Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Új korszak az állami cégeknél: teljes elitcsere és pénzügyi revízió
Tárgyszavak: állami vállalatok, Gazdasági és Energetikai Minisztérium — 2026-2030, Kapitány István, Magyarország — 2026-2030, Magyarország Kormánya – 2026-2030
Jó kormányzás az algoritmikus korban: a digitális államvezetés alapjai
Tárgyszavak: digitális államvezetés, digitális kormányzat — államvezetés, digitális kormányzat — közigazgatás-tudomány, jó kormányzás

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Európai uniós omnibusz, egyszerűsítési csomagok: valóban kevesebb lett a bürokrácia?
Tárgyszavak: Digitális Omnibusz, Európai Bizottság — 2024-2029, Európai Unió – 2024-2029, uniós omnibusz csomagok, uniós versenyképesség — egyszerűsítés

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium Európai Uniós Támogatások Munkacsoportot hoz létre
Tárgyszavak: Európai Uniós Támogatások Munkacsoport, Magyarország — 2026-2030, uniós támogatások, Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium — 2026-2030

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Új korszak az állami cégeknél: teljes elitcsere és pénzügyi revízió

„A magyar állami háttérrel rendelkező gazdasági szféra és közigazgatás történetének egyik legnagyobb szabású átvilágítási, strukturális átalakítási és elszámoltatási hulláma zajlik. Az állami vállalatoknál, háttérintézményeknél radikális személyi cserék kezdődtek, a pozíciókba új szakmai gárda épül be, miközben a kormányzati kommunikáció és a nyomozó hatóságok példátlan összegű pénzügyi visszaélések felderítését kezdték meg.

Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a gazdasági szféra eddigi legfontosabb személyi változásait, a vezetőcserék dinamikáját, valamint az EXIM-en túlmutató, várható elszámoltatási és vizsgálati irányokat.

Hat pontba tömörítve erről szól a cikk:
* Radikális személyi átalakítások: Az állami vállalatoknál azonnal lecserélik az EXIM, a MEHIB és az MVM vezetőit, a bizottsági tagok létszámát pedig a törvényi minimumra csökkentik.
* Feljelentések az EXIM Banknál: A kormányzati elszámoltatás keretében négy ügyben tettek feljelentést gyanús hitelkihelyezések miatt, összesen ezermilliárd forint értékben.
* Kiterjedt átvilágítások: A vizsgálatok érintik az MFB-t, a KEHI-t, valamint az ÁSZ-on keresztül a közlekedési szektor informatikai beszerzéseit is.
* Állami kontroll és átláthatóság: A fő cél az átlátható működés visszaállítása, valamint a magántőkealapok állami kezelésbe vétele.
* Az elit elszámoltatása: A folyamat a vagyonosodási vizsgálatok visszahozatalával a politikai-gazdasági elit ellenőrzését és elszámoltatását célozza.
* Az állami cégvezetők bruttó fizetésének felső határa 3,8 millió forint lesz.

1. Vezetőségváltás az EXIM Bank , a MEHIB, az MFB, a Diákhitel, az MTÜ és az MVM élén

A személyi cserék egyik leglátványosabb és gazdaságilag legnagyobb fajsúlyú lépése az EXIM Bank Zrt. és a MEHIB Zrt. élén történt. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter azonnali hatállyal visszahívta Berta Adriennt a két intézmény vezérigazgatói tisztségéből, valamint az összes kapcsolódó vezetői tisztségéből.
Berta Adrienn menesztése közvetlen előszele volt a banknál elindított ezermilliárdos elszámoltatási hullámnak. A megüresedett csúcspozíciókba olyan technokrata és pénzügyi szakemberek kerülnek be, akik feladata a nemzetközi kereskedelem-finanszírozás átláthatóvá tétele és a tisztán piaci alapú működés visszaállítása.
Kiss Zalán 2026. július 8-tól tölti be az EXIM Magyarország (az Eximbank Zrt. és a MEHIB Zrt.) vezérigazgatói tisztségét.

Az uniós források hazahozatalában és hatékony felhasználásában a jövőben fontos szerepet játszó Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetésében is változás történt júniusban: a bank elnök-vezérigazgatói teendőit immár Gerendás János látja el. Gerendás elődje Kovács Zsolt volt, aki mindössze háromnegyed évet töltött el az MFB élén: 2025. szeptember 30-án váltotta a közös megegyezéssel távozó Katona Bencét.

Ami pedig az MFB égisze alá tartozó Diákhitel Központot illeti: Bugár Csaba elnök-vezérigazgatói megbízatása 2026. július 10-i hatállyal szűnt meg a szervezet megújulási időszakában. Helyét Badics László vette át, aki egyszerre látja el a feladatot az MFB-s igazgatói pozíciójával.

Közben Kapitány István visszahívta Guller Zoltánt az MTÜ igazgatósági elnöki tisztségéből, és a szervezet vezetésére a nemzetközi tapasztalattal rendelkező Csendes Olivért kérte fel, aki korábban a Visit Hungary vezérigazgatója volt.

Kármán András pénzügyminiszter szintén felmentette Guller Zoltánt a Szerencsejáték Zrt. elnök-vezérigazgatói pos4ztjáról, ahol az irányítást átmenetileg a helyettesítési rend szerint a gazdasági igazgató kapta meg.

Ide tartozik, hogy Kapitány István ugyancsak felmentette az MVM korábbi vezérigazgatóját, Mátrai Károlyt, valamint Czepek Gábort, az igazgatóság elnökét.

Az MVM Csoport új vezérigazgatójává Bertalan Zsoltot nevezték ki, aki korábban a társaság technológiai innovációs igazgatójaként tevékenykedett.
Az említett intézmények mellett az elmúlt hetekben több kulcsfontosságú állami szervezetnél és ügynökségnél is jelentős vezetőváltások történtek:
* HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség): Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter visszahívta tisztségéből Dr. Joó István vezérigazgatót, ezt a pozíciót még nem töltötték be.
* HEPA (Magyar Exportfejlesztési Ügynökség): Szintén felmentésre került a szervezet eddigi vezetője, Bihari Katalin. Az átmeneti időszakban Artner Gábor Péter vezérigazgató-helyettes irányítja a céget.

2. Ellenőrző szervek és háttérintézmények átalakítása

A személyi cserék nem álltak meg a közvetlen profittermelő vagy finanszírozó cégeknél. Leváltották a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) elnökét is, ami világos jelzése annak, hogy a belső kormányzati auditok és a korábbi vizsgálatok iránya nem felelt meg az új vezetés transzparencia-követelményeinek. A KEHI élére olyan új vezető érkezett, akinek elsődleges feladata az állami szerződések és a gyanús közbeszerzések rendszerszintű utólagos ellenőrzése. A KEHI új vezetője Szeverényi Dávid lett.

3. Rendszerszintű leépítések az FB és IT szférában
A kormányzati döntések értelmében az összes többségi állami tulajdonú vállalatnál – beleértve a MÁV-Volán csoportot, az MVM-et és a Szerencsejáték Zrt.-t – megkezdődött a vezetői létszámok törvényi minimumra csökkentése.
* Kik távoznak? A korábbi gazdaságpolitikai háttéremberek és a beültetett igazgatósági tagok.
* Kik jönnek a helyükre? A megüresedő helyeket vagy teljesen felszámolják a költségcsökkentés jegyében, vagy olyan piaci, vállalati szektorból érkező menedzserekkel töltik fel, akik fix, radikálisan csökkentett díjazásért hajlandóak elvállalni a feladatot.

4. Az EXIM-botrány: ezermilliárdos feljelentés
Az elszámoltatási hullám epicentruma jelenleg a korábban a Külügyminisztérium felügyelete alá tartozó EXIM Bank (Magyar Export-Import Bank Zrt.). Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint négy hatalmas ügyben születtek büntetőfeljelentések, amelyek együttes értéke eléri az ezermilliárd forintot.
A vizsgálatok az alábbi gigantikus tételekre fókuszálnak:
* 59 milliárd forintos tétel – gyanús hitelkihelyezések külpiaci terjeszkedésre.
* 126 milliárd forintos tétel – tisztázatlan hátterű exporthitelek és garanciavállalások.
* 176 milliárd forintos tétel – nemzetközi befektetések, amelyek mögött nem állt valós gazdasági tartalom.
* 360 milliárd forintos tétel – a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram és egyéb állami kezességvállalás alá tartozó alapok gyanús elosztása, ahol a gyanú szerint kormányközeli oligarchák vállalkozásai jutottak jogtalan versenyelőnyhöz és tiltott állami támogatásnak minősülő forrásokhoz.

5. Mi várható az MFB-nél és a tőkealapoknál?
* Teljes körű audit és új vezetés: miként fentebb említettük, Gerendás János elnök-vezérigazgató irányításával új, átmeneti igazgatóság és felügyelőbizottság állt fel, amelyek feladata az MFB működésének átfogó átvilágítása.
* Szigorúbb törvényi szabályozás: a parlament elé terjesztett új törvénycsomag értelmében az MFB a kormánytól függetlenebb, szigorúbb kockázatkezelési és átláthatósági modellre áll át az uniós források fogadása érdekében.
* A titkos alapok transzparenciája: új szabályozás nehezíti meg a zártkörű- és magántőkealapok tényleges tulajdonosainak elrejtését.
* Vagyonvisszaszerzés: mivel az előző kormányzat alatt az állam által magántőkealapok felé vállalt több mint 2600 milliárd forintos kötelezettség egy részét még nem folyósították, az állam jogszerűen átveheti ezen alapok (köztük a NER-es érdekeltségek) kezelését.

6. Hol lesznek még elszámoltatások?
Az EXIM Bank átvilágítása csupán a jéghegy csúcsa. A kormányzati struktúra átalakítása, a Kabinetiroda megszüntetése és a titkosszolgálatok Belügyminisztériumhoz helyezése megnyitotta az utat a korábban érinthetetlen területek vizsgálata előtt is. A hivatalos bejelentések és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) új, objektív és pártatlan ellenőrzési stratégiája alapján az alábbi szektorokban várhatóak a leghevesebb elszámoltatások:

Digitális és Informatikai Beszerzések (Szoftvergazdálkodás)
A kormány alapjaiban formálta át az állami intézmények és vállalatok szoftvergazdálkodási és IT-beszerzési gyakorlatát. A háttérben zajló vizsgálatok arra irányulnak, hogy az elmúlt években mely cégek kaptak túlárazott informatikai, rendszerüzemeltetési és szoftverlicenc-szerződéseket. A központosított beszerzési stratégia bevezetésével párhuzamosan itt több tízmilliárdos visszásságok feltárása és jogi következményei várhatóak.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által célba vett intézmények
Az Állami Számvevőszék radikális belső átalakításon mehet keresztül az eddigi kormányzati bejelentés szerint. Az ÁSZ kiemelt célpontjai a nagy állami infrastruktúra-fejlesztők és a közlekedési szektor (MÁV, autópálya-koncessziók). Vizsgálják a hosszú távú, állami garanciát tartalmazó PPP-konstrukciókat és a magántőkealapokba kilapátolt állami vagyonokat.

7. Vagyonosodási vizsgálatok a politikai-gazdasági elit körében
Az elszámoltatási csomag egyik legfontosabb társadalmi visszhangot kiváltó eleme a vagyonosodási vizsgálatok intézményének visszahozatala. Ez a „fegyver” közvetlenül az állami megrendelésekből meggazdagodott cégvezetőket, volt minisztereket, államtitkárokat és azok strómanjait célozza meg. Amennyiben a megszerzett luxusingatlanok, magánrepülőgépes utak és külföldi bankszámlák mögött nem mutatható ki legális, adózott jövedelem, az érintetteknek komoly büntetőjogi következményekkel és vagyonelkobzással kell szembenézniük.

8. Külföldi és Külgazdasági alapok, képviseletek
Mivel az EXIM a Szijjártó Péter vezette külügyi tárcához tartozott, a vizsgálatok logikus folytatásaként átvilágítják a külföldi magyar házakat, a diplomáciai ingatlanvásárlásokat, valamint a különböző nemzetközi kereskedőházak utódszervezeteinek pénzmozgásait is.

9. Gazdasági és strukturális háttér: a kényszerű spórolás
Az állami elit látványos megrendszabályozása és a kirúgások mögött komoly költségvetési kényszer is áll. Az állami vállalatoknak kötelező jelleggel 5 százalékos megtakarítást kellett elérniük, elsősorban a személyi jellegű ráfordítások (prémiumok, végkielégítések, tanácsadói szerződések) terhére.

A kormány emellett radikális fizetéscsökkentést jelentett be az állami vállalatok megmaradó vezetői számára, véget vetve a sokmilliós, indokolatlan fizetések és a távozó vezetőknek járó „búcsúajándékok” korszakának.

Az így felszabaduló összegeket a kormány azonnali, szociálisan és környezetileg kritikus célokra csoportosítja át – ilyen például a vényköteles gyógyszerek áfamentessé tétele, vagy az azbesztszennyezéssel sújtott települések megsegítésére létrehozott 3 milliárd forintos alap.

10. Paks II. Váratlan személycserét jelentett be a Paks II. élén Kapitány István energetikai és gazdasági miniszter: felmentette Jákli Gergely vezérigazgatót, és jelezte, hogy még pénteken bemutatja utódját. Az Index információi szerint a poszt várományosa Ságodi Attila, az energetikai és vállalatirányítási tanácsadásban több mint húszéves tapasztalattal rendelkező szakember, aki korábban az EY energia-üzletágát vezette.

11. Az állami cégvezetők bruttó fizetésének felső határa 3,8 millió forint lesz.
A friss kormányzati döntés értelmében a vezetők javadalmazását radikálisan csökkentik, és a bérplafont a miniszterelnök aktuális bruttó jövedelméhez igazítják. Ennél az összegnél egyetlen állami vállalatvezető sem kereshet majd többet.

A 2010-es bérplafon valósága
* Az ígéret: Az Orbán-kormány 2010 júniusában az első gazdasági akcióterv részeként valóban bevezette a havi bruttó 2 millió forintos fizetési plafont az állami szférában és az állami cégeknél.
* A bukás: Ezt a korlátozást a gyakorlatban nehezen tudták tartani, mert a versenyszférából így nem tudtak jó szakembereket átcsábítani.
* Az eltörlés: A 2 millió forintos korlátot 2015-ben hivatalosan is eltörölték. Ezt követően sávos rendszert vezettek be, amivel bizonyos állami cégvezetők alapbére a Portfolio hírei szerint és a piaci viszonyokhoz igazodva a többszörösére, akár havi 5–10 millió forintra emelkedett az elmúlt években.

A kormányülésen elfogadott új szabályozás nemcsak a béreket vágja vissza, hanem strukturális változásokat is hoz:
* Létszámstop: Az állami cégek igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban a tagok létszámát a törvényi minimumra csökkentik.
* Díjazások megvágása: A bizottsági tagok tiszteletdíját és a menedzsment egyéb juttatásait is jelentősen visszaszorítják.
* Összeférhetetlenség: Miniszterek és államtitkárok a továbbiakban egyáltalában nem vehetnek fel pénzt ilyen állami vállalati pozíciókért.

Összegzés
Magyarországon az állami gazdasági szféra megtisztítása nem egy puha átmenet, hanem egy agresszív, strukturális és személyi csapás a korábbi rendszerre nézve. Berta Adrienn és a KEHI-elnök menesztése csak az első dominók voltak a sorban.
Az EXIM Bank ezermilliárdos csalássorozatának ügyészségi szakasza, a szoftverbeszerzések felülvizsgálata és a visszatérő vagyonosodási vizsgálatok előrejelzik, hogy a következő hónapokban az állami vállalatok teljes jogi és személyi palettája lecserélődik, helyet adva egy új, szigorúan ellenőrzött technokrata vezetésnek.”

Forrás:
Új korszak az állami cégeknél: teljes elitcsere és pénzügyi revízió; Növekedés.hu; 2026. július 24.

Jó kormányzás az algoritmikus korban: a digitális államvezetés alapjai

„Az államok digitális alaprétegének – az adatoknak, algoritmusoknak, infrastruktúráknak, platformoknak és alkalmazásoknak – az irányítása megfelelő fogalmi alapok nélkül történik. Az e digitális alapréteg irányításához, illetve az annak felhasználásával történő kormányzáshoz szükséges képességek és legitimitás egyszerre nincsenek összhangban egymással, vitatottak, illetve strukturálisan hiányoznak.

E kibontakozó terület rendszerező fogalmaként a digitális államvezetés koncepcióját vezetjük be. Amellett érvelünk, hogy a „digitális” nem pusztán kiterjeszti az államvezetés hatókörét, hanem alapjaiban újrafogalmazza magát az államvezetés kérdését.

A fogalom két dimenzióban értelmezhető. Az egyik a digitális rendszerek feletti államvezetés, amely az államnak magához a digitális alapréteghez kapcsolódó hatáskörére és képességeire vonatkozik. A másik a digitális rendszerekkel megvalósuló államvezetés, amely az algoritmikus eszközök kormányzati hatalomgyakorlási eszközként történő alkalmazását jelenti.

A digitális államvezetés két alapvető követelményre épül: a technikai koherenciára és a legitim hatalomra. E két követelmény között valós feszültség áll fenn.

Ezekből az alapokból a digitális államvezetés tíz elvét vezetjük le. Mindegyik elv olyan feltételt jelöl, amelynek hiánya felismerhető, strukturális kormányzási kudarchoz vezet:

* a közérdek elsődlegessége;
* az ember és a gép egymást kiegészítő szerepe;
* az irányíthatóság tervezési alapelvként való érvényesítése;
* a rendszerszintű koherencia;
* a hibrid intézmények;
* az adaptív kormányzás;
* az emberközpontúság és az állampolgári cselekvőképesség;
* az elszámoltatható és nyomon követhető hatalomgyakorlás;
* az időtávokon átívelő mérlegelés;
* a nem átruházható alapvető feladatkör.

A tanulmány kiindulópontja az állam: az az intézményi forma, amely történetileg a hatékony és legitim közhatalmi kormányzás problémájára adott válaszként alakult ki, és jelenleg az egyetlen olyan lehetséges szereplő, amely esetében a legitimitás feltételeinek teljes köre intézményes formában rendelkezésre áll.

A digitális államvezetés programja ugyanakkor annál mélyebb kérdést is nyitva hagy, mint hogy az államok képesek-e önmaguk megreformálására. Az algoritmikus korban megvalósuló jó kormányzás szükségessé teheti magának az államiságnak a határairól, léptékéről és a politikai közösséghez tartozás alapjairól alkotott elképzeléseink újragondolását.”

Forrás:
Governing Well in the Algorithmic Age: The Foundations of Digital Statecraft; Zeynep Engin, Tim Gordon, Viviana Bastidas, Tom Crick, Jon Crowcroft, Jean-Martin Denis, David J. Hand, Lauren Maffeo, Jakob Mökander, Irene Ng, Anastasija Nikiforova, Giulio Quaggiotto, David Uriel Socol de la Osa, Rhonda Syler, Philip Treleaven, Stefaan Verhulst; The Digital Statecraft Academy; 2026. július 20.

Közigazgatás, politika, jog

Eltörlik a Költségvetési Tanács vétójogát

„A testület a jövőben csak véleményezheti a központi büdzsét, amit minden évben októberben kell majd benyújtani. Erről szólnak azok a módosítások, amelyeket megvitatott az Országgyűlés.

Az Alaptörvény 17. módosítása hatályon kívül helyezte azt a szabályt, amely szerint a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása kell. Ez a törvényjavaslat pedig megszünteti a tanács vétójával összefüggő rendelkezést – mondta előterjesztői expozéjában Boda Nikoletta, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára.

„Ez a vétójog még a tanács az elnöke szerint sem volt több üres formalitásnál, hiszen mi sem volt könnyebb az előző leköszönt kormány számára, minthogy az adósságszabálynak látszólag megfelelő költségvetéseket fogadjon el a megelőző év tavaszán, hogy aztán mindenféle következmény nélkül túllépje a hiánycélokat, vagy átpakoljon rendeleti úton milliárdokat egyik zsebből a másikba” – indokolt.

A Tisza vezérszónoka azt emelte ki az indítványból, hogy 2027-től a következő esztendőre vonatkozó költségvetési javaslatot október 1. és október 31. között kell benyújtani, a tervezés ütemtervét azonban már augusztus végéig kötelező lesz közzétenni. Az általános tartalékot külön meg kell majd indokolni, és tárgyévi kötelezettséget ezentúl csak jóváhagyott, ténylegesen rendelkezésre álló keretből lehet vállalni – ismertette Gyugy Zsolt.

A fideszes Bencsik János szerint a Költségvetési Tanács vétójogának megvonásával a Tisza olyan költségvetést fogadhat el, ami miatt növekedhet az államadósság.

A KDNP-s Hargitai János felidézte: azért emelték be az Alaptörvénybe német mintára az adósságfék intézményét, hogy megakadályozzák a korábban jellemző esztelen költekezést, és ezért vezették be a Költségvetési Tanács vétójogát is.

Ez utóbbi eltörlését a Mi Hazánk is ellenzi – jelezte a párt vezérszónoka, Szabadi István. „A Költségvetési Tanács álláspontja ezzel nem tudja megakadályozni a költségvetés parlamenti elfogadását, ami már ad némi aggodalomra okot” – fogalmazott.

