-os NIS360 eredményeihez?

Az új eredmények alátámasztják az ENISA legutóbbi NIS360 jelentésének következtetéseit. Egyes célba vett ágazatok védettségi érettsége az átlag alatt maradt, miközben kritikus jelentőségük ennél magasabb szintű felkészültséget indokolna. Ide tartozik az egészségügy, a vasúti és a tengeri közlekedés, az IKT-szolgáltatások irányítása, az űrágazat, a közigazgatás, valamint az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás.

Elemzés fenyegetési kategóriánként

  • Kiberbűnözés: A jelentési időszakban a kiberbűnözés az EU-ban és világszerte is meghatározó fenyegetés maradt; az összes esemény 36%-át tette ki. A 2025-ben rögzített, pénzügyi indíttatású tevékenységek között a zsarolóvírusok alkalmazása volt a leggyakoribb, az elemzett események 40%-ával. Ezt az adatvédelmi incidensek követték 31%-kal, míg a csalás és a más személy vagy szervezet nevében történő fellépés 19%-kal a harmadik legnagyobb kategóriát alkotta.
  • Állami kötődésű tevékenység: Az állami kötődésű támadó csoportokról szóló beszámolók túlnyomórészt behatolási műveleteket (87%), kisebb részben adathalász kampányokat (12%) rögzítettek.
  • Külföldi információmanipuláció és beavatkozás (FIMI): A megfigyelt változások összhangban állnak a technológiai fejlődéssel, többek között az MI terjedésével. A tendencia a felhasznált tartalmakban is látható: megjelentek a mesterségesen előállított hang- és videóanyagok, valamint az MI által generált szövegek. Ezek a költséghatékony eszközök a fenyegetést jelentő szereplők mindennapi eszköztárának részévé váltak. Az MI a tartalmak tömeges terjesztését és fordítását is lehetővé teszi, jelentősen növelve az elérésüket és lehetséges hatásukat.
  • Hacktivizmus: A jelentési időszakban az uniós tagállamok ellen 4709 támadásról vállaltak felelősséget; ezek több mint 89%-a túlterheléses támadás volt. A kampányok többsége politikai fejleményekhez, így választásokhoz, tiltakozásokhoz, geopolitikai feszültségekhez és a tagállamok Ukrajnának nyújtott támogatásához kapcsolódott. A hacktivista incidensek egész évben elsősorban a közigazgatást, a közlekedést és az üzleti szolgáltatásokat érintették.
  • Sérülékenységek: 2025-ben több mint 48 000 új sérülékenységet tettek közzé, amelyek CVE-azonosítót kaptak. Ez 22%-os növekedés az előző évhez képest.

Figyelmet érdemel az MI kettős szerepe

Továbbra is azt tapasztaljuk, hogy a rosszindulatú kibertámadó csoportok egyre gyakrabban alkalmazzák az MI-t, elsősorban tevékenységük megkönnyítésére vagy hatásának növelésére. Ugyanakkor az MI-rendszerek vállalati környezetbe való beépítése újabb támadási felületeket is teremt. A támadó csoportok – köztük az állami kötődésű csoportok, az információmanipulációs csoportok és a kiberbűnözők – tartós érdeklődést mutatnak az MI-rendszerek iránt: egyaránt tekintenek rájuk a rosszindulatú tevékenységet segítő eszközként és kihasználható célpontként.

További információ

”

Forrás:
Exploring the evolution of the cyber threat landscape: How dependencies weaken our digital resilience; European Union Agency for Cybersecurity (ENISA); 2026. szeptember 22.

Észt szakértők kibervédelmi doktrínát dolgoztak ki az MI korszakára

„Észt kormányzati szervek, egyetemek, technológiai vállalatok és bankok szakértői, illetve kutatói átfogó kibervédelmi szakpolitikai dokumentumot dolgoztak ki. Ebben ajánlásokat fogalmaznak meg azoknak az országoknak, amelyek meg kívánják védeni digitális társadalmukat a mesterséges intelligencia korában.

A kezdetben kisebb országok számára kidolgozott doktrína a nagyobb államok érdeklődését is felkeltette. Észtország magasan digitalizált társadalomként szerzett tapasztalataira és az országban már bevezetett megoldásokra épül.

