Skip to main content

20. szám, 2026. május 18.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika, jog

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fenntartható fejlődés

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Vízügy, uniós források és átvilágítások az új kormány első ülésén

„Ópusztaszeren tartotta első kormányülését Magyarország új kormánya.

A tanácskozás ideje alatt tartott sajtótájékoztatón Magyar Péter miniszterelnök elmondta, az új kabinet első döntései részben az azonnali válságkezelésről, részben a korábbi kormányzati működés átvilágításáról szólnak.

A legsürgetőbb ügyként az aszályhelyzetet nevezte meg. A sajtótájékoztatón megszólaló Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese szerint a vízhiány mára nem egyszeri rendkívüli helyzet, hanem több év alatt felhalmozódott probléma. Elmondása szerint a rendszerből nagyjából egy teljes évnyi átlagos csapadék hiányzik.

A kormány a héten vis maior helyzetet hirdethet az aszály miatt. Ez elsősorban a mezőgazdasági termelőknek ad könnyítést, illetve lehetőséget arra, hogy a rendkívüli időjárási körülmények miatt felmerülő károkat kezelni tudják. A kormány emellett vízügyi koordinációs központ felállítását is tervezi, és az uniós KEHOP-programból 257 milliárd forintnyi vízügyi fejlesztést indítana el szakmai szervezetek bevonásával.

A miniszterelnök az uniós források ügyét is az első időszak egyik legfontosabb feladatának nevezte. Tájékoztatása szerint a következő napokban európai bizottsági delegáció érkezhet Magyarországra, a kormány pedig május végén Brüsszelben szeretne megállapodásra jutni az Európai Bizottság vezetésével. Magyar szerint még vannak tisztázandó kérdések a feltételekről és a finanszírozandó programokról, de a cél az, hogy a források mielőbb megnyíljanak.

Az új kabinet átmeneti pénzügyi kontrollt is bevezetne a nagyobb állami kiadásoknál. Magyar Péter arról beszélt, hogy egy-két hetes időszakra a pénzügyminiszter jóváhagyásához kötnék a 250 millió forint feletti kötelezettségvállalásokat és a 100 millió forint feletti beruházásokat. A miniszterelnök szerint ez nem a mindennapi állami működést érinti, hanem a nagyobb értékű, rendes gazdálkodáson túlmutató döntések ellenőrzését szolgálja. Külön jelezte, hogy az állami dolgozók béreinek kifizetése nem kerül veszélybe.

A kormányülés másik hangsúlyos témája az előző évek döntéseinek felülvizsgálata volt. Magyar Péter szerint áttekintik a titkosított nemzetközi szerződéseket és a titkosított kormányhatározatokat, majd ahol erre jogilag lehetőség van, nyilvánosságra hozzák azokat. A kormány a 2010 és 2026 közötti kormányülések emlékeztetőinek feltárását is tervezi, bár a miniszterelnök szerint ez hosszabb folyamat lehet.

A gyermekvédelem területén szintén átvilágítást ígért a kabinet. Magyar Péter bejelentése alapján teljes körű vizsgálat indulhat a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban történt jogsértések ügyében. A kormány emellett nyilvánosságra hozná a bicskei kegyelmi ügy iratait, és országos gyermekvédelmi átvilágítást is kezdeményezne.

Az egészségügyben elsőként a kórházak nyári működésére készül fel a kormány. A miniszterelnök rendkívüli klímaauditot jelentett be, amelynek célja, hogy felmérjék, hol okozhat gondot a hőség az intézmények működésében, és milyen rövid vagy középtávú beavatkozásokra van szükség.

A sajtótájékoztatón külpolitikai ügy is napirendre került. Magyar Péter közölte, hogy a külügyminiszter berendeli Oroszország nagykövetét a Kárpátalját ért dróntámadás miatt. A miniszterelnök azt mondta, a magyar kormány elítéli a támadást, és szükség esetén segítséget nyújt, ha a károk kárpátaljai magyarokat is érintenek.

A kormányzati működés részleteiről Magyar Péter azt mondta, hogy a statútumrendelet határozza majd meg a 16 minisztérium jogköreit. A következő napokban megtörténhet az átadás-átvétel a régi és az új tárcavezetők között, valamint kinevezhetik az államtitkárok jelentős részét is.

Személyi döntésként a miniszterelnök bejelentette, hogy Tóth Péter, a TISZA korábbi kampányfőnöke nemzetbiztonsági főtanácsadóként dolgozik majd mellette.”

Forrás:
Vízügy, uniós források és átvilágítások az új kormány első ülésén; Magyarország Kormánya; 2026. május 14.
Lásd még:
Magyar Közlöny; 2026. évi 47. szám; 2026. május 14. (PDF)

Ezt tudjuk eddig az új kormányzati struktúráról

„Több személyi döntés is született a Tisza-kormányban. Új államtitkárt is kineveztek, miközben több mint egy tucat államtitkárt is elküldtek.

Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vízügyi és klímapolitikáért felelős államtitkárává nevezik ki Kelemen Ágnest – jelentette be szombaton Facebook-oldalán Gajdos László. A Tisza-kormány élő környezetért felelős minisztere szerint a környezetgazdász negyedszázados éghajlat-politikai tapasztalattal veszi át a terület irányítását.

Gajdos László szerint a következő időszak legfontosabb feladata az éghajlatváltozási szempontok határozott és azonnali érvényesítése lesz a hazai vízgazdálkodásban. Hozzátette, hogy Kelemen Ágnes széles körű nemzetközi és hazai rálátása a záloga annak, hogy az Élő Környezetért Felelős Minisztérium modern, tudományos alapokon nyugvó válaszokat adjon a vízhiány és a klímaválság kihívásaira.

A tárcavezető a héten a minisztérium több vezetőjét is bejelentette:

  • Kőrösi Levente lesz a természetvédelemért és állatjólétért felelős államtitkár,
  • Kertész-Káldosi Zsuzsanna, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai igazgatója a környezetvédelemért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkár,
  • Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója a természetvédelemért felelős helyettes államtitkári poszt várományosa.
  • Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője kapott felkérést a minisztériumi szóvivői posztra.

Sokakat felmentettek a munkavégzés alól

Más változások is történtek, ugyanis a péntek éjjel közzétett Magyar Közlönyben a kormány, illetve kormányfő három személyügyi döntése jelent meg. Első miniszterelnöki rendeletével Magyar Péter kijelölte miniszterelnök-helyettesnek Orbán Anitát, emellett egy miniszterelnöki határozatával szombattól Tóth Péter volt kampányfőnököt tette meg a nemzetbiztonsági főtanácsadójává.

A közlönyben megjelent az a formálisan államfői határozat, amit Magyar csak ellenjegyzett, és ami az eddigi közigazgatási államtitkárok felmentéséről szól. Összesen tizenhárom személyről van szó, akik a távozó kormány alatt szolgáltak. A névsor: dr. Andréka Tamás, dr. Borsos-Papp Natália, dr. Felkai László, dr. Gyarmati Eszter, dr. Horvát Szilárd, dr. Janó Márk Ádám, dr. Juhász Tünde, dr. Pátkai Nándor, dr. Pilz Tamás, dr. Rédey Krisztina, dr. Túri Anikó, dr. Ujsághy György és dr. Vidoven Árpád.

A héten hivatalba lépett kormány államtitkárainak teljes köre még nem ismert. A fentieken kívül, a hét elején, a miniszterjelöltek parlamenti meghallgatásán egyes államtitkárokat már megismerhettünk, szerdán Ruff Bálint minisztériumában már hivatalosan is megvolt az első államtitkári kinevezés: Ducsay Zsuzsanna jogász lett a közigazgatási államtitkár.

Így áll majd fel a Tisza-kormány

Mint ismert, május 9-én beiktatták hivatalába Magyar Pétert Magyarország új miniszterelnökeként, kedden pedig felállt az új kormány is. Teljesen újrarajzolta a kormányzati feladatmegosztást a Tisza-kormány: megjelent a Magyar Közlönyben a miniszterek új feladat- és hatásköréről szóló rendelet, amelyből kiderül, pontosan melyik tárca milyen területekért felel a következő években.

Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter hatásköre látványosan kibővült. A tárca egyszerre felel majd az általános politikai koordinációért, az európai uniós ügyekért, a kormányzati kommunikációért és a stratégiai tervezés támogatásáért.

A miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Tóth Péter felel a nemzetbiztonsági, a honvédelmi és a rendvédelmi ügyek stratégiai koordinációjáért. A főtanácsadó feladata lesz a kormányzati döntések nemzetbiztonsági szempontú ellenőrzése, és a Védelmi Tanács vezetése.

Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdasági miniszter alá tartozik majd az agrárpolitika, az élelmiszeripar, a földügy, a hal- és vadgazdálkodás, valamint az uniós agrártámogatások koordinációja.

Pósfai Gábor belügyminiszter feladatkörébe kerül a rendészet, a közbiztonság, a terrorizmus elleni fellépés és a katasztrófavédelem mellett a sportpolitika, az aktív Magyarország-programok és az ökoturisztikai fejlesztések is a tárcához kerülnek.

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter feladata lesz az egészségbiztosítási rendszer, az egészségügyi intézményrendszer és a gyógyszerügy irányítása.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszterhez tartozik a környezetvédelem, a természetvédelem, a hulladékgazdálkodás, a vízgazdálkodás és a körforgásos gazdaság felügyelete.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszterhez kerülnek a gazdaságfejlesztési, energiapolitikai és iparpolitikai feladatok. A tárca felel majd a külgazdasági kapcsolatokért, a turizmusért, a vállalkozásfejlesztésért, valamint a Paksi Atomerőmű új blokkjainak megépítéséért is.

Vitézy Dávid felel a közúti közlekedésért, a vasúti közlekedésért, a légi közlekedésért, a vízi közlekedésért, valamint a logisztikai és szállítmányozási stratégia kialakításáért.

Az oktatási és gyermekügyi miniszter, Lannert Judit irányítása alá kerül a Klebelsberg Központ, az Oktatási Hivatal, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, valamint a Nemzeti Akkreditáló Hatóság. A tárca a teljes oktatási rendszer stratégiai koordinációjáért felel majd az általános iskoláktól a felnőttképzésig.

A pénzügyminiszter, Kármán András felügyelete alá tartozik a Magyar Államkincstár, a Központi Statisztikai Hivatal és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is. A rendelet szerint ezzel a költségvetési gazdálkodás, az állami pénzforgalom, az adóhatósági rendszer és az országos statisztikai adatszolgáltatás is közvetlen pénzügyminisztériumi irányítás alá kerül. A tárca feladata lesz az államháztartási folyamatok koordinációja, a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése és az állami bevételi rendszer felügyelete is.

A szociális és családügyi miniszter, Kátai-Németh Vilmos irányítja majd a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, valamint a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságot. A minisztériumhoz kerülnek a gyermekvédelmi ellátórendszer, a szociális intézmények és a társadalmi felzárkóztatási programok koordinációs feladatai is. A rendelet alapján a tárca felel majd a családtámogatási és esélyteremtési programok végrehajtásáért, valamint a szociális intézményrendszer működtetésének felügyeletéért.

A tudományos és technológiai miniszter, Tanács Zoltán felügyelete alá kerül a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal. A szabályozás szerint a tárca felel majd a kutatás-fejlesztési stratégia kialakításáért, az innovációs programok koordinációjáért és a technológiai fejlesztések támogatásáért.

A vidék- és településfejlesztési miniszter, Lőrincz Viktória irányítása alá kerülnek a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a területi államigazgatás koordinációja, a helyi közigazgatási rendszer működése és a kormányhivatalok szakmai felügyelete egyetlen minisztériumhoz tartozik majd. A tárca feladata lesz a területfejlesztési stratégia összehangolása, a településfejlesztési programok koordinációja és a helyi államigazgatási működés ellenőrzése is.

Eldőlt a budavári épületek sorsa: átírná a várnegyed jövőjét a Tisza-kormány

A budai Vár jövőjéről és az elmúlt évek vitatott beruházásairól tartott közös sajtótájékoztatót pénteken a Karmelita kolostornál Magyar Péter miniszterelnök, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter, valamint Pósfai Gábor belügyminiszter.

A tájékoztatón elhangzott, hogy

  • a korábbi Belügyminisztérium épületében továbbra is a minisztérium működik majd,
  • a miniszterelnöki kabinetirodába a Szociális- és Családügyi minisztérium költözik,
  • a József főhercegi palotának jelenleg nincs végleges funkciója, de informálisan az Alkotmánybíróság lehetséges beköltözése merült fel,
  • több budavári állami ingatlannál kulturális vagy közösségi funkció lehetőségét vizsgálják,
  • a Magyar Kúria rekonstrukcióját és az egykori földművelésügyi minisztérium újjáépítését is felülvizsgálják.

”

Forrás:
Újabb bejelentés a Tisza-kormánynál: több mint egy tucat államtitkárt elküldtek, de új kinevezés is történt – ezt tudjuk eddig a kormányzati struktúráról; Világgazdaság; 2026. május 16.

Felmentések és kinevezések

„* 76/2026. (V. 12.) KE határozat Miniszterek kinevezéséről
* 77/2026. (V. 12.) KE határozat Közigazgatási államtitkár felmentéséről
* 78/2026. (V. 12.) KE határozat Közigazgatási államtitkár kinevezéséről
* 1/2026. (V. 12.) MvM határozat A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2026. évi XIII. törvény hatálybalépéséről”

Forrás:
Magyar Közlöny; 2026. évi 45. szám; 2026. május 12. (PDF)
———–

„* A miniszterelnök 1/2026. (V. 15.) ME rendelete a miniszterelnök-helyettes kijelöléséről
* A köztársasági elnök 97/2026. (V. 15.) KE határozata közigazgatási államtitkárok felmentéséről
* A miniszterelnök 23/2026. (V. 15.) ME határozata a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának kinevezéséről”

Forrás:
Magyar Közlöny; 2026. évi 51. szám; 2026. május 15. (PDF)

A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről

„ [1] A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2026. évi XIII. törvény a társadalom és a gazdaság rendjét és működését, ezáltal a Kormány működése szervezeti rendjének felépítését alapvetően meghatározó értékek és feladatok figyelembevételével állapítja meg az államigazgatás egyes miniszterek által irányítandó ágazatait, és hozza létre az azokkal kapcsolatos feladatokat ellátó minisztériumokat. A törvényi rendelkezésekhez igazodóan a Kormány meghatározza az egyes minisztériumokat vezető miniszterek feladat- és hatásköreit.

[2] A Kormány az Alaptörvény 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében eljárva…a következő rendeletet alkotja:…”

Forrás:
90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről; Nemzeti Jogszabálytár
A Kormány 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelete a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről; Magyar Közlöny; 2026. évi 46. szám; 2026. május 13.; 2600-2660. o. (PDF)

Közigazgatás, politika, jog

Dr. Bögi Viktória vezeti majd az Élő Környezetért Felelős Minisztérium parlamenti munkáját

„Dr. Bögi Viktória vezeti majd az Élő Környezetért Felelős Minisztérium parlamenti munkáját.