Boda Nikoletta államtitkár zárszavában azt mondta, hogy a Költségvetési Tanács költségvetése elkülönített előirányzat lesz az Országgyűlés fejezetén belül. Szerinte ez garancia arra, hogy a testület befolyásmentesen végezhesse a munkáját. A tanácsnak ugyanis eddig az Országgyűlés Hivatalával kellett egyezkednie a finanszírozásáról.”

Forrás:
Eltörlik a Költségvetési Tanács vétójogát; Herczeg Zsolt; Infostart / InfoRádió; 2026. július 22.

dr. Mészáros Renáta helyettes államtitkár ismertette a területi közigazgatás modernizációját célzó döntés-előkészítő szakmai koncepciót

„A kormányhivatalok szervezeti megújításának szakmai céljairól tartott iránymutató vezetői értekezletet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatalban dr. Bede Péter József főispán.

A rendezvény vendége dr. Mészáros Renáta, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára volt. A Bessenyei Nagyteremben megtartott tanácskozáson a vármegyei főosztályvezetők és járási hivatalvezetők mellett részt vett dr. Polgári András főigazgató és dr. Papp Tamás Gyula kabinetvezető is.

Dr. Bede Péter József főispán köszöntőjét követően dr. Mészáros Renáta helyettes államtitkár ismertette a területi közigazgatás modernizációját célzó döntés-előkészítő szakmai koncepciót.

Előadásában hangsúlyozta, hogy az átalakítás során három alapvető értéket helyez előtérbe: változás, felelősség, együttműködés. A megfogalmazott célok és elvek alapozzák meg a vármegyei kormányhivatal következő időszakának fejlesztéseit és mindennapi szakmai munkáját.”

Forrás:
Szakmai vezetői egyeztetésnek adott otthont kormányhivatalunk ; Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal; 2026. július 22.

Ülésezett az ÖNET Önkormányzati Oldala

„Az országos önkormányzati szövetségek elnökei 2026. július 21-én újabb egyeztetést folytattak a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége Önkormányzati Információs és Koordinációs Központjában, ahol az önkormányzatokat érintő, azonnali intézkedéseket igénylő kérdések megoldása, a biztonságos működés, valamint az állam és az önkormányzatok közötti feladat- és forrásmegosztás újraszabályozása, az azonos stratégiai irányok kijelölése érdekében az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET) Önkormányzati Oldala nevében javaslatokat fogalmaztak meg.

Az ÖNET Önkormányzati Oldala az 1128/2012. (IV. 26.) Korm. határozat 1.3. pontja alapján ismételten kezdeményezi az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa rendkívüli ülésének haladéktalan összehívását.

Az ÖNET Önkormányzati Oldala kinyilvánítja, hogy partnerséget ajánlva nyitott az egyeztetésre Magyarország Kormányával.”

Forrás:
Ülésezett az ÖNET Önkormányzati Oldala; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); 2026. július 21.

Átfogó változásokat várnak a polgármesterek – több kérdésben 95 százalék feletti az egyetértés

„A június végén indított felméréssorozatunk első részében részt vevő 415 településvezető döntő többsége támogatja a kötelező önkormányzati feladatok finanszírozásának felülvizsgálatát, az iparűzési adó többletbevételének önkormányzatoknál maradását, a településfejlesztési és településrendezési tervek központi költségvetési támogatását, valamint több, az önkormányzatok pénzügyi és működési mozgásterét érintő szabály módosítását. Több kérdésben 95–99 százalékos egyetértés rajzolódik ki a válaszadók között.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége a 2026. június 16-ai kibővített elnökségi ülés döntése alapján indította el az önkormányzati rendszer szükséges változásait vizsgáló kérdőíves felméréssorozatát. Az első kérdőívet 2026. június 30. és július 7. között tölthették ki a tagtelepülési polgármesterek.

A felmérésre 415 érvényes válasz érkezett Magyarország mind a 19 vármegyéjéből, több mint 140 különböző járásból. A válaszadók 91,3 százaléka 5000 fő alatti települést képviselt. A válaszadók településméret szerinti megoszlása összhangban áll a TÖOSZ tagságának településszerkezeti sajátosságaival.

Szinte teljes egyetértés több kérdésben

A felmérés 14, az önkormányzati rendszer működését érintő szakpolitikai kérdést vizsgált. A legerősebb támogatottság a településfejlesztési és településrendezési feladatokhoz, valamint az önkormányzati feladatellátás finanszírozásához kapcsolódó javaslatok mellett rajzolódik ki.

A településfejlesztési és településrendezési tervek megalkotásaaz önkormányzatok számára jelentős költséggel jár, így indokoltnak tartjuk, hogy az önkormányzatok ezen feladatára központi költségvetési támogatásban részesüljenek, akár részleges finanszírozás formájában is. A javaslattal a válaszadók 99,5 százaléka ért egyet.

A településrendezésre vonatkozó jogszabályok egyszerűsítésére irányuló javaslatot azzal indokoltuk, hogy a jelenlegi szabályozási környezet túlságosan részletes és kötött, az egyszerűsítés pedig nagyobb rugalmasságot és szélesebb helyi döntési mozgásteret biztosíthatna. A jogszabályok egyszerűsítését a válaszadók 97,6 százaléka támogatja.

A kötelező önkormányzati feladatok kapcsán javasoljuk, hogy a szociális, kulturális, településüzemeltetési, valamint a hivatali feladatokra kapott állami támogatásokat felül kell vizsgálni, mivel zen jogcímek állami támogatása nagyon alacsony, az önkormányzatoknak nagymértékű saját forrást kell kiegészítésként biztosítani a feladatellátás érdekében. A javaslattal a válaszadók 97,3 százaléka ért egyet.

A támogatási jogcímek elszámolásánál javasoljuk, hogy a Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény 2. mellékletében szabályozott „A települési önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása” keretébe tartozó jogcímekre az elszámolás továbbra is „összevonható” legyen. Ez rugalmasabbá és a helyi igényekhez jobban igazíthatóvá teheti a településüzemeltetési feladatok finanszírozását. A javaslatot a válaszadók 96,4 százaléka támogatja.

A helyi iparűzési adó többletbevételének önkormányzatoknál maradására vonatkozó javaslat indoklásában arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok működési kiadásai folyamatosan nőnek, az állami támogatás több területen – szociális, kulturális szféra, önkormányzati hivatal működési támogatás – nem lefinanszírozott. Az önkormányzat az állami támogatásból és az adóbevételeiből tudja biztosítani a kötelező feladatainak az ellátását. Amennyiben az adóbevételek jelentős része elvonásra kerül, az működésképtelenséget idézhet elő. Azzal, hogy a helyi iparűzési adó többletbevétele az önkormányzatoknál maradhasson, a válaszadók 95,4 százaléka ért egyet, ami a felmérés egyik legerősebb támogatottságot élvező javaslata.

Erős támogatás a pénzügyi és működési mozgástér bővítésére

A köztisztviselői illetményalap emelésére vonatkozó javaslatot azzal indokoltuk, hogy a 38 650 forintos illetményalap 2008 óta változatlan, és nem követi sem az inflációt, sem a bérek emelkedését. A válaszadók 93 százaléka támogatja, hogy a köztisztviselői illetményalapot a központi költségvetés 75 000 forint összegben finanszírozza.

A településfejlesztési és településrendezési tervek megalkotásának határideje 2027. június 30. A kapcsolódó hatósági és egyeztetési eljárások összetettsége miatt a folyamat átfutási ideje gyakran eléri az egy-másfél évet. Mindezekre tekintettel javasoljuk a településfejlesztési terv és a településrendezési terv elkészítésére előírt, 2027. június 30-i határidő eltörlését. A határidő eltörlését a válaszadók 89,9 százaléka támogatja.

Az államháztartásról szóló 2011. CXCV. törvény kincstári számlavezetési kötelezettséget ír elő a helyi önkormányzatok számára.A kötelező kincstári számlavezetés csökkentené az önkormányzatok pénzügyi önállóságát, növelné az adminisztratív terheket és lassíthatná a napi pénzügyi folyamatokat. A központosított számlavezetés következtében csökkenne az önkormányzatok pénzügyi rugalmassága, így nehezebbé válna a váratlan helyzetekre vagy sürgős kiadásokra történő gyors reagálás. Emellett az önkormányzatok elveszítenék annak lehetőségét, hogy átmenetileg szabad pénzeszközeiket lekössék, és ezáltal kamatbevételhez jussanak, ami a jelenlegi gazdasági környezetben nem elhanyagolható bevételi forrást jelenthet. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 84. § (1a)-(1g) bekezdésében foglalt kötelezettség eltörlésével a válaszadók 82,7 százaléka ért egyet.

Az államháztartásról szóló törvény 108/B. §-a alapján a városi önkormányzat október 20-ig, november 20-ig, december 20-ig adatot szolgáltat a költségvetési év egészében várható bevételeiről és kiadásairól. Amennyiben az éves költségvetési beszámolóban szereplő tényleges költségvetési bevétel és kiadás különbsége eltérésének abszolút értéke meghaladja a helyi önkormányzat költségvetési szerveivel együtt számított tényleges költségvetési bevételei 5%-át, akkor az önkormányzat bírsággal sújtható. A bírság a legnagyobb összegű eltérés abszolút értékének 0,2%-a, legfeljebb az érintett önkormányzat költségvetési szerveivel együtt számított tényleges költségvetési bevételének 1/10 000. Álláspontunk szerint ezen adatszolgáltatás nem segíti elő az önkormányzati tervezés pontosságát, az önkormányzati gazdálkodás biztonságát. Az év utolsó negyedévében is adódhatnak olyan pénzforgalmi jellegű költségvetési bevételi és kiadási változások, melyek miatt a „büntető jellegű” jogszabályi előírás még tovább sújtja az önkormányzatokat. Az évközi adatszolgáltatási kötelezettség és az ahhoz kapcsolódó bírságolási lehetőség jelentős többletadminisztrációt jelent az önkormányzatok számára. A javaslatot a válaszadók 76,1 százaléka támogatja.

A szolidaritási hozzájárulás mértékének a 2025-ben megállapítotthoz képest történő csökkentésére vonatkozó javaslatot azzal indokoltuk, hogy bár a magasabb iparűzési adóerő-képességű települések hozzájárulása indokolható, a jelenlegi elvonás mértéke aránytalanul túl magas, az elvonás mértéke nagymértékben csökkenti a befizető önkormányzat feladatainak ellátására fordítható összeget, a jelenlegi gazdasági helyzetben az önkormányzatoknak amúgy is nagyon szűkös a költségvetése, mozgástere és a szolidaritási hozzájárulás ilyen mértékű kötelezettségként történő megjelenése tovább nehezíti az önkormányzatok gazdálkodását. A 2025-ben megállapított mérték csökkentésével a válaszadók 75,7 százaléka ért egyet.

Megosztóbb kérdések a döntési jogkörökről és a közszolgáltatásokról

A vármegyei önkormányzatok megszüntetésére vonatkozó javaslatot azzal indokoltuk, hogy feladatkörük nagymértékben kiüresedett, a meglévő feladatokat pedig a Közlekedési és Beruházási Minisztérium alá tartozó szerv, akár szakigazgatási szerv el tudná látni. A megszűnéssel együtt járó humánerőforrást át lehetne csoportosítani a létszámhiánnyal küzdő települési önkormányzatokhoz. A megszüntetést a válaszadók 37,3 százaléka támogatja, 46,7 százalékuk nem ért egyet vele, míg 15,9 százalék nem kíván állást foglalni. A kérdésben tehát nem rajzolódik ki egyértelmű szakmai konszenzus.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjakat, díjalkalmazási feltételeket, azaz az ármegállapítás jogának az önkormányzatokhoz történő visszaadására vonatkozó javaslatot azzal indokoltuk, hogy a szolgáltatással kapcsolatos lakossági problémák jelentős része továbbra is az önkormányzatoknál jelentkezik, a díjmegállapítási hatáskör önkormányzatokhoz történő visszatelepítése érdemben növelné azok érdekérvényesítő képességét a közszolgáltatóval szemben, ami ösztönzőleg hatna a szolgáltatással kapcsolatos problémák mielőbbi és eredményes megoldására. Ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjak és a díjalkalmazási feltételek meghatározásának joga visszakerülne az önkormányzatokhoz, úgy a közszolgáltatási díjak jobban igazodnának a helyi körülményekhez. A javaslatot a válaszadók 54,7 százaléka támogatja, 27 százalékuk nem értett vele egyet, míg 18,3 százalék nem foglal állást.

Az államosított víziközműveknek az önkormányzatok 100 százalékos tulajdonában lévő víziközmű szolgáltatóknak történő visszaadására vonatkozó javaslatot azzal indokoltuk, hogy a víziközmű-rendszerek állapotának javításához az önkormányzatok szerepvállalására is szükség van. Azzal, hogy az államosított víziközművek az átvett vagyonnal együtt visszakerüljenek az önkormányzatok 100 százalékos tulajdonában lévő víziközmű-szolgáltatókhoz, a válaszadók 52,5 százaléka ért egyet. A javaslatot 28,9 százalék nem támogatja, 18,6 százalék pedig nem kíván állást foglalni.

A vízdíj megállapításához szükséges önkormányzati beleszólási jog visszaállítására vonatkozó javaslatot ugyancsak azzal indokoltuk, hogy a víziközmű-rendszerek működtetésében indokolt az önkormányzatok nagyobb szerepvállalása. A javaslatot a válaszadók 70,4 százaléka támogatja.

További észrevételek és javaslatok

A kérdőív zárásaként arra kértük a polgármestereket, hogy a kérdőívben érintett témákhoz kapcsolódó további észrevételeiket és javaslataikat is osszák meg velünk. A beérkezett válaszok több ponton megerősítették a zárt kérdések eredményeit, ugyanakkor további problémákra és szabályozási igényekre is felhívták a figyelmet.

Az egyik leggyakrabban visszatérő téma az önkormányzati finanszírozási rendszer átfogó felülvizsgálata, a kötelező feladatok valós költségeihez igazodó állami támogatás, a normatívák és az adóerő-képességi rendszer átalakítása, valamint az önkormányzati dolgozók bérrendezése

Többen szorgalmazták a gépjárműadó visszaadását, a helyi iparűzési adó és a szolidaritási hozzájárulás igazságosabb szabályozását, a közös önkormányzati hivatalok és a főépítészi rendszer felülvizsgálatát, az adminisztratív terhek csökkentését, továbbá a pályázati rendszer egyszerűsítését és a fejlesztési források bővítését. Visszatérő felvetésként jelent meg a polgármesterek jogállásának, illetményének és költségtérítésének rendezése is.

A válaszok az egészségügyi, oktatási, kulturális, szociális, környezetvédelmi és állatvédelmi feladatok finanszírozásának hiányosságaira is rámutattak. Többen részletesebb szakmai egyeztetést, valamint az egyszerű igen–nem válaszokon túlmutató konzultációt tartottak szükségesnek.

A víziközművek jövőjével kapcsolatban eltérő vélemények jelentek meg, ugyanakkor több válaszadó hangsúlyozta, hogy bármilyen tulajdonosi vagy szervezeti változáshoz megfelelő finanszírozásnak, rekonstrukciós forrásoknak, humánerőforrásnak és egyértelmű felelősségi rendszernek kell társulnia.

A felmérés folytatódik

A felmérés célja, hogy a TÖOSZ a települések gyakorlati tapasztalataira, észrevételeire és javaslataira építve alakítsa ki szakmai álláspontját, és megalapozottan képviselhesse a polgármesterek véleményét az önkormányzati rendszert érintő további szakmai egyeztetéseken.

A most közzétett eredmények a felméréssorozat első részét jelentik. A következő időszakban további, az önkormányzatokat érintő témakörökben is kikérjük a települési vezetők véleményét.”

Forrás:
Átfogó változásokat várnak a polgármesterek – több kérdésben 95 százalék feletti az egyetértés; Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége ((TÖOSZ); 2026. július 14.

Egészségügy

Az új egészségügyi miniszter, Hegedűs Zsolt az egészségügy problémáiról, átalakításáról

„Hegedűs Zsolt egy munkanapját követte végig a Partizán stábja. Elkísérték a minisztériumba egy tárgyalásra, elmentek a Várba, a HEIM Pál kórházba, majd egy miniszteri megbeszélésre, ezt Hegedűs „egy laza napnak” nevezte. A tiszás kétharmadról a miniszter azt mondta, hogy meg akarják mutatni, mit tehetett volna a Fidesz egy ilyen felhatalmazással. Magát úgy jellemezte, hogy Varga Mihályhoz hasonlóan nem szeretne előtérbe kerülni, inkább szakmai kérdésekben nyilvánulna meg.

Az új egészségügyi miniszter legfontosabb ígéretei közé tartozik, hogy nyilvánosságra hozzák az összes kórház minőségi mutatóit. Hegedűs szerint ennek nem az az oka, hogy megbélyegezze az adott csapatot vagy kórházat, hanem hogy tanulni lehessen belőle. Azt tervezi, hogy végigjárja a kórházakat, összegyűjtik, hol nem teljesülnek a minimumfeltételek, de a későbbi minőségellenőrzéseknél már nem lehet olyan körülményre hivatkozni, amit most nem jelentenek le. Szerinte vannak olyan kórházak, ahol az igazgatók visszaéltek a rangjukkal. „Itt most nagyon őszintének kell lennie minden egyes kórházi vezetőnek és az ott dolgozóknak is” – mondta Hegedűs, aki nem tart attól, hogy emiatt az emberek majd elkerülnek bizonyos kórházakat. Egy példával élve úgy magyarázta el, mit szeretne elérni, hogy most a piramis csúcsán van egy jó kórház, alatta a rosszabbak. Ezt fordítaná meg, hogy felül legyen sok jó kórház, míg legalul pár kevésbé jó. A várólistákat szerinte nem lehet gyorsan lerövidíteni, de az emberek érezni fogják, hogy változik a helyzet. Az eddigi egészségügyi reformtervek szerinte azért buktak el, mert mindig csak ciklusról ciklusra gondolkoztak, így „csak tűzoltások voltak”.

Ellátogattak a Heim Pál kórházba is, ahol hosszabb ideje lakik három gyerek, akiket nem betegség miatt tartanak bent, hanem azért, mert nincs őket hol elhelyezni. Volt olyan gyerek az elmúlt két évben, aki 15 hónapot töltött a kórházban, pedig semmilyen kezelésre nem szorult. Az Egészségügyi Minisztérium felvette a kapcsolatot az Országos Gyermekvédelmi Szolgálattal a három gyerek elhelyezésének ügyében.

Hegedűs csak megfelelő források ígéretével vállalta el a pozíciót, de az azóta kiderült rossz költségvetési helyzet ellenére sem kételkedik abban, hogy megkapja a terveihez megígért 500 milliárd forint többlettámogatást. „Lesz pénz, és vétójogom is van a kormányban, ha nem lesz pénz, élni fogok vele” – mondta.

Szóba került a szívhangrendelet is, amivel szerinte megerőszakolták a szakmát. „Rétvári Bence és Latorcai Csaba voltak azok, akik ezt erőltették” – mondta Hegedűs, aki szerint ez tisztán látszik a minisztériumi levelezésből. Ráadásul a statisztikából azt látják, hogy növekedett az abortuszok száma. „Ez egy szívtelen szívhangtörvény volt” – mondta, hozzátéve, hogy ezt nem tudja megbocsátani.

Az aktív eutanáziát még nem tudná támogatni az egészségügyi miniszter. Szerinte mind az életkezdeti, mind az életvégi döntés a legsúlyosabb etikai kérdéskörbe tartozik. A miniszter szerint sok intézményben már most is hoznak meg életvégi döntéseket, csak talán nem is tudják, hogy ezt teszik, amikor a fájdalomcsillapítás mértékét meghatározzák. Az irányelvek világos szabályozása még hiányzik Magyarországon, cél hogy ezzel is foglalkozzanak ebben a ciklusban.”

Forrás:
Hegedűs Zsolt: Ez egy szívtelen szívhangtörvény volt; Bakró-Nagy Ferenc; Telex.hu; 2026. július 20.

Ismét növekszik a kórházi adósságállomány

„ A legfrissebb államkincstári adatok szerint a kórházak lejárt adóssága június végére már elérte a 49,5 milliárd forintot – mondta Rásky László, az OSZ főtitkára lapunknak. A szakértő szerint, ha a folyamatok nem változnak, év végére ismét 100 milliárd forint közelébe emelkedhet a tartozásállomány.

Megjelent a friss kórházi adósságadat: június végén az összes tartozás elérte a 49,5 milliárd forintot – mondta lapunknak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Csak a négy egyetemi klinikán 21,7 milliárd forintnyi kifizetetlen számla halmozódott fel – tette hozzá az ágazati szakértő.

A négy egyetem közül kilóg a Semmelweis Egyetem, amelynek az elmúlt években – elsősorban a pluszbevételei révén – sikerült a lejárt adósságát kétmilliárd forint alatt tartania.

Az egyetemi klinikák tartozásállománya június végéig:
* Szegedi Tudományegyetem: 6,4 milliárd forint;
* Semmelweis Egyetem: 1,4 milliárd forint;
* Pécsi Tudományegyetem: 7,8 milliárd forint;
* Debreceni Egyetem: 6,1 milliárd forint.

