Skip to main content

48. szám, 2012. november 26.

Tartalomjegyzék

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Közigazgatás, politika

Önkormányzati adósság: a szállítóknak nem, a magánszemélyeknek fizet az állam

„A magánszemélyektől felvett kölcsönöket kifizeti, viszont az önkormányzatok adósságából sem a szállítói tartozásokat, sem az uniós támogatások előfinanszírozására felvett hiteleket nem veszi át az állam.

Minderről Banai Péter Benő, a költségvetésért felelős helyettes államtitkár beszélt az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésén. Elmondta, hogy az ötezer feletti lakosságszámú települések adósságát 40-70 százalék között vállalná át az állam – ez jövőre várható -, az iparűzésiadó-bevételek függvényében. A helyettes államtitkár hangsúlyozta azt is, hogy az egészségügyhöz kapcsolódó adósságokat külön kezeli majd a kormány.

A bizottság ülésén ellenzéki képviselők kifogásolták a többi közt azt, hogy az állam különbséget tesz az ötezer fő feletti és alatti települések között az adósság meghatározása tekintetében, és a nagyobbaknál a szeptember 30-án fennálló adósság rendezésével foglalkozik.”

Forrás:
Önkormányzati adósság: a szállítóknak nem, a magánszemélyeknek fizet az állam; Privátbankár; 2012. november 19.

Tízmilliárdos megtakarítást várnak a közös kórházi közbeszerzésektől

„Éves szinten tízmilliárd forintos megtakarítás várható az állami fenntartásban lévő egészségügyi intézmények központosított közbeszerzései révén a következő egy-két évben – mondta Török Krisztina, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója kedden Budapesten sajtótájékoztatón.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár elmondta: az állam által első körben átvett intézmények között mostanáig több mint 40 kórház csatlakozott a közös földgázbeszerzéshez. Ezáltal éves szinten egymilliárd forint megtakarítást tudtak elérni. A közös közbeszerzések egyre több intézmény bevonásával a többi területen is folytatódnak a telekommunikációtól a gyógyszerek beszerzéséig – közölte. Mint mondta, az egészségügyben az év végére már 60, majd rövid időn belül 80 kórház fog egységes kommunikációs rendszerbe tartozni.

Az államtitkár kiemelte: jelszava továbbra is a „mindent a bérekre”. A többletbevételeket, s a rendszerben keletkezett tartalékokat a jövőben is az egészségügyben dolgozók motiválására fordítják majd – hangsúlyozta Szócska Miklós.

Török Krisztina kifejtette: a közös földgázbeszerzésnél a korábbi köbméterenkénti 126 forintos átlagár helyett sikerült 108 forintos áron szerződést kötniük. Ehhez a közös közbeszerzéshez jövő évre a többi intézmény is csatlakozhat. Az áramra a korábbi 25 forint/kilowattóra helyett 20,3 forintos áron sikerült szerződniük. Ezek mellett három hatóanyagtartalmat érintően már a közös gyógyszerbeszerzésre is volt példa, méghozzá olyan készítményekből, amelyekből több országban hiány volt, Magyarországon viszont folyamatosan garantálni tudták a biztonságos betegellátást. Ezen egyedi importbeszerzések révén 20-25 százalékos megtakarítást értek el a kórházak számára.

A GYEMSZI főigazgatója elmondta, hogy az egészségügyben húsz éve most először mérték fel a kórházak gyógyszerközbeszerzését. Szerinte ez nem kis munkát jelentett, de ennek eredményeképp mostanra kialakult egy hatvan hatóanyagot tartalmazó lista, amelyet az Országos Gyógyszerterápiás Tanács is támogatott. Ennek alapján már egy-két héten belül kiírhatják a közös gyógyszerközbeszerzést. Ennek központosításától az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kasszájából finanszírozott gyógyszerköltségek 10 százalékos megtakarítását várja a GYEMSZI.

Török Krisztina kitért arra, hogy hamarosan az egészségügyi intézmények általános biztosításai terén is elkezdik előkészíteni a közbeszerzéseket.”

Forrás:
Tízmilliárdos megtakarítást várnak a közös kórházi közbeszerzésektől; Emberi Erőforrások Minisztériuma; 2012. november 20.

Veszélyes lehet a túlzott központosítás

„A magyar közigazgatási rendszer fejlesztését minden magyar kormány stratégiai kérdésként kezelte az elmúlt két évtizedben. A most regnáló konzervatív és kétharmaddal rendelkező kormány Magyary Zoltánról, a neves közigazgatási szakemberről, szakpolitikusról nevezte el közigazgatás-fejlesztési stratégiáját. A névválasztás kitűnő, hiszen Magyary neve megkérdőjelezhetetlenül összefonódott a modern magyar közigazgatási rendszer kialakításával. Kérdéses azonban, hogy a nevével fémjelzett közigazgatás-fejlesztési stratégia minden szempontból méltó-e Magyary Zoltán nevéhez?

A Magyary programban kijelölt célok köthetőek Magyary Zoltán munkásságához, hiszen a programban ismertetett jó állam koncepciója erőteljesen támaszkodik a hatékonyság fogalmára, amelyet Magyary Zoltán is fontosnak tartott. Ez még akkor is becsülendő, ha a hatékonyság fogalmi keretei részben vitathatóak, mert a hatékonysági szempontok kiemelésével tovább erősíthető a menedzsment szemléletmód a magyar közigazgatásban, amely fontos és előremutató lépésnek tekinthető.

A program maga sokrétű javaslattal él, amelyek mindegyikét önmagában is érdemes górcső alá venni. A jelen írásomban azonban csupán egyetlen szempontból elemzem a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési programot: milyen okokkal magyarázható és milyen veszélyeket hordoz magában a programból egyértelműen kiolvasható és már részben meg is valósult erőteljes központosítás a közigazgatási rendszer átalakítása során?

Ahogy a következő táblázatból is látszik a Magyary programban megjelenő, a közigazgatási rendszer struktúráját érintő reformok drasztikus központosítási javaslatokat tartalmaznak. E lépések mögött erőteljes politikai támogatottság áll, amelyet alátámaszt, hogy jelentős részüket a kormányzat már átültette a gyakorlatba.

A közigazgatási szervezetrendszer felépítésének változása
Szervezettípus Számuk 2010 Számuk 2011
Minisztériumok 13 db 8 db
Országos hatáskörű szervek 45 db 47 db
Területi államigazgatási szervek 292 db 93 db
Közszolgáltató költségvetési szervek 193 db 92 db
A Kormány, valamint a minisztériumok által alapított alapítványok, közalapítványok 68 db 21 db
Gazdasági társaság 38 db 57 db
Mindösszesen 649 db 318 db

A Magyar Zoltán közigazgatás-fejlesztési program rendszerszintű reformjavaslatai egy erős, centralizált központi államigazgatás megteremtésére törekszenek, egyben gyengítik a decentralizált intézményi struktúrák pozícióit. Erre számos példa hozható:

  1. Csúcsminisztériumi rendszer bevezetése, amelynek során különböző szakpolitikai kérdések egy-egy kiemelt hatáskörrel és hatalommal rendelkező miniszter alá kerültek és elvesztették önállóságukat.
  2. Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság létrehozatala, amely során a fejlesztési források elosztása a Miniszterelnökség hatáskörébe került.
  3. A központi államigazgatás irányába történő erőteljes központosítási törekvések figyelhetőek meg a közigazgatás minden szintjéről (régió, megye, kistérség és települési önkormányzatok). Erre példa a regionális fejlesztési ügynökségek állami tulajdonba vétele, vagy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok integrálása a katasztrófavédelem szervezetébe.
  4. Feladatok magasabb szintre helyezés és centralizációja, így például bizonyos közfeladatok átadása a járási kormányhivataloknak a települési önkormányzatoktól.
  5. A közigazgatás középirányítói szintjén is központosítás zajlik, amelynek lezárultával ágazatonként egy-egy ágazati hivatal látná el a középirányítói feladatokat.
  6. Szervezeti összevonások és megszüntetések a központi államigazgatás háttérintézményeinél, így
    • a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Vagyonkezelő Központjának, a Wekerle Sándor Alapkezelőnek, a Nemzeti Közigazgatási Intézetnek és az ECOSTAT-nak az összevonása Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal néven,
    • a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet létrehozása,
    • a Megyei Intézményfenntartó Központok létrehozása,
    • a megyei fejlesztési ügynökségek állami tulajdonba vétele,
    • valamint a (köz)alapítványi rendszer teljes átszervezése centralizációja.

Forrás: Magyary program 11.0, 2011 és Magyary program 12.0, 2012.

Mivel magyarázhatóak ezek a központosítási törekvések? A rendszerváltozáskor felépített közigazgatási rendszerünket valamint az elmúlt húsz év közigazgatási reformjainak sikereit és kudarcait áttekintve a Magyary Zoltán program központosító törekvései gazdaságossági szempontból ésszerűnek tűnnek. Emellett az is valószínűsíthető, hogy a hatalmon lévő politikusok akarata erőteljesebben érvényesül egy centralizáltabb rendszerben, amely eredményesebbé teheti a közigazgatási rendszerünket.

Véleményem szerint a közigazgatási rendszer erőteljes központosításának mélyebb oka, hogy a stratégia készítői a kormányhoz közelebb álló államigazgatásban dolgozó szakemberek kompetenciáját és lojalitását a jelenleg kormányon lévő politikai elithez erősebbnek vélik, mint a decentralizált szerveknél dolgozó közszolgákéit. Abban bíznak, hogy a központi közigazgatás felett erősebb kontrollt tud gyakorolni a politikai döntéshozó, mint a decentralizált szervek felett, így a közigazgatási rendszer – a hatalom birtokosainak szempontjából – eredményesebbé válik. A program közigazgatási struktúrát érintő javaslataiból a decentralizált közigazgatási egységekkel szembeni bizalomhiány olvasható ki, amelyet a döntéshozók a rendszer központosításával kívánnak orvosolni.

A Magyary programból kiolvasható új közigazgatási rendszerrel kapcsolatos legnagyobb félelmem az, hogy a létrejövő erőteljesen központosított rendszerben a politikai döntéshozók és feladatokat végrehajtó közszolgák nincsenek egyértelműen szétválasztva, és így a közigazgatási feladatok végrehajtás során nem a szakmai érvek és tudás fog dominálni, hanem a politika akarat. Félő, hogy a közigazgatás vezető pozícióit ebben a rendszerben nem a szakértelem, hanem a politikai lojalitás alapján fogják betölteni (erre példa, hogy a megyei kormányhivatalok vezetőinek kinevezése során pártpolitikusok kerültek fontos közigazgatás-irányítói funkciókba).

Ez a tendencia minden jelentős közigazgatástani elméletnek ellentmond, így ellentétes a Magyary Programban elméleti alapjait jelentő neo-wéberiánius ideál szemléletmódjával is. A politikusok feladata ezen elméletek szerint arra korlátozódik, hogy kijelöljék a közigazgatás célját, azaz a mit? kérdéséről döntsenek, míg a közigazgatásban dolgozó szakértő közszolgák azt határozhatják meg, hogy hogyan lehet a kitűzött célokat a leghatékonyabban elérni, azaz a hogyan? kérdésében van erős szavuk.

A rendszer túlzott központosításának további veszélye, hogy a közigazgatási rendszer elszakad az állampolgároktól és csupán arra koncentrál, hogy a központi államhatalom utasításait tervszerűen végrehajtsa. A közigazgatás másik, legalább ennyire fontos feladata, miszerint az állampolgárok érdekeit, igényeit összegyűjtse és megjelenítse a döntéshozók számára, továbbá helyben segítséget tudjon nyújtani az ott élőknek és interaktívan reagáljon a lakosság problémáira, elsikkad. A két feladat sikeres megvalósításához meg kell találni az arany középutat, így az erős államigazgatás mellett erős, decentralizált intézményekre is szükség van.

A közigazgatási rendszer gazdaságos, hatékony és eredményes működése nem mond ellent a decentralizált struktúráknak, sőt számos állami feladatot hatékonyabban és eredményesebben lehet decentralizált szervezeteken keresztül megvalósítani. A decentralizáció gyakran versenyhelyzetet hoz létre az egyes decentralizált szervezetek között, amely növeli azok hatékonyságát.

