Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

A nemzeti adatpolitikáról szóló fehér könyv és a társadalmi vita észrevételeinek összefoglalója
Tárgyszavak: adatgazdaság, adatközpontú közigazgatás, digitális kormányzati szolgáltatások, Fehér Könyv a nemzeti adatpolitikáról, közadatok újrahasznosítása, Magyarország, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, nyílt adatok, nyílt kormányzat, PSI, társadalmi konzultáció
A kormány elfogadta Magyarország Digitális Startup Stratégiáját (DSS)
Tárgyszavak: digitális gazdaság, Digitális Startup Stratégia, IKT-ipar, innovációs ökoszisztéma, közadatok újrahasznosítása, Magyarország, nyílt adatok, PSI, startup, stratégia, új cégek
Segítene, ha vidékre költöznének az állami cégek és intézmények
Tárgyszavak: adóügyek, Állami Számvevőszék, átláthatóság, bérpolitika, Domokos László, gazdaságpolitika, Magyarország

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Open Data a könyvtárban
Tárgyszavak: digitális könyvtár, könyvtárügy, licenc, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyarország, nyílt adatok, nyílt bibliográfiai adatok, nyílt kultúra, open data, szellemi köztulajdon

Informatika, távközlés, technika

Virtuális parkolóbérletet vezetnek be Szegeden
Tárgyszavak: Csongrád megye, digitális kormányzati szolgáltatások, intelligens parkolási rendszer, közlekedési informatika, Magyarország, okos város, smart city, Szeged

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

A nemzeti adatpolitikáról szóló fehér könyv és a társadalmi vita észrevételeinek összefoglalója

Három dokumentumot tartalmaz:

Fehér Könyv a nemzeti adatpolitikáról – 2016. július (.pdf)
Megalapozó tanulmány a nemzeti adatpolitikáról szóló Fehér Könyvhöz – 2016. augusztus 5. (.pdf)
Összefoglaló a nemzeti adatpolitikáról szóló Fehér könyv társadalmi vitára bocsátása során bérkezett észrevételekről (a 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet 18. § alapján) – 2016. december (.xlsx)

A nemzeti adatpolitikáról szóló fehér könyv és észrevételek összefoglalója – közzététel; Miniszterelnökség; 2016. december 27. (.zip fájl)

A kormány elfogadta Magyarország Digitális Startup Stratégiáját (DSS)

„A kormány a 1858/2016. (XII.27.) Korm. határozattal elfogadta Magyarország Digitális Startup Stratégiáját (DSS), melynek célja az innovatív, nagy növekedési potenciállal rendelkező startup vállalkozások létrejöttének és fejlődésének támogatása.
A hosszú távú stratégia virágzó startup központtá fejlesztené Budapestet, illetve a kapcsolódó vidéki egyetemi kutatóközpontokat.

Az internetről és a digitális fejlesztésekről kezdeményezett 2015. évi nemzeti konzultáció (InternetKon) eredményei alapján létrejött Digitális Jólét Program egyik fontos eleme Magyarország Digitális Startup Stratégiája. A digitális gazdaság Magyarországon jelenleg a GDP több mint 20%-át adja és a foglalkoztatottak csaknem 15%-ának biztosít munkát. A digitális gazdaság a magyar nemzetgazdaság egyik kitörési pontja, ezért átgondolt, valamennyi területre – így a startup ökoszisztémára is – kiterjedő fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír.

Az érintett társadalmi, közigazgatási, szakmai és piaci szereplők bevonásával kidolgozott DSS 2020-ig fogalmazza meg a fejlesztési stratégiát a digitális (de nem kizárólag IT) startup vállalkozásokról. A stratégia alapvető célja, hogy biztosítsa a startup ökoszisztéma kiegyensúlyozott fejlődését a vállalkozó szellem, a vállalkozói kompetenciák és az együttműködés kultúrájának megerősítésével, a támogató üzleti környezet fejlesztésével és a finanszírozási források célzott elérhetővé tételével.

A stratégia alapján olyan szabályozási környezet jön létre az elkövetkező években, mely rugalmasan és nyitottan áll az új technológiák nyújtotta változásokhoz, felismerve, hogy a gyors reagálás versenyelőnyt jelent a globális gazdaságban. A stratégiára épülő konkrét intézkedések egy virágzó magyar startup ökoszisztéma kialakulását szolgálják, amely olyan üzleti környezetet biztosít, ami célzottan támogatja a startup vállalkozások létrejöttét, piacra lépését és fejlődését.

A stratégia az oktatás minden szintjén ösztönzi a vállalkozó szellem erősítését, javítja a vállalkozói lét és az önfoglalkoztatás ismertségét, valamint a vállalkozói lét társadalmi megítélését. Támogatja a digitális és nyelvi, illetve a kommunikációs és marketing kompetenciák fejlesztését valamennyi induló vállalkozás körében és biztosítja, hogy létrejöjjenek és megerősödjenek a startup ökoszisztéma mellőzhetetlen intézményei (inkubátorházak, mentori hálózatok stb.), valamint biztosítja a megfelelő finanszírozási források elérhetőségét a különböző életszakaszban lévő startup vállalkozások számára…”

Forrás:
Virágzó startup fővárossá válhat Budapest; Digitális Jólét Program, Miniszterelnöki Kabinetiroda; 2016. december 29.
Magyarország Digitális Startup Stratégiája
A Kormány 1858/2016. (XII. 27.) Korm. határozata a hazai innovatív vállalkozói környezet fejlesztéséről, a feltörekvő digitális vállalkozások versenyképességének javításáról és Magyarország Digitális Startup Stratégiájáról; Magyar Közlöny; 2016. évi 217. szám; 2016. december 27.; 84169-84171. oldalak (pdf)

Segítene, ha vidékre költöznének az állami cégek és intézmények

„A gazdaság már jó ideje túltette magát a válságon, de ez a fizetésekben eddig nem látszott. A mostani béremelésekkel az alkalmazottak azt a növelést kapják meg, ami 2008 óta megillette volna őket – fogalmazott a Magyar Időknek az Állami Számvevőszék elnöke. Domokos László szerint a juttatások további nagyobb emelésére csak akkor lesz esély, ha a versenyszféra tíz év alatt megduplázza teljesítményét, a köztulajdonban álló vállalatok pedig kétszer-háromszor nagyobb termelékenységgel dolgoznak. A gazdasági növekedésben elmaradó térségek felemeléséről szólva úgy vélekedett: nem lenne különösebb akadálya annak, hogy az állami cégek és intézmények háttéregységeit, távügyfélszolgálatait, szerelőbázisait vagy akár a könyvelését Észak- vagy Délkelet-Magyarországra költöztesse a kormány. Az adórendszer kapcsán az elnök arról beszélt: az áfa csökkentése nem segítene, ehelyett a járulékok és a személyi jövedelemadó mérséklését kell folytatni, akár párhuzamosan is.

– Az utóbbi hetekben csak úgy sorjáztak a lakosságnak és a gazdasági szereplőknek szóló kedvező hírek: többéves adócsökkentésről és a bérek folyamatos emeléséről született döntés, növekednek az állam alkalmazásában állók juttatásai, miközben külön összeget kaptak a nyugdíjasok. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint megvan mindennek a fedezete?
– A költségvetés állapota most megfelelő, az anyagi alapok adottak, a jelenlegi helyzet értékeléséhez azonban 2008-ig kell visszamennünk az időben. A pénzügyi válság Magyarországot igencsak visszavetette, aminek oka – sok más tényező mellett – főként az volt, hogy az akkori kormányzat a kihívásokra rossz válaszokat adott. A 2010 utáni esztendők új gazdasági intézkedéseket hoztak, amelyek nyomán hazánk visszafizette kényszerkölcsöneit, és egyértelmű fejlődésnek indult. Ma növekszik a GDP, egyre több a munkahely, bővül a termelés. Az elmúlt öt-hat évben Magyarország utolérte magát, a gazdasági szereplők kihasználták azokat a lehetőségeket, amelyeket 2008 táján a hibás gazdaságpolitikai döntések következtében elszalasztottak. A teljesítmény helyreállt, de ez a fizetésekben eddig kevésbé mutatkozott meg. Az idén elfogadott, s a következő években életbe lépő béremeléseket egyfajta korrekciónak tekintem. Nem történik más, mint hogy a munkáltatók és az állam megadják az alkalmazottaknak azt a növelést, ami a 2008 óta eltelt időszakban megillette volna őket. Az összegeket a munkavállalók megszolgálták. A béremelési hullám persze veszélyforrást is tartogat.

– A közpénzek elköltését ellenőrző állami szervezet vezetőjeként milyen kockázatokat lát?
– A mostani béremeléseknek az elmúlt évek adják az alapját, a gazdasági szereplők többet termeltek, vagyis működésük hatékonyabb lett. A fizetéseket ilyen körülmények között biztonsággal lehet növelni. Úgy is mondhatnám, hogy 2016 az aratás éve, amit – maradva a hasonlatnál – a vetésnek kell követnie. A fejlődés tehát nem állhat meg, ugyanannyi emberrel többet vagy jobbat kell előállítani a jövőben. A versenyszféra szereplőinek öt-tíz év leforgása alatt meg kellene duplázniuk teljesítményüket ahhoz, hogy a mostani folyamat fenntartható legyen, az állami szegmens előtt pedig még nagyobb a feladat. Úgy vélem, a közszférának – s itt főként a köztulajdonban álló cégekre gondolok – kétszer-háromszor nagyobb termelékenységet szükséges elérnie. A helyzet úgy áll, hogy ha bérszínvonalban és az életkörülmények terén akár csak Ausztriát utol szeretnénk érni, akkor a magyar GDP-növekedésnek egy évtized alatt meg kell duplázódnia. Ehhez gépesítés és innovációs beruházások szükségesek, miközben elkerülhetetlen más fejlett megoldások kialakítása, alkalmazása is.

– Alappal lehet ilyet várni a jó esetben egy-két alkalmazottat foglalkoztató és a pénzben nemigen dúskáló hazai kisebb cégektől?
– A fizetésemeléseknek éppen ez a vállalkozói kör lehet az egyik vesztese. Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum drasztikus növelését több ilyen szereplő nem tudja majd kigazdálkodni. A pénzhiány egyes vállalkozások csődjéhez vezethet, az pedig elbocsátásokat hozhat magával. A mostani helyzet annyiban szerencsés, hogy – például 2008-hoz viszonyítva – alaposan átalakult a hazai munkaerőpiac. Korábban a kínálatból, vagyis a munkanélküliekből volt sok, ma viszont a kereslet erős, azaz bőven akad betöltetlen állás. A bármilyen okból – akár egyes állami intézmények megszűnése miatt – utcára kerülő személyek elvben azonnal elhelyezkedhetnek.

– Ez a lehetőség csak elvben létezik?
– Úgy mondanám inkább, hogy az ország bizonyos részein nem magától értetődő dolog, hogy valaki egyik napról a másikra új állást talál magának. A keleti és az északi megyékben, vagy bizonyos déli területeken kevés a munkalehetőség. A gazdasági szereplők eddig nem fedezték fel az ezekben a helyekben rejlő lehetőségeket, az ipar nem telepedett meg nagyobb arányban például Szabolcsban, Borsodban vagy Békésben. Ezen a helyzeten akár maga az állam is változtathatna. Megítélésem szerint nem lenne különösebb akadálya annak, hogy a nagyobb közcégek háttérintézményeit, távügyfélszolgálatait, szerelőbázisait, raktárait vagy a könyvelését akár Miskolcra, Nyíregyházára vagy Békéscsabára költöztessék.

– Az új telepek kialakításának nyilván meglennének a maga költségei. Ennek ellenére megérné a költözés?
– Kiadások természetesen jelentkeznének, de az elérhető előny jóval meghaladhatja a ráfordítást. A legfontosabb, hogy olyan helyeken is meghonosodna a nyolcórás munkavégzés, ahol hosszú ideje nem találkoztak a rendszeres és legális kenyérkereset különféle formáival. Az állandó munkahely emellett a lakosság, a képzett alkalmazottak megtartását is szolgálná, ami idővel a gazdasági szereplők megtelepedését is magával hozhatná. Felfogásom szerint Magyarország nem mondhat le az északi, keleti, dél-keleti részekről, tenni kell azért, hogy ezek a területek is a gyors felemelkedés útjára léphessenek. Nem lehet megelégedni azzal, hogy egyes helyeken csak a közmunka legyen az egyetlen megélhetési forma.