Rásky László szerint az egyetemi klinikák brutálisan magas adósságának oka elsősorban az ellátási szerkezetük. Ezekben a központi intézményekben rengeteg beteget látnak el. Példaként említette a Debreceni Egyetemet, ahol a múltból örökölt rossz finanszírozás is szerepet játszik a több mint hatmilliárd forintra nőtt adósság kialakulásában. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Debrecen, Pécs és Szeged esetében a tavalyi adósságrendezés után is 3–5 milliárd forint lejárt tartozás maradt, tehát az adósságmentes működést még a pluszforrásokkal sem tudták megközelíteni.

Nem áll meg az adósságspirál

A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint – ebben többnyire az Országos Kórházi Főigazgatóság alá tartozó intézmények szerepelnek – 27,8 milliárd forint lejárt tartozást mutatnak az intézmények költségvetési adatai.

Az államkincstár adatai szerint az adatszolgáltatásra kötelezett 530 intézményből valamennyi teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. A tartozással rendelkező intézmények száma júniusban 155 volt, ebből kizárólag 30 nap alatti tartozással 67 intézmény rendelkezett.

A kórházi adósság már májusban meghaladta a 42 milliárd forintot. A június végi, csaknem 50 milliárdos összintézményi lejárt adósság nem sok jóval kecsegtet – mondta lapunknak Rásky László. Tavaly ugyanebben az időszakban mind volumenét, mind szerkezetét tekintve nagyon hasonló volt a tartozásállomány, és az év végére csaknem elérte a 100 milliárd forintot – tette hozzá az OSZ főtitkára.
Ha a folyamatok nem változnak, akkor ez idén sem lesz másképp, ami különösen annak fényében rossz hír, hogy a tavalyi 150 milliárd forint pluszforrás után idén újabb 80 milliárd forint beépülő többletforrás került az egészségügyi kasszába.

Ha beindultnak a műtők, lesz elég eszköz

A várólisták csökkentését is ígérte Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter. Eddig évente 5 milliárd forintot szántak erre, de a forrásokat sosem használták fel. Erre reagálva a szakértő kiemelte, hogy a várólisták ledolgozása csak úgy tud hatékonyan működni, ha a normatív finanszírozásnál jelentősen – minimum 20–25 százalékkal – magasabb összeget kapnak a kórházak a beavatkozásokért.

Ez viszont felveti azt a problémát, hogy a normatív finanszírozáson is emelni kellene. Az egészségügy jelenleg óriási humánerőforrás-hiánnyal küzd, ugyanakkor a HR-krízis nem oldható meg egyik napról a másikra. Az orvostechnikai cégek felkészültek arra, hogy ha lesznek többletbeavatkozások, akkor az eszközellátást biztosítsák. Rásky László szerint a többletteljesítményt úgy kell finanszírozni, hogy az ne növelje az adósságot, vagyis a beszállítók is hozzájussanak a szállított eszközök árához.

A miniszter alulbecsülte a többletforrások összegét

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a napokban egy parlamenti felszólalásában 75 milliárd forint többletforrásról beszélt, amit az egészségügy igényelne már júliusban. Ugyanakkor Rásky László szerint a miniszter alulbecsülte ezt az összeget. A Magyar Államkincstár által közzétett adatok szerint június végén a gyógyító-megelőző ellátásoknál 67 milliárd, a gyógyszertámogatásoknál pedig 29 milliárd forintos túlköltés mutatkozott az előirányzathoz képest. Ez önmagában 94 milliárd forintos hiányt jelent. Ha ehhez hozzávesszük a csaknem 50 milliárd forintos lejárt kórházi adósságot is, akkor már mintegy 150 milliárd forintos forráshiány rajzolódik ki – emelte ki Rásky László.

A Tisza-kormány többször hangsúlyozta, hogy évi 500 milliárd forint többletforrást szán a magyar egészségügyi ellátórendszerre. Rásky László szerint a költségvetés állapota alapján feltételezhető, hogy szigorú prioritási sorrendet állítanak fel. Azt már Hegedűs Zsolt elmondta, hogy az egészségügyben a bérfejlesztés elsőbbséget élvez. Ugyanakkor az érdekvédő reméli, hogy az intézmények műszaki fejlesztése, az elmaradt karbantartások és felújítások nagy része is hamarosan elindul az európai uniós forrásokból.

Az orvostechnikai eszközbeszállítók számára a finanszírozás javítása a kulcskérdés, amellyel párhuzamosan az adósságteher évközi rendezésére is számítanak. Ezenkívül arra biztatják az állami egészségbiztosítót, hogy dedikáljon forrást az innovatív technológiák befogadására, akár új, eddig nem alkalmazott finanszírozási megoldások révén is.

Hozzá kell nyúlni a gyógyászati segédeszköz szektorhoz is

Fontos lenne a gyógyászati segédeszközök (GYSE) területének rendezése is, mégpedig úgy, hogy első körben leválasztják a gyógyszerszabályozásról. A GYSE-ellátás lényegesen összetettebb és bonyolultabb, mint a gyógyszerfinanszírozás – véli Rásky László. Fontos lenne a húszéves, elavult GYSE-szabályozás felülvizsgálata, korrekciója és korszerűsítése. Ez több elemében is teljesen újszerű megközelítést igényel állami oldalról. A gyógyászati segédeszközök kapcsán az egészségbiztosító felé megfogalmazott rövid távú javaslatok között szerepelt az összes gyógyászati segédeszköz áfakulcsának 5 százalékra történő csökkentése, függetlenül attól, hogy az adott terméket támogatással vagy a szabadpiacon értékesítik. A legtöbb GYSE áfaterhelése ma 27 százalék, ami rendkívül méltatlan állapot.

A vényköteles gyógyszerek áfájának nulla százalékra csökkentését egyébként meglépte a kormány. Ha megnézzük a gyógyszer- és a gyógyászatisegédeszköz-költés arányát, akkor az látszik, hogy már előirányzati szinten is 7:1 a gyógyszer javára – 566 milliárd versus 81 milliárd forint –, pedig az ideális érték 5:1 és 3:1 között lenne – sorolta Rásky László. Ha középértékkel számolunk, a jelenlegi 80 milliárdos felhasználáshoz képest 130–140 milliárd forintra lenne szüksége a GYSE-kasszának. A szakember szerint a finanszírozás bővítése azért kulcskérdés, mert ez biztosíthatja a kereskedelmi lánc minden szereplője számára a rentábilis működést, emellett az innovatív, nagyobb egészségnyereséget biztosító eszközök befogadásához is elengedhetetlen. Ezen túlmenően, mivel a hatályos szabályozás akadályozza a versenyt, olyan szerkezetre lenne szükség az OSZ főtitkára szerint, amely nagyobb teret és szabadságot ad a betegeknek és a rászorulóknak az eszközválasztásban is.”

Forrás:
Vörös kód az egészségügyben: csúnya számok érkeztek a kórházakból; Koncsek Rita; Economx; 2026. július 24.

Porpáczy Krisztina: új alapokra kell helyezni a háziorvosi rendszert, elkészült az alapellátás fejlesztési programja

„Új alapokra kell helyezni a háziorvosi rendszert, amely jelenleg számos ponton elérte teljesítőképessége határát – közölte Porpáczy Krisztina, az Egészségügyi Minisztérium alapellátásért és integrált ellátásért felelős államtitkára a Facebook-oldalán. Hozzátette: elkészítették az alapellátás fejlesztési programját.

Porpáczy Krisztina, reagálva a HVG360 Pest vármegyei Szadán készített riportjára, azt írta: az eset rámutat arra a problémára, amit az alapellátásban dolgozókkal együtt évek óta érzékelnek. A riport szerint Ács Tamás szadai háziorvos nemrég jelezte: egyoldalúan felmondta háziorvosi ellátási szerződését, mert belefáradt abba, hogy több éve hiába küzd a jobb munkakörülményekért és a túlterheltség ellen. Az alapellátásért is felelős államtitkár jelezte: rendszerszintű problémáról van szó. Az ügyben lakossági fórumot tartottak, ami után megindultak az érdemi egyeztetések, az önkormányzat hozzáállása megváltozott, és Ács Tamás folytatni tudja munkáját Szadán.

Porpáczy Krisztina kitért arra, hogy egy jól működő egészségügyi rendszerben a problémákat nem válsághelyzetek oldják meg, hanem a folyamatos szakmai párbeszéd. Kevés nehezebb döntés van egy háziorvos számára annál, mint amikor el kell hagynia azokat a családokat, akiket hosszú évek óta gyógyít. Az ilyen döntések mögött szinte mindig évek óta fennálló túlterheltség, bizonytalanság és megoldatlan működési problémák állnak – írta. Az államtitkár kiemelte: elkészítették az alapellátás fejlesztési programját, aminek egyik legfontosabb eleme az Országos Alapellátási és Módszertani Intézet, valamint a 164 Integrált Egészségügyi és Szociális Centrum létrehozása. Ezek, írta, valódi szakmai és szervezési hátteret biztosítanak majd az alapellátásban dolgozóknak: segítséget nyújtanak a helyettesítések megszervezésében, a humánerőforrás biztosításában, valamint az egészségügyi és szociális ellátások összehangolásában.

Közölte, ezzel párhuzamosan megújítják az alapellátás finanszírozását, csökkentik az adminisztratív terheket, korszerű informatikai megoldásokat vezetnek be, és olyan életpályát kínálnak a fiatal orvosoknak a Hugonnai Vilma-program és az Andrássy Ilona-program segítségével, amely ismét vonzóvá teheti a háziorvosi hivatást. „A szadai ügy számomra nem egy helyi konfliktus története, hanem figyelmeztetés arra, hogy az alapellátás reformját nem lehet tovább halogatni” – emelte ki. Hozzátette: háziorvosként pontosan tudja, milyen érzés, amikor egy kolléga egyre több energiát fordít arra, hogy működőképesen tartsa a praxisát, mint arra, amiért ezt a hivatást választotta: a betegek gyógyítására. Közölte, államtitkárként célja, hogy a háziorvosok ismét elsősorban a betegeikkel foglalkozhassanak a rendszer hiányosságainak kezelése helyett. Kitért arra, a magyar alapellátásban óriási érték és tudás halmozódott fel, és az államtitkárság feladata az, hogy ezt a tudást megbecsülje és olyan munkafeltételeket teremtsen, amelyek méltók a háziorvosok és az alapellátás valamennyi szakemberének felelősségéhez és elhivatottságához.”

Forrás:
Porpáczy Krisztina: új alapokra kell helyezni a háziorvosi rendszert, kész a program; Infostart / MTI; 2026. július 22.

Buga László fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkár a legkritikusabb egészségügyi területekről

„Buga László fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkár interjút adott a HVG-nek, amelyben egyebek mellett idei béremelést ígért a szakdolgozóknak, és azt mondta, hogy felül kell vizsgálniuk a várólista rendszerét. Az államtitkár szerint a sürgősségi betegellátás, a gyermekgyógyászat, a pszichiátria, a belgyógyászat, az urológia, az érsebészet és az intenzív osztályos ellátás körül van a legsúlyosabb helyzet az egészségügyben.

Buga arról is beszélt, hogy az ágazat a tűzoltó jellegű beavatkozások mellett hosszú távú stratégiára is készülhet, szerinte ilyen a kórházi fertőzések számának csökkentése. Az államtitkár azt mondta, a jelenleg nem működő kórházi egységek statisztikájában csak a hivatalosan bejelentett szüneteltetések szerepelnek, így ebből még nem feltétlenül látszik az, hogy valójában milyen mértékben nem működik az ellátórendszer. Szerinte azt is nehéz megállapítani, hogy mikortól számít nem működőnek egy osztály.

„Ha egy adott osztályon a műszakokat csak úgy lehet kiállítani, hogy a fél gárdát külső közreműködő cégek biztosítják, akkor ez az osztály működik vagy sem? És minek számít az az osztály, ahol egyetlen orvos dolgozik, és készenlétes rendszerben oldják meg az ügyeletet? És az, ahol többségében nyugdíjas, de nem 65, hanem 75-80 éves orvosok dolgoznak, az teljes értékűnek, működőnek számít? Ezek az osztályok papíron nem szünetelnek, de nyilvánvalóan sokkal nagyobb a baj, mint ami a lemondásokból látszik” – fogalmazott az államtitkár.

Buga szerint örökölték ezt a helyzetet, viszont az előző vezetés ehhez nem csatolt problématérképet. Ők már dolgoznak egy országleltáron, hogy régiókra lebontva lássák a hiányosságok mértékét, amihez a kórházaktól is kérnek pluszadatokat.

„Mi nem akarunk kórházakat bezárni, de bizonyos intézmények portfólióját át kell alakítani” – mondta Buga, miután arról kérdezték, mit kezd a kormány azzal, hogy sok kis kórházban nincs elég orvos és szakdolgozó, ezért lényegében maguktól szűnnek meg osztályok. Szerinte olyan ösztönzőket kell nyújtaniuk, amik segítenek az aránytalanságok felszámolásában, a nagyobb mobilitásban, és a kisebb térségi kórházakat is vonzóbbá teszik az orvosok és szakdolgozók számára. Úgy véli, ilyen területi aránytalanság az is, hogy Budapesten és Pest megyében közel annyi nőgyógyász dolgozik, mint az ország egyéb részein összesen.

„Valóban nem előnyös gazdaságilag ez a rendszer, azonban jelen pillanatban sok kórház függ ezektől a cégektől és a közreműködő orvosoktól” – mondta arról, hogy a kritikus állapotban lévő sürgősségi ellátást gyakorlatilag a külsős közreműködő orvosok tartják életben, akik magasabb órabérért dolgoznak, mint azok, akiket a kórház alkalmaz. Szerinte a sürgősségi ellátás azért van előtérben, mert itt csapódik le az alapellátás és a kórházi ellátás minden problémája. Az államtitkár azt mondta, a területen több ponton is be kell avatkozni, például növelni kell a rezidensi keretszámot, ami jelenleg túl alacsony.”

Forrás:
Megnevezte a legkritikusabb egészségügyi területeket a fekvőbeteg-ellátásért felelős államtitkár; Vida Benjámin; 2026. július 22.

Három eszköz, egy betegút – Hogyan léphet szintet a hazai e-egészségügy?

„A magyar lakosság számára elérhető digitális egészségügyi ökoszisztéma három pillére – az EESZT, az EgészségAblak és az Egészségvonal – külön-külön már bizonyította létjogosultságát, de a felhasználók fejében ezek nem egy egységes rendszer részei. A PwC Magyarország közel 1400 fős, reprezentatív piackutatása (részletes eredmények elérhetőek itt) szerint a felhasználók ugyan bíznak a központi platformokban, de a rendszerszintű hatékonyságot gátolja az egységes betegút hiánya. A digitális egészségügy következő nagy lépése az lehet, hogy a ma még különálló szolgáltatások a felhasználói élethelyzetekre épülő egységes, proaktív rendszerré álljanak össze.

Erős alapok, eltérő szerepek

Az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy digitális átalakulását több fontos mérföldkő jelezte. A 2017-ben indult EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) mára a leletek, receptek, beutalók és ellátási dokumentumok hiteles digitális tárhelyévé vált. A pandémia alatt életre hívott, ma EgészségAblak néven ismert mobilalkalmazás a modern, zsebben hordható egészségügyi asszisztens szerepét tölti be. Ezt egészíti ki a 1812-es számon hívható Egészségvonal és a hozzá kapcsolódó weboldal is, amely napi 24 órában kínál szakmai tájékoztatást.

A PwC kutatása alapján a platformok ismertsége és használati intenzitása eltérő képet mutat. Az EESZT Lakossági Portált a megkérdezettek 83%-a ismeri, és kétharmaduk aktívan használja is. Az EgészségAblak bár később indult, figyelemreméltó sikertörténetté vált – a válaszadók közel kétharmada ismeri, és a letöltők 91%-a használja is az applikációt, ami kiemelkedő elköteleződést jelez. Ezzel szemben az Egészségvonal 20% körüli ismertsége elmarad a várakozásoktól.

Puskás Otti, a PwC Magyarország egészségügyi szakértője szerint a felhasználók számára egyértelművé kell tenni, hogy ezek a csatornák egy rendszer részei. A lakosság 62%-a ugyanis nem tudja megítélni, hogy ez a három szolgáltatás összetartozik-e, és mindössze egyötöde ismeri fel, hogy egyetlen központi digitális ökoszisztéma részeiről van szó.

A leletek és receptek elérhetősége csak az első lépés

A használati mintázatok arra utalnak, hogy a lakossági digitális egészségügy ma még főként az adatokhoz való hozzáférésről szól. Az EESZT Lakossági Portálja szinte kizárólag „dokumentumtárként” működik, az EgészségAblak ugyanezt az alapot aktívabb szolgáltatás- és információkereső funkciókkal egészíti ki. Mindkét platformon továbbra is az ellátási dokumentumok, leletek és receptek visszakeresése dominál, de az időpontfoglalás – az egyik legismertebb aktív ellátásszervező funkció – már a mobilalkalmazás negyedik leggyakrabban használt funkciója.

A válaszadók a vizsgált digitális egészségügyi platformokat szakmailag hitelesnek és megbízhatónak tartják. Ez különösen az EgészségAblak és az EESZT esetében magas ajánlási hajlandóságban is megmutatkozik, míg az Egészségvonalat használók szűkebb körében az élőhangos segítségnyújtás elégedettségi mutatói emelkednek ki.

„Az alapok kiválóak, a bizalom megvan. Ahhoz, hogy a rendszer hatékonyságát ki lehessen használni, az egyes lakossági szolgáltatási platformokat egyetlen, könnyen érthető márkaként, transzparens szolgáltatási logika mentén kell definiálni. Ez nemcsak a felhasználók dolgát könnyítené meg, de a fejlesztési források hatékonyabb összpontosítását is segíthetné” – mutat rá a szakértő.

A leletmegtekintéstől a személyesre szabott segítségnyújtásig

A PwC szakértői szerint a digitális egészségügy következő fejlődési szakaszát nem elsősorban a mesterséges intelligencia vagy újabb technológiai megoldások bevezetése hozza el, hanem az, ha a lakosság számára valóban használható, élethelyzetekre épülő megoldások születnek. A jelenlegi digitális egészségügyi platformok többsége jól működik „irattárként”, de csak korlátozottan segíti a felhasználót abban, hogy megszervezze az ellátását vagy magabiztosabban döntsön a következő lépésekről.

A jövő digitális egészségügyének ezért a páciens szemszögéből kell építkeznie. A cél nem az újabb funkciók halmozása, hanem olyan integrált szolgáltatások kialakítása, amelyek végigvezetik a felhasználót az egészségügyi folyamatokon: segítenek értelmezni a leleteket, támogatják a szükséges következő lépések megtételét, egyszerűvé teszik az időpontfoglalást, és csökkentik a bizonytalanságot.

A lakossági digitális egészségügy fejlesztése fokozatos építkezést kíván – érvelnek a PwC szakértői. Elsőként a meglévő szolgáltatások használhatóságát, átláthatóságát és összhangját kell megerősíteni, erre épülhetnek a fejlettebb, proaktív, majd később mesterséges intelligenciával támogatott megoldások.

Az erre kidolgozott érettségi modell jól szemlélteti a lakosság számára nyújtott szolgáltatási érték növelését. A magasabb érettségi szintek felé haladva a rendszerek az adatok egyszerű megjelenítésétől fokozatosan jutnak el az értelmezésen és az ügyintézés támogatásán át a személyre szabott, proaktív segítségnyújtásig. Ez a modell egyben fejlesztési iránytűként is szolgálhat: arra hívja fel a figyelmet, hogy a fejlettebb, akár mesterséges intelligenciára épülő megoldások csak akkor lehetnek sikeresek, ha azok stabil, jól működő és a felhasználók számára könnyen érthető alapokra épülnek. Ennek megfelelően a digitális egészségügy fejlesztésének középpontjában nem a technológia, hanem a páciens élethelyzeteinek hatékony támogatása kell, hogy álljon.

„Az, hogy a leletek, receptek és beutalók digitálisan elérhetők, óriási előrelépés, de a felhasználói bizonytalanság ettől még nem tűnik el automatikusan. A páciens sokszor nem az adatot keresi önmagában, hanem azt próbálja megérteni, mit jelent számára a következő lépés: kell-e orvoshoz fordulnia, hol tud időpontot foglalni, vagy mit kezdjen egy frissen kapott eredménnyel. A következő érettségi szintet ezért azok a megoldások jelenthetik, amelyek az adatok megmutatása mellett eligazodást is adnak a felhasználónak” – hangsúlyozza Remete Gergő, a PwC Magyarország egészségügyi tanácsadási csapatának vezetője.

Az eRecept már megoldott egy problémát, de a jövőbeli sikerhez ennél többre van szükség

Az eRecept jól példázza, milyen gyorsan válhat tömegesen használt szolgáltatássá egy digitális megoldás, ha egyértelmű és gyakori élethelyzetre ad választ. A Covid-időszakban a digitális receptfelírás aránya rövid idő alatt 70%-ról 90% fölé emelkedett, és mára páciens oldalon is az egyik leggyakrabban használt funkcióvá vált mind az EESZT-ben, mind az EgészségAblakban. Később a mobilapplikáció kiegészült további gyógyszerellátáshoz kapcsolódó funkciókkal, mint például a gyógyszertárkereső. Ez a fejlesztés is bizonyítja, hogy van igény a gyakorlati ügyintézést könnyítő, mindennapi élethelyzetekre reagáló szolgáltatásokra. Nemzetközi jógyakorlatokból pedig számos további inspiráció gyűjthető: egyes országokban a gyógyszerfelírás automatikusan igényelhető, illetve a rendszerek különböző figyelmeztetéseket küldenek a gyógyszeres ellátással kapcsolatban. Egy részletesebb kitekintés ebben a cikkben érhető el.