A tárca parlamenti államtitkári posztját Dr. Bögi Viktória jogász, elhivatott ügyvéd és közigazgatási szakember veszi át. Kilencéves közigazgatási múltja, valamint kiterjedt jogi és ügyvédi gyakorlata a garancia arra, hogy a legnehezebb helyzetekben is határozott, magas vitakultúrájú és fegyelmezett képviseletet biztosítson a minisztériumnak.

Viktóriával közösen elszántan hiszünk abban, hogy a döntéshozatalnak teljesen átláthatónak kell lennie, és hogy természeti értékeinket meg kell óvni az indokolatlan beavatkozásoktól, hiszen a környezet állapota hosszú távon mindannyiunk életminőségét meghatározza. Az ő elsődleges feladata lesz a parlamenti munkánk koordinációja és a transzparens törvényalkotás irányítása. Erős jogi és közigazgatási háttere a biztosíték az európai mércéhez igazodó, felelősségteljes kormányzati munkánkra.”

Forrás:
Gajdos László; Facebook; 2026. május 17.
—

„Dr. Bögi Viktória lesz az Élő Környezetért Felelős Minisztérium parlamenti államtitkára, jelentette be Gajdos László miniszter vasárnap. Bögi a parlamenti államtitkári, illetve a miniszterhelyettesi posztot kapja meg Gajdos minisztériumában. A Fejér 3-as, Bicske-központú választókörzetben egyéni mandátumot szerzett képviselő jogász, ügyvéd és közigazgatási szakember,

„Kilencéves közigazgatási múltja, valamint kiterjedt jogi és ügyvédi gyakorlata a garancia arra, hogy a legnehezebb helyzetekben is határozott, magas vitakultúrájú és fegyelmezett képviseletet biztosítson a minisztériumnak.” – írta Gajdos posztjában. A miniszter szerint közösen hisznek az átláthatóságban, a természeti értékek megóvásában. Dr. Bögi Viktória elsődleges feladata a minisztérium parlamenti munkájának koordinációja és a törvényalkotás irányítása lesz.

Gajdos László szombaton jelentette be Kelemen Ágnes környezetgazdászt vízügyi és klímapolitikáért felelős államtitkárként. A miniszter az elmúlt napokban egymás után mutatta be a csapata tagjait: a természetvédelmi helyettes államtitkár Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója lesz, Kertész-Káldosi Zsuzsanna környezetmérnök, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének volt szakmai igazgatója a körforgásos gazdaságért és a környezetvédelemért fog felelni. Kőrösi Levente, a Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály korábbi vezetője pedig természetvédelemért és az állatjólétért felelős államtitkárként száll be.”

Forrás:
Gajdos László bejelentette miniszterhelyettesét, Dr. Bögi Viktóriát; Molnár Réka; Telex.hu; 2026. május 17.

Új részleteket ismertetett a kormány a félbemaradt budavári építkezések jövőjéről

„Az új kormány szerint nem maradhatnak torzók a Budai Várban: a félbemaradt építkezéseket költséghatékony módon fejeznék be, és új funkciókat is keresnek az érintett épületeknek. Két korábbi minisztériumi épület továbbra is kormányzati célokat szolgál majd, a Karmelitát pedig – amíg nem kap végleges funkciót – megnyitják a látogatók előtt. Ezen a hétvégén a korábbi Miniszterelnöki Kabinetiroda épülete is látogatható lesz.

Élőben jelentkezett be a miniszterelnök, Magyar Péter, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter és Pósfai Gábor belügyminiszter a Budai Várból. Az esemény a Karmelita kolostor körüli kordonok elbontásával kezdődött, amelyet 2021-ban zárta el a gyalogosforgalmat az épület elől, majd bejelentették, hogy hétvégente ingyenesen látogatható lesz a kolostor, és ezen a hétvégén a korábbi Miniszterelnöki Kabinetiroda épülete is.

A Karmelita előtt tartott sajtóeseményen Magyar Péter és Vitézy Dávid a Budai Várban zajló, illetve már megvalósult kormányzati beruházásokról beszélt. Mindketten hangsúlyozták, hogy fölöslegesnek tartják a vári kormányzati negyed rekonstrukcióját, amely szerintük jelentős forrásokat vont el fontosabb fejlesztésektől, miközben társadalmi egyeztetés sem előzte meg a projekteket.

Vitézy Dávid arról beszélt, hogy a Nemzeti Hauszmann Program minden körülmények között megkapta a szükséges költségvetési forrásokat, még a Covid-járvány vagy a háborús veszélyhelyzet idején is. Szerinte miközben a várnegyed fejlesztéseire mindig jutott pénz, addig számos közlekedési, egészségügyi és szociális beruházás forráshiánnyal küzdött.

Városépítészeti szempontból Vitézy egyetért azokkal a kritikákkal, amelyek az úgynevezett „álműemlékek” létjogosultságát vitatják. Mint mondta, a kormány figyelmen kívül hagyta a szakmai kifogásokat, és nem folyt társadalmi vita sem a beruházásokról. A Honvéd Főparancsnokság példáját említve arról beszélt, hogy az épület valójában modern vasbeton szerkezet, amelyet historizáló homlokzattal burkolnak. Bár szerinte esztétikusabb sok más, a 20. század második felében emelt épületnél, problémásnak tartja, hogy valódi műemlékek mellé díszletszerű utánzatok kerülnek. „Ha egy értékes festmény mellé egy hamisítványt teszünk, az zárójelbe teszi az eredetit is” – fogalmazott.

Hozzátette: az is jól mutatja, hogy nem történeti épületről van szó, hogy belépve egy korszerű, A++ kategóriás irodaház fogadja a látogatót üvegliftekkel és modern lounge terekkel. Az épület 2025-re készült el.

A Zoboki Gábor és a ZDA Építésziroda tervei alapján megújult Karmelita kolostor felújításáról Magyar Péter beszélt. Felidézte, hogy az épület eredetileg kolostorként működött, később várszínház és vendéglátóhely is volt benne, miniszterelnöki irodaként azonban az Orbán-kormány előtt soha nem használták. Felidézte, hogy a Medgyessy-kormány idején a Sándor-palota lett a köztársasági elnök rezidenciája, ezt követően döntött úgy Orbán Viktor, hogy a szomszédos Karmelitát alakítják át miniszterelnöki irodává. Vitézy ehhez kapcsolódva megjegyezte: az épület eredetileg nem rendelkezett erkéllyel, azt a felújítás során alakították ki, amit sokan kritizáltak.

Vitézy a jelenleg is zajló Honvéd Főparancsnokság-projektről azt mondta: az egykori épületorzót jelentős kiegészítésekkel tervezte újjáépíteni az előző kormány, de a rekonstrukció nem az eredeti tervek szerint valósul meg. Nemcsak az anyaghasználat és a technológia modern, hanem az eredetinél kisebb tömegű épület készül, hogy ne vessen árnyékot a Karmelitára. Ezt Vitézy „őszintétlen eljárásnak” nevezte. Elmondása szerint a beruházásra még mintegy 60 milliárd forint van elkülönítve, és ezt a projektet is felülvizsgálják majd.

A József főhercegi palotáról azt mondta: az épületet teljes egészében újraépítették 21. századi technológiával. Eddig mintegy 75 milliárd forintnyi kötelezettségvállalás történt, de szerinte ez az összeg sem lesz elegendő a befejezéshez. Jelenleg nincs végleges funkciója és elfogadott alaprajza sem; informális értesülések szerint az Alkotmánybíróságot tervezték ideköltöztetni. Vitézy közölte: ezt a beruházást is felülvizsgálják, és megvizsgálják, hogy kulturális vagy a nyilvánosság számára jobban hozzáférhető funkciót lehet-e találni az épületnek.

A Robert Gutowski Architects tervei alapján megújuló Budavári Palotával kapcsolatban Vitézy ismertette, hogy az első szárny építése megkezdődött, a történeti palotát szerkezetig visszabontották, azonban a továbbépítéshez a leköszönő kormány már nem biztosított forrást. A projekt jövőjéről az új kabinet dönt majd. Becslése szerint a rekonstrukció befejezése mintegy 500 milliárd forintba kerülne. Vitézy szerint a Budai Vár fejlesztéseire összességében már 500–1000 milliárd forint közötti összeget költöttek el vagy kötöttek le, közelebb az ezermilliárdos nagyságrendhez.

Mi lesz a félbemaradt beruházásokkal?

Magyar Péter arról beszélt, hogy a kormány áttekinti a Budai Várban található valamennyi állami beruházás – a már felújított, az elkészült és a jelenleg is építés alatt álló épületek – jövőbeli funkcióját. Vizsgálják azt is, hogy az ingatlanok milyen kulturális vagy közösségi célokra hasznosíthatók. A miniszterelnök szerint a döntéseket társadalmi és szakmai konzultáció előzi majd meg, és több lehetséges koncepció is felmerülhet.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a félbemaradt projektekből nem maradhatnak „torzók”: a kormány költséghatékony módon szeretné befejezni az elkezdett beruházásokat. Felidézte, hogy nemcsak a Budai Várban zajlanak nagyszabású fejlesztések: a Kossuth téren már a befejezéséhez közeledik a Kúria épületének rekonstrukciója (Archikon), miközben folyamatban van az egykori Földművelésügyi Minisztérium (Archikon) újjáépítése is. Ezek sorsát szintén felülvizsgálják, de a döntések nem egyik napról a másikra születnek majd meg.

Magyar Péter bejelentette azt is, hogy a korábbi Belügyminisztérium épületében továbbra is a Belügyminisztérium működik majd. Megerősítette korábbi kijelentését is, miszerint az általa „propagandaminisztériumként” emlegetett épületbe a Szociális és Családügyi Minisztérium költözik.

A kormányfő a kormányzati átadás-átvétel kapcsán arról beszélt: valamennyi beruházást kivizsgálnak, és amennyiben túlárazást állapítanak meg, annak jogi következményei lesznek. Közölte: már megkezdték a korábbi Belügyminisztérium eladott épületének vizsgálatát is, és megpróbálják azt valamilyen módon visszaszerezni közösségi célokra.

Vitézy Dávid hangsúlyozta: egyetlen kivitelező sem számíthat arra, hogy a félbemaradt projektek miatt nyomást tud gyakorolni a kormányra. Mint mondta, minden szerződést átvilágítanak, és szükség esetén szerződést is bontanak, mert egy beruházást más kivitelező is be tud fejezni.

Az immár kilenc éve zárva tartó Iparművészeti Múzeum felújításáról Vitézy azt mondta: Magyarország öt legfontosabb műemléki épületének egyikéről van szó, amelyet az elmúlt években olyan állapotba hagytak leromlani, hogy műemléki értékei is veszélybe kerültek. Kritikával illette ugyanakkor a jelenlegi terveket, amelyek szerinte „álhistorizáló” módon, Lechner Ödön stílusát utánozva egészítenék ki az épületet egy új szárnnyal. Elmondta: ezt a beruházást is átvilágítják, rövid távon pedig legalább az épület további károsodását szeretnék megállítani. A teljes rekonstrukciót és az új épületszárny megépítését hosszabb, több lépcsős folyamatként képzelik el.”

Forrás:
Új részleteket ismertetett a kormány a félbemaradt budavári építkezések jövőjéről; Építészfórum; 2026. május 15.

Az egészségügyi miniszter és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara a magyar egészségügyi rendszer legsúlyosabb problémáiról

„Pintér Sándor az átadás-átvételen vizsgálatot kért maga és a Belügyminisztérium ellen, mondván: szerinte semmiért nincs szégyenkeznie, és egyetlen olyan ügy sincs, ami miatt neki vagy az általa irányított kollégáknak szégyenkezniük kellene.
Akkor nézzük. Ezt az állapotot örököljük az előző kormánytól.

Tegnap átvett helyzetértékelő dokumentum néhány megállapítása:
https://meszk.hu/wp-content/uploads/sites/7/2026/05/MESZK_Helyzetkep_es_javaslatcsomat.pdf

A dokumentum szerint több tízezer szakdolgozó hiányzik a rendszerből, az ápolóhiány pedig meghaladja a 30 000 főt.
A szakdolgozók átlagéletkora 47,3 év. 25 ezer kolléga már 58 év feletti. Ez azt jelenti, hogy miközben most is munkaerőhiány van, néhány éven belül még nagyobb tömegek eshetnek ki a rendszerből.
Vannak területek, ahol az ápolók nem havi 168–174 órát dolgoznak, hanem 220–240 órát. Ez nem hivatástudat, hanem rendszerszintű önkizsákmányolás.
A legkritikusabb területek között szerepel a felnőtt ápolás, az aneszteziológia és intenzív terápia, a műtőszolgálat és a labordiagnosztika.
Az intenzív területen 1 609 szakasszisztensből 1 079 fő 46–60 év közötti, miközben a 25–45 évesek száma mindössze 212 fő. Ha a nyugdíj mellett dolgozó kollégák kiesnek, egyes területeken az ellátás működése kerülhet veszélybe.
A műtőkben ugyanez a probléma: hiába van orvos, ha nincs elég műtős szakasszisztens, műtőssegéd és megfelelően képzett szakdolgozó. Így nemcsak a tervezett műtétek, hanem az akut beavatkozások biztonsága is sérülhet. Ennek következménye a várólisták növekedése és a betegellátás romlása.
A járóbeteg-ellátásban sem jobb a helyzet. Az asszisztensi tagozat 12 285 főt számlál, de a tagok közel kétharmada 45 év feletti. Ha csak a 60 év feletti korosztály távozik, már több mint 2 000 ember fog hiányozni erről a területről.
Ez az örökség: elöregedő szakdolgozói állomány, tömeges hiány, túlóra, kiégés, romló munkakörülmények, növekvő várólisták és egyre nagyobb betegbiztonsági kockázat. Alapjában sérül már a betegbiztonság – ki kell mondani.
A magyar egészségügy nem működhet tovább a szakdolgozók önfeláldozására építve.
Bérrendezés kell.
Valódi megbecsülés kell.
Reális minimumfeltételek kellenek.
Több szakdolgozó kell az ágy mellé, a műtőbe, az intenzívre, a szakrendelőkbe és az alapellátásba.
Mert a betegbiztonság ott kezdődik, hogy van elég, megfelelően képzett és megbecsült szakdolgozó a beteg mellett.
Kritikus a helyzet annak ellenére, hogy Pintér Sándor idén februárban még azt mondta: „Ami feladatot kaptam, mindent sikerült megoldani.”
A legnagyobb baj, hogy fel sem mérte és fel sem tudta mérni, hogy mit vállal, amikor elvállalta az egészségügy irányítását.
A jövő héten már az önálló egészségügyi minisztériumban ülünk le egyeztetni a Független Egészségügyi Szakszervezet képviselőivel, hogy elsősorban a szakdolgozói bértábla rendezéséről tárgyaljunk.”

Forrás:
Dr. Hegedűs Zsolt bejegyzése; Facebook; 2026. május 16.
MESZK helyzetkép és megoldási javaslatok; Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK); 2026. május 15.
A fekvő- és járóbeteg szakellátás, az alapellátás, valamint az egészségügyi szak- és felnőttképzés helyzetképe és megoldási javaslatai; Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK); 2026. május 15. (PDF)

Európai Unió

Éltanulóból különutas – Mit rontott el Magyarország az EU-tagság első két évtizedében?

