Skip to main content

26. szám, 2026. június 29.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Egészségügy

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Fenntartható fejlődés

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter interjúja arról, hogyan tervezi újraépíteni a magyar digitális államot

„A Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) alig néhány hete működik, de Tanács Zoltán már a bizottsági meghallgatásán világossá tette: az állami digitalizáció ebben a ciklusban nem hívószó lesz. Azóta megtörténtek az első vezetőváltások a DMÜ, a NISZ és a DKÜ élén, és megkezdődött az átvilágítás. Ugyanakkor, míg az átvilágítás eredményeiről sokat, addig a mély szakmai kérdésekről kevesebbet hallani, pedig ahogy az interjúból kiderül, Tanács Zoltán fejében egy komplett digitális állam víziója állt össze.

ICT Global: A miniszteri meghallgatásán azt mondta, Magyarország kilencedik helyen áll az EU-s digitalizációs rangsorban. Illetve az is elhangzott, hogy Észtország mintájára szeretne digitális államot építeni. A DESI legfrissebb rangsorában azonban a 27 tagállam közül inkább a 22–23. helyen állunk, a kilencedik hely leginkább az infrastruktúrára igaz, miközben a vállalati digitalizációban és az AI-ban le vagyunk maradva. Honnan indulunk valójában, és hová szeretne eljutni a ciklus végére, illetve hogyan képzeli el az Észt minta átültetését a magyar viszonyokba?

Tanács Zoltán: Igen, pontosan így van. Amikor a kilencedik helyre hivatkoznak, az valójában az alap infrastruktúra kiépítettségét jelenti. Ebben tényleg Európa első harmadában vagyunk, a szélessávúinternet-lefedettségben például kifejezetten jól állunk, de ez ma már alapszolgáltatásnak számít, nem versenyelőny. Ettől önmagában nem lesz digitális az államunk, viszont ez egy jó alapot ad, amire építeni lehet és kell is.

Ahol viszont valóban le vagyunk maradva, az a digitális kompetenciák, és itt nem is annyira a lakosságról van szó, hanem sokkal inkább a vállalkozásokról. Utóbbiak digitális érettsége jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Az a célom, hogy a következő 4–8 évben legalább az EU átlagáig el tudjunk jutni. Ez a gazdaságfejlesztésnek is fontos sikerkritériuma, hiszen bármilyen gazdaságfejlesztés nehezen képzelhető el alapvető digitális kompetenciák nélkül.

A vállalkozások fejlesztését pedig nem úgy kell elképzelni, hogy „a vállalkozást fejlesztjük meg magában”. A vállalkozásokat emberek működtetik, és az emberek digitális képességei ugyan nincsenek alapvetően rossz állapotban, de a technológia nagyon gyorsan változik. A mesterséges intelligencia felelős használata például egészen más vállalati környezetben, mint otthon. Erre kell megtanítani az embereket: máshogy használom vállalati környezetben, és máshogy magánemberként. Tehát a vállalkozások digitális fejlesztése valójában az ott dolgozó emberek kompetenciafejlesztésénél kezdődik, ha ez nincs meg, hiába öntünk pénzt a programokba.

ICT Global: Erre korábban futott egy kétszer négyes ciklus vállalkozásfejlesztési program. Azok nem zártak mérhető sikerrel?

Tanács Zoltán: Az elmúlt időszak fejlesztéspolitikájában nagyon sok olyan program volt, amelynek a valódi hatása – amit elért a társadalomban vagy a vállalkozásoknál – nem volt összhangban a ráfordított erőforrásokkal. Nyilván minden kezdeményezés jó, de ha nem hatékony módon valósul meg, akkor nem tudja elérni a célját. Ez egyébként más területekre is igaz: Magyarországon a termelékenység sem nőtt úgy, ahogy kellett volna, pedig az lenne a gazdaságfejlesztés alapja.

ICT Global: Térjünk vissza az észt mintára. Mennyire reális egy ilyen modell átültetése Magyarországra?

Tanács Zoltán: Néhány mintaállamot szoktak felsorolni, a digitális államigazgatás során. Ezek Észtország, Finnország, Szingapúr. Nyilván nem lehet lemásolni egyetlen nemzetállamot sem, de lehet tanulni a példáikból. Ami Észtországban nagyon jól működik, az az, hogy viszonylag szűk szkóppal működik a digitális állam. Tehát nem akar mindent megoldani, de amit csinál, azt nagyon hatékonyan csinálja. Ehhez kialakítottak egy olyan architektúrát, ami egymással átjárhatóvá teszi az állami adatbázisokat és szolgáltatásokat. Azaz van egy kormányzati kommunikációs réteg, amibe könnyű bekötni a különböző állami szolgáltatásokat, és ezek egymással is tudnak kommunikálni, sőt piaci szolgáltatásokat is viszonylag könnyen hozzá lehet illeszteni.

Nekünk is ez a célunk. De nagyon nehéz, mert sok legacy, tehát elavult, régi technológiájú, egymással kommunikálni nem igazán képes rendszer van Magyarországon. Sok alapnyilvántartás egyáltalán nincs jól digitalizálva. A feladat hatalmas, de a jövőkép világos: lefedni az emberek életeseményeinek nagy részét. A gyermekszületéstől autóvásárláson, ingatlanvásárláson, cégalapításon át a költözésig. Nem az a cél, hogy az állam mindent megfigyeljen és egy helyre gyűjtsön be, hanem az hogy az adatok a megfelelő helyeken maradjanak, de egymással össze tudjuk kötni őket.

ICT Global: A DÁP ígérete is ez volt: születéstől halálozásig lefedi a teljes spektrumot. Miben különbözik az Ön által említett architektúra attól, amit a DÁP jelenleg tud?

Tanács Zoltán: Összességében a DÁP egy jó kezdeményezés. Azon kevés informatikai fejlesztések egyike, ami tényleg használható alkalmazás lett. Vannak gyermekbetegségei, vagy inkább felnőttbetegségei, de az a néhány ügy, ami intézhető rajta, az rendben működik. Így a kérdés sokkal inkább az, hogy mi a továbbfejlesztés lehetősége.

A DÁP akkor tölti be a szerepét, ha egy olyan frontend, amit az ember kényelmesen használ. Elvégre a felhasználókat nem az érdekli, hogy mi van mögötte. Viszont a gond az, hogy a DÁP jelenleg kevés szolgáltatást tudott magára húzni, az ügyintézésre alkalmas ügyek száma alacsony. Mondok egy konkrét példát: ha erkölcsi bizonyítványt szeretnék igényelni, a magyarorszag.hu-n ötven-nyolcvanféle típus közül lehet választani, különböző járások mentén. Ebből a DÁP-on csak a legalapvetőbbet tudom megkérni, a többit nem.

De van egy mélyebben húzódó probléma is, hogy az ágazatok és a nyilvántartásokat felügyelő szakterületek között alacsony szintű volt az együttműködés, ezért a DÁP-ba jellemzően olyan ügyek kerültek be, amelyek nagyon kevés terület összehangolását igényelték. A silókban való gondolkodást tehát nem tudta felszámolni.

A mögöttes gondolati architektúra sem azt a filozófiát valósítja meg, amit szeretnénk: az ideális az lenne, hogy az adatok a megfelelő helyeken maradnak – a személyiadat-nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a jogi személyek nyilvántartásában –, és ezeket mi összekötjük, a DÁP-hoz hasonló frontendek pedig ebből dolgoznak. Jelenleg nem ez a helyzet, a felépítés ettől az optimális logikától eltér.

De átnézzük az egészet, és minden jelentősebb alkalmazásnak kialakítjuk a fejlesztési roadmapjét: legyen szó a DÁP-ról, amit az emberek ügyintézésre tudnak majd használni, vagy olyan alapnyilvántartásokról, mint az e-ingatlan vagy a jogi személyek egységes nyilvántartása.

ICT Global: Tehát a cél egy felület az ügyfélnek, de mögötte egy valóban kommunikáló rendszerarchitektúra?

Tanács Zoltán: Így van. Nagyon fontos lenne, ha a személyiadat- és lakcím-nyilvántartást, a jogi személyek egységes nyilvántartását és az ingatlan-nyilvántartást – ezt a három alapnyilvántartást – rendbe tudnánk tenni és össze tudnánk kötni. Ezekből a személyi adat- és lakcím-nyilvántartás működik megfelelően, bár ott is komoly infrastrukturális problémák vannak. De ha ezt a hármat jól összekötnénk, az egy óriási előrelépés lenne, mert az elektronikus szerződéskötéstől kezdve sok minden egyszer csak kinyílna.

ICT Global: Térjünk át egy kérdési erejéig a megvalósításhoz szükséges büdzsére. A kormány megállapodott az EU-s pénzek hazahozataláról, 16,4 milliárd euró felszabadításáról van szó. Megjelenik ebből szemmel látható keret az IKT-szektorban és az állami digitalizációban?

Tanács Zoltán: A politikai megállapodás megtörtént, most a technikai részleteken dolgozunk – többek között azon, hogy milyen projektekre és milyen feltételek mellett lehet majd elkölteni ezeket az összegeket. Várhatóan jelentős pénzek jutnak digitalizációra, de nem elsősorban a klasszikus DIMOP-típusú vállalkozásfejlesztési programok folytatására gondolok, hanem az alapvető infrastruktúrák fejlesztésére. Emellett egy nagyon innovatív terület is alakul: úgy néz ki, hogy az európai szuperszámítógépes programokba be tudunk kapcsolódni. Ez azt jelenti, hogy a mesterségesintelligencia-képességek fejlesztésére sokat tudunk költeni. Tudom, hogy ez távolinak tűnik, de nem az. Ha ezt az infrastruktúrát jól építjük fel és csatlakozunk a sokkal nagyobb kapacitású európai számítóközpontokhoz, akkor a jelenleg egyenként megvásárolható szolgáltatásoknál lényegesen kedvezőbb áron jutnak hozzá ilyen kapacitásokhoz a hazai cégek és kutatás-fejlesztési szervezetek.

ICT Global: A kvantumba is belépünk?

Tanács Zoltán: A kvantumszámítástechnika és a szuperkomputer-fejlesztés két külön irány. A kvantumszámítógépek egy teljesen új világot fognak kinyitni az informatikában, nagyon izgalmas terület, de alapjaiban változtatja meg azt is, hogy hogyan kell a titkosításról gondolkodnunk. Ezzel mindenképpen foglalkoznunk kell, mert a következő néhány évben nemcsak a mesterséges intelligencia, hanem a kvantumszámítástechnika területén is folytatódik az az alapvető fejlődés, ami az elmúlt időszakot jellemezte és most már belépünk az üzleti alkalmazások korszakába. A védekezésnek is új eszközöket kell találnia. A posztkvantum-titkosítási módszerek kérdése abszolút napirenden van.

ICT Global: Már csak azért is, mert bizonyos nemzetek gyűjtögetik a titkosított adatokat, hogy a kvantumkorszakban visszafejtsék azokat.

Tanács Zoltán: Igen, ez így van. Ez egy valós fenyegetés.

ICT Global: A kiberbiztonság kapcsán: a NIS2 hazai szabályozása mennyire szolgálja a célját? Szükséges átszabni az itthon érvényes szabályokat?

Tanács Zoltán: Abszolút. A NIS2 tipikusan olyan terület, ahol nagyon sok pénzt költött el a piac, de azt is csak szűk szállítói körnél lehetett megtenni. Ezt az SZTFH-val egyeztetve már lazítottuk: most már több kategóriában is tudnak cégek auditálni. Ez egy első, apró lépés volt. De valójában az egész hazai NIS2-szabályozás túlságosan szigorú.

A magyar cégeknek két-háromezer követelménynek kell megfelelniük. Németországban ez hatszáz-hétszáz követelmény, teljesen más. Szemléletben lazább, nem jelenti azt, hogy alacsonyabb lenne a biztonság, amit ezáltal megvalósítanak. Csupán arról van szó, hogy nem egy túlszabályozott rendszert erőltetnek a cégekre.

Emiatt az audit is olcsóbb, és itt a lényeg. Ugyanazt a pénzt, amit a magyar cégek most arra költenek, hogy két-háromezer követelménynek való megfelelést dokumentálják, a németek valódi biztonsági fejlesztésekre fordíthatják. Penetrációs tesztekre, megfelelő monitoring rendszerek kialakítására, incidenskezelési képességek fejlesztésére. Tehát arra, ami ténylegesen növeli a biztonságot, nem csak papíron igazolja azt. Ennek az az eredmény, hogy a biztonság szintje magasabb, miközben a cégek összességében kevesebbet költenek az egészre. Nem az a megoldás, hogy „költsön rá többet”, hanem az, hogy okosabban költsön.

ICT Global: Június elején benyújtották a Nemzeti Kiberbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló jogalkotási tervet is. Mit érdemes erről tudni?

Tanács Zoltán: Készülünk arra, hogy a hazai informatika, digitalizáció és kiberbiztonság egészének működését megújítsuk. A kiberpiac felügyeletét át szeretnénk alakítani, hiszen ez a terület annyira fontos, hogy megérdemel egy önálló felügyelő hatóságot.

Jelenleg meglehetősen széttagolt a rendszer. A NIS2 felügyeleti szerve az SZTFH, míg a pénzügyi szektorban az MNB-nek van felügyeleti joga, de az NKI-nak is vannak ilyen típusú feladatai. Ez az egyik probléma. A másik, hogy a mögöttes operatív szervek – akik a kiberbiztonság figyelését, az incidensek elhárítását, a biztonsági események kezelését végzik – eléggé éretlenek. A környező országokban léteznek ágazati security operation centerek, tucatjával. Nálunk gyakorlatilag egy ilyesmi van. Ezeknek a rendszerét kellene kialakítani, felügyelni, működtetni.

Bármilyen felsővezetői felmérést nézünk, a kiberbiztonság ott van a top 3 befektetési terület között – és ez nem véletlen. Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, egyre kisebb saját tudással, egyre alacsonyabb belépési küszöbbel lehet már nagyon hatékony támadásokat indítani. Ami korábban komoly technikai felkészültséget igényelt, azt ma egy jól összerakott prompttal is el lehet érni. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetettség nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő – miközben a védekezési oldalon sok szervezet ugyanott tart, ahol évekkel ezelőtt. A védekezésnek ehhez fel kell nőnie, és ehhez nem elég papíron megfelelni, valódi képességeket kell építeni.

ICT Global: Tehát az új ügynökség a felügyeletet és az operatív működést is egy kézbe fogná?

Tanács Zoltán: Magát a felügyeletet is újraterveznénk, és az alatta lévő operatív szervezetek működését is. Egyelőre ez jogalkotási koncepció, egy munkacím. Meglátjuk, hogyan fér bele a kormány amúgy is rendkívül terhelt, sokféle feladattal foglalkozó jogalkotási programjába.

ICT Global: Visszatérve a pénzekre: látszik már a következő négyéves ciklus IT-költségvetésének nagysága? Hogyan oszlik meg benne a hazai és az EU-s forrás?

Tanács Zoltán: Ezt most nagyon nehéz megmondani. Zajlanak az átvilágítások, és ennek még csak a derekán tartunk. Folytatunk egyeztetéseket a Pénzügyminisztériummal, próbáljuk azonosítani a megtakarítási lehetőségeket az intézményrendszeren belül, mert bizony volt rengeteg pazarlás. Emellett nem tudjuk még a következő költségvetés pontos felépítését és sarokszámait, és azt sem, hogy az EU-s ciklus milyen kereteket ad, hiszen Magyar Péter épp most kezdte el a tárgyalásokat a következő hétéves uniós forrásokról.

Összességében azt gondolom, hogy egy államnak a digitalizációra, az informatikára biztos, hogy érdemes költenie. De azt is tudom, hogy hatalmas pazarlást feltételezünk a mostani rendszerben. El tudom képzelni, hogy ha ugyanannyit költünk informatikára, mint eddig, de azt sokkal hatékonyabban tesszük, már azzal önmagában jelentős javulást tudunk elérni.

ICT Global: Mennyit költött eddig az állam informatikára?

Tanács Zoltán: Van az úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzat, amit az állam a saját működtetésére költ: ebből működik a NISZ, a DMÜ, ebből szolgálják ki a kormányhivatalok informatikáját. Ez egy 140–150 milliárdos csomag, ami nyilván sok pénz, de a 45 ezer milliárdos költségvetéshez képest elenyésző.

Emellett van egy sokkal nagyobb tétel, ez egy 1000–1500 milliárdos nagyságrend, amit a teljes államigazgatás informatikai beszerzésekre költ, jellemzően külső cégektől rendelve meg. Csak a vitatott keretmegállapodásokon keresztül, amelyek a DKÜ-nél vannak, nagyságrendileg háromezer milliárd forintot költött el az állam az elmúlt 8–10 évben. Sok pénz, nagyon sok pénz, és nem okosan költötte el az állam. Ugyanakkor, ha lazítunk és engedjük a versenyt, az nagyon sokat fog segíteni. Elvégre egyszerű: az informatika versengő piac, ha nem engedjük a versenyt, az óhatatlanul minőségromláshoz és áremelkedéshez vezet. Eddig pedig nagyon sok szektorban nem engedték a versenyt. A beszerzéseket központosították, a döntéseket politikailag ellenőrizték, és a megrendeléseket azok kapták, akiknek kellett. Ennek véget kell vetni.