A közigazgatási rendszer átalakítása érinti a rendszer egyes szervezeteink belső folyamatait is. Különböző feladatokat ellátó szervezeti egységek egy nagyobb, központosított szervezetbe történő integrálása ronthatja az adott szervezetek hatékonyságát és eredményességét. Ennek oka, hogy az integrálandó szervezetek nagyon különböző típusú és strukturáltságú feladatokat láthatnak el, így e szervezetek folyamatai és személyi állományának összetétele is jelentősen különbözhetnek egymástól. Homogénebb szakmai feladatokat ellátó és egységesebb szakember-állománnyal rendelkező szervezeteket hatékonyabban lehet vezetni, illetve az integráció költsége is jelentősen nő az integrálandó szervezetek heterogenitásának növekedésével. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy a szakmailag különálló szervezetek a támogató, nem szakmai funkciókat közösen végezzék, vagy közös beszerzéseket folytassanak a gazdaságos működés érdekében. Ezen elveket vallja az új közszolgálati menedzsment is, amely kisebb és hatékonyabb állam koncepciója mellett tör lándzsát, de a hatáskörök, feladatkörök decentralizációja mellett érvel és a politikusi és köztisztviselői szerepek erőteljes szétválasztását szorgalmazza.

Összefoglalóan azt állítjuk, hogy a központosítás nem ördögtől való, sőt sok esetben jelentősen több előnnyel jár, mint hátránnyal, de a közigazgatási rendszer átalakítása során sem szabad átesni a ló túloldalára: a túlzott központosítás káros társadalmi hatásai jelentősen meghaladhatják az abból származó gazdasági hasznokat.”

Forrás:
Veszélyes lehet a túlzott központosítás; Rosta Miklós; Figyelő Online; 2012. november 23.

Darák: az egységes bírói jogalkalmazáshoz színvonalas ügyintézés kell

„Az egységes közigazgatási bírói jogalkalmazás előfeltétele a közigazgatási ügyek színvonalas hatósági ügyintézése – jelentette ki a Kúria elnöke pénteken Zalaegerszegen.

Darák Péter ehhez fontosnak tartja, hogy az állampolgári igényeket kielégíteni képes, megfelelően magas képzettségű és tapasztalt jogalkalmazók álljanak rendelkezésre közigazgatási ügyekben.

A Kúria elnöke a megyei államigazgatási kollégium ülésén és az azt követő sajtótájékoztatón is arról beszélt, hogy az egységes közigazgatási jogalkalmazás alapjait a közigazgatási ügyintézők és eljárásaik jelentik. Ha egy ilyen ügy hatósági ügyintézése nem megfelelő szakmai hozzáértéssel és nem megfelelő szervezeti keretekben történik, azt a januártól felálló közigazgatási és munkaügyi bíróságok is csak a legritkább esetben tudják helyrehozni.

A Kúria elnöke hangsúlyozta: most, amikor az állampolgárokat közvetlenül befolyásoló szervezeti és szakmai változások történnek, még inkább törekedni kell arra, hogy az állampolgárok „megőrizzék az állandóságba vetett hitüket”. A szervezeti változások közepette is jellemzőnek kell lennie a szakmai állandóságnak és a magas színvonalnak. A járási hivatalok és a januártól a megyékben felálló közigazgatási és munkaügyi bíróságok ugyancsak a professzionálisabb ügymenetet szolgálják. Az új bírósági szervezeti formában „specializált bírói karral” készülnek a közigazgatási ügyek magas színvonalú ellátására, szakmai tevékenységük összehangolására regionális közigazgatás és munkaügyi kollégiumokat hoznak létre – közölte.

Jelezte, az a törekvésük, hogy zökkenőmentes legyen a közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállítása, „ne vesszenek el az azok a szakmai tapasztalatok, amelyek az elmúlt húsz évben a bírói szervezetben felhalmozódtak”. Ha a közigazgatási bíráskodást 2013-ban kellene újrakezdeni, „az a magyar igazságszolgáltatásról sem állítana ki jó bizonyítványt” – fogalmazott Darák Péter.

A Kúria elnöke kitért arra is, hogy a kormányhivatalokon keresztül gyorsabb normakontrollra van lehetőség, ha a helyi rendeleteket véleményező kormányhivatalok és az önkormányzatok között vita alakul ki. A Kúria ezekben az esetekben, a kormányhivatalok kezdeményezésére néhány hónapon belül érdemi döntést hoz, de javaslatuk szerint a jövőben az alapvető jogok biztosa is kezdeményezhetne normakontrollt.

Darák Péter az MTI kérdésére elmondta: a mostani munkaügyi bíróságok jogutódjaként januártól létrejövő közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállítása a szervezeti lépés, és az év során foglalkoznak majd a tartalmi megújítás kérdésével. Lényeges létszámváltozás nem történik a bíráskodásnak ezen a területén, országosan összesen mintegy száz-száz közigazgatási és munkaügyi bíró tartozik majd ide szervezetileg.”

Forrás:
Darák: az egységes bírói jogalkalmazáshoz színvonalas ügyintézés kell; Népszava/MTI; 2012. november 16.

Ötezer polgár és egy közös hivatal

„Öt Sió menti település alakít közös önkormányzati hivatalt január elsejétől. Az erről szóló megállapodást pénteken este, az érintett képviselő-testületek együttes ülésén írták alá a polgármesterek.

A törvény kényszere szülte a változást, amiből az érintettek – kisebb, vagy nagyobb lelkesedéssel – de megpróbálják kihozni a legjobbat. Így is össze lehet foglalni a polgármesteri véleményeket a január elsejétől létrejövő öt tagú közös önkormányzati hivatal megalakulásáról. Az erről szóló megállapodást pénteken este szentesítette az öt település – Harc, Kistormás, Kölesd, Medina és Sióagárd – képviselő-testülete, a Sióagárdon rendezett együttes ülésen.

Mint ismert, az új önkormányzati törvény szerint a körjegyzőségeket a közös önkormányzati hivatalok váltják fel 2013-tól. A közös hivatalok tagtelepülései összlakosság számának el kell érnie legalább a kétezer főt, és csak az adott járásokon belül jöhetnek létre.

Az öt szekszárdi járáshoz sorolt, Sió menti település társulásának vezetője a legnagyobb lélekszámú falu, Kölesd lesz. Berényi István polgármester elmondta: több szempont is indokolta, hogy a törvényben előírt minimumnál jóval nagyobb társulást hozzanak létre. (Az öt település összlélekszáma kis híján ötezer fő). Egyrészt szerinte nem kizárt, hogy előbb-utóbb megemelik a mostani kétezer fős lélekszám-határt a közös hivatalok létrehozásánál.

Másrészt, mivel a közös hivatalnak kötelezően jegyzőt és aljegyzőt is kell foglalkoztatnia, egy öt tagú társulásban biztosan ki lehet majd használni ezen szakemberek munkáját. Emellett azt is tervezik, hogy – bár nagyok a különbségek az egyes települések között – a jövőben nemcsak a közigazgatás terén, hanem kulturális, gazdasági területen is érdemes lehet szorosabb kapcsolatokat kialakítani egymással az ötöknek.

Vén Attila, Medina polgármestere szerint szükség volt a közigazgatás átalakítására, amivel megítélése alapján Medina nem fog veszíteni. Mint mondta, biztos benne, hogy jól tudnak majd együttműködni a települések, és úgy látja, a közös hivatalok állami finanszírozása is korrekt lesz.

Vannak viszont kétségei Csapó Lászlónak, Kistormás első emberének. A faluvezető mindenesetre reméli, hogy a közös hivatalok legalább olyan hatékonyan, az embereket legalább olyan színvonalon kiszolgálva működnek majd, mint eddig, hiszen a közigazgatás átszervezése nem mehet a lakosság rovására. Hozzátette: a leendő társtelepülések vezetőivel eddig is együtt dolgoztak a szekszárdi kistérségben, vélhetően a közös hivatalon belül is jó lesz együttműködés.

Harc polgármestere, Siposné Csajbók Gabriella úgy véli, a közös hivatal létrehozása nyomán az egyes települések kevésbé lesznek magukra utalva, hasonló jellegű problémáik megoldásában közös gondolkodással talán szintén segítséget tudnak majd nyújtani egymásnak.

Háry János, sióagárdi faluvezető saját véleményét megfogalmazva kiemelte: Sióagárd ezzel a döntéssel bizonyos tekintetben elveszíti több száz éves önállóságát. Többek között a hivatalt érintő ügyekben, például a jegyző kinevezéséről nem a képviselő-testület fog dönteni, hanem a társulás polgármesterei, lakosságszám arányosan. Ezzel együtt a közigazgatás átalakításával ő is egyetért, úgy, hogy a lakosság ügyeinek intézése legalább a jelenlegi színvonalon, helyben történhessen.

Történelmi ellentét a két település között
Sióagárd és Harc között a múltba visszanyúló ellentét feszül, így van némi pikantériája annak, hogy a két falu közös önkormányzati hivatalhoz tartozik majd. Háry János ennek kapcsán azt mondta: az ellentétek olyan mélyen gyökereznek, hogy az emberek talán már nem is igen emlékeznek arra, hogy konkrétan mi az alapjuk. A harci és a sióagárdi polgármester között mindenesetre nincs ellentét, sőt kifejezetten jó a kapcsolat, ez is elősegítheti a két település közeledését – tette hozzá.

Siposné Csajbók Gabriella tapasztalata szerint máig élő a szembenállás, hajdani sérelmek, a két falu büszkesége miatt. Ezért – bár volt olyan elképzelés, hogy Sióagárd és Harc „kettesben” alkosson közös hivatalt – ő úgy ítélte meg, hogy ezt nem szabad erőltetni. Viszont úgy látja, hogy – éppen az ötös társulásban való közös részvétellel – az ellentét talán szép lassan enyhülhet.

Még nem tudni, ki lesz a jegyző, az aljegyző
A Kölesdi Közös Önkormányzati Hivatal székhelye a kölesdi községháza, három telephelye a harci, a medinai és a sióagárdi polgármesteri hivatal. A közös önkormányzati hivatal összlétszáma húsz fő lesz. A közös hivatalt a jegyző és az aljegyző vezeti, a munkáltatói jogokat a polgármesterek gyakorolják, a polgármesterek tanácsa révén. A jegyző Kölesden (Kistormást is ellátva) hétfőn és szerdán délelőtt, kedden és csütörtökön délután, illetve pénteken végzi majd munkáját, míg Medinán hétfőn és szerdán délután, kedden és csütörtökön délelőtt lesz a hivatalban. Az aljegyző hétfőn, kedden és szerdán Sióagárdon, csütörtökön és pénteken pedig Harcon dolgozik majd. A jegyző előreláthatólag a jelenlegi kölesdi körjegyző lesz, az aljegyzői állásra pedig pályázatot írnak ki.”

Forrás:
Ötezer polgár a közös hivatalban; Steinbach Zsolt; teol.hu; 2012. november 19.

Konferencia a területi közigazgatás reformjáról

„A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Jó Állam – 2013’ Járások és kormányablakok címmel rendezett sajtókonferenciát kedden a megyei és helyi sajtó meghívott képviselői számára, melynek célja az volt, hogy a területi közigazgatás reformjával összefüggő, 2013. január 1-jével életbe lépő jelentős változásokról mind a fővárosban, mind a vidéken élő emberekhez hiteles információt juttassanak el.

A rendezvény a területi közigazgatás reformjával összefüggő, 2013. január 1-től hatályba lépő lényeges változások megvitatására teremtett lehetőséget. Olyan részletkérdéseket érintettek az előadók és a kérdezők, mint a 30 év után újra megalakuló, a megyei, fővárosi kormányhivatalokon szervezetén belül felálló 175 járási hivatal megalakulása vidéken és a 23 kerületi hivatal létrejötte a fővárosban.

Az eseményen köszöntőt mondott Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, előadást tartott Szabó Erika területi közigazgatásért felelős államtitkár és Tarnai Richárd kormánymegbízott, továbbá jelen volt Biró Marcell közigazgatási államtitkár, Rétvári Bence parlamenti államtitkár, valamint a kormánymegbízottak.

Navracsics Tibor miniszter a szemléletváltást és a valóban az emberek érdekeit szem előtt tartó, szolgáltató jellegű ügyfélszolgálatok fontosságát hangsúlyozta. Mint elmondta, az előkészítés végső fázisába érkezett az államigazgatás átalakítása, a járási hivatalok és kormányablakok kialakításában 2013. döntő év lesz. 1983-ban megszüntették az ország egyik talán legnagyobb hagyományaival rendelkező közigazgatási szerveit, a járásokat, 2013-ban azonban újraindulnak. Hangsúlyozta azonban, hogy nem a múlt feltámasztása vezérli a kormányt a járások újbóli létrahozásával, a cél, hogy a polgárok érdekeit szolgáló közigazgatást és állami működést teremtsenek meg.