„Van abban valami szimbolikus, hogy 2026. május 9-én, Európa napján alakult meg az új Országgyűlés és új politikai ciklus kezdődött Magyarországon. Ez nemcsak belpolitikai fordulópont, hanem alkalom is arra, hogy huszonkét év EU-tagság után mérleget vonjunk, és szembenézzünk a ténnyel: a csatlakozáskor joggal remélt politikai, gazdasági és stratégiai felzárkózás elmaradt, miközben maga az Európai Unió is történelmi átalakuláson megy keresztül. A következő évek döntései – az integráció mélyítéséről, a bővítésről, a közös költségvetésről vagy a védelempolitikáról – évtizedekre meghatározzák majd Magyarország mozgásterét. Nem mindegy, hogy milyen hitelességgel és milyen pozícióból veszünk részt ezekben a vitákban.

Két éve, a csatlakozás huszadik évfordulóján több értékelés is készült, de ezek többnyire részlegesek és politikailag túlfűtöttek voltak. Kevés szó esett arról, hogy az uniós támogatásokon és a makrogazdasági mutatókon túl hogyan teljesített az államigazgatás, mennyire voltunk képesek érdekeinket érvényesíteni, és milyen állapotba került a magyar Európa-politikai apparátus. Abban ugyanakkor széles körű egyetértés volt, hogy Magyarország nem használta ki olyan sikeresen az EU‑tagság előnyeit, mint több velünk együtt csatlakozott ország. Ez különösen fájó, mert 2004-ben Magyarországot sokan az éltanulók közé sorolták: gazdasági fejlettségben, közigazgatási felkészültségben és jogharmonizációban az élmezőnyből indultunk.

A nemzeti konszenzus elvesztése

A sikeres EU-csatlakozásunk egyik feltétele az volt, hogy a rendszerváltás utáni magyar külpolitikában széles nemzeti minimum létezett. Az Antall-kormány által kijelölt irány – az euroatlanti integráció, a szomszédságpolitika és a határon túli magyarok jogainak védelme – később is fennmaradt. Ez társadalmi támogatást és nemzetközi hitelességet adott az országnak. A konszenzus azonban 2004 után fokozatosan megbomlott, a kül- és Európa-politika egyre inkább belpolitikai csatatérré vált, miközben a stratégiai ügyekben csökkent az együttműködés. Egy nyitott gazdaságú, közepes méretű tagállam számára pedig a kiszámíthatóság az uniós sikeresség egyik előfeltétele.

Újra szükség lenne legalább minimális egyetértésre az alapvető nemzeti érdekeinkről. Ez nem nagykoalíciót jelent, hanem azt, hogy bizonyos stratégiai ügyekben – uniós források, bővítés, biztonságpolitika – ne napi pártpolitikai logika alapján szülessenek döntések. Ennek része lehetne az ellenzéki pártok érdemi bevonása a kül- és Európa-politika fő irányainak kialakításába, valamint a csatlakozási tárgyalások alatt létező gyakorlat felélesztése, amikor az Országgyűlés rendszeresen vitázott Magyarország európai stratégiájáról. Ez nem gesztuspolitika lenne, hanem a demokratikus kontroll és a hosszú távú kiszámíthatóság eszköze, amely Brüsszelben is erősítené a magyar pozíciókat. Ugyanez igaz az Európai Parlamentre: a magyar képviselők összehangoltabb fellépése a legfontosabb nemzeti ügyekben növelné érdekérvényesítési esélyeinket.

A konszenzusépítésnek ugyanakkor túl kell mutatnia a pártpolitikán. Be kell vonni érdemben a gazdasági szereplőket, szakmai érdekképviseleteket, a határon túli magyar közösségeket, valamint az akadémiai és szakértői világot is. Az Európa-tanulmányok Hálózat ugyan jó kezdeményezés volt, de belterjessége és szűk – mindössze három hazai egyetemre épülő – intézményi bázisa miatt nem tudta betölteni a neki szánt szerepet.

Az intézményi instabilitás ára

A sikeres tagállamok egyik közös jellemzője, hogy az EU-ügyekkel stabil, szakmailag erős, és kiszámítható intézményrendszer foglalkozik. Magyarországon ezzel szemben az uniós koordinációért felelős szervezet folyamatosan vándorolt minisztériumról minisztériumra. Az elmúlt két évtizedben hétszer – vagyis átlagosan háromévente – szervezték át ezt a rendszert, rendre módosítva annak feladat- és hatáskörét. Ez nemcsak a szakpolitikai folytonosságot ásta alá, hanem csökkentette az EU-koordináció súlyát és tekintélyét a kormányzaton belül. Még súlyosabb volt a személyi állomány cserélődése. Az uniós ügyekben tapasztalt szakemberek távozásával újra és újra elveszett az intézményi memória, pedig Brüsszelben a kapcsolatrendszer, a tárgyalási rutin és a szakpolitikai tudás kulcsfontosságú. Ahol nincs stabil apparátus és felhalmozott tudás, ott az érdekérvényesítés törvényszerűen gyengül.

Az sem segített, hogy 2022-től összevonták a miniszterelnök Európa-politikai főtanácsadói (sherpa) pozícióját az EU-államtitkári, majd miniszteri tisztséggel. Ezzel összecsúsztak a stratégiai-politikai és a szakmai-koordinációs szerepek, ami a rövid távú (párt)politikai szempontok felértékelődéséhez és a szakmai kontroll gyengüléséhez vezetett. Emellett meggyengült az uniós döntéshozatal szempontjából kulcsfontosságú pozíciók – a sherpa, az EU-ügyekért felelős államtitkár és a brüsszeli állandó képviselő – korábban jól működő munkamegosztása és egymást kiegyensúlyozó szerepe, megbontva az intézményi egyensúlyt. Ahol nincs világos felelősségi rend és átlátható döntési lánc, ott gyengül az érdekérvényesítés.

Külpolitika és Európa-politika külön pályán

Az elmúlt évek egyik hibája az volt, hogy a klasszikus külpolitika és az Európa-politika nem egymást erősítette, hanem gyakran külön pályán mozgott. Elmaradt a bilaterális, multilaterális és regionális együttműködések – különösen a visegrádi együttműködés – tudatos összehangolása az uniós célokkal. Kihasználatlanok maradtak a nagykövetségi hálózat és a brüsszeli Állandó Képviselet közötti szinergiák is. Pedig ma a két terület elválaszthatatlan: energia- és ellátásbiztonság, védelempolitika, kereskedelem vagy bővítés egyszerre uniós és külpolitikai kérdés. A szorosabb együttműködés hozzájárulhatna továbbá a szakemberállomány mobilitásához és a megfelelő nyelvtudással és uniós tapasztalattal rendelkező szakemberek hosszútávú megtartásához is.

Közben a magyar Európa-politika egyre inkább az Európai Parlament konfliktuslogikájára hangolódott, mivel meghatározó szereplői egyre nagyobb arányban az EP-ben dolgozó politikusok és asszisztensek közül kerültek ki. Csakhogy az EU valódi döntéseinek nagy részea Tanácsban születik, a tagállami érdekek összehangolása és a kompromisszumok mentén. Egy tagállam lehet hangos, de attól még nem feltétlenül hatékony.

Mi működött jól és merre tovább?

Az új kormány nehéz örökséget vesz át. Az elmúlt évek konfliktusai és bizalomvesztése miatt rendezni kell a kapcsolatokat az uniós intézményekkel és a tagállamok jelentős részével, valamint helyre kell állítani azokat a regionális együttműködéseket, amelyek korábban Magyarország természetes mozgásterét bővítették. Különösen igaz ez a visegrádi együttműködésre, amely megfelelő pragmatizmussal továbbra is fontos keret lehetne.

Az egyik legsürgetőbb feladat a befagyasztott vagy elakadt uniós források hazahozatala. A SAFE programmal együtt ez több mint 32 milliárd eurót jelent, amelynek közel fele vissza nem térítendő támogatás, a fennmaradó rész pedig kedvező feltételek mellett igénybe vehető hitel. Szoros határidők állnak fenn, így minden elvesztegetett hónap közvetlen gazdasági veszteség. Ez nemcsak költségvetési kérdés, mert az önkormányzatok működése, a vállalkozások versenyképessége és a gazdasági növekedés is múlik rajta.

Az első időszak óhatatlanul „rohammunka” jellegű lesz, gyors politikai és technikai megoldásokat igényelve. Fontos azonban, hogy ez a kényszerű tűzoltás ne váljon tartós üzemmóddá. A forráslehívással párhuzamosan új és tartós alapokra kell helyezni a magyar Európa-politika szakmai struktúráját, elkerülve az elmúlt két évtized visszatérő hibáit:

  • stabil intézményrendszer, állandó átszervezések helyett;
  • felkészült szakembergárda, politikai lojalitás helyett szakmai tudással;
  • szorosabb külpolitikai-EU koordináció;
  • regionális szövetségek újjáépítése, különösen Közép-Európában;
  • kiszámíthatóbb viszony az uniós intézményekkel és partnerekkel.

Magyarország érdeke nem egyszeri válságkezelés, hanem egy hosszú távon működőképes Európa-politikai apparátus felépítése. Ehhez világos felelősségi rendre van szükség: a miniszterelnök (a főtanácsadóján, vagyis sherpáján keresztül) adja a stratégiai és politikai irányt, az EU-államtitkárság biztosítja a kormányzaton belüli szakmai koordinációt és a brüsszeli Állandó Képviselettel együtt felel a magyar álláspontok képviseletéért. Az uniós források felhasználása nem tartozik szorosan az EU koordinációhoz, ezért nem célszerű a két feladatot egy szervezeti egységbe összevonni. Ugyanakkor szorosabb együttműködésre van szükség a Külügyminisztériummal, ezért érdemes lenne visszaállítani az EU-attasék hálózatát a tagállamokban működő magyar nagykövetségeken. Bilaterális kapcsolatainkat ugyanis ma már nagymértékben meghatározzák az uniós ügyek, ráadásul az európai stratégiai autonómia korszakában az uniós politika és a klasszikus külpolitikai területek már egyre kevésbé választhatók szét.

A következő húsz év Budapesten dől el

A magyar EU-tagság első huszonkét éve kettős tanulsággal szolgál. Egyrészt az uniós tagság önmagában nem garancia a felzárkózásra: jó kormányzás, stratégiai gondolkodás és erős állami intézmények nélkül nincs tartós siker. Másrészt Magyarország helyzete korántsem reménytelen. Földrajzi helyzetünk, gazdasági beágyazottságunk és tudásbázisunk továbbra is komoly lehetőséget jelentenek arra, hogy ismét a régió egyik legsikeresebb tagállamává váljunk. Ehhez azonban szakítani kell a rögtönzéssel, a belpolitikai logika túlsúlyával és az intézményi instabilitással. A magyar EU-tagság következő két évtizedének sikere végső soron nem Brüsszelben, hanem Budapesten dől el.”

Forrás:
Éltanulóból különutas; Zalai Csaba; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. május 13.

RRF-pénzek az utolsó kanyarban – Hazahozható-e még Magyarország helyreállítási forrása?

„Magyarország előtt rendkívül szűk időablak áll az uniós helyreállítási források megszerzésére. Magyar Péter új miniszterelnök politikai ígérete szerint még idén haza kell hozni a befagyasztott EU-s pénzeket, az RRF esetében azonban nem elég a brüsszeli politikai nyitás: teljesített mérföldkövekre, lezárt beruházásokra, hiteles bizonyítékokra és gyors tervmódosításra van szükség. A kérdés ezért ma már nem pusztán az, hogy Brüsszel akar-e megállapodni Magyarországgal, hanem az is, hogy a 2026-os határidők között technikailag maradt-e még elég idő a pénzek lehívására.

Magyar Péter 2026. május 9-én tette le a miniszterelnöki esküt, miután a Tisza Párt április 12-én nagyarányú választási győzelmet aratott. Magyar egyik elsődleges célként jelölte meg a befagyasztott uniós források felszabadítását, és május 25-ig már kézzelfogható eredményt ígért ezen a területen.

A politikai folyamat azonban már a kormányalakítás előtt elindult. Ursula von der Leyen és Magyar Péter 2026. április 14-én telefonon egyeztettek; a Bizottság elnöke ekkor „swift work”-öt, vagyis gyors munkát sürgetett a jogállamisági és korrupcióellenes reformok végrehajtására. Az RRF-ből nagyjából 10 milliárd eurónyi magyar forrás sorsa függ attól, hogy Magyarország augusztus 31-ig teljesíteni tudja-e a szükséges feltételeket.

Ezt követően 2026. április 29-én Magyar Péter személyesen is találkozott Ursula von der Leyennel Brüsszelben. Magyar a tárgyalást „rendkívül konstruktívnak és sikeresnek” nevezte, és azt mondta, hogy május végén visszatér Brüsszelbe a politikai megállapodás véglegesítésére. Von der Leyen ugyanakkor a korrupcióellenes és jogállamisági intézkedések végrehajtását hangsúlyozta, vagyis világossá tette, hogy a politikai nyitás önmagában nem elég.

A helyzet időbeli relevanciáját az adja, hogy az RRF nem egy klasszikus, évekig görgethető kohéziós forrás. Az Európai Bizottság 2026. április 30-án kiadott zárási útmutatója szerint minden RRF-mérföldkövet és célértéket 2026. augusztus 31-ig teljesíteni kell; a kifizetési kérelmeket legkésőbb 2026. szeptember 30-ig kell benyújtani; a Bizottságnak pedig 2026. december 31-ig végre kell hajtania a kifizetéseket. A dokumentum azt is rögzíti, hogy az augusztus 31. után megtett intézkedéseket a Bizottság már nem veheti figyelembe a kifizetési kérelmek értékelésekor.

Ezért hangzott különösen óvatosan Brüsszel álláspontja: a Bizottság nem egyszerű politikai engedményt mérlegel, hanem azt vizsgálja, hogy Magyarország a határidőig ténylegesen teljesítette-e a vállalásait. Az RRF finanszírozási logikája alapján ugyanis kifizetés csak akkor kérhető, ha a tervben rögzített mérföldkövek és célértékek teljesültek. A Bizottság hivatalos leírása szerint az RRF teljesítményalapú eszköz: a kormányok akkor kérhetnek kifizetést, ha elérték az előzetesen vállalt reform- és beruházási mérföldköveket.

Zötyögős magyar út az RRF felé

Magyarország RRF-története kezdettől fogva politikailag terhelt volt. A NextGenerationEU és az RRF elfogadása idején az Orbán-kormány Lengyelországgal együtt blokkolta az EU többéves költségvetését és a helyreállítási csomagot, mert ellenezte, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférést jogállamisági feltételekhez kössék. A Reuters 2020. novemberi beszámolója szerint Magyarország és Lengyelország vétója a 1,8 billió eurós uniós költségvetési és helyreállítási csomagot is érintette.

A vita végül kompromisszummal zárult, de a politikai konfliktus nyoma beépült a későbbi magyar RRF-folyamatba. Az Orbán-kormány eleinte azt kommunikálta, hogy Magyarország csak a vissza nem térítendő támogatási részt kívánja felhasználni, a hitelrészt nem. A fordulat 2023-ban következett be: Magyarország a REPowerEU-fejezet beépítésével módosította a helyreállítási tervét, és végül 3,9 milliárd eurónyi RRF-hitelt is igényelt. A Bizottság 2023. november 22-én pozitívan értékelte a módosított magyar tervet, amely így összesen 10,4 milliárd euró értékűvé vált.