ICT Global: Konkrétan mit jelent az IT-beszerzések decentralizálása?

Tanács Zoltán: A túl központosított beszerzési rendszer a kárára vált az informatikának. A DKÜ gyakorlatilag bármilyen nagyobb értékű informatikai beszerzésnél magához vonta a döntést, és „informatikai beszerzés” alatt szinte mindent értettek. Például a közlekedési minisztérium attól szenvedett, hogy egy vonatirányító berendezést is IT-beszerzésként kezeltek, holott az egy speciális céleszköz. Persze vannak benne chipek, de informatikai beszerzéssel foglalkozó szakember soha nem fogja tudni megítélni, hogy ott mi a jó specifikáció. Ez arról szólt, hogy központosítsák a döntést, politikailag ellenőrizzék, és odaadják annak, akinek kellett.

Ezt meg kell szüntetni. Mi azt szeretnénk, hogy ne vonhassa el a központ tetszőlegesen a beszerzéseket, hanem egy szűkebb körben legyen megtartva a központi koordináció, ahol annak valóban van értelme. Egyébként az intézményeknek fel kell nőniük a feladathoz, mert az elmúlt években elvesztették a megrendelői és beszerzői képességeiket, azokat vissza kell erősíteni. De biztos vagyok benne, hogy a felelős gazdálkodás együtt jár azzal, hogy ezek a képességek megerősödnek, és összességében sokkal gyorsabb és olcsóbb lesz az állami informatika.

Ez a konkrét példa arra, hogy a központosítás miért nem működik a gyakorlatban. A DKÜ nemcsak a nagy rendszerfejlesztéseket, hanem a legbanálisabb eszközbeszerzéseket is magához vonta, 4-5 éves keretmegállapodásokba csomagolva. A laptop és az egér itt az abszurd véglet. Olyan termékek, amelyek piaci ára hónapról hónapra változik. Ha egy szállítónak 4 évre előre kell árat vállalnia, elképesztő túlárazások lesznek a rendszerben, még ha nincs is korrupció, akkor is. Egyszerűen a biztonsági tartalékok miatt.

ICT Global: Ami viszont megmaradna központilag, az az IT governance?

Tanács Zoltán: Igen, szeretnénk egy olyan modellt bevezetni, amelyben az architektúra-menedzsment központi marad, hogy technológiailag egy irányba mutassanak a dolgok. De ez nem jelenti azt, hogy minden beszerzést központilag kell megcsinálni. Ez a megkülönböztetés nagyon fontos.

ICT Global: Hol látja a mesterséges intelligencia helyét a kormányzásban?

Tanács Zoltán: Több szinten gondolkodunk. Jelenleg nincsenek meg a feltételek, hogy hatékonyan ki tudjuk használni, de nagyon szeretnénk záros határidőn belül – másfél-két éven belül – egy olyan csoportmunka-környezetet teremteni a közigazgatásban, amihez könnyen csatolhatók AI-asszisztensek és AI-eszközök, amelyek az ügyintézők munkáját megtámogatják.

Az, hogy ez egy copilot-előfizetés, egy enterprise cloud vagy egy saját modell  az egy AI governance kérdés. Mindig lesznek feladatok, egy egyszerű e-mail megfogalmazása, egy publikus dokumentum összefoglalása, amihez nyilvános modelleket is lehet használni. És mindig lesznek olyanok, ahol bizalmas dokumentumokat nem szabad külső szolgáltatásba betölteni, arra zárt, belső megoldás kell.

De ez csak a legkönnyebben érthető szintje a mesterséges intelligencia kormányzati alkalmazásának, amikor a saját munkámat támogatom meg.

A valódi áttörés a szakmai alkalmazásokban van. Az EESZT-t említeném példaként: kiváló magyar kutatócsoportok dolgoznak azon, hogy az egészségügyi adatokra építve népegészségügyi predikciós modelleket építsenek. Ezekkel célzottan meg tudjuk mondani, kinek kell szűrővizsgálatra mennie, mert az adatok alapján nagy valószínűséggel kezdődő betegsége van. Tehát nem utólag reagálunk, hanem megelőzünk. A diagnosztikában ugyanez: az EESZT-be feltöltött képadatokra építve, képelemzési technikákkal rengeteg feladatot át lehetne venni az orvosoktól. Persze a folyamat végén szükség van az emberre, aki kontrollál, de az előfeldolgozást százával, ezrével tudná végezni a gép. Egy fáradhatatlan algoritmus sokkal pontosabban veszi észre az eltéréseket, mint egy fáradt, túlterhelt orvos.

És ez csak az egészségügy. Százával lehetne sorolni a területeket: oktatás, agrárium, klímahelyzet kezelése – hol öntözzek, mit öntözzek, mikor avatkozzak be. Épp ezért nem működhet úgy, hogy egy minisztérium találjon ki mindent. A mi feladatunk az, hogy az alapokat megteremtsük: legyen biztonságos architektúra, legyenek szoftverlicenc-megállapodások, legyenek olyan eszközök, amiket mindenki tud használni. Emellett egy olyan kompetenciafejlesztést kell megcsinálnunk, amivel mindenki képessé válik arra, hogy ezeket valóban használja. Ha ez megvan, nem kell senkire ráerőltetni, mert mindenki rá fog jönni, hogy ez jó.

ICT Global: A szuverén felhő kapcsán mi az Ön álláspontja? A NISZ által üzemeltetett kormányzati felhő létezik, de a nagy szolgáltatók behozhatatlan előnyben vannak.

Tanács Zoltán: A felhő megkerülhetetlen. Az a gondolkodás, hogy mindent a földön tartunk, mert az biztonságosabb százszor megdőlt már. Sokkal kevésbé biztonságos egy nem frissített, nem megfelelően üzemeltetett saját infrastruktúra, mint egy felhőszolgáltatás. Legyünk reálisak, a KKV-k ezreinek nem opció, hogy saját szervertermet építsenek és üzemeltessenek, nekik szolgáltatásként kell igénybe venniük az informatikát.

A kérdés tehát nem az, hogy felhő igen vagy nem, hanem az, hogy hogyan. Mert könnyen be lehet esni a vendor lock-in csapdájába, amikor kiválasztok egy szolgáltatót, ráépítem az egész működésemet, aztán elkezd árat emelni, és már nem tudok kilépni. Ez pedig alapvető szuverenitási kérdés. Ez igaz egy vállalkozásra, és különösen igaz az államra is. A magam részéről a hibrid és a multi-cloud megoldásokban hiszek. Mindig meg kell tartani a lehetőséget, hogy legyen B, C, D opció.

Ha egy külföldi szolgáltató felhőjére építünk is – mondjuk egy európai lokációban lévő Oracle vagy Microsoft rendszerre, ahol az adatok bizalmassági szintje ezt megengedi –, onnan tudjunk átmenni egy másikba, ha azzal bármilyen probléma van. Emellett mindig legyen saját backup megoldás is, bár üzemszerűen az nem fog tudni mindent kiszolgálni, mert nem lehet arra méretezni, hogy minden csúcsterhelést  elviseljen. Tehát: átjárhatóság több szolgáltató között, backup opció a háttérben, de egyébként igenis ki kell használni a felhő előnyeit, mert azok nagyon számosak.

ICT Global: Utolsó kérdésem: ha azonosítania kellene három-négy ténylegesen látható akadályt, amelyek a digitális fejlődést gátolják, mik lennének azok?

Tanács Zoltán: Megszokás. Ez az egyik. Nehéz fejlődni, váltani, tanulni, és ebben előbb-utóbb kifáradnak sokan.

A második, hogy a kormányzaton belül az óriási munkaterhelés nehezíti, hogy az előremutató dolgokat időben meg tudjuk csinálni. De ez máshol is így van.

A harmadik a pénz. Rengeteg mindenre kellene forrás az országban, nagyon sok közszolgáltatás rossz állapotban van. Nehéz választani, amikor aközött kell dönteni, hogy klímát szereljünk egy kórházba, vagy bővítsük egy számítóközpont kapacitását. Felújítsunk egy gyermekotthont, vagy upgrade-eljünk egy elavult rendszert, aminek vannak biztonsági kockázatai, de hát „még működik”. Nagyon nehéz dilemmák ezek.

A negyedik a rossz prioritások és a versenykorlátozás. Az elmúlt másfél évtizedben a kormány rosszul költötte a pénzt, olyan nagyvállalatok támogatására mentek százmilliárdok, amikből más területen, például a gyermekvédelem területén csodákat lehetett volna művelni. A prioritások rossz helyen voltak. Ha a digitalizációban oldjuk a versenykorlátozást, felszabadítjuk a piacot, engedjük, hogy versenyezzenek a cégek, és maga az állam elkezdi érdemi tempóban digitalizálni magát, akkor nagyot tudunk emelni az egész országon.”

Forrás:
Háromezer milliárd ment el informatikára, amit az állam nem okosan költött el” – Tanács Zoltán a kormányzati informatika teljes átalakításáról; Kiss Franciska; ICT Global; 2026. június 25.

Nagyarányú, de szelektív államigazgatási átalakítás történt, 13 minisztériumban 27 helyettes államtitkárt mentettek fel, miközben 53 új vezetőt neveztek ki

„Komoly személyi átalakításokat hajtott végre a kormány az államigazgatás felső szintjén. A péntek esti Magyar Közlönyben megjelent miniszterelnöki határozatok szerint Magyar Péter tizenhárom minisztériumban összesen huszonhét helyettes államtitkárt mentett fel, miközben ötvenhárom új vezetőt nevezett ki. A döntésekből az is kiderül, hogy a kabinet tizenegy magas rangú tisztviselőt átvett a korábbi Orbán-kormányból.

A mostani lépés a kormányváltás utáni államigazgatási átrendeződés újabb jelentős állomása. Bár a miniszterek és államtitkárok kinevezése már korábban megtörtént, a minisztériumok tényleges működését nagyban meghatározza, kik irányítják a szakpolitikai területeket helyettes államtitkári szinten. Ezek a vezetők felelnek a napi szakmai munkáért, az apparátusok irányításáért és sok esetben a jogszabály-előkészítés koordinálásáért is.

A közlönyben megjelent határozatok alapján a személycserék szinte az egész kormányzati struktúrát érintették. Változás történt többek között a Belügyminisztériumban, az Egészségügyi Minisztériumban, az Igazságügyi Minisztériumban, az Élő Környezetért Felelős Minisztériumban, a Gazdasági és Energetikai Minisztériumban, a Közlekedési és Beruházási Minisztériumban, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban, a Szociális és Családügyi Minisztériumban, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumban, a Pénzügyminisztériumban, a Miniszterelnökségen és a Külügyminisztériumban is.

A legnagyobb mozgások közé tartozik a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium átalakítása, ahol három felmentés mellett tizenkét új helyettes államtitkári kinevezést hirdettek ki. A kinevezettek között szerepel Berg Judit író is, akit a szélesebb közönség a Rumini-könyvsorozat szerzőjeként ismerhet.

Jelentős változás történt a Szociális és Családügyi Minisztériumban is: két távozó mellett kilenc új vezető érkezik a tárcához. Ugyancsak nagyobb átrendeződés érinti az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot, ahol négy helyettes államtitkárt mentettek fel, és kilenc új szakember kapott megbízatást.

A Gazdasági és Energetikai Minisztériumban öt helyettes államtitkár távozott, miközben hét új vezetőt neveztek ki. Ez a tárca különösen fontos szerepet kap a következő időszakban, mivel egyszerre tartoznak hozzá gazdaságpolitikai, energetikai és versenyképességi kérdések. A személyi döntések ezért nemcsak adminisztratív jelentőségűek, hanem azt is jelezhetik, milyen szakpolitikai irányokat akar megerősíteni a kormány.

A Belügyminisztériumban két helyettes államtitkár távozott, és egy új vezető érkezett: Szántó Dávid Pétert nevezték ki, aki a sportért felelős államtitkárság munkájába kapcsolódik be. A kinevezés azért is kapott figyelmet, mert Szántó Dávid korábban sportújságíróként és televíziós szakemberként volt ismert.

Az Egészségügyi Minisztériumban két korábbi vezető megbízatása szűnt meg, négy új helyettes államtitkárt pedig kineveztek. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban szintén két távozás és négy kinevezés történt. A Pénzügyminisztériumból hárman távoztak, míg egy új helyettes államtitkár érkezett.

A döntésekből az is látszik, hogy a kormány nem teljesen nulláról építi újra az államigazgatás felső vezetését. A kabinet tizenegy magas rangú tisztviselőt átvett a korábbi Orbán-kormányból…”

Forrás:
Nagy sorcsere az államigazgatásban: 27 helyettes államtitkárt mentett fel Magyar Péter; Kárpáti Maja; Magyar Hírlap; 2026. június 27.
Magyar Közlöny; 2026. évi 80. szám; 2026. június 26. (PDF)

Hét főispánt cseréltek le

„Hét vármegye élén cserélődik a főispán június 29-étől. A miniszterelnök pénteken tette közzé a kinevezéseket a Magyar Közlönyben.
A dokumentum szerint a vidék- és településfejlesztési miniszter javaslatára
* Bede Péter Józsefet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal,
* Bozsolik Róbert Zsoltot a Tolna Vármegyei Kormányhivatal,
* Cseresnyés Bélát a Zala Vármegyei Kormányhivatal,
* Fröhlichné Hamar Editet a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal,
* Kovács Évát a Heves Vármegyei Kormányhivatal,
* Sinka-Ács Juditot a Somogy Vármegyei Kormányhivatal és
* Tyukodi Dávidot a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal
élére nevezi ki június 29-ei hatállyal Magyar Péter.

A leváltott főispánok többsége régi szereplője a területi közigazgatásnak. Kancz Csaba (Komárom-Esztergom), Neszményi Zsolt (Somogy) és Takács Szabolcs (Veszprém) már 2014 óta vezeti a megyét, előbb kormánymegbízottként, majd 2022-től főispánként. Sifter Rózsa Zalában 2016 óta, Román István Szabolcs-Szatmár-Bereg élén 2017 óta van posztján. Ignácz Balázs Hevesben a legújabb jövevény: 2022-ben kapta meg a tisztséget, miután elődje, Pajtók Gábor parlamenti mandátumot szerzett. Tolna vármegyében különleges a helyzet: a február 8-án elhunyt dr. Horváth Kálmán helyére csak március 1-jén kerülő Lehőcz Reginát is leváltja Magyar Péter.”

Forrás:
Hét vármegyében cserél főispánt Magyar Péter; Molnár Szabina; Index.hu; 2026. június 26.
A miniszterelnök 49/2026. (VI. 26.) ME határozata főispánok kinevezéséről; Magyar Közlöny; 2026. évi 80. szám; 2026. június 26.; 3147. o. (PDF)

Közigazgatás, politika, jog

Fót Város Önkormányzata szakmai javaslatcsomagot állított össze az új kormány részére

„Fót Város Önkormányzata Képviselő-testülete június 25-ei ülésén – Merkwart Krisztián polgármester kezdeményezésére – az új kormány részére összeállított konstruktív, szakmai javaslatcsomagot fogadott el. Az anyag százas nagyságrendben tartalmaz olyan problémákat, és azokra megoldási javaslatokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve az önkormányzatokat és intézményeiket érinti.

Fót Város Önkormányzata szakítani kíván azzal a gyakorlattal, hogy a települések a kormányzatot – szinte kizárólag – támogatási igénnyel keresik meg. Ezzel szemben az elfogadott javaslatcsomagnak csak a töredéke érint pénzügyi kérdéseket, szerepelnek benne viszont kisebb, egyszerű jogszabálymódosítással kezelhető problémák, és egészen komplex kihívások is. Az anyag nem csak a szűken vett önkormányzatiság kérdésével foglalkozik, de ahhoz kapcsolódóan többek között: egészségügyi, oktatási, szociális, kulturális témákkal is.

Fót Város Önkormányzata bízik abban, hogy Magyarország Kormánya nyitott és konstruktív lesz a javaslatcsomaggal kapcsolatban. A dokumentum vonatkozó részeit hamarosan megkapják majd az illetékes minisztériumok, teljes terjedelmében pedig a miniszterelnökség és az önkormányzatokért felelős szaktárca, továbbá elérhető Fót város weboldalán.”

Forrás:
Fót Város Önkormányzata szakmai javaslatcsomagot állított össze az új kormány részére; Fót Város Önkormányzata; 2026. június 25.
A részletes (52 oldalas) javaslat letölthető a fenti webcímen.

