Skip to main content

1. szám, 2022. január 3.

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Európai Unió

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Digitális transzformáció: stratégia és technológia

Szakirodalom

Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Magyarország benyújtotta a Partnerségi Megállapodást az Európai Bizottságnak

„Magyarország benyújtotta a Partnerségi Megállapodást az Európai Bizottságnak.

A kormány célja, hogy 2030-ra Magyarország az Európai Unió 5 legélhetőbb országa közé tartozzon. Ennek érdekében a következő évek uniós és hazai forrásait elsősorban a gazdaságélénkítésre, a kis- és középvállalkozások támogatására, a magyar települések erősítésére, valamint a kutatás, fejlesztés és innovációs célú beruházásokra fordítjuk. Magyarország az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokat és a társadalmi egyeztetést követően az első tagállamok között benyújtotta a Partnerségi Megállapodást hivatalosan a Bizottságnak. A dokumentum rögzíti, hogy a 2021–27-es időszakban felhasználható, hazai társfinanszírozással együtt több mint 9000 milliárd forint összegű kohéziós forrásokat milyen fejlesztésekre fordítja az ország.

A következő években tovább erősítjük Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképességét, hogy hazánk azok közé az országok közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. A felzárkózás elősegítése érdekében a források legalább 65 százalékát a 4 legkedvezőtlenebb helyzetű magyar régióban használjuk fel. Az uniós forrásokból a legnagyobb arányban továbbra is a gazdaságfejlesztési program részesül. Így a következő években is jelentős számú pályázat segíti a kis- és középvállalkozások beruházásait, valamint a K+F+I célú fejlesztéseket.

Minden korábbinál több pénzt szán a kormány a vidéki Magyarország és a magyar települések erősítésére is. A területi operatív programra fordított összeget a teljes keret 20 százalékára emeltük, ezzel is támogatva a helyi igények és tervek megvalósítását. Emellett kiemelt szerepet kap a közlekedésfejlesztési, illetve a környezeti és energetikai program, amelyek többek között a közösségi és vasúti közlekedés korszerűsítését, valamint a megújulóenergia-felhasználás elterjedését segítik elő. A közoktatás fejlesztését, a társadalmi felzárkózási programokat, az egészségügyi és szociális beruházásokat külön operatív program, valamint a magyar Helyreállítási Terv is finanszírozza. A most záruló időszakhoz képest változás, hogy Budapest és Pest megye már nem alkotnak egy régiót, ezért a Közép-magyarországi régióra nem készül külön területi program, ugyanakkor Pest megye a korábbiaknál jelentősen több uniós forrást érhet majd el. A közigazgatás, az állampolgárok, illetve a gazdasági szereplők digitális fejlesztéseit azonban egy új, önálló operatív program fogja össze.

A Partnerségi Megállapodás, majd ezt követően az operatív programok benyújtása az első lépés ahhoz, hogy a 2021-27-es uniós fejlesztési időszakban a Magyarország számára rendelkezésre álló uniós források lehívhatóak legyenek. A bizottsági jóváhagyást követően téríti vissza az Unió Magyarország számára azokat a forrásokat is, amelyeket a kormány a gazdaság újraindítása érdekében a nemzeti költségvetéséből már kifizetett a magyar pályázók számára.”

Forrás:
Magyarország benyújtotta a Partnerségi Megállapodást az Európai Bizottságnak; Miniszterelnökség; 2021. december 30.
(2. rész; 3. rész)

Közigazgatás, politika

Vigyázzon: változnak a veszélyhelyzet idején lejáró okmányokkal kapcsolatos szabályok!

„ Változnak a veszélyhelyzet idején lejáró okmányokkal kapcsolatos szabályok, januártól nem a veszélyhelyzet megszűnésének időpontjához kötik a lejáró hivatalos okmányok érvényességi idejét, hanem konkrét dátumot jelölnek meg, június 30-át.

Egy korábbi szabályozás nem konkrét dátumot jelölt meg, hanem a veszélyhelyzet megszűnésének időpontjától számított 60 napban határozta meg az okmányok érvényességi idejét, az erről szóló kormányrendelet azonban januártól hatályát veszti a Magyar Közlönyben kedden megjelent kormányrendelet szerint.

Az Országgyűlés még karácsony előtt döntött a veszélyhelyzet meghosszabbításáról és ezzel összefüggésben több szabályozási kérdésről. Utóbbiakról a Magyar Közlöny december 17-i számában jelent meg a parlament által elfogadott törvény, amely többi között rögzíti, hogy akinek 2020. március 11. és 2020. július 3. között vagy 2020. november 4. és 2022. május 31. között járt vagy jár le a hivatalos okmánya, az 2022. június 30-áig érvényes lesz.

A december 17-én elfogadott törvény külön megemlíti a hivatalos okmányok között a forgalmi engedélyeket, de a korábbi szabályozások alapján ebbe a körbe sorolhatók többi között a diákigazolványok is.

Kimondja a jogszabály azt is: a meghosszabbított érvényességi idő nem akadálya annak, hogy valaki ezt megelőzően intézkedjen okmánya cseréjéről.”

Forrás:
Vigyázzon: változnak a veszélyhelyzet idején lejáró okmányokkal kapcsolatos szabályok; Infostart / MTI; 2021. december 29.

Az Agárminisztérium benyújtotta Brüsszelnek az új Közös Agrárpolitikához kapcsolódó magyar Stratégiai Tervet

„Az Agrárminisztérium december 30-án az elsők között nyújtotta be az Európai Bizottságnak az új Közös Agrárpolitikához (KAP) kapcsolódó magyar Stratégiai Tervet – jelentette be Nagy István tárcavezető.

A miniszter szerint a ma benyújtott, a 2023-2027 közötti időszak magyar mezőgazdaságát alapvetően meghatározó terv adja az alapját a Megújuló vidék, megújuló agrárium program folytatásának. „Modernizáljuk a vidéki gazdaság gerincét adó agráriumot és élelmiszerelőállítást, miközben megőrizzük teremtett világunk természeti értékeit, a vidéken élők számára jobb életminőséget teszünk lehetővé, és kiemelten támogatjuk a kis és közepes gazdaságokat” – sorolta Nagy István.

A tárcavezető kiemelte, hogy az új Közös Agrárpolitikáról elért megállapodás alapvető változást hozott az uniós agrártámogatások rendszerébe, hiszen a tagállamoknak egy ún. KAP Stratégiai Tervet kell benyújtaniuk az Európai Bizottságnak 2022. január 1-ig. Ez a terv határozza meg a 2023 és 2027 között kifizethető agrártámogatások konkrét rendszerét. Hozzátette: az uniós jogi keret kései elfogadása miatt, valószínűleg lesznek tagállamok, akik nem fogják tudni tartani a határidőt, azonban az Agrárminisztérium megfeszített munkával az elsők között nyújtotta be Brüsszelnek a magyar Stratégiai Tervet.

Nagy István felhívta a figyelmet, hogy a KAP I. pillérének keretében 3400 milliárd, míg a II. pillér tekintetében 2853 milliárd forint áll majd a magyar mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidéki települések fejlesztésére. Hozzátette: mindez azért lehetséges, mert a kormány úgy döntött, hogy az uniós jog adta maximális mértékben, 80 százalékban biztosít nemzeti kiegészítő finanszírozást az uniós források mellé.

A tárcavezető azt is közölte, hogy az I. pillér leendő támogatásai között régi és új elemek is megjelennek: továbbra is lesz területalapú támogatás és lesznek termeléshez kötött támogatások, a kisgazdaságok és a fiatal termelők pedig a korábbinál is nagyobb többletforráshoz juthatnak. Hozzátette: új elemként kerül bevezetésre az újraelosztási támogatás, amely a tervek szerint a 10 hektáron gazdálkodó kisgazdaságoknak hektáronként további 20 ezer, míg a 10 és 300 hektár közötti birtokméreten gazdálkodó családi gazdaságok számára hektáronként további 10 ezer forint támogatást biztosít az alaptámogatáson felül. Új elemként a közvetlen támogatások között megjelenik az úgynevezett agroökológiai alapprogram, amely a gazdálkodók többlet környezeti vállalásait kompenzálja.

Nagy István jelezte, hogy a vidékfejlesztési támogatásoknál a legfontosabb gazdaságfejlesztési prioritás az élelmiszeripar megújítása és a mezőgazdaságban az egy hektárra vetített hozzáadott érték emelését segítő, versenyképességet és hatékonyságot növelő beruházások ösztönzése, de hangsúlyos lesz az agrár-környezetgazdálkodási program és az ökológiai gazdálkodás támogatása is. Egy nemzetközi mércével mérve is versenyképes, erőforrás-hatékony, magas hozzáadott értéket termelő és innovatív mezőgazdaság, valamint az erre épülő élelmiszertermelés áll a fejlesztések középpontjában. Ennek érdekében kibővített eszköztár szolgálja majd a tudásátadást és az innovációt is. A vidéki gazdaság és közösségek erősítése érdekében forráshoz juthatnak a kistelepülések alapszolgáltatásainak és infrastruktúrájának fejlesztésére.

A miniszter szerint a most benyújtott magyar KAP Stratégiai Terv hatalmas, történelmi lehetőséget biztosít a magyar mezőgazdaság számára annak érdekében, hogy a magyar gazdák és a magyar vidék a következő évek valódi nyertesei legyenek. A stratégiai tervet az Európai Bizottság a következő hónapokban részletesen értékeli, az első észrevételek megküldése április elején, míg a terv hivatalos elfogadása nyárra várható. ”

Forrás:
Az Agárminisztérium benyújtotta Brüsszelnek az új Közös Agrárpolitikához kapcsolódó magyar Stratégiai Tervet; Agrárminisztérium; 2021. december 30.

A zöld civil szervezetek helyet kérnek a helyreállítási alap monitorozásában

„Ötvenkét környezetvédő szervezet írt levelet a Miniszterelnökségnek, kérve a lehetőséget, hogy a zöld civilek tagot delegálhassanak a helyreállítási alap monitoring bizottságába.

Az EU által Magyarországnak juttatandó Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz működését egy monitoring bizottság felügyeli. A hónap elején megalakult közel 40 fős monitoring bizottság állami és civil szereplőkből áll. A bizottsági tagság érdekében írt levelet a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a WWF Magyarország kezdeményezte, az ötvenkét aláíró szervezet között megtalálható a Greenpeace és a Levegő Munkacsoport is.

A környezetvédő szervezetek felhívják a kormány figyelmét arra, hogy a helyreállítási alap kiemelkedő szempontként fogalmazza meg a környezetvédelmi célokhoz való hozzájárulást. Ezért tartják sajnálatosnak, hogy a monitoring bizottságba nem hívtak meg egyetlen olyan civil szervezetet sem, amely átfogóan tudná képviseli a természet- és környezetvédelem érdekeit. Emlékeztetik a Miniszterelnökséget arra, hogy az EU csatlakozás óta minden kormányzat a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Civil Együttműködését kérte fel az operatív programok monitoringjában való részvételre. Hivatkoznak arra, hogy az EU bizottság partnerségi kódexe szerint, ha a civil társadalmat képviselő szervezetek érdekeiket összefogó szervezetet hoznak létre, ez a szervezet jelölheti ki a közös képviselőt a partnerség képviselőjét…”

Forrás:
A zöld civil szervezetek helyet kérnek a helyreállítási alap monitorozásában; Levegő Munkacsoport; 2021. december 16.
A levél letölthető itt: https://mtvsz.hu/uploads/files/ZoldCivil-RRF-level-2021-12-16-pdf.pdf

Európai Unió

Méltányos adóztatás: a Bizottság a multinacionális vállalatok minimumadójáról szóló nemzetközi megállapodás gyors átültetését javasolja

„Az Európai Bizottság ma javaslatot tett egy olyan irányelvre, amely minimális tényleges adókulcsot ír elő a nagy multinacionális csoportok globális tevékenységei számára. A javaslat eleget tesz az EU azon kötelezettségvállalásának, hogy rendkívül gyorsan, az elsők között hajtja végre a globális adóreformról szóló közelmúltbeli, történelmi jelentőségű megállapodást [1], amelynek célja a nemzetközi társaságiadó-keret méltányosságának, átláthatóságának és stabilitásának biztosítása.

A mai javaslat szorosan követi a nemzetközi megállapodást, és meghatározza, hogy miként fogják alkalmazni a gyakorlatban a – 137 ország által elfogadott – 15%-os tényleges adókulcs elvét az EU-ban. Közös szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kiszámítani a tényleges adókulcsot annak érdekében, hogy azt Unió-szerte megfelelően és következetesen alkalmazzák.

Valdis Dombrovskis, az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnök a következőket mondta: „Európa azáltal, hogy gyorsan átülteti az átfogó OECD-megállapodást, teljes mértékben kiveszi a részét a méltányosabb globális társaságiadó-rendszer megteremtésében. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor egyrészt növelnünk kell a közfinanszírozást a méltányos fenntartható növekedés és beruházások érdekében, másrészt ki kell elégítenünk az állami finanszírozási igényeket is – mindezt a világjárvány következményeinek kezelése, valamint a zöld és digitális átállás előmozdítása érdekében. A minimális tényleges adómértékről szóló OECD-megállapodásnak az uniós jogba való beépítése létfontosságú lesz az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelem szempontjából, miközben elejét veszi az országok közötti, a vállalkozások vonzását célzó egészségtelen adóversenynek. Ez jelentős előrelépést jelent a méltányos adóztatásra vonatkozó menetrendünk szempontjából.”

Paolo Gentiloni, a gazdaságért felelős biztos így nyilatkozott: „Ez év októberében 137 ország támogatta a globális társasági adózás átalakításáról szóló, történelmi jelentőségű többoldalú megállapodást, amely a versenyképesség megőrzése mellett kezeli a régóta fennálló igazságtalanságokat. Mindössze két hónappal később megtettük az első lépést annak érdekében, hogy véget vessünk az Európai Uniónak és gazdaságainak kárt okozó negatív adóversenynek. Az általunk előterjesztett irányelv biztosítani fogja, hogy a nagyvállalatokra vonatkozó új 15%-os tényleges adókulcsot az uniós joggal teljes mértékben összeegyeztethető módon alkalmazzák. Jövő nyáron, a kapcsolódó többoldalú megállapodás aláírását követően egy második irányelvvel fogunk foglalkozni a megállapodás másik pillérének végrehajtása érdekében, amely az adóztatási jogok újraelosztásáról szól. Az Európai Bizottság keményen dolgozott e megállapodás előmozdításán, és büszke vagyok arra, hogy a mai napon élen járunk globális bevezetésében.”

A javasolt szabályok minden olyan belföldi és nemzetközi nagy csoportra vonatkoznak majd, amelynek anyavállalata vagy leányvállalata valamely uniós tagállamban található. Ha az alacsony adómértékű társaság székhelye szerinti ország nem írja elő a minimális tényleges adómértéket, az anyavállalat tagállama „kiegészítő” adót alkalmazhat. A javaslat hatékony adóztatást biztosít azokban az esetekben is, amikor az anyavállalat egy EU-n kívüli olyan, alacsony adójú országban található, amely nem alkalmaz egyenértékű szabályokat.

A globális megállapodással összhangban a javaslat bizonyos kivételekről is rendelkezik. A tényleges gazdasági tevékenységet folytató csoportokra gyakorolt hatás csökkentése érdekében a vállalkozások kizárhatnak az adózásból egy, a tárgyi eszközök értéke 5%-ának és a bérjegyzék 5%-nak megfelelő jövedelmet. A szabályok a nyereség minimális összegeinek kizárásáról is rendelkeznek annak érdekében, hogy alacsony kockázatú helyzetekben csökkenjenek a szabályozásból eredő terhek. Ez azt jelenti, hogy ha egy joghatóság alá tartozó multinacionális csoport átlagos nyeresége és bevétele nem ér el bizonyos minimális küszöbértékeket, akkor ezt a jövedelmet nem veszik figyelembe a ráta kiszámításakor.

Háttér-információk

A minimális társasági adózás a globális megállapodás két munkafolyamatának egyike – a másik az adóztatási jogok részleges újraelosztása (az ún. 1. pillér). Ez kiigazítja a legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatok társasági nyereségének adóztatására vonatkozó nemzetközi szabályokat, hogy azok tükrözzék az üzleti modellek változó jellegét, beleértve azt is, hogy a vállalatok fizikai jelenlét nélkül is képesek üzleti tevékenységet folytatni. A Bizottság 2022-ben – amint megállapodás születik a többoldalú egyezmény technikai vonatkozásairól – az adóztatási jogok újraelosztására vonatkozóan is javaslatot fog tenni.

A további lépések

A Bizottság adómenetrendje kiegészíti az OECD-megállapodásban szereplő elemeket, de annál szélesebb körű. 2023 végéig egy, a vállalkozások Unión belüli adózására vonatkozó új keretet is közzé fogunk tenni, amely csökkenteni fogja a tagállamokban tevékenykedő vállalkozások adminisztratív terheit, felszámolja az adózási akadályokat, és vállalkozásbarátabb környezetet teremt az egységes piacon.

További információk:

Kérdések és válaszok

Tájékoztató

A jogi szövegekhez vezető link

[1] Az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó inkluzív keretében létrejött, a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló megállapodás.”

Forrás:
Méltányos adóztatás: a Bizottság a multinacionális vállalatok minimumadójáról szóló nemzetközi megállapodás gyors átültetését javasolja; Európai Bizottság; 2021. december 22.

Az Európai Bizottság saját forrásainak létrehozása érdekében három új bevételi forrást javasol

„A Bizottság a mai napon az uniós költségvetés következő generációs saját forrásainak létrehozása érdekében három új bevételi forrást javasolt: az első a kibocsátáskereskedelemből (ETS) származó bevételeken, a második az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó, javasolt uniós mechanizmus által generált forrásokon, a harmadik pedig a multinacionális vállalatok reziduális nyereségének azon részén alapul, amely az adóztatási jogok újraelosztásáról szóló közelmúltbeli OECD/G20 megállapodás („első pillér”) alapján visszakerül az uniós tagállamokhoz. Ezek az új bevételi források a teljes körű bevezetés után a 2026–2030 közötti időszakban várhatóan évente átlagosan akár 17 milliárd eurót generálnak az uniós költségvetés számára.