A magyar terv elfogadása azonban nem jelentett automatikus kifizetést. A Bizottság 2022. november 29-én világossá tette, hogy Magyarországnak 27 úgynevezett „szupermérföldkövet” kell teljesítenie, mielőtt bármilyen RRF-kifizetés történhetne. Ezek a korrupcióellenes intézkedésekhez, a közbeszerzések átláthatóságához, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez, valamint az uniós költségvetés védelméhez kapcsolódtak.

A szupermérföldkövek lényege az volt, hogy a magyar RRF-tervben nem egyszerűen szakpolitikai beruházási célok szerepeltek, hanem előfeltételként beépültek a jogállamisági és korrupcióellenes vállalások is. Az Európai Parlament elemzése szerint Magyarország esetében 27 ilyen szupermérföldkő volt, amelyek teljesítése nélkül nem engedélyezhető RRF-kifizetés.

Teljesítettük vagy nem? A szupermérföldkövek vitája

A magyar kormány az elmúlt években többször azt állította, hogy teljesítette az uniós feltételeket, Brüsszel azonban ezt nem fogadta el teljeskörűen. A vita egyik központi eleme az Integritás Hatóság létrehozása volt. A hatóság formálisan létrejött, de a kérdés az maradt, hogy valóban rendelkezik-e azokkal a jogosítványokkal és intézményi garanciákkal, amelyekkel érdemben képes fellépni a korrupciós kockázatokkal szemben.

A civil szervezetek 2025 végén közzétett értékelése szerint az Integritás Hatóság továbbra sem rendelkezett megfelelő jogosítványokkal például a vagyonnyilatkozati rendszer tényleges ellenőrzéséhez: nem fért hozzá minden szükséges adatbázishoz és megállapításai sem voltak kötelezőek a vagyonnyilatkozatokat kezelő szervekre nézve.

Hasonló vita alakult ki a politikusok vagyonnyilatkozati rendszeréről is. Az uniós intézmények és civil jogállamisági értékelések szerint nem elegendő pusztán a szabályok formális módosítása, ha a rendszer nem teszi lehetővé az érdemi, adatvezérelt, szankciókkal is alátámasztott ellenőrzést. A Transparency International és más magyar civil szervezetek 2025-ös értékelése szerint Magyarországnak a 27 szupermérföldkövet teljeskörűen és helyesen kell teljesítenie, mielőtt RRF-kifizetéshez juthatna.

Ez a vita mutatja meg az RRF magyar ügyének lényegét: a Bizottság nem azt vizsgálja, hogy született-e törvény, létrejött-e intézmény vagy megtörtént-e a formális vállalás, hanem azt, hogy az adott reform kielégítően teljesült-e, és ténylegesen alkalmas-e az uniós pénzügyi érdekek védelmére.

Mire ment volna a magyar RRF-terv?

A magyar helyreállítási terv nem egyetlen nagyberuházásról szólt, hanem reformok és beruházási csomagok összességéről. A magyar terv jelenlegi értéke 10,43 milliárd euró, ebből 6,512 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,918 milliárd euró hitel. A terv 47 beruházási ágat és 67 reformot tartalmaz, a források 66,9 százaléka klímacélokat, 29,1 százaléka pedig digitális átállást támogat.

A magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv fejlesztési fókuszai között szerepel a minőségi oktatás, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése, a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelme, az energiafüggetlenség növelése, a körforgásos gazdaságra való átállás, a digitális technológiák fejlesztése és az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése.

A terv nagyobb, közbeszédben is ismert elemei közé tartozott a Homokhátság vízgazdálkodási és klímaalkalmazkodási programja, a HÉV-vonalak felújítása, az egészségügyi és kórházi fejlesztések, az épületenergetikai korszerűsítések, az oktatási intézmények felújítása, valamint a Gondosóra programhoz kapcsolódó digitalizációs és idősgondozási fejlesztések. Ezek a projektek jól mutatják, hogy az RRF eredetileg nem kizárólag válságkezelési alap volt, hanem a magyar gazdaság és közszolgáltatások hosszabb távú modernizációját is szolgálta volna.

Miért más az RRF, mint a kohéziós politika?

Az RRF legfontosabb sajátossága, hogy nem a hagyományos kohéziós politika logikája szerint működik. A kohéziós forrásoknál a tagállam jellemzően programokat hajt végre, kedvezményezetteknek fizet, majd elszámolja a jogosult költségeket. Az RRF ezzel szemben teljesítményalapú eszköz: a kifizetés nem közvetlenül a benyújtott számlákhoz vagy költségekhez kötődik, hanem az előzetesen vállalt mérföldkövek és célértékek teljesítéséhez.

Az Európai Számvevőszék 2026-os jelentése szerint az RRF „financing not linked to costs” típusú eszköz, vagyis a Bizottság – az előfinanszírozást leszámítva – nem az elszámolt költségek alapján fizet, hanem a releváns mérföldkövek és célértékek teljesítése alapján.

Ez a logika egyszerre jelent rugalmasságot és kockázatot. Rugalmasságot azért, mert a tagállamnak nem minden egyes kiadási tételt kell a hagyományos kohéziós szabályok szerint elszámolnia. Kockázatot pedig azért, mert ha egy mérföldkő vagy célérték nem teljesül, a kifizetés részben vagy egészben elmaradhat, függetlenül attól, hogy a tagállam politikailag megállapodna-e Brüsszellel.

A tervmódosítás is szigorúbb időlogikában működik. A Bizottság 2026-os zárási útmutatója szerint a tagállamoknak legkésőbb 2026. május 31-ig kellett benyújtaniuk azokat a módosítási javaslatokat, amelyek alapján még reálisan elfogadható lenne egy módosított tanácsi végrehajtási határozat augusztus 31. előtt. A Bizottság azt is rögzítette, hogy 2026-ban már csak korlátozottan van lehetőség tervmódosításra, mert a végső teljesítési határidő változatlanul 2026. augusztus 31.

Megkaphatja-e Magyarország az RRF-forrásokat?

A rövid válasz: részben igen, teljes egészében csak nagyon nehezen. Magyarország politikai esélyei 2026 tavaszán érdemben javultak, mert az új kormány deklaráltan rendezni akarja a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, és kétharmados parlamenti többsége elvileg lehetővé teszi a gyors jogszabály-módosításokat. Ugyanakkor az RRF esetében a politikai akarat csak az első feltétel. A tényleges kifizetéshez teljesített szupermérföldkövek, lezárt vagy igazolható beruházási célok, megfelelő dokumentáció, valamint a Bizottság pozitív értékelése szükséges.

A legnagyobb akadály az idő. A 2026. augusztus 31-i határidő után új intézkedések már nem vehetők figyelembe, szeptember végéig pedig a kifizetési kérelmeket is be kell nyújtani. Ez azt jelenti, hogy Magyarország nem egyszerűen „megállapodik” az RRF-ről, hanem néhány hónap alatt bizonyítania kell, hogy a korábban vitatott jogállamisági és beruházási feltételek kielégítően teljesültek.

A legvalószínűbb forgatókönyv ezért nem az, hogy Magyarország automatikusan hozzájut a teljes RRF-kerethez, hanem az, hogy az új kormány megpróbálja a lehető legtöbb forrást megmenteni: először a jogállamisági blokkoló feltételek rendezésével, majd a már előrehaladott vagy gyorsan igazolható projektek kifizetési kérelmeinek benyújtásával. A kérdés így nem pusztán politikai, hanem végrehajtási: Magyarország akkor kaphat RRF-pénzt, ha nemcsak ígéretet tesz a reformokra, hanem a Bizottság mércéje szerint határidőre teljesíti is azokat.”

Forrás:
RRF-pénzek az utolsó kanyarban; Taraczközi Anna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. május 12.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Magyarország is alakítja az európai digitális közigazgatás jövőjét

„Budapest, 2026. május 14. – Idén tavasszal Athénban tartotta alakuló közgyűlését az IMPACTS–EDIC konzorcium, amelyhez alapító tagként Magyarország is csatlakozott a Digitális Magyarország Ügynökségen és az IdomSofton keresztül. Az Európai Bizottság támogatásával létrejött kezdeményezés célja a határokon átívelő digitális közszolgáltatások fejlesztése és Európa digitális önállóságának erősítése.

A projektben Magyarország mellett Görögország, Horvátország, Hollandia, Lengyelország és Ukrajna vesz részt. Az IMPACTS–EDIC olyan kulcsfontosságú fejlesztésekre fókuszál, mint az európai digitális személyazonosság bevezetése, a biztonságos határokon átívelő
adatmegosztás és az egységes szabványok kialakítása. A cél, hogy az unió polgárai számára az ügyintézés egyszerűbbé és gyorsabbá váljon.

„Magyarország számára stratégiai jelentőségű, hogy alakítóként és ne követőként vegyen részt Európa digitális jövőjének építésében. Az IMPACTS–EDIC valódi előrelépést hozhat az állampolgároknak és a vállalkozásoknak is” – mondta Both András, a Digitális Magyarország Ügynökség vezérigazgatója. Magyarország sikeresen tette a hétköznapok részévé a Digitális Állampolgárság Programot, a fejlesztés során szerzett tapasztalatok pedig különösen hasznosak a konzorcium számára.

Az alakuló közgyűlésen a tagországok Vass Viktort, a Digitális Magyarország Ügynökség szakemberét az IMPACTS–EDIC közgyűlésének egyik alelnökévé választották. A döntés megerősíti hazánk szerepét az európai digitális közigazgatás fejlesztésében, egyben lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország aktívan formálja a kapcsolódó törekvéseket és a megvalósítási folyamatokat.”

Forrás:
Digitális Magyarország Ügynökség; LinkedIn; 2026. május 14.
Lásd még:
Az Európai Bizottság bemutatta az IMPACTS-EDIC programot az európai közigazgatás digitalizálására; eGov Hírlevél; 2025. december 7.
A Bizottság (EU) 2025/2414 végrehajtási határozata (2025. december 2.) a közigazgatás átalakítását segítő innovatív, átfogó, összekapcsolt szolgáltatásokkal foglalkozó európai digitális infrastruktúra-konzorcium (IMPACTS-EDIC) létrehozásáról; EUR-Lex; 2025. december 3.
Európai Digitális Infrastruktúra-konzorcium – EDIC; Európai Bizottság

Mesterséges intelligencia (MI)

A mesterséges intelligencia alapú architektúráknak az általános adatvédelmi alapelvek érvényesülésére gyakorolt hatása

„…A kutatás célja ezért egy új, sui generis jogalap – a „Közérdekű digitális adatfunkcionalitás” – megalapozása, amely a jelenlegi ex ante megfelelési logikáról az ex post, objektív felelősségi modell irányába mozdul el. E modell a digitális kapuőröket veszélyes üzemként kezeli, akiknek nem csupán jogszerűségük igazolására kell törekedniük, hanem működésük társadalmi hatásaiért is felelősséggel tartoznak. A kutatás a law in context megközelítésében gyökerezik, és interdiszciplináris módon vizsgálja a digitális gazdaságot, a technológiai architektúrákat, a globális hatalmi struktúrákat, valamint a szabályozás eszköztárát. Célja, hogy feltárja azokat az okokat, amelyek miatt a jelenlegi szabályozási keretek nem képesek hatékonyan érvényt szerezni az alapvető adatvédelmi elveknek, és egy olyan normatív javaslatot fogalmazzon meg, amely képes lehet helyreállítani az egyén és a technológiai struktúrák közötti jogi egyensúlyt.
A dolgozat továbbá a mesterséges intelligencia rendszerek fogalmi meghatározását, a Big Data környezet sajátosságait, valamint a prediktív, inferenciális adatfeldolgozás kockázatait is bemutatja. A kutatás célja nem csupán elméleti rendszeralkotás, hanem a szabályozási lehetőségek konkrét, gyakorlati megalapozása is – figyelemmel arra a társadalmi és gazdasági kontextusra, amelyben ezek a technológiák működnek…”

Forrás:
A mesterséges intelligencia alapú architektúrák az általános adatvédelmi alapelvek érvényesülésére gyakorolt hatása; Mozsonyi Norbert; A doktori védés és nyilvános vita időpontja és helyszíne: május 28. (csütörtök), 14:00 óra, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Deák-terem, 9026 Győr, Áldozat u. 12.; Széchenyi István Egyetem, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; 2026
A védéshez online is lehet csatlakozni a következő linken keresztül: https://meet.google.com/xrj-fttj-mzs

„Ti nem algoritmusok vagytok” – XIV. Leó beszéde a római Sapienza Egyetemen

„XIV. Leó pápa május 14-én ellátogatott a római Sapienza Egyetemre, ahol az egyetemi közösséggel – hallgatókkal, oktatókkal és kutatókkal – találkozott. Beszédében a fiatalok reményéről és szorongásairól, a háború és a fegyverkezés veszélyeiről, a mesterséges intelligencia felelősségéről, valamint az oktatás és az emberi méltóság kapcsolatáról szólt. A Szentatya különösen erőteljesen beszélt arról, hogy a fiatal nem „algoritmus”, hanem Isten által teremtett személy, aki a jövő építője.
…
A mesterséges intelligencia felelőssége

A Szentatya külön figyelmeztetést fogalmazott meg a mesterséges intelligencia kapcsán: „Figyelemmel kell kísérni a mesterséges intelligenciák fejlődését és alkalmazását katonai és civil területen.” Majd hozzátette: „Nem szabad, hogy ezek mentesítsék az embert a felelősség alól, vagy még tragikusabbá tegyék a konfliktusokat.” Az ukrajnai, gázai, libanoni és iráni helyzetet említve így fogalmazott: „A háború és az új technológiák kapcsolata az embertelenség spirálját írja le.” Ezért hangsúlyozta: „A tanulmányoknak, a kutatásnak és a befektetéseknek az ellenkező irányba kell haladniuk: radikális ‘igent’ kell mondaniuk az életre.” Majd erőteljes felkiáltással folytatta: „Igen az ártatlan életre, igen a fiatal életre, igen a békéért és igazságosságért kiáltó népek életére!” ”

Forrás:
„Ti nem algoritmusok vagytok” – XIV. Leó beszéde a római Sapienza Egyetemen; Somogyi Viktória; Vatican.va; 2026. május 14.
Lásd még:

„XIV. Leó pápa jóváhagyta az Interdikaszteriális Bizottság létrehozását a mesterséges intelligencia ügyében

A Michael Czerny bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa által aláírt leiratban XIV. Leó pápa jóváhagyta a Mesterséges Intelligenciával foglalkozó Interdikaszteriális Bizottság létrehozását.

XIV. Leó pápa jóváhagyta a Mesterséges Intelligenciával foglalkozó Interdikaszteriális Bizottság létrehozását egy május 12-én kelt, május 16-án közzétett leiratban, amelyet Michael Czerny bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa írt alá.

„Figyelembe véve a mesterséges intelligencia jelenségének az elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődését és széles körű használatának legújabb felgyorsulását; az emberre és az emberiség egészére gyakorolt lehetséges hatásait; valamint az Egyház aggodalmát minden emberi személy méltóságáért, különösen annak átfogó fejlődésével összefüggésben, XIV. Leó pápa jóváhagyta a Mesterséges Intelligenciával foglalkozó Interdikasteriális Bizottság létrehozását” – olvasható a szövegben.

