Skip to main content

Tartalomjegyzék

Kiemelt híreink

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Információ röviden

Szakirodalom

Törvények, rendeletek


Részletes tartalom

Kiemelt híreink

Eljött Közép-Európa ideje, a visegrádi országok ideje, egyben Magyarország felemelkedésének ideje – mondta Matolcsy György a debreceni Közgazdász-vándorgyűlésen

„Számunkra Ausztria a cél a felzárkózás szempontjából, az ország a fenntartható fejlődés útján jár, és ott is marad, versenyképességi fordulatra azonban szükség van – mondta Matolcsy György a debreceni Közgazdász Vándorgyűlésen. A jegybank elnöke hangsúlyozta: a visegrádi országok ma a leggyorsabb fejlődést produkálják az EU-ban.

Eljött Közép-Európa ideje, a visegrádi országok ideje, egyben Magyarország felemelkedésének ideje – mondta Matolcsy György jegybankelnök a ma kezdődött debreceni Közgazdász Vándorgyűlésen tartott előadásában. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a 2010 óta végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat révén Magyarország a fenntartható felzárkózás útján van, és itt is marad.

Mint mondta, számunkra Ausztria utolérése a cél, melynek alapja, hogy Magyarország remek területi és gazdasági lehetőségekkel rendelkezik, és fenn van Európa Dublintól Debrecenig tartó innovációs térképén. Ehhez társul a helyes gazdasági és monetáris politika, valamint az okos geopolitikai fejlesztéspolitika, valamint az a tény, hogy a Kárpát-medence kiváló integrációs lehetőségekkel rendelkezik, és betöltheti a hídfő szerepét a formálódó Eurázsiában. Erre jó példa Debrecen, mert négy geopolitikai régió metszéspontjánál található a hárommilliós régió központjaként működő város.

A visegrádi országok sikereit taglalva elmondta: a felzárkózáshoz a városok, illetve makrorégiók megerősödése is szükséges, a V4-ek esetében tíz ilyen várost lehet megnevezni: ilyen például Varsó és Krakkó, Prága és Brünó, Pozsony és Kassa, Ljubjana és Zágráb, illetve Budapest és Debrecen.

Voltunk és leszünk még egyszer gazdagok – fogalmazott a jegybank elnöke az 1335. visegrádi királytalálkozóval induló régiós együttműködésre, az Anjou-korra, illetve később a Monarchia idejére, amit az ásványkincsek bősége, a kereskedelemben való aktív részvétel jellemzett.

A V4 eddigi sikereit összefoglalva Matolcsy György kiemelte: a régió gazdasági növekedése két százalékponttal haladja meg a nyugat-európait, és ha képesek vagyunk ezt a jövőben is hozni, akkor jó esélyünk van a felzárkózásra.

Az MNB vezetője kiemelte, hogy a fejlődés egészséges szerkezetű, nem eladósodásból finanszírozott, és történelmi felzárkózási pályát jelent. Mint mondta, a visegrádi országok súlya folyamatosan nő Európán belül: a V4-ek 1995 és 2017 között megkétszerezték gazdasági súlyukat az EU-n belül, elérték az árstabilitást, és a tagállamok adófordulatot hajtottak végre, melynek következtében csökkent a munkát terhelő adók aránya, és jelentős eredményeket sikerült felmutatni a gazdaság fehérítésében és az államadósság csökkentésében is.
A régiónk a Spanyolországot, Görögországot, Portugáliát és Olaszországot tartalmazó úgynevezett ClubMedhez képest a válságkezelésben is sokkal jobban teljesített: a visegrádi országok gazdasági teljesítménye 25 százalékkal haladja meg a válság előtti szintet, ugyanakkor a ClubMed államok még mindig nem jutottak el a 2008 előtti színvonalra.
Mindebben nagy szerepet játszik, hogy a V4-ek nem követték a Dél-Európára rákényszerített ortodox válságkezelési módszert – tette hozzá Matolcsy György.

Az MNB vezetője szerint az előttünk álló kihívások közé tartozik a versenyképességi fordulat végrehajtása, melynek a következő sarokpontjait nevezte meg:

  • új technológiák átvétele
  • az alacsonyan képzett munkanélküliek számának csökkentése
  • a felsőfokú végzettségűek arányának emelése
  • a topegyetemek számának növelése
  • a tőkeállomány növelése
  • a vállalati termelékenység javítása
  • a hazai vállalatok exportképességének támogatása.

Van még tér a versenyképesség fejlesztésére, ezért is dolgozta ki az MNB azt a 180 pontból álló javaslatcsomagját, amely ezt célozza – zárta szavait Matolcsy György.”

Forrás:
Matolcsy György: A fenntartható gazdasági fejlődés útján vagyunk; Origo; 2018. szeptember 6.
Matolcsy Győrgy előadásának diái (PDF)

Palkovics László: Érdemes újragondolni az akadémiai kutatóintézetek státuszát

„…Ami a Debreceni Egyetemen, és Debrecenben történik, az maga a 21. század- mondta köszöntőjében Palkovics László innovációs-és technológiai miniszter.

A tárcavezető kifejtette, hogy az egyetem a hazai felsőoktatás kiemelkedő intézményeként sokoldalú, interdiszciplináris képzéssel, kutatással és fejlesztéssel járul hozzá a tudomány és a társadalom fejlődéséhez. Az egyetem tervei azt mutatják, hogy Debrecenben megértették a kor szavát, beszélik az innováció nyelvét.

– A Debreceni Egyetem kiemelt feladatának tekinti a technológiák, az innovációs megoldások piaci környezetbe való helyezését, az innovációs lánc hiányzó elemeinek megszervezését, megteremtését. Időben felismerték azt is, hogy a mérnökök számának növelése hatalmasat lendíthet a város fejlődésén és a régió jövőjén. A műszaki képzésre az utóbbi 3 évben 30 százalékkal többen jelentkeztek, így az orvosi és gazdaságtudományi képzések mellett, a harmadik legnépszerűbb a műszaki tudományterület – tette hozzá a miniszter.

Palkovics László a kutatással kapcsolatban kitért arra, hogy a kutatási tevékenység eredményesebb lehetne a párhuzamosságok kiiktatásával, az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásával. A cél az, hogy Magyarország hangsúlyosabban jelen legyen a világ innovációs és tudományos térképén, de az utóbbi években ez alig mutatkozott meg az eredményekben.

– Rengeteg pénzt költöttünk kutatásra és innovációra, miközben a ranglistákon hátrébb sorolódtunk. Érdemes újragondolni az akadémiai kutatóintézetek státuszát. Az egyetemek és a kutatóintézetek sok szállal kötődnek egymáshoz, -mégis más fenntartó alatt működnek-, amely az anyagi forrásaink és egyben a humán erőforrásainak pazarlásához vezet. Összevonással létre tudna jönni egy olyan stabil tudományos bázis, amely megteremtheti a lehetőségét egy szélesebb szakmai kutatási háttéren nyugvó oktatásnak és kutatásnak- fejtette ki a szaktárca vezetője.

A miniszter a BMW debreceni beruházásáról is beszélt. Kiemelte, hogy az autóipari és beszállítói igényeket minden tekintetben kiszolgáló és együttműködő felsőoktatásra van szükség. A tárcavezető azt mondta: biztos abban, hogy a Debreceni Egyetem kiválóan megoldja ezt a feladatot…”

Forrás:
Elkezdődött a tanév az egyetemen; Debreceni Egyetem; 2018. szeptember 9.

Magyarország 2020-ra a GDP 1,8 százalékát akarja kutatás-fejlesztésre költeni, mondta Palkovics László az 56. közgazdász-vándorgyűlésen Debrecenben

„Magyarország 2020-ra a bruttó hazai termék (GDP) 1,8 százalékát akarja kutatás-fejlesztésre költeni – mondta az innovációs és technológiai miniszter csütörtökön, az 56. közgazdász-vándorgyűlésen Debrecenben.
Palkovics László hangsúlyozta: ennek eléréséhez 2017-hez képest 330 milliárd forinttal több forrás szükséges. Hozzátette: Magyarország a versenyképesség és a gazdasági növekedés szempontjából meghatározó innováció területén az Európai Unió tagországai között a 22. helyet foglalja el, a kormány a kutatás-fejlesztésre szánt források növelésével kíván javítani ezen a helyzeten. A miniszter kiemelte: az ország az európai rangsorban kiemelkedő helyen áll a mobil szélessávú lefedettség (4G) terén, hozzátéve, hogy az innovációs alap mellett a tervek szerint egy kutatási alapot is létrehoznak.

Közölte: az innovációban a jövőben nagyobb szerepet kell kapniuk a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező egyetemeknek, amelyek segíteni tudják a vállalkozói szemléletmód kialakítását, szakmai és üzleti tanácsadással támogatják a cégeket.

A kormány célja, hogy 2030-ra Magyarország Európa legélhetőbb öt országa közé kerüljön – mondta, hozzátéve, hogy ennek elérésére a 2018 és 2030 közötti időszakra általános gazdaságfejlesztési stratégiát készítenek, amelynek egyelőre a munkaanyaga készült el.

A stratégia középpontjában a magyar lakosság életminőségének növelése áll, fontos eleme a magyar tulajdonú vállalatok erősítése, hogy magasabb hozzáadott értéket állítsanak elő, növekedjen az exportképességük és termelékenységük.

Hozzátette, hogy a digitalizációt és robotizációt szolgáló ipar 4.0 program kihívásaira hatékonyan reagáló képzési rendszert kell kialakítani. Elengedhetetlennek nevezte a szakképzésben az épületek és az eszközök infrastruktúrájának fejlesztését, a szaktanárok számának növelését és a gyerekekkel való intenzívebb foglalkozást.

A stratégia részét képező energia- és klímapolitikáról szólva kifejtette: a megbízható atomerőművi termelésre alapozva szükséges az energiaszektor klímabarát átalakítása, többek között a hazai megújuló energia és szénhidrogén források növekvő felhasználásával. A miniszter kiemelte: a 2030-ig tartó időszak fontos feladata lesz a gyorsvasúti összeköttetés fejlesztése, a gyorsforgalmi utak számának további növelése úgy, hogy lehetőleg minél több érje el az országhatárokat.

A közúti infrastruktúra fejlesztésével a kormány célja, hogy 2030-ra Magyarország bármely pontjáról 30 percen belül elérhető legyen a legközelebbi autópálya – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, hogy a közlekedéspolitikában a gyors, kényelmes, biztonságos és versenyképes személy- és áruszállítás feltételeit kell megteremteni.

A stratégiában a kerékpárút-hálózat fejlesztése is szerepel, a tervek szerint Magyarországon Ausztriához hasonlóan mintegy 10 ezer kilométer bicikliutat használhatnak majd a kerékpárosok – fűzte hozzá.”

Forrás:
Magyarország 2020-ra a GDP 1,8 százalékát akarja kutatás-fejlesztésre költeni; Innovációs és Technológiai Minisztérium; 2018. szeptember 7.

Közigazgatás, politika

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) korszakhatárhoz érkezett

„A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) neve egyet kell, hogy jelentsen a minőséggel – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter az intézmény tanévnyitó ünnepségén.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy amikor az NKE létrehozásáról döntöttek az állam és a közszolgálat is egy válság után volt, az megújításra szorult. Most már viszont az NKE-n a személyi és infrastrukturális feltételek is adottak ahhoz, hogy a hallgatók a különböző szakterületeken jól hasznosítható, versenyképes tudást szerezzenek.

A miniszter azt mondta: az intézmény korszakhatárhoz érkezett, a megalapítás hatéves időszaka lezárult. Átadták az egyetem – egyben az ország „legimpozánsabb” – campusát, és a közelmúltban elkészült a Ludovika Aréna is. Emellett az NKE számos új épülettel lett gazdagabb, amelyek az építészszakma elismerését is kivívták. Mindezeknek köszönhetően megújult az egész városrész – emelte ki.

Gulyás Gergely úgy fogalmazott, hogy mostantól nem lehet kisebb a cél, mint hazai és nemzetközi presztízsű egyetemmé válni, olyan kutatóhelyek otthonának lenni, amelyekre a modern állam bátran támaszkodhat.

A miniszter szerint az egyetem eredményességét bizonyítja, hogy a bejutáshoz szükséges ponthatárok az elmúlt években emelkedtek, és egyre többen jelölik meg első helyen az NKE képzéseit. 2018-ban 6223 jelentkező 12 566 jelentkezést nyújtott be az egyetemre, és közülük több mint 4400-an első helyen jelölték meg az intézményt. A most induló tanévben 1915-en kezdik meg tanulmányaikat az NKE-n – ismertette Gulyás Gergely.

Az NKE célja, hogy a diplomaszerzés után minél többen a legtágabb értelemben szolgálják a közt – mondta a miniszter, kiemelve: a nemzet szolgálatára az embernek a 21. században is érdemes feltennie életét.

Gulyás Gergely beszédében köszönetet mondott az egyetem leköszönő rektorának, Patyi Andrásnak az eddig elért eredményekért, és azt mondta: az NKE új rektora, Koltay András személye garancia a sikeres jövőre.

A rendezvényen Patyi András átadta utódjának a rektori láncot.

Koltay András beszédében azt hangsúlyozta: ahogy a frissen felvett tanulmányaikat megkezdő hallgatók, újonnan érkezőként ő is sokat fog dolgozni a következő években az egyetemen, az egyetemért.

Az NKE felel a hazai és nemzetközi közigazgatási tisztségviselők, a rendészeti szervek és a honvédség tisztjeinek, valamint a vízügyi szakemberek képzéséért – emelte ki a rektor, aki szerint ezzel napjainkban az egyetem az államszervezet egyik legfontosabb kiszolgálója.

Az új rektor beszédében úgy értékelt: nem érhetik be azzal, ha az NKE képzései kellően színvonalasak. Az NKE-nek a külvilág számára is felismerhető sajátos, önálló identitással kell rendelkeznie – szögezte le Koltay András, megjegyezve: ehhez mindenük megvan: minden igényt kielégítő épületkomplexum, hagyomány, amire építhetnek, emberek, továbbá „kellő elszántság és munkakedv”.”

Forrás:
Az NKE neve egyet kell, hogy jelentsen a minőséggel; Miniszterelnökség; 2018. szeptember 7.

Hamarosan el is fogadhatja a kormány a versenyképességi csomagot, és összevonhatják a MÁV-ot a Volánnal

„Jelentős infrastruktúra-beruházásokat hozhat a versenyképességi csomag, az intézkedésekről hamarosan dönthet a kormány – többek között erről esett szó a Magyar Közgazdasági Társaság éves vándorgyűlésén.
Tíz pontban fogalmazható meg Magyarország elmaradása Nyugat-Európához képest, ezek problémákat, de kiaknázható lehetőségeket rejtenek, amelyek megoldása a felzárkózás záloga lehet – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) éves vándorgyűlésén. Matolcsy György szerint eljött a versenyképességi fordulat ideje, amellyel a magyar gazdaság felzárkózhat Ausztriához és Nyugat-Európához. Ehhez azonban geopolitikai egyensúly szükséges, továbbá kedvező fiskális, monetáris és fejlesztéspolitika is.

A BMW Debrecenbe költözésével a város a 3 millió fős Kelet-Magyarország régió gazdasági, pénzügyi, geopolitikai központja lett – fejtette ki. A térség gazdasági központjai közül kettő – Budapest és Debrecen – Magyarországon van, ezek lehetnek a jövőben az ország gazdasági központjai. Az egyik legnagyobb lehetőség egy új Eurázsia létrehozása, amelynek egyik pontja az új selyemút és egyéb kereskedelmi útvonalak kiépítése. Matolcsy György hozzátette: a via Carpathia 2026-ra készülhet el, ezzel pedig Görögország és a Baltikum között – Debrecenen keresztül – egy új ága nyílhat meg az új selyemútnak.

Az iparkamara és az MNB tervei alapján továbbgondoltuk a versenyképességi csomagot, amelyet hamarosan el is fogadhat a kormány – mondta Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője. Mint kifejtette, nem a gőzgéphez hasonló triviális technológiák lesznek a meghatározók a negyedik ipari forradalomban, hanem olyan megoldások, amelyek esetén a mesterséges intelligencia dönt helyettünk. Többen tartanak attól, hogy elveszítik a munkájukat, ám a digitális transzformáció nemhogy csökkenti, de növeli a munkaerő hasznos felhasználását.

A teljes magyarországi hozzáadott érték felét a nagy, nemzetközi vállalatok adják, a másik felét a kkv-k. A miniszter szerint ez azért probléma, mert a nagyvállalatok a munkaerő negyedét foglalkoztatják, ami a magyar export hozzáadott értékén is tetten érhető. A közösségi kutatás-fejlesztési ráfordítások nem változtak az elmúlt tíz évben, míg a célzott vállalati költések folyamatosan emelkedtek, így mostanra az innovációra költött pénzek háromnegyedét a cégek adják – hangsúlyozta Palkovics László.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gimnáziumi és utána az egyetemi képzés a legjobb, ám az oktatásban sikeres országokban, például Finnországban, a szakképzettek szintje sokkal magasabb, mint Magyarországon. Nem elegendő utakat és vasutat építeni, a kettő közötti átmenetet is biztosítani kell, áru- és személyszállítás esetében egyaránt – mondta. A minisztériumban már dolgoznak azon a terven, hogy a környező országok meghatározó városai és Budapest között gyorsvasúti összeköttetést építhessenek ki.

Nem elegendő utakat és vasutat építeni, a kettő közötti átmenetet is biztosítani kell, áru- és személyszállítás esetében egyaránt – mondta. A minisztériumban már dolgoznak azon a terven, hogy a környező országok meghatározó városai és Budapest között gyorsvasúti összeköttetést építhessenek ki. Megvalósulhat a MÁV és a Volán koordinációja is, sőt, akár cégszinten is összeköthetik a két szolgáltatást. Palkovics László hozzáfűzte: a rezsicsökkentést is folytatni kell, de nem az árak szabályozásával, hanem az energiahatékony megoldások elterjesztésével. A versenyképességi intézkedések egyik sarokpontja lehet, hogy innovációs alapot hoznának létre, amely elsősorban a vállalatok kutatás-fejlesztési tevékenységét támogathatja, de az egyetemek is hozzájuthatnak ezekhez a pénzekhez.”

Forrás:
Összevonhatják a MÁV-ot a Volánnal; Ráski Péter; Világgazdaság; 2018. szeptember 6.
Lásd még:
Via Carpathia; Wikipédia

Erősödik a kelet-közép-európai együttműködés

„A közép-kelet-európai régió gazdasági és társadalmi fejlődése elengedhetetlen az eredményes európai kohéziós politikához – mondta Varga Mihály a lengyelországi krynicai gazdasági fórumon, ahol az EU Kárpátok Régió Makro-regionális Stratégia létrehozásáról is értekeztek az érintett országok.
A pénzügyminiszter a négy ország részvételével zajló miniszteri találkozón közölte, a stratégia a versenyképesség, a környezet- és erőforrás-hatékonyság, a közlekedési és digitális infrastruktúra, valamint az intézményi együttműködés fejlesztésével nagymértékben elősegítheti a régió fejlődését.

A Magyarország mellett Lengyelország, Ukrajna és Szlovákia képviseletével tartott tanácskozáson Varga Mihály kiemelte, a stratégia hazánkon belül elsősorban Észak-Magyarország fejlesztési lehetőségeire fókuszál, ezzel tovább erősödhetnek a régió határon átnyúló kapcsolatai. Mint mondta, a zöld iparfejlesztés jelentős potenciállal bír a strukturális válsággal küzdő iparvidékeken, a fenntartható turizmus pedig továbblépési lehetőséget kínál a kiaknázatlan természeti és kulturális erőforrásokkal rendelkező régiókban.

Emellett a szociális gazdaság és innováció erősítése kiemelten fontos a kevésbé fejlett területeken, továbbá a közlekedés, a digitális elérhetőség és az e-szolgáltatások fejlesztése hazánk ritkábban lakott térségei számára is nagy előnyöket hordoz magában.

Varga Mihály rámutatott, a stratégiával szorosabbá válhat a térség integrációja, emellett további együttműködési lehetőséget teremt a visegrádi és a közép-kelet-európai országoknak. A térséget érintő meglévő stratégiákkal és együttműködési kezdeményezésekkel, főként a Duna Régió Stratégiával és a Kárpátok Keretegyezménnyel való szoros együttműködés ugyanakkor elengedhetetlen – tette hozzá.

Varga Mihály a magyar gazdaság mutatóiról szólva megjegyezte: az együttműködésnek jó alapot ad, hogy Magyarországon versenyképességi fordulat zajlik, a gazdaság 4 százalék feletti ütemben bővül, nőnek a beruházások, csökken az államadósság és kiszámítható a gazdasági környezet. A fórumon a felek együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá a Kárpátok Régió Stratégia létrehozásáról, ezzel elkötelezték magukat a kidolgozása mellett.”

Forrás:
Erősödik a közép-kelet-európai együttműködés; Pénzügyminisztérium; 2018. szeptember 5.
Lásd még:
28th Economic Forum. Krynica, 4-8 September; Forum Ekonomiczne – Instytut Wschodni

Közigazgatási, politikai informatika

A kormányzati termékmenedzsment fontossága

„A Fehér Ház apparátusának részeként működő („part of the Executive Office of the President of the United States”) Egyesült Államok Digitális Szolgálata (U.S. Digital Service) tájékoztató oldalán megjelent írás a kormányzati intézményeken belül működő – vagy működni hivatott – termékmenedzsment fontosságát mutatja be. A szervezet a szövetségi kormány info-technológiai start-up intézményeként működik, a versenyszférában fellelhető szakértelmet és tudást is felhasználva törekedve magas színvonalú digitális szolgáltatások fejlesztésére és terjesztésére a szövetségi közigazgatásban, számos sikeres projektet valósítva meg ezidáig. A szerzők rámutatnak ennek előzményeire is: azokra a ma már széles körben alkalmazott megoldásokra, amelyeket annak idején kormányzati intézmények hoztak létre – így például a védelmi minisztérium a mikrochipeket, a GPS-t és magát az Internetet, a veteránügyi minisztérium az elektronikus egészségügyi nyilvántartást, a pészmékert és a nikotintapaszt, a NASA a tűzállóruhát és a bébitápszert.

A szerzők rámutatnak arra az ellentmondásra, hogy miközben a digitális termékek előállítása és rendelkezésre bocsátása a modern szoftverfejlesztési módszertan alkalmazását igényelné, a digitális átalakulás címkéje mögött a legtöbb gyártó és kormányzati ügynökség a digitális termékek fejlesztésekor is régi vágású fejlesztési és projektmenedzsment-eszközöket használ.

A kormányzati intézményeken belüli digitális termékfejlesztés költséghatékonysága és a fejlesztés által kiváltott felhasználói élmény egyaránt javítható, két irányból is. Az egyik lehetőség az, hogy tapasztalt közigazgatási termékmenedzsereket jelölnek ki az adott digitális termékfejlesztésre. A másik egy olyan nemzeti szolgáltatási modell kifejlesztése, amely kellően vonzó környezetet biztosít a versenyszféra termékmenedzsereinek, mérnökeinek és tervezőinek ahhoz, hogy egy adott időszakra kormányzati szolgálatba álljanak.

Alapvető szemléleti problémát jelent az amerikai gyakorlatban, hogy a kormányügynökségeknél és a kormányzati beszállítóknál a projektmenedzsmentet és a termékmenedzsmentet gyakorlatilag szinonimaként használják, miközben azok alapvetően különböznek az alkalmazott eszközökben, módszertanokban és a szükséges készségekben. A projektmenedzsment egy adott terv megvalósításának irányításáért felel az időkeretek és a költségvetés betartásával, a kockázatok kezelésével és a megfelelőség biztosításával. Ennek megfelelően sikerét elsősorban azon mérjük le, hogy az adott projekt eredményét időben, a költségkeretek túllépése nélkül biztosítsa. A termékmenedzser feladata ugyanakkor olyan termékek és szolgáltatások fejlesztése, amely találkozik a felhasználók igényeivel, szükségleteivel. A megvalósítás során középpontba helyezi a felhasználói kutatásokat, a tervezői gondolkodást, az iteratív fejlesztést és a „minimálisan életképes termék” gyors előállítását. (Utóbbi olyan induló terméket jelent, amely már éppen kielégíti a korai felhasználók igényeit, akiknek visszajelzéseit fel tudják használni a termék továbbfejlesztésében.) A termékmenedzsment sikerét abban mérhetjük le, hogy a felhasználók mennyire szeretik a kifejlesztett terméket (kereskedelmi értékesítésben: amiért hajlandóak fizetni). A különbségtétel hiánya részben arra vezethető vissza, hogy a kormányzat kiszervezte az infokommunikációs technológiai fejlesztéseket a versenyszférába. Mivel ott megvan a kellő rutin van a két tevékenység eltérő kezelésére, ez a partnerséget is megnehezíti az államigazgatás és a vállalatok között. A szerzők rámutatnak, hogy míg az amerikai közigazgatási vezetők kiterjedt projektmenedzsment-képzést kaptak, megfelelő minősítéssel e téren, szinte semmi képzést nem kaptak a termékmenedzsment eszköztáráról. Az előrelépéshez kis létszámú digitális szakértői és termékmenedzseri csapatokat kell létrehozni a közigazgatásban, akik képesek beszerezni, felügyelni és leszállítani a modern, felhasználóbarát termékeket.

A termékmenedzserek a teljes termék-életciklus során felelősséget viselnek, a következők szerint:

  • Értik a felhasználókat és a problémákat, amelyekkel szembesülnek.
  • Előállítják, iteratív módon fejlesztik és elérhetővé teszik azokat a termékeket, amelyek megoldást jelentenek ezekre a problémákra.
  • Célokat és mérőszámokat határoznak meg, amelyek mérhetővé teszik az előrehaladást.
  • Erőteljes kommunikációt folytatnak a termék előnyeinek kimutatására.

A fogyasztók igényeit és szükségleteit felhasználói kutatásokkal mérik fel közvetlen megszólítással, saját problémamegoldásuk megfigyelésével és az alkalmazott megoldás használati élményének feltárásával. Fontos, hogy a felhasználó szerepe nem ér véget ott, hogy a gyártó leszállítja a terméket – a visszajelzéseket folyamatos inputként kell kezelni a további fejlesztésekhez. A megfelelő célok és mérőszámok meghatározása pedig ahhoz szükséges, hogy reális képet kapjunk arról, mennyire sikerült valójában közelebb jutni az adott probléma megoldásához.

A nemzeti szolgáltatási modell kialakításához a szerzők a jogalkalmazás területéről hoznak analóg példát. Ahogy a jogászok éles versenyben vannak egymással abban, hogy bekerüljenek a legfelsőbb bíróság apparátusába, úgy kellene ösztönözni a legjobb info-technológiai szakembereket is arra, hogy tudásukat adott időszakra a köz szolgálatába állítsák. És viszont: lehetővé tenni a közszolgálati karriert építőknek azt, hogy pár évig a versenyszférában szerezhessenek tapasztalatokat. Ez a kétirányú mozgás tenné lehetővé azt, hogy az így létrejövő szolgáltatási modell sikeresen ötvözze a versenyszféra innovatív erejét, a közszolgálati karrierpályát és az adott szakterületek tárgyi tudását.”

Forrás:
The Importance of Product Management in Government; Chris Johnston, Kelly O’Connor; The U.S. Digital Service; 2018. augusztus 23.
Lásd még:
United States Digital Service; Wikipédia
United States Digital Service: How “Obama’s Startup” Harnesses Disruption and Productive Failure to Reboot Government; Stephanie Ricker Schulte; International Journal of Communication; 12(2018); 131–151. oldalak (PDF)

Finanszírozási problémákkal küzd az észt digitális kormányzat

„Az új, négy évre szóló költségvetés összeállítása kapcsán merültek fel az észt digitális kormányzat finanszírozásának problémái. A megoldás részleges lesz, a szükséges összegek felét fogják biztosítani.

Nagyon nagy a szakadék a legfontosabb észt sikertörténetként ábrázolt digitális kormányzat működtetéséhez és fenntartásához szükséges összegek és a kormányzati lehetőségek között. Ennek következtében alapvető digitális kormányzati rendszerek az összeomlás szélére jutottak.

A digitális kormányzat rendszereinek fejlesztésére és fenntartására a 2018-as költségvetés 1,31 százalékát, 135 millió eurót költik. Finnországban ez az arány 1,4 %, Dániában 2,4%. Észtországban a Belügyminisztérium informatikai költségvetése a legnagyobb, 32 millió euró. Ezt követi a Honvédelmi Minisztérium 15 millióval, és a Szociális Ügyek Minisztériuma 12 millió euróval.

Ez a helyzet most kapott nyilvánosságot, mert a minisztériumok most készítik elő a következő négy év költségvetését. Kiderült, hogy a szükséges képest 240 millió euró hiányzik (négy évre számolva). A következő négy évben az éves informatikai költségvetés maradna a mostani szinten, 135 millió eurón. Azonban a minisztériumoknak évente további 60 millióra lenne szükségük, hogy le tudják cserélni azokat a kritikus fontosságú rendszereiket, amelyeket már évekkel ezelőtt meg kellett volna újítani.

A digitális kormányzati rendszerek és az IKT-infrastruktúra, beleértve a közszolgáltatásokat támogató kritikus fontosságú rendszereket. Mindig volt uniós forrás új eszközök beszerzésére és új rendszerek fejlesztésére, de a folyamatos fenntartásra, az új követelményekhez való későbbi illesztésre már kevésbé.

A Belügyminisztérium illetékese szerint az alapvető belbiztonsági informatikai rendszer 44 százaléka teljesen elavult, és messze a tervezett élettartamán túl üzemel. Például a fegyvereket nyilvántartó rendszer 15 éve változatlan, senki nem mer hozzányúlni a forráskódjához. A helyzet egy időzített bombához hasonlítható, mert a digitális kormányzati rendszerek egységes egészként működnek, és egy építőkockájuk kiesése az egész rendszert tönkreteheti.

„A modernizálás elhanyagolása oda vezetett, hogy az emberek néha kényelmetlennek érzik a digitális kormányzati szolgáltatások használatát, ráadásul az elégtelen fenntartás miatt halmozódó problémák utólagos megoldása sokkal nehezebb.”

A kért évenkénti plusz 60 millió nem elérhető, nagyjából a fele fog rendelkezésre állni. Az Igazságügyi Minisztérium, ez a gazdája a céginformációs rendszernek, például 8,9 millió eurót kért pluszban, de csak 3,4 milliót fog kapni. Ez a plusz 60 millió a becslések szerint lehetővé fogja tenni a digitális kormányzat (e-állam észt szóhasználattal) „túlélését és fejlődését”.

Nagyon problematikus az a tendencia is, hogy a fejlesztések a hardverre és szoftverre összpontosítanak, figyelmen kívül hagyva az emberi tényezőt, a működtetéshez szükséges munkaerőt. Arra is figyelemmel kell lennie, hogy uniós forrásra még négy évig számíthatnak új fejlesztések esetén, azután ezeket már a költségvetésből kell majd finanszírozni. Ez 2023-tól kezdve évi 20 millió eurót plusz költségvetési ráfordítást fog jelenteni.

A kormányzat növelni fogja a kormányzati informatikusok bérést is 20 százalékkal. El szeretnék érni az észt IKT-szektorban elérhető bérek átlagát, mert egyre nehezebben találnak szakembert.”

Forrás:
E-state sitting on ticking bomb; Aivar Pau; Postimees; 2018. április 13.
Estonia to direct additional EUR 117.5 mln to development of e-state; The Baltic Course; 2018. április 17.
Additional €117.5 million to be allocated to further develop e-state; ERR.ee; 2018. április 17.

Tervezik-e az elektronikus közigazgatás fejlesztését, kiszélesítését?

„…Veszprém megye negyvenesztendős kormánymegbízottja a Naplónak adott interjújában az általa vezetett hivatal működésére irányuló kérdéseinkkel kapcsolatban többek között szót ejtett jelentős fejlesztési tervekről, a közigazgatás és az ügyintézés irányelveiről…

– A mai világban nem kell különösebben taglalni a digitalizáció szerepét, fontosságát. Tervezik-e az elektronikus közigazgatás fejlesztését, kiszélesítését?
– A kormányzat nagy figyelmet fordít a digitalizációra, ami a kormányhivatalok szintjén az elektronikusan benyújtható ügyek számának folyamatos növelésében, illetve a hivatal informatikai felszereltségének naprakészen tartásában jelenik meg. Az elmúlt években jelentős fejlesztéseket valósítottunk meg ezen a területen, a kollégáink új számítógépes gépparkkal dolgoznak a gyorsabb, hatékonyabb feladatellátás érdekében. A következő időszakra nézve is vannak olyan, a közigazgatást fejlesztő operatív programok, melyek ezt a célt támogatják. Szeretnénk megvalósítani, hogy az informatikai hálózatunk fejlesztésével átjárhatóvá váljanak az egyes rendszerek, például a földhivatali ügyintéző a munkája során hozzáférjen az erdészeti szakrendszerben használt iratokhoz. Hasonlóan fontos célkitűzés a sávszélesség növelése a kisebb járásokban. Az informatikai fejlesztéseink nyomán egyre több mindet tud otthonról intézni az állampolgár az Ügyfélkapun keresztül, a jövő feladata és kihívása annak elérése, hogy minél kevesebb ügyintézéshez kelljen bejönni a hivatalba.

– Korábban nyolc éven keresztül polgármestere volt egy kistelepülésnek, Bakonyjákónak. Bizonyára jól ismeri a falvak lakosságának életét. Milyen intézkedésekkel lehet segíteni a falusiak ügyintézését?
– Előnynek tartom, hogy úgymond alulról kezdtem, hiszen korábban dolgoztam polgármesterként, kistérségi és megyei vezetőként is, majd ezután kerültem a kormányhivatal élére. Ismerem a kistelepülések mindennapjait, az ott élő emberek életét, igényeit, mivel most is kistelepülésen, Farkasgyepűn élek. Ezen tapasztalataimat is felhasználva igyekszem segíteni a falvak lakóit. A hivatalunkat erősítő 31 ügysegéd kollégánk rendszeresen ellátogat a megye 109 kistelepülésére, hogy a helyiek az ottani polgármesteri hivatalokban vehessék igénybe a területi közigazgatáshoz kapcsolódó ügyintézést. Emellett a megyében mind a 14 korábbi okmányiroda ma már kormányablakként működik, ez 14 integrált ügyintézési helyszínt jelent. Egy új, remek kezdeményezés a Mobilizált Ügyfélszolgálat, hétköznapi nevén a kormányablak-busz, amellyel a Veszprém Megyei Kormányhivatal is rendelkezni fog. Ez a mozgó ügyfélszolgálat már meg is érkezett hozzánk, jelenleg az informatikai felszerelése zajlik, terveink szerint ebben a hónapban munkába állatjuk.

A személy- és gépjárműügyi ügyintézést, például útlevélkészítést vagy jogosítványhosszabbítást is lehetővé tévő kormányablak-buszunknak azokra a kistelepülésekre vezetnek majd az útjai, amelyek tömegközlekedéssel a legnehezebben megközelíthetőek. A mozgásukban korlátozott személyek esetében akár az érintett háza elé is beparkol majd a busz, egy előre egyeztetett időpontban. Ennél közelebb már tényleg nem lehet vinni az ügyintézést az állampolgárokhoz. Ezekből a kormányablak-buszokból jelenleg tíz van az országban, de a számuk minden bizonnyal bővülni fog, mi szeretnénk, ha nálunk legalább három lenne. Így egy-egy jutna a Balaton-felvidék, a Somló és a Bakony aprófalvas területeire…”

Forrás:
Megdolgozik a lakosság bizalmáért a Veszprém Megyei Kormányhivatal; Polgár Tibor; VEOL.hu; 2018. szeptember 9.

Informatika, távközlés, technika

György László: mesterséges intelligencia stratégiát is kidolgoz a kormány

„A magyar munkavállalók és munkáltatók érdekeit figyelembe véve kell elkölteni az innovációtermelésre szánt adófizetői pénzt – mondta az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára Debrecenben, az 56. közgazdász-vándorgyűlésen pénteken.

A kilencvenes évek gazdaságpolitikája a külföldi érdeket helyezte előtérbe

A gazdaság- és innovációs politika nem lehet öncél, annak a magyar emberek jólétét kell szolgálnia: a tiszta és élhető környezetet, a megfizethető lakhatást illetve a versenyképes tudás és a jól fizető munkahely megszerzésének lehetőségét – mondta György László. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy mindenki dolgozzon, akinek nincs munkája, szemben a 2010 előtti időszakkal, amikor a gazdaságpolitikának nem volt célja, hogy mindenkinek legyen munkája és a bérek felzárkózzanak a nyugati szinthez – tette hozzá.

György László szerint e kitűzött célok megvalósításához ismernünk kell a körülöttünk lévő világ folyamatait. Súlypontváltás zajlik a világban, az E7 országok (Kína, Brazília, Mexikó, Oroszország, Indonézia, India és Törökország) gazdasági teljesítménye 2050-re kétszerese lesz a fejlett G7 országok kibocsátásának (Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Államok és Egyesült Királyság). Ezekben az országokban több száz millió fős új középosztály emelkedik ki a szegénységből.

Ha innoválni akarunk, akkor ismernünk kell, hogy ezt a világot mi foglalkoztatja, mi jelent számára kihívást és értéket.
Csak erre építve hozhatunk létre saját globális értékláncokat és márkákat, miközben tömegtermékek helyett minőségi termékeket kínálunk – figyelmeztetett.

Ez nehéz kihívás, mivel a kilencvenes évek gazdaságpolitikája úgy döntött, hogy a magyar helyett a külföldi érdeket helyezi előtérbe. Ma már látjuk, hogy cselekvő és célokat kitűző gazdaságpolitika nélkül a piaci mechanizmusok nem növelik automatikusan a magyar emberek jólétét – vélekedett. Az aktív gazdaságpolitika feladata, hogy átfogó megközelítésben tekintsen a hazai vállalkozásokra: az önvezető autózás fejlődéséhez például a kormányzatnak a vállalati és tudományos élet együttműködését, de a teszteléshez szükséges jogszabályi háttér létrejöttét is segítenie kell.

A technológia és az életminőség-javítás összekapcsolódásának példájaként kitért arra is, hogy az önvezető autózás megkönnyítené az idős emberek közlekedését, mérsékelné a teherszállítás költségeit, hozzájárulna a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez és elősegítené a gyors és biztonságos munkába járást is.

Már a hazai közgazdászok is magyar modellről beszélnek
Az innovatív gondolkodásnak számos technológiai és társadalmi változásra kell választ adnia: a munkapiac átalakulása az alacsony képzettséget igénylő munkahelyek megszűnésével vagy a városiasodás a vidéki környezet minőségének és szolgáltatásainak romlásával egyaránt kihívást jelent.

Szerencsére azonban már a hazai közgazdászok is egyre innovatívabban gondolkodnak és mindinkább képesek értelmezni a magyar gazdaságpolitika működését, így talán e problémákra is egyre több magyar válasz születik.

Ma már beszélnek magyar útról és elismerik, hogy nem mindenben kell követni az IMF vagy az Európai Bizottság ajánlásait – vélekedett.

Kihasználatlan a magyar innovatív képesség
Az államtitkár ezt követően innovációs helyzetképet adott Magyarországról, kifejtve, hogy a hazai és a külföldi vállalatok termelékenysége között háromszoros különbség van. Magyarországon a hazai tulajdonú közép- és nagyvállalati szektor megszűnt a kilencvenes években a korabeli gazdaságpolitika „érzéketlensége” miatt.

Ma pedig már nehezebb visszaépíteni az innovatív magyar vállalatokat, mert hallgatólagos megállapodás van a multik és anyaországaik között, hogy a kutatási-fejlesztési tevékenységet nem szüntetik meg otthon – mutatott rá.

Magyarországnak ezért a világ élvonalába kell kerülnie ahhoz, hogy bevonzza a nemzetközi vállalatok kutatás-fejlesztési tevékenységét is.

Hazánk a világban elsők között kívánja 5G-lefedettséggel ellátni az országot, de átalakítja műszaki képzéseit, mechatronikai képzéseket hoz létre, duális szak- és felsőfokú képzéseket nyújt, hogy ezzel a magyaroknak magas béreket, a cégeknek pedig képzett munkaerőt biztosítson.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ráadásul az államtitkár szerint együttműködik a Külgazdasági és Külügyminisztériummal illetve a Pénzügyminisztériummal, hogy közösen dolgozzák ki a magas béreket fizető működőtőke bevonzásának programját.

Magyarország innovációs potenciálja bizakodásra ad okot, de e képességet jobban kell kihasználni – vélte György László. Rámutatott, hogy bár a high-tech és mid-tech export aránya a magyar kivitelben uniós rekordnak számít és a 4G-lefedettség is jelzi a támogató infrastruktúra meglétét, 2017-ben innováció terén mégis csupán a 22. helyen állt Magyarország az unióban.

Nem maradhatnak magukra a hazai kkv-k
A gyorsan növekvő bérek eléréséhez ezért javítani kell az innovációt termelő rendszereinket. A külföldi vállalatok kutatásainak és fejlesztéseinek támogatása mellett el kell juttatni az innovációkat a magyar kis- és középvállalatokhoz is, akik a felmérések szerint jelenleg nem látják szükségét annak, hogy újítsanak.

Pedig a már bevált külföldi és nagyvállalati gyakorlatok alkalmazása is innovációnak számít – mutatott rá György László.

Magyarországnak ehhez egyetemközpontú innovációs rendszerre van szüksége, ahol az egyetemek tudása eljut a hazai vállalatokig és innovatív termékké válik. Vállalati-egyetemi együttműködéseket kell létrehozni, ahol külső szereplőként az Innovációs és Technológiai Minisztérium képviseli a magyar társadalom érdekeit. Fontos látni, hogy a nagyobb országok is tudatosan fókuszálják erőforrásaikat az innovációtermelésre és annak valós, társadalmi hasznosulására – tette hozzá.

Nem ármány és nem rakétatudomány, hanem magyar érdek
Ennek tükrében a magyar innovációfinanszírozásnak is át kell alakulnia: Magyarország 2020-ban már a GDP 1,8 százalékát kívánja kutatás-fejlesztésre költeni, ezzel viszont 330 milliárd forinttal többet kell innovációtermelésre fordítanunk a jelenlegi szintnél.

Az adófizetők pénzét hatékonyabban kell elkölteni, a tudományos élettel konszenzusban, de a magyar munkavállalók és munkaadók érdekeit előtérbe helyezve – mondta az államtitkár, hozzátéve, hogy „ebben nincs sem ármány, sem rakétatudomány, aki pedig bonyolítja, annak hátsó szándéka van”. A kiválóságot továbbra is kiválósági alapon kívánjuk finanszírozni – tette hozzá.

György László szerint nincs fenntartható jólétnövekedés a globális megatrendek ismerete nélkül.
Ezért kíván Magyarország az első országok közé lépni, amelyekben létrejön az 5G-tesztkörnyezet, emellett mesterséges intelligencia stratégiát is kidolgoz a kormány.
Jól jelképezi a kormány innovációs elkötelezettségét a zalai autonóm autózást támogató tesztpálya, amely az előre meghatározott költségkereten és határidőn belül valósul meg – zárta előadását György László. ”

Forrás:
György László: A tudományfinanszírozás megújítása nem ármány és nem rakétatudomány, hanem magyar érdek; Makronóm.mandiner; 2018. szeptember 7.

Vélemények a magyarországi okosmérés jövőjéről

„”A mesterséges intelligencia (AI) képes az energiaszektor teljes átformálására és az energiavilág újraértelmezésére. Hogyan gyűjthetők és elemezhetők a fogyasztói adatok, ha az a cél, hogy fenntarthatóbb és energiahatékonyabb háztartásokat hozzunk létre? Hogyan kerüljünk közelebb a 100%-ban szénmentes energiaiparhoz? Megmentheti-e a Földet az adat a globális felmelegedéstől?” Ezzel az izgalmasnak szánt felvezetővel invitálta az E.ON magyarországi szervezete beszélgetésre a sajtó munkásait június 1-re egy budapesti szálloda tetőteraszára.

Az előadó, dr. Juan Bernabé-Morenó, az E.ON mesterséges intelligencia szakértője és Advanced Analytics és Data Lab Unit egységének vezetője rövid prezentációban ismertette az E.ON jövőképét az előbbiekben idézett kérdések tárgykörében. A rendezvény alkalmat adott kötetlen beszélgetésre is, amelyen elhangzottak az előadásnak a jövőbe optimistán tekintő attitűdjével nem egészen összhangban lévő állítások is.

Felkértem a magyar E.ON-t, hogy három kérdésre fogalmazzák meg hivatalosan az álláspontjukat, később pedig megkerestem a KOM Központi Okos Mérés Zrt.-t (KOM Zrt.) és az NKM Nemzeti Közművek Zrt.-t (NKM Zrt.), hogy az E.ON nyilatkozatának ismeretében fejtsék ki a saját álláspontjukat. A KOM Zrt. lapzártánkig nem reagált, ezért az alábbiakban az E.ON és az NKM válaszait tesszük közzé (az eredeti szövegeket beemelve):

– Igaz-e, hogy egy hagyományos mérő árának a hússzorosába kerül egy okosmérő?
E.ON: Egy egyfázisú okosmérő ára ma körülbelül 100 euró, míg hagyományos, elektronikus lakossági villamos energia fogyasztásmérőt 5-6 euró körüli összegért vettünk az elmúlt időszakban.

Esetünkben jelenleg tehát igaz az állítás, de érdemes kiegészíteni: okosmérőt néhány ezer/tízezer darabot veszünk mostanában, hagyományos mérőből pedig több százezret, ami természetesen hatással van a beszállítók árára is. Ezen túlmenően a technológia fejlődésével minden megoldás egyre olcsóbbá válik, így az okosmérők ára is tovább csökkenhet a jövőben.

NKM: Nem, a különbség valamivel kisebb. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által ösztönzött elosztói Smart metering pilot projektek óta az alkalmazott kommunikációs technológia és a beépítésre kerülő hardver elemektől függően jelentős árcsökkenés figyelhető meg az okos mérők piacán. Amely többek között a gyártói piaci szereplők bővülésének is köszönhető.

A villamos mérők esetében nagyobb, akár tíz-tizenötszörös különbség lehet a hagyományos és az okos mérők ára között, míg a földgáz mérőknél kb. három-négyszeres a különbség.

– Igaz-e, hogy a jelenlegi helyzetben, energiaárazási rendszerben nem térülne meg az okosmérésre alapuló új rendszer?
E.ON: Egy „okosmérési” rendszer pusztán az elosztók folyamati költségeiből (pl. nem kell leolvasó) nem térülne meg, mert számottevően drágább. (Egy teljes országos rendszercsere mintegy 200 milliárd Ft körüli beruházási összegre becsülhető, az E.ON területén így mintegy 100 milliárd Ft-tal érdemes számolni.) De az okosmérés lényege nemcsak a megtérülés, a beruházásoknál pedig a villamos energiáról szóló törvény szerinti legkisebb költség elvének a mindenkori betartása, hanem az ügyfeleink igényeinek a kiszolgálása is. Ehhez érdemes látni, hogy az energiamegtakarítás és energiatudatosság pusztán okosmérővel nem érhető el, mindenképpen kell hozzá az ügyfelek aktív közreműködése, hogy az okosmérő segítségével energiamegtakarítást érhessenek el. Az pedig már a piaci fejlődés következő fázisa, amelyhez egész Európában energiapiaci szabályozási változás is szükséges, hogy a felhasználó aktívvá válhasson, és részt vehessen különböző fogyasztásvezérlésben, a teljes fogyasztásával akár, a jelenleg is vezérelt fogyasztáson kívül (B tarifa), nyilván megfelelő költségelőnyök elérése érdekében (ez az ún. „demand response”).

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal felügyeletével 2012-ben indult országos okosmérés pilotunk azonban akkor arra világított rá, hogy az ügyfelek nagy többségénél ezekre a lehetőségekre egyelőre nincs megfelelő érdeklődés. A kampány ellenére nagyon kevesen jelentkeztek önként a kipróbálásra, emellett több okból, például az alacsony átlagos lakossági fogyasztási mennyiség miatt, a törvény szerinti legkisebb költség elve mentén sem gazdaságos az okosmérők általános elterjesztése. Azóta is folyamatosan történnek okosmérő felszerelések adott ügyfélkörben, de a széleskörű mérőcsere programok helyett véleményünk szerint az egyes ügyféltípusokra fókuszáló mérőcserék irányába érdemes továbblépni. Vagyis azoknak az ügyfeleknek érdemes kialakítani ezt a szolgáltatást, akik valóban tudatos vagy aktív felhasználóvá is szeretnének válni, vagy különböző okok miatt megtérül az okosmérő alkalmazása. Jelenleg ezért a háztartási méretű kiserőművel rendelkező, illetve az előrefizetős mérő funkciót használó lakossági ügyfeleknél kezdtük el az alkalmazását, előbbiek esetében az aktív és tudatos felhasználói magatartás, és az elosztóhálózat ebből eredő üzemeltetési kihívásai, illetve a szolgáltatásminőség fenntartása, míg utóbbi esetében az energia(költség) tudatosság, és az előrefizetős mérő árával való összemérhetőség adja az okos mérő alkalmazásának a megalapozottságát.

NKM: Az okos mérés teljes körű kiterjesztésének megtérülését figyelembe véve a jelenlegi árazási rendszer nem tartalmaz olyan elemeket, amely egyértelműen a technológia alkalmazására ösztönözné az elosztói engedélyes vállalatokat.

Azonban vannak olyan okos mérő telepítéssel járó felhasználási esetek, melyek vagy műszaki, vagy pedig gazdasági szempontból indokoltak valamely piaci szereplő szemszögéből, valamint egyes ügyfélszegmensekben jelentkező igények kielégítése is cél.

– Milyen feltételek teljesülése esetén terjedhet el Magyarországon az okosmérésen alapuló új architektúra és rendszer, a „smart grid”?
E.ON: A „smart grid” rendszerekhez nem feltétlenül szükséges okosmérés – természetesen előny, ha van ilyen, és ezekben az esetekben indokolt is az alkalmazásuk -, egyszerűbb szenzorokkal is megvalósítható sok minden az „okoshálózati” funkciókból. A „smart grid” hálózati elemek elterjedését jelenleg még elsősorban a napelemek számának ugrásszerű növekedése (feszültségtartás és rugalmasság) és az üzemzavarok minél hatékonyabb kezelése (automatikus kapcsolások, „öngyógyító” hálózatok) kényszeríti ki az elosztóhálózat üzemeltetőitől, de a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal is ösztönzi ezek alkalmazására az elosztókat, ahol ez műszakilag indokolható. Erre számtalan mintaprojektet folytatunk, és megvalósult rendszereink is vannak.

NKM: Mivel az okos hálózat első jelentős lépcsőfoka a smart metering, ezért a gyártói piacon az eszközök bekerülési költségének csökkenése és a regulátor által kialakított ösztönzők jelentősen hozzá járulhatnak az okos mérés elterjedéséhez, amely a smart grid kiépítését támogatná, hiszen a technológia rendelkezésre áll az okos hálózat építő elemeihez.

Ugyanakkor az elosztói engedélyeseknél jelentkező kihívások (ld. decentralizált PV termelés növekedése, energiatárolási technológiák megjelenése, elektromos mobilitás terjedés, stb) kikényszerítik a hagyományos hálózatok üzemeltetési gyakorlatának változását és az új, okos technológiákon alapuló irányítási elvek, folyamatok bevezetését.”

Forrás:
Az E.ON és az NKM nyilatkozatai az okosmérés jövőjéről; Mester Sándor; Computerworld; 2018 augusztus 17.

Társadalom, gazdaság, művelődés

Doktori iskola és okos tanya a vidékfejlesztés szolgálatában

„A kulcsszó az együttműködés, a sokszínű kapcsolati hálózat kialakítása. Szekszárd egyetemváros jellegét tudatosítani kell az itt élőkben és ide érkezőkben, mondta a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának új dékánja, prof. dr. Szécsi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár.

– Milyen tervekkel, elképzelésekkel érkezett a városba?
– Szekszárd kitűnő adottságokkal és komoly kulturális értékekkel rendelkezik – válaszolta prof. dr. Szécsi Gábor. – A legfontosabb cél, hogy a demonstratív kapcsolatokon túl érdemben erősödjön és tartalommal telítődjék a város és az egyetem együttműködése. Szekszárd egyetemváros jellegét ugyanakkor tudatosítani kell az itt élőkben és ide érkezőkben egyaránt. A karnak, illetve magának az egyetemnek a város integráns elemévé kell válnia, ami az új oktatási, képzési együttműködési lehetőségek megteremtése mellett a kar és az egyetem gazdasági és bizonyos értelemben társadalmi szerepvállalásának növekedését is szükségessé teszi. A város vezetőivel folytatott, rendkívül konstruktív megbeszélésen több olyan területet is meghatároztunk, amelyen a jövőben erősíteni tudjuk a kapcsolatainkat. Egyrészt felvetődött az igény, hogy minél több korszerű, gyakorlatorientált képzéssel, tanfolyammal bővítsük a város továbbképzési, felnőttoktatási kínálatát. Másrészt fontos célként fogalmazódott meg a kulturális együttműködések új formáinak kialakítása és a vidékfejlesztés területén kialakult kapcsolatok erősítése is.

– Hogyan kapcsolódhat az egyetem a vidékfejlesztéshez?
– Az elkövetkező időszakban az egyetem más karaival, az érintett települési és megyei önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és szakmai érdekképviseletekkel együttműködve egy regionális vidékfejlesztési központot kívánunk létrehozni. Célunk, hogy egy valóban széles körű együttműködés keretében olyan szervezetet alakítsunk ki, amely kutatási, tanácsadási, képzési programokkal, a jó gyakorlatok bemutatásával, gazdálkodói szakmai közösségek létrehozásával járul hozzá a térség vidékfejlesztési céljainak megvalósításához. A vidékfejlesztési területtel kapcsolatos terveinket kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer jegyében valósítjuk meg. Ennek a szakmai kapcsolatrendszernek a keretében kívánunk új mesterképzéseket is alapítani és indítani a következő években. Ezek közül a képzések közül kiemelkedő jelentőségűnek tekintjük az új gazdálkodási formák és gazdálkodói szemlélet meghonosítását szolgáló fenntartható tájkultúra menedzsment szakot, amelynek programját a Göteborgi Egyetemmel együttműködésben dolgoztuk ki. A szak programja arra a felismerésre épül, hogy a térségi gazdálkodás fejlesztése csak egy holisztikus, a kultúrtáj-koncepcióra épülő vidékfejlesztési stratégiával oldható meg, melynek kulcselemei az ökoszisztéma szolgáltatások széles körének fenntartható hasznosítása, a multifunkcionális mezőgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás révén, a tájkarakter védelme, infrastruktúra-fejlesztés, a vidéki közösségek megerősítése vagy kialakítása és a közösségi szolgáltatások biztosítása.

– Hol lenne maga a központ?
– Terveink szerint a központ egyik fontos létesítménye lehetne a kar szálkai ingatlana, ahol egyúttal fel lehetne építeni a jövő „okos tanyájának” modelljét is. Ez a létesítmény nem csupán a bemutatást szolgálná, de mintegy laboratóriuma lehetne a folyamatos fejlesztéseknek, amiket a PTE más karaival szoros együttműködésben lehetne megvalósítani. Az itt szerzett tapasztalatokat működő, gyakorlati példákon mutatnánk be a hallgatóknak és a gazdálkodóknak hatékonyabb ösztönzést adva ezáltal az új módszerek alkalmazására.

– Kecskemét polgármestere volt 1998 és 2006 között…
– Fontos vezetői tapasztalatokat szereztem ebben az időszakban. Egy gazdaságilag sikeres város élhetőbbé tétele, kulturális és oktatási intézményhálózatának megszilárdítása, nemzetközi kapcsolatainak továbbépítése olyan menedzseri módszerek elsajátítását tette szükségessé, amelyeket jól tudok kamatoztatni kari vezetőként is. Ugyanakkor hozzá kell tennem, városvezetőként sem szakadtam el a tudománytól és felsőoktatástól. Mindig megtaláltam a módját annak, hogy egy-egy tanulmánnyal, könyvvel, konferencia-előadással részt vegyek a kutatási területemmel kapcsolatos szakmai diskurzusokban. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, mind az önkormányzati, mind a tudományos, felsőoktatási munkámban csapatjátékossá kellett válnom; meg kellett tanulnom, hogy egyike a legfőbb vezetői erényeknek a csapatban való gondolkodás, az eredményes csapatmunka feltételeinek megteremtése.

– Mi az, amit még elengedhetetlenül fontosnak tart?
– Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy a kar oktatási, képzési kínálatának bővítése új tudományos, kutatási irányok feltérképezésével járjon együtt. A tudományos tevékenység megerősítése a kar jövőjét is meghatározó, alapvető feladat, amelyet a kultúratudomány, a pedagógusképzés és a vidékfejlesztés területén egyaránt meg kell valósítanunk. Ennek egyik lényeges pillére a kar szakmai kapcsolatrendszerének folyamatos bővítése, új intézményi együttműködések kialakítása. Ezzel összefüggő tervem egy olyan önálló doktori iskola megalapítása, amely az egyetem egyik meghatározó tudományos műhelyeként is működhetne a jövőben. Ahhoz viszont mindenekelőtt bővítenünk kell a képzési portfóliónkat új mesterképzések alapításával és indításával.

– Szekszárdra költözik?
– Erről még nem döntöttem, de tudom, hogy csak akkor vezethetem eredményesen a kart, ha sok időt töltök a városban. Ahhoz, hogy a karral kapcsolatos terveimet meg tudjam valósítani, és hozzájárulhassak a város és a kar kapcsolatának erősítéséhez, nekem is egy kicsit szekszárdivá kell válnom.

A szakmai életút néhány eleme
Prof. Dr. Szécsi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár Kiskunhalason született 1966-ban. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, a PTE egyetemi magántanára, a PTE BTK Filozófiai Doktori Iskolájának törzstagja, témavezető tanára. Vendégkutató és professzor volt Helsinkiben, Londonban, Heidelbergben és Szegeden. Több magyar és nemzetközi tudományos társaság tagja, elnöke, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság alapító tagja, a Magyar Alkalmazott Filozófiai Társaság elnöke, 2004 és 2006 között a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja. 2008-tól az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke. Kutatási területe: kommunikáció- és médiatudományok, szemantika, analitikus nyelv- és tudatfilozófia, ismeretelmélet.

Főbb művei: Tudat, nyelv, kommunikáció, 1998. A kommunikatív elme, 2003, Dialógus: Az emberiség anyanyelve, 2004, Kommunikáció és gondolkodás, 2007, Nyelv, média, közösség, 2013, Média és társadalom az információ korában, 2016. Számos kitüntetés, elismerés birtokosa.”

Forrás:
Doktori iskola és okos tanya, mint vidékfejlesztési központ; Ihárosi Ibolya; TEOL.hu; 2018. szeptember 7.

Csökkenhet a haknigazdaságban dolgozók kiszolgáltatottsága

„A jövőben jellemzőnek tartott atipikus foglalkoztatás előretörése mellett a munkavállalói oldal is kezd felébredni és aktívan harcol az Uberhez hasonló cégek foglalkoztatási modellje ellen. Az Egyesült Királyságban a nyáron született egy olyan bírósági döntés, amelyet sokan fordulatként értékelnek.

A technológia fejlődésével a munkaerőpiacon is új jelenség ütötte fel a fejét, az úgynevezett gig economy – magyarul hakni gazdaság. Ezek legismertebb képviselői Magyarországon az Uber vagy az Airbnb, külföldön pedig a főbb szereplők között van a Deliveroo és a Foodora. E cégek üzleti modelljére jellemző, hogy egy online platformon vagy applikáción keresztül rövid távú, alkalmi munkákra jelentkezhetnek magánszemélyek.

Mivel a gig economy rohamos előretörésével sokak számára az effajta munkavállalás a fő bevételi forrássá vált, több uniós tagállamban – például az Egyesült Királyságban és Franciaországban – is előtérbe kerülnek az így foglalkoztatottak munkaügyi problémái. Az Ubernél például az vált a fő kérdéssé, hogy a cég által alkalmazott sofőrök a cég munkavállalóinak vagy a platformot használó ügyfeleknek minősülnek-e.

Míg sokan ezt a foglalkoztatás innovatív formájaként emlegetik, sokszor erről szó sincs. Ahogy arra egy, a Napi.hu-nak korábban interjút adó szakértő, Jeremias Prassl, az Oxfordi Egyetem docense is felhívta a figyelmet, a gig economy legtöbb vállalatáról egyáltalán nem mondható el, hogy új technológiát és új üzleti modellt alkalmaznának. Lehet, hogy új technológiát használnak, ám azt egy régi funkció kiváltására alkalmazzák, azaz a vállalkozás mögött megbúvó üzleti modell nagyon is régi. Prassl szerint emiatt a digitális platformokat nem lenne szabad a munkaerőpiactól elkülönítve kezelni és a technológiai kivételezettség csapdájába esni.

Európában ma már kezdenek a dolgok a helyükre kerülni – legalábbis munkavállalói szempontból. Az OECD blogfelületén megjelent bejegyzés egy, a nyáron az Egyesült Királyságban hozott bírósági ítéletre hívja fel a figyelmet, amely a bejegyzés szerint jelentős változást hozhat a gig economy cégei által foglalkoztatott „hakni munkások” foglalkoztatási státusának megítélésében.

Az ügy, amelynek kapcsán fontos döntés született, a Deliveroot érinti: a vállalat úgy döntött, hogy 50 alkalmazottjának – akik szerint a cég jogtalanul tagadta meg tőlük a minimálbért és a fizetett szabadságot – egy peren kívüli egyezség keretében inkább kifizet egy hatjegyű összeget. A vállalkozás nem véletlenül gondolhatta ezt a kisebbik rossznak, ugyanis az ügy túlléphet az egyszerű munkaügyi vitán.

Az OECD blogja szerint a haknimunkások mögé a Deliveroo-vitában beálló szakszervezet része a brit szabadúszók szakszervezetének (Independent Workers’ Union of Great Britain – IWGB), ami az első olyan érdekvédelmi szervezet az Egyesült Királyságban, amely a gig economy munkásainak érdekeit képviseli.

Másoknak is jól jöhet
A Deliveroo-ügy sikerét emellett erősítette még egy másik döntés is, amely egy, a Pimlico Plumbers által foglalkoztatott fűtéstechnikai mérnök ügyében született: a Legfelsőbb Bíróság ugyanis kimondta, hogy ő nem egyéni vállalkozó, hanem alkalmazott. Ez szintén precedens értékű ítélet lehet a hasonló jogi vitákban: az Uber és az emelt színvonalú személyszállítással foglalkozó Addison Lee is hadakozik a dolgozóival, az ügyben szintén a munkavállalók munkaügyi státusa a fő kérdés.

Mindez azért lényeges, mert az olyan alkalmazottak, mint az Uber-sofőrök, vagy a perben szereplő fűtéstechnikai mérnök, a jövőben remélhetik, hogy a teljes munkaidős dolgozóknak biztosított jogok szélesebb spektrumához férhetnek hozzá (fizetett szabadság, betegszabadság), erősebb munkajogi védelemben részesülve. Az ilyen ügyekben hozott döntések ugyanis csak az Egyesült Királyságban mintegy 4,8 millió alvállalkozót érinthet – jegyzi meg az OECD blogja.

Az Egyesült Királyság Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságának vezetője, Rebecca Hilsenrath szerint ezen esetekben a kulcskérdés, hogy „ha egyenruhát viselsz, ha egy márkanév alatt futó járművet vezetsz, ha csak egy vállalkozásnak dolgozol, akkor alkalmazott vagy. Márpedig azokat a munkavállalókat, amelyekre e kritériumok igazak, megilleti a megfelelő védelem és minden egyéb, ami a munka biztonságos és produktív ellátásához szükséges.”…”

Forrás:
Vége a haknimunkások kizsigerelésének – itt a munkaerőpiaci forradalom; Szabó Zsuzsanna; Napi.hu; 2018. szeptember 9.

Információ röviden

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. szeptember 10.

A digitális propaganda elleni harc etikai problémái
Az Oxfordi Digitális Diplomácia Műhely vezetője, a román származású Corneliu Bjola professzor ismét egy izgalmas tanulmánnyal rukkolt elő. A téma, ezen talán már meg sem lepődünk, most is a közösségi médiumokon zajló „idegen beavatkozás”, a más országok ügyeibe való illetéktelen „piszkálódás“, a rivális, vagy éppen ellenséges államok társadalmainak befolyásolását célzó online manipulációk kérdése. Röviden tehát: az online propaganda.
A nyugati társadalmak ugyanis – hangsúlyozza Bjola a politikai elitek és szakmai támogató közvéleményeik egyhangú álláspontját – ma olyan példátlan, összehangolt, szervezett dezinformációs támadásnak vannak kitéve a kibertérben, amely mögött döntően az orosz állam intézményi struktúrái állnak. Persze a kollektív tudat befolyásolására törekvő manipuláció, közkeletű nevén a propaganda koránt sem új keletű jelenség: évszázadok óta előszeretettel gyakorolják a világban mindenfelé. A korszerű információs infrastruktúra, az információs és kommunikációs technológiák rohamos terjedése azonban olyan robbanásszerűen megnövelte az – immár digitális – propaganda lehetőségeit és hatókörét, ami egy merőben új helyzet elé állítja a célpontként szereplő közösségeket. Különösen a közösségi média platformok szolgáltatnak korábban soha sem látott lehetőségeket az üzenetek széleskörű, mélységi és villámgyors elterjesztéséhez – ráadásul azok igazságtartalmától függetlenül. Ez hát az álhírek, vagy közkeletű elnevezéssel a „fake news” riasztó világa, ahol a dezinformációk puszta mennyisége, valamint előállítási sebessége nagymértékben ellehetetleníti a kormányok szokványos ellenintézkedéseit.
Erről persze már sokat cikkezett a szakma, ám a román kutató most egy eddig kevéssé vizsgált aspektust vesz elő. Bjola ebben a tanulmányában azt a kérdést veti fel: hogyan vehetik fel a küzdelmet az érintett kormányok a más kormányzatok által generált és terjesztett digitális propaganda ellen úgy, hogy közben megőrizzék „erkölcsi felsőbbrendűségüket”? A cikk siet hangsúlyozni: a digitális propaganda elleni hatékony és hatásos fellépés nem képzelhető el az „erkölcsi tartás” (a tanulmányíró szóhasználatával a „moral authority”) megőrzése nélkül. Ahhoz, hogy az erkölcsi tartás ténylegesen hatékony ellenlépések forrása legyen, elsőként is világosan demonstrálni kell az elszenvedett kárt. Másodsorban az ellenlépésre készülő szereplőnek hangsúlyoznia kell tevékenységének normatív jellegét, tehát, hogy az elszenvedett kárral indokolható, legitim és szabályozott ellencselekvésre készül. Az ellenlépésnek harmadsorban arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral. Bjola úgy summázza: a fentieknek megfelelő erkölcsi „autoritás” megőrzése nélkül a digitális propagandával szembeni lépések nem csupán eredménytelenek lehetnek, de könnyen előfordulhat, hogy egyenesen ellenkező hatást váltanak ki.
The Ethics of Countering Digital Propaganda; Corneliu Bjola; Ethics and International Affairs; Vol. 32, Issue 3, 2018 ősz

A fegyverként használt közösségi média, avagy a YouTube esete Szíriával
Bár a digitális diplomácia elismert szaktekintélyének számító Corneliu Bjola fenti – alapvetően elméleti alapvetésnek szánt – tanulmányában nem érinti, de a „fegyverként használt” információval, a valós, vagy feltételezett dezinformálással szemben manapság bizony az ilyen vagy olyan formájú és tartalmú cenzúra látszik a legközkedveltebb „ellenintézkedésnek”.
Az elmúlt években jó néhány példa akadt már ilyesmire, most a hétvégén a videotartalmak legfontosabb megosztója, a YouTube döntött úgy: azonnali hatállyal „megszünteti” a szír kormányzat különböző szervezeti egységei, illetve a szír állami tájékoztatási eszközök által működtetett YouTube-fiókokat. A hivatalos indoklás szerint erre azért került sor, mert „jogi panasz” érkezett az üzemeltetőhöz, illetve mivel azok „megsértették a videomegosztó működési szabályait”. Az esetet kommentáló szakemberek azonban egyöntetűen úgy vélik: a korlátozó intézkedés hátterében a szír kormánnyal szemben álló fegyveres ellenzékiek és iszlamista terroristák utolsó menedéke elleni közelgő támadás állhat. Orosz hírszerzési források ugyanis már napok óta arra figyelmeztetnek – egyebek mellett hivatalos csatornákon is -, hogy a végső megsemmisüléstől tartó fegyveresek színlelt „vegyifegyver támadásra” készülnek, hogy így provokálják ki az USA beavatkozását a küzdelembe. A hasonló ellenzéki akciók leleplezésére a szír kormány már eddig is többször igénybe vette a közösségi médiumok, elsősorban a YouTube csatornáit. Fiókjaik felfüggesztésével azonban erre most nem nyílik módjuk – már ha valóban megtévesztő áltámadást készítenek elő ellenük az ellenségeik.
A „cenzúra” kifejezéshez már önmagában sem igen társít kellemes tartalmakat az olvasók többsége, a digitális „rendcsinálás” e mind nagyobb előszeretettel használt eszközéhez azonban manapság egy másik csavar is társul, ami végképp elgondolkodtatja az embert. A korábbi korszakokban látott gyakorlattal ellentétben ugyanis manapság nem a közhatalmat gyakorló államok nyúlnak az információ ellenőrzésének, korlátozásának ehhez az ősi eszközéhez. A 21. századi digitalizáció társadalmi, és persze főleg gazdasági sajátosságainak megfelelően cégek, vállalatok – tehát egyszerű „magánosok” veszik kézbe a társadalmi tartalmak ellenőrzésének, szűrésének, és bizony korlátozásának meglehetősen nyugtalanító jogkörét. Azok az óriáscégek, amelyek elvben egyszerű technológiai platform-szolgáltatók, egyre gyakrabban tűnnek fel a csatornáikon áramló tartalmak teljhatalmú őreként. Tartalmakat szűrnek, törölnek, vagy felfüggesztenek. Néha a tulajdonosi kör, a menedzsment politikai-ideológiai elkötelezettsége áll a megkérdőjelezhető pártatlanságú fellépésük hátterében. Máskor vélhetően elébe akarnak menni az őket érő kormányzati kritikáknak. Néha pedig, persze szintén csak sejthetően, nyugati kormányzati nyomás állhat a cenzúra-fellépések mögött.
Ez a mind jobban terjedni látszó gyakorlat alapvetően veti fel a Bjola professzor által érintett erkölcsi tartás, etikai autoritás kérdését. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyesfajta cenzúrázás, hosszú távon, nem várt módokon üthet majd vissza.
Syrian State YouTube Channels „Terminated” Amid Fears of Looming False-Flag Chem Attack; RT.com; 2018. szeptember 9.

Innovációk a dél-koreai diplomáciától
A két Koreára mindig figyel a világ az utóbbi fél évszázadban. A „nagy események” hírei uralják a térségről beszámoló nemzetközi sajtót: a déli ország utóbbi években súlyosbodó belpolitikai válságai; a Japánnal kapcsolatos sokszor igen feszült viszonyok; vagy utóbb a THAAD rakétarendszer telepítése nyomán kiéleződő dél-koreai-kínai kapcsolatok, nem is beszélve az északi rakétaprogram sokszor cirkuszi látványossággal felérő eseménysoráról. És persze, mindenekelőtt és elsősorban, a két Korea közötti kapcsolatok alakulására figyel a világ. A félsziget diplomáciája ugyanakkor más, ha úgy tetszik „módszertani” fejleményekkel is felhívja mostanában a figyelmet magára. Az év első felében az észak-koreai innovációk dominálták a nemzetközi közfigyelmet, az Olimpián bevetett szurkolócsapatoktól a Trump és Kim Dzsong un közötti találkozót kísérő „gasztrodiplomácia” újszerű eszközeiig. Ugyanakkor érdemes észrevenni: a másik Korea, a déli állam diplomáciája is szolgál néhány figyelemre méltó újítással, amiből jó néhány más ország külügyi szervezetei is meríthetnek ihletet.
A szöuli külügyi apparátus az elmúlt években lassan, de jól érzékelhetően fordul – a külvilág országai mellett – saját otthoni közvéleménye felé. Első pillantásra ez szokatlannak tűnhet (hiszen egy külügy, az mégis csak kül ügy), de valójában a világ több országának közdiplomáciája „fedezte fel” magának az elmúlt években saját nemzeti közönségét. A kanadai, a német, a holland, vagy különösen az ausztrál közdiplomácia fókuszába jó ideje a saját otthoni közvélemény is mindinkább beletartozik. Ám sehol nem olyan erőteljes ez a fordulat, mint Dél-Korea esetében, ahol az egyfajta „részvételi diplomáciának” nevezhető megközelítésmód gyakorlati kísérleteit szervezetten, tervezetten folytatják már jó ideje. A dél-koreai Külügyminisztérium külön szervezeti egységet hozott létre a hazai közvélemény bevonására, a közdiplomáciai tevékenységek társadalmasítására. A minisztérium (elsőre talán kicsit „északiasan” hangzó) „Népi Diplomáciai Központja”egész sor közkapcsolati programot dolgozott ki és indított el, amelyek a hazai közvéleményt igyekeznek aktívan bekapcsolni a külpolitika formálásába. Az egyik ilyen érdekes projekt egy nyílt versenypályázat, amelynek győztese például a 4.0 ipar szervezeti újításait felhasználva javasolt egy kreatív modellt a külügyi döntéshozási folyamatok megújítására.
Szöul ugyanakkor nem csak a hazai közvéleménnyel párbeszédet alakító kapcsolatépítésben, de a valóban külső terepeken is megmutatja diplomáciai innovativitását. A sokszor egyfajta „magányos országként” elkönyvelt Dél-Korea a szorosan vett külkapcsolatok területen is jelét adta mostanában újító kapacitásainak, például a Mexikót, Indonéziát, Dél-Koreát, Törökországot és Ausztráliát összefogó MIKTA-formátum kialakításával.
Learning from South Korean Diplomatic Experimentation; Jan Melissen, Hwa Jung Kim; Clingendael; 2018. augusztus 28.

A svájci e-diplomácia már a Twitteren
A svájci Szövetségi Külügyminisztérium újabb lépést tett a héten az e-diplomáciai fejlesztések területén. A minisztérium – amely az ország elköteleződéseinek, illetve hagyományos szerepvállalásainak köszönhetően hosszú ideje erőteljesen jelen van a nemzetközi fejlesztések, a segélyezés-politika területén – most kilépett a fontos kommunikációs fórumot kínáló Twitter nyilvánossága elé is. Az új Twitter-fiók németül, franciául, és olaszul is elérhető, természetesen az angol nyelvű változat mellett.
Az intézményi jelenlét mellett a szövetségi külügyminiszter személyes Twitter-fiókja is folyamatos információkkal szolgál most már a nemzetközi kapcsolatokban meghatározó súlyúnak tartott mikroblog platformon.
https://twitter.com/SwissMFA és https://twitter.com/EDA_DFAE

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉSEK
Vaidhyanathan, Siva (2018): Antisocial Media. How Facebook Disconnects US and Undermines Democracy. New York, Oxford University Press.
Mai forrásszemlénket az életünket – és ezen belül természetesen a külkapcsolatainkat – behálózó, átformáló, és néhanapján bizony fenyegető közösségi médiumok témájával kezdtük, és szeretnénk azzal is lezárni. Kezdetben a közösségi platformokon szállított, megosztott, fogyasztott információk veszélyeit érintettük: a dezinformálás, a manipulációt, az online propagandát, kitérve bizonyos szemérmesen elhallgatott etikai megfontolásokra is. Aztán az ellenőrzés – kendőzetlenebb szóval a cenzúra – jelenségét érintettük, itt sem hagyva ki az erkölcsi aspektusokat.
Most, megkoronázandó a témát, Siva Vaidhyanathan professzor napokban megjelent új könyvét ajánljuk olvasóinknak, amely már a címsorával rabul ejti a figyelmet. „Anti-szociál média”- ez bizony nem hangzik valami hízelgően. A Virginiai Egyetem elismert kultúrtörténésze, jeles médiakutatója ebben a műben mintegy összegzi mai témánkat. Azt igyekszik bemutatni, hogyan lett a Facebook egy néhány egyetemista által összebütykölt „társasági oldalból” egy olyan mindent átformáló (valóban „diszruptív”) erővé, amely ma már társadalmainak demokratikus berendezkedését fenyegeti.
Lásd még: A szerző előadása a YouTube-on

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor

A héten olvastuk: válogatás a Közbeszerzési Értesítőben megjelent informatikai és szakpolitikai témájú eljárások eredményeiből – 2018. szeptember 3-szeptember 7.

Ajánlati/Részvételi felhívás

0-24 műszaki call center szolgáltatás beszerzése
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/170
Közzététel dátuma: 2018.09.04.
Ajánlatkérő: IMMODUS Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.10.08.
Megbízási szerződés keretében a nyertes ajánlattevő feladatai a következők:
Ajánlatkérő magas színvonalú, ügyfélközpontú műszaki tárgyú telefonos ügyfélszolgálati szolgáltatás nyújtását kéri az alábbiak szerint.
Az ügyfélszolgálati diszpécserek elsődleges feladata az Ajánlatkérő ügyfelei (a jelen kiírás időpontjában a FŐTÁV Zrt. és Kiserőmű Kft.) telefonos ügyfélszolgálatára beérkező, műszaki jellegű megkeresések kezelése, a fogyasztók vonatkozó jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak megfelelő tájékoztatása, megrendelések rögzítése, valamint a szolgáltatás minőségével kapcsolatos panaszok és hibabejelentések továbbítása az illetékes szervezetek felé.
Lásd bővebben

Számítástechnikai eszközök beszerzése
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.10.05.
Lásd bővebben

Ajánlati felhívás_Tábla PC hardver beszerzése
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/172
Közzététel dátuma: 2018.09.06.
Ajánlatkérő: MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt.
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.10.03.
Ajánlatkérő (továbbiakban: AK) adásvételi szerződés keretében Tábla PC hardver elemeinek beszerzését kívánja megvalósítani az alábbi mennyiségek szerint:
WINMATE 101B Tábla PC-kbe minimum 10280 mAh cserélhető akkumulátor: 3000 darab (db)
WINMATE 101B Tábla PC-kbe beépíthető 2G; 3G; 4G kommunikációra alkalmas modem: 3250 darab (db)
Lásd bővebben

Smart City eszköz – AF
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/173
Közzététel dátuma: 2018.09.07.
Ajánlatkérő: Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.10.04.
Rövid meghatározás:
Zalaegerszeg turisztikai vonzerejének növelése a „Smart City” eszközrendszerével” című TOP-6.1.4-15-ZL1-2016-00001 azonosítószámú projekt keretében
„A turisták élményalapú tájékozódását és információszerzését elősegítő intelligens eszközök, valamint egységes tartalom-interface megoldások, mobilalkalmazások és kedvezményt biztosító elektronikus kártya rendszer beszerzése”
A közbeszerzés ismertetése:
Eszközbeszerzések (tárgyi) – telepített eszközök:
a) 5 db egyoldalú dupla kijelzős kültéri érintőképernyős interaktív infótorony: az infótorony a Smart Projekt eszközrendszerének szerves része, melyen szűkített tartalommal elérhető az e-City portál, letölthető az e-City Mobil App. Passzív és aktív (interaktív) üzemmódban is működő eszköz.
b) 3 db egyedi tervezésű moduláris kültéri okos pad legyártása Ajánlatkérő által elkészíttetett építészeti kiviteli terv alapján: az infótornyokon futó szoftverek által biztosított információszerzési lehetőségek, online adminisztrációs felületek, illetve a felhasználók által az okos padok esetén mobil telefontöltést, labda és kerékpár pumpálási lehetőséget is biztosítanak, az okos játszóeszközök pedig elősegítik a kiskorú gyerekek készségeinek fejlődését.
c) okos játszótér (okos játszóeszközök) 1 db: az infótornyokon futó szoftverek által biztosított információszerzési lehetőségek, online adminisztrációs felületek, illetve a felhasználók által az okos padok esetén mobil telefontöltést, labda és kerékpár pumpálási lehetőséget is biztosítanak, az okos játszóeszközök pedig elősegítik a kiskorú gyerekek készségeinek fejlődését…
Lásd bővebben

Egységes betegazonosító rendszer bevezetése III
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/173
Közzététel dátuma: 2018.09.07.
Ajánlatkérő: Állami Szívkórház
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.10.01.
EFOP 2.2.18-17-2017-00053 azonosító jelű „Betegbiztonság növelését célzó komplex infrastrukturális fejlesztések az egészségügyi ellátórendszerben” elnevezésű, európai uniós támogatással megvalósuló projekt keretében „Vállalkozással vegyes adásvételi szerződésben az EFOP 2.2.18-17-2017-00053 azonosító jelű „Betegbiztonság növelését célzó komplex infrastrukturális fejlesztések az egészségügyi ellátórendszerben” projekt keretében Egységes betegazonosító rendszer bevezetése érdekében szükséges eszközök és licencek beszerzése”az alábbiak szerint:
A Projekt az Állami Szívkórházban meglévő Főnix-Pro medical rendszer (HIS) bővítése érdekében szükséges informatikai rendszer elemeinek, szoftverek, licencek szállítását, eszközök konfigurálását, implementációs munkák elvégzését, dokumentálását és oktatását tartalmazza.
Lásd bővebben

Eljárást megindító felhívás

Kiszolgálók beszerzése a Budapest Közút részére
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/172
Közzététel dátuma: 2018.09.06.
Ajánlatkérő: Budapest Közút Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: 2018.09.17.
Ajánlatkérő az alábbi mennyiségekben kíván kiszolgálókat beszerezni:
Storage cloud bővítés (Szerver I és Szerver II.) (2db)
Computing cloud bővítés (Szerver III.) (1 db)
Off-site backup szerver (Szerver IV.) (1 db)
2. Off-site backup szerver (opció) (Szerver V.) (1 db)
Lásd bővebben

Tájékoztató az eljárás eredményéről

NexonIHR üzemeltetési szerződés (18+6hónap)
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/169
Közzététel dátuma: 2018.09.03.
Ajánlatkérő: Országos Bírósági Hivatal
Nyertes ajánlattevő: NEXON Vállalkozási és Kereskedelmi Kft.
A közbeszerzés ismertetése:
ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL részére „Integrált humánerőforrási-gazdálkodási programrendszer fejlesztése, valamint teljes körű támogatása”
Az OBH és összesen 27 bírósági intézmény által használt igazságügyi számítógépes programrendszer üzemeltetésének támogatása és jogszabálykövetés biztosítása 18 hónapra, amely egy alkalommal legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítható, amely 50 nap keret terhéig helyszíni támogatást és 68 nap keret terhéig szakértői fejlesztést is tartalmaz.
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 47.334.000,- Ft
Lásd bővebben

Tájékoztató az eljárás eredményéről – Mobil munkaeszköz beszerzés
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/169
Közzététel dátuma: 2018.09.03.
Ajánlatkérő: Országos Bírósági Hivatal
Nyertes ajánlattevő: Woss Kereskedelmi Kft.; Serco Informatika Kft
Mobil munkaeszköz beszerzése négy részben:
1. rész Notebook „kicsi”
2. rész Notebook „közepes”
3. rész Tablet „nagy”
4. rész Tablet „közepes”
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 486.124.574,- Ft
Lásd bővebben

Az eljárás eredményéről szóló hirdetmény
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/169
Közzététel dátuma: 2018.09.03.
Ajánlatkérő: Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzata
yertes ajánlattevő: Video-Data Korlátolt Felelősségű Társaság
Budapest XV. kerület, 12 db térfigyelő kamera elhelyezéséhez és a központi hálózatbővítéshez szükséges engedélyezési és kiviteli terv elkészítése, árazott és árazatlan költségvetés készítése, a szükséges engedélyek beszerzése, egyeztetések lebonyolítása, az akcióterületen belüli alábbi helyszíneken:
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 2.200.000,- Ft
Lásd bővebben

„Okosmérés kialakítása a (1) Budapest XI. ker. Keveháza u. 19-21., (2) Budapest XIII. ker. Kassák u. 78., (3) Budapest XIV. ker. Sárrét park 6. szám alatti lakóépületekben” – tájékoztató az eljárás eredményéről
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/169
Közzététel dátuma:v2018.09.03.
Ajánlatkérő: Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Nyertes ajánlattevő: UNIVER Szerviz Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 12.865.750,- Ft
Lásd bővebben

MTMI eszközök beszerzése
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/170
Közzététel dátuma: 2018.09.04.
Ajánlatkérő: Zalaegerszegi Tankerületi Központ
Nyertes ajánlattevő: Kiss-Iskolabútor Kft.; Makroszerviz Számítástechnikai és Elektronikai Kft.
A közbeszerzés rövid ismertetése:
1. rész Informatikai eszközök beszerzése
a.) Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium 505 db
b.) Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium 154 db
c.) Zala Megyei Pedagógiai Szakszolgálat 16 db
2. rész Bútorok beszerzése
a.) Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium
forgószék 22 db
Számítógép asztal 1 személyes 20 db
fali polc/szekrény 1 db
b.) Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium
szekrény 4 db
3. rész Oktatást segítő eszközök beszerzése
a.) Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium 77 db
b.) Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium 820 db
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 30.971.564,- Ft
Lásd bővebben

EFOP32317201700060 és 00071 digitális eszközök
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/170
Közzététel dátuma: 2018.09.04.
Ajánlatkérő: Zalaegerszegi Tankerületi Központ
Nyertes ajánlattevő: Makroszerviz Számítástechnikai és Elektronikai Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 66.615.208,- Ft
Lásd bővebben

IT üzemeltetési szolgáltatás beszerzése
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/170
Közzététel dátuma: 2018.09.04.
Ajánlatkérő: FŐKÉTÜSZ Fővárosi Kéményseprőipari Korlátolt Felelősségű Társaság
Nyertes ajánlattevő: 3 for IT Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Vállalkozási keretszerződés „IT üzemeltetési szolgáltatás beszerzése” tárgyban
Keretösszeg: nettó 52,5 millió Ft, melyből Ajánlatkérő nettó 22,5 millió Ft elköltésére vállal kötelezettséget.
Lásd bővebben

FŐTÁV Zrt. telephelyek informatikai hálózati összeköttetésének, illetve bérelt vonali internetkapcsolatainak biztosítása
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Budapesti Távhőszolgáltató Zrt.
Nyertes ajánlattevő: Magyar Telekom Nyrt.
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 118.500.000,-Ft
Lásd bővebben

Eredménytájékoztató – Közös adatbefogadó rendszer (STEFI) üzemeltetési- és szoftverfejlesztési támogatása
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Magyar Nemzeti Bank
Nyertes ajánlattevő: DSS Consulting Kft.
Rövid meghatározás:
Az MNB statisztikai és felügyeleti adatszolgáltatásainak befogadását biztosító rendszerének (STEFI) üzemeltetetési- és szoftverfejlesztési támogatása:
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 323.700.000,- Ft
Lásd bővebben

eredmény tájékoztató_Balabit
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Magyar Nemzeti Bank
Nyertes ajánlattevő: Officium Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság; T-Systems Magyarország Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Rövid meghatározás:
Balabit Shell Control Box rendszer hardver cseréje, valamint az interaktív folyamatrögzítő (IFR) teszt rendszerének kiépítése
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 184.640.000,- Ft
Lásd bővebben

Skidata parkolástechnikai rendszer karbantartás
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Budapest Közút Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Nyertes ajánlattevő: Creativ Bartex Solution Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 24.900.000,- Ft
Lásd bővebben

Tájékoztató a „Mobiltelefon készülékek és mobiltelefon szolgáltatás előfizetés beszerzése az OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság részére” tárgyú eljárás eredményéről
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság
Nyertes ajánlattevő: CTS Kft.; Karakter Számítástechnika, Elektronikai Kft.
Ajánlatkérő mobiltelefonokat és hozzájuk kapcsolódó mobiltelefon szolgáltatást kívánt beszerezni.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 13.635.370,- Ft
Lásd bővebben

„Ridikül” online portál tartalomszolgáltatás 2018.
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: ÚJ MÉDIA és TELETEXT Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság
Nyertes ajánlattevő: 42 Digitális Kommunikációs Ügynökség Kft.
A beszerzés végleges összértéke (ÁFA nélkül): 24.750.000,- Ft
Lásd bővebben

Eredmény tájékoztató – KKIR3 Wifi fejlesztés
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/172
Közzététel dátuma: 2018.09.06.
Ajánlatkérő: NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Nyertes ajánlattevő: Valkyr Informatikai Kft.
Ajánlatkérő jelenlegi WIFI rendszerének bővítéséhez szükséges eszközök és licencek szállítása a Központosított Kormányzati Informatikai Rendszer bővítése (KKIR3) című, KÖFOP-1.0.0-VEKOP-15-2016-00020 számú projekt keretében, adásvételi szerződés keretében
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 66.898.000,- Ft
Lásd bővebben

HPC rendszer beszerzése – tájékoztató az eljárás eredményéről
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/172
Közzététel dátuma: 2018.09.06.
Ajánlatkérő: ELI-HU Kutatási és Fejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft.
Nyertes ajánlattevő: T-Systems Magyarország Zrt.
A kialakítás alatt álló lézer kísérleti eszközökből érkező és egyéb tudományos adatok feldolgozásához (19db szerverből álló) High Performance Computing (HPC) rendszer beszerzése és kapcsolódó szolgáltatások ellátása
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 473.879.474,- FT
Lásd bővebben

Önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetmény

IKSZR fejlesztés
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Budapesti Rendőr-főkapitányság
Nyertes ajánlattevő: GVSX Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság
Rövid meghatározás:
Az Integrált Közlekedésszervezési és Szabályozási Rendszer közbiztonsági, közlekedésbiztonsági, rendvédelmi célú informatikai fejlesztése
A beszerzés végleges összértéke (áfa nélkül): 154.000.000,- Ft
Lásd bővebben

Meghiúsult közbeszerzések

Táblaszámítógépek és egyéb szám.tech eszközök
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/171
Közzététel dátuma: 2018.09.05.
Ajánlatkérő: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége; Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet; Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
Nyertes ajánlattevő: Infopolis Korlátolt Felelősségű Társaság
A közbeszerzés rövid ismertetése:
1. rész: összesen 325 db különféle informatikai eszköz (tablet, asztali számítógép, laptop, fejhallgató, szoftver, projektor, videokamera stb. a II.2.4) pontban részletezve) 2. rész: összesen 100 db csontrezonanciás vezetéknélküli fejhallgató 3. rész: összesen 68 db különféle informatikai eszköz (laptop, asztali számítógép, videokamera stb. a II.2.4) pontban részletezve)
Szerződés/rész odaítélésre került: nem
A befejezetlen eljárás oka: A közbeszerzési eljárást eredménytelennek minősítették
Az eredménytelenség indoka: x A szerződés megkötését megtagadták
Lásd bővebben

EPER,EPER-BURSA e-ügyintézés-táj. az eljárás eredm
Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/172
Közzététel dátuma: 2018.09.06.
Ajánlatkérő: Emberi Erőforrás Támogatáskezelő
Az EMET EPER, EPER-BURSA pályázatkezelő rendszereinek e-ügyintézésnek való megfelelés érdekében történő fejlesztése. Az EMET alaptevékenysége keretében költségvetési támogatások lebonyolítójaként számos pályázatot és támogatást kezel, amelyek konstrukciójukat, tartalmukat, támogatotti körüket tekintve rendkívül széles skálán mozognak.
Szerződés/rész odaítélésre került nem
Befejezetlen eljárással kapcsolatos információ
:
x Nem érkezett be pályázat vagy jelentkezés, illetve valamennyit elutasították
Lásd bővebben

Szakirodalom

Az önkormányzati vagyongazdálkodás aktuális kérdései

„A kötet, amelyet a kezében tart, a VIII. Önkormányzati vagyongazdálkodási konferencia előadóinak tollából született írásokat tartalmazza. Budapest Főváros Önkormányzata, a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közötti együttműködés közel egy évtizedes múltra tekint vissza, amelynek eredményeként minden évben a vagyongazdálkodást érintő aktuális témák szerepelnek a konferenciák napirendjén.
A 2017. évi szimpóziumot kiemelt figyelem övezte: az előadók és a hallgatóság soraiban egyaránt szép számmal képviseltették magukat a gyakorlati szakemberek, illetve az egyetemi oktatók és kutatók is. A plenáris előadásokat követően kerekasztal-beszélgetések zajlottak, amelyek komoly, gyakorlati szempontból is hasznos eredményeket értek el.

A kötet áttekintést nyújt a helyi adóztatás törvényességéről, az állami és önkormányzati vagyongazdálkodás kapcsolódásairól, Budapest Főváros ingatlanvagyon-gazdálkodásáról,
a megyei önkormányzatok konszolidációjával kapcsolatos vagyonjogi kérdésekről, az ingatlangazdálkodás témaköréről, és több tanulmány is tárgyalja az önkormányzatok társasági részesedésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati tapasztalatokat.

Tartalom

  • Helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok – szervezetfejlesztés társasági jogi eszközökkel, Auer Ádám
  • A helyi adóztatás törvényessége, Balogh-Békesi Nóra
  • Budapest Főváros Önkormányzatának ingatlangazdálkodása, Barts J. Balázs
  • Az állami és az önkormányzati vagyongazdálkodás kapcsolódási pontjai az aktualitások tükrében, Boros Anita
  • A megyei önkormányzatok konszolidációjával és a települési önkormányzatoktól a feladatok átvételével a magyar államhoz került vagyonelemekkel kapcsolatos tapasztalatok, Gergő József
  • A helyi önkormányzatok ingatlangazdálkodási felelőssége, kitekintéssel az állami vagyonkezelésbe adott ingatlanokra, Gyergyák Ferenc
  • Az állami és az önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok vagyongazdálkodására irányadó alapelvek, Lehoczki Zóra Zsófia
  • A nemzeti vagyontörvény alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai az önkormányzati vagyongazdálkodás területén, Lőrincz Valéria
  • Néhány magánjogi kérdés az állami/önkormányzati tagságú gazdasági társaságok kapcsán, Papp Tekla
  • A többségi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok ellenőrzési és elemzési tapasztalatai, Warvasovszky Tihamér

Forrás:
Az önkormányzati vagyongazdálkodás aktuális kérdései; Auer Ádám, Boros Anita, Szólik Eszter (szerkesztők); Dialóg Campus Kiadó; 2018 (PDF)

Statisztikai adatvédelem: „Adatvédelem az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete és a hivatalos statisztikáról szóló törvény tükrében”

„A statisztikai adatvédelem témája iránt érdeklődők kevés magyar nyelven megjelent szakirodalomból meríthetnek. E tanulmány megírásának aktualitását azonban más jelentős események is indokolják. Egyrészt a GDPR (General Data Protection Regulation – az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete) 2016. április 27-én lépett hatályba, rendelkezései kötelezően és közvetlenül alkalmazandók 2018. május 25. napjától hazánkban is (Az Európai Unió Hivatalos Lapja [2016]). Másrészt a hivatalos statisztikáról szóló 2016. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Stt.) mint ágazati törvény felváltotta a korábbi két és fél évtizedig hatályban levő statisztikai törvényt (Magyar Közlöny [2016]).
Jelen tanulmány célja a statisztikai adatvédelem összetettségének bemutatása azáltal, hogy párhuzamba helyezi a GDPR rendelkezéseit a statisztikai adatvédelem uniós előírásokon alapuló hazai szabályaival.”

Forrás:
Adatvédelem az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete és a hivatalos statisztikáról szóló törvény tükrében ; Regős Eszter; Statisztikai Szemle; 96. évfolyam; 8–9. szám; 2018.; 892–914. oldalak (PDF)

Európai Számvevőszék: a kohéziós politikához rendelt források felhasználása során nem az eredményesség a meghatározó szempont

„Megvizsgáltuk, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban a kohéziós politikához rendelt források tekintetében a tagállamok milyen mértékben összpontosítottak az eredményekre a projektek kiválasztásakor, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok mennyiben tudják alátámasztani az általuk végzett monitoring révén, hogy helyesen költötték el az uniós költségvetést.
Megállapítottuk, hogy a Bizottság tett ugyan különböző intézkedéseket az eredményközpontú megközelítés gyakoribb alkalmazása érdekében, a kiválasztási eljárások azonban továbbra is inkább az outputokra és a forrásfelhasználásra, nem pedig az eredményekre helyezik a hangsúlyt. Ezenfelül a monitoring hiányosságai miatt nehezen volt értékelhető, hogy az uniós finanszírozás milyen mértékben járult hozzá az Unió és a tagállamok célkitűzéseinek megvalósulásához.

Javasoljuk, hogy a kiválasztási eljárás során a tagállamok biztosítsák a projektpályázatok összehasonlítását, írják elő a kedvezményezettek számára, hogy projektenként adjanak meg legalább egy olyan tényleges eredménymutatót, amely bekerül a támogatási szerződésbe is és hozzájárul az operatív programhoz rendelt mutatókhoz, továbbá a pályázatok értékelési jelentésében vizsgálják meg a várt eredményeket és a mutatókat. A Bizottság határozzon meg az ERFA tekintetében közös eredménymutatókat, javítsa a teljesítményről szóló beszámolást és gondoskodjon arról, hogy 2019-ben érdemi teljesítmény-felülvizsgálatra kerüljön sor.”

Forrás:
Sajtóközlemény; Európai Számvevőszék; 2018. szeptember 4.
21/2018. sz. Különjelentés: Az ERFA és az ESZA projektjeinek kiválasztása és monitoringja a 2014–2020-as időszakban továbbra is nagyrészt outputorientált; Európai Számvevőszék (PDF)

Jelentős mértékben megújult az ingyenes „IT biztonság közérthetően” könyv!

„Az élet és az információs társadalom fejlődésével összhangban aktualizálta IT biztonság közérthetően című kötetét a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT).

Az idén 50 éves NJSZT jelmondata – „Tudás, Elkötelezettség, Felelősség” – kötelezi a társaságot a civil társadalom infokommunikációs világban való eligazodásának maximális támogatására. Ennek jegyében a 2018-as trendeket és a legégetőbb veszélyforrásokat is bemutató kötet ingyenesen letölthető az NJSZT oldaláról.

A QUADRON Kibervédelmi Szolgáltató Kft. és a Black Cell Kft. támogatásával megjelenő könyvet a téma kiváló szakemberei, Erdősi Péter Máté és Solymos Ákos írták – és a téma fontossága miatt a könyv elkészítésében az NJSZT együttműködött a Nemzeti Kibervédelmi Intézettel, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen alakult Kiberbiztonsági Akadémiával.

A megújított kötetben részletesebben olvashatunk az e-mailen érkező kártevőkről, az adathalászat felismeréséről, kitér a kötet a PC/laptop használatánál is gyakoribb okostelefonozás kihívásaira, a bankkártyás és internetes fizetési lehetőségek biztonsági kérdéseire, a fake news, a kattintásvadászat társadalmilag is jelentős kérdéskörére.

Rendkívül hasznos, hogy a könyv külön alfejezetet szentel az Európai Unió által idén bevezetett GDPR tudnivalóinak is…”

Forrás:
Nem ráncfelvarrás; 2018 Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT); 2018. augusztus 27.

Európai Számvevőszék: alaposabb felügyeletre van szükség az Európai Bizottság részéről az uniós jogszabályok tagállami alkalmazását illetően

„Az Európai Számvevőszék friss állapotfelmérése szerint az Európai Bizottságnak még alaposabban kellene felügyelnie az uniós jogszabályok tagállami alkalmazását. Az állapotfelmérés áttekinti a Bizottság felügyeleti tevékenységeit, vizsgálja a jövőbeni kihívásokat és lehetőségeket, továbbá rámutat az átláthatóság, elszámoltathatóság és ellenőrzés szükségességére az uniós jogszabályok alkalmazása terén.

Az Európai Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés szerint felügyeleti kötelezettsége van az uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazását illetően. Ez alapvető fontosságú az Unió általános teljesítményének és elszámoltathatóságának biztosításához. A Bizottság felügyeleti tevékenysége annak a kockázatnak a kezelésére összpontosít, hogy a tagállamok esetleg formális kötelezettségszegési eljáráshoz vezető módon nem tartják be az uniós jogszabályokat.

A számvevőszéki áttekintés különböző olyan uniós szakpolitikai területekre terjedt ki, ahol a tagállamoknak joghatóságuk alatt uniós jogszabályokat kell alkalmazniuk, valamint a Bizottság ezen területekért felelős főigazgatóságainak felügyeleti tevékenységeire. Az állapotfelmérés nem minősül ellenőrzésnek, hanem egy adott témakört mutat be és elemez egyrészt már közzétett, másrészt olyan információk alapján, amelyek közzétételébe az állapotfelmérés résztvevői beleegyeztek.

„A Bizottság mind uniós, mind tagállami szinten összetett jogi környezetben működik, és ez megnehezíti az uniós jogszabályok alkalmazásának felügyeletét – nyilatkozta Leo Brincat, az állapotfelmérésért felelős számvevőszéki tag. Állapotfelmérésünk több olyan lehetőségre mutat rá, amelyek révén a Bizottság a jelenleg alkalmazott megközelítésének főbb jellemzőire és erősségeire építve megerősíthetné felügyeleti feladatkörét.”

A tagállamok általi kötelezettségszegés kockázatát egy sor tényező befolyásolja, és ezek megnehezítik az uniós jogszabályok alkalmazásának felügyeletét. Ilyen tényező a figyelemmel kísérendő joganyag nagysága és számos jogi eszköz összetettsége, az uniós források viszonylag könnyű elérhetősége és az, hogy különböző szakpolitikai területeken vannak alternatívái a kötelezettségszegési eljárásnak, végül pedig a tagállamok jogszabályi és felügyeleti rendelkezései.

A számvevők több módját mutatják be a Bizottság eddigi reagálásának. A Bizottság prioritásokat határozott meg a jogérvényesítésre, valamint teljesítménymérési referenciaértékeket az állampolgári panaszokra és a kötelezettségszegések gyanújára vonatkozóan. A felügyeletet szakpolitikai területenként szervezte meg a minőségi jogalkotási kezdeményezés keretében, amely a szakpolitikák és jogszabályok oly módon történő megtervezésére szolgáló rendszer, hogy azok a lehető legkevesebb költség mellett érjék el fő célkitűzéseiket és lehetővé tegyék a bizonyítékokon alapuló, nyilvános döntéshozást. A Bizottság szisztematikusan ellenőrzi az uniós jogszabályok nemzeti jogrendbe történő átültetését, felhasználja az állampolgári panaszokban foglalt információkat és vizsgálatokat végez a kötelezettségszegés-gyanús esetek azonosítása végett; a jogszabályok betartatása érdekében megerősítette a tagállamokkal folytatott együttműködést és információcserét. Közvetlenül kommunikál az érdekelt felekkel és nyilvánosan beszámol felügyeleti tevékenységeiről.

Az állapotjelentés a tagállamok legfőbb ellenőrző intézményei által a jogszabályi kötelezettségek nemzeti szinten történő teljesítésével kapcsolatban végzett munkára is hoz példákat, és rámutat az Európai Számvevőszék hatókörére az uniós szintű felügyelettel kapcsolatban végzett tevékenységekre vonatkozóan.

A számvevők egy sor megállapítást tesznek arra vonatkozóan, hogy az Európai Bizottság miként tudná megoldani a témához kapcsolódó problémákat és élhetne az állapotfelmérésben bemutatott javítási lehetőségekkel. A Számvevőszék felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra felügyeleti feladatkörének megerősítését az alábbiak révén:

  • a minőségi jogalkotásra vonatkozó megközelítés alkalmazása a jogérvényesítésben és a felügyeleti tevékenységekre irányuló helyzetfelmérés;
  • az uniós költségvetés koordináltabb módon történő felhasználása, ezzel segítve annak biztosítását, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az uniós jogot;
  • a különböző szakterületek főigazgatóságainak ösztönzése arra, hogy szaktudásukat és tapasztalataikat megosszák a tagállamokkal;
  • a jogszabályi kötelezettségek betartásának ösztönzése az egyes tagállamok szükségleteire történő jobb összpontosítással és azzal, hogy azt egységesebben érvényesítik a különböző szakpolitikai területeken;
  • a jogérvényesítési prioritások és referenciák átfogó felügyeleti keretté történő továbbfejlesztése;
  • több összesített információ és elemzés nyújtása az érdekelt feleknek.

Forrás:
Európai Számvevőszék: alaposabb felügyeletre van szükség az Európai Bizottság részéről az uniós jogszabályok tagállami alkalmazását illetően; Európai Számvevőszék; 2018. szeptember 3.
Putting EU law into practice: The European Commission’s oversight responsibilities under Article 17(1) of the Treaty on European Union; European Court of Auditors; 2018. szeptember 3. (PDF, a jelentés)

Városi reneszánsz helyett urbanizációs válság. Könyvismertetés Richard Florida: The New Urban Crisis című könyvéről

„Korunk legfőbb válsága az új urbanizációs válság, ahol a győztes mindent visz. A legtehetségesebb és legjobb helyzetű társadalmi csoportok néhány „szupersztár” városba koncentrálódnak. Ám a munkájukból, kreativitásukból származó pozitív gazdasági hatás nem terjed ki tágabb környezetükre. Ezek csak az érintett metropoliszokra, vagy azok egyes negyedeire korlátozódnak, míg a többi város, városrész messze lemarad mögöttük a gazdasági versenyben. Richard Florida, világhírű urbanista legújabb könyvében az eddigi – kreatív osztályról szóló – koncepcióját vizsgálja felül, a napjainkban tapasztalható területi és társadalmi egyenlőtlenségek látványos növekedésének hatására.

Városi reneszánsz helyett urbanizációs válság
Richard Florida, az 1957-ben született, világszinten elismert városkutató eddig legismertebb elmélete a kreatív osztályhoz (technológiával dolgozók, művészek, zenészek, stb.) kapcsolódik. A többek között The Rise of the Creative Class, a Cities and the Creative Class, vagy a Flight of the Creative Class című műveiben kifejtett koncepció szerint azok a városok, ahol a kreatív osztály jelentős mértékben koncentrálódik, magasabb fokú gazdasági növekedést tudnak felmutatni, mint ahol arányuk kisebb. Ám a kreatív városok nem csak az innováció, és a fejlődés, hanem a gazdasági egyenlőtlenség epicentrumai is.

Napjaink tendenciáinak hatására Florida felülvizsgálta korábbi optimista urbanista nézőpontját, ami a városok reneszánszára, az urbanizáció erejére fókuszált, és azt vallotta, hogy a városok biztonságosabbak, gazdagabbak, tisztábbak és egészségesebbek, mint valaha, a városok az életkörülmények fejlődésének, az emberek jólétének és jóllétének forrásai. Az utóbbi években ugyanis arra lett figyelmes, hogy az innovációhoz, tudás-gazdasághoz kötődő számottevő gazdasági növekedés csak a metropoliszok egy szűk csoportját jellemzi, míg a városok többsége nem képes lépést tartani velük. Emberek milliói élnek tartós szegénységben az urbánus térségekben, az egyenlőtlenségek pedig egyre fokozódnak. A középosztály látványosan gyengül, számarányuk egyre csökken, lakókörnyezetük, szomszédságaik fokozatosan eltűnnek. Ezzel párhuzamosan új városi térstruktúra jön létre, ahol kis területen koncentrálódik a jólét, és mindenféle gazdasági előny, amiket nagy kiterjedésű, hátrányos helyzetű, szegény területek vesznek körbe.

Florida önkritikusan felismerte, hogy túlzottan optimista volt, így az elmúlt fél évtized során figyelmét és kutatásait az új urbanizációs válságra összpontosította, melynek gyümölcse ez a 2017-ben megjelent munkája. A könyvvel alapvetően három célja van: meghatározni a válság dimenzióit, beazonosítani azokat az alapvető erőket, amik a válságot létrehozták, formálják, valamint megfogalmazni olyan, konkrét megoldási javaslatokat, melyek révén egy olyan inkluzív urbanizáció valósulhat meg, ami ösztönzi az innovációt, új munkahelyeket teremt, fokozza az emberek jólétét és életkörülményeit.

Az urbanizáció új szakasza: reurbanizáció után válság
Mivel napjainkban egy városi világban élünk – ugyanis az ezredfordulót követően, globális szinten több ember él városokban, mint a vidéki térségekben – az urbanizációs válság nem kizárólag egy települési probléma. A válság az élet minden területét áthatja, ugyanis a városok nemcsak az emberiség többségének lakóhelyeit biztosító területek, hanem a gazdasági teljesítmény központjai, motorjai, az innováció és a fejlődés fellegvárai, de a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásának, a szegénység kiterjedésének helyszínei is.

Florida ezen munkájával az urbanizáció egy új szakaszát vizsgálja, és írja le alaposan. A városföldrajzi szakirodalom a modern urbanizációnak eddig 4 szakaszát különböztette meg:

  • városrobbanás az ipari forradalom hatására megkezdődött a népesség városokba történő áramlása, a globális Észak országaiban a 18-19. századtól, míg a fejlődő világban ez a 20. század közepétől jellemző.
  • szuburbanizáció: a közlekedés fejlődésével lehetővé vált a munkahelyekre nagyobb távolságból történő ingázás, így a tehetősebbek a város környéki településekre költöztek, nyugodtabb, zöldebb környezetbe. Ez Amerikában az 1930-as 1940-es évektől volt jellemző, míg Európában a II. világháború után indult be erőteljesen.
  • dezurbanizáció: a posztfordi gazdasági átmenethez kötődően a városok válságának időszaka a gazdaságilag fejlett országokban az 1960-as 1970-es években, amikor a nehézipar hanyatlásával a városi munkahelyek drasztikusan lecsökkentek. Ennek hatására megindult mind a lakosság, mind pedig a gazdasági szereplők erőteljes kiáramlása a városokból és a város környéki agglomerációkból.
  • reurbanizáció: a „vissza a városba” mozgalom az 1980-as évektől kezdődően indult be a Nyugat országaiban, amikor a korábban leromlott állapotú városnegyedek ismét felértékelődtek, megkezdődött a tehetősebbek visszaköltözése ezekre a területekre.

Az új urbanizációs válság pedig a napjainkban tartó legújabb szakasznak is tekinthető. Florida a válságnak 5 dimenzióját határozza meg:

A válság egyik vetülete a globálisan meghatározó, néhány „szupersztár város” (pénzügyi központok, technológiai és tudásközpontok, mint New York, London, Hongkong, Los Angeles, Párizs, San Francisco-öböl térsége, Washington DC, Boston, Seattle) és a többi város közötti gazdasági különbségek szakadékká mélyülése. Florida vizsgálatai alapján ezek a települések aránytalan mértékben részesülnek a világ magas értékű innovációiból, startupjaiból és top tehetségeiből. (Ezt az állítást jól alátámasztja, hogy a világ 50 legnagyobb metropolisza a globális lakosság 7%-át tömöríti, míg a globális gazdasági aktivitás 40%-át adja.) Ez a győztes-mindent-visz urbanizáció pedig egy újfajta egyenlőtlenséget hoz létre a városok között.

Ennek hátterében alapvetően az a mechanizmus áll, ami magát a válságot is eredményezi: a klaszterizáció ellentmondásos folyamata. Florida klaszterizáció alatt az ipar, a gazdasági tevékenység és a tehetséges, ambiciózus emberek térbeli koncentrációját érti, ami innovációt és gazdasági növekedést eredményez. Ám ez a térbeli csoportosulás néhány „szupersztár városra”, technológiai és tudásközpontra korlátozódik, ahol az alapból jobb helyzetben élők szocioökonómiai előnyei újratermelődnek: az elit tagjai olyan környéken élnek, ami a legjobb iskolákat, legjobb szolgáltatásokat, legjobb gazdasági lehetőségeket nyújtja számukra – ezzel tovább növelve előnyüket a társadalom alacsonyabb jövedelmű csoportjaival szemben. A többség pedig csak rosszabb színvonalú szolgáltatásokhoz, lehetőségekhez jut hozzá, ami visszafogja őket a társadalmi ranglétrán való feljebb lépésben.

Bár a klaszterizáció a növekedés motorja, egyúttal a korlátos mennyiségű városi terekért folytatott versenyt is fokozza, ami összességében a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódását, ennek révén pedig a gazdasági növekedés alapjainak veszélyeztetését is eredményezi. Ugyanis minél intenzívebb a térbeli koncentráció (gazdasági tevékenységé, termelőegységeké, vagy magasabb státuszú társadalmi csoportoké), annál drágábbak lesznek a telekárak. Minél drágábbak a telekárak, annál magasabbra nőnek a lakásárak, aminek hatására sok funkció, illetve társadalmi csoport szorul ki a kedvezőbb adottságú területekről. Vagyis az új urbanizációs válság központi eleme az az ellentmondás, hogy bár a térbeli koncentráció a gazdasági növekedés motorja, egyben az egyenlőtlenségek fokozódásának legfőbb hajtóereje is. Ez pedig átvezet minket a második dimenzióra.

A válság második aspektusa szintén a „szupersztár” városokhoz kapcsolódik, nevezetesen, hogy ezekben a metropoliszokban rendkívüli módon magas, és növekvő ingatlanárak vannak, ami megdöbbentő mértékű egyenlőtlenségekkel társul. Itt a dzsentrifikáció olyan méreteket öltött, hogy egyesek plutokráciáról – vagyis a legtehetősebbek hatalomgyakorlásáról – beszélnek. E tendencia pedig negatívan hat az érintett városok fejlődésére is, ugyanis ilyen módon a legvibrálóbb, legkreatívabb városrészeik válnak olyan kiüresedett „trófea-negyedekké”, ahol a leggazdagabbak luxusingatlanokban parkoltatják a pénzüket. A kreatív osztályba tartozó művészek, zenészek, vállalkozók és egyéb emberek mellett a csillagászati összegű ingatlanárak következtében a jómódú szellemi munkát végzők – pl. kutatók, tudósok, mérnökök – is kiszorulnak, vagyis a város saját növekedésének motorját emészti fel.

Ám a legsúlyosabb gazdasági következményekkel az alacsonyabb jövedelmű csoportoknak – a fizikai munkásoknak és a szolgáltató szektorban dolgozóknak – kell szembe néznie. Ők szinte teljesen kiszorulnak a városokból, így pedig elesnek azoktól a gazdasági lehetőségektől, szolgáltatásoktól, amik a felfelé irányuló társadalmi mobilitást tudná biztosítani számukra. „Egy olyan városi gazdaságot pedig nehéz működtetni, ahol a tanárok, ápolók, kórházi dolgozók, rendőrök, tűzoltók, éttermi dolgozók és egyéb, a szolgáltató szektorhoz kötődő munkavállalók többé nem engedhetik meg maguknak, hogy munkahelyüktől ésszerű ingázási távolságon belül lakjanak” – érvel Florida.

A válság harmadik dimenziója nem a „szupersztár”, hanem az összes – a gazdasági versenyben akár vesztes – városon belül található növekvő egyenlőtlenség és szegregáció, ami újfajta térbeli mintázatot hoz létre. Florida ennek kapcsán éles megkülönböztetést tesz napjaink, és az 1960-as, 1970-as évek urbanizációs válsága – a dezindusztrializáció hatására bekövetkezett dezurbanizáció – között. Az előző évszázad második felének válságára a hole-in-the-donut, azaz a „fánkban lévő lyuk” térszerkezet volt a jellemző, ami azt jelentette, hogy a tehetősebbek kiköltöztek a városokból a város környéki területekre, a szuburbán övezetekbe, ami a középosztály lakóhelyeiként az „amerikai álom” megtestesülésének színterei voltak. A szegényebbek pedig a városon belül maradtak. Ezzel szemben napjainkban a középosztály gazdasági súlyának, számarányának csökkenése zajlik, így térbeli elhelyezkedésük is átalakulóban van. A korábbi szegényebb városok – gazdagabb szuburbiák dichotómiát a „patchwork metropoliszok” váltották fel, ahol a privilegizált helyzetű, és a szegényebb zónák váltakozva helyezkednek el, behálózva a városi térségeket és az agglomerációt egyaránt.

A városok új térszerkezetének vizsgálata során Florida három társadalmi csoport – a kreatív osztály, a szolgáltatásban dolgozók és a fizikai munkások – térbeli elhelyezkedését vizsgálta. Eredményei alapján kijelenthető, hogy ma egy új osztály-földrajzról beszélhetünk – azaz a tehetősebbek és az alacsonyabb társadalmi státuszúak térbeli rendje a korábbi évtizedekhez képest átalakult. A „pathcwork” típusú mintázatnak 4 fajtáját különíti el a szerző. Az altípusok adott város földrajzi, társadalmi, stb. sajátosságai alapján rajzolódnak ki, de közös vonásuk, hogy a kedvező adottságú színtereken koncentrálódik a jobb helyzetű kreatív osztály, míg a kevésbé jó adottságú területeken az alacsonyabb státuszú másik két csoport él. Ezek a zárt klaszterek egymás mellett váltakozva helyezkednek el, a város egészét behálózva. Elhelyezkedésük viszont nem véletlenszerű, alapvetően négy faktor mentén alakul: a város központi területétől való távolság, tömegközlekedési csomópontoktól való távolság, egyetemektől és egyéb tudásalapú intézményektől való távolság, természeti környezettől, zöld területektől való távolság. Az új, „patchwork” térszerkezet káros hatással van a gazdasági és társadalmi struktúrára egyaránt, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozása révén.

A negyedik dimenzió Florida szerint a szuburbán zónában burjánzó válság, ahol fokozódik a szegénység és a bűnözés, valamint az etnikai szegregáció. Ennek a szegénységnek egy része a városok „exportjának” tekinthető, azaz az alacsonyabb társadalmi státuszú családok az egyre emelkedő ingatlanárak következtében kiszorulnak a városokból, és olyan helyre költöznek, amit meg tudnak fizetni. Ám másik fele helyben keletkezik: egyre több ember, aki egykor a középosztályhoz tartozott, munkahelyének elvesztése és a növekvő lakásárak eredményeként elszegényedik.

A szuburbán zóna válsága egy korszak lezárultát jelzi. Ezzel ugyanis véget ért az az 1950-es 1960as évektől kezdődő amerikai ipari gazdasági növekedés, ami az elővásorok fejlesztésén alapult – az „amerikai álom” mechanizmusa. A 20. század második felében ugyanis óriási mennyiségű állami forrás ment utak, infrastruktúra és családi házak építésére az agglomerációban, ahova a munkás- és középosztály tagjai költöztek. Az általuk tartós fogyasztási cikkekre — úgy mint, mosógép, TV, gépkocsi, stb. – fordított kiadások stimulálták a feldolgozóipart, ami számukra munkát biztosított. Így pedig még több álláslehetőség keletkezett, ami még több ember számára tette lehetővé, hogy a városokon kívüli kertvárosi övezetben vásároljon otthont, a kör pedig elölről kezdődött. Vagyis az elővárosi terjeszkedés az olcsó gazdasági növekedés kulcsa volt.

Ám mára ennek a térbeli szétterülésnek számos negatív következménye van. Egyfelől fékezi a gazdasági növekedést, ugyanis energetikai szempontból pazarlóak, az infrastruktúra kiépítése, alapvető szolgáltatások biztosítása akár két és félszerese is lehet a központi városokhoz képest. Csökkenti továbbá a munkavállalók mobilitását, ami a termelékenységet ássa alá. Másrészt az ingázás az érintett emberek egészségére is káros hatást gyakorol – a nagyobb távolságokból munkába járók körében nagyobb az esélye az elhízásnak, álmatlanságnak, cukorbetegségnek, magas vérnyomásnak és az autóbalesetnek is –, ami összességében a születéskor várható élettartamukat átlagosan 3 évvel csökkenti.

Az új urbanizációs válság ötödik, egyben utolsó dimenziója a fejlődő világban tapasztalható növekedés – vagy inkább fejlődés – nélküli urbanizáció. A könyvben Florida eddig a pontig alapvetően az Egyesült Államokra fókuszált. Esettanulmányokat, konkrét vizsgálati eredményeket az USA-val kapcsolatosan mutatott be. A válság tágabb földrajzi keretben való vizsgálatára a fejlődő világ urbanizációja kapcsán kerül sor.

Florida röviden felvázolja, hogy ezekben az országokban a városi lakosságszám elképesztően gyors növekedése gazdasági növekedés nélkül megy végbe, aminek következtében válságról beszélhetünk. A válság eredményeként pedig mega-nyomornegyedek jönnek létre, ahol globálisan kicsivel kevesebb mint 1 milliárd ember él.

A fejezetben többfajta megoldási lépés, javaslat is olvasható, de az urbanizációs válság kezelésével kapcsolatosan összességében Florida megjegyzi, hogy az érintett fejlődő országok önmagukban nem tudnák megoldani, így a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretén belül van szükség a kivitelezésre. Meglátása szerint a nemzetközi segélyezésnek a nemzetállamok helyett a városokra kellene fókuszálnia, hiszen végső soron ezek a társadalmi és gazdasági haladás alapvető forrásai.

Megoldási javaslatokkal szemben kritikaként fogalmazható meg, hogy a szerző nem vizsgálja mélyebben a fejlődő világ urbanizációs válságának okait. Ezt szándékosan teszi, mivel szerinte nem a szegénység okaira kell fókuszálni, hanem a prosperitás feltételeit kell megteremteni. Ám a problémák gyökereinek feltárása nélkül félő, hogy az ajánlott megoldások csak tüneti kezelések, azok nem tudnak érdemi változást előidézni.

A munkának ilyen tekintetben hiányossága, hogy a problémafeltárás földrajzi keretrendszerét nem terjeszti ki magasabb területi szintre. A fejlődő világ urbanizációs válsága alapvetően az érintett nemzetállamok nem megfelelő gazdasági működésének a következménye. Röviden, a rurális térségekben lévő taszító tényezők (rossz közbiztonság, egészségügyi oktatás, infrastruktúra, stb.) olyan hatalmas tömegeket indítanak a városok felé, akiknek a formális gazdaság nem tud megfelelő számú munkahelyet biztosítani. A gazdaság elégtelen működése pedig a globális egyenlőtlenségi viszonyok hozománya – vagyis, hogy az egykori gyarmatok milyen szerepkörrel tudtak, tudnak bekapcsolódni a világszintű termelési, kereskedelmi, gazdasági, valamint politikai rendszerekbe. (A témáról bővebben az Urbanizációs válság a fejlődő világban? című tanulmányunkban olvashat.) Egy ilyen kérdéskört pusztán a települések szintjén vizsgálni tehát azt a veszélyt rejti, hogy a valós okok nem kerülnek felszínre, a problémakörnek csak egy durva leegyszerűsítése rajzolódik ki.

A fejezet fontos és pozitív eleme viszont az az aspektus, ahogyan a szerző a nyomornegyedeket vizsgálja. Konkrét példákkal bemutatja ugyanis, hogy ezeken a területeken mennyi kreativitás összpontosul, és a probléma megoldásában is alapvetően a humán tényezőt – magának az emberi kreativitásnak a kiaknázását – helyezi a középpontba. A problémában érintettek aktív bevonása a megoldásba egy igen fontos területe lenne bármiféle nyomornegyedekkel kapcsolatos beavatkozás során.

Urbanizációs problémára megoldások a városokban
A válság aspektusainak ismertetése után Florida nem hagyja magára az olvasókat: egy 7 pontból álló megoldási javaslattal rukkol elő. A szerző szerint a válság megoldására irányuló stratégiának a következő pilléreken kell támaszkodnia:

  1. A klaszterizációt úgy kell befolyásolni, hogy az a javunkat szolgálja, ne pedig az egyenlőtlenségeket fokozza. Ehhez a területhasználat megreformálására van szükség.
  2. Szükséges az infrastruktúrába való beruházás, a térbeli koncentrálódás és így a növekedés fokozása érdekében. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az utak és autópályák helyett – amik a térbeli eltávolodást, a város szétterülését segítik elő – például a tömegközlekedést kell fejleszteni, ami csökkenti az autóktól való függést, és jobban bekapcsolja a városok külső területein élő embereket az urbánus interakciókba – fokozva ezzel a klaszterizációt.
  3. Megfizethető bérlakásokat kell építeni, hogy a magas ingatlanárak következtében a legtehetősebbeken kívül a lakosság döntő többsége ne szoruljon ki a városokból. Ehhez a lakhatással kapcsolatos állami támogatási rendszert kell átalakítani.
  4. Az alacsony bérezésű szolgáltató szektorban lévő munkákat középosztálybeli munkává kell alakítani a bérek emelésével – így jöhet létre, erősödhetne meg egy új középosztály. Ez a szolgáltatások árának emelkedésével járna, de Florida szerint ezt az árat meg kell fizetnünk az urbanizációs válság kezelése érdekében.
  5. A szegénység leküzdéséért az ember-alapú fejlesztéseket kombinálni kell a hely-alapú beruházásokkal. Vagyis egy időben szükség van a szegények szociális támogatására, valamint a lakhelyeik fejlesztésére is. Ezeknek az élet minden aspektusára – a szociális, gazdasági szolgáltatásokra, oktatásra, közbiztonságra, stb. – ki kell terjedniük.
  6. Globális összefogásra van szükség a prosperáló városok létrehozása érdekében, vagyis a nemzetközi segélyezésnek a nemzetállamok helyett a városokra kell fókuszálnia.
    Döntéshozói jogkörrel kell felruházni a városokat és közösségeiket, a hatalom decentralizálása révén.

Összességében Richard Florida legújabb könyve egy igen fontos munkának tekinthető, hiszen kutatásai azt igazolják, hogy a reurbanizáció után napjainkban, az urbanizáció egy újabb szakasza van kibontakozóban. Ám a könyv elsősorban az Amerikai Egyesült Államok városodásának sajátosságait veszi górcső alá, de mivel a települések lenyomatai adott társadalmi, gazdasági, politikai közegnek, így megállapításai nem feltétlenül általánosíthatók. Szükség lenne egyrészt a globális Észak többi térségére, másrészt a fejlődő országokra is hasonló vizsgálatokat lefolytatni.”

Forrás:
Richard Florida: The New Urban Crisis (könyvismertető; Czirják Ráhel; PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet; 2018. augusztus 31.
Lásd még: Richrad Florida; Wikipédia
The New Urban Crisis: How Our Cities Are Increasing Inequality, Deepening Segregation, and Failing the Middle Class—and What We Can Do About It; Richrad Florida; Basic Books; 2017
The New Urban Crisis by Richard Florida review – ‘flawed and elitist ideas’; Danny Dorling; The Guardian; 2017. szeptember 26. (erősen kritikus ismertetés)

Törvények, rendeletek

A Kormány 1421/2018. (IX. 7.) Korm. határozata a közszolgálati ellenőrzések 2018. évi vizsgálati tárgyköreiről és a vizsgálat alá vont szervekről

„1. A Kormány a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 189. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Kttv. 26. § (4) bekezdésre és a 189. § (4) bekezdésére, felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek polgármesteri hivatalainál és közös önkormányzati hivatalainál foglalkoztatottakra vonatkozóan – a fővárosi és megyei kormányhivatalok bevonásával – az alábbi tárgykörökben hajtson végre közszolgálati ellenőrzést:
a) a személyi illetmény megállapításának gyakorlata,
b) a köztisztviselők képzésének – tanulmányi szerződés keretében történő – támogatási gyakorlata.
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter a fővárosi és megyei kormányhivatalok kormány- megbízottainak bevonásával
Határidő: 2018. november 15…”

Forrás:
A Kormány 1421/2018. (IX. 7.) Korm. határozata a közszolgálati ellenőrzések 2018. évi vizsgálati tárgyköreiről és a vizsgálat alá vont szervekről; Magyar Közlöny; 2018. évi 135. szám; 2018. szeptember 7.; 29723-29724. oldalak (PDF)

156/2018. (IX. 3.) Korm. rendelet a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet módosításáról

„A Kormány a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény 2. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet Melléklete az 1. melléklet szerint módosul.

1. melléklet a 156/2018. (IX. 3.) Korm. rendelethez

A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet Melléklete a következő 33. sorral egészül ki:
A nyilvántartás megnevezése:
A Nemzeti Választási Iroda adatkezelésében lévő, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 76. § (3) bekezdésében meghatározott választási nyilvántartásokat kezelő informatikai rendszer
Adatfeldolgozó:
IdomSoft Informatikai Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Az adatfeldolgozó által végzett adatfeldolgozás köre:
elektronikus adatfeldolgozás
Az adatfeldolgozó igénybevételének jellege:
az adatkezelő döntésétől függő”

Forrás:
156/2018. (IX. 3.) Korm. rendelet a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet módosításáról; Nemzeti Jogszabálytár
A Kormány 156/2018. (IX. 3.) Korm. rendelete a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet módosításáról; Magyar Közlöny 2018. évi 133. szám 2018. szeptember 29554-29555. oldalak (PDF)