– Az a közmunka, amelyről – legalábbis a politikai közbeszédben – nem sok jót lehet hallani.
– Bevallhatom, nem értem a közmunkaprogramok miatt berzenkedőket, érveik különösen a mai munkaerőpiaci viszonyok között érthetetlenek. Mostanság olyannyira kapkodnak a dolgozók után, hogy a közmunkások sok esetben választhatnak is: maradnak közmunkások, vagy valamennyivel többért boltoknál, üzemekben, más cégeknél helyezkednek el. Ha van olyan személy, aki a lehetőség ellenére sem megy el a nagyobb fizetést kínáló helyekre, annál valószínű, hogy közmunka hiányában nem is dolgozna. Ha a jelenlegi viszonyok a következőkben nem változnak, úgy a közmunkásokat, ahol lehet, bevonja majd a versenyszféra. Másutt pedig ezek a programok garantálhatják a munkalehetőséget.

– A munkaerőpiaci problémák közül talán a szakemberhiány kezelése most a legsürgetőbb. Egyesek – főként Nyugaton – a migrációban látják a megoldást, az ön megítélése szerint Magyarország számára is járható volna ez az út?
– A konkrét kérdés megválaszolása messze túlmutat az Állami Számvevőszékhez tartozó ügyek körén, a téma egyik aspektusa kapcsán azonban elmondhatom álláspontomat. Az Európai Uniónak jelenleg több nehézséggel is meg kell küzdenie, az egyik legnagyobb kihívás a társadalmak elöregedésének megállítása. Megoldás lehet külföldi fiatal személyek betelepítése, de adható a felvetésre – hogy úgy fogalmazzak – nemzeti válasz is. A magyar kormány 2011 óta adókedvezménnyel és más módon évről évre egyre nagyobb, európai szinten is kiemelkedő mértékben támogatja a gyermeket nevelő családokat. A summa jövőre a háromszázmilliárd forintot is meghaladhatja.

– Ha már az adórendszert említette: csökken a társasági adó, miközben faragott a kormány a munkáltatók járulékain, az ellenzék soraiból ugyanakkor rendre azt hallani, hogy elsősorban a forgalmi adót kellene mérsékelnie a kabinetnek. Ön mit gondol erről?
– Az adórendszer dolgában a helyzet meglehetősen egyértelmű. A munkával kapcsolatos közterhek csökkentését kell folytatni, egyszerűen szólva a járulékok vagy a személyi jövedelemadó további mérséklésére van szükség. Adott esetben a két elvonáson egyszerre is lehetne enyhíteni. A gazdasági fellendülés, a termelékenység fokozása adóügyi változtatásokkal leginkább így segíthető. Ami pedig az áfát illeti: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai boltok és szolgáltatók nem a költségeik alapján határozzák meg az áraikat. Tulajdonképpen olyan magas összeget kérnek el egy-egy portékáért, amennyit a vásárlók még hajlandóak kifizetni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a forgalmi adó csökkentése nem hozná magával az árak esését. Másképpen fogalmazva: az áfa kulcsának leszállításával csupán az érhető el, hogy amennyivel kevesebb marad az államkasszában, annyival lesz több a kereskedők zsebében. A hazai viszonyok között egyetlen hatásos lépés lehetséges, ez pedig a piac teljes ellenőrzése, a feketegazdaság szereplőinek kiszorítása, egyúttal a tisztességes vállalkozók helyzetbe hozása. Az online pénztárgépek szisztémája és az ekáernek hívott áruforgalom-ellenőrző rendszer alkalmas erre a feladatra, akárcsak a számlázóprogramok jövőre esedékes adóhivatali bekötése. Ugyanakkor további innovatív megoldásokra van szükség.

– Milyen jelentősége van mostanság a feketézés visszaszorításának?
– Meggyőződésem, hogy a következő évek kulcsa a fenntartható kifehérítés lesz. Az illegális viszonyok felszámolásáért újabb és újabb intézkedéseket kell meghozni, olyanokat, amelyek növelhetik az adóbevételeket. Az állam akkor cselekszik helyesen, ha az így befolyó pluszpénzeket az elvonások mérséklésére fordítja, ezzel is segítve például a bérek emelkedését. A közterhek enyhítése ráadásul újabb szürke foltokat számolhat fel, vagyis tovább tisztulhat a gazdaság. Úgy vélem: nemcsak az életszínvonal kapcsán kellene megcéloznunk Ausztriát, hanem a feketegazdaság mértékét illetően is. Így a mostani húszról tíz százalékra kellene csökkenteni itthon az adózást elkerülő szféra nagyságát.

– A szabálytalanságok visszaszorításában az Állami Számvevőszéknek is megvan a maga szerepe, igaz, nem az adóügyeket, hanem a közpénzt elköltő különféle szervezeteket ellenőrzi. Milyen évet zártak idén?
– Elnökként akár büszkeséggel is eltölthetne, hogy 2016-ban rekordot állított fel az ÁSZ. A számvevők idén 260 jelentést adtak közre, harminc elemzést publikáltak, ellenőriztek ezer, közpénzt használó szervezetet és mintegy két és fél ezer javaslatot fogalmaztak meg a közszféra különböző szereplőinek. Két és fél ezer ponton járultunk hozzá a közpénzügyek rendbetételéhez. Az imént arról beszéltem, hogy a versenyszféra vállalkozásainak és az állami intézményeknek növelniük kell hatékonyságukat, ugyanannyi emberrel többet és jobban kell termelniük. Az ÁSZ ez ügyben akár például is szolgálhat: hosszú évek óta hatszáz munkatárssal dolgozunk, de az ellenőrzések számát pár év alatt megötszöröztük. Hozzá kell fűznöm, van még teendőnk bőven, a közpénzt felhasználó szervezetek – például alapítványok, önkormányzatok, cégek és más intézmények – száma ugyanis húszezer körül mozog. A jövőben a mostaninál is több ellenőrzést fogunk elvégezni, fontos ugyanis, hogy a közpénzek elköltése minél szigorúbb kontroll mellett történjen.”

Forrás:
Segítene, ha vidékre költöznének az állami cégek és intézmények; Jakubász Tamás; Magyar Idők; 2016. december 23.

Közigazgatás, politika

Cél a hatékony közigazgatás

„Július 1-jén lépett hatályba az állami tisztviselőkről szóló törvény (Áttv.), melynek személyi hatálya a fővárosi és megyei kormányhivatalokban dolgozókra terjed ki azzal, hogy első lépésben július 1-jétől a 197 járási hivatalban dolgozó közel 17 ezer alkalmazott jogviszonya alakult át közszolgálati tisztviselőiből állami szolgálati jogviszonnyá. A törvény átszabta a járási tisztviselők előmeneteli- és illetményrendszerét is, az ellátott feladatokkal és a teljesítménnyel jobban arányban álló, a tisztviselő hivatalához méltó megélhetést nyújtó, rugalmas illetményrendszert alakítottak ki.

Dr. Pajtók Gábor, a Heves Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott arról tájékoztatta lapunkat, hogy a törvény második lépésében, 2017. január 1-től a kormányhivatalok megyei szintjén foglalkoztatott több mint 16 ezer kormánytisztviselő jogviszonya változik állami tisztviselőre. Ez a létszám kiegészül a kormányhivatalokba kerülő munkatársakkal. Így január 1-jétől a kormányhivatalok 33 ezer 700 fős létszáma 36 ezer 300-ra emelkedik. Az illetményváltozás e szintet is érinti.

Pajtók Gábor kitért rá: január elsejétől a legnagyobb arányú illetményemelkedés a középfokú végzettségű általános ügyintézők és az ügykezelők körében lesz – átlagosan 45, illetve 56 százalék. A felsőfokú végzettségű ügyintézők mintegy 15 százaléka is illetményemelkedéssel számolhat, a vezető beosztású munkatársak esetében 5 százalékos átlagos bérnövekedés várható.

A kormánymegbízott rámutatott: az Áttv. kiterjesztésével – mivel a sávos illetményrendszerben a munkáltató a tisztviselő egyéni teljesítménye, illetve a törvényben meghatározott egyéb szempontok alapján állapítja meg az illetményt – megszűnik a kormányhivatalok megyei és járási szintje közötti, illetmények tekintetében eddig fennálló különbség.

Pajtók Gábor felidézte, a törvény bevezető rendelkezésében így fogalmaz: „Az állampolgárokhoz közeli, hatékony és költségtakarékos közigazgatás olyan közszolgálatra alapozható, amelynek tagjai munkájukkal egész életen át a közjót, polgártársaikat szolgálják, amelyben minden tisztviselő a legjobb tudása szerint látja el a feladatát, az állampolgárok ügyeit méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. Célunk ezért, hogy az állami tisztviselők számára a közszolgálat a modern, szolgáltató állam kereteibe illeszkedő, a szakmai képzettséget és tapasztalatot, valamint a teljesítményt megbecsülő különleges életutat jelentsen, amelyben a munka díjazása arányos a feladattal és a felelősséggel.”

Közlése szerint ennek jegyében az illetmény emelkedése mellett változik az állami tisztviselők előmeneteli és képzési rendszere is. Az új életpálya modellel, az átalakított előmeneteli rendszerrel és a béremeléssel a kormány fontos lépést tett meg a jól működő közigazgatás és azon keresztül a versenyképesebb gazdaság és állam felé. A tisztviselők felkészültsége, tudása az állampolgárokat szolgálja, ezért készségeiket, tudásukat folyamatosan bővíteniük kell. Előírt tanulmányaikban kiemelt szerepe van a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, ahol kormányzati tanulmányok és a közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzést indítottak.

A további változásokra kitérve közölte: a kormányhivatalok, így a Heves Megyei Kormányhivatal szervezeti felépítésében az Agrár és Vidékfejlesztést Támogató Főosztály megalakulása a korábbi Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Heves Megyei Kirendeltségének integrációját jelenti. Az MVH 2016. december 31-ével beolvadásos különválással megszűnik, általános jogutódja a Magyar Államkincstár, ugyanakkor a területi kezelésű kérelemkezelési, helyszíni ellenőrzési, megyei ügyfélszolgálati feladatok, továbbá a kölcsönös megfeleltetéssel összefüggő ellenőrzési feladatok tekintetében teendőit január 1-jétől a megyei kormányhivatalok látják el.

A kormánymegbízott úgy fogalmazott, hogy a költségtakarékos és hatékony közigazgatás megvalósításának egyik eszköze a járási hivatalok megerősítése, feladatkörük bővítése. A legnagyobb változás e téren az Egri Járási Hivatalt érinti: január 1-jétől megyei illetékességgel járnak el első fokon az agrárügy és a környezetvédelem, a földművelésügy, továbbá az erdészeti, növény- és talajvédelmi ügyekben.
Lényeges: a foglalkoztatás, családtámogatás és társadalombiztosítás olyan ügyköreiben is a megyeszékhelyen lévő járási hivatal jár el első fokon, amelyben korábban a hatósági jogkört a kormányhivatal illetékes osztályai gyakorolták. Ilyenek az egészség- és nyugdíjbiztosítási, rehabilitációs ellátási és szakértői feladatok.

Mindezen túl bizonyos foglalkoztatási és munkaügyi jogkörök is az egri hivatal hatáskörébe kerülnek, ahogy a munkaügyi ellenőrzés és a munkavédelemhez tartozó hatósági ügyek is. Az egri járás ezen felül műszaki engedélyezési és fogyasztóvédelmi főosztállyal is bővül. Fontos, hogy az említett szervezeti változások az adott területek ügyintézési helyszíneit nem érintik, az állampolgárokat és a vállalkozásokat tehát továbbra is a megszokott helyeken várják a kormányhivatal munkatársai. A környezetvédelmi hatóság Egerben, a Szvorényi úti volt okmányirodában fogadja az ügyfeleket – tette hozzá.”

Forrás:
Cél a hatékony közigazgatás; Heves megyei hírek; 2016. december 30.