Tõnu Grünberg, az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériumának digitális infrastruktúráért és kiberbiztonságért felelős helyettes főtitkára szerint az MI alapvetően megváltoztatta mind a kibertámadások jellegét, mind azt, ahogyan az országoknak védekezniük kell ellenük. Lehetővé teszi, hogy a támadásokat gyorsabban, olcsóbban, sokkal nagyobb léptékben és egyszerre nagyszámú célpont ellen indítsák.

„Egy támadó – akár politikai indíttatásból cselekszik – több ezer vagy akár több millió sikertelen próbálkozást is megengedhet magának, mert minden újabb kísérlet többletköltsége közelít a nullához. A kifinomult támadási képességek ráadásul egyre inkább elérhetők olyanok számára is, akik nem rendelkeznek magas szintű technikai tudással” – mondta Grünberg, a szakpolitikai dokumentum egyik szerzője.

A szerzők rámutatnak: az MI folyamatosan kereshet új sérülékenységeket, így a kezelésükre rendelkezésre álló idő hetekről akár napokra vagy órákra rövidülhet. A doktrína ezért nem a teljes sebezhetetlenséget tűzi ki célul. Ehelyett a kibervédelem aszimmetrikus megközelítését szorgalmazza: csökkenteni kell a védekezés költségeit, növelni a támadás költségeit, és biztosítani, hogy a kiberincidensek ne béníthassák meg az ország digitális szolgáltatásait.

A Nemzeti kiberellenálló képesség az MI korában című szakpolitikai dokumentum hat fő ajánlást fogalmaz meg a nemzeti digitális szolgáltatások védelmére az MI korszakában.

Először: az országoknak meg kell határozniuk az állam minimális működőképességéhez szükséges feltételeket. Ez azoknak a kritikus digitális szolgáltatásoknak és kormányzati funkcióknak az azonosítását jelenti, amelyeknek a legsúlyosabb kibertámadás idején is működniük kell. Emellett rendszeresen gyakorolni kell a tartalék működési megoldásokra való átállást.

„Az első lépés annak az alapvető körnek a meghatározása, amelyet minden körülmények között meg kell védeni. Ezzel párhuzamosan az országoknak ki kell jelölniük a második és harmadik prioritási szinthez tartozó szolgáltatásokat is, amelyek szükség esetén az erőforrások megőrzése érdekében átmenetileg felfüggeszthetők” – magyarázta Grünberg. „Nem lehet mindent azonos szinten védeni. Ezért az országoknak azonosítaniuk kell azokat a szolgáltatásokat és funkciókat, amelyek kiesését egyszerűen nem engedhetik meg maguknak – legyen szó digitális személyazonosításról, hírközlésről, villamosenergia-ellátásról vagy alapvető kormányzati feladatokról. Ezeknél a kritikus szolgáltatásoknál nem elegendő tudni, hogyan lehet megelőzni egy támadást; azt is tudni kell, hogyan folytatható a működés, ha egy rendszer vagy szolgáltató kiesik.”

Másodszor: az országoknak meg kell erősíteniük a digitális bizalom nemzeti alapinfrastruktúráját. A digitális bizalomnak olyan magas szinten védett szolgáltatásokon kell nyugodnia, amelyek feltörése gazdaságilag észszerűtlenné válik a támadó számára. A doktrína hangsúlyozza a zéró bizalom elvére épülő architektúra alkalmazását is: ebben egyetlen külső eszköz vagy adatlekérési kérés sem élvez automatikusan bizalmat.

Harmadszor: a védettségnek a rendszerek működési előfeltételévé kell válnia, kikényszeríthető szabványokkal alátámasztva. A nemzeti szabályozásnak emelnie kell az általános védettségi alapszintet, és meg kell szüntetnie a támadók számára olcsón kihasználható behatolási lehetőségeket.

Negyedszer: a kibertámadások automatizálása miatt a védekezőknek gépi sebességgel kell tudniuk reagálni, a jogszabályi keretek betartásával.

„Az emberek önmagukban már nem tudnak elég gyorsan reagálni az MI segítségével végrehajtott támadásokra. Az MI-vel szemben MI-t kell bevetni” – mondta Grünberg.

Az országoknak valós időben át kell látniuk teljes digitális környezetüket, csökkenteniük kell a központi felügyelet és kezelés alá nem vont eszközök számát, és még azon az időablakon belül kell reagálniuk, amelyben a támadó végrehajthatja a támadást – nem csupán a károk bekövetkezése után.