Összekapcsolt digitális betegút 

A jelenlegi hazai működés viszont még alapvetően reaktív: a rendszer akkor ad információt, amikor a felhasználó belép és keres. A következő fejlődési lépcsőt olyan megoldások jelenthetik, amelyek már proaktívan is támogatják a felhasználót – például emlékeztetnek, ha elfogy a gyógyszer, figyelmeztetnek az esetleges kockázatokra, jelzik a szükséges következő lépéseket, vagy segítenek eligazodni a teljes ellátási folyamatban – függetlenül attól, hogy portál, mobilalkalmazást vagy telefonos csatorna.

„A digitális egészségügyben az lenne a valódi hozzáadott érték, ha a beteg nemcsak hozzáférne az adataihoz, hanem könnyebben értené, mi következik belőlük. Ehhez a rendszernek idővel proaktívabbá kell válnia: jelezheti például, ha közeledik egy rendszeresen kiváltott gyógyszer felírásának ideje, figyelmeztethet a gyógyszerelési lista változásaira, vagy segíthet felkészülni egy utazásra a család aktuális gyógyszerigényei alapján. Ezek nem az orvosi döntéshozatalt váltják ki, hanem a kockázatok korai jelzését és a felhasználói bizonytalanság csökkentését szolgálják” – foglalta össze Remete Gergő.”

Forrás:
Hogyan léphet szintet a hazai e-egészségügy?; PwC Magyarország; 2026. július 23.

Európai Unió

Európai uniós omnibusz, egyszerűsítési csomagok: valóban kevesebb lett a bürokrácia?

„Az Európai Bizottság másfél év alatt tizenkét egyszerűsítési csomagot terjesztett elő, és a 2026-os munkaprogram jogalkotási kezdeményezéseinek több mint fele valamilyen módon könnyebb, világosabb vagy egyszerűbben végrehajtható uniós szabályozást ígér. A kérdés azonban már nem az, hogy szükség van-e a bürokrácia csökkentésére, hanem az, hogy az állandó jogszabály-módosítás valóban kiszámíthatóbbá teszi-e az európai üzleti környezetet.

Bevezetés

A második von der Leyen Bizottság ciklusának indulásától kezdődően az Európai Unió szabályozási politikájában látványos irányváltás történt. Miközben az előző intézményi ciklust nagyrészt új környezetvédelmi, digitális, vállalatirányítási és ellátásilánc-szabályok elfogadása jellemezte, a 2024-ben hivatalba lépett Bizottság egyik legfontosabb jelszava az egyszerűsítés lett.

A fordulat mögött nem pusztán politikai kommunikáció áll. Az európai vállalkozások évek óta jelzik, hogy a külön-külön indokolható uniós szabályok együttes alkalmazása egyre nehezebben kezelhető megfelelési rendszert hozott létre. A problémát nem feltétlenül egyetlen rendelet vagy irányelv okozza, hanem az egymásra épülő jelentéstételi, adatközlési, ellenőrzési, engedélyezési és dokumentációs kötelezettségek összessége. Ehhez társul a szabályok tagállamonként eltérő átültetése és végrehajtása, valamint az úgynevezett „gold-plating”, amikor egy ország az uniós minimumkövetelményeknél szigorúbb vagy bonyolultabb nemzeti előírásokat vezet be.

A Bizottság maga is elismeri, hogy az uniós joganyag mérete és sűrűsége, valamint az uniós és nemzeti szabályok kölcsönhatása szükségtelen összetettséget, ismétlődő megfelelési terheket és jogi következetlenségeket eredményezhet. A 2026-ban meghirdetett „regulatory deep cleaning”, vagyis szabályozási nagytakarítás ezért már nem néhány elszigetelt jogszabály korrekciójára, hanem az uniós joganyag teljes életciklusának felülvizsgálatára irányul.

Tizenkét csomag másfél év alatt

Az Omnibus olyan jogalkotási csomag, amely egyetlen eljárás keretében több, egymással összefüggő uniós jogszabályt módosít. Elméletileg ez lehetővé teszi, hogy a jogalkotó ne külön-külön kezelje az átfedéseket, hanem egy adott szakpolitikai terület egészét tegye koherensebbé.

2025 februárja és 2026 júniusa között a Bizottság tizenkét ilyen egyszerűsítési javaslatot terjesztett elő. A csomagok a vállalati fenntarthatósági jelentéstételtől és az uniós beruházási programoktól kezdve a közös agrárpolitikán, a vegyiparon, a védelmi beszerzéseken és a digitális szabályokon át egészen a környezetvédelmi engedélyezésig, az autóiparig, az adózásig, valamint az energia- és gumiabroncs-címkézésig terjednek. A Bizottság célja, hogy mandátuma végéig legalább 25 százalékkal mérsékelje a vállalkozásokat terhelő adminisztratív költségeket, a kis- és középvállalkozások esetében pedig 35 százalékos csökkenést érjen el. Ez uniós szinten évi 37,5 milliárd eurós megtakarítást jelentene. A már előterjesztett egyszerűsítési intézkedésektől a Bizottság jelenleg mintegy 18 milliárd euró éves adminisztratív megtakarítást vár.

Ezek imponáló számok, de fontos különbséget tenni a bejelentett, a jogalkotók által elfogadott és a vállalkozások mindennapi működésében ténylegesen megjelenő megtakarítások között. Az előzetesen kiszámított tehercsökkenés ugyanis még nem azonos a könyvelők, jogászok, megfelelési szakemberek és vállalatvezetők által érzékelt egyszerűsödéssel.

Az Omnibus csomagok számos olyan változtatást tartalmaznak, amelyekre egyértelműen szükség volt. Ilyen a papíralapú dokumentáció kivezetése, az azonos adatok többszöri benyújtásának megszüntetése, a vállalati mérethez igazodó arányosabb kötelezettségek kialakítása vagy a különböző adatközlési rendszerek összehangolása. A kisebb vállalatok esetében különösen fontos a szabályozási „továbbgyűrűző hatás” mérséklése. Előfordult ugyanis, hogy egy kisvállalkozás formálisan nem tartozott valamely uniós jelentéstételi kötelezettség hatálya alá, nagyobb üzleti partnere vagy finanszírozója azonban a saját megfelelési kötelezettsége miatt mégis részletes adatokat kért tőle. Így az eredetileg nagyvállalatokra szabott szabályozás költségei közvetetten a kisebb beszállítóknál is megjelentek. Az első fenntarthatósági Omnibus egyik kifejezett célja ennek a hatásnak a korlátozása volt.

Szintén indokolható az uniós beruházási programok egyszerűsítése. A módosított rendeletet 2025 decemberében fogadták el, és az még ugyanabban a hónapban hatályba is lépett. Az új szabályok 26,2 milliárd euróról 29,1 milliárd euróra emelték az InvestEU mögött álló uniós garanciát, egyúttal lehetővé tették az Európai Stratégiai Beruházási Alapból, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz pénzügyi eszközeiből és az InnovFin, vagyis a kisvállalkozások finanszírozását segítő eszközből megmaradt kapacitások rugalmasabb felhasználását. A kisebb, 300 ezer eurót meg nem haladó műveleteknél csökkentették a jelentendő mutatók számát, az InvestEU végrehajtó partnereinek beszámolási kötelezettsége pedig félévesről éves gyakoriságúvá vált. A Bizottság az adminisztratív megtakarítást mintegy 350 millió euróra, a mozgósítható további köz- és magánberuházásokat pedig legalább 50–55 milliárd euróra becsüli.

Az első kézzelfogható végrehajtási lépés a fentiekkel kapcsolatban egy hónappal ezelőtt, 2026 június 19.-én következett: a Bizottság és az Európai Beruházási Bank Csoport megállapodása 22 milliárd euró új stratégiai finanszírozási kapacitást nyitott meg az InvestEU keretében. A társfinanszírozással együtt ettől mintegy 70 milliárd eurónyi beruházási hatást várnak a jelenlegi uniós költségvetési ciklus végéig, és a bővítés a tervek szerint több mint 130 ezer kis- és középvállalkozás finanszírozási lehetőségeit javíthatja. Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy az Omnibus II eredményeként már ténylegesen 50 vagy 70 milliárd eurónyi új beruházás valósult volna meg. Ezek egyelőre mobilizációs célok és előzetes becslések. Az InvestEU 2025 végéig összesen mintegy 397 milliárd euró beruházást mozgósított, de ennek túlnyomó része az Omnibus II hatálybalépése előtt létrejött műveletekhez kapcsolódik. Az egyszerűsítés tényleges eredményét ezért később az mutatja majd meg, hogy gyorsabban jutnak-e el a projektek a finanszírozási döntésig, csökkennek-e a pályázók és a közvetítő intézmények költségei, illetve az új garanciakapacitás valóban olyan beruházásokat indít-e el, amelyek a korábbi szabályok mellett nem valósultak volna meg.

Amikor az egyszerűsítés maga is bizonytalanságot teremt

Az Omnibus megközelítés legnagyobb ellentmondása, hogy miközben a kiszámíthatóság helyreállítását ígéri, a jogszabályok gyors és ismétlődő módosítása maga is jelentős alkalmazkodási költséget okozhat. A vállalatok nem akkor kezdik meg a felkészülést egy új szabályra, amikor az alkalmazandóvá válik. Évekkel korábban informatikai rendszereket szereznek be, adatgyűjtési folyamatokat alakítanak ki, beszállítói szerződéseket módosítanak, tanácsadókat bíznak meg és munkatársakat képeznek. Ha az uniós jogalkotó röviddel a hatálybalépés előtt elhalasztja vagy érdemben átírja a követelményeket, az bizonyos terheket kétségtelenül megszüntet, más költségeket azonban már nem lehet visszafordítani.

Jól mutatja ezt az első fenntarthatósági Omnibus csomag. A Bizottság először az úgynevezett „stop-the-clock” megoldással elhalasztotta a kezdetektől hatalmas vitát kiváltó egyes vállalati fenntarthatósági jelentéstételi és átvilágítási kötelezettségek alkalmazását, majd érdemben is módosította azok hatályát és tartalmát.

Az eredeti cél önmagában indokolt volt. A vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelv, a CSRD azt kívánta elérni, hogy a vállalatok környezeti és társadalmi teljesítménye összehasonlíthatóbbá és ellenőrizhetőbbé váljon. A vállalati átvilágítási irányelv, a CSDDD pedig arra kötelezte volna a legnagyobb cégeket, hogy saját működésükön túl beszállítói láncaikban is azonosítsák az emberi jogi és környezeti kockázatokat. A probléma nem elsősorban ezekkel a célokkal, hanem a szabályozás összetettségével és arányosságával volt. A CSRD eredeti formájában nagyon sok vállalatot vont volna be a kötelező jelentéstételbe, miközben az alkalmazandó fenntarthatósági standardok rendkívül részletesek voltak. A cégeknek nemcsak saját működésük hatásait kellett felmérniük, hanem azt is, hogy a környezeti és társadalmi változások milyen pénzügyi kockázatot jelentenek számukra. Ez az úgynevezett kettős lényegességi vizsgálat szakmailag indokolható, a gyakorlatban azonban sokszor nehezen értelmezhetőnek bizonyult. Nem volt mindig világos, hogy milyen adatokat kell összegyűjteni, milyen részletesség szükséges, és hogyan kell bizonyítani, hogy valamely fenntarthatósági kérdés nem lényeges. Emiatt a vállalatok gyakran a biztonság kedvéért a szükségesnél több adatot gyűjtöttek és több dokumentációt készítettek. További nehézséget jelentett a jelentések külső hitelesítése. Mivel sem a vállalatok, sem a könyvvizsgálók nem rendelkeztek hosszabb gyakorlati tapasztalattal, bizonytalan volt, hogy az egyes állításokat milyen dokumentumokkal kell alátámasztani. Ez növelte a tanácsadói, informatikai és könyvvizsgálói költségeket. A kötelezettségek ráadásul a kisebb vállalkozásokra is továbbgyűrűztek. Egy kkv formálisan kívül maradhatott a fenntarthatósági jelentéstételi irányelv hatályán, nagyvállalati ügyfelei vagy bankjai azonban a saját jelentéstételükhöz részletes adatokat kérhettek tőle. Ugyanannak a kisvállalkozásnak több partner eltérő formátumban és részletességgel tehette fel ugyanazokat a kérdéseket. Így a szabályozás közvetve éppen azokat a vállalkozásokat terhelte, amelyeket eredetileg mentesíteni kívánt.

A fenntarthatósági jelentéstételi irányelv emellett nem önmagában működött. A vállalatoknak párhuzamosan kellett értelmezniük az uniós taxonómiát, a pénzügyi szektor fenntarthatósági jelentéstételi szabályait és a vállalati átvilágítási követelményeket. Ezek fogalmai, hatályai és adatkövetelményei nem mindig illeszkedtek egymáshoz, ezért ugyanazt vagy hasonló információt több rendszer számára is elő kellett állítani.

A CSDD, vagyis az átvilágítási irányelv esetében más jellegű probléma jelentkezett. A globális beszállítói láncok gyakran több országon és számos közvetítőn keresztül működnek, ezért a vállalatok sok esetben nem rendelkeznek megbízható információval a távolabbi beszállítókról. Fennállt a veszélye annak, hogy a tényleges kockázatok feltárása helyett egyre több kérdőív, nyilatkozat és ellenőrző lista készül. A több dokumentáció azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy az emberi jogi vagy környezeti problémák valóban láthatóbbá válnak.

Fontos ugyanakkor elkülöníteni a két irányelv helyzetét. A CSRD alkalmazása már megkezdődött: az első vállalati körnek a 2024-es pénzügyi évre vonatkozóan már adatot kellett gyűjtenie és jelentést kellett készítenie. A későbbi vállalati körök még csak a kötelezettségekre készültek, amikor az alkalmazást elhalasztották, majd sokukat kivették a szabályozás hatálya alól. A CSDDD-t ezzel szemben még egyetlen tagállamban sem alkalmazták a vállalatokra. Egyes nagyvállalatok azonban már megkezdték a felkészülést, illetve meglévő beszállítói és kockázatkezelési rendszereiket a várható uniós követelményekhez igazították. Ez nem az irányelv jogi alkalmazását, hanem előzetes vállalati alkalmazkodást jelentett.

Bárhogy is nézzük azonban, az Omnibus csomag sok vállalkozás számára valódi könnyebbséget hozott, ugyanakkor azok a cégek, amelyek már jelentős összegeket fordítottak adatgyűjtésre, informatikai fejlesztésekre, tanácsadásra és belső folyamatokra, részben olyan szabályokra készültek, amelyeket később alapvetően módosítottak. A tanulság ezért nem az, hogy a fenntarthatósági szabályozás szükségtelen volt. Inkább az, hogy egy túl széles és túl bonyolult rendszer gyors bevezetése után annak visszabontása is költségeket és bizonytalanságot okoz. A jogbiztonság szempontjából nemcsak az számít, hogy milyen mennyiségű kötelezettséget kell teljesíteni, hanem az is, hogy a szabályok mennyire tartósak, érthetők és kiszámíthatók.

Egyszerűsítés vagy dereguláció?

Az Omnibus csomagokkal szembeni egyik legerősebb kritika nem feltétlenül azok tartalmára, hanem előkészítésük módjára vonatkozik. Az első fenntarthatósági csomag javaslatait például nem kísérte teljes körű hatásvizsgálat; a Bizottság két szolgálati munkadokumentumban ismertette a változtatások indokait és bizonyítékait. Az Európai Parlament kutatószolgálata már 2025-ben arra figyelmeztetett, hogy a javaslatok egyszerre vetnek fel deregulációs és jogbiztonsági kérdéseket.

Hasonló vita alakult ki a digitális Omnibus körül. Egy, az Európai Parlament számára készített 2026-os elemzés szerint a teljes körű hatásvizsgálatok és az átfogó nyilvános konzultáció hiánya megnehezíti annak pontos értékelését, hogy a változtatások gazdasági, társadalmi és alapjogi következményei hogyan oszlanak meg az érintettek között. Az elemzés arra is rámutatott, hogy az adminisztratív egyszerűsítés és a szabályozási védelem tartalmi visszavágása között vékony lehet a határ. Ez a módszer egyik alapvető dilemmája. Ha a Bizottság gyorsan akar reagálni a versenyképességi problémákra, lerövidíti az előkészítési folyamatot. Ha azonban a módosításokat nem előzi meg megfelelő hatásvizsgálat, könnyen előfordulhat, hogy egy helyen megszüntetett kötelezettség máshol újabb joghézagot, értelmezési vitát vagy végrehajtási nehézséget idéz elő. Az egyszerűsítés nem jelentheti azt, hogy a jogalkotás maga válik egyszerűbbé a jogalkotó számára, miközben a következmények kezelése az érintett vállalkozásokra és nemzeti hatóságokra marad.

A fogalmak tisztázása azért is fontos, mert nem minden szabálymódosítás tekinthető adminisztratív egyszerűsítésnek. Más dolog megszüntetni egy felesleges jelentést, összevonni két adatbázist vagy egységesíteni egy engedélyezési eljárást, és más dolog szűkíteni valamely jogszabály személyi hatályát, elhalasztani annak alkalmazását vagy mérsékelni a vállalatok anyagi jogi kötelezettségeit. Utóbbi döntések is lehetnek politikailag és gazdaságilag indokoltak, de ezek már nem egyszerű technikai korrekciók. Valójában az eredeti szakpolitikai kompromisszum újranyitását jelentik.

Ha minden ilyen változtatást az „egyszerűsítés” címkéje alatt tárgyalunk, elmosódhat a különbség a bürokrácia csökkentése és a korábban elfogadott környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, adatvédelmi vagy szociális célok tartalmi újrakalibrálása között. Ez nem azt jelenti, hogy a szabályokhoz nem szabad hozzányúlni. Ellenkezőleg: a rosszul működő vagy aránytalan előírásokat módosítani kell. A demokratikus és jogállami szempontból helyes megközelítés azonban az lenne, ha a döntéshozók világosan megneveznék, mikor csökkentenek adminisztratív terhet, és mikor változtatják meg magát a szabályozási célt vagy a különböző érdekek közötti korábbi egyensúlyt.

Mitől lenne Európa valóban egyszerűbb?

Az európai vállalkozások által érzékelt szabályozási teher jelentős része nem kizárólag az uniós jogból következik. Az irányelvek eltérő nemzeti átültetése, a hatóságok különböző értelmezése, az egymással nem kommunikáló tagállami informatikai rendszerek és a nemzeti többletkövetelmények egyaránt növelhetik a költségeket.

A Bizottság 2026-os szabályozási programja ezért külön foglalkozik a gold-plating visszaszorításával. A tervek szerint a Bizottság a tagállami átültetés korai szakaszában segítséget nyújtana a szükségtelen többletkövetelmények azonosításához, a problémákat pedig az európai szemeszter és az egységes piaci végrehajtási mechanizmusok keretében is vizsgálná. Magyar szempontból ez különösen lényeges. A hazai vállalkozások számára kevés vigaszt jelent, ha egy uniós rendelet elméletileg egyszerűbbé válik, de a hozzá kapcsolódó nemzeti engedélyezés, ellenőrzés vagy pályázati eljárás továbbra is lassú, többszintű és kiszámíthatatlan.

Az egyszerűsítést ezért nem lehet kizárólag brüsszeli jogalkotási projektként kezelni. Annak a tagállami közigazgatásban, az önkormányzati eljárásokban, az uniós források végrehajtásában és a vállalkozásokkal kapcsolatot tartó hatóságok mindennapi gyakorlatában is meg kell jelennie. A következő években az egyszerűsítési politika sikerét nem az mutatja majd meg, hogy hány irányelvet és rendeletet módosítottak. Sokkal fontosabb lesz, hogy csökkent-e a vállalkozások által ugyanarra a célra benyújtott adatok száma, rövidült-e az engedélyezési idő, egységesebbé vált-e a tagállami végrehajtás, és mérséklődött-e a megfeleléshez szükséges külső tanácsadói, informatikai és jogi költség.

Ehhez stabil átmeneti szabályokra, következetes hatásvizsgálatokra és az érintettek tényleges bevonására van szükség. Az uniós intézményeknek konszolidált, könnyen kereshető jogszabályokat és időben elkészülő végrehajtási útmutatókat kellene biztosítaniuk. A tagállamoknak pedig vállalniuk kellene, hogy nem építenek újabb nemzeti bürokratikus rétegeket az egyszerűsített uniós szabályokra. A Bizottság új megközelítése – a „simplicity by design”, vagyis az eleve egyszerűnek tervezett szabályozás – ebbe az irányba mutathat. A 2026-os reform ugyanakkor a gyorsított eljárásokhoz könnyebb hatásvizsgálati formákat is kapcsolna, ami újabb egyensúlykeresést tesz szükségessé a gyorsaság és a jogalkotási minőség között.