A ma javasolt új saját források elő fogják segíteni, hogy az EU törleszteni tudja a Next Generation EU vissza nem térítendő támogatási komponensének finanszírozására általa bevont forrásokat. Az új saját források emellett várhatóan a Szociális Klímaalap finanszírozását is biztosítják. A Szociális Klímaalap az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozóan javasolt új kibocsátáskereskedelmi rendszer alapvető eleme, amelynek célja a dekarbonizált gazdaságra való átállás szociális méltányosságának biztosítása.

Johannes Hahn, a költségvetésért és az igazgatásért felelős biztos így nyilatkozott: „A mai csomaggal egyrészt megteremtjük a Next Generation EU törlesztésének pénzügyi fedezetét, másrészt a Szociális Klímaalap finanszírozásának biztosításával alapvető támogatást nyújtunk az „Irány az 55%!” intézkedéscsomaghoz. Az új saját forrásokkal tehát garantáljuk, hogy a Next Generation EU valóban előnyös legyen a következő generáció számára.”

A mai javaslat arra a kötelezettségvállalásra épül, amelyet a Bizottság tett a 2021–2027-es időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetésről és a Next Generation EU helyreállítási eszközről szóló politikai megállapodás részeként. Elfogadását követően ez a csomag folytatja a bevételi rendszer reformját, amely 2020-ban indult el a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás bevezetésével.

Uniós kibocsátáskereskedelem

Az „Irány az 55%!” elnevezésű, 2021. júliusi intézkedéscsomag célja, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkentse az EU-ban a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, és így az EU továbbra is jó úton haladjon a klímasemlegesség 2050-ig történő elérése felé. Ez a csomag magában foglalja az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatát. A jövőben a kibocsátáskereskedelem a tengerhasznosítási ágazatra is alkalmazandó lesz, a légi közlekedésben több kibocsátási egységet fognak árverés útján értékesíteni, valamint új rendszer jön létre az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozóan.

A jelenlegi uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek nagy része a nemzeti költségvetésekbe áramlik. A Bizottság ma azt javasolja, hogy a jövőben az uniós kibocsátáskereskedelemből származó bevétel 25%-a az uniós költségvetést gyarapítsa. A teljes körű bevezetés után a becslések szerint a 2026–2030 közötti időszakban átlagosan évente mintegy 12 milliárd euró (a 2023–2030 közötti időszakban átlagosan 9 milliárd euró) összegű bevétel keletkezik majd az uniós költségvetés számára.

A Next Generation EU törlesztése mellett ezek az új bevételek a Bizottság által 2021 júliusában előterjesztett Szociális Klímaalapot is finanszíroznák. Ez az alap társadalmilag méltányos átmenetet biztosít, valamint támogatja a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, közlekedési felhasználókat és mikrovállalkozásokat az energiahatékonyságba, az új fűtési és hűtési rendszerekbe és a tisztább mobilitásba történő beruházások finanszírozásában, illetve adott esetben ideiglenes jelleggel közvetlen jövedelemtámogatást nyújt számukra. Az alap teljes pénzügyi keretösszege főszabályként az épületek és a közúti közlekedés új kibocsátáskereskedelmi rendszeréből várt bevétel mintegy 25%-ának felel meg.

Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus

A Bizottság által szintén 2021 júliusában javasolt, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus célja a kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentése azáltal, hogy a nem uniós országok termelőit a termelési folyamataik környezetbarátabbá tételére ösztönzi. A mechanizmus az EU-n belüli szén-dioxid-árnak megfelelő hatású szén-dioxid-vámot vet ki az importra. Ez a mechanizmus meghatározott ágazatokat érint majd, és teljes mértékben összhangban van a WTO szabályaival.

A Bizottság javasolja, hogy a mechanizmusból származó bevételek 75%-át az uniós költségvetésre allokálják.A becslések szerint a 2026–2030 közötti időszakban átlagosan évente mintegy 1 milliárd euró (a 2023–2030 közötti időszakban átlagosan 0,5 milliárd euró) összegű bevétel keletkezik majd az uniós költségvetés számára.A 2023-tól 2025-ig tartó közötti átmeneti időszakban a mechanizmus várhatóan nem hoz bevételt.

A nemzetközi társasági adózási keret reformja

2021. október 8-án több mint 130 ország, amely tagja az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív keretének, megállapodott a nemzetközi adózási keret reformjáról: olyan kétpilléres megoldás született az adókikerülés kezelésére, amelynek célja annak biztosítása, hogy a nyereséget ott adóztassák meg, ahol a gazdasági tevékenység folyik és a gazdasági értékteremtés történik. Az aláíró államok a globális GDP több mint 90%-át adják. E megállapodás első pillére alapján a világ legnagyobb multinacionális vállalataitól származó úgynevezett reziduális nyereség egy részének megadóztatásához való jog visszakerül a részt vevő országokhoz világszerte. A Bizottság olyan saját forrást javasol, amely az érintett vállalatoktól az uniós tagállamokhoz visszakerülő reziduális nyereség 15%-ának felel meg.

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy – azt követően, hogy az OECD/G20-ak inkluzív keretében létrejött megállapodás első pillérének részleteit véglegesítették – 2022-ben irányelvjavaslatot terjeszt elő, amely az egységes piac követelményeivel összhangban végrehajtja a megállapodás első pillérét. Ez a folyamat kiegészíti a második pillérről szóló irányelvet, amelyre vonatkozóan a Bizottság a mai napon külön javaslatot fogadott el. A megállapodás véglegesítésétől függően az uniós költségvetés hozzávetőleg 2,5–4 milliárd euró bevételhez jut majd ebből a saját forrásból.

Jogalkotási eljárás

Ahhoz, hogy ezek az új saját források az uniós költségvetés részét képezzék, az EU-nak két kulcsfontosságú jogszabályt kell módosítania.

Először is, a Bizottság a saját forrásokról szóló határozat módosítását javasolja annak érdekében, hogy a már meglévő saját források körét kibővítse ezzel a három javasolt új forrással.

Másodszor, a Bizottság a 2021–2027-es időszakra szóló jelenlegi hosszú távú uniós költségvetésről (vagyis a többéves pénzügyi keretről) szóló rendelet célzott módosítását is előterjeszti. Ez a módosítás jogi lehetőséget kínál arra, hogy már a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt megkezdődjön a Next Generation EU-hoz kapcsolódó hitelfelvétel törlesztése. A Bizottság ezzel párhuzamosan a többéves pénzügyi keret megfelelő kiadási felső határainak emelését javasolja a 2025–2027-es időszakra vonatkozóan a Szociális Klímaalap miatti többletkiadások figyelembevétele érdekében.

A saját forrásokról szóló határozat a Tanács egyhangú jóváhagyását igényli, amelyre az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően kerülhet sor. A határozat azt követően léphet hatályba, hogy valamennyi uniós tagállam a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyta. A többéves pénzügyi keretről szóló rendelet az Európai Parlament egyetértését követően a Tanács egyhangú jóváhagyását igényli.

Következő lépések

Az Európai Bizottság szorosan együtt fog működni az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, hogy a csomagot az intézményközi megállapodásban meghatározott határidőkön belül mielőbb végrehajtsák.

A Bizottság továbbá 2023 végéig javaslatot terjeszt elő az új saját források második kosarára vonatkozóan. Ez a második csomag a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) című, 2023-ra előirányzott javaslaton alapul.

Háttér-információk

A példátlan világjárvány jelentette kihívásra adott válaszként az Európai Unió 2020-ban rekordösszegű, több mint 2 billió euró összegű ösztönző csomagot fogadott el. Ennek keretében a Next Generation EU ideiglenes helyreállítási eszköz (folyó árakon) több mint 800 milliárd eurót biztosít a hosszú távú költségvetés számára a helyreállításhoz.

A Next Generation EU révén a Bizottság felhatalmazást kapott az uniós költségvetés által támogatott kötvények széles körű kibocsátására. Ez azt jelenti, hogy az Unió hitelfelvétel útján is támogathatja a tagállamokat a válság elleni küzdelemben és a rezilienciaépítésben. A hitelfelvétel törlesztésének elősegítése érdekében az uniós intézmények megállapodtak abban, hogy új saját forrásokat vezetnek be, mivel ez olyan, diverzifikáltabb és ellenállóbb bevételi típusokat tenne lehetővé, amelyek közvetlenül kapcsolódnak közös politikai prioritásainkhoz. Az új saját források révén elkerülhető, hogy a Next Generation EU keretében teljesített törlesztések miatt indokolatlanul csökkenteni kelljen az uniós programok költségvetését, illetve túlzott mértékben növelni kelljen a tagállami hozzájárulásokat.

2021-ben a Bizottság (folyó árakon) 71 milliárd eurót vont be hosszú lejáratú kötvények révén, illetve a szuverén kibocsátókra jellemző diverzifikált finanszírozási stratégiája keretében a jelenlegi állás szerint 20 milliárd eurót mozgósított rövid lejáratú uniós kincstárjegyek formájában.

[Eltérő rendelkezés hiányában valamennyi ár 2018-as árakon értendő.]

További információk

Kérdések és válaszok

Tájékoztató

Jogi aktusok

Bevételek | Európai Bizottság (europa.eu).”

Forrás:
A Bizottság az uniós saját források következő generációját javasolja; Európai Bizottság; 2021. december 22.

Állami támogatás: A Bizottság jóváhagyja az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló új iránymutatást

„A biztosi testület ma jóváhagyta az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló új iránymutatást. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás hivatalos elfogadására 2022 januárjában kerül sor, és attól az időponttól lesz alkalmazandó. Az új szabályok összhangot teremtenek az európai zöld megállapodásban meghatározott fontos uniós célkitűzésekkel és célszámokkal, valamint az energia és a környezetvédelem területén a közelmúltban bekövetkezett egyéb szabályozási változásokkal, és figyelembe veszik az éghajlatvédelem megnövekedett fontosságát. Az új szabályok a célnak megfelelő rugalmas keretet hoznak létre, amely segíti a tagállamokat az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek célzott és költséghatékony eléréséhez szükséges támogatás biztosításában.

Margrethe Vestager, versenypolitikáért felelős ügyvezető alelnök így nyilatkozott: „Európának jelentős volumenű fenntartható beruházásra lesz szüksége a zöld gazdaságra való átállás támogatásához. Bár ennek döntő része a magánszektorból fog származni, az állami támogatás szintén fontos szerepet tölt majd be a zöld gazdaságra való gyors átállás megvalósításában. A ma jóváhagyott új iránymutatás előre fogja lendíteni a társadalmunk dekarbonizációjáért folytatott munkánkat. Egyebek mellett elő fogja segíteni a tagállamok beruházásait – többek között a megújuló energiaforrásokba –, s ezáltal költséghatékony módon fel fogja gyorsítani a zöld megállapodás megvalósítását. Ez jelentős lépés annak biztosítása felé, hogy állami támogatási szabályaink teljes mértékben betöltsék szerepüket az európai zöld megállapodás megvalósításának elősegítésében.”

A ma jóváhagyott állami támogatási szabályok elő fogják mozdítani a környezetvédelmi projekteket, köztük az éghajlatvédelmi és a zöldenergia-termelési projekteket is. Széleskörűen és rugalmasan segítik majd a gazdaság dekarbonizációját, és minden olyan technológiát lefednek, amely hozzájárulhat az európai zöld megállapodáshoz, ideértve a megújuló energiaforrásokat, az energiahatékonysági intézkedéseket, a tiszta mobilitást, az infrastruktúrát, a körforgásos gazdaságot, a szennyezés csökkentését, a biológiai sokféleség védelmét és helyreállítását, valamint az energiaellátás biztonságát szavatoló intézkedéseket. A szabályok azt kívánják elősegíteni, hogy a tagállamok úgy teljesíthessék az ambiciózus uniós energetikai és éghajlatvédelmi célokat, hogy ez a lehető legkisebb költséggel járjon az adófizetők számára, és ne torzítsa indokolatlanul a versenyt az egységes piacon. Az új iránymutatás célja továbbá, hogy megkönnyítse a megújulóenergia-közösségek és a kkv-k részvételét a folyamatban, mivel ezek a zöld átállás fontos katalizátorai.

A felülvizsgált iránymutatás fontos kiigazításokat tartalmaz annak érdekében, hogy a szabályok összhangban legyenek a Bizottság stratégiai prioritásaival, különösen az európai zöld megállapodásban meghatározott célokkal, valamint az energetikai és környezetvédelmi területen a közelmúltban bevezetett egyéb szabályozási változásokkal és bizottsági javaslatokkal, többek között az „Irány az 55%!” intézkedéscsomaggal.

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás fő elemei a következők:

  • Kiterjeszti a tagállamok által támogatható beruházások és technológiák kategóriáit, hogy minden olyan technológia támogatható legyen, amely hozzájárul az európai zöld megállapodás megvalósításához. Egy új szakasz foglalkozik együttesen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésével vagy elkerülésével, a gazdaság különböző ágazatainak dekarbonizációját támogató intézkedések értékelésével, többek között a megújuló energiába, a termelési folyamatok energiahatékonyságába és az ipari dekarbonizációba történő beruházások révén, az európai klímarendelettel összhangban. A felülvizsgált szabályok általánosságban lehetővé teszik a támogatást a finanszírozási hiány akár 100%-áig is, különösen abban az esetben, amikor a támogatást versenyeztetéses ajánlattételi folyamat keretében nyújtják, valamint új támogatási eszközöket is bevezet, például a karboncsökkentési célú szerződéseket azért, hogy segítségükkel a tagállamok meghozhassák azokat az intézkedéseket, melyekre az ipar környezetbarátabbá alakítása érdekében szükség van.
  • Számos, a zöld megállapodás szempontjából releváns terület támogatását magában foglalja. Ehhez kapcsolódóan az iránymutatás új és aktualizált szakaszokat is tartalmaz az üvegházhatású gázoktól eltérő egyéb szennyezések – többek között a zajszennyezés – megelőzéséhez vagy csökkentéséhez, az erőforrás-hatékonysághoz és a körkörös gazdasághoz, a biológiai sokféleséghez és a környezeti károk helyreállításához nyújtott támogatásról. Emellett az új iránymutatás külön szakaszokat tartalmaz az olyan kiemelt területekre irányuló beruházások ösztönzésére, mint az épületek energiahatékonysága és a valamennyi közlekedési módra kiterjedő tiszta mobilitás.
  • Módosítja az energiaigényes felhasználókra kivetett egyes villamosenergia-illetékek csökkentésére vonatkozó jelenlegi szabályokat. A szabályok célja, hogy korlátozzák annak kockázatát, hogy ezen illetékek miatt bizonyos ágazatokban a tevékenységek olyan helyekre költözzenek, ahol nincsenek, vagy az uniós előírásoknál kevésbé ambiciózusak a környezetvédelmi szabályok. Az EU éghajlat-politikai céljainak eléréséhez szükséges fokozott dekarbonizációs erőfeszítések biztosítása érdekében az új iránymutatás a dekarbonizációt és a szociálpolitikát finanszírozó összes illeték esetében módosítja a csökkentésre vonatkozó jelenlegi szabályokat. Továbbá annak érdekében, hogy a tagállamok biztosítani tudják az egyenlő versenyfeltételeket, az új iránymutatás ágazati szintű objektív mutatók alapján észszerűsíti a támogatható ágazatok számát. A szabályok felülvizsgálatára azért is szükség volt, hogy azok jobban ösztönözzék az érintett vállalatok fokozatos dekarbonizációját, többek között azáltal, hogy az illetékek csökkentését összekapcsolják a kedvezményezettek által a szénlábnyomuk csökkentésére tett kötelezettségvállalásokkal.
  • Biztosítékokat vezet be annak szavatolására, hogy a támogatást ténylegesen oda irányítsák, ahol arra az éghajlat- és környezetvédelem javításához szükség van, valamint hogy a támogatás a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges mértékre korlátozódjon, és ne torzítsa a versenyt vagy az egységes piac integritását. E tekintetben az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás például növelni fogja az érdekelt felek részvételét a nagy összegű támogatási intézkedések megtervezésében, amelyek előírják a tagállamok számára, hogy konzultáljanak az érdekelt felekkel azok főbb jellemzőiről.
  • Koherenciát biztosít a vonatkozó uniós jogszabályokkal és szakpolitikákkal a környezetvédelem és az energiaügy területén, többek között a leginkább szennyező tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésével, amelyek esetében jelentős negatív környezeti hatásaik miatt valószínűtlen, hogy a Bizottság az állami támogatási szabályok szerint kedvezően értékelje azokat. Új földgázberuházásokat magukban foglaló intézkedések valószínűleg nem lesznek jóváhagyva, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy a beruházások összeegyeztethetőek az Unió 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéseivel, megkönnyítve a szennyezőbb tüzelőanyagokról való átállást anélkül, hogy előidéznék azon technológiák kényszerű fennmaradását, amelyek akadályozhatják a tisztább megoldások szélesebb körű fejlesztését. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás egy új szakaszt is tartalmaz a szén-, tőzeg- és olajpala-erőművek bezárásához az energiaágazat dekarbonizációjának elősegítése érdekében nyújtott támogatásról.
  • Növeli a rugalmasságot és egyszerűsíti a korábbi szabályokat, többek között azáltal, hogy megszünteti a zöld nagyprojektek egyedi bejelentésére vonatkozó követelményt a Bizottság által korábban jóváhagyott támogatási programok keretében.

Folyamat

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló új iránymutatás a jelenlegi szabályok, vagyis az energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló iránymutatás értékelésén és egy külső tanácsadók által készített tanulmányon alapul. Az értékelés az állami támogatások célravezetőségi vizsgálatának részét képezte. A Bizottság emellett széles körű konzultációt folytatott valamennyi érdekelt féllel a javasolt felülvizsgált szabályokról, amely több mint 700 hozzászólást eredményezett. A folyamatban tagállamok, vállalkozói szövetségek, érdekcsoportok, illetve vállalatok, nem kormányzati szervezetek és polgárok vettek részt. A felülvizsgálat tükrözi a Bizottság tapasztalatait is, melyeket az elmúlt évek esetgyakorlata során szerzett.

2020 őszén a Bizottság páneurópai vitát is indított arról, hogy a versenypolitika hogyan segítheti elő jobban az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, és hogyan biztosítható a versenyszabályok és a fenntarthatósági politikák lehető legjobb összhangja. A folyamat egy véleménynyilvánítási felhívással kezdődött, amelyet 2021 februárjában egy Margrethe Vestager ügyvezető alelnök védnökségével szervezett konferencia követett. A felhívás nyomán beérkezett hozzászólások szintén hatással voltak az új iránymutatásra.

A további lépések

A felülvizsgált iránymutatást a Bizottság hivatalosan el fogja fogadni, amint valamennyi nyelvi változat rendelkezésre áll. Az új iránymutatás ettől az időponttól kezdve lesz alkalmazandó.

Háttérinformációk

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás – hivatalos elfogadása esetén – az energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló meglévő iránymutatás helyébe lép, és minden intézkedésre alkalmazandó lesz, melyet a Bizottság az új iránymutatás elfogadása után hoz. A tagállamoknak 2024-től kezdődően hozzá kell igazítaniuk a meglévő támogatási programjaikat az új szabályokhoz. Az iránymutatás meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az éghajlatváltozás, a környezetvédelem és az energia területén nyújtott állami támogatások az egységes piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők, valamint azokat a kritériumokat, melyek alapján a Bizottság értékeli az e területeken nyújtott tagállami támogatásokat.

Az iránymutatás rendelkezéseit az általános csoportmentességi rendelet egészíti ki. Ez utóbbi megállapítja azokat az előzetes összeegyeztethetőségi feltételeket, amelyek alapján a tagállamok a Bizottság előzetes értesítése nélkül hajthatnak végre állami támogatási intézkedéseket.

Az általános csoportmentességi rendelet rendelkezései, melyek az éghajlatváltozás, a környezetvédelem és az energia területén nyújtott támogatásokra vonatkoznak, jelenleg célzott felülvizsgálat alatt állnak. A felülvizsgálat célja, hogy tovább könnyítse a zöld beruházásokat azáltal, hogy kiterjeszti a csoportmentesség hatálya alá tartozó intézkedések hatályát az új technológiákba – például a hidrogénbe és a szén-dioxid-leválasztásba és -tárolásba vagy -hasznosításba – irányuló beruházások támogatására, valamint az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez kulcsfontosságú területekre, például az erőforrás-hatékonyságra és a biológiai sokféleségre. Az általános csoportmentességi rendelet felülvizsgálatának célja még, hogy tovább finomítsa az olyan kiemelt területekre irányuló beruházásokhoz nyújtott támogatásra vonatkozó rendelkezéseket, mint az épületek energiahatékonysága, valamint a tiszta mobilitást szolgáló elektromos és egyéb töltőinfrastruktúrák. Ezek a rendelkezések az általános csoportmentességi rendelet célzott felülvizsgálata keretében 2021 júliusában már bevezetésre kerültek. Végezetül a szabályok rugalmasabbá válnak az elszámolható költségek és a támogatási intenzitások meghatározása tekintetében. Az általános csoportmentességi rendelet vonatkozó rendelkezéseinek javasolt módosításairól szóló nyilvános konzultáció 2021. október 6. és december 8. között zajlott.”

Forrás:
Állami támogatás: A Bizottság jóváhagyja az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló új iránymutatást; Európai Bizottság; 2021. december 21.

Globális Európa: az Európai Unió meghatározza a partnerországaival és -régióival folytatandó együttműködés prioritási területeit

„A Bizottság elfogadta a Globális Európa többéves indikatív programjait, amelyekben rögzítette a partnerországaival és -régióival folytatandó együttműködés kiemelt területeit a 2021 és 2027 közötti időszakra. A Bizottság megállapította az ehhez rendelkezésre álló forrásokat is a 2021–2024-es időszakra (országszinten) és a 2021–2027-es időszakra (regionális szinten). A támogatás teljes összege majdnem eléri a 26,3 milliárd eurót. Az országos és regionális többéves indikatív programok elfogadása jelentősen hozzá fog járulni az éghajlat-politikai fellépésekhez, a társadalmi befogadáshoz, a humán fejlődéshez, valamint a migrációval, a kényszerű lakóhelyelhagyással, a nemek közötti egyenlőséggel és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez.

Josep Borrell főképviselő és alelnök így nyilatkozott: „Szavainkat tetteknek kell kísérnünk. A Globális Európa program keretében megvalósítandó beruházások garantálni fogják, hogy az EU érvényre juttatja politikai prioritásait és eredményesen kezeli a partnerországok és -régiók igényeit, a fenntartható békétől, a biztonságtól és a stabilitástól a globális kihívások (éghajlatváltozás, Covid19 stb.) leküzdéséig. Az EU továbbra is a világ legbőkezűbb fejlesztési és humanitárius segélyezője. Mindent megteszünk azért, hogy egy méltányosabb és gazdagabb világban élhessünk.”

Jutta Urpilainen, a nemzetközi partnerségekért felelős biztos így fogalmazott: „Az Európai Unió hosszú múltra tekint vissza a közös célokon és értékeken alapuló együttműködés terén. Azzal, hogy megterveztük a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló együttműködésünket, további hét évre vállaljuk, hogy küzdünk az egyenlőtlenségek ellen és támogatjuk az inkluzív, zöld és fenntartható fejlődést. Az elfogadott prioritások egy része a Global Gateway stratégia hatékony végrehajtását fogja támogatni: kulcsfontosságú forrásokat fog mozgósítani az emberek és a bolygónk javát szolgáló fenntartható és megbízható összeköttetésekért, miközben foglalkozik a legsürgetőbb globális kihívásokkal is. Különösen büszke vagyok arra, hogy az említett időszakban 6 milliárd eurót fogunk rendelkezésre bocsátani az oktatással kapcsolatos programokra. Ez azt jelenti, hogy az európai szomszédságon kívüli külső tevékenységünk összkiadásainak 13%-át fordítjuk majd oktatásra (az eddigi 7%-hoz képest). Valódi esélyt kell adnunk a gyermekeknek és a fiataloknak, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, és hogy jövőjük jobb legyen.”

Az „Európa együtt” megközelítés eredményeket ér el

A prioritások meghatározására az érintett partnerek hatóságaival folytatott konzultációt követően, valódi „Európa együtt” megközelítést alkalmazva került sor, az uniós tagállamokkal, az európai pénzügyi intézményekkel, az EBB-vel és az EBRD-vel, valamint az Európai Parlamenttel együtt. Konzultációkra került sor a civil társadalmi szervezetekkel, pl. a női és ifjúsági szervezetekkel, a helyi hatóságokkal, a magánszektor képviselőivel, az ENSZ-szel és más, hasonló gondolkodású partnerekkel. Az elfogadott prioritások összhangban állnak az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjével és fenntartható fejlődési céljaival, a Párizsi Megállapodással és az EU Global Gateway stratégiájával.

A partnerországi projektek egy része az „Európa együtt” kezdeményezések keretében fog megvalósulni, amelyek jelentős pénzügyi támogatásban részesülnek. Több projekt is hozzá fog járulni a Global Gateway megvalósításához. Ezeket a kezdeményezéseket az „Európa együtt” megközelítés keretében közösen kell elfogadni, megtervezni, végrehajtani és nyomon követni.

A programozás eredménye – Tények és számok

Az országokra és régiókra vonatkozóan elfogadott programozási dokumentumok összesen 26,336 milliárd euró összegről szólnak…
2024-ben félidős értékelésre kerül sor, melynek eredményei alapján készíti majd el a Bizottság a 2025–27-es időszakra vonatkozó országspecifikus allokációkról szóló határozatát.

A szubszaharai Afrika, Ázsia és a csendes-óceáni térség, továbbá Amerika és a karibi-térség országaira vonatkozó többéves indikatív programok hozzá fognak járulni az EU átfogó szakpolitikai célkitűzéseihez, melyek a következők:

  • Zöld megállapodás (mindegyik többéves indikatív programban szerepel)
  • Digitális menetrend (a többéves indikatív programok több mint 80%-ában szerepel)
  • Fenntartható növekedés és tisztességes munka (a többéves indikatív programok kb. 70%-ában szerepel)
  • Migráció (a többéves indikatív programok több mint felében szerepel)
  • Kormányzás, béke és biztonság (a többéves indikatív programok közel 90%-ában szerepel)
  • Társadalmi befogadás és humán fejlődés (a többéves indikatív programok több mint 90%-ában szerepel, az oktatással a programok 80%-a foglalkozik)
  • Nemek közötti egyenlőség (az összes többéves indikatív programban szerepel)

Az országos és regionális programozási dokumentumokat négy tematikus program egészíti ki, amelyeket a Bizottság már elfogadott: Emberi jogok és demokrácia (1,5 milliárd euró), Civil társadalmi szervezetek (1,5 milliárd euró), Béke, stabilitás és konfliktusmegelőzés (871 millió euró) és Globális kihívások (3,6 milliárd euró). Az EU idén már elfogadta azokat az ERASMUS+ fellépéseket is, amelyeket a többéves indikatív programból fog finanszírozni, egy különálló, a szomszédos országokon kívüli földrajzi területekre vonatkozó keretösszegből, amelynek költségvetése 1,79 milliárd euró.

Háttér-információk

Az EU hivatalosan 2020 novemberében indította el a Globális Európa programozását, hogy végrehajtsa a Bizottság átfogó prioritásait és előmozdítsa a Covid19 utáni zöld, digitális, inkluzív és fenntartható helyreállítást. A programozás teljes mértékben tiszteletben kívánja tartani az új eszközben foglalt kötelezettségvállalásokat, különös tekintettel az éghajlat-politikára, a társadalmi befogadásra, a humán fejlődésre, a migrációra, a kényszerű lakóhelyelhagyásra és a nemek közötti egyenlőségre.

Az országos és regionális többéves indikatív programokat a Bizottság a partnerországgal/regionális szervezetekkel, az uniós tagállamokkal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően fogadja el. Ezek a dokumentumok határozzák meg az együttműködés fő prioritási területeit, a konkrét célkitűzéseket, az elvárt eredményeket, valamint az indikatív támogatási összegeket. A Globális Európa hatálya alá tartozó partnerországok és -régiók a következők: a szomszédságpolitikai térségbe tartozó országok és területek, a szubszaharai Afrika, Ázsia és a csendes-óceáni térség valamint Amerika és a karibi térség. Összefoglalva: az EU a többéves indikatív programokkal tervezi meg, hogyan fogja hosszú távon megvalósítani a Globális Európát az érintett országokban és régiókban.

További információk

Globális Európa – Programozás | Nemzetközi partnerségek (europa.eu)

Globális Európa: Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa Nemzetközi partnerségek (europa.eu)

Global Gateway | Európai Bizottság (europa.eu).”

Forrás:
Globális Európa: az Európai Unió meghatározza a partnerországaival és -régióival folytatandó együttműködés prioritási területeit; Európai Bizottság; 2021. december 21.

Közigazgatási, politikai informatika

Ez történt a kormányzati informatikában 2021-ben – Középpontban az MI és az adatvagyon

„Bár a 2021-es évre is rányomta a bélyegét a Covid, az államigazgatási informatika nem csak a járvány hatásainak mérsékléséről vagy kivédéséről szólt. Jelentős előrelépések történtek a mesterséges intelligencia fejlesztésében és azzal kapcsolatban a nemzeti adatvagyon hasznosításában. Eközben a „hétköznapi” fejlesztésekre is maradt idő.

Január végén még zárt körben mutatta be a Belügyminisztérium a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztései részeként a közhiteles nyilvántartáson alapuló arckép-azonosító szolgáltatását, nem sokkal később már élesben is használhatják az állampolgárok. A szolgáltatás egyszeri online regisztrációt követően vehető igénybe, melynek során az ügyintézőnek – videochaten keresztül – be kell mutatni az arcképes igazolványt az adatok ellenőrzése és a regisztráció során készült arckép rögzítése érdekében. A továbbiakban a bemutatott okmány és az arcképfelismerés alapján történik az azonosítás, immár automatikusan, ügyintézői közreműködés, kódok és jelszavak használata nélkül.

Más téren is haladt előre Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiájának megvalósítása. Idén nyáron megalakult az MI-alkalmazások széles körű elterjesztéséért felelős MI Innovációs Központ, és annak részeként Debrecenben és Zalaegerszegen megnyílt két akcelerátor központ is. Utóbbiak célja, hogy a kkv-kat megismertessék az MI-technológiákkal, illetve segítsék őket abban, hogy ki tudják választani a számukra legkedvezőbb beszállítókat. Ezen felül prototípusok megalkotására és tesztelésére is lehetőség nyílik, illetve kutatási erőforrások vonhatók be, és fejleszthetők az érdeklődők személyes készségei.

Gazdája van az adatvagyonnak

Február közepén nyújtotta be az ITM azt a törvényjavaslatot, amely körvonalazta a nemzeti adatvagyon hatékony felhasználását biztosítani hivatott intézményrendszert, amit aztán a júliusban elfogadott, a nemzeti adatvagyonról szóló 2021. évi XCI. törvény kodifikált.

Ebben, illetve egy novemberi kormányrendeletben részletezték a már korábban létrehozott Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) feladatait. Ezek közé tartozik a nemzeti közadatportál üzemeltetése, nemzeti közadatkataszter létrehozása és gondozása, anonimizált adatbázisok feldolgozása, elemzése, valamint adatelemzési szolgáltatások nyújtása a kormányzat, a piac és az állampolgárok felé. A NAVÜ állami adatbázisok felhasználásával adatelemzéseket is készít, és olyan adatkészleteket hoz létre, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre. Emellett a NAVÜ szervezett keretek között megnyithatja a közadatbázisokat, ami segítheti a vállalkozásokat abban, hogy magas hozzáadott értékű termékeket – például alkalmazásokat – fejlesszenek ki, és könnyebbé, egyszerűbbé tegyék az állampolgárok mindennapi életét.

A törvény létrehozta továbbá a kormánybizottságként működő Nemzeti Adatvagyon Tanácsot, amelynek tagjai a kormány az adatgazdálkodásban érintett miniszterei. A tanács iránymutatásokat és alapelveket határoz meg a NAVÜ tevékenységével, és általában a kormány adathasznosítási politikájával kapcsolatban.

Segítség a mindennapokban

Folyamatosan zajlott az államigazgatási szakrendszerek megújítása is. Tavasszal megújult a Központi Statisztikai Hivatal összefoglaló (STADAT) táblagyűjteménye. A mobilra optimalizált, akadálymentesített táblarendszer számos kényelmi szolgáltatással bővült. Így például a nagy méretű táblákat már lapozás nélkül, görgetéssel tanulmányozhatják az érdeklődők, az új (.xlsx, CSV) formátumban letölthető állományok pedig jelentősen megkönnyítik számukra az adatok további elemzését. Két új témakörrel – időmérleggel, sporttal – bővült a gyűjtemény, az oldal látogatói pedig négy szinten – témakör, időszak, terület, és táblasorszám alapján – kereshetik az őket érdeklő adatokat.

Más jellegű segítséget kínál a megújult Vállalkozói Információs Portál („Vali”). Az oldalon a hazai vállalkozások pár kattintással személyre szabottan tudják megtalálni a rendelkezésükre álló állami támogatásokat, fejlesztési lehetőségeket. A rendszer a vállalkozások nyilvánosan elérhető adataiból dolgozik, így a portál a cég nevének beírása után a földrajzi elhelyezkedés, méret, tevékenységi kör alapján megmutatja a cég számára elérhető, többségében államilag támogatott szolgáltatásokat, fejlesztési lehetőségeket.

Július 1-jén az EU-n kívülről rendelt árukért értékhatártól függetlenül áfát kell fizetni a termékekre, és vámáru-nyilatkozatot is be kell nyújtani. Erre a célra a NAV egy új, eVÁM nevű webes felületet hozott létre, amelyen keresztül a magánszemélyek benyújthatják a vámáru-nyilatkozatot (ha nem engedélyköteles áruról van szó, az értéke pedig nem haladja meg a 150 eurót). A vámkezelt termék áfája az eVÁM portálon bankkártyával vagy átutalással be is fizethető.

Szintén a NAV fejlesztése tette lehetővé, hogy a hitelek felvételéhez szükséges keresetkimutatást online kérjék az állampolgárok, megkönnyítve ezzel a személyes ügyintézés nélküli hitelkérelmezést.

Megőrzött értékek

A kulturális örökség megőrzésére és bemutatására is jutott pénz és figyelem. Januárban, a Hangtár elnevezésű digitális adatbázisban több mint 150 órányi archív hanganyag vált közkinccsé a Színháztörténeti és Zeneműtár gramofonlemez-gyűjteményének anyagából, 1904 és 1960 közötti felvételekkel, a katonazenétől a magyar nótáig.

Tovább bővült a Fentről.hu díjmentesen elérhető, archív légi felvételeket tartalmazó adatbázisa. Az újonnan feltöltött 9 ezer felvétellel már közel 190 ezer darabosra bővült az 1959 és 2008 között készült fotókat tartalmazó digitalizált gyűjtemény.

2021 tavaszán elindult az a felhő alapú infrastruktúra és integrált alkalmazás is, amely az Országos Széchényi Könyvtár által őrzött értékek digitalizációját mindenki számára elérhetővé teszi. A közel 10 milliárd forint összköltségvetésű projekt keretében létrejött Digitalizáló Központ speciális infrastruktúrája a különböző méretű, állapotú, fajtájú kiadványok és egyéb dokumentumok részben automatizált szkennelését és szükség esetén az olvashatóságának javítását teszi lehetővé. Így fokozatosan olvashatóvá, kereshetővé és kutathatóvá válik az OSZK által őrzött, mintegy 10 millió dokumentumból álló kulturális vagyon.

Távközlési szuperholding alakul

Augusztusban állapodott meg az állami tulajdonú Antenna Hungária (AH) és a 4iG stratégiai partnerség kialakításáról. A cél egy olyan stratégiai távközlési vállalat létrehozása, amely versenyképes piaci szolgáltatások mellett kellő súllyal képviseli a nemzeti érdekeket az iparágon belül.

A közös holding úgy jön létre, hogy a 4iG a tulajdonában lévő távközlési társaságokat apportálja az AH-ba. (Az érintett társaságok a Digi – és azon keresztül az Invitel, a Telenor Montenegro, valamint a még jóváhagyás alatt álló tranzakció során felvásárolt Invitech.) Ezek értékét az eredeti tervek szerint októberben határozták volna meg, de lapzártánkig erről nem érkezett hír; mindenesetre a tranzakcióval a 4iG többségi tulajdont szerezhet az AH-ban. Utóbbi nem sokkal a 4iG-vel kötött megállapodás előtt jelentette be, hogy felvásárolja a kormányzati távközlési infrastruktúrával rendelkező, illetve azokat üzemeltető MVM NET Zrt-t is, ráadásul 25 százalékos részesedéssel rendelkezik a magyarországi Telenorban is.

A 4iG és az Antenna Hungária már hosszabb ideje együttműködött a hazai távközlési piacon. A cég megvásárolta az AH részesedésének felét a műholdas távközlési szolgáltatásokat kínáló Hungaro DigiTel Kft-ben, tavaly nyáron pedig közösen alapították meg a szintén műholdas távközlési szolgáltató Carpathiasat Zrt-t.

Magyar szuperszámítógépek készülnek

Két hazai szuperszámítógép építéséről is jöttek hírek idén. A kisebbik egy 5,8 milliárd forintos összköltséggel készülő, a meglévő debreceni HPC-központban működő gép lesz, amely 2022 tavaszán kezdheti meg éles működését. Tervezett 5 petaflops teljesítménye alapján a „Komondor” névre keresztelt gép várhatóan bekerül a legjobb százba a szuperszámítógépek globális Top500-as listáján.

Ennél ambiciózusabb tervet dédelget az OTP és az ITM. A bankcsoport és a minisztérium vezetői októberben jelentették be egy 37,5 petaflops teljesítményű szuperszámítógép létrehozását. Ennek feladata az lenne, hogy mesterségesintelligencia-algoritmusok számára széles körben használható magyar nyelvi modult alkosson. Teljesítménye a 2021. novemberi szuperszámítógépes listán Európában a második, globálisan a 9. helyre lenne elég. November közepén nyilvánosságra hozták, hogy az infrastruktúrát a SambaNova fogja szállítani.

DESI: nincs előrelépés

A tavalyi 21. hely után az idei, novemberben közzétett (de a 2020-as adatok alapján számított) DESI rangsorban a 23. helyen végzett Magyarország az EU 27 tagállama közül. Ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna fejlődés, csupán annyit, hogy ennek a javulásnak az üteme nem haladta meg az EU átlagát.

A legjobban az infrastruktúra terén teljesít az ország. Vezető szerepet tölt be a legalább 1 Gbps sebességű széles sávú rendszerek elterjedtsége tekintetében (a vonalak 13,2 százaléka ilyen, szemben az 1,3 százalékos uniós átlaggal), és jól teljesít az 5G-re való felkészültség, a vezetékes széles sávú rendszerek általános igénybevétele és a legalább 100 Mbps sebességű hálózatok igénybevétele terén.

A humán tőke területén a 22. helyen áll az ország, és a legtöbb mutató esetében az átlag alatt teljesít. A magyaroknak csupán 49 százaléka rendelkezik legalább alapszintű digitális készségekkel, ami jelentősen elmarad az 56 százalékos uniós átlagtól. Szintén komoly kihívásokat jelent a digitális technológiák vállalati integrációja. A kkv-knak csupán 46 százaléka rendelkezik legalább alapszintű digitális intenzitással, szemben a 60 százalékos uniós átlaggal, és a kulcsfontosságú digitális technológiák (Big Data, MI és felhő) elterjedése is alacsony.”

Forrás:
Középpontban az MI és az adatvagyon; IT Business; 2021. december 24.

Robotizált államigazgatás – Új dimenzióba helyezik a közigazgatási tevékenységet

„Az adatbiztonság és az integrálhatóság az államigazgatás számára fejlesztett mesterségesintelligencia-megoldások két talpköve. A technológia révén az egyszerűbb ügyek emberi beavatkozás nélkül is elintézhetők lesznek, mondja Hajzer Károly, a BM informatikai helyettes államtitkára.

– Igazából nem is kérdés, hogy szükség van-e a mesterséges intelligenciára az e-közigazgatásban. De milyen tényezőkre kell figyelni az alkalmazásánál, mi nehezítheti az MI-re alapuló megoldások bevezetését?

– A Belügyminisztérium által felügyelt szolgáltatásoknak a mesterséges intelligencia legkorszerűbb vívmányaival való ötvözésével lehetővé válhat meghatározott közigazgatási folyamatok teljes automatizálása. Ezen elemek (arcelemzésen alapuló azonosítás, hangfelismerés és beszédértés, elektronikus beszédképesség, mesterséges intelligenciával támogatott „chatrobot”) kialakítása és központi kormányzati felhőből való szolgáltatása új dimenzióba helyezi az eddigi közigazgatási tevékenységet.

A jogszabályok szükséges mértékű változtatásával el lehet érni, hogy bármely területen (nem csak kormányhivatali ügyekben), ahol a mesterséges intelligencia kiválthatja az ügyintézői beavatkozásokat, döntéseket, ott az akadályok elháruljanak a teljes körű automatizálás megvalósítása elől.

– A közigazgatási MI-megoldások minden eleme saját fejlesztésben készül el, vagy bizonyos szabványosnak tekinthető építőköveket készen szereznek be a piacról, a fejlesztői közösségtől?

– Mindkét megoldást alkalmazzuk, attól függően, hogy általunk támasztott követelményeknek melyik felel meg jobban. Az alkalmazott MI-megoldások esetében több szempont figyelembevételével határozzuk meg a fejlesztések irányát. Az első és legfontosabb, hogy a felhasznált technológia minél inkább megfeleljen az információbiztonság standardjainak. A teljes felhasználói kört figyelembe véve nem veszélyeztethetjük az ügyintézés során kezelt és feldolgozott személyes és egyéb szenzitív adatokat. A másik fundamentális feltétele az alkalmazott megoldásnak, hogy a lehető legjobb minőségű eszközt használja fel, hogy a megjelenő alkalmazás vagy szolgáltatás tényleges segítséget nyújtson. Továbbá Magyarország nem teheti meg, hogy lemaradjon ezen a téren sem, így integrálhatóság szempontjából a jogszabályokhoz és az ügymenethez legjobban illeszkedő megoldás tehet minket versenyképessé. Az MI megoldások kapcsán leggyakrabban olyan K+F tevékenységet végző külső szakértőket vonunk be, akik a legnívósabb magyar egyetemeken oktatóként is dolgoznak, illetve az Infokommunikációs és Információtechnológiai Nemzeti Laboratóriumok tagjai. Természetesen ezeket az építőkockákat sem minőségbiztosítás nélkül implementáljuk, hanem szoros együttműködés és aktív iparági közreműködés eredményeként.

– Hogyan használja ki az MI kínálta lehetőségeket az Automatizált Közigazgatási Döntéshozatali rendszer (AKD)?

– Az AKD kiemelt célja, hogy a rendszerben biztosított, illetve integrált folyamatelemekkel újabb ügytípusok esetében is hatékonyan megvalósítható legyen az automatikus döntéshozatal. Jó példa erre a hamarosan elkészülő három új központi elektronikus ügyintézési szolgáltatás integrálása az AKD rendszerbe. A mesterséges intelligenciával támogatott hangképzés szolgáltatás az elektronikusan rendelkezésre álló szöveget gépi úton hang alapú beszéddé alakítja, és alkalmas a digitális formájú szöveg gépi hangon történő felolvasására. Legfőbb funkciói, hogy valós idejű szövegfelolvasást tesz lehetővé, és a természetes emberi hanghoz hasonlító kiejtést produkál.

– Tudna néhány ügyet említeni, ahol jól működhet az automatizált döntéshozatal?

– Olyan ügyekben célszerű és indokolt a rendszer által nyújtott automatizáció alkalmazása, ahol egyrészt nem, vagy csak részben szükséges ügyintézői mérlegelés, másrészt a döntéshozatalhoz szükséges adatok elektronikus, gépi feldolgozásra alkalmas módon elérhetők, és a hiányzó adatok automatikusan beszerezhetők a rendelkezésre álló háttér-nyilvántartásokból. Számos közigazgatásban alkalmazott eljárás esetében az állampolgártól beszerzett, illetve valamely hivatalnál már rendelkezésre álló adatok teljes egészében elegendőek a döntéshozáshoz, így az eljáró közigazgatási ügyintéző feladata kizárólag ezen adatok „gépies” összesítésében és egy határozatban való szerepeltetésében merül ki – esetenként akár több tízezres nagyságrendben évente. Ezek a folyamatok teljes mértékben robotizálhatók, és a mesterséges intelligencia eszközeivel hibatűrővé és magasabb színvonalúvá tehetők, mint az ügyintézővel történő ügyintézési folyamatok.

A fentieken túl azonban a szolgáltatás lehetőséget biztosít arra is, hogy ügyintézői vagy – amennyiben az adott ügy esetében indokolt – ügyféloldali interakció valósuljon meg a rendszeren keresztül.

– Hogyan néz ki ez majd a gyakorlatban? Például a gép döntését minden esetben jóvá kell hagynia az embernek?

– Az AKD szolgáltatás esetében a döntéshozatal során nem szükséges a gép döntését jóváhagynia ügyintézőnek, azonban lehetőség van emberi közbeavatkozásra. Emellett a szolgáltatás közvetett módon támogatja a manuális folyamatok elvégzését is, amelynek keretében az AKD által már lekérdezett és összegyűjtött adatokat átadja egyéb rendszerek – iratkezelő rendszer, egyéb szakrendszer – részére, ezzel támogatva az ügyintézési folyamat időbeli és adminisztrációs tehercsökkentését.

– Hol tartanak a tervezett ügyintézési kioszkok telepítésével és milyen funkciók lesznek rajtuk elérhetők?

– 2022 végéig 400 eszközt tervezünk kihelyezni, háromnegyedüket kormányablakokban, a többit postahivatalokban és Digitális Jólét Pontokon. A prototípus átadása november elején megtörtént, és az év végéig sor kerülhet további 50 beüzemelésére. Ami az ügyeket illet, pilot keretében két ügytípus, a hatósági erkölcsi bizonyítvány igénylése, valamint a vezetői engedély pótlása már megvalósult. A projekt keretében további 12 ügytípus elektronizálásának fejlesztése, és kioszkokba történő implementálására kerül sor, igényelhetünk majd személyazonosító igazolványt, vezetői engedélyt vagy anyakönyvi kivonatot is. Hosszútávon a közigazgatás bármely szereplője implementálhatja ügyeit a kioszkokba.

– Összességében mi lehet az MI e-közigazgatási használatának legnagyobb előnye az állampolgárok és vállalkozások, illetve magának az államigazgatásnak a számára?

– Az MI-vel támogatott ügyfél-kommunikáció lehetővé teszi, hogy az állampolgárok napszaktól, földrajzi helytől függetlenül intézhessék ügyeiket, otthonuk kényelmében vagy tetszőleges helyen, asztali gépen vagy mobil eszközeiken, kérdéseikre akár azonnal választ kaphassanak, ezzel mentesítve őket az utazással, ügyféltérben várakozással való időtöltés alól. Fontos szempont az akadálymentesség biztosítása, melynek köszönhetően a látássérült vagy írási-olvasási nehézséggel küzdő ügyfelek is zavartalanul igénybe vehetik a szolgáltatást. Ezeket figyelembe véve hatékonyan csökkenthetők az adminisztrációs feladatok, ezáltal az arra fordított idő is. Így ezekből a fejlesztésekből, mindkét oldal profitál. A feldolgozás során csökken az ügyintézési adminisztrációs teher és időigény, míg az állampolgárok oldalán jelentősen leegyszerűsödik az ügyintézés.”

Forrás:
Új dimenzióba helyezik a közigazgatási tevékenységet; IT Business; 2021. december 27.

MI-rendszert fejlesztenek Kínában az ügyészségi feladatok megoldására

„A kínai kutatók szerint a világon először sikerült olyan MI-rendszert létrehozniuk, amely képes az MI-re támaszkodva vád emelni. Az „MI-ügyész” egy adott eset szóbeli leírása alapján több mint 97 százalékos pontossággal képes vádat emelni.
Sanghaj Putung (Pudong) városrészének Népi Ügyészsége, amely Kína legnagyobb ügyszámú ügyészségének számít, fejlesztette ki a rendszert. A projektet Si Jung professzor, a Kínai Tudományos Akadémia Nagy adatok és tudásmenedzsment laboratóriumának igazgatója vezeti.

A kínai ügyészek 2016 óta használják az MI-t. A System 206 néven ismert mesterségesintelligencia-eszköz képes kiértékelni a bizonyítékok erejét, a letartóztatás feltételeit és azt, hogy egy gyanúsított mennyire veszélyes a közösség számára. De az összes létező MI-eszköznek korlátozott szerepe van, mivel „nem vesznek részt a vádemelési és a büntetés-végrehajtási döntéshozatali folyamatban” – mondták Si és munkatársai. Az ilyen döntések meghozatalához úgy kellene azonosítani és eltávolítani a bűncselekmény szempontjából irreleváns tartalmat, hogy a hasznos információk nem sérülnek. A rendszernek emellett a bonyolult, folyamatosan változó emberi nyelvet kellene átalakítania szabványos matematikai vagy geometriai formátummá, amelyet már egy számítógép is megérthet. A kínai internetes cégek hatékony eszközöket fejlesztettek ki a természetes nyelvi feldolgozáshoz, de ezekhez gyakran nagy számítógépekre van szükség, amelyekhez az ügyészek nem férnek hozzá.

A Si csapata által kifejlesztett MI-ügyész asztali számítógépen is működhet. Minden egyes gyanúsított esetében az ember által generált esetleírás szövegéből nyert kinyert 1000 olyan jellemzőt elemez a rendszer, amelyek többsége az emberi elemzők számára nem jelentene semmit. A 206-os rendszer ezután értékeli a bizonyítékokat.

A gépet 2015 és 2020 között több mint 17 000 eset felhasználásával képezték ki. Eddig Sanghaj nyolc leggyakoribb bűncselekményét képes azonosítani és ennek alapján vádat emelni. Ezek a következők: hitelkártya-csalás, szerencsejáték, veszélyes vezetés, szándékos sérülés, hivatali kötelezettségek akadályozása, lopás, csalás és a közrend megzavarása.
Si és munkatársai azt mondták, hogy az MI-ügyész hamarosan erősebbé válik a frissítésekkel, a kevésbé gyakori bűncselekményeket is képes lesz felismerni.

Vannak kritikus hangok is. A déli Kanton (Guangzhou) város ügyésze azt mondta, aggályai vannak az MI vádemelésben való felhasználásával kapcsolatban.

„A 97 százalékos pontosság technológiai szempontból magas lehet, de a tévedés lehetősége mindig megmarad” – mondta az ügyész, aki a kérdés érzékenysége miatt kérte neve elhallgatását. „Ki vállalja a felelősséget, ha ez megtörténik? Az ügyész, a gép vagy az algoritmus tervezője?

Az MI közvetlen részvétele a döntéshozatalban az emberi ügyész autonómiáját is érintheti. A legtöbb ügyész nem akarta, hogy informatikusok „beavatkozzanak” egy jogi ítéletbe – mondta a kantoni székhelyű ügyész. További probléma, egy MI-rendszer csak korábbi tapasztalatai alapján emelhet vádat. Nem láthatta előre a nyilvánosság reakcióját egy esetre a változó társadalmi környezetben.”

Forrás:
Chinese scientists develop AI ‘prosecutor’ that can press its own charges ; Stephen Chen; South China Morning Post; 2021. december 26.

Informatika, távközlés, technika

A társadalom bizalmát csak emberközpontú mesterséges intelligenciával nyerhetjük el

„Az MI terjedését leginkább befolyásoló beruházások legnagyobb részben továbbra is három fő területre fókuszálnak: az információtechnológiai (IT) funkciók és -folyamatok automatizálására, az MI által javasolt megoldások iránti bizalom növelésére, valamint arra a célra, hogy az MI megértse, „beszélje” az adott vállalat nyelvét, értse és tudja kezelni az adott iparágra jellemző sajátosságokat.

Közhelyes, de igaz, hogy a mesterséges intelligencia (MI) alapvetően változtatja meg a vállalatok működését: virtuális asszisztensek segítségével kommunikálnak az ügyfeleikkel, kulcsfontosságú munkafolyamatokat automatizálnak, és van, ahol már a hálózatbiztonság menedzselését is MI-re bízzák.

Ezt látjuk, érezzük, de az utóbbi időben gyakran felmerül a kérdés üzleti körökben: milyen gyors ez valójában, milyen gyorsan terjed az MI, és persze az is, hogy mennyire bízhatunk meg benne. Nézzük meg, mit mondanak az adatok!

Egy friss kutatás szerint az MI adaptációja a tavalyi év során megtorpant, mostanában azonban kezd újra felgyorsulni, méghozzá épp a világjárvány miatt megváltozó üzleti igények hatására. Az MI terjedését leginkább befolyásoló beruházások legnagyobb részben továbbra is három fő területre fókuszálnak:

  • az információtechnológiai (IT) funkciók és -folyamatok automatizálására,
  • az MI által javasolt megoldások iránti bizalom növelésére,
  • valamint arra a célra, hogy az MI megértse, „beszélje” az adott vállalat nyelvét, értse és tudja kezelni az adott iparágra jellemző sajátosságokat.

Globálisan az informatikai szakemberek mintegy harmada számolt be arról, hogy már használ mesterséges intelligenciát, és 43 százalék mondta, hogy a Covid–19-járvány hatására cége felgyorsította az MI bevezetését.

Európában valamivel alacsonyabb, 27 százalék azoknak az IT-szakembereknek az aránya, akiknek a cége már aktívan használja a mesterséges intelligenciát, míg 44 százalékuk számolt be arról, hogy bár a vállalat vizsgálja a lehetőséget, még nem jutott el a tettek mezejére. Az MI kiemelten van jelen az informatikai vezetők gondolkodásában Közép- és Kelet-Európában is: régiónkban az informatikai vezetők a felhő, a dolgok internete (IoT), az automatizáció és az 5G mellett a mesterséges intelligenciába fektetnék a legtöbbet a következő három évben.

Nézzünk meg néhány konkrét példát is az MI európai térnyerésére, méghozzá a pénzügyi szektorból. A vezető holland pénzügyi szolgáltató, az ING bevezette a mesterséges intelligenciára épülő „data fabric” megoldást, hogy munkatársai a releváns adatokhoz való gyors hozzáféréssel jobb döntéseket tudjanak hozni ügyfeleik portfóliójáról. Az egyik vezető francia bank, a Crédit Mutuel pedig az IBM Watson nevű mesterséges intelligenciájával fejleszti tovább ügyfélszolgálatát. Az MI sok ezer e-mail és chatbotbeszélgetés elemzésével tanulta meg a bank- és biztosítási szektor nyelvhasználatát, és ötvenezer sorból álló mondatadatbázist épített fel, melynek segítségével a pénzintézet tanácsadói 60 százalékkal gyorsabban tudják megválaszolni a beérkező kérdéseket.

Az adatokból világosan kirajzolódik, hogy az MI átformálja a vállalatok működését, és a pontos előrejelzés képességével vértezi fel az embereket, nagymértékben javítva döntéseik megalapozottságát. Fontos azonban, hogy az emberek – és a vállalatok – megbízzanak az MI előrejelzéseiben és javaslataiban, csak így lehet maximálisan kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A már idézett kutatásból kiderül, hogy az európai IT-szakemberek 72 százaléka szerint kritikus fontosságú a bizalom abban, hogy az MI javaslatai igazságosak, biztonságosak és megbízhatók legyenek.

Egy ilyen messzeható technológia esetén a szélesebb értelemben vett társadalom is jogosan vet fel fontos kérdéseket. Mint sok más esetben, a társadalmi aggályok a kormányokat is cselekvésre ösztönzik. Az Európai Unió 108 oldalas tervet tett közzé a mesterséges intelligencia szabályozására, hogy minimalizálja a technológia potenciális veszélyeit, és szigorú büntetéseket helyezett kilátásba a szabályokat megszegők számára. Bár még várhatóan évekbe telik, amíg a szabályozási terv átmegy az EU jogalkotási folyamatán, már maga a javaslat is fontos mérföldkő az MI társadalmi szerepéről zajló diskurzusban. És amint azt a GDPR esetében láttuk, az európai szabályozásnak gyakran globálisan tovagyűrűző hatása van. Az Európai Unió ráadásul nincs egyedül: számos más kormány alkotott vagy alkot MI-stratégiákat és -szakpolitikákat. A siker érdekében persze az is fontos, hogy a mesterséges intelligenciát fejlesztő cégek folyamatos párbeszédet folytassanak az MI fejlődésével kapcsolatban kritikus kérdéseket felvető kormányzati szereplőkkel.

Az egyik legelőremutatóbb és legígéretesebb stratégia ebben a helyzetben az MI emberközpontú megközelítése lehet. Az emberközpontú megközelítés az etikai elveket helyezi az adattechnológia és a mesterséges intelligencia fejlesztésének fókuszába. Nyitott, sokszínű ökoszisztéma megvalósítására törekszik annak érdekében, hogy az MI-ből ne csak kevesen húzzanak hasznot, hanem az egész társadalom.

Az MI-rendszereket fejlesztő vállalatoknak és szervezeteknek nem szabad ölbe tett kézzel várniuk, hogy hatályba lépjenek a mesterséges intelligenciát szabályozó törvények. A tét túl nagy ehhez.

Ehelyett kötelességük proaktívan dolgozni azért, hogy a társadalmak megnyugtató válaszokat kapjanak az MI-vel kapcsolatban felmerülő etikai kérdésekre. Ilyen proaktív lépés lehet kutatási együttműködések kialakítása, a legjobb gyakorlatok terjesztése és szakpolitikai javaslatok közzététele. Jó példa erre a nemrég létrehozott Notre Dame-IBM Tech Ethics Lab megalapítása az Egyesült Államokban. És a fejlesztőknek érdemes csatlakozniuk az MI alapelveit körvonalazó globális kezdeményezésekhez is, mint amilyen a 2020 elején a Vatikán által közzétett Rome Calls for AI Ethics felhívás.

Akár látjuk, akár nem, az MI már most is formálja, alakítja világunkat.

Adatok alapján segít a gazdáknak abban, hogy az adott terményhez legalkalmasabb termőföldbe vessenek. Segít az orvosoknak jobban megérteni bonyolult neurológiai betegségeket. Segít a kereskedőknek abban, hogy a létfontosságú termékek mindig készleten legyenek a megfelelő helyen és időben. De ez még csak a kezdet: az MI-ben rejlő potenciál sokkal nagyobb horderejű változásokat tartogat.

A rendelkezésre álló adatmennyiség gyarapodásának és a következő generációs számítógépek óriási számítási kapacitásának köszönhetően a mesterséges intelligencia ereje rohamos növekedés előtt áll. De csak akkor tudjuk ezt előnnyé kovácsolni, ha a társadalom megbízik ebben az erőben. Az MI-fejlesztőknek a bizalmat kell az innováció fókuszába helyezniük, és olyan partnerként szegődni a vállalatok társául, akiben vakon megbízhatnak.

Az emberi fejlődés hosszú folyamatában olyan pillanathoz érkeztünk, amikor ez nemcsak a fejlesztőnek és a felhasználóknak létfontosságú, hanem az egész társadalomnak.”

Forrás:
A társadalom bizalmát csak emberközpontú mesterséges intelligenciával nyerhetjük el; Rehus Péter; Világgazdaság; 2021. december 23.
A szerző az IBM Magyarország országigazgatója.

Egy új korszak hajnala: blokkláncon a jövőnk | 1. rész: Az alapok

„Hogyan lettem a blockchain és a mögöttes technológia rajongója? A cikk a személyes utamat mutatja be a blockchainnel szembeni teljes ellenszegüléstől a rajongásig. Hosszú cikkre készülj; távolabbról, az általánostól indulunk és lassan haladunk a specifikumok felé. Ha úgy érzed, már ismered az alapokat, kihagyhatod az első három részt. Igyál egy kávét vagy teát, és pattanj nyeregbe, mert megéri, ígérem!

A cikk szerzője a digitális innovációval és termékfejlesztéssel foglalkozó Canecom alapítója, Kubatov Márk.

Intro

Mint sokan közülünk, én is szkeptikus vagy inkább közömbös voltam eleinte; ez egy újabb divatszónak tűnt, amelyet túlságosan felfújt a média. Szoftvermérnöknek tanultam, így az alapkoncepció elsőre nem tűnt annyira forradalminak. 1 perces YouTube-keresés után a megértésem az volt, hogy ez valami okos „dolog”, ami a korábbinál biztonságosabban tárolja a tranzakciókat, és azonnal ejtettem is a témát.

Csak a közelmúltban, amikor egyre mélyebben kezdtem belemerülni a fintechbe (nem, még mindig nincs kripto-tulajdonom), akkor kezdtem ráébredni, hogy lehet, többről van szó. Bevallom, néhány CryptoPunk NFT vagy a Snoop Dogg “Diamond Joint NFT”-k némelyike darabonként akár 500 millió dollárt is elérő ára az én esetemben nem javított a rendszer hitelességén.

A téma csak akkor kezdett igazán megmozgatni, amikor felfedeztem néhány olyan valós felhasználási esetet, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a Bitcoinhoz, vagy a digitális művészethez. Ekkor éreztem úgy, hogy kell még egy esélyt adnom.

Szóval, mi is az a blockchain?

Mielőtt nekivágnánk a blokkláncok szinte percenként új és izgalmas fejlődési útjának, és elmerülnénk a bennük rejlő jövőbeli lehetőségekben, röviden foglaljuk össze, mi is valójában a blokklánc.

Úgy vélem, az IBM definícója vélhetően a legjobb kiindulási pont:

„A blokklánc egy megosztott, megváltoztathatatlan főkönyv, amely megkönnyíti a tranzakciók rögzítésének folyamatát és az eszközök nyomon követését az üzleti hálózatban. Az eszköz lehet kézzelfogható (ház, autó, készpénz, föld), vagy immateriális jószág (szellemi tulajdon, szabadalmak, szerzői jogok, márkajelzés). Gyakorlatilag bármi, ami értéket képez, nyomon követhető és kereshető egy blokklánc hálózaton, csökkentve ezzel az összes érintett kockázatát és költségét.”

Szóval ezen a ponton a két fő következtetés, hogy ez egy megosztott főkönyv, és hogy megváltoztathatatlannak lett tervezve, tehát elméletileg nem lehet módosítani.

Ez néhány igazán komoly előnyt jelent:

  • Azonnali, megosztott és teljesen átlátható.
  • Beállítható, hogy csak az engedéllyel rendelkező hálózati tagok férhessenek hozzá, ami ideálissá teszi a használatát olyan feladatokhoz, mint például a megrendelések, kifizetések, számlák, gyártás és sok más feladat nyomon követése.
  • A tagok egységesen látják az egyetlen igazságot, mindenki láthatja a tranzakció minden részletét az elejétől a végéig, ami jelentős bizalom-érzést ad.

Eddig rendben, de miért olyan különleges ez?

Feltételezhetnénk, hogy a legtöbb főkönyvi típus esetében a végcél az, hogy teljesen biztonságos legyen, de mégis könnyen hivatkozhassanak rá. Ez felvetette bennem a kérdést, hogy akkor miért más a blokklánc, mi olyan forradalmi benne? Ahhoz, hogy erre válaszolhassak, meg kellett értenem, pontosan hogyan működik.

Kiderült, hogy az ötlet nem teljesen új, 1991-ben született, amikor egy kutatócsoport kereste a digitális dokumentumok időbélyegzésének módját annak érdekében, hogy megakadályozzák azok visszadátumozását.

  • Minden tranzakció „adatblokkként” kerül rögzítésre. Az “adatblokk” bármilyen információt tárolhat: ki, mit, mikor, hol, mennyit és még olyan feltételeket is, mint például egy élelmiszerszállítmány tárolási hőmérséklete.
  • Minden blokk 3 fő részt tárol: néhány adatot, az adott blokk hash-ét és az előző blokk hash-ét.
  • A hash olyan, mint egy ujjlenyomat, egyedi és egyszerűen használható egy blokk és tartalma azonosítására. Ez a hash a blokk létrehozásakor kerül kiszámításra, és ha valami megváltozik a blokkon belül, akkor a hash is megváltozik. Ez teszi tökéletessé a blokkok változásainak észlelésére.
  • A blokkok lánca az előző blokk hashének tárolásával jön létre, ami nagyon biztonságossá teszi a rendszert. Az egyetlen kivétel az első blokk, mivel az nem mutathat korábbi blokkra; ezért ezt „genezis blokknak” nevezik.
  • Ha valaki manipulál egy blokkot, akkor annak a hash-e is megváltozik, így a következő blokknak, amely visszamutat rá, már nem lesz érvényes az előző blokk hash-e. Ez az összes következő blokkot érvénytelenné teszi.

IGEN, DE: A hash-eket mindenhol használják, és a modern számítógépek több millió hash-t képesek kiszámítani a másodperc töredéke alatt, így elméletileg újra kiszámolhatnánk az összes hash-t, és újra érvényessé tehetnénk az egész blokkláncot anélkül, hogy bárki észrevenné.

Ezért a blokklánc technológiának van egy hozzáadott mechanizmusa, az úgynevezett Proof-of-Work (PoW). A Proof-of-Work lényegében lassítja az új blokkok létrehozását. Például a Bitcoin esetében körülbelül 10 percet vesz igénybe a szükséges PoW kiszámítása és egy új blokk hozzáadása a lánchoz. Ez sokkal nehezebbé teszi bármely blokk megváltoztatását, mivel ez azt jelentené, hogy az összes következő PoW-t is újra kell számolni.

Már majdnem jók vagyunk, de van még egy fontos hozzáadott réteg. A blokklánc elosztott rendszerű, azaz egy Peer-to-Peer (P2P) hálózatot használ, amelyben mindenki rendelkezik a teljes blokklánc másolatával. Ezek az úgynevezett „csomópontok”(nodes) képesek ellenőrizni az új blokkokat, és összevetik azokat saját példányuk rekordjaival. Az igazán fontos rész az, hogy ezek a csomópontok konszenzust hoznak létre, azaz megegyeznek abban, hogy mely blokkok érvényesek és melyek nem.

A biztonság a hashek okos kombinációjából, a Proof-of-Work mechanizmusból és a hálózat elosztott módjából fakad, így ha egy blokkot akarnál manipulálni, nemcsak az összes következő hash-t és az összes következő blokkhoz tartozó PoW-t kellene újraszámolnod, hanem a P2P hálózat több mint 50%-a feletti kontrollt is birtokolnod kell annak érdekében, hogy a többi csomóponttal elfogadtasd a manipulált blokkot. Az teszi a blokkláncot zseniálássá, hogy szinte lehetetlen mindezt egy körben megtenni.

Bitcoin versus Ethereum

A cikknek valójában nem célja, hogy elmélyüljünk a kriptovaluták témájában és egyértelműen távol akarok maradni attól, hogy bárkit befolyásoljak a kapcsolódó döntések meghozatalában (Figyelmeztetlek! A kriptopénzekbe vagy tokenekbe való befektetés erősen spekulatív!), de azt hiszem, fontos megvizsgálni a Bitcoin blokklánc és az Ethereum blokklánc közötti különbségeket, hogy jobban megértsük a technológia fejlődését.

A Bitcoinra széles körben úgy tekintenek, mint „az eredeti kripto”, amelyet 2009-ben hozott létre egy programozó (vagy esetleg programozók egy csoportja) Satoshi Nakamoto álnéven. Neki tudható be, hogy a blokklánc fogalma világszerte ismertté vált. Ezt bizonyítja, hogy még ma is az eredeti és legnagyobb blokklánc az, amelyik a Bitcoin tranzakciókat bonyolítja le.

Az ICAEW – Institute of Chartered Accountants In England and Wales idézete alapján:

„A fehér könyv 2008-as közzététele és a kezdeti kód 2009-ben történő bevezetését követően Nakamoto úgy alkotta meg a bitcoint, hogy az egy olyan készpénz formát jelentsen, amelyet – eléggé hasonlóan a fizikai készpénzhez – peer-to-peer küldeni lehet anélkül, hogy központi bankra vagy más hatóságra lenne szükség a főkönyv működtetéséhez és karbantartásához. Bár nem ez volt az első online valuta kezdeményezés, a bitcoin ajánlata számos problémát megoldott és a mai napig messze a legsikeresebb változat.”

Összehasonlításképpen, az Ethereum egy sokkal későbbi fejlesztés, mely csak 2015-ben került piacra. A Bitcoin és az Ethereum megjelenése közötti idő alatt sok más új kriptovaluta jött létre. Ma szó szerint több mint 1000 kriptovaluta van a piacon. Azonban ezek többnyire arra korlátozódtak, hogy javítsák a Bitcoin teljesítményének bizonyos aspektusait, például növeljék a tranzakciók sebességét vagy javítsák a tranzakciók biztonságát vagy anonimitását.

Az Ethereum kétségkívül gyorsabb, mint a Bitcoin, a tranzakciók általában percek helyett másodpercek alatt bonyolódnak, de egyúttal egy lépéssel tovább is fejleszti a bitcoin ötletét. Noha továbbra is értéktárolóként működik, elosztott számítástechnikai platformként is felfogható, amely saját beépített valutával, az Etherrel működik.

A Bitcoin blokklánc bizonyos mennyiségű valutát tároló számlák (fiókok) vagy pénztárcák adatbázisaként képzelhető el. Összehasonlításképpen, az Ethereum blokklánc kifinomultabb felépítésű, és képes olyan különféle számítógépes kódok (alkalmazásoknak hívjuk) tárolására, amelyek a hálózatba kerülő processzor teljesítményét felhasználhatják a végrehajtáshoz.

Az Ether lényegében ezt a CPU-teljesítményt képviseli, így a leleményes ötlet az, hogy a valutát vállalkozások, kormányok, magánszervezetek stb. fogják megvásárolni és eladni, amellyel így lehetővé válik számukra, hogy az Ethereum hálózat hatalmas, elosztott erőforrásait saját alkalmazásaik futtatásához használják fel.

Túl jó, hogy igaz legyen!

Eddig mindez úgy hangzott, mint egy tündérmese. Jobb, biztonságosabb, a közösségre épül, többcélú, átlátható, és még sorolhatnám, de mindannyian tudjuk, hogy nem minden unikornis, és hogy az ilyen előnyök mellett hátrányokkal is kell számolnunk.

Hogy egyenesen a közepébe vágjak; az ilyen blockchain hálózatok legfontosabb és legnyilvánvalóbb hátránya a működtetés energiafogyasztása. A New York Times nemrégiben publikált erről a témáról – néhány elképesztő adatot is bemutatva – , amely segít a dolgokat perspektívába helyezni:

  • A bitcoin bányászat villamos energiafogyasztása kb. 91 terawattóra évente. Ez több, mint Finnország éves villamosenergia-felhasználása. Finnország 5,5 millió lakosú ország.
  • Ez a mérték tízszeres ugrás az 5 évvel ezelőttihez képest, és egyben a Föld teljes villamosenergia-fogyasztásának csaknem 0,5%-át jelenti.
  • És, ez a fogyasztás több mint hétszerese a Google összes globális tevékenysége által felhasznált elektromos áramnak.

Ugyanezen New York Times cikk szerint 2011-ben, amikor a kriptovaluta még ritkaság volt, egyetlen asztali számítógép is könnyedén bányászhatott bitcoint. Most nagyjából „13 évnyi átlagos háztartási elektromos áram fogyasztás” szükséges egyetlen bitcoin kibányászásához, és az árak közelmúltbeli emelkedése, a növekvő érdeklődés alapján úgy látjuk, hogy a következő néhány évben még rosszabb lesz.

Egyszerű felismerés, hogy a környezet és a klímaváltozás szempontjából ez nem igazán jó irány, sőt van még néhány kapcsolódó tényező, amelyeket szintén figyelembe kell vennünk:

  • A rendszer skálázhatósága. Egyszerűen fogalmazva, minél nagyobbra nő egy blokklánc, annál sebezhetőbbé válik. Ezenkívül a hálózaton belül minden eszköznek rendelkeznie kell minden végrehajtott tranzakció másolatával. Ez a beépített redundancia még nehezebbé teszi a blokkláncok méretezhetőségét, és talán nem is kell még egyszer megemlítenem, hogy a működtetéshez hatalmas energiát igényel.
  • Szabályozás, vagy annak hiánya. Nincs közvetítő, nincs vezető, még csak szabályozó testület sem! A decentralizált megközelítés azt jelenti, hogy nincs senki, aki betartassa a szabályokat és a rendet a hálózatban. Ezen túlmenően, mivel minden felhasználó akár más országból is származhat, a blokklánc átnyúlik országhatárokon, így nem könnyű meghatározni, hogy mely törvényeket kell alkalmazni. Így az sem meglepő, hogy olyan országok, mint például Kína és Korea valószínűleg betiltják a kriptot.
  • Átláthatóság (túl sok). Folyamatos beszélgetések zajlanak a blokklánc technológia ellátási láncokba történő integrációjáról. Papíron zseniális ötletnek tűnik, de egy nyilvános blokklánc (a legelterjedtebb forma) kereskedelmi környezetben nem mindig jó ötlet. Miért? Mert ha egy ellátási lánc átláthatóvá válik, akkor az adott üzlettel foglalkozó összes ügyfél és partner adatai is átláthatóvá válnak.
  • Biztonság. Ellentmondásosnak tűnhet, minthogy a biztonság a blokklánc egyik fő előnye. De ahogy mondják, a lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme. Egy egyszerű példa, ha valaki hozzá akar férni egy zárt (exkluzív) blokkláncon belül megosztott adatokhoz, akkor csak egy csomóponthoz kell hozzáférnie, ami azt jelenti, hogy a blokkláncban a legkönnyebben feltörhető eszköz veszélyezteti a teljes blokklánc adatait.

Szerencsére a blokklánc egy olyan terület, amely gyorsan fejlődik és növekszik, és minden fent említett pontra vannak vélhetően jó megoldások.”

Forrás:
Egy új korszak hajnala: blokkláncon a jövőnk | 1. rész: Az alapok; Kubatov Márk; FinTechZone; 2021. december 27.
A 2. részben ezek kerülnek bemutatásra: Ethereum 2.0, hibrid okos szerződések, DeFi, NFT.

Társadalom, gazdaság, művelődés

NAV: Új szabályok alapján adóznak a kriptovaluta-ügyletek

„2022. január 1-től külön adózó jövedelemnek számít a magánszemélyek kriptoeszközügyletekből származó jövedelme. Ez azt jelenti, hogy a jövedelem után 15 százalékos szja-t kell fizetni, a tárgyévi igazolt költségek elszámolhatók, és adókiegyenlítés is alkalmazható. Az adót évente az szja-bevallásban kell bevallani és megfizetni.

A szabályozás azokra az ügyletekre vonatkozik, amikor a magánszemély bárki számára elérhető, tehát nem zártkörű ügyletben kriptoeszközt átruház, átenged – ideértve a kriptoeszköz biztosította jog gyakorlását is – és ezzel nem kriptoeszközben, hanem törvényes fizetőeszközben szerez bevételt.

Kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelem a magánszemély által kötött ügylet(ek) alapján az adóévben elért ügyleti nyereség.

Ügyleti nyereség keletkezik, ha az ügyletek tárgyévi bevételeinek összege meghaladja a tárgyévi igazolt kiadások összegét, ügyleti veszteségnek pedig az számít, ha a tárgyévi igazolt kiadások összege nagyobb, mint a tárgyévi bevételek összege.

Ügyleti bevételt nem kell megállapítani addig, amíg az ügylet bevétele nem haladja meg a minimálbér 10 százalékát, ha:

  • a bevétel megszerzésének napján más, azonos tárgyú ügyletből a magánszemély nem szerez bevételt, és
  • az adóévben az ilyen bevételek összege nem több, mint a minimálbér.

Adókiegyenlítés alkalmazható, ha az adóévben az összes ügyleti veszteség meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét. Adókiegyenlítésként a magánszemély az adóévben és az azt megelőző két évben kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó veszteségének „adótartalmát” az éves adóbevallásában, megfizetett adóként érvényesítheti. Az ügyleti veszteséget először a 2021-es szja-bevallásban lehet feltüntetni.

Az adót évente, az adóévet követő május 20-ig az szja-bevallásban kell bevallani és megfizetni.

Azok, akik a 2021-es adóév előtt nem állapítottak meg jövedelmet kriptoeszköz átruházásából, ezt az új szabályok szerint megtehetik, és azt 2022. évi ügyleti eredményként vehetik figyelembe.”

Forrás:
Új szabályok alapján adóznak a kriptovaluta-ügyletek; Nemzeti Adó- és Vámhivatal; 2021. december 21.

Digitális transzformáció: stratégia és technológia

Techno-geopolitika: 2022 újrarajzolja a globális erővonalakat
Techno-geopolitika: 2022. újrarajzolja a globális erővonalakat

A tavalyi év utolsó heteiben az Ukrajna térségében gyorsan újraerősödő feszültség keltett jogos aggodalmat közvéleményben és a szakemberben egyaránt. Az országuk nyugati határvidékén szinte állandóvá váló orosz csapatmozgások, erőösszevonások és átcsoportosítások, amellyel szemben a Baltikumtól a Fekete-tenger vidékéig terjedő karéjban a szemben álló NATO erősítette (tovább) katonai pozícióit, az eszkalálódás nagyon is reális veszélyével fenyegetett, és persze fenyeget még ma is. Noha a szembenállás ilyen elfajulásának világos kiváltó okait nehéz volt a folyamatokat kívülről szemlélőknek átlátnia, az még a biztonságpolitika szakkérdéseiben járatlanoknak is egyértelművé vált, hogy az események akár pillanatok alatt kicsúszhatnak az ellenőrzés alól. A hidegháborús korszak egyik nagy fenyegetése, a konfliktusok „eszkalálódása” a 21. század megváltozott háborús koncepcióinak köszönhetően különösen riasztó eshetőséggé vált.

Miközben az érintett felek lépéseiről (azok tartalmáról, intenzitásáról, irányáról) egymásnak ellentmondó hírek, híresztelések, magyarázatok láttak napvilágot, jól érzékelhetően a nagypolitika egyik aktuális válsággócává vált (tegyük hozzá: ismét, hiszen fél évtizeddel ezelőtt már kiérdemelte ezt a kétes címet) Ukrajna térsége – vagy, legalábbis egy darabig úgy látszott, hogy Ukrajna, az orosz-ukrán szembenállás itt a szereplő és a tét egyaránt. Azóta sokat tisztult a kép, és bár a különböző érintettek dezinformációs kísérő kampányai most is igyekeznek elfedni a valóság lényegi elemeit, a legfontosabbak mára azért egyértelmű körvonalakat kezdenek ölteni. Mielőtt erről beszélnénk, érdemes elsőként is leszögezni egy alapvető igazságot: mára egyértelművé vált, hogy a csúcstechnológia, a digitális fejlesztések világa, tehát az 5G technológiától a mesterséges intelligencián át a mobil kommunikációig számtalan szeletet felölelő „kibertér” elválaszthatatlanul egybecsúszott a nemzetközi hatalmi érdekérvényesítésének játszmáival, magyarán a geopolitika világával. Még az óvatosabban fogalmazók is hajlanak arra (különösen a globális hatalmi küzdelmek folyamatait számottevően felgyorsító koronavírusos évek nyomán), hogy úgy fogalmazzanak: a kibertér a nagyhatalmi érdekküzdelmek egyik terepévé, talán éppen meghatározó dimenziójává vált.

A tisztán látáshoz érdemes persze felidézni azt is: a háború fogalma sem állandó, az idők folyamán folyamatosan átalakul az emberek közötti erőszakos konfliktusok eszközrendszere, jellege – miközben persze bizonyos tényezői állandóak maradnak. Kiváltó okai, ahogy a tulajdonképpeni irányultságai, céljai nem sokat változnak a történelmi időben sem. Ahogy az ókor (manapság egyre gyakrabban idézett, tanulmányozott és elemzett) híres stratégája, történésze, a görög Thuküdidész fogalmazott: szinte mindig a hatalomvágy, na meg a dicsőségre törekvés mozgatja az összecsapó seregeket. Vagy éppen a másiktól való félelem. A fülünkben csengenek ugyanakkor a régmúlt korok másik (talán még többet idézett) katonai szakírójának, a napóleoni háborúk időszakában élt porosz Clausewitznek a szavai, aki fontos mozzanatként mutatott rá arra, hogy a fegyveres küzdelmek valójában politikai célokért folynak; híres (bár kicsit pontatlanul idézett) szavai szerint a „háború a politika folytatása, csak más eszközökkel”. Napjainkban ugyanakkor a hadügy egy (újabb) forradalmát éljük. A leglényegesebb újdonság nem csupán a technológia drámaian felgyorsult ütemű fejlődésében nyilvánul meg, noha az új eszközök (az informatikai hadviselés technológiáin át az autonóm drónrendszereken keresztül a döntési folyamatokat támogató mesterséges intelligencia rendszerekig) szinte a felismerhetetlenségig átalakítják korunk hadseregeit. A legfontosabb azonban talán mégis az: a háború „értelmezési keretei, határai” válnak valahogy elmosódottá, képlékennyé. A laikus szemlélőnek hihetetlennek hangzik, de igaz: a katonai szakértők szerint ma már a legnagyobb nehézségbe ütközik annak a megállapításai is, hogy egyáltalán háború van-e valahol? Talán akkor járunk a legjobban, ha a magunk tisztán látása érdekében úgy fogalmazunk: az egyes nemzetek közötti erőszakos konfliktusokban háttérbe szorulni látszik a hagyományos fegyveres összecsapások jelentősége. Tehát a tulajdonképpeni fegyveres harc. Végső soron tehát a „háború”, abban az értelemben, ahogy azt évszázadokon, évezredeken át használtuk. Helyette a szemben álló nemzetek (mint látni fogjuk, ma már a „nemzet nélküli” erőkre, például terrorszervezetek is igaz ez) az erőszakos érdekérvényesítés sok elemet használó kombinációját alkalmazzák szívesebben. Ebben a hagyományos értelemben vett fegyveres összecsapások mellett különösen nagy szerepet kap a legutóbbi időkben éppen „kognitív hadviselésnek” nevezett műveletek két fő fajtája: az információs harc – és a kiberhadviselés. Ez a modern „háború” úgy nevezett szürke zónája. A sokféle, és különböző intenzitású elemeket egymással párhuzamosan (is) alkalmazó tevékenységet hívja a nyugati katonai szakirodalom „hibrid hadviselésnek”. Az orosz hadelmélet inkább a „nem-lineáris hadviselés” fogalmat használja, de lényegét tekintve hasonló dolgokról van szó. Sokan állítják, hogy ebben az újfajta „háborúságban” (amelyről sokszor azt sem lehet biztosan tudni, hogy kitört-e már, illetve azt sem, hogy kik a benne részt vevő harcoló felek) ma már egyértelműen a kibertér a meghatározó dimenzió. Ennek megfelelően pedig a korszerű informatikai, digitális éltechnológiák jelentik a kulcsfontosságú eszközparkot, az autonóm fegyverrendszerektől a mesterséges intelligencia alapú technológiákig.

Ma már a digitális csúcstechnológiák három szinten is jelen vannak a globális hatalmi játéktérben. Egyrészt az ilyen technológiák igazi élbolyába tartozó elemek (5G, robotika, mesterséges intelligencia, gépi tanulás, kvantum számítástechnika) a hatalmi konfliktusok közvetlen „alanyai”. Plasztikusan mutatják ezt az 5G technológiákért, az MI-fejlesztésekért és azok emeltyűiért, az autonóm rendszerekért, a gépi tanuló modellekért és az azok működtetőiként felfogható bigdata adattömegekért folyó egyre kiélezettebb kereskedelmi-, technológiai-, jogi- stb küzdelmek a két óriáshatalom, az Egyesült Államok és Kína között. A digitális technológia tehát egyértelműen a geostratégia fókuszába került. A digitális technológiák ugyanakkor egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a nemzetközi kapcsolatok diplomáciai dimenzióján belül is: a két- és többoldalú diplomáciai folyamatok egyre fontosabb témájaként, tárgyaként jelennek meg. A kiberdiplomácia (illetve a kicsit szélesebben értelmezett techno diplomácia) a kibertér egyre fontosabbá váló, geopolitikai szempontból egyre döntőbb dimenziójának a szabályozására, globális kormányzására irányuló tevékenység, amely az elmúlt évtizedben a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb terepévé vált. A kibertérre vonatkozó szabályozási, diplomáciai erőfeszítések egy fajta átmenetet képviselnek a geostratégiai és a geopolitikai (taktikai) szintek között. Harmadik szintként ugyanakkor ma már egyértelműen, ráadásul jelentős mértékben jelen van a konkrét geopolitikai érdekérvényesítésben (a képlékeny „hibrid háborúskodásban”) is a kibertér a maga technológiáival.

Ahogy a kibertérhez kapcsolódó technológiák döntően befolyásolják a globális (sőt, ma már a regionális) szinteken folyó hatalmi rivalizálást, úgy az összefüggés természetesen visszafelé is igaz: a digitális technológiák fejlődésének, fejlesztésének eszközei, eseményei, összefüggései gyakorlatilag értelmezhetetlenek ma már a számukra szélesebb kontextust adó geopolitikai mozgásoktól, a globális hatalmi terek dinamikájától. A világ hatalmi struktúráinak (más megfogalmazással: a világrendnek) a most folyó, egyre gyorsuló ütemű átrendeződése éppen ezért jelent kulcsfontosságú értelmezési keretet a digitális technológiákkal foglalkozó szakemberek számára is. Már pedig, ebből a szempontból a bevezetőnkben említett közelmúltbeli események és mozgások nagyon fontos elmozdulások indikátorai. Az mára egyértelműen kiderült: az ősszel Ukrajna körül felforrósodni látszó nemzetközi konfliktus helyzet valójában nem Ukrajnáról szól. Itt sokkal nagyobb, átfogóbb a tét. Ennek megfelelően a szereplők is mások: a nyugati világ közép- és kishatalmai ezen a sakktáblán legfeljebb futók, esetleg bástyák lehetnek. Az ukránok pedig, ez mára világossá vált, még gyalogok is aligha. Ez a játék alapvetően az USA és Oroszország között zajlik, és a témája nem a Donbassz helyzetének rendezése, de még csak nem is az ukrán-orosz határvidék „biztosítása” (valamiféle orosz ütközőzóna megteremtése). Itt egy új, átfogó európai biztonságpolitikai konstrukció kialakítása az, amiről szó van. Erre jelentettek be ugyanis az oroszok egyértelmű, világos igényt. A részletek ne tévesszenek meg minket: az egyes nehezen elfogadtatható javaslatok-követelések, vagy a néhol ultimátumszerű megfogalmazások a „pávatánc” részei, a diplomáciának nevezett ősi játék elemei. Az orosz igény ugyanakkor nagyon komoly, lényegében a Szovjetunió felbomlása után kialakult biztonságpolitikai helyzet gyökeres újraszabására irányul. És a mostani pillanatban meglehetősen komoly esély van arra, hogy az oroszok ezt az igényüket sikeresen elfogadtassák Amerikával. E mellett szól egyrészt és elsősorban az „orosz realitás”. Ez az Oroszország, nem „az” az Oroszország, ami akár az 1990-as évtized közepén (a hajdani nagyhatalom szinte teljes katonai, gazdasági, társadalmi) dezintegrációja pillanatában volt. De, még csak nem is a 2008-as pénzügyi világválság időpontjának Oroszországa. Nem csupán hadseregét sikerült modernizálnia, ütőképessé tennie, de (és ez az elmúlt fél évtized nyugati szankcióinak igazi fintora) a Krím-félsziget megszerzését, illetve a Donyecki-medence szakadár köztársaságait támogató lépéseit megtorolni hivatott nyugati gazdasági korlátozások a gazdaságát sem törték meg. Ellenkezőleg: bizonyos értelemben jelentősen hozzájárultak az orosz állam, gazdaság és társadalom rezilienciájának erősítéséhez. Oroszország tehát egy stabil, erős regionális szereplő az európai térben. És az erő képes magának „jogokat” szerezni.

De a globális erőterekben van ennél egy fontosabb mozzanat is, ami egyben arra is rámutat: a mostani „Ukrajna környéki” válságban, legvégső magasságokban, még csak nem is Oroszország és az USA alkuja a lényeg. Hanem egy ennél nagyobb horderejű ügy: az USA és Kína szembenállása a tét. A globális hegemón szerepért folyó küzdelem az eddigi „nélkülözhetetlen hatalom”, Amerika, és a vezető szerepért egyértelműen bejelentkezett újabb „nélkülözhetetlen hatalom”, Kína között zajlik. Nagyon röviden összefoglalva: az amerikai hatalmi eliteken belül egy fontos erőcsoport (amelynek meghatározó képviselője maga Jake Sullivan, Biden elnök nagyhatalmú nemzetbiztonsági főtanácsadója) azt vallja: az USA nem elég erős ahhoz, hogy két fronton vívjon harcot. Az afganisztáni kivonulás, csúfosra sikeredett megoldása ellenére, szintén ezt a fontos célt szolgálja. A cél tehát az: a Kína elleni harcra koncentráló USA számolja fel a „keleti frontot”, az Oroszországgal szembeni konfliktus mezőt. Akadnak vérmes körök is, amelyek egyenesen azzal a gondolattal játszanak: a régi receptet elővéve, csak éppen fordítva egyet rajta, most Oroszországot kellene Kína ellen fordítani. Ahogy 1971-ben a Kínai Népköztársaságot sikerült Amerikának kijátszania a másik szocialista óriás, a Szovjetunió ellenében. A realisták úgy vélik: erre vajmi kevés az esély; amire tehát az USA-nak törekednie érdemes, az egyfajta „fegyvernyugvás”, egy tartós détente Oroszországgal. A mostani orosz javaslatok alapján meginduló diplomáciai tárgyalásoknak ez lehet az amerikai célja.

Az elmúlt évek stratégiai koncepció nélküli (illetve kifejezetten elhibázott) Oroszország-politikája miatt az USA legfeljebb korlátozott mértékű „jó viszony” kialakítását célozhatja most Moszkvával. Méghozzá úgy, hogy Oroszország már ezért a „langyos” viszonyért is alaposan megkéri majd az árat. Nem csupán „közel külföldje” (tehát Ukrajna, Grúzia és Moldova) rovására, de a NATO-szövetségesei (elsősorban a „frontország” balti államok, de végső soron Lengyelország) kontójára is. És az amerikaiakkal kötött rendezés (idéző jelbe tett fegyverszünet) sem fogja nagy valószínűséggel Kína ellen fordítani a Nyugattal szemben immár kiengesztelhetetlenül bizalmatlan Oroszországot.

Az elmúlt év legutolsó, illetve az újesztendő legelső napjainak kulcsfontosságú diplomáciai eseményei egyértelműen a kínai-orosz partnerség erősödését tanúsítják. Tudatosan használtuk ilyen óvatosan ezt a „partnerség” kifejezést, hiszen szövetségről az érintett felek egyike sem beszél. Ebben talán nincs is semmi meglepő. A most formálódó, az amerikai globális hegemónia évtizedeit felváltó multipoláris, több pólusú világrend egyik fontos ismérve, hogy többé nem jellemzőek (nem meghatározóak) a hidegháború korának nagy szövetségi rendszerei, tömbjei. Sokkal inkább egy-egy témára kialakított „ügyszövetségek”, lazább társulások jellemzik. Amelyekben a résztvevő partnerek egyes témákban egymás oldalán állnak, ám más kérdésekben esetleg éppen ellentétes csoportosulásokhoz csapódnak. A két nagyhatalom, Kína és Oroszország között formálódó partnerség azonban sok fontos (katonai, gazdasági, energetikai, tudományos) területre kiterjed, és az elmúlt évek, különösen a COVID-esztendők nyugati diplomáciai, szankciós, információs nyomásának következtében jelentősen megerősödött. Ennek tudható be, hogy ma már mindkét ország vezetői (ahogy azt Hszi Csin-ping újévi beszéde és Vlagyimir Putyin újévi üdvözlete is világosan mutatták ezt) immár egy stratégiai partnerségről beszélnek. Ebből a szempontból kétoldalú kereskedelmi, innovációs, beruházási egyezmények egész sora jelentett olyan pragmatikus együttműködési platformot az elmúlt fél évtizedben, amely tényleges tartalommal tölti meg (és ezért a puszta szimbolikus aktusnál jelentősebbé teszi) a tavaly nyári megállapodást, amikor Hszi és Putyin megújították a két ország között 20 évvel korábban megkötött jószomszédsági- és együttműködési szerződést.

A politikai felsővezetők ceremoniális kötöttségekkel tompított jókívánságainál beszédesebb az a nyilatkozat, amit a két ország együttműködése témájában a tavalyi év utolsó munkanapján tett a Kínai Külügyminisztérium szóvivője. Csao Li-csien igencsak egyértelműen fogalmazott, hogy a két ország hasonló módon látja a Nyugat „dominanciára való törekvését, amely nem tűr meg riválist” a nemzetközi térben. Csao egyértelművé tette azt is: Kína elkötelezte magát arra, hogy Oroszországgal együttműködjön egy „valódi multilateralizmuson alapuló” nemzetközi együttműködés érdekében. Külön nyomatékkal emelte ki (és a kínai politikai nyelvezetben fontos jelzőnek számító „alapvető”, „átfogó”, „mély” jelentésű szóval illette ezt a kapcsolatot): „A kínai-orosz mély partneri kapcsolatok szilárdak, mint a szikla”. A szavaknál nagyobb a jelentősége a realitásoknak: a két ország számos tekintetben rá van szorulva egymás partnerségére: a diplomáciai összefogástól a technológiai együttműködésig. Érdemes kiemelni ebben a cikkben, amely éppen a geostratégiai, geopolitikai megfontolások és a technológia, a digitalizáció, a kibervilág szoros egybefonódását igyekszik hangsúlyozni: a kínai-orosz kooperáció nagyon fontos terepét éppen az éltechnológiák fejlesztése jelentheti majd, a kibertér tehát kétszeresen is megjelenik ebben a globális összefüggés-rendszerben.

A viszony, és annak intézményi struktúrái bizonyára sajátosak lesznek majd. A két ország súlya nyilván eltérő, és ezzel mindkét fél tisztában lehet. Ugyanakkor ez a „formálisan nem-szövetség szövetség” nem csupán komoly előnyöket jelenthet mindkét félnek, de a siker, a hatalom zálogát is. És, azért nagy árat is megadnak a világban.

China responds to Russian pushback against Western attempt to dominate world; Johnny Tackle; RT.com; 2021. december 28.
Xi names the „new heights” China-Russia relationa reached in 2021; RT.com; 2021. december 31.
Strong Sino-Russian ties hailed by leaders in greetings; Mo Jing-xi; China Daily; 2022. január 1.

Aktív IVSZ közreműködés a Kiberfórum munkájában

„A 2013-as megalapítása óta, hosszú szünet után újra ülésezik a Kiberfórum, melynek munkájához az IVSZ a korábban kidolgozott kibervédelmi javaslatcsomag aktualizálásával, frissítésével járul hozzá.

Aktív IVSZ közreműködés a Kiberfórum munkájában

A kiberbiztonság, illetve -védelem az az utóbbi időben az EU kiemelt területévé vált, aminek következtében több, jó irányba való változás történt, amire a hazai szakma is reagál. A hosszú kihagyás után ismét összehívott Kiberfórum határozott napirenddel és célokkal készül arra, hogy feszített tempóban egyeztessen a témában kompetens független piaci szereplőkkel, egyetemekkel és szakmai szervezettekkel azzal a céllal, hogy egy átfogó stratégia és intézkedési terv szülessen.

Az IVSZ a Kiberfórum figyelmébe ajánlja azt a koncepciójavaslatot, mely a Digitális Jólét Program 2.0 kormányhatározat végrehajtásához került összeállításra. A javaslat a Nemzeti Kiberbiztonsági Irányelv kidolgozása mellett a terület összes fontos aspektusával kapcsolatban fogalmaz meg javaslatokat, ugyanakkor az időközben eltel idő miatt szükséges ezek aktualizálása, újragondolása.

Mindezek miatt az IVSZ december 16-ára egy zártkörű egyeztetést követő nyílt online workshopot szervez, amely során a résztvevők megoszthatják egymással a koncepcióval kapcsolatos javaslataikat.

Az IVSZ örömmel vesz részt a Nemzeti Kiberbiztonsági Koordinációs Tanács munkáját támogató Kiberfórum munkájában, hiszen a Szövetség feladata, hogy közvetítse a kereskedelmi cégek érdekeit, valamint az Információ- és kiberbiztonsági munkacsoport tagja olyan inputokkal szolgáljanak, amelyek a stratégia alkotás, jogalkotás szerves részét képezhessék.

A munkacsoport első és legfontosabb feladatának a hazai kiberbiztonsági intézményrendszer megújítását tekinti, mely a jelenlegi európai intézményrendszer fejlesztésével összhangban hazai területen is igényli az akadémiai szektor bevonása mellett az államigazgatás és a civil szereplők együttműködését, legalább a kutatásfejlesztés és innováció területein.”

Forrás:
Aktív IVSZ közreműködés a Kiberfórum munkájában; IVSZ Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége; 2021. december 14.

Az NKE-re is számít a magyar űripar

„Magyarországon mintegy negyven vállalat működik űripari területen. Bay Zoltán 75 évvel ezelőtt elvégzett holdradarkísérlete óta nem ültünk a babérjainkon, a magyar egyetemek tudást halmoztak fel, a vállalatok innovációi pedig számos űreszközön teljesítenek szolgálatot. Ferencz Orsolyát, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosát és Parragh Biankát, az NKE tudományos főmunkatársát, az Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.

Miért van szüksége egy ilyen méretű országnak az űrtevékenységre?

Ferencz Orsolya: Ma az űrszektorban használt eszközök és az ezekre épülő globális szolgáltatások a kritikus infrastruktúra részei, így nem kérdés, hogy ebben minden országnak részt kell vennie. Ehhez stratégia is kell. Az űrstratégiának tekintettel kell lennie az ország méreteire, de el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy Magyarországnak ne lennének nagyon komoly hagyományai. Hetvenöt éves a magyar űrtevékenység, Bay Zoltán – a világon másodikként – 1946. február 6-án végezte holdradarkísérletét, megmérte a Föld–Hold közötti távolságot. Ezután sikerek sorozata jött, és mostanra Magyarország teljes joggal kér helyet a nemzetközi űrközösségben.

Hogyan látja a fejlődés ívét, tehát a Bay-kísérlet, a Pille és mondjuk a CubeSatek mentén húzható egy ilyen ív?

F. O.: Ennél sokkal több, ráadásul a CubeSateket, azaz a kockaműholdakat nem is ebben a kontextusban emelném ki, hanem az oktatásnál. Nagy projektekben érdemes gondolkodni. Például nemrégiben az Európai és a Japán Űrügynökség BepiColombo missziójának egy platformon utazó két szondája eljutott a Merkúrhoz. Mindkét szondán több kulcsfontosságú berendezés, műszer magyar fejlesztők munkája. Egy másik példa, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) Hold körüli aktivitását megcélzó Lunar Gateway űrállomás és Lunar Pathfinder kommunikációs egység projektjeiben a sugárzásvédelem és a telekommunikáció legfontosabb eszközeit magyar cégek fejlesztik, gyártják és szállítják le. Nagy dolog, hogy az egyetemi szférában is vannak komoly eredmények. A zsebműholdak közül már a harmadik ilyen demonstrációs eszköz állt pályára és végez sikeres méréseket öt műszerével egy kicsi fedélzeten, és olyan új adatokat szolgáltat, amelyeket eddig senki nem mért meg. Nevezetesen a földfelszíni telekommunikációs rádiós zajok magaslégkörbe szóródó és ezáltal veszteségként jelentkező részét, az elektromágneses szmogot, innen a SMOG elnevezés.

Mindez nem elég tehát, miért kell magyar űrhajós is?

F. O.: Az űripar egy folyamatosan fejlődő szektor, ahol a piaci pozícióinkért újra és újra meg kell harcolnunk. A magyar űrhajós pedig nem presztízskérdés, ez is egy rosszul rögzült tévedés. Ugyanis a Nemzetközi Űrállomás egy különleges helyzetben lévő tudományos laboratórium, amelyből egyelőre csak egy van. Ebben az évtizedben várható, hogy részben magántőke révén több ilyen űrállomás is működésbe lép. Egy ilyen helyen a kutatási, azaz az ún. űrhajós időért nagyon komoly verseny folyik az országok között. Ha mi a saját űrhajósunk által a saját egyetemeink, cégeink, kutatóműhelyeink programját tudjuk végrehajtani, az óriási lendületet ad a szektornak.

Milyen célokat fogalmaz meg az űrstratégia?

F. O.: Három fontos pillére van: az utánpótlásképzés, az ipari szegmens megerősítése, illetve a nemzetközi mozgástér. Épp azért beszélgetünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, mert a kormány 2018-ban ehhez a minisztériumhoz rendelte a területet felismerve azt, hogy Magyarország kizárólag nemzetközi térben tudja sikerre vinni. Mindaz, amit az elmúlt években elértünk, a diplomatáknak és a külképviseleteknek köszönhető.

Milyen lépések kellenek ahhoz, hogy újabb magyar űrhajós vehessen részt egy misszióban?

F. O.: Ez egy kőkemény tárgyalássorozat eredménye. 2019-ben kezdtük a tárgyalásokat az Orosz Űrügynökséggel, a Roszkozmosszal. A reális céldátumot a magyar űrhajós feljuttatására 2025–2030 közé tettük. Közben 2020-ban az Egyesült Államok visszanyerte 2011-ben elveszített képességét arra, hogy amerikai földről amerikai eszközzel juttasson embert az űrbe. Az Axiom Space nevű űrinfrastruktúra-fejlesztő céggel közös programunkban 2024 a céldátum. A magyar költségvetésből finanszírozott program nem űrturizmus, hanem tudományos program, aminek fő célja az egyetemeink, kutatóhelyeink, cégeink előrébb vitele, versenyképességük fokozása és a gazdasági megtérülés. Most tervezési fázisban vagyunk, amiben nemzetközi partnereink is részt vállalnak. A tervezett feladatok között szerepel a sugárzásmérés, az anyagtudományok, űrélettan, gyógyszerfejlesztés, elektronikai fejlesztés. Soha ilyen nagy lehetőség nem volt magyar honfitársunk űrbe juttatására, ugyanis van egy mindezektől független harmadik szál is. Az Európai Űrügynökség szintén tizenegy év után megnyitotta toborzását, amely május végén zárult. A projekt-asztronauta- és a professzionálisasztronauta-, valamint a Paralimpiai Bizottság által segített paraasztronauta-programra összesen 170 honfitársunk jelentkezett, háromnegyedük férfi, negyedük nő.

Milyen haszna lehet az űrtevékenységnek a gazdaságra?

F. O.: A programban lehetőség nyílik termékfejlesztésre is, ami piacosítható. Annak idején a Pille dózismérő fejlesztés megjelent az atomerőművekben, az egészségiparban. Továbbá gondoljunk bele abba is, milyen lehetőséget jelent orvosainknak, ha egy űrhajós kiválasztása és kiképzése során tapasztalatokat szereznek.

Hogyan kapcsolhatók be a magyar egyetemek az űrtevékenységbe?

F. O.: Egészen más a versenyképessége egy egyetemnek a nemzetközi rangsorban, ha el tudja mondani leendő hallgatóinak, hogy nálunk élőben van lehetőség részt venni egy űrprogramban. Ahhoz, hogy bejussunk a nagy egyetemek elitklubjába, nekünk is olyat kell kínálnunk, ami a hallgatók számára érték.

Miben segíthet ezen a területen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem?

F. O.: Nagyon is sokat. Az űrszegmens nem korlátozódik a műszaki és természettudományok vagy az informatika területére. Az eszközök előállítása nyilván igényel ilyen tudást, ám az egész életünk megváltozott az űrképességeink miatt. A világjárvány alatt például a műholdflották által segített globális hírközlés jelentősen segítette a válságkezelést. Az űreszközök használata által egy teljes társadalmi átalakuláson mentünk keresztül. A jogszabályok és az ezen a területen működő multilaterális szervezetek belső struktúráinak ismerete, a biztonságpolitika kapcsán a nemzetvédelem, a hibrid hadviselés, a hatalmi rendszerek egymáshoz való viszonyának megváltozása mind olyan terület, amelyet az NKE is kutat. Még egy adalék: 2019-ben a NATO műveleti területté nyilvánította a világűrt. Célunk, hogy komplexen adjunk tudást a magyar egyetemistáknak, és ebben az NKE-re kulcsfontosságú szerep hárul.

Milyen munkát végez az NKE Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség Kutatócsoport?

Parragh Bianka: 2020-ban kezdtük meg az NKE Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképesség kutatócsoportjaként az űrstratégia gazdasági implikációinak megalapozását szolgáló munkát. Kutatócsoportunk a Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködésben arra vállalkozott, hogy felvázolja azokat az állami szerepvállalással összefüggő irányokat, amelyek hazánk sikeres felzárkózását támogatják az űripari területen. Mivel az űripari szolgáltatások és termékek kritikus infrastruktúrává váltak, fontos, hogy az állami és piaci szemlélet egyszerre jelenjen meg. Az ösztönző magyar állammodell 12 éves tapasztalata – amely több gazdaságpolitikai ágban ért el jelentős sikereket – fontos kiindulópontja kutatómunkánknak. Tekintettel a statisztikai adatok hiányos rendelkezésre állására és a megalapozott helyzetértékelés érdekében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködésben több szektorszintű kutatás készült. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy ma 40 vállalat működik az űripari területen, amelyek átlagosan 20 évesek, nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, és olyan tudást halmoztak fel, amely a célzott és ösztönző állami szerepvállalással tovább erősíthető. A szektor különlegességét az adja, hogy rendkívül tudásintenzív, magas képzettségű munkaerőt igényel. A magas hozzáadott érték lehetővé tette, hogy a kisvállalatok esetében 20, a középvállalatok esetében 50 százalékkal magasabb az árbevétel, mint a nemzetgazdaság többi ágazatában. A hazai vállalati hozzájárulás mértéke a nemzetgazdasági átlag 51 százalékos szintjéhez képest itt 98 százalékos. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy a hazai űrszektor életképes, és jelentős hazai hozzáadott értéket produkál. Háromnegyedük exportál, ami szintén kimagasló arány. A kutatómunkánk különlegességét adta az is, hogy a felmérés a pandémia idején készült, és az űripar bizonyította válságállóságát: a vállalatok többsége árbevétel-növekedést ért el. Az űripar olyan perspektivikus lehetőség a hazai hozzáadott érték növelésében, amely a beszállítói láncokban való előrelépéshez és a minőségi növekedési források bővítéséhez jelentősen hozzájárul. Ez pedig érdemben támogatja a fenntartható, környezetbarát gazdasági növekedést és a felzárkózást. További előny, hogy a legtöbb országban nincs ilyen múltra visszatekintő űrtevékenység, és a szektor vállalatainak, kutatóhelyeinek elhelyezkedésében országos lefedettség jellemző, azaz nincs Budapest-központúság. A pandémia alatti kutatások és a szektor „dual use” jellege alátámasztja, hogy az ösztönző, célzott állami szerepvállalásra a jövőben is szükség lesz. Az állami és a piaci szféra szoros együttműködése pedig nemzetközi kitekintésben is versenyképességi tényező. Emellett a nemzetközi kutatások az űripart mint kevésbé kitett iparágat azonosították. Pozitív fejlemény az is, hogy 2020-ban létrejött egyetemünkön a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely.

Hogyan hasznosulhatnak a kutatómunka eredményei az egyetem számára?

P. B.: Az egyetem portfóliójából adódóan számos területen. Az űrgazdasági, űrjogi, diplomáciai területeken, de a védelem- és biztonságpolitikai területek tudásanyagainak fejlesztésében is. Például az okostelefonok vagy a GPS-adatkövetés kettős felhasználású terület: polgári és katonai. Ilyen szempontból az NKE tekintetében mind a nemzetgazdasági előnyök feltárására, mind az állami szuverenitási oldalról lehetőség nyílhat.

F. O.: Újabb terület a diplomataképzés, hiszen ezzel is az NKE foglalkozik. Az űrdiplomácia hangsúlyait az elmúlt három évben értettük meg igazán, de más országok már évtizedek óta élnek ezzel.

Milyen üzenet fogalmazható meg a kétkedőknek, például azoknak, akik a Facebook-kommentekben azt írják, hogy minek költünk az űrre, miért nem inkább a nyugdíjakra? Erre született aztán egy olyan válasz: azért, hogy a következő évtizedekben is tudjunk nyugdíjat fizetni.

F. O.: Ez nem új érvelés. Amikor 1961-ben John F. Kennedy meghirdette az Apolló-programmal a Holdra szállást, ugyanebben az évben Fritz Bade német filozófus, SPD-politikus drága hobbinak tartotta az űrt. Aki viszont látja, hogy az elmúlt 50 évben mit kapott az emberiség az űripartól, beláthatja, hogy ma 8 milliárd ember életét teszi könnyebbé. Vannak olyan részei a bolygónak, ahová földfeszíni infrastruktúrával nem lehet oktatást vinni, de az űrinfrastruktúra segítségével távoktatást igen. A termésbecslés, a Föld-megfigyelés, a növénytakaró állapotának monitorozása, az árvizek vizsgálata vagy a klímaváltozás problémaköre az űrtechnológia nélkül nem lenne kezelhető. Azaz sokkal többet kap vissza az emberiség gazdaságban és tudásban, mint amennyit beletett. Magyarország pedig nem kis ország az űriparban, európai uniós viszonylatban közepes méretű. Ebben a szektorban nem kizárólag az számít, mekkora egy ország mérete és gazdasága. Persze számít a gazdasági hátország, de egy sportoló sem azért nyeri meg az olimpiát, mert gazdag országból jött, hanem mert tehetséges. Ez az űrtevékenységben nagyon kiemelten számít. Magyarországon bőven van tudástartalék, tehát akkor is tudunk sikereket elérni, ha nincs akkora gazdasági potenciál. Hasonló méretű ország Izrael, amelynek saját Hold-programja van, és számunkra példaértékű, amit az elmúlt évtizedben letettek az asztalra.

P. B.: Pénzügyi tekintetben nagy az előrelépés, hiszen megnégyszereztük azokat az ESA-befizetéseket, amelyek később a vállalatokat hozhatják kedvező helyzetbe, ugyanis pályázhatnak, és fejlesztéseket valósíthatnak meg. Emellett az épülő komplex űripari ökoszisztéma csak úgy lehet sikeres a jövőben, ha látjuk az űripar megjelenését a mindennapi életünket természetszerűleg könnyebbé, gyorsabbá, kényelmesebbé tévő területeken, legyen szó egészségügyről, mezőgazdaságról, járműiparról vagy akár a meteorológiáról. A társadalmi elfogadottságot kettősség jellemzi, hiszen sokan nincsenek tudatában, mennyire részei életüknek a fent említettek, a másik oldal pedig nagyon is látja és megdöbben, milyen sok területre kihat, és az űripari innovációk a teljes társadalom életminőségét emelik.

F. O.: Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a ma felnövő generáció számára már sokkal érthetőbb, miért van szükség űriparra. Nem gondolom, hogy ennek fontosságát az egyetemista korosztálynak kell magyarázni. Ugyanakkor a közvélemény meggyőzése ettől még fontos, de nem magyar specialitás. Minden ország küzd vele, például a NASA költségvetésének jelentős része, egyes források szerint közel 20 százaléka megy el a kommunikációra, azaz annak megmagyarázására, hogy a másik 80 százalékot mire költötték. Mindez nemcsak az űrszektort érinti. A genetikai kutatásoktól a kvantumszámítógépig számos tudományterület van, ahol elsőre nem érthető a mindennapi élethez való szükségessége, mégis számos gyakorlati haszna van. A napkitörések például szó szerint lekapcsolhatják a villanyt, tönkretehetnek eszközöket, hónapokra megbénítva a különféle szolgáltatásokat. Ezért fontos például az űridőjárás-előrejelzés, ami hamarosan megjelenhet a szolgáltatások szintjén. Magyarország is be kíván kapcsolódni ebbe az adatszolgáltatásba. Ha pedig ezek a kitörések elérik a földfelszínt, és az itteni infrastruktúrát károsítják, akkor az emberiség egy pillanat alatt a kőkorszakban találná magát, és akkor – a hiányát érezve – már nem lesz kérdés utólag, hogy miért is van szükség űrszektorra.”

Forrás:
Az NKE-re is számít a magyar űripar; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2021. december 27.
Az írás a Bonum Publicum magazin novemberi lapszámában jelent meg.

Szakirodalom

A digitális transzformáció technológiai kérdései. Digitális lábnyomaink, mesterséges intelligencia az ipari IoT térhódítása

„Beléptünk a digitális korba, bár az analóg világ nyomai még sok helyen felfedezhetők. A számítógépek, okos eszközök ott vannak mindenki keze ügyében, sokszorosan behálóztuk a földet, összekötünk embert, gépet, állatot, fákat, mindent. Az emberek és gépek által rögzített tudás mennyisége elképesztő méreteket ölt, a számítástechnika mindenütt jelen van, a tereinket egyre jobban mediatizáljuk, a múltban felhalmozott információt digitalizáljuk, a jelenben mindenről adatot gyűjtünk, a termelési folyamatainkat új elvek és gyakorlatok szerint szervezzük újra, mindenhová szenzort helyezünk el, mindent mérünk, az algoritmusok egyre több helyen veszik át a folyamatok vezérlését, a mesterséges intelligencia egyre több területen és egyre több értelemben jobb eredményeket ér el az emberhez képest. Épül a szép új digitális világ, új elvek és új megoldások szerint alakulnak át iparágak – sokszor igen radikálisan. Nagy remények, nagy ígéretek, régi félelmek, új csalódások. Mindenből van elég.

Ebben a könyvben a digitális átalakulás, a mesterséges intelligencia kérdéseit boncolgatjuk mérnöki szempontokból. Arra fókuszálunk, hogy milyen megoldásokra támaszkodva, hogyan működnek azok a technológiák, amelyek oly hatalmas erővel alakítják át napjaink világát.”

Forrás:
A digitális transzformáció technológiai kérdései. Digitális lábnyomaink, mesterséges intelligencia az ipari IoT térhódítása; Magyar Gábor, Nemeslaki András, Syi (szerk.); Gondolat Kiadó; ISBN 978 963 556 198 8; 2021

Új diplomáciai lexikon I-II. kötet

„Ezt a könyvet haszonnal forgathatja bárki, aki a nemzetközi kapcsolatok és a diplomácia iránt érdeklődik. Segítségére lehet azoknak a tanulóknak, egyetemi hallgatóknak, akik nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő tanulmányokat folytatnak, diplomáciai pályára készülnek, vagy a közigazgatás nemzetközi kapcsolataival akarnak foglalkozni, de kézikönyvként szolgálhat azoknak a közigazgatásban dolgozóknak is, akik ismereteiket, tudásukat mélyíteni, információikat pontosítani szeretnék.

A könyv tehát egyszerre lexikon és kézikönyv. A tizennégy fejezet mindegyike a diplomácia vagy a nemzetközi kapcsolatok egy-egy körülhatárolt területét tárgyalja, a céltudatosan kiválasztott legfontosabb címszavak szerint.”

Forrás:
Új diplomáciai lexikon I-II. kötet; Bába Iván (szerk.); Kairosz Kiadó; ISBN: 978-963-514-129-6; 2021. december

Fejlődési csapdaveszély a pandémia után

„A jeles közgazdász professzor, Csath Magdolna újabb könyve a korábbi írásaihoz hasonlóan arra figyelmezteti a politikusokat és a szakembereket, hogy elmúltak azok az idők, amikor csupán a GDP alakulásával lehetett mérni egyes országok fejlődési szintjét, gazdasági növekedését.

Ma már elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk az ún. fejlesztési megközelítéssel, amelynek lényege, hogy a GDP mellett humán és társadalmi fejlettségi mutatókat is elemzünk annak megítéléséhez, hogy fenyeget-e fejlődési csapdahelyzet egy országot. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata azért különösen fontos, mert a pandémia után egyetlen gazdaság sem tér vissza a korábbi állapotába.”

Forrás:
Fejlődési csapdaveszély a pandémia után; Csath Magdolna; Kairosz Kiadó; 2021

Az adatvédelmi biztos és a NAIH gyakorlata a nemzeti vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező, piaci szereplő gazdasági társaságok üzleti adatainak nyilvánosságáról

„Írásom fókuszában a nemzeti vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező piaci szereplő gazdasági társaságok által kezelt közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok megismerhetősége áll.

A kérdés napjainkban egyre aktuálisabbá válik. A klasszikus megközelítések szerint az emberi jogok – így az információszabadság – érvényesítésének elsődleges kötelezettje az állam és a közhatalommal bíró szervek.2 Azonban erősödik az a tendencia, amely szerint magánpiaci szereplők mind több klasszikusan állami feladat ellátásában közreműködnek, így természetesnek tekinthető annak az igénynek a felbukkanása is, hogy ezek a nyilvánosság előtt elszámoltathatók legyenek. Megjelent az elvárás, hogy az elszámoltathatóság államközpontú megközelítése terjedjen ki a nem állami szereplőkre is. Magyarországon az alapvető jogok horizontális hatálya mindeddig főleg a diszkriminációtilalomra vonatkozó szabályok gyakorlati alkalmazásának során jelent meg. Azonban könnyen meglehet, hogy a következő alapjog, amelynek érvényesülése magánszemélyek egymás közötti jogviszonyában, az Alaptörvény rendelkezéseinek közvetlen alkalmazása révén kikényszeríthetővé válik, épp az információszabadság lehet.

Írásomban annak a hipotézisnek az igazolására törekszem, amely szerint a magánpiaci szereplő gazdasági társaságok üzleti adatainak tekintetében a nyilvánosság egyre szélesebb körű biztosításának tendenciája figyelhető meg. Ennek az állításnak az alátámasztása érdekében az adatvédelmi biztos, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) releváns jogeseteit vizsgálom. Nem célom azonban az adatnyilvánosság felett őrködő alkotmányos intézmények szervezeti változásainak részletes bemutatása,sem ezen intézmények jogértelmezési módszereinek kritikai vizsgálata.

Írásom első, szabályozástörténeti részében bemutatom az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések kialakulását, és a hatályos jogszabályi hátteret. Ezt a NAIH közvetlen intézményi előzményének tekinthető adatvédelmi biztosi gyakorlatának vizsgálata követi, hiszen egyrészről az ombudsman által tett megállapítások jelentős része tovább él a hatósági gyakorlatban is, másrészről az Adatvédelmi Hatóság sok esetben hasonló kérdésekkel szembesült, mint elődje, de azokat eltérő jogszabályi környezetben kellett megválaszolnia.

Végül részletesen mutatom be a Hatóság gyakorlatát. Külön alfejezetekben vizsgálom az állami tulajdonú, az önkormányzati tulajdonú és a tisztán magánpiaci szereplők által kezelt közérdekű és közérdekből nyilvános adatokkal kapcsolatos kötelezettségeket, valamint a Magyar Nemzeti Bank mint független alkotmányos intézmény által alapított gazdasági társaságok által kezelt közérdekű adatok nyilvánosságát…”

Forrás:
Az adatvédelmi biztos és a NAIH gyakorlata a nemzeti vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező, piaci szereplő gazdasági társaságok üzleti adatainak nyilvánosságáról; Szilágyi Emese; MTA Law Working Papers; ISSN 2064-4515; 2021 (26) (PDF)

Az európai űrgazdasági piac. Könnyebb hozzáférés és nyitott, versenyképes piac

„A tanulmány az európai űrgazdasági piacot elemzi. Tárgyalja az európai űripar piacának méretét és szerkezetét, valamint az új űrgazdaság dinamikáját. Megvizsgálja az EU űrprogramjainak hozzájárulását az űradatok felhasználásának elősegítéséhez, valamint az EU űrágazatai közötti szinergiák maximalizálásának kihívásait és mozgatórugóit. Az új űralapú távközlési kezdeményezést is figyelembe veszi. Ezenkívül tekintettel van az Unió Számvevőszékének ajánlásaira is az újonnan integrált EU Űrprogram hatékonyságának megerősítésére, valamint gazdasági és társadalmi hatásainak maximalizálására.
Ezt a dokumentumot az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) felkérésére a Gazdasági, Tudományos és Életminőség-politikákkal foglalkozó szakpolitikai osztály (Policy Department for Economic, Scientific and Quality of Life Policies at the request of the Committee on Industry, Research and Energy (ITRE))bocsátotta rendelkezésre.”

Forrás:
Space Market. How to facilitate access and create an open and competitive market?; Európai Parlament, ITRE; 2021. december 15.(PDF)
Lásd még: Building an EU space-based global secure communication system | Legislative train schedule | European Parliament; Európai Parlament, Legislative Train; 2021

Magyarország és a világűr – könyv jelent meg a hazai űrtevékenységről

„Különleges kiadvány került a könyvesboltok polcaira nemrégiben, Magyarország és a világűr címmel, amely a hazai űrkutatás és űripar hagyományait és jelenét mutatja be. A karácsonyi ajándéknak is kiváló kötet alkotói azért fogtak össze, hogy naprakészen bemutassák a magyar űrtevékenység legfontosabb eredményeit. A gazdagon illusztrált és QR-kódokkal elérhető online tartalomelemekkel kiegészített kötet készítésében a Magyar Asztronautikai Társaság és a Külgazdasági és Külügyminisztérium felkérésére a Lechner Tudásközpont is részt vett.

Megérkezett az Űrkönyv. A Magyarország és a világűr címet viselő, nagyszerű ábrákkal illusztrált könyvet hosszú előkészítő munka után 2021 novemberének utolsó napjaiban mutatta be a Magyar Asztronautikai Társaság. A Szerepünk a világ űrtevékenységében alcímet viselő kötet, melynek elkészültét a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatta, az űrügyet a hazai kötődéseken keresztül ismerteti meg az olvasókkal. Alkotóként a hazai űrszektor képviselői, valamint különböző területek neves szakértői működtek közre, Simon Tamás vezetésével. A Lechner Tudásközpont világűrrel kapcsolatos tevékenységét a Föld a világűrből című fejezet mutatja be 12 oldalpáron keresztül.

A fejezet körüljárja a Lechner tevékenységét az űrtávérzékelés, földfelszín-monitorozás, műhold-megfigyelések, -navigáció és mozgásvizsgálatok, illetve a radar-interferometria témakörein keresztül. A Föld körül keringő műholdakat, a Föld felszínén és légkörében lejátszódó természetes, vagy ember által indított folyamatokat bemutató fejezet rávilágít a mezőgazdaság, környezetvédelem, vízgazdálkodás, várostervezés, klímaváltozás, vagy a katasztrófahelyzetek és az űrtávérzékelés kapcsolatára.

A könyv különlegessége, hogy az egyes oldalpárokhoz részletesebb szakmai háttér-információt tartalmazó QR-kóddal közvetlenül elérhető weboldalak kapcsolódnak, amelyeknek a tartalmát a könyv megjelenése után is naprakészen tartják az űrtevékenység fejlődését és változásait követve.

A Magyarország és a világűr kötet az MCC Press kiadó gondozásában jelent meg, elkészítését a Magyar Asztronautikai Társaság koordinálta a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, az Európai Űrügynökség ajánlásával.

A kötet Tudásközpontot érintő fejezeteinek megírásában a Lechner űrtávérzékelési szakemberei, valamint Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának szakértői működtek közre: Birinyi Edina, Dr. Belényesi Márta, Dr. Kristóf Dániel, Dr. Kenyeres Ambrus, Dr. Mikus Gábor Gyula, Dr. Sik András, Friedl Zoltán, Komolafe Rómeó Ife, Magyar Bálint, Pacskó Vivien és Rotterné Kulcsár Anikó.

Hazánkban a Miniszterelnökség szakmai háttérintézményeként működő Lechner Tudásközpont foglalkozik a távérzékelési eljárásokkal gyűjtött földmegfigyelési adatok, többek között űrfelvételek közigazgatás-fejlesztési és -támogatási célú feldolgozásával, kiértékelésével – együttműködve az Európai Űrügynökséghez kapcsolódó hazai feladatokat koordináló Külgazdasági és Külügyminisztériummal.”

Forrás:
Magyarország és a világűr – könyv jelent meg a hazai űrtevékenységről; Lechner Tudásközpont; 2021. december 20.
Magyarország és a világűr – Szerepünk a világ űrtevékenységében; MCC Press; 2022. január
Magyarország és a világűr. Háttéranyagok a könyvhöz; Magyar Asztronautikai Társaság