Szakmai javaslatok a helyi ingatlanadóztatási gyakorlat hatékonyságának növeléséhez – Állami Számvevőszék

„Átgondoltabb ingatlanadóztatással még adóemelés nélkül is mintegy 10-15 százalékkal lehetne növelni a helyi (ingatlan)adóbevételeket. Az Állami Számvevőszék – mintegy 20 önkormányzat ingatlanadóztatása 2024. évben indított ellenőrzésének tapasztalatai alapján – számos támogató szándékú javaslatot fogalmazott meg a hatékonyabb adóbeszedés érdekében.

Egy település számára jelentős fejlesztési forrást biztosíthat a helyi adóbevétel, amelynek alapfeltétele a helyi, a települési viszonyokhoz, a helyben lakó vagy gazdálkodó adóalanyok teherviselő képességéhez, valamint a települési célokhoz igazodó adópolitika léte.

Bár a helyi adók legnagyobb bevételt eredményező fajtája a helyi iparűzési adó, (melyből 2024-ben 1348,6 milliárd forint származott) az önkormányzatok adórendeletben dönthetnek az egyes helyi (ingatlan)adónemek (az építményadó, a telekadó, a magánszemély kommunális adója) bevezetéséről is. 2024-ben a települések mintegy kétharmadán működött egy vagy többféle helyi ingatlanadó, s azokból 225,2 milliárd forint bevétel származott. E bevétel nagy részét – 77,2 százalékát – főként a nem lakáscélú épületek adóztatásával az építményadó címén beszedett összeg tette ki.

Magyarországon az egyik legérzékenyebb helyi adókérdés az ingatlanadó: a magyar társadalomban ugyanis él az ingatlanok adóztatásával szembeni történelmi, szociokulturális ellenérzés, ezért ebben a tekintetben különösen nagy az önkormányzatok felelőssége.

Ugyanakkor az ingatlanadóztatás területén jelenleg – nemzetközi összevetésben is – nagy mozgástere van az önkormányzatoknak mind az adómérték, mind a kedvezményi rendszer kialakítását illetően. Az ingatlanadóbevétel GDP-hez mért aránya nem tér el érdemben a régiós mintázattól,az EU átlaghoz képest jóval alacsonyabb.

Az ÁSZ álláspontja szerint az adószint (adómérték) növelése nélkül, pusztán a hatékonyabb ingatlanadóztatással van mód – becslésük szerint – mintegy 10-15 százalékkal növelni a helyi (ingatlan)adóbevételeket (anélkül, hogy a fizetendő szolidaritási hozzájárulás összege növekedne).

Ehhez azonban szükség van egyrészt a helyi adottságokhoz, a települési és adópolitikai célokhoz és a magasabb szintű jogszabályokhoz igazodó helyi ingatlanadó-rendeleti szabályokra, másrészt az adószabályok végrehajtásához megfelelő kompetenciával és kapacitással rendelkező adóhatóságra.

Mindezek elősegítése érdekében az ÁSZ az érdekeltek (önkormányzatok, jegyzők, illetékes miniszterek, Magyar Államkincstár) számára nem kötelező érvényű, megfontolásra érdemes, a helyi ingatlanadóztatás hatékonyságát mindenképp növelő, támogató szándékú javaslatokat ismertetett az önkormányzati ingatlanadóztatás vizsgálatával szerzett ellenőrzései tapasztalatai alapján…”

Forrás:
Szakmai javaslatok a helyi ingatlanadóztatási gyakorlat hatékonyságának növeléséhez; Állami Számvevőszék (ÁSZ); 2026. május 19.

Egészségügy

Az egészségügynek teljesen új pályára kell állnia, mert a mostani tévút

„Az államosítás, a központosítás, az alapellátás elhanyagolása és a betegek magukra hagyása miatt a rendszer ma nem jó minőségű ellátásra, hanem napi túlélésre rendezkedett be. Egy kórházban sokszor már annak is örülnek, ha aznap minden műtő működik, van elég nővér, működnek az eszközök, és megjelennek a betegek. Ez abszurd, de jelenleg ez az alapműködés logikája. – mondta Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Interjú.

Mit mond önnek az a politikai ígéret, hogy „rendszerváltás” jön az egészségügyben?

Azt, hogy az egészségügynek teljesen új pályára kell állnia. Én az utóbbi években gyakorlatilag minden előadásomat azzal zártam: új modellre kell átállni, mert a mostani tévút. A keretrendszer, amelyet az elmúlt 16 évben a kormány felépített, nem eredményezett működőképes egészségügyet. Nem egyszerű korrekciókra van szükség, hanem arra, hogy más szemléletben, más irányítási és működési logikával gondoljuk végig, mit várunk a rendszertől.

Kicsit pontosítson: ez struktúraátalakítást, irányítási reformot, vagy csak stílusváltást jelentene?

Újra fel kell tenni az alapkérdéseket az egészségügyről. Például azt, hogy mi legyen a tulajdonviszonyokkal. Jó volt-e, hogy elvették a kórházakat az önkormányzatoktól, vissza kellene-e adni nekik? Szerintem már nem érdemes, mert az önkormányzatok ma ezt a szerepet már jellemzően nem tudnák ellátni, nincs rá forrásuk, el is szoktak tőle. De a kérdést attól még ki kell tenni az asztalra. Legalább ennyire fontos a gazdálkodási rend. A kórházi gazdálkodás mai, költségvetési logikája az én olvasatomban alkalmatlan arra, hogy az intézmények normálisan működjenek. Régen is felmerült, hogy külön kórháztörvény kellene, vagy valamilyen sajátos, az egészségügyre szabott gazdálkodási forma, akár nonprofit társasági megoldás. Ehhez vissza kell nyúlni, mert a mostani forma nem segíti, hanem bénítja a működést. A másik súlyos hiba az volt, hogy az egykori Országos Egészségbiztosítási Pénztárból (OEP), mai nevén Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőből (NEAK) lényegében egy egyszerű kifizetőhelyet csináltak. Ahelyett, hogy erősítették volna a biztosítói szolgáltatásvásárló funkciókat, leépítették azokat.

Állampolgári jogon, vagy biztosítási jogviszonyon nyugvó modellt preferálna a mai helyzetben?

Ez egy másik tisztázandó alapkérdés: pontosan mit jelent az a megfogalmazás a Tiszás programban, hogy „mindenki” hozzáfér az ellátáshoz? Most, ha valaki félévig nem fizeti az egészségügyi szolgáltatási járulékot elveszíti a jogviszonyát, miközben csak a nemfizetők figyelése, azonosítása rengeteg többletfeladatot jelent. De vajon megéri-e ezt a kontrollt fenntartani? Hiszen az általános forgalmi adón keresztül gyakorlatilag mindenki befizetője a közös költségeknek. Nem lehet úgy tenni, mintha ez magától értetődő volna. Biztosan foglalkoznék azzal is, hogy mi van a betegek jogainak a védelmével. Erre viszont a most formálódó új rendszerben sem látok azonosítható intézményt.

A Tisza a kampányban azt ígérte: az egészségpolitikai javaslatait társadalmi vitában teszi mérlegre, és hallgat a szakértőkre.

Jó kiindulópont. A problémákat, a rendszer feszültségeit szisztematikusan végig kell beszélni, és nem elsumákolni. Az egészségügy jövőjét nem lehet zárt ajtók mögött összerakni. Teljesen új rendszert kell kialakítani, mivel nincs olyan eleme a mai rendszernek, amihez ne kellene hozzányúlni.

Mi az, amit biztosan nem tartana meg a jelenlegi rendszerből?

A mostani, egy kézből történő irányítást ebben a formában biztosan nem. Az Országos Kórházi Főigazgatóság – ami most a teljes ellátórendszert irányítja – működése az én értelmezésem szerint jelentős hatékonysági veszteségekkel jár. Még azt sem tartanám kizártnak, hogy magát az intézményt ebben a formában megszüntessék, és helyette jöjjön létre egy teljesen más logikájú szervezet. Jóval decentralizáltabb működtetésre van szükség. Úgy tűnik, erre van hajlandóság a Tiszában is. Ha lehet hinni a híreknek, az OKFŐ élére külföldről érkezne szakember egy olyan országból, ahol sokkal decentralizáltabb módon üzemeltetik az ellátórendszert, átlátható elvárásokkal, számonkérhető teljesítménnyel. A kórházigazgatók mozgásterét vissza kell adni. Ma elképesztően beszűkültek a lehetőségeik arra, hogy normális gazdálkodást folytassanak, embereket vegyenek fel, premizáljanak, szervezzék a munkát. Így nem lehet eredményesen intézményt vezetni.

Ha ma egy átlagos beteg útját végig követnénk a tünettől a diagnózisig, hol van az a pillanat, ahol a legnagyobb eséllyel „elveszti” őt a rendszer?

Már a diagnózisig vezető úton. Lassan jut orvoshoz, lassan születik meg a diagnózis, és utána sincs betegútmenedzsment. A beteg gyakorlatilag teljesen magára van hagyva a szolgáltatók hálójában. Súlyosabb esetekben is csak annyit javasolnak neki, hogy keressen magának intézményt, ahol egy orvos megműti, és szervezze meg a további kezeléseit. Ez elfogadhatatlan.

Az ellátatlanság nagyon pontos indikátora a várólista.

Gyors, célzott program kell a sorok rövidítésére. Kifejezetten rokonszenvesnek tartom Hegedűs Zsolt leendő miniszternek azt a vállalását, miszerint 2027 végéig megoldják, hogy fél évnél tovább senkinek ne kelljen várnia. Ennek azonban ára van, a jelenleginél magasabb felárat kell fizetni a várólista-műtétekért. Az ígért évi 500 milliárdból futja majd.

Valóban csak pénz kérdése a várólista? Naponta kérnek segítséget betegek, vagy a hozzátartozóik, hogy ellátáshoz jussanak, mert a kórház, vagy a szakrendelő orvosa egyszerűen lepattintja őket.

Nem szabad összekeverni a várólistákat az alapvetően hiányzó szolgáltatások problémájával. A várólistáknál egyértelműen pénz és szervezés kérdése a megoldás. A rendszer fókusza ma nem az, hogy a beteg megfelelő időben, megfelelő helyen ellátást kapjon, hanem a napi túlélés az üzemeltetésben. Egy kórházban sokszor már annak is örülnek, ha aznap minden műtő működik, van elég nővér, működnek az eszközök, és megjelennek a betegek. Ez abszurd, de jelenleg ez az alapműködés logikája. A beteg „lepattintása” két elemből fakadhat: egyrészt nincs orvosi érdekeltség abban, hogy minél több beteget lássanak el, másrészt vannak ellátástípusok, amiből egyszerűen nincs elég. Ilyen például a hospice-ellátás.

A Népszavának adott korábbi interjújában is arról beszélt, hogy az egészségügy állapota frusztrálja a magyarokat és a politika évtizedek óta halogatja az átfogó megoldást. Most, a Tisza programjának ismeretében inkább reménykedő vagy inkább óvatos?

Reménykedő, mert legalább kimondják: más kell. Az is optimistává tesz, hogy önálló egészségügyi minisztériumot ígérnek. Számomra ez az egyik legfontosabb kérdés. Az elmúlt évek egyik nagy baja az volt, hogy az egészségügynek nem volt önálló politikai súlya, nem volt olyan tárca, amely kizárólag ezért a területért küzdött volna a kormányon belül. Ha egy rendszerben hibás döntést hoznak, az még nem a világ vége. A baj az, ha nem kontrollálják a döntést, és ha az hibásnak bizonyul, nem hajlandók korrigálni. Én azt látom, hogy itt legalább megvan a tanuló rendszer ígérete.

Mi teheti hiteltelenné ezt a rendszerváltós ígéretet?

Ha túl sokat akarnak egyszerre. Nem szabad mindennek nekiszaladni, mert ezt az ország nem fogja bírni szakemberrel. Nincs annyi szakértő, nincs annyi új vezető, nincs annyi intézményi kapacitás, hogy egyszerre mindent felforgassanak. „Tégláról téglára” kell új rendszert építeni, világos prioritásokkal.

Mi lenne az első lépés ön szerint?

Az alapellátás, mindenekelőtt a háziorvosi rendszer megerősítése. Sok az üres praxis, kevés a nővér, kevés a kiegészítő szakember. A háziorvosok csoportos együttműködésében lenne erre tér, de ma ezek nagy része nem valódi praxisközösség. Azért jöttek létre, hogy a háziorvosok a béremelésekhez hozzáférjenek, nem azért, mert valódi együttműködést mutassanak fel. Pedig a korábbi modellkísérletek megmutatták, hogy gyógytornászokkal, pszichológusokkal, dietetikusokkal, plusz szakemberekkel és jobb szervezéssel a lakóhely közelében sokkal több szolgáltatást lehetne nyújtani a rászorulóknak. Ezeket a tapasztalatokat a politika egyszerűen elejtette.

Ha lenne egyetlen „visszavonásgomb”, mit törölne el az elmúlt 16 évből?

Nem engedtem volna az államosítást ebben a formában, és nem engedtem volna, hogy egy ennyire központosított irányítás uralja a kórházrendszert. A másik nagy mulasztás az alapellátás érdemi fejlesztésének elmaradása volt. Muszáj egy harmadikat is ide sorolni, mégpedig az orvosi béremelések végrehajtásának módját, a teljesítménytől, leterheltségtől független bérek egyforma emelését, ami az ösztönzési rendszerben óriási kárt okozott.

Van még elég erő az orvosokban, ápolókban, szakdolgozókban ahhoz, hogy egy új reform mögé odaálljanak?

Szerintem igen, ha valaki világosan elmagyarázza, hogy mit miért csinál. Az emberek szeretnek jó érzéssel dolgozni. Nemcsak a fizetés számít, hanem a munkakörnyezet, a szakmai autonómia, a támogató vezetés, az, hogy ne robotként kezeljék őket. Az egészségügyben különösen fontos a bizalom és az autonómia, amikor ezt felváltja a rendőri logika, az megbénítja a rendszert.

Névjegy

Sinkó Eszter közgazdász, egészségpolitikai szakértő. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karán működő Egészségügyi Menedzserképző Központ MSc programjában az egészségügyi rendszerek elemzését oktatja, de évek óta részt vesz az ELTE Politikatudományi Intézetének közpolitikai oktatásában is. A magyar egészségügyi rendszer, finanszírozás és reform egyik legismertebb elemzője, aki korábban az egészségügyi minisztérium reformtitkárságán és az Egészségbiztosítási Önkormányzatban is dolgozott, ma pedig oktatóként, kutatóként és szakmai testületek tagjaként formálja az egészségpolitikai gondolkodást.”

Forrás:
„Az egészségügynek teljesen új pályára kell állnia, nincs olyan elem, amihez ne kellene hozzányúlni”; Danó Anna; Népszava; 2026. június 27.

A strukturális fordulat és a valódi rendszerváltás esélyei az egészségügyben

„Az új Egészségügyi Minisztérium büntetés helyett tanulásra épülő biztonsági kultúrát, transzparens országos leltárt és a kórházi autonómia fokozatos visszaadását ígéri. A strukturális fordulat és a valódi rendszerváltás esélyeit az IME XX. Egészségpolitika és egészségügyi rendszerek konferenciáján latolgatták az előadók.

Gyökeresen új, transzparens, partnerségen és a hibákból való tanuláson alapuló vezetési kultúra mellett köteleztem el magam – derült ki Buga László, a június 2-án hivatalosan is bejegyzett, a Belügyminisztérium szervezetéből frissen kivált Egészségügyi Minisztérium kórházi fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkára előadásából. Első nyilvános expozéjában nem pusztán az új tárca felállásának strukturális és költségvetési nehézségeit vázolta fel, hanem beszélt arról is, a korábbi kormányzati működés egyik legfőbb deficitje a szűkös kommunikációs portfólió volt, amely elvágta a visszacsatolás lehetőségét, ezért képtelen volt a szakmai válaszokra. Az új államtitkárság ezzel szemben nyitott, közvetlen párbeszédet és „no-blame”, azaz büntetésmentes kultúrát ígér az ágazati szereplőknek.

Véget ér a defenzív vezetés korszaka?

A cél egy olyan négyéves ciklus, amely a büntető szemlélet helyett a tanulásra épülő biztonsági kultúrát honosítja meg Magyarországon – hangsúlyozta az államtitkár, aki párhuzamként a brit egészségügyet alapjaiban megrázó és átalakító Mid Staffordshire-jelentést (Francis Report) hozta fel. Az ott azonosított rendszerszintű hibák – a betegfókusz elvesztése, a defenzív vezetési kultúra, a jelzések figyelmen kívül hagyása és a félelemre épülő struktúra – kísérteties hasonlóságot mutatnak a hazai ellátórendszer jelenlegi anomáliáival.