Grünberg azt is hangsúlyozta, hogy a közszféra szervezeteinek bátrabban kellene igénybe venniük a globális szolgáltatók megfelelően védett nyilvános felhőszolgáltatásait.

Ötödször: a doktrína az egész társadalmat bevonó kibervédelmi megközelítést szorgalmaz. A kiberellenálló képesség nem támaszkodhat kizárólag szakértői csoportokra: az állampolgárokat és a társadalom különböző szervezeteit jobban fel kell készíteni az olyan fenyegetések felismerésére, mint az adathalászat és a deepfake-tartalmak.

Hatodszor: a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat proaktív átláthatósággal kell védeni. A kormányzatoknak nyíltan és gyorsan kell kommunikálniuk, és elsőként kell közölniük a valós tényeket, mert a közbizalmat a nyíltság erősíti, nem az elhallgatás.

A kibervédelem jelentősége tovább nő, ahogy az MI-ügynökök az emberek nevében önállóan kezdik igénybe venni a digitális szolgáltatásokat. Tevékenységüknek szintén megfelelően védettnek, elszámoltathatónak és ellenőrzöttnek kell lennie. Az ilyen proaktív digitális szolgáltatások biztonságos működése erős, aszimmetrikus kibervédelmet feltételez.

„Az MI korában a kibervédelem nem korlátozódhat minden lehetséges támadás megelőzésére. A digitális államot úgy kell megtervezni, hogy súlyos támadás alatt is képes legyen ellátni legfontosabb feladatait” – mondta Joonas Heiter, az Észt Információs Rendszerek Hatóságának (RIA) főigazgatója, a szakpolitikai dokumentum egyik szerzője.

„Ehhez tudnunk kell, mit kell mindenáron megvédenünk, csökkentenünk kell a kritikus függőségeket, és fel kell készülnünk a gyors helyreállításra. A kiberellenálló képességet magának a digitális államnak az architektúrájába kell beépíteni. Az incidens elhárítása után pedig a közbizalom megőrzése érdekében a lehető legnyíltabban kell tájékoztatni a társadalmat a történtekről.”

A Nemzeti kiberellenálló képesség az MI korában című szakpolitikai dokumentum különböző szervezetek szakértőinek és kutatóinak közreműködésével készült. Szerzői: Andres Raieste, Tõnu Grünberg, Joonas Heiter, Andri Rebane, Taavi Viilukas, Madis Tapupere, Toomas Vaks, Priit Liivak, Andres Kütt és Rain Ottis.

Az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériumának sajtóközleménye, 2026. szeptember 15.”

Forrás:
Estonian experts develop cyber defence doctrine for the AI era; Estonian Information System Authority (Riigi Infosüsteemi Ameti, RIA); 2026. szeptember 16.
National Cyber Resilience in the Age of AI; Ministry of Justice and Digital Affairs; 2026
(Az aszimmetrikus kibervédelem doktrínája
Jelöljük ki, minek kell minden körülmények között működnie. Határozzuk meg, mire épül a bizalom. Emeljük a védelem alapszintjét. Védekezzünk gépi sebességgel. Mozgósítsuk az országot. Elsőként mondjuk el az igazságot.)

Szakirodalom

Új dimenziók a magyar közigazgatási eljárásjogban: digitalizáció, ügyfélélmény és mesterséges intelligencia-alapú jogalkalmazás

„A magyar közigazgatási hatósági jogalkalmazás fejlődése az elmúlt évtizedekben alapjaiban alakult át a digitalizációs fordulat nyomán. Ennek során olyan impulzusok érték a jogalkotót, amelyek arra sarkallták, hogy az eddigi időszakhoz képest valami újat alkosson. A tanulmány elsőként megkísérli a közigazgatási hatósági eljárásjog-szabályozás eredménytermékeit számba venni azon szempont mentén, hogy melyek voltak a digitalizálódó közigazgatás korszerűsítését szolgáló fejlesztések, kifejezetten a hatóságok döntéshozatali folyamatára koncentrálva. Továbbá, ennek keretében elemzésre kerül az is, hogy ezen újítások mennyiben (voltak) képesek a hatékonyság és egyszerűsítés – az állampolgárok irányából érkező – elvárásait teljesíteni. Ezt követően külön elemzés alá kerülnek a jelenleg hatályos eljárásjogi kódex, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény elektronikus ügyintézésre és infokommunikációs technológiákon alapuló jogintézményeinek alkalmazhatóságára vonatkozó szabályozási megoldásai. Munkám második részében kitérek a hatósági eljárás ügyféli oldalán biztosított ügyintézési lehetőségekre, melynek keretében azt járom körbe, hogy hogyan biztosított a teljes körű ügyintézés digitális állampolgárként. Végezetül, a jövőbe történő kitekintés keretében külön ismertetem a mesterséges intelligencia, mint eljárásjogi modernizációs és hatékonyságnövelő elem alkalmazásának hatósági eljárásjogot érintő és befolyásoló hatásait is.”