A Magyar Államkincstár kezeli az agrártámogatásokat januártól

„Akkreditált szervezetként a Magyar Államkincstár kezeli január 1-jétől a területalapú és a vidékfejlesztési támogatásokat, a kifizetésekben nem lesz fennakadás – tájékoztatta Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára csütörtökön az MTI-t.
Az államtitkár felidézte: a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jelenlegi formájában megszűnik, tevékenységét részben a Magyar Államkincstár, részben a megyei kormányhivatalok veszik át január 1-jétől.
Az MVH kifizető ügynökségként működött, ezt a feladatot a jövőben az államkincstárnak kell ellátnia. Ahhoz, hogy a közvetlen területalapú, valamint a vidékfejlesztési támogatások kifizethetőek legyenek, majd az Európai Bizottsággal elszámoljanak, a kincstárnak akkreditált szervezetté kellett válnia – mondta el Kis Miklós Zsolt.

Az akkreditációs folyamat az elmúlt hónapokban lezajlott, megtörtént a kifizető ügynökségi akkreditációt megelőző vizsgálat, és a vizsgálati jelentés alapján az illetékes hatóság december 27-én kiadta az államkincstár feltételes akkreditációját. Az államtitkár hangsúlyozta: a folyamat az Európai Bizottság tájékoztatása, a felmerülő kérdések, észrevételek megválaszolása mellett történt. A végleges akkreditációt a tervek szerint 2017. október 15-ig le tudják zárni – közölte a Miniszterelnökség államtitkára.”

Forrás:
A Magyar Államkincstár kezeli az agrártámogatásokat januártól; Miniszterelnökség; 2016. december 30.

Közigazgatási ösztöndíjprogramok indulnak

„Második alkalommal hirdeti meg a kormány a Területi Közigazgatási Ösztöndíjprogramot (a továbbiakban: TKÖ Program). A TKÖ Program keretében a felvételt nyert ösztöndíjasok szakmai gyakorlatának időtartama 12 hónap, amelyet a fővárosi vagy egy megyei kormányhivatalnál töltenek el.
A jelentkezési határidő: 2017. január 22. 24:00 óra

Az TKÖ Program szervezői olyan a közigazgatási életpálya iránt elkötelezett, diplomás fiatalok jelentkezését várják, akik 35. életévüket még nem töltötték be, és szívesen megismernék a területi államigazgatás valamely szegmensét. A szakmai gyakorlat teljesítése során a befogadó intézményeknél az ösztöndíjasok beilleszkedését és a szakmai tapasztalatszerzését felkészített mentorok segítik.

A program egészének folyamán az ösztöndíjasok fejlődését és a közigazgatás alaposabb megismerését különböző jelenléti és e-learning képzések is kiegészítik. Az ösztöndíjprogram eredményes teljesítése esetén a legkiválóbb ösztöndíjasok számára lehetőség nyílik az állami tisztviselői karrier megkezdésére. A TKÖ Programmal valamint a pályázat benyújtásával kapcsolatos bővebb információt a http://tko.kormany.hu/ weboldalon találhatnak.

A pályázat benyújtásának határideje: 2017. január 22. 24:00 óra (éjfél)

A Miniszterelnökség pályázati felhívását a 2017. évi TKÖ Programra megtalálhatják a csatolt dokumentumok között is. [TKÖ]”

—–

„Hetedik alkalommal hirdeti meg a kormány a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramot. Az ösztöndíjat elnyerő jelentkezők hét hónapot egy hazai központi államigazgatási szervnél, három hónapot pedig egy európai ország közigazgatási intézményénél töltenek el.
A jelentkezési határidő: 2017. január 22. 24:00 óra

Olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező, a közigazgatási életpálya iránt elkötelezett, idegen nyelveket beszélő, tehetséges fiatalok jelentkezését várják, akik nyitottak, és szívesen megismernék a hazai és valamely európai ország közigazgatási rendszerét.

Az ösztöndíjasok fejlődését mentorok és változatos képzések segítik. Az ösztöndíjprogram eredményes teljesítését követően a legkiválóbb ösztöndíjasok számára lehetőség nyílik a kormánytisztviselői karrier megkezdésére is. Jelentkezni 2017. január 22. éjfélig lehet a http://mko.kormany.hu/ oldalon meghatározott módon, ahol a programmal kapcsolatos további információk is elérhetőek.

A Miniszterelnökség pályázati felhívása a 2017. évi Magyar Közigazgatási Ösztöndíjra megtalálható a csatolt dokumentumok között.[MKÖ]”

Forrás:
Másodszor indul el a Területi Közigazgatási Ösztöndíjprogram; Miniszterelnökség; 2016. december 28.
TKÖ Pályázati felhívás 2017 (pdf)
Újra lehet jelentkezni a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramra; Miniszterelnökség; 2016. december 28.
MKÖ Pályázati felhívás 2017 (pdf)

Egészségügyi közgazdász: amíg alulfinanszírozott az ellátórendszer, nem várható változás

„Borítékolni lehetett, hogy a tavaly áprilisi konszolidációt egy újabb követi majd – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Azt mondja, teljesen logikus, hogy így alakult, miután a kormány hosszú éveken keresztül nem emelte meg a kórházi beavatkozások finanszírozását. Gyakorlatilag 2007 óta egészen idén szeptemberig nem változott a HBCS (homogén betegcsoportok), az elszámolható szolgáltatások ellentételezése. Ősszel emelték meg az alapdíjat a korábbi 150 ezerről 180 ezer forintra. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista kormányzás alatt 2-300 milliárddal csökkent az egészségbiztosítási alap összege, illetve a második Gyurcsány-kormány idején az egészségügy költségeit állandóan a központi költségvetésből kellett kipótolni.

A 2012 és 2013-as esztendőkben volt egy durván 66-70 milliárdos forrásbevonás az egészségügyi ágazatba, melyet beépítettek az alapdíjba, de az összeg a bérek emelésére ment el, a dologi kiadásokra nem jutott többletforrás – mondta el a PestiSrácok.hu érdeklődésére Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász. Mindeközben pedig elindultak a kórházfejlesztések, amelyek folyamatos többletkiadást jelentenek a kórházak számára, legalábbis a működtetés szempontjából. A korszerű berendezéseknek és eszközöknek nemcsak a beszerzése kerül sokba, a működtetés, karbantartás is rengeteg pénzt emészt fel. Sinkó Eszter szerint utóbbival az egészségügyi kormányzat nem kalkulál, pedig általánosságban elmondható, hogy egy drága gép beszerzése után, rövid időn belül szinte újra ki kell fizetni az árát.

„Pár példa a sok közül. Egy CT berendezés egy-egy specializált darabja akár 200-300 millió forintba is kerülhet, és erre jön rá a szerviz költség, amely szintén nagyon drága. A sugárterápiás eszközök karbantartása, akár a beszerzési ár 10-20 százaléka is lehet. Ergo a kórházaknak 5-10 év alatt újra ki kell fizetniük a gép árát, szervizköltség címén.”
– sorolja Sinkó Eszter a felmerülő költségeket. A közgazdász arra is felhívta a figyelmet, hogy megváltozott az orvosi technológia is, ami szintén tovább srófolta a kiadásokat. Ugyanaz az alhasi beavatkozás sokkal többe kerül, amióta laparoszkópos technikával végzik. De egy új gyógyszer bevezetése is rendszerint áremelést okoz, ehhez képest a kórházi szolgáltatások térítési díjai nem változtak – tette hozzá.

Sok összetevőből áll a kórházi adósság
A rendszer mai finanszírozásából következik, hogy hiányok keletkeznek, az állam ugyanis nem számol azokkal a pluszköltségekkel, amelyek az ellátásból és annak szabályozásából adódnak: így például a kormány határozza meg a minimumfeltételeket, amely összefoglalja azokat a paramétereket, hogyan lehet egy kórházat, illetve egy osztályt üzemeltetni Magyarországon. Ilyen például az, amikor meghatározzák az orvosok, nővérek számát és az ágyak mennyiségét, illetve az eszközpark nagyságát. A rendelet azt is előírja, milyen szakvizsgával kell rendelkeznie az orvosnak, továbbá, hogy a gyógyítást milyen szakmai eljárási rend alapján kell végezni. Meg kell felelni a területi ellátási kötelezettségnek is. Minden kórház esetében megvan, hogy mely területről érkező betegeket kell ellátnia. Ennek együtteséből kijön egy ár, amennyibe a páciens teljes ellátása kerül. Ezt az összeget azonban a kormány nem ellentételezi, mondja Sinkó Eszter, hozzátéve, hogy ha egy beteg ellátása 210 ezer forintba kerül, akkor ebből a kormány 180 ezret fizet ki.

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy idén szeptemberben emelték meg a kórházi fekvőbeteg ellátási díját 150 ezerről 180 ezer forintra. Ez az úgynevezett esetátalány alapdíj, amelyet az ellátás, illetve beavatkozás fajtájától függően szoroznak meg súlyszámokkal, és a végeredményéből jön ki a beteg kórházi ellátásnak díja. A szülés – szorzója 0,6 – 108 ezer forintba kerül, míg egy nyitott szívműtét – szorzója 10-20 közötti súlyszám is lehet – 1,8-3,6 millió forint.

Szerinte a kormánynak országos átlagköltséget kellene finanszíroznia, de nem fizeti ki azt (sem). Az általánossá vált humánerőforrás hiány még tovább emeli a kórházak költségeit. Ennek a faktornak a hatását az intézmények úgy próbálják csökkenteni, hogy a hiányszakmákban kipótolják az állam biztosította fizetéseket, a kormányzat eddigi béremelései nem állították meg ugyanis a szakemberek elvándorlását.

Megállítható az orvoselvándorlás?
A kórházigazgatóktól érkezett információk alapján annak ellenére nem állt meg az elvándorlás, hogy idén jelentősebb többletforrás érkezett az intézményekhez, utalt a szakember a 107 ezer forintos orvosi béremelésre, amit jövőre tovább emelnek.

„A két emelés együtt már egy tetemesebb összeg lesz, de mivel az ellátórendszer szétcsúszott, belső tartása, integritása elveszett, attól tartok, hogy már késő lesz. A külföldre ment szakembereket biztosan nem fogja hazahozni, és kérdéses az is, hogy itt tudja-e tartani az itthon maradtakat.”
– mondja Sinkó Eszter.

Érdemes azt is leszögezni,hogy elmúlt 25 év legnagyobb béremelését hajtja végre a regnáló kormány. Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériuménak parlamenti államtitkára a PestiSrácok.hu-nak korábban elmondta, évről évre infláció fölötti összeggel nőtt az egészségbiztosítási alap összege, úgy hogy a szocialista kormány előtte 2-300 milliárddal csökkentette az egészségbiztosítási alap összegét, és még a 13. havi fizetést is elvette az orvosoktól és ápolóktól. A kereszténydemokrata politikus kiemelte, az egészségbiztosítási alap összege a 2010-es kormányváltás idejében 1500 milliárd alatt volt, 2017-ben pedig 2000 milliárd fölé nő, ezzel átlépi a lélektani határt.

Két éve talán még visszafordítható lett volna a folyamat
Ma már úgy tűnik, nagyon nehéz bármin is változtatni, annyira befeszült a rendszert, annyira túlterheltek a dolgozók. Az egészségügyi közgazdász örülne annak, ha minden jól menne a források bevonásával, de a szakember borúlátó, mert a humánerőforrás krízis miatt mára szinte semmilyen eszköz nem maradt a kórházigazgatók kezében a számonkérésre, a szakmai követelmények betartatására. Mindeközben a külföldi kereslet nem csökkent az egészségügyi dolgozók iránt, ráadásul a magánegészségügy is beindult idehaza. Hogy jól lehessen érteni a problémák mélységét, érdemes felfigyelni arra, hogy a háziorvosok, akik az elmúlt időszak relatíve legnagyobb haszonélvezői, hiszen 40-50 százalékkal emelkedtek a praxisbevételeik, ennek ellenére a kormány nem tudja náluk elérni, hogy a szabályok szerint frissítsék a megújuló törzskartont. Csak plusz pénzért, vagy újabb munkaerő bevonásával lennének hajlandóak rá, pedig elvileg harminc percnél nem több kitölteni az új, betegek releváns adatait tartalmazó dokumentumot. Hasonló hangulat uralkodik a kórházakban is. Ezért kellett volna két évvel ezelőtt beletenni a jövőre esedékes kétszázmilliárd forintot az egészségügyi rendszerbe – állította Sinkó. Két éve sok mindent megmenthetett volna, de még tavaly is, a mostani helyzethez képest, könnyebb lett volna. Nagy kérdés, hogy 2017-ben képes lesz-e ez az összeg megfordítani a jelenlegi negatív tendenciákat, fogalmaz a jövőt illetően az egészségügyi közgazdász.