Az egészségügyi ellátórendszer önmagában csupán 11-20 százalékban határozza meg a lakosság egészségi állapotát és a születéskor várható élettartamot, a döntő hányadért az életmód, a környezeti tényezők, az oktatás és a lakhatási viszonyok felelősek – mutatott rá a szakpolitikai beavatkozások irányára. Magyarország ezen a téren mutatott uniós lemaradását – az elkerülhető halálozások kirívóan magas számát – az államtitkárság adatvezérelt, háromszintű – közösségi, alapellátási és egyéni – népegészségügyi programokkal tervezi orvosolni. Pozitív történelmi példaként a 2011-es zárt téri dohányzási tilalmat említette, amely bizonyítottan 60 százalékos mortalitáscsökkenést eredményezett egyes daganatos betegcsoportok körében.

Átfogó leltárt készít az államtitkárság

Bár adatmennyiség szempontjából Magyarország az uniós élvonalba tartozik, az adatintegráció és gyakorlati felhasználás terén súlyos hiányosságok mutatkoznak. Az államtitkár a meglévő 11-14 adatbázis szűrésével mutatta be a földrajzi és strukturális aránytalanságokat. Példaként hozta fel, hogy míg Budapest orvosi ellátottsága a háromszorosa az országos átlagnak, addig a daganatos halálozási mutatók és a humánerőforrás-kapacitások között sincs érdemi korreláció a területi eloszlásban.

A humánerőforrás-krízis mélységét a Humánerőforrás Monitoring Rendszer (HMR) legfrissebb dashboard-adatai világítják meg leginkább: a 2544 bejelentett ellátási egységből jelenleg 464 – azaz bő 18 százalék – részlegesen vagy teljesen szünetel orvos- vagy szakdolgozói hiány miatt. A valós helyzet azonban ennél is kritikusabb, mivel a statisztika nem látja a külső közreműködők és szolgáltatók által fenntartott rendszert. Az államtitkár kiemelte, hogy az egyik legnagyobb orvosközvetítő cég önmagában 35 kórház 129 osztályán van jelen, és ebből 12-15 olyan kulcsfontosságú osztály, ahol a személyzet több mint felét ez a külső szereplő biztosítja. A rendszerben lévő, átirányításokkal és közreműködőkkel betöltött „szürke zónás” munkaórák számát a tárca havi 60-70 ezerre becsüli.

A strukturális szélsőségek felszámolása és a regionális szintű ellátásszervezés érdekében az államtitkárság első lépésként egy átfogó, transzparens, országos leltár elkészítését indítja el. Buga László leszögezte, hogy a kórházvezetők részéről abszolút őszinteséget és a valós problémák feltárását várják, legyen szó humánerőforrás-kiesésről, omladozó falakról, legionella-fertőzésről vagy működésképtelen klímarendszerekről. Az anomáliák elkendőzése helyett a szakma bevonásával és célzott ösztönzőkkel kívánják stabilizálni az ágazatot.

Kerekasztal bértábláról, homokóra-korfáról, szakmai műhelyekről

A krónikus humánerőforráshiány, az elmaradt infrastrukturális beruházások és a centralizált üzemeltetés (KEF) okozta rendszerszintű diszfunkciók kerültek terítékre a konferencia kerekasztal-beszélgetése során.

A parlament 3,6 milliárd forintot szavazott meg a kórházi klímahelyzet azonnali rendezésére – nyitott az akut krízishelyzet kezelésének számaival Buga László, aki a tartós hőség miatt összeomló berendezések kapcsán elmondta, jelenleg 36 kórházi klíma vár javításra, a logisztikai beszerzések zajlanak, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) pedig igyekszik felpörgetni a folyamatokat.

A tárca már bekérte a kórházaktól azokat az adatokat, amelyek az évtizedek óta elmaradt vízvezeték- és elektromoshálózat-fejlesztéseket összesítik – folytatta az államtitkár, hozzátéve, hogy a strukturális megújulás másik pillére a digitalizáció lesz. Olyan IT-programok indulnak, amelyek a frontvonalban dolgozók és a minisztérium adminisztratív terheit egyaránt mérséklik.

Egy 10 fős csapat már dolgozik az új szakdolgozói bértáblán – jelentette be a szakpolitikus, hangsúlyozva, hogy az EüM-ben prioritásként kezelik ezt a témakört. A cél egy olyan koherens rendszer kialakítása, amely elkerüli a bérfeszültségeket és a szakdolgozók intézmények közötti belső migrációját. Ezzel kapcsolatban Böszörményi-Nagy Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökségi tagja emlékeztetett, hogy a kamara már 2022-ben elsődleges célként fogalmazta meg a szakdolgozói bérek rendezésének szükségességét, ám az akkori államtitkárság ezt másként értékelte. Ugyanakkor pozitív tendenciákról is beszámolt az orvoselvándorlás terén: míg 2010-ben évente ezren, ma már csak 400-450-en mennek külföldre. Aggasztó viszont a hazai orvostársadalom homokóraszerű korfája: bár a 40 év alattiak száma nő – noha 20 százalékuk még szakvizsga előtt áll –, a teljes orvoslétszám 24 százaléka 64 év feletti, 12 százaléka pedig a 70. életévét is betöltötte. Nélkülük jelenleg nincs ellátás. A MOK felmérése szerint a tiszta állami szférában mindössze az orvosok 38 százaléka dolgozik, 45 százalékuk ingázik a magán- és állami ellátás között, míg 16 százalék kizárólag a magánszektorban rendel. Böszörményi-Nagy hangsúlyozta, hogy a magánszféra megtartó ereje ma már nem elsősorban a pénzben, hanem a kiszámítható körülményekben és a betegbiztonságot garantáló, elegendő időkerekekben rejlik.

Némileg árnyalta a képet Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetését jelenleg helyettesként ellátó főigazgató-helyettes. Véleménye szerint a komfort és a csúcstechnológia terén sok esetben már nincs különbség az állami és a magánellátás között. Úgy látja, az eltorzult létszámhelyzetet nem szabad tovább tétlenül nézni, a kapacitások átrendezése után a humánerőforrás-gazdálkodás és a döntési jogkörök súlypontját a felső menedzsment szintjéről az osztályvezetői szintre kell levinni, a lokális érdekek helyett szigorúan szakmai szempontok mentén szervezve újra a csapatokat.

A vidék megtartó ereje kapcsán Tóth Gábor rámutatott: világjelenség, hogy a fiatal orvosok a nagyvárosokban akarnak maradni. Az MKSZ szerint ez ellen komplex, „sok kicsi sokra megy” típusú ösztönzőkkel, például plusz jutalomszabadsággal, 5 év utáni jubileumi jutalommal, és a helyi közösségekbe való beágyazódást segítő szakorvosképzéssel lehet tenni. Buga László pedig hozzátette, Magyarországon a valódi szakmai műhelyek építése helyett a tisztán finanszírozás-vezérelt működés kapott prioritást, és az egyetemi oktatásból is hiányzik a klasszikus „iskolateremtő” kultúra. Az orvosok kiáramoltatása a végekre óriási kihívás, de az elodázás ideje lejárt. A helyi kulturális sajátosságok becsatornázásával kell megmenteni a városi kórházakat.

KEF: elveszett alkupozíciók, visszafordíthatatlan károk

A centralizált működtetés elvágta a kórházmenedzsmenteket a gazdálkodástól, az intézményvezetők kezéből kivették az irányítást, az autonómia elveszett – fogalmazott az államtitkár a kerekasztal leginkább konszenzusos pontján, ami a KEF-üzemeltetés kudarca volt.

Úgy működünk, mintha két malomban őrölnénk – fogalmazott, utalva arra, hogy a tőle távol lévő beruházónak nem a kórházi szempontok, hanem kizárólag a költségek számítottak. Ráadásul az adatok azt bizonyítják, hogy a KEF-korszakban ezek a szolgáltatások jóval drágábbak lettek, miközben a kórházak elvesztették az alkupozíciójukat.

Ez a rendszer így nem tartható fenn – jelentette ki az államtitkár, hozzátéve, hogy amit lehet, vissza kell adni a kórházak saját üzemeltetésébe. Mivel azonban a kiszervezések sok helyen már visszafordíthatatlan károkat okoztak, és a centralizáció azonnali felszámolása sokkszerű lenne, a tárca az intézményi autonómia fokozatos visszaadását tervezi – ez a kérdéskör szintén központi eleme lesz a kórházaknak kiküldendő kérdőívnek.

Sinkó Eszter: A monolit állami struktúrától a valódi rendszerváltásig

Az elmúlt 37 év egészségpolitikai modelljeit és azok diszfunkcióit vette górcső alá előadásában Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese a szocialista tanácsi rendszertől a bismarcki modellt célzó korai reformokon és az SZDSZ-féle vizitdíjas piaci kísérleten át egészen a 2010 utáni centralizált, majd a Belügyminisztérium által fegyelmezett, monolitikus állami struktúráig.

Rávágni, hogy a most induló ciklus puszta kormányváltást vagy valódi egészségügyi rendszerváltást hoz-e, még korai lenne, ám a politológiai és szakmai kritériumok tiszták – derült ki Sinkó Eszter elemzésének a jelenlegi, 2026-os kormányváltás utáni helyzetre vetített konklúziójából.

A kormányváltás csupán személyeket cserél, szimbólumokat töröl el és intézményeket nevez át, a valódi rendszerváltás ezzel szemben új eljárásrendeket, gyökeresen más működési mechanizmusokat és transzparens érdekeltségi rendszert honosít meg – emelte ki az egészségügyi elemző, aki szerint az új egészségügyi vezetés előtt álló legfőbb kihívás éppen ezen új struktúrák intézményesítése.

A jövő záloga, hogy a tárca képes lesz-e megnyugtatóan rendezni a köz- és magánellátás egymáshoz való viszonyát, és visszaépíteni a társadalmi kontroll azon mechanizmusait, amelyeket az állam teljesen magához láncolt. A monolit rendszerek ugyanis merevségük miatt egy ponton törnek; a hatékonyságveszteség és a döntéshozatali utak megbénulása már most kitapintható Sinkó Eszter értelmezése szerint.

A jövőben olyan elfeledett, de bizonyított hazai modellekhez is érdemes visszanyúlni, mint az irányított betegellátás, de a legfontosabb a hiányzó funkciók – így a professzionális ellátásszervezés és a betegút-menedzsment – megfelelő szakmai szereplőkhöz való telepítése lesz. Csak így gyógyítható meg maga a rendszer is – zárta Sinkó Eszter.
”

Forrás:
Országos leltárral kezdődhet a rendszerváltás az egészségügyben; Tarcza Orsolya; Medical Online; 2026. június 24.
Lásd még:
Stafford Hospital scandal; Wikipédia (Francis Report)

Leszerelt kamerák, nyitott kapuk: a bizalomra épít az egészségügyi reform

„A politikai felhatalmazás, a szakmai elszántság és a koherens szakmai vízió egyszerre hozhatja létre azt a történelmi pillanatot, amikor megvalósulhat  a reform az egészségügyben – hangzott el a XX. IME Egészségpolitika és egészségügyi rendszerek konferencián.

Sokan, sokszor hirdettek már radikális fordulatot a magyar egészségügyben, hogy aztán a tervek látványosan elvérezzenek az intézményi ellenállás és a szakmai, vagy politikai ellenérdekek miatt. A szakértők szerint most talán elérkezett az idő és a körülmények is kedveznek a változásoknak. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a konferencián egyértelművé tette: nem falakat akarnak tologatni, hanem a poroszos, felülről vezérelt rendszert akarják végleg lebontani.

Az új minisztérium felállítása önmagában szimbolikus üzenet, de ahogy a miniszter és az azt követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői rávilágítottak: a struktúra másodlagos. A valódi kérdés az, hogy sikerül-e megértetni a rendszer valamennyi szereplőjével, milyen kiemelt jelentősége van a szakmai autonómiának és a transzparenciának.

A felső polcra helyezett ágazat és az uniós milliárdok

A politika gyakran fölénk nyúl, és ez nem szerencsés, de egy új korszak küszöbén állunk – fogalmazott Hegedűs Zsolt, aki elismerte, hogy a hazai ellátórendszer mind nominálisan, mind GDP-arányosan hosszú ideje súlyosan alulfinanszírozott. Ezen a helyzeten hivatott változtatni az az ígéret, amely szerint minden évben plusz 500 milliárd forintnyi friss forrás érkezik az E-Alapba. Az ágazat számára különösen jó hír, hogy zöld jelzést kaptak az uniós források, így ősszel a pénz „már ott fog csengeni a kasszában”.

Az első év legfontosabb prioritásai a szakdolgozói bértábla hosszú távú, stratégiai rendezése, az alapellátás radikális megerősítése a humánerőforrás megtartása és bevonzása. Kiemelte még az adatalapú döntéshozatal kiépítése mind minisztériumi, mind lokális szinten.

A jobb egészségügyi eredmények eléréséhez ugyanolyan vagy alacsonyabb költségek mellett az értékeket kell figyelnünk. A mennyiség helyett az értéket kell megfizetnünk – hangsúlyozta Hegedűs Zsolt, kiemelve a brit mintára bevezetni kívánt epizód alapú kifizetéseket és a pozitív ösztönzők alkalmazását.

Leszerelt kamerák: bizalom a kontroll helyett

Napokon belül megjelenik az a miniszteri rendelet, amely megnyitja a kórházak és szakrendelők kapuit a nyilvánosság, „kamerák előtt” – jelentette be Hegedűs Zsolt, emlékeztetve egyúttal korábbi ígéretére, hogy Semmelweis-napra leszereltetik az intézmények kapuiból a korábbi időszakot fémjelző, arcfelismerő funkciókkal ellátott kamerákat.

Ezzel azt akarjuk jelezni, hogy bízunk bennetek – szögezte le a miniszter. – Mi nem felügyelni akarunk, nem egy „nyugalmazott rendőr ezredes” irányítása alatt álló egészségügyet képzelünk el, hanem egy bizalmon, szakmai munkán és őszinteségen alapuló rendszert – mondta, hozzátéve, hogy a minőségi mutatók validált publikálásával nemcsak önmagára, hanem a kormányzatra is nyomást gyakorol.

Nyílt pályázatokat hirdetnek a napokban több vezetői pozíciókra, új (végleges) főigazgatót kaphat az Országos Mentőszolgálat és az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, ezek esetében már meg is jelentek a felhívások. A tárcavezető jelezte, nem „fűnyíró elv mentén” akarnak fejeket venni, hanem a megújulásra képes vezetőket keresik.

A lehetőségek és az ellenállás menedzselése

Az egészségügy elslamposodott, az alapoktól kell felépíteni, és bár az önálló minisztérium önmagában nem váltja meg a világot, enélkül el sem lehetne indulni – vezette fel a miniszteri expozét követő kerekasztal-beszélgetést Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.

Az a ritka pillanat érkezett el, amikor a reform minden feltétele adott: a vízió és a politikai háttér erős, a tárca vezetése szakmailag felkészült, a szakma részéről nagy a bizalom a szakpolitika, a lakosság irányából a kormány iránt – fogalmazott Orosz Éva, az ELTE professor emeritája. Rámutatott arra is, hogy a rendszeren belüli ellenállás nem feltétlenül emberi rosszakaratból fakad, hanem abból, hogy minden paradigma- és strukturális váltás elkerülhetetlenül érdeksérelmekkel jár. Úgy vélte, menedzsmentszerződésekkel és a transzparenciával lehet tompítani az ellenállást.

Menet közben kell renoválni az égő épületet úgy, hogy egyszerre tüzet is oltunk – mondta Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, aki azt sem tagadta, hogy fognak hibázni, de ahogy tanuló egészségügyet, úgy tanuló minisztériumot építenek, amely nem a bűnbakkeresésre (blame culture), hanem a hibákból való okulásra épít. Bejelentette, hogy a törvények és szabályok beterjesztése előtt proaktívan egyeztetnek a szakmával, az érdekvédőkkel és a betegszervezetekkel is.

Nem a kórházi struktúrát, hanem a szemléletet kell megváltoztatni

A futballisták jók, de a mérkőzéseket meg kell nyerni – hozott focis hasonlatot Kovácsy Zsombor, az egészségügyi miniszter tanácsadó testületének tagja. Kovácsy kulcsgondolata az volt, hogy nem az intézmények tulajdonviszonyaihoz vagy a kórházi struktúrához kell hozzányúlni, mert nem az a lényeg.

A beteg elmenekül a „legatyásított” állami rendszerből, mi meg sajnáltatjuk magunkat, hogy erősödik a magánellátás – folytatta. – Aztán szögesdróttal akarjuk körbevenni a rendszert, hogy aki egyszer kilépett a közellátásból, az ne is térhessen vissza. Ennek semmi értelme – mondta Kovácsy, aki szerint szektorsemleges finanszírozásra és az állami ellátás tartalommal való megtöltésére – telemedicina, lakóhelyközeli ellátások – van szükség.

Nem a kórházi rendszert kell át- vagy visszaszervezni, egyébként is felesleges 6-12 évente átalakítani a struktúrát – vélte Kovácsy, aki szerint a hangsúlyt a beteg és az egészségügyi dolgozók közötti viszony megváltoztatására, az ügyfélbarát hozzáállásra kell helyezni.