Forrás:
Új dimenziók a magyar közigazgatási eljárásjogban: digitalizáció, ügyfélélmény és mesterséges intelligencia-alapú jogalkalmazás; Podonyi Katalin; Fontes Iuris; 12. évfolyam, 1-2. szám; DOI: 10.51784/FI.2026.1-2.5; 2026, 47-60. o. (PDF)

Milyen a jó kormányzás 2026-ban?

„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) és a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szeptember 24-én szervezte meg a Kormányzás és közigazgatás 2026 elnevezésű rendezvényt az egyetem Széchenyi Dísztermében.

Varga Réka, az NKE ÁNTK dékánja köszöntőjében a jelenlegi időszakot a változások koraként jellemezte, amely szerinte közös felelősséget ró a közigazgatás szereplőire és a tudomány képviselőire. Bibó István gondolataira utalva a hatalom, a hivatal és az élet egymáshoz való viszonyát emelte ki. Mint hangsúlyozta, a jó kormányzás e három tényező megfelelő egyensúlyára épül. Varga Réka szerint a magyar közigazgatás „mélyreható változáson megy keresztül”, ezért különösen fontos a tudatos és tudományosan megalapozott gondolkodás. Kiemelte, hogy az NKE ÁNTK ennek megfelelően tudományos partnerként kíván részt venni a folyamatokban: szakértői véleményekkel, kutatásokkal, döntés-előkészítéssel, szakmai párbeszéddel és továbbképzésekkel.

Kiss György, az NKE ÁNTK professor emeritusa, az MTA rendes tagja, a kormányszerkezet és a területi kormányzás kérdéseit állította előadása középpontjába: a kormányzati struktúrával kapcsolatban a prioritások kijelölésének és a tárcák közötti kohézió megteremtésének fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a közjog és a magánjog viszonyában olyan harmóniára van szükség, amely egyúttal a versenyképesség szempontjait is figyelembe veszi. Kiss György a területi kormányzás kapcsán az autonómiát nevezte meghatározó szempontnak, és kitért az önkormányzati törvény, valamint a köztes területi közigazgatás kérdésére is. Az egyetemek szerepéről szólva a tudás és a felelősség összekapcsolását hangsúlyozta, és úgy vélte, az egyetemek és a közszolgálat között ma már szorosabb szimbiózisra van szükség.

A Hatékony közigazgatás az új menedzsmentben című panelbeszélgetésben – amelyet Kis Norbert egyetemi tanár, az NKE ÁNTK Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék vezetője moderált – Szabó Krisztián, a Miniszterelnökség jogalkotás kormányzati koordinációjáért felelős helyettes államtitkára felszólalásában a minőség, a hatékonyság és az átláthatóság jelentőségéről beszélt. Kiemelte a centralizáció, a decentralizáció és a dekoncentráció közötti egyensúly megtalálásának kérdését, valamint azt, hogy milyen szervezeti struktúrában valósítható meg legeredményesebben a közjó szolgálata.

„A közigazgatás átalakításánál nem célszerű egyik napról a másikra mindent megváltoztatni: fokozatosságra és megfontoltságra van szükség” – emelte ki a helyettes államtitkár. A panelbeszélgetésen, amelyen Szabó Krisztián mellett Szigeti Szabolcs, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének egyetemi docense is részt vett, szóba került a centralizáció és decentralizáció viszonya mellett a területi közigazgatás és az önkormányzatiság helyzete is. A résztvevők szerint a szakmai feladatok mentén egyre tagoltabb struktúrák alakultak ki, miközben a stratégiai gondolkodásnak és a támogatási programoknak is fontos szerepük van. Meglátásuk szerint a szabályozottabb struktúrákat kellene előtérbe helyezni. A beszélgetésben az NKE szerepét is érintették: elhangzott, hogy a közigazgatás személyügyi és képzési kérdéseiben kiemelt szerep hárulhat az egyetemre, miközben a közszolgálati pálya vonzerejének egyik fontos feltétele a kiszámítható életpálya.