Az Európai Uniónak kétségtelenül egyszerűbb szabályokra van szüksége. A túlzott adminisztratív teher forrásokat von el az innovációtól, a beruházásoktól és a növekedéstől, miközben a kisebb vállalkozásokat aránytalanul sújtja. Az egyszerűsítés azonban csak akkor működik, ha a szabályok gyors megváltoztathatósága helyett hosszabb távon kiszámíthatóbbá is teszi őket, ennek eredményeként pedig egy vállalkozás kevesebb idő alatt, kevesebb külső segítséggel és nagyobb jogbiztonság mellett képes megérteni és teljesíteni a rá vonatkozó követelményeket.”

Forrás:
Omnibus Európa: valóban kevesebb lett a bürokrácia?; Petri Bernadett; Öt perc Európa blog; Ludovika.hu; 2026. július 23.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Indul az észt digitális kormányzat „történelmi” reformja: egyetlen szervezetbe vonják össze az alapvető állami informatikai szolgáltatásokat

„Észtország egyetlen szervezet alá vonja össze az állami alapvető informatikai szolgáltatásokat. Első lépésként az Állami Informatikai Központot (RIT) egyesítik az Információs Rendszerhatósággal (RIA), majd legkésőbb három éven belül az Állami Infokommunikációs Alapítványt (RIKS) is beolvasztják az új szervezetbe.

A Reformpárt és az Eesti 200 koalíciós megállapodása célként rögzíti az állami informatikai intézmények támogató szolgáltatásainak összevonását, valamint a szolgáltatások és intézmények egységes irányítási modelljének kialakítását. A kormány most megkezdte a terv végrehajtását.

Liisa Pakosta (Eesti 200) igazságügyi és digitális ügyekért felelős miniszter az ERR-nek elmondta: Észtországnak erősebb védelemre van szüksége a kiberfenyegetésekkel szemben, és hatékonyabban kell felhasználnia az adófizetők pénzét. Ezért az állami intézményeket egyetlen, a jelenleginél is erősebb kiberbiztonsági védőernyő alá vonják.

A kabinet már jóváhagyta az átszervezést, amelynek első lépéseként az állam központosított alapvető informatikai szolgáltatásait az Információs Rendszerhatóságon (RIA) belül vonják össze.

„A változtatásokat fokozatosan hajtjuk végre, hogy 2029 végére a különböző informatikai intézmények és más állami szervezetek által nyújtott, a digitális állam működéséhez szükséges alapvető szolgáltatások a RIA keretében egyesüljenek. Ide tartoznak a kommunikációs szolgáltatások, az infrastruktúra, a végfelhasználói informatikai szolgáltatások, a platformszolgáltatások és a licenckezelés, továbbá az ezekhez kapcsolódó támogató feladatok, álláshelyek és erőforrások” – fejtette ki Pakosta.

Az első konkrét lépésre jövő év január 1-jén kerül sor, amikor a két állami informatikai intézményt, az Állami Informatikai Központot (RIT) és a RIA-t egyesítik. Ezt követően 2029 végéig fokozatosan vonják össze a különböző kormányzati területek alapvető informatikai szolgáltatásait. Az Állami Infokommunikációs Alapítványt (RIKS) legkésőbb 2029. július 1-jéig olvasztják be a RIA-ba.

„A jövőben a RIA átfogó megközelítést dolgoz ki a mesterséges intelligencia közszolgáltatásokban történő rendszerszintű bevezetésére is, támogatva annak biztonságos, hatékony és széles körű alkalmazását az egész közszférában” – mondta a miniszter. „A RIA emellett nagyobb szerepet kap az országos informatikai architektúra kialakításában és felügyeletében.”

Pakosta szerint az egységes kibervédelem azért lesz erősebb, mert az egyes állami intézmények többé nem külön-külön költenek hasonló tevékenységekre. Ehelyett egységes kiberbiztonsági védőernyőt alakítanak ki, amelyre az összevonás eredményeként több beruházási forrást lehet összpontosítani.

A miniszter szerint az intézmények egyesítése nem jár tömeges elbocsátásokkal, mivel a központosított szolgáltatási modell kialakítása és az összevonás végrehajtása jelentős közös munkát igényel, amelyhez a jelenlegi szakemberek nélkülözhetetlenek.

„Megtakarításokra ugyanakkor sor kerül: három év alatt mintegy ötvennel csökken az alapvető informatikai szolgáltatásokkal foglalkozó munkatársak száma. A várható pénzügyi megtakarítások azonban nem kizárólag a személyi jellegű kiadásokból származnak majd, hanem nagyrészt az alapvető szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó egyéb állandó költségek csökkenéséből” – tette hozzá Pakosta.

A miniszter elmondta, hogy a kormány folytatni kívánja a terv végrehajtását, és a kabinet következő, a témával foglalkozó ülését július 9-re tűzték ki.”

Forrás:
Estonia to bring core public IT services under a single agency; ERR News (Estonian Public Broadcasting); 2026. június 16.

Indul az észt digitális kormányzat „történelmi” reformja: a cél a hatékonyság növelése, nem a megszorítás

„Az észt digitális állam tervezett reformjának nem a költségcsökkentés a célja, hanem az, hogy hatékonyabban használják fel az informatikára évente fordított 300 millió eurót – közölte az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériumának egyik vezetője.

Az átszervezésből származó megtakarításokat nem vonják el, hanem újra befektetik – mondta Lauri Luht, az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériumának digitális államért felelős helyettes államtitkára.

A kormány a múlt héten jóváhagyta azt, amit az észt e-állam történetének legátfogóbb reformjaként jellemezhető. A döntést egy hónappal korábban előzte meg annak bejelentése, hogy megkezdődik a rendszer racionalizálása. Észtország e-állami és e-közigazgatási modelljét régóta világszerte követendő példaként mutatják be. A változtatások nyomán az állami informatikai intézmények száma tízről hatra csökken, az álláshelyek száma pedig közel 10 százalékkal lesz alacsonyabb. A működést emellett az Állami Információs Rendszerhatóság (RIA, Information System Authority), valamint egy új digitálisállam-központ köré szervezik. A reformot előkészítő Luht szerint a kormány célja, hogy a széttagolt informatikai struktúrát egységesebb modell váltsa fel, amely közös platformokra, adatokra és mesterséges intelligenciára (MI) épül.

A reform várhatóan felhasználóbarátabbá teszi a digitális közszolgáltatásokat – mondta Luht. „A reform csökkenti a párhuzamos fejlesztéseket, és bővíti a közösen használt adatok körét, így a szolgáltatások gyorsabban fejleszthetők és hatékonyabban működtethetők. Ugyanazt a megoldást több intézmény is használhatja ahelyett, hogy mindegyik létrehozná a saját változatát. Ennek eredményeként országszerte egységesebb, megbízhatóbb és felhasználóbarátabb digitális szolgáltatások jönnek létre, amit a felhasználóknak is egyértelműen érzékelniük kell” – fejtette ki Luht.

A reform középpontjában a hatékonyság, nem a kiadáscsökkentés áll

Az állami informatikai szektor kiadásai megközelítőleg 300 millió eurót tesznek ki. Bár a reform bizonyos megtakarításokat eredményez, az így felszabaduló forrásokat más célokra irányítják át, nem pedig elvonják, így a kiadások közvetlenül nem csökkennek.

„Világszerte minden drágul. A reform célja nem egyszerűen a költségek lefaragása, hanem az, hogy minden informatikára fordított eurót ésszerűbben használjunk fel. A megtakarításoknak azt kell lehetővé tenniük, hogy több pénzt irányítsunk át olyan beruházásokra és tevékenységekre, amelyek valódi értéket teremtenek az emberek számára” – mondta Luht, hangsúlyozva, hogy a technológiai finanszírozás nem csökkenhet.

„Nem az a cél, hogy a csaknem 300 millió eurót 200 millióra csökkentsük. Ez a 300 millió euró, amely a GDP mintegy 1,8 százalékának felel meg, teljes egészében fenntartja a digitális szolgáltatásokat, és értéket teremt mind az állam, mind a helyi önkormányzatok számára. Ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény, amelynek elérése komoly kihívást jelentett. De képesek vagyunk ennél jobban is teljesíteni” – tette hozzá Luht.

Luht megjegyezte, hogy az Állami Számvevőszék (Riigikontroll) már tavaly arra figyelmeztetett: az állami informatikai kiadások az előző három-négy évben meredeken emelkedtek, miközben az ágazat egészének irányításán javítani kell.

Mintegy kétszáz álláshely szűnik meg az állami informatikai szektorban

A reform keretében mintegy kétszázzal csökkentik az állami informatikai szektor álláshelyeinek számát. „A működési költségek gyakorlatilag megduplázódtak. 2019 elején 1064 munkavállaló dolgozott a területen, az idei év elején viszont már 1904. Az a kérdés, hogyan tudnánk másként megszervezni a működést” – mondta Luht. Hozzátette, hogy a beruházások összege „lényegében változatlan maradt”. Ezt aggasztónak nevezte, mivel éppen ezen a területen lenne várható a növekedés és az innováció.

Erősebb központosítás a RIA körül

A reform az állami informatika irányítását az Információs Rendszerhatóság (RIA) és az új Digitális Állam Központ köré szervezi.

Az Észt Információs és Kommunikációs Technológiai Központ (RIT, The Estonian Information and Communication Technology Centre) a jövő év elején beolvad a RIA-ba, majd 2029 nyaráig az Állami Infokommunikációs Alapítvány (RIKS, State Infocommunication Foundation) is követi. A többi állami informatikai intézmény alapvető informatikai szolgáltatásai szintén a RIA-hoz kerülnek.

A Nyilvántartási és Információs Rendszerek Központja (RIK, Centre of Registers and Information Systems) a jövőben Digitális Állam Központ néven működik, nemzetközi megjelenésében pedig a GovTech Estonia nevet használja majd. A jövőben nem hozhatók létre olyan új informatikai egységek, amelyek megkettőznék a RIA vagy a Digitális Állam Központ szolgáltatásait.

Az egyes ágazatokhoz kötődő fejlesztési központok ugyanakkor megmaradnak. Ilyen a belügyminisztérium alá tartozó Informatikai és Fejlesztési Központ (SMIT, The IT and Development Centre, Ministry of the Interior (észtül: Siseministeeriumi infotehnoloogia- ja arenduskeskus), a szociális minisztérium Egészségügyi és Jóléti Információs Rendszerek Központja (TEHIK, Health and Welfare Information Systems Centre), a pénzügyminisztérium informatikai központja (RMIT, Rahandusministeeriumi Infotehnoloogiakeskus (RmIT)), valamint az Észt Védelmi Erők Kiberparancsnoksága (KÜVJ, Estonian Defence Forces Cyber Command (észtül: Küberväejuhatus)).

Az állami információs rendszerek és a műszaki architektúra fejlesztését egy Digitális Tanács irányítja majd.

A napi munkát az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériuma, valamint a RIA szervezetén belül működő állami informatikai főépítész vezeti. Feladatuk lesz az országos technológiai és architekturális döntések felügyelete, az egyetlen beszállítóhoz kötődő, zárt technológiáktól való eltávolodás irányítása, valamint az együttműködés a Digitális Tanácsban részt vevő vezető magánszektorbeli szakértőkkel.

Az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériuma átfogóan átalakítja az informatikai szolgáltatások költségvetési rendszerét is. A párhuzamosságok megelőzése érdekében az állam a jövőben nem engedélyezi olyan új információs rendszerek vagy szolgáltatások létrehozását, amelyek már meglévő központi megoldásokat másolnak.

Mesterséges intelligencia és együttműködés a magánszektorral

A mesterséges intelligencia szintén kulcsszerepet játszik a reformban – mondta Luht. Megfogalmazása szerint az MI „nem különálló projekt, hanem az észt digitális állam fejlődésének következő szakasza”, ezért meg kell találni az új megoldások alkalmazásának „legjobb módjait”.

A reform várhatóan a magánszektorral folytatott együttműködést is megerősíti.

Luht szerint az államnak az egyes kódrészletek beszerzése helyett magát a megoldandó problémát kellene meghatároznia, a piacnak pedig teljes körű megoldásokat kellene kínálnia. Ez egyszerre támogatná a gazdaságot és az exportot.

A reform létrehozza az informatikai főépítészi tisztséget is. Az informatikai főépítész feladata lesz a digitális állam átfogó műszaki architektúrájának kialakítása, valamint annak biztosítása, hogy az intézmények rendszerei együttműködjenek, közös szabványokat használjanak, és azonos irányban fejlődjenek – mondta Luht.

A RIA korábbi vezetője szerint a reform valós problémákra reagál

Taimar Peterkop, a RIA korábbi főigazgatója és egykori államtitkár elmondta: korábbi tisztségeiből jól ismeri az állami informatikai szektor problémáit, és úgy látja, hogy a reform a megfelelő kérdésekre keres választ. „Az eddigi vita alapján úgy látom, hogy ezek a megoldások helyesek, jól átgondoltak és alaposan elemeztek. Nem elhamarkodott döntésekről van szó, hanem hosszú távú elemzőmunka eredményeként megszületett javaslatokról” – mondta. Peterkop szerint a hat informatikai intézmény megtartása megfelelő egyensúlyt teremt. Érvelése szerint az informatikai szolgáltatások teljes központosítása túlságosan eltávolítaná a műszaki megvalósítást a szolgáltatások szakmai gazdáitól, és ez a minőség romlásának veszélyével járna. Az egymást átfedő feladatkörök összevonása ugyanakkor ésszerű, feltéve, hogy megfelelően hajtják végre. Hozzátette: fenn kell tartani az informatikai intézmények közötti versenyt, hogy elkerülhető legyen a közszférában az elkényelmesedés. Egyetlen nagy informatikai szervezet létrehozása helyett a szolgáltatásokért egymással versengő hat intézmény fenntartása nagyobb esélyt ad a reform sikerére – mondta.

Peterkop az állami informatikai kiadások növekedését is nagyrészt elkerülhetetlennek tartja. „A teljes képet nézve a világ információtechnológiától való függése folyamatosan növekszik, miközben maga a technológia is egyre drágább. Ezért valószínűtlen, hogy a reform tényleges megtakarításokat eredményezne; inkább arról van szó, hogy ugyanannyi pénzből jobb eredményt érhetünk el. Az Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériuma az informatikai beruházási igényeket is felvázolta – ezek mindig meghaladják a rendelkezésünkre álló forrásokat. Kétlem, hogy a reform valóban megtakarításokat kezdene termelni, vagy valahol további forrásokat teremtene” – összegezte Peterkop.”

Forrás:
‘Historic’ Estonia e-state reform targets efficiency, not cuts; ERR News (Estonian Public Broadcasting); 2026. július 22.

Indul az észt digitális kormányzat „történelmi” reformja: háttér
Intézmények

* KÜVJ
Estonian Defence Forces Cyber Command – Küberväejuhatus
webhely, Wikipédia

* RIA
Information System Authority – Riigi Infosüsteemi Amet
webhely

* RIK
Centre of Registers and Information Systems – Registrite ja Infosüsteemide Keskus
webhely

* RIKS
State Infocommunication Foundation – Riigiside Sihtasutus
webhely

* RIT
The Estonian Information and Communication Technology Centre – Riigi IT Keskus
webhely

* RMIT
Information Technology Center of the Ministry of Finance of Estonia – Rahandusministeeriumi Infotehnoloogiakeskus
webhely, LinkedIn

* SMIT
IT and Development Centre, Ministry of the Interior – Siseministeeriumi infotehnoloogia- ja arenduskeskus
webhely, Wikipédia

* TEHIK
The Health and Welfare Information Systems Centre – Health and Welfare Information Systems Centre
webhely

Lásd még

Az észt Igazságügyi és Digitális Ügyek Minisztériuma külön „IKT REFORM” oldalt hozott létre, amelyről közvetlenül elérhetők a kormány elé terjesztett észt nyelvű memorandumok, az Ernst & Young háttérelemzése és egy négylapos hivatalos összefoglaló.
IKT REFORM | Justiits- ja Digiministeerium

Nemzetközi Téradat-konferencia 2026 – közös gondolkodás a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma kialakításáról

„A Lechner Tudásközpont szervezésében október 8-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ad otthont a Nemzetközi Téradat-konferencia 2026 rendezvénynek, amely európai és hazai szakpolitikai, kormányzati, tudományos és piaci szereplők számára biztosít közös fórumot a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma megalapozásához, a szemléletváltás, a tudásmegosztás és a partnerség erősítéséhez.

A téradatok a mindennapi életünk szerves részei, még ha nem is tudunk róla, hiszen számtalan digitális szolgáltatás, közigazgatási folyamat és gazdasági döntés alapját jelentik. Ahhoz, hogy valóban kiaknázható legyen a bennük rejlő potenciál, nem elegendő a jó minőségű adatok rendelkezésre állása: összehangolt szakmai együttműködésre, közös irányelvekre, új szemléletre és megfelelő intézményi háttérre is szükség van.

Ezt az új szemléletet testesíti meg a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma (NTÖ) kialakításának víziója, amely a nemzeti téradat-infrastruktúra feltételrendszerét célozza meg. Az NTÖ több mint egy közös adatplatform. Olyan országos együttműködési keretrendszer, amelyben a téradatokkal foglalkozó állami, piaci, oktatási és szakmai szereplők együtt gondolkodnak annak érdekében, hogy a téradatok, valamint a levezetett információk minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, megoszthatóvá és hasznosíthatóvá.

A Lechner Tudásközpont Téradat-stratégiájában (TAS) szereplő partnerség és kezdeményezés a prioritások között szerepelnek. Ennek mentén a nemzeti szintű stratégiaalkotás kezdő lépése az első hazai NTÖ-célú konferencia megszervezése. A Lechner kezdeményező szerepet vállal a hazai téradat-ökoszisztéma kialakításában, ösztönzi az ágazatok közötti együttműködést, valamint elősegíti a nyílt adatpolitikai szemlélet és az innovatív téradatszolgáltatások elterjedését. A Lechner célja, hogy a téradatokból minél nagyobb társadalmi és gazdasági érték szülessen, közben javuljon az adatok minősége és hozzáférhetősége, csökkenjenek a párhuzamos adat-előállítások, és erősödjön a hazai téradat-közösség együttműködése.

A konferencia délelőtti, magyar nyelvű szekciója elsősorban a hazai stratégiai irányokra és együttműködési lehetőségekre fókuszál, míg a délutáni, angol nyelvű programban külföldi előadók mutatják be a téradat-ökoszisztémák fejlesztésének európai tapasztalatait és jó gyakorlatait.

Időpont: 2026. október 8.

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, K épület – Díszterem

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a konferencia honlapján lehet 2026. szeptember 30-ig, illetve a rendelkezésre álló férőhelyek betöltéséig.”

Forrás:
Nemzetközi Téradat-konferencia 2026 – közös gondolkodás a Nemzeti Téradat-ökoszisztéma kialakításáról; Lechner Tudásközpont; 2026. július 23.

Új elnök a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület élén

„A Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület Közgyűlése dr. Rupp Zoltánt választotta meg az Egyesület elnökévé.

Az Egyesület működése az elmúlt időszakban alapjaiban megújult, valamint szakmai tevékenysége jelentősen kibővült, többek között nemzetközi rangú eseménnyé vált az évente megrendezett Adatnap konferencia.

Dr. Rupp Zoltán az elektronikus közigazgatás elismert szakértője, több mint 25 éves tapasztalattal rendelkezik a digitalizáció és az informatikai fejlesztések területén a köz- és a magánszférában egyaránt. Az új elnök megválasztását követően hangsúlyozta: az Egyesület továbbra is a hazai e-közigazgatástudomány első számú szakmai műhelyeként kíván működni, kiemelt figyelmet fordítva a mesterséges intelligencia közigazgatási alkalmazására, az adatalapú államműködésre és a digitális közszolgáltatások minőségének javítására, hűen Magyary Zoltán emberközpontú közigazgatási szemléletéhez.

Köszönjük valamennyi partnerünk, támogatónk és együttműködő szervezetünk eddigi bizalmát, amelyre a jövőben is számítunk!”

Forrás:
Új elnök a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület élén; Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület; 2026. július 3.

Mesterséges intelligencia (MI)

Az Európai Bizottság iránymutatásai az egyes MI-rendszerek szolgáltatóira és alkalmazóira vonatkozó átláthatósági kötelezettségekről

„Az Európai Bizottság a mai napon iránymutatásokat tett közzé, hogy segítse a mesterségesintelligencia-rendszerek szolgáltatóit és alkalmazóit a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átláthatósági kötelezettségeinek teljesítésében, amelyek 2026. augusztus 2-án lépnek hatályba.

Az átláthatósági kötelezettségek segíteni fogják az embereket abban, hogy felismerjék, ha mesterséges intelligenciával lépnek kapcsolatba, vagy ha a tartalmat mesterséges intelligencia hozta létre vagy módosította, csökkentve a megtévesztés és a manipuláció kockázatát. A ma közzétett iránymutatások egyértelművé teszik, hogy mely szolgáltatóknak és alkalmazóknak kell megfelelniük az interaktív MI-rendszerekre, valamint a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak jelölésére és címkézésére vonatkozó átláthatósági kötelezettségeknek.

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átláthatósági kötelezettségei

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály értelmében az MI-szolgáltatóknak olyan MI-rendszereket kell kialakítaniuk, amelyek tájékoztatják a felhasználókat, ha közvetlenül kapcsolatba lépnek egy MI-vel, és géppel olvasható jelöléseket kell hozzáadniuk a mesterséges intelligencia által generált vagy manipulált tartalmak észlelésének lehetővé tétele érdekében.