A pápa a testület létrehozását azt követően hagyta jóvá, hogy május 3-án audiencián fogadta Czerny bíborost. A Bizottság munkáját az első évben az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma koordinálja.

Több vatikáni dikasztérium közös munkája

A szöveg szerint a Bizottság hét vatikáni testület képviselőiből áll: az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma, a Hittani Dikasztérium, a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma, a Kommunikáció Dikasztériuma, az Élet Pápai Akadémiája, a Pápai Tudományos Akadémia, valamint a Társadalomtudományok Pápai Akadémiája delegáltjaiból.

Ezen intézmények egyike látja el a Bizottság koordinációját egyéves, megújítható időszakokra, majd a pápa dönt arról, melyik testület vezeti a további munkát.

A szöveg kifejti, hogy „a koordináló intézmény feladata elősegíteni az együttműködést és az információcserét a csoport tagjai között a mesterséges intelligenciához kapcsolódó tevékenységek és projektek tekintetében, beleértve a Szentszéken belüli használatára vonatkozó irányelveket is, miközben előmozdítja a párbeszédet, a közösséget és a részvételt.”

Czerny bíboros a testületet a Praedicate Evangelium apostoli konstitúció 28. cikke alapján hozta létre. E rendelkezés szerint egy dikasztérium vezetője külön interdikaszteriális bizottságot állíthat fel olyan ügyek kezelésére, amelyek több dikasztérium hatáskörét is érintik, és „kölcsönös és gyakori egyeztetést” igényelnek.

XIV. Leó pápa számára fontos téma

Nem ez az első alkalom, hogy dikasztériumok közösen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. 2025 januárjában a Hittani Dikasztérium és a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma közzétette az Antiqua et Nova című jegyzetet a mesterséges intelligencia és az emberi intelligencia kapcsolatáról.

A téma emellett XIV. Leó pápa pápasága alatt mindvégig jelen volt, mivel a pápa gyakran beszélt a mesterséges intelligenciáról és más technológiai fejleményekről, valamint azokról a kihívásokról, amelyeket ezek társadalmunk elé állíthatnak.

Már 2025. május 10-én, mindössze néhány nappal megválasztása után, a bíborosokkal tartott találkozóján a pápa elmondta, hogy pápai neve megválasztásában XIII. Leó pápa inspirálta, aki Rerum Novarum kezdetű enciklikájában az ipari forradalom által felvetett kérdésekkel foglalkozott.

Ezt követően hangsúlyozta: „napjainkban az Egyház társadalmi tanításának kincsestárát kínálja mindenkinek válaszul egy újabb ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia területén bekövetkező fejleményekre, amelyek új kihívásokat jelentenek az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelme szempontjából.””

Forrás:
Pope approves creation of Interdicasterial Commission on Artificial Intelligence; Isabella H. de Carvalho; Vatican News; 2026. május 16.
(Az interdikaszteriális bizottságok a Római Kúria (a Vatikán központi kormányzata) különböző hivatalai, úgynevezett dikasztériumai által közösen létrehozott testületek. Céljuk a több szerv hatáskörét érintő, összetett egyházi ügyek (pl. papképzés, missziók) összehangolt megtárgyalása és kezelése.)
Lásd még korábbi cikkünket:
A mesterséges intelligencia jó lehetőség, de az ember ne váljon a gépek rabszolgájává – Vatikán; eGov Hírlevél; 2025. február 2.

Mesterséges intelligencia az oktatásban: az Európai Unió Tanácsa emberközpontú megközelítést szorgalmaz

„Napjainkban, amikor a mesterséges intelligencia (MI) Európa-szerte gyorsan alakítja át az oktatási rendszereket, és egyaránt teremt kihívásokat és lehetőségeket, a Tanács azt szorgalmazza, hogy a tanárok továbbra is központi szerepet töltsenek be a tanulási folyamatban.

„A tanárok nemcsak a mesterséges intelligencia felhasználói, hanem iránymutatók, mentorok és kritikus gondolkodók is, akik segítenek a diákoknak eligazodni az egyre összetettebb digitális világban. Ezért megfelelő képzést, eszközöket és biztosítékokat kell számukra nyújtani ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciát sikeresen tudják bevetni az oktatásban.” – Dr. Athiná Mihailídu, a Ciprusi Köztársaság oktatási, sport- és ifjúságügyi minisztere

A Tanács a jóváhagyott következtetésekben a mesterséges intelligencia oktatásban való használatával kapcsolatban etikus, biztonságos és emberközpontú megközelítést szorgalmaz, amely a digitális készségek és a mesterséges intelligencia terén szerzett jártasság fejlesztésére, a befogadás és a méltányosság garantálására, a tanárok felkészítésére, valamint a tanárok és a tanulók jóllétének elősegítésére irányul. Ez az első alkalom, hogy az oktatáspolitika területén napirenden szerepel a mesterséges intelligencia és az oktatás közötti kapcsolat.

A Tanács szorgalmazza, hogy a nemzeti kormányok erősítsék meg a tanárok mesterséges intelligenciával kapcsolatos és digitális készségeit, mozdítsák elő az oktatásspecifikus MI-eszközök fejlesztését és alkalmazását, kezeljék a digitális erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés problémáját, és biztosítsák, hogy a mesterséges intelligencia ne rontsa, hanem javítsa a tanárok autonómiáját és fenntartható munkafeltételeit.

Kihívások és lehetőségek

A Tanács elismeri, hogy a mesterséges intelligencia gyorsan formálja át az oktatási rendszereket, és képes befolyásolni a tanítás és a tanulás megszervezésének módját, az információkhoz való hozzáférést, valamint azt, hogy az iskolák hogyan kezelik az adminisztratív feladatokat.

Ami az előnyöket illeti, a mesterséges intelligencia javíthatja az oktatást és a tanulást azáltal, hogy támogatja az inkluzívabb megközelítéseket, javítja a hátrányos helyzetű tanulók hozzáférését, és lehetővé teszi a jobban egyénre szabott oktatási és értékelési módszereket. Az adminisztratív feladatok elvégzését is hatékonyabbá teheti, így több idő maradhat a tanításra és a tanulásra.

Mindazonáltal a Tanács a következtetéseiben az aggodalmainak is hangot ad a csökkent autonómia, a technológiától való túlzott függés, valamint az olyan szempontokkal összefüggő kockázatok miatt, mint a torzítás, a félretájékoztatás és az adatvédelem. A mesterséges intelligencia használata emellett fokozhatja az egyenlőtlenségeket, tágíthatja a digitális szakadékokat, hatással lehet a tanulók koncentrációjára és a készségek elsajátítására, valamint szélesebb körű társadalmi és környezeti következményekkel is járhat.

A tanárok szerepe a digitális korban

A tanároknak kiemelt szerep jut abban, hogy a tanórákon kiaknázzák a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket, többek között azáltal, hogy felelős digitális polgárságra nevelnek, és segítik a tanulókat abban, hogy elgondolkodjanak a mesterséges intelligencia használatának környezeti, társadalmi és etikai következményeiről. Emellett döntő szerepük van a mesterséges intelligencia által generált tartalmak kritikus szemléletű értékelésében, valamint abban, hogy iránymutatást nyújtsanak a tanulóknak a mesterséges intelligencia korlátainak és torzításainak megértéséhez.

A Tanács a következtetéseiben ezért amellett érvel, hogy a tanároknak lehetőséget kell kapniuk az MI-eszközök tervezésében és értékelésében való közreműködésre, a digitális humanizmuson alapuló megközelítéssel összhangban, amely biztosítja, hogy a technológia támogassa az emberi cselekvőképességet és a demokratikus értékeket.

A tanárok támogatása a mesterséges intelligencia fokozott használatában

Annak érdekében, hogy az oktatásban úgy lehessen kiaknázni a mesterséges intelligencia előnyeit, hogy a tanárok továbbra is a tanulási folyamat legfontosabb szereplői maradjanak, a Tanács szorgalmazza, hogy a nemzeti kormányok:

  • segítsék elő a tanárok digitális és MI-készségeinek fejlesztését, többek között azáltal, hogy a mesterséges intelligencia terén szerzett jártasságot beépítik a tanárképzésbe
  • mozdítsák elő azon MI-eszközök használatát, amelyek egyértelmű pedagógiai értéket képviselnek, ugyanakkor megőrzik a tanárok autonómiáját és a tanulók jóllétét
  • ösztönözzenek az oktatásspecifikus MI-eszközök fejlesztésére, ami az EU stratégiai autonómiája megerősítésének egyik módja lehet, egyúttal nyújtsanak egyértelmű iránymutatást az adatvédelemre, az elszámoltathatóságra és a kockázatokkal kapcsolatos tudatosságra vonatkozóan
  • kezeljék az MI-eszközökhöz és a digitális erőforrásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségeket, valamint biztosítsák, hogy a rendszerek minden tanuló számára hozzáférhetők és megfelelőek legyenek
  • biztosítsanak fenntartható munkafeltételeket a tanárok számára azzal, hogy figyelembe veszik a mesterséges intelligencia által a munkaterhelésre, az értékelésre és az adminisztratív feladatokra gyakorolt hatást

A Tanács megjegyzi, hogy a Bizottság is támogathatja a tanárokat, többek között azzal, hogy megerősíti az együttműködést a nemzetközi szervezetekkel, például az Európa Tanáccsal, megkönnyíti a kutatást és a tudományos eredmények megosztását, iránymutatást nyújt a mesterséges intelligencia etikus használatára vonatkozóan, valamint bevonja a tanárokat az uniós szintű kezdeményezések kialakításába.

A Bizottság ugyanígy együttműködhet a tagállamokkal annak érdekében, hogy javítsák a kapacitásépítést, ösztönözzék a társaktól való tanulást és a bevált gyakorlatok cseréjét, továbbá előmozdítsák specifikus oktatási segédanyagok kidolgozását és rendelkezésre állását, valamint az együttműködésen alapuló, nemzeti és uniós szintű kezdeményezéseket.

”

Forrás:
Mesterséges intelligencia az oktatásban: a Tanács emberközpontú megközelítést szorgalmaz; Európai Unió Tanácsa; 2026. május 11.

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Az MTA megválasztott elnökével találkozott a tudományos-technológiai miniszter

„Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia megválasztott elnöke az Akadémia Székházában fogadta Tanács Zoltán tudományos-technológiai minisztert május 15-én. A szűk körű informális találkozón áttekintették a minisztérium és az MTA előtt álló közös feladatokat, és megerősítették együttműködési szándékukat. Egyetértettek abban, hogy a tudománypolitikában a fontos döntéseket a tudományos közösséggel együtt, érdemben megvitatva kell kialakítani.

Tanács Zoltán miniszter és Magyar Péter miniszterelnök is részt vett az Akadémia 200., ünnepi közgyűlésén május 4-én. „Meggyőződésem, hogy új fejezetet kell nyitnunk a kormány és a tudomány viszonyában” – írta Facebook-oldalán a miniszter a közgyűlés előtt.”

Forrás:
Az MTA megválasztott elnökével találkozott a tudományos-technológiai miniszter; Magyar Tudományos Akadémia (MTA); 2026. május 15.

A tudományt támogatni kell. De nem így. – Tanács Zoltán az ÉLVONAL Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött szerződés felmondásáról

„A tudományt támogatni kell. De nem így.
A miniszterelnök bejelentésével összhangban a kormány fel fogja mondani a Krausz Ferenc nevével fémjelzett ÉLVONAL Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött, választások előtt megkötött, többéves közfeladat-finanszírozási szerződést, amelynek összege 261,7 milliárd forint.

De nem azért, mert a kormány ne támogatná a magyar tudományt. Éppen ellenkezőleg.

A magyar tudomány, kutatás-fejlesztés, innováció és tehetséggondozás az elmúlt években nem kapta meg azt a figyelmet, megbecsülést és kiszámítható támogatást, amely egy sikeres, versenyképes országhoz szükséges. Magyarország K+F-ráfordítása GDP-arányosan ma körülbelül 1,3 százalék, miközben az uniós átlag 2 százalék felett van, az európai élvonal pedig 3 százalék körül teljesít.

Ezért a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb tudománypolitikai vállalása az lesz, hogy a magyar kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat fokozatosan, kiszámíthatóan és érdemben növeljük. A cél világos: a ciklus végére Magyarország érje el a GDP 2 százalékát K+F-ráfordításban, a következő 8–10 évben pedig közelítsen az európai élvonalat jelentő 3 százalékos szinthez.

De pontosan ezért nem mindegy, hogyan használjuk fel a közpénzt.

A Krausz Ferenc-féle ÉLVONAL Alapítvány ügye nem arról szól, hogy szükség van-e csúcskutatásra. Természetesen szükség van. Nem arról szól, hogy Magyarországra kell-e vonzani kiemelkedő kutatókat. Természetesen kell.

A kérdés az, hogy elfogadható-e, hogy egy választások előtt megkötött, hosszú évekre szóló szerződéssel több százmilliárd forintnyi közpénzt egy KEKVA-modellre épülő, szűk döntéshozói kör által irányított alapítványhoz szervezzenek ki úgy, hogy a mindenkori demokratikus kormányzatnak később alig maradjon valódi rálátása és ráhatása a pénzek felhasználására. Mindezt ráadásul úgy, hogy a meglévő kutatási, tehetséggondozási és innovációs ökosztisztémával párhuzamos rendszereket alakítunk ki.

Erre a válasz: nem.

Az ÉLVONAL Alapítvány számára a 2026–2031 közötti időszakra 261,7 milliárd forintos támogatási keretet irányoztak elő és rögzítettek egy meglehetősen jól körülbástyázott szerződésben. Ez évente átlagosan körülbelül 40–50 milliárd forintos közpénzmozgást jelent. Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha mellétesszük: ez az összeg a hazai K+F-re fordított állami forrásoknak nagyságrendileg akár az egyötödét is kiteheti. Vagyis nem egy kisebb szakmai programról beszélünk, hanem a magyar tudományfinanszírozás egészét befolyásoló döntésről.

Ráadásul az ÉLVONAL Alapítványtól a szerződés alapján nem pusztán kutatási támogatások kiosztását várják. A program céljai között szerepel 75 tudásközpont, illetve kutatócsoport felépítése 2031-ig, 55 ezer diák bevonása tehetséggondozási programokba, 60 know-how, 15 nemzetközi szabadalmi bejelentés és 15 spin-off vállalkozás létrehozása, valamint egy új ÉLVONAL Központ felépítése Budapesten. Ez már nem egyszerű támogatási konstrukció, hanem egy alternatív tudománypolitikai és innovációs infrastruktúra közpénzből történő felépítése.

A probléma tehát nem az, hogy az ÉLVONAL program céljai között vannak támogatható elemek. Vannak. A probléma az, hogy az egész konstrukció egy olyan logikára épül, amelyet a magyar felsőoktatás KEKVA-modelljénél már megismertünk: közvagyon és közfeladat kiszervezése alapítványi formába, hosszú távú szerződésekkel, erős politikai időzítéssel, korlátozott demokratikus kontrollal.