A kérdés az, hogy annak a betegnek, akinek csak egy TAJ-kártya van a kezében, se pénze, se információja, se kapcsolata, hogyan változnak az esélyei az ellátáshoz való hozzáférésben  – figyelmeztetett.

Alapellátás: az adminisztráció fogságából a beteg felé

Ne a papírok és a számítógép előtt töltsék az idejüket a praxisok szakdolgozói, hanem forduljanak a beteg felé, ezzel veszik le a legnagyobb terhet a háziorvosok válláról. Erről már Porpáczy Krisztina, alapellátásért és integrált ellátásért felelős államtitkár beszélt. Elmondta azt is, olyan ösztönző rendszert dolgoztak ki, amely anyagilag és erkölcsileg is elismeri, ha valaki több beteget lát el, jobb minőséget produkál, vagy hátrányos helyzetű térségben vállal praxist. A struktúraváltási javaslatokat már átadták a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) véleményezésre.

Új háttérintézmények és a minőségi kontrol

Hegedűs Zsolt a kerekasztalbeszélgetés során hangsúlyozta, a teammunka nemcsak a gyógyításban, hanem a tárcánál is fontos, ő sem egyedül dolgozik. Olyan „szürkeállománnyal” veszi körül magát a külső tanácsadói csapatban, mint Kovácsy Zsombor vagy Sinkó Eszter, és miniszteri biztosok is segítik a munkáját, Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke a sürgősségi ellátásért, Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke pedig a pszichiátriáért felel majd.

A korábban már ismertetett, a tárcától független szervezet, az Egészségügyi Minőség-ellenőrzési Hatóság leendő vezetője Nemes Balázs debreceni transzplantációs sebész lesz – jelentette be a miniszter, a hatóság feladata lesz, hogy mérje, ellenőrizze és publikálja az ellátók minőségi mutatóit, és akár szankcionálhatja is a minimumfeltételeket be nem tartó intézményeket. E mellett feláll a brit NICE mintájára a Magyar Klinikai Kiválósági Intézet is.

A digitális egészségügyi államtitkárság első feladata egy olyan élő, valós idejű visszajelzési rendszer kiépítése lesz, ahol a beteg a kórház elhagyásakor azonnal értékelheti az ellátást – ígérte a tárcavezető, és elmondta azt is, nem egy ládát akarnak a recepcióra, hanem egy olyan valós idejű, transzparens folyamatot, amelynek során kimutatható, hogy egy-egy rosszul teljesítő kórház három hónap alatt mit javított a betegpanaszok alapján.

Transzparenciára épülő, ügyfélbarát egészségügy megteremtése a cél, és úgy tűnik, ehhez több évtized után minden körülmény adott. Ahogy Svéd Tamás fogalmazott: kellően fáj már, hogy változtatni akarjunk.”

Forrás:
„Kellően fáj már, hogy változtatni akarjunk”; Tarcza Orsolya; Medical Online; 2026. június 23.

Szeptembertől indulhat a kórházi fertőzéseket mérő és publikáló rendszer – mondta Hegedűs Zsolt

„ Szeptembertől indulhat a kórházi fertőzéseket mérő és publikáló rendszer – erről Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter beszélt az MTI szerint, amikor a miniszterelnökkel bejárást tartott a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban.

Elmondta: csütörtökön kapta meg azt az anyagot, amely arról szól, hogyan fogják mérni és hitelesíteni a kórházi fertőzéseket, és miként fogják az adatokat publikálni. Szerinte ezt bemutatják a kormányzatnak, és szeptember elsejétől „ezek már indulnak”. Hegedűs Zsolt az egyik legfontosabb tényezőnek nevezte az átláthatóságot, és azt mondta, mindent megtesznek azért, hogy modern, európai és nagyon magas szintű egészségügyi ellátása legyen a magyaroknak.

Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt jelent meg a Magyar Közlönyben az ezzel kapcsolatos kormányhatározat.

Ebben a kormány „a lakosság transzparens, naprakész tájékoztatása, valamint a további szükséges intézkedések meghozatala érdekében” elrendelte:
* az országos módszertan kidolgozását az adatok intézményenkénti nyilvánossá tétele érdekében,
* az aktív fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézményekre vonatkozó, validált és szakmailag értelmezett egészségügyi ellátással összefüggő fertőzési adatok nyilvános közzétételét,
* illetve a közzétételi rendszer módszertani továbbfejlesztését, az adatok pontosságának és validitásának folyamatos javítását.

A módszertan kidolgozására június 30-ig adott határidőt a kormány, az első adatok közzétételére pedig szeptember 1-ig. ”

Forrás:
Szeptembertől publikusak lesznek a kórházi fertőzések adatai; Székely Sarolta; 444.hu; 2026. június 25.

Európai Unió

Kérdések és válaszok a 2026. évi konvergenciajelentésről – Európai Bizottság

„Mi az a Konvergenciajelentés?

Az Európai Bizottság konvergenciajelentése értékeli az euróövezeten kívüli tagállamok által az euró bevezetése terén elért eredményeket. A konvergenciajelentés képezi az euro valamely tagállam általi bevezetéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslat alapját.

Dánia kivételével valamennyi euróövezeten kívüli tagállam jogilag elkötelezte magát az euróövezethez való csatlakozás mellett. Ezért a jelentés nem terjed ki Dániára, amely kívülmaradási megállapodásról tárgyalt.

A Bizottság kétévente, vagy ha egy tagállam kifejezetten kéri, hogy értékelje az euróövezethez való csatlakozásra való felkészültségét, konvergenciajelentést ad ki.

A legutóbbi rendszeres jelentést 2024 júniusában tették közzé.

Az Európai Bizottság konvergenciajelentését az Európai Központi Bank (EKB) külön konvergenciajelentésével párhuzamosan teszik közzé.

Melyek a konvergenciakritériumok?

Az eurót bevezető tagállamoknak magas szintű fenntartható gazdasági konvergenciát kell elérniük, amelyet a konvergenciajelentés a konvergenciakritériumokra való hivatkozással vizsgál. Ezeket a kritériumokat (más néven a „maastrichti kritériumokat”) az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 140. cikkének (1) bekezdése határozza meg. Céljuk annak biztosítása, hogy egy ország és gazdasága készen álljon az euró bevezetésére.

A fenntarthatóság a maastrichti kritériumok értékelésének kulcsfontosságú szempontja, ami azt jelenti, hogy az elért előrehaladásnak a tartósságot garantáló strukturális elemeken, nem pedig ideiglenes tényezőkön kell alapulnia.

Egyszerűsített módon illusztrálva a kritériumok a következők:

Mi mérhető: Árstabilitás
Hogyan mérik:
Harmonizált fogyasztóiár-infláció
Konvergenciakritériumok:
A vizsgálatot megelőző egy évben fenntartható és átlagos inflációt mutató árteljesítmény, amely legfeljebb 1,5%-kal haladja meg a három legjobban teljesítő uniós ország rátáját.

Mi mérhető: Rendezett államháztartás
Hogyan mérik:
Államháztartási hiány és államadósság
Konvergenciakritériumok:
A vizsgálat idején nem állt túlzotthiány-eljárás alatt.

Mi mérhető: Árfolyamstabilitás
Hogyan mérik:
Az árfolyam alakulása az ERM-II-ben
Konvergenciakritériumok:
Az árfolyam-mechanizmusban (ERM II) való részvétel legalább két évig, súlyos feszültségek nélkül.

Mi mérhető: A konvergencia tartóssága
Hogyan mérik:
Hosszú távú kamatláb
Konvergenciakritériumok:
Az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató három uniós ország árstabilitási rátáját legfeljebb 2%-kal haladja meg a vizsgálatot megelőző egy évben.

A Szerződés előírja továbbá annak vizsgálatát, hogy egy tagállam nemzeti jogszabályai összeegyeztethetők-e a Szerződéssel, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az EKB alapokmányával. A jogi összeegyeztethetőség főként három területet érint: a központi bank függetlensége, a monetáris finanszírozás tilalma és a nemzeti központi bank integrációja a KBER-be.

Emellett a Szerződés a gazdasági integráció és konvergencia szempontjából fontos egyéb tényezők vizsgálatára is felszólít, mint például a munkaerő-, termék- és pénzügyi piacok integrációja, valamint a fizetési mérleg alakulása. A további tényezők értékelése fontos jelzésként szolgál arra nézve, hogy egy tagállam euróövezetbe való integrációja zökkenőmentesen haladna-e.

Mit jelent a konvergenciakritériumoknak való megfelelés?

E kritériumok teljesítése azt jelzi, hogy egy ország gazdasága ésszerű mértékű konvergenciát ért el az euróövezet gazdaságával. Tükrözi az ország azon képességét, hogy fenntartsa a gazdasági stabilitást és integrálódjon az euróövezet gazdasági keretébe.

A gazdasági konvergenciakritériumok célja annak biztosítása, hogy egy tagállam gazdasága kellően felkészült legyen a közös valuta bevezetésére, és zökkenőmentesen integrálódhasson az euróövezet monetáris rendszerébe anélkül, hogy a tagállam vagy az euróövezet egésze számára fennakadások kockázata állna fenn.

E kritériumok teljesítése nem eredményezi automatikusan az euróövezethez való csatlakozást.

Mi az euró bevezetésének folyamata, miután a tagállam teljesíti az összes szükséges kritériumot?

A konvergenciajelentés kedvező értékelése alapján a Bizottság javaslatot nyújt be a Tanácsnak, amely – az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, valamint az eurócsoportban és az állam-, illetve kormányfők között folytatott megbeszéléseket követően – határoz arról, hogy az ország teljesíti-e a szükséges feltételeket, és bevezetheti-e az eurót.

Amennyiben a határozat kedvező, a Tanács megteszi a szükséges jogi lépéseket, és elfogadja azt az átváltási árfolyamot, amelyen a nemzeti valuta helyébe az euró lép, amely így visszavonhatatlanul rögzítésre kerül.

Minden euróövezeten kívüli tagállam köteles-e csatlakozni az euróhoz?

Valamennyi tagállam jogilag elkötelezte magát az euróövezethez való csatlakozás mellett, kivéve Dániát, amely a Maastrichti Szerződésben önkéntes kívülmaradási megállapodásról tárgyalt. Az egyes országok feladata azonban, hogy meghatározzák az euróhoz vezető útjukat, és nincs előírva menetrend.

Azok a tagállamok, amelyek 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban, az euró bevezetését követően csatlakoztak az EU-hoz, csatlakozásuk időpontjában nem feleltek meg az euróövezethez való csatlakozás feltételeinek. Ezért az EU-hoz való csatlakozásról szóló szerződéseik időt biztosítanak számukra a szükséges kiigazítások elvégzésére.

Iránymutatást nyújt-e a konvergenciajelentés az országoknak az euró bevezetése felé tett, függőben lévő lépéseikhez?

A konvergenciajelentés részletes elemzést és betekintést nyújt az érintett országok gazdasági konvergenciájába, és olyan területeket javasolhat, ahol további javulásra van szükség.  Konkrét szakpolitikai intézkedéseket azonban nem ír elő.

A konvergenciajelentés kulcsfontosságú dokumentum mind az euróövezethez csatlakozni kívánó országok, mind az uniós intézmények számára. Biztosítja az átláthatóságot, és egyértelműen értékeli az országok felkészültségét. Ez segít fenntartani a gazdasági stabilitást és koherenciát az EU-n belül.

Hogyan kapcsolódik a konvergenciajelentés az árfolyam-mechanizmusba (ERM II) való belépés folyamatához?

Az árfolyam-mechanizmust (ERM II) 1999. január 1-jén hozták létre az eredeti ERM utódjaként annak biztosítása érdekében, hogy az euro és más uniós valuták közötti árfolyam-ingadozások ne zavarják meg az egységes piac gazdasági stabilitását. Célja továbbá, hogy támogassa az euróövezeten kívüli tagállamokat az euróövezetben való részvételre való felkészülésben.

Az árfolyam-stabilitásra vonatkozó konvergenciakritérium megköveteli az ERM-II-ben való részvételt. A részvétel önkéntes, de az euróövezetbe való belépés árfolyamkritériuma előírja, hogy az országnak az euro bevezetése előtt legalább két évig komoly feszültségek nélkül részt kell vennie a mechanizmusban. Az ERM-II keretében az euróövezeten kívüli tagállamok euróhoz viszonyított árfolyama rögzített, és csak meghatározott határokon belül ingadozhat.

Az ERM II-be való belépésről egy euróövezeten kívüli tagállam kérésére az ERM II valamennyi résztvevőjének közös megegyezésével döntenek: az euróövezeti tagállamok, az EKB és a mechanizmusban már részt vevő, euróövezeten kívüli tagállamok, azaz jelenleg Dánia.

Jelenleg egyetlen eltéréssel rendelkező tagállam, azaz olyan tagállam sem vesz részt az ERM-II-ben, amely még nem vezette be az eurót.

Melyek a 2026. évi konvergenciajelentés főbb megállapításai?

A jogszabályok összeegyeztethetőségére és a konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó értékelése fényében, valamint figyelembe véve a gazdasági integráció és konvergencia szempontjából releváns további tényezőket, a Bizottság az alábbi következtetésekre jutott:

Csehország nem teljesíti az euró bevezetésére vonatkozó feltételeket.

Bár Csehország teljesíti az árstabilitásra, az államháztartásra és a hosszú távú kamatláb-stabilitásra vonatkozó kritériumot, nem teljesíti az árfolyamra vonatkozó kritériumot, és jogszabályai nem teljes mértékben összeegyeztethetők az EUMSZ 131. cikke szerinti megfelelési kötelezettséggel.

Magyarország nem teljesíti az euro bevezetésére vonatkozó feltételeket.

Különösen nem felel meg az árstabilitásra, az államháztartásra, az árfolyamra és a hosszú távú kamatláb-stabilitásra vonatkozó kritériumoknak. Jogszabályai továbbá nem felelnek meg teljes mértékben az EUMSZ 131. cikke szerinti megfelelési kötelezettségnek.

Lengyelország nem teljesíti az euró bevezetésére vonatkozó feltételeket.

Különösen nem felel meg az árstabilitásra, az államháztartásra, az árfolyamra és a hosszú távú kamatláb-stabilitásra vonatkozó kritériumoknak. Jogszabályai továbbá nem felelnek meg teljes mértékben az EUMSZ 131. cikke szerinti megfelelési kötelezettségnek.

Románia nem teljesíti az euro bevezetésére vonatkozó feltételeket.

Különösen nem felel meg az árstabilitásra, az államháztartásra, az árfolyamra és a hosszú távú kamatláb-stabilitásra vonatkozó kritériumoknak. Jogszabályai továbbá nem felelnek meg teljes mértékben az EUMSZ 131. cikke szerinti megfelelési kötelezettségnek.

Svédország nem teljesíti az euro bevezetésére vonatkozó feltételeket.

Bár Svédország teljesíti az árstabilitásra, az államháztartásra és a hosszú távú kamatláb-stabilitásra vonatkozó kritériumokat, nem teljesíti az árfolyamra vonatkozó kritériumot, és jogszabályai nem felelnek meg teljes mértékben az EUMSZ 131. cikke szerinti megfelelési kötelezettségnek.

Bővebb információért

Sajtóközlemény: A konvergenciajelentés áttekinti a tagállamok által az euróövezethez való csatlakozás terén elért eredményeket

2026. évi konvergenciajelentés

Az EKB 2026. évi konvergenciajelentése

Korábbi konvergenciajelentések

Az euróövezet

Gazdasági és monetáris unió
”

Forrás:
Kérdések és válaszok a 2026. évi konvergenciajelentésről; Európai Bizottság; 2026. június 24.

A technológiai megoldások alkalmazásának felgyorsítása 2027 után: új tanulmány mutatja be az EU digitális lehetőségeit és kihívásait

„A technológiai megoldások alkalmazásának felgyorsítása 2027 után: új tanulmány mutatja be az EU digitális lehetőségeit és kihívásait

Az Európai Bizottság új tanulmányt tett közzé „Az EU kritikus digitális képességei: alkalmazás 2027 után” címmel. A tanulmány a következő többéves pénzügyi keret előkészítése előtt bemutatja Európa digitális átalakulásának erősségeit és hiányosságait.

A tanulmány megállapítja, hogy a következő uniós finanszírozási programnak kezelnie kell az elégtelen ráfordításokkal, a készséghiánnyal és a piac széttagoltságával kapcsolatos kihívásokat, miközben építenie kell a zöld digitális megoldások, a nyílt forráskódú technológiák, valamint a megbízható szabályozási és adatvédelmi keret területén meglévő erősségekre.

Főbb megállapítások: kihívások és erősségek

Európa erős digitális start-up bázist épített ki, de továbbra is nehézséget jelent számára, hogy az innovációt nagy léptékű növekedéssé alakítsa. Az EU-ban 2025-ben több mint 20 000 fejlett digitális start-up működött, ugyanakkor ezeknek csak kis része tudott jelentősen növekedni vagy unikornissá válni, ami rámutat a növekedési szakaszban lévő vállalkozások fejlesztésének tartós gyengeségeire.

Az MI, az adatelemzés, a kiberbiztonság és a felhőtechnológiák már egyre nagyobb teret nyernek Európában, de a fejlett digitális technológiák alkalmazása továbbra is egyenetlen az uniós gazdaságban. A beruházások hiánya, a készséghiány és a piac széttagoltsága tovább lassítja az előrehaladást. A magas kezdeti költségek, a finanszírozáshoz való gyenge hozzáférés, az elavult informatikai rendszerek és az eltérő nemzeti szabályok egyaránt megnehezítik, hogy a vállalatok és a közigazgatási szervek nagy léptékben vezessenek be fejlett digitális technológiákat.

Európa számára komoly lehetőséget jelent versenyképessége erősítésére, ha hatékonyabban alkalmazza a digitális technológiákat az üzleti életben, az iparban és a közszolgáltatásokban. Ugyanakkor a magánszektor kritikus digitális technológiákra fordított kiadásai továbbra is alacsonyak, és sok vállalatnak még mindig nehézséget okoz, hogy a kutatást és innovációt gyakorlati alkalmazásokká, nyereséggé és termelékenységnövekedéssé alakítsa.

Európának egyértelmű erősségei vannak a megbízható szabályozás, az interoperabilitás és a növekvő vállalkozói központok terén, de a kulcsfontosságú technológiákban továbbra is elmarad globális versenytársaitól. A tanulmány figyelmeztet arra, hogy az EU továbbra is nem uniós szolgáltatóktól függ olyan területeken, mint a felhő, a félvezetők és az MI-infrastruktúra, ami stratégiai sérülékenységeket teremt.

Következő lépések: versenyképes digitális jövő

A tanulmány megállapításai támogatni fogják a Bizottság felkészülését a következő programozási időszakra, 2028 és 2034 között, annak érdekében, hogy a jövőbeli uniós finanszírozás felgyorsítsa a technológiák alkalmazását, biztosítsa a stratégiai autonómiát, és kiaknázza Európa digitális erősségeit.

A teljes jelentés és mellékletei itt olvashatók:

”

Forrás:
Boosting tech deployment beyond 2027: New study highlights digital opportunities and challenges for the EU; Shaping Europe’s digital future, European Commission; 2026. június 23.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Nemzeti tengelysúlymérő rendszer (TSM) – az elköltött sok tízmilliárd forint ellenére az egész informatikai rendszer teljesen használhatatlan

„Történetünk, amit állami és magánpiaci szakemberekkel folytatott háttérbeszélgetéseken keresztül ismertünk meg, a nemzeti tengelysúlymérő rendszerről (TSM) szól
..
A lényeg tehát az lett volna, hogy a TSM-állomások ne csupán előszűrőként működjenek, azaz bejelezzenek, hogy melyik tehergépjárművet kell kiemelni a rendszerből, és pontosabban megmérni, hanem pusztán azáltal, hogy adott ponton áthalad a szabálytalan kamion, már meg is lehessen büntetni.

Korábban ugyanis csak úgy lehetett mérni a teherjárműveket, hogy azokat kiterelték egy kerülőútra vagy erre alkalmas helyre, ott megmérték őket, és ha túlsúlyosak voltak, büntetést kaphattak. A TSM ígérete ezzel szemben az volt, hogy menet közben, normál sebesség mellett is meg lehet mérni a kamionokat. Az aszfaltba épített mérőműszerek elvileg megmérték volna a tengelyterhelést és a járművek össztömegét. Ez prevenciót is szolgált volna azzal, hogy jelentősen növeli a túlsúlyos gépjárművek lebukási valószínűségét.

Mindez nagyon jól hangzott, csak éppen nem működött: a fent belinkelt hazai TSM-portálon egy 2018-as bejegyzés a legfrissebb, miszerint lezárult a felkészülési időszak, de most, 8 évvel később sem él a rendszer, aminek az eredeti, alapvető hibáit (ezekre kicsit később visszatérünk) forrásaink elmondása szerint azért nem javították, mert ha egyszer már belefolytak a projektbe az állami tízmilliárdok, ciki lett volna teljesen új rendszert építeni, és az egész korábbit kidobni. Így inkább mindenki tologatja lassan egy évtizede a problémát.
…
A TSM-elképzelés minden velünk szóba álló szakember szerint összességében jó, csak az a kérdés, hogy reális karbantartási és üzemeltetési ráfordítás mellett egyáltalán megoldható-e műszakilag, hogy ezek a mérési pontok a különböző típusú útburkolatokban, a legkülönfélébb hőmérsékleti viszonyok között is folyamatosan megbízhatóan működjenek, és 80-90 km/órás sebesség mellett haladó, éppen fékező vagy gyorsító járműveket is pontosan mérjék.

Lehet, hogy a reális irány valami más – mesélték szakmai forrásaink. Elmondásuk szerint lehet, hogy be kell látni, csak kicsit több kényelmetlenséggel, kiterelve, alacsonyabb sebesség mellett lehet megfelelően mérni. Természetesen itt is megtörténhet olyan, hogy a leterelést nem hajtja végre a jármű, de itt már beléphet az útdíjellenőrzéseknél alkalmazott büntetés, vagyis ez nem igazán kockázat. Ha a rendszer kiszűri a szabálytalan úthasználókat, akkor a szabálytalanul le nem térőket is el lehet kapni.

Már csak az a kérdés, hogy hova kerüljenek a mérők. A betonburkolatban lévő szenzorok megbízhatóbban működnek, mint az aszfaltba telepítettek. Azt persze utólag sem érteni, hogy a tesztelés, a rendszer előkészítése során hogyhogy nem jöttek ki azok a problémák, amelyek később a teljes rendszer elemeinek hitelesítése és üzemeltetése közepette kibuktak. Lehet, hogy ehhez eltérő időjárás, több évszakos tesztelés kellett volna, de 50 milliárd forint elköltése esetén talán ez elvárható lett volna. Az érzékelőket betonburkolatba építeni biztosan drágább lett volna, mint az aszfaltba, de természetesen megérte volna, ha ezzel használható rendszer jön létre.

A szakemberek szerint a legjobb egy olyan rendszer lenne, ami a súlyellenőrzéssel párhuzamosan méretet is ellenőriz, mert így a közútkezelő az áthaladó járművek magasságát, szélességét és hosszát is megmérheti, hiszen túlméretes járművek esetén is külön engedélyt kell vásárolni, illetve ilyen módon kiszűrhetők lennének a rosszul rögzített rakományok is, ami közlekedésbiztonsági szempontból is fontos lenne. Mint hallottuk, ha megfelelően van szabályozva az adatcsere, ezek az információk akár a társhatóságoknak (például a NAV-nak) is hasznosak lennének.

Gyorsan megtérülne

A TSM-sztori egy kevesek által ismert súlyos közpénztemető lett. Vélhetően e mögött a történet mögött is az lehetett, hogy volt egy papíron jól kinéző ötlet, amire volt forrás is, a tűzhöz közeli beszállítóknak ez nyilván jó üzletnek ígérkezett, hiszen egy ilyen országos infrastruktúrát kiépíteni hatalmas pénz.

A fejlesztések megvalósultak, az állami szereplők, a NÚSZ és a közlekedési hatóság pedig ottmaradtak egy jó drága infrastruktúrával, amit végül nem tudtak használni: a kiküldött bírságokat a kamionosok nem fizették volna be, hiszen elterjedt, hogy a mérések nem alkalmasak az objektív bírságolásra, azóta pedig senki nem nyúlt a rendszerhez, hiszen az mindenkinek egyszerűbb volt.

Pedig ha csak a közvetlen bírságolást nézzük, egy ilyen projekt elképesztően gyorsan megtérülne. Hiszen mekkora bevételtől is esik el az állam így, hogy nem tud a tervezett szinten bírságolni a túlsúly miatt? Becslések szerint korábban 10-20 milliárd, manapság akár 30-40 milliárd forint bevételt is jelentene egy jól kiépített rendszer. Vagyis bár biztosan drága lenne egy működő rendszer kiépítése, akár 13 hónap alatt behozná az árát. Ez a megtérülési idő tényleg nem hangzik rosszul.

Vagyis ennek a projektnek a rendbetétele nagyon alacsonyan csüngő gyümölcs az új kormányzatnak, amit már nem köt az előző fejlesztés csúfos kudarca. Ha pedig hozzátesszük a közlekedésbiztonsági és útvédelmi célokat, illetve a versenysemlegességet, akkor még inkább indokolt lenne a túlsúlyos járművek kiszűrése. Ez ugyanis egy olyan projekt, ami valójában a legjobban akkor térül meg, ha nem hoz pénzt, már ha ennek az az oka, hogy a logisztikai cégek tényleg felhagynak a túlsúlyos járművek alkalmazásával.

Eddig szépen teltek úgy az évek, hogy a beruházás után még az üzemeltetésre is elmentek milliárdok, tízmilliárdok, miközben senki nem mert szót emelni az értelmetlen pénzkidobás ellen. Hogy ez a jövőben változhat-e, arról kérdéseket küldtünk a Közlekedési és Beruházási Minisztériumnak, amennyiben érdemi választ kapunk, beszámolunk róla.”

Forrás:
Egy évtizede tízmilliárdokból épült, máig használhatatlan a kamionok súlymérőrendszere; Brückner Gergely; Telex.hu; 2026. június 23. (További részletek a Telex.hu eredeti cikkében.)
Lásd még:
Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (TSM Rendszer)
Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (TSM); eGov Hírlevél (korábbi cikkeink a témában)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Kapu Tibor vezetésével fog folytatódni a magyar űrprogram

„Rendezvénysorozat kezdődött Kapu Tibor, Magyarország második kutatóűrhajósa felbocsátásának első évfordulóján, csütörtökön a budapesti Millenáris parkban. Az esemény megnyitóján Tanács Zoltán a HUNOR-programot egy katalizátornak nevezte, és elmondta: bár a program az év végén lezárul, szeretné, ha folytatódna a megkezdett fejlődés, és erre a fél évre felkérte Kapu Tibort a program vezetésére.

Farkas Bertalan generációknak adott maradandó élményt, és egy soha nem felejthető érzést, majd pontosan egy évvel ezelőtt, 2025. június 25-én ugyanez az érzés söpörhetett végig az országban – idézte fel az MTI szerint a tudományos és technológiai miniszter. Tanács Zoltán emlékeztetett arra, hogy Kapu Tibor a HUNOR-program keretében az Axiom-4 misszió tagjaként indult el a Kennedy Űrközpontból, és így Magyarország 45 év után ismét ott volt az űrben. Sokan feltették a kérdést, hogy megérte-e a több tízmilliárd forint befektetést ez a küldetés. A miniszter szerint nem mindig kell választani, mert ha egy ország, egy kormány a forrásait nem felesleges, pazarló dolgokra költi, akkor minden fontosra jut.

A miniszter az űrtevékenységet az egyik legfontosabb feladatnak nevezte, mert ez nem csupán egy iparág, egy kutatási terület, hanem befektetés a jövőbe. Az űripar a világ egyik leggyorsabban növekvő ágazata – hangsúlyozta. Magyarország gazdaságstratégiája egyértelmű, irányváltást kell végrehajtanunk a magasabb hozzáadott értéket képviselő kutatás-fejlesztés és szolgáltatások irányába, és erre az űripar tökéletes terep. Kapu Tibor missziója arról szólt, hogy Magyarország visszatért a high-tech nemzetek közé az egyik legversenyképesebb iparágban – mutatott rá a miniszter, kiemelve: a HUNOR-program egy katalizátor volt.

Elmondta, hogy a program az év végén lezárul, de szeretné, ha folytatódna a megkezdett fejlődés, és erre a fél évre felkérte Kapu Tibort a HUNOR-program vezetésére. Tanács Zoltán első feladatként Magyarország űrstratégiájának megújítását nevezte meg. A második feladat az űripart az egész magyar gazdaság ügyévé tenni, megerősíteni Magyarország kapcsolatát az Európai Űrügynökséggel, a harmadik feladat pedig megteremteni a fejlődéshez szükséges szabályozási és intézményi kereteket. Elmondta: kormányzati döntés még nem született erről, egyelőre a szakmai programok és elképzelések kialakítása zajlik. Szeretnének azonban Kapu Tibor segítségével egy olyan koncepciót kialakítani, amelyben szerepel többek között egy magyar űrügynökség létrehozása, és egy magyar űrtörvény lehetséges szabályozási elemeinek kidolgozása. Mindez 2027-től, tehát a program lezárultát követően a magyar űrtevékenység következő fejezeteként valósulhatna meg.”

Forrás:
Kapu Tibort kérte fel Tanács Zoltán a magyar űrprogram vezetésére; Magyar Hang; 2026. június 25.

Az állami hatalom az internetes platformok korszakában – Society of Internet Platforms V. Government Power in the Age of Internet Platforms

„Az Információs Társadalom Kutatóintézet Digitális Platformok a Tudástársadalom Szolgálatában UNESCO Tanszék 2026. július 2-án, idén ötödik alkalommal, angol nyelvű nemzetközi konferenciát rendez Society of Internet Platforms – Government Power in the Age of Online Platforms címmel.

A konferencián Európa és az Egyesült Államok kiemelkedő szakértői és elismert tudósai gyűlnek össze, hogy élénk szakmai párbeszédet folytassanak a napjaink világában oly fontos szerepet játszó online platformokról. A konferencia a társadalmunkat alakító online platformok különböző (jogi, társadalmi, gazdasági stb.) aspektusairól szóló legizgalmasabb fejlemények és narratívák megvitatására szolgál. A konferencia célja, hogy bemutassa az online platformok széles körű használatának következményeit a társadalmi és alkotmányjogi doktrínák, a média és az e-kereskedelem szabályozása, valamint a szellemi tulajdon és a szólásszabadság védelme területén.

Sok szeretettel várunk mindenkit, aki kíváncsi, hol húzódik a határ a tech-óriások befolyása, a szólásszabadság és az állami szabályozás között a digitális térben, illetve azokat, akiket érdekel a digitális szuverenitás, vagy az automatizált döntéshozatal témaköre. A konferencián nem csak meghallgatni lehet a világ élvonalbeli szakértőit, de lehetőség nyílik beszélgetésekre, kapcsolatfelvételre is.

A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Időpont: 2026. július 2.

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Szárnyépület, John Lukács terem (1083, Budapest, Ludovika tér 1.)

Regisztráció: https://ludevent.uni-nke.hu/event/6455/

Részletes program és további információk a konferencia honlapján olvashatók: https://sipconf.uni-nke.hu/”

Forrás:
Society of Internet Platforms V. – nemzetközi konferencia; NKE Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI); 2026. június 17.

Képességeinket merev, lassú intézményrendszerünkkel fojtjuk meg, így konzerválva a leszakadásunkat

„Egy európai kutatási projekt elindítása Belgiumban körülbelül egy hónap volt. Ugyanez Magyarországon másfél évig tartott. Nem a pénz hiányzott, és nem is az emberek. A különbséget az intézményi működés adta. Ez a magyar tudomány egyik legnagyobb, mégis ritkán kimondott problémája.

A hazai közbeszédben visszatérő állítás, hogy több forrás kell a kutatásba. Ez részben igaz, mégis félrevezető. Ha a rosszul működő rendszerbe több pénzt öntünk, az nem emeli a tudományos színvonalat, hanem megerősíti a hibás struktúrákat, a belterjes működést. Ma a legtöbb magyar kutató számára a tudományos áttörés helyett a puszta intézményi túlélés az elsődleges cél. Engedélyek, közbeszerzési csapdák és átláthatatlan bürokrácia emésztik fel az energiákat. Tapasztalataim és más kutatócsoport-vezetők visszajelzései alapján gyakran a munkaidőnk 70–80 százaléka adminisztrációra megy el. A következmény: a tudományos és ipari kutatások lassú, de biztos kiüresedése.

A kockázatkerülés spirálja

A felfedezés természetéhez hozzátartozik, hogy az ember ismeretlen területekre lép, ahol a kísérletek akár évekig kudarcot vallanak, mielőtt valami működni kezd. A jó kutató a kudarcokból tanul. A rosszul felépített rendszer viszont bünteti ezt a folyamatot. A rövid távra optimalizált mérőszámok, a formális jelentések, a folyamatos pályázási spirál és a tudományos teljesítmények egyéni elszámolása abba az irányba tolják a kutatót, hogy kisebb, biztonságosabb, gyorsabban publikálható projekteket válasszon, és így tudja bizonyítani az intézménynek, hogy munkát végez. A fontos, kockázatos kutatási kérdések háttérbe szorulnak, pedig az áttörések ezekből születnének.

