Tartalomjegyzék

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Törvények, rendeletek


Részletes tartalom

Közigazgatás, politika

A butaságon sokkal többet bukunk, mint a korrupción

“A közfinanszírozási rendszerünk az átgondolatlanság miatt ilyen borzasztóan pazarló és eredménytelen – mondja Vigvári András, a BGF pénzügyi intézetének vezetője, az Állami Számvevőszék volt kutatója. Az önkormányzatoknak jövőre 140 milliárd fog hiányozni, amivel egyszerűen nem számolt a költségvetés, amit egyébként is pont fordított logikával kellene megtervezni. Amit piaci alapon meg lehet szervezni, azt úgy is kell, a közfeladatoknál viszont számolni kell azok speciálisabb jellemzőivel.

Az állami bürokrácia ráadásul szerte a világban egyre nagyobbra dagad, amit az egyre fokozottabban elvárt jóléti szolgáltatásokon túl a gazdasági versenyképesség is indokolhat. A könyvünk arra az ideára alapult, hogy Magyarországon nagyon sokat lehetne spórolni, ha közszféra gazdálkodása akár csak egy kicsit is javulna.

Jó, erre mondhatjuk, hogy csak politikai akarat kellene, és ezt mi is megcsinálhatnánk.

Igen, de nálunk ennek a szakmai alapjai is hiányoznak. Azzal kellene kezdeni, hogy legalább az érdemi pénzügyi és statisztikai információk rendelkezésre álljanak. Amíg ugyanis nincs értékelhető színvonalú államháztartási számviteli és információs rendszer, addig hiába is várunk el hatástanulmányokat.

Tudna mondani egy jellemző példát?

Nálunk a végrehajtó hatalom nagyon egyszerűen meg tudja vezetni a törvényhozást. Egy példa: sokszor olyan szerkezetben nyújtják be a költségvetést, hogy nincs ember, aki abban ki tud igazodni. A gyakorlott számvevőknek is komoly kihívást okoz benne egy-egy tétel alapos vizsgálata, ha ugyanezt megkapja egy átlagos képviselő, akkor tulajdonképpen fogalma se lesz arról, hogy miről is dönt.

Ez csak mostanában jellemző?

Korántsem. A rendszerváltás környékén a jogi-pénzügyi szabályrendszerünkkel a régióban élen jártunk. Viszont 1992-ben született egy olyan államháztartási törvény, ami már akkor sem állta meg a helyét, az államháztartási gazdálkodásunknál csak a pénzmozgásokra figyelt. Ez egy idejétmúlt rendszer akkortól, hogy az állam jelentős vagyonnal is gazdálkodik, és nem csak a közjogi bevételekből finanszírozza a közszolgáltatásokat. Mert így például nem látszik, hogy ha létrehoznak valamilyen állami kapacitást, akkor az akár csak öt év is múlva fenntartható lesz-e, márpedig az öt év még csak nem is egy hosszú időtáv.

Az államháztartási törvény azért módosították néhányszor.

Az is az állandó jelzője, hogy a „számtalanszor módosított” államháztartási törvény; a kormányok ezt mindig szerették követhetetlenül buherálni. Volt, amikor már egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető se tudta, hogy miket módosítottak, aki a törvény egyes részeit személyesen írta meg. Ezeket részben azért tették, hogy lekövessék a szervezeti változtatásaikat, részben egyéb politikai célok érdekében.

Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok hiteltörlesztése lesz a legnagyobb kockázata az egész jövő évi költségvetésnek.

Egyszerűen kimaradt a tervezésből?

Valóban úgy tűnik, hogy erre nincs pénz, ráadásul az önkormányzatok már most arra panaszkodnak, hogy a normál feladataikat sem fogják tudni ellátni. Egyszerűen azért, mert még mindig nem tudni, hogy most államosítják-e az iskolákat, és ha igen, hogyan. Előfordulhat, hogy végül alapvető közszolgáltatások biztosításával sem fog tudni boldogulni jó néhány önkormányzat.

Az önkormányzatok az eladósodásukat korábban is azzal indokolták, hogy az elapadó folyó finanszírozást váltják ki.

Ez egyáltalán nem ilyen fekete-fehér, talán csak a megyéknél. Ők 2007-ben jelentős megszorításokat kaptak, úgy hogy saját bevételük lényegében nem volt, a települési önkormányzatok pedig szinte bármilyen feladatot kórházakat, kollégiumokat, iskolákat átpasszolhattak nekik. A másik ágon arról se felejtkezzünk meg, hogy olyan városok is jelentős devizaadósságot vállaltak fel, akiknek már korábban is súlyosan el voltak adósodva, csak indirektebb módon.

Igen, de azt mondták, ez a fejlesztésekre kell.

Valóban, az előző kormányzat fejlesztéspolitikája miatt rengeteg város kezdett nagyobb ppp-beruházásokba, uszodákat, sportcsarnokokat és hasonlókat építettek, a ppp ráadásul direkt adósságként nem jelenik meg a mérlegekben. Csakhogy erre jött még rá a devizaadósság, ami számos városban, főleg nagyvárosokban nem volt indokolható. Esztergom például már 2005-ben mindenféle előrelátó működést és adósságkorlátot felrúgva adósodott el, most meg is van az eredménye. Ráadásul a települések többségénél fogalmuk sem volt arról, mit akarnak finanszírozni a jövő generációk pénzét felélő 20-25 éves futamidejű kötvényekkel. Ismerünk olyan várost is, amelyik úgy bocsátott ki frankkötvényt, hogy az egészet egy összegben fogja majd törleszteni 20 év múlva. Ez azért is volt vonzó, mert a kötvény tulajdonképpen szabad pénz, míg egy banki hitelnek lettek volna feltételei. Olyan ez, mint amikor most a kormány inkább a piaci finanszírozást választja az IMF hitel helyett.

Több településen elkezdtek valutázni a frankkötvényből.

Igen, sokan nettó kamatbevételre használták, azaz átváltották forintra, és magasabb forintkamatokból tudták fizetni a devizaadósságot. Ez működött is egészen 2008-ig, amíg el nem szálltak az árfolyamok. De bármilyen árfolyam mellett is kemény lesz 2013, a kötvénykonstrukciók jellege miatt is, mivel eddig sok esetben a türelmi időt is beépítettek, amik most lejárnak. Pontosan persze nem láthatók ezek, mert sokszor üzleti titkot képeznek, ami viszont már végképp érthetetlen egy önkormányzat esetében. Mindenesetre ez a pénz biztosan nagyon fog hiányozni a rendszerből.

Mire számíthatunk?

Itt csak rossz megoldások lehetnek, mert ha az önkormányzatok nem fizetnek, akkor az a bankrendszer hitelezőképességét fogja komolyan visszavetni, egyébként viszont a feszített költségvetés fogja megsínyleni.

Általában felelőtlenül bánunk a közpénzekkel?

A köztulajdonról azt el lehet elmondani, hogy mindenkié, tehát senkié, ezért mindenki különösen nagy késztetést érez rá, hogy magáévá tegye. A közfeladatok finanszírozásában nincs valódi piaci kontroll, miután itt nincs piaci verseny, másrészt az érdemleges tulajdonosi kontroll is hiányzik.

Említette korábban, hogy korszerűtlen az államháztartási törvényünk. Az egész közpénzügyi rendszerünk is az?

Magyarországon az állam legnagyobb bevételeit közjogi alapon szerzi meg, ilyen például az adók vagy a bírságok. Egyes jól gazdálkodó országokban viszont az állami vagyon hasznosításából is komoly pénz folyik be, a bányászati koncesszióktól a frekvenciadíjakig. De fontosabb itt arról beszélni, hogy míg az OECD keretében elképesztően komoly munkák folynak a közpénzügyek korszerűsítésére, Magyarországon hagyomány, hogy ezekben abszolút muszájból veszünk részt. Egyébként például a pénzügyi ellenőrzés problémájával egyébként az államok évezredek óta küzdenek, elég csak arra gondolni: az ókori Mezopotámiából írásos emlékeink vannak arról, hogy a felhatalmazásukat kevésbé lojálisan értelmező adószedők mely végtagjait kell eltávolítani.

De lehet-e hatékonyabb a közszolgáltatás rendszere, lehet-e mondjuk piacosított szemlélettel működtetni?

Ha valamit piaci alapon is tudunk működtetni, azt teljesen felesleges a sok szempontból problémásabb állami irányítás alá venni. Ha közfeladatok teljesítményét akarjuk ösztönözni, akkor vegyük figyelembe, hogy az íróasztal mindig képes lesz munkát csinálni magának. Két szemléletes példa erre: Magyarországon a kilencvenes évek közepén az önkormányzatokhoz kerültek a tűzoltóságok, és meghatározott teljesítményt kellett felmutatniuk a finanszírozás elnyerésért. Ennek az lett az eredménye, hogy több esetben maguk a tűzoltók gyújtogattak. Az angol számvevőszéknek pedig egy olyan tapasztalata volt, hogy miután a minisztériumi call-centerek teljesítményét a kezelt hívások száma is befolyásolta, az alkalmazottak elkezdték gőzerővel hívogatni egymást.

Akkor nem is lehet a közszolgáltatások teljesítményét rendesen mérni?

Rengeteg tevékenységet finanszírozunk közpénzből, és mondjuk egy kórház teljesen más üzem, mint a sok szempontból egy bank működéséhez kísértetiesen hasonlító közigazgatás. A belső teljesítmény- és költségviszonyok, gazdaságos üzemméret megint teljesen más egy iskolánál. De azért a közszféra teljesítményét is lehet jól és olcsón mérni, legfőképpen az adattárolás és feldolgozás hihetetlen mértékű egyszerűsödése miatt. Elég mondjuk arra gondolni, hogy nálunk civilizáltabb országokban a tömegközlekedés chip-alapú jegyrendszerrel működik, amivel nemcsak a létező legdifferenciáltabb tarifastruktúrát lehet alkalmazni, de kiváló elemzési lehetőségeket is ad. De az elektronikus ügyintézést is lehetne említeni, a lényeg, hogy az információs technológia fejlődése például nagyon komolyan átrendezi a közszolgáltatások működését, de a tartalmát is.

Mi lehetne például fontos változtatás a magyar közfinanszírozásban?

Az államháztartás nagyot léphetne előre, ha nem úgy terveznénk a költségvetést, hogy ennyi elkölthető pénzünk van, és alkudozzunk, kinek mennyit adunk, hanem fordítva: megmondanánk, mit akar az állam elvégezni, és utána onnan számolnánk, hogy mennyi pénz kell – ez lenne az úgynevezett program alapú költségvetés. Ezzel például sokkal nehezebb lenne átnyomni túlárazott közbeszerzéseket. Ennek az első lépése egy megfelelő információs rendszer létrehozása lenne, amit már rég meg lehetett volna csinálni.

De lehet mondani, hogy ilyen feszített költségvetésnél nincs rá pénz.

Ennek a költségei minimálisak ahhoz képest, hogy mit bukunk évről évre a buta működéssel. Amíg becslések szerint korrupcióval és hasonló jellegű tevékenységekkel, tehát a közpénzek ellopásával a GDP 3-7 százalékát veszítjük el évente, az átgondolatlan állami működés kétszámjegyű veszteséget is okozhat. Még az első fejlesztési terv részeként adtak át Vas megyében egy iskolát úgy, hogy már nem volt iskoláskorú gyerek a faluban. Ez csak egy sztori, de ha visszatekintünk, jelzi, hogy a célzott önkormányzati támogatások eredményét tekintve mennyire siralmas a kép. De az külön szép, hogy pontosan nem is tudjuk, mennyire siralmas. Mert ha rábökök egy hazai önkormányzatra, akkor ma, a huszonegyedik századi Magyarországon nem tudják megmondani, hogy összesen mennyi állami pénzt kapnak. Ezen változtatni csak elhatározás kérdése, de persze nyilván nem mindenkinek érdeke, hogy kevésbé lehessen a zavarosban halászni.”

Forrás:
A butaságon sokkal többet bukunk, mint a korrupción; Index.hu; 2012. július 23.

175 vidéki és 23 fővárosi kerületi hivatal lesz jövőre

“Jövőre 175 vidéki járási hivatal és 23 fővárosi kerületi hivatal alakul meg, ezek a kormányhivatalok kirendeltségeként az államigazgatási ügyek intézésében segítenek majd az állampolgároknak – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM). A kormány szerdán döntött a járások székhelyeiről és azok illetékességi területéről.

A tárca közlése szerint a járási hivatalok elsősorban okmányirodai feladatokat, gyermekvédelmi és gyámügyeket, valamint egyes szociális, környezetvédelmi, természetvédelmi igazgatási ügyek intézését veszik át a településektől, de ezen belül szakigazgatási szervként fog működni a járási gyámhivatal, a járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatal, a járási földhivatal, a járási munkaügyi kirendeltség.