A magyar tudomány jövőjét nem lehet ilyen konstrukciókra építeni, különösen akkor nem, amikor a kutatói világ éppen kiszámíthatóságra, bizalomra, átláthatóságra és egységes tudománypolitikai stratégiára vár. Ma Magyarországon a kutatók jelentős része alacsony bérrel, bizonytalan pályaképpel, kiszámíthatatlan pályázati környezettel és nemzetközi összehasonlításban gyenge intézményi támogatással dolgozik. A fiatal kutatók számára sokszor nem az a kérdés, hogy melyik magyar intézetben vagy egyetemen folytassák a munkát, hanem az, hogy érdemes-e egyáltalán itthon maradniuk.

Ez a valódi nemzeti kérdés.

A helyes út ezért nem az ÉLVONAL Alapítvány szerződésének fenntartása, hanem egy új, átlátható, egységes és szakmailag megalapozott tudománypolitikai fordulat. Több pénzt kell fordítani a magyar tudományra, de nem zárt alapítványi struktúrákba kell kiszervezni a forrásokat, hanem átlátható, versenyalapú, szakmailag ellenőrizhető rendszeren keresztül kell eljuttatni azokat a kutatókhoz, az egyetemekhez, az MTA-hoz, a kutatóintézetekhez és a fiatal tehetségekhez.

A tehetséggondozást sem egyetlen kiváltságos alapítvány feladatává kell tenni, hanem országos rendszerré kell szervezni. A kutatói életpályát tisztességes bérekkel, kiszámítható előmenetellel, nemzetközileg versenyképes pályázati lehetőségekkel és politikai beavatkozástól mentes szakmai értékeléssel kell vonzóvá tenni.

Fontos hangsúlyozni: Krausz Ferenc Nobel-díjas tudományos teljesítménye előtt tisztelettel kell állnunk. Ahogy tisztelet illeti az ÉLVONAL kuratóriumának nemzetközileg kiemelkedő tagjait is. Az ő szakmai tekintélyük nem kérdés.

De egy demokratikus államban a tudományos kiválóság sem jelenthet felhatalmazást arra, hogy több százmilliárd forintnyi közpénz felhasználása tartósan kikerüljön az átlátható közpolitikai irányítás és elszámoltathatóság keretei közül. A tudomány szabadsága nem azonos az ellenőrizhetetlenséggel, az autonómia nem azonos a közpénz feletti korlátlan rendelkezéssel, és a kiválóság támogatása nem azonos egy párhuzamos intézményrendszer felépítésével.

Ezért kell az ÉLVONAL Alapítvánnyal kötött többéves finanszírozási szerződést felmondani, és ezzel párhuzamosan egy új, sokkal ambiciózusabb tudománypolitikai programot elindítani.

Olyan programot, amely több pénzt ad a tudománynak, több szabadságot a kutatóknak, nagyobb átláthatóságot a közpénzeknél, és egységes, nemzeti tudománypolitikai keretet teremt Magyarország jövője érdekében.

A hazai tudomány jövőjével kapcsolatos egyeztetéseket a héten megkezdtem, először Pósfai Mihály úrral, az MTA hamarosan hivatalba lépő új elnökével egyeztettem.

A jövő héten folytatom az egyeztetést a kutatóhálózat főigazgatóival és a tudományos érdekképviseleti szervekkel. A közeljövőben az Élvonal Alapítvány képviselőivel is tervezem a találkozást.”

Forrás:
A tudományt támogatni kell. De nem így; Tanács Zoltán; Facebook; 2026. május 16.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Új európai Bauhaus: az Európai Unió Tanácsa fenntartható és inkluzív lakókörnyezeteket szorgalmaz az EU-ban

„A Tanács a mai napon ajánlást fogadott el az új európai Bauhaus mozgalomról, amelyben arra ösztönözte az uniós országokat, hogy az EU egészében építsék be e mozgalom értékeit a megfizethető, emberközpontú és részvételen alapuló épített környezetet célzó nemzeti szakpolitikáikba és finanszírozásukba.

A 2021-ben elindított új európai Bauhaus kezdeményezés arra hivatott, hogy segítsen megvalósítani a tiszta átállást és a tisztaipar-megállapodásban foglaltakat, mégpedig olyan kézzelfogható projektek révén, amelyek a fenntarthatóságot, a megfizethetőséget és a magas színvonalú tervezést ötvözve javítják a mindennapi életet.

„Az új európai Bauhaus nem csupán a magas színvonalú építészetről és a jól megtervezett épületekről szól; célja, hogy élénk közösségeket hozzon létre, és új életmódot mozdítson elő az európai lakókörnyezetekben. Ezzel a tanácsi ajánlással biztosítjuk az eszközöket a tagállamok számára ahhoz, hogy a zöldebb, inkluzívabb és szebb jövő érdekében teljes mértékben elkötelezhessék magukat az új európai Bauhaus mellett.” – María Panajótu, a Ciprusi Köztársaság mezőgazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi minisztere

A tanácsi ajánlás nyolc fő intézkedési területet vázol fel:

  • a fenntarthatóság, az inkluzivitás és az esztétika elveit be kell építeni valamennyi vonatkozó szakpolitikába és finanszírozási programba
  • körforgásos és fenntartható épített környezetet kell kialakítani: a környezeti hatások minimálisra csökkentése érdekében a felújítást előnyben kell részesíteni a bontással szemben, és fenntartható anyagokat kell használni
  • a polgárokat aktívan be kell vonni lakókörnyezetük átalakításába, többek között az inkluzív közös tervezést segítő digitális eszközök használatával
  • ki kell aknázni a művészetek, a kultúra és az oktatás erejét: el kell ismerni és támogatni kell a művészeknek az innováció és a tiszta átállás mozgatórugójaként betöltött szerepét
  • meg kell erősíteni az oktatási és képzési programokat az EU-n belül és kívül annak érdekében, hogy a munkavállalók rendelkezzenek a fenntartható építkezés és felújítás tekintetében szükséges készségekkel
  • népszerűsíteni kell az új európai Bauhaus kezdeményezést és előnyeit, többek között a (Bizottság által kidolgozandó) új európai Bauhaus címke és a közel 2000 helyi és nemzetközi szervezetből álló új európai Bauhaus közösség támogatása révén
  • javítani kell a finanszírozáshoz jutást az új európai Bauhaus eszközön keresztül (a Horizont Európa keretében) és magánberuházásokat kell vonzani az új európai Bauhaus projektjeihez
  • ágazatközi és többszintű koordinációt és nemzetközi együttműködést kell folytatni, Ukrajna újjáépítésének támogatását illetően is

Háttér

Az új európai Bauhausról szóló, 2025 decemberében elfogadott közlemény integrált megközelítést szorgalmaz az épületek, lakókörnyezetek és nyilvános terek tervezését és átalakítását illetően. Ösztönzi az innovációt, az ágazatok közötti együttműködést és a polgárok részvételét. Már több mint 700 releváns projekt részesült támogatásban, és a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben az EU 1,4 milliárd EUR-t különített el az új európai Bauhausra.

A ma elfogadott tanácsi ajánlás az új európai Bauhaus kezdeményezéshez nyújtott meglévő támogatásra épül. Bár az ajánlás – a rendeletekkel vagy irányelvekkel ellentétben – jogilag nem kötelező erejű, arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti szakpolitikáikat hangolják össze az abban kitűzött célokkal.

”

Forrás:
Új európai Bauhaus: a Tanács fenntartható és inkluzív lakókörnyezeteket szorgalmaz az EU-ban; Európai Unió Tanácsa; 2026. május 11.

Erasmus+ program – az Európai Unió Tanácsának álláspontja

„A Tanács megállapodott a 2028–2034-es időszakra szóló Erasmus+ programról szóló rendeletre vonatkozó álláspontjáról. E megállapodás egyrészt biztosítja, hogy a rendelet építsen a jelenlegi Erasmus+ program erősségeire, másrészt kulcsfontosságú első lépést jelent az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalásokra való felkészülésben.

Az Erasmus+ az Uniónak az oktatást, a képzést, a fiatalokat és a sportot támogató vezérprogramja, amely az elmúlt négy évtizedben több mint 16 millió ember életét változtatta meg.

„A most létrejött megállapodás fontos mérföldkő az Erasmus+ jövője szempontjából. A tanácsi megbízás megerősíti a tagállamok szerepét, és biztosítja, hogy minden ágazat számára – vagyis az oktatás és képzés, az ifjúság és a sport számára egyaránt – biztosított legyen az azt megillető láthatóság és támogatás. Az Erasmus+ már eddig is milliók életét változtatta meg, és ma megtesszük az első lépést annak érdekében, hogy ez továbbra is így legyen.” – Dr. Athiná Mihailídu, a Ciprusi Köztársaság oktatási, sport- és ifjúságügyi minisztere

Az Erasmus+ program célja a magas színvonalú oktatás és képzés támogatása, valamint a tanulási és mobilitási lehetőségek biztosítása a résztvevők széles köre számára, legyen szó akár fiatalokról, akár tanulókról vagy a szabadidősportban résztvevőkről. A Bizottság javaslata összevonja a programot az Európai Szolidaritási Testülettel.

A mai napon elfogadott tárgyalási álláspont „részleges”, mivel nem terjed ki a pénzügyi és a horizontális kérdésekre. Ezekről az aspektusokról jelenleg folynak a tanácskozások, a 2028–2034-es időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keretre (MFF) vonatkozó tárgyalások keretében.

A tanácsi álláspont főbb elemei

Továbbfejlesztett irányítási modell

A Tanács aktualizálta az Erasmus+ program irányítási modelljét a tagállamok ellenőrzési hatáskörének a megerősítése céljából.

Visszaállította mindenekelőtt a jelenlegi Erasmus+ program keretében működő programbizottságot, nagyobb ellenőrzést biztosítva a tagállamoknak a program irányítása felett.

Emellett két külön munkaprogram-kategóriát is bevezetett, amelyeken keresztül az Erasmus+ keretében megvalósuló cselekvések végrehajtására sor kerülne:

  • az „új cselekvésre vonatkozó munkaprogramot” – a Bizottság által javasolt, közvetlen irányítás alá tartozó új cselekvések céljára
  • a „rendes munkaprogramot” – azoknak a cselekvéseknek a céljára, amelyek kezdeti végrehajtásukat követően továbbra is finanszírozásban részesülnek

Az Európai Szolidaritási Testület

Az Európai Szolidaritási Testület eddigi munkájának a 2027 utáni időszakra szóló Erasmus+ program keretében való megőrzése céljából a tanácsi álláspont rendelkezéseket tartalmaz azokra a cselekvésekre vonatkozóan, amelyek jelenleg a Testület programjának a hatálya alá tartoznak. Ilyenek például az ifjúsági részvételt támogató kezdeményezések és a szolidaritási tevékenységek.

A szöveg kiegészült egy, a Testülethez kapcsolódó önkéntes tevékenységekre – többek között az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest keretében vállalt önkéntességre – való hivatkozással is.

A láthatóság biztosítása valamennyi ágazat számára

A Tanács által a mai napon jóváhagyott szöveg az Erasmus+ program hatálya alá tartozó összes ágazat láthatóságát biztosítja. Az Erasmus+ által az oktatás és képzés, az ifjúság és a sport terén támogatott tevékenységeket külön cikkek tárgyalják.

A Tanács megbízása értelmében az Erasmus+ továbbra is támogatni fogja az ifjúsági cseréket és a DiscoverEU kezdeményezést az ifjúság területén. A sport területére vonatkozóan a megbízás leszögezi, hogy az Erasmus+ támogatni fogja a szabadidősport terén tevékenykedő személyek – köztük a sportért felelős személyzet – tanulási célú mobilitását.

Az Unión kívüli országok

A Bizottság javaslata bevezet egy új fogalmat: a nem uniós országok esetében az Erasmus+ programhoz való „részleges” társulásról beszél. A Tanács megbízása továbbviszi ezt: egyértelművé teszi, hogy milyen feltételek mellett lennének jogosultak a nem uniós országok a részleges társulásra, és kiköti, hogy az ilyen országoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós értékeket.

Tehetség és kiválóság

Megbízásában a Tanács új nevet adott a bizottsági javaslat 5. cikkében tárgyalt „Erasmus+ ösztöndíjak”-nak, „tehetséggondozási és kiválóságfejlesztési lehetőségek”-nek nevezve át őket. Az új kezdeményezésnek a hatálya is kibővült: a közös tanulmányi programok mellett immár más, transznacionális dimenzióval rendelkező programokra is kiterjed.

A következő lépések

A mai napon jóváhagyott részleges tárgyalási álláspont képezi a Tanács megbízását az Európai Parlamenttel az Erasmus+ rendeletről folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozóan. A program 2028–2034-es időszakra szóló költségvetésére vonatkozó határozat a következő többéves pénzügyi keretről szóló végleges megállapodástól függ majd.

Háttér

A Bizottság 2025. július 16-án, a többéves pénzügyi keretre vonatkozó szélesebb körű csomag részeként közzétette az Erasmus+ program következő generációjára (2028–2034) vonatkozó javaslatát. A javaslat két meglévő uniós programot egyesít – – az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület programját –, 40,8 milliárd eurós költségvetést irányozva elő. A program két pillérre épül: egyfelől mindenki számára tanulási lehetőségeket hivatott biztosítani, másfelől pedig kapacitásépítési támogatást nyújt.

”

Forrás:
Erasmus+: a Tanács kialakította álláspontját az oktatást, a képzést, a fiatalokat és a sportot támogató uniós vezérprogramról; Európai Unió Tanácsa; 2026. május 11.

Új „AgoraEU“ program a kultúra, a média és a demokratikus értékek támogatására – Európai Unió Tanácsa

„A Tanács elfogadta álláspontját az új „AgoraEU” program legfontosabb elemeiről. Ez a program arra hivatott, hogy Európa-szerte támogassa a kultúrát, a médiát és a civil társadalmat. A program a 2028–2034-es időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keret (MFF) része lesz majd.

Az „AgoraEU” program célja az olyan közös értékek előmozdítása, mint a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság. A program támogatni fogja Európa kulturális sokszínűségét, valamint kulturális és kreatív ágazatait, így többek között az audiovizuális és a hírmédia-ágazatot, csakúgy mint a művészi és médiaszabadság megőrzését és az aktív polgári szerepvállalás fellendítését. A ma elfogadott tárgyalási álláspont „részleges”, mivel nem terjed ki a pénzügyi és a horizontális kérdésekre. Ezekről jelenleg folynak a megbeszélések a többéves pénzügyi keretről zajló tárgyalások keretében.

„A mai megállapodás fontos lépést jelent Európa kulturális és demokratikus szövetének megerősítése felé. Az „AgoraEU” programmal a kulturális és kreatív ágazataink kezébe adjuk a virágzásukhoz szükséges eszközöket, miközben megőrizzük az Uniónk alapját képező értékeket, a művészi szabadságtól az aktív polgári szerepvállalásig.” – Dr. Vaszilikí Kaszianídu, a Ciprusi Köztársaság kulturális helyettes minisztere

Az „AgoraEU” program arra hivatott, hogy megerősítse a kultúrát, a médiát és a polgári részvételt, és ezzel fokozza az európai demokráciák rezilienciáját. Olyan, már működő programok eredményeire épít, mint a Kreatív Európa és a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) program.