A versenyképességgel foglalkozó panelben – amelyet Fási Csaba, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének tudományos főmunkatársa moderált – Sántha György, a Tudományos és Technológiai Minisztérium közigazgatási államtitkára az integritás és a korrupciómentesség mellett a digitális innováció és a közigazgatási tudás megőrzésének kérdését emelte ki. A digitalizáció kapcsán arra utalt, hogy a teljes papírmentesség nem minden esetben valósítható meg, miközben a kormányzati rendszerek működését nemcsak monitorozni, hanem értékelni is szükséges: úgy látja, a kutatások és programok során ugyanis önmagában az adatgyűjtés nem elegendő, ha az abból származó tudást nem használják fel.

Csath Magdolna, az NKE egyetemi magántanára a versenyképesség humán oldalára hívta fel a figyelmet: meglátása szerint Magyarország nem elsősorban a digitális területen áll rosszul, hanem a humán tényezők terén vannak jelentősebb kihívások. A versenyképességi elemzések alapján szerinte egyre fontosabbá válnak az úgynevezett puha tényezők, amelyek között a kormányzati működés minősége is megjelenik. Kiemelte ugyanakkor az állam értékteremtő és fejlesztő szerepét is. „A digitalizáció önmagában nem jelent automatikus versenyelőnyt, a valódi előnyt az innováció jelentheti” – emelte ki Csath Magdolna.

Kaiser Tamás egyetemi tanár, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszék tanszékvezetőjének moderálásában került sor a következő panelbeszélgetésre, amely a területi közigazgatásról szólt. Hoffmann István, a Vidék-és Településfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkára felszólalásában a többszintű kormányzás kérdését járta körül: a központi, területi és helyi szintek közötti koordinációt többdimenziós rendszerként mutatta be, amelyben szerinte számos változót, köztük a reziliencia szempontját is figyelembe kell venni. A magyar rendszer kihívásai között a fejlesztéspolitikát és az ágazati szolgáltatások megszervezését emelte ki. „Szküllák és Kharübdiszek között kell megtalálni az utat” – utalt irodalmi példával a rendszer kihívásaira. Gyergyák Ferenc, az NKE Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszékének mesteroktatója az állami és önkormányzati feladatmegosztás, valamint a költségek meghatározásának kérdését vetette fel. Gyurita Rita, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója pedig az önkormányzati szervek feladatairól, illetve az elektronikus nyilvántartásoknak a közigazgatási viszonyokat átalakító szerepéről beszélt.

Az egyetemek szerepe a közszolgálat modernizációjában elnevezésű panelbeszélgetésen – amelyet Méhes Tamás, az NKE ÁNTK oktatási dékánhelyettese moderált – Mészáros Gábor, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium vezető kormányfőtanácsosa az adatelemzési kompetenciák jelentőségét emelte ki. Szerinte a közigazgatásban dolgozóknak legalább bizonyos szinten ismerniük kell az adatelemzés alapjait, miközben a mesterséges intelligencia nem válthatja ki az emberi szakértelmet. Hozzátette, hogy a folyamatos tudásmegújítás képessége ezért egyre fontosabbá válik.

A panel résztvevői hangsúlyozták az intézmények és a leendő munkáltatók közötti folyamatos párbeszéd szükségességét, valamint a gyakorlati kérdések oktatásban való hangsúlyosabb megjelenítését. Csibor Ferenc, az NKE ÁNTK Civilisztikai Tanszékének tanársegédje, doktorandusz a TDK-rendezvények és a szakkollégiumok szerepét emelte ki, amelyek az autonómiára építve teremthetnek lehetőséget a hallgatók szakmai fejlődésére. E mellett a közszolgálati pályán a szakmai mobilitás erősítését is kiemelték: az ágazatok közötti átjárás révén ugyanis új tudás és tapasztalat kerülhet vissza a közigazgatásba.”

Forrás:
Milyen a jó kormányzás 2026-ban?; Harangozó Éva; Ludovika Magazin; 2026. szeptember 25.