Az államigazgatási feladatokkal együtt a járási hivatalok átveszik a polgármesteri hivataloktól a jelenleg e feladatokkal foglalkozó köztisztviselőket úgy, hogy azok jogviszonya kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakul át. A járások nemcsak a munkatársak, hanem a feladatellátáshoz szükséges ingó és ingatlan vagyont is átveszik, az az állam ingyenes használatába kerül, a vagyonkezelő pedig a kormányhivatal lesz.

Az ügyintézésre a járási hivatalok részeként működő, hétfőtől péntekig 8 órától 20 óráig nyitva tartó kormányablakokban vagy a településre kirendelt ügysegéd által lesz lehetőség.

A kormány a jövőben lehetőséget ad a településeknek arra, hogy azok javaslatot tehessenek a más járáshoz történő átcsatolásukra, vagy önálló, új járás kialakítására. Az átcsatolásról a közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslata alapján a kormány hozhat döntést minden második évben, először a járási hivatalok felállítását követő második évben, 2015-ben.

Kevesebb járás lett volna
A járások kialakításának elveiről és az előkészítés feladatairól még tavaly szeptember 1-jén döntött a kormány. Az eredeti tervek szerint csak 168 járás, a fővárosban pedig 7 körzeti hivatal lett volna. A kormány azért döntött a hivatalok számának emeléséről, hogy az állampolgárok a lakóhelyükhöz közel, rugalmasabb időbeosztással, könnyebben tudják majd az olyan ügyeket is intézni, amelyekért eddig a megyeszékhelyre kellett utazniuk.”

Forrás:
175 vidéki és 23 fővárosi kerületi hivatal lesz jövőre; Index.hu/MTI; 2012. július 26.

A Külügyminisztérium közleménye a Budapesti Kibertér Konferencia megrendezéséről

„A Kormány elfogadta a 2012. október 4-5-én megszervezendő Budapesti Kibertér Konferencia előkészítéséről szóló kormány-előterjesztést, ezzel biztosítva a konferencia megszervezéséhez szükséges logisztikai hátteret.

A 2011. novemberi londoni nemzetközi kibertér konferencia követően Magyarország vállalta az első utókonferencia megrendezését. Ez lehetőség arra, hogy felmutassuk és erősítsük a magyar szerepet ezen a politika, gazdaság, tudomány és társadalom számára egyaránt meghatározó területen, áttekintsük és érvényesítsük nemzeti érdekeinket a kibertérben, felhívjuk a legfontosabb nemzetközi gazdasági és a kutatás-fejlesztési szereplők figyelmét a legújabb magyar innovációs eredményekben rejlő potenciálra, előmozdítva azok további felhasználását.

A rendezvényen, amelynek házigazdája Martonyi János külügyminiszter lesz, felszólal Orbán Viktor miniszterelnök is. A téma aktualitásánál, a résztvevői kör magas szintjénél és politikai súlyánál fogva a konferencia az idei év kiemelt diplomáciai és szakmai eseménye: 600 nemzetközi kormányzati, vállalati, tudományos és civil résztvevőt, és mintegy 100 sajtóképviselőt várunk a Millenáris Parkba.

A londoni konferencia tematikáját és programstruktúráját továbbvivő Budapesti Kibertér Konferencia résztvevőinek három plenáris ülés, öt tematikus panelbeszélgetés, nyolc műhelyvita, külön ifjúsági fórum és innovációs kiállítás teremt lehetőséget eszmecserére a kibertér nyújtotta gazdasági és társadalmi lehetőségekről, a kiberbiztonság nemzetközi és hazai fejleményeiről-vonatkozásairól és a kiberbűnözés jelentette veszélyekről.

A konferencia hivatalos mottója „Bizalommal és biztonsággal a szabadságért és fejlődésért” (angolul: „With Trust and Security for Freedom and Prosperity”); célja a fejlődésnek, a kibertér szabad és biztonságos használatának előmozdítása, az ehhez szükséges képességfejlesztés lehetőségeinek vizsgálata a kormányzati és a magánszektor szorosabb, gyakorlati együttműködése, a nemzetközi és regionális szervezetek összehangoltabb tevékenysége révén. Ösztönözzük további országok csatlakozását a kiberbűnözés elleni fellépésről szóló Budapest Egyezményhez, amelyet az Európa Tanács 2001-ben fogadott el, s eddig 36 ország ratifikált, 11 további pedig aláírt.

A londoni és a budapesti konferencia munkáját a dél-koreai kormány által szervezendő 2013-as szöuli utókonferencia folytatja majd.

A Budapesti Kibertér Konferencia hivatalos honlapja a www.cyberbudapest2012.kormany.hu honlapon lesz elérhető 2012 augusztusától.”

Forrás:
A Külügyminisztérium közleménye a Budapesti Kibertér Konferencia megrendezéséről; Külügyminisztérium; 2012. július 27.
Korábbi cikkünk:
Kormányhatározat a Nemzetközi Kibertér Konferencia (Budapest, 2012) megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos feladatokról; 2012. március 1.

Az uniós adatvédelmi reformról egyeztetnek az igazságügyi miniszterek

„Az adatvédelemről,… egyeztetnek az igazságügyi miniszterek Cipruson a Bel- és Igazságügyi Tanács második ülésnapján. Magyarországot Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter képviseli.

Az informális tanács első szekciójában az uniós adatvédelmi reform alapelveiről egyeztetnek a miniszterek. A Bizottság januárban terjesztette elő erre vonatkozó javaslatcsomagját (egy rendelet-, és egy irányelvtervezetet), amelynek célja, hogy az adatalanyok számára egyszerűbb, biztonságosabb, és az uniós vállalkozások számára költségtakarékosabb adatvédelmi szolgáltatások jöjjenek létre. Magyarország egyetért azzal a céllal, hogy egységes új uniós adatvédelmi szabályokat alakítsanak ki, amellett, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok függetlensége nem sérül.

A kormány támogatja azt is, hogy az uniós adatvédelmi szabályok megalkotásakor különös figyelemmel kell lenni a mikro-, kis- és középvállalkozások érdekeire, de továbbra is a magas szintű jogvédelem fenntartása mellett, hiszen a személyes adatok védelméhez fűződő jog a Chartában és a tagállamok alkotmányaiban biztosított alapvető jog. Hazánk támogathatónak véli azt a célt is, hogy a köz- és magánszféra adatkezelése között eltérő, rugalmas keretszabályokat állapítsanak meg, a közszféra adatkezelésére vonatkozóan szigorúbb szabályok legyenek, hiszen itt az adatalanyok információs önrendelkezési joga korlátozott…”

Forrás:
Az uniós adatvédelmi reformról egyeztetnek az igazságügyi miniszterek; Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium; 2012. július 24.

Bővebben a német lakcímtörvényről

Amint arról beszámoltunk, nagy vihar keletkezett Németországban a módosított lakcímtörvény adatvédelmi problémái miatt. Miről is van szó?

Előzmények
A lakcímtörvény célja, hogy a polgárok lakcímbejelentése szövetségi szinten egységesen legyen szabályozva (ezelőtt egy keretszabályozás volt, és a tartományok saját hatáskörben dönthettek a részletes szabályokról). Ez a mostani szabályozás a 2006-os föderalizmusreform következménye, mivel a lakcímmel kapcsolatos szabályozás a szövetség kizárólagos törvényhozási kompetenciájába tartozik (a Német Alaptörvényben a 73§, (1), 3. pontban található az erről szóló keretszabályozás).

Az új törvény értelmében 8 eurós díj ellenében bárkinek lehetősége van a hivataltól egy keresett személy nevét és címét megkapni, amennyiben a személy az adott hatóság illetékességi területén lakik.
Ìgy különböző vállalkozások reklám vagy „lakcím-kereskedelem“ („Adresshandel“) céljából megszerezhetik a lakosok adatait, vagy a már meglévő adataikat aktualizálni tudják.

A szövetségi kormány eredeti javaslata szerint a polgárok hozzájárulása lett volna szükséges, ha a hivatal azok személyes adatait tovább akarja adni harmadik félnek. A törvény módosított (végleges) változatában már az szerepel, hogy a polgároknak (utólag) aktív ellentmondással lehet élniük (előzetes megkérdezésükre nem kerül sor).

Kritikák a törvényről
A Süddeutsche Zeitung internetes oldalán olvasható egy cikk4 (07.10), amelyben Viviane Reding biztos (Európai Bizottság) kritizálja az új lakcím-nyilvántartási törvényt. Véleménye szerint „ez az adatvédelem eladása“. „ Meg vagyok lepődve, hogy egyes német politikusok a helyi reklámcégek profitnövelési érdekeit az adatvédelemhez való alapvető polgári jogok elé helyezik” – nyilatkozta a biztos.
„Hogyan akarja az állam hitelesen megkövetelni az olyan cégektől, mint a Facebook vagy a Google, hogy a szigorú adatvédelmi előirásokat betartsák, mikor ő maga az adatvédelem magánszektor gazdasági szereplői számára történő eladásán munkálkodik?“
Viviane Reding szerint a német lakcím-nyilvántartási törvény ellentétes az európai adatvédelmi szabályok szellemiségével.

A német szövetségi adatvédelmi biztos, Peter Schaar is kritizálta a törvényt, mivel véleménye szerint ez „egy ajándék a reklámszakmának”, és a törvény „jelentős romlás” a polgárok számára.

A szövetségi kormányszóvivő, Steffen Siebert világossá tette nyilatkozatában a szövetségi kormány véleményét, miszerint a vitatott törvény a további parlamenti eljárások során még módosításra kerül.

A törvény hátterében sokan a lobbistákat látják. Ez jelent meg a Stern hetilap egyik online cikkében is (07.17).10 A lap példaként hozza fel, hogy 2011. december elején több érdekképviseletet is meghívtak egy parlamenti meghallgatásra. A meghívottak között volt a Bergs BDIU (Bundesverbands der Deutschen Inkassounternehmen= Német Inkasszóvállakozások Szövetsége) és a Deutsche Post (melynek leányvállalata az egyik legnagyobb német „lakcímkereskedő”) és a Német Biztosítók Szövetsége (=Gesamtverbands der Deutschen Versicherungswirtschaft) képviselői is. A biztosítók az ellen vannak, hogy a címeket csak a polgárok beleegyezésével lehessen használni. A cikk szerint az adatvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezetek nem kaptak meghívást az eseményre.

Forrás:
Sie wussten, was sie taten; FAZ; 2012. július 17.
EU-Justizkommissarin Reding kritisiert Meldegesetz; Süddeutsche.de; 2012. július 10.
Regierung will Meldegesetz umarbeiten; Frankfurter Rundschau; 2012. július 9.
Die Union und ihre adresshungrigen Lobbyisten; Stern.de; 2012. július 17.

Összevonják a KIM háttérintézményeit

„Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal néven működik tovább a Wekerle Sándor Alapkezelő augusztus 16-tól, a hivatalba beleolvad a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) több háttérintézménye is – közölte a tárca az MTI érdeklődésére.

Kifejtették, a KIM szükségesnek látta olyan ágazatközi intézmény létrehozását, amely alkalmas a koordinációs és hatósági, kutatási, forráselosztási, valamint a fenntartói irányítási feladatok ellátására. Ezért több olyan háttérintézményt összevonnak, amely a közigazgatási és igazságügyi miniszter irányítása alá tartozik.

A tájékoztatás szerint augusztus 16-tól Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal néven működik tovább a Wekerle Sándor Alapkezelő, és beleolvad a KIM igazságügyi szolgálata, az Ecostat Kormányzati Hatásvizsgálati Központ, valamint a tárca vagyonkezelő központja is.

A továbbiakban az új központi hivatal látja el ezeknek a szerveknek a feladatait, az intézmény pedig a közigazgatási és igazságügyi miniszter irányítása alatt áll majd – mutattak rá. Közölték, a hivatal tevékenysége kiterjed az igazságügyi, a jogi segítségnyújtással és az áldozatok segítésével összefüggő, a támogatáskezelői és -közvetítői, az elemzői és a személyügyi igazgatási feladatokra, továbbá pártfogói felügyelői szolgálatként és kárpótlási hatóságként is működik.

Az összevont intézmények gazdaságosabban és hatékonyabban működhetnek – írták. Hozzátették, az új hivatal lehetőséget ad arra, is hogy a KIM háttérintézményei által megvalósított, európai uniós forrásból finanszírozott programok jelentős részéhez egységes projektszervezetet alakíthassanak ki, ez segítheti a szakmai programok végrehajtásának ellenőrzését.