Az alkalmazóknak arról is tájékoztatniuk kell a felhasználókat, ha mélyhamisításnak, emberi felülvizsgálat vagy szerkesztői ellenőrzés nélkül közérdekű ügyekben mesterséges intelligencia által létrehozott tartalomnak, valamint érzelemfelismerő vagy biometrikus kategorizálási rendszereknek vannak kitéve.

Az iránymutatások ismertetnek bizonyos fogalmakat, mentességeket és példákat adnak. Ezek közé tartoznak a közvetlenül interaktív MI-rendszerek, például a csevegőrobotok, a szintetikus tartalom, beleértve a részben vagy egészben mesterséges intelligencia által generált szöveget, a deepfake-eket és a közérdekű ügyekben mesterséges intelligencia által generált szöveget, valamint példák a releváns kivételekre, például a szabványos szerkesztésre, például a helyesírásra és a nyelvtani korrekcióra.

Végezetül az iránymutatások kifejtik, hogy miként bizonyítható a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átláthatósági kötelezettségeinek való megfelelés, többek között egy olyan gyakorlati kódex betartása révén, amely jogbiztonságot nyújt, valamint egyszerű és gyakorlati módon bizonyítja a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálynak való megfelelést.

Háttér

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átláthatósági iránymutatásaira vonatkozó bizottsági iránymutatások kiegészítik a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak átláthatóságára vonatkozó gyakorlati kódexet. A gyakorlati kódexet független szakértők dolgozták ki több száz érdekelt fél közreműködésével. A Bizottság és a mesterséges intelligenciával foglalkozó testület megerősítette, hogy a kódex megfelelő, önkéntes eszköz, amelyre a mesterséges intelligencia szolgáltatói és alkalmazói támaszkodhatnak a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálynak való megfelelés igazolásához.

Annak érdekében, hogy a szervezetek jobban megértsék a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeiket, a Bizottság számos eszközt vezet be, többek között iránymutatásokat, a gyakorlati kódexet, valamint a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály szerinti ügyfélszolgálatot, amely egy hozzáférhető, naprakész információs központ, amely egyértelmű iránymutatást nyújt a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályra vonatkozóan.

Következő lépések

2026. augusztus 2-án a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályban meghatározott szabályok többsége alkalmazandóvá válik, beleértve a Bizottság és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok végrehajtási hatásköreit is.

Az augusztus előtt forgalomba hozott MI-rendszereknek 2026. december 2-tól meg kell felelniük a jelölési és észlelési kötelezettségeknek.

További információért

Iránymutatások

A mesterséges intelligencián alapuló tartalmak átláthatóságára vonatkozó gyakorlati kódex

Kérdések és válaszok

Tájékoztató oldal

Idézet(ek)

„A mai iránymutatással a Bizottság támogatja a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály zökkenőmentes és hatékony alkalmazását annak érdekében, hogy az emberekkel, például csevegőrobotokkal és MI-ügynökökkel interakcióba lépő MI-rendszerek és a mesterségesintelligencia-tartalmak átláthatóbbá és megbízhatóbbá váljanak. Ezek az iránymutatások támogatják a szolgáltatókat és az alkalmazókat a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály szerinti kötelezettségeik teljesítésében, miközben segítik a polgárokat abban, hogy tudják, mikor lépnek kapcsolatba a mesterséges intelligenciával.” – Henna Virkkunen, a technológiai szuverenitásért, a biztonságért és a demokráciáért felelős ügyvezető alelnök”

Forrás:
A Bizottság iránymutatásokat tesz közzé az egyes MI-rendszerek szolgáltatóira és alkalmazóira vonatkozó átláthatósági kötelezettségekről; Európai Bizottság; 2026. július 20. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

Új uniós GenMI (GenAI) kísérleti projektek a közigazgatási szervek számára

„A generatív mesterséges intelligencia közigazgatásban való elterjedését támogató három új kísérleti projekt hivatalosan 2026. július 1-jén kezdődött.

A FLOODS & DROUGHTS , az EUNOMIA.AI és az EuropAI projektek 2026. július 1-jén írták alá támogatási megállapodásaikat. A Digitális Európa program „GenAI a közigazgatások számára” elnevezésű felhívása keretében kiválasztott projektek a hatóságok és a polgárok konkrét igényeit kielégítő, megbízható európai GenAI-megoldásokat fognak tesztelni. Az európai megoldásokat közvetlenül a konzorciumokban részt vevő közigazgatási szervek szerzik be. Amint a projektek teljes mértékben működőképessé válnak, a részt vevő szervezetek nemzeti szinten közbeszerzési eljárásokat indítanak a közszolgáltatási igényeikhez igazított megoldások beszerzése, tesztelése és bevezetése érdekében.

A kísérleti projektek hozzájárulnak a mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozó stratégia célkitűzéseihez, amelynek célja a mesterséges intelligencia felelősségteljes alkalmazásának felgyorsítása a stratégiai ágazatokban, többek között a közszférában. Az európai közigazgatási szervek, kutatási szervezetek és technológiai szolgáltatók összefogásával a projektek bemutatják, hogy a GenAI hogyan javíthatja a döntéshozatalt, optimalizálhatja a belső folyamatokat, javíthatja az akadálymentességet és egyszerűsítheti a bürokratikus eljárásokat.

A közbeszerzésben, tesztelésben és bevezetésben való közvetlen részvételük révén a részt vevő közigazgatási szervek segíteni fognak az interoperábilis és az európai jogi, operatív és társadalmi követelményekhez igazított megoldások kialakításában. A kísérleti projektek által kidolgozott megoldásoknak, módszertanoknak és végrehajtási modelleknek Európa-szerte méretezhetőnek és más közigazgatási szervek által megismételhetőnek kell lenniük.”

Forrás:
Új GenAI kísérleti projektek a közigazgatási szervek számára; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. július 22. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

EUNOMIA.AI – Megbízható generatív mesterséges intelligencia a hatékony és hozzáférhető közszolgáltatások érdekében

„Ez a projekt megbízható, emberközpontú és az előírásoknak megfelelő GenAI-megoldásokat fog kifejleszteni és tesztelni annak érdekében, hogy javítsa a közigazgatások által a polgároknak nyújtott szolgáltatásokat és belső tevékenységeiket.

A 36 hónapos kezdeményezésben 13 uniós tagállam és Norvégia 33 szervezete vesz részt, köztük közigazgatási szervek, kutatási szervezetek és technológiai partnerek. Valós kísérleti projektek révén a projekt olyan területekkel fog foglalkozni, mint az adminisztráció egyszerűsítése és a szabályozásnak való megfelelés, a szabályok betartása, a polgároknak és a köztisztviselőknek nyújtott virtuális segítségnyújtás, valamint a különböző típusú dokumentumokat és adatokat magukban foglaló folyamatok automatizálása.

A projekt szuverén európai, nemzeti és helyi infrastruktúra által támogatott európai nyílt forráskódú MI-modelleket fog használni és továbbfejleszteni. A jogi, etikai, kiberbiztonsági és adatvédelmi követelményeket integrálni fogják a megoldások fejlesztése és bevezetése során.

Az EUNOMIA.AI emellett újrafelhasználható végrehajtási terveket, irányítási modelleket és bevált gyakorlatokat fog kidolgozni, amelyek Európa-szerte segítik a közigazgatási szerveket a megbízható GenAI-megoldások könnyebb elfogadásában.

További információk az EUNOMIA.AI projektről.

Háttér

A Digitális Európa program közigazgatási szerveknek szóló GenAI felhívása keretében kiválasztott EUNOMIA.AI megbízható európai GenAI-megoldásokat fog tesztelni, amelyek a hatóságok és a polgárok konkrét igényeit elégítik ki. A projekt hozzájárul a mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozó stratégia célkitűzéseihez is, amelynek célja, hogy felgyorsítsa a mesterséges intelligencia felelősségteljes alkalmazását a stratégiai ágazatokban, beleértve a közszférát is.”

Forrás:
EUNOMIA.AI – Megbízható generatív mesterséges intelligencia a hatékony és hozzáférhető közszolgáltatások; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. július 22. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)
A projektben részt vesz a Digitális Kormányzati Fejlesztés és Projektmenedzsment Kft. (DKF) is.

EuropAI – Újrahasználható európai generatív MI-megoldások a közigazgatások számára

„Az EuropAI olyan szuverén és megbízható GenAI-megoldásokat fog kifejleszteni, beszerezni és tesztelni, amelyek újrafelhasználhatók és méretezhetők az európai közigazgatásokban.

A kezdeményezés holland, dán, belga és luxemburgi hatóságokat és technikai partnereket tömörít. A projekt három olyan területre összpontosít, ahol a GenAI kézzelfogható előnyökkel járhat a közigazgatás és a polgárok számára: jogi és adminisztratív egyszerűsítés, városelemzés és területrendezés, valamint a polgárokkal való interakciót támogató digitális asszisztensek.

A meglévő közszektorbeli MI-kezdeményezésekre építve az EuropAI közös keretet hoz létre, amelyen keresztül a részt vevő közigazgatási szervek közösen beszerezhetik, tesztelhetik és bevezethetik az európai GenAI-megoldásokat. Ez magában foglalja a megosztott műszaki összetevőket, a végrehajtási terveket, a megfelelőségi dokumentációt és az újrafelhasználható alkalmazások cseréjére szolgáló mechanizmusokat.

A közszféra keresletének és tapasztalatainak országok közötti összevonásával az EuropAI hozzájárul a párhuzamosságok csökkentéséhez, megerősíti az európai technológiai szuverenitást, és megkönnyíti a konzorciumon kívüli közigazgatási szervek számára a megfelelő és interoperábilis GenAI-megoldások elfogadását.

További információk az Európai újrafelhasználható közigazgatás mesterséges intelligenciája (EuropAI) projektről.

Háttér

A Digitális Európa program közigazgatási szerveknek szóló GenAI felhívása keretében kiválasztott EuropAI megbízható európai GenAI-megoldásokat fog tesztelni, amelyek a hatóságok és a polgárok konkrét igényeit elégítik ki. A projekt hozzájárul a mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozó stratégia célkitűzéseihez is, amelynek célja, hogy felgyorsítsa a mesterséges intelligencia felelősségteljes alkalmazását a stratégiai ágazatokban, beleértve a közszférát is.”

Forrás:
EuropAI – Újrahasználható európai generatív MI-megoldások a közigazgatások számára; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. július 22. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Magyarországnak meg kell erősítenie az államháztartást, és növelnie kell növekedési potenciálját – OECD

„Magyarország jelentős előrelépést tett az OECD-országok életszínvonalához való felzárkózásban, a népesség elöregedése és az éghajlatváltozás azonban e folyamat lelassulásával fenyeget. Egy új OECD-jelentés szerint reformokra van szükség az államháztartás megerősítéséhez és a jövőbeli növekedés alapjainak megteremtéséhez. Ezek közé tartozik az adórendszer átalakítása, a kisebb hazai vállalatok versenyképességének javítása, valamint a nők és a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségeinek bővítése.

Az OECD Magyarországról készített gazdasági országjelentése szerint a GDP növekedése a 2025-ös 0,5 százalékról 2026-ban várhatóan 1,9 százalékra, 2027-ben pedig 2,2 százalékra gyorsul, amit az élénk háztartási fogyasztás támogat. Az infláció a tartósan erőteljes bérnövekedés miatt várhatóan a 2026-os 1,9 százalékról 2027-ben 2,7 százalékra emelkedik.

Magyarországnak lépéseket kell tennie a költségvetési fenntarthatóság megerősítése érdekében, és fel kell készülnie a népesség elöregedésével, valamint az éghajlatváltozással összefüggő kiadási igények növekedésére. A költségvetési mozgástér megteremtéséhez többféle reformra lesz szükség: javítani kell a közkiadások hatékonyságát, erősíteni kell a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, továbbá a nem hatékony adókiadások fokozatos megszüntetésével szélesíteni kell az adóalapot.

A kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása hozzájárulna a termelékenység erőteljesebb növekedéséhez. Ehhez kiszámíthatóbb szabályozásra, a vállalkozások alapításának és átszervezésének megkönnyítésére, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására, az innováció célzott támogatására, valamint a készségfejlesztésbe – ezen belül a felnőttképzésbe – irányuló beruházások növelésére van szükség. Ezek a reformok elősegítenék, hogy a kisebb vállalatok jobban bekapcsolódjanak a globális ellátási láncokba, és nagyobb mértékben részesüljenek a külföldi közvetlentőke-befektetések előnyeiből.

A munkaképes korú népesség csökkenése miatt Magyarországnak növelnie kell a munkaerőpiaci részvételt, különösen a nők körében. Ehhez a nők és a férfiak számára egyaránt a nemzetközi gyakorlathoz kell igazítani a családi és gyermekgondozási szabadságokra való jogosultság tényleges időtartamát, valamint bővíteni kell a kisgyermekkori ellátáshoz és a tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférést. A hátrányos helyzetű iskolákban biztosított további felzárkóztató foglalkozások és a kisebb osztálylétszámok javítanák a közoktatás minőségét, és erősítenék a fiatalok munkaerőpiaci kilátásait.

Mivel az ismétlődő árvizek és aszályok költségei folyamatosan emelkednek, Magyarországnak javítania kell az éghajlati kockázatokkal szembeni ellenálló képességét. Ennek érdekében növelni kell a biztosítási lefedettséget, szigorúan érvényt kell szerezni a területhasználati szabályoknak, gondoskodni kell az önkormányzatok kockázatmegelőzési terveinek rendszeres aktualizálásáról, továbbá ösztönözni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló magánberuházásokat…”

Forrás:
Hungary should strengthen public finances and raise growth potential; OECD; 2026. július 23.
Economic Survey of Hungary – July 2026; OECD; 2026. július 23. (legfontosabb megállítások és egy prezentáció)
OECD Economic Surveys: Hungary 2026; OECD Publishing; DOI: 10.1787/1d93d51d-en; 2026. július 23. (az oldalról letölthető a PDF)

Levél a miniszterelnöknek: összefogott az 5 hazai szakszervezeti szövetség

„A szakszervezeti konföderációk (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés – Liga Szakszervezetek – Magyar Szakszervezeti Szövetség – Munkástanácsok Országos Szövetsége – Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) alapvetései a szociális párbeszéddel, a munkaügyi kapcsolatok rendszerével és a kormányzati bérpolitikával kapcsolatban

A fejlett demokratikus jogállamok politikai rendszerének szerves részei a szakszervezetek, amelyek programjaikkal, állásfoglalásaikkal befolyásolják, korrigálják a komplex társadalompolitikai programot megfogalmazó és megvalósítani kívánó pártok, illetve kormányok politikáját, döntéseit. Az érdemi szociális párbeszéd, a hatékonyan működő munkaügyi kapcsolatok – amelynek szerves részét képezik a kollektív tárgyalások – hozzájárulnak a demokratikus jogállami működéshez, részei a fékek és ellensúlyok átfogó rendszerének.

Ezzel szemben hazánkban az elmúlt időszakban egy olyan kormányzati gyakorlat érvényesült, amely nem törekedett az érdek-aggregációra. A kormány a közpolitika formálását és a jogalkotást a saját belügyének tekintette és nem ismerte el, hogy az érdekegyeztetés segítségével javítható az intézkedések minősége és társadalmi elfogadottsága. Emellett számos intézkedéssel korlátozta a szakszervezeti, munkavállalói érdekérvényesítés lehetőségeit. Mindez nemcsak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Európai Szociális Karta normáinak megsértését jelentette, hanem az Európai Unióval is tartós feszültség forrásává vált: az Európai Bizottság országjelentései évek óta következetesen bírálják a hazai szociális párbeszéd rendszerét, és annak megerősítését sürgetik. Ezért a szakszervezeti konföderációk a demokratikus jogállami működés kialakítása során elengedhetetlennek tartják az alábbiakat:

az érdekegyeztetés alkotmányos alapjainak megteremtését, az állam ezzel kapcsolatos alapvető kötelezettségeinek beemelését az új alkotmányba;

a valós, átlátható, érdemi megállapodásokra lehetőséget adó országos érdekegyeztetés megteremtését, egy a munka világát érintő jelentős jogszabályi, költségvetési és stratégiai döntések előkészítése céljából érdemi előzetes konzultációt biztosító országos érdekegyeztető fórum létrehozását a Kormány, a normatív szempontok szerint meghatározott reprezentatív munkáltatói érdekképviseletek és szakszervezeti konföderációk részvételével, összhangban az új magyar helyreállítási tervben foglaltakkal is;

a szakszervezetek, valamint a szakszervezeti tagság státuszának garantálását, a szervezkedés és az egyesülés szabadságát gátló intézkedésekkel szembeni alkotmányos védelmet;

a szakszervezeteket megillető kollektív szerződéskötés jogának alkotmányos és törvényi megerősítését a köz- és magánszférában, munkahelyi és ágazati szinten egyaránt;

a sztrájkjogi szabályozás felülvizsgálatát, a sztrájktörvényben, valamint az egyes jogállási és ágazati törvényekben a sztrájkjogosultság kapcsán megfogalmazott indokolatlan korlátozó rendelkezések eltörlését.

A fent említett kormányzati gyakorlat hatványozottan érvényesült a közszféra területén, ahol a demokratikus munkaügyi kapcsolatok kialakításához, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) sztenderdjeinek való megfeleléshez nélkülözhetetlen a szakszervezeti tagdíj levonása és utalása vonatkozásában bevezetett indokolatlan korlátozások teljes körű megszüntetése, valamint a kollektív szerződéskötési és sztrájkjog helyreállítása.

A konföderációk a munkaügyi kapcsolatok hatékony, demokratikus rendszerének kidolgozása mellett kiemelten fontosnak tartják a munkavállalók jövedelmi pozícióinak javítását. Alapvető elvárásként fogalmazzák meg, hogy mind az átlagbér, mind a minimálbér tekintetében folytatódjon a felzárkóztatás az uniós bérszínvonalhoz. A minimálbér – a 2024. november 25-én kötött megállapodásban foglaltakkal összhangban – 2027-ben érje el az az évi várható rendszeres bruttó átlagkereset 50%-át, elérve ezzel az európai minimálbér-irányelv átültetése során megfogalmazott célt. A kormányzati bérpolitika az indokolatlan béregyenlőtlenségek mérséklését kezelje prioritásként. Az EU bértranszparencia-irányelve kerüljön maradéktalanul átültetésre, a szakszervezetek váljanak a bérátláthatóságban kompetens érdekképviseleti szervvé.

A közszféra a bérek tekintetében is kiemelt figyelmet érdemel. Alapvető fontosságú, hogy az érintett ágazati szakszervezetek bevonásával a szféra széttagolttá vált kereseti rendszere kerüljön áttekintésre és induljon el egy átlátható bérfelzárkóztatási program.

A konföderációk számos további, a munkavállalókat alapvetően érintő szakpolitikai kérdésben kívánják megfogalmazni és képviselni részletes álláspontjukat, az egyeztetések megkezdésének azonban előfeltétele az érdemi szociális párbeszéd és a demokratikus munkaügyi kapcsolatok, valamint a foglalkoztatáspolitika felelős kormányzati képviseletének megteremtése.

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Liga Szakszervezetek, Magyar Szakszervezeti Szövetség, Munkástanácsok Országos Szövetsége, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma”

Forrás:
Levél a miniszterelnöknek: összefogott az 5 hazai szakszervezeti szövetség; Szakszervezetek.hu; 2026. július 22.

Fenntartható fejlődés

Zöldtetők és zöldfalak megvalósítása: európai tapasztalatok és tanulságok – gyakorlati szakpolitikai útmutatás várospolitikusok számára

„A zöldtetők és zöldhomlokzatok Európa-szerte a városi környezet megújításának meghatározó eszközeivé válnak, tényleges hatásuk azonban attól függ, miként épülnek be a szakpolitikákba, az irányítási rendszerekbe és a tervezési gyakorlatokba.

A zöldtetők és zöldhomlokzatok Európában egyre szélesebb körben terjednek olyan természetalapú megoldásokként, amelyek egyszerre képesek kezelni az éghajlati, környezeti és társadalmi kihívásokat. A különböző kezdeményezésekből összegyűjtött tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a rendszerek hozzájárulnak a városi biodiverzitás növeléséhez, mérséklik a városi hőszigethatást, segítik a csapadékvíz kezelését, továbbá javítják az energiahatékonyságot és az emberek jóllétét. Alkalmazásuk ugyanakkor továbbra is egyenetlen, és sok esetben elszigetelt beavatkozásokra korlátozódik ahelyett, hogy átfogó városi stratégiák részét képezné.

E megoldások valódi lehetőségei akkor aknázhatók ki, ha koherens tervezési, szabályozási és finanszírozási keretekbe illeszkednek. Az Európa-szerte megfigyelhető megközelítések sokfélesége – a kötelező szabályozási előírásoktól a helyi közösségek által kezdeményezett programokig – arra mutat rá, hogy olyan hibrid irányítási modellekre van szükség, amelyek ötvözik a közszféra vezető szerepét, a magánszektor innovációját és a lakossági részvételt. A hosszú távú eredményesség biztosításában ugyancsak meghatározó a fenntartás, a nyomon követés és a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás.