A modern tudomány egyre inkább csapatmunka, a nagy kérdések ritkán válaszolhatók meg egyetlen módszerrel vagy egyetlen nézőpontból. Például az idegtudományban ma már egyszerre használjuk a biológiai szaktudást, a csúcstechnológiás képalkotást és a számítógépes modellezést. Ez csak jól szervezett, együttműködő rendszerekben, sok kutató közös munkájával működik. Támogató háttér hiányában azonban sok kutató – önvédelemből – egyre szűkebb „silókba” vonul vissza.

Svájcban olyan környezetben dolgoztam, ahol egy nagy kutatócsoportot egyetlen felkészült adminisztratív munkatárs gördülékenyen kiszolgált. A kutatók a munkájukra koncentráltak. Magyarországon gyakran a kutató próbál rendszert építeni az intézményi akadályok köré ahelyett, hogy kutatna. Ez nem kényelmi, hanem versenyképességi kérdés, amelyet az ipari kutatás-fejlesztés pontosan
ért: a rossz működés ára a versenyhátrány, az elmaradt innováció és az elveszített tehetség. Itthon ehhez a túlzott centralizáció és a felelősségi körök elmosódása társul. A döntéshozatal lassú, követhetetlen és következetlen, a felelősség mindig máshová mutat, a következményeket pedig a kutatók viselik. Ilyen környezetben a szakmai célokat felváltja a hierarchiának való megfelelés.

Mindezek ellenére van néhány jól működő tudományos műhelyünk, amelyek megmutatják, hogy megfelelő szervezéssel itthon is lehet világszínvonalat elérni. De ezek a sikerek ma még nem a rendszernek köszönhetők, hanem a rendszer ellenében, emberfeletti energiák árán születnek – elszigetelt oázisként a nehézkesség pusztájában.

Végzetes luxus a globális versenyben

Közben a globális verseny nem vár. Az Egyesült Államok és Kína képes arra, hogy egy-egy fontos tudományos kérdés köré gyorsan koncentráljon pénzt, infrastruktúrát és szervezeti kapacitást. A globális versenyben Európa is lépéshátránnyal küzd, de Magyarország számára végzetes luxus, hogy képességeinket merev, lassú intézményrendszerünkkel fojtjuk meg, így konzerválva a leszakadásunkat. A vita fókusza tehát elcsúszott: a pluszforrás önmagában nem garancia a sikerre. A források csak akkor válnak valódi tudományos értékké, ha egy akadálymentes, a kutatómunkát ténylegesen támogató intézményi közegben hasznosulnak.

Nemzetközi tapasztalataim – különösen a látás helyreállításán dolgozó Roska Botond bázeli intézetében végzett munkáink – világosan megmutatták, hogy a súrlódásmentes, a kutatót kiszolgáló intézeti háttér a korszakalkotó eredmények alapfeltétele. Amíg itthon nem ez válik általánossá, addig a pluszforrás csak kis mértékben, néhány szigetszerűen fennmaradó helyen hasznosul.

A lemaradásért a tehetség hiányát sem lehet hibáztatni. A kiváló elmék nem tűnnek el, csupán a hazai bénultság elől a svájci, amerikai vagy kínai kutatóintézetekbe menekülnek, ahol a rendszer nem akadályozza, hanem segíti őket. A döntés, hogy ezt a folyamatot visszafordítsuk, nem elsősorban a pénztárcánkon, hanem a bátorságunkon és következetességünkön múlik.

(A szerző a genetikusan célzott neuronhálózati analízis és a valósidejű 3D képalkotás területén vezető kutató, egyetemi oktató. A cikkben megfogalmazott gondolatok a magánszemélyként vallott szakmai véleményét tükrözik, nem képviselik semmilyen munkáltató vagy intézmény hivatalos álláspontját.)”

Forrás:
Nem a pénzhiány a baj, hanem az intézményi bénultság: ezért marad le a magyar tudomány; Hillier Dániel; Telex.hu; 2026. június 22.

Fenntartható fejlődés

Zsoldos Istvánt nevezték ki a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energiastratégiáért felelős helyettes államtitkárának

„Magyar Péter Zsoldos Istvánt nevezte ki a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energiastratégiáért felelős helyettes államtitkárává. Szerinte a legfontosabb, hogy az olcsó és tiszta energia, valamint az ellátásbiztonság egyszerre valósuljon meg.

Magyar Péter kinevezte a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energiastratégiáért felelős helyettes államtitkárát. Zsoldos István kinevezését a közösségi médiában jelentette be.

Mint írta, feladata nem lesz egyszerű. Egyszerre szeretnének olcsó és tiszta energiát, valamint ellátásbiztonságot is teremteni. Ennek megvalósulása érdekében józanul és tényekre támaszkodva kell irányt választaniuk, így a két cél nem egymás rovására, hanem egymást erősítve valósulhatnak meg.

A közszolgálat nagy felelősség és egyben óriási lehetőség is. Minden erőmmel azon leszek, hogy jól végezzem a munkámat, és hogy annak eredményeképp Magyarország egy jobb hely legyen – írta a frissen kinevezett helyettes államtitkár. ”

Forrás:
Zsoldos István az energiastratégiáért felelős helyettes államtitkár; Grica Eszter; Index.hu; 2026.06.28.

Bart István klímapolitikai szakértőt nevezték ki Gazdasági és Energetikai Minisztérium villamosításért és dekarbonizációért felelős helyettes államtitkárának

„„A miniszterelnök éppen most – az év első hőhullámának kellős közepén – nevezett ki helyettes államtitkárnak a Gazdasági és Energetikai Minisztériumba” – írta a Facebook-oldalán Bart István klímapolitikai szakértő, jogász, várostervező, aki 2002 óta foglalkozik éghajlat- és energiapolitikával, dolgozott a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban és az Európai Bizottság Klímapolitikai Főigazgatóságán. 2018-ban alapította, és azóta vezeti a Klímastratégia 2050 Intézetet, illetve az Environmental Defense Fund nevű nemzetközi környezetvédelmi civil szervezetnél dolgozik, ahol karbonárazási szakpolitikákat fejleszt.

Az új helyettes-államtitkár a villamosításért és a dekarbonizációért felel majd, ami Bart szerint annyit tesz, hogy az ő dolga lesz megakadályozni a mostanihoz hasonló hőhullámok további erősödését, továbbá elősegíteni az ország energiafüggetlenségét. Mindezt úgy tervezi végrehajtani, hogy az energia is megfizethető maradjon Magyarországon.

„Nem lesz könnyű, de minden képességemet és tudományomat bele fogom adni” – írja a klímapolitikai szakértő.”

Forrás:
Klímapolitikai szakértő lett helyettes államtitkár a gazdasági tárcánál; Magyar Hang; 2026. június 27.

Az Európai Bizottság bejelentése az EU első háromoldalú megállapodásáról az energiatárolás fellendítéséért

„Az Európai Bizottság az energiatárolásról szóló első háromoldalú uniós megállapodás kapcsán számos uniós energiaügyi minisztert, tárolófejlesztőt és -gyártót, megújulóenergia-fejlesztőt, energiafogyasztó iparágat és pénzügyi intézményt hívott össze. Az aláírásra az energiaügyi miniszterek tanácsának mai luxembourgi ülése alkalmával került sor. Az első háromoldalú megbeszélés célja, hogy rövid távon felgyorsítsa a tárolás kiépítését, ami biztonságosabbá és rugalmasabbá teszi a villamosenergia-rendszert. E háromoldalú megállapodás elindítása újabb fontos lépést jelent a hatékonyabb és olcsóbb energia előállítására képes dekarbonizált rendszer megvalósítása felé.

Az energiatárolásaz energetikai átállás hiányzó láncszeme, és kulcsszerepet játszhat az energiaárak csökkentésében és stabilizálásában. Az EU-nak bővítenie kell a saját termelésű megújuló energiaforrásokat, hogy csökkentse az ingadozó fosszilistüzelőanyag-piacoktól való függőségét, és erősítse az ellátás biztonságát. A megújuló energia növelése azonban önmagában nem elegendő. Ennek együtt kell járnia az energiarendszer működésének optimalizálásával. Ebben a keretben a tárolás elengedhetetlen. Az energia addig történő tárolása, amíg arra a legnagyobb szükség van, javíthatja a megújuló energiaforrások integrációját, és nagyobb előnyökkel járhat a fogyasztók számára.

Ez a maga nemében első háromoldalú megállapodás hozzá fog járulni ahhoz, hogy kedvező üzleti környezet jöjjön létre a tárolás gyors és nagy léptékű bővítéséhez Európa-szerte. Segít csökkenteni a rendszer működési költségeit, enyhíteni a magas és ingadozó energiaárak által az uniós vállalkozásokra gyakorolt nyomást, miközben erős piaci jelzést küld, és megerősíti az EU gyártási kapacitását ebben az ágazatban.

A megállapodás részeként 22 uniós tagállam kötelezte el magát amellett, hogy a következő két évben ambiciózus vállalásokat tesz az energiatárolásra vonatkozóan. Ezek a felajánlások együttesen 30-35 GW tárolási kapacitást tesznek ki.

Az energiatárolásról szóló háromoldalú megállapodás szerinti kötelezettségvállalások

A megállapodás részeként az energiatárolási és megújulóenergia-projektek fejlesztői éves becsléseket adnak az új energiatárolási és hibrid projektekről és azok mennyiségéről, míg az energiafogyasztó iparágak kötelezettséget vállaltak arra, hogy saját telephelyükön energiatárolási projekteket dolgoznak ki, és egyértelműbb tájékoztatást nyújtanak arról, hogy mikor és mennyi villamos energiát használnak fel. A projektportfólió láthatósága elengedhetetlen ahhoz, hogy a befektetők számára egyértelműséget és biztonságot nyújtson.

A tagállamok a maguk részéről támogatni fogják az energiatárolási ágazatot azáltal, hogy felszámolják azokat az akadályokat, amelyek lassítják az előrehaladást. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy a rugalmasságot ösztönző, költségalapú és megkülönböztetésmentes hálózati díjakat határozzanak meg vagy hagyjanak jóvá. Szükség esetén a tagállamok nemzeti és uniós finanszírozás révén, valamint az állami támogatási szabályokkal, például a tiszta ipari állami támogatási kerettel (CISAF) összhangban pénzügyi támogatást nyújtanak az energiatárolás bevezetéséhez és a gyártáshoz.

Az elfogadott intézkedések végrehajtásához való fontos hozzájárulásként a pénzügyi intézmények (nevezetesen a nemzeti és regionális bankok, beleértve a fejlesztési bankokat is) megosztják a tárolási projektekkel kapcsolatos szakértelmüket, hogy vonzóbbá tegyék azokat a befektetők számára, és együttműködnek az EBB csoporttal és egymással a tárolási megoldások finanszírozásának hatásának növelése érdekében.

A Bizottság támogatni fogja az uniós tagállamokat a tárolásra vonatkozó finanszírozási rendszerek létrehozásában, és segíteni fogja az energiafogyasztó iparágak dekarbonizációját, többek között az Ipari Dekarbonizációs Bankon keresztül. Meg fogja vizsgálni továbbá, hogy az Innovációs Alap keretében miként lehetne támogatni az energiatárolás bevezetését, aktualizálni fogja a hálózati szabályokat a tárolás bevezetésének ösztönzése érdekében, és a taxonómiai közzétételi szabályok 2027 eleji felülvizsgálatakor értékelni fogja, hogy miként lehetne javítani azt, hogy a közszféra átállására irányuló beruházások megfeleljenek az uniós környezetvédelmi célkitűzéseknek.

Következő lépések

A Bizottság vezeti és koordinálja e háromoldalú megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását, és 2028-ig évente nyomon követi az előrehaladást. Támogatni fogja továbbá az aláírók közötti, az energiatárolással kapcsolatos kihívásokról és bevált gyakorlatokról szóló eszmecserét az energiaunióval foglalkozó munkacsoporton, regionális csoportokon és más meglévő fórumokon, például a megújuló energiaforrásokra vonatkozó összehangolt fellépésen (CA-RES) keresztül.

Háttér

Becslések szerint az EU-nak 2030-ig mintegy 200 GW tárolókapacitásra van szüksége energiarendszere szükségleteinek kielégítéséhez, szemben az év elején telepített mintegy 55 GW-tal. E célkitűzés eléréséhez jelentősen fel kell gyorsítani a különböző tárolási technológiákat, a megújuló energiaforrásokkal és a nem fosszilis alapú rugalmasság egyéb forrásaival együtt.

Az Európai Tanács a 2026. március 19-i következtetéseiben a megújuló energiaforrások és az energiatárolás elterjedésének és integrációjának felgyorsítására is felszólított az ingadozó fosszilistüzelőanyag-piacoktól való függőség csökkentése és az ellátásbiztonság fokozása érdekében. A háromoldalú megállapodások koncepcióját a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv vezette be. Céljuk, hogy a beruházási kockázatok csökkentését célzó közös kötelezettségvállalások köré tömörítsék az adott energiaágazat fő érdekelt feleit az iparból, a hatóságoktól és a pénzügyi intézményektől. Ezáltal rövid távon hozzájárulhatnak az energiaárak csökkentéséhez, és idővel strukturálisabb módon az uniós ipar és vállalkozások számára is.

Bővebb információért

Uniós szintű háromoldalú megállapodások

Háromoldalú megállapodás az energiatárolásról

Háromoldalú megállapodás az energiatárolási projektek példáiról

Idézet(ek)

„Az energiatárolás a tiszta energiára való átállás hiányzó láncszeme. Háromoldalú megállapodások révén olyan innovatív modellt javasolunk, amely egyesíti az ipart és a közszférát. Európaiakként úgy véljük, hogy az ilyen típusú együttműködés a kulcsfontosságú stratégiai ágazatokban elengedhetetlen az energia tisztábbá és megfizethetőbbé tételéhez, valamint versenyképességünk és gazdasági rezilienciánk fokozásához. A bizonyosság és a projektek láthatósága kulcsfontosságú a befektetők számára. És pontosan ezt valósítjuk meg az első háromoldalú megállapodásunkkal.” – Dan Jørgensen, az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos”

Forrás:
Az EU első háromoldalú megállapodása az energiatárolás fellendítéséről; Európai Bizottság; 2026. június 26. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

A vizes élőhelyek megőrzése és fenntartható kezelése közérdek – Állami Számvevőszék

„Az Állami Számvevőszék ellenőrizte a biodiverzitás fenntartása, a vízkészletek megőrzése, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése szempontjából kulcsfontosságú vizes élőhelyek helyreállítását, védelmét és fenntartható kezelését, ideértve az országos, ágazati stratégiák, programok és források összehangoltságát, eredményességét, az irányítási, adatgyűjtési és monitoring, valamint döntéstámogató rendszerek működését.

A vizes élőhelyek világszerte – és Magyarországon is – az egyik legveszélyeztetettebb élőhelykategóriát jelentik. A vizes élőhelyek nemcsak a biodiverzitás megőrzéséhez járulnak hozzá otthonul szolgálva számos állat- és növényfajnak, hanem az éghajlatszabályozáshoz, a vízkészletek fenntarthatóságához és a talajminőség megőrzéséhez is. Magyarország 21,4%-a Natura 2000 oltalom alatt áll, e területek 18,9%-a érintett vizes élőhelyekkel, ami az ország területének mintegy 4%-a. A Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó magyarországi területek száma 29.

Az ÁSZ 2020-2025. november közötti időszakra kiterjedő vizsgálata megállapította, hogy az ellenőrzött időszakban a vizes élőhelyek védelmére, kezelésére történtek intézkedések és a természetvédelmi fejlesztések a hazai és uniós célkitűzések, a természeti értékek hosszú távú fenntarthatósági szempontjait figyelembe véve valósultak meg. A nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi tevékenységükkel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és az azokkal szembeni ellenállóképesség kiépítése kettős kihívásaira döntően uniós források függvényében tudtak eredményesen reagálni. Megvalósított projektjeiket közvetlen és közvetett uniós pályázati forrásokból valósították meg, amelyre az ellenőrzött időszakban összesen közel 12 Mrd Ft kifizetés történt. Mivel az uniós források döntően konkrét egyedi projektek megvalósítását támogatták, így a vizes élőhelyek folyamatos védelmét, rehabilitációját és fejlesztését érintően a hosszú távú tervezést nem tették lehetővé, ezáltal a hosszú távú fenntarthatósághoz sem tudtak hozzájárulni.

Az ÁSZ véleménye szerint a vízvisszatartásnak és a természetes vizes élőhelyek helyreállításának nem egyedi, egymástól elszigetelt beavatkozásokra kell épülnie. Létfontosságú tényező egy olyan stratégiai tájtervezés, amely a szárazföldi rendszerek mellett kiemelten foglalkozik a vizes élőhelyek bevonásával a tervezésbe és prioritásnak tekinti hosszú távú megőrzésüket. A vizes élőhelyeknek a táj kiemelt szervezőelemeként kell megjelenniük a stratégiai tájtervezésben, hiszen ezek biztosítják a természetes vízháztartás fenntartását, a biodiverzitás megőrzését, a klímaadaptáció alapját és a kulcsfontosságú ökoszisztéma szolgáltatásokat. Az ilyen szemléletű tájtervezés nemcsak a jelenlegi vízvisszatartási programok hatékonyságát növeli, hanem hosszú távon garantálja, hogy a vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása ne csupán projektek sorozata, hanem a fenntartható területhasználat alapelve legyen.