A Wekerle Sándor Alapkezelő feladatai közül azok, amelyek az emberi erőforrások miniszterének hatáskörét érintik, külön megállapodással átkerülnek a Nemzeti Közigazgatási Intézethez, amelynek neve ugyancsak augusztus 16-tól Emberi Erőforrás Támogatáskezelőre változik, irányítója pedig Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter lesz – közölték.

Kitértek arra is, hogy a Nemzeti Közigazgatási Intézet továbbképzési feladatai a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalhoz kerülnek. A Nemzeti Közigazgatási Intézetnek a közigazgatási vizsgák szervezéséhez kapcsolódó vizsgaszervezési feladatait pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem veszi át.”

Forrás:
Összevonják a KIM háttérintézményeit; Népszabadság; 2012. július 29.
Lásd még:
Kormányrendelet a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról

Közigazgatási, politikai informatika

Konzorciumi együttműködési megállapodás minta az ÁROP, EKOP projektekhez

„Elérhető a honlapon az Államreform Operatív program és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program kiemelt projektjei és pályázati konstrukciói esetében konzorciumban megvalósított projektekre vonatkozó, a Támogatási Szerződés megkötéséhez szükséges Konzorciumi együttműködési megállapodás minta, valamint a konzorciumban megvalósításra kerülő projektek kezeléséhez kapcsolódó útmutató.

Kérjük ezen dokumentumok szíves figyelembevételét és használatát!”

Forrás:
Konzorciumi együttműködési megállapodás minta az ÁROP, EKOP projektekhez; Nemzeti Fejlesztési Ügynökség; 2012. július 27.

Az Ausztrál Posta megnyitotta második „szuperhivatalát”

Az Ausztrál Posta Nyugat-Ausztráliában, Perth-ben nyitotta meg következő, ún. szuperhivatalát, az elsőt még tavaly novemberben, Brisbane-ban adta át a nagyközönségnek. Az egyre terjedő internetes vásárlás hatására döntött úgy az ausztrál szolgáltató, hogy újabb egységgel bővíti szuperhivatalainak számát (összesen 30 megnyitását tervezi idén augusztusig). Az új perthi létesítmény hét felvevőablakot foglal magában, amelyeket különféle ügyféligényekre szabva alakítottak ki, de megtalálható benne számos önkiszolgáló terminál és csomagszekrény is, ahol számlafizetésre, küldemény feladásra és csomagátvételre van lehetőség a nap bármely időszakában. Egy speciális zónában online vásárlási lehetőség kínálkozik az ügyfelek számára, ahol Apple Mac és iPad készülékek segítségével könnyen és egyszerűen lebonyolíthatók a netes tranzakciók. Ezen kívül egy külön utazási szolgáltatásokat kínáló terület is megtalálható az új szuperhivatalban, ahol útlevél-, utasbiztosítás- és valutaváltási szolgáltatásokat lehet igénybe venni. Annak köszönhetően, hogy az Ausztrál Posta megállapodást kötött a Nyugat-Ausztráliai Közlekedési Hatósággal, a Perth-ben nyitott szuperhivatal az első, ahol az ügyfelek megújíthatják és átvehetik jogosítványukat. A vezetői alkalmassági vizsgálat és a járművizsgáztatás kivételével az ügyfelek valamennyi vezetési és gépjármű szolgáltatást igénybe tudják venni a legújabb, Perth-ben nyitott szuperhivatalban.

Forrás:
Australia Post opens first “superstore” in Western Australia; Post & Parcel; 2012. július 11.

Innovatív fejlesztés nem létező problémák megoldására

„…A budaörsi önkormányzat nemrég bejelentette, hogy a virtuális háromdimenziós térben is elérhető lesz…
„A háromdimenziós közszolgáltatási tér már nem tudományos-fantasztikus videojáték, hanem a virtuális valóság része. A virtuális ügyfél időt takarít meg, az ilyen szolgáltatás a jó állam névjegye” – mondja a narrátor a BudaörsProjekt videóján, mögöttem meg a fél techrovat azon szórakozik, hogy feltalálták a virtuális sorbanállást. A képen ugyanis az látható, hogy az interneten bejelentkezett ügyfelek libasorban állnak egy virtuális információs pult előtt, pont úgy, mint a valódi hivatalokban. A videóból nem derült ki, hogy a virtuális okmányiroda egy nagyobb projekt része, aminek a végső célja a mindent behálózó 3D internet létrehozása.

Mintha a régi jelszavakat hallanám újra, amikor még népszerűsége csúcsán volt a Second Life számítógépes univerzuma. A virtuális világok körüli felhajtás 2007-ben tetőzött, sok nagy cég részt akart venni az őrületben. Az IBM, a Toyota, az Adidas és a Reuters is sok ezer, vagy akár millió dollárért rajzoltatott magának virtuális főhadiszállást a Second Life-ban. Ennek köszönhetően macskafejű és szadomazo bőrszettben flangáló figurák társaságában nézhettünk online termékbemutatókat, ami eleinte még vicces volt, de később már nem. Hamarosan elvonult a vihar, nem fújta tovább a Second Life vitorláját. A virtuális közösség fejlődése megállt, és most is körülbelül egymillióan használják, mint pár évvel ezelőtt…

A Budaörsi önkormányzat oldalát is építő Virtual Planet Hungary Kft. háromdimenziós világa sok szempontból különbözik a Second Life-tól. A fejlesztők abban hisznek, hogy sok, egyedi igényekre optimalizált virtuális világ összekapcsolásával végül egy háromdimenziós internet jön létre, amiben az irodák és virtuális üzletek fokozott védelmi rendszerrel vannak ellátva, míg a szórakoztatásra kihegyezett virtuális világokban bárki szabadon barangolhat. Akárcsak a valódi világban.

„Öt évvel ezelőtt még a kutatási fázisban voltak a virtuális világok, és a szakértők meghatároztak bizonyos kritériumokat, amik valóban szükségesek a virtuális világok működtetéséhez. Például kitalálták a technológiai alapokat, hogy miként kell működtetni a szervereket, milyen gép kell a kliens futtatásához. Az üzleti modell viszont hiányzott, márpedig csak úgy lehet stabil szolgáltatást nyújtani, ha nyereséges az üzemeltető” – mondja Gelencsér Ádám, a Virtual Planet fejlesztője. A szakértő szerint a Second Life is bebizonyította, hogy van igény a céges felhasználásra, de az alapvetően szórakoztatásra kihegyezett virtuális világ nem volt rájuk szabva.

A továbblépéshez fejlesztésekre is szükség volt, mert a cégek nemcsak szép logókat akarnak kitűzni a rajzolt főhadiszállásukra. Gelencsér szerint fontos megadni a lehetőséget, hogy a vállalatok maguk választhassák ki a szomszédjaikat, vagy mindenkitől függetlenül működhessenek. A Virtual Planet által működtetett 3D világokban mindig csak egy régió töltődik be, például egy céges tárgyaló, és az onnan kivezető ajtók csatlakoznak más régiókhoz. A Budaörsi önkormányzat nem publikus demójában például a postára és bankba vezető felületek láthatók, hiszen a hivatali ügyintézéskor ezen szolgáltatások gyors elérése szükséges.

Virtuálisan mozgáskorlátozott
A demó használatakor folyton az vetődött fel bennem, hogy nagyon sok szabadidővel kell rendelkezni, ha a banki weboldal címének bepötyögése helyett kurzorral és egérrel akarunk komótosan lépkedni egy rajzolt 3D környezetben. A hivatalok jelenleg minden információt elérhetővé tesznek a weboldalukon, és amit nem találunk meg rögtön, azt a Google előbányássza nekünk. Avatárommal sokat szerencsétlenkedtem, hogy leülhessek egy virtuális tárgyalóasztalhoz – kicsit közelebb, most jó, kattints a székre, kattints az asztalra rajzolt számítógépre –, és máris megnézhettem a prezentációt. Túlzásnak tűnik, hogy a fizikai valóságban létező számítógépemen, egy program által betöltött világban, egy megrajzolt virtuális laptopon futtassak le egy prezentációt. Tudták követni? Mert én is nehezen. Nekem olyan volt, mintha gumipókkal lefogott kezekkel kellene internetezni.

„Sok hivatali weboldalon öt menü tizenöt almenüjében kell eligazodni, ami sokaknak bonyolult feladat. Azt szeretnék kiküszöbölni, hogy akik csak évente egyszer használnak ilyen online rendszereket, és azokon nem tudnak jól tájékozódni, egy jóval barátságosabb, könnyen felfedezhető környezettel találkozzanak a számítógépükön” – mondja Gelencsér Ádám. A szakértő szerint most is gyakori, hogy az ügyfél nem talál választ bizonyos kérdésekre, és emiatt vagy felhívja az ügyfélszolgálatot, vagy személyesen megy el a hivatalba. A Virtual Planet ez utóbbit szeretné kiküszöbölni azzal, hogy az ügyfél virtuálisan is megteheti a sétát a hivatalba.

Ami pedig a sorban állást illeti: Budaörsön jelenleg egy ügyintéző adja ki a sorszámot az odalátogató ügyfeleknek, mert nem mindenki tudja eldönteni, hogy pontosan melyik osztályra tartozik az elintézendő ügy. A VirtualPlanet a budaörsi koordinátorok kéréseinek eleget téve ezt a folyamatot akarja lemodellezni, tehát a 3D világban az ügyfél odalép a virtuális hivatalnokhoz, akivel szóban – internetes telefonon vagy beépített csevegőben, minden esetben élő személlyel kommunikálva – megtudja a választ a kérdéseire. Magyarán a 3D világ sokkal inkább a callcenter egyfajta kiterjesztése, mintsem egy weboldalakat kiváltó alternatíva. Nem a profi netezőknek szól, hanem azoknak, akik a valódi hivatalban elboldogulnak, de a weben nem igazán. Sor pedig azért alakul ki, mert a 3D ügyfélszolgálatot kezelő ember ideje is véges.

A 3D környezet fejlesztési költségét nem sikerült kiderítenünk, mert ez függ a modellezett épület méretétől, a részletgazdagságtól, illetve a beépített szolgáltatásoktól is. Gelencsér szerint nem sokkal olcsóbb egy hasonlóan összetett weboldal kialakítása. A szakértő szerint a virtuális valóság előnye abban rejlik, hogy az ügyfélszolgálatnak nem kell akkora várótermet felfűtenie, ha csak rajzolt környezetben fogad látogatókat, illetve azok is részt vehetnek kulturális eseményeken, akiknek nem lenne pénzük odautazni. Ez utóbbit persze a tévé és az online sugárzott videók is megoldják, nem rajzolt minőségben, hanem a valóságot mutatva. A potenciális felhasználókról, tehát hogy mennyien nem akarják vagy tudják az ügyeiket böngészővel vagy emaillel elintézni, nincsenek adatok.

Text only
Kérdés, hogy amíg a szakértők a virtuális valóság üzleti modelljén gondolkoztak, nem haladt-e el mellettük a világ. Az biztos, hogy sok kihívással kell a szembenéznie az Utherverse-nek és a magyar Virtual Planetnek egyaránt. A baráti közösségek egyre inkább a Facebook körül csoportosulnak – ezerszer többen, mint a Second Life-ban. A vállalati felhasználók egyre olcsóbban tudnak telekonferenciákat tartani, hanggal vagy akár videóval is. Mindegyik hivatalnak van weboldala, tehát elég azokat optimalizálni, hogy a kezdők is el tudják intézni az ügyeiket. A webfejlesztés trükkjeiről sok ismeretanyag áll a rendelkezésükre, azt viszont kevesen tudják megítélni, hogy mitől lesz használható egy 3D ügyfélszolgálat.

Ráadásul van sok más újszerű fejlesztési irány. A TCT nevű cég díjnyertes CallMix szoftvere is megoldás lehet a webes tájékozódási képesség hiányára. A számítógépen futó program érzékeli, hogy a felhasználó hívást indított az callcenterbe, és miközben az ügyfél telefonál, az ügyfélszolgálatos megnyithatja a program felületén a szükséges dokumentumokat.

Izgalmas irány a hangfelismerés is, amit a nemzetközi porondon az Apple Siri, a Samsung S Voice és a Google Now képvisel. A felhasználó szóban feltesz egy kérdést, a gép pedig válaszol. Tesztjeink szerint nem is rosszul, az angolul feltett „Szükségem lesz holnap esernyőre?” kérdésre automatikusan felolvassa a következő napi időjárásával kapcsolatos előrejelzést. Ez is lényegre törő, és nem igényel semmilyen informatikai képességet, viszont leveheti a terhet a callcenteresek válláról. Hátránya, hogy komolyabb fejlesztésekre lenne szükség, és a kormányok nem szeretik a hatékonyság oltárán feláldozni a hivatali apparátust. Ugyanakkor a magyar mobilszolgáltatókat érdekli ez a megoldás, a Vodafone és a Telenor hangfelismerő rendszerrel bővítette az ügyfélszolgálati rendszerét, és emiatt számíthatunk a technológia továbbfejlődésére.