Navracsics Tibor fontosnak tartja, hogy a lakosság számára könnyen elérhetőek legyenek a járási hivatalok, ne kelljen napokat utazni, szabadságot kivenni az ügyintézéshez. A jelenleg működő kormányablakok referenciapontok, és a tervek szerint egy év múlva már közel 300 kormányablak fog működni országszerte. A miniszter bízik abban, hogy 2014-ben, amikor a választópolgárok felé el kell számolniuk a rájuk bízott mandátummal, elmondhatják, hogy jobbá tudták tenni a magyar állam működését, és egyben ügyfélbarátabbá is.

Szabó Erika államtitkár történelmi léptékű átalakításnak nevezte a területi közigazgatás megkezdett reformját.

– Hogyha a kormányablak-rendszert kiépítjük, semmit nem kell tudni, egyetlen dolgot kell tudni: hol van a lakóhelyemhez legközelebbi kormányablak – mondta.

A kormányablakok nem csak az egységes dizájnról szólnak, a legfontosabb az az ember, az az ügyintéző, aki fogadja az ügyfeleket. Több mint 2000 jelentkező közül választották ki azt a 300 munkatársat, akik a jelenlegi kormányablakokban kétműszakos munkarendben dolgoznak.

A területi közigazgatás átalakításával együtt járt az intézményi rendszer átalakítása is, mellyel kapcsolatban az államtitkár emlékeztetett arra, hogy először 2010-ben megszüntették a regionális államigazgatási hivatalokat és létrehozták a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokat, melynek köszönhetően helyreállt az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése.

Kormányablakok jelenleg a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban működnek, de a jövő év végén valamennyi járási székhelyen és minden olyan településen, ahol okmányiroda működik, várják majd az állampolgárokat. Ahol nem lesz kormányablak, ott kirendeltségek jönnek létre, vagy ügysegéd veszi fel az állampolgárok kérelmeit.

A járási hivatalok előkészítő munkája nagyrészt lezárult, ennek részeként megszülettek a szükséges jogszabályok és azok a megállapodások is, melyeket a kormánymegbízottak kötöttek a polgármesterekkel az átveendő köztisztviselőkről, feladatokról, ingatlanokról és ingóságokról. Közel 3200 település van Magyarországon, ebből 2763 településsel terveztek megállapodást kötni, vagyis nemcsak a járási székhelyen, hanem a járásban lévő településeken is szeretnének megjelenni kirendeltség vagy ügysegéd formájában. A cél, hogy a kistelepüléseken élőknek ne kelljen beutaznia a járási központba. Határidőre 2760 településsel sikerült megállapodni. A megyei jogú városok közül Szeged az egyetlen település, amely nem kötötte meg az együttműködést.
Szabó Erika hangsúlyozta, hogy a munka a Jó Állam program jegyében zajlik. A tervek szerint 2013 végére a jelenlegi 300-ról 6000-re bővül a kormányablak munkatársainak létszáma.

Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott elmondta, hogy a kormány a közigazgatást két fontos szempont mentén alakítja át. Az egyik az adott területen élők életének egyszerűbbé tétele, a másik a hatékonyság. A két cél mentén három lépcsőben valósul meg a közigazgatás átalakítása. Az első lépcső a megalakult kormányhivatal, a második az idén január elsejétől, a korábban megyei önkormányzatok által ellátott fenntartott feladatok átvétele volt, a harmadik lépcső, hogy január 1-jén elindulnak a járások.

A kormánymegbízott elmondta, hogy jelenleg a harmadik nagy lépés előtt állunk és ennyi önkormányzattal megállapodni nem volt egy egyszerű dolog. A kormánymegbízottak az összes vezetővel folyamatosan tárgyaltak és a polgármesterek felismerték, hogy a járási megállapodással az ott élők járnak jól és nem az állam vagy az önkormányzat.

Az átalakítás költségeire vonatkozó kérdésre válaszolva Navracsics Tibor elmondta, hogy az alapelv az volt, hogy ne kerüljön többe, mintha az önkormányzati rendszert kistérségi szinten működtetnék. A járási hivatalok elhelyezése az önkormányzatok által ingyenesen használatba adott, illetve kihasználatlan állami ingatlanban történik majd. Csak a szükséges átalakításokat hajtják végre és eszközöket szerzik be, hiszen beszerzési stop van. Középtávon már működési költségek szempontjából megtakarítást jelent a hivatalok felállítása, hiszen olyan feladatokat, amiket most minden településen ellátnak, a jövőben járási szinten fogják végezni. A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy a tervek szerint azért sem lesz elbocsájtás, mert egy újonnan kialakítandó rendszerről van szó, amit most töltenek fel munkaerővel, emellett pedig átvesznek az önkormányzati szférából embereket, kiszámoltak egy átváltási normát és sikerült „optimálisan belőni” a szükséges létszámot. ”

„A nyugat-dunántúli régió három kormánymegbízottja közül Széles Sándor a Győr–Moson-Sopron megyei kormányhivatal vezetője elmondta: a megyében több mint 130 munkaállomás (ügyintézési ablak) kiépítését javasolja a kormányhivatal 2013. végére. Vas megyében 167, Zala megyében 258 önkormányzattal kötött megállapodást az ottani kormányhivatal, Győr-Moson-Sopronban 130-cal. „Minden településen nem lesz ügysegéd” – közölte Széles Sándor, hisz ott ahol 500 alatti a lélekszám, s eddig is csak a körjegyzőségben volt ügyintézés, ott csak igény esetén és indokolt esetben terjeszthetik ki az ügysegédi szolgálatot. A megyei kormányhivatal 419 önkormányzati dolgozót vesz át a járási hivatalokba. Látható, hogy a Győrben és a nyugati határszélen tapasztalható népességnövekedés hatalmas feladatokat ró a jövőre kormányablakokká alakuló okmányirodákra. Győrben továbbra sem zárható ki, hogy a vasútállomás restijéből kormányablak lesz: a kérdés még nem dőlt el. ”

„A Nyugat-dunántúli szekcióülésen Vas megye kormánymegbízottja Harangozó Bertalan elmondta, igen sok munka van még az indulásig, de minden olyan önkormányzattal megállapodtak, amellyel ez szükséges volt. Vas megyében egyébként 167, Zala megyében 258, Győr-Moson-Sopronban 130 önkormányzattal kötött megállapodást a kormányhivatal.
Vas megyében 313 fő jelenleg a kormányhivatali létszám, ami hét járást jelent, ennek harmada Szombathelyen dolgozik.
Jelenleg mind a hét járási székhelyen működik okmányiroda, emellett Csepreg, Répcelak és Őriszentpéter városában (ezek bázisán indulnak a kormányablakok).
Szombathelyre három kormányablakot is terveznek, a jelenlegi okmányiroda mellett a vasútállomáson és a Derkovits lakótelepen nyílhat ilyen. Reggel nyolctól este nyolcig szünet nélkül, egyablakos rendszerben érhető majd el a szolgáltatás.
Vas megyében egyébként a járások kialakításánál három munkacsoport dolgozott, a munkát pedig személyesen a kormánymegbízott felügyelte, így nem volt szükség járási biztosok kinevezésére.
A járási hivatalok vezetőinek személyét vonatkozó kérdés elől kitért Harangozó Bertalan, mivel – mint mondta – a kijelölés még folyamatban van.”

„Okmányiroda Somogy megyében 13 helyen lesz: Kaposvár, nagybajom, Marcali, Barcs, Csurgó, Nagyatád, Fonyód, Lengyeltóti Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonföldvár, Siófok, Tab.
Somogy megyében 8 járás és járási hivatal lesz: Barcs, Csurgó, Fonyód, Kaposvár, Marcali, Nagyatád, Siófok, Tab.
Somogy megyében 4 helyen lesz járási kirendeltség: Balatonföldvár, Lengyeltóti, Igal és Kadarkút.
Települési ügysegédek Somogyban közel 50 helyen lesznek, ők ebből a központokból járnak majd ki az önálló önkormányzati hivatallal nem rendelkező településekre.”

„Dr. Dorkota Lajos, a Fejér Megyei Kormányhivatal vezetője bevezetésképpen arról szólt: több mint két évtizedes ügyvédi munkája során volt része negatív tapasztalatokban a hivatalok működését illetően. Most, részben kormánymegbízottként, részben parlamenti képviselőként élhetnek azzal az előnnyel, hogyha pontatlan jogszabályt érzékelnek, kezdeményezik a módosítását. Utalt arra: Fejér megyében kilenc járás jön létre, vagyis kilenc székhelyen kezdi meg működését 2013. január 1-jétől járási hivatal. Emellett 15 járási kirendeltség és 10 ügysegéd viszi közel az emberekhez a közigazgatást.
Kifejtette: a két Fejér megyei kormányablak immár jóval több mint harmincezer ügyfelet fogadott. A dunaújvárosi integrált ügyfélszolgálatot többen keresték fel, mint a fehérvárit, ez is jelzi, hogy van igény a közeli ügyintézésre, hiszen a Duna-parti városban nincs ügyfélszolgálata számos szakigazgatási szervnek, amelyek viszont Fehérváron várják az ügyfeleket. Rámutatott: jelenleg két kormányablak működik, reggel 8-tól este 8 óráig, legkésőbb a jövő év végéig összesen 13 működik majd Fejérben.”

„Csongrád megyében 7 járás jön létre a következő székhelyekkel: Szeged, Mórahalom, Kistelek, Szentes, Csongrád, Hódmezővásárhely és Makó. Jelenleg a megyében, a két megyei jogú városban működik kormányablak. Hómezővásárhelyen és Szegeden 17 ügyintéző látja el ezeket a feladatokat. A két helyszínen együttesen közel harmincezer ügyben voltak eddig az állampolgárok segítségére, hamarosan a huszonötezredik megyei ügyfelet köszöntik.
Január 1-től, a most felálló járási rendszerben összesen 10 kormányablak lesz, ahol több mint kétszáz ügyintéző dolgozik majd. Ebből hét a járási központokban és további három olyan településen, ahol eddig okmányiroda működött: Üllésen, Sándorfalván és Mindszenten. A leendő járási hivatalvezetők feladata lesz az ügysegédek hálózatának kialakítása – ők lesznek azok a kormánytisztviselők, akik mintegy „mozgó ügyfélszolgálatként” intézik majd az állampolgárok ügyeit a megyei kisebb településein.”

„Heves megyében 7 járás létesül, Bélapátfalva, Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Füzesabony és Pétervására székhellyel. Az egri járás törzshivatalához 87, a gyöngyösihez 72, a hatvanihoz 55, a hevesihez 38, a füzesabonyihoz 32, a pétervásáraihoz 25, a bélapátfalvaihoz pedig 19 fő kerül át az önkormányzatoktól. A járási hivataloknak néhány kivételtől eltekintve a székhely-települési önkormányzatok épületei adnak otthont. A tervek szerint a járásszékhelyeken kívül megyénkben Lőrinciben létesül még kormányablak.”

Forrás:
Konferencia a területi közigazgatás reformjáról; minap.hu; 2012. november 21.
Indulás előtt a járási rendszer; Cséfalvay Attila; kisalfold.hu; 2012. november 20.
Januártól indul a járási rendszer, bővül kormányablak hálózat is; Alpokalja-Online; 2012. november 20.
A járásokról…; Somogy Megyei Kormányhivatal; 2012. november 21.
Jó Állam 2013  Járások és kormányablakok; Csathó Barna; Fehérvári Hírek; 2012. november 23.
Jó Állam – 2013’ Járások és kormányablakok Konferencia a területi közigazgatás reformjáról; Csongrád Megyei Kormányhivatal; 2012. november 21.
Járások és székhelyek: Lőrinciben is nyílik kormányablak; gyongyos.hu; 2012. november 21.

A közigazgatásnak szimpatikusan és szakszerűen kell kommunikálnia – interjú a BKF rektorával

„Míg a közigazgatásunk gyökeresen átalakult, a közigazgatás kommunikációja elmaradott Magyarországon. Az állampolgárok felé megfelelően kommunikálni kell a változásokat, hogy megérthessék azokat, és az új eljárásokat ismerő, azokat használni tudó közönség nevelődjön ki – fejtette ki tapasztalatait és javaslatait a Rádió Orient vendégeként Dr. Vass László a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora.

A kommunikáció a robbanásszerű változások világa. Jelentősége, és a róla való tudásunk nem csak bővül, hanem egyre mélyül is. Technikai értelemben a kommunikációs eszköztár és a kommunikációval elérhető hatások típusai is szinte végtelen számúak, nehezen tervezhetőek. Ezért a szervezetek világában a kommunikációnak, mint önálló menedzsment területnek kell megfogalmazódnia, ami Magyarországon még nem jellemző a közigazgatás világában. A kommunikáció egy szervezet minden területének a metszetét adja, mindenkinek tudatosan és jól kell kommunikálnia. A közigazgatásban minden személynél meg kell lennie a megfelelő kommunikációs készségeknek és képességeknek, és a közigazgatásnak kötelessége, felelőssége is, hogy kommunikáljon az állampolgárok felé – hangsúlyozta a feladatokat a rektor a közigazgatás rádiójának műsorában.