A vizes élőhelyek megőrzésének jelentőségével kapcsolatos egyes célok és intézkedések több ágazati és horizontális stratégiai dokumentumban külön-külön megjelentek. Ezek a dokumentumok eltérő mélységben és tartalommal kezelték a vizes élőhelyek védelmét. A stratégiák tartalmazták az ágazatok közötti koordináció szükségességét, ugyanakkor a gyakorlati végrehajtásban az együttműködés az ágazati szereplők között különálló kötelezettségek mentén működött és nem egységes rendszerként műszaki, ökológiai és tájgazdálkodási alapokra helyezve. Az egységes fellépést nehezítette többek között az, hogy a magyar jogrendben és a vizekhez köthető gazdálkodási gyakorlatban nem létezik a vizes élőhelyek fogalmának egységesen elfogadott, pontosan lehatárolt meghatározása.

Az ellenőrzött időszakban hiányzott a rendszerszintű, egységes szemléletű adatgyűjtési és monitoring tevékenység, amely az ellenőrzött időszakon túl kockázatot jelent az olyan degradált ökoszisztémák, mint a vizes élőhelyek helyreállítását előirányzó nemzeti célkitűzés megvalósítására.

Az ágazati döntésekhez megalapozó tanulmányok, hatásvizsgálatok, költség-haszon és kockázatelemzések eseti jelleggel álltak rendelkezésre. Az ellenőrzött időszakban a kutatási és innovációs eredmények döntéshozatali folyamatokban való szisztematikus felhasználása nem valósult meg.

A természetvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozás, a megalkotott stratégiák nagy hangsúlyt fektettek a társadalom környezeti tudatosságának formálására. Az ÁSZ értékelése szerint az ellenőrzött szervezetek eredményesen járultak hozzá a természetvédelmi és környezeti kérdésekkel kapcsolatos szemléletformáláshoz a lakosság valamennyi korosztálya körében.

Az ellenőrzés megállapításai alapján az ÁSZ a természetvédelemért felelős miniszter részére három javaslatot fogalmazott meg a stratégiai tájtervezésre, az adatbázisok működtetésére, valamint a költség-haszon elemzések alkalmazási lehetőségeire irányulóan. Ez utóbbi javaslatot a környezetvédelemért felelős miniszter részére is megfogalmazta az ÁSZ…”

Forrás:
A vizes élőhelyek megőrzése és fenntartható kezelése közérdek; Állami Számvevőszék; 2026. május 8.
A természetes vizek védelmével kapcsolatos állami feladatok – Vizes élőhelyek védelme, rehabilitációja; Állami Számvevőszék; 2026. május 5. (PDF)

A Velencei-tó ügyében az Állami Számvevőszék már 2025-ben figyelmeztetett

„2026 nyarára a Velencei-tó állapota ismét országos üggyé vált. Az alacsony vízállás, az aszályos időjárás és a tó ökológiai helyzetével kapcsolatos aggodalmak nyomán a kormányzat átfogó beavatkozást helyezett kilátásba, amelynek mentén megkezdődött egy külön Velencei-tó törvény előkészítése is. A kezdeményezés súlyát mutatja, hogy a döntéshozók a fenntartható vízpótlást, a vízminőség javítását és a partmenti környezet rendezését is azonnali feladatnak tekintik.

Mindez azonban nem előzmények nélküli fejlemény.

Az Állami Számvevőszék már 2025 decemberében nyilvánosságra hozta „A Velencei-tó fenntartható vízpótlásának megteremtése érdekében tett intézkedések ellenőrzése” című jelentését, amely világosan rögzítette: a tó vízháztartási problémája nem átmeneti jelenség, hanem tartós, rendszerszintű kihívás. A jelentés szerint a tó vízszintje 2017 és 2025 között minden évben a minimum szabályozási szint alá csökkent, 2020 nyarától pedig – rövid átmeneti időszaktól eltekintve – tartóssá vált a vízhiány.

A számvevőszéki ellenőrzés nem csupán a probléma fennállását rögzítette, hanem annak okait is feltárta. Rámutatott arra, hogy az 1970-es évekre kiépített vízpótló rendszer elemein nem történtek olyan jelentősebb állapotmegőrző vagy -javító beruházások, amelyek alkalmassá tették volna azokat eredeti funkciójuk maradéktalan betöltésére. Az ellenőrzés eredményei emellett arra is rávilágítottak, hogy a helyreállítási célú tervezésen túlmutató hosszú távú, a különböző környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokkal számoló megközelítés nem jelent meg a szakpolitikai döntés-előkészítésben, ami kockázatot hordoz a klímaváltozás egyre dinamikusabban jelentkező hatásai miatt. Az Állami Számvevőszék ezért javasolta a rövid távú rehabilitációs tervek megvalósítása érdekében szükséges irányítói döntések meghozatalát, továbbá a hosszú távú környezeti, gazdasági és társadalmi változásokat szem előtt tartó, hatástanulmányokkal alátámasztott tervezést.

A mostani fejlemények fényében különösen fontos körülmény, hogy a 2026. júniusi kormányzati kommunikációban megjelenő prioritások – a fenntartható vízpótlás, a vízminőség javítása, az ökológiai szempontú rendezés – érdemben összecsengenek azokkal a kérdésekkel, amelyekre a 2025-ös számvevőszéki jelentés már felhívta a figyelmet.

Ezért a Velencei-tó jelenlegi helyzetének értékelésekor nemcsak az aktuális beavatkozási szándékot, hanem az időben megtett intézményi figyelmeztetéseket is érdemes számba venni. A közpénzügyi és közpolitikai ellenőrzések egyik legfontosabb értelme éppen az, hogy még a válság elmélyülése előtt azonosítsák a kockázatokat, és megalapozott javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára. A Velencei-tóval kapcsolatos számvevőszéki jelentés ilyen dokumentum volt.

A jó kormányzás szempontjából nem mellékes kérdés, hogy a nyilvános ellenőrzési megállapítások milyen gyorsan és milyen súllyal épülnek be a döntés-előkészítésbe. Amikor egy közérdeklődésre számot tartó természeti érték sorsa kerül veszélybe, a megelőző jelzéseknek különösen nagy jelentőségük van. A Velencei-tó ügyében az Állami Számvevőszék ilyen jelzést adott. A most induló jogalkotási folyamat ezért nemcsak egy új szakasz kezdete lehet, hanem annak visszaigazolása is, hogy a számvevőszéki ellenőrzés időben és valós kockázatra mutatott rá. A kérdés ma már nem az, hogy szükség volt-e a figyelmeztetésre, hanem az, hogy a jövőben miként lehet biztosítani a hasonló, közérdeket szolgáló megállapítások még gyorsabb és még hatékonyabb hasznosulását.”

Forrás:
A Velencei-tó ügyében az Állami Számvevőszék már 2025-ben figyelmeztetett; Állami Számvevőszék; 2026. június 25.

Elindul az 533 milliárd forintos EU-s fejlesztési program – 53 milliárd okosmérőkre, 480 milliárd a megújuló energiaforrások integrálására

„Most nyílik meg az a 1,5 milliárd eurós, mintegy 533 milliárd forintos EU-s pályázat, amely nagy mértékben felgyorsíthatja a magyar villamosenergia-hálózat korszerűsítését – jelentette be csütörtökön Kapitány István egy Facebook-videóban. A gazdasági és energiaügyi miniszter a hivatalos kiírást is megosztotta, ahol további részletek olvashatók a pályázatról.

A miniszter azt mondta, évről évre növekszik a villamos energia szerepe az élet minden területén, ezért korszerű, megbízható infrastruktúra kell az energiatermelés mellé ebben a stratégiai ágazatban. Kapitány István szerint erre az importfüggőség csökkentése miatt is szükség van.

„Ahhoz, hogy új naperőművek, szélerőművek és más korszerű energiatermelő létesítmények épülhessenek Magyarországon, a hálózatot is fejleszteni kell” – mondta a miniszter. „Az európai uniós forrásoknak köszönhetően most felgyorsíthatjuk ezt a folyamatot.”

A beruházással csaknem 5000 megawattnyi új, elsősorban megújuló energiatermelő kapacitás jöhet létre. A fejlesztések 2030-ig valósulnak meg, mondta Kapitány István.

A programmal kapcsolatban szerda este jelentek meg új információk a Magyar Közlönyben. Ebből kiderül, hogy 53,3 milliárd forintos keretösszeg jut az okos villamosenergia-fogyasztásmérők beszerzésének és telepítésének támogatására, illetve 479,7 milliárd forint a keretösszeg a rugalmas és biztonságos villamosenergia-hálózat fejlesztésére, hogy jobban integrálják a megújuló energiaforrásokat.

Erről a két tételről beszélt két hete Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, miszerint a kormány 16,4 milliárd euró uniós támogatásról állapodott meg az Európai Bizottsággal, amiből mintegy 5 milliárd euró jut a villamosenergia-rendszer fejlesztésére.

A helyreállítási terv módosítását múlt héten tették nyilvánossá, és aznap rá is bólintott az Európai Bizottság – erről és a terv többi intézkedéséről bővebben itt írtunk részletesen.”

Forrás:
Kapitány: Elindul az 533 milliárd forintos EU-s fejlesztési program az áramhálózat fejlesztésére; Kovács Pál; Telex; 2026. június 25.
—

„…Módosították a Gazdaság-újraindítási Akcióterv végrehajtása érdekében Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervéhez kapcsolódó intézkedési lista jóváhagyásáról szóló kormányhatározatot – derült ki a szerda este megjelent Magyar Közlönyből.
A módosítás lényege, hogy jóváhagy egy intézkedési listát, aminek végrehajtását azonnali hatállyal a vidék- és településfejlesztési miniszterre bízza. A jóváhagyott listában két tétel szerepel:
* 53,3 milliárd forint keretösszeg az okos villamosenergia-fogyasztásmérők beszerzésének és telepítésének támogatására, illetve
* 479,7 milliárd forint keretösszeg a rugalmas és biztonságos villamosenergia-hálózat fejlesztésére, hogy jobban integrálják a megújuló energiaforrásokat…”

Forrás:
53 milliárd okosmérőkre, 480 milliárd a megújuló energiaforrások integrálására; Bakró-Nagy Ferenc; Telex.hu; 2026. június 24.
A Kormány 1206/2026. (VI. 24.) Korm. határozata a Gazdaság-újraindítási Akcióterv végrehajtása érdekében Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervéhez kapcsolódó intézkedési lista jóváhagyásáról szóló 1495/2021. (VII. 23.) Korm. határozat módosításáról; Magyar Közlöny; 2026. évi 78. szám; 2026. június 24.; 3020. o. (PDF)

Kiberbiztonság

Az uniós Kiberreziliencia rendelet (Cyber Resilience Act, CRA) és a kis- és középvállalkozások

„Az ENISA, vagyis az Európai Unió Kiberbiztonsági Ügynöksége gyakorlati útmutatókon, eszközökön és támogatási tevékenységeken dolgozik, amelyeket a kisebb szervezetek valós működési helyzetéhez és igényeihez igazít. Ezek célja, hogy segítsék a kis- és középvállalkozásokat (KKV) a Cyber Resilience Act, vagyis a kiberreziliencia-rendelet megértésében és végrehajtásában.

Ez a jelentés a KKV-k körében végzett felmérés eredményeit mutatja be. A felmérésre 2026 februárjában és márciusában került sor. Célja annak jobb megértése volt, hogy:
* mennyire ismerik a KKV-k a CRA-t;
* mennyire értik a rendelet gyakorlati követelményeit;
* jelenleg milyen intézkedéseket tesznek a kiberbiztonság területén;
* milyen kihívásokra számítanak a megfelelés elérése során.”

Forrás:
SME CRA Survey Report; European Union Agency for Cybersecurity; 2026.június 24.

Szakirodalom

Technológiavezérelt egészségügy

„A digitális technológiák alapvetően átalakították az egészségügyi rendszerek működését. Bár a szakirodalom az egészségügy digitális forradalmáról régóta beszél, az igazi áttörést a Covid19 járvány jelentette. Jelen összeállítás bevezetést nyújt az egészségügy digitalizációs lehetőségeibe.”

Forrás:
2026/10. Technológiavezérelt egészségügy; Csákó Beáta; Infojegyzet; 2026/10.; Képviselői Információs Szolgálat; Országgyűlés; 2026. június 9. (PDF)

Inkubáció a vállalkozói ökoszisztémákban: a növekedés beindítása

„Az üzleti inkubátorok a vállalkozói ökoszisztémák meghatározó szereplői. Arra szakosodtak, hogy azonosítsák a legígéretesebb induló és növekedési szakaszban lévő vállalkozásokat, majd átfogó támogatási csomagokkal és a tágabb ökoszisztémához való kapcsolódás elősegítésével segítsék fejlődésüket. Az elmúlt évtizedekben jelentős köz- és magánberuházások ösztönözték az inkubátorok számának erőteljes növekedését. Ezzel párhuzamosan más tendenciák is megjelentek, többek között a fokozódó specializáció, a virtuális szolgáltatási modellek terjedése, valamint a nemzetköziesedést támogató szolgáltatások bővülése.

A kormányzati támogatás kulcsszerepet játszott az inkubáció növekedésében, és a szakpolitikának továbbra is fontos szerepe van ezen a területen. A döntéshozók ugyanakkor több kérdéssel szembesülnek: milyen inkubációs tevékenységeket érdemes ösztönözni, mely szervezeteket célszerű finanszírozni, indokolt-e specializáció, és ha igen, mely területeken, továbbá miként lehet ösztönözni a támogatásnyújtás jó gyakorlatait. Ez a kiadvány útmutatóként szolgál a döntéshozók számára e kérdések mérlegeléséhez.

Az 1. rész bemutatja, mit foglal magában az inkubáció, mi indokolja a közszféra szerepvállalását, és melyek a főbb trendek. A 2. rész az inkubációs szolgáltatások fő típusait vizsgálja, külön fejezetekben tárgyalva a coachingot, a nemzetköziesedést, a finanszírozást, a képzést és a specializált inkubációt. A 3. rész az inkubátoroknak nyújtott állami támogatások kialakításához kapcsolódó szakpolitikai választásokat tárgyalja, ajánlásokkal és inspiráló gyakorlatokkal. Végül a 4. rész nyolc országprofilt mutat be – Észtország, Franciaország, Írország, Korea, Portugália, Szingapúr, Svédország és az Egyesült Királyság példáján -, ismertetve az egyes országok inkubációs rendszereiből és szakpolitikáiból levonható tanulságokat.”

Forrás:
Incubation in Entrepreneurial Ecosystems: Hatching Growth; OECD; OECD Studies on SMEs and Entrepreneurship; OECD Publishing; DOI: 10.1787/21be9d03-en; 2026. június 25.

Közbeszerzés, kereskedelem és iparpolitikák – A nemzeti prioritások támogatása

„A közbeszerzés az OECD-országokban a gazdasági tevékenység jelentős részét teszi ki — átlagosan a GDP 13%-át —, és egyre gyakrabban használják kiemelt célok, köztük iparpolitikai célok elérésére. Ahogy a kormányok újraértékelik a kereskedelmi nyitottságot, a rezilienciát és az ellátásbiztonságot, a közbeszerzési politika olyan központi területté vált, ahol az iparpolitika és a nemzetközi kereskedelem találkozik, a nemzeti határokon túlmutató következményekkel.

Az OECD-felmérésekre, jogi elemzésekre, esettanulmányokra és 2025 októberéig gyűjtött adatokra támaszkodva a jelentés azt vizsgálja, milyen szerepet játszik a közbeszerzés az iparpolitikában mint a nemzetgazdaságok megerősítésének eszköze. A közbeszerzés, az iparpolitikák és a kereskedelem közötti kölcsönhatásokat vizsgálva bemutatja azokat a közvetlen és közvetett intézkedéseket, amelyek erősítik a nemzetgazdaságokat, és hatással vannak a kereskedelemre, valamint a közbeszerzésre. A jelentés emellett áttekinti a közbeszerzéshez kapcsolódó kereskedelmi intézkedéseket, valamint azt, hogy ezek miként kapcsolódnak az iparpolitikákhoz, és hogyan befolyásolják a globális értékláncok rezilienciáját. Különösen kitér a határokon átnyúló közbeszerzés erősítését szolgáló nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra, a hozzáférés kölcsönösségének biztosítására irányuló törekvésekre — és az ezzel járó kihívásokra —, továbbá a nemzetközi kereskedelem és a globális értékláncok közbeszerzés szempontjából vett jelentőségére.”

Forrás:
Public Procurement, Trade and Industrial Policies : Supporting National Priorities; OECD; OECD Publishing; DOI: 10.1787/64f22ae6-en; 2026. június 19.