A biodiverzitást, az energiagazdálkodást és a vízkezelést együttesen szolgáló, többfunkciós rendszerek felé történő elmozdulás szemléletváltást jelez: a zöldtetők és zöldhomlokzatok többé nem járulékos városi elemek, hanem stratégiai jelentőségű infrastruktúrává válnak, amelyek nélkülözhetetlenek az ellenállóbb, egészségesebb és befogadóbb városok kialakításához.

Ez az ismeretösszegző jelentés közvetlenül támogatja az uniós természet-helyreállítási rendelet, valamint a kapcsolódó éghajlat-, biodiverzitás- és várospolitikák végrehajtását azáltal, hogy gyakorlati útmutatást nyújt a helyi önkormányzatok és a várostervezők számára a városi helyreállítási célok épületekbe integrált zöldfelületek révén történő teljesítéséhez.”

Forrás:
Implementing green roofs and walls: lessons from European experiences; BUILD UP; European Climate, Infrastructure and Environment Executive Agency; 20026. május 7.

Nem csupán dekoráció! – Miként segítik a városi klímaalkalmazkodást a zöldtetők és zöldfalak?

„A zöldtetők és zöldfalak korábban még kísérleti városépítészeti elemek voltak, amelyek esztétikai tulajdonságai elvitathatatlanok. Ma már viszont bizonyítottan skálázható természetalapú megoldások a városi klímaadaptációban, biodiverzitás-védelemben, energiahatékonyságban és lakossági jóllétben.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) egy friss tanulmányban azt vizsgálta, hogy a zöldtetők és zöldfalak miként járulnak hozzá a városi klímarezilienciához és energiahatékonysághoz, amellett, hogy esztétikai elemként is szolgálnak a városkép kialakításában. A tanulmány rávilágít arra is, hogy a beépített városi környezet zöldítése közvetlenül támogatja az EU természet-helyreállítási és biodiverzitási céljait.

A zöldtetők és zöldfalak lényege, hogy a kihasználatlan tető- és homlokzati felületeket városi zöldinfrastruktúrává alakítják. Ez különösen a sűrűn beépített városrészekben fontos, ahol új parkok kialakítására kevés hely áll rendelkezésre. A jelentés alapján az extenzív zöldtetők a legelterjedtebbek, mert a karbantartás kevesebb fenntartással jár és olcsóbban telepíthetők, míg az intenzív tetők és a zöldfalak nagyobb biodiverzitási, mikroklimatikus és társadalmi értéket teremthetnek, ha megfelelő tervezés és fenntartás társul ezekhez.

A zöldtetők és zöldfalak egyik legfontosabb egészségügyi haszna a hőstressz mérséklése. A városi hőszigetek különösen az idősekre, krónikus betegekre, gyermekekre és a nem vagy rosszul szigetelt lakásokban élőkre jelentenek kockázatot. A zöldfelületek párologtatással és árnyékolással csökkentik a környezeti hőterhelést, ami közvetetten mérsékelheti a hőség miatti megbetegedések és halálozások kockázatát is. Az installációk ezen túl javíthatják a levegőminőséget, mérsékelhetik a port és egyes légszennyező anyagokat, valamint zajcsillapító és pszichológiai jólléti hatásuk is lehet.

De nemcsak a társadalomra gyakorolhatnak pozitív hatást. A jelentés szerint a zöldtetők mérhetően hozzájárulnak a csapadékvíz-visszatartáshoz, a hőmérsékleti szélsőségek mérsékléséhez, az energiahatékonysághoz és a városi fajok élőhelyeinek bővítéséhez. A tetők és homlokzatok ökológiai folyosóként is működhetnek, vagyis összekapcsolhatják a töredezett városi élőhelyeket, különösen beporzók és madarak számára. A legnagyobb környezeti hozzáadott érték természetesen akkor jelentkezik, ha a zöldtetők nem elszigetelt beruházások, hanem illeszkednek a városi zöldhálózatba.

A számos pozitív tulajdonság ellenére még mindig elenyésző számban fordulnak elő Európa nagyvárosaiban ezek az installációk, ami a magas beruházási költség, az épületszerkezeti alkalmasság vizsgálata, valamint a fenntartás bizonytalansága miatt lehet. A jelentés ezért hibrid kormányzási modelleket javasol: a közszféra szabályozással tudja ösztönözni a beruházásokat, a magánszektor a finanszírozással tud csatlakozni, a lakosság vagy egyes konkrét civil közösségek pedig a fenntartás oldaláról tudnak hozzájárulni a zöldtetők és -falak elterjedéséhez.

A magas kezdeti költségek ugyanakkor árnyalhatók, hogyha a közvetett megtérülést is górcső alá vesszük. A zöldtetők meghosszabbíthatják a tetőszigetelés élettartamát, csökkenthetik a hűtési energiaigényt, tehermentesíthetik a csatornahálózatot és növelhetik az ingatlanértéket.

Ezek a beavatkozások az EU természet-helyreállítási, valamint biodiverzitás stratégiájának megvalósítását is támogathatják. Előbbi esetében a cél, hogy 2030-ig ne csökkenjen a városi zöldfelület és lombkorona-borítottság, majd ezt követően növekedő trendet kell elérni. A zöldtetők ehhez úgy járulnak hozzá, hogy új zöldfelületet hoznak létre ott is, ahol talajszinten már nincs hely bővítésre. A biodiverzitás stratégiát pedig az új városi élőhelyeket létrehozásával, a zöldfelületek számának növelésével, a beporzók számának potenciális növekedésével segítik. A legnagyobb hatás azonban akkor érhető el, ha a zöldtetők nem dekorációként, hanem a városi zöld infrastruktúra kötelező és támogatott elemeként jelennek meg.”

Forrás:
Nem csupán dekoráció; Felde-Tóth Bettina; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. július 24.
Lásd még:
Implementing green roofs and walls – Lessons from European experiences; Kati Vierikko, Susana Orta-Ortiz, Hanna Nieminen, Paris Vasilakopoulos, Diana Marcela Velasco Gomez; Publications Office of the European Union; DOI: 10.2760/8059292; 2026. március 27.
Seeing is Believing – New Study Proves Green Walls and Roofs Directly Lower Heart Rate, Improve Mood, and Cool Cities; Aramis Velazquez; Greenroofs.com; 2026. június 15.
Benefits of Green Buildings (Green Roofs, Green Walls and Vertical Indoor Greenery) – A compilation of numbers, data and facts from different investigations 2025; European Federation of Green Roof and Living Wall Associations (EFB); 2025

Kiberbiztonság

Beszerzési irányelvek a kórházak és egészségügyi szolgáltatók kiberbiztonságához

„Az e dokumentumban ismertetett beszerzési iránymutatások célja, hogy segítsék a kórházakat és az egészségügyi szolgáltatókat a kiberbiztonsági célkitűzések beszerzési folyamataikba történő beépítésében. Az iránymutatások a beszerzési életciklus valamennyi szakaszára kiterjednek, és gyakorlati útmutatást nyújtanak a kiberbiztonsági kockázatok átfogó kezeléséhez.

Az iránymutatások egyértelmű kiberbiztonsági követelményeket határoznak meg, rögzítik a beszállítók által rendelkezésre bocsátandó információk körét, továbbá szorosan igazodnak az olyan vonatkozó szabályozási keretekhez, mint a NIS2 irányelv, az orvostechnikai eszközökre vonatkozó rendeletek, az általános adatvédelmi rendelet, valamint az európai egészségügyi adattérre vonatkozó rendelet.”

Forrás:
Procurement guidelines for the cybersecurity of hospitals and healthcare providers; European Union Agency for Cybersecurity (ENISA); 2026. július 22.

Mondja el a véleményét az EU Managed Security Services (EUMSS), az irányított biztonsági szolgáltatások kiberbiztonsági tanúsítási rendszeréről!

„Az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) nyilvános konzultációt indít az uniós irányított biztonsági szolgáltatásokra vonatkozó kiberbiztonsági tanúsítási rendszer tervezetéről (EUMSS), amelyet az e célra létrehozott ad hoc munkacsoporttal együttműködésben dolgozott ki.

Az Európai Bizottság felkérésére az ENISA tanúsítási rendszerjelöltet dolgozott ki az irányított biztonsági szolgáltatásokra vonatkozóan. Az ENISA megállapítása szerint a kiberbiztonsági beruházások egyre inkább a technológiára és a kiszervezésre összpontosulnak, nem pedig a belső kiberbiztonsági csapatokra. Az EUMSS-rendszer célja, hogy kezelje az uniós tagállamokban az irányított biztonsági szolgáltatások nyújtására alkalmazandó megközelítések és követelmények jelenlegi sokféleségét és széttagoltságát.

Az ENISA ügyvezető igazgatója, Juhan Lepassaar így fogalmazott:
„A közös alapkövetelmények megfelelő szintű bizalmat teremthetnek a kínált szolgáltatások iránt. Ez a rendszer megbízható alapot nyújthat a tagállamoknak azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek erősítik megelőzési és reagálási képességeiket, különösen az uniós kiberbiztonsági tartalék keretében.”

Vegyen részt a nyilvános konzultációban, és 2026. szeptember 13-ig ossza meg észrevételeit az EU Survey felületén.

A rendszertervezet közelebbről

Az EUMSS-rendszer tervezete a már meglévő európai kiberbiztonsági tanúsítási gyakorlatokra és értékelési módszertanokra épül.

A rendszer többrétegű megközelítést követ, és egy horizontális, valamint egy vertikális rétegből áll.

A horizontális réteg azokat a közös alapkövetelményeket határozza meg, amelyek a rendszer keretében tanúsítandó valamennyi irányított biztonsági szolgáltatásra alkalmazandók. Ezek az alapkövetelmények minden tanúsított szolgáltatási profil esetében kötelező előfeltételt jelentenek. A követelmények mindhárom meghatározott megbízhatósági szinten – vagyis az „alap”, a „jelentős” és a „magas” szinten – azonosak, és a következő területekre terjednek ki:

– a szolgáltatások és platformok biztonságos kialakítása;
– a bevezetés és az átállás irányítása;
– a rendelkezésre állás és az üzletmenet-folytonosság irányítása;
– az operatív szolgáltatásirányítás;
– a folyamatos fejlesztés és a technológia karbantartása.

A vertikális réteg az egyes irányított biztonsági szolgáltatásokra, valamint az azokhoz tartozó szolgáltatási profilokra alkalmazandó, szolgáltatásspecifikus követelményeket határozza meg. A rendszer jelenlegi változata az „incidenskezelési életciklus” vertikális területére, azon belül pedig elsősorban az „incidensreagálás” szolgáltatási profiljára összpontosít.

Az uniós kiberbiztonsági tartalék (EU Cybersecurity Reserve) iránti bizalom erősítése

A rendszer kidolgozása tovább erősítheti az uniós kiberbiztonsági tartalék működését. Az uniós kiberbiztonsági tartalék keretében szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak ugyanis a rendszer hatálybalépésétől számított két éven belül meg kell szerezniük az EUMSS szerinti tanúsítást.

A rendszertervezet célja olyan harmonizált és arányos keret létrehozása, amely támogatja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást és az uniós szintű válságreagálási képességeket.

A rendszer kidolgozásának háttere

Az Európai Bizottság a kiberbiztonsági jogszabály 48. cikkének (1) bekezdése alapján felkérte az ENISA-t, hogy készítsen európai kiberbiztonsági tanúsítási rendszerjelöltet az irányított biztonsági szolgáltatásokra vonatkozóan.

A rendszerjelölt előkészítésének támogatására az ENISA létrehozta az irányított biztonsági szolgáltatások tanúsításával foglalkozó ad hoc munkacsoportot, amely 2025 októberében kezdte meg munkáját. A jelenleg nyilvános konzultáció alatt álló dokumentum az ENISA és a munkacsoport közös munkájának első változata.

További információk

EU Managed Security Services Certification to drive the cybersecurity market | ENISA

EUMSS – European Union Cybersecurity Certification – European Union

Product Security and Certification | ENISA

Certification and Standards | ENISA

Developing Certification Schemes – European Union Cybersecurity Certification

”

Forrás:
Have your say on the certification of EU Managed Security Services; European Union Agency for Cybersecurity (ENISA); 2026. július 24.

Szakirodalom

A döntéshozatal művészete és tudománya – Reneszánszát éli a hadijátszás

„A döntéshozatal művészete és tudománya

A modern hadviselés és a tisztképzés egyik legizgalmasabb, egyben leginkább félreértett területe a hadijátszás, amely az elmúlt évtizedben globálisan és hazánkban is látványos megújuláson ment keresztül. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán (NKE HHK) zajló innovációs folyamatok egyik motorjával, Harangi-Tóth Zoltán őrnaggyal, az Összfegyvernemi Harcászati Tanszék egyetemi adjunktusával beszélgettünk a módszertan tudományos hátteréről, a NATO-ban szerzett tapasztalatairól és az újonnan létrehozott kutatóműhely jövőbeli feladatairól.

Az utóbbi időben egyre többet hallani a hadijátszásról egyetemi berkekben. Miért volt szükség arra, hogy idén júniusban külön kutatóműhely alakuljon erre a területre?

Valóban mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen június 4-én az egyetem rektora aláírta a Hadijátékos, Innovációs és Módszertani Kutatóműhely alapító okiratát. Ez az intézményi háttér elengedhetetlen ahhoz, hogy a hadijátszást ne csak gyakoroljuk, hanem tudományosan is megalapozzuk Magyarországon. A kutatóműhely egyik elsődleges feladata éppen az lesz, hogy kidolgozza azokat a magyar nyelvű fogalmakat és alapdokumentumokat, amelyeket aztán az oktatásban és a tudományos életben is egységesen használhatunk, hiszen jelenleg a hazai szakirodalom ezen a téren még hiányos. Egyébként a kifejezés legutolsó hivatalos magyar fogalom meghatározása még a Hadtudományi Lexikon kék kiadásában szerepelt, ami mára elavult, hiszen a nemzetközi térben, különösen a NATO-ban, sokkal tágabb értelmezések születtek. A fogalomtáron túl fontos cél, hogy a kutatóműhely olyan egyedi hadijáték-modelleket fejlesszen, amelyek specifikus oktatási, vagy elemzési igényeket fognak tudni kiszolgálni. Erre példa a napokban Cipruson sikerrel alkalmazott, stratégiai előrelátást segítő dilemmaelemzési modellünk is, amely nemzetközi szinten is elismertté tette a magyar innovációt. A műhely törekszik arra is, hogy a legmodernebb technológiákat (pl. MI, 3D nyomtatás) integrálja a képzésbe, de szigorúan az emberi döntéshozatal támogatásának rendelve alá azokat.

Ha már a fogalmaknál tartunk, hogyan definiálná a hadijátszást tudományos szempontból? Sokan talán csak a társasjátékokra gondolnak a szó hallatán.

Ez a legnagyobb kihívás, amivel szembe kell néznünk, hiszen a „hadi” és a „játék” szavak párosításáról már a korai időben is megjegyezték a porosz tábornokok, hogy sokakban komolytalanságot sugall. Én magam jobban szeretem a hadijátszás kifejezést használni, mert ez a módszertant jelöli, míg a hadijáték magát az eszközt. Tudományos szempontból ez egy olyan narratívavezérelt tevékenység, amely egy adott szituációból, szereplőkből és azok motivációiból indul ki. A központi eleme egy olyan hadviselési modell, amelyben az emberi döntéshozatal áll a fókuszban: a döntéseink hatással vannak másokra, az ő lépéseik pedig visszahatnak ránk. Ez egy úgynevezett „safe to fail”, azaz biztonságos, hibázásra alkalmas környezet, ahol a résztvevők következmények nélkül próbálhatnak ki különböző stratégiákat, hiszen egy elhibázott döntés itt nem jár valódi csapatmozgásokkal vagy politikai és személyes presztízsveszteséggel.

A hadijátszásnak komoly történelmi gyökerei vannak, különösen a porosz katonai hagyományokban. Hogyan fejlődött ez a módszertan a XIX. századtól napjainkig?

A modern hadijátszás alapjait valóban Poroszországban fektették le 1824-ben, von Reisswitz „Kriegsspiel”-jével. Kezdetben ez rendkívül bonyolult, táblázatokkal és dobókockákkal szabályozott rendszer volt, aminek célja a matematikai pontosságú eredmények kinyerése volt. Később azonban rájöttek, hogy a harctéri tapasztalat és az emberi tényező fontosabb a merev szabályoknál, így megjelent a szabad döntéshozatali „Kriegsspiel”, ahol már tapasztalt döntőbírók váltották fel a táblázatokat. Ez a fejlődési ív vezetett el a mai napig, ahol bár a technológia – például a 3D nyomtatás vagy a digitális térképek – sokat segít az előkészítésben, az alapelv változatlan marad: a parancsnoknak kreatív környezetben, időnyomás alatt kell döntést hoznia.

Ön egy évet töltött a NATO Joint Warfare Centerben, Stavangerben. Milyen tapasztalatokat hozott haza? Hogyan látja a nemzetközi trendeket?

A NATO-ban a hadijátszás 2014 után indult igazán fejlődésnek, amit Robert O. Work, amerikai védelmi miniszter-helyettes memoranduma és a nagyhatalmi versengés visszatérése katalizált. Stavangerben tervezőként és technikai tanácsadóként láttam bele abba, hogyan készítenek elő és vezetnek le professzionális játékokat akár négycsillagos parancsnokságok számára is. Ott tanultam meg, hogy a hadijátszás önmagában nem validálásra, hanem tervek tesztelésére, dilemmák elemzésére és a következmények feltárására való. A NATO-ban sokkal nagyobb a nyitottság ezen módszertan iránt, mert rájöttek, hogy a szenzitív kulturális vagy politikai kérdéseket sokkal könnyebb egy szimulált, játékos környezetben feloldani, mint egy merev értekezleten.

Ön nemzetközi szinten is komoly sikereket ért el az újonnan továbbfejlesztett módszertannal. Nemrég Cipruson, az Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia (ESDC) képzésén vezette be az uniós döntéshozókat a stratégiai tervezésbe. Hogyan fogadták a magyar innovációt?

A limassoli eseményen tábornokok, nagykövetek és uniós diplomaták vettek részt, akiket a 2050-ig terjedő biztonság- és védelempolitikai tervezés rejtelmeibe vezettem be egy intenzív, másfél napos stratégiai hadijáték keretében. Az ESDC kifejezetten azért kért fel minket, mert felfigyeltek a kutatóműhelyünk által továbbfejlesztett dilemmaelemzési modellre. A legnagyobb újdonság az volt, hogy a résztvevőknek olyan húsbavágó kérdésekben, mint a közös európai hadsereg vagy a NATO jövője, egyértelmű igen vagy nem válaszokkal kellett dönteniük. Ez szokatlanul őszinte és dinamikus vitákat generált, és a program végén a résztvevők tízből átlagosan 7,5 pont feletti minősítést adtak a magyar módszertannak. Az elismerés nemcsak nekem, hanem az NKE HHK nemzetközi megítélésének is sokat jelentett.

Korábban említette a „safe to fail” környezetet. Ez hogyan valósul meg a gyakorlatban egy olyan hierarchikus szervezetben, mint a hadsereg, és hogyan az NKE HHK oktatásában a különböző szinteken?

A kérdés első felére válaszolva: ez egy komoly kulturális kihívás. Valódi kísérletezés csak akkor lehetséges, ha az elöljáró jelenléte nem korlátozza a kreativitást. Volt olyan minisztériumi hadijátékunk, ahol a civilek jelezték: feszélyezi őket a katonák egyenruhája és rendfokozata, így legközelebb „buisness casual” öltözetet kért a szervező mindenkitől a semleges környezet érdekében. Az elöljáróknak el kell fogadniuk, hogy egy professzionális játék eredménye akkor is értékes, ha az nem azt az eredményt hozza, amit ők látni szerettek volna. A hadijátékban egyébként csalás is előfordulhat, ha valaki mindenáron nyerni akar, de a moderátor feladata éppen az, hogy mederben tartsa a folyamatot és megvédje a szakmai integritást. Az alapképzésben a tisztjelölteknél a cél a döntési magabiztosság növelése és a váratlan helyzetekben fellépő blokk, a paralízis elkerülése. Azt akarjuk, hogy megszokják: dönteniük kell, és a döntéseiknek görgetett hatása lesz a későbbi körökben. A törzstiszti képzésben már specifikusabb témákra, például a reziliencia vizsgálatára koncentrálunk, míg a vezérkari szinten a stratégiai környezet elemzése, a nemzetközi szereplők motivációinak feltárása a cél. Itt már nem a lőszerszag a lényeg, hanem az, hogy a résztvevők beleégessék az izommemóriájukba a komplex összefüggések felismerését. A biztonságpolitikai elemzők tekintetében a konfliktusanalógiák felismerésére és a mintázatok azonosítására kell koncentrálni, amely könnyebbé teheti számukra a jövőbeli válságok előrejelzését.

Manapság mindent átsző a mesterséges intelligencia (MI). Van még helye az embernek a hadijátékokban?