Emlékezetes, a kormány eddig 300 milliárdot fordított az egészségügyi dolgozók béremelésére. 2012-ben és 2013-ban két lépcsőben kb. 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben. A két év alatt a kórházakban és szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. A megállapodás alapján a béremelés tovább folytatódik. Az egészségügyi szakdolgozók, ápolók esetében 2016 és 2019 között négy lépésben fog megvalósulni a béremelés. Összesen 65 százalékos béremelési program valósul meg a következő ütemben: a teljes munkaidőben foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozók bruttó alapbére idén szeptembertől átlagosan 26,5 százalékkal emelkedett, jövő novembertől 12 százalékkal, 2018.majd 2019. novembertől 8-8 százalékkal nő. Jövő év végig 100 milliárdot fordít a kormány a béremelésekre, amely összesen mintegy 78 ezer dolgozót érint.

Lesz még konszolidáció?
Igen. A közgazdász biztos benne, hogy jövőre is várható a kórházak eladósodása, mert továbbra is csak a bérek emelkedését finanszírozza az állam, a dologi kiadások növekedését, a fenntartás illetve az ellátás javítása érdekében tett lépések költségét nem. Ennél már csak az lenne nagyobb baj, ha ahogy tavaly, úgy most is közölnék a kórházigazgatókkal, hogy nem csinálhatnak adósságot, fűzi hozzá. Annak kárát ugyanis a betegek látnák. Sinkó Eszter egyébként nem gondolja, hogy nincs a rendszerben kórházi szinten pazarlás, de ennek a mértéke szerinte sokkal kisebb, mint amennyire alul van finanszírozva a rendszer.

„Lehet azt kutatni, hogy hol, milyen hibákat követnek el a kórházak, és esetenként milyen aránytalan beszerzéseik vannak, de ennek az összköltségi hatása még mindig sokkal kisebb, mint amennyivel kevesebb támogatást kapnak az intézmények az indokoltnál. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak (AEEK) arra kellene összpontosítania a figyelmét, hogy felállítsa az elvárásokat a kórházak felé és megteremtse a kívánatos teljesítménnyel arányos finanszírozás esélyét az OEP-pel történő együttműködésben.”

Két tűz között az intézményvezetők
Érdekes kettősségben vannak a kórházigazgatók. Egyrészt kritériumok híján nem kérik rajtuk számon, hogy milyen színvonalon vezetik intézményüket. Másrészt teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert bármilyen, nyilvánosság előtt lecsapódó baj van, őket veszik elő először, akkor is, amikor rendszer szintű hiba következtében előálló krízisről van szó.

Nem ért mindennel egyet
Sinkó Eszter nem ért egyet a modellel. Magyarázata szerint a hatásköröktől teljesen megfosztott igazgatók beavatkozásának hiánya miatt még hosszabbá válna a döntések útja. Jelenleg ugyanis bizonyos értékhatárig a kórházigazgatók jogosultak eszközbeszerzésekre, és még munkáltatói jogaik is megvannak, de a kancellária rendszer bevezetésével kevés mozgásterük maradna. Sinkó Eszter szerint, ha ezt most meglépte volna a kormány, az később sok bosszúságot okozott volna. A szakember szerint Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárt láthatóan az bosszantja, hogy novemberben a kormány 45 milliárd forintot adott adósságkonszolidációra, miközben a kórházak folyószámláján ott virított 18 milliárd forint. Csakhogy – mondják a kórházak – ezek a pénzek nélkül nem tudnák évközben lefolytatni a szükséges eljárásokat, vagy már eljárás alá vont összegek is ott vannak, hiszen kötelezettség vállalás nélkül el sem indulnak a folyamatok.

A szakember értesülése szerint jóval a keretösszeg fölött pályáztak az intézmények arra a 15 milliárd forintra, amellyel a tárca kiegészítette a 45 milliárdos adósságrendezését. Erre a kórházak olyan ötletekkel jelentkezhettek, amelynek megvalósításával nő az intézmények hatékonysága. Ez jó irány, mondta Sinkó Eszter és bízik benne, hogy jövőre is lesz esély ilyen pályázatok benyújtására.

Szerettük volna megerősíteni a szakember értesülését a túljelentkezésről, de a pályázatot lebonyolító Állami Egészségügyi Ellátó Központ érdeklődésünkre a következő választ adta: A folyamatban lévő pályáztatás elbírálásáig nem adhatunk információt a pályázók köréről, hatékonyságuk növelése érdekében tett vállalásaikról. Várhatóan meg idén kihirdetésre kerül az eredmény.”

Forrás:
Egészségügyi közgazdász: amíg alulfinanszírozott az ellátórendszer, nem várható változás; Miklós Kata; Pesti Srácok; 2016. december 30.

Első jelentés az EU makroregionális stratégiájának (pl. Duna régióra vonatkozó stratégia) végrehajtásáról

„A Bizottság a mai napon elfogadta legelső jelentését az Európai Unió (EU) négy meglévő makroregionális stratégiája – a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia, a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia, az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia és az alpesi régióra vonatkozó uniós stratégia – végrehajtásáról.

A jelentés értékelést ad a jelenlegi stratégiák végrehajtásának státuszáról, valamint számba veszi a mai napig elért főbb eredményeket. Levonja a tanulságokat az eddig összegyűlt tapasztalatokból és számos ajánlást tartalmaz a stratégiák és cselekvési terveik lehetséges fejlesztésére, a jövőbeli kohéziós politika tekintetében is.

A jelentés foglalkozik a mind a négy stratégiát érintő, átfogó jellegű kérdésekkel, függetlenül azok előrehaladottsági fokától (pl. szakpolitikai döntéshozatal és tervezés, kormányzás, nyomon követés és értékelés, finanszírozás és kommunikáció). Az egyes makroregionális stratégiák legfontosabb eredményeit és kihívásait külön szakaszokban mutatja be.

Összességében a 19 tagállamot és 8 EU-n kívüli országot lefedő négy uniós makroregionális stratégia végrehajtása hozzájárult az európai területi együttműködés és területi kohézió, valamint az általuk képviselt hozzáadott érték iránti érdeklődéshez és ezek tudatosításához. A stratégiák nagyobb összehangoltsághoz és fokozott együttműködéshez vezettek bizonyos területeken (pl. hajózhatóság, energia, éghajlatváltozás), valamint az érintett országok között, továbbá intenzívebb együttműködéshez az unión kívüli országokkal, ezáltal közelebb hozva ezeket az EU-hoz. Hozzájárultak a szakpolitikák alakításához, a meglévő jogszabályok végrehajtásához, valamint a különböző szereplők közötti elmélyültebb párbeszédhez is.

Ugyanakkor a stratégiák nem mutatták még meg teljesen, hogy mire képesek, illetve vannak még leküzdendő kihívások. A kezdeményező tagállamoknak nagyobb mértékben kell sajátjuknak érezni és felelősséget vállalni a stratégiákért; javítandó az irányítási rendszerek hatékonysága; jobban össze kell hangolni a releváns meglévő finanszírozási forrásokat (uniós, régiós, nemzeti). A jelentés kiemeli az adminisztratív erőforrások és a kitűzött célok teljesítését szolgáló kapacitások fontosságát.

Felmerülnek bizonyos kérdések a jövőbeli kohéziós politika tekintetében. Ezek különösen az EU makroregionális stratégiái és az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott programok közötti szinergiákat és kiegészítő jelleget, valamint az Interreg transznacionális programjaival való összehangolást és az irányítási rendszer további javítását érintik.

A jelentést a Bizottsági szolgálati munkadokumentuma kíséri, amely részletesebb információkat tartalmaz az egyes makroregionális stratégiák végrehajtásának státuszáról, valamint specifikus ajánlásokat is ad.

A jelentés átfogóan tárgyalja a négy makroregionális stratégia működését azáltal, hogy az egyes területeken megvalósított konkrét példákat is tartalmaz. Ezek mindegyike specifikus hozzáadott értékkel rendelkezik, például:

a Balti-tenger vízminősége javul és a csökken a tápanyag-beáramlás az olyan projektek végrehajtása révén, mint a PRESTO vagy az Interaktív vízgazdálkodás (IWAMA);

aktívan mozdítja elő a tengeri erőforrások innovatív és fenntartható felhasználását, valamint az együttműködést az érintett szereplők és kezdeményezések között a Balti-tengeri régióban a SUBMARINER Hálózat;

a Duna medencéjében az összehangolt vízgazdálkodás és kockázatkezelés jelentős mértékben csökkenti az áradások által okozott károk kockázatát az olyan projektek révén, mint a SEERISK;

a Duna hajózhatósását akadályozó szűk keresztmetszetek megszüntetésre kerülnek és a hajózás biztonsága javul az olyan projektek révén, mint a FAIRWAY és a DARIF;

az uniós országokkal való együttműködés a közös érdekkörbe tartozó konkrét kérdésekben az adriai és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia keretében segíti a részt vevő balkáni országokat az uniós csatlakozás felé vezető úton;

a környezetet tiszteletben tartó, fenntartható gazdasági növekedés elérése érdekében a szárazföldet és a tengert összekötő zöld/két folyosókat az adriai és jón-tengeri régióban olyan kulcsfontosságú területekként azonosították, ahol stratégiai projektek előmozdítására lenne szükség;

a duális szakképzés határokon átnyúló oktatási terének létrehozását szolgálják az alpesi régióban az olyan projektek, mint a „mountErasmus”;

az alpesi régió határokon átnyúló összekapcsoltsága fejlődik a személyszállítás terén azáltal, hogy az AlpInfoNet-et határokon átnyúló utazási tájékoztatási rendszerré fejlesztik.

További információk

Makroregionális stratégiák

European Commission report on the implementation of EU macro-regional strategies

European Commission Staff Working Document on the implementation of EU macro-regional strategies

Twitter: @EU_Regional, @CorinaCretuEU, #macroregional, #CohesionPolicy

”

Forrás:
A Bizottság közzétette az EU makroregionális stratégiának végrehajtásáról szóló legelső jelentését; Európai Bizottság; 2016. december 16.

Új GINOP-pályázat (GINOP-1.1.4): 1,7 milliárd forint a „gazella” kkv-k támogató szervezetének támogatására

„A Széchenyi 2020 keretében megjelent „A kiemelt növekedési és innovációs potenciállal bíró feldolgozóipari KKV-k azonosítása, felmérése, motiválása, támogatása nemzetközi versenyképességük és hálózatosodásuk elősegítése céljából” című (GINOP-1.1.4-16 kódszámú) felhívás.
A Felhívás meghirdetésekor a támogatásra rendelkezésre álló tervezett keretösszeg 1,7 milliárd Ft.
A támogatási kérelmek benyújtására a Felhívás megjelenését követő 30. naptól a Felhívás megjelenését követő 90. napig van lehetőség.
A Kormány a Partnerségi Megállapodásban célul tűzte ki a kiemelt növekedési és innovációs potenciállal bíró feldolgozóipari KKV-k azonosítását, felmérését, támogatását menedzsmentjének motiválását nemzetközi versenyképességük és hálózatosodásuk elősegítése céljából.
A cél elérését a Kormány az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság együttműködésével tervezi megvalósítani a jelen Felhívásban foglalt feltételek mentén.
…
Magyarország Kormányának felhívása a kiemelt növekedési és innováció potenciállal bíró feldolgozóipari kis- és középvállalkozások („feldolgozóipari gazellák”, High Growth Companies (HGC)) eddiginél hatékonyabb támogatásának megvalósítása érdekében.
A Kormány a Partnerségi Megállapodásban célul tűzte ki a kiemelt növekedési és innovációs potenciállal bíró feldolgozóipari KKV-k azonosítását, felmérését, támogatását menedzsmentjének motiválását nemzetközi versenyképességük és hálózatosodásuk elősegítése céljából.
A cél elérését a Kormány az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság együttműködésével tervezi megvalósítani jelen Felhívásban foglalt feltételek mentén.
Az együttműködés keretében a Kormány vállalja, hogy:

a Felhívás feltételeinek megfelelő projekteket a projektre megítélt támogatás maximum 1,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesíti a rendelkezésre álló forrás erejéig;

a támogatási előleggel kapcsolatos feltételeknek megfelelő támogatott projekteknek a megítélt támogatás elszámolható költségei legfeljebb 100 %-ának megfelelő, maximum 1,7 milliárd Ft összegű támogatási előleget biztosít.

A támogatási kérelmet benyújtó szervezet az együttműködés keretében vállalja1, hogy:

projektjének megvalósításával hozzájárul a feldolgozóipari gazella kis- és középvállalkozások azonosításához, motiválásához, eddiginél hatékonyabb támogatásához;

aktív felkészítő tevékenységével hozzájárul a HGC vezetők növekedési, innovációs és nemzetköziesedési inspirációjának erősítéséhez;

kidolgozza a fejlesztéspolitikai szemlélet- és gyakorlatváltáshoz szükséges eszköztárat a szakpolitikai tervezők és megvalósítók számára

…”

Forrás:
Megjelent A kiemelt növekedési és innovációs potenciállal bíró feldolgozóipari KKV-k azonosítása, felmérése, motiválása, támogatása nemzetközi versenyképességük és hálózatosodásuk elősegítése céljából című felhívás; Széchenyi 2020; 2016. december 30.
IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.

Közigazgatási, politikai informatika

Open Data a könyvtárban

„A Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára nyílttá tette a bibliográfia adatait. Az alábbiakban ismertetjük a nyílttá tétel elméleti hátterét.

Az Open Data mozgalom történeti áttekintése
Egyre erősödik a bibliográfiai adatokat nyílttá tevő mozgalom, mely szervesen illeszkedik az Open Data mozgalomba. Az alábbiakban az Open Data mozgalom rövid történeti és interpretatív áttekintését adjuk. Az összefoglaló elsődleges forrása a vonatkozó angol nyelvű Wikipedia-szócikk, illetve a forrásmunkák, melyekre ott hivatkoznak.

Az Open Data egyszerre jelent egyfajta szakmai filozófiát és e filozófia alapján működő gyakorlati mozgalmat. Legalapvetőbb célkitűzése, hogy az adatok mindenfajta szabadalmi és szerzői jogi, illetve bármely egyéb korlátozástól mentesen, szabadon hozzáférhetőek legyenek. Felfogásában illeszkedik az egyéb nyílt hozzáférési filozófiát és gyakorlatot képviselő mozgalmakhoz (nyílt hozzáférés – open access, nyílt forráskód – open source). Feltétlenül meg kell említeni azonban, hogy ezen mozgalmak közt nincs semmiféle logikai alapon nyugvó természetes kapcsolat, célkitűzéseik elemei az egyes gyakorlati modellekben számtalan módon kombinálódhatnak.

Az Open Data filozófiai háttere és gyakorlati alapelvei kellő történeti és szakmai megalapozottsággal bírnak, maga a kifejezés viszont meglehetős újdonságnak számít még. Az adat kifejezést abban az értelemben használják, ahogyan a tudományos kutatás publikációi, illetve az adatvezérelt világháló elméleti és gyakorlati oldala definiálja annak fogalmát és tartalmát. Néhány esetben (így a bibliográfiai rekordok esetében is) talán az Open Data kifejezést pontosabb lenne inkább open metadata (nyílt metaadat-hozzáférés és -felhasználás) értelemben meghatározni. A kifejezéseknek hiányzik még azonban a megfelelően egzakt, formalizált tudományos definíciós formája. Az Open Data mozgalom céljait és gyakorlatát leginkább az ebben a témakörben napjainkban íródó tudományos publikációk segítségével lehet a leginkább megragadni (a pontos hivatkozásokhoz évszámokkal együtt lásd az idézett Wikipedia-szócikket).

Az alapvető kihívás szinte minden esetben, hogy önmagában vagy származtatott módon komoly kereskedelmi értéket képviselő, piaci termékek fejlesztésének alapjául szolgáló adatokról beszélünk. Az említett adatok felhasználása éppen ezért a legtöbb esetben szigorú szabályozó és ellenőrző mechanizmusok hatálya alatt áll. Megnyilvánulási formái az adat újrafelhasználását gátló, korlátozott hozzáférés technikáiban, a licenc, a szabadalmi és a szerzői jogi szabályozásban öltenek testet.

Az Open Data filozófia képviselői szembehelyezkednek ezzel a megközelítéssel. Hivatkozási alapjuk legfontosabb tényezője, hogy ezek a korlátozások közjavakat zárnak el a társadalom elől, éppen ezért fel kell oldani azokat, és hozzáférhetővé kell tenni bármifajta korlátozás, illetve anyagi ellentételezés követelése nélkül. A másik fontos alapelv az adatok térítésmentes újrafelhasználhatóságához kapcsolódik. Magához az újrafelhasználás cselekményéhez nem kell engedélyt kérni.

Creative Commons
A Creative Commons engedélyei sokáig nem voltak alkalmazhatók könyvtári környezetben sem bibliográfiai adatokra, sem digitalizált művekre. 2010 októberében az Europeana kezdeményezésére létrejött egy új jogi Creative Commons formula, a Public Domain Dedication (Közkincsnyilatkozat). Az Europeana az első alkalmazója ennek a formulának.

Open Definition projekt
Az Open Definition projekt weboldala tartalmazza az Open Knowledge Definitiont, a Nyílt tudás definícióját – magyarul is.

A Nyílt tudás definíciója
A definíciót erősen rövidítve közöljük:
Egy mű akkor nyílt, ha terjesztésének módja eleget tesz a következő feltételeknek:

Hozzáférés
A művet egészében kell elérhetővé tenni, egyszerűen kezelhető és módosítható formátumban, nem magasabb áron, mint ami a másolat előállításának ésszerű költsége. Ideális esetben a mű az interneten keresztül díjfizetés nélkül letölthető.

Továbbterjesztés
A licenc egyetlen felet sem korlátozhat abban, hogy egyes műveket önmagukban vagy különböző, forrásokat egyesítő összeállítások részeként mások számára szabadon vagy fizetés ellenében hozzáférhetővé tegyenek. A licenc nem állapíthat meg jogdíjat vagy bármilyen más díjat az ilyen értékesítéshez vagy terjesztéshez kapcsolódóan.

Újrahasznosítás
A licenc meg kell, hogy engedje a mű módosítását, származékos művek létrehozását és az ily módon létrejött, származékos műveknek az eredetivel megegyező feltételek melletti terjesztését.

Technológiai korlátozások tilalma
A művet olyan formátumban kell elérhetővé tenni, amely semmiféle technológiai korlátot nem emel a fenti felhasználások elé. Ez a nyílt dokumentumformátumok biztosításával érhető el. A nyílt dokumentumformátumok specifikációja nyilvános és ingyenesen elérhető, felhasználásuk sem fizetéshez, sem más feltételhez nem kötött.

Open Bibliographic Data Working Group
A munkacsoportot az Open Knowledge Foundation hozta létre. A munkacsoport az alábbi elveket rögzítette a bibliográfiai adatok nyíltságával kapcsolatban.

Alapelvek
A bibliográfiai adatok előállítói – köztük a könyvtárak – fontos feladatot látnak el az emberiség tudásának fejlesztésében. Annak érdekében, hogy a társadalom ki tudja használni a bibliográfiai munka előnyeit, fontos, hogy a bibliográfiai adatok nyíltak legyenek, azaz hogy ingyen elérhetőek legyenek bárki számára bármilyen célból való (újra)felhasználásra.

A négy fő elv a bibliográfiai adatok nyíltságát illetően:

Egyértelmű és erőteljes jogi nyilatkozat szükségessége
Tegyünk egyértelmű és erőteljes jogi nyilatkozatot a bibliográfiai adat nyilvánosságra hozatalakor. A nyilatkozatnak pontosnak és visszavonhatatlannak kell lennie megfelelő, széles körben ismert jogi eszközre támaszkodva. A nyilatkozat formája lehet a jogról való lemondás vagy valamilyen lincencelés.

Megfelelő és széles körben ismert jogi nyilatkozatot tegyünk
Az adatokkal és a tartalommal kapcsolatos jogi nyilatkozatra alkalmas eszközök megtalálhatók a http://www.opendefinition.org/licenses/#Data oldalon. A következő jogi eszközök NEM alkalmasak a bibliográfiai adatokkal kapcsolatos nyilatkozatra: Creative Commons (KIVÉVE a CC0 nyilatkozatot), GFDL, GPL, BSD, ezért ezek használata semmiképp nem javasolt.

Megfelelés az Open Knowledge Definitionnek
Lényeges hangsúlyozni, hogy az Open Knowledge Definition értelmében nem szabad kikötéseket tenni a felhasználás módját, a felhasználói csoportokat illetően, és meg kell engedni a kereskedelmi felhasználást is. Minden ilyen korlátozás megakadályozza a bibliográfiai adatok hatékony integrálását más rendszerekbe.

Tegyük a bibliográfiai adatot közkinccsé
Amikor csak lehetséges, a bibliográfiai adatot tegyük közkinccsé a PDDL vagy a CC0 eszközök segítségével.

Miért tegyük nyílttá a bibliográfiai adatokat?
A bibliográfiai rekordok alapvető részei a kulturális javaknak. Ennél fogva a bibliográfiai rekordoknak is nyíltaknak, azaz a közösség számára mindenfajta korlátozás nélkül (újra)felhasználhatónak kell lenniük. A bibliográfiai adatok nyílttá tétele logikus kiterjesztése a könyvtárak közötti hagyományos együttműködésnek. A nyílttá tétel azonban nemcsak a könyvtárak közötti együttműködést erősítené, hanem kiterjesztené azt a könyvtáron túli világra is, és ezzel az együttműködés új távlatait nyitná meg. A könyvtárakon túli együttműködés eredményei gazdaságosan újrafelhasználhatóak lennének a könyvtári világban is.

A bibliográfiai adatok nyílttá tétele négy fő célt szolgál:

Biztosítja a bibliográfiai adatok teljes kihasználtságát;

Fenntartja és fokozza a könyvtárak fontosságát az adatoknak a világhálón és a szemantikus weben való láthatóvá tételével;

Kiszélesíti a bibliográfiai adatok készítésében, fejlesztésében és javításában való részvételt;

Lehetővé teszi új szolgáltatások és alkalmazások létrehozását a bibliográfiai adatok használatával a kutatók, a könyvtárhasználók és a széles közönség hasznára.

Az egyre nagyobb számban megjelenő nyílt adat közvetlen előnyökkel jár a könyvtárak számára. A könyvtári katalógusokat gazdaságosan ki lehet egészíteni más könyvtárakból származó (például besorolási vagy tárgyszó-) adatokkal. Ez növelné a könyvtári keresések eredményének információgazdagságát, és egyaránt szolgálná a könyvtárosok és a könyvtárhasználók érdekeit. A nyílt adatok segítségével a katalógus nemcsak más könyvtárak adataival, hanem a könyvtári világon kívüli intézmények (könyvkereskedők, kiadók, könyvbarátok weboldalai) és a tudományos világ adataival is gazdagíthatók lennének.

Az adatok láthatósága nagymértékben növelhető a nyílttá tételükkel, ezzel megnyitva az utat a bibliográfiai adatoknak a mély webből a felszíni webbe kerüléséhez. Ennek hatásaként a könyvtáron kívüli világ is készíthetne linkeket a bibliográfiai adatokhoz, ezáltal is fokozva a könyvtárak és a könyvtári adatok fontosságát.
A keresési szolgáltatások bővítése mellett a bibliográfiai adatok nyílttá tétele az olvasókat is nagyban segítené a bibliográfiai adatok saját munkájukba való integrálásában.
Könnyebben tudnának bibliográfiákat készíteni.
A bibliográfiai rekordokat könnyebben lehetne a tanításban felhasználni.
Fokozná a könyvtárak és a kutatás integrációját.

Könyvtárak, melyek nyílttá tették adataikat, a legjelentősebb kezdeményezéseket említjük csak:
British Library – National Bibliography dataset
North Rhine-Westphalia Union Catalogue (HBZ)
LIBRIS (Svéd közös katalógus)
2011. októberében a CENL (Conference of European National Librarians) is sajtóközleményt adott ki arról, hogy az európai nemzeti könyvtárak támogatják a mozgalmat.

A Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára a fenti elvek és ajánlások mentén, azokat maradéktalanul végrehajtva tette nyílttá adatait.”

Forrás:
Open Data a könyvtárban; Horváth Ádám, Németh Márton; Magyar Múzeumok; 2016. november 28.
Nyílt bibliográfiai adatok; Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára (MNMKK)

Informatika, távközlés, technika

Virtuális parkolóbérletet vezetnek be Szegeden

„Januártól virtuális parkolóbérletet vezetnek be Szegeden, májustól pedig teljes egészében átalakítják a parkolási rendszert a Tisza-parti városban – közölte az SZKT Kft. ügyvezető igazgatója hétfőn.

Majó-Petri Zoltán a témáról tartott sajtóbeszélgetésen elmondta, jövő évtől megszűnik az eddig használt bérletet jelző szélvédőre ragasztható matrica, a parkolási jogosultságot – az sms-sel vagy elektronikus úton megváltott jegyekhez hasonlóan – rendszám alapján tartják majd nyilván. December 10-től már az e-berlet.szkt.hu oldalon elindítható a virtuális parkolóbérlet megvásárlása. A regisztráció során az autós föltölti a szükséges dokumentumokat, majd ezek ellenőrzése után visszaigazolást kap és akár bankkártyával online is kifizetheti a bérletet – közölte a szakember.

A parkolási díjak érdemben nem változnak 2017-ben, a magánszemélyek által vásárolható az egész éves bérlet 130 500 forint. Az állandó lakcímre váltott lakossági bérlet ára harmadára, 2610 forintra csökken, a második ilyen ára azonban 65250 forintra nő – tudatta az igazgató. Majó-Petri Zoltán elmondta, 2017 májusától teljes egészében átalakítják a szegedi parkolási rendszert, megszűnnek az előreváltott parkolószelvények. A városban mintegy 200 millió forintos beruházással 116 napelemes parkolóautomatát telepítenek, ezeknél érintésmentes (paypass) bankkártyával is lehet majd fizetni. Hozzátette: a fizetőövezetekben egyetlen olyan parkolóhely sem lesz, amely 75 méternél távolabb található a legközelebbi automatától.

A parkolóautomatákra kiírt tendereljárása már folyik, erre hét cég jelentkezett – közölte a szakember. Szegeden a közterületi parkolás idei bevétele november 30-ig 820 millió forint volt, 577 ezer parkolószelvényt vásároltak az autósok, és mintegy 5 ezer parkolóbérlet fogyott, ebből 3 ezer az év elején. A városban 2150 fizető parkolóhely van, ezek kihasználtsága – a mérések szerint – eléri 70-80 százalékot – tudatta az igazgató.”

Forrás:
Virtuális parkolóbérletet vezetnek be Szegeden; SG.hu/MTI; 2016. december 19.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Intelligens városok a köz szolgálatában

„2019-re a milliós nagyvárosokban élők fele élvezheti majd az intelligens megoldások előnyeit. A Gartner piackutató cég új jelentése szerint a technológiai és társadalmi változás az elmúlt évtizedben arra serkentette a városvezetéseket, hogy technológiailag magasabb szint elérésére törekedjenek.
Az okosvárosok a legújabb megoldások alkalmazásával hatékonyabban használják erőforrásaikat, csökkentik energiafelhasználásukat – ezáltal kiadásaikat is –, a lakosság felé pedig bővítik szolgáltatásaik körét és színvonalát.

Ez a folyamat már több nagyvárosban is elkezdődött, ahol a helyi kormányzat erre a célra külön pénzalapokat hozott létre, vagy olyan mérnököket alkalmaznak, akik közszolgáltatásokat építenek a városlakóknak. A Gartner úgy látja, hogy az elkövetkező három évben ezek a fejlesztések egyre inkább megjelennek, és a mindennapok részévé válnak”.

„Ahogy az emberek az életük megszervezéséhez egyre inkább használják saját technológiai eszközeiket és a közösségi médiát, úgy a kormányok és a vállalkozások is egyre inkább növelik technológiai beruházásaikat és infrastruktúrájukat” – mondta Anthony Mullen, a vállalat kutatási igazgatója. „Ez olyan nyitott platformokat teremt, amelyek lehetővé teszik az embereknek, a közösségeknek és a vállalatoknak, hogy innovatív módon használják fel az infokommunikációs eszközöket, fejlődjenek és együttműködjenek, és végül hasznos megoldásokat kínálnak a városi lakosság igényeire” – tette hozzá.

Az intelligens szolgáltatások segítik azt is, hogy az emberektől minél több passzív adat gyűljön össze. Mivel ezek a szolgáltatások hasznosak és szükségesek, így valószínűleg egyre többen adják majd ki személyes és érdeklődési körüket érintő adataikat.

Azért, hogy a szolgáltatások könnyebben hozzáférhetőek legyenek, a települések megpróbálják ezeket beágyazni a közösségi médiába és a népszerű alkalmazásokba. Az egyik lehetséges út a Facebook (Messenger) chatbot, amely a személyes adatokat és a helymeghatározást alapul véve információt nyújt a lakosoknak a helyi közszolgáltatásokról; például hogyan és mikor fizessék az adót, jogosultak-e szavazásra, vagy éppen arról, hogy ki a helyi képviselőjük.

Ahogy egyre több adat gyűlik össze, a településeknek nyílt adatplatformokat kell fejleszteniük, hogy a helyi vállalkozásokat és más közszolgáltatásokat megfelelő adatokkal láthassák el.

„A városi nyílt adatportálok használata nem új dolog, de ma sok esetben az a probléma, hogy a feltöltött információkat nem, vagy csak korlátozottan lehet felhasználni és továbbítani, emiatt ezek üzleti értéke is alacsony. Egy város akkor lesz intelligens, ha az adatok gyűjtése, feltöltése, tárolása úgy történik, hogy aztán az információkat valósidejű adatfolyamban lehessen továbbítani” – fejtette ki Bettina Tratz-Ryan, a Gartner kutatási alelnöke.

Forrás:
Intelligens városok a köz szolgálatában; M2M Zóna; 2016. december 22.
Half of all urban citizens should see smart city upside by 2019; David Curry; ReadWrite; 2016. december 17.
Gartner Predicts Fifty Percent of Citizens in Large Cities Will Share Personal Data With Smart City Programs by 2019; Gartner; 2016. december 15.

A rugalmasság útja: design thinking

„A sikerhez vezető út a sikerhez vezető utakat propagáló elméletekkel van kikövezve. Nincs végleges és örökérvényű recept a sikerhez, de az ésszerű innovációra, a győztes attitűd mögötti gondolkodásra többféle, egymás mellett is megélő elmélet létezik. Ezek közül az egyik legnagyobb hatást talán a design thinking (vagy magyarosítva: a designgondolkodás) váltja ki mind a mai napig, ami egy egyszerű, ám elegáns gondolatra épít: egy cég legyen nyitott az emberek hangjára, és azt ő valós igényeikből, problémáikból kiindulva fejlessze termékeit.

A design thinking mint módszer nem ma indult hódító útjára: már 1962-ben tartottak konferenciát Londonban híres designerek részvételével a designgondolkodás mérnöki, ipari és építészeti ágazatokban betöltött szerepéről. A designerek egyedi formanyelvének katalogizálásának azonban jóval mélyebb kutatás indult meg olyan egyetemeken, mint a Stanford vagy az MIT, azt keresték ugyanis, melyek a különböző területeken dolgozó, sikeres designerek gondolkodásának fő jellemzői és hogyan meríthet ebből a gondolkodásból egy-egy üzleti döntéshozó. A módszer leghíresebb evangelistája a Szilícium-völgyben székelő, tanácsadócég, az IDEO vezetője, Tim Brown (a designerek szerepéről szóló, kapcsolódó előadását itt lehet megtekinteni), aki a design thinking sikeres innovációban betöltött szerepéről olyan orgánumokban közöl rendszeresen jegyzetet, mint a Harvard Business Review vagy a Wall Street Journal.
Jellemző a design thinking szemléletre az, ahogyan Tim Brown személyes blogjában, mintegy demokratikusan vitára bocsátja saját, HBR-ben megjelent definícióját az olvasók között. Az ő olvasatában egyébként a design thinking nem más, mint olyan diszciplína, amely a designer érzékenységét és módszerét felhasználva párosítja az emberek igényeit technológiai szempontból megvalósítható és üzletileg is sikeres stratégiákkal.

A kreatív erő
Sokat hallhatjuk a brainstroming és az outside-the-box kulcsszavakat, de az ezekben lakozó, potenciális üzleti siker már jóval kézzelfoghatóbb, mint ezek a buzzword-ök. A legtöbb nagyvállalat nehezen reagál a „rohanó világunk” technológiai változásaira, napról napra új üzleti modellek jönnek létre, évszázados szakmák szűnnek meg, hogy átadják a helyüket eddig sosem látott hivatásoknak. Az ötletek felezési ideje jóval gyorsabb, mint bármikor korábban volt, ezért azok a szervezetek, amelyek a saját bejáratott, éppen ezért komfortzónán belül eső termékfejlesztési és innovációs folyamataikon nem tudnak változtatni, hamar hátrányba kerülhetnek, akár frissen a piacukra lépő szereplőkkel szemben is.
A design thinking éppen abban kínál mind az innovatív kkv-knak, mind a nagyvállalatoknak lehetőséget, hogy hasonló esélyek mellett vehessék fel a versenyt egymással sőt, önmagukkal.

Empátia és visszacsatolás
A módszertan első és legfontosabb eleme ugyanis a tájékozódás a potenciális ügyfelek körében: mi is valójában a probléma, mik az ügyfelek pontos motivációi, drive-jai, milyen mintázatok rajzolódnak ki a különböző ügyfélcsoportok és -szegmensek között. Ez a fajta empátia az, amelyre a nagyobb cégek éppen a belső folyamataik szabályozottsága és kötöttségei miatt kevésbé nyitottak, és amelyben egy kisvállalkozás igazán újat mondhat, nem is beszélve azokról a tágabb értelemben vett közösségi szempontokról, mint a fenntarthatóság vagy éppen egy új üzleti modell kialakítása (elég csak a sharing economy megoldásokra gondolni, mint a hazánkban egyébként elvérző Uber, vagy az ingatlanpiacot átalakító Airbnb). A termékfejlesztés, a működő prototípus legyártása csak ezután következik, de nem laboratóriumi körülmények között, hanem a folyamatos visszacsatolásra építve.

Meglehet, hogy maga a termék, amelyet kialakít egy cég, elfejlődik az eredeti célkitűzéseitől, ugyanis mélyebben megszondázva a saját közönségüket egy egészen új irányba indulnak el a gondolkodás során. Ez nem baj sőt, a korai bukás ugyanis jelentős költség- és időmegtakarítást jelenthet egy vállalatnak. A design thinking egyik legfontosabb tanulsága a nyitottság: a magába burkolózó, rugalmatlan struktúrák eleve bukásra vannak ítélve a legújabb korban, míg a közösség erejében és kreativitásában hívő cégek bízhatnak a sikerükben.
A kkv-k számára ma már számtalan tréning és kurzus kínálja Magyarországon is a designgondolkodás elsajátításának lehetőségét, és az interneten számos, szabadon hozzáférhető tanulmány, előadás, webinar segíthet abban, hogy tájékozódjunk a módszertan legfontosabb elemeiről.

További olvasnivaló

A Stanford Egyetem webinarjai a design thinkingről

A Forbes cikke a design thinking hasznáról a startupok számára

A design thinkinggel foglalkozó IDEO honlapja

A Harvard Business Review cikkje a design thinking evolúciójáról

A Creativity at Work cikke a design thinkingről mint innovációs stratégiáról

”

Forrás:
A rugalmasság útja: a design thinking; VS.hu; 2016. december 23.

Áprilisban nyílik meg Párizsban a hatalmas startup campus, az „F állomás”

„A ’Station F’ projekt igazgatója hivatalosan is bejelentette: 2017 áprilisában megnyitja kapuit az a startup cégeknek tervezett campus, amely üzletteret 265 millió dolláros befektetéssel és két évi munkával valósítottak meg Párizs városában. A projekt névadója egy elhanyagolt történelmi vasútállomás, a Halle Freyssinet volt, amit a fizikai megvalósítás során ultramodern épületté alakítottak át.

A vállalkozás motorja, egyben 100 százalékos befektetője egy francia szabadúszó milliárdos, Xavier Niel, aki folyamatosan menedzseli is a projektet. Niel elkötelezettségét mutatja, hogy egy programozó iskolának is a pénzügyi támogatója, valamint alapítója a Kima Ventures cégnek, ami Európa legaktívabb start up támogatója. Az állomás hasznosítási jogát 2014-ben szerezte meg, azzal a deklarált céllal, hogy 100 start up cégnek fog benne otthont adni.

Az igazgató, Roxanne Varza megerősítette ezt a célt, de további részletekkel is szolgált. Az ezer cégnek 3 ezer munkaasztalt biztosítanak, valamint rendezvény- és konferenciatermet. Az épületnek lesz egy kiskereskedelmi része is, ahol négy étterem és egy bár biztosítja az ellátást 24 órában, minden nap. A nagy reményekkel létrehozott ’Station F’-től azt várják, hogy „adrenalint” adjon a francia technológiai szegmensnek.

A bérlők köre sokszínű lesz: a start up cégeken kívül jelen lesznek kozkázati tőkealapkezelők és olyan üzleti partnerek is, mint a Facebook. A projekt részeként felújítanak két közeli épületet is, ahol 600, a campushoz kötődő munkatársat tudnak kedvezményesen elszállásolni.

A campus megnevezés szokatlan egy üzleti térhez, de nem véletlen. Az „F állomás” megálmodói a szereplők és az ott folytatott tevékenységek sokszínűségét akarták kifejezni ezzel. A három emeleten, mintegy 34 ezer négyzetméteren létrehozott teret valóságos üzleti „ökoszisztémaként” szeretnék működtetni, egy fedél alá hozva annak szereplőit.

A bérlők egyike, a Ventech jól mintázza azt, milyen kölcsönhatásokat tud generálni a Station F. A Ventech éppen aznap jelentette be új programjának indítását, amelynek a ParisPOC nevet adták. A célja az, hogy a világ minden részéről bevonzzanak cégeket a francia piacra, biztosítva számukra termékeik és szolgáltatásaik első tesztelését. A Station F lehetőséget ad rá, hogy kapcsolatba lépjenek üzleti partnereikkel, fontos visszajelzéseket biztosítva a lehetséges piacra lépőknek. A Ventech első embere abban bízik, hogy a Brexit után kialakult helyzetben Párizsba tudnak vonzani olyan cégeket, amelyek globális terjeszkedésük központjává teszik a várost, és korábban jellemzően Londont tekintették erre ideális környezetnek.

A munkaállomásonkénti 206 dolláros havi bérleti díj a Station F szerint nem a profitképzést, hanem a költségek fedezetét biztosítja csupán. Nem biztosít ugyanakkor olyan szolgáltatásokat, mint a mentorálás, tanácsadás vagy más inkubátor-jellegű programok, ahogy kiegészítő szolgáltatásokat sem. A projekt alapgondolata szerint ugyanis mindezt – az ökoszisztéma-modellnek megfelelően – az ott jelenlévő vállalkozások fogják egymásnak nyújtani, amihez a Station F csupán az elérhetőséget fogja biztosítani”

Forrás:
Paris’ Station F to open in April 2017 with 1,000 startups, VCs, Facebook, and giant expectations; Chris o’Brien; VentureBeat; 2016. december 5.
Station F

Szakirodalom

Új stratégiai eszköz: a tervezési gondolkodásmód

„Tízből nyolc vállalat tervezi az ún. „design thinking” vagyis a tervezői gondolkodásmód bevezetését vállalati döntéseiben.
Ez az innovatív megközelítés az, amelynek segítségével olyan vállalatok, mint az Apple, Coca-Cola, IBM, Nike, Procter&Gamble és Whirlpool az elmúlt évtizedben több mint 200 százalékkal tudták túlszárnyalni az S&P 500 indexet.

A technológiai fejlődésnek, az ügyfél-igények változásának és az innovatív start-upok által generált versenynek köszönhetően a gazdasági élet szereplői növekvő kihívásokkal néznek szembe. A hagyományos vállalatoknak is kell használniuk a digitalizáció nyújtotta előnyöket, de ennél tovább is kell menniük. Olyan változtatásokra van szükség, amelyek garantálják, hogy a cég alkalmazkodni tud a gyorsan változó környezethez. A Roland Berger szakértői szerint a megoldás kulcsa a vállalatai döntéshozatalban rejlik, mégpedig egy innovatív módszerben, a design thinkingben. Ezt a megközelítést sikeresen alkalmazta néhány cég az elmúlt évtizedben, és ezek azok a vállalatok – például az Apple, Coca-Cola, IBM, Nike, P&G és a Whirpool – amelyek értéknövekedése több mint kétszeresen szárnyalta túl az S&P indexet. A Roland Berger legújabb, “Design thinking minden szinten” című tanulmánya azt a módszertant mutatja be, amellyel a tervezői gondolkodás az összes vállalati döntés alapjává válik.

“A design thinking eljárás korábban azt jelentette, hogy különböző csapatok együttműködtek a maximális ügyfélközpontúság elérése érdekében elsősorban termék- és szolgáltatás-fejlesztési területen – mondta el Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere. – Szerintünk azonban ennek a megközelítésnek stratégiai szinten kell beépülnie a vállalati működésbe és át kell hatnia a döntési rendszereket. A design thinking középpontjában az ügyfél érdeke áll, erre alapszik az összes vállalati döntés, amelynek kivitelezésében komoly szerep jut a digitális technológiáknak. A Roland Berger által megkérdezett vállalatok 81 százaléka nyitott ennek bevezetésére.”

Öt lépés az innovációért
Hogyan tudják a vállalatok döntéseik alapelvévé tenni a design thinking gondolkodást? A Roland Berger szakértői felállítottak egy modellt, amely bemutatja azt az öt fő lépést, amit a design thinking-alapú projektnek követni érdemes:

Alapozás: A szakasz lényege a probléma megértése, a célcsoport és a célok tisztázása.

Insightok összegyűjtése: A jelenlegi megoldások megvizsgálása és annak meghatározása, hogy miért nem született még olyan alternatív megoldás, amely találkozik a célcsoport igényeivel.

Teljes elmerülés: Az összegyűjtött insightokat értékelni és értelmezni kell. Ezek megértése az alapja a következő lépés meghatározásának.

Ötlet-generálás és prototípus gyártás: Az új ötleket a kapott információk alapján kell kifejleszteni. A kiválasztott ötletet gyorsan prototipizálni kell, majd a prototípust tesztelni. A tesztalanyok visszajelzései gyorsítják a tanulási folyamatot és megkönnyítik a fejlődést.

Kiterjesztés: Az utolsó fázis feladata, hogy a csapat újabb potenciális területet találjon az eljárás alkalmazására. A versenytársak aktivitása és a jövőbeli trendek fontos megfontolandó tényezők lehetnek.

Ez az utolsó lépés segíti a csapatot abban, hogy magasabb szintre emelje a design thinking folyamatát. Számos jelenlegi cég kis lépésekben célozza meg az innovációt és fokozatosan dolgozik a meglévő termékeik és szolgáltatásaik fejlesztésén. “A legtöbb esetben nem gondolkodnak nagy léptékben, pedig a jelenlegi üzleti környezetben, magasabbra kell tenni a lécet. Ha olyan terméket akar nyújtani, amelyet el is tud adni, ahhoz a vállalatnak nagyban kell gondolkodnia, sokat kell kísérleteznie és szükséges, hogy néhány ötlet kútba essen. A tervezői gondolkodás pontosan ezt a fajta paradigmaváltást, start-up típusú gondolkodásmódot segíti elő, amelyet megtanulhatnak a nagyvállalatok is” – mondta el Schannen Frigyes.

A kulturális változás, a gyors folyamatok és a friss kompetenciák megújult alapokra helyezik a döntéshozatalt
A design thinking projektek teljesen új mentalitást igényelnek a stratégiai döntéshozatal folyamatában, az eljárás új vállalati kultúrát alapoz meg és gyorsítja a vállalati folyamatokat. Ez a puszta gyorsaság és a multidiszciplináris megközelítés az, ami teljesen átalakítja a vállalati kultúrát. “A start-upok ezt a fajta változatosságot és sebességet magától értetődőnek veszik, de azok a vállalatok, amelyek évtizedek alatt érték el jelenlegi méretüket, nehezen birkóznak meg vele” – mondta Schannen. Ennek ellenére a design thinking jó fogadtatásban részesült a munkavállalók körében, ugyanis a szükséges tréning elvégzése után a munkavállalók 71%-a gondolta úgy, hogy az eljárás gazdagítja a vállalati kultúrát.

A tervezői gondolkodás támogatja az új képességek és kompetenciák elsajátítását is, például az adatelemzés területén. Annak ellenére, hogy a vállalatok ma már hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek össze és tárolnak, még sokkal többet tudnának tenni a felhasználásuk és az értelmezésük érdekében, amikor stratégiai döntéshozatalra kerül a sor. A design thinking-re épülő folyamat arra ösztönzi az embereket, hogy jobban használják a meglévő információt és új információforrásokat keressenek. “Csak akkor beszélhetünk a folyamat stratégiai dimenziójáról, amikor a design thinking lejut ezekig a tényezőkig és szintekig” – magyarázta Schannen. “Amikor ez megtörténik, a vállalatok teljesen új szinten hoznak majd stratégiai döntéseket.””

Forrás:
Design thinking: aki kimarad, az lemarad; Prím Online; 2016. december 21.
Design thinking on every level. Design thinking: From a product development methodology to a strategic decision-making process; Roland Berger; 2016. november 22. (pdf)
Lásd még: Design thinking; Wikipédia
A tervezési gondolkodásmód közigazgatási, közszektori alkalmazásához:
Putting people first, delivering more effective and efficient services. Welcome to the Public Sector section of Design for Europe; Design for Europe
Service Design Impact Report – Public Sector; Service Design Network/Netherlands Enterprise Agency; 2016. október 31. (pdf)

Digitális munkásság a 2020-as években

„[Terjedelmi okoból csak néhány részletet tudunk kiemelni a tanulmányból. Szerk.] A magyar tudományosságot és a közbeszédet érdekes módon kikerülte az a nagy nemzetközi vita, amely néhány éve folyik a technológiai változások, s különösen az informatika kiterjedt bevezetésének hatásairól a gazdaságban és az élet különböző területein. Maga a technológiai átalakulás Magyarországon is kiterjedten zajlik, és egy sor területen a lemaradás nem is tűnik véglegesnek. Azonban, a hatások rendszerkénti megjelenése valószínűleg egy érzékenységi küszöb alatt van még, s a viták csak e fölött indulnak be, és válhatnak majd rövid időn belül itt is az értelmiségi közbeszéd egyik meghatározó elemévé. Kutatásaink e fázisában egyelőre ezért a nemzetközi vitákban felmerült fő kérdéseket próbáljuk konfrontálni a magyarországi változások érzékelésével.

Az aktuális társadalompolitikai viták jelentős része az egyenlőtlenségek érzékelése és feldolgozása körül bontakozott ki. Mi itt mindenekelőtt a technológiai tényezők hatását tekintjük át ezen egyenlőtlenségek kibomlásában.
…
A kibontakozó vitában az egyik markáns pozíciót a készségekhez, a skillekhez kötődően látjuk kirajzolódni. Ezek szerint a technológia a munkakörök polarizálódását eredményezi az alsóbb kvalifikációk szétterítésével. Mások a technológiával szemben az intézményi tényezők fontosságát hangsúlyozzák: az alacsony minimumbér, a szakszervezeti védelem lebomlása, a bankszektor növekvő ereje, az új adópolitikák és szabályzások lennének akkor itt a főbb magyarázó tényezők. A 90-es években hangsúlyozni kezdték, hogy a technológia működtetéséhez elsősorban olyan készségek szükségesek, amelyeket szervezett képzésen (a felsőoktatáson vagy szakvizsgákon) át lehet megszerezni. Ebből a folyamatból valódi verseny nő ki (Gordon – Katz, 2009). E versenyben igazán az oktatási megtérülések számítanak, vagyis az, hogy kinél milyen gyorsan térülnek meg a felsőoktatásba befektetett energiák, pénzek, erőfeszítések. Végül is, tulajdonképpen itt a humántőke növekedésének mértékéről van szó.
…
Egy sor elemző (Brynjolfsson, 2011) azt hangsúlyozza, hogy a technológia hatása a munkanélküliségre mégsem negatív, hiszen a különösen gyorsan polarizálódó munkaerő-piacú városokban és régiókban a munkanélküliség egészében nem növekszik (Brynjolfsson, 2011). E felfogás szerint a fejlődő gazdaság lent is kínál munkahelyeket. A 2000-es években azonban e pontokon törés látszik (s ezt észlelik mind a polarizációpártiak, mind kritikusaik). Az ipari társadalmakban a bérek a pólus felső végén nőnek (azonban itt nem születnek új munkahelyek). Míg lent születnek munkahelyek, de a jövedelmek abszolút mértékben nem nőnek, sőt viszonylag csökkennek. E változások magyarázatai az irodalomban különbözőek. Egyesek szerint (Mishel et al., 2013), legalábbis Amerikában, a technológia szerepe a bérek egyenlőtlenségének magyarázataként csökken. Látjuk, hogy a technológiához új készségek és képességek lesznek szükségesek, de úgy tűnik, hogy ezeket a növekvő kínálat lefedi. Mások, például Joseph E. Stiglitz (2013), túlértékeltnek hiszik a technológia szerepét az egyenlőtlenségek meghatározásánál.
…
Jövőbeni hatások
A jövőbeli hatások számbavételénél a következő elemek tűnnek meghatározónak (Open Society, 2015):

Tisztázandó, hogy milyen sorrendben, milyen munkaköröket vált ki a technológia: mit fogunk előbb, s mit később automatizálni, hol lesz ezekkel a változásokkal szemben ellenállás, hol marad el?

Kibontakoznak-e ebből nagyobb tömegben olyan ágazatok, ahol a technológiai váltás az egész iparszerkezetet megváltoztatja?

Betagozódva az általános iparpolitikába mennyire szerves a technológiai változás?

Mikor váltják ki a dolgozók skilljeit az új technológiák, és hol generál a technológia új készségeket és képességeket?

E kérdésekkel kapcsolatban újabb viták indultak…”

Forrás:
Digitális munkásság a 2020-as években; Tamás Pál; Magyar Tudomány; 2016. november

Törvények, rendeletek

MvM-rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalok informatikai működésére vonatkozó szakmai követelményekről

„1. § A fővárosi és megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) feladatai ellátásához az 1. melléklet szerinti központi informatikai alapszolgáltatásokat és az 1. mellékletben megadott követelményeknek megfelelő eszközöket alkalmazza.

2. § (1) A (3) bekezdés szerinti ügyintézési pontok kivételével a kormányhivatal minden ügyintézési pontján – beleértve a funkcionális működéséhez szükséges ügyintézési pontokat, kihelyezett ügyfélszolgálati pontokat – egységes hálózati szolgáltatás keretében biztosítani kell, hogy a kormányhivatal által ellátandó feladatok ellátásához szükséges szakrendszeri alkalmazások és központi informatikai alapszolgáltatások elérésének technikai korlátja ne legyen.
(2) Kormányhivatali ügyintézési pontnak kell tekinteni a települési ügysegéd által érdemi ügyintézésre használt ügyfélfogadási pontokat is, az ellenőrzött környezet biztosítására alkalmatlan nyilvános környezet kivételével.
(3) A kormányhivatal elkülönült hálózati kapcsolaton keresztül teszi elérhetővé
a) a biztonsági okmány kiadásával összefüggő,
b) a Belügymisztérium által nyújtott, és
c) a jogszabályi rendelkezés alapján elkülönített hálózaton elérhető szolgáltatásokat.
(4) A kormányhivatal az általa vagy megbízásából részére nyújtott informatikai szolgáltatások körébe nem tartozó, hálózati kapcsolattal elérhető külső informatikai szolgáltatásokat – a (3) bekezdés szerinti szolgáltatások kivételével – közös, a Budapest Főváros Kormányhivatala által felügyelt belépési ponton fogadja.
(5) A kormányhivatal a Budapest Főváros Kormányhivatala által üzemeltetett jogosultságkezelő rendszerrel a (6) bekezdés szerint biztosítja, hogy az egyes informatikai szolgáltatásokhoz az arra jogosultak férjenek hozzá. A jogosultságkezelő rendszer biztosítja, hogy a kormányhivatali felhasználó az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott hivatali tárhely használatához azonosíthassa magát.
…
4. § A kormányhivatal mindazon informatikai szolgáltatásnál, ahol műszaki, gazdasági okok ezt nem zárják ki, alkalmaz nyílt forráskódú programot, különösen
a) az elektronikus levelezés biztosításánál,
b) az irodai alapprogramoknál, beleértve a böngészőprogramot is.

5. § (1) A kormányhivatal központi informatikai kiszolgáló gépi és adattárolási kapacitásigényét elsősorban a kormányzati adatközpont biztosítja, amelyet a helyi igények biztosítására a kormányhivatalok által üzemeltetett megyei szerverszobák kapacitásai egészítenek ki.
(2) A kormányhivatal megyei adatközpontja ellátja a központi alapinfrastruktúra szolgáltatás másodlagos szerepkörét.

6. § (1) A Miniszterelnökséget vezető miniszter a Fejér Megyei Kormányhivatal útján a kormányhivatalok hatékony működésének és irányításának elősegítésére adattárházat működtet.
(2) Az adattárház az alábbi adatköröket kezeli:
a) szakrendszerekből az ügyintézés lefolyására vonatkozó adatok,
b) iratkezelő rendszerekből az iratmozgásokkal, iratkezelési műveletekkel kapcsolatos adatok,
c) a pénzügyi, gazdálkodási rendszerből a működésre vonatkozó adatok,
d) a létesítmény menedzseléssel kapcsolatos adatok,
e) informatikai üzemeltetéssel kapcsolatos adatok.
…
7. § (1) A kormányhivatal az elektronikus iratok tárolását az ügyintézés során elektronikus iratok biztonságos tárolását biztosító, ügyintézést támogató szakrendszerben, ennek hiányában az iratkezelő szoftverben végzi.
(2) A Miniszterelnökséget vezető miniszter a Budapest Főváros Kormányhivatala útján valamennyi kormányhivatal iratanyagára kiterjedő központi elektronikus iratnyilvántartást vezet.
…
8. § A Miniszterelnökséget vezető miniszter a Zala Megyei Kormányhivatal útján biztosítja az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott tudástár alkalmazás szintű üzemeltetését
…
1. melléklet a 38/2016. (XII. 29.) MvM rendelethez
A kormányhivatal feladatai ellátásához kapcsolódó központi informatikai alapszolgáltatások és eszközök
1. Központi informatikai alapszolgáltatások:
1.1 Alapinfrastruktúra-szolgáltatások
1.1.1 Egységes címtár szolgáltatás
1.1.2 Egységes informatikai menedzsment szolgáltatás
1.1.3 Egységes végpontvédelmi szolgáltatás
1.1.4 Egységes jogosultságkezelési szolgáltatás
1.2 Irodai munka támogató szolgáltatás
1.2.1 Egységes elektronikus levelezés
1.2.2 Egységes csoportmunka
1.2.3 Egységes elektronikus tájékoztató portál (honlap)
1.2.4 Azonos irodai programcsomag (szövegszerkesztő, táblázatkezelő)
1.2.5 VoIP telefon szolgáltatás

2. A biztosítandó eszközök és az azokra vonatkozó követelmények
2.1 Egységes menedzselési rendszerbe illeszthető munkaállomás
2.2 Megyei adatközpontban X86 architektúrájú kiszolgáló számítógép
2.3 Hálózati nyomtatás esetén nyomat menedzselésre alkalmas nyomtató”

Forrás:
A Miniszterelnökséget vezető miniszter 38/2016. (XII. 29.) MvM rendelete a fővárosi és megyei kormányhivatalok informatikai működésére vonatkozó szakmai követelményekről; Magyar Közlöny; 2016. évi 220. szám; 2016. december 29.; 85397-85400. oldalak (pdf)

Elérhető a 2017. január 1-jétől hatályos Kbt. (közbeszerzési törvény)

„A Közbeszerzési Hatóság elkészítette a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi CLX. törvény rendelkezéseinek átvezetését. A Kbt. 2017. január 1-jétől hatályos egységes szerkezetű szövege letölthető innen.”

Forrás:
Elérhető a 2017. január 1-jétől hatályos Kbt.; Közbeszerzési Hatóság; 2016. december 21.

Új közbeszerzési útmutatók jelentek meg

„A hatályos közbeszerzési törvényhez és végrehajtási rendeleteihez kapcsolódó új útmutatók – a Miniszterelnökséggel folytatott egyeztetéseket követően – elérhetőek honlapunkon.
A Közbeszerzési Hatóság a jogalkalmazók munkájának elősegítése érdekében folyamatosan dolgozik a közbeszerzési szabályozáshoz kapcsolódó segédanyagok, köztük az útmutatók kiadásán. A Hatóság új útmutatókat bocsátott ki az alábbi témákban:

az alkalmassági feltételek előírásával kapcsolatos szabályokról

az építési beruházás tárgyú közbeszerzési eljárások szabályairól

a nyertes ajánlattevő kiválasztására szolgáló értékelési szempontrendszer alkalmazásáról

a hiánypótlás szabályainak alkalmazásáról és az ajánlat érvénytelenségéről

a közbeszerzési eljárások eredményeként megkötött szerződések Kbt. szerinti módosításával, valamint teljesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről

a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazásának egyes kérdéseiről

a becsült érték számítása, a részekre bontás tilalma és a beszerzési igények mesterséges egyesítése tárgyában

a tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételeiről.

Az útmutatók a Közbeszerzési Értesítő 2016. évi 147. számában is elérhetőek.”

Forrás:
Új útmutatók jelentek meg; Közbeszerzési Hatóság; 2016. december 21.

1824/2016. (XII. 22.) Korm. határozat a hazai forrásból megvalósuló e-közbeszerzési rendszer beszerzéséhez és üzemeltetéséhez szükséges forrás biztosításáról

„A Kormány
1. felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy a Miniszterelnökség elektronikus közbeszerzési rendszere beszerzésének érdekében gondoskodjon legfeljebb 3000 millió forint forrás biztosításáról egyszeri jelleggel a Miniszterelnökség javára;
Felelős: nemzetgazdasági miniszter
Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2017. január 15.

2. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy készítsen részletes előterjesztést a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvnek megfelelő központi, egységes, állami elektronikus közbeszerzési rendszer kialakításának végrehajtásáról, az 1. pontban foglaltak szerint biztosított forrás terhére megtett kötelezettségvállalások, valamint pénzügyi teljesítések részletes bemutatásáról és ennek alapján a 2017. évben egyszeri jelleggel és a 2018. évtől beépülő jelleggel szükséges üzemeltetési költségvetési forrásokról;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2017. szeptember 15.

3. egyetért azzal, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszer beszerzésével kapcsolatos eljárás lefolytatása során a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek költségvetési szerveinek eszközbeszerzéseiről szóló 1982/2013. (XII. 29.) Korm. határozat rendelkezéseit nem kell alkalmazni.”

Forrás:
1824/2016. (XII. 22.) Korm. határozat a hazai forrásból megvalósuló e-közbeszerzési rendszer beszerzéséhez és üzemeltetéséhez szükséges forrás biztosításáról; Magyar Közlöny; 2016. évi 215. szám; 2016. december 22.; 83744. oldal (pdf)

1. szám, 2017. január 2.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

Törvények, rendeletek