Skip to main content

21. szám, 2026. május 26.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Európai Unió

Digitális közigazgatás, digitális politika

Mesterséges intelligencia (MI)

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

Kiberbiztonság

Szakirodalom

Törvények, rendeletek

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Az új közigazgatási államtitkárok névsora

„… Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés j) pontja, valamint a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 229. § (1) bekezdése alapján – a miniszterelnök javaslatára –

dr. Bokor Adrienn Juditot a Szociális és Családügyi Minisztérium,
dr. Gál Éva Erikát a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium,
dr. Gárdos-Orosz Fruzsina Kingát az Igazságügyi Minisztérium,
dr. Ilku Líviát az Egészségügyi Minisztérium,
Kereszty Gabriella Katalint a Külügyminisztérium,
dr. Kiss Zsuzsannát a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium,
dr. Nagy Gábort az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium,
dr. Pettkó-Szandtner Juditot a Pénzügyminisztérium,
dr. Retteghy András Tibort a Belügyminisztérium,
Rozinka Zsolt Illést az Élő Környezetért Felelős Minisztérium,
dr. Sántha Györgyöt a Tudományos és Technológiai Minisztérium,
dr. Sirály Katalint a Közlekedési és Beruházási Minisztérium,
dr. Tóth Attilát a Honvédelmi Minisztérium és
dr. Zimmer Mátyást a Gazdasági és Energetikai Minisztérium

közigazgatási államtitkárává 2026. május 19-ei hatállyal kinevezem…”

Forrás:
98/2026. (V. 18.) KE határozat közigazgatási államtitkárok kinevezéséről; Nemzeti Jogszabálytár
A köztársasági elnök 98/2026. (V. 18.) KE határozata közigazgatási államtitkárok kinevezéséről; Magyar Közlöny; 2026. évi 53. szám; 2026. május 18.; 2704. o. (PDF)
—

„Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés j) pontja, valamint a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 229. § (5) bekezdése alapján – a miniszterelnök javaslatára – megállapítom, hogy dr. Ducsay Zsuzsanna Ágnes 2026. május 19. napjától a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára…”

Forrás:
99/2026. (V. 18.) KE határozat közigazgatási államtitkári kinevezés módosulásának megállapításáról; Nemzeti Jogszabálytár
A köztársasági elnök 99/2026. (V. 18.) KE határozata közigazgatási államtitkári kinevezés módosulásának megállapításáról; Magyar Közlöny; 2026. évi 53. szám; 2026. május 18.; 2705. o. (PDF)
—

„Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés j) pontja, valamint a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény
229. § (1) bekezdése alapján – a miniszterelnök javaslatára – dr. Benedek Bulcsú Balázst az Oktatási és Gyermekügyi
Minisztérium közigazgatási államtitkárává 2026. május 26-ai hatállyal kinevezem.”

Forrás:
A köztársasági elnök 103/2026. (V. 24.) KE határozata közigazgatási államtitkár kinevezéséről; Magyar Közlöny; 2026. évi 57. szám; 2026. május 24.; 2736. o. (PDF)
Szerkesztői megjegyzés:
Az eGov Hírlevél szerkesztősége szeretettel üdvöli dr. Sántha Györgyöt a Tudományos és Technológiai Minisztérium közigazgatási államtitkárát!

Megjelentek az államtitkári kinevezések

„Vasárnap kinevezték mind az ötvenöt államtitkárt, így a korábban megnevezett közigazgatási államtitkárokkal együtt már végleges, kik fognak dolgozni a tizenhat miniszter alatt a Tisza-kormányban.
…
Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium – Bóna Szabolcs miniszter

  • Dr. Búza László élelmiszer-gazdaságért, – forgalmazásért és -műveltségért felelős államtitkár lett. Pályafutását közvetlenül egyetem után állatorvosként kezdte, majd igazgató főállatorvosként folytatta, később Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szinten is ellátta ezt a szolgálatot. 2017-től kezdve az Állatorvostudományi Egyetem oktatója.
  • Dr. Jobbágy Krisztina jogász, közbeszerzési és agrártámogatási jogi szakértő a közös agrárpolitikáért, nemzetközi kapcsolatokért és fejlesztésért felelős államtitkár lett. Jobbágy pályafutását a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium SAPARD Hivatalánál kezdte közbeszerzési szakreferensként, majd közbeszerzési vezető szakreferensként dolgozott. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban osztályvezetőként, majd a Jogorvoslati Főosztály főosztályvezetőjeként irányította a fellebbezések, kifogások és jogi képviseleti ügyek kezelését. 2006-tól ügyvédként nyújt jogi tanácsadást, különösen agrártámogatási, közbeszerzési és földforgalmi ügyekben.
  • Molnár János István okleveles agrármérnök lett az agrárgazdaságért felelős államtitkár. Pályafutását az IKR Zrt.-nél kezdte gyakornokként, majd értékesítőként és területi igazgatóként dolgozott. A vállalat jogutódjánál, az IKR Agrár Zrt.-nél 2012 és 2019 között területi igazgatói, 2019 és 2024 között régióigazgatói feladatokat látott el.
  • A minisztérium parlamenti államtitkára dr. Árvay Nikolett jogász, a Tisza képviselője.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Nagy Gábor.

Belügyminisztérium – Pósfai Gábor miniszter

  • Kálnoki Kis Attila sportújságíró, médiaszakember és korábbi élsportoló, a 24.hu egykori főmunkatársa lett a Belügyminisztérium sportért felelős államtitkára. Pályafutását a magyar öttusa-válogatott tagjaként kezdte, Olimpiai ötödik, ötszörös világ- és háromszoros Európa-bajnok, tizenötszörös magyar bajnok, az UTE örökös bajnoka. Korábban a Nemzeti Sport és a Sport24 főszerkesztőjeként, illetve a Centrál Médiacsoport munkatársaként dolgozott.
  • Rendészeti államtitkár lett dr. Tóth Gábor, aki 2003 és 2007 között Budapest rendőrfőkapitányának bűnügyi helyetteseként dolgozott, majd 2007-től, a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány alatt a főváros rendőrfőkapitánya volt, 2010-ben viszont Pintér Sándor egykori belügyminiszter leváltotta. Az Országos Polgárőr Szövetség jogi és igazgatási alelnökeként aktív szerepet vállal a civil közbiztonsági együttműködés rendszerében is.
  • A minisztérium parlamenti államtitkára Halmai Ferenc Tibor rendészeti szakember, Tisza képviselője lett. Halmai 2008 és 2013 között a Jászberényi, 2013 és 2023 között a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetője volt. A választáson Pócs Jánost győzte le egyéni választókerületében.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Retteghy András Tibor.

Egészségügyi Minisztérium – Hegedűs Zsolt miniszter

  • Dr. Buga László, a Ceglédi Toldy Ferenc Kórház orvosigazgatója a kórházi fekvő- és járóbeteg szakellátásért felelős államtitkár lett. Buga 1999-ben végzett Szegeden az általános orvostudományi szakon. Több mint tíz évet dolgozott az Egyesült Királyságban, ahol a klinikai munka mellett publikációi is megjelentek. Mindezek mellett egy saját kezdeményezésű, középiskolásoknak szóló Életprogram projektet is vezet.
  • Dr. Porpáczy Krisztina alapellátásért és integrált ellátásért felelős államtitkár, a Tisza parlamenti képviselője is. Ápolóként végzett, majd a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomát, több mint húszévnyi háziorvosi tapasztalata van.
  • Dr. Vokó Zoltán orvos, epidemiológus és egészségpolitikai szakember népegészségügyért felelős államtitkár lett. Vokó jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának egyetemi tanára és igazgatója, korábban az ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszékének vezetője, valamint az Országos Egészségfejlesztési Intézet igazgatója volt. Dolgozott az Egészségügyi Minisztériumban főosztályvezetőként, illetve az Erasmus Medical Center kutatójaként Hollandiában. Szakterülete az epidemiológia, a népegészségügy és az egészség-gazdaságtan.
  • Dr. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara eddigi főtitkára lett a minisztérium parlamenti államtitkára. Svéd aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos, pszichoterapeuta eddig a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkáraként dolgozott. korábban kivonuló mentőtiszt is volt. A Semmelweis Egyetemen és az ELTE-n végzett, és határozottan képviselte az orvostársadalom érdekeit, gyakran bírálva az egészségügy rendszerszintű problémáit
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Ilku Lívia gyógyszerész, közgazdász és jogász végzettségű, a Richter Gedeon jogi szakértője, a gyógyszerészkamara etikai bizottságának vezetője.

Élő Környezetért Felelős Minisztérium – Gajdos László miniszter

  • Kelemen Ágnes környezetgazdász, klíma- és energiapolitikai szakértő vízügyi és klímapolitikáért felelős államtitkár lett. Kelemen korábban a European Climate Foundation programmenedzsereként délkelet-európai klíma- és energiapolitikai projekteket koordinált, jelenleg a dán Viegand Maagøe tanácsadó cég vezető projektmenedzsere. Dolgozott az Európai Bizottság regionális politikai főigazgatóságánál, valamint külső szakértőként a Bizottság regionális politikai, klímapolitikai és energetikai főigazgatóságainak. A magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium korábbi munkatársa.
  • Kertész-Káldosi Zsuzsanna Ágnes környezetmérnök és gazdasági agrármérnök felel államtitkárként a körforgásos gazdaságért és környezetvédelemért. Jelenleg a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai igazgatója, korábban az Energiaügyi Minisztériumban vezető-kormányfőtanácsosként, az Innovációs és Technológiai Minisztériumban, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban szakmai tanácsadóként dolgozott.
  • Kőrösi Levente agrármérnök és természetvédelmi szakember a biológiai sokféleség megőrzéséért felelős államtitkár lett. Pályafutása nagy részét az Agrárminisztériumban és jogelőd intézményeiben töltötte, ahol a Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály vezetőjeként a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények és hazai végrehajtásuk koordinációjáért felelt.
  • Dr. Bögi Viktória jogász, a Tisza képviselője lett a minisztérium parlamenti államtitkára.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Rozinka Zsolt, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának főosztályvezetője volt.

Gazdasági és Energetikai Minisztérium – Kapitány István miniszter

  • Dr. Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország volt ügyvezető igazgatója lett a gazdaságfejlesztési államtitkár.
  • Tótth András energetikai államtitkár pályafutását a Boston Consulting energetikai szakértőjeként kezdte, később dolgozott az E.ON Földgáz és az MVM Csoport legfelső vezetésében, elsősorban a stratégiát, szabályozást és kereskedelmet lefedő területeken.
  • Dr. Zolnay Judit jogász, nemzetközi üzleti és vállalatfejlesztési szakember külgazdasági államtitkár lett.
  • Porcher Áron közgazdász lett a minisztérium parlamenti államtitkára. Porcher 2024 óta a Fővárosi Közgyűlésben dolgozott a Tisza képviselőjeként, majd országgyűlési képviselői mandátumot nyert.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Zimmer Mátyás, aki az utóbbi években a Richter Gedeon Nyrt. jogi és nemzetközi hálózatmenedzsment főosztályának munkajogi csoportjának vezetőjeként dolgozott, korábban pedig a Belügyminisztériumban volt kormánytisztviselő.

Honvédelmi Minisztérium – Ruszin-Szendi Romulusz miniszter

  • Dr. Sándor Zsolt informatikai vezető, szervezeti stratégiai szakember lett a minisztérium digitalizációs és kibervédelmi államtitkára. A Tectus Innovation K+F programvezetőjeként védelmi fókuszú digitális katonai rendszerek fejlesztését irányította, korábban a HMEI Zrt. vezérigazgató-helyetteseként és CIO-jaként állami vállalati IT-stratégiáért, digitális transzformációért és jelentős IT-portfólióért felelt. Dolgozott az ÁEEK IT igazgatójaként, valamint e-kormányzati és útdíjstratégiai fejlesztések vezetőjeként is. Nem azonos azzal a Sándor Zsolt altábornaggyal, akit Ruszin-Szendi vezérkari főnöknek nevezett ki.
  • Varga Attila Elek nyugállományú hivatásos katona, repülési és légierő-stratégiai szakember honvédelmi államtitkár lett. Jelenleg a Honvédelmi Sportszövetség szakmai munkatársa, korábban a Magyar Honvédség Parancsnokságán a Honvéd Vezérkarnál vezető szakreferensként, kiemelt repülő referensként, valamint a Törökországban a NATO Szövetséges Légierő Parancsnokság törzstisztjeként dolgozott. Az Airwin Aviator School operatív igazgatója és repülőgépvezető oktatója volt. Számos katonai kitüntetés birtokosa.
  • A minisztérium parlamenti államtitkára Kürtös László Antal közlekedésmérnök és védelmi ipari szakember, aki a Kongsberg Hungária Kft. cégvezetőjeként részt vett a Magyar Honvédség kiemelt fejlesztési programjaiban, különösen a NASAMS légvédelmi rendszer, valamint katonai kommunikációs és URH rádiórendszerek beszerzésének és integrációjának koordinálásában. 2019 és 2025 között Egerszólát független önkormányzati képviselője volt.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Tóth Attila.

Igazságügyi Minisztérium – Görög Márta miniszter

  • Dr. Bódis Péter jogász, ingatlanforgalmi szakjogász, ügyvéd, a Tisza képviselője lett a minisztérium parlamenti államtitkára.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Gárdos-Orosz Fruzsina az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének igazgatója és tudományos főmunkatársa, valamint az ELTE Jogi Kar Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi tanára. A Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete tanácsadó testületének, valamint a Central and Eastern European Forum of Young Legal, Political and Social Theorists tanácsadó testületének tagja, 2003-2007 és 2010-2013 között az Alkotmánybíróság munkatársa volt. 2025 óta az MTA doktora.

Közlekedési és Beruházási Minisztérium – Vitézy Dávid miniszter

  • Barna Zsolt okleveles építőmérnök és közúti biztonsági auditor lett a közúti közlekedésért felelős államtitkár. Barna korábban az állami oldalon európai uniós támogatásokkal foglalkozott, az elmúlt tizenkét évben pedig egy mérnöki tervező és tanácsadó céget vezetett. Részt vett az útügyet érintő jogszabályok és tervezési előírások kidolgozásában a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság tagjaként, emellett szakosztályelnökként dolgozott a Magyar Mérnöki Kamarában is.
  • Szemerey Samu építészmérnök, városépítész építészeti államtitkárként fog dolgozni a minisztériumban. Tervezőként, szakértőként és tanácsadóként az elmúlt két évtizedben városokkal, intézményekkel és piaci szereplőkkel dolgozott együtt, emellett számos fejlesztési program, szakmai esemény, kutatás és kiállítás kezdeményezője, szervezője és vezetője volt Magyarországon és Európában. Korábban ő volt az új Közlekedési Múzeum projekt építészeti vezetője is. A Kortárs Építészeti Központ alapító tagja és szakmai vezetője, valamint a DANU építészeti és urbanisztikai igazgatója. Korábban a Telex műsoraiban is szerepelt szakértőként.
  • A debreceni tiszás képviselő, a Tisza Párt korábbi sajtófőnöke, Tárkányi Zsolt lesz a Közlekedési és Beruházási Minisztérium parlamenti államtitkára.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Sirály Katalin, a Sirály és Társa Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Külügyminisztérium – Orbán Anita miniszter

  • Breuer Klára nagykövet bilaterális kapcsolatokért felelős államtitkár lett. Breuer 1991 óta a Külgazdasági és Külügyminisztérium diplomatája; dolgozott Washingtonban sajtóattaséként, Bécsben az ENSZ-képviseleten, Londonban első beosztottként és chargé d’affaires-ként, majd 2014 és 2019 között a lisszaboni magyar nagykövetséget vezette, 2022-től Magyarország helsinki nagyköveteként dolgozott. 2011–2014 között Martonyi János külügyminiszter kabinetfőnöke, korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök diplomáciai főtanácsadója volt.
  • A multilaterális ügyekért felelős államtitkár Mészáros Krisztián nemzetközi kapcsolatokra és biztonságpolitikára szakosodott diplomáciai vezető lett. Mészáros jelenleg a NATO Nemzetközi Titkárságán a Partnerségekért és Globális Ügyekért Felelős Igazgató Brüsszelben. Korábban a NATO főtitkári kabinetjének igazgatóhelyettese, a NATO ENSZ melletti polgári összekötője, valamint partnerségi és euroatlanti ügyekért felelős referens volt. Dolgozott a Külügyminisztériumban, illetve Magyarország NATO melletti Állandó Képviseletén is.
  • A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Velkey György László, Magyar Péter korábbi kabinetfőnöke lett. Velkey a Tisza képviselője és a párt frakcióvezető-helyettese is. Korábban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi irodavezetője és osztályvezetője, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa volt.
  • Közigazgatási államtitkár: Kereszty Gabriella 2011-2016 között a Külügyminisztérium kabinetfőnök-helyettese, miniszteri főtanácsadója, majd Áder János idején a Köztársasági Elnöki Hivatal külpolitikai főtanácsadója volt. 2023-ban rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangot kapott.

Miniszterelnökség – Ruff Bálint miniszter

  • Dr. Bíró-Nagy András politológus, a Policy Solutions vezetője a Miniszterelnökség szakpolitikáért felelős államtitkára lett. Bíró-Nagy az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa és 2022-2026 között a Kormányzás és Közpolitika Osztály vezetője. Korábban az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosának kabinetjében politikai tanácsadóként dolgozott.
  • Kustánczi Norbert kommunikációs és médiaszakember, újságíró felel a kormányzati kommunikációért a Miniszterelnökség államtitkáraként. Kustánczi dolgozott külpolitikai újságíróként, tanácsadóként, felelős szerkesztőként több médiumnál. 2013 és 2017 között a 24.hu főszerkesztője volt. 2025 óta a Tisza politikai koordinátora.
  • Nagy Zsófia szociológus és szociális antropológus stratégiai államtitkár lett a Miniszterelnökségen. Tanított az ELTE Társadalomtudományi Karán, majd önkormányzati kommunikációs vezetőként és polgármesteri főtanácsadóként Józsefvárosban. 2025 óta a Tisza politikai koordinátora.
  • Csontos Bence, a Tisza képviselője a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára lett.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Ducsay Zsuzsanna ügyvéd, jogi szakértő.

Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium – Lannert Judit miniszter

  • Kókayné Lányi Marietta közoktatásért felelős államtitkár 1991-ben hozta létre a Gyermekek Háza Alternatív Alapozó Programot, amelynek tanítója és pedagógiai vezetője lett. Emellett számos országos oktatásfejlesztési és pedagógusképzési program szakmai vezetője volt, több évtizede foglalkozik integrált és inkluzív nevelési modellek fejlesztésével, pedagógusképzéssel és módszertani programok kidolgozásával, rendszeresen tart előadásokat hazai és nemzetközi szakmai konferenciákon.
  • dr. Katz Sándor fizikus, az ELTE Fizikai és Csillagászati Intézet egyetemi tanára felsőoktatásért felelős államtitkár lett. Katz több mint 25 éves kutatói és oktatói tapasztalattal rendelkezik, hosszú éveken át dolgozott Németországban kutatóintézeti és egyetemi közegben is.
  • Kereki Judit gyógypedagógus, pszichopedagógus, közgazdász gyermekügyekért felelős államtitkár lett a minisztériumban. Kereki több mint három évtizedes tapasztalattal az oktatás, a gyermek- és családügy, valamint a kora gyermekkori intervenciós ellátórendszer fejlesztése területén. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Pető András Karának egyetemi docense, valamint a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút Módszertani Központjának igazgatója.
  • Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori oktatásért felelős államtitkár közgazdász, közgazdász-tanár, okleveles könyvvizsgáló és szak- és felnőttképzési szakértő, több mint harminc éves tapasztalattal az oktatás, a felnőttképzés és az intézményfejlesztés területén. Jelenleg a KÉSZ Holding Zrt. Edupark Ágazati Képzőközpontjának ügyvezetője és a cégcsoport képzés-fejlesztési vezetője, emellett aktív szerepet vállal országos szakképzési és ágazati, szakmai, érdekképviseleti szervezetek munkájában is.
  • A minisztérium parlamenti államtitkára Kapronczai Balázs, a Tisza baranyai országgyűlési képviselője. Vállalkozó, művészeti intézményvezető, közoktatási szakértő. Tanulmányai befejezése után Szigetváron alapított magán művészeti iskolát.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Dr. Benedek Bulcsu Balázs jogász, közigazgatási és kodifikációs szakember. Pályafutása során dolgozott Szeged MJV Polgármesteri Hivatalában, az Igazságügyi Minisztériumban, a Miniszterelnöki Kabinetirodában, a Miniszterelnöki Kormányirodánál és a Belügyminisztériumban. Fő szakterületei a kodifikáció, az e-ügyintézés, a turizmus, valamint a köznevelési, egészségügyi és szociális szabályozás.

Pénzügyminisztérium – Kármán András miniszter

  • Barabás Gyula államháztartásért és gazdaságpolitikáért felelős államtitkár pályáját a Magyar Nemzeti Bankban elemzőként kezdte, és végül az egyik legnagyobb, a monetáris politikai döntések előkészítését végző elemzési terület főosztályvezetője lett. 2007 és 2026 között az OTP Bank ügyvezető igazgatójaként irányította a csoportszintű eszköz-forrás menedzsmentet. 2023-tól az OTP szerbiai leánybankjának felügyelőbizottsági elnökeként dolgozott.
  • Kövesdy Attila jogász, adózási szakember lett az adópolitikáért felelős államtitkár. 1995-től 2023-ig a világ egyik legnagyobb könyvvizsgálattal, illetve üzleti- és adótanácsadással foglalkozó cégénél a Deloitte-nál dolgozott, ahol gyakornokként kezdett és ügyvezető üzlettársként és az igazgatóság elnökeként fejezte be pályáját. Ez alatt az időszak alatt dolgozott Washingtonban, vezette a budapesti és a regionális adótanácsadási üzletágat, a budapesti ügyvédi irodát, továbbá tagja és elnöke volt a közép- kelet-európai igazgatóságnak. Aktív tagja a Budapesten működő Amerikai Kereskedelmi Kamara igazgatóságának. Vendégelőadó a Corvinus Egyetemen és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.
  • A Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára Boda Nikoletta szakközgazdász, általános és igazságügyi mediátor, a Tisza budapesti országgyűlési képviselője. Az Országgyűlés alakulásakor a Pénzügyi és Költségvetési Bizottság alelnökévé választották.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára Pettkó-Szandtner Judit, aki közel három évtizedet dolgozott az UniCredit Bank Hungary Zrt.-nél vezető jogtanácsosként.

Szociális és Családügyi Minisztérium – Kátai-Németh Vilmos miniszter

  • Gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárként kapott feladatot a minisztériumban dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon alapítvány vezetője. A jogász végzettségű Gyurkó Magyarország egyik legelismertebb gyermekjogi és gyermekvédelmi szakembere. 2005 és 2012 között az Országos Kriminológiai Intézetben kriminológusként tevékenykedett, 2012 és 2014 között az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának gyermekjogi igazgatója volt, majd 2016-ban alapította a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt.
  • Dr. Éliás Eszter jogász, mediátor esélyegyenlőségi és akadálymentesítési államtitkár lett. Pályafutása során dolgozott a gyámügyben, az APEH jogi területén, majd közel húsz éven át bíróként a Fővárosi Törvényszéken gazdasági, kötelmi és öröklési jogi ügyekben. Az elmúlt években fogyatékossággal élő emberek ellátásával és támogatott lakhatás kialakításával, működtetésével és irányításával foglalkozott.
  • Dr. Tóth Kinga Dóra szociológus, szociális munkás szociális, család- és idősügyi államtitkárként dolgozik a minisztériumban. Dolgozott családgondozóként, óraadó oktatóként és egyetemi oktatóként is, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének vezetője. Számos szakmai társaság tagja, valamint több rangos szakmai díj birtokosa.
  • Dr. Barna-Szabó Tímea háziorvos, a Tisza képviselője lett a minisztérium parlamenti államtitkára. Pályafutása során dolgozott szülész-nőgyógyász rezidensként, sürgősségi osztályos orvosként és ügyeleti ellátásban is, jelenleg saját háziorvosi praxisát működteti.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Bokor Adrienn Judit.

Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium – Tarr Zoltán miniszter

  • Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárként a nemzetpolitika, civil, nemzetiségi és felekezeti ügyek felelőse lesz. 1993 óta a Pécsi Tudományegyetem Esztétika Tanszékének oktatója, 2018 óta egyetemi tanár, 2019 és 2023 között a PTE BTK dékánja volt. 2014 és 2018 között a Pécsi Egyházmegye munkatársa volt, tudományos, kulturális és kommunikációs igazgatóként, később a tudományos kapcsolatokért felelős főmunkatársként. 2020 óta az MTA doktora.
  • Nagy Ervin a minisztérium kultúráért felelős államtitkára lett. A Jászai Mari-díjas színművész diplomáját Máté Gábor osztályában a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte, utána a Katona József Színház társulatához szerződött, több filmben is szerepelt. A dunaújvárosi körzetben a Tisza egyéni képviselője lett.
  • A közgyűjteményi és örökségvédelemért dr. Sári Zsolt etnográfus, muzeológus felel majd a minisztérium államtitkáraként. Pályáját Szolnokon, muzeológusként kezdte, majd 2001-től a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a Szentendrei Skanzenben dolgozott általános főigazgató-helyettesként. 2025-től a Debreceni Egyetem tudományos munkatársa. Tagja és vezetője több magyarországi és nemzetközi muzeológiai szakmai társaságnak.
  • A minisztérium parlamenti államtitkára Tompa Enikő, a Tisza képviselője lett, aki korábban három megyében is dolgozott a köz- és államigazgatás különböző szintjein a szociális igazgatási, gyámügyi, anyakönyvi és adóigazgatási területen.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Kiss Zsuzsanna.

Tudományos és Technológiai Minisztérium – Tanács Zoltán miniszter

  • Dr. Horváth Péter informatikus, képelemzési és mesterséges intelligencia-kutató, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének igazgatója és kutatócsoport-vezetője lett a minisztérium tudománypolitikai és innovációs államtitkára. 2023-ban az MTA doktora, 2024-ben az Academia Europaea tagja lett.
  • Polereczki Andrea kiberbiztonsági és digitális transzformációs szakember lett a tárca digitalizációs államtitkára. Pályája a kibervédelem, a mesterséges intelligencia, a szabályozott iparágak és a felsővezetői irányítás köré szerveződött. Dolgozott a Magyar Honvédségnél, a Magyar Fejlesztési Banknál, az OTP Mobilnál, az Inter-Computer Informatika Zrt.-nél és az RTL Magyarországnál, majd az egészségügyi és gyógyszeripari szektorban kiberbiztonsági, NIS2- és MI-alapú megfelelőségi fejlesztéseket támogatott. A Women4Cyber Magyarország alapító és igazgatósági tagja, ECSO CISO nagykövet.
  • Bicskei László parlamenti államtitkár műszaki informatikus mérnök és egészségügyi mérnök a Vitaleon Pharma B.V. ügyvezető igazgatójaként gyógyszerfejlesztési programokat irányított, emellett több éven át a Mitochon Technologies Kft. és a Humeltis Kft. ügyvezetőjeként dolgozott. Dolgozott agykutatóként a University College Londonon és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Sántha György.

Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium – Lőrincz Viktória miniszter

  • Dr. Szabó Mátyás fejlesztéspolitikai szakértő, közgazdász és szociológus lett a vidék- és területfejlesztési államtitkár. Pályafutása során települési, megyei és országos szinten is dolgozott, egyetemi környezetben is szerzett tapasztalatot, 2020 óta pedig európai uniós intézményekben dolgozik.
  • A tárca parlamenti államtitkára dr. Stumpf Péter Bence politológus, egyetemi oktató és politikai elemző, a Tisza szegedi képviselője lett. 2018-tól a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Politológiai Tanszékén dolgozott tudományos segédmunkatársként, majd tanársegédként, 2025-től adjunktusként.
  • A minisztérium közigazgatási államtitkára dr. Gál Éva Erika.

”

Forrás:
Ki kicsoda az ötvenöt államtitkár között?; Aradi Hanga Zsófia; Telex.hu; 2026. május 24.
A köztársasági elnök 104/2026. (V. 24.) KE határozata államtitkárok kinevezéséről; Magyar Közlöny; 2026. évi 57. szám; 2026. május 24.; 2736-2738. o. (PDF)

Megválasztotta az új elnökségét (2026-2029) a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE)

„A HTE 2026. május 21-én tisztújító közgyűlést tartott, mely során megválasztotta az új elnökségét (2026-2029).
* Bancsics Ferenc HTE elnök
* Dalos-Kovács Gabriella alelnök
* Dr. Kolláth Gábor főtitkár
* Csomán Gábor főtitkárhelyettes
* Lovas István tagságfejlesztési területért felelős elnökségi tag
* Bordás Csaba tudományos területért felelős elnökségi tag
* Kollár Péter gazdasági területért felelős elnökségi tag
* Soós István külső kapcsolati területért felelős elnökségi tag
* Gombos Szilárd szakmai közösségi területért felelős elnökségi tag”

Forrás:
A HTE 2026. május 21-én tisztújító közgyűlést tartott, mely során megválasztotta az új elnökségét (2026-2029); Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE); LinkedIn; 2026. május 22.

Európai Unió

A nyugdíj- és adóreform vált a fő vitaponttá Budapest és Brüsszel között

„ Magyar Péter vonakodik az uniós nyugdíj- és adóreformtól: 17 milliárd eurós forrás továbbra is be van fagyasztva. Közel az áttörés az Erasmus+ ügyében.

A nyugdíj- és adóreform vált a fő vitaponttá Budapest és Brüsszel között azokban a technikai tárgyalásokban, amelyek célja, hogy felszabadítsák a Magyarországnak járó több milliárd eurónyi uniós forrást – értesült az Euronews.

Az Európai Bizottság több tisztségviselője szerint Magyar Péter új miniszterelnök mindkét reformnak ellenáll, arra hivatkozva, hogy azok további terhet jelentenének az államháztartás számára.

Magyar és kormánya az Európai Bizottsággal tárgyal arról, miként oldhatnák fel összesen 17 milliárd eurónyi uniós pénz befagyasztását. Ezeket még Orbán Viktor előző kormánya idején függesztették fel jogállamisági és korrupciós aggályok miatt.

Magyarország elveszítheti a 10,4 milliárd eurónyi helyreállítási támogatást, ha nem teljesíti az augusztus 31-i határidőt, amely a források lehívásának feltétele. A bizottsági illetékesek szerint bizonyos mérföldköveket egyszerűsíteni lehetne, de a határidő meghosszabbítását kizártnak tartják.

Magyar kormányán belül is elismerik, hogy nem biztos, hogy elegendő idő áll rendelkezésre átfogó ágazati reformok végrehajtására az augusztus végi határidőig, amely a COVID utáni Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz forrásainak felszabadításához szükséges.

A kérdés politikailag különösen érzékeny Magyar számára: a nyugdíjreform kampánya egyik központi ígérete volt, Tisza pártja pedig azt vállalta, hogy emeli a minimálnyugdíjakat és az átlag alatti ellátásokat.

Magyarország jóváhagyott helyreállítási terve olyan lépéseket tartalmaz, amelyekkel fenntarthatóbbá és igazságosabbá tennék a nyugdíjrendszert, valamint egyszerűsítenék az ország adórendszerét.

Magyar csapata azóta azt jelezte Brüsszelnek, hogy Magyarország elvben továbbra is elkötelezett a nyugdíjreform mellett, ám a gyenge költségvetési helyzet és a rendelkezésre álló szűk időkeret miatt a határidő előtti végrehajtás gyakorlatilag lehetetlen.

A múlt hétvégén Magyar levelet írt Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, amelyben rögzítette tárgyalási vörös vonalait. A levél tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Az adópolitikával kapcsolatban Magyar nyilvánosan kizárta az energia- és pénzügyi szektorra kivetett extraprofitadók eltörlését.

„Az Európai Bizottság elvárása például az, hogy a kormány fokozatosan vezessen ki bizonyos különadókat. Ez nyilvánvalóan a magyar gazdaság érdeke is, de a jelenlegi költségvetési helyzetben a magyar kormány ezt biztosan nem tudja vállalni” – mondta múlt héten.

Továbbra sem világos, hogyan reagál majd a Bizottság. Elvben Magyarország a vitatott reformok helyett alternatív vállalásokat is felajánlhatna.

Nagy létszámú uniós delegáció Budapesten

Hétfőn több mint húsz bizottsági szakértő érkezett Budapestre, hogy tárgyaljon a források feloldásának módjáról; a látogatás pénteken zárul.

Egy, a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő bizottsági tisztviselő szerint a delegáció nagysága Ursula von der Leyen személyes elkötelezettségét tükrözi. A magyar tárgyalódelegáció – tette hozzá – „több mint konstruktív”.

A megbeszélések elsősorban a helyreállítási forrásokra összpontosítanak, a szakértők pedig azt mérik fel, mi valósítható meg reálisan augusztus végéig.

Brüsszel azt is tanácsolta a magyar tárgyalóknak, hogy elsősorban a vissza nem térítendő támogatási rész – 6,5 milliárd euró – megszerzésére koncentráljanak, és mondjanak le a 3,9 milliárd euró értékű hitelkomponensről, arra hivatkozva, hogy a további eladósodás tovább rontaná Magyarország amúgy is törékeny költségvetési helyzetét.

Jövő héten politikai megállapodás várható Brüsszelben

Várhatóan jövő héten utazik Magyar Brüsszelbe, hogy Ursula von der Leyennel politikai megállapodást írjon alá az uniós források felszabadításához vezető menetrendről. A találkozó időpontját még nem erősítették meg.

Bizottsági források szerint a „politikai megállapodás” elsősorban jelképes lépés, mivel Magyarországnak így is minden feltételt teljesítenie kell a helyreállítási pénzek lehívásához.

Felhívták a figyelmet az eljárás összetettségére is, emlékeztetve arra, hogy a források feloldásához Magyarországnak egy sor feltételnek kell megfelelnie, köztük 27 úgynevezett „szupermérföldkőnek” és több mint 368 egyedi mérföldkőnek.

Egy tisztviselő szerint a politikai megállapodás keretében von der Leyen és Magyar nyilvánosan kijelentené, hogy új fejezet kezdődik az EU és Magyarország kapcsolatában.

Várhatóan megállapodnak majd az előttük álló lépések menetrendjéről is, és megerősítik Magyarország elkötelezettségét az Európai Ügyészséghez és az euróövezethez való csatlakozás mellett.

Közel lehet a megoldáshoz az Erasmus+ vitája

Az egyik kézzelfogható eredmény egy közös nyilatkozat lehetne a Magyarországot érintő, régóta húzódó Erasmus+ ügyének rendezéséről.

2022-ben 21 magyar egyetemet – amelyeket közérdekű vagyonkezelő alapítványokká szerveztek át (kekva) – zártak ki az uniós forrásokból, mert a kuratóriumuk összetétele korrupciós aggályokat vetett fel.

A döntés jelentősen csökkentette a magyar diákok lehetőségeit, hogy részt vegyenek csereprogramokban.

A helyzet egyre inkább frusztrálja a brüsszeli tisztviselőket, mivel aránytalanul sújtja a fiatal, Európa-párti magyarokat, akik közül sokan támogatták az Orbán Viktor leváltására tett kísérleteket.

A megállapodáshoz Magyarországnak orvosolnia kellene a kekva-alapítványok irányításával kapcsolatos aggályokat, a Bizottság ugyanakkor jelezte, hogy nem követeli azok teljes felszámolását. Budapest egyelőre nem döntötte el, hogyan kíván eljárni.

Újabb komoly vitapont Magyarország tartósan fennálló mulasztása az Európai Unió Bíróságának a menedékkérők kezelésére vonatkozó korábbi ítéletének végrehajtásában, amiért napi egymillió eurós bírságot szabtak ki az országra.

Magyarország jelenleg is fizeti ezt a büntetést, és Magyar Péter jelezte, hogy keresi a megoldást a helyzet rendezésére. ”

Forrás:
Magyar Péter ellenáll a nyugdíj- és adóreformnak, miközben fokozódnak az uniós pénzviták; Zsíros Sándor; Euronews; 2026. május 22.

Új pályán a területfejlesztés Európában – Az Európai Unió fejlesztéspolitikája történelmi léptékű átalakulás előtt áll

„Az Európai Unió fejlesztéspolitikája történelmi léptékű átalakulás előtt áll. A 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) előkészítése során egyre világosabban kirajzolódik, hogy az elmúlt évtizedeket meghatározó kohéziós modell fokozatosan háttérbe szorulhat, miközben előtérbe kerül egy központosítottabb, versenyképességi és geopolitikai logikára épülő európai fejlesztési rendszer. A változás nem pusztán költségvetési vagy adminisztratív jellegű: valójában az európai integráció egyik alapfilozófiájának újraértelmezéséről van szó.

Új szakpolitikai célokhoz új szervezet kell

Az Európai Bizottságban egyre erősebb az a szemlélet, hogy a jelenlegi kohéziós politika túlzottan széttagolt, lassú és nehezen illeszthető az EU új stratégiai céljaihoz. Több bizottsági szereplő szerint a jövő uniós költségvetésének sokkal inkább a versenyképességet, az iparpolitikát, a védelmi és technológiai kapacitásokat, valamint a geopolitikai alkalmazkodást kellene szolgálnia, nem pedig a klasszikus regionális újraelosztást. Ennek hatására például egyre gyengül a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, vagyis a Directorate-General for Regional and Urban Policy, DG REGIO hagyományos autonómiája és konkrét elképzelések vannak arra, hogy a regionális politika más szakpolitikai logika alá kerüljenek, vagy hogy maga a kohéziós politika integrálódjon egy szélesebb versenyképességi és reformorientált költségvetési rendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy nemcsak a területi kohézió kérdése, vagyis a regionális politika, hanem általában a kohéziós politika elveszítheti önálló politikai karakterét.

A fent említett európai bizottsági főigazgatóság évtizedeken keresztül az európai integráció egyik legfontosabb „területi motorja” volt. Nem pusztán egy adminisztratív főigazgatóságként működött, hanem a kohéziós politika intézményi képviselőjeként, amelynek alapvető feladata az európai területi egyenlőtlenségek mérséklése, a régiók felzárkóztatása és az integráció politikai legitimációjának erősítése volt. Működése mögött mindig ott állt az a politikai filozófia, hogy az egységes piac csak akkor fenntartható, ha annak előnyei területileg is kiegyensúlyozottan oszlanak meg.

Egységes piac és területi újraelosztás

A regionális fejlesztési gondolkodás ugyan már az 1957-es Római Szerződésben is megjelent – elsősorban az „egyenlőtlen fejlődés” problémájára adott válaszként –, azonban a kohéziós politika sokáig nem rendelkezett önálló, erős intézményi struktúrával. Az Európai Gazdasági Közösség kezdeti időszakában a közösségi integráció elsődleges fókusza a vámunió, a mezőgazdasági politika és a közös piac kiépítése volt. A regionális különbségek kezelése inkább kiegészítő jellegű feladatnak számított. Az első valódi fordulópontot az 1970-es évek hozták. Az Egyesült Királyság, Írország és Dánia 1973-as csatlakozása jelentősen növelte az Európai Közösségen belüli fejlettségbeli különbségeket, miközben az olajválság és az ipari szerkezetváltás is erős regionális feszültségeket eredményezett. Ennek következtében 1975-ben létrejött az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA / ERDF), amelyet sokan a modern kohéziós politika születésének tekintenek. A mai értelemben vett kohéziós politika azonban valójában az 1980-as évek végén alakult ki. A döntő pillanatot az 1986-os Egységes Európai Okmány és az azt követő 1988-as Delors-reform jelentette. Jacques Delors felismerte, hogy az egységes piac csak akkor lehet politikailag fenntartható, ha a kevésbé fejlett régiók kompenzációt és fejlesztési támogatást kapnak. A kohéziós politika így az európai integráció „politikai ellensúlyává” vált: az egységes piac liberalizációját a területi újraelosztás rendszerével próbálták legitimálni.

A Maastrichti Szerződés (1992) tovább erősítette ezt a folyamatot. Ekkor jelent meg hivatalosan is a „gazdasági és társadalmi kohézió” mint uniós célkitűzés, illetve létrejött a Kohéziós Alap is, amely elsősorban a kevésbé fejlett tagállamok – például Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország – felzárkózását szolgálta. A keleti bővítés után a kohéziós politika az EU egyik legnagyobb költségvetési tételévé vált. A 2004-es és 2007-es bővítéseket követően a DG REGIO gyakorlatilag az európai fejlesztéspolitika „központi minisztériumává” nőtte ki magát.

A főigazgatóság potenciális „leértékelődése” vagy strukturális integrációja más szakpolitikai logikákba valójában azt tükrözi, hogy az Európai Bizottság a területfejlesztést egyre kevésbé tekinti önálló kohéziós kérdésnek, és egyre inkább versenyképességi eszközként kezeli. Ez az átalakulás ugyanakkor nem csupán adminisztratív reformot jelentene, hanem a teljes európai fejlesztéspolitikai gondolkodás újrakódolását.

Helyalapú helyett hálózatalapú fejlesztéspolitika

A hagyományos kohéziós modell alapvetően helyalapú (place-based) fejlesztéspolitikára épült. A középpontban a régiók belső adottságai, infrastruktúrája, társadalmi felzárkóztatása és gazdasági modernizációja állt. Az új modell ezzel szemben egyre inkább hálózatalapú. A fejlesztések sikeressége már nem pusztán attól függ, hogy egy adott térség milyen belső erőforrásokkal rendelkezik, hanem attól is, hogy mennyire képes bekapcsolódni európai stratégiai értékláncokba, innovációs ökoszisztémákba és nemzetközi partnerségi rendszerekbe. Ebben rejlik a mostani reformfolyamat egyik legmélyebb területfejlesztési következménye: a területfejlesztés nemzetközi dimenziója minden korábbinál fontosabbá válik. Az új uniós logikában egy régió versenyképessége egyre kevésbé értelmezhető kizárólag nemzeti keretek között. A jövőben az a térség lehet sikeres, amely képes közvetlen kapcsolatokat építeni más európai régiókkal, egyetemekkel, innovációs központokkal, ipari klaszterekkel, technológiai hálózatokkal és uniós intézményekkel. A fejlesztéspolitika így fokozatosan külpolitikai és nemzetközi kapcsolati kérdéssé válik.

E folyamat egyik fontos politikai hajtóereje az a bizalmi és fiskális feszültség, amely a közös uniós adósság és a forrásfelhasználás körül alakult ki. A Covid utáni helyreállítási eszköz (RRF) kapcsán felmerült viták – különösen azok az esetek, amikor egyes tagállamok a forrásokat a kritikusok szerint nem szigorúan beruházási, hanem költségvetési vagy szociális célokra is felhasználhatták – felerősítették a „takarékos” északi országok, mindenekelőtt Hollandia és a hozzájuk egyre szorosabban kapcsolódó Németország fenntartásait. E kör számára az ilyen példák azt a narratívát erősítik, hogy a közös hitelfelvételből finanszírozott uniós források könnyen átcsúszhatnak nem produktív, rövid távú kiadásokba, miközben azok visszafizetésének terhe végső soron az egész Uniót – és különösen a nettó befizetőket – terheli. Ennek következtében ezek az országok egyre inkább olyan költségvetési és finanszírozási modell felé mozdulnak el, amely a támogatásokat szigorú teljesítménykritériumokhoz, reformokhoz és versenyképességi célokhoz köti, és amelynek implicit célja az is, hogy a források jelentősebb része közvetve vagy közvetlenül visszaáramoljon a magasabb hozzáadott értéket előállító, erősebb gazdaságú tagállamokba.

Ez különösen jól látható az új MFF tervezett szerkezetében is. A jelenlegi elképzelések szerint a kohéziós politika hagyományos, különálló logikája részben integrálódna egy nagyobb stratégiai költségvetési rendszerbe, amelyben a versenyképességi prioritások – digitalizáció, mesterséges intelligencia, védelmi ipar, tiszta technológiák, stratégiai autonómia – kiemelt helyet kapnak. A felzárkóztatás-alapú finanszírozást a teljesítmény-alapú finanszírozás váltja fel, ami azzal a komoly kockázattal is jár, hogy a helyi szükségletekre egyre kevésbé lesz figyelmes az Európai Unió.  A forráselosztásban ezért várhatóan sokkal nagyobb szerepet kap majd az úgynevezett „európai hozzáadott érték” fogalma. Ez a közvetlen források elosztása kapcsán eddig is alapvető kritérium volt, de térnyerése a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy projekt önmagában attól, hogy helyi szinten hasznos, már nem feltétlenül lesz stratégiailag releváns az Európai Unió számára, vagyis nem szán rá pénzt a korábbi operatív programok egyre inkább szűkülő modelljének keretében sem. Egyre fontosabbá válik, hogy az adott fejlesztés kapcsolódik-e európai technológiai vagy iparpolitikai célokhoz, képes-e nemzetközi konzorciumokat létrehozni, illetve hozzájárul-e az EU globális pozíciójának erősítéséhez.

A területfejlesztés nemzetközi kérdés

Ez a közép-európai térség számára különösen érzékeny kérdés. A hagyományos kohéziós modellben a felzárkóztatási logika bizonyos fokú automatikus redisztribúciót biztosított a kevésbé fejlett régiók számára. Az új rendszerben azonban a nemzetközi beágyazottság és a stratégiai kapcsolódási képesség válhat a legfontosabb erőforrássá. Ez strukturális előnyt jelenthet azoknak a nyugat-európai régióknak, amelyek már most erős innovációs és ipari hálózatokkal rendelkeznek.

Magyarország számára ebből kettős következtetés adódik.

Egyrészt a kohéziós politika jövőjéről szóló vitákban stratégiai érdek a területi kiegyenlítés politikai súlyának megőrzése, valamint annak hangsúlyozása, hogy a versenyképesség önmagában nem lehet kizárólagosan centrumorientált projekt. Másrészt ugyanilyen fontos felismerni, hogy az új rendszerben a siker feltétele egyre inkább a nemzetközi integrációs képesség lesz.

Az Európai Unió fejlesztéspolitikai rendszerének átalakulása a magyar önkormányzatok számára nem egyszerűen új pályázati lehetőségeket vagy adminisztratív változásokat jelent, hanem a teljes helyi fejlesztési logika újragondolását teheti szükségessé. A következő években ugyanis várhatóan egyre kevésbé lesz elegendő az a modell, amely elsősorban hazai operatív programokra, infrastruktúra-fejlesztésre és forráslehívási képességre épült. A kialakuló új európai rendszerben a városok és régiók versenyképessége sokkal inkább azon múlhat majd, hogy mennyire képesek nemzetközi szereplőként működni, európai hálózatokba bekapcsolódni és közvetlen kapcsolatot kialakítani az uniós szakpolitikai ökoszisztémával. Ebben a környezetben az egyetemekkel és vállalatokkal kialakított helyi együttműködések is felértékelődnek. Az innovációs ökoszisztémák logikája azt eredményezheti, hogy a városok fejlesztési potenciálját egyre inkább az határozza meg, mennyire képesek integrálni a helyi tudásközpontokat, kutatóintézeteket és gazdasági szereplőket európai hálózatokba.

Egy megyei jogú város vagy regionális központ számára ezért stratégiai kérdéssé válhat a helyi egyetemek nemzetközi projektjeiben való önkormányzati részvétel, közös innovációs klaszterek létrehozása vagy európai partnerségi platformokba való belépés. A területfejlesztés nemzetközivé válása a városdiplomácia szerepét is megerősítheti. A jövőben azok a települések lehetnek sikeresebbek, amelyek folyamatosan jelen vannak európai fórumokon, aktívan részt vesznek szakpolitikai egyeztetéseken és képesek saját fejlesztési érdekeiket közvetlenül is megjeleníteni Brüsszelben.

A jövő területfejlesztési politikája ezért nem korlátozódhat hazai programozási és forráselosztási kérdésekre. Nemzetközi jelenlétet, európai hálózatépítést, közvetlen brüsszeli kapcsolatrendszert, makroregionális együttműködéseket, innovációs diplomáciát és stratégiai partnerségépítést igényel. Azok a régiók és intézmények kerülhetnek előnybe, amelyek képesek egyszerre területfejlesztési és nemzetközi szereplőként működni. A jelenlegi folyamatok alapján pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy a területfejlesztés jövője már nem az eddig ismert regionális politika körében valósul meg, hanem az európai stratégiai pozicionálás egyik legfontosabb terepévé válik.”

Forrás:
Új pályán a területfejlesztés Európában; Petri Bernadett; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. május 19.

Ki és mikor kapja meg a milliárdokat Európában? – A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap sajátosságai

„Az uniós pénzek felfüggesztése és hazahozatala: a bizottsági mérleg nyelve és a politikai kontroll árnyéka is befolyásolja, ki és mikor kapja meg a milliárdokat Európában.

Magyarország új kormánya újabb tárgyalásokra készül a befagyasztott helyreállítási és rezilienciaépítési (ellenállóképességi) alapok (RRF) feloldásáról, amelynek feltételéül az Európai Bizottság javaslatára a Tanács egy 27 pontos kormányzást és közigazgatást érintő reformterv (92. oldaltól) végrehajtását szabta feltételül még az Orbán-kormánynak.

A feltételeket négy nagy csoportba oszthatjuk, amelyek között vannak kevésbé vitás kérdések, ám olyanok is, amelyek már vitathatók. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhányat felsorolunk a fent említett négy területhez köthetően: a korrupcióellenes keretrendszert (pl. lehetőség biztosítása arra, hogy a korrupcióval kapcsolatos nyomozást elutasító ügyészségi határozatokat bíróság előtt meg lehessen támadni), a bírói függetlenség megerősítése (pl. annak a lehetőségnek a megszüntetése, hogy állami hatóságok az Alkotmánybíróság előtt támadhassanak meg jogerős bírói ítéleteket), a közbeszerzési verseny és átláthatóság megerősítése (pl. az adatok strukturált kereshetőségének és tömeges exportálásának biztosítása vagy ingyenesen hozzáférhető adatbázis létrehozása a közpénzek felhasználásáról, beleértve az alvállalkozói adatokat is) és végül az ellenőrzési és kontrollmechanizmusok biztosítása.

A reformok végrehajtásának részlegessége, illetve azok nem teljes körű elfogadása miatt a magyar alapok befagyasztva maradtak, miközben a lehívási határidő 2026. augusztus 31. A tervek végrehajtása felé közeledve, az Eurostat múlt héten tette közzé a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) felhasználására vonatkozó legújabb statisztikáit, amelyek itt, illetve itt érhetők el.

Az adatok szerint Magyarországra eddig 919,6 millió euró érkezett meg, míg a kormány saját forrásaiból összesen közel 1770 millió eurót előlegezett meg a programok megvalósítására. Ez a Magyarországnak járó összeg 9 százalékát sem éri el. Hazánk esetében egyértelműen a politikai viták miatt nem került sor a kifizetések nagyobb arányára, azonban számos ország elmarad az uniós kifizetések átlagától, így Luxemburg, Hollandia, Románia, Litvánia vagy Svédország még az országnak járó összegeknek felét sem sikerült lehívniuk (lásd a képen). Ezen a területen Franciaország és Ausztria teljesítenek, az összegek csaknem 85 százalékát sikerült megkapni. Ennek okait igyekszünk körbejárni.

Hogyan működnek az alapok kifizetései?

Az uniós szinten lassú teljesítésnek számos oka van, de egyik legfontosabb, hogy az alapokat nem a megszokott költségek alapján térítik meg, hanem az úgynevezett „költségektől független finanszírozási” (Financing Not Linked to Costs – FNLC) modell szerint. Vagyis, az Európai Bizottság nem a ténylegesen felmerült költségek számlái alapján téríti meg az összeget, hanem az előre meghatározott célok elérése alapján utalja ki a pénzt. A reformok és kifizetésekhez kapcsolódó mechanizmusok az alábbiak szerint épülnek fel.

Első lépésben a tagállamoknak saját nemzeti terveket kellett benyújtaniuk, amelyek reformokat és beruházásokat tartalmaznak, elsősorban a zöld és digitális átmenet területén. Ezek lapján meghatározták a tagállamoknak járó maximális pénzügyi hozzájárulást egy allokációs kulcs alapján.

A tagállamok a nemzeti tervekben szereplő és vállalt mérföldkövek (minőségi lépések) és célértékek (mennyiségi mutatók) kielégítő teljesítését igazolják, majd benyújtanak egy kifizetési kérelmet. A mérföldkövek egy reform vagy beruházás megvalósításának előrehaladását mérő minőségi (kvalitatív) mutató, amely többnyire egy-egy jelentős programszakasz lezárását jelzi. Ilyen például egy új törvény hatálybalépése, egy országos stratégia elfogadása, egy informatikai rendszer tesztelésének befejezése vagy egy módszertan kidolgozása. Ezzel szemben a célérték egy konkrét reform vagy beruházás befejezése felé tett lépéseket mérő mennyiségi (kvantitatív) mutató, vagyis a létrehozott munkahelyek száma, a támogatásban részesülő háztartások vagy vállalatok mennyisége, a telepített megújuló energia kapacitása (MW), a felújított épületek száma vagy a beszerzett eszközök darabszáma.

Ezt követően a Bizottság megvizsgálja a benyújtott bizonyítékokat és készít egy előzetes értékelést a vállalások teljesüléséről. Amennyiben az értékelés pozitív és a Tanács is jóváhagyja, sor kerülhet a kifizetésre.

Végezetül a tagállamok kötelesek olyan ellenőrzési rendszereket fenntartani, amelyek védik az Unió pénzügyi érdekeit, megelőzik a csalást, a korrupciót és az összeférhetetlenséget, valamint évente kétszer kötelesek jelentést tenni a tervek előrehaladásáról és a közös mutatókról. a haladást a nyilvános Helyreállítási és Ellenállóképességi Eredménytáblán (Scoreboard) teszik közzé. Ugyanilyen fontos, a nyomon követhetőség is, vagyis a tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük a végső kedvezményezettekről, a vállalkozókról és az alvállalkozókról, valamint a kifizetett összegekről az auditok és ellenőrzések céljából.

A végrehajtás nyomon követésére az Európai Bizottság a 14 közös mutatót (Common Indicators) határozott meg. Ezek a mutatók azt hivatottak mérni, hogyan halad az RRF a kitűzött általános és egyedi célkitűzések megvalósítása felé, valamint lehetővé teszi a tagállamok egymáshoz viszonyított eredményeinek összehasonlítását is.

Milyen nehézségek bukkantak fel a kifizetések során?

A kifizetések késedelme összetett jelenség, amely számos tényezőre vezethető vissza. Az új, FNCL mechanizmus sajátosságai mellett a gazdasági kihívások és az adminisztratív kapacitások korlátai is jelentősen hozzájárulnak a fent ábrázolt gyenge kifizetésekhez.

Az FNCL bár eredetileg a bürokrácia csökkentését ígérte, némileg ellenkező hatást ér el. Az adminisztráció „mindent vagy semmit” elve – ahogyan azt az Európai Parlament értékeli – gátat szabhat a kifizetéseknek. Ha egy tagállam például harminc mérföldkőből esetleg csak egyet vagy kettőt nem tud „tökéletesen” teljesíteni, az a teljes részlet felfüggesztését, vagy jelentős csökkentését eredményezhette. Ez a merevség jogi és politikai viták melegágya, amelyek hónapokkal, de adott esetben akár évekkel is elodázhatják a források utalását.

Emellett a mérföldkövek szövegszerű, ámde gyakran merev értelmezése is problémát jelent. A Bizottság és a tagállamok közötti vita arról, hogy egy adott jogszabály vagy stratégia pontosan lefedi-e a vállalásokat, számos vitás helyzetet teremt. Ha az előre meghatározott indikátor nem teljesül maradéktalanul, a pénz nem érkezik meg, még akkor sem, ha a tagállam már saját forrásból kifizette. Végül, a mechanizmus tulajdonképpen kettős adminisztrációs terhet ró az államokra. Miközben új rendszereket kell kiépíteniük a mérföldkövek igazolására, a háttérben továbbra is gyűjteniük kell a klasszikus, számlaszintű adatokat is az uniós pénzügyi érdekek védelme (például csalásmegelőzés, végső kedvezményezettek nyomon követése) miatt.

Ezen túlmenően,az Európai Számvevőszék 2024-es jelentése is rámutat, hogy az FNLC-n túl is akadnak tényezők, amelyek lassítják a kifizetéseket. Egyik ilyen tényező az adminisztratív kapacitáshiány és túlterheltség. A tagállamoknak nem csupán az RRF extrém pénztömegét kell kezelniük, hanem a normál, hétéves uniós költségvetésből származó Kohéziós Alapokat is folyamatosan kezelniük kell. A korábbi költségvetési ciklus zárása és az új indítása egybeesett az RRF megérkezésével, ami a nemzeti és regionális hatóságok apparátusát egyszerűen túlterheli. Ez a hatalmas mennyiségű forrás sok helyütt fizikailag is feldolgozhatatlanná, elbírálhatatlanná és lebonyolíthatatlanná válhat. Ez a helyzet jól példázza, hogy a bőséges forrás nem feltétlenül jelent gyorsabb elköltést, ha a struktúrák nem képesek befogadni azt.

Egy teljesen más szemszöget világít meg az Európai Számvevőszék 2026-os különjelentése, amely tíz országban vizsgálta az RRF forrásainak nyomon követhetőségét és átláthatóságát. A Számvevőszék megállapította, hogy hangoztatott uniós korrupcióellenes értékek ellenére bizonyos országokban jelentős hiányosságok tapasztalhatók az adatok gyűjtése, felhasználása és közzététele terén.

A tanulmány tíz országban vizsgálta meg azt, hogy mennyire lehet nyomon követni az RRF-forrásokat. Azt tapasztalták, hogy az ehhez használt információs rendszerek jelentősen eltérők: míg egyesek, mint Ausztria vagy Románia, szisztematikusan gyűjtik a tényleges költségekre vonatkozó adatokat, mások – például Franciaország vagy Németország – csak eseti kérésre szerzik be ezeket a végrehajtó szervektől. Ez a nem szisztematikus adatgyűjtés nem csupán késedelmeket idéz elő, hanem olyan helyzeteket is teremt, amikor a tagállamok nem tudják azonosítani a végső kedvezményezetteket vagy a nekik kifizetett összegeket. Nem mellékes, hogy a két átláthatatlanabbul működő ország az EU legnagyobb gazdaságainak és vezető politikai erejének számítanak.

Az átláthatóság korlátai további aggodalomra adnak okot. A Bizottság és a tagállamok ugyan közzéteszik a jogszabályban előírt információkat, de a Számvevőszék ezeket elégtelennek ítéli a végső kedvezményezettek és az elért eredmények tekintetében. Csak a 100 legnagyobb kedvezményezettet kell nyilvánosságra hozni, amelyek több mint 80%-a közintézmény. Ily módon a magánszektorbeli alvállalkozók, akikhez a tényleges források vélhetően áramlanak, gyakran rejtve maradnak a nyilvánosság előtt. A közzétett adatok inkább a folyamatokra és a mérföldkövekre fókuszálnak, kevesebb információt szolgáltatva a beruházások valódi társadalmi vagy gazdasági eredményeiről.

Egy másik tényező, amely a tervek megvalósítását lassítja, a külső geopolitikai tényezőköz köthető. Az RRF-terveket 2021-ben készítették el a tagállamok, azóta olyan külső sokkok, mint az ukrajnai háború kapcsán felmerült energiaválság és az infláció jelentős csúszásokat okoztak. Azóta az anyaghiány és az árak megemelkedése is felborították a költségvetéseket, sikertelenné téve a nagy infrastruktúra-projektek közbeszerzéseit. A tervek újratárgyalása és módosítása a Bizottsággal önmagában is több hónapos, akár egy éves csúszásokat is eredményezett.

És végezetül, a nehézségek kevésbé elméleti, mint inkább politikai oldala: az RRF nem csupán beruházásokhoz, hanem kemény strukturális reformokhoz (például igazságügyi reformok, nyugdíjrendszer átalakítása, adóreformok, oktatási átszervezések) köti a pénzt. Az ilyen reformok végrehajtása gyakran jelentős politikai ellenállásba ütközik vagy kormányváltások esetén teljesen meg is akadhat. A politikai konszenzus hiánya miatti reformblokkolás közvetlenül akadályozza a kapcsolódó beruházások kifizetését. Érdemes megjegyezni, hogy sok politikai döntéshozó kezdetben feltételezte, hogy a pénzügyi ösztönző automatikusan felülírja a belső politikai ellenérdekeltségeket, ám a valóság némileg összetettebbnek bizonyult.

Végül, a hitelek iránti kereslet visszaesése is befolyásolja a folyamatokat, különösen az Európai Központi Bank kamatemelései miatt. Mivel az uniós hitelfelvétel költségei is megnőttek, több tagállam (például Spanyolország, Németország vagy Franciaország) úgy döntöttek, hogy részben vagy egészben lemondanak a nekik megítélt RRF-hitelekről.

Mit jelent ez Magyarország számára?

Az uniós RRF-források lehívásában az adatok és az elemzett Számvevőszék-dokumentumok alapján egyértelműen kirajzolódik a politikai viták domináns szerepe. Miközben számos európai ország, így Luxemburg, Hollandia, Románia, Litvánia vagy Svédország is az átlag alatti teljesítményt mutatja az RRF kifizetések tekintetében, esetükben a lassulás okai komplexebbek, gyakran kapcsolódnak az adminisztratív kapacitáshiányhoz, a gazdasági sokkokhoz vagy a hitelek iránti kereslet csökkenéséhez. Magyarország esetében az Eurostat adatai meglehetősen plasztikusan illusztrálják ezt a különbséget, a lehívott összeg a hazánknak járó teljes forrás kevesebb mint 9%-át teszi ki, ami jelentős elmaradást jelent az uniós átlagtól, különösen szembeötlő Franciaország és Ausztria 85%-os lehívási arányához képest. A befagyasztott alapok felszabadításának feltételéül szabott reformok nem teljes körű elfogadása mint politikai döntés, közvetlenül eredményezte a kifizetések elmaradását.

Más szemszögből nézve, az FNLC-modell és a hozzá kapcsolódó, mérföldköveken alapuló kifizetések vitathatatlanul kiszélesítik a Bizottság politikai kontrollját az uniós alapok felett. Mivel nem a számlák puszta kifizetése a cél, hanem a tagállami reformok előrehaladásának minőségi értékelése, a Bizottság befolyása mélyebbre hatol a tagállamok belügyeibe, elsősorban a kormányzás és a közigazgatás terén. Ez a mechanizmus a tagállamokat olyan „strukturális reformokra” kényszerítheti, amelyek a zöld és digitális átálláson túlmutatva komoly politikai változásokat is sürgetnek, például a nyugdíjrendszer reformját. Az efféle feltételekhez kötés – különösen, ha a reformok politikai érzékenységű területekre vonatkoznak – azt jelenti, hogy a Bizottság nem csupán pénzügyi felügyelőként, hanem sokkal inkább politikai iránymutatóként, sőt akár politikai változások ösztönzőjeként is felléphet. Ez a helyzet az uniós-tagállami viszonyrendszerben egy olyan paradigmaváltásra utalhat, ahol a pénzügyi eszközök egyre inkább politikai befolyásolási eszközként funkcionálnak.

Az Európai Számvevőszék 2026-os különjelentése meglehetősen árnyalt képet fest, amikor kimondja, hogy egyes országok, például Franciaország és Németország, nem gyűjtik szisztematikusan a tényleges költségekre vonatkozó adatokat, hanem csak eseti kérésre szerzik be azokat. Ez a gyakorlat éles kontrasztban áll az olyan tagállamokkal, mint Ausztria vagy Románia, amelyek szisztematikus adatgyűjtést végeznek. Ez a jelenség felveti azt a kérdést, vajon a Bizottság hajlandó-e más mércét alkalmazni bizonyos kiemelt tagállamok esetében, valamint azt is sugalmazhatja, hogy az ellenőrzés szigorúsága és a „mindent vagy semmit” elv alkalmazása némileg szelektíven történhet, ami vitathatatlanul aláássa a rendszer önmagáról alkotott átlátható és igazságos képét.”

Forrás:
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap sajátosságai; Máthé Réka Zsuzsánna; Öt perc Európa blog, Ludovika.hu; 2026. május 20.

Digitális közigazgatás, digitális politika

Téradatnap 2026: Közös gondolkodás az országos téradat-stratégiáról

„Csaknem 300 résztvevővel rendezte meg az első Téradatnapot a Lechner Tudásközpont 2026. április 30-án. Az esemény célja az volt, hogy a téradat piac állami és üzleti szereplői között elinduljon a párbeszéd egy országos téradat-stratégia kialakításáról. A rendezvényen bemutatták a Lechner saját téradat-stratégiáját, és többek között a nemzeti téradat-politika, az infrastruktúra-fejlesztés, valamint az adathozzáférés jövőjéről is egyeztettek.

A nyitóelőadást dr. Sántha György, a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület elnöke tartotta, aki hosszú ideje dolgozik egy működő nemzeti adatökoszisztéma megteremtésén. Előadásában a téradatok növekvő jelentőségéről, az adatszabályozás aktuális kérdéseiről, valamint az adatkezelés előtt álló kihívásokról beszélt. Kiemelte, hogy valódi eredményeket csak széles körű együttműködéssel, a különböző szereplők és szakterületek közötti kooperációval lehet elérni.

Hülber Attila, a Lechner Tudásközpont ügyvezetője bemutatta a stratégiai helyzetelemző tanulmányt, valamint az arra épülő intézményi szintű Lechner Téradat-stratégiát (TAS). Ismertette a stratégia kidolgozásának folyamatát, a felmerülő kihívásokat, valamint a Lechner előtt álló jövőbeli feladatokat. Célként fogalmazta meg, hogy a Lechner Tudásközpont Európa-szerte ismert és elismert adatközponttá váljon, ennek elérésre érdekében a szervezet a jövőben kiemelt figyelmet fordít az elsődleges adathasznosítás fejlesztésére, a proaktív partnerségek kialakítására, a piacképes téradat-alapú szolgáltatások továbbfejlesztésére, és az „open data szemlélet” erősítésére.

Az első kerekasztal-beszélgetés középpontjában a Nemzeti Téradat-politika kérdésköre állt. Olyan témák kerültek terítékre, mint a téradat-politika lehetséges definíciója, az adatok minőségének és hitelesítésének kérdései, valamint a különböző szereplők közötti adatáramlás biztosítása. A beszélgetés során felmerült az is, hogy intézményi szinten hol jelenhet meg a Nemzeti Téradat-politika, mennyire érdekeltek a szakmai és piaci szereplők annak megvalósításában, valamint milyen előnyökkel járhat számukra egy működő hazai adatökoszisztéma kialakítása.

A Nemzeti Téradat-infrastruktúra című kerekasztal-beszélgetést Juhász Géza, a Lechner Tudásközpont térbeli szolgáltatásokért felelős igazgatója moderálta. Arra keresték a választ, hogy kik számára lehet kiemelten fontos a Nemzeti Téradat-infrastruktúra létrejötte, milyen előnyöket kínálhat ez az állampolgárok számára, milyen lehetőségek rejlenek a Digitális Állampolgárság Programban (DÁP), illetve milyen szerepet tölthet be az állam és a piac a rendszer kialakításában.

A Lechner nagyra értékeli és köszöni a rendezvényen résztvevők nyitottságát és proaktivitását.”

Forrás:
Téradatnap 2026: Közös gondolkodás az országos téradat-stratégiáról; Lechner Tudásközpont; 2026. május 20.

A Lechner Tudásközpont véleményeket vár – milyen igények vannak a téradatok programozott elérésére?

„A Lechner Téradat-stratégiájának egyik fő célkitűzése a szervezet téradatvagyonának áttekintése és egységes publikálása a nyílt adatpolitikai célok támogatása érdekében. A Lechner Tudásközpont elköteleződött az open data irányába, és megkezdte az adatnyitási folyamatot.

Legyen szó vállalkozásokról, oktatási intézményekről vagy állampolgárokról, a felhasználóknak sokszor nem magukra a nyers téradatokra van szükségük, hanem az azokból levezetett információkra és válaszokra. Ezt a célt szolgálják az API (Application Programming Interface) – vagyis alkalmazásprogramozási felületek – amelyek digitális hídként kapcsolhatják össze az adatgazdákat és a felhasználókat.

A Lechner Tudásközpont 2026 elejére elkészítette a saját téradat-stratégiáját, amelynek célja, hogy Magyarországon és nemzetközi szinten is ismert és elismert adatközponttá váljon. A stratégia egyik törekvése, hogy az adatvagyon egységes, lehetőség szerint nyílt és széles körben hozzáférhető legyen. Az open data szemlélet meghonosításával előmozdítható a nemzeti téradat-infrastruktúra, mint átfogó keretrendszer létrehozása.

Ennek jegyében folytatódik az adatnyitási folyamat, amelynek eredményeként május 11-től ingyenesen elérhetők a földrajzi nevek adatbázisa és a közigazgatási határok adatai az inspire.lechnerkozpont.hu/geonetwork oldalon. Május 22-től pedig bárki számára hozzáférhetővé válik a Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép WMTS szolgáltatása is, amely az ország első, távérzékelési adatokból és ágazati tematikus téradatrendszerek adatbázisaiból levezetett alapadatokra épülő alaptérkép-szolgáltatása.

De milyen API-kra lenne valóban szükség? Ebben kérjük a segítségeteket és várjuk az ötleteket az openapi@lechnerkozpont.hu e-mail-címen.”

Forrás:
Van egy API ötleted? Küldd el nekünk!; Lechner Tudásközpont; 2026. május 21.

Az országos kataszteri hivatal 737.682 online dokumentumot bocsátott ki az első négy hónapban – Románia

„Az országos kataszteri és ingatlan-nyilvántartási hivatal (ANCPI) 2026 első négy hónapjában 737.682 online iratot bocsátott ki ingyenesen az ingatlan- és telektulajdonosoknak a Myeterra.ancpi.ro platformon keresztül.

A hivatal hétfői közleménye szerint áprilisban 155.667 tájékoztató jellegű telekkönyvi kivonatot és 19.634 kataszteritérkép-másolatot (ortofotót) állított ki ingyenesen az ANCPI a tulajdonosoknak.

Az epay.ancpi.ro internetes platformon keresztül áprilisban 139.975 telekkönyvi kivonatot és 19.748 kataszteritérkép-másolatot állítottak ki online.

Ezeknek a dokumentumoknak a kiállítása 2025 áprilisától ingyenes a telektulajdonosok számára, más igénylők számára 20, illetve 15 lejért állítják ki a két dokumentumtípust az epay.ancpi.ro platformon keresztül – emlékeztet a kataszteri hivatal.

Áprilisban ugyanakkor 8615 új felhasználó regisztrált a platformon, amelyet magán- és jogi személyek egyaránt használhatnak.

Az ANCPI online kibocsátott dokumentumait az illetékes hatóságok és intézmények (a helyi és központi közigazgatás, bankok, ügyvédek, közjegyzők) elismerik. ”

Forrás:
Az országos kataszteri hivatal 737.682 online dokumentumot bocsátott ki az első négy hónapban; Agerpres; 2026. május 18.

Bemutatták az Okos parcella projektet – Vajdaság

„A Köztársasági Földmérő Intézet (RGZ) bemutatta az Okos parcella projektet, egy digitális platformot, amely lehetővé teszi a polgárok és a befektetők számára, hogy egy helyen jussanak hozzá a telkekkel, a területrendezési dokumentációval, az építési feltételekkel és az illetékes intézményekkel kapcsolatos kulcsfontosságú információkhoz – közölte az intézet.

A projekt – mint a közleményben szerepel – fontos előrelépést jelent az ENSZ szabványain alapuló funkcionális térgazdálkodási modell felé, amelyet e koncepció révén első alkalommal mutattak be Európában.

A projekt a Svéd Királyság kormányának támogatásával és a Lantmäteriet partnerintézménnyel együttműködésben valósul meg, és több mint 75 szerbiai önkormányzatot fog össze azzal a céllal, hogy felgyorsítsák az eljárásokat, hozzáférhetőbbé tegyék az adatokat, valamint biztonságosabbá, egyszerűbbé és hatékonyabbá tegyék a döntéshozatalt – áll a közleményben.

„Az Okos parcella nem technológia önmagáért a technológiáért. A célja az, hogy megkönnyítse a polgárok információhoz való hozzáférését, valamint időt, pénzt és energiát takarítson meg számukra” – hangsúlyozta Borko Drašković, az RGZ igazgatója a projekt kruševaci bemutatóján.

A platform – mint kiemelték – több mint 300 geotérinformatikai adatot egyesít.

Az intézet hangsúlyozta, hogy a jövőbeni cél nem az, hogy az Okos parcella csupán egy sikeres projekt maradjon, hanem hogy a modern, hatékony és a polgárok számára hozzáférhető közigazgatás szabványává váljon Szerbiában.”

Forrás:
Beindult az Okos parcella projekt; Szabad Magyar Szó; 2026. május 18.

Mesterséges intelligencia (MI)

Leó pápa első enciklikája bemutatásakor: A mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni!

„…A meghallgatásból születő felismerés: a mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni!

Más, nagyon aggasztó hangok is eljutottak hozzám az egyre inkább önálló módon működő fegyverrendszerekről, amelyek gyakorlatilag már nem állnak az ember hatalmában, hogy hatékonyan irányítsa őket. Nagyon aggasztó beszámolók is eljutottak hozzám olyan algoritmusokról, amelyek előítéletekkel és igazságtalansággal terhelt adatok alapján megakadályozhatják az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a biztonsághoz való hozzáférést. És meghallottam azok hallgatását, akiknek nincs hangjuk, amikor döntéseket hoznak – olyan döntéseket, amelyek valószínűleg a kirekesztés és a szenvedés új formáit hozzák létre. Ebből a meghallgatásból egy nyugtalanító meggyőződés alakult ki bennem, amelyet a Magnifica Humanitas kezdetű enciklikában fogalmaztam meg: a mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni. Tudom, hogy ez erős kifejezés, de szándékosan választottam, mert a jelen pillanat olyan szavakat igényel, amelyek képesek felkelteni a figyelmet, felrázni a lelkiismeretet, és utat mutatni az emberiség számára a jövő felé – hangsúlyozta Leó pápa.

A leszerelés azonban önmagában nem elég. Építenünk kell!

Az Egyház már régóta a nukleáris leszerelés mellett áll ki, tudatában annak, hogy minden nagy technikai erő hatást tud gyakorolni az emberek életére, ezért azt megfelelő erkölcsi megfontolásnak és nyilvános ellenőrzésnek kell kísérnie. A nukleáris leszerelés továbbra is a béke és az emberi család méltóságának szolgálatát jelenti. Hasonló értelemben a mesterséges intelligencia is „leszerelést” igényel, megszabadulást azoktól a logikáktól, amelyek uralkodás, kirekesztés vagy halál eszközévé teszik. Az atomenergiához hasonlóan ennek is mindenki szolgálatában kell állnia, és a közjót kell szolgálnia. A technológiával kapcsolatos döntéseket soha nem szabad elválasztani a lelkiismerettől és a felelősségtől. „Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” – intett egykor Pál apostol, de ma is szükség van ilyen éberségre. A béke, nem csupán a háború hiánya, hanem az igazságosság működése. Ám amikor a technológia legyengíti kritikai érzékünket, maga a béke is veszélybe kerül. A leszerelés azonban nem elég. Építenünk kell! – kérte a pápa.
…
Ne féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem tartsuk napirenden annak emberi vonatkozását!

„Minden építőmester gondosan válassza meg, hogyan vet alapot” (1 Kor 3,10) – figyelmeztet Szent Pál. Ő nem fél az építkezéstől, hanem inkább arra int, hogy ne építsünk szilárd alapok nélkül. Ne féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem tartsuk folyamatosan napirenden az emberi kérdést. Nem lehetünk gondatlanok a leghatékonyabb technikai eszközeink iránt. A valódi fejlődés – mondja VI. Pál pápa – mindig „minden egyes embert és az embert teljes egészében” érinti. A „minden egyes” azt jelenti, hogy senkit sem szabad a digitális átalakulás peremére szorítani. A „teljes egészében” pedig azt, hogy senkit sem lehet pusztán termelékenységre, kognitív teljesítményre vagy egyszerű adatokra redukálni. Az ember magában hordozza azt a szabadságot, belső világot, valamint a szeretetre és az imádásra szóló hivatást, amelyet egyetlen gép sem tud helyettesíteni vagy blokkolni.

Közös munkával irányítsuk a mesterséges intelligenciát a közjó felé!

Csak egy ilyen integrált látásmóddal lehet a mesterséges intelligenciát a közjó felé irányítani. Csak együtt – a rendszerek tervezői és azok, akiket azok érintenek, a gazdagabb és a szegényebb országok, az intézmények és az egyének, a hatalmi központok és a perifériák – leszünk képesek olyan jövőt építeni, amely nem csak néhány kiváltságosnak szól, hanem az egész emberi családnak. Ez az a szeretet civilizációja, amelyről Szent VI. Pál beszélt, és amelyet Szent II. János Pál olyan erőteljesen hirdetett, mint a közösen keresendő horizontot. Ez nem naiv álom. Ez egy irány. Ez az az út, amelyet Jézus Krisztus nyit meg a történelemben. Ezért az Egyház alázattal és őszintén szeretne részt venni a mesterséges intelligenciáról folytatott párbeszédben. Nincsenek technikai válaszaink, és nem is akarjuk kiszorítani a szakértőket. De mi az emberre vonatkozó olyan bölcsességet hozunk, amelyre korunknak olyan nagy szüksége van: minden ember egyedülálló és pótolhatatlan, szabad és értelmes, lelkiismerettel rendelkező alany, aki képes Istent keresni, egymást szolgálni és gondoskodni közös otthonunkról…”

Forrás:
Leó pápa első enciklikája bemutatásakor: A mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni!; Vatican News; 2026. május 25.
„Magnifica humanitas” – közzétették XIV. Leó pápa első enciklikáját; Isabella Piro / Somogyi Viktória; Vatican News; 2026. május 25.
Encyclical Letter Magnifica Humanitas of His Holiness Pope Leo XIV On Safeguarding the Human Person in the Time of Artificial Intelligence; The Holy See; 2026. május 25.

Az Európai Bizottság visszajelzést kér a nagy kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerek osztályozására vonatkozó iránymutatás-tervezetről

„Az Európai Bizottság a mai napon közzétette a magas kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerek osztályozását pontosító iránymutatás-tervezetét, valamint az érdekelt felek visszajelzéseire vonatkozó gyakorlati példák listáját.

Az iránymutatások támogatni fogják az MI-szolgáltatókat és -üzemeltetőket annak értékelésében, hogy rendszerük magas kockázatú-e vagy sem.

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály értelmében az MI-rendszerek felhasználási eseteinek korlátozott listája nagy kockázatúnak minősül, ha veszélyezteti az egészséget, a biztonságot vagy az alapvető jogokat. Ezeket az iránymutatásokat más bizottsági iránymutatások egészítik ki a nagy kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés megkönnyítése érdekében.

Az iránymutatás-tervezetet a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály egységes információs platformján teszik közzé. A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, köztük az MI-rendszerek szolgáltatóit és fejlesztőit, a vállalkozásokat és a hatóságokat, valamint a tudományos köröket, a kutatóintézeteket és a polgárokat, hogy 2026. június 23-ig osszák meg véleményüket.

További információk a következőkről:

”

Forrás:
A Bizottság visszajelzést kér a nagy kockázatú mesterségesintelligencia-rendszerek osztályozására vonatkozó iránymutatás-tervezetről; Shaping Europe’s digital future, Európa Bizottság; 2026. május 18. (Uniós gépi fordítás, az eredeti elolvasható itt.)

Az uniós MI-rendelet (AI Act) átláthatósági gyakorlati kódexe – a munkacsoporti ülések harmadik fordulója

„Az MI-hivatal számos ülést és munkaértekezletet hívott össze, hogy összegyűjtse az érdekelt felek visszajelzéseit a mesterséges intelligencián alapuló tartalmak jelölésére és címkézésére vonatkozó, hamarosan elkészülő gyakorlati kódex harmadik és végleges tervezetének megalapozása érdekében.

Az elnöknek és alelnöknek kinevezett független szakértők felelősek a kódex megszövegezéséért. Az üléseken a mesterségesintelligencia-értéklánc azon érdekelt felei vettek részt, akik részt vettek a gyakorlati kódex kidolgozásának folyamatában. Ezek közé tartoznak a generatív MI-rendszerek és -modellek szolgáltatói, a jelölési és észlelési eszközök technológiai szolgáltatói, az ipar képviselői, a civil társadalmi szervezetek és a tudományos szakértők.

Az 1. munkacsoport ülése

A szolgáltatók jelölési és észlelési technikáival foglalkozó munkacsoport (WG1) 2026. március 16-i ülése a mesterséges intelligencián alapuló tartalmak átláthatóságára vonatkozó gyakorlati kódex második tervezetének 1. szakaszára összpontosított. Az ülés célja az volt, hogy az elnökök és az alelnökök ismertessék a felülvizsgált szakaszt, válaszoljanak az érdekelt felek kérdéseire, és lehetőséget biztosítsanak az érdekelt felek számára a visszajelzések megosztására. A vita középpontjában a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalomra vonatkozó jelölési és észlelési kötelezettségek álltak, beleértve a felülvizsgált többrétegű megközelítést, a szolgáltatóknak a észlelhetőség, a műszaki megvalósíthatóság, az összehasonlító teljesítményértékelés, a megfelelési keretek biztosításában betöltött szerepét, valamint a harmadik fél által végzett értékelések esetleges alkalmazását. Az érdekelt felek eltérő véleményeket fogalmaztak meg az előíró jelleg szintjével, a kötelező és az önkéntes intézkedések közötti egyensúllyal, valamint a kockázatalapú megközelítés relevanciájával kapcsolatban. Az ágazat képviselői felhívták a figyelmet a megfelelési terhekkel, az innovációval és a műszaki megvalósíthatósággal kapcsolatos aggályokra, míg a civil társadalom és a tudományos szereplők hangsúlyozták, hogy meg kell őrizni a kódex hatékonyságát, és szilárd biztosítékokat kell biztosítani a nyilvánosság és a polgárok érdekében.

A 2. munkacsoport ülése

A mélyhamisítással és a mesterséges intelligencián alapuló egyes szövegek alkalmazók számára történő közzétételével foglalkozó munkacsoport (WG2) 2026. március 17-i ülése a mesterséges intelligencián alapuló tartalmak átláthatóságára vonatkozó gyakorlati kódex második tervezetének 2. szakaszára összpontosított. Az ülés célja az volt, hogy az elnökök és az alelnökök ismertessék a felülvizsgált szakaszt, válaszoljanak az érdekelt felek kérdéseire, és lehetőséget biztosítsanak az érdekelt felek számára a visszajelzések megosztására. A vita középpontjában a deepfake-ekre vonatkozó közzétételi kötelezettségek és a generatív MI-rendszerek alkalmazóira vonatkozó, mesterséges intelligencián alapuló bizonyos szövegek álltak. Különösen az eredetmegjelölésre, a felhasználóra néző címkékre, az arányosságra, a műszaki megvalósíthatóságra, az irányítási intézkedésekre, a szerkesztői ellenőrzésre és az egységes uniós címke kidolgozására összpontosított. A résztvevők általánosságban üdvözölték a második tervezet nagyobb rugalmasságát, ugyanakkor eltérő véleményeket fogalmaztak meg a megfelelő szintű részletességgel és előíró jelleggel kapcsolatban. Az ágazati érdekelt felek felhívták a figyelmet a megfelelési terhekkel, az innovációval, a biztonságos kikötőkkel és a címkefáradtsággal kapcsolatos aggályokra, míg a civil társadalom és a tudományos szereplők hangsúlyozták, hogy egyértelmű, hozzáférhető és időben történő közzétételre, erősebb irányítási mechanizmusokra, valamint a platformok és a szabályozási keretek közötti következetességre van szükség.

Munkaértekezletek

A munkacsoporti üléseken kívül 3 további munkaértekezletet szerveztek a kódex (PDF) kidolgozási folyamatának résztvevőivel és megfigyelőivel. A munkaértekezletek során az elnökök és az alelnökök megválaszolták az előzetesen feltett kérdéseket.

A 2. munkacsoport munkaértekezlete

2026. március 23-án a második munkacsoport munkaértekezletén megvizsgálták a deepfake és egyes mesterséges intelligencia által generált szövegek címkéinek tervezésével, elhelyezésével és felhasználói tesztelésével kapcsolatos végrehajtási kérdéseket. A megbeszélés középpontjában a közzétételek láthatósága és hozzáférhetősége, egy uniós ikon kifejlesztése, a belső megfelelési folyamatok és a harmadik felekkel való együttműködés állt. A résztvevők hangsúlyozták, hogy egyértelmű, inkluzív és működőképes címkézési gyakorlatokra van szükség, ugyanakkor egyensúlyt kell teremteni a tényleges átláthatóság, a rugalmasság, a jogi egyértelműség, valamint az alkalmazókra és a szolgáltatókra nehezedő megfelelési terhek között.

Munkacsoport – 1. munkaértekezlet

2026. március 26-án az 1. munkacsoport munkaértekezletén megvizsgálták a Vámkódex 1. szakasza szerinti felülvizsgált jelölési és felderítési intézkedések végrehajtásával kapcsolatos technikai megfontolásokat. A megbeszélés középpontjában a többrétegű és multimodális jelölés megvalósíthatósága, a metaadatok szerepe, a nyilvános és biztonságos vízjelek, a vízjelek lehetséges alternatívái, valamint a különböző tartalmi módokon átívelő észlelési mechanizmusok álltak. A résztvevők hangsúlyozták, hogy szilárd, interoperábilis és technológiailag megvalósítható megoldásokra van szükség, ugyanakkor egyensúlyt kell teremteni az átláthatósági célkitűzések, a jogi hatály, a kkv-k megfelelési terhei és az innovációs megfontolások között.

Közös munkaértekezlet – 1. munkacsoport és 2. munkacsoport

2026. március 27-én az 1. és a 2. munkacsoport közös munkaértekezletén megvizsgálták a jelölési és címkézési kötelezettségek, valamint az 50. cikk szerinti horizontális követelmények közötti kölcsönhatásokat. A résztvevők áttekintették, hogy a géppel olvasható jelölések, a származásra vonatkozó adatok, a látható címkék és az egész EU-ra kiterjedő ikon hogyan működhetnének együtt az MI-értéklánc átláthatóságának támogatása érdekében. A megbeszélés középpontjában a szabványosítás és a rugalmasság, a hozzáférhetőség és a felhasználói élmény közötti egyensúly, az egyéb uniós szabályokkal, például a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabállyal való koordináció, valamint a kkv-kra és az alkalmazókra nehezedő aránytalan terhek elkerülésének szükségessége állt. Szorgalmazták továbbá a szereplők közötti szorosabb koordinációt a következetes, inkluzív és hatékony közzététel biztosítása érdekében, megőrizve ugyanakkor az innovációt és a jogi egyértelműséget.

A magatartási kódex harmadik és egyben utolsó tervezete

Az érdekelt felektől az ülések során kapott valamennyi visszajelzés, valamint a további írásbeli észrevételek információkkal szolgálnak majd a gyakorlati kódex harmadik és végleges tervezetéhez, amelyet várhatóan június elején tesznek közzé.

Töltse le az alábbi ülések jegyzőkönyveit.

Letöltések

Meeting working group 1 – 16 march

Meeting working group 2 – 17 march

Workshop working group 1 – 26 march

Workshop working group 2 – 23 march

Workshop working groups 1&2 – 27 march”

Forrás:
A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átláthatósági gyakorlati kódexe – a munkacsoportok üléseinek harmadik fordulója; Shaping Europe’s digital future, Európai Bizottság; 2026. május 22. (Uniós gépi fordítás, az eredeti változat elolvasható itt.)

A mesterséges intelligencia hatásai a gyermeki fejlődésre

„A generatív mesterséges intelligencia (MI) a gyermekek életének egyre szervesebb részévé válik: a hangalapú asszisztensektől és a társas robotoktól kezdve egészen az MI által generált mesekönyvekig. Ahogy a gyermekek mind gyakrabban kerülnek kapcsolatba ezekkel a technológiákkal, elengedhetetlen megvizsgálni, milyen hatást gyakorolhatnak a gyermekek fejlődésére. Ez a könyv e hatásokat három egymással összefüggő területen vizsgálja: az interakció, az észlelés és a tanulás terén. E területeken visszatérő motívum, hogy a gyermekek MI-vel való kapcsolata egyszerre tükrözi az emberekkel való kapcsolatukat, és el is tér attól; ezáltal az MI sajátos, ugyanakkor potenciálisan kiegészítő tapasztalati, gazdagító és tudásforrásként jelenik meg. Végső soron a könyv olyan értelmezési keretet kínál, amely segít megérteni a technológia, a gyermekek és fejlődésüket alakító társas kontextusok közötti összetett kölcsönhatást.”

Forrás:
Growing up with Artificial Intelligence : Implications for Child Development; Elements in Generative AI in Education; Cambridge University Press; 2026. május 7.
A könyv szabadon letölthető.

A szakpolitikai céloktól a gyakorlatig: az MI-rendszerek közbeszerzésének kihívásai

„A legtöbb, algoritmikus kormányzásban használt MI-rendszert helyi, tagállami és szövetségi szinten magántechnológiai szolgáltatókkal kötött közbeszerzési szerződések útján szerzik be. A kutatók és a szakpolitikai döntéshozók széles körben úgy vélik, hogy a közbeszerzés erőteljes szabályozási eszközt kínál a kormányzati MI-használat alakítására. Egy lényeges kérdés azonban jórészt figyelmen kívül maradt: vajon a közbeszerzési szerződések ténylegesen beváltják-e ezt az ígéretet?

A tanulmány ezt a kérdést vizsgálja az MI-rendszerek beszerzését szabályozó, nyilvánosan hozzáférhető tagállami szintű közbeszerzési szerződések szisztematikus áttekintésén keresztül. A szerződéses rendelkezéseket több kritikus dimenzió mentén elemzi, ideértve az adatokhoz való hozzáférést és az adatok bizalmas kezelését, a tulajdonjogot és a szellemi tulajdonjogokat, az érdekelt felek bevonását, az értékelési és tesztelési eljárásokat, valamint az adatbiztonságot és a kiberbiztonságot.

Az elemzés tartós szakadékot tár fel a szakpolitikai célkitűzések és a közbeszerzési gyakorlat között. Az MI-rendszerek beszerzését szabályozó szerződések gyakran nem alkalmasak arra, hogy betöltsék a nekik szánt szabályozási szerepet, mivel nem kezelik megfelelően az algoritmikus kormányzáshoz kapcsolódó sajátos kockázatokat. Ennek következtében a közbeszerzés továbbra is tompa szabályozási eszköz marad.

E megállapításokra építve a tanulmány azonosítja azokat a strukturális tényezőket, amelyek gyengítik a tagállami szervezetek képességét arra, hogy a közbeszerzést hatékony szabályozási eszközként használják. Ilyen tényező többek között a korlátozott alkupozíció, a jelentős információs aszimmetriák, valamint az általános szerződésmintákra való túlzott támaszkodás. A kibontakozó összehasonlító tapasztalatokra is támaszkodva az elemzés normatív javaslatokat fogalmaz meg a közbeszerzési gyakorlat újrakalibrálására: célzott jogalkotási beavatkozások, központosított és kollektív beszerzési stratégiák, valamint egységesített MI-szerződésminták kidolgozása révén.”

Forrás:
From Policy to Practice: Closing the Gap in AI Public Procurement; Giulia G. Cusenza; Drexel Law Review (megjelenés alatt) / SSRN; 2026. május 22.

Tudomány-, technika- és innovációpolitika (TTI-politika)

A kutatásértékelés reformja a tudomány fejlődése érdekében

„A jelenlegi kutatásértékelési gyakorlatok meghatározó szerepet játszanak a tudományos prioritások, a finanszírozás és a karrierutak alakításában, mégis gyakran szűk mérőszámokra támaszkodnak, amelyek nem képesek megragadni az együttműködést, a nyitottságot és a társadalmi hatást. Ez torz ösztönzőket teremthet, és nyomás alá helyezheti a kutatási rendszereket. Egyre nagyobb szükség van kiegyensúlyozottabb, költséghatékonyabb és átláthatóbb megközelítésekre, amelyeket nyílt adatok, valamint az MI gondosan szabályozott használata támogat. A kutatásértékelés reformja összehangolt intézményi fellépést igényel annak érdekében, hogy az értékelési gyakorlatok jobban igazodjanak a tudomány változó természetéhez és a társadalmi szükségletekhez.

Legfontosabb megállapítások:

A kutatásértékelés (Research Assessment, RA) központi szerepet játszik a kutatási rendszer prioritásainak és működésének alakításában, a jelenlegi gyakorlatok azonban gyakran nincsenek összhangban a változó szakpolitikai igényekkel és a kutatási folyamat átalakulásával. Az RA túlzott támaszkodása a szűk teljesítménymutatókra hajlamos alulértékelni az olyan kritikus kutatási gyakorlatokat és hozzájárulásokat, mint az együttműködés, a nyitottság, a társadalmi hatás vagy a szakpolitikai támogatás. Ugyanakkor ezek a mutatók torz ösztönzőket teremtenek, és nem kívánatos magatartásformákhoz vezethetnek.

Sürgető szükség van olyan alternatív értékelési eszközök és folyamatok kidolgozására és tesztelésére, amelyek egy egészséges és produktív, a társadalmi igényeket szolgáló kutatási kultúra kialakulását segítik elő. A kutatásértékelési koncepciók és módszertanok rendszerszintű, jobban alkalmazkodó irányba történő továbbfejlesztésének szükségességét a kutatást végző szervezetek és a finanszírozók egyaránt felismerik. Az RA átalakítása azonban nehéznek bizonyult, mivel összehangolt erőfeszítést és paradigmaváltást igényel a mélyen beágyazott értékelési gyakorlatokban és struktúrákban.

A kutatásértékelést költséghatékony módon kell alkalmazni. Az RA a kutatási rendszerrel szemben támasztott elvárásokkal párhuzamosan exponenciálisan növekedett. Az értékelés ma már túl sok időt és erőforrást von el mind a kutatóktól, mind a kutatási adminisztrátoroktól. RA-t csak világosan meghatározott célok érdekében szabad végezni, és csak akkor, ha más, kevésbé erőforrás-igényes folyamatok nem alkalmasak e célok elérésére.

A hatékony kutatásértékeléshez FAIR-alapú és nyílt adatkörnyezetre van szükség. A kizárólag saját tulajdonú adatokra és szolgáltatásokra való támaszkodás csökkenti azoknak a metaanalíziseknek az elvégzésére vonatkozó kapacitást, amelyek kulcsfontosságúak a hatékony kutatásértékelés szempontjából. Az ellenőrzés és az átláthatóság elvesztése alááshatja a kutatási ügynökségek és intézmények autonómiáját, valamint a kutatói közösség bizalmát.

A nemzeti és globális rangsorokat, illetve rangsorolási táblázatokat, amelyek az elmúlt években jelentős befolyásra tettek szert, nem szabad kutatásértékelésre használni. Ezek nem igazodnak a különböző kutatást végző szervezetek sajátos profiljaihoz és céljaihoz, ezért nem tükrözik pontosan az országok vagy intézmények minőségi kutatás végzésében nyújtott teljesítményét.

A mesterséges intelligencia (MI) kutatásértékelésben betöltött lehetséges szerepét körültekintően kell megvizsgálni. Bár az MI ígéretes lehetőségeket kínál egyes kutatásértékelési folyamatok egyszerűsítésére, hibákra és torzításokra is hajlamos, megbízhatósága pedig több olyan tényezőtől függ, amelyeket gondosan ellenőrizni kell. További munkára van szükség annak teljes körű felméréséhez, hogy az MI átlátható és felelős módon alkalmazva jelenthet-e hozzáadott értéket a kutatásértékelésben.”

Forrás:
Reforming research assessment for better science; OECD Policy Briefs, No. 56; OECD Publishing; DOI: 10.1787/f6202159-en; 2029. április 29.
Lásd még:
A FAIR-alapú és nyílt adatkörnyezet olyan adatkezelési ökoszisztéma, amely a megtalálhatóság, hozzáférhetőség, interoperabilitás és újrafelhasználhatóság (Findable, Accessible, Interoperable, and Reusable – FAIR) elveire épül, és ezeket a nyílt adatokra jellemző demokratizált, korlátozásmentes hozzáféréssel kapcsolja össze. Elősegíti az átláthatóságot és az innovációt, miközben az „amennyire csak lehet, legyen nyílt; amennyire szükséges, legyen zárt” irányelv alapján működik.
FAIR Versus Open Data: A Comparison of Objectives and Principles Open Access; Putu Hadi Purnama Jati, Yi Lin, Sara Nodehi, Dwy Bagus Cahyono, Mirjam van Reisen; Data Intelligence; (2022) 4 (4); 867–881.o

Nemzeti szintű összehangolás és tartományi versengés: Kína iparpolitikája az MI-dominancia érdekében

„Amerikának Kínán kívül nincs vele egyenrangú versenytársa a mesterséges intelligencia területén. Néhány évvel ezelőtt, amikor az MI-modellek fejlődési pályája még eléggé bizonytalan volt ahhoz, hogy olyan középhatalmak, mint az Egyesült Királyság vagy Franciaország, reménykedhessenek versenyképességük megőrzésében, ez talán túlzottan magabiztos kijelentésnek hangzott volna. Ma azonban már megalapozott közvélekedés. Az MI élvonalában való versenyhez a tehetség, az adatok, az energia és a számítási infrastruktúra példátlan léptékű összehangolására van szükség — olyan léptékre, amelyet reálisan csak az Egyesült Államok és Kína képes biztosítani, bár mindkettő a maga sajátos módján. Kína MI-fejlesztési és -terjesztési megközelítésének megértése ezért létfontosságú Amerika jövőbeli világbeli relatív pozíciójának megértéséhez.

Amerikát korábban is meglepte már Kína MI-képességeinek ereje. 2025 januárjában a DeepSeek megjelenését politikai döntéshozók és üzleti kommentátorok széles körben „Szputnyik-pillanatként” írták le. Bár a DeepSeek technikai előrelépéseit eltúlozták, a média reakciója megmutatta, milyen mértékben váltak sokan az Egyesült Államokban önelégültté Kína MI-képességek terén mutatkozó lemaradását illetően. A rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére túl sok amerikai megfigyelő hitte azt, hogy Kína képtelen önálló MI-áttörésekre — akár a fejlett félvezetőkhöz való hozzáférés korlátai miatt, akár annak a makacs mítosznak a következtében, hogy a kínai vállalatok csak másolni tudnak, innoválni nem. Sokan még ma is mintha azt gondolnák, hogy a kínai MI-modellek örökre az amerikai modellek mögött maradnak: gyengébb képességeket kínálnak majd, de az ár töredékéért. Csakhogy éppen az tette Kínát az Egyesült Államok egyenrangú versenytársává, hogy kellően jó termékeket kínált rendkívül alacsony áron, és ezzel megszerezte a piacot a kevésbé kifinomult technológiák és gyártási inputok területén. Az MI-ben tehát minden adott ahhoz, hogy ismét meglepetés érjen bennünket.

Az Amerikának az MI-versenyben elfoglalt helyéről alkotott túlzottan magabiztos képét átható közöny abból fakad, hogy a kínai–amerikai MI-versenyt a saját, számunkra kedvező értékelési szempontjaink szerint mérjük: az élvonalbeli modellek teljesítménymutatói, az adatközpont-építések léptéke, valamint az általános mesterséges intelligenciáig (AGI) vezető várható időtáv alapján. Ritkán mérjük az amerikai teljesítményt azokhoz a kategóriákhoz, amelyeket maguk a kínaiak tartanak fontosnak. A kínai állam és a különböző kínai vállalatok nyilvánvalóan arra törekednek, hogy felszabadítsák és széles körben hasznosítsák az MI-képességeket, Peking nemzetközi MI-vezető szerepre irányuló törekvése pedig vitán felül áll. Módszereik és sikerességi mércéik azonban eltérnek a mieinktől, ami a verseny természetének alapvetően másfajta értelmezéséről tanúskodik.

Azoknak az amerikai olvasóknak, akik hajlamosak Kína nyílt forráskódú MI-terjesztésre és alkalmazásokra helyezett hangsúlyát úgy elintézni, mint az élvonaltól való lemaradás kényszerű elfogadását, érdemes megfontolniuk egy másik értelmezést is: azt, hogy a kínai állam őszinte, és potenciálisan megalapozott ítéletet alkotott arról, hogy közép- és hosszú távon hol fognak jelentkezni az MI-fejlesztésből származó előnyök, vezetői pedig ennek megfelelően szervezik össze az állam számos ágát az ipari ökoszisztéma támogatására. Ez az esszé elsősorban két kérdést vizsgál: (1) hogyan hangolják össze ezt az MI-központú iparpolitikát, és (2) mit árulnak el Kína tartományai, önkormányzatai és központi kormányzata közötti szubnacionális dinamikák az MI-fejlesztés kínai modelljéről, amelynek Amerikában nincs megfelelője…”

Forrás:
National Orchestration and Provincial Competition: China’s Industrial Policy for AI Dominance; Farrell Gregory, Samuel Hammond; American Affairs; Summer 2026 / Volume X, Number 2
A szerzőkről:
Farrell Gregory a Foundation for American Innovation külső munkatársa.
Samuel Hammond a Foundation for American Innovation mesterségesintelligencia-politikáért felelős igazgatója és vezető közgazdásza.
Lásd még:
Foundation for American Innovation

Kiberbiztonság

Az Európai Kiberbiztonsági Kompetenciaközpont (ECCC) kiberbiztonsági szakembereket keres a főbb finanszírozási programokhoz

„Az Európai Kiberbiztonsági Kompetenciaközpont (European Cybersecurity Competence Centre, ECCC) kiberbiztonsági szakembereket keres, akik csatlakoznának ahhoz a független szakértői körhöz, amely az Európai Unió két legnagyobb finanszírozási programját, a Digitális Európa Programot és a Horizont Európa programot támogatja.

A kezdeményezésre akkor kerül sor, amikor az Európai Unió a növekvő kiberfenyegetések és geopolitikai feszültségek közepette tovább bővíti a kiberbiztonságba, a digitális ellenálló képességbe és a technológiai szuverenitásba irányuló beruházásait.

Növekvő igény a kiberbiztonsági szakértelemre

Az ECCC központi szerepet játszik az EU kiberbiztonsági stratégiájának és finanszírozási ökoszisztémájának összehangolásában. A Digitális Európa és a Horizont Európa programokon keresztül a Központ olyan projekteket támogat, amelyek a fejlett kiberbiztonsági kutatástól a biztonsági technológiák tagállamok közötti operatív bevezetéséig terjednek.

E törekvés megerősítése érdekében az ECCC jelenleg olyan szakértőket keres, akik kiberbiztonsági kutatási, innovációs, technológia-bevezetési vagy operatív biztonsági háttérrel rendelkeznek.

A kiválasztott szakértők többek között az alábbi feladatokban működhetnek közre:

* uniós finanszírozási kérelmek értékelése;
* finanszírozott projektek és szerződések nyomon követése.

A munka jellemzően szerződéses alapon, időszakos megbízások keretében történik, és korlátozott számú munkanapnyi rendelkezésre állást igényel. A feladatok magukban foglalhatnak távoli értékeléseket, szakértői testületekben való részvételt, projektértékeléseket vagy tanácsadási tevékenységeket.

A két program, amelyhez az ECCC szakértőket keres, eltérő, de egymást kiegészítő célkitűzésekkel rendelkezik. A Digitális Európa Program elsősorban a bevezetésre és az operatív képességekre összpontosít. A Horizont Európa ezzel szemben az EU kiemelt kutatási és innovációs programja.

Ki jelentkezhet?

Az ECCC tapasztalt szakembereket keres, akik legalább 5 év munkatapasztalattal rendelkeznek a kiberbiztonság különböző területein. A lehetséges jelöltek közé tartozhatnak például:

* kiberbiztonsági kutatók és oktatók;
* biztonsági mérnökök és architektek;
* CISO-k és iparági szakemberek;
* tanácsadók és auditorok;
* megfelelőségi, tanúsítási vagy digitális szakpolitikai szakértők;
* kritikus infrastruktúrák védelmével vagy fejlett kibertechnológiákkal foglalkozó specialisták.

Elvárás az angol nyelv magas szintű írásbeli és szóbeli ismerete, mivel az értékelési és jelentéstételi tevékenységek angol nyelven zajlanak. Kifejezetten ösztönözzük női kiberbiztonsági szakemberek jelentkezését.

A lehetőség nem állandó uniós pozíciót jelent. Ehelyett részvételt kínál egy olyan független szakértői hálózatban, amely hozzájárul Európa kiberbiztonsági környezetének alakításához, valamint versenyképes díjazást biztosít az elvégzett munkáért.

Kérjük, olvassa el a szakértőknek szóló nyílt érdeklődésnyilvánítási felhívást, és tekintse meg a részleteket a Funding and Tenders portálon.

Hogyan lehet jelentkezni?

A pályázóknak az Experts portálon kell regisztrálniuk , majd a regisztrációt követően közvetlenül e-mailben kell megküldeniük szakértői azonosítójukat az alábbi címre: evaluations@eccc.europa.eu.

Bár ez az érdeklődésnyilvánítási felhívás az EU 2021–2027-es többéves pénzügyi keretének teljes időtartama alatt folyamatosan nyitva áll, a közelgő pályázati felhívásokra és projektértékelésekre tekintettel arra ösztönözzük a jelentkezőket, hogy 2026. június 15-ig regisztráljanak.”

Forrás:
ECCC seeks cybersecurity experts for major funding programmes; European Cybersecurity Competence Centre (ECCC); 2026. május 18.

Információvédelem menedzselése – Hétpecsét Egyesület Szakmai Fórumok: CXIX., CXX., CXIX.

„(A rendezvény már lezajlott, az előadások anyagai viszont letölthetőek.)

  • A Hétpecsét Információbiztonsági Egyesület meghívja Önt, a 2026 május 20-án tartandó, „Információvédelem menedzselése CXXI. Szakmai Fórum” rendezvényére.

A Rendezvényünk helyszíne az Óbudai Egyetem, 1034 Budapest, Bécsi út 96/B,

09.30 – 10.00 Érkezés, regisztráció

10.00 – 11.30 Köszöntő és bevezető gondolatok – Aktualitások az információvédelem területén
Dr. Tarján Gábor (Hétpecsét) alelnök

„Az EU MI szabályozása a globális versenyben: Mit hozhat a vállalatoknak a digitális omnibusz csomag elfogadása?”
Dr. Pók László (Deutsche Telekom AG) Senior Privacy Manager

MI a házban, avagy egy kiberbiztonsági szakember találkozása egy felforgató technológiával
Dr. Krasznay Csaba (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) egyetemi docens

11.30 – 11.50 Kávészünet

11.50 – 13.00 „Az év információbiztonsági tartalom előállítója 2026” cím nyertes előadása

„AI eszközök és a biztonság, agentek a rossz úton”!
Iván Gergő (Hello AI) alapító
…
A fórumról szóló információkat, valamint az Egyesület életéről és az információbiztonsággal kapcsolatos érdekességekről a Hétpecsét Egyesület LinkedIn oldalán olvashatnak!

Céges támogatóink anyagai:
CIS Hungária Kft.
Com-Forth Ipari Informatikai Kft.
KÜRT Információbiztonsági és Adatmentő Zrt.
SUSE Software Solutions Germany GmbH

Budapest, 2026. május 18.

Letölthető anyagok:

”

Forrás:
Információvédelem menedzselése – Hétpecsét Egyesület Szakmai Fórumok: CXIX., CXX., CXIX.; Hétpecsét Egyesület; 2026
(Letölthetők a korábbi szakmai fórumok anyagai 2015-ig visszamenőleg.)

Szakirodalom

A felelősség elpárolgása, az objektivitás illúziója – A közigazgatás automatizációjának emlékezetes tévedései

„A cikk a technológiába vetett vak, intézményi hitről, a kiszolgáltatott egyén és a nagy szoftveres rendszerek közötti aszimmetriáról, a jogállami alapelvek (mint az ártatlanság vélelme és a jogorvoslathoz való jog) csendes háttérbe szorításának kockázatairól szól a közigazgatási automatizáció területén. Olyan hibákat ír le, melyeket nem szabad újra elkövetni és felhívja a figyelmet arra, miért érdemes valóban megtanulni a közigazgatási automatizált rendszerek írástudását, és nem csak letudni azt, mint hivatali kötelességet.

Bevezetés

A (generatív) mesterséges intelligencia hatásainak megértése iránt hatalmas az érdeklődés, ugyanígy a jó használatának módszerei, tippjei és trükkjei iránt is, egyre-másra találkozhatunk lenyűgözött, csalódott vagy rácsodálkozó beszámolókkal. A mesterséges intelligencia írástudásának ismerete Európában már szabályozásban is megjelenő igény, az AI Act a mesterséges intelligencia rendszereket használóktól kockázatfelismerő, etikus és felelős használatot biztosító képességeket vár el.

A közigazgatásban dolgozók számára is lassan, de gyarapodnak az ilyen jellegű képzések, nem tudom – és nem is akarom – kihagyni a lehetőséget, hogy megemlítsem a Spark-AI szövetség tanyagát (UNESCO – Oxford Egyetem), melyet intézetünk is terjeszt, egyelőre angol nyelven, de folyamatban van a tananyag honosítása.

A szolgáltató állam víziója mind a társadalom, mind a fejlesztők számára természetszerűleg nagyon szerethető megközelítés, melynek motorja a minél kiterjedtebb, megbízhatóan működő automatizáció, újabb időkben a mesterséges intelligencia – kissé mágikusan – ismételgetett alkalmazása. A folyamatok rendbetétele, az okos adatmenedzsment, a megfelelő időben a megfelelő módon, rugalmasan működő ügyintézési és emlékeztetési megoldások drasztikusan növelik a felhasználói élményt, de számos kockázatot is rejthetnek magukban.

Nem csak a jó, de a rossz megoldásokból is lehet tanulni. Három esettanulmány segítségével talán jól szembesülhetünk azzal, hogyan nem szabad fejleszteni, és még inkább, hogyan nem szabad használni, alkalmazni automatizált rendszereket.

A hagyományos bürokráciában van egy „aktatologató”, akit felelősségre lehet vonni vagy akivel lehet vitatkozni, az algoritmikus bürokráciában a hivatalnok az informatikai rendszerre támaszkodik, és hivatkozik a gép döntésére. A hatalom láthatatlanná és megfoghatatlanná válik. E mellett a másik kockázat, hogy a döntéshozók azt hiszik, hogy az adatok és az algoritmusok mentesek az emberi előítéletektől. Valójában azonban a történelmi igazságtalanságokat és a bürokratikus spórolási szándékot kódolják bele a szoftverbe a fejlesztés során. A különböző pilot projektek kutatása során pedig azzal is szembesülhetünk, hogy ezeket a kíméletlen, automatizált rendszereket szinte mindig a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjain (segélyezettek, bevándorlók, kisvállalkozók) tesztelik és alkalmazzák, ahol a legkisebb az ellenállás és a jogi érdekérvényesítő képesség. A modern digitális állam fejlesztésekor ezeket a hibákat kell elkerülni.

Esettanulmányok

Az első esettanulmány 1999-be, a brit posta világába vezet el, a második Ausztráliába, 2016-ba, a harmadik pedig Hollandiába, 2021-be. Mindegyik kritikus tanulságokat hozott – sajnos – mind a társadalom, mind a szakma számára.

A brit posta (Post Office) 1999-ben vezette be a japán Fujitsu által kifejlesztett Horizon nevű elektronikus könyvelési és tranzakciós rendszert. A szoftvert a helyi, franchise rendszerben működő postahivatalok vezetői (subpostmasters) kötelezően használták a napi pénzforgalom elszámolására. A Horizon kódjában olyan kritikus adatbázis-kezelési hibák és hálózati szinkronizációs bugok voltak, amelyek fantompénzhiányokat (olykor több tízezer fontos hiányokat) generáltak a helyi fiókok mérlegében. A Posta vezetése és jogászai szentül hitték, hogy a számítógépes rendszer tévedhetetlen. Amikor a helyi postavezetők jelezték a hibát, a központ azt jelezte vissza nekik, hogy senki más nem tapasztal ilyen problémát, így biztosan ők lopják a pénzt. A brit jogrendszerben élt egy vélelem (presumption of computer reliability), amely szerint a bíróságoknak alapértelmezetten bizonyítékként kellett elfogadniuk a számítógépes rendszerek kivonatait, hacsak a vádlott nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a szoftver hibás – ami egy zárt forráskódú rendszer esetén laikusoknak lehetetlen volt. 2000 és 2015 között 736 postavezetőt ítéltek el büntetőjogilag sikkasztás és csalás miatt a Horizon hibás adatai alapján. Több száz embert börtönöztek be, sokan elveszítették teljes vagyonukat a nem létező hiányok megfizetése miatt. A megbélyegzés következtében legalább négy postavezető öngyilkosságot követett el, házasságok mentek tönkre és ártatlan emberek kaptak priuszt. A Legfelsőbb Bíróság 2019-es döntése (Bates v Post Office) után megkezdődött az ítéletek tömeges semmissé nyilvánítása. A brit kormány eddig több mint egy milliárd fontot különített el a károsultak kártérítésére, de a jogi rehabilitáció a mai napig elhúzódik.

Ausztráliában a Centrelink 2016-ban indította el az Online Compliance Intervention (Robodebt) automatizált adatösszevetési rendszert. A projekt célja az volt, hogy emberi beavatkozás nélkül azonosítsa a jóléti juttatásokban (pl. munkanélküli segély, diákhitel-támogatás) részesülők esetleges túlfizetéseit. Az algoritmus az adóhivatal éves jövedelmi adatait vetette össze a szociális ügynökség (Centrelink) kétheti jelentéseivel. A gép az éves adózott jövedelmet egyszerűen elosztotta 26 egyenlő részre. Ha egy állampolgár alkalmi munkásként az év első 3 hónapjában sokat keresett (így magas lett az éves átlaga), de a következő 9 hónapban munkanélkülivé vált és jogosan kapott segélyt, a rendszer a mesterséges átlagolás miatt úgy érzékelte, hogy a teljes év során folyamatos jövedelme volt, tehát jogtalanul vette fel a segélyt. Ráadásul megfordították a bizonyítási terhet, a rendszer automatikusan generálta az adósságértesítőt, és a polgárt kötelezte arra, hogy 5–10 évre visszamenőleg mutasson be kétheti bérpapírokat a saját ártatlansága bizonyítására. Az algoritmus több mint 470 ezer hibás vagy jogtalan adósságértesítőt küldött ki a polgároknak, összesen 1,2 milliárd ausztrál dollár (AUD) értékű nem létező tartozást állapított meg. A szövetségi bíróság 2019-ben mondta ki a rendszer törvénytelenségét, három év működés után. A kormánynak 721 millió dollárt kellett készpénzben visszatérítenie 381.000 károsultnak, és az eljárást lezáró csoportos perben további 112 millió dollár kártérítést ítéltek meg. A vizsgálóbizottság számszerűsítette a trauma hatásait is: a jogtalan adósságbehajtási traumatizáció bizonyíthatóan közvetlen összefüggésbe hozható volt több áldozat öngyilkosságával.

A holland adó- és vámhivatal 2013-tól kezdődően prediktív kockázatelemző algoritmust alkalmazott a gyermekgondozási támogatások igényléseinek monitorozására. A cél a rendszerszintű csalások kiszűrése volt, ezek száma folyamatosan növekedett, sőt már külföldi csalók (például közel 800 bolgár állampolgár) használta ki azt, hogy igényléskor azonnal fizet a rendszer, utólag vizsgál felül és hív vissza pénzeket. Az ilyen csalási folyamatok miatt az új algoritmust nagyon szigorúra fejlesztették. A rendszert egy öntanuló klasszifikációs modell vezérelte, amely pontszámokat rendelt az igénylőkhöz. Az algoritmus a kockázati profil felállításakor közvetlen indikátorként (vagy közvetett proxyadatként) használta a kettős állampolgárságot és az alacsony jövedelmi státuszt. Ha valaki nem holland hangzású névvel vagy külföldi születési hellyel rendelkezett, a gép automatikusan magasabb kockázati osztályba sorolta. A rendszer a legkisebb adminisztratív pontatlanságot (pl. egy hiányzó munkáltatói igazolást vagy egy elgépelt számot) is rosszhiszemű csalásként regisztrált. Az üzemeltetők nem vizsgálták felül a gépi riasztásokat. Ha az algoritmus piros jelzést adott, a kifizetéseket azonnal, mérlegelés nélkül leállították és visszamenőleges hatállyal követelték vissza az addig kiutalt összegeket. Körülbelül 26 ezer szülő (és rajtuk keresztül több mint 70 ezer gyermek) vált a rendszer áldozatává. A hatóság átlagosan 10 ezer és 50 ezer euró közötti összegeket követelt vissza a családoktól, amelyeket napokon belül be kellett fizetni. Ez tömeges személyi csődökhöz, lakáskiürítésekhez és egzisztenciális összeomláshoz vezetett. A későbbi kormányzati vizsgálatok kimutatták, hogy a botrány következtében legalább 1115 gyermeket emeltek ki erőszakkal a családjából és helyeztek állami gondozásba a hirtelen jött családi elszegényedés és mentális krízisek miatt. A botrány miatt Mark Rutte kormánya 2021 januárjában kollektíven lemondott (de ugyanabban az évben újra megnyerte a választást).

Lecsapódott tanulságok az AI Act-ben

A holland esetben egy öntanuló algoritmus felügyelet nélkül, diszkriminatív adatok alapján, átláthatatlanul bélyegzett bűnözőnek több tízezer családot. Az AI Act pontosan azokat a rendszerszintű réseket zárja be, amelyek ezt lehetővé tették. Ha a holland adóhivatal ma akarná bevezetni a hírhedt csalásszűrő algoritmusát, az azonnal elbukna a megfelelési fázisban. Nem titkolhatnák el a forráskódot és a logikát, a kettős állampolgárságra épülő torzított adatbázis miatt a rendszer meg sem kaphatná a piaci engedélyt, az ügyintézők pedig törvényileg lennének kötelezve arra, hogy minden egyes gépi riasztást manuálisan, egyedileg felülvizsgáljanak. Az AI Act lényegében kikényszeríti, hogy a bürokrácia ne automatizálhassa a gyanút a jogállamiság alapelveinek feláldozásával.

Az AI Act a kockázatalapú megközelítést alkalmazza. A III. melléklet értelmében magas kockázatú (High-Risk AI Systems – HRAIS) kategóriába sorol minden olyan MI-rendszert, amelyet: az állami hatóságok a polgárok szociális segélyeinek, jóléti juttatásainak és szolgáltatásainak elbírálására, visszavonására vagy ellenőrzésére használnak vagy a magánszemélyek hitelképességének vagy kockázati profiljának megállapítására alkalmaznak. Ezek a rendszerek nem kerülhetnek csak úgy forgalomba. Szigorú, piacra lépés előtti és azt követő megfelelési (megfelelőségértékelési) eljárásokon kell átesniük.

A holland szülők éveken át azért voltak tehetetlenek, mert sem ők, sem maguk az ügyintézők nem tudták megmondani, az algoritmus miért pont az ő profiljukat jelölte meg csalásgyanúsként. Az AI Act kötelezővé teszi a naplózhatóságot (traceability) és a technikai dokumentációt. A rendszereknek automatikusan rögzíteniük kell a működésük során hozott döntések minden lépését. Az AI Act biztosítja az állampolgárok számára a jogot, hogy érthető és világos magyarázatot kapjanak, ha egy magas kockázatú MI-rendszer olyan döntést hoz, amely jelentős hatással van a jogaikra vagy a jólétükre, a hatóságnak kötelező megindokolnia a matematikai döntés mögötti logikát.

A holland adóhivatalban kialakult az úgynevezett automation bias (automatizációs elfogultság): a köztisztviselők vakon bíztak a számítógép jelzésében, és automatikusan aláírták a büntetéseket anélkül, hogy az egyedi emberi sorsokat megvizsgálták volna. A hatóságnak biztosítania kell, hogy az MI-t kezelő személyzet rendelkezzen a szükséges digitális írástudással, megértse a rendszer korlátait és tudatosan ellenálljon a gép tévedhetetlenségébe vetett hitnek.

Ezek mind jó hírek, és a fentiek fényében különösen sajnálatos, hogy elhalasztották az MI-rendszerek kritikus kockázati megfelelőségeinek számon kérhetőségének határidejét december elejére. Az azonban nyilvánvaló, hogy lehet bármilyen szabályozás, lehet bármennyire okosan fejlesztett rendszer, értő és odafigyelő emberek tudása nélkül mit sem érnek. Mindhárom esettanulmány legfontosabb üzenete, hogy a rendszerek a visszajelzések ellenére évekig működtek.

Források

Brit esettanulmány

High Court of Justice (2019): Bates v Post Office Judicial Review (No. 6) „Horizon Issues”. EWHC 3408 (QB).

Christie, S. (2022): The Post Office Horizon Scandal and the Presumption of Computer Reliability. Digital Evidence and Electronic Signature Law Review, 19, 45-56.

House of Commons Library (2024): Post Office (Horizon System) Offences Bill. Research Briefing

Ausztrál esettanulmány

Royal Commission into the Robodebt Scheme (2023): Final Report. Commonwealth of Australia.

Terry Carney (2019) Bringing robo-debts before the law: why it’s time to right a legal wrong

Tapani Rinta-Kahila, Ida Asadi Someh, Nicole Gillespie, Marta Indulska, Shirley Gregor (é.n.) How to avoid algorithmic decision-making mistakes: lessons from the Robodebt debacle

Holland esettanulmány

Childcare Allowance Parliamentary Inquiry

F. Zuiderveen Borgesius (2018) Discrimination, artificial intelligence, and algorithmic decision-making”

Forrás:
A felelősség elpárolgása, az objektivitás illúziója; Rab Árpád; ITKI blog, NKE Információs Társadalom Kutatóintézet, Ludovika.hu; 2026. május 22.

A nagy nyelvi modellek potenciális termelékenységi hatásai a magyar gazdaságban

„A tanulmány a nagy nyelvi modellek (Large Language Model, LLMs) termelékenységre és gazdasági növekedésre gyakorolt potenciális hatását vizsgálja Magyarországon. Az elemzés Acemoglu (2025), valamint Aghion és Bunel (2024) keretrendszereire épül, és a hazai munkaerőpiac munkakörszintű LLM-érintettségének becslését használja fel, álláshirdetési adatok alapján. A számítások szerint az LLM-ek által érintett gazdasági tevékenységek aránya mérsékelt, ami a teljes tényezőtermelékenység (TFP) 0,25–0,81 százalékpontos növekedését eredményezheti a következő évtizedben. Ez éves szinten 0,05–0,15 százalékpontos GDP-növekedésnek felel meg. A becsült hatások elmaradnak az amerikai eredményektől, ami elsősorban a hazai munkaerő alacsonyabb LLM-érintettségével és a munkajövedelmek GDP-ből való kisebb részesedésével magyarázható. Az eredmények rámutatnak az iparági és munkaerőpiaci szerkezet, valamint a jövedelemeloszlás szerepére az MI által elérhető növekedési potenciál alakulásában.”

Forrás:
A nagy nyelvi modellek potenciális termelékenységi hatásai a magyar gazdaságban; Korsós Zoltán, Baranyai Eszter, Fekete Dalma Eszter; Közgazdasági Szemle; LXXIII. évf., 2026. május (522–543. o.)

A megtört karrierlétra: MI, távmunka és a pályakezdők munkaerő-felvétele

„A generatív MI kiszorítja a junior munkavállalókat? Egyre bővülő szakirodalom válaszol igennel erre a kérdésre, jelentős visszaesést kimutatva a pályakezdők felvételében, különösen a GenMI-nek (GenAI) kitett foglalkozásokban. Érvelésünk szerint ez az ítélet elhamarkodott, mivel a GenMI-kitettség erősen korrelál egy másik, a pandémia utáni időszakban jelentkező sokkal: az otthoni munkavégzéssel, vagyis a távmunkával (WFH).

Két adatforrást használunk, amelyek összesen 243 millió új felvételt és 407 millió online álláshirdetést fednek le az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Ausztráliában a 2017–2025 közötti időszakban. Foglalkozási, regionális és vállalati szinten olyan modelleket becslünk, amelyek az érintett és kevésbé érintett csoportok időbeli változásait hasonlítják össze.

Külön-külön becsülve a GenMI- és a távmunka-kitettség két szórásnyi növekedése 2025-re egyaránt körülbelül 5 százalékpontos visszaesést jelez előre az új felvételeken belüli junior munkavállalók arányában, valamint mintegy 3 százalékpontos csökkenést azoknak az álláshirdetéseknek az arányában, amelyek csak korlátozott munkatapasztalatot követelnek meg.

Együttes becslés esetén azonban a távmunka hatása fennmarad, míg a GenMI-együttható jelentősen gyengül, és gyakran statisztikailag megkülönböztethetetlenné válik nullától. Alternatív kitettségi mérőszámok, rezidualizációs eljárások, rugalmas, nemparametrikus társkezelés-kontrollok, valamint a kitettségi mérőszámok tényleges távmunka-adoptációval mint kezelési változóval való helyettesítése egyaránt alátámasztják fő megállapításunkat: a távmunka robusztus előrejelzője a pályakezdők felvételében tapasztalható visszaesésnek.”

Forrás:
The Broken Ladder: AI, Remote Work, and Early-Career Hiring; Peter John Lambert, Yannick Schindler; SSRN; 2026. május 18.

A közszféra innovációs laboratóriumainak tipológiája

„Számos közszektorbeli szervezet hozott létre innovációs laboratóriumokat annak a nyomásnak a hatására, hogy társadalmi problémákat kell kezelniük, valamint annak a magas elvárásnak megfelelve, hogy meg kell újítaniuk a közszolgáltatásokat. Ugyanakkor továbbra is korlátozottan értjük csak, milyen szerepet töltenek be a közszektorbeli innovációs laboratóriumok a közigazgatási szervezetek innovációs képességének erősítésében. Az innovációs laboratóriumok hatásának értékelése vagy összehasonlítása nehézségekbe ütközik működési módjuk és tevékenységeik sokfélesége miatt.

Ez a tanulmány e kutatási hiányt kívánja pótolni egy olyan tipológia kidolgozásával, amely rendszerezi az innovációs laboratóriumok sokféle formáját, és lehetővé teszi a különböző laboratóriumi működési modellek összehasonlítását. A javasolt tipológia olyan potenciálisan releváns tényezőket azonosít, amelyek hozzájárulhatnak a közszervezetek innovációs képességének növeléséhez.

A megállapítások elsősorban feltáró jellegű tanulmányok és esettanulmányok szakirodalmi áttekintésén alapulnak, amely lehetővé tette a releváns kritériumok azonosítását. A javasolt tipológia három dimenziót foglal magában:

  1. érték – a laboratóriumok által elérni kívánt innovációs hatás;
  2. irányítás – a kormányzat szerepe és a finanszírozási modell;
  3. hálózat – az együttműködési megállapodásokban részt vevő érintettek köre.

Az európai országok és régiók összehasonlítása a laboratóriumok eloszlása alapján azt mutatja, hogy az északi és a brit országokban működő laboratóriumok általában szélesebb hatókörrel rendelkeznek, mint a kontinentális európai országokban működők.

A közszektorbeli innovációs laboratóriumok segíthetik, hogy az innovációt szervezeti határokon átívelő, együttműködésen alapuló módon közelítsék meg. Ebben az összefüggésben ugyanakkor szükség van annak a működési modellnek a megtalálására, amely a legjobban illeszkedik az adott szervezet szükségleteihez vagy stratégiai ambícióihoz. A javasolt tipológia a közszektorbeli innovációs laboratóriumok tervezése szempontjából releváns kritériumokra épül. A különböző laboratóriumtípusok megkülönböztetésének képessége segíti a gyakorlati szakembereket abban, hogy céljaiknak megfelelő modelleket válasszanak, és tanuljanak a már működő laboratóriumok tapasztalataiból.”

Forrás:
Tab the lab: A typology of public sector innovation labs; Aline Stoll, Kevin C Andermatt; International Review of Administrative Sciences; DOI: 10.1177/00208523241280129; 2024. október 30.

Iparpolitikai kiadások 20 országban – Mit finanszíroznak valójában a kormányok?

„Az iparpolitikai kiadások húsz országban növekedtek, de nem olyan mértékben, mint ahogyan azt a vita sugallja. Ennél is fontosabb, hogy a támogatások jellemzően nem a versenyképességüket erősítő, hanem inkább a versenyképességüket vesztő ágazatokba áramlanak. Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy miért van ez így, és mindez mit jelent a szakpolitikai döntéshozatal szempontjából.

Bár az iparpolitikáról szóló vita nagy része annak hatékonyságára, lehetséges piactorzító hatásaira, valamint arra összpontosít, hogy a kormányok túl sokat vagy éppen nem eleget költenek-e, egy húsz országra kiterjedő új elemzés más fontos kérdésekre is rámutat: vajon a pénz a megfelelő helyekre kerül-e, és ha egyszer elindul a támogatás, megáll-e valaha az áramlása?…”

Forrás:
Industrial policy spending across 20 countries: What governments actually fund; Brilé Anderson, Antoine Dechezlepetre; OECD; 2026. május 20.

Törvények, rendeletek

Megjelentek az első fontos döntések, szűk határidőkkel

„Tartalomjegyzék
…
1149/2026. (V. 18.) Korm. határozat A 2026. évi központi költségvetésről 2705
1150/2026. (V. 18.) Korm. határozat Az egészségügy átalakításával kapcsolatos egyes tanulmányokról 2706
1151/2026. (V. 18.) Korm. határozat A helyi önkormányzatokat érintő egyes kérdésekről 2706
1152/2026. (V. 18.) Korm. határozat A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapról 2706
1153/2026. (V. 18.) Korm. határozat A harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáról 2707
1154/2026. (V. 18.) Korm. határozat A Magyar Állam által 2022. május 24. és 2026. május 12. napja között kötött egyes beruházási célú szerződésekről 2707
1155/2026. (V. 18.) Korm. határozat Az MVM Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársasággal és a Paks II. Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársasággal
kapcsolatos egyes kérdésekről 2708
1156/2026. (V. 18.) Korm. határozat A közelmúltban Nyugat-Magyarországon ismertté vált azbesztszennyezésről 2708
1157/2026. (V. 18.) Korm. határozat A közjegyzőkről 2709
1158/2026. (V. 18.) Korm. határozat A bírósági végrehajtásról 2709
1159/2026. (V. 18.) Korm. határozat A csődeljárásokról és felszámolási eljárásokról 2710
1160/2026. (V. 18.) Korm. határozat A kormányzati igazgatási szervek tisztviselőinek munkahelyi elhelyezéséről 2710
1161/2026. (V. 18.) Korm. határozat A kormányzati igazgatási szervek, továbbá az irányításuk vagy felügyeletük alatt álló szervezetek által használt ingatlanokról 2711
1162/2026. (V. 18.) Korm. határozat A 2026. május 13. napja előtt kiállított diplomata-útlevelekről 2711
1163/2026. (V. 18.) Korm. határozat A Magyar Légierő kormányzati és diplomáciai feladatokba bevont eszközeiről és eljárásrendjéről 2711
1164/2026. (V. 18.) Korm. határozat A Magyar Állam és az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány szerződéses jogviszonyáról”

Forrás:
Magyar Közlöny; 2026. évi 53. szám; 2026. május 18. (PDF)