Az „AgoraEU” három fő ág köré szerveződik:

  • a Kreatív Európa – Kultúra ág a határokon átnyúló kulturális kreativitáshoz és együttműködéshez járul majd hozzá
  • a MEDIA+ ág fokozni fogja az audiovizuális és videojáték-ágazat sokszínűségét és versenyképességét, valamint támogatja a szabad és független újságírást és hírmédiát
  • a CERV+ ág előmozdítja majd az alapvető jogokat és az egyenlőséget, megelőzi a megkülönböztetést, fokozza a demokratikus részvételt és fenntartja a jogállamiságot

A Tanács álláspontja

Az „AgoraEU” programról szóló rendeletre vonatkozó tanácsi álláspont fenntartja a bizottsági javaslat ambíciószintjét, ugyanakkor további pontosításokat tartalmaz a jogalkotási szöveg fontos elemeivel kapcsolatban, megerősíti a tagállamok szerepét, és figyelembe veszi a nemzeti különbségeket olyan területeken, mint az audiovizuális média.

Kulturális és kreatív ágazatok

A Tanács kiegészítette a szöveget a „kulturális és kreatív ágazatok” új fogalommeghatározásával, amely ismerteti a „Kreatív Európa – Kultúra” ága alá tartozó ágazatok fő jellemzőit, és tartalmazza az érintett ágazatok nem kimerítő listáját.

A program hatálya alá tartozó valamennyi kulturális és kreatív ágazat tevékenységének előmozdítása érdekében a Tanács álláspontja célzottabb megközelítést ír elő az olyan ágazatokra vonatkozóan, mint a zene, a könyvkiadás és a könyvtárak, amelyek közös szükségletekkel rendelkeznek, és sajátos kihívásokkal néznek szembe. A célzott intézkedések közé tartoznak például a kulturális díjak és a társaktól tanulást elősegítő tevékenységek.

A Tanács megbízása emellett nagyobb hangsúlyt fektet a kulturális és kreatív ágazatok kettős jellegére: elismeri mind eszmei és művészi értéküket, mind pedig gazdasági értéküket, ideértve az említett ágazatok növekedéshez és versenyképességhez való hozzájárulását. Ezenfelül megállapítja, hogy a programnak elő kell mozdítania a kulturális sokszínűséget, erősítenie kell a médiateret és az információs teret, és támogatnia kell az inkluzív, jogokon alapuló és demokratikus társadalom megerősítését.

AgoraEU irodák

A Bizottság javaslata „irodák” létrehozásáról rendelkezik: ezeket a független szerveket az egyes uniós országok hozhatják létre azzal a céllal, hogy iránymutatást és segítséget nyújtsanak a finanszírozási lehetőségekkel és a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatban.

A Tanács megbízása tovább finomítja, illetve ki is bővíti ezt a koncepciót. Az irodák a megközelítésben „AgoraEU irodák” néven szerepelnek, és a Tanács részletesen meghatározza, milyen típusú támogatást fognak nyújtani, illetve rendelkezik arról, hogy a program megfelelő erőforrásokkal támogassa ezeknek az irodáknak a működését. Ismerteti továbbá feladataikat: ezek közé tartozik például az AgoraEU program népszerűsítése, a pályázók képzése és a bevált gyakorlatok cseréje.

Egyenlő versenyfeltételek az audiovizuális média számára

Szem előtt tartva az uniós tagállamok eltérő körülményeit, a Tanács megbízása egyértelművé teszi, hogy az audiovizuális területre vonatkozó egyedi célkitűzés végrehajtása során figyelembe kell venni a különböző országok sajátosságait, többek között ami a tartalmak előállítását és terjesztését, a tartalmakhoz való hozzáférést, piacaik méretét, valamint az országok kulturális és nyelvi sokszínűségét illeti. A cél az, hogy audiovizuális kapacitásuktól függetlenül szélesebb körűvé váljon az országok részvétele, és erősödjön köztük az együttműködés, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyenlőbbé váljanak a versenyfeltételek.

A kreativitás támogatása a digitális korban

Tekintettel arra a hatásra, amelyet a digitális fejlődés, és ezen belül is a mesterséges intelligencia térnyerése gyakorol a kulturális és kreatív ágazatokra, a Tanács az álláspontjában hangsúlyozza, hogy az emberi kreativitás továbbra is pótolhatatlan. Előírja, hogy támogatni kell a mesterséges intelligencia és más innovatív eszközök etikus, fenntartható és felelősségteljes használatát, például a kulturális és kreatív adatok védelmének ösztönzése révén.

Emellett úgy rendelkezik, hogy az „AgoraEU” programnak támogatnia kell a digitális technológiáknak a kulturális és kreatív ágazatokban való használatát, ideértve olyan audiovizuális és médiaplatformok és technológiák fejlesztését, amelyek előmozdítják a kulturális és nyelvi sokszínűséget, valamint a demokráciát.

AgoraEU-bizottság

Annak érdekében, hogy megerősítse az uniós országok szerepét az „AgoraEU” program végrehajtási szakaszában, a Tanács az álláspontjában egy „AgoraEU-bizottság” létrehozásáról is rendelkezik. A bizottság az egyes tagállamok képviselőiből fog állni, és feladata az lesz, hogy ülésein megvitassa a program egyes ágaihoz kapcsolódó konkrét témákat, és szavazzon azokról.

Következő lépések

A ma jóváhagyott részleges tárgyalási álláspont képezi tehát a Tanács megbízását az „AgoraEU” program létrehozásáról szóló rendeletről az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások megkezdésére. A program 2028–2034-es időszakra vonatkozó költségvetéséről a következő többéves pénzügyi keretről szóló végleges megállapodás függvényében születik majd döntés.

Háttér

A kultúra, a média és a civil társadalom területére vonatkozó új program, az „AgoraEU” létrehozásáról szóló rendeletjavaslatot 2025. július 16-án tették közzé a 2028 és 2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében. A program 8,6 milliárd euró összegű finanszírozással segíti majd:

  • a kulturális és nyelvi sokszínűség és örökség előmozdítását
  • a kulturális és kreatív ágazatok versenyképességének fokozását
  • a művészi és médiaszabadság megőrzését
  • az egyenlőség, az aktív polgári szerepvállalás, a jogok és az értékek védelmét és előmozdítását

Mivel a javasolt rendelet a többéves pénzügyi kerethez (MFF) kapcsolódó javaslatcsomag részét képezi, szögletes zárójelben szerepel a szöveg valamennyi olyan rendelkezése, amely költségvetési vonzattal bír vagy az MFF-ről folytatott horizontális tárgyalások részét képező elemeknek felel meg, ezért a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos további előrelépésig ezek nem szerepelnek a részleges általános megközelítésben. Ezek a rendelkezések a következőket érintik: a (4) preambulumbekezdés (pénzügyi keretösszeg), a (30) preambulumbekezdés (végrehajtás az Európai Versenyképességi Alap InvestEU-eszközének alkalmazandó szabályaival összhangban), a (31) preambulumbekezdés (költségvetési biztosíték vagy pénzügyi eszköz), a (35) preambulumbekezdés (a teljesítménymérési rendelettel való összhang), a (40) preambulumbekezdés (időtartam), az 1. cikk (időtartam), a 11. cikk (költségvetés) és a 15. cikk (költségvetési biztosíték vagy pénzügyi eszköz).

”

Forrás:
Új „AgoraEU“ program a kultúra, a média és a demokratikus értékek támogatására – A Tanács részleges tárgyalási megbízást fogadott el; Európai Unió Tanácsa; 2026. május 11.

Fenntartható fejlődés

Fenntartható Magyarország címmel ajánláscsomagot adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága

„Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága szerint a fenntarthatóság helyzete Magyarországon több területen aggasztó állapotokat mutat, miközben a klímaváltozás és a vízhiány egyre közvetlenebb kockázatot jelent. Az ajánláscsomag átfogó intézményi és gazdasági lépéseket sürget – többek között az integrált vízgazdálkodás és a zöld átállás erősítését –, hangsúlyozva: a fenntarthatóság nem szűk környezetvédelmi ügy, hanem a nemzeti biztonság és a gazdasági stabilitás alapfeltétele.

A Szathmáry Eörs akadémikus, evolúcióbiológus elnökletével működő bizottság négy fejezetre tagolva, mintegy hetven oldalon részletezi a Magyarország előtt álló tennivalókat. Mint a dokumentum bevezetőjében írják:

„Célunk nem részletes kormányprogram megfogalmazása, hanem tudományosan megalapozott, döntéshozói szempontból áttekinthető helyzetkép és javaslatcsomag közreadása. A dokumentum abból indul ki, hogy Magyarország természeti erőforrásai – különösen a termőföld, a vízkészletek, az erdők, a biológiai sokféleség és a táj – nem egyszerűen ágazati erőforrások, hanem a nemzeti vagyon és a jövő nemzedékek életfeltételeinek részei. Ezt a szemléletet tükrözi az Alaptörvény P) cikke is, amely a természeti erőforrásokat és kulturális értékeket a nemzet közös örökségeként határozza meg.”

Az ajánlásokat megfogalmazó kutatók szerint „a fenntarthatóság ügye Magyarországon kiemelten fontos, de jelenlegi állapota nem megnyugtató”. A dokumentum több fejezete is arra mutat rá, hogy

  • a környezeti és fenntarthatósági kormányzás széttöredezett;
  • a végrehajtási kapacitások gyengék;
  • a vízgazdálkodás dezintegrált;
  • a természeti tőke állapota romlik;
  • az ökológiai szempontok gyakran alárendelődnek rövid távú gazdasági érdekeknek;
  • miközben a klímaváltozás, a vízhiány, a biodiverzitás-csökkenés, a talajromlás, a szennyezések és az egészségügyi kockázatok egyre közvetlenebbül érintik az ország mindennapi működését.

Az anyag ezért nem pusztán környezetvédelmi dokumentum: a fenntarthatóságot a nemzeti biztonság, a gazdasági stabilitás, a társadalmi jóllét és a kormányzati minőség kérdéseként kezeli.

Négy nagy fejezet a legfontosabb kérdésekről

A fejezetek viszonylag teljes áttekintést kívánnak adni a hazai fenntarthatósági kihívások fő területeiről.

I. Központi kérdések

Az első rész a központi kérdéseket tárgyalja: az intézményi és kormányzati szerkezet átalakításának szükségességét, a fenntartható fejlődési szempontok állami működésbe való beépítését, az átfogó nemzeti vagyontár és a zöld költségvetési keretek jelentőségét, valamint a tudomány szerepét a mérésben, modellezésben, kockázatbecslésben és döntéstámogatásban. Külön hangsúlyt kap a természetalapú megoldások és a biológiai sokféleség védelme, mert ezek nem csupán természetvédelmi célok, hanem vízmegtartási, élelmezésbiztonsági, egészségügyi, klímaalkalmazkodási és gazdasági előnyöket is magukban hordoznak.

II. Víz

A második nagy egység a víz kérdését állítja a középpontba. A dokumentum szerint a víz nem egy fenntarthatósági részterület a sok közül, hanem valamennyi fenntartható fejlődési cél alapfeltétele. A hazai vízgazdálkodásban egyszerre jelentkezik az intézményi széttagoltság, az aszályok és hirtelen vízbőségek kezelésének nehézsége, a települési csapadékvíz-gazdálkodás rendezetlensége, az öntözéspolitika fenntarthatósági hiánya, valamint az ivóvízbázisok új típusú kémiai szennyezőkkel – különösen a PFAS- és TFA-terheléssel – szembeni sérülékenysége. A javaslatok ezért az integrált vízgazdálkodás, a vízvisszatartás, a víztakarékos öntözés, a táji léptékű együttműködések és a korszerű monitoringrendszerek irányába mutatnak.

III. Gazdaság és agrárium

A gazdaság és agrárium fejezetei azt vizsgálják, hogyan lehet a fenntarthatósági fordulatot finanszírozhatóvá, mérhetővé és versenyképességi szempontból is értelmezhetővé tenni. A klímasemlegesség, a körforgásos gazdaság, a klímaokos mezőgazdaság, a helyben termelt élelmiszerek elősegítése és a fenntartható finanszírozás nem egymástól független célok, hanem egy új gazdasági működés elemei. A dokumentum világossá teszi, hogy a zöld átállás nem pusztán költség, hanem energiaimport-csökkentési, ellátásbiztonsági, innovációs és országimázs-erősítő lehetőség is – ugyanakkor ehhez a közforrások mellett a magántőke mozgósítására és megfelelő szabályozási ösztönzőkre is szükség van.

IV. Energia és társadalom

Az energia és társadalom témakörei tovább tágítják a fenntarthatóság értelmezését. A tiszta és ellátásbiztos energiaátmenet csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi a térbeli és társadalmi egyenlőtlenségeket, az energiaszegénységet és az energiaigazságosság szempontjait. Ugyanígy a fenntartható egészségügy nem csupán a gyógyításról, hanem a megelőzésről, az egészségügyi rendszer rezilienciájáról és saját környezeti terhelésének csökkentéséről is szól. Az oktatás, a kutatás-fejlesztés és a zöld készségek fejlesztése pedig annak feltétele, hogy a fenntarthatósági fordulat ne csak szabályozási elvárás, hanem társadalmi tanulási folyamat és gazdasági alkalmazkodóképesség is legyen.

A Bizottság tagjai készek bármelyik fejezet, javaslat vagy vitatott kérdés részletes megvitatására, a döntés-előkészítés támogatására és a tudományos háttér további rendelkezésre bocsátására. Mint írják: „Meggyőződésünk, hogy Magyarország fenntartható pályára állítása csak akkor lehet sikeres, ha a döntésekben egyszerre jelenik meg a természeti korlátok tisztelete, a társadalmi méltányosság, a gazdasági megvalósíthatóság és a jövő nemzedékek iránti felelősség.”

A teljes ajánláscsomag itt tölthető le (PDF): https://mta.hu/data/dokumentumok/FFEB/2026/mta-ffeb-fenntarthato-magyarorszag-2026.pdf”

Forrás:
Fenntartható Magyarország címmel ajánláscsomagot adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága; Magyar Tudományos Akadémia; 2026. május 12.

Európának úgy kell irányítania az MI-t és a digitalizációt, hogy azok támogassák a zöld átállást

„Ahogy a mesterséges intelligencia gyors ütemben alakítja át Európa gazdaságát, vagy felgyorsítja zöld törekvéseink megvalósítását, vagy aláássa azokat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) két új tájékoztatója azt vizsgálja, hogy a tudatos szakpolitikai irányítás miként biztosíthat kettős hozadékot, illetve hogyan kezelhetők e technológiák alkalmazásának kompromisszumai egy olyan időszakban, amikor a környezeti terheléseknek csökkenniük kell.

Az EEA Navigating Europe’s twin transition — opportunities and challenges of digitalisation in the green transition (Európa kettős átállásának irányítása — a digitalizáció lehetőségei és kihívásai a zöld átállásban) és Artificial intelligence and sustainable consumption in Europe (Mesterséges intelligencia és fenntartható fogyasztás Európában)című tájékoztatói szerint a digitalizáció és az MI mérhető környezeti előnyöket hozhat, amennyiben összhangba kerül a fenntarthatósági célkitűzésekkel.

A digitális technológiák javíthatják a környezeti adatok gyűjtését és elemzését, támogathatják a hatékonyabb ipari folyamatokat, lehetővé tehetik az intelligensebb energia- és közlekedési rendszereket, valamint a fogyasztási és beszerzési döntéseket az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékonyabb megoldások felé terelhetik.