Az üzleti működési modell három alapfogalma – hatékonyság, gazdaságosság, hatásosság – a közszférában is döntő fontosságú alapelvek. A jó kommunikáció megvalósításával a szervezetben a hatékonyságot és hatásosságot is növelni lehet. Ez a közigazgatási szférába már az egész világon szinte reflexszerűen beépült, míg Magyarországon még csak most kezdjük megtanulni a megfelelő kommunikáció fontosságát. A média uralma, a nyilvánosság intézményrendszere határozza meg mindennapjainkat, amit a politikai elit már megtanult használni.

A párt- és kormányzati politikusok sokat fejlődtek a kommunikációs eszközrendszerek alkalmazásában. A közigazgatási kommunikációnak azonban megvannak a saját, pózolhatatlan funkciói a politikai kommunikációhoz viszonyítva. Nem szabad a politikai kommunikációnak megszüntetnie a szakpolitikai kommunikációt, meg kell adni a közigazgatás számára a közpolitikák kommunikálásának terét és feladatát. A közpolitikai kommunikáció célcsoportja az állampolgárok és az egész a civil szféra, hiszen miközben a közigazgatás sokat lépett előre szemléletében, ügyfélközpontúbb lett, minderről nem tájékoztatja megfelelően a célközönséget. Erőteljes, jobban szervezett, szakmai kommunikáció segítségével kell elérni az ügyfeleket, megértetni a változásokat és tájékoztatni a közpolitikákról, a közszolgáltatásokról – emelte ki Vass.

A rektor elmondta, hogy először a közigazgatás által használt nyelvet kell alkalmassá tenni a mondanivaló érthető kifejezésére. Fontos kommunikációs feladat a szakmai fogalmak közérthetővé tétele. Ezután pedig meg kell találni a közönség számára elérhető kommunikációs csatornákat és hatásos módszereket. Mindez komoly szakértelmet igényel, és fontos vezetői feladat.

A közigazgatás átalakulása miatt a szervezetek újradefiniálják magukat, újra keresik identitásukat. Izgalmas kérdés, hogyan teszik le névjegyüket, hogyan mutatkoznak be az ügyfeleknek. A politikai kommunikáció szerint az új rendszer nem mesterséges, jobban kötődik a történelmi, társadalmi hagyományokhoz, gyökerekhez – kérdés, hogy ezt hogyan építik bele mindennapjaikba, kommunikációjukba a szervezetek. Fontos, hogy a kommunikációs eszközök ne egyszerűsödjenek le a kötelességekkel való riogatásra, a kommunikáció jól felépített szakmai struktúrára, megfelelő eszköztárra és tudásra épüljön. Az állampolgárok ne egy fenyegető, hanem a problémákat megoldani akaró és erre képes közigazgatást lássanak, ami bizalmat szül, és közjót teremt. A jó kommunikáció segít megteremteni a szimpatikus, megbízható közigazgatás imázsát – hangsúlyozta az interjú végén Dr. Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora. ”

Forrás:
A közigazgatásnak szimpatikusan és szakszerűen kell kommunikálnia – interjú a BKF rektorával; Orientpress; 2012. november 22.

300 helyen nyílik kormányablak az év végéig

„A MÁV-val való megállapodás szerint néhány nagyobb vasútállomáson is lesznek ügyintézést biztosító kormányablakok, valamint a fővárosban egy éjjel-nappal nyitva tartó kormányablakot is kialakítanak – mondta a közigazgatási és igazságügyi miniszter a járási rendszer kialakításáról és a közigazgatás átalakításáról szóló sajtótájékoztatóján pénteken Komáromban.

Navracsics Tibor hozzátette, azokon a járási székhelyeken, ahol okmányiroda van, lesz kormányablak, ez az év végéig 300 helyszínt jelent. A miniszter ismertette, hogy 2013 végére minden állampolgár számára a hét öt napján reggel nyolctól este nyolc óráig elérhető lesz az ügyintézés: csaknem kétezer, különféle típusú ügyet intézhetnek el, illetve indíthatnak el.

2014 tavaszára a minisztérium egy befejezett igazságügyi és egy befejezett közigazgatási reformot mutathat fel – mondta Navracsics Tibor. A miniszter szólt arról is, hogy Komárom-Esztergom megyében a kormányablak nehézkes megközelítése miatt megkezdték egy új kormányzati centrum kialakítását, és a jövő évben adják át.

Tatabányán korábban üresen állt egy több mint tízezer négyzetméter alapterületű üzletközpont, amely a megnyitás után röviddel csődbe ment, és a finanszírozó bank révén állami tulajdonba került. A kormányhivatal ebbe az ingatlanba vonja össze a jelenleg különböző telephelyeken lévő szerveit, és a kormányablak is ide települ.”

Forrás:
300 helyen nyílik kormányablak az év végéig; MNO/MTI; 2021. november 23.

Központosítják a vidéki múzeumokat

„Országos jelentősége miatt 12 megyei múzeumi szervezet állami fenntartásban, egy-egy nagy állami múzeum tagintézményeként működik tovább januártól – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Az erről szóló döntést tegnap hozta meg a kormány.

A vidéki múzeumok és könyvtárak az önkormányzatok fenntartásába kerülnek január elsejétől, miután a parlament október 8-án elfogadta a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997-es törvény módosítását – idézte fel közleményében az Emmi.

Ez alól „nemzeti jelentősége, identitásképző szerepe” miatt kivétel lesz majd 12 megyei múzeumi szervezet, amely nem önálló költségvetési szervként működik tovább, hanem – országos múzeumok tagintézményeként – továbbra is állami fenntartásban marad.

A döntés értelmében január 1-től a Magyar Természettudományi Múzeumhoz tartozik majd a Mátra Múzeum (Gyöngyös) és a Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc), a Magyar Nemzeti Múzeum pedig megkapja a Széchenyi István Emlékkiállítást (Nagycenk), a Vay Ádám Muzeális Gyűjteményt (Vaja), a Báthori István Múzeumot (Nyírbátor), a balassagyarmati Palóc Múzeumot, a Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkertet (Nemesvámos), valamint a Csolt Monostor – Középkori Romkertet és Kiállítóhelyet (Vésztő).

A Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként működik tovább a Magyar Nyelv Múzeuma (Sátoraljaújhely-Széphalom) és a Kazinczy Ferenc Múzeum (Sátoraljaújhely), a Szépművészeti Múzeum részeként a Zichy Mihály Emlékház (Zala), a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum részeként a Pákozdi Csata Emlékkiállítás (Pákozd), a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tagintézményeként pedig a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény (Szenna).

Az önkormányzatok közgyűjteményi és közművelődési feladatainak ellátását, a megyei hatókörű városi múzeumok, illetve megyei könyvtárak állami feladatainak ellátását az állam január 1-től a helyi önkormányzatok költségvetési fejezetében támogatja. A megyei közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszer végleges fenntartói és működési rendszerének kialakítása az idei év végéig lezárul.”

Forrás:
Központosítják a vidéki múzeumokat; HVG.hu/MTI; 2012. november 22.

Közigazgatási, politikai informatika

E-demokrácia, és ami nincs mögötte

„„Az emberiség történetében most először van lehetőségünk arra, hogy egyszerre embertársaink millióival kommunikáljunk, és megvitassuk a nemzet problémáit és ügyeit.”
Herbert Hoover

Előadásomban azt a kérdést szeretném körbejárni, hogy miközben az internetre egyértelműen úgy tekintünk, mint a szabad véleménynyilvánítás, az uralommentes kommunikáció és a nyilvánosság egy kiváló lehetőségére, az e-demokrácia eszközök, a széles értelembe vett participáció lehetőségei még mindig nem terjedtek el, azokkal sem az állam, a közigazgatás, sem a civil társadalom nem él a lehetőségeknek megfelelő mértékben. Miért nem használjuk ki jobban a hálózati társadalmak tömegeiben rejlő bölcsességet, miért nem jött már el a közvetlen demokrácia Kánaánja? Milyen jó példák léteznek már a nyitott kormányzásra, és milyen tapasztalattal szolgálnak ezek?

A fenti Hoover idézet a rádió kapcsán hangzott el a ‘20-as évek végén, de nagyon sok ehhez hasonló, lelkes megnyilatkozást lehet felsorolni. Minden technológiai újítás magával hozta az eufórikus, utópisztikus változás ígéretét. A telefon, a rádió, a televízió, a videó felvevő stb. révén mindig felragyogott egy interaktívabb, ezáltal pedig egy demokratikusabb, igazságosabb társadalom képe. A telefon feltalálásával azonnal elindultak különböző tartalomszolgáltatások: például a „zárt láncú operahallgatás”, vagy a Puskás fivérek telefonhírmondó szolgáltatása, amely napi 12 órán keresztül híreket, zenét, „teledrámát” kínált. Az 1970-es években a házi videók és kamerák révén azt gondolták, hogy vége a televíziónak, a mozinak, hiszen mindenki maga készítheti el saját filmjét. A kábeltelevíziók megjelenésével megszületett a „teledemokrácia” elképzelés, mely szerint a döntéshozatali folyamatok immár elvihetők egészen az otthonokba. Az 1980-as években a világot jó 10-15 évvel megelőzve a franciák kiépítették saját intranet hálózatukat, a Minitelt, amely akkoriban a világ legnagyobb e-mail hálózata volt. Az adatforgalom túlnyomó többségét – a ma virtuális közösségképzőként tekintett – valós-idejű levelezések, chat-line beszélgetések, játékok, üzenőfal-szolgáltatások tették ki. A technológia társas/közösségi elemei, lehetőségei azonnal megjelentek, terek adva az „e-demokrácia” határtalan lehetőségeinek, mely előtt úgy tűnt, csak technológia akadályok voltak.

Az internet elterjedésével a ’90-es években újabb optimista hullám söpört végig az internet-alapú virtuális nyilvánossággal és e-demokrácia víziókkal kapcsolatban. Úgy tűnt, a közvetlen demokrácia technológiai feltételei adottak, vagy rövid időn belül adottak lesznek, így a cyber-optimisták a képviseleti demokrácia eltűnését és a közvetlen e-demokrácia létrejöttét jósolják.
Ezekből szinte semmit nem láttunk, tapasztaltunk a hétköznapokban, de jött az újabb hullám a Twitter, Facebook, YouTube, a Wiki-k és az egész blogoszféra megjelenésével, amely a felhasználókat és az általuk generált tartalmat helyezte a digitális világ középpontjába, így a közvetlen demokrácia kialakításának reménye ismét fellángolt.

Amellett, hogy számos remek példán keresztül megpróbálom bemutatni a nyitott, kollaboratív kormányzásban, a nyitott adatokban, a crowdsourcing eszközökben rejlő lehetőségeket, mégis amellett érvelek, hogy veszélyes téveszme lehet az „internet-centralizmus”, a technológiai determinizmus, illetve annak kritika nélküli elfogadása, hogy az internet is olyan „interperszonális ragasztóvá” tud válni, amely képes összetartani a társadalmat.

A technika ilyen mértékű szocializálásának folyamata felveti azt az igényt, hogy találjuk meg az emberi és nem emberi dimenziók, azaz más szavakkal, a mérnöki és a társadalomtudományi munka kiegyensúlyozott arányát, helyezzük vissza a technika fejlődését a társadalomtudományos gondolkodásba, illetve helyezzük vissza a mérnöki gondolkodásba a társadalomtudományokat. ”

Forrás:
E-demokrácia, és ami nincs mögötte; Molnár Szilárd; HTE Infokom 2012 konferencia, Mátraháza; 2012. október 10-12.
Prezentáció letöltése (pdf)

Az ODF a kötelező fájlformátum a portugál kormányzatban

„Közzétette a közigazgatásban kötelezően használt dokumentumszabványok listáját Portugália. A szerkeszthető dokumentumformátumok közül az ODF lett a befutó.
A válság sújtotta Portugáliában nemrég átfogó informatikai reformtervet foglaltak el, amelynek keretében, többek között nyílt szabványok és nyílt formátumú dokumentumok használatával évente 500 millió eurós megtakarítást hozhat a kormányzati informatika szintjén, miközben a helyi informatikai piacot serkenti.

Csak nyílt formátumok és szabványok játszanak
Az ország parlamentje 2011 tavaszán fogadott el egy törvényt, amely előírja a kormányzati szervezetek számára a nyílt szabványokra épülő megoldások használatát. Kormányzati tendereken csak olyan informatikai megoldásokkal lehet indulni, amelyek támogatják a kijelölt nyílt szabványokat és nyílt dokumentumformátumokat és a szervezetek csak ilyen rendszereket szerezhetnek be.

A törvény értelmében nyílt szabványokat és formátumokat kell használni az adatcsere, dokumentumkezelés, webes megoldások, audio- és videostreaming, levelezés, chatelés és a térinformatika terén például, valamint a különböző szervezetek közti hálózati kommunikációban. Ennek a technikai részleteit azóta dolgozták ki, a munka fontos állomása volt annak a kijelölése, hogy milyen nyílt fájlformátumokat és szabványokat használhatnak a kormányzati szervezetek. Alapvető szempont volt a döntésnél, hogy minden feladatra csak egy formátumot vagy szabványt válasszanak ki, amelyet aztán kötelezően használni kell majd az állami szférában, ezzel kiküszöbölhetőek a kompatibilitási problémák.

A szerkeszthető dokumentumok formátumául az ODF-et választották ki Portugáliában. Az ESOP (Associação de Empresas de Software Open Source Portuguesas) közleménye szerint azért esett rá a választás, mert több gyártó termékei is támogatják nyílt és zárt szoftverekben egyaránt, és bárki implementálhatja azt. „Ez a választás pénzt takarít meg és elkerüli a gyártófüggőséget” – áll az ESPO közleményében. A szervezet emellett a következő formátumokat és protokollokat választotta kötelező használatra: PDF, XML, XMPP, IMAP, SMTP, CALDAV, LDAP.

Van ahol nem sikeres a váltás
Európában különösen jellemző trend a kormányzati hivatalokban a nyílt szabványok és nyílt szoftverek bevezetése, a projektek között számos sikeres és sikertelen volt már. Utóbbira példa a németországi Freiburg, ahol még 2007-ben született döntés az ODF formátum és az OpenOffice szoftver bevezetéséről az akkor használt Microsoft Office 2000 helyett. Azonban az erőfeszítés nem hozta a várt eredményt, a használt rendszerek egy része csak az Office-szal működött együtt és külső szervezetek is elvárták az Office dokumentumformátumokat. így az OpenOffice-t az Office-szal párhuzamosan használták Freiburgban, egyes esetekben pedig még újabb Office-verziókat is beszereztek – igazi üzemeltetői rémálom.

Az informatika szakértői átvilágítása során arra is fény derült, hogy a dolgozók elégedetlenek az OpenOffice-szal, a két szoftver párhuzamos használata pedig nagy terhelést jelentett a számukra. Végül a napokban arról született döntés, hogy Office 2010-re cserélik az irodai szoftvereket.”

Forrás:
Az ODF a kötelező fájlformátum a portugál kormányzatban; Bodnár Ádám; HWSW.hu; 2012. november 21.
Lásd még:
Freiburg az OpenOffice dobását tervezi; HUP; 2012. november 18. (technikai részletek a hozzászólásokban)
Freiburg to switch back to MS Office; The H Open; 2012. november 20.

Nem négy, hanem több mint tízmillió eurót spórolt München a Linuxra és nyílt forrású szoftverekre váltással

„Tavasszal még úgy tippelt Christian Ude, München város polgármestere, hogy városa a Linuxra váltással körülbelül 4 millió eurót spórolt. Most kiderült, hogy több mint a dupláját. A városi tanács független Free Voters csoportjától érkezett egy kérdés, amelyre válaszul elkészült egy kimutatás a megtakarításról.

A város különböző forgatókönyveket vázolt fel. Kiszámolták, hogy mennyibe került volna, ha Windows + MS Office vonalon maradtak volna. Mennyibe került volna a szoftverek frissítése, mennyibe került volna a meglevő hardverek upgrade-je. Mindent összevetve, ha ezen az úton indultak volna el, az 11,6 millió euróba került volna. Az MS Office és az upgrade-jei 4,2 millió euróba, a Windowsok 2,6 millió euróba kerültek volna. A Windows 7-tel kapcsolatos hardverkiadások 5 millió euróba kerültek volna. Az alkalmazásmigrációból fakadó költségek körülbelül 55 ezer euróra rúgtak volna.

Ha a város csak a Windows operációs rendszereket frissítette volna fel Win7-re, de MS Office helyett OOo-t használt volna, akkor a projekt 7,4 millió euróba került volna.

Ezzel szemben a linuxos forgatókönyv – amely mellett döntöttek – csak a fent említett összegek töredékébe került. Mivel nem kellett sem licencre, sem hardverfrissítésre költeniük, kizárólag az alkalmazások migrálása került pénzbe, az egészet megúszták 270 ezer euróból.

Az egyéb járulékos költségek – úgymint az IT személyzet bére, oktatási költségek stb. – körülbelül ugyanannyi – 22 millió euró – volt mindhárom forgatókönyv esetén. Mindent egybevetve a három forgatókönyv teljes költsége kalkulálva:

Windows + MS Office = több mint 34 millió euró
Windows + OpenOffice.org = körülbelül 30 millió euró
Linux + OOo = kevesebb mint 23 millió euró

Az utóbbit választva keletkezett a megtakarítás. A 18 oldalas jelentés letölthető innen. A részletek itt olvashatók.”

Forrás:
Nem négy, hanem több mint tízmillió eurót spórolt München a Linuxra és nyílt forrású szoftverekre váltással; HUP.hu; 2012. november 23.

Informatika, távközlés, technika

Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 1. rész

„November 7-9-én ismét Balatonfüreden, az Anna Grand Hotelben gyűltek össze a szakma és a kormányzat képviselői, hogy megvitassák, meddig jutott a kormányzat a modern, informatikával támogatott, szolgáltató állam építésében. A konferenciáról közigazgatási informatikai szakértőnk, Bojta János készített összefoglalót.

A korábbi módszertani alapelvet betartva ismét egy hetes „gondolat-érlelés” után próbálom meg leszűrni a lényeget az INFOTÉR 2012 eseményeiből. Míg az előző évben a konferencia hangulatát a „bőség zavara” kifejezéssel illettem, most az „ideális tömeg” érzésem volt a mindhárom nap folyamán. Úgy éreztem kevesebben vagyunk, de utólag megtudtam, hogy ugyanolyan sokan voltunk, csak a rendezőknek köszönhetően a konferencia megtalálta az ideális tartalomelosztást, nem mellesleg megtartva az előző években is biztosított előadás-tartalom színvonalát.

Itt volt most is mindenki a kormányzat részéről, aki közvetlenül kapcsolódik a IKT-ipar tevékenységéhez, beleértve az illetékes minisztert is Dr. Navracsics Tibor személyében. Külön köszönet illeti a szervezetőket, hogy a magyar informatika exportpiaci szerepét erősítő kormányzati szándékot hangsúlyozandó megjelent Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár is, aki – a konferencián megszokott előadásoktól szokatlan módon – erős mondásokkal, és konkrétumokkal érkezett. Stratégiai együttműködési ajánlatot tett az IVSZ és az Infotér Egyesület koordinációjában a magyar infokommunikációs cégek számára.

A főelőadásokon és a szekciókon elhangzott előadásokat összefoglalni most nincs szándékomban, inkább csak kiemelném azokat a gondolatokat, melyek engem megragadtak.

Új gondolatok és irányok
Számomra fontos esemény volt, hogy a Navracsics Tibor mondta ki a két lényeges állítást a közigazgatás átalakításával kapcsolatban. Az első, hogy megváltoztatjuk az állam és az állampolgár viszonyrendszerét, aminek a lényege, hogy nagy empátiával rendelkező és felkészült ügyintéző oldott hangulatban intézi a hozzáforduló polgár ügyeit. Ehhez a gondolathoz tartozik még, hogy az államnak civilizációs küldetése van: a kormányablakok rendezett környezete és magas színvonala mintát ad a vele kapcsolatba kerülő embereknek, vállalkozásoknak. A másik gondolat, amit ritkán hallunk, hogy a „jó”, megbízható állam gazdasági hasznot jelent a vállalkozásoknak, mert az adóforintokért az állam maga biztosítja a vállalkozás kereteit, és nem kell háttérbiztosítékokra külön pénzt áldozniuk az egyes cégeknek. Nem új gondolat, de örülök, hogy a közigazgatás fejlesztését kézben tartó miniszter is érdemesnek tartja megemlíteni, hogy szembe kell néznünk egy feladattal: meg kell tanulnunk egymás nyelvét (közigazgatás és informatika).

Annyit azért én hozzátennék, hogy ez egy hosszú folyamat, amiben az új Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek is lesz jelentős feladata lesz, és addig legalábbis szembe kell néznünk ezzel a problémával, és adott esetekben nem szégyen szükség szerint és a kívánt mértékben külső szaktudást igénybe venni az informatikai tanácsadói piacról, ahogyan ezt más európai országokban is megteszik.

Magyarország legyen termelési központ
Szijjártó Péter a kormány az újraiparosítási szándékainak kifejtése közben kiemelte, hogy nemcsak a hagyományos ipari területekben gondolkodnak, hanem nagy jelentőséget tulajdonítanak a IKT-szektoron belüli iparfejlesztésének is. Az elképzelések szerint hazánknak hosszú távon termelési központnak kell lennie Európán belül, és ennek feltétele a IKT-szektor fejlesztése, hiszen magas minőségű informatika nélkül nincs korszerű ipar. Az IKT multiplikátori hatás ugyanis – bár nehezen számszerűsíthető – igen jelentős.

És ami nekünk informatikusoknak talán kiemelt fontosságú, kormányzati célkitűzésként először hallottam megfogalmazni, hogy szoftvergyártásban a világ vezető országai közé szándékozunk kerülni! Ezt a célkitűzést némileg megalapozza, hogy az EU statisztikák szerint az 5. helyen állunk a 27 tagállam között a IKT GDP-részesedése szerinti rangsorban: a magyar GDP 5,8 százalékát adja ez a szektor (az EU átlaga 5 százalék). A szektor a hazai összbehozatalhoz és -kivitelhez viszonyított aránya alapján viszont már a második helyre került.

Fontos gondolatnak tartom Soltész Attilának, az Informatika a Társadalomért Egyesület (INFOTÉR) elnökének, azon kijelentését, hogy a számítógépes kultúra átadása gazdasági szempontból a 45 év felettiek esetén van a legsürgősebb teendőnk, hiszen ennek rövidtávú gazdasági hatása lehetne. A civilek említett bevonása ugyan magától értendő, de azért örülhetünk, hogy ez a konferencián elhangzott, mert az utóbbi időkben az erre a célra szánt források igencsak beszűkültek.

Az IKT lehetőség, de vannak korlátai
Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke előadásában kiemelte, hogy bár az IVSZ-en keresztül megvannak az együttműködés csatornái az IKT szektor és a kormányzat között, a szakma mégis úgy érezi, hogy egyes döntéseknél nincsenek tekintettel az informatika műszaki lehetőségeire. Ehhez a megállapításhoz kénytelen vagyok hozzátenni, hogy a tudatosan gyors törvényhozás okozta folyamatváltozásokat akkor tudnák követni az intézményeknél működő információs rendszerek, ha a szabályozási folyamatba már az koncepcionálási fázisban bevonnák az érintett intézmény informatikai szakembereit. Az informatikai rendszereknek – de minden műszaki alkalmazásnak – korlátai vannak, az átalakításhoz pedig idő és pénz kell. Erre tekintettel kell lennie a törvényalkotásnak is.

Az IVSZ-elnök előadásában kiemelte, hogy a Széll Kálmán tervben szereplő bürokráciacsökkentő csomag helyzetelemzése szerint hazánkban az adminisztratív jellegű kiadások elérik a 2800 milliárd forintot éves szinten, míg e költségeken belül a vállalkozások által „feleslegesnek” tartott, csupán az államhoz kapcsolódó adminisztratív terhek körülbelül 800 milliárd forintot tesznek ki. A vállalatvezetők idejéből egy évben átlagosan 65 órát visz el a különböző adminisztratív feladatok ellátása, ami háromszor magasabb az uniós és kétszer nagyobb a visegrádi országok átlagánál. Ez azt jelenti – mondta Laufer Tamás –, hogy a bürokrácia terhei a Magyarországon működő körülbelül másfél millió vállalkozás esetében átlagosan 500 000 forint esik minden egyes vállalkozásra. Ez a GDP 3,1 százaléka, miközben a többi uniós országban ez 1,9-2,6 százalék között mozog.

Mindezek alapján kijelenthetjük: a vállalkozók egyrészt várják az állami oldalról a bürokrácia csökkentését, másrészt szükségük van az informatika adminisztrációs feladatokat támogató eszközeire, szolgáltatásaira. Ez ismét csak alátámasztja azt a korábban emlegetett tételt, hogy az IT szektor növekedésének közvetlen hatása van az adott ország gazdasági fejlődésére.”

Forrás:
Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 1. rész; Bojta János; Bitport.hu; 2012. november 19.

Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 2. rész

„A november 7-9-én megrendezett INFOTÉR konferenciáról közigazgatási informatikai szakértőnk, Bojta János készített összefoglalót.
A konferenciáról készített összefoglaló első részében elsősorban a stratégia kérdésekkel foglalkoztunk. Az alábbiakban néhány izgalmas részletkérdés is terítékre kerül.

Kalmár Istvánnak, az Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) elnökének (képünkön) előadásából számomra az volt a leginkább cselekvésre ingerlő gondolat, hogy napjainkban a információszerzés viszonyrendszere is átalakul, önállóságra és tudásra épül. Ebből ugyanis az következik, hogy a informatikai tudás híján lemaradó réteg automatikusan elveszíti a felzárkózási lehetőségeit is, mert az informatikai tudás már a napi működés során hasznosul: otthon, a munkahelyen, a közigazgatásban. A közösségi terek folyamatos eltűnése (sokan ülnek a tévé előtt munka után) veszélyezteti az emberi kapcsolatokra épülő összetartó társadalom kialakulását. Teljesen egyértelmű a feladat: új közösségi terek kellenek!

Közbeszerzés: átláthatóbb, de lassú
Igen érdekes volt Pulay Gyulának, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) számvevő igazgatójának az összefoglalója a 2008-as ÁSZ-jelentésről. Kicsit leegyszerűsítve a lényeget: azt állapították meg, hogy – ami egyébként a vállalkozók előtt már ismert tény volt – a közbeszerzésnek nincs kormányzati gazdája. A közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések és főleg azok végrehajtása a legtöbb esetben nem a célszerűség irányába mutat. Bár a kormányzati választ megkaptuk, tudniillik hogy most már van közbeszerzési politika, és van közbeszerzésekért felelős helyettes államtitkár is (dr. Jánosi Andrea, aki a panelt záró kerekasztal résztvevője is volt), valódi sikereket még nem sikerült elérni ezen a téren. Az eljárások még mindig bonyolultak és lassúak, ráadásul kizárólag az átláthatóságot és a versenytisztaságot tartják szem előtt, a beszerzés hatékonysága és műszaki megfelelősége nem jelenik meg releváns szempontként.

A 2008-as felmérés szerint a beszerzést végző intézményeknek csak 57,1 százaléka rendelkezett megfelelő beszerzési szabályzattal. Jelentős tanulási folyamatra van szükség az intézményekben, addig pedig – teszem hozzá – külső szakértők bevonására. Az mindenesetre pozitív előrelépést jelent, hogy a felelős államigazgatási vezető, dr. Jánosi Andrea válaszában jelezte, hogy látják a problémát, és „országjárást” terveznek, ahol gyakorlati jellegű konzultáció keretén belül, (ügyintézői nyelven) minták bemutatásával kívánják emelni a meglátogatott intézmények beszerzési színvonalát.

Az új idők új szelét hozta számunkra Dr. Erényi István (digitális szószóló, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), aki a digitális identitás témakörét tárgyalva felvetette, hogy egyelőre beláthatatlan a jelenleg internetre feltöltött adatok 20-25 év múlva kifejtett hatása. És bár ez elsősorban a személyes adatokra vonatkozott, és komoly hatásnak érzem az egyes üzleti szereplőkre vonatkozó 20 évvel korábbi adatok elérhetőségének gazdasági hatását is.

Elmozdulás az előző évhez viszonyítva
Konkrét és egyértelmű változást hoz 2013-ban az újabb 300 kormányablak felállítása a járási szervezetben, ami mind intézményszervezési, mind informatikai szempontból komoly kihívást jelent a projekt résztvevői számára. A jelenlegi 29 kormányablak működési tapasztalataira alapozva, fontos, hogy ezek kormányablakok 8-tól 20 óráig nyitva tartsanak, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára a munkaidőn kívüli ügyintézést. Ez egyértelműen pozitív hatással lesz a termelékenységre, ezen keresztül a GDP növekedésre.

Vályi-Nagy Vilmos, aki november 15-től kormányzati informatikáért felelős államtitkárként dolgozik, szemléletesen mutatta be prezentációjában, hogy miként alakultak ebben az évben az EKOP forrásból megvalósuló e-közigazgatási fejlesztések. Örömmel láttam, hogy a tavalyi megbeszéléseken felmerült negatív tényezők már azonosított problémaként vannak a döntéshozók látóterében. Ide sorolható fontossági sorrendben a kötelező előzetes kockázatelemzés, a projektért való személyes felelőssége és a projektmentori szerepkör bevezetése.

Bár sokan nem tartják ezt a területet fontosnak, én kiemelt jelentőségűnek tartom Vályi-Nagy Vilmos azon bejelentését, hogy bővítik az e-befogadási program végrehajtására hivatott e-Magyarország hálózatot. Véleményem szerint, ennek nemcsak az internetkultúra fejlődése – és ezzel kapcsolatosan az esélyegyenlőség növekedése – valósul meg a hátrányos területeken, hanem jelentős vásárlóerő is megjelenik majd az IKT szektor piacán.

Hogyan tovább?
Dr. Navracsics Tibor egyértelműsítette, hogy az államigazgatásnak húzóágazatnak kell lennie az IKT vonatkozásában, csúcstechnikát alkalmazó felhasználóként mintát kell adnia, hiszen így tud megfelelő mozgásteret adni a vállalkozások számára. Ez persze igen jó hír, az IKT-szektornak, amely várja a megrendeléseket. Persze mindenki tisztában van a költségvetés jelenlegi és jövő évi lehetőségeivel, ezért is igen fontos, hogy az uniós támogatások megfelelő részét irányítsuk erre a célra, és persze ezek a projektek megfelelő határidőre jó minőséggel kerüljenek végrehajtásra.

Örvendetes (és főleg váratlan) hír volt számomra az is, hogy míg korábban az IKT-szektor mint önálló iparág – finoman szólva – nem kapott kiemelt figyelmet a kormányzat részéről, most a kormány új külügyi stratégiájában is megjelent önálló elemként. Hogy milyen erős a várakozás a „kitörésre” a magyar informatika szereplői körében, az jól látszik abból, hogy Szijjártó Péter konkrét stratégiai együttműködési ajánlatára azonnal megmozdult az IVSZ, jelenleg folyik a szoftverfejlesztésben érdekelt és az exportképes magyar IKT cégek összegyűjtése. A nyolc gazdasági vegyes bizottság élére nyáron kinevezett Szijjártó Péter a kétoldalú gazdasági együttműködési kormányközi testületekben (magyar-török, -kuvaiti, -azeri, -szerb, -vietnami, -szlovák, -macedón, -montenegrói) felkínált egy-egy bizottsági helyet az IVSZ által jelölhető szakmai képviselőknek. Remélhetőleg, ez a szoros együttműködés gyakorlati eredményeket is hoz, és így újabb export piacok nyílhatnak meg magyar IKT cégek előtt.

A konferencia több előadásában elhangzott a kormányzati oldal részéről az előző években kidolgozott stratégiák és hozzájuk kapcsolódó hatékony módszertanok alkalmazásához szükséges belső kormányzati kapacitáshiány, melyet a késedelmes teljesítések fő okaként jelöltek meg. Ennek fényében nem érthető, hogy miért nem hoztak már eddig is átmeneti rendelkezéseket arra, hogy a szükséges kapacitások vállalkozói piacról lehessen bevonni. Az informatikai szakma részben egyetért azzal a kormányzati stratégiával, mely szerint a belső kompetenciákat kell fejleszteni (neki is előnyös az „intelligens vevő”). A Magyary Program végrehajtásához azonban több évre van szükség, és az átmeneti időszakban is biztosítani kell a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő-kapacitást az uniós támogatások lehívásához. 2011 októberében Orbán Viktor a minisztereknek kiemelt célként fogalmazta meg, hogy „2012-ben 1400 milliárd forintnak kell kiáramolnia a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kezelt forrásokból a magyar gazdaságba, […] az elérhető források 95 százalékának ki kell kerülnie a magyar gazdaságba”.

A vállalkozói szféra kész együttműködő partnerként viselkedni ebben a felelősségteljes feladatban, azaz ebben a kérdésben a „labda” a kormányzatnál van.

A folyosón, a kávészünetekben és az esti borozgatások alatt is egy gondolat érezhető volt. Az itt lehangzott gondolatokat meg kell fontolni, az egész országnak össze kell fognia, és a terveket végre kell hajtani, mert még egy ilyen szűk évet nem bír ki a magyar IKT szektor! Érdemes tanulni a múlt hibáiból, és érdemes a jó útra térni, hiszen (ahogy Kalmár István is idézte Tamási Áront), „az igazságot is meg lehet szokni!”

Reméljük sikerül.”

Forrás:
Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 2. rész; Bojta János; Bitport.hu; 2012. november

A szélessávú hálózatokra összpontosít Németország

„Angela Merkel kancellár ismertette az európai uniós tagállam legújabb, Industrie 4.0 nevű jövőbeli IT-stratégiáját, amelyben kiemelt hely jut a szélessávú fejlesztéseknek.

A most bemutatott csomag főbb elemei az intelligens hálózatok, a nagy sávszélességű hálózatok bővítése és kiépítése, a felhőszolgáltatások és az úgynevezett MINT-tantárgyak (matematika, informatika, természettudomány és technika) támogatása az e-oktatás segítségével. Angela Merkel elvárja, hogy az ágazat támogassa az új kiberbiztonsági törvényt és vállaljon szerepet annak kidolgozásában, mivel ez új terület a kormány számára. Fontos, hogy a helyi cégek jelentsék a kibertámadásokat és a helyes megoldás ezen a területen az, ha bevezetik a jelentési kötelezettséget.

Ezután kitért az Industrie 4.0-ra. Örömtelinek tartja, hogy Németország a Long Term Evolution (LTE) infrastruktúrák kiépítésében és az LTE bevezetésében éllovasnak számít. A fejlesztések és a gigabites társadalommá való átalakulás során sem szabad ugyanakkor megfeledkezni a lakosságról, és a polgárok tanulási képességeit sem szabad túlterhelni. A felhőszolgáltatások fontos kiegészítést és segítséget jelentenek a közepes cégek fejlesztéséhez, de nem tartja megengedhetőnek, hogy az olyan államok, mint Németország nagy mértékben függjenek az internettől.

Dieter Kempf, a BITKOM szakmai szervezet elnöke éppen néhány nappal ezelőtt beszélt arról, hogy milliárdokat lehet megtakarítani az intelligens hálózatokkal. A szövetség amellett lobbizik, hogy mielőbb korszerűsíteni kellene a különböző infrastruktúrákat. „Csak az energiaszektorban a évente 9 milliárd eurót takaríthatnánk meg az intelligensebb hálózatoknak köszönhetően” – jelentette ki a szakember. A nagy infrastruktúra rendszerek modernizálásával, a költségek mérséklésével és a hatékonyság növelésével évente több mint 55 milliárd euró is megspórolható lenne, s a fejlesztésekkel a gazdaság is új impulzusokat kapna.”

Forrás:
A szélessávú hálózatokra összpontosít Németország; SG.hu; 2012. november 18.
Industry 4.0 – Germany takes first steps toward the next industrial revolution; Internet of Things and Services Blog/ Bosch Software Innovations; 2012. október 16.
Hightech-Strategie: Industrie 4.0; Bundesregierung

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye : A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról

„..1.1 Az EGSZB üdvözli a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, amelynek célja az, hogy megerősítse az uniós egységes piacot azáltal, hogy egyszerűbbé teszi a biztonságos és akadálymentes, határokon átnyúló elekt­ronikus tranzakciókat, és növeli a beléjük vetett bizalmat.

1.2 Az EGSZB határozottan támogatja az egységes piac fejlő­dését, és úgy véli, hogy a rendeletnek köszönhetően az Európai Unión belül hatékonyabbá válnak az online magán- és közszol­gáltatások, az elektronikus üzletvitel és az elektronikus keres­kedelem, aminek a más tagállamban dolgozó vagy tanuló uniós polgárok, valamint a határokon átnyúló tevékenységeket kiala­kító kkv-k látják hasznát.

1.3 Az EGSZB örömmel látja, hogy a rendelet technológia­ semleges és innovációkra nyitott megközelítést javasol.

1.4 Úgy véli azonban,hogy az Európai Bizottságnak többre kellett volna törekednie ezzel a rendelettel, meghatározott szol­gáltatások tekintetében előmozdítva egy de facto és egy de jure európai elektronikus személyazonosító (eID) létrehozását.

1.5 Jóllehet elismeri,hogy a személyazonosítók szabályozása a tagállamok hatásköre, és hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben kell tartani, az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogyan lehetne beve­zetni egy olyan szabványos uniós e-személyazonosítót, amelyet minden polgár önkéntes alapon kérvényezhet. A minden uniós polgár számára hozzáférhető európai e-személyazonosító rend­ szer megkönnyítené az áruk és szolgáltatások valódi egységes piacának megvalósulását, jelentős társadalmi és szolgáltatási előnyöket nyújtva, például magasabb szintű csalás elleni védelmet biztosítva, jobb bizalmi légkört alakítva ki a gazdasági szereplők körében, csökkentve a szolgáltatásnyújtás költségeit és színvonalasabbá téve a polgároknak nyújtott szolgáltatásokat és védelmet.

1.6 Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által kialakított szabvá­nyok mintájára dolgozza ki az uniós e-személyazonosító szab­ványát. Az uniós eID-szabvány meghatározná az európai uniós e-személyazonosító paramétereit, hangsúlyt helyezve a különféle tagállami e-személyazonosító-rendszerek harmonizálására, illetve modellt nyújtva olyan országok számára, ahol még nincs ilyen rendszer…”

Forrás:
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról (COM(2012) 238 final) (2012/C 351/16); EUR-lex; C 351, 55. évfolyam; 2012. november 15.; 73-76. oldalak (pdf)

Cloud-tanácsot hozott létre az EU

„Brüsszelben először ült össze az Európai Cloud Partnerség (ECP) irányító bizottsága, amelynek fő feladata, hogy a számítási felhő technológiát érintő kérdésekben stratégiai tanácsokkal támogassa Neelie Kroes digitális menetrendért felelős európai uniós biztos munkáját.

A testület Toomas Hendrik Ilves észt államfő vezetésével kezdett el dolgozni és az európai uniós tagországok mellett a legnagyobb IT-vállalatok képviselőit is tömöríti. Elő akarják segíteni, hogy a közeljövőben a közigazgatásban és más ágazatokban ki lehessen használni a felhőszolgáltatásokban rejlő hatalmas lehetőségeket, valamint, hogy befolyásolni lehessen a felhőszolgáltatások piacát.

A grémium munkaprogramjában két alapvető célt határozott meg 2013-ra és 2014-re. Az első, hogy egységes európai környezetet alakítsanak ki a számítási felhő technológia számára, míg a második, hogy elősegítsék az állami szolgáltatások cloud-környezetbe való költöztetését és integrálását. Előbbi elérésében az ECP munkáját az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) segítené azáltal, hogy összeállítja a meglévő és a készülő nemzetközi szabványok, különös tekintettel a biztonságra és a kompatibilitásra.

A bizottság adatvédelmi és adatbiztonsági minősítőprogramokat akar támogatni, ugyanakkor a testület hangsúlyozta, hogy minden minősítés önkéntes alapon történne. A grémium tagjai Léo Apotheker, az SAP és a Hewlett-Packard egykori vezetője; Bernard Charles, a Dassault Systemes vezérigazgatója; Werner Vogel, az Amazon technológiai vezetője; továbbá a lengyel, a holland, a norvég, az osztrák és a francia kormányhivatalok képviselői.

Az Európai Unió májusban jelezte, hogy befolyásolná a felhőszolgáltatások fejlődését, júliusban pedig kiderült, hogy az EU egységes számítási felhő szabványokat akar. A jövőben Made in Europe jelöléssel látnák el a számítási felhőben használt egységes biztonsági és adatvédelmi szabványokat.”

Forrás:
Cloud-tanácsot hozott létre az EU; Berta Sándor; SG.hu; 2012. november 20.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság: A közösségi hálózatok felelős használata és a hozzájuk kapcsolódó problémák megelőzése

„1. Következtetések és ajánlások
1.1 A közösségi hálózatok egyénekre és közösségekre gyako­rolt hatásai, valamint a jövőbeli kilátások és következmények miatt, továbbá a digitális menetrenddel összhangban az uniós intézményeknek kiemelten kellene foglalkozniuk az idevonat­kozó kötelező és nem kötelező érvényű szupranacionális intéz­kedések elfogadásával, melyek önszabályozáshoz vagy – lehe­tőleg – együttszabályozáshoz vezetnek, és céljuk az, hogy egy dinamikus digitális belső piac keretében előmozdítsák e háló­zatok felelős és intelligens használatát, és megelőzzék a velük kapcsolatos problémákat és kockázatokat. Az EGSZB megítélése szerint a legjobb megoldást olyan „jogszabálymodellek” jelente­nék, amelyek világviszonylatban szabályozzák a kérdést. Amíg azonban erre nincs lehetőség, uniós szinten kell elfogadni vala milyen megoldást.

1.2 Önszabályozáshoz vagy együttszabályozáshoz vezető intézkedéseket csak ideiglenes jelleggel szabadna elfogadni, és alkalmazásukat rendszeres időközönként értékelni kellene, ha pedig nem alkalmazzák őket, akkor kötelező érvényű szabá­lyokat kell elfogadni.

1.3 Az EGSZB konkrétan arra ösztönzi az Európai Bizott­ságot, hogy a digitális jártasság előmozdítása keretében foly­tasson tudatosságnövelő és tájékoztató kampányokat, lehetőleg a legnagyobb kockázatnak kitett személyekre összpontosítva, a közösségi hálózatok nem megfelelő használatából eredő nemkívánatos hatások elkerülése, illetve enyhítése érdekében. Emellett célzott képzési intézkedéseket is folytatni kell a szülői felügyelet és közvetítés témájában, úgy erősítve meg az illegális tartalmak bejelentésére szolgáló online pontokat („hotline”), hogy ezek a magatartásformák is a hatáskörükbe tartozzanak.

1.4 Ezen intézkedések eredményességéhez ezenkívül a szol­gáltatókra vonatkozó kötelezettségek betartásával kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztése mellett a reklámok ellenőrzésére és a legfiatalabb felhasználók hozzáférésének felügyeletére is szükség van. Ezek együttesen hozzájárulhatnak a közösségi hálózatok káros használatának megakadályozásához, és ugyan­ akkor megmutathatják a bennük rejlő lehetőségeket és potenci­ális szinergiákat. A szociális hálózatok kapcsán is létezik a függőség jelensége, amelyről ajánlatos lenne tájékoztatni a felhasználókat, illetve figyelmeztetni kellene a fiatal tizenévesek – akik esetében a kockázat a legmagasabb – szüleit is.

1.5 Meg kell védeni a magánélethez való jogot a munkaügyi kapcsolatok terén és az új technológiák, különösen a közösségi hálózatok használata kapcsán a magánéletbe való beavatkozá­sokkal szemben, úgy, hogy a szociális partnerek a megfelelő megállapodásokban szabályozzák ezt a kérdést.

1.6 Végül az EGSZB megismétli (1), hogy várakozással tekint az internetes jogok európai uniós kódexének közzététele elé, amely világos és könnyen érthető módon összefoglalja a digi­tális felhasználóknak az Európai Unió területén meglévő jogait, és kitér a hálózatok felelős használatának előmozdítására, a kapcsolódó problémák megelőzésére és a jogellenesnek vagy károsnak minősíthető gyakorlatok felszámolására, különös tekintettel a személyre szabott reklámokra…”

Forrás:
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közösségi hálózatok felelős használata és a hozzájuk kapcsolódó problémák megelőzése (saját kezdeményezésű vélemény) (2012/C 351/07); EUR-lex; 55. évfolyam, 2012. november 15.; 31-35. oldalak (pdf)

Pénztárgépcsere: ha előírja, támogassa is kormány az informatikai eszközpark modernizálását

„Az új szabályozás az országban jelenleg működő 400 000 pénztárgép révén legalább 100 000 vállalkozásnak jelenthet újabb terheket.

A parlament tegnap elfogadta a jövő évi adózás rendjéről szóló törvényt, amelyben Matolcsy György javaslatára a kormány egyebek mellett az áfa bevételek 95 milliárdos növekedésével számol 2013-ban annak köszönhetően, hogy a működő pénztárgépek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) között online kapcsolat kialakítását írja elő.

Az online kapcsolat létrehozása a kormány szerint elősegítheti a gazdaság kifehérítését és átláthatóságot teremt. A kezdeményezést az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) is kész támogatni, amennyiben a kormány túl az előíráson segíteni fogja a megvalósítást is. A támogatás révén a kormány amellett, hogy nem rakna újabb terheket a magyar mikro-, kis- és középvállalatok vállára, jelentős informatikai modernizálásra ösztönözné a magyar gazdaság gerincét adó szektort. A magyar mikro-, kis- és középvállalkozások informatikai eszközei fejlesztésének támogatására az IVSZ ma nyílt levélben tesz javaslatot a kormány számára.

Az online kapcsolat kialakítására vonatkozó előírás azt jelenti, hogy az országban működő mintegy 400 000 pénztárgépet kell rendszerbe kötni, szoftvereiket modernizálni, illetve az elavult gépeket lecserélni. A törvényi változás betartása így komoly ráfordítást igényelhet, hiszen a költségek cégenként több százezer forintra is rúghatnak, amelyet a jelenlegi forráshiányos gazdaságban a vállalkozások jelentős része nehezen tud megfinanszírozni. Ezért az IVSZ azt javasolja, hogy a kormány az előírt informatikai modernizációt vissza nem térítendő formában, Európai Uniós közösségi pénzből, a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében támogassa. Az IVSZ becslése szerint a program nagyjából 100 000 hazai vállalkozást érinthet. Cégenként 100-500 ezer forintos pályázattal, és 50-70%-os támogatási intenzitással kalkulálva, legfeljebb 15 milliárd forintból megvalósítható lenne a program.

Az IVSZ szerint a sikeres támogatási eljárás fontos eleme lehet az egyszerű és gyors lebonyolítás, amelyre online regisztrációs jelentkezést és elbírálást, és hasonló teljesítési ellenőrzést javasol. A támogatási összegek felhasználása nagyon egyszerűen ellenőrizhető, hiszen az előírás szerint a NAV rendszeréhez csatlakoznak majd a vállalkozások, így könnyedén nyomon követhető a folyamat, amely jelentős adminisztrációs könnyebbséget és költséghatékony megoldást jelent mindenki számára.

„Az IVSZ tapasztalatai szerint a kisvállalkozások versenyképességében az infokommunikációs infrastruktúra és az üzleti környezet kulcsszerepet játszik. Ezt felismerve már több EU ország, többek között Lengyelország, Spanyolország és Portugália, indított olyan üzleti környezetfejlesztési programot, amely a kis és közepes cégek infokommunikációs modernizációját támogatta. A szövetségünk ezért a mai nap nyílt levélben, konkrét programmal együtt javasolja a kormány számára a hasonló kezdeményezések átgondolását.” – nyilatkozta Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének elnöke.

Az IVSZ javaslata, hogy a Gazdaságfejlesztési Operatív Program harmadik prioritása, a modern üzleti környezet erősítésének célja értelmében, a hazai kiskereskedelemben tevékenykedő (vagyis pénztárgéppel rendelkező) cégek számára biztosítson forrást a pénztárgépeik előírásoknak megfelelő átalakítására, valamint infokommunikációs infrastruktúrájuk modernizációjára, egy jelentősen egyszerűsített és felgyorsított online eljárás segítségével. A bevezetés sikeres végrehajtásához ingyenesen vagy normál belföldi tarifával hívható információs szám létrehozását javasolja az IVSZ, ahol a vállalkozások megfelelő műszaki támogatást kapnak a felmerülő kérdésekre.

A Program célja
EU forrást biztosítani a pénztárgéppel rendelkező cégek számára a pénztárgépük (illetve gépeik) és a hozzá kapcsolódó informatikai infrastruktúra modernizációjára.

Támogatás intenzitás: konvergencia régiókban 70 % (mikro- és kisvállalkozás esetén), a Közép-magyarországi régióban 50 %

Cégenként elnyerhető összeg: 100 000 – 500 000 Ft között

Lebonyolítás: mivel kis összegekről van szó, ráadásul a pénztárgépek miatt egyértelmű a projekt végrehajtása (NAV ellenőrizni tudja a bekötött gépek számát), ezért a lebonyolítást egy egyszerűsített online pályázatleadással javasoljuk.

Értékelés: alanyi jogon kapja meg minden olyan mikro- és kisvállalat, aki igazolni tudja a működését.

A Támogatás összértéke
A programba 100 000 céget javaslunk bevonni, egyenként 100 000 – 500 000 közötti támogatással. Ez alapján kb. 15 milliárd forintból megvalósítható a program (vissza nem térítendő támogatás).