A virtuális világok sorsa attól függ, hogy mennyi nagy, akár több millió ügyfelek kiszolgáló vállalat lát bennük fantáziát, mert ők biztosítják majd a további fejlesztésekhez szükséges támogatást.”

Forrás:
Feltalálták a virtuális sorban állást; Tóth Balázs; Index.hu; 2012. július 28.

Informatika, távközlés, technika

Kiterjesztik az ingyenes wifit a XIII. kerületben

„További területeken indul ingyenes közterületi wifi-szolgáltatás hétfőn a XIII. kerületben, a szolgáltatást a kerületi kártyával rendelkező lakosok vehetik igénybe – közölte a kerület önkormányzata.

Hétfő délelőtt Tóth József (MSZP) polgármester indítja el a rendszert, amely elérhető lesz az Országbíró sétányon, a Vizafogó sétányon, a Jakab József utca környékén és a Civilházban (Váci út 50.). A fejlesztés – a közvetlenül a közterületeket határoló lakásokban élőkkel és a rendszerbe bevont bölcsődékbe, óvodákba járó gyermekek szüleivel együtt – összesen 10 ezer embert érint – mutattak rá.

Az önkormányzat tavaly hat közterületen és három közintézményben vezeték nélküli internetes szolgáltatást épített ki, egyúttal korszerűsítették a kerületi kártyát és bővítették annak szolgáltatásait – idézték fel. Az eltelt egy évben összesen 1200 kerületi kártyaigénylő aktiválta a wifi-hozzáférését, és havonta 27 ezer kapcsolódást regisztrálnak a rendszerre. Kiemelték, a jelenlegi fejlesztéssel a kerület lakosságának már több mint a 20 százaléka érheti el közvetlenül, a lakóhelyéhez közel ingyenesen a korszerű szolgáltatást. A fejlesztés költsége 6,5 millió forint, azt az önkormányzat biztosítja.”

Forrás:
Kiterjesztik az ingyenes wifit a XIII. kerületben; SG.hu/MTI, 2012. július 28.

A mobilfizetés került a hackertalálkozó középpontjába

„A mobiltelefonos fizetés gyenge pontjainak bemutatását tűzte ki céljául a hét végén a nevadai Las Vegasban tartott Def Con hackertalálkozó.

A különböző fizetési és azonosítási módokra alkalmas okostelefonok kedvelt célpontjai a hackereknek. A kalózok egyre inkább olyan készülékek iránt érdeklődnek, amelyek állandóan be vannak kapcsolva. Ráadásul – a Pew amerikai kutatóintézet áprilisi felmérése szerint – tíz év múlva általánossá válik a mobiltelefonos fizetés.

“Mi van ma egy tárcában? Személyazonossági iratok, fizetőeszközök, személyi okmányok. Mindez óhatatlanul felkerül majd egy hordozható készülékre” – hangoztatta Hal Varian, a Google közgazdásza. A Pew idézte Eddie Lee-t is,aki a Blackwing Intelligence nevű cég biztonsági szakértője a Def Con találkozón bemutatta, hogyan lehet meghackelni a Google Android rendszere alatt működő mobiltelefont, hitelkártya-adatokat lehalászva róla és ezeket vásárlásra felhasználni. Más hitelkártyájával is lehet vásárolni, úgy felhasználva, mintha a Google Wallet-tel tenné. Az egyes telefonfajtákkal való fizetést lehetővé tévő szoftvert a Google tavaly vezette be.

“Régóta tudjuk, hogy az RFID-kártyákat (Radio Frequency IDentification, automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia) meg lehet hackelni – mondta Eddie Lee. A szakértő szerint ugyanúgy lehet idegen kártyákról pénzt költeni, mint ahogyan az utazáshoz vásárolt jegyekkel vagy beléptetőkártyákkal visszaélni.

Charlie Miller, a telefon-lehallgatásokra létrehozott szövetségi szerv, a Nemzeti Biztonsági Ügynökség egykori elemzője bemutatott egy rendszert, amellyel érzékelő segítségével be lehet hatolni egy telefonkészülékbe, ha az kellő távolságra van ahhoz, hogy egy NFC-csip jeleit fogni tudja. (A NFC – Near Field Communication – rövid hatótávú kommunikációs szabványgyűjtemény okostelefonok és hasonló, általában mobil eszközök között egymáshoz nagyon közel helyezéssel létrejövő rádiós kommunikációra.) Miller szerint, aki jelenleg az Accurant biztonsági cég tanácsadója, egyes esetekben egy NFC-csippel ellátott telefont teljes egészében “birtokba lehet venni”, el lehet lopni a benne tárolt fotókat és címlistákat, sőt telefonálni is lehet “vele”.

A szakértő úgy véli a hackeléshez elegendő egy antennát elrejteni egy matrica mögé, és közel vinni hozzá a telefont. A POS terminál közelében elhelyezett ártalmatlan matrica így valóságos aranybánya lehet a számítógépes kalózok számára. “Egy rosszfiú fel tudja használni azt a pillanatot, amikor a telefon a hálózatra kapcsolódik, és ellophatja az adatokat. Az NFC-csip divatos ötlet, praktikus, szórakoztató, de nagyon oda kell figyelni a biztonsági következményekre” – mondta.”

Forrás:
A mobilfizetés került a hackertalálkozó középpontjába; HVG.hu/MTI; 2012. július 29.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Vita: Útdíjat minden úton szedni kell!

Korábban közöltük a FairTransfer: tanulmány az e-útdíj bevezetéséről című cikket. A cikkben foglaltakkal szemben kritikai észrevételek fogalmazódtak meg:

“A Levegő Munkacsoport megpróbálta kideríteni, személy szerint kik a közéletbe 2012. július negyedikén berobbantott FairTransfer „közgazdász és mérnök” tagjai, de nem járt sikerrel. A honlapját egy nappal korábban létrehozó szervezet többek között egy 2008-as, adataiban elavult tanulmányra építette fellépését, amelynek célja, hogy az elektronikus útdíjrendszer a szakértők által már általánosan túlhaladottnak tekintett osztrák és cseh, nem pedig a korszerűbb német vagy szlovák mintára épüljön ki. Ráadásul csak az autópályákra javasolják az útdíj kivetését, ami ellentmond a lakosság, a környezet és a költségvetés érdekeinek egyaránt.

Fennállása óta, 23 éve szilárd meggyőződése a Levegő Munkacsoportnak, hogy az ország minden útján kilométer- és szennyezésarányos útdíjat kell szedni – elsősorban a nehéz tehergépkocsik, de minél előbb a személygépkocsik úthasználata után is – annak érdekében, hogy elviselhető szintre süllyedjen Magyarországon a levegő- és zajszennyezés, és csökkenjen az éghajlatváltozást előidéző, úgynevezett üvegházhatású gázok és korom közlekedési eredetű kibocsátása. Csak Magyarországon évente több ezer ember hal meg idő előtt a közlekedés környezeti ártalmaival összefüggésbe hozható betegségek következtében. A közlekedés okozta megbetegedések számának csökkenését elsősorban a gépkocsiforgalom csökkentésével lehet elérni, aminek egyik eszköze az általános kilométer- és szennyezésarányos útdíj. Az útdíj bevezetése azért is fontos, mert ezáltal ésszerűbbé válna a közlekedés, javulna a nemzetgazdaság versenyképessége, és nem utolsósorban forrás keletkezne a közlekedési infrastruktúra fenntartására, felújítására.

A FairTransfer szóvivője, F. Szabó Emese szerint az útdíjat osztrák mintára, a kapukat igénylő, mikrohullámú (DSRC) rendszerrel érdemes megvalósítani, mert az olcsóbb, mint a műholdas (GPS) rendszer. Ez azonban csak akkor igaz, ha tényleg csupán az autópályákon lenne útdíj. Egy ilyen döntés viszont hosszú távon bebetonozna egy olyan rendszert, amelynek hátrányait már csak rendkívül költségesen lehet megszüntetni. Intő példa Csehország esete, ahol a DSRC rendszert vezették be, természetesen kizárólag az autópályákon, és most már évek óta azzal szenvednek, hogy miként akadályozzák meg a kamionok tömeges leterelődését az alsóbbrendű utakra.

Szerintünk viszont minden úton érdemes szedni az útdíjat és nem csak az autópályákon, ahogyan ezt Svájcban is teszik. Így ugyanis megelőzhető a kamionok leterelődése az alsóbbrendű, kisebb terhelés viselésére épült utakra. Sőt, hozzájárulhat ahhoz, hogy azok a kamionosok is inkább a gyorsforgalmi utakat válasszák (ahol csak lehet), akik ma még az alsóbb rendű utakon haladva, a településeken keresztül hajtva okoznak az ott lakókat veszélyeztető súlyos levegő- és zajszennyezést és baleseteket.

Alapvető állítása a FairTransfer szóvivőjének, F. Szabó Emesének, hogy elég csak az autópályákon kivetni a kilométer- és szennyezésarányos útdíjat, és ehhez elegendő a külső megfigyelőkkel – az út mentén fölállított DSRC rádióállomásokkal – végzett adatgyűjtés. Az érveit alább elemzem.

Az első tézise az, hogy a DSRC olcsóbb, mint a GPS.

Minden elektronikus útdíjszedő informatikai rendszernek három alapvető része van: a központi adattároló és útdíjkivető informatikai rendszer, az adatgyűjtő hálózat és a kettő közötti kommunikációs csatornák. A különbség a DSRC és a GPS-alapú, pontosabban műholdas pozíciómeghatározáson, GNSS-en alapuló rendszer között az adatgyűjtésben és a kommunikációban van. (GNSS rendszer a már használható amerikai GPS, az orosz GLONASS, a kínai Beidou valamint a készülő európai uniós Galileo is).

A DSRC-hez minden útkereszteződésben ki kell építeni a rádióállomásokat, energiaellátással és kommunikációs vonallal. Egy ilyen állomás felszerelése és fenntartása, ha a mostani autópályamatrica-ellenőrző rendszert vesszük alapul, öt év alatt 155 millió forintba kerülhet 2008. évi árakon (forrás: Az ED bevezetését megalapozó forgalmi, díjbevételi, nemzetgazdasági vizsgálatok összefoglalása, A Bauconsult Kft. és a Trafficon Kft. tanulmányai alapján összeállította: KKK Díjstratégiai Iroda 2008. február 15. , 5. lap.) Ami mutatja, hogy a DSRC költségei elszállhatnak, ha nemcsak az autópályákon akarunk vele útdíjat szedni, hanem a sok kereszteződéssel tarkított főutakon és alsóbb rendű utakon is.

Egy korszerű GNSS rendszernél a gépkocsiba szerelt fedélzeti számítógép a megtett utat a benne tárolt tarifális digitális térképre helyezi, az egyes szakaszokra megadott tarifával kiszámolja a fizetendő útdíjat, és napi, heti, havi vagy akár negyedéves értékét adja át mobil kommunikációs rendszeren keresztül a központi informatikai rendszernek. Tehát nincs szükség út menti adatgyűjtő berendezésekre, az adatgyűjtő hálózat a fedélzeti egységekből, számítógépekből áll. Alapesetben szerelési költség sincs, mert az egység a szivargyújtóból is tud áramot venni. Egy ilyen fedélzeti eszköz – benne a GNSS vevő, a számítógép, a mobil ellenőrzéskor használt rádiós azonosításhoz szükséges DSRC egységgel és a GSM kommunikációs blokkal – mai áron mintegy 100, ha nagyon kifinomultat választunk, 150 euróba kerülhet. Sajnálatos, hogy a fairtransfer.hu-n a GNSS fedélzeti eszközére megadott árak évekkel ezelőttiek. Halász György „Az elektronikus útdíj-rendszerek gazdasági alapú összehasonlítása” című tanulmányában (Pénzügykutató Zrt. Budapest, 2008. november) még éppen számolhatott a már akkor is túlzó 500-800 (!) eurós árral, de ez ma már elfogadhatatlan. Mint ahogy alkalmatlan az összehasonlításra a honlap másik forrására, Josef A. Czako (Kapsch TrafficCom) 2004-ben elhangzott előadására hivatkozó 200-250 eurós ár is. …
A GNSS eszköz ára ráadásul fokozatosan csökkenni fog, ahogy egymás után döntenek az európai államok a bevezetése, használata mellett. Márpedig 2011 nyarán Franciaországban már döntöttek az országos GNSS-alapú díjszedés mellett, és az Egységes Európai Elektronikus Útdíjszedő Rendszer (angol rövidítéssel EETS) is ennek a megoldásnak az elterjedése irányába mutat.

Ráadásul a beszerzési árak egyszerű összehasonlítása alkalmatlan arra, hogy annak alapján válasszunk a két rendszer között. Gondolni kell a beruházási és fenntartási költségek számbavételénél a finanszírozási modellre is. Ha például szolgáltatást vásárol a magyar állam, akkor beruházási költség nincs, és a már működő szolgáltatók meglévő infrastruktúrájukra támaszkodva lehet, hogy olyan árat tudnak adni, ami öt vagy tíz év megtérülési időt számolva összességében olcsóbbá teszi a rendszert, mint a saját beruházás. Németországban 2005-ben 12 000 kilométeres autópálya-hálózaton vezették be az útdíjgyűjtést GNSS fedélzeti egységekkel, Svájcban a teljes úthálózaton szedik az útdíjat GPS-szel is felszerelt egységek adatai alapján a tehergépkocsiktól. A rendszer mindkét országban alacsony költséghányaddal működik, míg a FairTransfer által rossz példaként emlegetett szlovákiai költséghányadot magyarázhatják a beszerzésnek az Európai Bizottság érdeklődését is fölkeltett anomáliái (www.traffictechnologytoday.com/news.php?NewsID=25206).

A FairTransfer szóvivőjének második tézise az, hogy útdíjat ott kell szedni, ahol nagy a forgalom, mert ahol kicsi, a várható bevétel nem éri meg kivetni az útdíjat.

A Levegő Munkacsoport szerint viszont útdíjat kell szedni ott, ahol forgalom van. Márpedig szerintünk mindenütt van forgalom, például a mátrai kőbányákhoz vezető, esetenként számozatlan utakon is, ahol rendszeresen tiltakozik a lakosság életkörülményeinek ellehetetlenítése és az utak tönkretétele ellen. Mert minél alacsonyabb rendű egy út, általában annál nagyobb kárt okoznak az országnak a rajta haladó tehergépkocsik. (Egyrészt ezek az utak többnyire nem ilyen terhelésre épültek, másrészt gyakran lakott településeken haladnak keresztül.) Indokolt tehát, hogy az ottani úthasználatért – útrongálásért – és az ott kibocsátott levegő- és zajszennyezésért ugyanúgy fizessenek a teherautósok, mint amikor az autópályán hajtanak.

Leginkább azonban azért sántít a F. Szabó Emese logikája, mert az autósok – a teherautósok is – igyekeznek minimalizálni a költségeiket. Ha a fizetős útvonal helyett választhatnak egy ingyeneset, akkor jó részük arra fog menni. Ez a leterelődésnek nevezett jelenség teszi tönkre sok cseh polgár életét, de megfigyelhető minden országban, ahol nem a teljes úthálózat fizetős. A csehországi autópályás útdíjszedés bevezetését követően nem sokkal, már 2007 nyarán jelentkezett a probléma, és akkor élénk tárgyalások is kezdődtek a rendszer kiterjesztéséről a regionális tulajdonban lévő utakra…De gond a leterelődés például Portugáliában és Németországban is. Németországban ezért is terjesztik ki fokozatosan az útdíj-kötelezettséget az autópályák mellett az alsóbbrendű utakra is. Szlovákiában az MKP egyik képviselője, Farkas Iván jelentetett meg több cikket is a leterelődés okozta súlyos gondokról. Svájcban pedig csak azért nem gond a leterelődés, mert a tehergépkocsik minden úton fizetik a kilométer-arányos útdíjat. Magyarország sem kivétel a jelenség alól, ráadásul úgy elszenvedője a kilométer-arányos útdíjat kerülni vágyó teherautósok kreativitásának, hogy nem is szed ilyen útdíjat. 2004 óta kerülik ugyanis az osztrák A2 autópályát a kamionok a nyugat-magyarországi 86-os úton! A leterelődéssel az ért is számolni kell, mert nem csak az utakban okozhat túlzott kárt, de az útdíj-bevételeket is csökkenti. Ezt is figyelembe véve már korántsem igaz az állítás, hogy ahol az autópályán várhatónál kisebb útdíjbevételre lehet számítani, ott nem is érdemes azt kivetni.

Van két további szempont, amivel a honlap és F. Szabó Emese ugyan nem foglalkozik, de mi fontosnak tartjuk a DSRC és a GNSS összevetésekor. Az egyik a személyiségi jogok kérdése. Sok országban a politikusok azért vonakodnak a kilométer- és szennyezésarányos útdíj általános bevezetésétől, mert az ettől ódzkodó autósok tiltakoznak gépkocsijuk útjának mások általi megismerhetősége ellen. Nos, a DSRC használata mellett ez elkerülhetetlen. Viszont a GNSS-alapú megoldásban, ahol a fedélzeti számítógép csak a fizetendő díjat küldi be a központba, tökéletes a gépkocsi (és tulajdonosa) útvonalra vonatkozó személyi adatainak védelme. Hiszen azt csak a fedélzeti rendszer tartalmazza, és legfeljebb ellenőrzéshez vizsgálhatják.

A másik szempont a települési utak kérdése. Magyarországon 30 000 kilométeres az országos, és 160 000 kilométeres a belterületi úthálózat. Kamionok, tehergépkocsik a belterületi utakon is járnak, azokat is koptatják, ott is zajosak és ott is szennyezik a levegőt. Ezért szükséges ezeken az utakon is kivetni a kilométer- és szennyezésarányos útdíjat. Ez a kiterjesztés pedig végképp csak a GNSS rendszerrel valósítható meg, azzal viszont meg is valósítható.”

Forrás:
Útdíjat minden úton szedni kell!; Vargha Márton; Levegő Munkacsoport; 2012. július 20.

Törvények, rendeletek

Kormányhatározat a Nemzeti Jogszabálytár működtetéséhez szükséges forrás biztosításáról

“A Kormány
1. az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 33. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében – a Nemzeti Jogszabálytár 2012. évi működési költségeinek biztosítása érdekében – 397,6 millió forint átcsoportosítását rendeli el az 1. melléklet szerint;

2. felhívja
a) a nemzeti fejlesztési minisztert annak felmérésére, hogy a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. ellátási körébe tartozó minisztériumok és a Miniszterelnökség, valamint az azok irányítása és felügyelete alá tartozó szervek milyen jogtár-szolgáltatást vesznek igénybe, a jelenleg hatályban lévő szolgáltatási szerződés mikor jár le és milyen feltételekkel szüntethető meg, a szolgáltatási szerződések hány felhasználóra terjednek ki, az egyes költségvetési fejezetekből évente mekkora összeg kerül kifizetésre a jogtár-szolgáltatások igénybevételére,
b) a külügyminisztert és a honvédelmi minisztert annak felmérésére, hogy az általuk vezetett minisztériumok, valamint az irányításuk és felügyeletük alá tartozó szervek milyen jogtár-szolgáltatást vesznek igénybe, a jelenleg hatályban lévő szolgáltatási szerződés mikor jár le és milyen feltételekkel szüntethető meg, a szolgáltatási szerződések hány felhasználóra terjednek ki, az egyes költségvetési fejezetekből évente mekkora összeg kerül kifizetésre a jogtár-szolgáltatások igénybevételére,
c) valamennyi minisztert annak felmérésére, hogy a minisztériumok, valamint az azok irányítása és felügyelete alá tartozó szervek állományába tartozók közül hány felhasználó esetében szükséges a többletszolgáltatást nyújtó jogtár fenntartása,
és a felmérés eredményéről tájékoztassák a közigazgatási és igazságügyi minisztert, valamint a nemzetgazdasági minisztert;

3. felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, valamint a nemzetgazdasági minisztert, hogy a 2013. évi központi költségvetési törvény keretében és az azt követő évek központi költségvetésének tervezése során gondoskodjanak a Nemzeti Jogszabálytár működéséhez szükséges forrásnak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezetben történő biztosításáról…”

Forrás:
A Kormány 1252/2012. (VII. 19.) Korm. határozata a Nemzeti Jogszabálytár működtetéséhez szükséges forrás biztosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 96. szám; 2012. július 19.; 14052-14054. oldalak (pdf)

NFM utasítása miniszteri biztos kinevezéséről

„…1.§ A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 38. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kormányzati célú távközlő hálózatok konszolidációjával, új működési modelljével kapcsolatos feladatok koordinációjának ellátására 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig Both Zoltánt – a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-ben, valamint a Magyar Villamos Művek NET Távközlési Szolgáltató Zrt.-ben viselt elnöki tisztségének egyidejű fenntartása mellett – miniszteri biztossá nevezem ki.

2.§ A miniszteri biztos tevékenységét a miniszter irányítja.

3.§ A miniszteri biztos munkájában – feladatai eredményes végrehajtása érdekében – a kormányzati informatikáért felelõs helyettes államtitkár közreműködik.

4.§ A miniszteri biztos feladatai ellátásába a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt., a Magyar Posta Zrt., a Magyar Villamos Művek Zrt., a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet, a Magyar Államvasutak Zrt., az Állami Autópálya Kezelõ Zrt., a Magyar Közút Nonprofit Zrt., a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ vezetőin keresztül, az intézmények megfelelő szakértelemmel rendelkező munkatársát szakértői közreműködőként – a szükséges mértékben – bevonhatja.

5.§ (1) A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá rendelt, az infokommunikációs szolgáltatásokat felhasználó intézmények, állami társaságok, közigazgatási és egyéb szervek kötelesek a miniszteri biztost feladatának végrehajtásában segíteni, a rendelkezésükre álló szükséges információkat, dokumentációkat, szakértői segítséget, illetve eszközöket számára biztosítani.
(2) A más minisztériumok irányítása alatt álló – a kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó – szervezetek, intézmények (önkormányzatok, közigazgatási és egyéb szervek) vonatkozásában a szükséges egyeztetések lefolytatására a miniszteri biztost meghatalmazom. Az egyeztetések megszervezésében a kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkár segítséget nyújt.

6.§ A miniszteri biztos megbízása a következő hálózati elemekre terjed ki a kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 1. melléklete, valamint a GSM-R rendszer kialakításával összefüggő egyes feladatokról szóló 1243/2010. (XI. 17.) Korm. határozat alapján:
a) Nemzeti Távközlési Gerinchálózat és alrendszerei (Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatot kiváltó rendszerek);
b) Zártcélú Rendészeti Hálózat;
c) Informatikai Közháló;
d) K-600/KTIR Hírközlési és Informatikai Rendszer;
e) Családi anyakönyvi rendszerben a rendszerhez csatlakozó végpontok közötti adatátviteli hálózat, az azonos telephelyen belüli (helyi) adatátviteli hálózatok kivételével (a továbbiakban: helyi hálózatok kivételével);
f) Kormányhivatalok közötti összeköttetést biztosító adatátviteli hálózat, a helyi hálózatok kivételével;
g) Járási hivatalok közötti összeköttetést biztosító adatátviteli hálózat, a helyi hálózatok kivételével;
h) Kormányablakok közötti összeköttetést biztosító adatátviteli hálózat, a helyi hálózatok kivételével
i) Okmányirodák közötti összeköttetést biztosító adatátviteli hálózat, a helyi hálózatok kivételével;
j) Bírósági Hálózat és az Ügyészségi Hálózat, a helyi hálózatok kivételével;
k) Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat szolgáltató oldali végpontjai közötti adatátviteli hálózat, a helyi hálózatok kivételével;
l) GSM-R rendszer;
m) Egyéb, az államigazgatás átszervezése során kijelölt intézmények, szervezetek, valamint állami tulajdonú gazdasági társaságok közötti összeköttetést biztosító adatátviteli hálózatok, a helyi hálózatok kivételével.

7.§ A miniszteri biztos feladata
a) a 6. §-ban felsorolt hálózatok működésének áttekintése, a 2011. évben elindított és 2012. évben folytatódott konszolidációs folyamatok kiterjesztése, különös tekintettel a szolgáltatások eredményességére, költségekre, szerződéses konstrukciókra és a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt., a Magyar Villamos Művek NET Távközlési Szolgáltató Zrt. és a közreműködő piaci szereplők szerződésekben ellátott feladataira;
b) a 4. §-ban felsorolt társaságok és szervezetek, az önkormányzatok, valamint a felhordó hálózati szegmensben érintett más állami tulajdonú, felügyeletű szervezetek közvetlen vagy közvetett vagyonkezelésében lévő állami vagyonelemek (tornyok, alépítmények, aktív és passzív eszközök) hasznosításával kapcsolatos egyeztetések lefolytatása, támogatása, a hasznosítás előkészítése;
c) az átalakuló közigazgatási szervezetrendszer igényeinek megfelelő szolgáltatási és hálózati struktúra kialakítása;
d) a központi közigazgatás intézményrendszer szolgáltatási szerződéseinek felülvizsgálata vagy újratárgyalása, a lehető legjobb szolgáltatási szintek elérése a költséghatékonyság, takarékosság szem előtt tartásával;
e) a megvalósítás alternatíváinak elemzése, a szolgáltatással összefüggő jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök áttekintése, javaslattétel az új modell szerinti előterjesztésekre;
f) az állami hálózatok konszolidációjának, a gerinchálózati szolgáltatások és egyes végpontok állami tulajdonú hálózatokon történő megvalósításának irányítása;
g) az Európai Unió által finanszírozott vasúti pálya fejlesztések eredményeképpen elengedhetetlen vasúti biztonsági célú távközlési rendszer (GSM-R rendszer) korszerűsítés helyzetének áttekintése, a megvalósítás alternatíváinak elemzése, a kiválasztott optimális alternatíva megvalósításának megszervezése, összhangban a Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekttel, és javaslattétel a GSM-R rendszer kialakításával összefüggő egyes feladatokról szóló 1243/2010. (XI. 17.) Korm. határozat megfelelő módosítására;
h) az egyéb állami távközlési és informatikai (távközlési ellátás feltételei) fejlesztési programok áttekintése, a megvalósítás elemzése összhangban a Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekttel;
i) az állam tulajdonában lévõ egyes távközlési infrastruktúra rendszerek igénybevételét jelenleg korlátozó, a korábbiakban megkötött szerződések áttekintése, újratárgyalásának támogatása, a szükséges módosításra vonatkozó javaslatok kidolgozása…”

Forrás:
A nemzeti fejlesztési miniszter 21/2012. (VII. 19.) NFM utasítása miniszteri biztos kinevezéséről; Hivatalos Értesítő; 2012. évi 30. szám; 2012. július 19.; 5209-5210. oldalk (pdf)

Kormányrendelet a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról

„…1. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal jogállása
1.§ A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt álló központi hivatal…

3. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal igazságügyi feladatai
3.§ (1) A Hivatal
a) ellátja a pártfogó felügyelői tevékenységgel, jogi segítségnyújtással, áldozatsegítéssel és kárpótlással kapcsolatos jogszabályokban meghatározott feladatokat,
b) gyakorolja az igazságügyi szolgálatok feletti szakmai irányító szerv jogköreit,
c) szakmai ellenőrzéseivel, módszertani állásfoglalásaival, képzések és továbbképzések szervezésével segíti a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő fővárosi, megyei igazságügyi szolgálatai (a továbbiakban: igazságügyi szolgálat) egységes jogalkalmazását,
d) a feladatkörébe tartozó ügyekben – ideértve a szakmai pályázatok és az együttműködési megállapodások, valamint a nemzetközi kapcsolatok rendszerét is – tájékoztató, koordinációs és képviseleti tevékenységeket lát el,
e) az a)–c) pontban, valamint a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feladatok és tevékenységek ellátása érdekében országosan egységes informatikai rendszert működtet,
f) ellátja a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 20. §-a szerinti feladatokat.

7.§ (1) A Kormány kárpótlási hatóságként a Hivatalt, valamint a minisztert jelöli ki…

4. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal támogatáskezelői- és közvetítői feladatai
8.§ A Hivatal ellátja a miniszter által megjelölt, vagy jogszabály alapján kijelölt fejezeti kezelésû előirányzatok, programok pályázati és más úton történő felhasználásának előkészítésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat…

5. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal elemzői feladatai
9.§ A Hivatal módszertani és tudásközpontként önálló elemzési, hatásvizsgálati, módszertan-fejlesztési tevékenységet végez.

6. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal személyügyi igazgatási feladatai
10.§ A Hivatal
a) ellátja az integrált humánerőforrás-gazdálkodást támogató humáninformatikai rendszerre (KSzSzR) vonatkozó rendeletben meghatározott feladatait, az egységes toborzási adatbázis és a tartalékállomány egységes nyilvántartását biztosító tartinfó rendszerrel összefüggésben a vonatkozó jogszabályokban meghatározott feladatait,
b) bevezeti és működteti a központi humánkontrolling rendszert,
c) biztosítja a vonatkozó jogszabályban meghatározott pályázati és kiválasztási eljárásokkal összefüggő szolgáltatásokat,
d) fejleszti és működteti a közigazgatási szervek munkaerő-utánpótlási igényei alapján a gyakornoki és utánpótlásprogramokat,
e) módszertanilag kialakítja és fenntartja az új közigazgatási életpályát támogató továbbképzési rendszert és ellátja a minőségirányítási feladatokat,
f) módszertanilag kialakítja az új közigazgatási vizsgarendszert, és ellátja a minőségirányítási feladatokat,
g) módszertanilag kialakítja a vezetői képességek fejlesztését és ellátja a minőségirányítási feladatokat,
h) a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közreműködésével működteti a közigazgatásban a tudásmenedzsmentre épülő, kompetencia- és munkaköralapú továbbképzési-, vizsga-, és vezetőképzési rendszert,
i) javaslatot tesz a munkakör alapú rendszerre (MAR) és támogatja annak működtetését,
j) javaslatot tesz az objektív teljesítménymenedzsment és teljesítményértékelési rendszerre és támogatja annak működtetését,
k) javaslatot tesz a közszolgálati életpályát támogató belső karrier- és tehetségmenedzsmentre, és módszertani támogatást nyújt a közigazgatási szervek számára.

8. Átmeneti rendelkezések
13.§ (1) A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata, az ECOSTAT Kormányzati Hatásvizsgálati Központ, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Vagyonkezelő Központ 2012. augusztus 15. napjával a Wekerle Sándor Alapkezelővel, mint általános jogutóddal történő egyesítés (beolvadás) révén megszűnik.

14. § (1) A Wekerle Sándor Alapkezelő emberi erőforrások miniszterének hatáskörét érintő feladatai külön megállapodással és alapító okirat módosítással átkerülnek a Nemzeti Közigazgatási Intézethez.
(2) A Nemzeti Közigazgatási Intézet feladatai – az (1) bekezdésben átvett feladatait kivéve – külön megállapodással és alapító okirat módosítással átkerülnek a Wekerle Sándor Alapkezelőhöz.
(3) A (2) bekezdés alapján a Wekerle Sándor Alapkezelő által átvett közigazgatási vizsgák szervezéséhez kapcsolódó vizsgaszervezési feladatokat 2012. augusztus 16. napjától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem veszi át. A feladat ellátásához kapcsolódó foglalkoztatottak tekintetében a munkáltatói jogok gyakorlója és a kötelezettségek teljesítője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetője.
(2) A Wekerle Sándor Alapkezelő elnevezése 2012. augusztus 16. napjával Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalra változik.

15. §(1) A Nemzeti Közigazgatási Intézetet 2012. augusztus 16. napjától kezdve az emberi erőforrások minisztere irányítja.
(2) A Nemzeti Közigazgatási Intézet neve 2012. augusztus 16. napjától Emberi Erőforrás Támogatáskezelő névre változik…”

Forrás:
A Kormány 177/2012. (VII. 26.) Korm. rendelete a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról; Magyar Közlöny; 2012. évi 101. szám; 2012. július 26.; 17351-17355. oldalak (pdf)
A Kormány 178/2012. (VII. 26.) Korm. rendelete a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő létrehozásával kapcsolatos egyes kormányrendeletek módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 101. szám; 2012. július 26.; 17355-17364. oldalak (pdf)

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központról

„…1.§ A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (a továbbiakban: Intézményfenntartó Központ) az oktatásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt működő központi hivatal.

2.§ (1) Az Intézményfenntartó Központ központi szervből és területi szervekből áll.
(2) Az Intézményfenntartó Központ területi szerve a tankerület és a megyeközponti tankerület.
(3) A tankerület illetékességi területe azonos a járás illetékességi területével.
(4) A megyeközponti tankerület a megye székhelyén működő tankerület, amelynek illetékességi területe a szakképző iskolák, a kollégiumok, a pedagógiai szakszolgálati feladatokat ellátó intézmények, valamint a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmények tekintetében azon megyére terjed ki, amelynek székhelyén működik, ezen kívül ellátja a (3) bekezdésben foglalt illetékességi területen a (6) bekezdésben foglalt feladatokat.
(5) A megyeközponti tankerület az (6) bekezdésben foglaltakon kívül a szakképzőiskolák, a kollégiumok, a pedagógiai szakszolgálati feladatokat, valamint a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó közoktatási intézmények fenntartásával kapcsolatosan ellátja az Intézményfenntartó Központ szervezeti és működési szabályzatában számára meghatározott egyes fenntartói feladatokat.
(6) A tankerület az illetékességi területén működő általános iskolák, alapfokú művészeti iskolák és gimnáziumok fenntartásával kapcsolatosan ellátja az Intézményfenntartó Központ szervezeti és működési szabályzatában számára meghatározott egyes fenntartói feladatokat.

3.§ (1) A Kormány az Intézményfenntartó Központot jelöli ki
a) a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: konszolidációs törvény) alapján átvett közoktatási intézmények tekintetében a konszolidációs törvény 3. § (1) bekezdés b) pontja és 9. § (1) bekezdése szerinti feladat ellátására,
b) az Esztergom Város Önkormányzata egyes intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLXXXVI. törvény alapján átvett közoktatási intézmények tekintetében az Esztergom Város Önkormányzata egyes intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLXXXVI. törvény 3. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése szerinti feladat ellátására,
c) az állami köznevelési közfeladat ellátásában fenntartóként részt vevő szervként, ennek keretében az állami fenntartású köznevelési intézmények fenntartói jogai és kötelezettségei gyakorlására.

6.§ (1) Az elnök – az Nkt. és a (2) bekezdésben meghatározott egyes munkáltatói jogok kivételével – gyakorolja az Intézményfenntartó Központban foglalkoztatottak feletti munkáltatói jogokat.
(2) A tankerület igazgatójával kapcsolatban a kinevezés, a vezetői megbízás, a megbízás visszavonása és a jogviszony megszüntetésének jogát – az elnök és a tankerület székhelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal kormánymegbízottja véleményének kikérésével – a miniszter gyakorolja…”

Forrás:
A Kormány 202/2012. (VII. 27.) Korm. rendelete a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról; 2012. évi 102. szám; 2012. július 27.; 17408-17410. oldalak (pdf)

Kormányhatározat a Budapesti Kibertér Konferenciáról

Forrás:
A Kormány 1268/2012. (VII. 27.) Korm. határozata a Budapesti Kibertér Konferencia (Budapest, 2012) kommunikációjával és költségvetésével összefüggő, valamint operatív és logisztikai feladatairól; Magyar Közlöny; 2012. évi 102. szám; 2012. július 27.; 17452-17453. oldalak (pdf)

Módosult a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata

Forrás:
22/2012. (VII. 27.) KIM utasítás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 17/2010. (VIII. 31.) KIM utasítás módosításáról; Hivatalos Értesítő; 2012. évi 31.szám; 2012. július 27.; 5323-5351. oldalak (pdf)

Kormányrendelet a járási (fővárosi kerületi) hivatalok kialakításával összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról

„…41. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala létrehozásáról, feladatairól és hatásköréről szóló 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet módosítása

41. § (1) A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala létrehozásáról, feladatairól és hatásköréről szóló 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R10.) 9. § (2) bekezdésében a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve” szövegrész helyébe a „fővárosi és megyei kormányhivatal” szöveg lép.

42. § (2) Az R10. a következő 11/A.–11/B.§-okkal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
Okmányirodák szakmai irányítása
11/A. § (1) A fővárosi és megyei kormányhivatal járási hivatalainak (a továbbiakban: járási hivatal) szervezeti egységeiként működő okmányirodák feladataiért felelős központi szervként a Kormány a KEKKH-t jelöli ki.

(2) A KEKKH az (1) bekezdésben foglalt feladatai ellátásán túl szakmai irányítást gyakorol az okmányirodák ügyfélszolgálati tevékenysége, működése felett, amelynek keretében ellátja különösen az ügyfélszolgálati működés fejlesztésére, elemzésére, monitoringjára vonatkozó feladatokat.

Fõvárosi és megyei kormányhivatalok informatikai irányítása
11/B. § (1) A KEKKH szakmai irányítást gyakorol a fővárosi és megyei kormányhivatalok törzshivatala és szakigazgatási szerveinek, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal járási hivatalainak (a továbbiakban: járási hivatal) törzshivatala és szakigazgatási szervei informatikai tevékenysége felett, ennek keretében gondoskodik az informatikai üzemeltetés feltételeinek meghatározásáról, valamint egyetértési jogot gyakorol az informatikai tárgyú szerződések megkötése során.
(2) A KEKKH az (1) bekezdés szerinti szakmai irányítása keretében a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szervei által használt szakrendszerek esetében együttműködik a szakrendszereket üzemeltető szakmai irányító szervvel.”

(3) Az R10. 12.§(1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az e rendeletben megjelölt nyilvántartások kezeléséhez és működtetéséhez kapcsolódóan a KEKKH:] „c) biztosítja a járási hivatal szervezeti egységeként működő okmányirodák feladatainak ellátásához a külön rendeletben meghatározott technikai eszközöket, valamint részt vesz az okmányirodai feladatokat ellátó kormánytisztviselők és a fővárosi és megyei kormányhivatal ügyfélkapcsolattal foglalkozó munkatársainak képzésében, továbbképzésében, vizsgáztatásában,”…

80. A kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010.(XII.28.) Korm. rendelet módosítása
80 § A kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 1. melléklet h) pontjában az „okmányirodák” szövegrész helyébe a „fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalai” szöveg lép.

91. A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokról és az állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatásokról szóló 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet módosítása
91 § (1) A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokról és az állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatásokról szóló 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R24.) 159. § 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „11. okmányiroda: a Központi Okmányiroda, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal) törzshivatalának okmányirodai feladatokat ellátó szervezeti egysége, amely útján a járási hivatal ellátja a hatáskörébe utalt elsőfokú közigazgatási hatósági feladatait,”
(2) Az R24. 170. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A járási hivatal a fizetési kötelezettség POS terminálon kezdeményezett bankkártyás fizetéssel történő teljesítésének lehetőségét a KEK KH által működtetett informatikai rendszer igénybevételével, az okmányirodák működésének személyi és technikai feltételeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott technikai feltételeknek megfelelően biztosítja.”

92. Egyes, az elektronikus ügyintézéshez kapcsolódó szervezetek kijelöléséről szóló 84/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet módosítása
92 § Egyes, az elektronikus ügyintézéshez kapcsolódó szervezetek kijelöléséről szóló 84/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 7. §-ában a „Kormányhivatalokat, az okmányirodákat” szövegrész helyébe a „fővárosi és megyei kormányhivatalokat, a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalait” szöveg lép…”

Forrás:
A Kormány 174/2012. (VII. 26.) Korm. rendelete a járási (fővárosi kerületi) hivatalok kialakításával összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 101. szám; 2012. július 26.; 17302-17342. oldalak (pdf)

Módosul a Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendje

Forrás:
A Kormány 176/2012. (VII. 26.) Korm. rendelete a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 101. szám; 2012. július 26.; 17344-17351. oldalak (pdf)

Módosulnak egyes, az elektronikus hírközlést érintő törvények

Forrás:
2012. évi CXXX. törvény az elektronikus hírközlést érintő egyes törvények módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 99. szám; 2012. július 24.; 14318-14323.oldalak (pdf)

2012. évi CXVII. törvény az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról

1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása

3. § A Pp. 119. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fél, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személy, valamint azok képviselője írásban vagy a tárgyaláson kérheti, hogy a részére kiadható iratot elektronikus formában az általa megjelölt e-mail címre továbbítsa a bíróság, ha az irat
a) elektronikus formában,
b) elektronikus okiratként vagy
c) a papíralapú okirat elektronikus másolataként a bíróságnál rendelkezésre áll.

(5a) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az irat továbbításáért nem kell illetéket fizetni. Az irat akkor áll elektronikus formában rendelkezésre [119. § (5) bekezdés a) pont], ha a bíróság a papír alapú iratot informatikai eszköz alkalmazásával szerkesztette meg; az elektronikus formában rendelkezésre álló irat nem hiteles kiadmány, az bizonyítékként nem használható fel.”

15. § A Pp. a Nyolcadik részt megelőzően a következő 394/F. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
Az elektronikus kommunikáció szabályai
394/F. § (1) Ahol e törvény elektronikus kommunikációt rendel, ott a (2) bekezdésben meghatározottak szerint a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A bíróság a következő, a Ket. szerinti szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat nyújthatja az ott meghatározott szabályok szerint, illetve az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat veheti igénybe az ott meghatározott, az elektronikus ügyintézési felügyelet által nyilvántartásba vett szolgáltatótól:
a) az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása, ideértve a meghatalmazások kezelését is,
b) azonosítási szolgáltatás,
c) kézbesítési szolgáltatás, ideértve a biztonságos kézbesítési szolgáltatást is,
d) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
e) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
f) elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
g) elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
h) központi azonosítási ügynök,
i) összerendelési nyilvántartás.”

7. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása
22. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Pltv.) 17. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A nyilvántartás szervei a külön törvényben meghatározott esetekben és megkereső szervek javára, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvényben meghatározott rendelkezések szerint adatot szolgáltatnak a polgár azonosítása, a megkereső szervek általi azonosítás, a megkereső szervek által kezelhető azonosító kódok lekérdezése érdekében.”

23. § A Pltv. 29. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Ha a polgár valamely hatóság, bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a nyomozó hatóságok, az ügyészség előtti ügyintézés során személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvánnyal azonosítja magát, akkor e szerv az igazolvány 17. § (4) bekezdés szerinti ellenőrzése céljából jogosult rögzíteni az okmányazonosítót és azt a 17. § (4) bekezdés szerint ellenőrizni. Az ellenőrzést követően a szerv az okmányazonosítót haladéktalanul köteles törölni, csak az ellenőrzés eredményét tárolhatja.”

8. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítása
24. § A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szatv.) a következő 10/C. és 10/D. §-sal egészül ki:
„10/C. § (1) Ha valamely adatkezelő törvényi felhatalmazás alapján a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót használ a polgár azonosítására, a polgár jelen § rendelkezései szerint az adatkezelő által használt azonosítót igazoló igazolvány helyett más, személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal is igazolhatja személyazonosságát, feltéve, hogy azt a polgár a külön jogszabály szerinti ügyintézési rendelkezésében megengedte. (2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során az adatkezelő a polgár által használt személyazonosításra alkalmas igazolvány okmányazonosítóját tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelőjének átadja a polgár által használt személyazonosításra alkalmas igazolvány okmányazonosítóját. Az okmányazonosítót tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője átadja az okmányazonosítóhoz tartozó, titkosított kapcsolati kódot az összerendelési nyilvántartást vezető szervnek.
(3) Az összerendelési nyilvántartást vezető szerv az adatátadás alapján megküldi az adatkezelő által igényelt azonosító kódot tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője részére az igényelt azonosító kódhoz tartozó, titkosított kapcsolati kódot. A megkeresés alapján az igényelt azonosító kódot tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője megküldi az adatkezelő részére az igényelt azonosító kódot, feltéve, hogy az adatkezelő az igényelt azonosító kód kezelésére jogosult.
(4) A (2) és (3) bekezdés szerinti adategyeztetés az adatkezelő által képzett egyedi tranzakciós kódra hivatkozással történik. Az egyedi tranzakciós kód képzési szabályait az adatkezelő határozza meg, azzal, hogy az egyedi tranzakciós kód nem lehet azonos az adóazonosító jellel, a TAJ számmal, a személyazonosító jellel, valamely okmányazonosítóval vagy bármely egyéb, az adatkezelő által használt azonosítóval, továbbá nem származtatható azokból.
(5) Az adatkezelő az adatlekérdezést követően haladéktalanul törli a polgár által az (1)–(4) bekezdés szerinti adatlekérdezés érdekében a (2) bekezdés szerint megadott okmányazonosítót, amelynek kezelésére egyébként nem jogosult.
10/D. § (1) Ha valamely adatkezelő törvényi felhatalmazás alapján a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót használ, a polgár a jelen § rendelkezései szerint az adatkezelő által használt azonosítót igazoló igazolvány helyett elektronikus azonosítás útján is igazolhatja az azonosítót, illetve személyazonosságát, feltéve, hogy azt a polgár a külön jogszabály szerinti ügyintézési rendelkezésében megengedte.
(2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során az adatkezelő olyan módon azonosítja elektronikus úton a polgárt, hogy az azonosítás korábban elvégzett, az ügyfél személyes megjelenését igénylő személyazonosításra visszavezethető, és a (3) bekezdésben foglaltak szerint személye valamely személlyel egyértelműen megfeleltethető legyen.
(3) A polgár személye valamely személlyel akkor feleltethető meg egyértelműen, ha az azonosítás keretében igazolt adatok alapján egyértelműen megállapítható a személy azonossága, és az igazolt adatok egyeznek az ügyfélre vonatkozó,
a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban vagy az idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő természetes személyazonosító adatokkal,
b) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban vagy az idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő természetes személyazonosító adatokkal az összerendelési nyilvántartáson keresztül közvetve egyértelműen megfeleltethető adatokkal,
c) a külön törvény szerinti ügyintézési rendelkezésben az ügyfél által rögzített azonosító adatokkal,
d) olyan, a hatóság informatikai rendszerében kezelt személyazonosító adatokkal, amelyekből a rendszer valamely közhiteles nyilvántartáson keresztüli ellenőrzés útján az ügyfél személyének az adott személyhez rendeltségét ellenőrizheti, vagy
e) a hatóság saját nyilvántartásában szereplő, egyértelmű hozzárendeléshez elegendő adatokkal.
(4) Ha az adatkezelő a (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint sikeresen azonosította a polgárt, úgy a 10/C. § megfelelően irányadó azzal, hogy okmányazonosítón az azonosítás szolgáltató által hitelesen igazolt azonosító kód vagy az azonosítás szolgáltató által megadott, a polgárra vonatkozó más olyan kód értendő, amelyet az ügyfél az ügyintézési rendelkezésében megadott.”

25. § A Szatv. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § (1) A 23. és 24. §-ban meghatározott szerv kérésére a polgár – személyazonosságának hitelt érdemlő igazolása mellett – TAJ számát köteles megismerhetővé tenni.
(2) A polgár az (1) bekezdés szerinti megismerhetővé tételt az egészségügyi ellátóhálózat szerve felé úgy is biztosíthatja, hogy személyazonosságát hitelt érdemlően igazolja, majd az egészségügyi ellátóhálózat szerve a 10/B. § rendelkezései szerint lekérdezi a TAJ számot.”

13. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
30. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) a következő 69/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
Elektronikus kapcsolattartás
69/A. § (1) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a büntetés-végrehajtási szervezet egymással az írásbeli kapcsolatot elektronikus úton tartja.
(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a védővel, a jogi képviselővel vagy a képviselőként eljáró ügyvéddel, továbbá a tanú érdekében eljáró ügyvéddel – a meghatalmazás benyújtását, illetve a kirendelést követően – az írásbeli kapcsolatot elektronikus úton tartja.
(3) Ahol e törvény elektronikus kapcsolattartást rendel vagy arra lehetőséget biztosít, az elektronikus kapcsolattartásra – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a büntetés-végrehajtási szervezet az alábbi, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat nyújthatja az ott meghatározott szabályok szerint, illetve az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat veheti igénybe az ott meghatározott, az elektronikus ügyintézési felügyelet által nyilvántartásba vett szolgáltatótól:
a) az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása, ideértve a meghatalmazások kezelését is,
b) azonosítási szolgáltatás,
c) kézbesítési szolgáltatás,
d) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
e) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
f) elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
g) elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
h) központi azonosítási ügynök,
i) összerendelési nyilvántartás.
(5) A (4) bekezdés alkalmazásában ügyfél a 42. §-ban meghatározott büntetőeljárásban részt vevő személy.”

31. § A Be. 70. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság hivatalos iratának az érintett személy részére átadása (kézbesítés) történhet] „f) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény és végrehajtási rendeletében szabályozott biztonságos kézbesítési szolgáltatás útján.”

21. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítása
45. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A hivatalos feljegyzés számítógépes programmal, automatikusan is elkészíthető, ebben az esetben a feljegyzést készítő aláírása helyett a hatóság gépi aláírása is alkalmazható.
(11) Hivatalos feljegyzés készítése alkalmazható az írásbelinek nem minősülő elektronikus kapcsolattartás során közölt információk írásba foglalására.”

48. § A Ket. 160. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A külön jogszabályban foglaltakon túl a közigazgatási hatósági eljárásban az okiratról az elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása, papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá, valamint elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás szabályai szerint a hatóság, valamint a kormány által kijelölt szervezet által készített okirat bizonyító ereje megegyezik az eredeti okiratéval.
(5) Az a hatóság, amely az ügyfél azonosítására a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót képez, az azonosító ügyféllel való közlését megelőzően kapcsolati kódot képez, azt az azonosítóhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja. Az azonosítóval összefüggő olyan adatlekérdezés, illetve adattovábbítás, amelynél a hatóság által kezelttől eltérő azonosító használata is szükséges, a továbbiakban az összerendelési nyilvántartás igénybevételével, az összerendelési nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések szerint történhet.”

49. § A Ket. 162. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha valamely személy törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott – az e törvény hatálya alá nem tartozó – elektronikus ügyintézési szolgáltatások tekintetében tesz ügyintézési rendelkezést, arra – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – e törvénynek az ügyintézési rendelkezésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell azzal, hogy hatóság alatt az elektronikus ügyintézési szolgáltatást nyújtó szolgáltatót, ügyfél alatt az azt igénybe vevő személy kell érteni.
(6) Az összerendelési nyilvántartás kezelője az összerendelési nyilvántartásba új személy bejegyzésekor értesíti az ügyfél ügyintézési rendelkezését nyilvántartó szervet. A nyilvántartó szerv az értesítés alapján kapcsolati kódot képez, azt nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással, annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja. Az ügyfél ügyintézési rendelkezését a nyilvántartó szerv az általa képzett kapcsolati kódhoz rendelten veszi nyilvántartásba és tárolja, az ügyfél természetes személyazonosító adatait és azonosító kódjait – az ügyfél által önkéntesen rögzített adatokon túl – nem tárolja. Az ügyintézési rendelkezés lekérdezésére az összerendelési nyilvántartás igénybe vételével kerülhet sor.”

50. § A Ket. 168. § (1) bekezdés m) és n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a következő o)–v) ponttal egészül ki:
[Az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat a Kormány köteles biztosítani:] „m) elektronikus fizetési és elszámolási rendszer,
n) iratérvényességi nyilvántartás,
o) kormányzati hitelesítés-szolgáltatás,
p) kormányzati elektronikus aláírás ellenőrzési szolgáltatás,
q) központi azonosítási ügynök,
r) ÁNYK űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás,
s) azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés,
t) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
u) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
v) jogszabályban kötelezően nyújtandóként előírt további szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások.”

51. § A Ket. az „Elektronikus tájékoztatás” alcímet megelőzően a következő 168/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
Ügyfél-regisztrációs eljárás
168/A. § (1) Ha valamely elektronikus ügyintézési szolgáltatás igénybevétele előzetes regisztrációhoz kötött, a regisztrációs eljárás (a továbbiakban: ügyfél-regisztrációs eljárás) során az ügyfél ennek az alcímnek a rendelkezései szerint
a) elektronikusan regisztrálhat olyan azonosítás szolgáltatás használatával, amelynek alapjául szolgáló regisztráció megfelel a jelen alcím szerinti követelményeknek, vagy amelynek használatát az ügyfél egyébként az ügyintézési rendelkezésében lehetővé tette, vagy
b) személyes megjelenéssel a jelen alcím szerinti követelményeknek megfelelő eljárásban regisztrálhat.
(2) A regisztrációt megelőzően az ügyfélnek vagy az ügyfél képviseletében eljáró természetes személynek (a továbbiakban együtt: igénylő) személyesen meg kell jelennie a regisztrációt végző szervezet előtt. A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltató által meghatározott esetben a személyes megjelenéssel egyenértékű a regisztrációt végző szervezet külső helyszínen lefolytatott eljárása is, ha azonos biztonsági körülmények között biztosítható az ügyfél személyazonosságának az e §-ban meghatározott ellenőrzése.
(3) A természetes személy személyes megjelenése esetén az ügyfél-regisztrációs szerv a felhasználó által bemutatott, a külön jogszabályban meghatározott személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványban szereplő adatok alapján az ügyfelet azonosítja; megadott adatait összeveti
a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás,
b) olyan külföldi esetén, aki abban nem szerepel, a központi idegenrendészeti nyilvántartás,
c) ha a természetes személy az a) és b) pont szerinti nyilvántartásban sem szerepel, az általa bemutatott útlevél vagy a schengeni övezetbe tartozó EGT részes állam polgára esetén az adott állam által kibocsátott személyazonosításra alkalmas okmány adataival. Az ügyfél-regisztrációs szerv az azonosítási tevékenység során az adatokat kizárólag személyazonosításra és a jogosult adatkezelők által megküldött természetes személyazonosító adatokkal való egyezés vagy eltérés megállapítására használhatja fel.
(4) Az azonosítás sikere esetén az ügyfél-regisztrációs szerv
a) átemeli az igénylő természetes személyazonosító adatait a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartásból,
b) a (3) bekezdés c) pont szerinti esetben a bemutatott okmányból a természetes személyazonosító adatokat, az állampolgárságot emeli át az ügyfél-regisztrációs adatbázisba. Az azonosítás és ellenőrzés sikertelensége esetén az ügyfél-regisztrációs szerv az ügyfél-regisztrációt megtagadja, és az esetleg már rögzített adatokat helyreállíthatatlanul törli.
(5) A regisztráció és a személyazonosság ellenőrzése alapjául szolgáló, rögzítendő adatok helyességét az igénylő nyilatkozatban, saját kezű aláírásával ellátva igazolja.
(6) A (3) bekezdés szerinti hatósági igazolvány azonosító adatait, az igénylő adatainak egyezését és a hatósági igazolvány érvényességét a regisztrációs szervezet az igazolványt nyilvántartó szerv közhiteles nyilvántartásában ellenőrzi.
(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti ellenőrzés nem vezetett eredményre – adategyezőség nem volt megállapítható vagy a hatósági igazolvány érvénytelen volt, illetve az ellenőrzés a hatósági nyilvántartásban egyéb okból nem volt végrehajtható – a regisztráció nem hozható létre.”

52. § A Ket. 169/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Jogszabályban arra feljogosított szervezet az ügyfél számára az alábbi hatósági szolgáltatásokat biztosíthatja:
a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatásból a beadvány elektronikus irattá alakítását a vonatkozó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás szabályai szerint, az elektronikus irat hatóság nevében történő átvételét és – amennyiben ennek informatikai feltételei adottak – annak a hatóság informatikai rendszerében történő elhelyezését,
b) az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatást, valamint
c) a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatást.”

53. § A Ket. 171. §-a a következő (7a) és (7b) bekezdéssel egészül ki:
„(7a) A 2012. március 31-én elektronikus kapcsolattartás, valamint elektronikus ügyintézés biztosítására köteles hatóságok 2012. december 31-ig kötelesek
a) az elektronikus kapcsolattartás, illetve az elektronikus ügyintézés lehetőségét a 2012. március 31-én hatályos szabályoknak megfelelően biztosítani, mindaddig, amíg az e törvénynek való megfelelést nem biztosítják,
b) megteremteni az e törvénynek való megfelelés feltételeit.
(7b) A 2012. március 31-én létező ügyfélkapu 2012. április 1-jét követően is fennmarad, az ügyfélkapuval rendelkező természetes személyek adatait az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szerv az ügyfélkapu regisztrációs adatbázisban kezeli tovább, kivéve, ha a természetes személy az ügyfélkapu és az ahhoz kapcsolódó személyes adatai törlését az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szervtől kéri.”

54. § A Ket. 172. § j) pont 10–12. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „10. hozzáférés az elektronikus iratkezelő rendszerhez,
11. hozzáférés biztosítása elektronikus nyilvántartások adataihoz,
12. hozzáférés biztosítása az informatikai rendszer működésével kapcsolatos adatokhoz,”
54. § (1)
(2) A Ket. 172. § j) pont 17. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „17. elektronikus iratok kezelése,”

(3) A Ket. 172. § j) pontja 22–23. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és 172. § j) pontja a következő 24–28. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „22. elektronikus dokumentum titkosítása,
23. elektronikus űrlapok kezelése,
24. elektronikus aláírás ellenőrzési szolgáltatás,
25. informatikai háttér szolgáltatása,
26. azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés,
27. elektronikus fizetési és elszámolási rendszer,
28. az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásként nevesített további elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatás.”

56. § A Ket. 175. § (1) bekezdése a következő d) és e) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki] „d) az ügyfélkapu regisztrációs szervet vagy szerveket,
e) az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szervet vagy szerveket.”

57. § A Ket.
a) 1. § (4) bekezdésében az „e törvény” szövegrész helyébe a „törvény” szöveg,
b) 131. § (1c) bekezdés a) pontjában a „határozat” szövegrész helyébe a „végzés” szöveg lép.

58. § Hatályát veszti a Ket. 141. § (1) bekezdés i) pontja.

34. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény módosítása
120. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény 17. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény a 10. §-t követően a következő alcímmel és 10/A–10/B. §-sal egészül ki:
Összerendelési nyilvántartás
10/A. § (1) A különböző adatkezelők által az ügyfélnek kiadott valamely azonosító kóddal nyilvántartott adatoknak más azonosító kód alapján nyilvántartást vezető, vagy a polgárt az alapján azonosító adatkezelőhöz történő adattovábbításánál a továbbított adat személyhez rendelhetősége érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv összerendelési nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból a különböző azonosítókkal nyilvántartott adatok cseréje, továbbítása esetén az adatkezelők e törvényben meghatározottak szerint adatokat igényelhetnek.
(2) Az összerendelési nyilvántartásba új személyhez tartozó bejegyzés felvétele történhet
a) magyar állampolgár esetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján vezetett nyilvántartás kezelőjének kezdeményezésére,
b) nem magyar állampolgár esetében jogszabályban kijelölt nyilvántartás kezelőjének kezdeményezésére.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában megadott nyilvántartás kezelője a polgár adatainak nyilvántartásba vételekor kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak átadja, amely új összerendelési nyilvántartási elemet hoz létre.
(4) A (2) bekezdés alá nem tartozó nyilvántartás kezelője az azonosító kód érintett polgárral való közlését megelőzően kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja
a) a természetes személyazonosító adatokkal, ha az azonosító kiadása azokon alapult, vagy
b) összerendelési nyilvántartásban nyilvántartott más azonosító kódra vonatkozó kapcsolati kóddal, ha az azonosító kiadásakor már rendelkezésre állt.
(5) Az összerendelési nyilvántartás az egyes személyekre vonatkozóan eltérő azonosító kódonként külön-külön kapcsolati kódokat tartalmaz, egyéb azonosítót nem tárol.
(6) Az összerendelési nyilvántartás kezelője az összerendelési bejegyzés újabb kapcsolati kóddal történő kiegészítéséhez számára megküldött természetes személyazonosító adatokat csak a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásokból a természetes személyazonosító adatokkal azonosított személyhez tartozó kapcsolati kód titkosított formájának lekérdezéséhez használja fel, a természetes személyazonosító adatokat nem tárolja.
(7) Az összerendelési nyilvántartásban aktuálisan tárolt kapcsolati kód lecserélését kezdeményezheti
a) az összerendelési nyilvántartás kezelője a nála nyilvántartott titkosított formájú kapcsolati kód megküldésével, illetve
b) bármely azonosító kód nyilvántartásának kezelője az aktuálisan tárolt, illetve az újonnan használandó kapcsolati kód titkosított változatának az összerendelési nyilvántartásnak megküldésével.
(8) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott nyilvántartás kezelője a kapcsolati kódot legalább félévente cseréli. A kapcsolati kódok gyakoribb cseréjét vagy meghatározott feltételek szerinti lecserélését jogszabály kötelezővé teheti.
10/B. § (1) Az adatkezelő, amely a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosító kódot használ,
a) a személy természetes személyazonosító adatait elsősorban a 10/A. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásokból, az összerendelési nyilvántartás adatainak felhasználásával éri el,
b) az informatikai nyilvántartásaiban az azonosító kódtól és a nyilvántartott egyéb adatoktól csak elkülönítetten tárolhatja és kezelheti a természetes személyazonosító adatokat.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adatkezelő a természetes személyazonosító adatokat saját nyilvántartásából csak akkor használhatja fel, ha
a) nincs megfelelő számítógép-hálózati kapcsolata,
b) nem jogosult a 10/A. § (2) bekezdésben meghatározott nyilvántartásoktól adatot kérni,
c) az összerendelési nyilvántartás vagy a 10/A. § (2) bekezdés szerinti nyilvántartások nem érhetők el, vagy
d) olyan feladat elvégzése során használja fel azokat, amelynél az adatok hálózaton keresztül történő elérése a számítógépes hálózat, az összerendelési nyilvántartás vagy a 10/A. § (2) bekezdés szerinti nyilvántartások indokolatlan túlterhelésével járna.
(3) Az összerendelési nyilvántartás védelméről a nyilvántartást vezető szerv jogszabályban meghatározott intézkedésekkel gondoskodik.””…”

Forrás:
2012. évi CXVII. törvény az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 98. szám; 14135-14167 oldalak (pdf)