A fogyasztói piacokon az MI képes lehet a döntések befolyásolására azáltal, hogy javítja a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos információkat, és támogatja a fenntarthatóbb köz- és magánbeszerzéseket. Tágabb értelemben, az értékláncok egészében hozzájárulhat az ellátási láncok és a logisztika optimalizálásához is, elősegítve az alacsonyabb erőforrás-felhasználással járó eredményeket.

A tájékoztatók ugyanakkor hangsúlyozzák az MI és a digitalizáció átalakító jellegét. Gyorsan terjedő, rendszerszintű hatásokkal járó technológiákként átalakítják a gazdaságok működését, a fogyasztói döntések meghozatalát és az értékláncok szerveződését. Világos szakpolitikai irány nélkül ezek a változások az energia- és anyagigény növekedéséhez, az erőforrás-igényes üzleti modellek megerősödéséhez, a stratégiai függőségek elmélyüléséhez és a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodásához vezethetnek. A hatékonyságjavulás önmagában ezért valószínűleg nem lesz elegendő az általános környezeti terhelések csökkentéséhez.

Az adatközpontok gyors bővülése önmagában is növeli az energia, a víz és a kritikus nyersanyagok iránti keresletet — amint azt az Artificial intelligence and sustainable consumption in Europe című tájékoztatóban bemutatott adatok is mutatják. A Navigating Europe’s twin transition című tájékoztató megerősíti ezt a képet: megállapítása szerint az adatközpontok, a hálózatok és az eszközök együttesen növekvő környezeti lábnyomot hoznak létre, amelyet a hatékonyságjavulás önmagában valószínűleg nem képes ellensúlyozni.

Az elemzés a fokozódó geopolitikai verseny, a gazdasági bizonytalanság és a stratégiai függőségek erősödésének időszakában jelenik meg. Ebben a környezetben a digitális technológiákra és az MI-re egyre inkább Európa versenyképességének, rezilienciájának és stratégiai autonómiájának központi tényezőiként tekintenek. Az EEA hangsúlyozza, hogy a kettős átmenet — vagyis a zöld és a digitális átállás együttes kezelése — ezért nem csupán környezeti, hanem stratégiai kihívás is, amely tudatos döntéseket igényel arról, miként irányítják és szabályozzák az innovációt.

A megállapítások különösen relevánsak azoknak a kulcsfontosságú uniós jogalkotási és szakpolitikai kereteknek a végrehajtása szempontjából, amelyek összekapcsolják a digitális átalakulást a fenntarthatósággal és a versenyképességgel. Ezek közé tartozik az uniós mesterséges intelligenciáról szóló rendelet, amely szabályokat állapít meg az MI-rendszerek fejlesztésére és használatára az EU egészében, valamint azok a tágabb uniós stratégiák is, amelyek a digitalizációt a gazdasági versenyképesség középpontjába helyezik, miközben megerősítik a zöld átállás célkitűzéseit.

Amint azt az EEA tájékoztatói kiemelik, a digitális politika, a fogyasztáshoz kapcsolódó intézkedések és a környezeti célkitűzések szorosabb összehangolása elengedhetetlen lesz annak biztosításához, hogy Európa digitális átalakulása támogassa a klímasemlegességet, az erőforrás-hatékonyságot és a hosszú távú rezilienciát.”

Forrás:
Europe must steer AI and digitalisation to support its green transition; European Environment Agency (EEA); 2026. május 5.

A legfrissebb elektromobilitási jelentés szerint átlépte a négyezret az engedélyköteles elektromos töltőberendezések száma

„A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) legfrissebb elektromobilitási jelentése alapján 2025 végén már 4227 engedélyköteles elektromos töltőberendezés üzemelt országszerte.

2025-ben intenzíven bővült a hazai elektromostöltő-infrastruktúra: a 2024. év végi adatokhoz képest (3 191 db) több mint ezer berendezéssel több üzemelt Magyarországon. Az engedélyköteles elektromos töltőberendezések száma mellett növekedett a töltésre fordított energiamennyiség negyedéves értéke is, ami elérte a 12 630 MWh-t.

A legtöbb töltőberendezés továbbra is a fővárosban volt elérhető (1 462 db), Pest vármegyében 510, Hajdú-Bihar vármegyében 415, Veszprém vármegyében pedig 210 berendezés üzemelt, míg Nógrád vármegyében 31 berendezés állt a felhasználók rendelkezésére.

A 4 227 töltőberendezés közül 3 079 (váltakozó áramú) AC-töltésre, 813 (egyenáramú) DC-töltésre, 335 darab pedig AC és DC-töltésre egyaránt alkalmas volt. 2025 végén a töltőberendezéseken összesen 7 530 csatlakozó működött, melyek túlnyomó többsége (5 393 db) Type2 típusú AC töltésre használható eszköz volt.

Az elosztói területeket tekintve a legtöbb, 1 922 berendezés az ELMŰ Hálózati Kft. területén üzemelt, ezt követte az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. 702 és az OPUS TITÁSZ Áramhálózati Zrt. 590 berendezéssel.

A tavalyi év utolsó negyedévében a szolgáltatók összesen 519 373 darab töltést regisztráltak. A 2024 utolsó negyedévében mért 8693 Mwh-hoz képest a töltésre felhasznált energia összmennyisége elérte a 12630 MWh-t (+45%), ebből az AC töltések mennyisége 2 158 MWh, míg a DC töltések mennyisége pedig 10 472 MWh-t tett ki.

Az engedélyköteles elektromos töltőberendezésekről szóló részletes beszámoló, valamint a töltőberendezéseket tartalmazó interaktív térkép elérhető a MEKH honlapján.”

Forrás:
Átlépte a négyezret az engedélyköteles elektromos töltőberendezések száma; Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH); 2026. május 11.

Az Európai Unió Tanácsának álláspontja az ökológiai gazdálkodásról

„A tagállamok a Mezőgazdasági Különbizottság mai ülésén elfogadták tárgyalási álláspontjukat az ökológiai termelésre és jelölésekre vonatkozó uniós szabályok aktualizálására vonatkozóan. A cél az, hogy könnyebb legyen követni és egyértelműbben lehessen értelmezni a szabályokat, és Európa-szerte támogatni lehessen az ökológiai ágazat folyamatos növekedését.

Az újonnan javasolt módosítások a meglévő keret egyes kiválasztott területeire összpontosítanak, továbbra is fenntartva az ökológiai termékekre vonatkozó magas szintű uniós előírásokat. A Tanács reményei szerint ezáltal a fogyasztók továbbra is bízni fognak az uniós ökológiai címkében, csökkenni fognak a mezőgazdasági termelőkre, a vállalkozásokra és a nemzeti hatóságokra nehezedő adminisztratív terhek, valamint erősödni fog az ökológiai ágazat versenyképessége és rezilienciája.

„Az ökológiai gazdálkodás stratégiai eszközt jelent Európa élelmiszerrendszerei, biológiai sokfélesége és vidéki területei szempontjából. A tagállamok egyszerűbb, egyértelműbb és a helyi realitásoknak jobban megfelelő szabályok bevezetését tartják kívánatosnak. Ennek során azonban fenn kívánjuk tartani az uniós ökológiai ágazat sikerének alapját képező magas szintű előírásokat és a fogyasztói bizalmat is.” – María Panajótu, a Ciprusi Köztársaság mezőgazdasági, vidékfejlesztési és környezetvédelmi minisztere

A tanácsi álláspont elsősorban a következőkre összpontosít:

  • egyszerűsítés és rugalmasság: A Tanács egyszerűsíteni kívánja a kis gazdasági szereplőkre vonatkozó szabályokat, többek között ami a tanúsítás alóli mentességeket és a forgalmi küszöbök kiigazítását illeti. Azok az online kiskereskedők, akik előrecsomagolt ökológiai termékeket értékesítenek, bizonyos feltételek mellett mentesülnek a tanúsítás alól. Ennek célja az adminisztratív terhek csökkentése és a biogazdálkodásban való részvétel ösztönzése.
  • importált ökológiai termékek és jelölésük: A Tanács álláspontja egyértelművé teszi, hogy az olyan országokból importált termékeken, amelyek az uniós ökológiai termelési rendszerekkel egyenértékűnek elismert rendszerekkel rendelkeznek, nem használható az uniós ökológiai logó, helyette viszont feltüntethető a származási országuk ökológiai logója. A Tanács ugyanakkor támogatja az uniós ökológiai logó használatának engedélyezését azokon az importált termékeken, amelyek az egyenértékűségi előírásokon túlmenően további termelési és ellenőrzési követelményeknek is megfelelnek, biztosítva ezáltal azt, hogy e termékek megközelítik a szigorú uniós ökológiai előírások által előírt szintet. Ez a kereskedelem megkönnyítését és a fogyasztói bizalom fenntartását célozza.
  • a Bizottság arra vonatkozó javaslatának törlése, hogy az uniós ökológiai címkét olyan termékeken is fel lehessen tüntetni, amelyek legfeljebb 5%-ban olyan, harmadik országokból származó összetevőket is tartalmaznak, amelyek nem felelnek meg a kiegészítő kritériumoknak.
  • nem ökológiai inputanyagok ideiglenes felhasználása: Ideiglenes rugalmasság bevezetése a baromfiféléknek és a sertésféléknek szánt, nem ökológiai fehérjetakarmány, valamint a víziállatok ivadékai tekintetében, az eltérések fokozatos megszüntetésére vonatkozó tervvel együtt.

A Tanács álláspontja lehetővé teszi továbbá, hogy a még a régi rendszer keretében jelöléssel ellátott termékeket a készletek kimerüléséig továbbra is értékesítsék. Ezzel elkerülhetők a piaci zavarok. Az új szabályok végrehajtása során átmeneti intézkedések biztosítják a folytonosságot és a jogbiztonságot az importált ökológiai termékek és a kereskedelem tekintetében.

A következő lépések

Várhatóan mihamarabb megkezdődnek a Tanács elnöksége és az Európai Parlament közötti tárgyalások. Az EU még az év vége előtt megállapodást törekszik elérni annak érdekében, hogy biztosított legyen a zökkenőmentes átmenet azon harmadik országok elismerését illetően, amelyek ökológiai termelési és ellenőrzési rendszereit az Unió rendszereivel egyenértékűnek ismerték el. A jelenlegi megállapodás 2026. december 31-én hatályát veszti.

Háttér

Az ökológiai termelésre vonatkozó uniós keretet a 2022 januárja óta alkalmazandó (EU) 2018/848 rendelet határozza meg. A keret az egész Unióra nézve szabályokat állapít meg az ökológiai termelésre, a tanúsításra és a jelölésekre vonatkozóan.

A Bizottság „A jövő kihívásainak megfelelő ökológiai szabálykönyv” elnevezésű ütemtervének részeként előterjesztette az ökológiai termelésről és termékekről szóló jogszabály célzott felülvizsgálatára irányuló javaslatát.

Az ökológiai gazdálkodás továbbra is fontos szerepet játszik az EU fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállásában. A Bizottság szerint az EU-ban több mint 381 000 ökológiai termelő tevékenykedik, ami 2018-hoz képest 30%-os növekedést jelent.

”

Forrás:
Ökológiai gazdálkodás: a Tanács elfogadta az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó egyszerűbb és egyértelműbb szabályokkal kapcsolatos tárgyalási álláspontját; Európai Unió Tanácsa; 2026. május 11.

Szakirodalom

A közigazgatás alapintézményei 2., átdolgozott kiadás

„A közigazgatási jog rendeltetése a közérdek, a közjó érvényesítése. Ennek során a tisztességes közhatalom-gyakorlással működteti az állami szervezeti rendszert, érvényesíti az állampolgári jogokat, kötelezettségeket.
A tankönyv igyekszik kerülni a közigazgatási jogtudomány-területek elvont elméleti eredményeinek bemutatását, az egyes iskolák sajátosságainak részletezését. A szerzők a modern mai magyar közigazgatási jog dogmatikáját, a közigazgatás szervezetére és annak jogára vonatkozó alapismereteket, a hatósági jogalkalmazás és a perjog legfontosabb jellemzőit foglalták össze, törekedve arra, hogy a magyar jogi felsőoktatás közigazgatási matériájának lehető legérthetőbb és könnyen elsajátítható magyarázatát adják.”

Forrás:
A közigazgatás alapintézményei 2., átdolgozott kiadás; Balla Zoltán; Ludovika Kiadó; ISBN: 978-963-653-240-6; 2026

Műhelyvita – Tíz év a Kormány szolgálatában – Az Alkotmánybíróság értelmezési stratégiái a politikailag fontos ügyekben, 2016‒2026

„Tanulmány címe: Tíz év a Kormány szolgálatában ‒ Az Alkotmánybíróság értelmezési stratégiái a politikailag fontos ügyekben, 2016‒ 2026

Szerző: Szente Zoltán kutatóprofesszor (ELTE TK Jogtudományi Intézet)
Opponensek:
Tóth Judit egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem ÁJK
Sólyom Péter tudományos főmunkatárs, ELTE TK Jogtudományi Intézet

Helyszín: Humán Tudományok Háza, Jogtudományi Intézet Tanácsterem (1097. Budapest, Tóth Kálmán Utca 4.) és online
Join Zoom Meeting
https://us06web.zoom.us/j/88160409325?pwd=EVIUlCn3asCw4xWdFej7gnN3lFCiwq.1
Meeting ID: 881 6040 9325
Passcode: 472518

Időpont: 2026. június 11. 10:00

Absztrakt: A tanulmány a magyar Alkotmánybíróság (AB) 2016 és 2026 közötti tevékenységét elemzi, azt az időszakot vizsgálva, amikor a testület már kizárólag a kormánypártok által kijelölt tagokból állt. A szerző központi állítása szerint az AB ebben a tíz évben a politikailag fontos ügyekben következetesen kiszolgálta a kormányzati érdekeket, és a törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalom ellensúlya helyett az autokratikus hatalomgyakorlás legitimáló eszközévé vált. A tanulmány rámutat, hogy bár a statisztikai adatok (például a megsemmisítési arányok) a normális működés látszatát kelthetik, a testület a politikailag kényes kérdésekben szinte soha nem hozott a kormány számára érdemi hátránnyal járó döntést.

A szerző részletesen bemutatja azokat a visszaélésszerű értelmezési és eljárási technikákat, amelyeket az AB a kormánytöbbség politikai akaratának érvényesítése érdekében alkalmazott. Ilyen módszerként azonosítja a döntéshozatal szándékos késleltetését, a hatáskörök önkényes átértelmezését, az alapjogkorlátozási tesztek visszaélésszerű alkalmazását (illetve nem alkalmazását), a korábbi értelmezési gyakorlattól való indokolatlan eltérést, a fő indítványozói érvek figyelmen kívül hagyását, valamint a testület saját korábbi (2010 és 2016 közti) alkotmánysértő gyakorlatának folytatását, számos, konkrét példán keresztül részletesen dokumentálva és elemezve azokat.”

Forrás:
Műhelyvita – Tíz év a Kormány szolgálatában ‒ Az Alkotmánybíróság értelmezési stratégiái a politikailag fontos ügyekben, 2016‒ 2026; TK Jogtudományi Intézet; 2026. május