Forrás: GOP 3. prioritás”

Forrás:
Pénztárgépcsere: ha előírja, támogassa is kormány az informatikai eszközpark modernizálását; Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége; 2012. november 20.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Intelligens és inkluzív növekedés

„…Az EGSZB véleménye szerint nem lehetséges tartós, fenntartható, intelligens növekedés felzárkóztatás nélkül. Ezért az EU 2020 stratégia hármas célja, az „intelligens”, a „fenntart­ ható” és a „befogadó-felzárkóztató” növekedés terve lényegét tekintve helyes, de megvalósításához a kiegyensúlyozott makro­ gazdasági intézkedéscsomag mellett strukturális reformok, több és jobb eszközök kellenek…”

Forrás:
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Intelligens és inkluzív növekedés (saját kezdeményezésű vélemény) (2012/C 351/01); Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 483. plenáris ülés, 2012. szeptember 18. és 19.; EUR-lex; C 351, 55. évfolyam, 2012. november 15.; 1-15. oldalak oldalak (pdf)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye : A gyermekbarát internet európai stratégiája

„1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tudomásul veszi a szóban forgó közleményt, amely meg kívánja valósítani az Európai Unió gyermekjogi ütemtervének egyik kötelezettségvállalását (a 9. cselekvést), amelynek célja a kocká­zatok megelőzése, a gyermekek felelősségvállalása, valamint az internethasználatban való részvételük növelése, az internet pozitív megítélésének („a tudáshoz való hozzáférés, a kommu­nikáció, a készségfejlesztés, valamint a karrierkilátásaik és foglal­koztathatóságuk javítása terén kínálkozó lehetőségek”) keretében (1).
…
1.4 Az EGSZB mindazonáltal kiemel néhány problémát és hiányosságot is, amelyekkel kapcsolatban bizonyos döntések korrigálására és a stratégia új javaslatokkal való kiegészítésére hívja fel az Európai Bizottságot…”

Forrás:
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A gyermekbarát internet európai stratégiája (COM(2012) 196 final) (2012/C 351/15); EUR-lex; C 351, 55. évfolyam, 2012. november 15.; 68-72. oldalak (pdf)

Szakirodalom

A felnőtt lakosság háromnegyede már internetezett

„Jelentősen csökkent Magyarországon az internetet még sosem használók aránya tavaly óta – derül ki a Századvég éves médiafogyasztási trendjelentéséből. Már csak a felnőtt lakosság bő negyedére igaz, hogy még soha nem netezett, míg tavaly ez 42 százalékukat jellemezte.

Kitta Gergely, a Századvég médiaüzletágának vezetője elmondta: erősítette domináns szerepét a televízió, amely változatlanul a legkeresettebb médium. A felnőtt lakosságra kiterjedő kutatás eredménye szerint a válaszolók 89 százaléka tévézik majdnem minden nap, ez 4 százalékponttal magasabb érték a tavalyinál. Továbbra is a felnőtt lakosság 62 százaléka rádiózik napi rendszerességgel, az internetet viszont a 18 év felettiek 54 százaléka használja nap mint nap, míg tavaly még csak a 40 százalékuk.

A médiatípusok versenyének nagy vesztese a nyomtatott sajtó, amelynek termékeit a megkérdezettek 49 százaléka veszi kezébe napi rendszerességgel, míg tavaly az arányuk még 57 százalékos volt. A vizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a fiatalabbak, vagyis a 18-29 évesek körében jóval népszerűbb az internet – 94 százalékuk használja napi rendszerességgel -, miközben ez a korosztály a többi médiumot alacsonyabb arányban használja. Az idősebbek számára azonban „a tévé jelenti a mindennapi betevőt” – mondta Kitta Gergely.

Tavalyhoz képest a fiatalabbak is többet tévéznek, és a középkorúak, illetve az idősebbek közül is egyre többen interneteznek – tette hozzá az üzletágvezető. Kitért arra, hogy mindkét folyamat az újságolvasók táborát szűkíti, amely a diplomások körében is zsugorodott, de különösen Budapesten csökkent az arányuk: 45-ről 23 százalékra. A Századvég a közéleti-politikai tartalmak nyomon követésének módját is vizsgálta: ebből a szempontból is a televízió lett az uralkodó médiaeszköz. A kutatást a Századvég október 24. és 28. között, nyolcszáz felnőtt ember megkérdezésével végezte.”

Forrás:
A felnőtt lakosság háromnegyede már internetezett; SG.hu/MTI; 2012. november 17.
Médiafogyasztási trendjelentés 2012; Századvég Médiaműhely; 2012. november 16.

Föderalizmus és decentralizáció : Kézikönyv a svájci struktúrákról és a magyar hasznosíthatóságról

„…Magyarország (Svájccal szemben) erősen centralizált, unitárius berendezkedésű állam, az ország területi struktúráinak történeti jellege a modernizáció időszakában többször módosult. A magyar közigazgatás a rendszerváltás óta folyamatos reformok tárgya, nem kevéssé azért mert a közigazgatás szerkezeti és működési problémái gátját képezik a hatékony kormányzásnak, nem engedik teljesülni az Európai Unió által megfogalmazott „jó kormányzás” elvét. A projekt időszerűségét adja, hogy a 2010-ben újra megindult átfogó közigazgatási reformfolyamatban minden korábbi tendencia, intézmény mérlegre kerül, s a még mindig ható gazdasági válság keretei között kibontakozó reformfolyamat az államadósság konszolidációjára, illetve erőteljes csökkentésére koncentrál, így időlegesen lényegi elemmé vált a centralizáció.

Magyarország számára lényegi kérdés a svájci államszervezetet, a közigazgatási struktúrát, a közvetlen demokratikus részvételi formákat analizáló elméleti kutatások és gyakorlati tapasztalatok pontos megértése, az ott végbement folyamatok szakszerű megismerése, az adaptálható struktúrák, részelemek hasznosíthatóságának a mérlegelése. Svájcnak a föderalizmus és decentralizáció terén elért eredményei azért is nélkülözhetetlenek, mert hagyományos államstruktúrájának keretei között, a helyi közösségek megőrzése mellett is tanúbizonyságot tett arról, hogy lehetséges gazdaságilag versenyképesnek lenni, a tudás térbeli terjedését segíteni és innovatív fejlesztéspolitikával a gazdaságot támogatni. Ez feltétlenül példaértékű Magyarország számára, mely szintén sok, mintegy 3200 lokális önkormányzati autonóm szervezettel rendelkezik, működésük azonban jóindulattal sem nevezhető hatékonynak…”

Forrás:
Föderalizmus és decentralizáció : Kézikönyv a svájci struktúrákról és a magyar hasznosíthatóságról; Hajdú Zoltán, Kovács Sándor Zsolt (szerk.); Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézete, Dunántúli Tudományos Intézet és Genfi Egyetem, Európai Tanulmányok Intézete; 2012. november 7. (pdf)

Közigazgatás-fejlesztés az Európa 2020 jegyében

XXI. Magyar Minőség Hét 2012. november 6-7. plenáris ülésén elhangzott előadás bemutatója.

Forrás:
Közigazgatás-fejlesztés az Európa 2020 jegyében; Kisfaludy László, főosztályvezető, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium; 2012. november 6. (pdf)

Az Ereky-Terv bemutatása, megvalósulása

A Létesítménygazdálkodás Világnapja alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadás bemutatója.

Forrás:
Az Ereky-Terv bemutatása, megvalósulása; László Miklós, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Vagyonkezelő Központ (KIMVK) [Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal] műszaki és vagyongazdálkodási igazgató; Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség; 2012. június 28. (pdf)

A közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében

„…A kutatás az államra nehezedő kihívásokat mint a közigazgatási reformok hajtóerőit tételezi. A közigazgatási szakirodalomban a társadalmi és gazdasági kihívások kérdésköre igen jelentős elméleti kidolgozást nyert a múltban. Ulrich BECK kockázattársadalomnak nevezi azt a sajátos társadalmi közeget, amely nagy mennyiségű, új jellegű és szerkezető kihívásokat hordoz, mindezen körülmények felvetik, hogy az állam szerepe is e feladatokhoz alkalmazkodjon. Emile DURKHEIM azt állítja: „A piacnak rajta kívül álló szabályokra, szokásokra és olyan felfogásokra van szüksége, amelyek fenntartják, politikai stabilitást biztosítanak számára…” A szociális piacgazdaság államának sarokpontja az, hogy a piacgazdaság működési elveit hogyan tudja a széles társadalom védelmével, érdekeivel összehangolni. A válság idején a gazdaság szereplőinek segítségére siető állam jelentőségét alátámasztó keynesi közgazdaságtan olyan állami aktort kíván, amely képes a központi koordináció feladatát a szükséges, de éppen megfelelő mértékő kontroll és vezetés segítségével elérni. A piac és a társadalom szempontjainak összehangolásában az állam egyik fő eszköze a közigazgatás, amelyet annak tervszerű átalakítása, reformja révén alkalmassá kell tenni e feladatkör ellátására. A közigazgatási reformok az állami fenntartó és problémamegoldó funkciók gyarapításának érdekében alapvetően két módon vehetők igénybe: a rendelkezésre álló közigazgatási szervezeti kapacitás fejlesztése vagy az állami feladatok átadása útján.

A kutatás az állam szerepére koncentrálva rendszerezi a hazai és nemzetközi tapasztalatokat, az eddigi eredményeket pedig a legújabb, tudományos igényességgel még nem vagy alig feltárt történések elemzésével egészíti ki.”

Forrás:
A közigazgatási reformok az államszerep változásainak tükrében; Gellén Márton; Széchenyi István Egyetem, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; 2012. október 29. (pdf)

A polgári jogi felelősség digitális határai Európában

„Az értekezés alapjául szolgáló kutatásaim során a szerzői jog megsértésének egy viszonylag jól elkülöníthető esetkörével foglalkoztam, az internetes fájlmegosztó rendszerek használata során jelentkező jogsértésekkel, továbbá az ezekhez kapcsolódó polgári jogi felelősséggel.

A fájlmegosztás olyan folyamat, amelyben a felhasználók (userek) a saját gépük merevlemezén található tartalmakat elérhetővé teszik, és egyúttal mások által elérhetővé tett tartalmakhoz férnek hozzá. Kezdetekben a fájlmegosztás folyamata jellemzően egyirányú volt, a kiszolgáló-felhasználó (szerver-kliens) hierarchikus kapcsolatára épült, amelyben az egyik elem szolgáltatta a tartalmat, a másik pedig elérhette azt. A fájlmegosztás egyik (és a jelenleg elterjedt megoldások közül legmodernebb), de nem egyetlen módja az ún. peer to peer (P2P), amely egy, a korábbi fájlmegosztási struktúrát mellőző kapcsolati mód. A P2P olyan rendszer, amelyben a hálózat felhasználója kiszolgáló is egyben. A peer szó „egyenrangú” jelentése miatt a kifejezés mindenképpen találó, hiszen a hálózat egyenrangú felek spontán kommunikációjára épül.

A fájlmegosztás folyamata, annak többszörösen összetett jellege miatt – véleményem szerint – olyan kísérleti térnek felel meg, amelyben a polgári jogi felelősség digitális környezetben történő alkalmazásának határai jól vizsgálhatóak. Egyrészt azért, mert Európa több országában is felhívják e jogsértések esetében a polgári jogi felelősség szabályait, ezzel azt és annak dogmatikai elemeit olyan új környezetbe helyezik, ahol alkalmazhatóságának határai merülnek fel. Másrészt kifejezetten Magyarországra tekintve elmondható, hogy a polgári jogi felelősség klasszikus szabályait még nem alkalmazták ilyen esetekre, így az értekezés ennek későbbi lehetőségét a tudomány szemüvegén keresztül vizsgálhatja. Míg az Egyesült Királyságban vagy Németországban több ezer felhasználóhoz intéznek a jogkezelő szervezetek vagyoni követelést is megjelölő felszólításokat, addig Magyarországon hasonló esetekről egyelőre nem lehet hallani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben ne kerülhetne sor tisztán polgári jogi igényérvényesítésre. Ennélfogva egy, a polgári jogi felelősség vonatkozó, európai irányvonalaiból kiinduló, annak közös elemeit (témaspecifikus) vizsgálat alá helyező kutatás nem csak a jogösszehasonlítás érdekessége miatt indokolt, hanem a hazai, egyelőre teljesen hipotetikus (így pedig nyitott) kérdésekre adható, megalapozott jövőbeni jogi válaszok megtalálása miatt is…”

Forrás:
A polgári jogi felelősség digitális határai Európában : A P2P rendszerekben megvalósuló szerzői jogi jogsértések felelősségtani vonatkozásai; Kőhidi Ákos; Széchenyi István Egyetem, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; 2012. november 13. (pdf)