A MI kiváló eszköz lehet bizonyos folyamatok, például az ellenerő szimulálásának vagy a lexikális adatok kigyűjtésének tehermentesítésére. Ugyanakkor veszélyes is lehet, ha túl sok mindent szervezünk ki neki, mert például elveszíthetjük a piros fejjel gondolkodni képes Red Cell szakértőket [Az ellenfél nézőpontjából gondolkodni képes szakértőkről van szó. eGov Hírlevél] és a felkészítésük lehetőségét is. Személyes meggyőződésem, hogy ha az emberi tudást és a döntéshozó képességet kiszervezzük az algoritmusoknak, olyan kompetenciákat veszítünk el, amelyeket generációkba telhet visszaépíteni. A MI nem alkalmas a valódi, minőségi emberi döntéshozatal pótlására, nem képes kontextusba helyezni a döntéseket vagy minőségi, erkölcsi alapú válaszokat adni bonyolult dilemmákra, de segíthet abban, hogy a résztvevők ezekre az érdemi kérdésekre koncentrálhassanak.

Milyen gyakorlati akadályokkal kell szembenéznie egy hadijáték-fejlesztőnek ma Magyarországon?

Rendszerünk sajnos még nem kompatibilis a hadijátszás kreatív és projektalapú természetével. Nehéz elmagyarázni a gazdasági hivatalnak, hogy miért van szükségem százas tételben színes fakockákra, dobókockákra vagy habkartonra egy kutatáshoz vagy oktatáshoz. Ez nem a klasszikus „8-tól 4-ig” munka; egy-egy játék előkészítése hetekig tartó, éjjel-nappali intenzív szellemi és fizikai megterhelést jelent. Ráadásul nincs megfelelő raktározási vagy infrastrukturális háttér sem, gyakran saját hátizsákommal és térképhengeremmel küzdöm végig magam a tömegközlekedésen, hogy eljussak az órára. Ezen a téren is szemléletváltásra van szükség: el kell fogadni, hogy ez egy interaktív, mentoráláson alapuló oktatási forma, aminek az anyagigénye nem váltható ki egy egyszerű pendrive-n hordozott PowerPoint prezentációval.

Végezetül, mi a legfontosabb üzenete a hadijátszással kapcsolatban azoknak, akik még szkeptikusak?

Az, hogy a hadijátszás nem egy egyszemélyes show. Bár sokan azt hiszik, hogy minden játékot egymagam meg tudok csinálni, ez tévhit; minden komoly eredmény mögött egy stáb és komoly szakmai bedolgozás áll. A legfontosabb pedig a bizalom és a kultúra megteremtése: el kell fogadni, hogy egy professzionálisan megtervezett, szakértők meghívásával lejátszott és levezetett hadijáték eredménye akkor is értékes (sőt érvényes), ha az nem azt mutatja, amit a megrendelő elvárt vagy látni szeretett volna. Csak egy ilyen nyitott, kísérletező környezetben tudunk valódi válaszokat kapni korunk biztonságpolitikai kihívásaira.”

Forrás:
Reneszánszát éli a hadijátszás; Németh-Zsohár Agnieszka; Ludovika.hu; 2026. július 13.

Az MTA doktorai: Tátrai Tünde a közbeszerzésekről

„Tátrai Tünde, az MTA doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem Ellátásilánc-menedzsment Tanszék egyetemi tanára szerint sokan azt gondolják, hogy a közbeszerzések kutatása egyenlő a korrupció kutatásával, pedig ennél sokszínűbb, a versenyt és a hatékonyságot egyaránt érintő témáról van szó. A közbeszerzések értéke a GDP 15-20 százalékára tehető, tehát a téma fontossága egy ország működése szempontjából megkérdőjelezhetetlen.

Tátrai Tünde már az közgazdasági egyetem elvégzésekor eldöntötte, hogy a beszerzés témájával akar későbbi kutatói pályafutása során foglalkozni. Mivel azonban a gazdasági jog is nagyon érdekelte, a jogi egyetemet is elvégezte. Így választotta PhD-témájául a közbeszerzés kérdéskörét, aminek vannak jogi és gazdasági aspektusai is. Ezen az interdiszciplináris kutatási területen lehetősége nyílt az első hazai közbeszerzésimenedzser-képzés megalapítására. Bár a téma kezdetben meglehetősen szűknek tűnt, az évek során a kutató jelentős szakmai ismeretségi hálót tudott kiépíteni maga köré, így a világ számos egyetemén volt vendégelőadó, Olasz- és Oroszországtól kezdve az Egyesült Államokon és Dél-Amerikán keresztül Dél-Afrikáig és Japánig.

„A közpénzek elköltésének tudománya az utóbbi években hallatlanul dinamikus fejlődésnek indult a hatalmas adattömegek elemzésére alkalmas informatikai fejlődésnek köszönhetően – érvel Tátrai Tünde. – Sokan úgy gondolják, hogy a közbeszerzések kutatása egyenlő a korrupció kutatásával, pedig ennél sokszínűbb, a versenyt és a hatékonyságot egyaránt érintő témáról van szó. A közbeszerzések értéke a GDP 15-20 százalékára tehető, tehát a téma fontossága egy ország működése szempontjából megkérdőjelezhetetlen.”

A kutató szerint a közbeszerzések terén a fair verseny feltételeinek biztosítása elsődleges fontosságú.

A verseny számos tényezőtől függ: az integritástól, a hatékonyságtól, a kis- és közepes vállalkozási szektor fejlettségétől, a beruházások mértékétől egyaránt. „Ez legalább annyira versenyjogi, mint közbeszerzési probléma, ezért nemcsak jogászokra, hanem számos közgazdászra, mérnökre is szükség van a megfelelő feltételek biztosításához – folytatja az MTA doktora. – A modern adatelemző módszerek alkalmazásával már nemcsak azt állapíthatjuk meg, hogy a verseny mértéke mennyiben függ az ajánlattevők számától, hanem azt is, hogy az egyajánlatos eljárások milyen feltételek mellett jellemzőbbek. Az egyik legnagyobb tudományos eredményemnek tekintem, hogy a Corvinus Egyetemen kollégáimmal együtt kifejezetten a fejlődő országokban tudtunk olyan sajátosságokat azonosítani, amelyek miatt egyes országokban a verseny feltételrendszere más a közbeszerzési piacon. E sajátságok korlátozzák a verseny intenzitását.”

Tátrai Tünde jelentős szerepet vállalt a magyarországi közbeszerzésimenedzser-képzés létrehozásában. Vélekedése szerint a közbeszerzések világa csak akkor működhet hatékonyan, ha léteznek a területre szakosodott felső és középvezetők, akik képesek értelmezni a területen végzett összehasonlító kutatások eredményeit. A kutató munkája jelentős részét az európai uniós kutatási projektek teszik ki, így rálátása van az EU közbeszerzési piacára. Tapasztalata szerint általánosságban elmondható, hogy ott optimálisabbak a közbeszerzési verseny feltételei, ahol kellően erősek a kis- és közepes vállalkozások, amelyek kiegyensúlyozott piaci környezetben képesek és akarnak ajánlatot tenni a közbeszerzési eljárásokban.

„Bár e tekintetben Kelet-Közép-Európában a kezdeti gyermekbetegségeket már leküzdöttük, e piacok még mindig fejletlennek tekinthetők. Jelenleg feltűnően magas az eredménytelen eljárások aránya, ami hatalmas mennyiségű idő és közpénz elpocsékolásával jár szerződéskötés nélkül – mondja Tátra Tünde. – Az egyik kutatásunkban például kimutattuk, hogy az eredménytelenség szoros kapcsolatban van a csak áralapú versennyel, miközben az önkormányzati szféra, vélhetően a piaccal való közvetlenebb kapcsolata miatt, gyakrabban tudja eljárásait eredményesen lezárni.”

E kutatások fő motivációja természetesen a közbeszerzések hatékonyságának, átláthatóságának, igazságosságának elősegítése. Tátrai Tünde szerint minden korszaknak megvan a biztosnak tűnő módszere a közpénzköltés tökéletesítésére. „Korábban sokan azt mondták, hogy a digitalizációval teljesen igazságossá válthat a verseny, de ez nem történt meg. Pusztán a szabályrendszerek módosításától sem fog a piac jobban működni. Számos szakértővel, kutatóval azon dolgozunk jelenleg az Európai Unióban, hogy az európai közbeszerzési szabályokat egyszerűsítsük, illetve könnyebben alkalmazható jogi és informatikai kereteket biztosítsunk hozzájuk” – mondta Tátrai Tünde.

Bár a kutató hangsúlyozta, hogy az ő munkássága korántsem csupán a korrupció kutatásáról szól, természetesen nem kerülhettük meg a kérdést, hogy véleménye és kutatási eredményei szerint a magyar emberek korrupciópercepciója mennyiben tükrözi a valóságot.

„A közbeszerzés pont olyan korrupt, mint a gazdaság minden egyéb területe. Bár a közbeszerzés a korrupció kiváló terepe, nem a közbeszerzés a korrupció oka, inkább lakmuszpapírhoz hasonlítanám – érvel Tátrai Tünde. – Van a korrupciónak egy igen jelentős vetülete, amiről sokkal kevesebbet beszélünk, ez pedig az intézményesített korrupció. Ekkor a rendszer résztvevői úgy érzik, hogy a korrupt viszonyok szabályszerűek (és sokszor tényleg úgy alkotják meg a szabályokat, hogy a rendszerbe bele legyen kódolva a korrupció).”

Emiatt a szereplőkben sokszor nem is tudatosul, hogy éppen korrupt eljárás részesei. „Amikor a szereplők azt gondolják, hogy az intézményesített korrupció teljesen rendben van (hiszen megfelel a szabályoknak), azt a korrupcióellenes küzdelem hagyományos eszközeivel már nem lehet eliminálni. Az intézményesített korrupció felderítéséhez nagyon erős adatelemző képességre van szükség, de ma még sehol a világon nem dolgozták ki azokat a standard módszereket, amelyekkel feltárható és semlegesíthető a szereplők tudatában és elvárásaiban rögzült hibás gyakorlat – vélekedik a kutató. – Az alkalmazott korrupciós technikák ma már sokszínűbbek és nehezebben feltárhatók.

A kutatások szerint a fejlettebb közbeszerzési rendszerekben a manipuláció fókusza az eljárásról az előkészítésre, a versenyre vonatkozó előzetes megegyezésre, valamint a szerződés nem megfelelő teljesítésére tevődik át.

A közbeszerzés-kutatások eredménye közvetlenül hasznosulhat, hiszen a döntéshozók elemi érdeke, hogy figyeljenek a trendekre, és ne az évtizedekkel ezelőtti közbeszerzési problémákra számítsanak. Valaha megmosolyogták ezt a kutatási témát, de mára a tudományos érdeklődés fókuszába került – mégpedig joggal.””

Forrás:
Az MTA doktorai: Tátrai Tünde a közbeszerzésekről; Magyar Tudományos Akadémia; 2026. július 23.

Az MTA doktorai: Ződi Zsolt a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi kérdésekről és a platformjogról

„Az internetes közösségi platformok mára életünk szerves részei lettek, az online tevékenység jelentős része közvetlenül vagy közvetve érinti e szolgáltatásokat. Így a közösségi hálózatok jelentős hatást gyakorolnak a társadalomra, a jogi szabályozásuk azonban sok tekintetben ellentmondásos és elégtelen. Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatóprofesszora, az MTA doktora ezért kutatja a platformjogot, illetve a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi kérdéseket, hiszen ezek a jövőben valószínűleg egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az élet valamennyi területén.

Ződi Zsolt pályája kezdetén a Miskolci Egyetemen dolgozott, és jogfilozófiai kutatásokat végzett, majd egy multinacionális elektronikus jogi kiadóhoz szerződött. Az ott töltött 15 éve idején vált az internet és az elektronikus szolgáltatások széles körben elterjedtté, így első kézből tapasztalhatta meg az online iparágakkal kapcsolatos jogi kérdések megoldatlanságát. Amikor 2010 környékén visszatért a tudományos pályára, tapasztalatait felhasználva az információs társadalom és a technológia jogi összefüggéseivel kezdett foglalkozni. Például számítógépes nyelvészeti módszerekkel elemezték a jogi szövegekben fellelhető mintázatokat.

„Később, már a Budapesti Corvinus Egyetemen kezdtem az információs társadalommal összefüggő szabályozási kérdéseket vizsgálni. Akkoriban gazdálkodásinformatikusoknak is tartottam jogi előadásokat, és gyakran beszélgettünk olyan szabályozási kérdésekről, amelyekkel ők nap mint nap találkoztak – mondja Ződi Zsolt. – Csakhogy nagyon hamar azzal szembesültem, hogy az internetes platformok, pláne a mesterséges intelligencia szabályozása még egészen gyermekcipőben jár. Vagyis e területen nem több száz éve létező jogi megoldásokat kell kutatni, hanem teljesen új társadalmi jelenségeket és technológiai fejleményeket kell kezelni, miközben számos jogi terület teljesen tanácstalan velük kapcsolatban.”

A kutató ettől kezdve párhuzamosan vizsgálta az internetes közösségi platformok és a mesterséges intelligencia jogi szabályozását. Ezek még a ChatGPT és más generatív MI-modellek előtti évek voltak, így nem volt triviális, hogy a terület hamarosan intenzív jogi gondolkodás terepévé válik. Akkoriban még mindenki az önvezető autókról beszélt, mert úgy tűnt, hogy e területen fog áttörést elérni a mesterséges intelligencia. Ez a forradalom azóta is várat magára, viszont megjelentek az MI-alapú chatbotok, amelyeket ma már mindenki használ, aki Google-keresést indít, és a mesterséges intelligencia hirtelen a mindennapok része lett, rengeteg adatvédelmi és egyéb jogi kérdést vetve fel.

A közösségi platformokkal kapcsolatos jogi problémák a 2010-es években váltak nyilvánvalóvá. Ekkor pattant ki a Cambridge Analytica-botrány (a Facebook a felhasználók tudta nélkül eladta az adataikat a Cambridge Analytica politikai tanácsadó cégnek, amely az információk alapján célzott politikai hirdetésekkel bombázhatta őket). Több ellentmondásos választás eredményében is szerepük volt a közösségi hálózatok hírfalain megjelenő bejegyzéseket irányító algoritmusoknak. Emellett az időszak számos terrortámadásában is máig tisztázatlan szerepet játszottak.

Mindezek miatt a közösségi hálózatok működése, pontosabban a működésük jogi szabályozatlansága hirtelen a közvélemény és a politika fókuszába került. „Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy jogi eszközökkel kell kezelni e platformokat, hiszen a társadalmi hatásuk folyamatosan nő, befolyásolják a mindennapi életünket, és jelentős kockázatokat is hordoznak magukban – folytatja a kutató. – Az Európai Unió igen intenzív jogi erőfeszítéseket kezdeményezett e platformok szabályozása érdekében, ezzel párhuzamosan pedig mi is OTKA-kutatást végeztünk e területen. A sorozatos botrányok és az azokat kísérő közérdeklődés hatására a következő években egyre inkább az internetes platformokra kezdtem koncentrálni.”

Az előző évtized végén számos nagy hatású uniós és nemzeti szintű jogszabály született Európában, amelyek a közösségi platformok és egyéb online szolgáltatások működése okozta problémákat igyekeztek kezelni. Németországban elfogadták a hálózati kikényszerítési törvényt (NetzDG), amely az interneten terjesztett megtévesztés, gyűlöletbeszéd és más illegális tartalmak ellen lépett fel, majd elfogadták az Európai Unióban a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet (DSA) hasonló célokkal. Ezekben az években Ződi Zsolt két könyvet is írt az információs társadalom jogi kérdéseiről (Platformok, robotok és a jog; Platformjog – Elméletek és hatályos szabályok).

„Az internetes platformokon folytatott tevékenységek mindegyikének, legyen szó a vásárlásról, az információszerzésről vagy a kommunikációról, megvannak a tükörképei a való életben is. Az online tevékenységek azonban mégis különböznek az offline megfelelőiktől, és sokszor áll elő olyan helyzet, hogy e kis különbségek végül jelentősen más igényeket hívnak életre a jogi szabályozásban – érvel Ződi Zsolt. – A közösségi hálózatokon az embereknek sokkal több ismerősük van, mint a való életben, a felhasználók anonim módon is közölhetnek információkat, és a kommunikáció másfajta érzelmi hatást kelt a befogadóban. Így például a közösségi hálózatok használata teljesen más társadalmi hatásokkal bír, mint a való életbeli kapcsolattartás, és ezt a jognak is követnie kell.”

A közösségi platformok és a keresőmotorok a hirdetésekből élnek, és a reklámok célzásához olyan eszközök állnak a rendelkezésükre, amelyekről az offline hirdetők még csak nem is álmodhattak. A felhasználói viselkedés alapján precízen célozhatják meg a potenciális vásárlókat vagy szavazókat a rájuk szabott reklámokkal (ezt a megközelítést mikrotargetálásnak nevezik). „Amikor a felhasználó feliratkozik e platformokra – figyelmeztet Ződi Zsolt –, szerződést köt a szolgáltatóval, és ezáltal beleegyezik, hogy attól kezdve folyamatosan megfigyelik. Töméntelen mennyiségű adatot gyűjtenek a szokásairól, a társadalmi kapcsolatrendszeréről. Ez sok szempontból is rendkívül aggasztó. Bár erről vannak viták a tudományos közösségben, az én véleményem szerint az ilyen léptékű adatgyűjtés, sőt a közösségimédia-platformok teljes működése totálisan inkompatibilis az európai adatvédelmi szabályokkal. Ezzel kezdeni kell valamit.”

A kutató szerint azért fontos a platformjog kutatása, mert jelenleg ezen online szolgáltatások jogi szabályozását általában a korábbi offline megoldások adaptálásával próbálják megoldani, ami nem maradéktalanul sikeres. A jogi megoldások kialakítása azért is sürgős, mert „e platformok mára az internet alapvető infrastruktúrájává váltak. A közösségi hálózatok ma már közművek, infrastrukturális behemótok, az internetes tevékenység jó része rajtuk keresztül zajlik – mondja Ződi Zsolt. – Ott vásárolunk, ott tartjuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel, ott kommunikálunk, és a hagyományos médiatartalmakat is jellemzően ezeken keresztül fogyasztjuk. Afelől már nincsen vita, hogy szabályozni kell őket. Ezt azonban megnehezíti, hogy e platformok többsége amerikai cég, bár egyre több közöttük a kínai. Az amerikaiak a piaci szempontokat előtérbe helyezve állnak az adatvédelemhez, a kínaiak adatvédelmi gyakorlatát pedig inkább hagyjuk. Ilyen körülmények között kell kidolgoznunk az európai értékeknek megfelelő szabályozást, ami nem egyszerű feladat.””

Forrás:
Az MTA doktorai: Ződi Zsolt a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi kérdésekről és a platformjogról; Magyar Tudományos Akadémia; 2026. július 7.

Törvények, rendeletek

A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium Európai Uniós Támogatások Munkacsoportot hoz létre

„…1. Általános rendelkezések
1. § Az európai uniós fejlesztési források felhasználásában és a támogatások lebonyolításában közreműködő szervezetek közötti feladatmegosztás felülvizsgálata, hatékonyságának növelése, valamint a lebonyolítási költségek csökkentéseérdekében munkacsoportot hozok létre „Európai Uniós Támogatások Munkacsoport” elnevezéssel (a továbbiakban: Munkacsoport).

2. A Munkacsoport célja
2. § A Munkacsoport célja az európai uniós fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos, a feladatellátásban érintett szervezetek közötti feladatmegosztás átfogó felülvizsgálata és javaslatok kidolgozása a feladatellátás racionalizálására.

3. A Munkacsoport feladatai
3. § A Munkacsoport
a) megvizsgálja az európai uniós támogatások lebonyolításában részt vevő szervezetek közötti feladatmegosztást, azonosítja a feladatmegosztás hibáiból fakadó esetleges problémákat;
b) költség-haszon elemzéseket készít az európai uniós fejlesztéspolitikai intézményrendszerre vonatkozóan;
c) felméri, hogy az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos egyes feladatokat gazdasági társasági vagy költségvetési szervi formában indokolt-e ellátni;
d) javaslatot tesz az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos
da) feladatmegosztás észszerűsítésére,
db) feladatellátás költségeinek csökkentésére, valamint
dc) feladatellátás átláthatóságának növelésére.

4. A Munkacsoport összetétele, irányítása
4. § (1) A Munkacsoportot a közigazgatási államtitkár irányítja.
(2) A Munkacsoportot a Közigazgatási Államtitkári Titkárság közigazgatási államtitkár által kijelölt munkatársa vezeti.

5. § (1) A Munkacsoport tagjai:
a) a vidék- és területfejlesztésért felelős államtitkár által delegált 2 fő,
b) a parlamenti államtitkár által a Folyamatelemzési és Ágazatközi Együttműködési Főosztályról delegált 1 fő,
c) a jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár által delegált 1 fő,
d) a gazdálkodásért felelős helyettes államtitkár által delegált 1 fő,
e) a területi közigazgatás működtetéséért felelős helyettes államtitkár által delegált 1 fő,
f ) az európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár által delegált 1 fő,
g) a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. részéről delegált 2 fő…”

Forrás:
A vidék- és településfejlesztési miniszter 2/2026. (VII. 24.) VTM utasítása a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium Európai Uniós Támogatások Munkacsoportjáról; Hivatalos Értesítő; 2026. évi 32. szám; 2026. július 24.; 1229-1230. o. (PDF)

30. szám, 2026. július 27.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek