Skip to main content

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Információ röviden

Szakirodalom

Törvények, rendeletek


Részletes tartalom

Kiemelt híreink

A koronavírus-járvány (CoVID-19) miatt szükségessé vált rendkívüli kormányzati intézkedések rendeletei – 2021. május 25-május 28.

Elkezdődött az egészségügy átalakítása

„A koronavírus-járvány még inkább indokolta, hogy sok év halogatás után elinduljon az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, amelynek hátterében adatokra alapozott döntéshozatal áll. Mindez ma már nem működhet fejlett informatikai bázis nélkül.

Azt ugyan nem tudni, hogy meghívták-e az államigazgatás hivatalos rendszerében az egészségügyért is felelős erőforrás minisztert, vagy az utóbbi másfél évben láthatatlanná váló egészségügyért felelős államtitkárt, minden estre az ágazat átfogó átalakításának terveiről nem Kásler Miklós és nem is Horváth Ildikó számolt be az IME egészségügyi szaklap csütörtöki, infokommunikációs konferenciáján, hanem az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője, Jenei Zoltán.

Tavaly nyáron még senki nem hitte el, hogy ebben a ciklusban elkezdődik az egészségügy átalakítása, amelynek első mérföldköve a Magyar Orvosi Kamarával történt egyeztetést követően az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény elfogadása volt – kezdte előadását az OKFŐ főigazgatója, aki szerint a pandémia okozta zaklatottság ellenére is jó és bátor döntés volt a kormánytól, hogy belevágott a reformba.

Mindenki tudja, hogy több forrás kell az átalakításhoz – folytatta a főigazgató, aki szerint a szükséges pénz az unió helyreállítási alapjából, a következő hétéves konvergencia program keretéből, valamint hazai forrásokból érkezik majd. Az átalakítás egyik célja az intézményi eladósodás megállítása, azt szeretnék elérni, hogy a kórházak tartozása az év végén ne haladja meg a hatmilliárd forintot. Ennek érdekében – az irányítási rendszer és a struktúra átalakítása mellett – új finanszírozási modulokat vezetnek be, a TVK helyére lépő éves keretgazdálkodás ennek egyik első lépése. A finanszírozási rendszer átalakítására 45 milliárd forint áll rendelkezésre. A költségvetési stabilitás és a magasabb szintű ellátás egyensúlyának megteremtése elsődleges célja a reformoknak.

Ellátás nem szűnik meg, marad a szabad orvosválasztás

Ellátás sehol nem szűnik meg, ám a gyógyításnak sokkal hatékonyabbnak kell lennie – e szavakkal cáfolta a kórházbezárásokról szóló híreket a főigazgató. A városi és megyei kórházak szintjén elemzik az ellátórendszer struktúráját annak érdekében, hogy a betegek garantáltan az állapotuknak legmegfelelőbb, minőségi ellátáshoz jussanak. Az irányítási rendszer átalakítása is a transzparens és költséghatékony egészségügy irányába mutatnak – vélte az OKFŐ vezetője, aki megjegyezte azt is, hogy örül annak, hogy a magánellátók is fejlesztik a szolgáltatásaikat, és azt reméli, lesz azokra fizetőképes kereslet is.

Rugalmas, nem ágyszámokhoz kötött, a minőségi ellátást ösztönző finanszírozási környezet kialakításán dolgoznak. A jövő év január 1-jével bevezetendő új modellben úgy az intézményvezetőket, mint a gyógyító orvosokat is arra motiválnák, hogy jobb és hatékonyabb ellátást nyújtsanak a betegeknek. Jenei Zoltán kifejtette azt is, hogy örült volna annak, ha a jogállási törvény minősítésről szóló fejezetében megmarad annak lehetősége, hogy az orvosok bérét akár húsz százalékkal csökkentsék (jelen állás szerint csak pozitív irányba téríthető el a fizetés) az éves minősítés nyomán. Ugyancsak a hatékonyabb gyógyítás lehetősége felé nyithat kaput a kórházi rendszert is tehermenetesítő, praxisközösségekre épülő alapellátási modell – magyarázta Jenei Zoltán. Hozzátette azt is, hogy bár időnként gyorsan készülnek az átalakítások alapját képező jogszabályok, ám a szükséges korrekcióra is mindig lehetőséget biztosítanak.

A lakosság részvétele nélkül nem lehet változásokat elérni, és csökkenteni a nyomást az egészségügyi ellátórendszeren. A társadalom egészségmagatartásának javítása érdekében hozták létre az OKFŐ népegészségügyi főigazgatóságát, amely a kormányzat és az NGO-k segítségével orvosolná a társadalmi hiányosságokat. Garantálni kell a szabad orvosválasztás jogát, ezt a jövőben sem kívánják korlátozni – hangsúlyozta még a főigazgató.

A járvány generálta az informatikai fejlesztéseket

Az egészségügyi informatika fejlesztésére 150 milliárd forintos uniós keret nyílhat meg a most induló hét éves támogatási ciklusban – mondta a konferencián Vartus Gergely, a Miniszterelnökség európai uniós finanszírozásért felelős helyettes államtitkára, hangsúlyozva, hogy nincs ma Magyarországon olyan döntéshozó, aki megkérdőjelezné az eHealth-re költött pénz szükségességét és jogosságát. Úgy vélte, a pandémia generálta az egészségügyi informatika hazai fejlődését, és a telemedicina elfogadottá vált politikai, az ellátói és állampolgári oldalról egyaránt.

Ezt támasztotta alá Szabó Bálint, az OKFŐ informatikai főigazgató-helyettese is, aki arról számolt be előadásában, hogy 24 Covid-fejlesztés történt az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térben (EESZT) az elmúlt egy évben, a teljes pandémiás adatszolgáltatás ezen a rendszeren nyugszik. A kórházi informatikai rendszerekből (HIS) befutó, rendszerezett adatok ezen keresztül jutnak el a járványügyi döntéseket meghozó minisztériumokhoz és állami hivatalokhoz, itt zajlik az oltások rögzítéséhez szükséges, strukturált ambuláns lapok feldolgozása, ami a védettségi kártyák és az azokhoz kapcsolódó applikáció alapja. A járvány alatti fejlesztések sorába tartozik az a HIS-ekbe épített funkció, amely automatikusan mutatja az oltásra érkezők Covid-státuszát, így szolgálva a betegbiztonságot. Ma már e-beutalóval kérhetik az orvosok a PCR vizsgálatokat, amint a lelet elkészült, azt az orvos és a beteg is azonnal láthatja a térben. Kifejezetten a járvány indukálta a tér telemedicina-képességének fejlesztését, mostanra olyan funkciót is telepítettek ide, amely lehetővé teszi a hiteles betegazonosítást is.

Bár nem a pandémia indokolta a nemzeti egészségügyi telefonos ügyfélszolgálati és online információs központ létrehozását, a már működő szolgáltatás most még erősen Covid-fókuszú, de a későbbiekben általános orvosi információk jelennek majd meg ezen a felületen – ígérte az OKFŐ informatikai felelőse.

Menetközben elkészült és jól vizsgázik az a rendszer is, amelybe minden intézmény feltöltheti az elkészült CT-felvételeket, ennek kiterjesztését hamarosan megkezdik – mondta Szabó Bálint, felhívva a figyelmet arra is, hogy új regiszterek már csak az EESZT-ben jöhetnek létre, és a már működőket is ide csatornázzák be azzal a feltétellel, hogy a regisztergazda bármikor hozzáférhet az ott tárolt adatokhoz.

Adatvezérelt döntéshozatal, valós idejű adatszolgáltatás

A magyar járványügyi szakrendszer nem olyan tömeges megbetegedésekre készült, mint amit a Covid-pandémia jelentett, az elsődleges kihívás ezért a Nemzeti Népegészségügyi Központ számára az volt, hogy megakadályozzák az összeomlást. Ezekkel a szavakkal nyitotta a megszólalók sorát Surján Orsolya, helyettes tisztifőorvos a konferencia kerekasztal-beszélgetésében. A központ tapasztalatai is igazolták, hogy a járvány időszakában részben felgyorsultak az informatikai fejlesztések, és a hatóság is igyekezett az EESZT-n keresztül hozzájutni a járványkezeléshez szükséges adatokhoz, hogy az adatszolgáltatás ne jelentsen külön terhet a szolgáltatók és az orvosok számára.

Az adatvezérelt döntéshozatal ugyancsak érvényesült az elmúlt egy évben, hiszen a szakmai és politikai döntéseket egyaránt azokra az útmutatókra alapozták, amelyeket az Emmi az NNK adatai alapján készített – mondta a tisztifőorvos helyettese, kiemelve, hogy az oltási rend kialakítása egyértelműen az EESZT adatain alapultak.

Minden szervezet egyre inkább átállt a real-time adatfeldolgozási képességek fejlesztésére, megjelent a napi többszöri adatszolgáltatási igény is, ami a szolgáltatók számára jelenti a még nagyobb kihívást – jegyezte meg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója. Kiss Zsolt azt is hozzátette, a NEAK 25 éves adatbázisa nyújtott támpontot abban, hogy kik kerüljenek előre az oltási rendben aszerint, hogy korábbi megbetegedéseik milyen kockázati tényezőt jelentenek számukra a Covid-19 megbetegedés esetén.

Vert hadak, vagy vakmerő remények?

Hiányzik egy innovatív módszertani központ a hazai egészségügyi informatikában, enélkül sokszor szakmai megrendelés nélkül indulnak a fejlesztések – jegyezte meg előadásában Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója, hozzátéve, hogy nagy előrelépés lenne az is, ha egységes lennének a kórházak informatikai rendszerei.

Sokat adhatott volna a járvány alatt a MENTA (Mobil Egészségnapló és Tájékoztató Alkalmazás), amely az EESZT-hez kapcsolódó lakossági alkalmazás – hívta fel egy újabb hiányosságra az exállamtitkár, aki arról is szólt, nem egyszerű a különböző projektekben – TIOP, TÁMOP, Norvég Alap – futó informatikai fejlesztési portfóliót menedzselni.

Az adat életet ment – ismételte régi szlogenjét az SE Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja, aki azt javasolta, kezdjük el használni, és 21. századi módon használni az egészségügyben előállított adatokat, mert az úgy a gyógyítást, mint a módszertani fejlesztéseket és az adatkormányzást is támogatja.”

Forrás:
Pénz, paripa, fegyver: elstartolt az egészségügyi reform; Tarcza Orsolya; MedicalOnline; 2021. május 28.

Közigazgatás, politika

„Európai Uniós Források 2021-2027” konferencia, I.: Az EU működésének változását vetíti előre az uniós fejlesztési források rendszerének átalakulása?

„ Vajon a föderalisták vagy a szuverenisták állnak nyerésre az Európai Unióban? Többek közt erről is vitáztak a résztvevők a Századvég és az MCC konferenciáján. A Makronóm exkluzív tudósítása.

Május 13-án, alig két nappal a magyar helyreállítási és ellenállóképességi terv benyújtása után került sor az Európai Uniós Források 2021-2027 címmel megrendezett konferenciára. Az eseményt a Századvég Gazdaságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium szervezte. Az konferencia két kerekasztalt foglalt magában: míg a délelőtti beszélgetésen inkább a stratégiai célokról esett szó, addig a délutáni szekcióban sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a résztvevők a magyar tervek gyakorlati végrehajtásának kérdéseire. Az eseményre a Makronóm is meghívást kapott, az alábbiakban a délelőtti beszélgetésről készült exkluzív tudósításunkat olvashatják.

A délelőtti panel résztvevői között a magyar közigazgatás színe-java éppúgy képviseltette magát, mint a kutatói-szakértői szféra jeles szereplői. A Miniszterelnökséget Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár képviselte. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium részéről jelen volt Steiner Attila körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár, a Pénzügyminisztérium szempontjait pedig Adorján Richárd költségvetésért felelős helyettes államtitkár ismertette. Rajtuk kívül részt vett még Darvas Zsolt a brüsszeli Bruegel Intézet vezető kutatója, valamint Balás Gábor a Hétfa Kutatóintézet ügyvezetője. A beszélgetés moderátorai Kenyeres Kinga, a Századvég Gazdaságkutató Intézet vezérigazgató-helyettese és Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője voltak.

Szertefoszlott vagy épp most épül a föderális Európa utópiája?

A beszélgetés alaphangját Fűrész Gábor, a Századvég vezérigazgatója adta meg. A kutató úgy látja: Magyarország eddig nagyon sikeres, hatékony volt az uniós források felhasználásában. Ez pedig nagyban segítette az országot a fejlődési pályára való visszatérésben a pandémia előtti években. Aztán jött a járvány, ami teljesen új helyzetet teremtett, de Magyarország alapvetően kedvező helyzetből indult a válság elején.

Fűrész szerint bár számos vitás pont van az EU-t illetően a közbeszédben, de az uniós források szerepe talán a legkevésbé vitatott kérdések közé tartozik. Az ezek körül kialakult egyedüli politikai vita a jogállamisági feltételrendszer kapcsán volt. A kutató szerint az EU egy hosszú évtizeden van túl, ami a 2008-as válsággal kezdődött. Ezt aztán hosszú kilábalás követte, majd jött migrációs konfliktus, és a Brexit. Aztán néhány év prosperitásban telt, de már itt is volt a pandémia. Ezek miatt szerinte a fő változás az, hogy
szertefoszlott a föderális Európa utópiája.

Az erős nyitó gondolatok után Ágostházy Szabolcs ismertette előadásában a fontosabb szakmai szempontokat. Szerinte az elmúlt egy év egy válsággal teli év volt mind gazdasági, egészségügyi és szociális értelemben. Az EU idei kihívásai ennek fényében kettősek voltak: egyfelől a megfelelő vakcinabeszerzés és elosztás problémáira kellett választ találni, másrészt gazdasági rendszerek helyreállítása és a versenyképesség visszaszerzése is kiemelt prioritást kapott. Az államtitkár úgy látja, Magyarország mindkét téren jobban áll, mint az Európai Unió.

A helyreállítási alap kapcsán kiemelte, hogy ez bár jelen tudásunk szerint egy egyszeri termék, ugyanakkor már lehet olyan hangokat hallani, akik szeretnének ebből rendszert csinálni. Az alap hitellábával kapcsolatban (melyet Magyarország egyelőre nem kíván igénybe venni) úgy fogalmazott:
„Ez, ha kellően jövőbe tekintve, óvatos hozzáállással nézzük, akkor egy egyértelmű tovább mutatás egy olyan fiskális unió felé, ami messze túlmutat még az eurózóna sztenderdizált mechanizmusain is.”

Így pedig „a teljes uniós tagállami kör hosszútávú egymásra utaltságát, közös gazdasági és társadalmi fejlesztési irányait meghatározó mechanizmus felé fordulhat el.”

Ágostházy szerint az eddigi uniós kohéziós politika az EU kevésbé fejlett tagállamait privilegizálta. Ez azonban nem jótékonysági, hanem biznisz alapon történt. Az volt a mögöttes logika, hogy mi megnyitjuk a piacainkat, munkaerőt biztosítunk a közösség számára, s ezáltal az ebből eredő szükségleteink megtámogatására kohéziós pénzeket kapunk. Ezzel szemben szerinte az új helyreállítási alap már inkább valamennyi tagállam érdekében tartalmaz olyan intézkedéseket, amik függetlenek a gazdasági, társadalmi fejlettség szintjétől. Ez pedig egy egyértelmű elmozdulás a hagyományos kohéziós politikától.

Az államtitkár kitért a világszintű összehasonlításokra is a válságkezelés terén. Az adatok alapján az EU gazdasági visszaesése erősebb, mint az USA-é. Ennek ellenére az USA gazdasági mentőcsomagja több, mint a duplája az EU-s mentőcsomagnak. Sőt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tagállamok jelentős többsége nem tervez élni az uniós hitelfelvétel lehetőségével, akkor – bár egyelőre csak becsülni lehet – akár a negyede/harmada is lehet az USA-énak az európai mentőcsomag. Ez a nagyságrendbeli különbség pedig az államtitkár szerint felveti a kérdést, hogy lehet, hogy nem kellően hatékony az EU, nem szolgálja eléggé a tagállami érdekeket.

A nyitóelőadás zárásaként Ágostházy néhány fontosabb adatot is ismertetett. Elmondta, hogy a fő cél az, hogy 2030-ra az EU öt legélhetőbb tagállama közé tartozzunk. A magyar RRF-terv kapcsán kiemelte, hogy annak több mint harmada egészségügyi fejlesztésekre fog elmenni, zöld fejlesztésre 42 százalék jut, 24 százalékot pedig oktatás, képességfejlesztés, felzárkóztatás terén megvalósuló projektek tesznek majd ki. Emellett ismertette, hogy a helyreállítási terv megvalósulása hosszútávon 186 ezer fővel növelheti a foglalkoztatottak számát.

Továbbá ismertette, hogy a számításaik alapján hosszútávúak lesznek a helyreállítási terv hatásai, mivel 2026 után is 1,3 százalékkal több lehet a magyar GDP, mint az a helyreállítási terv nélkül lenne.

Helyreállítási alap: amit tudni érdemes

Darvas Zsolt hozzászólásában azt boncolgatta, hogy valóban mennyiben helyreállítási a helyreállítási alap.

A források háromnegyede ugyanis csak 2023 után érkezik majd. Ekkorra pedig az előrejelzések szerint már minden tagállam kint lesz a válságból. Így szerinte ez sokkal inkább a hagyományos hosszútávú stratégiai célokra szánt források kibővítése. A helyreállítási alap forrásainak elosztásáról megemlítette a Bruegel kutatója, hogy a források többsége azokat a tagállamokat segíti majd, ahol az egy főre jutó jövedelem viszonylag alacsony.

Az általános tudnivalók megvitatása után a források felhasználási irányai kerültek terítékre. Az uniós szabályok szerint a helyreállítási alap forrásainak 37 százalékát klímavédelemre, 20 százalékát pedig digitalizációs célokra kell költenie a tagállamoknak. Ezzel kapcsolatban Ágostházy érdekes meglátásokat tett. Elmondása szerint az előzetes prekoncepció az volt, hogy ezek kihívást jelentő célok, és ezeket nem lesz könnyű elérni. Azonban ahogy haladtak a tárgyalások, a részletes módszertan megismerése után kiderült, hogy a mutatók elérhetőek, valójában egybeesnek a magyar célokkal és tervekkel. A legérdekesebb vitás pont az EB-vel a Reskill & Upskill pillér körül alakult ki. Nem volt ugyanis egyetértés, hogy a tervezett magyar egyetemi fejlesztések jól illeszkednek-e az EB elvárásaihoz és politikai viták szűrődtek be a tárgyalásokba. Így pedig az erre szánt források struktúráját módosítani kellett, a fejlesztésekben jóval nagyobb rész hárul majd a nemzeti költségvetésre.

Steiner Attila a zöld átállás kérdéseiről beszélt részletesebben. Szerinte fontos mérföldkő a 2050-es klímaelköteleződés EU-s szempontból. Ugyanakkor kiemelte, hogy most járunk a cél elérésének a félidejében, s jelenleg még csak 20 százalékos a csökkenés az 1990-es bázisévhez képest. Ahhoz, hogy valóban teljesítse az EU a 2050-es vállalását, hatalmas léptékű átalakításra lesz szükség.
Magyarországon például ma majdnem minden lakásba be van vezetve a gázfűtés, ezt valamivel ki kell váltanunk.

Magyarország egyébként eddig jobban halad az EU egészénél: nálunk már 32 százalékos CO2 csökkenés a bázisévhez viszonyítva. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy holisztikus, átfogó megközelítés kell a zöld témák kapcsán is, különben az európai ipar és a lakosság nem fogja támogatni az átállást.

Ehhez később még hozzátette, hogy Magyarország szempontjából a zöld átállásnál is az lesz a fontos, hogy hogyan tudunk olyan szegmensekben jó pozíciókat elfoglalni, ahol eddig még nem voltunk igazán helyzetben. Az államtitkár szerint a klímasemlegességi cél eléréséhez rengeteg olyan technológiára lesz szükség, amiket ma még nem is ismerünk, vagy még nem kiforrottak. Erre példaként hozta fel a hidrogén szerepét, mely 2050-re jelentősen megnőhet, ebből pedig szerinte még Magyarország is profitálhat.

Két lépés előre, de mi ennek az ára?

Balás Gábor arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy az eddigi uniós stratégiai célokhoz viszonyítva meglehetősen tágak a mostani felhasználási keretek. A kutató szerint két Rubicont is átléptek a tagállamok a mostani források kapcsán. Egyrészt elfogadták, hogy az EB az országspecifikus ajánlások alapján tárgyalhat az országokkal a fejlesztési forrásokról, másrészt pedig közös hitelt is felveszünk. Ezért cserébe pedig kicsivel több forrást kapunk, és elfogadjuk, hogy megfelelően kell felcímkézni a céljainkat, hogy azt az EU elfogadja. Azaz Balás szerint végül is az Európai Egyesült Államok felé léptünk kettőt azért, hogy szakpolitikai értelemben nagyobb szabadsággal költhessük el a pénzeket.

Az uniós struktúrában mindig a status quo-ból való elmozdulás a legnehezebb, és most az RRF miatt bekerült a közös hitel a status quo-ba. Ez pedig felveti a kérdést, hogy ez akkor hosszabb távon is velünk maradhat-e vajon.

Annak kérdéséhez, hogy akkor most a szuverenisták vagy a föderalisták állnak nyerésre az EU-ban, Ágostházy is hozzászólt. A Balás által felhozott országspecifikus ajánlások témájához szerinte hozzátartozik az is, hogy ezek jelentős részét Magyarország nem is támogatta. Ennek ellenére kapja meg a tagállam, mint teljesítendő minimumkövetelményt. Ennek illusztrálására egy példát is felhozott. Elmondása szerint a tárgyalások során
alapvető feltételként próbálta szabni az EB a teljes bírósági rendszer átalakítását, mert az uniós interpretáció szerint ez versenyképességi szempont, és az EU úgy látja, nem szabadok Magyarországon a bíróságok.

Könnyű pénz a magyar, nehéz pénz az uniós

Adorján Richárd a Pénzügyminisztérium szempontrendszerét igyekezett behozni a beszélgetésbe. Elmondta, hogy az országnak egy darab költségvetése van a gazdaság- és társadalompolitikai célok teljesítéséhez, ilyen értelemben a hazai és uniós költségvetés különválasztása mesterséges. Azt kell minden esetben szem előtt tartani, hogy mire akarunk költeni, s az ettől majdhogynem független kérdés, hogy ehhez honnan vannak bevételeink. Egy ilyen fontos bevétel, hogy az Uniótól egy jelentős hányadát megkapjuk annak a költésnek, amit a közösen elfogadott szabályrendszer alapján költöttünk. Tehát nem szabad külön kezelni a nemzeti és az uniós kiadásokat, hanem ezekre együtt, egységként kell tekinteni, és együtt kell úgy elkölteni, hogy azok összességében szolgálják a közpolitikai célokat.

Adorján gondolataihoz kapcsolódva Balás is kiemelte, hogy a tervezéskor az uniós és nemzeti források egy kalap alatt vannak, de azért a végrehajtás során kijönnek majd a különbözőségek. Azt is hozzátette, hogy szerinte
könnyű pénz a magyar, nehéz pénz az uniós, mert az utóbbit többen felügyelik, többfelé kell bizonyítani, hogy azt jól költik el, így pedig több adminisztrációs költsége van. Emellett fontos szempont, hogy mire a végrehajtásra kerül sor, sok esetben változik a projektek forrásigénye, s adott esetben jelentősen több hazai forrást kell belerakni. Továbbá az uniós forrásból finanszírozott projektek drágábbak is lehetnek azáltal, hogy sok esetben a támogatást igénylők csak azért, hogy megfeleljenek a kiírás feltételeinek, ráraknak a projektre mindenféle karácsonyfadíszeket, amik nélkül ugyanolyan jó lenne a projekt, de olcsóbb.

Ágostházy is egyetértett azzal, hogy az uniós pénzek valóban nehezebbek, több adminisztrációs költséggel járnak, mint a pénzügyminisztériumi források. Ugyanakkor hozzátette, hogy az adminisztrációs téren jelentős könnyítések várhatók, de elismerte, hogy a pályázati feltételek egyszerűsítésében még nagyon sok mindent kell tenni. Kihívásként említette, hogy jelenleg ahhoz, hogy biztosan ne kövessünk el szabálytalanságot, agyon terheli a közigazgatás önmagát és a kedvezményezetteket is. Az viszont egy nagyon vékony jég szerinte, hogy mennyire lehet egyszerűsíteni úgy, hogy ebből ne legyen a kedvezményezetteknek az audit során probléma.”

Forrás:
Az EU működésének változását vetíti előre az uniós fejlesztési források rendszerének átalakulása?; Nagy Márton; Mandiner, Makronóm; 2021. május 16.
(A szerző a Mathias Corvinus Collegium hallgatója.)
A második rész: „Európai Uniós Források 2021-2027” konferencia, II.: Az EU nettó befizetőjévé válhat Magyarország a következő években több részterületen is; eGov Hírlevél

„Európai Uniós Források 2021-2027” konferencia, II.: Az EU nettó befizetőjévé válhat Magyarország a következő években több részterületen is

„ Magyarország a következő években több területen is ez EU nettó befizetőjévé válhat, az összképet tekintve azonban továbbra is nettó kedvezményezettek maradunk. Többek közt erről is szó esett a Századvég és az MCC konferenciájának délutáni eseményén. A Makronóm exkluzív tudósítása.

Május 13-án, alig két nappal a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv benyújtása után került sor az Európai Uniós Források 2021-2027 címmel megrendezett konferenciára. Az eseményt a Századvég Gazdaságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium szervezte. Az konferencia két kerekasztalt foglalt magában: míg a délelőtti beszélgetésen inkább a stratégiai célokról esett szó, addig a délutáni szekcióban sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a résztvevők a magyar tervek gyakorlati végrehajtásának kérdéseire. Az eseményre a Makronóm is meghívást kapott, az alábbiakban a délutáni beszélgetésről készült exkluzív tudósításunkat olvashatják. A konferencia délelőtti eseményeiről készült írásunkat itt érhetik el.

A délutáni panel résztvevői közt ismét helyet kaptak a hazai fejlesztéspolitika kiemelt képviselői. Az Agrárminisztériumot dr. Juhász Anikó agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár képviselte, de jelen volt még Dányi Gábor, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkára, Leveleki Zsolt RRF terv végrehajtásáért és fejlesztéspolitikai jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár, valamint dr. Czeti András, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője is. Meghívást kapott továbbá Dr. Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese és dr. Sipos-Tompa Levente, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója is. A beszélgetést ismét Kenyeres Kinga, a Századvég Gazdaságkutató Intézet vezérigazgató-helyettese és Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője moderálták.

Ahány ember, annyi szempont az uniós források felhasználásánál

A megszólalók sorát dr. Juhász Anikó nyitotta. Kiemelte, hogy a vidékfejlesztés terén talán a legfontosabb változás, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) két pillérének megvalósítását egy közös operatív programba terelik össze. Ismertette, hogy ezen a téren az új tervezési ciklus nem 2021-től, hanem csak 2023-tól indul majd, onnantól kezdve viszont a két pillért már együtt kell tervezni. Az uniós tárgyalások lezárulta után a KAP magyar stratégiai tervei várhatóan még az idei év végéig elkészülhetnek.

Dányi Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós költségvetés hagyományos hármas megoszlásának – kohéziós politika, közös agrárpolitika és a közvetlen uniós támogatások – arányai eltolódtak. Amíg az elmúlt három évtizedben a három rész mindegyikére a teljes költségvetés nagyjából egyharmada jutott, addig a közvetlen uniós forrásokra most kb. 40 százaléknyi forrás jut, míg a másik két pillér aránya 30-30 százalékra csökkent. Hozzátette, hogy az uniós források kötelező tagállami társfinanszírozása Magyarországon a legtöbb esetben még mindig 15 százalék. Ez alól a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési lába a kivétel, itt ugyanis a kötelező 15% százalék társfinanszírozás helyett, a magyar Kormány döntése alapján, 80 százalékos lesz a magyar társfinanszírozás. A helyettes államtitkár elmondása szerint mindent összeszámolva folyó áron 45,5 milliárd eurónyi forrás áll majd az ország rendelkezésére.

Dr. Szabó István átfogó értékelést adott az új költségvetési időszak közvetlen forrásairól. Szerinte az EU végre felismerte, hogy ha szeretne túllépni azon a paradoxonon, hogy jók vagyunk K+F-ben, de gyengék vagyunk innovációban, akkor valamilyen nagyobb missziók mentén kellen összerendezni az uniós forrásokat. Ezek az új missziók pedig alkalmasak arra, hogy megszólítsák a szélesebb kutatói-innovátori közösséget az Európai Unióban. Az NKFIH elnökhelyettese rámutatott arra, hogy a források elosztása rendkívül egyenlőtlen: a korábbi Horizon 2020 keretprogramból a 2004 óta csatlakozott országok mindössze 5 százalékot hoztak el. Szabó szerint azt ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a volt vasfüggönytől nyugatra van az uniós K+F+I szellemi kapacitásának 95 százaléka. Ennek fényében úgy látja: a kétsebességes Európa nem csak egy elméleti koncepció, hanem a gyakorlatban is megvalósul. Ennek megváltoztatása pedig szerinte a mi feladatunk, mivel az uniós szervek a tárgyalásokon elutasították, hogy a közvetlen források vonatkozásában legyenek tagállamonként allokált fix összegek

A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) sajátosságaira és újszerűségére Leveleki Zsolt világított rá. Úgy fogalmazott, az RRF egy igen fura állatfaj lett: kicsit hasonlít mindkét hagyományos finanszírozási formára, de igazából egyiknek sem felel meg. Az RRF esetében ugyanis a tagállamok a kedvezményezettek, s ők pályázhatnak az előre meghatározott forrásokra. Újdonság továbbá az eredménycentrikusság: az operatív programokkal ellentétben itt nem számlaalapú az elszámolás, hanem a tervezési szakaszban előre kell megmondaniuk a tagállamoknak, hogy mit hoznak majd létre, milyen eredménytermékeket, milyen ütemezéssel – a források pedig csak a megfelelő mérföldkövek elérte után hívhatóak majd le.

Dr. Sipos-Tompa Levente a kohéziós politikán keresztül finanszírozott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos korábbi tapasztalatokról beszélt. Utalt rá, hogy 2014–2020-as tervezési időszak éles váltást hozott a 2007–2013-as időszakhoz képest, melyre a rendszer akkor nem volt felkészülve. A kezdeti nehézségek után ugyanakkor ez is beindult, s egy jó eszközzé vált, a levont tanulságokat pedig a mostani tervezésnél kell figyelembe venni.dr.

Az első kör zárásaként dr. Czeti András a költségvetés oldaláról világította meg az előttünk álló hétéves időszakot. Kiemelte, hogy az uniós tagság előnyei nem csupán a költségvetés oldalán jelentkeznek, vannak ezen túlmutató gazdasági előnyök is. Elmondása alapján a közös piac pozitív hozadékai egy nagyságrenddel nagyobbak, mint azok, amik a költségvetésben megjelennek. Azt is elmondta, hogy az uniós források nem mindegyike érkezik a magyar költségvetésen keresztül.

A Pénzügyminisztérium képviselője Magyarország várható nettó pozíciójával kapcsolatban ismertette:
a 45,5 milliárd eurónyi beérkező forrással szemben Magyarország a következő hétéves időszakban várhatóan 12,3 milliárdot fog befizetni a közös büdzsébe.

Ezek alapján a nettó pozíció hozzávetőleg 34,9 milliárd euróra várható Magyarországon. (Ez a módszertani sajátosságok miatt tér el a fentebbi két szám egyszerű különbségétől.) Mindenesetre, ez egy igen jelentős összeg, mivel az ebben az időszakban várható bruttó nemzeti össztermékünknek 2,8 százalékát jelenti. Azt azonban Czeti hangsúlyozta, hogy az uniós pénzekhez társfinanszírozásként a magyar költségvetésnek hazai forrásokat kell hozzátenni, és a fejlesztések további fenntartási, működési költségeiről sem szabad megfeledkezni. Így ezeket is érdemes figyelembe venni az uniós források megítélésekor.

Ezek lesznek a kihívások a következő hét évben

A vidékfejlesztés kapcsán dr. Juhász Anikó azt emelte ki, hogy bár a tagállami társfinanszírozás megemelése miatt kb. három és félszer több pénz jut majd vidékfejlesztésre, e források pályáztatását is az eddigi programokat kezelő intézményrendszernek kell végrehajtania. A helyettes államtitkár elmondása szerint hatalmas munka lesz az adminisztratív terhek csökkentése, de igyekeznek megfelelni az elvárásoknak.

Dányi Gábor a kihívások kapcsán arról beszélt, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok még nem jelentek meg, azaz jelentős késedelemben van a Bizottság a jogalkotás tekintetében. Emellett az Európai Szociális Alap bizonyos forrásainak infrastrukturális beruházásokra történő lehetséges átcsoportosítása jelent vitás pontot Magyarország és a Bizottság között. Az adminisztratív terhek könnyítésével kapcsolatban Dányi elmondta, hogy
a források pályázási folyamata most már teljesen elektronikus lesz.

Ez szerinte egy jelentős lépés ahhoz képest, hogy a 2007–2013-as időszakban voltak akár olyan hírek is, hogy egy-egy polgármesternek annyi pályázati anyagot kellett kinyomtatnia, hogy ha arra ráült, akkor nem ért le a földre a lába. Ebben már a 2014-ben kezdődő időszak is változást hozott, de a teljes elektronikus ügyintézésre mostanáig kellett várni.

Az uniós innovációs rangsorban Magyarország évek óta a 21-23. hely környékén áll, ami nem túl előkelő – ismertette az adatokat dr. Szabó István. Emellett az is kihívás, hogy a felmérések szerint
Magyarországon a vállalatok kétharmada nem lát okot az innovációra, ez pedig az ország versenyképessége szempontjából is problémát jelenthet.

Erre megoldásként jelent meg az új kormányzati paradigma, ami a felsőoktatást helyezi az innováció középpontjába, mivel itt egy helyen megtalálhatók az innovációhoz szükséges erőforrások, ahhoz azonban a felsőoktatási intézményeknek is változniuk kell, hogy jelentősen tudják erősíteni a kkv-szektor versenyképességét

Leveleki Zsolt az RRF-tervezés kihívásairól ejtett szót. Elmondta, hogy az EU egy lépéssel a tagállamok előtt jár, így pedig a tervezés folyamata közben többször megjelennek olyan új szabályok is, melyek felülírják az addigi terveket. A végrehajtás kapcsán Leveleki szerint a kötött pálya lesz majd a kihívás, azaz a most beadott, rekordtempóban összerakott tervek már nem igazán módosíthatók, s az ezekben meghatározott eredménytermékeket kell majd elérni a következő években.

Dr. Czeti András a költségvetés oldaláról nézve azt hangsúlyozta, hogy jól kell végrehajtani majd a most elhatározott terveket. Emellett azt is kiemelte, hogy a magyar nettó pozíció egyre inkább elolvadóban van: ahogy Magyarország folyamatosan zárkózik fel az EU-átlaghoz, úgy kell egyre többet befizetnie a közös kasszába. Ez a folyamat pedig gondolkodásra kényszerít minket: az uniós Brexit Alkalmazkodási Alap esetében például már most is többet kellett befizetnünk, mint amennyi Magyarországnak jutott belőle. A várakozás pedig az, hogy bár a nagy egészet nézve Magyarország még hosszú ideig továbbra is nettó kedvezményezett marad, de egyre több részterületen lehet majd negatív a nettó pozíciónk.

Arra a kérdésre, hogy ha most hűtenénk be a pezsgőt, azt mikor lehetne majd felbontani, eltérő válaszokat adtak a megszólalók. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy akár már a közeljövőben, akár évek múlva, de minden szakterületen lesz ok az elért eredmények megünneplésére az uniós források kapcsán.”

Forrás:
Az EU nettó befizetőjévé válhat Magyarország a következő években több részterületen is; Nagy Márton; Mandiner, Makronóm; 2021. május 26.
(A szerző a Mathias Corvinus Collegium hallgatója.)
Az első rész: „Európai Uniós Források 2021-2027” konferencia, I.: Az EU működésének változását vetíti előre az uniós fejlesztési források rendszerének átalakulása?; eGov Hírlevél

Pest megye önállóan pályázhat uniós támogatásokra

„ A TÖOSZ elnöke szerint óriási források kellenek.

Ez évtől Pest megye önállóan pályázhat az európai uniós fejlesztési forrásokra.

Vitályos Eszter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára elmondta: a 2021–2027-es időszakban jóval kedvezőbb feltételekkel pályázhatnak a Pest megyei vállalkozások, önkormányzatok, egyházi és civil szervezetek, és sokkal nagyobb fejlesztési forráshoz juthatnak.

Szabó István (Fidesz-KDNP), a Pest Megyei Közgyűlés elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy ez a legnagyobb megye, több mint 1,3 millió lakossal. Jelezte: nincsenek az első háromban a GDP-arányt tekintve, három járás pedig felkerült a legelmaradottabbak listájára; az ő erősítésüket is jelentheti a jövőben a fejlesztési források növekedése.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke kiemelte: óriási források kellenek Pest megyében oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra, óvodákra, bölcsődékre, utakra, járdákra. A 2007-2013-as időszakban az uniós fejlesztési forrásokból 380 ezer forint jutott egy emberre a megyében, a következő időszakban ez már 700-900 ezer forint lehet – ismertette.

Schmidt Jenő az InfoRádiónak adott interjújában nem zárta ki a politikai szempontok érvényesülését az elbírálásoknál, de szerinte leginkább szakmai szempontok jelennek majd meg. A beszélgetést alább meghallgathatja.[Infostart]”

„Egy 2015-ben kezdeményezett folyamatot, Budapest és Pest megye különválasztását hagyta jóvá az Európai Bizottság. Ez azt jelenti, hogy a 2021-2027-es uniós fejlesztési ciklusban már önálló régióvá válva, Pest megye közvetlenül és jóval kedvezőbb feltételekkel pályázhat nagyobb uniós forrásokra.

Vitályos Eszter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára május 26-án sajtótájékoztató keretében történelmi sikernek nevezte Pest megye önállóvá válását. A jóval fejlettebb Budapest nélkül a Pest megyei önkormányzatok, vállalkozások, egyházi és civil szervezetek reálisabb gazdasági mutatókkal tudnak majd pályázni uniós projektekre – mutatott rá a döntés jelentőségére az államtitkár.

A szakpolitikus néhány számadattal támasztotta alá Pest megye fontosságát: 187 településen, 18 járásban több mint 1,3 millió ember él. Ez Magyarország népességének mintegy 12 százalékát és az ország területének 7 százalékát teszi ki. A vállalkozások száma 230 ezer, ez 12,8 százaléka Magyarország vállalkozásainak, a nonprofit szervezetek száma pedig eléri a 6300-at, ez az ország összes nonprofit szervezetének 10 százaléka.

Vitályos Eszter emlékeztetett arra, hogy a 2014-2020-as ciklusban a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Programnak köszönhetően Pest megyének 69 milliárd forint jutott, melyet a kormány a Pest megyei kompenzációs program keretében 80 milliárd forintra növelt. A következő, 2021-2027-es ciklusban az önkormányzatokat fejlesztő operatív programból a tervek szerint 140 milliárd forintra számíthat Pest megye és ehhez még további források érkezhetnek más programokból.

Az államtitkár bizakodva tekint a jövőbe, Pest megye szempontjából óriási lehetőségnek tartja az elkövetkező időszakot.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke elmondta, hogy Pest megyében a 2007-2013-as időszakban 380 ezer forint jutott egy főre az uniós fejlesztési forrásokból, ez várhatóan az új ciklusban, új feltételek mellett 700-900 ezer forint lesz. A fővárost körülvevő agglomeráció Magyarország legdinamikusabban fejlődő övezete, s mint ilyen, nagyon sok forrásra van szüksége az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátások és az infrastrukturális fejlesztések finanszírozására – összegzett a TÖOSZ elnöke.

Szabó István, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke gazdasági értelemben torznak nevezte azt a képet, amelyet Budapest és Pest megye együtt alkotott. A statisztikák jól mutatják, hogy az erős főváros környéki agglomeráció mellett is, Pest megye GDP arányosan csak a 4. helyet foglalja el a megyék rangsorában, valamint három járása felkerült a legelmaradottabb területek listájára. E kettősség megszüntetéséhez „újra kell indítani” a megyét, ez egy sarokpont és ehhez hatalmas lehetőséget jelent az új uniós forráskeret – fogalmazott a közgyűlés elnöke.[OPH]”

Forrás:
Pest megye önállóan pályázhat uniós támogatásokra; Infostart / MTI; 2021. május 26.
Pest megye önálló régióként pályázhat EU-támogatásokra; OrientPress Hírügynökség; 2021. május 27.

Mélyül a perifériák leszakadása Magyarországon, figyelmeztet a baranyai kamaraelnök

„ Paradigmaváltást sürget a fejlesztéspolitikában Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, különben a perifériák gazdasági leszakadása mélyül, társadalmi-gazdasági feszültségekhez vezetve.

A tavalyi adatok alapján átlagkeresetben Baranya a középmezőnyben van, a foglalkoztatási ráta azonban a legalacsonyabb az országban. Van itt megélhetés, csak kevés?

A világon a térségi polarizáció gyorsul. Magyarországon is folyamatosan növekszik a fejlett és perifériális térségek közötti különbség. Ezt a folyamatot a centrumokra koncentráló fejlesztéspolitika még gyorsítja is, mert a gyors fejlődésű térségek növekvő mértékű infrastrukturális kiszolgálását fontosabbnak tartják, mint a perifériák felzárkóztatásával nyerhető társadalmi, gazdasági hozamot, amely egységnyi befektetésre vetítve akár magasabb is lehet. A pozitív és negatív spirál együttélése súlyos társadalmi konfliktusokhoz fog vezetni.
A fejlett térségekben a fejlesztéspolitika egyre inkább a magántőkére alapozható, míg a perifériális térségekben ez döntő részben csak állami forrásokból kezdhető el.

A perifériális térségeknek fenntartott fejlesztési források jelentős része sohasem a célterületen hasznosult. A perifériák számára indított – zömmel szoft fejlesztési programok nem képesek a leszakadás ütemének fékezésére sem. A diszpreferált térségekből gyorsuló természetes népességfogyás, és a külső, belső elvándorlás lehetetlenné teszi a meglévő, jelentős természeti és társadalmi erőforrások bekapcsolását az ország gazdasági vérkeringésébe.
Az elmúlt évtizedekben a mindenkori kormányok költségvetési megtakarításainak jelentős célterülete volt a periféria, a vasútbezárásoktól a tömegközlekedés leépítéséig, az egészségügyi, képzési infrastruktúra „racionalizálásáig”.

A perifériák leszakadása előrevetíti egy új gazdasági Trianon bekövetkezését, ahol a határok mentén a volt magyar gazdasági központok jóval gyorsabban fejlődnek, mint a határon belüli városaink, amelyek így nem tudnak elégséges növekedési impulzust biztosítani a perifériális térségek számára. A perifériák települései a határon túli gazdasági centrumokhoz fognak kötődni.

Több adat azt mutatja, hogy romlottak a megye pozíciói az országon belül a járvány idején, pedig az egy főre eső ipari termelés már korábban is a legalacsonyabb volt. Mi a baj az iparral?

Egyszerű. A valaha országosan 4. és zömmel versenyképes ipari potenciált úgy verték szét a rendszerváltáskor, hogy elfelejtették a bontás utáni építkezést. A térség évtizedekig kimaradt az infra fejlesztésekből, az újraiparosítás első hullámaiból. Az állami forrásallokáció jelenleg is Budapest mellett néhány kiemelt városra koncentrálódik, ahol már a fővárosihoz hasonló forrásbőség láthatóan rontja azok társadalmi-gazdasági hatékony felhasználását. Természetesen az új ipari befektetések támogatott telepítési irányai is arrafelé mutatnak.

Az idei kilábalásról még nincsenek helyi adatok: Baranya lassabban, vagy gyorsabban gyógyul, mint mások?

A 2007-es válságba lassabban csúsztunk bele, mint a fejlett térségek, viszont jóval lassabban lábaltunk ki belőle. Most viszont a fejlett térségekkel együtt zuhantunk a válságba, de ismét lassabban tudunk kikerülni onnan, az említett okok miatt.

Lát rá módot, hogy a kilábalási szakaszban a korábbinál hatékonyabban tudja menedzselni az ország a regionális különbségeket?

Helyben számos jó program született, Így például kamaránk is kidolgozta a megyei iparfejlesztési programot, amelyben a helyi közszereplők feladatai mellett konkrétan megfogalmaztuk a szükséges állami szerepvállalás irányait és mértékét is.

A programban szinergikusan egymásra épülő konkrét kis- és középvállalati fejlesztéseket rendeztünk értékláncokba. Hatása bőven felért volna egy agyontámogatott, nagy multi betelepítésének erejével. A dicséret mellé azonban valahogy ismét nem érkezett forrás a perifériára. Jelenleg a kormánybiztos vezérletével dolgozunk a fejlesztési elképzeléseken, várva, hogy egyszer érdemi fejlesztési forrás is érkezik a perifériákra, hiszen eddig az állami fejlesztési forrásokból társadalmi súlyánál messze kisebb arányban részesült. A külső periférián elhelyezkedő hat megyének önálló operatív programra lett volna szüksége a komplex felzárkóztatásra. Ez a mostani tervezési időszakban sem valósult meg. Tehát a probléma tovább mélyül.

Az önálló OP-ban az életminőséget, népességmegtartást, visszavonzást megalapozó egészségügyi, (szak)képzési fejlesztések, a perifériák belső közlekedési infrastruktúrájának fejlesztéseit kellene finanszírozni 100 százalékos intenzitással, védett keretekkel, a felzárkózást lehetővé tévő, az országos átlagot meghaladó forrással. A számos, teljesen felesleges szoft, önkormányzati, pályázati forrást az egyre növekvő infrastrukturális hátrány leküzdésére és gazdaságfejlesztésre kellene átcsoportosítani.

A térségi gazdaság és iparfejlesztési programokba illeszthető vállalati fejlesztéseket, helyi, belső piacfejlesztéseket, város-falu gazdasági munkamegosztás projekteket pedig 65 százalékos intenzitással kell támogatni. Kedvezményezett csak az érintett térségben székhellyel rendelkező vállalkozás legyen. A támogatott vállalkozásoknak vállalniuk kell a helyben maradást. Most már lassan arra sem látunk esélyt, hogy legalább védett alapok legyenek az OP-kben a lobbierőben is háttérbe szoruló perifériák számára. Ha valóban országban gondolkodunk, nagyon gyors paradigma váltásra van szükség a fejlesztéspolitikában.”

Forrás:
Mélyül a perifériák leszakadása, figyelmeztet a baranyai kamaraelnök; Pető Sándor; Világgazdaság; 2021. május 5.

Megszűnhetnek a kórházi adósságok

„Magyarországon az elmúlt másfél évben, a koronavírus-járvány miatti pandémiával folytatott küzdelem idején még inkább felfokozódott a várakozás az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban – mondta Jenei Zoltán, az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) országos kórház-főigazgatója az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy konferenciáján. Cél az, hogy a kórházak adóssága év végén ne haladja meg a hatmilliárd forintot.

Mint kifejtette: többletforrások nélkül nem hajtható végre az egészségügy átalakítása, emellett az irányítási és strukturális környezethez is hozzá kellett nyúlni – ezért fontos, hogy létrejött az új szervezet. Idén a bérszínvonal-növekedésre 197 milliárd forintot irányoztak elő, 66 milliárd forint pedig a szakdolgozói béremelés többletkiadásait fedezi.
A finanszírozási rendszer átalakítására 45 milliárd forint áll rendelkezésre, a betegek ellátásából adódó többletkapacitások befogadására ötmilliárd forintot különítettek el, míg a gyógyító, megelőző ellátás céltartalékai 15 milliárd forinttal egészülnek ki.

Az országos kórház-főigazgató fontos célkitűzésnek nevezte, hogy a halmozódó kórházi adósságállomány megszűnjön, és az év végén ne legyen magasabb hatmilliárd forintnál. A Magyar Államkincstár adatai szerint március 31-én a kórházak kifizetetlen számláinak összege már megközelítette a 30 milliárd forintot. A legfontosabb feladatok között említette a köz- és magánellátás egyértelmű szétválasztását, az alapellátás és a szakellátás feladatainak pontos meghatározását, a paraszolvencia kivezetését és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek javítását.

Kitért arra is, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyt több mint háromezer egészségügyben dolgozó nem írta alá, ám azóta több ezren érkeztek az állami ellátásba, így akár már év közben is magasabb lehet az állami egészségügyben dolgozók létszáma, mint korábban. A főigazgató szerint sem szakmai, sem költségvetési, sem irányítási ok nincs arra, hogy kórházat kelljen bezárni Magyarországon, azonban a területi ellátási kötelezettségeket elemezni kell, a városi, a megyei ellátások és az országos intézetek szintjén is, a szétaprózottság már nem fenntartható. Olyan arányos, biztonságos betegellátásra van szükség – akár az Országos Mentőszolgálat segítségével –, amelynek keretei között a páciens megkaphatja a gyógyulásához szükséges, megfelelő ellátást.
Rugalmas ágyszám-kapacitás kialakításán is dolgoznak, amelyet még ebben az évben, de legkésőbb jövő év január 1-jétől szeretnének bevezetni.

A koronavírus-járvány óriásit lökött az egészségügyi informatika fejlődésén, megismerésén és elfogadásán állampolgári és döntéshozói oldalon egyaránt – erről Vartus Gergely, az Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára beszélt. Kiemelte, a 2021–2027-es fejlesztési ciklusban a telemedicina- (e-Health) fejlesztésekre 150 milliárd forint forrás áll rendelkezésre.
Emelkedik az iskolaorvosok bére

A kormányrendelet szerint megvalósul a vállalkozási formában működő főállású iskola-egészségügyi ellátást végző iskolaorvosok béremelése is.”

Forrás:
Megszűnhetnek a kórházi adósságok; Koncsek Rita; Világgazdaság; 202. május 27.

Közigazgatási, politikai informatika

Rakjuk össze együtt Magyarország légszennyezettségi térképét!

Mérj velünk! címmel elindította kampányát a Levegő Munkacsoport, amelyben levegőminőség-mérő készülék vásárlására buzdítják a lakosságot. Céljuk, hogy a légszennyezettség ugyanolyan alapinformáció legyen, mint a napi hőmérséklet.

A ma reggeli sajtótájékoztatón a projektvezető, Szegő Judit környezetkutató röviden összefoglalta, mi adja a kampány apropóját, Massay-Kosubek Zoltán az Európai Népegészségügyi Szövetségtől (EPHA) a légszennyezés egészségromboló hatásáról a legújabb kutatás eredményét mutatta be, Kardos Péter meteorológus pedig az új weboldalt, ahol mostantól a magyar levegőminőség alakulását bárki követheti percről percre, és akár utcáról utcára.

Magyarországon évente 13 ezer ember korai halálát és közel egymillió ember megbetegedését okozza a szennyezett levegő. A legnagyobb veszélyt a gyerekekre és az idősekre jelenti. Ráadásul a károk költségként is megjelennek az országok költségvetésében, sőt városi szinten is lehet számolni vele.

A levegőminőség mégsem része a hétköznapi témáknak. Ezen kíván változtatni a Levegő Munkacsoport azzal, hogy a MetNet meteorológiai szervezettel együtt levegőminőség-mérő készülékek vásárlására buzdítja a lakosságot. Olyan megfizethető árú készülékeket javasolnak, amelyek a szállópor mérésére szolgálnak.

A kampány célja, hogy közösen Magyarország legnagyobb légszennyezettségi térképét hozzák létre.

A részecskék mérete alapján ezek a műszerek kétféle szállópor típus tájékoztatási szintű mérésére alkalmasak, ezek a PM2.5 és PM10. A szállópor, kicsi méreténél fogva, mélyen behatol az emberi szervezetbe, és ott maradandó károkat okoz. Friss kutatások alapján a koronavírus okozta betegség lefolyása súlyosabb lehet ott, ahol nagyobb a légszennyezettségnek való kitettség.

“A légszennyezettség súlyos népegészségügyi probléma, amely megbetegít és akár meg is ölhet bennünket. Ennek költségei tovább terhelik a túlfeszített egészségügyi ellátórendszert, súlyosítva a koronavírus következményeit. A lakosság számára létkérdés annak pontos ismerete, hogy hol, mikor milyen mértékű a légszennyezés amelyben az egyéni mérések kulcsfontosságúak. Minél több mérőállomás működik akár közösségi fenntartásban is önkormányzatoknál, kórházaknál vagy iskoláknál, annál pontosabb adatokkal lehet a szennyező gócpontokat beazonosítani, és kezelni közös fellépéssel.” mondta Massay-Kosubek Zoltán, az Európai Népegészségügyi Szövetség szakpolitikai menedzsere, a ‘Tiszta Levegőt az Egészségért!” kampányvezetője.

Hazánkban a lakossági fűtésből származó PM2.5 az Európai Unióban kiugróan magas: fűtési időszakban az összes PM2.5 kibocsátás 83 százalékát is eléri. Ennek egyik oka a gyakran rossz minőségű szilárd tüzelőanyag, másik oka a rossz hatékonyságú kazánok használata és az épületek rossz energiahatékonysága.
A nyári időszakban a közlekedés felelős a szállópor kibocsátások nagy részéért, ami főleg az elavult dízel gépjárművek használatára vezethető vissza.

A Mérj velünk! kampány célja, hogy a lakosság a saját mérők kihelyezésével magáénak érezze a problémát: legyen a légszennyezettség ugyanolyan alapinformáció, mint a napi hőmérséklet. Az így mért adatok tájékoztató jellegűek, de minél több készülék kerül kihelyezésre, annál megbízhatóbban egészíti ki a hivatalos mérőállomások adatait. Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője elmondta: „Ahhoz, hogy a lakosság igényelje a légszennyezés problémájának megoldását, tisztában kell lennie a probléma mértékével. Ebben kíván segítséget nyújtani a Mérj velünk kampány és a kapcsolódó meteorológiai honlap, a metnet.hu, amelyen a mért adatok térképen is láthatók.” Hozzátette, hogy a tapasztalataik szerint a lakosság az eszköz beszerzésével egy mérő hálózat tagja lesz, mely erősíti a közösséget, sokan lelkesen osztják meg mérésük eredményét a szomszédaikkal.

A Levegő Munkacsoport várja olyan támogatók jelentkezését, akik szívesen részt vennének mérőműszerek kihelyezésének finanszírozásában közösségi céllal, például olyan településeken, ahol saját erőből nem sikerül a mérőknek elterjednie sem a lakosság, sem az önkormányzat hozzájárulásával.

A készülékről a Mérj velünk és a MetNet oldalakon minden fontos információ megtudható, valamint ide kattintva elérhető a térképes megjelenítés.”

Forrás:
Rakjuk össze együtt Magyarország légszennyezettségi térképét!; Levegő Munkacsoport; 2021. május 14.

A Microsoft és az Amazon és az uniós intézmények szerződéseit vizsgálja az EU-s adatvédelmi biztos

„Két vizsgálatot is indított az Európai Adatvédelmi Biztos az EU, illetve annak intézményei által kötött, bizonyos felhőszolgáltatások használatára vonatkozó keretszerződések kapcsán.

Két, egymással párhuzamosan futó vizsgálatot indított az Európai Adatvédelmi Biztos (European Data Protection Supervisor, azaz EDPS) csütörtökön az Európai Unió, illetve annak egyes intézményei, valamint két amerikai felhőszolgáltató, a Microsoft és az Amazon közt létrejött szerződések kapcsán. A vizsgálatok célja azt tisztázni, hogy a szerződésben foglaltak – különös tekintettel arra, hogy a Privacy Shield transzatlanti adatcsere-egyezményt időközben hatályon kívül helyezték – összhangban állnak-e az uniós adatvédelmi normákkal, szabályozással.

Az EDPS tavaly októberben kérte fel az Európai Unió intézményeit (EUi), hogy készítsenek részletes beszámolót arról, hogy a személyes adatokat milyen keretek közt adják át nem EU-s országban működő szolgáltató, illetve adatközpont(ok) részére.

A vizsgálat feltárta, hogy az intézményrendszer munkája során mind jobban rá van szorulva a tengerentúli ICT-szereplők szolgáltatásainak használatára, ugyanakkor a „Shcrems II” ítélet, vagyis a Privacy Shield transzatlanti adatcsere-egyezmény tavaly júliusi hatályvesztése után különösen aggályos, hogy az Egyesült Államokban működő szakszolgálatok ezeket az adatokat gyakorlatilag kényük-kedvük szerint böngészhetik és használhatják.

Az EU-s adatvédelmi biztos hivatala által indított első vizsgálat arra próbál fényt deríteni, hogy az Európai Unió intézményei által tavaly év elején – tehát még a Privacy Shield hatálya alatt – aláírt „Cloud II” szerződések, melyek Microsoft és Amazon felhőszolgáltatások használatára vonatkoztak, az ítéletet követően mennyire hozhatók összhangban a hatályos uniós törvényi rendelkezésekkel, míg a másik az Európai Bizottság és a Microsoft között korábban létrejött, Office365 termékek használatára vonatkozó szerződés feltételeit vizsgálja.

A vizsgálatok hosszútávú célja Wojciech Wiewiórowski szerint elsősorban az, hogy az EDPS segítse az EUi-t abban, hogy a nagy tengerentúli szolgáltatókkal kötött szerződéseiket úgy alakítsák ki, hogy az magasabb szintű adatvédelmet biztosítson a szervezetek számára.”

Forrás:
A Microsoft és az Amazon szerződéseit vizsgálja az EU-s adatvédelmi biztos; Koi Tamás; HWSW.hu; 2021. május 27.
The EDPS opens two investigations following the “Schrems II” Judgement; European Data Protection Supervisor; 2021. május 27.

Informatika, távközlés, technika

Érzékeny adatokhoz is használhatják az Azure-t magyar vállalatok

„Elindult a Cloud & Data Center Azure Stack Hub a T-Systemsnél. A vállalat közleménye szerint ez az első olyan szolgáltatás, amely országhatáron belülre hozza az Azure-ban tárolt adatokat. Ez a szolgáltatás olyan intézményeknek és vállalatoknak is elérhetővé teszi az Azure-t, melyek nem használhattak nemzetközi felhőszolgáltatásokat, mert jogszabályi előírások miatt az érzékeny adatokat csak Magyarországon belül tárolhatták.

A kritikus adatok többségét tárolhatják

Az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013-as törvény bizonyos érzékeny adatok tárolását csak „Magyarország területén üzemeltetett és tárolt elektronikus információs rendszerekben” teszi lehetővé. A törvény hatálya alá tartozó intézmények és cégek (államigazgatás, kormányzati szervek, bíróságok, MNB, honvédség, önkormányzatok stb.) a szolgáltatás révén mostantól már az Azure-t is felvehetik a lehetséges felhőszolgáltatók palettájára (bizonyos adatok továbbra is csak honvédelmi, diplomáciai információs célokra használt zárt célú elektronikus információs rendszerben kezelhetők).

A T-Systems szerint a szolgáltatás az adatok fizikai közelsége miatt „szünetmentes” hozzáférést és gyors válaszadási időt biztosít. Emellett az adatközpont kiemelkedő szintű kibervédelmet ígér. A vállalat közleménye szerint az első ügyfelek (az ipari és a pénzintézeti szektort képviselő vállalatok) már beköltöztek a hazai Azure-ba.

A szolgáltatást igénybe vevő szervezeteknek azonban körültekintően kell eljárniuk a szerződéskötéskor. Mint egy tavalyi Facebook-per kapcsán ismét felszínre került, az USA és az Unió közötti adatáramlás szabályozása nem áll sziklaszilárd lábakon. A európai GDPR, az amerikai Cloud Act és az együttműködést szabályozó Privacy Shield még sok ponton nem ért össze, amelyre adatvédelmi szakértők is rendre felhívják a figyelmet…”

Forrás:
Érzékeny adatokhoz is használhatják az Azure-t magyar vállalatok; Bitport.hu; 2021. május 27.

Képesek leszünk-e megvédeni a demokráciát az internetes platformok korában?

„Képesek leszünk-e megvédeni a demokráciát az internetes platformok korában? – erre a kérdésre is keresték a választ az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet, az Alkotmánybíróság és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közös online eseményén, amelyen az internetes platformok társadalmakra gyakorolt hatását és a jogi szabályozás lehetőségeit vizsgálták meg a résztvevők.

Sulyok Tamás a demokratikus társadalmakat érintő legnagyobb problémákról beszélt köszöntőjében. Az Alkotmánybíróság elnöke úgy véli, különösen nehéz feladat hárul a demokráciákra a 21. század digitalizált világában, mert egyre nehezebb lesz megtartani az egyének, illetve közvetve az állam szabadságát az internetes platformokkal és tech óriások szemben. „A nagy veszélyt azonban nem az internetes platformok okozzák, hanem a probléma bennünk, felhasználókban van” – véli Sulyok Tamás, aki három elgondolkodtató, mégis vészjósló karakterjegyet vél felfedezni az internet társadalomra gyakorolt hatásai között. Szerinte egyfajta társadalmi meghasonláshoz vezethet az a fajta gondolkodásbeli „egyszerűsödés”, amely egyre inkább jellemzi a felhasználók tájékozottságát, másrészt, a rengeteg információ között félő, egyre inkább elveszik a közös tudás, illetve kultúra, hagyományok értéke, végül pedig – a korlátlan szűrési lehetőségeknek köszönhetően – a homogenizált gondolkodás a szabadság radikális csökkenéséhez vezet. Elhangzott az is, hogy az azonos gondolkodású emberek csoportban sokkal radikálisabbá válnak, mint amennyire egyénként hajlamosak lennének arra.

A plenáris ülés felszólalói között volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is, aki a szabadság és cenzúra, európai alapértékeink erősítésének szükségességére hívta fel a figyelmet előadásában. Koltay András rávilágított, hogy milyen szerepe van a szólás- és a sajtószabadságnak az internetes platformok vonatkozásában, de szólt arról is, hogy rendkívül nehéz feladat vár a jogalkotókra az egységes szabályozás kidolgozása során. „Egyensúlyt kell találni a szabadság és az emberi méltóság között, mindezt olyan eljárási garanciák mellett, amelyek lehetővé teszik a független, átlátható, nyilvános döntéshozatalt” – fogalmazott a rektor.

Török Bernát úgy véli, a rendezvény jó alkalom más mellett arra is, hogy a résztvevők új irányt szabjanak a tudományos diskurzusoknak, s válaszokat, megoldásokat keressenek a szakértők által felvetett kérdésekre és problémákra. Az Eötvös József Kutatóközpont igazgatója ugyanakkor a technikai vívmányok jelentette kockázatokra is emlékeztette a résztvevőket. Az egésznapos konferenciáról további részleteket a Bonum Publicum júniusi számában olvashatnak.”

Forrás:
Internetes platformok vs. szabadság 1:0; Zavodnyik Blanka; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2021. május 28.

A megújuló energiaforrások alapjaiban változtatják meg a villamosenergia-piacot, mondja a MAVIR elnök-vezérigazgatója

„Át kell állnunk arra a működésre, hogy a nagy termelőegységeket megtartva nagyon sok kis termelőt is a hálózatba kapcsoljunk – mondta Biczók András. A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. elnök-vezérigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az áram-autópályákról, arról, hogy miért jelent feladatot az ország energiaellátásában akár egy téves időjárás-előrejelzés is, és hogy miként is szakadt ketté átmenetileg, néhány órára Európa energiaellátása egyetlen apró hiba miatt januárban

Mi a MAVIR feladata?

A MAVIR a villamosenergia-értékláncban központi szerepet képvisel. Három engedélyesi területünk van. Az egyik az átviteli hálózat üzemeltetése és karbantartása. Körülbelül ötezer kilométert üzemeltetünk, felépítésében és logikájában ez a magasfeszültségű átviteli hálózat az autópályákkal hasonlítható össze, tehát ez az áram-autópálya hálózat igazából. Erről ágaznak le a különböző utak, azaz az elosztóvezetékek, ez az, ami a végén a villamosenergia fogyasztóig eljut. Van a termelő, az átviteli hálózat, az elosztóhálózat és fogyasztó, így érünk a villamosenergia-értékláncon végig. Ez az egyik legfontosabb feladatunk. A második engedélyesi területünk a rendszerirányítás. Ez az a tevékenység, amikor egy óriási termet mutatnak kétemeletnyi magas LED-falakkal, monitorokkal, ahonnan tulajdonképpen az egész magyar villamosenergia-rendszer vezénylése történik. A harmadik, legfiatalabb engedélyesi területünk pedig a piacműködtetés. Az átviteli hálózat önmagában egy kihívás, hiszen ez ki van téve az időjárásnak, az általános körülményeknek, és infrastruktúra nélkül nem tudjuk a villamos energiát szállítani. A rendszerirányításnak az a feladata, hogy a villamosenergia-piacot minden másodpercben egyensúlyban tartsa. Figyelembe veszi azokat a villamosenergia-forrásokat, amelyeket a villamosenergia-termelők állítanak elő az országon belül, figyelembe veszi az importforrásokat, és nézi a fogyasztást is. Ezt a rendszerirányítónak másodperc alapon egy szinten kell tartania, tekintettel arra, hogy a villamos energia abban a formában, ahogy az olaj vagy a gáz, nem tárolható. A harmadik területünk, a piacműködtetés az elmúlt években markánsan előtérbe került. A MAVIR működteti azokat a piaci rendszereket, amelyek a villamosenergia-kereskedelmet lehetővé teszik. A MAVIR szerepe ezen hármas körül forog, és olyan súlyértékű most már mind a három, hogy bármelyik szakad meg a háromból, az jelentős korlátozásokat tud okozni a a régióban, az országban.

Az átviteli hálózat kinek a tulajdonában, kinek az irányítása alatt van? Hol kezdődik a lakosság által ismert szolgáltatók és hol a MAVIR fennhatósága?

Ismételten az autópályás példához szeretnék visszanyúlni. Ha az M1-es autópálya elkezdődik Hegyeshalomnál belépéskor, és tart Budapestig, akkor ez az autópálya a MAVIR hálózata, és ott, ahol az M1-es autópálya beér Budapestre, az autópálya táblánál, ott találkozunk az elosztóhálózattal. Az elosztóhálózat más feszültségszinten, más vezetékekkel működő, de ugyanilyen logikán működő villamosenergia-hálózat, a feladata alapvetően az, hogy a fogyasztókat ellássa.

A rendszer vezénylése a másik fontos feladatuk. A gyakorlatban a rendszerirányítás hogy néz ki? Ki és hogyan ad utasítást az erőműveknek, a beszállítóknak? Felveszi a telefont az ügyeletes diszpécser, és odaszól, hogy srácok, úgy tűnik, hogy most egy kicsit több energiára lenne szükség?

A villamosenergia-termelők egyfajta menetrend szerint működnek. A fogyasztás és a termelés közötti állandó egyensúly fenntartásához is a magyarországi termelőktől kötünk le, hasonló menetrend szerint kapacitásokat, illetve vásárolunk tőlük energiát. Másodperc alapon egyensúlyban kell lennie a termelés–fogyasztásnak, a MAVIR ezt az egyensúlyt ezekkel az erőművekkel együttműködve tartja fenn, állítja elő. Ott, abban a nagy teremben, a kétemeletnyi LED-monitorok előtt ülő kollégák adják ki az utasítást az erőműnek, hogy termeljen többet, vagy éppen csökkentse a termelést és álljon ki a rendszerből.

Mik a rendszer állandó konstans elemei és mik a kapcsolható, szabályozható elemek? Illetve melyek azok, amelyek se nem kapcsolhatók, se nem állandó termelők?

A termelők nagyon sokszínűvé váltak az elmúlt években. A magyar villamosenergia-rendszer arra a szisztémára épült fel, hogy kevés, de nagy termelőegységből álló hálózatot kapcsolunk össze egy nagy hálózattal, amihez kapcsolódnak az úgynevezett elosztóhálózatok, és azokon keresztül a fogyasztók Ez a rendszer markánsan elkezdett megváltozni az elmúlt években, részben köszönhetően annak az általános zöldítési folyamatnak, ami körülvesz minket. Amíg korábban Magyarországon beszéltünk három-négy-öt nagy erőműről, amelyek alapvetően a termelés nagy részét adták, ma már többezres termelői létszámról beszélünk, hiszen a decentralizált energiatermelés utolért minket, és a magyar rendszert is arra kell felkészíteni, hogy ezt a típusú működést integrálni tudjuk. Át kell állnunk arra a működésre, hogy a nagy termelőegységeket is megtartva nagyon sok kis termelővel is kapcsolatba kerülünk.

Mekkora a magyar villamosenergia-rendszer, mekkora az összes beépített teljesítmény Magyarországon

A beépített teljesítmény nagyságrendileg tízezer megawatt környékén van, a maximális rendszerterhelésünk 7100 megawatt környékén volt. Az átlag rendszerterhelésünk egy normál napon 6000-6500 környékén van.

És mi van akkor, ha a tervezetthez képest sokkal kevesebb, vagy több áramra van éppen szükség, akkor mi a MAVIR feladata?

Nem mi vagyunk a kereskedők, mi a szállítói vagyunk a villamos energiának, és a feladatunk az, hogy az egyensúlyi állapotot minden pillanatban fenn tudjuk tartani ahhoz, hogy a rendszer ellátható legyen. A kereskedelmi egyensúlynak a fenntartásáért a kereskedők felelősek, ha többlet van, akkor nyilván megpróbál mindenki eladni, ha viszont hiány van, akkor megpróbál beszerezni, és ha ezenfelül még egyensúlytalanságok vannak a rendszerben, ott jön be a MAVIR, mert ezeket az egyensúlytalanságokat ki kell szabályozni, a másodperc alapú egyensúlyt meg kell tudni teremtenie.

Hogy lehet kiegyensúlyozni?

Ülnek a kollégák a nagy teremben, és az erőműveket indítják, vagy éppen leszabályozzák, esetleg átmenetileg kiveszik őket a termelésből. Ez az a rendszerszintű szabályozás, amikor az egyensúlyi állapot fenntartásához a MAVIR által kifejezetten erre a célra lekötött termelői kapacitásokból a MAVIR vagy plusz kapacitást, energiát vesz igénybe, vagy pedig csökkenti a termelést a rendszerben.

Mekkora tartalék van a rendszerben?

Ez nagyon sok mindenen múlik, nehéz lenne egy fix számot mondani. Különböző időtávokon szerezzük be ezeket a kapacitásokat, és energiát. Az első negyedévből egy példa rámutat arra, hogy min kell még dolgoznunk a következő időszakban. Maga a tartalék 600 és 800 megawatt környékén mozog. Ez önmagában talán keveset mond, de ha mellé tesszük azt, hogy voltak olyan eseteink idén márciusban, amikor egy csütörtöki napon arra készültünk, hogy napos idő lesz, mert azt mutatta minden előrejelzés, majd reggel kiderült, hogy nem napos az idő, hanem felhős, és innentől kezdve a megújuló termelés nem úgy érkezett a hálózatra, mint ahogy terveztük és ahogy a termelők is előre jelezték nekünk. Reggel 870 megawatt hiányzott a rendszerből hirtelen, amit nekünk akkor az összes elérhető tartalékunkból hirtelen pótolni kellett. Ezek azok a körülmények, amelyekre fel kell például készülnie egy rendszerirányítónak, amikor elindul a zöld hullám, amikor zöldítjük a termelést, a mindennapjainkat, hogy mennyire változékony a megújuló termelés: ezen az ominózus csütörtöki napon 870 megawattot kellett megtalálnunk, nem egészen 24 órával később, másnap reggel meg 470 megawattot le kellett szabályoznunk, mert akkor viszont már annyi többlettermelés volt a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy 24 órán belül, ha a teljes skálát nézzük, 1300 megawattot kellett, ahogy mi mondjuk kiszabályozni.

Mennyire kiszámítható az előrejelzés?

Ez az egyik legfontosabb előfeltétele a működésünknek, és nagyon sokat kell iparági szinten közösen dolgoznunk, hogy az előrejelzési képességünket javítani tudjuk. Ebben nagyon nagy mértékben benne van az időjárás kiszámíthatatlansága. Vannak olyan területek Európában, ahol ez könnyebb, van, ahol sokkal nehezebb. Például a tengerparti országokban a klimatikus viszonyok miatt akár a szél, akár a napsütés sokkal kiszámíthatóbb, mint itt Magyarországon. Ezzel együtt időjárás-előrejelzés itt is van, finomítani kell rajta, folyamatosan dolgozni kell nekünk is, a termelőknek is azon, hogy minél pontosabb becslés legyen. Olyan feladatunk is van, hogy azokat az általában 15 perces termelési előrejelzéseket, amit a kereskedők előre jeleznek nekünk, hogyan tudjuk minél kisebb időszakra felbontani. Ez a megújuló termelőnek nyilván jó, mert sokkal gyorsabban, rugalmasabban tudnak ők is reagálni a váratlan változásokra, egyensúlytalanságokra.

A fogyasztással mennyire tudnak pontosan számolni?

Nagy kihívás az is, hiszen nekünk nincs fogyasztói kapcsolatunk, mi leginkább a kereskedői adatszolgáltatásra vagyunk utalva.

Van egy olyan táblázat, amivel meg tudja nézni, hogy június 20-án általában mekkora volt a fogyasztás, a biztosított energia, mennyit kellett importból hozni?

Ez oda-vissza megvan. A MAVIR esetében rengeteg adattal dolgozunk, korábban órás alapon dolgoztunk, most negyedórásan dolgozunk, megyünk a perces kereskedés irányába, és ez mind-mind adatmennyiséget növel majd a végén. A mérési rendszerünket jelentős mértékben át kell alakítanunk, mert a megújulók miatt sokkal rövidebb időblokkokban kell mérnünk. Ez pár év múlva odáig fog elmenni, hogy 4 másodpercenként lesznek mérési adataink, sok száz, sok tízezer pontot az országban össze kell vezetnünk, ami egy elszámolási alap a kereskedők között, és historikusan meg szép grafikonokat tudunk belőle rajzolni.

Ha újabb fogyasztó lép be, egy új ipari létesítmény, az milyen hatással van a hálózatra, az ellátásra és a rendszerirányításra? Új hálózati elemeket kell telepíteni?

Az elmúlt időszakban a MAVIR esetében jellemzően három irányból támadtak beruházási igények. A legegyszerűbb és leghétköznapibb, hogy a berendezéseink is elérnek egy korhatárt, és akkor cserélni, vagy átalakítani kell őket. Fejlesztésekre a határkeresztező távvezetékek miatt is szükség van, de belföldön a két nagy meghajtórugója van a fejlesztéseknek, az egyik a megújulók miatt átalakuló struktúra, a másik pedig azok az fogyasztáshoz köthető fejlesztési igények, ahol nekünk külön távvezetéket, külön alállomást kell építeni. Ezek jellemzően hosszabb időt igénylő munkák, a MAVIR esetében egy új alállomás létesítése megfelelő távvezetéki kapcsolattal két és fél-három év.

A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal adatai szerint egy év alatt másfélszeresére nőtt a háztartási méretű naperőművek darabszáma és beépített teljesítménye idehaza. Mára mintegy 72 ezer háztartás rendelkezik napelemes kiserőművel, a beépített kapacitás meghaladja a 700 megawattot, összességében az ipari méretű erőművekkel pedig az 1200 megawattot. Milyen feladatokat, kihívásokat jelent a rendszerirányító és a hálózat szempontjából ez a változás?

Rengeteg feladatot végeztünk el az elmúlt időszakban, és még nagyon sok van előttünk, mert folyamatosan haladunk mi is a fejlesztéseinkkel. A megújulók felcsatlakozása a rendszerre megkívánja azt, hogy a megfelelő szabályozási kapacitás is rendelkezésünkre álljon. Ebből többletre van szükségünk a következő időszakban, és az új termelőegységek, új erőművek megépítésének az átfutási ideje még annál is hosszabb, mint a hálózatépítésé. Folyamatos integrációs tevékenységet végzünk, hogy a megújuló termelők fel tudjanak csatlakozni a hálózatra. A számok minden kétséget kizáróan impresszívek, összességében több mint 2000 megawatt beépített, megújuló teljesítményről beszélünk az országban, ami nagyon jelentős kapacitás, a mostani paksi blokk teljesítményével egyenértékű, sőt, a 2200 megawattal már fölötte is vagyunk, és ezek a termelőegységek folyamatosan jönnek. Több oldalról szükséges ezeket kezelni. Vannak egyrészt olyan informatikai fejlesztések, amelyek révén a piacműködtetési rendszerek tudnak fejlődni. Azokat a rendszereket fejlesztjük, amelyek képesek arra, hogy minél rövidebb időegységekre be tudjunk fogadni termelési előrejelzéseket, és azokat fel tudjuk dolgozni. Ezek a piacműködtetési rendszerek rettentő fontosak, hiszen ezek teszik lehetővé azt, hogy a kereskedés a megújuló energiával minél jobban integrálódni tudjon. Fontosak ilyen szempontból a rendszerirányítási képességeink is, hiszen korábban pár tíz erőművel voltunk kapcsolatban, most ezres nagyságrendekről beszélünk, és természetesen itt vannak a hálózati beruházások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindez működni tudjon. Sok esetben nemzetközi összekapcsolásokról van szó, másfél hónappal ezelőtt adtuk át azt a három szlovák–magyar vezetéket, ami egy elég hosszú folyamatnak a végeredménye. Ezek a nemzetközi átvitelihálózati összekapcsolások teszik lehetővé a kapcsolódásunkat Európához. Miért fontos ez? A villamosenergia-hálózat egy fizikai hálózat, ami Portugáliától Törökországig együtt lélegzik, még akkor is, ha minden országnak van egy, vagy több rendszerirányítója, ami a hálózatért felel, de ezek a hálózatok a határkeresztező kapcsolódások mentén összekapcsoltak. Erre egy nagyon szemléletes példa volt egy január 8-i eseményünk, amikor egy olyan eseménysorozat történt, amire 15-16 éve viszonylag nem volt példa: kettészakadt az európai rendszer.

Ráadásul itt, a magyar határ túloldalán.

Így van, abban a horvát alállomásban, ahova a magyar vezetékünk is becsatlakozik, volt egy olyan esemény, a mostani tudásunk szerint egy eszközhiba, vagy valamilyen rossz eszközbeállítás miatt, hogy a horvátországi alállomástól egyik oldalon Dalmáciáig, a másik oldalon Szerbia, Románia felé kettészakadt az európai rendszer, amire utoljára 2006 környékén volt példa. Ez azt jelentette, hogy egy magyarországi terhelésnyi hiány alakult ki Európának abban a részében, ahol Magyarország is volt, tehát Magyarországon és a tőle Nyugatra levő országokban, több mint hatezer megawattnyi teljesítmény hiányzott ebben az időszakban. A másik oldalon meg persze meg ugyanilyen túltermelés volt. A fogyasztói kiesés minimális volt ahhoz képest, hogy mekkora volt a jelenség.

A hírek szerint Nyugat-Európában is bizonyos ipari létesítményeket érintett.

Franciaországban és Olaszországban is, de csak azok a fogyasztók érezték meg, akik vállalták azt, hogy bizonyos körülmények és feltételek mentén a rendszerirányító utasítására vissza tudják venni a villamosenergia-fogyasztásukat. Ezzel és a nagyon gyorsan aktivált erőművi teljesítményekkel Nyugat-Európában tudta megteremteni az európai hálózat, hogy a hálózatok stabilak és működőképesek maradtak. Ez mutatja azt, hogy a hálózatok fizikai összekapcsolása miért ilyen fontos.

Elképzelhető, hogy a rendszerirányítás, illetve a hálózat kihasználtsága húsz-harminc év múlva jelentősen megváltozik, mert, mondjuk, minden ház tetején lesz már napelem és teljesen más lesz az áramlás?

A hétköznapi életünkben is látjuk, hogy majdnem minden a villamos energiához kapcsolódik, és bár a felhasználók egyre energiatudatosabbak és kevesebb energiát használnak fel, de mégiscsak egyre több laptopot, tv-t, hűtőgépet, mosogatógépet, klímát, fűtési berendezést használunk, vagy akár az elektromos autóknak a töltése is előbb-utóbb számottevő jelenség lesz. Ezért mi azzal számolunk, hogy részben a fogyasztói szokások hoznak változást az életünkbe, de változást fog hozni a decentralizált termelés, változást fog hozni az időjárás-függőségünk és az, hogy ezen feltételek mellett hogyan tudjuk ugyanazt az ellátási biztonságot, ugyanazt a színvonalat fenntartani a működésükben, mert nyilván azt senki nem szeretné elfogadni, hogy bizonyos időszakokban ne tudja a telefonját tölteni, vagy a laptopját használni. Ehhez viszont nyilván másfajta eszköztár kell, mint amivel az elmúlt tíz-húsz-harminc évben dolgoztunk.

És ismerik már ezt az eszköztárat?

Elég jól megfogalmaztuk azt, hogy mire van szükségünk. Ugyanakkor azért azt is látni kell, hogy mi egy európai rendszernek a része vagyunk, azok a fejlesztések, amiket itthon is elvégzünk annak érdekében, hogy a megújulókat fel tudjuk engedni nagyobb mértékben a hálózatra, nem magyar specifikumok, ezek egységes európai specifikumok közös határidőkkel is, amikor az összes rendszerirányítónak oda kell érni. Hiszen azt kívánja meg a működési logika is, hogy ha itt süt a nap, a másik oldalon Európában meg éppen felhős az idő, akkor cseréljünk energiát, az itteni többlet el tudjon jutni oda. Ez egy nagyon egyszerű felvetés, a megvalósítása sajnos azért millió és egy izgalmas feladatba és kihívásba torkollik majd. Ugyanakkor, és ez nagyon fontos, a MAVIR-nak és Magyarországnak ellátásbiztonság szempontjából nyilván azok a termelőegységek, amelyek belföldön vannak, óriási előnyt fognak jelenteni, hiszen ezekre direkt ráhatásunk van.

Az európai hálózat mennyire rugalmas, mennyire könnyű, vagy mennyire nehéz ezen változtatni?

Az alapvető kereskedési logika nagyon régóta itt van velünk, hogy bárki bárhol vásárolhat energiát és behozhatja azt az országba, szükséges ehhez az, hogy találjon megfelelő határkeresztező kapacitásokat. Abban van újdonság, hogy az a fajta szabályozás, amit a rendszerirányítók végeznek, kapcsolódjon szorosabban össze. Mindenfajta infrastruktúra nagy értékű, aránylag hosszú beruházási idővel épül meg, viszont ha megépült, akkor tartós, és nem tudjuk őket átvinni holnapután máshova. Ehhez képest körülvesznek minket olyan gyors változások, amire nekünk azért nem egyszerű reagálnunk. Egy megújuló napenergiapark másfél-két év alatt megvan, a mi fejlesztéseink minimum kétszer ennyi időt vesznek igénybe, egy erőművi fejlesztés akár még háromszor annyi időt is lehet, de ez akkor tud jól működni, ha ezek mind egyszerre teljesülnek. És arra kell nagyon figyelnünk és vigyáznunk, hogy ezek a teljesítések ne szakadjanak el nagyon egymástól. Most át kell állnunk egy olyan működésre rendszerirányítóként is, ahol ezeket a gyors változásokat le tudjuk fordítani a saját nyelvünkre. Nekünk a gyors változások fontosak, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a megújulókat jól tudjuk integrálni, a piacokat jól tudjuk üzemeltetni és egyensúlyban tartani. De nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az egyensúlytartás és a villamosenergia-ellátás biztosítása mindig garantálható legyen.

A fosszilis üzemanyaggal működő erőművek beépített kapacitása idehaza hogyan változik, hogyan változhat a következő öt-tíz-tizenöt évben? Szükség lehet még újakra?

Mi azt gondoljuk, hogy igen, és nagyon fontosak is a rendszerirányítás szempontjából, hiszen a fosszilis erőművek adják egy jó részét annak a működési modellnek, amivel a rendszert szabályozni tudjuk, a megújulókat üzemeltetni tudjuk. Még a legjobb nyári napokon is le fog menni a nap, ezért ahhoz, hogy a villamosenergia-ellátást azokban az időszakban is biztosítani tudjuk, szükség van azokra az energiatermelőkre, amelyek ettől független tudnak működni. Mi technológia- és márkafüggetlenek vagyunk, nekünk az a fontos, hogy a megfelelő mennyiségű energiát igénybe tudjuk venni, amikor szükség van rá. Hogy ez egy gázos erőműből, egy energiatárolóból áll elő vagy bármilyen más formában érkezik hozzánk, az a MAVIR szempontjából indifferens. Nekünk az a fontos, hogy legyen, és ha van, akkor hozzá tudjunk férni, és akkor, amikor szükség van rá, aktiválni tudjuk.

A mostani gázüzemű erőművek mennyire korosak? Mikor kell őket leállítani?

Minden erőműnek van egy működési engedélye, különböző feltételeket kell teljesíteniük, hogy utána mit csinálnak velük, az a tulajdonosokon múlik. Az erőművek már korosak, a legfiatalabbak is 11-12-13 évesek, és akár a karbantartásuk, akár a működésük egészen más, mint amire nekünk majd a jövőben szükségünk lesz. Rendszerirányítási oldalról szükség van olyan kapacitásbővítésre, ami növeli a rendszer rugalmasságát, szabályozhatóságát.

Említette a határkeresztező kapacitásokat. Mennyire állunk jól?

Ebben tényleg jól állunk, és ezen nagyon sokat segített az a három szlovák–magyar összekötő, Gönyűnél kettő, egy pedig Sajóivánkánál, Kelet-Magyarországon. Ezek egyrészt importlehetőséget jelentenek, másik oldalon a hálózat stabilitását, hiszen azáltal, hogy a belföldi termelés Kelet-Magyarországon jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban, szükséges volt az új összeköttetés. Egy nagy feladatunk van még hátra, az pedig a szlovén–magyar összeköttetés. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a magyar szakasz elkészült már évekkel ezelőtt, mi ott állunk a határon, a szlovén felet várjuk, hogy megérkezzen ő is a saját távvezetékével, és a várakozásaink szerint ez 2022 év elején legkésőbb meg fog történni, és akkor elmondhatjuk, hogy minden szomszédos országgal megvan az összeköttetésünk.

Lehet szükség még a közeljövőben új határkeresztező kapacitás kiépítésére?

Ezeket folyamatosan vizsgáljuk, nemcsak mi, hanem a szomszédos országok is. Minden országnak az energiamix-változása jelentős mértékben befolyásolja ezt. A bővítések folyamatosan napirenden vannak ott, ahol arra szükség van. Határkeresztező vezetéket akkor építünk, ha erre a megfelelő mutatószámok felhatalmazást adnak egy elég objektív kritériumrendszer mentén. Ha erre szükség van, akkor ez folytatódni fog. Az összekapcsolódó európai hálózat mentén nem hiszem, hogy véget ért ez a korszak.”

Forrás:
Biczók András: a megújuló energiaforrások alapjaiban változtatják meg a villamosenergia-piacot; Király István Dániel; Infostart / InfoRádió; 2021. május 28.

Társadalom, gazdaság, művelődés

A technológiai és innovációs felkészültség területén nagy Magyarország lemaradása az UNCTAD friss tanulmánya szerint

„Az UNCTAD – az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája – rendszeresen elemzi a világ országainak fejlődését és innovációs eredményeit, különös tekintettel a kevéssé fejlett országok helyzetének alakulására. Friss elemzésük, amely Technológiai és innovációs tanulmány 2021 (Technology and Innovation Report 2021) címmel jelent meg, azt vizsgálja, hogy az egyes országok mennyire vannak felkészülve arra, hogy a folyamatban lévő gyors technológiai változásokba sikeresen tudjanak bekapcsolódni. A bekapcsolódás azért fontos, mivel az UNCTAD szerint az új technológiák piaci értéke a 2018. évi 350 millió dollárról 2025-re 3,2 ezermilliárdra, azaz közel tízszeresére nőhet, így nagy lehetőséget kínál azoknak az országoknak, amelyek felkészültek a változásokra.

A tanulmány figyelmeztet, hogy az új technológiák, a mesterséges intelligencia, a robotok használata, az IoT (Internet of Things) és a biotechnológia hatalmas lehetőségeket kínálnak az emberiségnek, ugyanakkor nagy veszélyekkel is járnak. Óriási digitális szakadék alakulhat ki országok között, országokon belül régiók és embercsoportok között. Azon kevéssé fejlett országok számára, amelyek gazdaságában nagy arányt képviselnek az értékláncok alacsony hozzáadott értéket előállító szakaszai, különösen nagy veszélyt jelent a robotizáció, amely éppen az ilyen munkahelyeket fogja legelőször megszüntetni. Ezen országok számára az egyedüli menekülési út az intenzív beruházás a tudásba, ellenkező esetben nagy valószínűséggel perifériahelyzetbe szorulnak. Ezt bizonyítja azon ázsiai országok – például Dél-Korea és Szingapúr, valamint újabban Kína – példája, amelyek gazdasági felzárkózásukat, és ezzel a közepes fejlettségi csapda elkerülését a jelentős tudásberuházásoknak, a gyors társadalmi tanulásnak, a helyi innovációnak és az erős, tudással és innovációval versenyző cégeiknek köszönhetik.

A tanulmány szerzői egy, az új technológiák alkalmazásának képességét mérő indexet fejlesztettek ki, amelynek segítségével 158 ország helyzetét vizsgálták. Az index, amelyet az új technológiák alkalmazására való felkészültség indexének (Readiness for Frontier Technologies Index) neveztek el, öt területen méri az országok felkészültségét. Ezek:

  • az infokommunikációs infrastruktúrák (ICT) színvonala,
  • a lakosság tudás- és képességszintje (képességek),
  • a kutatás-fejlesztési (k + f) eredmények,
  • a gazdasági szerkezeten belül a csúcstechnológiát előállító, illetve alkalmazó cégek aránya, illetve exportjának tudástartalma (szerkezet),
  • valamint a finanszírozásra rendelkezésre álló források nagysága (finanszírozás).

Az öt területet összesen kilenc mutatóval jellemezték. Ezek a következők: a lakosság internethasználata, a letöltési sebesség, az iskolázottság szintje, a nagy tudást igénylő munkahelyeken dolgozók aránya, a tudományos publikációk, illetve a szabadalmak száma, az új technológiák területén a csúcstechnológiás feldolgozóipari export aránya a teljes exportból és a digitálisan nyújtott szolgáltatás aránya az összes szolgáltatásból, valamint a fejlesztésre rendelkezésre álló hazai hitel a GDP arányában.

A szerzők megemlítik, hogy további mutatókat is figyelembe lehetett volna venni, de azok nem mindegyikére állt rendelkezésre adat minden országban. Mivel a cél az összehasonlíthatóság volt, ezért inkább egy szűkebb, de jól mérhető mutatócsoporttal dolgoztak. Ennek kapcsán megemlíthetjük, hogy ez a megoldás torzíthatta az értékelést, hiszen kimaradtak például olyan fontos mutatók is, mint a tudomány és technika területén végzettek, illetve az e területen doktori tanulmányokat folytatók aránya, vagy a teljes lakosság digitális felkészültsége, a szolgáltatási exporton belül az infokommunikációs szolgáltatási export vagy a kutatás-fejlesztési ráfordítások a GDP százalékában, illetve egy főre vetítve. Az ezen mutatókra elért eredmények szintén fontos információt nyújtanának az adott ország technológiai felkészültségéről.

A kilenc mutató alapján az említett öt területre készült el az értékelés, illetve számoltak az elemzők egy összefoglaló kompozit mutatóértéket is…A táblázatból érdekes összefüggéseket olvashatunk ki. Az első megfigyelés, hogy az európai országokhoz képest a V4-ek erősen le vannak maradva szinte minden területen.

A V4-ek között Magyarország az infrastruktúra kiépítettségében és az exportorientált gazdaság tekintetében van jobb helyzetben, és legjobban a finanszírozás területén van lemaradva. Európában az általános helyezés tekintetében Svájc és Nagy-Britannia, az Európai Unióban pedig Svédország vezet. Feltűnő Ausztria gyenge helyezése, amely egyes területeken rosszabb, mint a V4-en belüli legjobb általános pozícióban lévő Csehország mutatója. Arra is fel kell figyelni, hogy nagyon nagy az eltérés a fejlett EU-s országok helyezései között, a 4. helyen lévő Svédországgal és a 22. helyen lévő Ausztriával a két szélső helyzetben.

Az EU-n belül a legrosszabb pozícióban, az 51. helyen Bulgária van. Ázsiában Szingapúr és Dél-Korea ér el jó eredményt, de fel kell figyelni Kínára, amely csupán három hellyel van lemaradva Ausztriától. Jó pozícióját elsősorban a kutatás-fejlesztésre költött jelentős erőforrásoknak és exportorientált gazdasági szerkezetének köszönheti. Az infokommunikációs infrastruktúra és a tudás, képességek mutatóknál viszont feltűnően rossz helyzetben van. A kompozit mutató szerinti sorrendet az Egyesült Államok vezeti, de erősségét elsősorban magas kutatás-fejlesztési ráfordításainak és finanszírozási erejének köszönheti. A tudás és képességek dimenziójában viszont több európai ország is megelőzi.

Az ICT-infrastruktúra Svédországban a legfejlettebb, a tudás és képességek területén Dánia vezet, legtöbbet a k + f-re Kína és az USA költ, és finanszírozásban az USA és Svájc van a legjobb helyen.

Az UNCTAD kutatásához kapcsolódva érdemes megvizsgálni az egy főre jutó GDP, az európai innovációs teljesítménytáblán elért helyezés és a technológiai felkészültségi index összefüggéseit is a V4-országok és összehasonlításként Ausztria esetében. Az ábrán azt látjuk, hogy az egy főre jutó GDP értéke, az innovációs pozíció és a technológiai felkészültségi index alapján elért pozíció között szoros összefüggés mutatható ki. Ausztria mindhárom pozícióban messze megelőzi a V4-országokat, amelyek közül Csehország emelkedik ki. Szlovákia, Magyarország és Lengyelország egymás közelében van mindhárom értékben. A lengyel érték a technológiai felkészültségi indexre kicsivel jobb – 28. hely –, ami a jövőben esetleg versenyképesség-javulást eredményezhet.

Összefoglalva a helyezésekből és a közöttük látható összefüggésekből a következőkre kell felfigyelnünk.

A pozíciók alapján annak ellenére értékes következtetéseket vonhatunk le, hogy a vizsgált mutatók száma korlátozott.

Megfigyelhető:

  • A V4-ek pozíciója gyenge az Európai Unión belül.
  • Bár a fejlett országok között Ausztria nem teljesít kiemelkedően jól, a V4-ek messze le vannak maradva mögötte mindhárom vizsgált helyezés tekintetében.
  • Az EU pozíciója az USA-hoz és Ázsia vezető gazdaságaihoz képest gyenge.
  • Az EU-n belül feltűnően nagyok a különbségek.

A technológiai fejlődés gyors, ezért az az ország, amely nem fordít elegendő erőforrást a technológiai és humán területre egyaránt, nem tudja felvenni a tempót, és arra kényszerülhet, hogy a változások után menjen, kövesse őket, a legjobb esetben alkalmazkodjon hozzájuk. Ez pedig az együtt haladás helyett lemaradást jelenthet. Ez megjelenik az alacsonyabb egy főre jutó GDP-ben és a gyengébb innovációs helyezésben is. A V4-ek esetén fontos a finanszírozás megerősítése, és ehhez szükség lehet az összefogásra, az együtt fejlesztésre, együtt tanulásra és együtt innoválásra, azaz az erőforrások közös használatára is.

Egy újabb lemaradás régiónkban ugyanis egyet jelenthet a perifériás helyzetbe, azaz a közepes fejlettségi csapdába kerüléssel.”

Forrás:
Technológiai és innovációs felkészültség: az UNCTAD friss tanulmánya; Csath Magdolna; Világgazdaság; 2021. május 25.
(A szerző a Nemzeti­ Versenyképességi Tanács tagja, az NKE egyetemi tanára. A szerző ábrái megtekinthetők a Világgazdaság eredeti cikkében.)
Technology and Innovation Report 2021; UNCTAD; 2021. február 25.

Nem kell minden áron felpörgetni a gazdaságot, paradigmaváltásra van szükség

„Mi is elértük már azt a szintet, ahol paradigmaváltásra lenne szükség: mennyiség helyett minőségre, a puszta növekedés helyett fejlődésre, magasabb életminőségre kellene törekednünk – mondta lapunknak adott villáminterjújában Csath Magdolna, a Nemzet Közszolgálati Egyetem kutatóprofesszora, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja.

Bizonyos elemzők idén a 6 százalék növekedést sem tartják elképzelhetetlennek, valóban rekord bővülésre lehet számítani?

Különböző előrejelzések léteznek. Az eltérések oka, hogy mindenki másféle kockázattal számol. Kockázatok ugyanis még vannak. A válság, mint tudjuk, egyszerre kínálati és keresleti. Vagyis működniük kell az üzleti kapcsolatoknak, rendelkezésre kell állniuk az alapanyagoknak, részegységeknek és a munkaerőnek ahhoz, hogy termelni lehessen, és kell a vevő is, aki már akar, mer és tud vásárolni. A nemzetközi kapcsolatokat sok bizonytalanság nehezíti, gondoljunk csak a chiphiányra, de a politikai feszültségek is hatnak a gazdaságra. Európa, ezen belül a német gazdaság még nem lendült be, a magyar gazdaság pedig jelentősen függ a némettől. Az viszont tény, hogy a magyar gazdaság visszaesése mérsékeltebb volt, mint a legtöbb EU-s országé, és a gazdaság több ágazata a válság ellenére folyamatosan tudott működni, sőt még bővülni is.

Ez azt is jelenti, hogy azokon a területeken, amelyek kevéssé függnek a világgazdasági eseményektől egészségesen működik a magyar gazdaság. Ha a mostani nyitás eléri az ágazatok többségét, és az emberek is mernek és akarnak költeni, továbbá nem lesz új egészségügyi válsághelyzet, akkor akár egy 5 százalék fölötti éves növekedés is megvalósulhat.

Szakértők szerint már idén nyáron ledolgozza a tavalyi visszaesést a gazdaság. Minek köszönhető, hogy ilyen gyors lesz a helyreállás, szemben a 2008/2009-es válsággal?

Igen, vannak ilyen vélemények is. Végső soron ügyes gazdaságpolitikával, beruházásokkal és a fogyasztás ösztönzésével pörgetni lehet a gazdaságot, és akár még kiemelkedő növekedést is el lehet érni.
De nem mindegy persze, hogy milyen áron. Ha ez magas költségvetési hiánnyal és államadóssággal jár együtt, akkor ez a jövőben okoz majd gondot.

Még egy szempont: a növekedés nem az egyedüli sikermutató. Az a magas növekedés, amely rossz gazdasági szerkezetben történik, hosszabb távon káros, az alacsonyabb növekedés pedig, ha együtt jár a szerkezet korszerűsödésével, még előnyös is lehet.

Erre azért fontos figyelni, mert a világgazdaság teljes átrendeződésben van, ami azt jelenti, hogy az egyes országok gazdaságának is változnia kell. Lehetőleg nem követve a változásokat, hanem előremenekülve, előregondolkodva. Ugyanis gyors változások közepette a követők már le is maradtak! A változásokba való aktív bekapcsolódás képessége és nem a GDP aktuális alakulása fogja ugyanis valószínűleg meghatározni, hogy mely országok lesznek a változások nyertesei és vesztesei.

Van-e esély arra, hogy tartósan 5 százalék felett növekedjen a magyar gazdaság, megvannak-e a növekedés feltételei?

Szerintem nem az ma már a legfontosabb feladat Magyarországon, hogy minél magasabb növekedési szintre pörgessük a gazdaságot. A szervezetünk is megsínyli, ha folyamatosan és tartósan megfeszítetten kell teljesítenie.
A legtöbb fejlett ország gazdasága messze nem 5 százalék körül, hanem ennél alacsonyabb szinten bővül, az ország mégis fejlődik, jó a lakosság életminősége és életszínvonala egyaránt.

Szerintem mi is elértük már azt a szintet, ahol paradigmaváltásra lenne szükség: mennyiség helyett minőségre, a puszta növekedés helyett fejlődésre, magasabb életminőségre kellene törekednünk.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy a bármi áron való növekedést fel kell váltania az okos, intelligens növekedésnek. Csak így tudjuk behozni a nálunk nemcsak a gazdasági, de a társadalmi mutatókban is jobban teljesítő országokat.”

Forrás:
Nem kell minden áron felpörgetni a gazdaságot; Járdi Roland; Világgazdaság, 2021. május 27.

Információ röviden

A héten olvastuk: kiberbiztonság – 2021. május 31.
A kibervédelem paradoxona: a túlreagálás hosszú távú veszélyei

A kibervédelem rendszerszerűen a túlreagálásra építi a védekezési műveleteket – vélik a szakemberek. És ez maga sem veszélyek nélküli hozzáállás, fogalmazzák most meg a kételyeiket a kiberbiztonsági szakma egyes szereplői. A probléma azért is érdemel figyelmet, mert a „túlreagálásnak” nevezett hozzáállás (tehát az, hogy veszélyre utaló jelek észlelésekor a védelemmel megbízott szervezetek erejük és lehetőségek maximumával csapjanak le az aggasztó kezdeményezésekre) magától értetődően emberi hozzáállás. Az a megfontolás, gondolatmenet áll mögötte, hogy „egy mindent elsöprő ellencsapásból biztosan nem lehet baj”, a veszélyt inkább az okozhatja, ha túl későn, túl keveset reagál a védelem. Ez az első látásra józan megközelítés azonban – legalábbis hosszú távon – komoly veszélyeket rejt.
A probléma jobb megértését hatékonyan szolgálhatják a geopolitikának a közvélemény széles körei előtt is jól ismert eseményei. Nagyon gyakran szerepel ugyanis a hírekben, hogy bizonyos válságövezetekben (ilyen például manapság a Baltikum vidéke, vagy az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrád enklávé körzete) az egymással szemben álló felek fenyegetőnek látszó katonai akciókat hajtanak végre. A leggyakoribb esetben a NATO, illetve Oroszország repülőgépei (jellemzően felderítők, esetleg bombázók) közelítik meg az ellenfél légterét, gyakorta behatolva annak „előterébe”, a nem hivatalos felségterületként birtokolt „légvédelmi azonosítási körzetbe”. Többnyire az elemzők az erődemonstráció (tehát végső soron a politikai nyomásgyakorlások) körébe sorolják ezekez az incidenseket. Miközben természetesen ilyen vonatkozásai is lehetnek ezeknek a nagyon is gyakori műveleteknek, egy legalább ennyire fontos megfontolás húzódik meg a hátterükben. A fenyegető, vagy szokatlan manővereket végző (vagy a másik félhez túlságosan is közel merészkedő) repülőgépek szinte automatikusan keltik fel az ellenfél légvédelmi szervezeteinek a figyelmét. És tulajdonképpen éppen ez ezeknek a szokatlan, „provokatív” akcióknak az igazi mozgatórugója, rendeltetése: ellentevékenységre, reagálásra kényszerítik az ellenfelet. Közben maguk (illetve az ilyen manővereket kísérő egyéb felderítő szervezetek és technikák) szorgalmasan rögzítik az ellenintézkedéseket: a technikai paraméterektől kezdve a követett eljárásrendekig. Ezzel a módszerrel tehát rendkívül értékes információkat tudnak gyűjteni az ellenfél védelmi képességeiről, védelmi eljárásairól, sőt még a védekezésben várhatóan résztvevő erőiről is.
Valójában nincsen ez másként a kiberműveleteknek a széles közvélemény szeme elől jobban elrejtett világában sem. A kiberdomén támadó szereplői, legyenek azok magánzók (azaz köztörvényes bűnelkövetők), vagy állami szolgálatban álló kiberkatonák, esetleg hasonlóan politikai célokért fellépő nem állami szereplők hackerek a műveletek és akciók jelentős része a kiszemelt célpont védelmi rendszereinek a „kipuhatolására” összpontosítják erőiket. Ez a felderítési fázis lehet stratégiai jellegű (tehát, amikor átfogó információkat igyekeznek gyűjteni egy potenciális ellenfél rendszereiről, azok működéséről, esetleges sebezhetőségeiről), vagy akár operatív, azaz egy konkrét akció (kiberkémkedés, vagy kiber károkozás) előkészítő szakaszának részeként mérik fel a célpontot. Valójában a puhatolózó lépések mögötti gondolat éppen az, hogy a kiszemelt célpont bizonyosan reagálni fog az észlelt felderítő-támadó kezdeményezésekre. A kibervédelem reagálásának megfigyelése pedig rendkívül értékes információkhoz juttatja a támadó szándékú hackereket: feltérképezhetik a védekezésbe bekapcsolódó konkrét szereplőket; fogalmat alkotnak a védekezéssel kapcsolatos engedélyezési-döntési szintekről és eljárásokról; értékes adatokhoz jutnak a célpontul kiszemelt rendszer védelméért felelős szervezet védelmi taktikáiról, védelmi technikáiról és védelmi eljárásairól (azaz a kulcsfontosságú elemként elkönyvelt, TTP-ként is emlegetett hármasról). Valójában az informatikai rendszerek védelméért felelős szervezetek, személyek esetében szinte általánosan jellemző az a „reaktív kultúra”, ami szinte automatikusan ellenlépések sorozatára kényszeríti a védekezőket a rendszereiket ért legkisebb próbálkozások hatására is.
Szakértők most arra figyelmeztetnek, hogy a kiberdimenzióban zajló műveletek érezhető intenzifikálódásának korában (ahol a bűnözők által indított akciók éppen úgy szaporodnak, mint az állami szereplők kiberműveletei) mindenképpen érdemes szem előtt tartani ezt a szempontot, ha úgy tetszik, védelmi paradoxont. Természetesen nem arról van szó, hogy a kibervédelem erői felhagyjanak a puhatolózó akciókra való reagálással. Arról viszont igen, hogy tisztában legyenek azzal, hogy a védelem minden reagálásának ára van: és ez az ár a támadókhoz jutó információ darabokban mérhető. Ahogy nő a puhatolózásokra adott védelmi válaszok száma – úgy növekszik az ilyen tapogatózó akciókban az ellenfelet feltérképezni igyekvő támadó tudása a védelem rendszeréről, képességeiről.
Érdemes egy további szempontot is figyelembe venni: az állami szereplők által végrehajtott (ill. nem állami, de politikai célú szereplőkhöz köthető) kiberműveletek meghatározóan fontos jellemzője az a törekvés, hogy az akciót a nyílt összecsapáshoz vezető „ingerszint” alatt tartsák. A kiberdimenzióban azonban (részben kiforratlansága, képlékenysége, illetve eszközrendszerének újszerűsége miatt) nagyon nehéz pontosan látni, hogy hol is húzódik az a bizonyos határvonal, aminek az átlépésével a kibertámadó egy nyílt konfliktus kirobbanását kockáztatja. A puhatolózó akcióknak ez is az egyik fontos funkciója, hogy segítsen a támadónak kitapogatni ezt a láthatatlan vörös vonalat. Már pedig, a kibervédelem szervezetének, erőnek reakcióiból éppen ezt a létfontosságú értesülést lehet apránként összeállítani. Ennek birtokában aztán a támadó a valószínűsített nyílt konfliktus ingerküszöböt éppen csak súroló szinteken folytathatja a későbbi tevékenységeit.
A kiberdomén állami (és politikai célú nem állami) szereplői által vívott kiberhadviselés egy nagyon fontos tényezője, potenciális veszélyforrása az eszkaláció lehetősége, illetve az eszkaláció kérdése is. Közkeletű az az álláspont, hogy a kiberdimenzió hadszínterének képlékenysége, mássága, amire korábban utaltunk, a geopolitikai szembenállás hagyományos dimenzióihoz képes különösen fogékonnyá teszi a kiberteret az eszkalációra. Arra tehát, hogy a lépések-ellenlépések-újabb lépések-újabb ellenlépések lépcsőzésében az események irányítása hamar kicsússzon a szereplők kezéből. A védelmi reakciók tervezésénél ezt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Átfogó megoldás természetesen itt sem létezik, de érdemes folyamatosan összevetni és mérlegelni minden egyes kibervédelmi lépésből eredő védekezési előnyöket, illetve az információ felfedés révén előálló védekezési hátrányokat. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan gondot okoz az is: miközben az agilis védekező lépésekkel nyerhető előny azonnal jelentkezik, a védelmi képességeink fokozatos felfedéséből származó hátrányok hosszú távon jelentkeznek.
The long-term cost of cyber overreaction; Jan Kallberg; C4ISRNet; 2021. május 27.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Köteleznék a zsarolóvírusos kibertámadások áldozatait az esetleges fizetés nyilvánosságra hozatalára

Az egyre világosabban kibontakozó trend szerint a zsarolóvírusos támadások jelentetik az elkövetkező időszakban az informatikai rendszereket érő (egyik) legnagyobb fenyegetést. Az elmúlt hetek sorozatos támadásai (amelyek közül az amerikai Colonial gázvezeték szolgáltató elleni akció kapta a legnagyobb figyelmet, bár az okozott károk tekintetében több nagyobb ügy is történt mostanában) ráirányították a figyelmet a szabályozás kérdéseire is. A napokban ausztrál politikusok körében vetődött fel az a koncepció, hogy a vállalati szereplőket érő zsarolóvírusos támadások esetén jogszabályi kötelezettséggel kellene előírni azt, hogy a váltságdíj kifizetésének tényét az érintett vállalatok nyilvánosságra hozzák. Az elképzelés mögött az a nyilvánvaló megfontolás áll, hogy a zsarolóvírusos támadások rohamos terjedésének hátterében álló okok között vélelmezhetően komoly súllyal szerepel az, hogy a támadást végrehajtó bűnözők „csendben és feltűnés nélkül” tudnak hozzájutni követeléseikhez, mivel a megtámadott vállalatoknak az esetek többségében a jóhírnév sérelmének elkerülése fontosabb, mint az anyagi veszteség. Ha azonban a váltságdíj fizetés tényét kötelező lenne nyilvánosságra hozni, akkor ez jelentősen csökkenthetné a megtámadott cégek hajlandóságát a fizetésre. Ez viszont a bűncselekményfajta „problémamentes jövedelmezőségét” csökkenthetné, segítve ezzel a riasztóan elharapózó esetek számának kordában tartását, vagy akár visszaszorítását.
A tervezett szabályozás egyébként hasonló lenne azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek az adattulajdonos cégeket kötelezik arra, hogy nyilvánosságra hozzák, ha az adatkészleteik kompromittálódnak, azokat illetéktelenek megszerzik. A zsarolóvírusos kibertámadások terjedése egyébként Ausztráliában is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Ennek következtében az ellenzéki Munkáspárt tavasszal egy vitaanyagot állított össze annak megvizsgálására, hogy milyen keretek között és milyen tartalommal lehetne kidolgozni egy nemzeti kiberzsarolás-ellenes stratégiát. Ezzel párhuzamosan a kormányzat kiberbiztonsági szakértői csoportja a kiberzsarolásokkal kapcsolatos jelentést tett közzé. Ebben igyekeztek útmutatót megfogalmazni a magánszektor szereplői számára az ilyen támadásokkal szembeni hatékonyabb védekezésre.
Business could face mandatory reporting of cyber payouts: Pezzulo; Max Mason; Australian Financial Review; 2021. május 24.
Labor calls for ransomware notice scheme; Denham Sadler; Innovation Aus; 2021. május 24.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A héten olvastuk: űrtechnológia és űrgeopolitika – 2021. május 31.
A SolarWinds hacker akció figyelmeztető jelzés az űripar számára is

Az elmúlt hetekben, hónapokban a kibervédelmi témak között egyértelműen kiemelkedő figyelmet kapott az ún. SolarWinds akció-sorozat. Mint ismeretes – az e-Gov Hírlevél több kiadásában beszámoltunk az ügy fejleményeiről, jelentőségéről mi is – tavaly év végén bukkantak a kibervédelmi szakemberek egy feltehetően már hosszú ideje zajló, és méreteiben minden korábbi akción túltevő hacker-művelet nyomára. Az egyértelműen kiberhirszerzési műveletként azonosított (tehát, szigorúan véve nem kibertámadásként elkönyvelhető, mert nem károkozási céllal végrehajtott) titkos műveletet az orosz hírszerzés egyik egységének a számlájára írta a szekértők egy része. Az Egyesült Államok kormánya is ezt a feltételezést fogadta el hivatalos álláspontjaként, és ennek megfelelően szankciók sorozatával sújtotta válaszként az orosz állam különböző szervezeteit és hivatalnokait. Az ügy feltárása, a kárfelderítés és kármentés első szakasza ezzel, legalább is formálisan, lezárult. Az akciónak azonban nyilvánvalóan jelentős következményei lesznek még az elkövetkező hónapokban, években is. Szakemberek álláspontja szerint a kibervédelem egész stratégiáját, filozófiáját kell új alapokra helyezni: az áthatolhatatlannak szánt, de valójában sajnos mindig átjárható külső védelmi gyűrű mellett az ún. „zéró bizalom elvét” érvényesítve folyamatosan monitorozni, ellenőrizni kell a hálózatok belső magjaiban zajló folyamatokat és szereplőket is.
A SolarWinds művelet egyik legszembeötlőbb aspektusa a hírszerző behatolás mérete volt: a trójai vírus becsempészésére alkalmazott, közkeletű rendszerfelügyeleti szotfver ugyanis a közigazgatási és vállalati szereplők ezreinél, sőt tízezreinél van jelenleg is használatban. Bár a hackerek egyértelműen csupán válogatott célpontok rendszereit igyekeztek feltörni (ezzel is csökkentve a felfedezésük veszélyét), a kompromittálódott hálózatok között ott találjuk az Egyesült Államok szövetségi és állami irányításának tucatnyi kulcsintézményét, a Külügyminisztériumtól kezdve a pénzügyi tárcáig. És, még egy – a híradásokban keveset említett – közintézményt: a NASA, az Amerikai Űrkutatási Hivatalt.
Ha a kezdeti híradásokban szinte csak véletlenül bukkant fel ez a részlet, az több mint hiba. A most következő időszak egyik meghatározó fejleményének ugyanis a 20. század csúcstechnológiai dimenziója, azaz a világűr, és a 21. századi csúcstechnológia dimenziója, azaz a kibertér egymásba kapcsolódása látszik. A kiberbiztonság kiterjedt és sokrétű probléma halmaza, amely modern társadalmaink működésének és irányításának megannyi kulcsterületére nézve kezd komoly veszélyforrást jelenteni, a világűr meghódításának, kiaknázásának a folyamataira nézve is az egyes számú fenyegetési tényezővé nőheti ki magát. Az összefüggés, a két dimenzió (a két „domén”) egymásba fonódása kézenfekvő, hiszen az űrrel kapcsolatos valamennyi rendszerűnket, eszközünket és eljárásunkat a digitalizáció legmagasabb szintjei jellemzik. A világűr dimenziójának kiaknázása elképzelhetetlen a kibertér dimenziójának lehetőségei és adottságai nélkül. Ahol valami kulcstényezőként azonosítható, ott az hamarosan az ellenérdekelt felek (magánosok és állami szereplők) figyelmének is a középpontjába kerül: a kibertér tehát nem csak lehetőség az űrdimenzió kiaknázására – hanem egyben annak érzékeny, sérülékeny Achilles-ina is.
Erre a különleges helyzetre, veszélyforrásra figyelmeztet most az Amerikai Űrkutatási Hivatal emberrel végrehajtott űrrepülésekért felelős vezetője. A NASA a kibertérben működő hackerek számára az egyik legcsábítóbb célpont lehet: a rendszerein tárolt óriási tömegű, rendkívüli technológiai újdonságokat tartalmazó adatkészletek megszerzése szinte felfoghatatlan előnyhöz juttathatja az illegális behatolókat. És, mint azt a SolarWinds akció-sorozat mutatja, a behatolás nagyon is elképzelhető eshetőség. Kathy Lueders programigazgató az űrkutatással kapcsolatos informatikai rendszerek, hálózatok kiberbiztonságát az elkövetkező időszak kulcsterületeként jelölte meg. A NASA egyik sajátos, és a helyzetét cseppet sem könnyítő jellegzetessége, hogy polgári alvállalkozók, beszállítók egész seregével kénytelen együttműködni a különböző űrprogramok tervezése, kivitelezése és működtetése során. Az IT-rendszerek védelme ennél fogva szervezetileg, szervezésileg is különleges nehézségeket vet fel (egészen az eltérő szervezeti kultúrák szerepéig bezárólag). A probléma, illetve a védekezés sajátosságának nevezte azt is: többnyire a kibervédelemmel foglalkozó szakemberek is „a legutóbbi háborút kívánják újrajátszani holnap is”, ami – ez az űrkutatási rendszerek esetében világosan látszik – alapvetően elhibázott megközelítés. Lueders szerint aki az elmúlt évek jól ismert, kipróbált védekezési eljárásaira hagyatkozik, az biztosan veszíteni fog a kibertérben folyó macska-egér játékban. A tét pedig óriási.
SolarWinds hack ’a big wakeup call’, NASA’s human spaceflight chief say; Mike Wall; Space.com; 2021. május 26.

Tovább gyorsít a kínai űrprogram: sikerrel pályára állt a leendő űrállomás teherűrhajója

Az elmúlt időszakban minden hétre jutott egy újabb hír a kínai űrprogram jelentős lépéseiről. Néhány nappal ezelőtt a Mars felszínére juttatott mobil felderítő platform, azaz a Kínai Űrkutatási Hivatal rovere kezdte meg (az űrkutatás nagyhatalmai, a Szovjetunió és az USA után harmadikként) e távoli bolygó feltérképezését, geológiai és morfológiai felderítését. Nem sokkal korábban, április utolsó napjaiban pedig az épülő kínai űrállomás első, központi részegységét állította sikeresen Föld körüli pályára egy kínai óriásrakéta. A 66 tonna össztömegűre tervezett égi laboratórium kiépítését mindössze másfél év alatt tervezi megvalósítani a kínai űrkutatási szervezet. Ehhez embert is szállító űrhajók mellett újabb részegységeket, felszerelési elemeket, berendezéseket szállító teherűrhajók sora juttatja majd fel a szükséges anyagokat. Az elmúlt hét végén az első ilyen teherjármű, a Tiencsou-2 sikerrel emelkedett a magasba.
A vencsangi űrközpontból felbocsátott járművet egy Hosszú Menetelés-7 típusjelű hordozó juttatta fel az előírt pályára. A hordozó 13-13,5 tonna tömegű terhet képes felemelni, így a mostani szállítójárművel pályára állított egység is ennek megfelelő. A Tiencsou típusú teherűrhajók hossza valamivel meghaladja a 10 métert, legnagyobb átmérőjük pedig 3,35 méter. Két egymástól elkülöníthető rakterében legfeljebb 7 tonna készletet tud szállítani: a nem hermetikus részben üzemanyagot, különböző folyadéktartályokat, amelyeket automatizált rendszerrel képes átszivattyúzni a már fent keringő űrállomás modulba. Az összesen 1,95 tonna tömegű üzemanyagot az elkövetkező napokban juttatják át rendszerei az űrállomásra. A légmentesen zárt rakrészben pedig különféle készleteket, élelmiszert, ruházatot, műszereket, szerszámokat tud szállítani. Ez a 4,69 tonna tömegű ellátmány a hamarosan megérkező űrhajósok számára biztosítja az életfeltételeket mintegy három hónapon át. A teherűrhajó az űrállomáshoz dokkolva 180 napig üzemképes; önálló repülés esetén az élettartama nagyjából 90 nap. A most felbocsátott szállítóeszköz, nyolc órával a fellövést követően, sikeresen csatlakozott a már pályáján keringő központi űrállomás részegységhez, a Tienho-hoz. Az általa szállított készletek a néhány hét múlva az űrállomásra induló embert is szállító űrhajó személyzetének ellátását biztosítják majd.
Tianzhou-2 docks with China’s space station module; Andrew Jones; Space News; 2021. május 29.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Új űrhadviselési központot avatott az USA Légierő Kutató LaboratóriumaA

z Egyesült Államok fegyveres erőinek önálló haderőnemét alkotó Légierő (US Air Force) központi Kutató Laboratóriumának Űrjármű Igazgatósága a napokban új fejlesztő központot avatott. Az új-mexikói Kirtland légitámaszpont területét létrehozott Űrhadviselési Hadműveleti Kutató- és Fejlesztési Központ (kódnevén SWORD) feladata lesz egyebek mellett a földkörüli pályán keringő tárgyak figyelemmel kísérése, illetve olyan automatizált rendszerek kiépítése, amelyek segíthetik az aktív űrjárműveket a világűrben keringő törmelék és űrszemét darabok elkerülésében. A 12,8 millió dolláros költséggel kialakított, 2500 négyzetméteres épületrészben az Űr Ellenőrző Részleg 65 katonája kezdi meg szolgálatát. Valójában az új szervezeti egységnek, az űrszemét által jelentett egyre súlyosabb fenyegetés problémájának megoldása mellett egy további, vélhetően legalább ilyen fontos feladatot szántak a Légierő vezetői. Az érthetően szűkszavú feladat leírásában ugyanis hangsúlyosan jelenik meg „a műhold rendszerek kiberbiztonsági védelmének számottevő erősítése” is.
Air Force Research Laboratory opens new space warfighting facility; Nathan Strout; C4ISRNet; 2021. május 26.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

Szakirodalom

Az MNB publikálta a 2021-es FinTech és Digitalizációs Jelentését

„A Magyar Nemzeti Bank második alkalommal teszi közzé a globális és a magyar FinTech ökoszisztémáról, valamint a hazai bankrendszer digitalizációs szintjéről szóló jelentését. Az idei jelentésben a bankrendszer mellett már a hazai biztosítók digitalizációs fejlettsége is bemutatásra kerül.

Az MNB FinTech és Digitalizációs Jelentése betekintést nyújt a hazai pénzügyi rendszerben is egyre meghatározóbbá váló pénzügyi innovációk, digitalizáció, illetve az ezeket támogató technológiák fejlődésének hazai és nemzetközi trendjeibe. A Jelentés idén egy új témakörrel kiegészülve négy fő részből áll. Az első rész a nemzetközi FinTech és digitalizációs folyamatokat, trendeket összegzi, a második rész a hazai FinTech cégek elemzését tartalmazza. A harmadik és negyedik rész pedig a hazai bankrendszer és a biztosítói szektor digitalizációs felkészültségi szintjéről ad átfogó képet az MNB részletes, egyedi intézményi szintű felmérése alapján.

A globális FinTech-szektor évek óta tartó folyamatos fejlődése révén a pénzügyi rendszer átalakulása egyre látványosabb: a nyitott, ökoszisztéma jellegű működés előtérbe kerül, a fejlett technológiák alkalmazása még hangsúlyosabbá válik, illetve a pénzügyi bevonódás erősítése és a fenntarthatósági célkitűzések támogatása is egyre meghatározóbb. A COVID-19 okozta járványhelyzet érdemben gyorsította a globális digitalizációs folyamatokat. A technológiai fejlődés azonban a kibertámadások, kiberincidensek gyakoriságának és kifinomultságának növekedését is eredményezte, ami kiemelt figyelmet igényel. A digitális átállás kapcsán a globális szabályozói reakciókban továbbra sem észlelhető egységes megközelítés, a nemzetközi koordináció lassan halad, továbbá a gazdasági szektorok között egyre elmosódó határok a pénzügyi előírások modernizációját- és a szélesebb gazdaságszerkezeti ágakkal való összehangolását is igénylik.

A hazai FinTech szektor folytatta bővülését, már több mint 130 darab FinTech tevékenységgel foglalkozó, aktívan működő vállalat van Magyarországon. A szektor foglalkoztatotti létszáma a koronavírus járvány okozta gazdasági visszaesés ellenére is nőtt, immár több mint 6000 főt foglalkoztatnak ezek a cégek. A hazai FinTech-ek jellemzően továbbra is a pénzügyi szoftverfejlesztés és rendszerintegráció, az adatelemzés és üzleti intelligencia, illetve a fizetési szolgáltatások területén aktívak. A 2018 márciusában elindított, a pénzügyi innovátorokkal való közvetlen és rugalmas kapcsolattartás platformjául szolgáló MNB Innovation Hub (Pénzügyi Innovációs Platform) működése során már több mint 110 megkeresést kapott a piaci szereplőktől, akiket gyors és szakszerű iránymutatással segített a pénzügyi innovációkkal kapcsolatos szabályozási kérdésekben.

Az MNB által másodjára elvégzett átfogó bankrendszeri digitalizációs felmérés alapján több szereplőnél jelentős felzárkózás volt megfigyelhető az elmúlt évben, a hazai bankrendszer digitalizációja érdemi fejlődést mutatott. Az elmúlt egy évben a növekedés elsődlegesen a korábban kevésbé fejlett területeken, mint a digitális termék elérés és az ügyfelekkel való digitális kapcsolattartás volt megfigyelhető. Mivel a járványhelyzet okán a külső kapcsolattartást támogató fejlesztések kerültek előtérbe, a belső működés digitalizációjának fejlesztésére kevesebb erőforrás jutott. Erre tekintettel a hazai bankszektornak a jövőben érdemes nagyobb figyelmet szentelnie a belső rendszereket és folyamatokat érintő fejlesztésekre a digitális transzformációs lehetőségek kiaknázása és a szektor versenyképességének erősítése érdekében. Az átfogó, valamennyi részterületet lefedő banki digitális transzformáció megvalósítása érdekében egy nemzetközi szinten is újdonságnak számító, 2021 márciusában kiadott MNB ajánlás biztosít iránymutatást a bankszektor szereplői számára. Az ajánlás egy átfogó digitális transzformációs stratégia és ütemterv kidolgozását, továbbá annak a jegybank részére való megküldését várja el a hitelintézetektől.

Az új, MNB által készített átfogó hazai biztosítói digitalizációs felmérés alapján megállapítható, hogy a hazai biztosítási szektorban az egyes termékek online elérhetősége magas, illetve a biztosítók belső rendszereinek digitalizáltsága is pozitív képet mutat. A belső folyamatok digitalizálásában és automatizálásában azonban nagyobb fokú fejlődés szükséges, melynek kapcsán előremutató lehet a hangsúlyosabb vezetői és munkavállalói felkészültség és a digitális transzformációt nagyobb mértékben támogató szervezeti kultúra erősítése.

A FinTech és Digitalizációs Jelentés második, 2021-es kiadásának kiemelt aktualitást ad a járványhelyzet és a jelenleg kibontakozódó nyitás. A pénzügyi rendszer krízishelyzetben történő zavartalan, folyamatos, egyre digitalizáltabb működése fontos szerepet töltött be a járványhelyzet alatt és a pandémia elmúltával kiemelt támogató szerepet tud játszani a gazdasági növekedés segítésében. A pénzügyi rendszer szereplőinek egyre digitálisabb működésre való gyors átállása a jövőben fontos versenyelőnnyé válhat. A fenti célok mentén a hazai pénzügyi rendszer digitalizációs szintjének erősítése nélkülözhetetlen, amelyben az MNB a jövőben is kiemelt támogató szerepet kíván betölteni.

FinTech és Digitalizációs jelentés 2021. május

Szakértői prezentáció

Forrás:
Az MNB publikálta a 2021-es FinTech és Digitalizációs Jelentését; Magyar Nemzeti Bank; 2021. május 27.

Magyarország külpolitikája 2010–2020

„A könyv célja Magyarország külpolitikájának bemutatása a 2010 és 2020 közötti évtizedben. Egészen pontosan a második Orbán-kormány hivatalba lépésétől 2020. december 31-ig tekinti át a magyar külpolitika legfontosabb történéseit, természetesen több esetben visszautalva a 2010 előtti előzményekre is. A munka döntően leíró-elemző jellegű, igyekszik tartózkodni a direkt minősítésektől. Nem célja tehát állást foglalni abban, hogy a tárgyalt korszakban miben volt igaza a magyar kormánynak, és miben nem volt igaza, külpolitikája mennyiben szolgálta a magyar nemzeti érdekeket, és mennyiben ártott azoknak.
Feladatának tekinti a magyar kormány álláspontjának minél teljesebb körű bemutatását a magyar külpolitika általános prioritásai tekintetében, valamint az egyes konkrétan felmerülő kérdések, dilemmák, viták kapcsán. Ennek érdekében a vonatkozó külpolitikai dokumentumok bemutatása mellett sokat idéz a magyar külpolitika legfontosabb alakítóinak beszédeiből, írásaiból, interjúiból.
Külön alfejezetben tárgyalja a szomszéd országokkal való viszonyunkat, kitérve a nemzetpolitikára is (Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria).”

Forrás:
Magyarország külpolitikája 2010–2020; Pesti Sándor; Gondolat; ISBN 978 963 556 119 3; 2021

A magyar internet történetei

„A magyar digitális kultúra és online média több mint negyedszázados múltra tekint vissza, ez a múlt azonban javarészt még feldolgozatlan. A könyv a magyar nyelvű internet, elsősorban az internetes média közelmúltjával és előzményeivel foglalkozó friss kutatásokat mutat be, és ezáltal betekintést ad e nagyon gazdag, szerteágazó múlt néhány fontos és sokszor szórakoztató történetébe. Miképpen alakult a nők digitális jelenléte Magyarországon az elmúlt évtizedben? Hogyan vezetett a TrollFoci útja a mémektől a sportújságírásig? Mit jelentenek a retró tartalmak az interneten? Miért van az erdélyi magyar online média lélegeztetőgépen? Mik voltak az Origo és az Index történetének legfontosabb állomásai? Hogyan vitáznak az Omega-rajongók? Mi a sorsa az archívumoknak és a könyvtáraknak a digitális térben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a magyar digitális média kulturális, nyelvi, közpolitikai, kommunikációs és gazdasági területein kalandozó tanulmánykötet fejezetei.”

Forrás:
A magyar internet történetei; Tófalvy Tamás (szerk.); Typotex; ISBN: 978-963-4931-48-5; 2021
A könyv egy részlete (benne a tartalomjegyzék) elérhető pdf-ben is: itt.
A teljes könyv elektronikus formában is megvehető: itt.

Törvények, rendeletek

2021. évi LVII. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény…módosításáról

„1. A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosítása

1. § A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A közfeladatot ellátó szerv jogszabály-előkészítéssel összefüggő feladatának a Kormány rendeletében meghatározott elektronikus zárt rendszeren (a továbbiakban: jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftver) keresztül történő megvalósítása esetén a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftverben keletkező irattal kapcsolatos iratkezelésre a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftvert kell a Kormány rendeletében meghatározottak szerint használni. A közfeladatot ellátó szerv (3) bekezdés szerinti felelőssége a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftverben keletkező irattal kapcsolatosan a Kormány rendeletében meghatározottak szerint áll fenn.”

2. § Az Ltv. 10. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A jogszabály-előkészítésnek a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftveren keresztül történő megvalósítása tekintetében az iratkezelési szabályzat tartalmát a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftver felhasználója által az abban létrehozott irattal kapcsolatos iratkezelésre kiterjedően a Kormány rendeletben határozza meg.”

3. § Az Ltv. 35/B. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a jogszabály-előkészítési munkafolyamatot támogató szoftverként a köziratok e törvényben meghatározott kezelésének és védelmének követelményeit megvalósító szoftvert és az annak felhasználója által az abban létrehozott irattal kapcsolatos iratkezelésre kiterjedően az iratkezelés követelményeit és az iratkezelési szabályzat tartalmát.”…”

Forrás:
2021. évi LVII. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló 2019. évi CXXIV. törvény módosításáról; Magyar Közlöny; 2021. évi 97. szám; 2021. május 27.; 4039-4040. o. (PDF)
Lásd még: 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről; Nemzeti Jogszabálytár